A hivatásunk milyen összefüggésben áll lelki egészségünkkel?

A hivatásunk milyen összefüggésben áll lelki egészségünkkel?

A legtöbb fiatal ma már nem hivatást keres magának, hanem egy olyan állást, amit a modern világ vonzónak tart, vagy olyan munkát, aminek az értelme kizárólag a pénzkeresés. Egy állás abban különbözik a hivatástól, hogy nem szólítja meg a lelket, nem szívből jövő tevékenység, így soha nem válhat élethivatássá. Sokan nem szánnak arra elég időt, hogy befelé figyelhessenek, s megismerhessék, hogy milyen szakma állna közel a személyiségükhöz.

Milyen szemléletét alakulhat ki a fiataloknál?

Az iskolásokat sokan arra ösztönzik, hogy a fogadják el a megüresedő állásokat, még akkor is, ha az nem felel meg az elképzelésüknek. Azonban ez hosszútávon nem működik, hiszen saját munkájukból hiányozni fog a lelkesedés, s a személyiségük kiteljesedési értéke, ami az állás elhagyásához vezet.

Erre példaként közlünk részletet egy hozzánk érkező levélből:

„Nem tudok megmaradni egy munkahelyen, mert nem tetszik a munkakör. Volt 1 napos, 1 hetes, 1 hónapos. A jelenlegi helyen 2 hónapja vagyok. De itt csak 3 hónapig maradok. Ezek ilyen betanított munkák, nem kell hozzá szakképzettség, nem élvezem, csak gyűjtöm a pénzt. Egy hét múlva találok másikat. Mások hogyan bírnak ki éveket egy helyen?  Nincs semmi szakmám. Biztos olyat csinálnak, amilyen munkát élveznek.”

Miért fontos, hogy a hivatáskeresésre elég energiát fordítsunk?

Aki követi hivatását, megtalálja az értelmet a végzett tevékenységben, aki viszont csak egy üres álláshelyet tölt be, az elsősorban az anyagi boldogulását tartja szem előtt. Tartalom s érdeklődés nélkül nem találjuk meg életünk értelmét, ami hosszútávon a reménytelenség érzését fogja kelteni. Erre példa, hogy akinek olyan árucikkeket kell eladnia, amelyeket nem szeret, vagy szerinte nincs értelme, az rossz eladónak fogja magát tartani, s idővel frusztrálttá válik. A munka területén érzett értelmetlenség és bűntudat egyre nagyobb mértékben befolyásolja életünkben s az életben elfoglalt helyünket, lelkiállapotunk szempontjából is döntő jelentőséggel bír.
Sajnos az óvodáktól az iskolákon át az egyetemekig nem fektetnek elég figyelmet, s energiát arra, hogy a hivatáskeresésre elég hangsúlyt fektessenek. Sok családban a szülők sem elég tapasztaltak vagy érzelmileg érettek, hogy ilyen kérdésekkel foglalkozzanak, s a gyermekük szemléletébe is beleillesszék a hivatáskeresést, holott a boldogságkeresésben ez az egyik központi elem. Ha az értékek és az élet értelmének a kérdésére nem helyeznek elég hangsúlyt a társadalom minden szintjén, az egyénben hiány fog kialakulni, ami frusztráltsághoz, elégedetlenséghez s hosszú távon akár depresszióhoz is vezethet. Egészséges és jó jel, ha valaki megéli az elégedetlenség érzését, hiszen ez felébresztheti benne azt a szándékot, hogy tegyen valamit önmegvalósítása érdekében. Ha elhalasztjuk az esélyt, hogy saját utunkat járjuk, s egyénné válásunkra sem helyezünk hangsúlyt, akkor ez hosszútávon lelki állapotunkra is kihathat (pl. depresszió vagy szorongás kialakulhat).
A felszínes célok nem teljesíthetik be életünket. Aki azt tekinti elsődlegesnek (vagy egyedüli életcéljának), hogy felépítse otthonát vagy kifizesse a lakáshitelét, nincs védve a depressziótól. Az úgynevezett „házépítő-depresszió” ugyanis akkor alakul ki, amikor már a ház felépült, és az érintett életében már nincs több cél, az élete hirtelen üressé válik. A depresszió tehát egyfajta üzenet, amely az egyénné válásunk hiányosságaira hívja fel figyelmünket.

Mit lehet tenni a megfelelő hivatás választás érdekében?

Érdemes gyerekkortól kezdve hangsúlyt fektetni arra, hogy a családban is beszéljenek rendszeresen a munka fontosságáról, s arról, hogy olyan szakmát érdemes választani, amit szeretünk is, s kapcsolódik hozzánk, a személyiségünkhöz. Kamaszoknak már indítanak pályaorientációs önismereti csoportokat is, ahol hasznos ismereteket kapnak a pályák és a továbbtanulás témájában, illetve feltérképezik az erősségeket, amik segítenek a későbbi döntéshozatalban.
Ma már lehetőség van pályaorientációs és karrier-tanácsadásra is elmenni, hogy megtudhassunk, hogy milyen terület illik a legjobban hozzánk, s az igényeinkhez. Léteznek ingyenes tanácsadási központok például bizonyos egyetemeken is.
Foglalkozás-tanácsadó szakembereket érdemes felkeresni akkor is, ha sok éve dolgozunk egy szakmában, de úgy érezzük, hogy már nem tudunk tovább ebben maradni, s nem tudjuk, hogy milyen más területre mehetnénk. Pályaváltás bármely életkorban bekövetkezhet, s ennek megtalálásában is segítenek ezek a szakemberek.
Amennyiben ezek nem elegendőek, egyéni konzultációra kereshetünk pszichológus szakembert, hogy közösen gondolkodhassunk a további háttértényezőkről és a megoldási lehetőségekről. Ha a munkahelyi stresszre extrém módon súlyos, igen erőteljes szorongással vagy hangulatingadozással reagálunk, akkor érdemes pszichiáter szakorvost is felkeresni, mivel átmenetileg gyógyszeres kezelésre is szükség lehet.

Amennyiben problémájára ráismer a cikkben, és szeretne segítséget kapni, szeretettel várja az onlipszichologus.net csapata négyszemközti online konzultációra.
A blogbejegyzést Szabó Lili írta, akihez időpontot négyszemközti konzultációra az alábbi linken tud foglalni

Felhasznált szakirodalom:

Dahlke R. (2007) Depresszió. Édesvíz kiadó, Budapest.

 

Ön szerint mennyire fontos, hogy a munkánkban kiteljesedhessünk és lelkesedéssel végezzük azt?