Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, Ugyan annak a pszichológusnak lehet válaszolni ezután is, utalva a korábbi levelezésre.
4, Érdemes tudni, hogy a hosszas levélváltások szakmai szempontból kerülendők.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Üdvözlöm!
Szeretném a segitségét kérni! A férjemmel 5 éve vagyunk együtt, eleinte minden jól működött, kedves, figyelmes, udvarias volt velem, aztán pár éve azt vettem észre, hogy mindenkinek meg akar felelni, mindenkivel kedveskedik, mindenkivel figyelmes, ajándékot vesz nekik és hazudik folyamatosan másoknak és nekem is. Titokban beszélget más nőkkel, amire ha rákérdezek letagadja. Felém már nincsen meg a tisztelet, lenéző, lekezelő, megalázó lett velem szemben. Amikor beszélni szeretnék vele erről, akkor oda jutunk, hogy én leszek a hibás mindenért. Nem tudom mi tévő legyek, mert szeretném ha tisztelne és ugyan olyan boldogan tudnánk élni mint előtte. Azt mindig mondja, hogy szeret de én nem érzem, mert a cselekedetei nem azt mutatják.
Köszönöm válaszát
Kedves Andy!
A levele alapján a férje viselkedésének a változása hátterében egyáltalán nem biztos, hogy az Ön felé érzett szeretet elmúlása, csökkenése áll. Elképzelhető (de ez csak feltételezés), hogy igen nagy igénye van a pozitív visszajelzésekre, ezért kedves és figyelmes kifelé, és lehetséges, hogy ezért is beszélget más nőkkel. Ez nem jelenti azt, hogy meg is csalja.
A kérdés elsősorban az, hogy mi az, ami az elmúlt pár évben változott, akár a közös életükben (pl. több a stressz, anyagi nehézségek?), vagy a kapcsolatukban (pl. már “megszokottá” vált?), vagy a párja életében (pl. munkahelyen már nincsenek akkora sikerei, kiégés?). Mindenképp jó lenne ha ezt meg tudnák beszélni egymással, feltárni a háttér okokat és ezeken változtatni, hogy a kapcsolatuk olyan lehessen, mint a legelején. Teljesen jogos igény az Ön részéről, hogy még a legelején ez orvosolva legyen, és ne folytatódjon ez a tendencia.
Amennyiben ez könnyebbség, akkor 1-2 alkalmas párterápia során a terapeuta, mint mediátor közreműködésével az okokat fel lehetne tárni és kidolgozni egy közös megoldást, amin mindketten együtt tudnának dolgozni. Amennyiben a párja teljesen elzárkózik 1-2 üléses terápiától, akkor egy nagyon érett, tapasztalt és józan paraszti ésszel megáldott barát is talán tudna segíteni ennek átbeszélésében.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaOlyan kérdéssel fordulok önökhöz, hogy édesanyám nemrég férjhez ment és azóta azt vettem észre, hogy kicsit kezd elidegenedni mind a bátyámtól mind nagybátyámtól ( a férje hatására) – nem engedi találkozni a bátyjával nélküle, testvéremmel pedig folyamatosan kis konfliktusokat kavar. Nem tudom hogyan beszéljek anyukámmal és aggódom milyen irányba megy majd a kapcsolatuk és hogy talán ez egy bántalmazás előszele. Ha tudnának javasolni akár egy cikket, videót ami ilyesmivel foglalkozik és elküldhetném neki, vagy csak ötletet adni hogyan kommunikáljak erről vele, az sokat segítene.
Előre is köszönöm,
Csilla
Kedves Csilla!
Ha jól értem a leveléből, akkor elsősorban anyukájának az érzelmi eltávolodása az, ami zavarja és ami konfliktusokat gerjeszt a családban. Feltételezem, hogy a bátyja iránt is felelősséget érez, és talán félti ebben a kapcsolatban, szeretné őt megvédeni, vagy tenni valamit az érdekében, hogy a kapcsolatuk ne mérgesedjen el. Mintha maga lenne a felelős azért, hogy az anyukájára hatást gyakoroljon, ami egy elég nehéz helyzet, és együtt tudok vele érezni. Ezek csupán feltételezések a részemről, mindenesetre azt tudom javasolni, hogy amennyiben anyukájával beszél, próbálja megérteni a helyzetét, vagyis hogy ő jelenleg a férje felé van elköteleződve, felé lojális és ez okozhatja az érzelmi eltávolodását a családtól. Talán időre van szüksége, hogy a házassága stabilizálódjon.
Próbáljon nyitott és kíváncsi lenni rá, arra, hogy mi az oka az eltávolodásának. A kritikát próbálja elkerülni vele szemben, ehelyett a szükségleteit, vágyait őszintén és nyíltan fejezze ki felé, valamint a kéréseit konkrétan és objektíven fogalmazza meg.
