Kommunikáció agresszív beteggel

Kommunikáció agresszív beteggel

Akut helyzetben bármikor, de különösen a találkozás első perceiben különböző okú és eltérő súlyosságú konfliktusok keletkezhetnek az agresszív pszichiátriai betegekkel. Ezek nemcsak a betegellátás során fordulhatnak elő.

Adott esetben elsőként szomszédként, járókelőként, hozzátartozóként, barátként is észlelhetünk furcsa, bizarr viselkedést, dühöngést, esetleg agressziót, amely váratlanul és megdöbbentően hathat ránk.

Mivel ezek a helyzetek szinte kiszámíthatatlanok, és bárkivel előfordulhatnak, ezért az alábbi sorok mindenki számára hasznos információkat tartalmazhatnak.

Mikor beszélhetünk agresszív viselkedésről?

Az agresszió fogalmát a köznapi gyakorlatnak megfelelően hajlamosak vagyunk a másokra irányuló heteroagresszióval (mások ellen irányuló agresszió) azonosítani. Az agresszív magatartás fogalomköre azonban tágabb a fizikális sérülést okozó támadásnál. A heteroagresszív megnyilvánulásokon túl az agresszió fogalomkörébe sorolhatóak az egyén önmagára irányuló –autoagresszív- cselekedetei is.

Agresszívnek azt a magatartást tekintjük, melynek célja a károkozás, illetve az egyén, vagy más(ok) testi, vagy lelki szenvedésének előidézése.

Bizonyos orvosi ellátást igénylő állapotok vagy betegségek maguk is okai lehetnek az agressziónak. A leggyakoribbak a teljesség igénye nélkül: a különböző pszichiátriai kórokok pl. szenvedélybetegségek (alkohol vagy drogfogyasztás következtében fellépő tudatmódosult állapotok) személyiségzavarok (főként antiszociális, borderline, paranoid személyiségzavar), a különböző pszichózisok, demenciák.

Természetesen organikus, vagyis belszervi okok is állhatnak agresszió hátterében, pl. epilepszia, agydaganat, hypoglycaemia, fertőző betegségek, cukorbetegség miatt fellépő zavartság.

Mit tegyünk, ha agresszív emberrel találkozunk?

A nagy többség bizonyára találkozott már magából kifordult, bizarr viselkedésű, kiabáló, esetleg aggresszív emberrel. Elsőre ijesztő, félelmet keltő lehet egy ilyen szituációba kerülni. Sokan úgy vélik, bizonyára ittas az illető de mi van, ha csak a vércukor háztartása borult fel, vagy mentális betegségben szenved? Ezeket megítélni orvosi kompetencia. Jó, ha szem előtt tartjuk, hogy ezek az emberek komoly segítségre szorulnak, és ebben az állapotban valójában olyan mértékű diszkomfortot élnek át, ami meghaladja a megküzdő képességüket.

A pszichikai zavarok megjelenhetnek önálló pszichiátriai betegség tüneteként, vagy testi betegség részjelenségeként, amikor a testi és a pszichés tünetek változatos és sajátos ötvöződése komoly differenciáldiagnosztikai nehézségeket vethet fel. Tovább színezi az aktuális helyzetet az is, hogy ezek a sürgősségi állapotok gyakorlatilag bármely életkorban kialakulhatnak, így az életkori sajátosságokkal is számolnunk kell, amikor a sürgősségi teendőre kerül sor.

Például az időskori demencia részjelenségeként is megjelenhetnek téveszmék, és ebből adódóan paranoid, irritált, legrosszabb esetben agresszív állapotok. Ha ehhez még egy romló fizikális állapot, kiszáradás is társul, az tovább rontja a helyzetet és mielőbbi egészségügyi ellátást tesz szükségessé.


Az ellátási lépések körét azonos súlyosságú esetekben is jelentősen befolyásolják a páciens szociális körülményei is, mint a szociális háttér, támogató családtagok megléte, vagy hiánya.
Magyarországon az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 142. § (2) bekezdés c) pontja részletezi a sürgős szükség körébe tartozó egészségügyi szolgáltatásokat, ezen belül a sürgősségi pszichiátriai ellátásra vonatkozó részleteket is.

Hívjuk a 112-t, ha önmagunkat, vagy szerettünket veszélyben érezzük!

Egészségügyi ellátásra van szükség minden olyan esetben, amikor az azonnali beavatkozás elmaradása magában hordozza a lelki működések maradandó károsodásának kockázatát. Ez érvényes azokra a helyzetekre is, ahol a mentális és viselkedési zavar olyan súlyosságot ér el, amely pszichoszociális egyensúlyvesztéshez vezethet.

