Interjú Rimainé Pulai Virág pszichológussal

Interjú Rimainé Pulai Virág pszichológussal

Egy pszichológus esetében nagyon nehéz megtalálni azt az egyensúlyt, hogy mennyit mutasson meg magából. A szakszerű pszichoterápiás helyzet megteremtése végett fontos a távolságtartás, hogy a klienst ne befolyásolja semmilyen információ a terapeutáról. Ugyanakkor annak, akinek segítségre van szüksége, fontos, hogy legyen valami, ami segíthet a szakember választásban. Arról már írtunk, hogy mi a különbség a pszichológus és a pszichiáter között, és arról is, hogy mire érdemes figyelni, amikor szakembert választunk, sőt munkacsoportunk tagjairól is olvashatnak egy-egy rövid bemutatkozást az oldalunkon. Ezek mind szakmai szempontok. Most néhány azonos és néhány személyre szabott kérdés segítségével szeretném jobban bemutatni elhívatott kis csapatunk tagjait. Bala Beáta interjúja.

Interjúsorozatunk jelenlegi részében Rimainé Pulai Virág, pszichológusunkkal beszélgetek.


Virág, hozzád az lenne az első kérdésem, hogy szerinted miért fontos védeni a pszichológusnak a magánéletét?
Fontos, hogy a terapeuta neutrális tudjon maradni a páciense számára, hiszen a pszichológussal való kapcsolatot nagyban befolyásolják a páciens korábbi kapcsolatainak mintázatai, amikkel a terápia során sokat foglalkozunk. Ha a páciens ismeri, a pszichológus magánéletét ez a neutralitás nem valósulhat meg és könnyen tévútra vezetheti a folyamatot.


Ezért kell a távolságtartás/magázódás is a pszichológus és a páciens között?
A pszichológus nem lehet az ember barátja. Onnantól kezdve a terápia értelmét veszti. Fontos a kölcsönös tisztelet és a pár lépés távolság ahhoz, hogy objektív módon, sikeresen kezeljünk valakit.


Neked változott a pszichológiáról megalkotott képed a tanulmányaid és a munkád során?
Igen… amikor a szakmaválasztáson gondolkoztam, kicsit úgy gondoltam, hogy a pszichológusoknak vannak olyan kulcsmondataik, eszközeik, amikkel egy csapásra meg tudják oldani más emberek problémáit. Ma már tudom, hogy ehhez elsősorban inkább maga a páciens kell, a pszichológus pedig inkább afféle sorvezetőként tud működni a terápia során.


Számodra mi jelent motivációt, és mi okoz sikerélményt a munkádban?
Az én főállású munkahelyemen úgy gondolom, valóban csodák történnek, hiszen 10-20 vagy akár 40 éve alkoholproblémával küzdő emberek élete képes gyökeresen megváltozni. Amikor befejezik a terápiát és visszajönnek utógondozásra, óriási sikerélményt ad, amikor látom, hogy az otthoni körülmények között is motiváltak tudnak maradni, kitartanak a program mellett és ennek köszönhetően működik az életük. Az online munkamód kapcsán is vannak ilyen hétköznapi csodák, de itt rendszerint más problémakörökkel foglalkozunk.


Jelenleg milyen szakmai kihívások és elérendő célok vannak az életedben?
Elsősorban a klinikusi szakvizsga visszalevő részeit szeretném abszolválni, majd családterapeuta vizsgát tenni.


A bemutatkozásodban
olvashatjuk, hogy a családterápiás szemléletet az egyéni konzultációk során is szem előtt tartod, hogyan segít ez neked a terápiás munkában?
Úgy gondolom, a pszichológiai problémák alapvetően kapcsolati problémák is egyben, emiatt nem lehet különválasztani a kettőt. Első és legfontosabb kapcsolatainkat a családunkban éltük meg és úgy gondolom a változások is ott fognak először érződni.

