Hogyan kommunikáljunk katasztrófa-túlélőkkel, menekültekkel?

Hogyan kommunikáljunk katasztrófa-túlélőkkel, menekültekkel?

Rendkívüli események, humanitárius katasztrófák eseten a hosszú távú környezeti, fizikai, és mentális egészségügyi következményeken kívül van egy közös társadalmi, gazdasági és politikai dimenziója is, hiszen egyszerre sok ember szenved el tartós következményeket a katasztrófák, vagy a fegyveres konfliktusok folyamán. A megfelelő pszichoszociális támogatás megakadályozhatja, hogy a lelki sérülések kórképpé fejlődjenek, és segít az egyéneknek és a közösségeknek olyan ismereteket, készségeket elsajátítani, amelyekkel jobban meg tudnak birkózni a krízissel, és visszatérni a mindennapi életbe.

Sok helyen előfordulhat, hogy nem állnak rendelkezésre kellő számban, vagy egyáltalán mentálhigiénés szakemberek, különösen azok, akik katasztrófaelhárítási képzettséggel és tapasztalattal rendelkeznek. Megfelelő attitűddel, felkészültséggel jó szándékú laikusok is segítségére lehetnek ezeknek az embereknek. Cikkünk apropóját az orosz-ukrán konfliktus során kialakult háborús helyzet adja. Az alábbi cikkben ehhez kaphat tippeket.

Hogyan segíthet laikusként?

Minden közösségben léteznek hagyományai a segítségnyújtásnak, vannak bevált rendszerek, amelyek problémák esetén támogatást nyújtanak, amennyiben a közösség, vagy annak egy része rászorul; ezeket a mechanizmusokat kell felhasználni katasztrófák esetén is.

Egy-egy közösség a legtöbbet segíteni kapcsolattartókon és segítő csoportokon keresztül tud a biztonság és információ biztosításával.

A segítők feladata, hogy tényszerűen számoljanak be az eseményekről, tájékoztassák az érintetteket az adott területen igénybe vehető segítségről. A közösség ereje az információk áramlásának segítésében, átadásában és a biztonsági háló megteremtésében rejlik legfőképpen. Érdemes előre meghatározni azokat a közösségi erőforrásokat, amelyek segítségére lehetnek a túlélőknek, mielőtt ténylegesen az aktív, cselekvést igénylő segítő szituációba kerülne.

Valójában a legtöbb ember rendelkezik olyan alapvető tulajdonságokkal és képességekkel, amellyel segíthet a túlélőknek. Ilyenek a jó hallgatási készség, türelem, gondoskodó hozzáállás, megbízhatóság, megközelíthetőség, kulturális érzékenység, a nem ítélkező hozzáállás, és a rugalmasság és a tolerancia a káosz idején.

Számos lépést tehet laikusként ön is a túlélők pszichológiai elsősegélynyújtásában:

Igyekezzen rávenni a személyt, hogy aktívan lépjen kapcsolatba önnel. Eközben legyen figyelmes hallgató. Ezáltal képes lesz érzékelni a másik fél viselkedést, a hozzáállását és a szükségleteit. Igyekezzen elősegíteni amennyire lehetséges a biztonságos, nyugodt kapcsolódás lehetőségét, és az önhatékonyságot. Ez azáltal lehetséges, hogy segíti az embereket alapvető szükségleteik kielégítésében, illetve ismételt, egyszerű és pontos információszolgáltatást biztosít.  Ha megkérjük a személyt, hogy ismételje meg az utasításokat, az jó eszköz lehet annak biztosítására, hogy megértették az információkat.

A nyugalom előmozdítása a következőkkel lehetséges:

  1. Legyen nyugodt önmaga
  2. Hallgassa meg azokat, akik meg akarják osztani önnel a történeteiket és az érzelmeiket
  3. Legyen könyörületes és barátságos az emberekkel, még akkor is, ha nehéz helyzetben vannak
  4. Kínáljon pontos információkat a katasztrófáról és a segélyezési erőfeszítésekről, lehetőségekről.
  5. Segítse elő az összeköttetéseket, vagyis lehetőség szerint tartsa együtt a családokat.

Az önhatékonyság előmozdítása olyan gyakorlati javaslatok által lehetséges, amelyek által képessé válnak saját magukon segíteni, ez pedig visszaadja az irányítás érzését.