A pszichiátriai szempontból sürgősségi ellátást igénylő kórállapotoknak csak egy kisebb hányada az, ahol a pszichiáter az első észlelő személy. Az esetek jelentős részében a hevenyen kialakuló, vagy fokozatosan rosszabbodó kóros lelki működéseket a páciens közvetlen környezetében élők tapasztalják családtagok, szomszédok, barátok– akik enyhébb esetben akár szégyenből sokáig tolerálják, takargatják a helyzetet, amíg legrosszabb esetben eszkalálódhat a szituáció. Fontos ezért mielőbb cselekedni!

Hogyan viselkedjünk laikusként, ha megváltozott viselkedést, nyugtalan, agitált, hetero-, vagy autoagresszív magatartást tapasztalunk?

Javasolt, hogy az ilyen állapotok észlelése, vagy gyanúja esetén, hogy ha egy mód van rá, ne maradjunk négyszemközt a beteggel! Gyakran egy-egy rosszul megfogalmazott, vagy félreérthető/ félreértett mondat könnyen berobbanthatja a felhalmozódott feszültséget.

Nagyon fontos ezért a korai felismerés, és ha a hozzátartozónkon, barátunkon furcsa bizarr viselkedést tapasztalunk, mielőbb kérjünk megfelelő orvosi segítséget, mielőtt a helyzet sérüléssel, önsértéssel járna.

Mi jelzi a betegben a feszültség drasztikus fokozódását?

Fontos lehet az egyéni különbségeken túl a feszültség fokozódására utaló kommunikációs jelek ismerete. Komolyan kell venni a feszültséget tükröző mimikát, testtartást.

Feszültséget jeleznek:

  • a fokozott arousal (készenlét) szint testi jegyei (gyorsabb légzés, tág pupilla, izomfeszültség),
  • az elnyújtott szemkontaktus,
  • fokozott beszédkésztetés,
  • koordinálatlanabb mozgás,
  • beszűkült, csak egy-egy bizonyos dologra fókuszált gondolkozás, a korábbi erőszakos viselkedés előjeleinek ismételt megjelenése, vagy a verbálisan, esetleg gesztusokkal megjelenő fenyegetés.

Egy súlyosan pszichotikus, nyugtalan beteg szorongását, gyanakvását fokozhatják a hozzátartozók vagy az orvos bizonytalan mozdulatai, gesztusai. Ha a beteg nyugtalan és az észlelő személynek átmenetileg egyéb intézkedéseket (pl. telefonálás stb.) kell tennie, gondoskodjon arról, hogy ő maga, vagy még jobb esetben a helyszínen tartózkodó más személy úgy helyezkedjen el, hogy belássa az érintett személy egész mozgásterét.

Lényeges az is, hogy a beteg jelenlétében egyértelmű kommunikációra törekedjünk, lehetőség szerint minél kevesebb félreértelmezhető gesztussal, illetve az első észlelők igyekezzenek összehangolni a cselekvésüket. Csak az érintett egészen kivételesen tudatborult, vagy agitált állapotában lehet indokolt az, hogy ne tegyük világossá számára is a tervezett további lépéseket (pl. mentő hívása, kórházba utalás stb.). Magatartásunk lehetőség szerint higgadtságot tükrözzön, attitűdünk ne legyen moralizáló, kioktató, lekezelő.

Mi az, ami mindenképpen kerülendő?

Általánosan elmondható, hogy elkerülendő reakció a helyzet, vagy a személy problémájának leértékelése, a fölényes, parancsoló hangnem, a kritizálás, becsmérlés, és a viszont agresszió. Javasolt, hogy a zavart, irritált személyhez egyszerre csak egy ember beszéljen. Fontos nyugalmat mutatni, kedvesen törekedni az okok megértésére és az empatikus visszajelzésekkel a verbális agresszió leállítására törekedni, ezáltal ha lehetséges, a beszélgetést konstruktív irányba terelni.

A korai felismerésben segítséget nyújthat a fentebb felsorolt fokozódó feszültségre utaló jegyek ismerete. Az agresszió kitörése sok esetben akár megelőzhető, elkerülhető is lehet nyugodt, udvarias, empatikus, konstruktív magatartással.
Érdekesség, hogy a felszerelt kamerák puszta jelenléte a tapasztalatok szerint önmagában is csökkenti az agresszív megnyilvánulásokat, amellett, hogy felvételeik bizonyító erejűek is lehetnek.

Célszerű továbbá megragadni azokat a „motivációs eszközöket” melyek segítségével az érintett személy az adott szituációban egy nyugodtabb párbeszédbe vonható, esetleg ösztönözhető a gyógyulása érdekében. Javasolt, hogy ilyen esetekben mielőbb hívjunk mentőt, vagy orvost.