Az oldalunkon több cikket is írtunk a helyes kommunikációról, konfliktuskezelésről, itt egyet ajánlok figyelmébe:
https://onlinepszichologus.net/video/a-kommunikacio-fontossaga/
Remélem sikerül megtalálniuk a megfelelő hangot és megérteni, elfogadni egymást!
Üdvözlettel:
az onlinepszichológus team nevében: Kovács Gábor pszichológus
Tisztelt Doktor úr/nő!
Karádi Klaudia vagyok, 24 éves.
9 éves korom óta küzdök pánikbetegséggel,nagyon sokáig tünetmentes voltam. 3évvel ezelőtt viszont újra kijött és odáig fajult a dolog hogy már napi szintű volt és sehova nem tudtam
Járni. Ekkora kezdtem el a parogent szedni napi 1 szemet. Hála istennek segített és teljes értékű életet tudtam élni. Sőt még olyan dolgokat is leküzdöttem amire sose gondoltam hogy képes leszek. Egy fél éve viszont úgy döntöttem le teszem, mert nem szerettem volna életem végéig azért egy gyogyszertől függeni. Fél szemet szedtem 3 hónapig. Kezdetben viszonylag tűrhető volt a helyzet. Aztán jött a fekete leves, olyan pánik rohamot kaptam mint már évek óta nem. Újra kezdtem az egész szemet, pár napig szedtem a frontint is. Minden kezdett vissza állni. Nagyjából 1 hónapja szedem újra az egészet. Viszont ma ismételten volt egy nagy rohamom úgy éreztem még a frontin se mulasztja el. Teljesen kétségbe vagyok esve,most már parogennel se fogok tudni élni?
Kedves Klaudia!
Köszönjük a megkeresést – azzal szeretném kezdeni, hogy a csapatban pszichológusok, klinikai szakpszichológusok dolgoznak, pszichiáter szakorvos nem. Mentális betegségek gyógyszeres kezelésében minden esetben pszichiáterrel kell egyeztetni, a gyógyszer elhagyásához ugyanúgy kellene a felügyelet, ahogy az elkezdéséhez is. Kérem, hogyha újra módosítani szeretne a gyógyszerezésen, azt mindenképpen így tegye!
Sikertelen gyógyszerelhagyás esetén erősödhet a szorongás, illetve a pánik tünetek – pont emiatt kell a folyamatos kapcsolattartás mellé. Azt nem lehet kijelenteni, hogy soha nem tudja majd elhagyni, vagy nem fog tudni egészséges életvitelt folytatni a gyógyszerrel vagy anélkül, de ehhez érdemes lenne feltárni, hogy mi okozza a tüneteket. Ebben a csapatban lévő kollégák tudnak segíteni, hogy együtt felfejtsék, hogy miben gyökerezik, hogy ön fel tudja ismerni az aktuális triggereket, megküzdési stratégiákat tanuljon a jelenben, illetve megdolgozza a múltbeli eseményeket.
Üdvözlettel, Rita
Bálint TakácsJó napot kívánok!
18 éves vagyok,(az emailem ne tévesszen meh ;))
Van egy kapcsolatom ami már lassan 4 éve tart, a pàrom 2 évvel idősebb nálam.
Suli miatt nagyrészt csak hétvégéken találkoztunk de akkor sem sokat.
Az a problémám,hogy féltékeny vagyok a hugára és az anyjára.
Nagyon nagyon szègyellem magam miatta,és hogy nagyon nem szabadna ezt éreznem.
Mind az anyukájával mind a hugàval jó viszonyban vagyok,a huga egyenesen imád engem.
Őszintén kerestem erre válaszokat,az egyik az lehet hogy apukám anyukája mindig is majdnem hogy utálta anyukámat,és ki is mutatta valamint mindig magának akarta apát.Mama kontroll mániás egyébként.A másik dolog az,hogy soha nem védte meg anyát apa mama elől. Apa mindig is megtett értem/tünk mindent viszont soha nem mutatja ki az érzelmeit se nekem se nagyon másnak.Tudom,hogy mi vagyunk a mindenei de soha nem volt az a bújos érzelmes apa.
Nagyon szeretem őt is és a páromat,és ezért nem értem,hogy miért érzek igy.Jövőre egyetem miatt össze fogunk költözni.
Kedves Nati!