 Népszerűsítse a segítséget:

  1. Ismerje meg a nyújtott szolgáltatások típusait és helyeit
  2. Irányítsa az embereket ezekhez a szolgáltatásokhoz

Dolgok, amelyeket nem szabad megtennie túlélőkkel való munka közben:

  1. Ne kényszerítse az embereket, hogy megosszák önnel a történeteiket, ne kíváncsiskodjon erőszakosan
  2. Lehetőleg kerülje az olyan egyszerű megnyugtatást, mint például: „Minden rendben lesz”. Helyette szorítkozzon a praktikumokra: hol találhatóak információs pontok, elsősegély ellátó-, és biztonságos helyek, étel, meleg takaró, rendvédelem, stb.
  3. Ne próbálja „megmagyarázni”, hogy ön szerint miért szenvedtek

Katasztrófahelyzetben könnyű olyan ígéreteket tenni a túlélőknek, amelyeket nem lehet betartani. A be nem tartott ígéretek visszaütnek, és bizalmatlanságot keltenek önben és a rendszerben. Pontos tényeket adjon meg, úgy, ahogy ismeri őket. Soha ne kritizálja a meglévő szolgáltatásokat. A túlélőket jobban szolgálja, ha az egységes erőfeszítéseket, összefogást látják.

Milyen legyen az attitűdje a laikus/ önkéntes segítőnek?

A katasztrófák számos lehetőséget kínálnak az intenzív érzelmek kifejezésére. Akkor lehet a leghasznosabb, ha nyugodt marad, és nyugodtan kommunikál. Ennek kifejezésére nemcsak a szavak, de a metakommunikáció, vagyis a testbeszéd is alkalmas:

  1. Álljon vagy üljön egyenesen a túlélővel szemben
  2. Tartsa a testtartását „nyitva” (ne tegye keresztbe a karjait vagy a lábait)
  3. Hajoljon enyhén előre
  4. Tartsa a szemkontaktust
  5. Adja meg a túlélőknek a személyes teret

Amikor beszélgetésre kerül a sor, mutassa be magát, és kérdezze meg a túlélőt, milyen néven szereti, ha hívják. Próbálja rávezetni a túlélőt, hogy konkrét, zárt végű kérdésekre összpontosítson, vagy olyan kérdésekre, amelyekre egyértelmű választ kell adni. Használja a „kérem” és „köszönöm” kifejezéseket, használjon pozitív nyelvezetet, de semmiképpen se általánosítson és ne nyilatkozzon globálisan, és ne is dicsérjen.

Az intenzíven érzelgős túlélők gyakran úgy érzik, hogy nem hallják meg őket.
Figyelmesnek lenni azonban nem azt jelenti, hogy hagyja magát szóban vagy fizikailag bántalmazni. Ha az érzelmek hevesek és önre irányulnak, könnyen megfeledkezhetünk a fent említett attitűdről.

Ha az egyén fenyegetővé és megfélemlítővé válik, és nem reagál a megnyugtatási kísérleteire, azonnal kérjen segítséget, lehetőleg a karhatalomtól. Az érzelmek kezelése katasztrófa esetén nehéz lehet.

Így ismerheti fel a helyzetet, amikor pszichológus, vagy pszichiáter segítségére van szükség, és már nem elég a jóindulatú, önkéntes segítség:

Néha úgy szolgálhatja a legjobban a túlélőt, ha az elérhető legközelebbi képzett mentálhigiénés szakemberhez küldi. Ez különösen igaz akkor, ha egy túlélő öngyilkosságra utal vagy nyíltan beszél róla, vagy fennáll a gyermekbántalmazás, vagy a bűnözés lehetősége. De ide tartoznak azok az esetek is, amikor a túlélő társadalmilag elszigeteltnek tűnik, vagy üldözve érzi magát, az átélt trauma ellenére is túlzottan szenzitív, vagy gyanakvó. A katasztrófahelyzetek larvált –vagyis addig „nyugvó”, vagy kompenzált- mentális betegségeket is aktiválhatnak. A súlyos katasztrófák ugyanis kiválthatnak akár pszichotikus epizódokat is, arra érzékenyek egyénekben.

Mindig forduljon képzett szakemberhez akkor is, ha úgy érzi, hogy a probléma meghaladja az ön képzettségét vagy képességeit. Ilyen helyzetek lehetnek, ha kábítószer– vagy alkoholfüggő személyek, vagy kockázatos vagy fenyegető magatartást tanúsító egyének, esetleg olyan személyek kerülnek a látóterébe, akikkel nehéz kapcsolatot fenntartani, pl. sokkos állapot miatt.

