Pszichológus válaszol

Kérdezzen pszichológusainktól

Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-­mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.

Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.

A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik

Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.

Személyes konzultáció

Ha négyszemközt
szeretne beszélni…

… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.

Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.

szakembereink

Gyakran felmerülő kérdések

Kérdezési szabályzat

1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.

2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.

3, Ugyan annak a pszichológusnak lehet válaszolni ezután is, utalva a korábbi levelezésre.

4, Érdemes tudni, hogy a hosszas levélváltások szakmai szempontból kerülendők.

Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?

Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.

Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.

Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?

Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot

Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)

Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?

Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.

Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.

Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!

Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.

Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?

Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!

Hogyan kell foglalkozni valamivel?
Sok ember kérdezi mi a foglalkozásom? Nekem nincs foglalkozásom.
A többi ember már a gyerek korától kezdve foglalkozik valamivel? Én játszottam.
Amúgy ez milyen problémára vall, hogy nekem nincsen úgymond foglalkozásom, szakmám, karrierem mint a többi embernek. Mintha élveznék a munkát. Kávézókban is folyton arról beszélgetnek. Nekem szó szerint undorom van.
Most csinálok egy személy vagyonőr szakmát. Mert amúgy nem volt szakmám. 1 hónapos képzés. Akkor nekem ez lesz a foglalkozásom, ha elmegyek őrnek egy telepre? Vagy boltba? Igazából azért végzem el hogy legyen valami. Csekkolós bizti őr portára mindig kell.
De amúgy problémám van a munkavégzéssel. Jelenleg is munkanélküli vagyok. Mindig feladom pár hónap után, mert stresszelek, vagy valami nem tetszik.
Mások meg lazán viszik a nettó 300 400 ezres fizetéseket. És a vagyonőr amit én csinálok azon csak röhögnek. Nekik már pici baba korukban előjött a munkavégzés?
Diplomákat, nyelvvizsgákat csinálnak. Én el nem tudnám képzelni. Talán ha elővarázsolom valahonnan?
Sokan kérdezik én miért nem megyek fősulira. Gyakran néznek egyetemistának. Elegánsan, igényesen öltözködök. A munkásokat bagózó alkoholistának képzelik el. Én nekem nincs semmilyen káros szenvedéjem. Gyakran érzem azt, hogy a kollégák teljesen mások mint én. Nem érzem jól magam köztük. Folyton káromkodnak, szexista poénokkal dobálóznak.
Lehetséges, hogy személyiségzavarom van? Egy másik kultúrában lehet jobban helyt állnék.
Egyébként találkoztam már hozzám hasonló emberekkel. Nem fogyatékosok, csak nem illenek ebbe a társadalomba. Ügyeskednek valamivel, szélhámosok, bajkeverők. Esetleg izolálódva élnek 50 évesen a szülőknél.
Olyan érzésem van mintha teljesen más lenne a kinti világ mint amiben én vagyok legbelül, lélekben. Állásinterjún derül ki számomra, hogy a havonta munkahelyet otthagyok életmód nem normális és hazudnom kell, hogy felvegyenek dolgozni. Kéne egy jogosítvány is például. Amikor elkezdtem csinálni 3 iskolát váltottam, oktatókat is aztán le se tettem végül.
Egyébként a családom, szüleim is eltérnek az átlagostól.
De ez már biztos előrelépés hogy felismertem. De tegyük fel elmennék egy például burkoló képzésre, mennyi az esélye annak, hogy jó szakember leszek, egyáltalán tetszik e? Megéri elkezdeni szakmát tanulni?
Azt se tudom, hogy én ki vagyok, mi vagyok.
Aztán ott vannak a kapcsolatok, nekem az se működik, ezért alkamikat keresek mindig.
A társadalomban való normális funcionáláshoz milyen képességek kellenek? Ezeket el lehet sajátítani?

Kedves Kérdező!

Köszönjük a levelét!

Levele és életkora alapján úgy gondolom, hogy a szülőkről való leválás, önállósodás, a szakmai elköteleződés és a párválasztás problematikája most egyszerre jelent meg Önnél, mellyel nagyon nehéz megbírkóznia. Ezt a jelenséget kapunyitási pániknak hívjuk. Ebben az időszakban a legfontosabb, hogy megfelelő támogatást kapjon ahhoz, hogy megtalálja az Önnek megfelelő életutak kombinációját. Kipróbáljon több szakmát, elkezdje a leválást, s a kapcsolatok mentén is kialakítson preferenciákat, melyek nyomán haladhat a párválasztás során.

A másoktól, vagy az átlagtól való eltérés nem tekinthető rossz tulajdonságnak, azonban abban egyet értek Önnek, hogy meg kell tanulnia alapvető funkciókat és szabályokat, melyekkel a társadalomban hatékonyan tud működni.