Nagyon büszke lehet magára, hogy fiatal kora ellenére felismerte, hogy az ön viselkedésében van valami, amin változtatni kellene! Az, hogy a probléma eredetét és hatását is látja, az alapja annak, hogy meg is tudja dolgozni. Mivel az édesapja nem mutatta ki az érzéseit önök iránt, ez a szükséglet hiányt szenvedett – szerencsére ezt felnőttkorban is lehet orvosolni. Beszélgessen édesapjával, próbálja az érzelmi közelséget most, felnőttként megélni vele – beszélgessen édesanyjával, hogy ő hogy élte meg ezt a dinamikát az anyósával? Milyen tanácsot tudna adni önnek, hogy ne ismételje ezt a kört vajon? Mondja el a párjának is nyugodtan, hogy édesapjától gyermekként a szeretet szóbeli és fizikai kifejezését nem tapasztalta meg, ezért nagy igénye lenne rá a párjától, hogy ilyen formában is kifejezze ön iránt a szeretetét – azzal, hogy a kapcsolataiban őszintén kifejezi a szükségleteit és vágyait, esélyt ad rá a másiknak, hogy úgy szeresse, ahogy az önnek jó.
Amennyiben segítségre lenne szüksége, hogy hogy tudná ezt megvalósítani, illetve szeretné megérteni mélyebben, hogy mi állhat ezek mögött az érzések mögött önben, nyugodtan keressen engem, vagy bármelyik kollégámat egyéni konzultációban!
Üdv, Rita
Puskás NikolettÜdvözlöm. Úgy érzem, hogy sokszor túlságosan meg szeretnék felelni az embereknek. Ha sokan néznek olyan kézremegés jön rám, hogy kontrollálni alig tudom. Régen amikor fiatalabb voltam, egy 8 éve verseket mondtam, nem voltak ilyen problémáim. Ma más is megemlítette a remegést, ez egy ördögi kör lett, azon izgulok, hogy remegni fogok, ha valami hivatalos papírt, vagy aláírást kell intéznem. Ez nekem nagyon rosszul esik és zavar. Próbáltam légzőgyakorlatokat, de eddig nem váltak be. Köszönöm válaszát.
Kedves Kérdező!
Most 20 éves, 8 évvel ezelőtt akkor 12 éves volt. Sok dolog állhat a szorongás, kézremegés mögött.
1) 8 évvel ezelőtt 12 évesen még nem annyira van előtérben a külső, (kor)társaktól való visszajelzés, még nincs akkora súlya, “naív gyermekkorunkat” élhetjük.
2) 12 éves kora után rossz tapasztalata volt a barátaival, társaival vagy a családban. Sokszor pl. új iskolába, középiskolába menve az új közösség nem elfogadó vagy az új osztályban van 1-2 hangadó, lekezelő fiatal, vagy a barátnőjébe csalódott, aki másokhoz társult vagy kicsúfolta. Ehhez hasonló élmények ebben a korban nagyon meghatározóak tudnak lenni.
3) Kamaszodva a hormonális változás, a testi változások magukkal hozhatnak olyan belső változásokat is, melyeknek a remegés, szorongás az egyik tünete lehet. Pl. pajzsmirigy alul- vagy túlműködés, szív probléma, menstruációval kapcsolatos hormonális zavarok – ezeket érdemes kivizsgáltatni.
4) Egyéb ok, amire 1-2 alkalmas pszichoterápiás interjú alatt rá lehet látni.
Amennyiben az első két ok valamelyike áll fenn, akkor ezek pszichoterápiás keretek között átdolgozhatóak, hogy ez ne okozzon Önnek problémát. Mindenképp az orvosi kivizsgálás után legalább 1-2 üléses pszichodiagnosztikai vizsgálat indokolt lehet, hogy Ön is tisztán lássa a háttér okokat és aszerint tudjon továbbmenni a kezelés, megoldás felé.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaTisztelt hölgyem/uram!
Kondorosi Klára vagyok, külfòldön élek 17 éve, és több mint fél éve egyedül bevétel nélkül a 7 éves lányommal.
A párom alkoholbetegsége miatt bántalmazott, majd Magyarorszàgra utazott rehabilitációra, ahova nem jutott el.
Néhány hete egy szintén alkoholprobákkal küzdő barátom látogatott meg, aki eddig mindig szórakoztató volt számomra, most viszont ijesztő tünetekkel reagàltam minden olyan viselkedésére ami a pàroméra emlékeztetett.
2017 ben szülès utani depressziot diagnosztozàltak nalam mert a szulès utan lassan de drasztikus szemèlyiségvaltozas következett be nàlam, ami a kovid utani totalis összeomlàsom csak sulyosbított. 3 evig voltam a lakàsom foglya, képtelen voltam az alapvető dolgokra is mint evés tisztàlkodàs… nemhogy a gyerekem ellátása, vagy bàrmely ügyintézés. Az azelott 2 életet élő mindent megoldo nagycsaládos anyuka helyett… Azóta rengeteget javult az àllapotom. De segitsegre van szuksegem…
Kedves Klára!
