A magzat elvesztésének pszichés hatásai

A magzat elvesztésének pszichés hatásai

A terhesség élménye messze meghaladja a leendő anyában és gyermekében bekövetkező testi változások érzékelését és értékelését. Bár a gyermeket váró családnak ez az életszakasza (centripetális, ragaszkodó ciklus) a későbbi családi működést nagymértékben meghatározó szakasza, az egészségügy sajnos többnyire figyelmen kívül hagyja az állapot okozta lelki változásokat, és csak orvosi tanácsokkal látják el a kismamát.

Emellett a pszichológiai, lelki tényezőkkel – hacsak nem kóros esetről van szó – senki sem foglalkozik, pedig igen sok várandós gyakran él át szorongást, kételyt, félelmet a gyermekvárás időszaka alatt. A test változásából fakadó félelmek, a saját szülőkről, főleg az anyáról való rossz emlékek, az öröklődő betegségektől, és magától a szüléstől való félelem mind- mind komoly aggodalmak.  Ennek a fajta kifejezetten pszichológiai felkészítésnek –bár magánúton hozzáférhető- a terhesgondozás egyik sarkalatos alapelemének kellene lennie. A változás érdekében szemléletváltásra lenne szükség.

Amire nem lehet felkészülni…

 A magyarországi védőnői rendszer bár nagyon támogató és gondos, klasszikus szülésfelkészítése és inkább a testi változásokra fókuszál, mintsem a lelki támogatásra, nem is beszélve arról, ha magzati veszteség árnyékolja be az életet. Ezután ugyanis a nők nagy része magára marad fájdalmával, veszteségével, vagy bűntudatával.

Ritkán hallani az úgynevezett női életciklusról. Mi is ez pontosan? Talán legjobban Erik. H. Erikson egyéni életciklus – modelljének és a családi életciklus – modelljének egyfajta ötvözete, kiemelve belőle a női szerepeket.

A női szerepek is károsodhatnak a veszteség miatt

A női életciklust az alapján lehet legjobban szemléltetni, hogy milyen meghatározott feladatok kötődnek egyes stádiumaihoz, szerepeihez. Ezeknek optimális idejük van, s ha ennek kiteljesedése elmarad, az meghatározza a következő folyamatot is. (Hardy 2003).

A női szerepek olyan kihívások és lehetőségek, melyekre kinek – kinek a rá jellemző egyéni válaszokat kell kidolgoznia. (Koltai 2003) Sok konfliktus forrása lehet, ha nagyon különböznek egymástól a szerepelvárások egy családon, egy páron belül.

Az anyává válás kérdését megnehezíti, felnagyítja a fogantatási nehézség, vagy a magzat(ok) elvesztése. Ilyenkor a női szerepek tág spektruma leegyszerűsödik a hiányra, a gyermektelenségre, eközben pedig az anyaság a nőiesség mércéjévé is válhat.

Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy azok a nők, akik mindezeket átélik, nincsenek egyedül a problémájukkal, mégis kevés az olyan könnyen hozzáférhető tájékoztatás, ami a bűntudatot, a szégyenérzetet és a kisebbrendűségi érzetet oldaná ezekben az esetekben. Az egyértelmű tájékoztatás, amely elmondaná, nem hibásak.

Ezeknek a kríziseknek megoldását tovább súlyosbíthatják azok a váratlan,  negatív életesemények, körülmények, amik az egész családot érintik, például váratlan haláleset, betegség, vagy akár hűtlenség. Gyakran a hirtelen kialakuló, növekvő szorongással és feszültségszinttel járó állapothoz a család nem tud alkalmazkodni. A korábbi konfliktusmegoldási módok és támogató rendszerek is hatástalannak bizonyulnak. Ilyenkor érdemes lehet egyéni pszichoterápiás, vagy párterápiás segítséget kérni.

A családot sújtó leggyakoribb trauma egy családtag elvesztése. Fontos kimondani, hogy nem szabad tabusítani a magzat elvesztését sem! Igen traumatizáló az a mondat a kívülállók részéről, hogy “majd lesz másik”. Ez a veszteség súlyos házastársi, párkapcsolati krízishez vezethet, és a krízisállapotot jellemző reménytelenség, fokozott szorongás mellett megjelenhet a hatékony megbirkózásra való képtelenség is. A legfontosabb emberi kapcsolatok összeomlása fenyegethet, ilyenkor fontos a gyors segítségnyújtás, a feszültség csökkentése és a remény felkeltése. Ha a fizikai, orvosi ellátást minden esetben pár alkalmas pszichológiai konzultáció követné, azzal sok későbbi problémának lehetne elejét venni.

A spontán vetélés okairól röviden

Spontán vetélésnek hívjuk a terhesség megszakadását a betöltött 24. terhességi hét előtt. Ha a terhességi kor nem állapítható meg, akkor az 500 g alatti vagy <30 cm hosszúságú, életjelenséget nem mutató magzat esetén beszélünk vetélésről. Korai a vetélés, ha az első(<12 hét) középidős, ha a második trimeszterben (<24 hét) történik. Becslések szerint a fogamzások 65-70%-a végződik vetéléssel. A felismert és kiviselni kívánt terhességek 15-20%-a fejeződik be klinikailag észlelhető spontán vetéléssel. Az összes spontán vetélés 70%-a az első trimeszterben zajlik le. A vetélés nem az anya hibája, elégtelensége. Számos ok vezethet hozzá, mind egészségügyi, mint egyéb nem várt események.  