Egyéb fontos tudnivalók

  • Önkéntes segítőként először is gondoskodnia kell önmagáról, saját alapvető szükségleteiről, mielőtt másokról gondoskodhatna!
  • A túlélőnek mindig joga van megtagadni minden szociális segítséget, vagy társas támogatást, beleértve akár az elsősegélynyújtást is.
  • Minden államban törvények szabályozzák a magukra vagy a gyermekekre veszélyesnek ítélt egyének kötelezettségvállalását. A titoktartás a túlélő joga.
  • Ne ossza meg a megvitatott információkat senkivel a túlélő beleegyezése nélkül. Ez alól kivételt képez, ha úgy gondolja, hogy az érintett személy kárt okoz önmagának vagy másoknak, -például, ha felmerül gyermekbántalmazás, vagy családon belüli erőszak lehetősége-  vagy ha az illető bűnözői tevékenységben vesz részt.

A katasztrófák egy speciális esete a sugárkatasztrófák. Ilyen esetben a megbélyegzés vagy a szégyen összefüggésbe hozható a mentális egészségügyi szolgáltatások igénybevételével. Radiológiai katasztrófák esetén azok a csoportok, amelyeknél nagyobb valószínűséggel alakulnak ki jelentős pszichológiai problémák, a kisgyermekes, vagy terhes nők, gyermekek, a kitelepített személyek, a korlátozott szociális támogatással rendelkező egyének, a mentális betegségben szenvedők, azok, akiknek korábban már szenvedtek el traumát, és gyakran az elsődleges ellátásban segédkezők.

Tolmácsok szerepe

Rendkívül fontos, hogy megbízható, érzékeny és professzionális tolmácsokat alkalmazzunk. Önnek a legjobb tudása szerint törekednie kell amunkakapcsolat kialakítására az önt segítő tolmáccsal.  Ideális esetben képesnek kell lennie arra, hogy munkatársként együttműködjön velük, és meggyőződnie arról, hogy a tolmács megértette az ön céljait, módszereit és általános megközelítését

Ezenkívül fordítson különös figyelmet a különbségekre, például etnikai hovatartozás, nyelvi alcsoportok, kultúra, vallás/szellemiség, nem, életkor, LMBTQ, társadalmi osztály és minden egyéb releváns paraméter alapján.

Mire jó a közösségi média a segítségnyújtás során? Hogyan használjuk jól?

A média – különösen az internetes portálok – egyéb segítséget is tudnak nyújtani a közösségek számára, amennyiben bekövetkezik a katasztrófa : a segélyszervezetek gyakran külön honlapot vagy közösségi média (Facebook, Twitter) profilt hoznak létre, amelyek tájékoztatást adnak a rendelkezésre álló szolgáltatásokról és az igénybevétel módjáról. Elsődleges funkciójuk a tájékoztatás, tények közlése a katasztrófával kapcsolatosan. Ezen felül lényeges, hogy pontosan informáljanak az érintettek szempontjából fontos szervezetek, egyesületek, szakemberek elérhetőségeiről.

A közösségi média lehetőséget biztosít a kapcsolatfelvételre a túlélők között, tájékoztatást adhat a támogatási formákról, valamint olyan egyéni üzenetküldési lehetőséget biztosítanak a túlélők számára, mint az „életjel-küldés”, amely a Facebook egyik fontos alkalmazása.

A telefonos segélyvonalak is fontos, kiegészítő szerepet töltenek be a krízisben lévők támogatásában.

Krízishelyzetben nem vagyunk képességeink teljes birtokában, ezért nem szabad ilyenkor döntéseket hozni. A legjobb, amit egy érintett tehet, hogy egy külső szemlélővel átbeszéli mindazt, ami foglalkoztatja. Magyarországon bárkinek ingyenesen elérhető a Lelki Elsősegély Telefonszolgálat a 116-123  ingyenesen éjjel-nappal, mobilról és vezetékes telefonról is hívható telefonszámon.

Összességében elmondható, hogy a média, különösen a közösségi média, a folyamatos információáramlás és a kapcsolattartás lehetősége által, a pszichoszociális támogatás részeként is értelmezhető és alkalmazható.

Felhasznált szakirodalom:

  • Sáfár Brigitta: A humanitárius segítségnyújtás elméleti és gyakorlati kérdései a Vöröskereszt nemzetközi tevékenységének tükrében című Doktori (PhD) Értekezés, Budapest 2018 ;
  • https://www.orau.gov/
  • The British Psychological Society : Guidelines for psychologists working with refugees and asylum seekers in the UK

A blogcikket dr. Szabó Zsuzsanna pszichoterapeuta szakorvosunk írta. Amennyiben úgy érzi, hogy ön vagy párja érintett a posztkoitális diszfóriában és szakszerű segítségre van szükségük, ide kattintva foglalhat időpontot szakemberünkhöz online pszichoterápiára vagy párterápiára.

dr. Szabó Zsuzsanna online pszichológus