A levele alapján nagyon nehéz helyzetben volt és most is van – anyagi, lelki tekintetben egyaránt. Emellett ott van Ön mellett a 7 éves kislánya, akiről gondoskodnia kell. Az, hogy segítséget szeretne kapni, teljesen jogos vágya. Anyagi téren a külföldi hatóságok akik remélhetőleg tudnak Önnek, Önöknek segíteni.
Lelki segítséget pszichoterápia során tudna kapni. Az alkoholfüggő személyek partnerei általában társfüggők, ami azt jelentheti, hogy nehezen tudják, hiszik el önmagukról, hogy egyedül is tudják vinni az életet. Ezért belemennek és/vagy bennemaradnak olyan kapcsolatokba, melyek nem jók a számukra. Amennyiben új párkapcsolatba is kezdenek, általában valamilyen függőségben szenvedő lesz az új párjuk (alkohol, szerencsejáték, számítógép játék, drog stb.).
A szülés utáni depresszió, valamint az utána következő COVID hatásaként jelentkező összeomlás gyógyszeres kezelés nélkül nehezen gyógyul, nagyon hosszú ideig fennmarad. Mindkét esetben a depresszív tünetek hatékonyan gyógyíthatók antidepresszánssal – akár még most is hatékony lehet, amennyiben a depresszív tünetek fennállnak. Azért is fontos lenne, hogy ezek a tünetek kezelve legyenek, mert ilyen állapotban az élete többi részének (párkapcsolat, munka) a rendbehozása is sokkal nehezebb.
Sajnos, itt az onlinepszichologus.net keretein belül ingyenes pszichoterápiát nem tudunk biztosítani, de akár kint abban az országban is kérhet pszichoterápiás segítséget, vagy van egy Facebook csoport (Pszichológust keresek, ajánlok), ahol leírhatja a problémáját és lehetséges, hogy valamelyik pszichológus ingyen el tudja vállalni online formában.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaKedves Doktornő!
28 éves nő vagyok.
Van egy párkapcsolatom 3,5 éve nővel.
Ő az első kapcsolatom, férfival sose volt kapcsolatom, de férfiba voltam szerelmes és álmomban is férfival álmodom, boldog család és róla is fantáziálok az erős férfiről, akivel esküvőm lesz és gyerekem.
Eleinte jó volt minden, de mostanában azt érzem, hogy nem ő az igazi. De annyira szeretem, de lehet nem szerelem ez hanem csak szeretet mert ő segített magam elfogadni is és sok lelki problémán segített át. És annyira megható mondatott mondott, ami mindig a fülembe cseng. Hogy:Ő akkor is mellettem lesz és ott fog ülni az első sorban a templomban, mikor megyek az oltár elé és férjhez megyek. ”
Szivem szakad meg, de nem tudom mit csináljak. Kirándulunk is sokat nevetünk és nem jó nélküle lenni.
Eleinte jó volt az együttlét is, de neki elég sűrűn nincs kedve hozzá, nekem többször lenne igényem, de nem veszi figyelembe. Elég hisztis is, hát van baj, ha két nő van együtt több a hiszti 😅
Mit tanácsol?
Köszönöm sz
Kedves Levélíró!
Köszönöm, hogy megosztotta velem az érzéseit és a helyzetét. Az ön dilemmája nagyon összetett és megértem, hogy érzelmileg megterhelő lehet.
Először is, érdemes külön kezelni a kapcsolati problémákat és a szexuális orientáció kérdését. Mindkét téma fontos, de más-más szempontok alapján kell megvizsgálni őket.
Az ön kapcsolatában több olyan elem is van, amely pozitív: érzelmi támogatás, közös tevékenységek, nevetés és közelség, amelyek fontosak egy jó kapcsolatban. Azonban vannak problémák is, mint például a szexuális igények különbözősége és a partnerének gyakori hisztije. Ezek a problémák hosszú távon feszültséget okozhatnak. Próbáljon meg őszintén beszélni a partnerével az érzéseiről és a vágyairól. Lehet, hogy a partnere is érzi, hogy valami nincs rendben, és az őszinte beszélgetés segíthet megérteni, hogy milyen irányba vigyék a kapcsolatukat.
Másrészt ott van az a vágy és érzés, amit még nem tapasztalt meg, de erősen vonzza önt. A vágy és a realitás közötti ellentmondás sokszor nagyon nehéz lehet. Az ön esetében a realitás az (az elmondása alapján), hogy egy érzelmileg biztonságos kapcsolatban él, amely sok szempontból kielégítő. Azonban, ha hosszú távon úgy érzi, hogy a férfiakkal való kapcsolat jobban vonzza, akkor ezt nyílván nem lehet elnyomni.