Mind a kapunyitási pánik folyamatában, mind pedig a képességek elsajátításában véleményem szerint egy pszichológus sok segítséget nyújthatna az Ön számára, s közösen kereshetnék a választ arra, hogy ki Ön és miben jó/tehetséges.

Üdvözlettel:

Gór Dóra

Személyiségzavarok / 2020.08.08.

Van egy érzés ami nem tudom hogy mi lehet. És ezt a szokatlan érzést egyetlen ember váltja ki belőlem. Ha ránézek valamiért, a legtöbbször nagyon hevesen dobog a szívem vagy pedig a kezeim kezdenek el nagyon remegni, és egyáltalán nem bírok ránézni. És ez sajnos szinte állandóvá vált, ami nagyon zavar. Mikor legelőször tapasztaltam ezt akkor olyan volt mintha szerelmes lettem volna belé és kiakadtam. Nincs köztünk semmi nem is ismerjük egymást. Tehát nem tudom ennek mi lehet az oka. Mert ő előtte sose tetszett viszont akkor valamiért mégis után viszont egyszer sem.

Kedves Johanna!

Köszönjük a levelét!

Ahhoz, hogy egy személy érzelmeket váltson ki belőlünk, nem kell feltétlenül ismernünk, kapcsolatban lennünk vele. Ezeket a kiváltott érzéseket pedig nagyon nehéz tudatosan irányítani, ezért elsőre ijesztőnek is tűnhetnek. Annak ellenére, hogy bizonytalan abban, hogy tetszik-e Önnek ez a személy, az ő kisugárzás lehet hatással Önre. Véleményem szerint érdemes lenne felvennie vele a kapcsolatot, illetve önismereti munkában választ találhatna arra a kérdésre, hogy miért okoz gondot Önnek érzelmei azonosítása és miért ijed meg tőlük.

Ajánlom figyelmébe alábbi blogcikkünket.

Szerelem első látásra?

Üdvözlettel:

Gór Dóra

Egyéb / 2020.08.08.

Szép napot! 20 éves egyetemista lány vagyok, és pár éve maradandó egészségügyi problémával küzdök. A nyaki gerincem sérülése miatt sokszor szédülök, nehezebben kapok levegőt és zúg a fülem. Minden gyógykezelést kipróbáltam, de úgy tűnik már ezzel a problémával kell együtt élnem, ami ráadásul ebben az évben rosszabbodott is. Amióta ez tudatosult bennem, rettegek, hogy mi lesz, ha nyilvános helyen leszek rosszul. Tömegközlekedésen, az egyetemen, egy családi/baráti összejövetelen, kirándulás közben… Így a társas kapcsolataimat hanyagolni kezdtem, utazásokat, programokat mondtam le a szorongás miatt, kezdve például a saját szalagavatómmal… Egy párkapcsolatba sem tudok belevágni, ugyanis mindig arra gondolok, “ugyan kinek kell egy beteg ember?”. Ettől függetlenül próbálom normálisan élni az életem, amennyire csak tudom. Sokat segítene, ha legalább a betegségből adódó szorongást le tudnám csökkenteni, van elég bajom a folyamatos szorongás és a néha rám törő pánik nélkül is. Tudna tanácsot adni, hogyan tudnám elfogadni ezt az állapotot?
Előre is köszönöm.

Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Levele alapján úgy gondolom, hogy a kialakult állapota miatt sok olyan gondolat gyötri, amely szorongást okozhat Önnél. Érdemes lenne szakembert felkeresnie, hogy átbeszélhessék, hogy vajon mely gondolatok lehetnek túlzóak, vagy indokolatlanul korlátozóak az Ön számára, ami miatt csökkenti a társas érintkezései számát.

Az egyetemen is szokott dolgozni pszichológus szakember, akinek a feladata a diákok lelki segítése, akár vele is felveheti a kapcsolatot, vagy a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban is kérhet segítséget.

Az alábbi blogbejegyzéseinket javaslom megtekintésre:

A szorongásos zavarok és a fóbiák kognitív szemlélete

A krónikus fájdalomszindrómáról bővebben

Üdvözlettel:

Szabó Lili Krónikus betegségek / 2020.08.07.

Jó napot mindenkinek!

