A magzat elvesztésének pszichés hatásai

A terhesség élménye messze meghaladja a leendő anyában és gyermekében bekövetkező testi változások érzékelését és értékelését. Bár a gyermeket váró családnak ez az életszakasza (centripetális, ragaszkodó ciklus) a későbbi családi működést nagymértékben meghatározó szakasza, az egészségügy sajnos többnyire figyelmen kívül hagyja az állapot okozta lelki változásokat, és csak orvosi tanácsokkal látják el a kismamát.

Emellett a pszichológiai, lelki tényezőkkel – hacsak nem kóros esetről van szó – senki sem foglalkozik, pedig igen sok várandós gyakran él át szorongást, kételyt, félelmet a gyermekvárás időszaka alatt. A test változásából fakadó félelmek, a saját szülőkről, főleg az anyáról való rossz emlékek, az öröklődő betegségektől, és magától a szüléstől való félelem mind- mind komoly aggodalmak.  Ennek a fajta kifejezetten pszichológiai felkészítésnek –bár magánúton hozzáférhető- a terhesgondozás egyik sarkalatos alapelemének kellene lennie. A változás érdekében szemléletváltásra lenne szükség.

Amire nem lehet felkészülni…

 A magyarországi védőnői rendszer bár nagyon támogató és gondos, klasszikus szülésfelkészítése és inkább a testi változásokra fókuszál, mintsem a lelki támogatásra, nem is beszélve arról, ha magzati veszteség árnyékolja be az életet. Ezután ugyanis a nők nagy része magára marad fájdalmával, veszteségével, vagy bűntudatával.

Ritkán hallani az úgynevezett női életciklusról. Mi is ez pontosan? Talán legjobban Erik. H. Erikson egyéni életciklus – modelljének és a családi életciklus – modelljének egyfajta ötvözete, kiemelve belőle a női szerepeket.

A női szerepek is károsodhatnak a veszteség miatt

A női életciklust az alapján lehet legjobban szemléltetni, hogy milyen meghatározott feladatok kötődnek egyes stádiumaihoz, szerepeihez. Ezeknek optimális idejük van, s ha ennek kiteljesedése elmarad, az meghatározza a következő folyamatot is. (Hardy 2003).

A női szerepek olyan kihívások és lehetőségek, melyekre kinek – kinek a rá jellemző egyéni válaszokat kell kidolgoznia. (Koltai 2003) Sok konfliktus forrása lehet, ha nagyon különböznek egymástól a szerepelvárások egy családon, egy páron belül.

Az anyává válás kérdését megnehezíti, felnagyítja a fogantatási nehézség, vagy a magzat(ok) elvesztése. Ilyenkor a női szerepek tág spektruma leegyszerűsödik a hiányra, a gyermektelenségre, eközben pedig az anyaság a nőiesség mércéjévé is válhat.

Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy azok a nők, akik mindezeket átélik, nincsenek egyedül a problémájukkal, mégis kevés az olyan könnyen hozzáférhető tájékoztatás, ami a bűntudatot, a szégyenérzetet és a kisebbrendűségi érzetet oldaná ezekben az esetekben. Az egyértelmű tájékoztatás, amely elmondaná, nem hibásak.

Ezeknek a kríziseknek megoldását tovább súlyosbíthatják azok a váratlan,  negatív életesemények, körülmények, amik az egész családot érintik, például váratlan haláleset, betegség, vagy akár hűtlenség. Gyakran a hirtelen kialakuló, növekvő szorongással és feszültségszinttel járó állapothoz a család nem tud alkalmazkodni. A korábbi konfliktusmegoldási módok és támogató rendszerek is hatástalannak bizonyulnak. Ilyenkor érdemes lehet egyéni pszichoterápiás, vagy párterápiás segítséget kérni.

A családot sújtó leggyakoribb trauma egy családtag elvesztése. Fontos kimondani, hogy nem szabad tabusítani a magzat elvesztését sem! Igen traumatizáló az a mondat a kívülállók részéről, hogy “majd lesz másik”. Ez a veszteség súlyos házastársi, párkapcsolati krízishez vezethet, és a krízisállapotot jellemző reménytelenség, fokozott szorongás mellett megjelenhet a hatékony megbirkózásra való képtelenség is. A legfontosabb emberi kapcsolatok összeomlása fenyegethet, ilyenkor fontos a gyors segítségnyújtás, a feszültség csökkentése és a remény felkeltése. Ha a fizikai, orvosi ellátást minden esetben pár alkalmas pszichológiai konzultáció követné, azzal sok későbbi problémának lehetne elejét venni.

A spontán vetélés okairól röviden

Spontán vetélésnek hívjuk a terhesség megszakadását a betöltött 24. terhességi hét előtt. Ha a terhességi kor nem állapítható meg, akkor az 500 g alatti vagy <30 cm hosszúságú, életjelenséget nem mutató magzat esetén beszélünk vetélésről. Korai a vetélés, ha az első(<12 hét) középidős, ha a második trimeszterben (<24 hét) történik. Becslések szerint a fogamzások 65-70%-a végződik vetéléssel. A felismert és kiviselni kívánt terhességek 15-20%-a fejeződik be klinikailag észlelhető spontán vetéléssel. Az összes spontán vetélés 70%-a az első trimeszterben zajlik le. A vetélés nem az anya hibája, elégtelensége. Számos ok vezethet hozzá, mind egészségügyi, mint egyéb nem várt események.  