Érdemes önismereti munkát végezni, akár egy pszichológus segítségével is, hogy jobban megértse, mit is szeretne valójában, akár pár alkalom erejéig is. Ez segíthet, hogy tisztábban lássa a helyzetet és a jövőjét, a partnerével pedig őszintén beszélgessenek a problámákról. Ha benne marad a kapcsolatban, akkor olyan megoldásokat érdemes keresni, ami közös, mindegyikőjük elfogadja.
Ha úgy érzi, hogy egy férfival lenne igazán boldog, akkor érdemes fontolóra venni, hogy hogyan léphet tovább. Ne maradjon egy kapcsolatban csak azért, mert sajnálja a másikat, főleg, ha folyamatosan másra vágyik. A legfontosabb, hogy mindketten megtalálják a boldogságot, akár együtt, akár külön.
Üdvözlettel,
Sárkány AnitaKedves szakértő!
Hogyan lehet legyőzni a görcsös ragaszkodást? Miért van az mindig,hogy én betegesen ragaszkodok az éppen aktuális partneremhez még akkor is ha rossz a kapcsolat? Bele tudok betegedni a ragaszkodásba meg abba ha elhagynak. A párkapcsolataim soha nem működnek sok a veszekedés. Mindig olyan társat választok akivel nem illünk össze. Nem bírom már tovább ezt a szenvedést belefáradtam. Van valami megoldás erre? Vagy így kell leéljem az életem?
Kedves Mária!
A kapcsolatfüggőség, a görcsös ragaszkodás a másik személyhez, a kötődési mintázat nem genetikailag meghatározott és változtathatatlan – így a jó hír, hogy nem kell az egész életét így, ezekkel a szorongásokkal leélnie.
Ennek a társfüggőségnek, szorongó kötődési mintának az alapja mindig gyermekkorban van, tehát ennek megváltoztatásához a gyermekkori szorongások (szeparációs szorongás) feldolgozása, megszeliditése és átdolgozása szükséges. Emellett egy biztos kötődési minta kialakítása, ami már lehetőséget ad arra Önnek, hogy nyugodtan, a másikban és főként önmagában higgyen, hogy a másik szereti Önt és Ön egy szerethető ember, akit csak úgy, ahogy van, minden teljesítmény nélkül a párja elfogadja és ragaszkodik Önhöz. Ez nem mese, ez tud valóság lenni. Az tény, hogy nem elég Önnek fejlődnie, hanem a párjának is biztos kötődéssel kell rendelkeznie.
Általában ez az a fajta önbizalomhiány, hogy “nem-vagyok-elég”, ez az élet más területein is meg szokott jelenni (munka, más kapcsolat stb.).
Akár a kapcsolati sémán, akár önmagáról alkoktott kép sémáján egy pszichoterápiás folyamatban tud változtatni. Nem jó egy egész életet ilyen szorongások között végig élni. Hosszútávon megéri önmagába fektetni időt, energiát, hogy utána egy boldogabb és kiegyensúlyozottab teljes életet tudjon élni.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaJó napot kívánok! Keresztúri Gyöngyi vagyok.
Félek,szorongok hogy egyedül maradok de lehet jobb lenne. Ez a szorongás 2009.10.01.én kezdődött amikor megszületett fiam. Valószínű szülési depresszióm van. Nem hevertek ki a szülést. Újra házasodtam. Azt hittem ő az igazi de sajnos nem jó a kapcsolatunk. Havi vagy 2 havi 1 együttlét van.
Fiamnak is lett egy rendőrségi ügye. Internetes csalás. Félek hogy börtönbe megy. Vagy elveszi a gyámügy a gyerekekket emiatt. 5napja nem eszek,alszok és iszok. Legyen szíves segítségen nekem mert egyedül nehéz. Köszönöm szépen
Kedves Gyöngyi! Nagyon nehéz lehet önnek. A pszichoszomatikus szorongása, és vagy általánossá válása mindenképp szakember felkeresést indokolja!!. Ráadásul ha alvászavarral és táplálkozási nehézséggel párosul, méginkább fontos(!) akár háziorvosa, akár a területileg illetékes pszichiátriai gondozó felkeresére. Üdv
Lengyel KatalinJó napot kìvànok
Àldozat szerepben vagyok csalàdban a 92 èves nagymamàmmat gondozom fizetetlen szabadsàgon vagyok itthon vele több mint 2 ève igy nincs magànèletem se hogy tudnàm ezt az önfelàldozàsi sèmàt megvàltoztatni vagy kikrülni belőle ? Prior Monika Köszönöm segìtsègèt
Kedves Mónika!
