A pszichoszomatikus sérülékenység „összetevői”

A pszichoszomatikus sérülékenység „összetevői”

„A pszichoszomatikus jelző viszonylag új kifejezés egy olyan medicina számára, amely olyan régi, mint maga a gyógyászat.” (Weiss és English)

Mik azok a pszichoszomatikus betegségek?

A szűk értelemben vett szomatikus vagyis testi betegségek mellett az úgynevezett pszichoszomatikus betegségeket is besorolhatjuk az „orvosilag” is megmagyarázható testi betegségek közé. Ez utóbbi esetében azonban a betegségek kialakulásában, fennmaradásában, lefolyásában pszichoszociális tényezők is szerepet játszanak. Diagnosztikai kritériumaik szomatikus szempontból sokfélék, csakúgy, ahogy ebből adódóan ezen testi betegségek tünettana is. Közös jellemző azonban az ún. „pszichoszomatikus sérülékenység” illetve, hogy a betegség kialakulásában, lefolyásában a pszichoszociális tényezők szerepe a meghatározó. Összefoglalva a pszichoszomatikus betegségek nagyon sokfélék, de ezek megértése és szakszerű kezelése csak a bio-pszicho-szociális rendszerben képzelhető el.

A test és a lélek kapcsolatáról pár szóban

Klasszikus példa Helen Dunbar profiljai. Ő volt az első szerző, aki tudományos igénnyel rendszeresen publikált a pszichoszomatikus betegségekről és képviselte a holisztikus szemléletet.

Alapgondolata, hogy a testi változások mentális vagy emocionális hatásokra is kialakulhatnak. Ha az érzelmet kifejező viselkedés nem megfelelő, az érzelmek fiziológiai kísérői permanens feszültséget okozhatnak, ami pedig a szervek tartós vagy ismétlődő működés-zavarát eredményezi. Rávilágított a személyiségprofilok szerepére, és statisztikai szempontból is kereste a megfelelő személyiségi hátteret. Ez a szándék, munkásság és feltevés ma is diagnosztikus, prognosztikus, és terápiás jelentőséggel bír, hiszen leírja annak alapmechanizmusát, hogy az át nem dolgozott lelki feszültségből előbb-utóbb valamilyen pszichoszomatikus tünet, vagy akár komplex (akár krónikus) testi betegség lesz.

Léteznek betegségre hajlamosító személyiségtípusok?

Napjainkban is égető kérdés, hogy a személyiség és betegség között milyen a kapcsolat. Direkt vagy közvetett, oki, vagy „csak” együtt járás? Modernebb példákkal az A-típusú személyiség: szív-érrendszeri betegségekre, a C-típusú személyiség daganatos betegségekre, a D- típusú személyiség mind szív és érrendszeri mind daganatos betegségekre hajlamosabb.
Számos tanulmány azonban nem támasztja alá a specifikus betegségre hajlamos személyiség létét. Az azonban vitathatatlan, hogy a depresszió és szorongás szintje a legtöbb testi betegségben megemelkedett! Mindemellett a pszichoszomatikus betegségek egyértelműen jellemezhetőek az ún. pszichoszomatikus sérülékenység fogalmával, mely több tényező együttes ismeretével definiálható, és ezek külön-külön, majd együttes értékelésével „jósolható” meg az egyén személyre szabott vulnerábilitása (érzékenysége) a pszichoszomatikus betegségmintázat szempontjából. Ezek ismerete pedig alapvető a pszichoszomatikus betegségek kezeléséhez. A lelki tényezők (különféle stresszfaktorok) feltérképezése ugyanis a szakszerű szomatikus kezelés szerves része.

Milyen tényezők együtt járása határozza meg, hogy hajlamosak leszünk-e arra, hogy a lelki feszültségeket testi tünetbe fordítsuk?

A pszichoszomatikus sérülékenység a személyiség, mint hajlamosító komponens, a regresszió elmélet, az alexitímia, és a stresszválasz szabályozásának együttes értelmezésével írható le teljesebben, melyekre a későbbiek folyamán részletesebben is kitérünk.

Milyen tényezők befolyásolják, hogyan kezeljük a mindennapi stresszt?

Az alapoktól indulva érdemes foglalkozni a regresszió elméletekkel és ezek közös jellemzőivel is. A testi tüneteket, testközpontú működésmódot úgy értelmezik, hogy a személyiség a megküzdési kapacitását meghaladó helyzetekben visszatér (regrediál) egy korábbi működési módhoz, amely leginkább a kora gyermekkori megküzdés jegyeit hordozza. A problémával való megbírkózás nem kognitív, verbális szinten zajlik (vagyis a tudatos szavakkal is kifejezhető szinten), hanem a preverbális fiziológiai folyamatokon keresztül, a tudattalan szintjén. (Pl. hasfájás, fejfájás jelenik meg a stressz, vagy egyéb lelki nyomás hatására).

A „Regresszióelmélet” szerint: a sérülékenység forrása a gyermekkori történésekben keresendő.

A regresszió elméletek klasszikus képviselői közt szerepel Freud, mint előfutár. A „szomatikus készenlét” fogalma köthető hozzá, ez a korai pszichés trauma kulcsszerepét feltételezi. Federn ezt kiegészítve az én/testhatárok megfelelő nárcisztikus megszállására hívta fel a figyelmet. Ezt követi Grinker a „mass”reaction”elméletével, ennél fontosabb azonban Jurgen Ruesh a pszichoszomatikus reakciókészség kifejtésével, mely kommunikáció elméleti alapokon éretlen személyiséget és ebből adódóan éretlen kommunikációt feltételez.

Arra, hogy hogyan alakul ki a személyiség stresszel való megküzdésének képessége, hogyan fokozható a megküzdésre való képességünk arra következő blogcikkeinkben részletesebben is kitérünk.

A cikket Dr Szabó Zsuzsanna családorvos, pszichoterapeuta írta, akihez időpontot négyszemközti konzultációra itt foglalhat.