Az agresszív események kockázatának csökkentésében kiemelt jelentősége van az ellátást megkezdő orvos esetében a megfelelő orvos-beteg (illetve egészségügyi dolgozó és páciens, hozzátartozó) kapcsolatnak, illetve itt is a korai felismerésnek és megfelelő reagálásnak.

Apalvető teendők sürgős szükség esetén

Ilyen jellegű sürgős szükség esetén, bármely orvosnál az érintett személy törvényes képviselője, hozzátartozója, valamint környezetében élő más személy is kezdeményezheti az orvosi vizsgálatot, a bejelentést kapó orvos személyes orvosi vizsgálata elengedhetetlen a további döntések meghozatalához. Ha mentőt hívunk először, és a mentőn nem tartózkodik mentőorvos, hanem mentőtiszt, vagy mentőápoló érkezik, ők fogják értesíteni az ügyeletes háziorvost, aki további tájékozódó vizsgálatok után dönti el, hogy szükség van-e valamilyen intézményes osztályos felvételre és ez esetben beutalóval látja el a beteget, akit a mentő fog tovább szállítani.

Általánosságban elmondható, hogy a szükséges intézkedések során egyaránt fontos szem előtt tartani a páciens emberi méltóságát, személyes szabadságához fűződő jogait és az intézkedő egészségügyi személyzet biztonságát. Ezért a tünetek tájékozódó jellegű vizsgálata olykor szükségessé teheti azt, hogy az orvos több megfelelő személy jelenlétében találkozzék a beteggel, és az is, hogy nyugtalan, agitált, hetero-, vagy autoagresszív magatartás esetén karhatalmat vegyen igénybe.

A törvény kimondja, hogy amennyiben a „beteg pszichés állapota, illetve szenvedélybetegsége következtében veszélyeztető magatartást tanúsít és ez csak azonnali pszichiátriai gyógykezelésbe vétellel hárítható el, az észlelő orvos közvetlenül intézkedik a beteg megfelelő intézetbe szállításáról. A beteg beszállításban szükség szerint a rendőrség közreműködik”. Jogilag tehát ez felel meg az abszolút sürgősségnek.

Kiemelendő még az öngyilkossági heveny krízis állapota, ahol első észlelő személyként is legfontosabb a támogató, együttérző attitűd. Fontos, hogy ne moralizáljunk, kerüljük a konfrontációt. A krízis, definíciója szerint az egyén aktuális énvédő és megküzdőképességét meghaladó állapot, tehát logikai érvek, például a hozzátartozók sorsára való hivatkozás ártalmas, nem megfelelő ebben a helyzetben.
Intoxikált – pl. alkoholmérgezés, drog indukálta- állapotok észlelésekor pszichiátriai ellátásra csak befejezett detoxifikálás, vagy méregtelenítés után kerülhet sor. Így kizárható a fizikai állapotromlás kockázata, és biztosítja a páciens önellátáshoz szükséges erőnlétét, kizárva egy kommunikációra képtelen állapotot.

Mivel ezek az állapotok súlyosak, életet veszélyeztetőek lehetnek, ha a fentieket tapasztaljuk ne habozzunk mielőbb segítséget kérni!

Felhasznált irodalom:

Berckham, B. (2005): Verbális önvédelem. Bioenergetic Kft, Budapest,Hárdi, I. (szerk, 2000): Az agresszió világa. Medicina Könyvkiadó, Budapest
Occupational Safety and Health Administration (2004). Guidelines for preventing workplace violence for health care and social setvice workers. Washington DC, US, Department of Labor, Occupational Safety and Health Adminstration //www.osha.gov// ,
Tringer, L. (2003): Sürgősségi ellátás a pszichiátriában. Medicina Könyvkiadó, Budapest,
Arnold Cs.: (1999) Családorvoslás Medicina ,
Kelemen, Máttyási, Szűcs (2006) Pszichiátriai Differenciáldiagnosztika ,
Fröhlich (1996) Pszichológiai Szótár Springer ,Tényi T. Pszichiátriai Családorvosi Vademecum ,Egészségtudományi Fogalomtár: http://fogalomtar.eski.hu/index.php/
Hatályos Jogszabályok Gyűjteménye: http://net.jogtar.hu/

A blogcikket dr. Szabó Zsuzsanna pszichoterapeuta szakorvos írta, akihez ide kattintva foglalhat időpontot online pszichoterápiás konzultációra.

dr. Szabó Zsuzsanna online pszichológus