Megértem nehéz helyzetét, nem lehet könnyű önnek. A súlyos önfeláldózó szerep, illetőleg a túlságos alárendelődés mindig gyengitő jelenség/ motivim a személyiségszerkezetben. Ha a magánéletére is jelentősen kihat mindez, és szinte kezelhettelen, javasolt a pszichoterápiás folyamat mielőbbi megkezdése.
Honlapunkon több kollégánk közül választhat, várjuk szeretettel foglalását.Üdvözlettel
Lengyel KatalinÜdvözlöm!
11 éves kapcsolat, 9 éves gyermek. 1 éve vágtunk bele a házvásárlásba, sok probléma, sok küzdelem, és 1 hónap és vége. A férjem úgy érezte, elhanyagolom pár hónapa, ő ezt akkor nem mondta, bezárkózott és úgy döntött, ölelés, kézfogás, minden nélkül, neki ez így jó. Most azt mondta, nem szerelmes már belém. Nem tudja mi van vele, sokat volt magányos, nem tudja, szeret e bárhogyan. Jelenleg az ő rokonánál vagyunk. Azt kéri, ne menjek el, de fogadjam el, hogy ő ilyen, nem tudja, fog e szeretni. Ha elmegyek a fiammal, mindent elveszítek. Felelőtlennek érzem, hogy nem mondta akkor. Itt a Hitel 20 évre, a gyerekünk lelke, minden. Ha maradok, láthatom, de nem engedi, hogy közeledjek. Én is hibás vagyok, de a kommunikáció elmaradt. Nem tudom elfogadni, hogy lemondott rólunk 11 év után, és nem tud szeretni. Én nem akartam ezt soha mással, vele terveztem, nem bírom elviselni, hogy mással lesz boldog, és hogy én ennyire nem vagyok szerethető. Menjek, maradjak: Feladjam?
Köszönöm!
Kedves Levélíró!
Megértem, hogy nagyon megterhelő egy ilyen helyzet, és sokszor kilátástalannak is érezzük, de ne adja fel. A hosszú távú kapcsolatokban előfordulhatnak mélypontok és kommunikációs nehézségek. Az adhat némi reményt, hogy közösen tervezték az életet, hitelt vettek fel nem is olyan régen, és a gyermeküket is közösen nevelik. A problémához mindketten hozzájárultak valamilyen formában, és a megoldáson is közösen érdemes gondolkodni.
Ha nyitottak rá, érdemes lehet fontolóra venni a párterápia lehetőségét. Egy szakember segíthet abban, hogy mindketten kifejezhessék az érzéseiket, megértsék egymás szükségleteit, és dolgozzanak a kapcsolatuk helyreállításán. Lehet, hogy a férje jelenlegi állapota csak átmeneti, és a megfelelő segítséggel újra megtalálhatják az egymás iránti szeretetet és kötődést.
Ha nem fordulnak külső szakemberhez, akkor is fontos az őszinteség, saját magukkal, és a partnerükkel szemben is. Ha a férje valóban nem érzi már a szerelmet, és nem látja a közös jövőt, akkor az Ön számára is fontos lehet, hogy olyan környezetben legyen, ahol értékelik és szeretetteljes kapcsolatban élhet, és semmiképpen se maradjon egy olyan kapcsolatban, ahol a szeretet és a kölcsönösség nincs jelen. Bár ennek a gondolata még biztos megijesztheti, mert úgy érzi mindent elveszít, ahogy írta is, de ha benne marad egy érzelmileg elérhetetlen kapcsolatban, az nagyon kegyetlen, és újabb problémákat generál.
Ami a gyermeküket illeti, az ő jóléte és érzelmi stabilitása fontos szempont. Fontos, hogy mindkét szülő jelen legyen az életében, és támogató légkört biztosítsanak számára, akár együtt, akár külön. Nem is gondolnánk, de nagyon nagy hatással van a gyerekek lelki fejlődésére a szüleik házassága és kapcsolata. Ha az nem működik rendesen, hiába is élnek egymás mellett, a gyerekben károkat okoz. Ha valóban nem működik, attól még lehet egy hiteles anyukája, apukája, akik külön-külön hiteles életet élnek.
A döntés, hogy maradjon vagy menjen, nagyon nehéz, ezért fontos, hogy mérlegelje az összes lehetőséget, és esetleg egyéni terápiás segítséget is igénybe vegyen, hogy tisztábban lássa a saját érzéseit és szükségleteit. Megérteni, mi vezetett odáig, hogy elhidegültek egymástól, hogy nem merték megosztani egymással érzéseiket, problémáikat, és mit tehetnek a jövőben, hogy ezen változtassanak.
