Milyen tényezők játszanak szerepet az alkoholizmus kialakulásában?

Milyen tényezők játszanak szerepet az alkoholizmus kialakulásában?

Különböző kutatások keresik a választ arra a kérdésre, hogy miért alakul ki az alkoholizmus, milyen tényezők játszanak szerepet a kialakulásában. Jelen blogcikkünkben ismertetünk néhány elméletet ezek közül.

Milyen tényezők hajlamosítanak az alkoholizmusra?

Több kutatás talált összefüggést a korai traumatizáció és az alkoholizmus között, azaz azokat a személyeket, akiket gyermekkorában súlyos vagy hosszan tartó negatív esemény ért, hajlamosabbak felnőttkorban az alkohol felé fordulni.
Más kutatások a problémák, konfliktusok nem elégséges, nem megfelelő kezelésével látnak összefüggést. Ebben az esetben a feszültségcsökkentés az alkohol segítségével történik. Az ilyen személyek a magánéleti, párkapcsolati, s munkahelyi problémáikat nem tudják megfelelően lereagálni, s megoldani, hanem a bennük keletkezett negatív érzéseket csak a szerhasználat során tudják csökkenteni.

Milyen okokra vezethetők vissza az alkoholizmus kialakulása a különböző elméletek szerint?

Különböző kutatások keresik a választ erre a kérdésre, most ismertetünk néhány elméletet ezek közül. A neurobiológiai elmélet szerint az agyi jutalmazó rendszer és az alkoholizmus kialakulása között kapcsolat tételezhető fel, melynek kutatása során több neurotranszmitter (az idegsejtek között információt közvetítő vegyületek) szerepe is felmerült (pl. dopamin, szerotonin, endogén-opiát rendszer). Az alkoholmegvonásos tünetek kialakulásában a GABA (gamma-aminovajsav) szerepét hangsúlyozzák e elmélet képviselői.
Pszichodinamikai tényezőket vizsgálók azt találták, hogy bizonyos személyiségvonások gyakran fordulnak elő (pl. magányosság, félénkség, gyanakvó, bizalmatlan, szorongó személyiség, depresszióra való hajlam, erőteljes emocionalitás, ellenséges és akár önpusztító indulatosság, bűnöző magatartás) az alkoholizmussal együttesen.
A genetikai komponensek szerepét hangsúlyozók a családvizsgálatokat emelik ki, miszerint az alkoholizmus tekintetében halmozódást mutattak ki az alkoholisták családjaiban. Ezekben a családokban magasabb az alkoholizmus előfordulási gyakorisága, kb. négyszer gyakrabban fordul elő az alkoholisták vér szerinti gyermekeinél, mint nem alkoholbetegek gyermekeinél. Az alkohol anyagcseréjében és a központi idegrendszer alkoholra adott válaszaiban a genetikai tényezők döntő szerepe csaknem biztos, meghatározott öröklésmenet azonban nem bizonyítható.

Milyen szerepe lehet a családnak a függőség létrejöttében?

 

A család szerepe az addikció kibontakozásában, fennmaradásában és következményeinek enyhítésében nyilvánvaló. Kelemen Gábor összegezte, hogy mely közös sajátosságok találhatóak a szenvedélybetegek családjaival való kutatások alapján:

  • Az addiktív szerhasználat és egyes addiktív viselkedésmódok több generációban előfordulnak, így a gyermekek számára az addiktív magatartás szinte családi hagyomány.
  • A szenvedélybeteg férfiak gyakran még felnőtt korban is szimbiotikus kötődésben is maradnak anyjukkal, sőt sokszor koalíciót is képeznek az apa ellen. Természetesen ez az alkoholfüggő nőkre is igaz, akiknek az édesapjukkal, vagy az édesanyjukkal is lehet igen szoros kapcsolata. Ez gyakran nem bensőséges viszonyt, hanem elismerésre való vágyat takar.
  • A családtagok nem rendelkeznek megfelelő konfliktusmegoldó készségekkel.
  • Családi konfliktust követően a szenvedélybetegek gyakorta a függetlenség illúzióját kölcsönző italozó vagy drogozó cimborák szubkultúrájába vonulnak vissza. 
  • A szenvedélybetegség kialakulását gyakorta előzi meg korai, váratlan és érzelmileg feldolgozatlan haláleset.

