Interjú Buligovic Renáta pszichológussal

Interjú Buligovic Renáta pszichológussal

Egy pszichológus esetében nagyon nehéz megtalálni azt az egyensúlyt, hogy mennyit mutasson meg magából. A szakszerű pszichoterápiás helyzet megteremtése végett fontos a távolságtartás, hogy a klienst ne befolyásolja semmilyen információ a terapeutáról. Ugyanakkor annak, akinek segítségre van szüksége, fontos, hogy legyen valami, ami segíthet a szakember választásban. Arról már írtunk, hogy mi a különbség a pszichológus és a pszichiáter között, és arról is, hogy mire érdemes figyelni, amikor szakembert választunk, sőt munkacsoportunk tagjairól is olvashatnak egy-egy rövid bemutatkozást az oldalunkon. Ezek mind szakmai szempontok. Most néhány azonos és néhány személyre szabott kérdés segítségével szeretném jobban bemutatni elhívatott kis csapatunk tagjait. Bala Beáta kérdései alapján Beck Enikő interjúja.

Interjúsorozatunk jelenlegi részében Buligovic Renáta pszichológusunkkal beszélgetek.

„A különös paradoxon az, hogy amikor elfogadom magamat olyannak, amilyen valójában vagyok, azután tudok változni.” – Carl Rogers

 Rogers a humaninisztikus pszichológia alapítói köze tartozott. Számomra kiemelten fontos alakja a pszichológiának, hiszen a szemlélelete és terápiás alapelvei kulcsfontosságúak az emberekkel folytatott segítői munka során.

Miért választottad ezt a hivatást?

Gimnáziumban orientálódtam a pszichológia felé, ekkor kezdtem el Popper Péter és Vekerdy Tamás könyveit olvasni. Mindig is érdeklődtem az emberi kapcsolatok iránt, megakartam érteni miért olyan valaki amilyen, és miért különböznek vagy hasonlítanak egymásra az emberek, illetve milyen szerepe lehet ebben a társadalomnak, a kultúrának, iskolai képzettségünknek, szüleinknek, barátainknak és saját önmagunknak? Ezekre a kérdésekre még most sem tudok egyértelmű választ adni, hiszen ez ennél összetettebb folyamat.

Változott-e a pszichológiáról megalkotott képed a tapasztalatszerzésed során?

A kliensekkel való munka által szilárdult a hitem, és az elköteleződésem a szakmám iránt. Rengeteg sikerélmény és akár kudarc is csak azt igazolta számomra, hogy a munkánk fontos és van jelentősége és ezt a fajta „sikert” nem lehet mérni, csakis a kliens mentális jólléte határozhatja meg.

Mi motivál a munkádban, mi okoz neked sikerélményt?

Az emberek motiválnak, akik bejelentkeznek. A „bejelentkezésnek” van pszichológiai jelentősége vagyis azt sugallja, hogy valaki motivált és jó esetben önindítattásból kér segítséget, továbbá a jelentkezés aktualitása is lényeges. Sikerélményt okozhat sok minden, hiszen a spektrum széles és a „kicsi” előremozdulásoknak is örülök. Ezt mindig kiemelem a klienseknek is, hogy vegyék figyelembe saját teljesítményüket, akaraterejűket és kitartásukat annak ellenére, hogy még nem értük el a kitűzött célokat, mert már egy lépéssel előrebb vannak mint az előző nap.

Sokakban él egy olyan gondolat a pszichológusokkal kapcsolatban, hogy ők bizony mind sérültek. Neked mi a véleményed erről? Szerinted előnye-e vagy hátrány, ha egy pszichológusnak vannak lelki sérülései?