Én abban támogatnám, hogy ne helyezze most azt a súlyt a vállára, hogy eldöntse, maradjon vagy menjen. Inkább próbálja megérteni és feldolgozni, mi vezetett el idáig, és ha még a férje nem is partner ebben, azzal, hogy Ön változik, ő is fog. A válasz pedig egyértelmű lesz majd az Ön számára.
Üdvözlettel,
Sárkány AnitaKedves Tanácsadó, 12 éves, amikor megismertem, utána sokáig nem találkoztunk, majd 17 évesen együtt voltam vele. Akkor csak alkalmi kapcsolatban voltunk, de tetszettünk egymásnak. Aztán megint később, jött egy nő, akit feleségül vett. Én ezt tudomásul vettem. De Ő megint keresett, megint együtt voltunk, nagyon jó volt, azt mondta, hogy szerelmes belém. Én sose kerestem, mindig Ő jött, volt hogy 1 évig nem jött, de folyamatosan megjelent. Nekem is volt párkapcsolatom. A feleség tudott erről. Azt mondta sok embernek, hogy én egy b.d.s k.rv. vagyok, meg más durva dolgokat. Jött a férfi megint és szerelmet vallott ismét, fel akarta vállalni a kapcsolatot, de szörnyű dolgot tettem. 3 napja nem aludtam, fáradt voltam és 5 felsővezető előtt mondtam egy nagyon csúnyát a nőre: hogy “Te meg pénzért sz.p.d a férjedet”. Mivel csúnyát mondtam, elvesztettem egy nagy anyagi lehetőséget. És a férfi végül azt mondta, h nem vállal fel, mert nincsen elég pénzem, de szerelmes belém.
Kedves Zsófia!
Sajnálom, hogy ilyen sok viszontagságon ment keresztül – a férfivel való kapcsolata viszont nem változott. Sajnos sokszor előfordul, hogy a házas fél nem tud kilépni a házasságból, hiába ígéri, lehet, hogy ez valójában sosem fog megtörténni, így viszont folyamatosan fájdalmat okoznak önnek, neki és a feleségének is. Kérem, hogy gondolja át, hogy önnek ez így mennyire felel meg, mennyire elégíti ki önt, teszi boldoggá a jelenlegi helyzet. Ha a válasza az, hogy nem, vagy nem igazán, akkor viszont ön az, aki ezen változtatni tud, még ha nehéz is.
Ha segítségre lenne szüksége a döntés meghozatalában, vagy abban, hogy azt képviselni tudja, keresse bátran a kollégáimat, vagy engem!
Sok sikert és erőt kívánok önnek!
Rita
Üdv! A kérdésem a következő lenne kicsit bővebben kifejtve, az utolsó problémámmal kezdem ami jelenleg is nagyon megvisel nem tudom hogyan lépjek túl rajta, van egy férfi az életemben akivel 4 éve csak szexuális kapcsolatot élünk de nem szeretne tőlem többet ami engem nagyon bántott mert én szerettem, viszont az utóbbi időben úgy éreztem kezd ő is másképp viszonyulni hozzám állandóan azt akarta nála aludjak mindig átölelt hozzámbújt jeleket adott. 2 hete elkezdett furán viselkedni kiderült hogy szerelmes lett valakibe 2 hét alatt és hirtelen írta hogy nem találkozhatunk többet én összetörtem aztán ki derítettük hogy ki a lány és neki barátja volt akivel most így hogy kiderültek a dolgok szakított ezt a lányt sosem szerettem és egyszerűen nem tudom feldolgozni hogy ez a férfi mást szeret és már nem akar velem találkozni mert én nagyon szeretem és még sosem volt ilyen. Hogyan tudnám ezt feldolgozni? Mindenki ugyan ezt csinálta velem eddig
Kedves Bianka! Megértem fájdalmát és tanácstalanságát. Az ön leirása szerint- nem lehetett könnyű “szeretői/ alkalmi” kapcsolatban másodlagosnak lenni. Mivel 4 év hosszú idő, jogos a fájdalma, hogy a párja másba szeretett bele. Az ilyen külső kapcsolati háromszög, négyszög helyzet mindig kötődési nehézséget (is)jelez, melyet érdemes lenne szakember segitségével orvosolni/feldolgozni. Javaslom, figyelemtereléssel és egyéb programokkal enyhitse kétségbeesését- ön fiatal hogy egy terhelt kapcsolatban ilyen sokáig bennragadjon. Ha testi tüneteket is érez magán és lehangoltsága túlzott lesz, várjuk időpont foglalását honlapunkon. Szabad kollégáink állnak rendelkezésére..Üdv!
Lengyel KatalinKedves Eszter!