A vetélés okai közül anyai, apai és fetalis/placentaris okokat különböztetünk meg. Anyai okok esetében általában a 8-10. terhességi hét után történik a vetélés, jelentős részükben a vetélést előidéző ok gyógyítható. Ezek a különböző nőgyógyászati okok mellett sok esetben endokrin zavarok, pl. cukorbetegség, pajzsmirigy, mellékpajzsmirigy betegségek is lehetnek. A fertőzések, dohányzás, alkohol, vagy kábítószer fogyasztás, és a különféle pszichés traumák szintén nem elhanyagolandók.

Sokan nem tudják, de a vetélések hátterében akár apai okok is állhatnak, a hímivarsejtek rendellenességeire többnyire az első hetekben bekövetkező vetélések esetén gondolunk. A magzati és placentaris okok legfőképp genetikai- kromoszómarendellenességek, és az összes spontán vetélés közel 50%-áért felelősek.

Néhány gondolat az abortuszról…

Bár az abortusz a vetéléssel szemben gyakran tudatos döntés a nem kívánt terhesség megszakítására, fontos tudni, hogy ezt követően is van gyászfolyamat. Az abortusz még akkor is traumatizáló lehet, ha van ráhatása a nőnek, azonban sajnos előfordulnak olyan esetek is, amikor a magzat nem megfelelő fejlődése miatt kénytelenek az abortuszhoz folyamodni.

Fontos tudni, hogy a vetélés nem döntés kérdése, többek közt ezért is traumatizáló. Emellett egy másik súlyos esemény, a halva szülés is olyan traumákat okozhat a nők és a család életében, amit borzasztó nehéz feldolgozni, ráadásul a környezet sokszor nem támogató (vagy nem a megfelelő módon igyekszik segíteni, pl.: “Lesz majd másik..”).

A várandóság eleve megterhelés, de ha “van eredménye”, tehát világra születik gyermekünk, akkor vállaljuk az ezzel járó esetleges kellemetlenségeket. Azonban ha elveszik a magzat, akkor az azért is trauma, mert az anya és az apa “feleslegesen hozott az áldozatot” a gyermekéért.

Mindhárom előfordulásra nagyban jellemző a bűntudat a veszteségélmény mellett, ezért javasolt szakember segítségét kérni a trauma feldolgozásához.

Amiről szükséges beszélni!

A betegségből adódó pszichés faktorok nagyban ronthatják a nők állapotát, a szorongás gyakran eluralja életüket, és fokozott a pszichoszomatikus betegségek későbbi kialakulása, ha a veszteségélmény nem kerül megfelelően feldolgozásra.

Az érintett nők állapota és életminősége csak ezeknek a tényezőknek a figyelembevételével és szakszerű kezelésével javítható. A pszichés tényezők ugyanis jelentős mértékben ronthatják, súlyosbíthatják az állapotát. (Szűcs és Máttyásy 2000) Fontos tehát egyfajta pszichoszociális rehabilitáció, melynek célja az aktuális betegségélmény tudatosítása, a lelki energiák mozgósítása, az együttműködésre való motiváció erősítése, a megküzdés támogatása, az eredményes stresszkezelés elsajátítása, a lelki/pszichiátriai tünetek felismerésének/uralásának elérése, az emberi kapcsolatok „elég jó” működésének támogatása. Ezek pszichoterápiás kezeléssel valóban elérhető célok. A mélyebben megbúvó kapcsolati és személyiségéből adódó elakadások menedzselésére szükség esetén szintén pszichológiai, pszichoterápiás kezelés válhat szükségessé.

Speciálisan kismamáknak szóló segédvonal az EMMA vonal, melyet minden hétköznap 10-12 és este 21-23 óra között a 06 80 414 565 telefonszámon érhet el. Érdemes felkeresni a https://emmaegyesulet.hu/ oldalt , vagy a krízisekkel foglalkozó https://sos116-123.hu/ weblapot, ahol további telefonos elérhetőséget is talál, valamint online pszichológiai konzultációt igénybe venni, amennyiben a személyes pszichológiai tanácsadás nem elérhető a személyes jóllét mielőbbi eléréséhez.

Felhasznált irodalom:

Kállai, Varga, Oláh: Egészségpszichológia a gyakorlatban Medicina 2007
Horti J., Riskó Á. (szerk.). Pszichológia a gyakorlatban. Medicina, Budapest, 2006
Kurt Buser, U. Kaul-Hecker Orvosi Pszichológia
Papp Z. A szülészet-nőgyógyászat tankönyve Semmelweis Kiadó 2009.
Koltai M. Család-Pszichiátria-Terápia Medicina Kiadó 2003.

A blogbejegyzést dr. Szabó Zsuzsanna családorvos, pszichoterapeuta írta. Ha úgy érzi, hogy segítségre van szüksége lelki problémáival való megküzdésben, ide kattintva tud időpontot foglalni négyszemközti online konzultációra szakemberünkhöz.

dr. Szabó Zsuzsanna online pszichológus