Elég sok erő kellett ahhoz, hogy leüljek és kiírjam ide min megyek keresztül. Nagyon régóta keresek pszichológust aki végre szimpatikus lenne. Őszintén szólva eléggé szükségem is lenne rá. Egy pár napja bekerültem a kórházba pánikroham miatt. Nem kaptam levegőt, szúrt a mellkasom, és a többi. 2 napot feküdtem bent és arra tippelnek hogy depressziós vagyok. A 2.napon bejött hozzám egy pszichológus aki egyébként nagyon szimpatikus végre és 5 perc semmitmondó beszélgetés után azt mondta ő szeretne velem foglalkozni mert látszólag szükségem van rá.
Soha nem volt kiegyensúlyozott életem, viszont az elmúlt egy hét, nagyon a föld alá vitt.
Lett egy új barátnőm egy srác által aki mind a kettőnkkel beszélgetett, és hitegetett minket. Mi rájöttünk erre az egészre és kidobtuk mint ahogy a szemetet illik. Azt hittem minden jó lesz. Azt hittem végre egy kicsit boldog leszek. Elmentünk bulizni egy héten 2-3x (én soha nem buliztam azelőtt). Ő volt az egyetlen barátom.. Egyik nap is elmentünk kicsit iszogatni annak a srácnak a legjobb barátjával aki mind kettőnket csak hülyítette. Miután a srácot kidobtuk a legjobb barátjával én sokat beszélgettem és ezért is hívtuk el aznap. Ment az este ahogy menni szokott és egyik alkalommal amikor kint voltunk cigizni megcsókolt a srác. Egész éjjel beszélgettünk, smároltunk aztán mentünk is haza olyan hajnali 4-5 körül. A srác külön, mi meg ketten a barátnőmmel egy barátunkhoz.
Másnap este a barátnőm össze futott azzal a sráccal aki hülyének nézett minket, és a srác elkezdett a barátnőmnek hazudni rólam. Elkezdte ellenem fordítani. Kaptam egy üzenetet a barátnőmtől hogy én miért nem voltam őszinte meg mit képzelek magamról. Hitt a srácnak, annak ellenére hogy mit csinált velünk.. Azóta se beszél velem, és összejött a fiúval. Közben a srác legjobb barátja akivel azt hittem hogy már alakul valami,egyik pillanatról a másikra kidobott. Végre azt hittem fontos vagyok valakinek. Azt hittem végre boldog leszek. De rá kellett jönnöm hogy rohadtul összebeszéltek mögöttem.. Nem tudom miért kapom ezt. Úgy érzem én már tényleg soha nem lehetel boldog. Akárhogy reménykedek, és teszek az adott dologért, végül mindig csalódok. El akarok tűnni.. Nagyon sok dolog nyomja még a szívem ami minden egyes napom megnehezíti viszont ezt szerettem volna leirni mivel ez a legfrissebb. A többi ha most leírnám akkor már nagyon hosszú lenne, viszont ezt szerettem volna megosztani, mert nincs kivel beszéljek..
Köszönöm ha végig olvasta.

Kedves Bíborka!

Köszönöm szépen a bizalmát, és hogy mindezeket megosztotta velem. Sok fontos tényezőt vázolt fel, számomra azonban a legfontosabb momentum, melyet kiragadnék az annak ténye, hogy úgy érzi, nincs kivel megosztania nehézségeit. Nagyon fontos lenne, hogy legyen legalább egy valaki az életében, akire mint a bizalmasára tudna tekinteni. Ugyanakkor nyilvánvalóan számos olyan fájdalmas, traumatikus élményt cipelhet, melyeknek részleteit teljesen érthető módon nem szívesen osztaná meg még egy baráttal sem. Éppen ezért mindenképpen azt tudnám javasolni, hogy keressen fel egy szakembert, akinek a segítségével megtalálhatja a válaszokat az Önben felmerülő kérdésekre, illetve akinek segítségével a terápiás kapcsolat keretein belül talán a megtört bizalma is helyreállítható lenne.

Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra

Félelmek és szorongások / 2020.08.06.