Az alkoholisták házasságának kutatói már régebben is úgy tekintették az alkoholizmus kialakulását, mint krízishelyzetet a család számára. Hill a családi krízisnek négy típusos fázisát írta le, ezek a következők: 
1. krízis kezdete: az alkoholizmusban a szerepfúzió kialakulása, illetve a feleség ‘túlműködő’ szerepének létrejötte.
2. dezorganizációs fázis: a kialakult krízisállapot ellenére a család a megszokott módon próbálja élni az életét. Gyakran a feleség is tagadja a férj alkoholizmusát.
3.  krízisfelismerés és az erre adott kezdeti reakciók: amikor a krízisállapotot felismerik (vagyis definiálják a férj problémáját, mint alkoholizmust), az első lépés megtörténik a krízishelyzet megoldásának az irányába. Az alkoholista férj státusza ugyanis megváltozik a családban, a feleség ‘túlműködő’ szerepe megerősödik, a férjre már nem számítanak többé, viselkedésének megváltoztatására külső erőket is bevonnak (pl. alkoholizmus elleni kezelés).
4. reorganizáció: a férj szerepfeladatainak nagyobb része a feleség kezébe, kerül, és a családi rendszer átszerveződik. Ez azonban mindig akadályozza az alkoholizmus abbahagyását, mert a férj nehezen találja meg a helyét az átszerveződött családban. Nagyon gyakran reorganizáció végeredménye az, hogy a házasság megszakad, a feleség nem veszi vissza a férjet a régi szerepében. Ennek elkerülését segíti a pár vagy családterápiás kezelés.

Régebbi elméletek szerint az alkoholista felesége fontos oki tényező az alkoholizmus kialakulásában, az újabb vizsgálatok ezt azonban nem erősítették meg. Az alkoholisták feleségeiben nem találtak nagyobb mértékben kórós személyiségvonásokat, mint általában a feszült állapotban lévő, problematikus házasságokban élő feleségekben.

Alkoholfogyasztás a munkahelyen?

Sokan a munkahelyükön, munkaidőben is fogyasztanak alkoholt. Ennek a kialakulásában több veszélyeztető tényező játszik szerepet, ami az alkoholizmus folyamata felé vezető utat elmélyítheti. Egyik veszélyeztető tényező az olyan munkahely, ahol az alkohol hozzáférhető, s megengedett a munkaidőben történő ívás (pl. bizonyos vendéglátó helyiségek). További tényezők az olyan kollégák, akiknek szintén alkoholfüggőségi problémájuk van, s van lehetőség összejátszani velük munkaidőben, azaz közösen inni a többi munkatárs előtt eltitkolva. A nagyon magas vagy alacsony jövedelműek körében is gyakrabban találkozunk ezzel a helyzettel (pl. kétkezi munkás szünete közben elmegy sört venni, vagy olyan magas pozíciójú munkavállalóknál, akiket nem ellenőriznek sűrűn).

Érdemes szakemberhez fordulnia amennyiben a cikk kapcsán felismerte önmagát, vagy bármely hozzátartozóját. Alkoholfüggőség súlyossága kérdőívünkből képet kaphat saját, vagy szerette állapotáról. Szakemberrel közösen gondolkodva a problémamegoldás és a megküzdési módok is fejleszthetők.  Sokszor addiktológus orvos bevonása is szükséges az alkohol utáni sóvárgás csökkentésére a kezelés során. A lelki támogatásban pedig szívesen áll rendelkezésére a cikk írója, Szabó Lili, akihez itt tud időpontot foglalni online konzultációra.

Felhasznált irodalom:

Buda, B. (1992) Az alkohológia új távlatai. Alkoholizmus elleni Bizottság, Budapest.
Cermak, L.S. (1994) Kognitív folyamatok deficitje krónikus alkoholistáknál. In Alkohol okozta agykárosodások (szerk Erdélyi Alisza) Országos Alkohológiai Intézet, Budapest.
Charness, M. E. (1994) Az alkohol és az agy. In Alkohol okozta agykárosodások (szerk Erdélyi Alisza) Országos Alkohológiai Intézet, Budapest.
Funk, S. (2003) Új lehetőségek az alkoholizmus kezelésében. In Hippocrates. Családorvosi és foglalkozás-egészségügyi folyóirat. V. Évfolyam. 2. szám. Dzeta Kiadó, Budapest.
Füredi, J., Németh, A. (2007) A pszichiátria rövidített kézikönyve. A Pszichiátria magyar kézikönyvének rövidített, átdolgozott kiadása. Medicina, Budapest.
Kelemen, G. (2001) Szenvedélybetegség, család, pszichoterápia. Pro Pannónia Kiadó, Pécs.

 

Mikortól problémás az alkohol fogyasztás Ön szerint?