Úgy érzem a „lelki sérült” megnevezés pejoratív és stigmatizáló. Minden ember sérül az élete során, legyen az egy mikrotrauma vagy egészen komoly traumatizáló és személyiségfejlődést átható élmény. A kognitív irányzat szerint a gondolatainknak ereje van, és az egyén személyiség összetételén, vulnerabilitásain múlik, hogy egy eseménynek milyen címkét ad. Sérülés lehet a szülők válása, azonban ha a bio-pszicho-szociális modellben gondolkozunk nem biztos, hogy törésként könyveli el a személy a későbbiek során. Így nem gondolom, hogy a pszichológus sérülékenysége hátrány lenne, hiszen ő is ember. Attitűdformáló lehet megérteni azt, hogy a pszichológus nem „jobb” mint az átlag ember, inkább csak rendelkezik adott képességekkel és készségekkel ami miatt a segítő szakmát választotta. Ilyenek lehetnek az empátia, mentalizációs készség és szociális érzékenység, illetve az önismereti igény. Utóbbi a pszichológus saját sérülékenységét explorálja és segíti a nehézségei feloldásában, melyet később a munkájában is hasznosíthat mások megsegítése érdekében.

Azt tudjuk, hogy elvileg egy pszichológus nem kezel családtagokat és barátokat, de a szakmaiságon túl, hogy tud mégis jól segíteni egy adott helyzetben?

Sok ember kérdezi, hogy analizálnak- e a pszichológusok a mindennapi életben. A rövid válaszom erre, hogy nem. Azok számára akik kórházban dolgoznak pszichológusként könnyen elválaszható a pszichológus „lét”, a hétköznapi élettől, hiszen miútán leveszik a fehér köpenyt a pszichológus énjük is megszűnik jó esetben. Énvédelmi stratégia is lehet, hogy ne analizáljon a pszichológus folyamatosan, hiszen ekkor a kognitív és érzelmi erőforrásait használja, így állandó készenléti szolgálatban lenne . Hihetetlenül fárasztó és megterhelő munka lenne a szakember számára is, így nagyon fontos, hogy „letudja tenni” a pszichológus is a klienseit. A pszichológus objektív és nem elfogult a kliensek irányában, azonban ha saját családtagról van szó, ez meglehetősen nehéz lehet. Nem tud távolról és érzelmi bevonódás nélkül tanácsokat, meglátásokat adni, hiszen ő maga is résztvesz a családi rendszerben. A szakmát úgy képviselheti, ha külső  szűrőként jélzi, amennyiben lát nehézséget és a megfelelő ellátást javasolja.

Miért kell a távolságtartás/magázódás a pszichológus és a páciens között?

Többnyire gyerekekkel és serdülőkkel dolgozom, így általában nem magázodunk, azonban szülőkkel minden esetben. A keretek és a határok minden terápia alapját képezik, így fontos, hogy ezeket betartsuk.

Jelenleg milyen szakmai kihívások és elérendő célok vannak az életedben?

A klinikai szakpszichológiai képzés elvégzése után szeretnék igazságügyi szakértő lenni. A jog és a pszichológia vonatkozásai mindig is érdekeltek, főleg miután volt alkalmam egy ilyen kurzuson reszt venni az alapképzés során. Voltunk terepgyakorlaton börtönben és tárgyalásra is beülhettünk, továbbá a magánzárka pszichológiai vonatkozásairól írhattam egy átfogó dolgozatot. Ezért hosszútávon ezen a területen képzelem el magam, illetve módszerspecifikus képzések elsajátítására törekszem.

Végezetül, szerinted mitől hiteles egy pszichológus?

Számomra a pszichológus akkor hiteles, ha önazonos. Tudjuk azt, hogy az emberek különböznek sok tényező mentén, így a beállítódás, kulturális háttér, alaphiedelmek mind befolyásolhatják a pszichológus személyiségét. Főként azért fontos az önazonosság, hogy értsük azt amit képviselünk a terápia során, milyen elvek mentén dolgozunk és ebből mi manifesztálódhat a kliens felé. Ehhez viszont elengedhetetlen az önismereti munka, hiszen fontos, hogy ezeket a válaszokat a saját belső munkánk során kiderítsük, majd ezt a terápia során hasznosíthassuk a kliens megsegítésének céljából.

Buligovic Renáta pszichológusunkhoz itt foglalhat időpontot négyszemközti online konzultációra.