Abban szeretném a segítségét kérni, hogy a páromnál azt vettem észre hogy ha megbánt valamivel és ezt el is mondom neki akkor rövid időn belül olyan mintha tudatosan teremtené meg a körülményeket hogy újra bántson vele. Mi lehet ennek az oka?
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Brigitta! Nehezen tudom megválaszolni levelét ilyen kevés információ alalpján. Természetesen megértem aggodalmát, nagyon furcsa és nehéz lehet az ismételt bántás és provokáció (ha az). Az más kérdés hogy az ön megélése valós-e, miért ez, s milyen helyzetben teremtődik meg az újra bántás ténye?.Milyen feltételeket és /vagy körülményeket teremt ehhez a párja, az sem egyértelmű számomra.
Remélem, ha nem oldódik meg helyzete, pontosÍt az adatokon, s akár honlapunkon felkeresi valamelyik kollégánkat is. Üdvözlettel
Lengyel KatalinÜdvözlöm,tanácstalan vagyok és szorongok emiatt.Párkapcsolatban éltem az eleje minden szép és jó volt,szinte tökéletes,nagyon jó volt,a páromnak volt egy téveszméje hogy esetleg más után vágyok,de ez nem igaz,többször megpróbáltam vele megbeszélni nem sikerült időközönként felmerült ez köztünk.Vettünk közösen egy házat ami ujítgattunk is bővítettünk is de a párom családja elkezdte őt hátulról fúrni hogy miért van az én nevemen stb le fogom húzni,ilyesmi és ez eléggé eldurvult egy kis idő után nagyon csúnyan össze is vesztünk,ezt megelőzve azért voltak egyéb bajok,nem beszéltünk beszélgettünk egymással pl. emiatt és ezután 40évesen és anyuékhoz is költöztem.Eltelt lassan 2hónap,de úgy gondolom a párommal meg tudnánk beszélni ezt a dolgot,hiányzik a komfort zónám az otthonom a párom is,de anyuék azt mondták ha vissza megyek nincs ide vissza út biztos hogy meg haragudnának. Mi a helyes,mit tegyek,mert harcol a szivem az eszemmel és nem tudom.Veszítsek el mindent?Választás elé tesznek.
Kedves Levélíró!
Megértem, hogy a jelenlegi helyzet nehéz, és szorongást okoz Önnek. Fontos lenne először saját érzéseit és szükségleteit tisztázni, megérteni.
Ha úgy érzi, párjával meg tudják beszélni a problémát, kezdje ezzel. Hiszen vele élt párkapcsolatban, vele volt közös otthona. A kommunikáció és a bizalom alapvető a párkapcsolatban, és lehet, hogy most, két hónap távollét után mindketten nyugodtabban és nyitottabban állnak hozzá a beszélgetéshez.
A család véleménye és támogatása fontos, de még fontosabb, hogy Ön döntsön, és meghatározza, mennyire veszi figyelembe mások véleményét. Érdemes mérlegelni, milyen mértékben szeretné beengedni a családi nyomást a párkapcsolatába, és megtalálni az egyensúlyt saját szükségletei és az elvárások között.
Szülei lehet, hogy aggódnak. Érdemes lehet kideríteni, mi húzódik meg az ultimátum mögött. Nem biztos, hogy az Ön esetében is így van, de gyakran tapasztalom, hogy ha az egyik fél sokat panaszkodik, megosztja a párkapcsolati konfliktusokat barátokkal, családdal, és kevésbé osztja meg a jó dolgokat, a környezet automatikusan egy negatív szemüvegen látja a partnert, és sokkal kritikusabb, hiszen szinte csak a negatív oldalát látják. Emiatt sokkal védelmezőbb magatartást tanúsíthatnak.
Megosztotta, hogy párja féltékeny és bizalmatlan volt korábban, és voltak vitáik. Ezek tisztázására érdemes lehet szakember segítségét kérni. Komplexnek tűnik az esete. Ha tanácsolhatom, kezdje saját magával, bízzon abban, hogy rendelkezik azokkal a készségekkel, tudással, és erőforrásokkal, hogy egyedül is tudjon dönteni. A párjával, bárhogy is alakul, érdemes megbeszélni a történteket. Vagy azért, hogy továbblépjenek és rendezzék a kapcsolatukat, vagy pedig, hogy el tudják egymást engedni és lezárni.
A szüleivel való együttélés, feltételezem, átmeneti, míg nem talál jobb lehetőséget. Ne féljen attól, hogy elveszti őket. Ha megpróbálja megérteni az ő álláspontjukat, lehet, hogy ők is engednek.
Ha úgy dönt, szakemberhez fordul, keressen minket bizalommal. Bízom benne, sikerül a dilemmát megoldani, és rendeződik a konfliktus.
Üdvözlettel,
Sárkány Anita