A vetélés okai közül anyai, apai és fetalis/placentaris okokat különböztetünk meg. Anyai okok esetében általában a 8-10. terhességi hét után történik a vetélés, jelentős részükben a vetélést előidéző ok gyógyítható. Ezek a különböző nőgyógyászati okok mellett sok esetben endokrin zavarok, pl. cukorbetegség, pajzsmirigy, mellékpajzsmirigy betegségek is lehetnek. A fertőzések, dohányzás, alkohol, vagy kábítószer fogyasztás, és a különféle pszichés traumák szintén nem elhanyagolandók.

Sokan nem tudják, de a vetélések hátterében akár apai okok is állhatnak, a hímivarsejtek rendellenességeire többnyire az első hetekben bekövetkező vetélések esetén gondolunk. A magzati és placentaris okok legfőképp genetikai- kromoszómarendellenességek, és az összes spontán vetélés közel 50%-áért felelősek.

Néhány gondolat az abortuszról…

Bár az abortusz a vetéléssel szemben gyakran tudatos döntés a nem kívánt terhesség megszakítására, fontos tudni, hogy ezt követően is van gyászfolyamat. Az abortusz még akkor is traumatizáló lehet, ha van ráhatása a nőnek, azonban sajnos előfordulnak olyan esetek is, amikor a magzat nem megfelelő fejlődése miatt kénytelenek az abortuszhoz folyamodni.

Fontos tudni, hogy a vetélés nem döntés kérdése, többek közt ezért is traumatizáló. Emellett egy másik súlyos esemény, a halva szülés is olyan traumákat okozhat a nők és a család életében, amit borzasztó nehéz feldolgozni, ráadásul a környezet sokszor nem támogató (vagy nem a megfelelő módon igyekszik segíteni, pl.: “Lesz majd másik..”).

A várandóság eleve megterhelés, de ha “van eredménye”, tehát világra születik gyermekünk, akkor vállaljuk az ezzel járó esetleges kellemetlenségeket. Azonban ha elveszik a magzat, akkor az azért is trauma, mert az anya és az apa “feleslegesen hozott az áldozatot” a gyermekéért.

Mindhárom előfordulásra nagyban jellemző a bűntudat a veszteségélmény mellett, ezért javasolt szakember segítségét kérni a trauma feldolgozásához.

Amiről szükséges beszélni!

A betegségből adódó pszichés faktorok nagyban ronthatják a nők állapotát, a szorongás gyakran eluralja életüket, és fokozott a pszichoszomatikus betegségek későbbi kialakulása, ha a veszteségélmény nem kerül megfelelően feldolgozásra.

Az érintett nők állapota és életminősége csak ezeknek a tényezőknek a figyelembevételével és szakszerű kezelésével javítható. A pszichés tényezők ugyanis jelentős mértékben ronthatják, súlyosbíthatják az állapotát. (Szűcs és Máttyásy 2000) Fontos tehát egyfajta pszichoszociális rehabilitáció, melynek célja az aktuális betegségélmény tudatosítása, a lelki energiák mozgósítása, az együttműködésre való motiváció erősítése, a megküzdés támogatása, az eredményes stresszkezelés elsajátítása, a lelki/pszichiátriai tünetek felismerésének/uralásának elérése, az emberi kapcsolatok „elég jó” működésének támogatása. Ezek pszichoterápiás kezeléssel valóban elérhető célok. A mélyebben megbúvó kapcsolati és személyiségéből adódó elakadások menedzselésére szükség esetén szintén pszichológiai, pszichoterápiás kezelés válhat szükségessé.

Speciálisan kismamáknak szóló segédvonal az EMMA vonal, melyet minden hétköznap 10-12 és este 21-23 óra között a 06 80 414 565 telefonszámon érhet el. Érdemes felkeresni a https://emmaegyesulet.hu/ oldalt , vagy a krízisekkel foglalkozó https://sos116-123.hu/ weblapot, ahol további telefonos elérhetőséget is talál, valamint online pszichológiai konzultációt igénybe venni, amennyiben a személyes pszichológiai tanácsadás nem elérhető a személyes jóllét mielőbbi eléréséhez.

Felhasznált irodalom:

Kállai, Varga, Oláh: Egészségpszichológia a gyakorlatban Medicina 2007
Horti J., Riskó Á. (szerk.). Pszichológia a gyakorlatban. Medicina, Budapest, 2006
Kurt Buser, U. Kaul-Hecker Orvosi Pszichológia
Papp Z. A szülészet-nőgyógyászat tankönyve Semmelweis Kiadó 2009.
Koltai M. Család-Pszichiátria-Terápia Medicina Kiadó 2003.

A blogbejegyzést dr. Szabó Zsuzsanna családorvos, pszichoterapeuta írta. Ha úgy érzi, hogy segítségre van szüksége lelki problémáival való megküzdésben, ide kattintva tud időpontot foglalni négyszemközti online konzultációra szakemberünkhöz.