Sokakban él egy olyan gondolat a pszichológusokkal kapcsolatban, hogy ők bizony mind sérültek. Neked mi a véleményed erről? Szerinted előny, vagy hátrány, ha egy pszichológusnak vannak lelki sérülései?
Ha a pszichológus dolgozik a lelki sérülésein, akkor előnyként működhet, de ha nem, akkor rengeteget árthat vele a klienseinek is. Ha a sérülése vakfolt a munkája során, akkor egy hasonló problémával hozzá forduló páciensnek nem tud segíteni, érzelmileg bevonódik a terápiába és egy nagyon negatív irányú spirálba kerülhetnek. Ezért fontos, hogy minden pszichológus járjon az önismeret nem mindig könnyű útján.

Egy pszichológus a saját életében tudja alkalmazni a tanultakat? Ha igen, akkor miben nyilvánul ez meg?
Úgy gondolom, hogy másokat az engedélyük nélkül vizsgálni, analizálni nem túl etikus. Ha pedig az ember családtagjairól, rokonairól van szó, nem is egészséges. Persze nehéz megállni, hogy visszafogjuk a bennünk élő szakembert és próbálom ezt a gondolatiság szintjén kezelni. Egyedül önmagammal szemben tartom fontosnak a kontrollt, az önismeret gyakorlását, gondolataim, tetteim belső vizsgálatát.

A pszichológusnak, illetve a családjának is lehet szüksége pszichológusra?
Természetesen. A szakemberek lelki egészsége érdekében a szupervízió alapvető szükséglet, és az is jó, ha van pszichológusa egy pszichológusnak. A családtagok esetében persze nem magától értetődő a dolog, de úgy gondolom a lelki egészség megőrzése a fő cél, ezért ez mindenkinek a javára válhat.

Az előző kérdéshez kapcsolódik a következő is. Egy pszichológus a szakmaiságon túl, hogy tud mégis jól segíteni egy adott helyzetben családtagoknak, barátoknak?
Meg kell húzni a határokat. Meghallgatni valakit, véleményt, tanácsot adni lehet, de segíteni hosszú távon egy elfogulatlan szakember tud. Ezt a privilégiumot hagyjuk meg számukra


A magánjellegű tapasztalatait be lehet, illetve be tudja építeni a terápiás munkájába? Vagy akár fordítva, a munkájából adódó tanulságot, tudja hasznosítani a saját életében?
A határok tartását ez esetben is fontosnak tartom. Szerintem a pszichológus szakmára hatványozottan igaz az a közhely, hogy ne vigye haza a munkáját. Ugyanakkor azt is megemlíteném, hogy a folyamat mégis kikerülhetetlen valamilyen szinten. A magánjellegű tapasztalatok terápiába való bevitele esetében azt gondolom, hogy fontos a transzparencia, de csak egy bizonyos szintig.


A terápia mindig működik, és ha mégsem akkor hogyan tovább?
Természetesen lehet olyan, hogy nem működik egy terápia, akár azért, mert a terapeuta és a páciens nem tudnak együttműködni, vagy a módszer, amellyel a terapeuta dolgozik, nem válik be a páciensnek. Fontos, hogy erről lehessen az üléseken beszélni és kimondani, ha valami miatt nem működik és együtt átbeszélve kitalálni, hogy hogyan tovább.


Végezetül, szerinted mitől hiteles egy pszichológus?
Úgy gondolom, a válasz valahol az eddigi válaszok összefoglalásában rejlik. Fontos a magas szintű szakmai tudás, a határok tartásának képessége, a folyamatos önismeret.

Bár törekedtünk a szakmai határok megtartására, reméljük sikerült egy kicsit közelebbről bemutatnunk csapatunk szerves tagját, Rimainé Pulai Virágot.
Az én személyes benyomásom a beszélgetésünk és a közös munkánk alapján, hogy Virág nagyon határozott, megbízható és alapos szakember. Jó vele együtt dolgozni, mert mindig egyenrangú partnerként kezeli a másikat.

További interjúinkban alkalmuk lesz megismerni munkacsoportunk többi tagját is.