Tisztelt Doktornő!
Nagyon régóta gondolkodom hogy vajon mi zajlott le benne és zajlik le sokszor! Külföldön éltem arab országban apukám az volt és férjhez akart adni az elején még nem is volt ezzel gondolom aztán valami változott és nem úgy mentek a dolgok ahogy én terveztem! Voltak düh kizoreseim fel vágtam a csuklomat de nem akartam megölni magam! 18 éves voltam még ismertem egy fiút aki félig magyar volt érdekelt is az elején barátság volt aztán tovább alakult a fiú szerelmes lett belém én nem tudom mit éreztem! Másnak úgy beszéltem róla mintha életem nagy szerelme lenne miközben nem ez játszódott le bennem! A fiúnak mondtam hogy én nem megyek férjhez vagy még szokok vagy öngyilkos leszek! Persze azt mondta hogy szokjunk el! Es ismét minden vissza került a kezem közé és én irányítottam! Lehet szomorú ezt így olvasnia de 10 éve gondolkodom ezen és nem tudom a magyarázatot rá! Viszont még tartottam az eljegyzést a másik férfival szimplán azért hogy jól érezzem magam a csicsas ruhába az aranyba mások irigyeljenek hogy milyen szép voltam stb! A fiú nem tudott róla ő azt hitte rég megvolt már az eljegyzés! Lényeg megszoktunk és ide jöttünk hagytam egy búcsú levelet anyukámnak és a 2 testveremnek apámnak semmit nem írtam meg nem üzenetem haragudtam rá sok mindenért de közbe nem tudom a konkrét okát hogy mégis miért nem érdekelt semmi és senki csak az hogy én el jöjjek abból az országból és még tettem mindent sokat hazudtam szineszkedtem manipulaltam és el értem amit akartam! Nem voltam szomorú talán picit a repülőn anyu miatt de aztán ki kapcsoltam a telefont és mindent ami addig történt az életemben mintha sose létezett volna! Mintha nem is az én életem volt egyszerűen túl léptem mindenen egy szemrebbenes alatt sírni sem sírtam csak akkor sírok általában ha magamat sajnálom el temettwm az addigi életem és nem tudom hogy voltam képes rá! A következő 10 év alatt is nagyon sok bantas csalódás ért és sokat sírtam nem tudom ismét magamat sajnáltam talán de már nem tud szinte senki semmit ki váltani belőlem bármi történik úgy túl lépek rajta mintha megsem láttam vagy hallottam volna mintha nem is velem történik és ismét manipulaltam jó pár embert a céljaim érdekében és sokszor eljatszom ha kell hogy itt csak én vagyok az áldozat pedig kezdek rá jönni hogy e mögött valami van mert ezek nem egy átlag ember reakciói vagy igen? És trauma ért és így győztem le hogy el nyomom magamban? És annyi fájdalom ért hogy már szinte mégsem érzem ha kapok meg egy pofont az élettől? Vagy szimplán valami pszichés betegségem van és érzéketlen és önző lennék?

Nevemet nem szeretném közzé tenni de nagyon örülnék ha válaszolna nekem mert ideje tudnom hogy miért vagyok lettem ilyen! Hozzá teszem hogy apám pénzel nevelt minket anyu amennyit bírt adott nekünk de nekem semmi sem volt elég mindig másra vágytam mást akartam más akartam lenni martirkodtam már gyerek koromban is! Beteges voltam sokat vittek orvoshoz volt szemmutetem vese műtétem és ha bárkinek mesélem a múltat úgy adom elő mint ha könyvből olvasnám és hogy nekem milyen szörnyű és kemény életem volt.
Köszönöm szépen

Kedves Kérdező!

Ennyi kiragadott információ alapján nehéz lenne a kérdéseire válaszolni, illetve ezek mind-mind olyan kérdések, melyekkel pszichoterápia keretein belül érdemes foglalkozni. Tekintettel arra, hogy számos feldolgozatlan traumára tett utalást, mindenképpen azt tudnám javasolni, hogy keressen fel egy szakembert, akinek a segítségével megtalálhatja a válaszokat az Önben felmerülő kérdésekre.

Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra

Egyéb / 2020.08.06.

Jó napot! Sajnos megijedtem ettől a vírustól.Nem merek meg az utcára sem menni! Szedek gyógyszert a hàzi orvosom írta de nem használ!! Sosem voltam még így!! Kérem segítsen!!

Kedves Kérdező!

Ennyi információ alapján csak azt tudom Önnek javasolni, hogy keressen fel egy pszichiáter kollégát, aki segíthet eldönteni, hogy mi lehet a legmegfelelőbb terápia az Ön esetében.

Üdvözlettel:
Túri Márta Dóra

Félelmek és szorongások / 2020.08.06.

Kedves Hölgyem/Uram!

Férjemmel kapcsolatban írok.
Egyik napról a másikra megváltozott az életünk.
Múlt hét szerdán lakás adásvételi szerződest kötottunk.
Szombat délelott ugy jött haza a munkabol hogy nagyon ki volt borulva.Testi tüneteket produkalt ingerköhögés,hányinger,öklendezes.
El szeretne válni.
Mert nem jó a házassagunk.Voltak súrlodasok köztünk de ő ezeket sajnos felnagyította komoly veszekedésekke és minden családtagjának ezt mondja rólam.Probáltam békulni de nem szeretne.Tavaly meg év elejen 4-5alkalom párterápia volt.Amióta új lakast keresünk azóta van probléma.
23 nm en éltünk hárman.
Van egy 16 hónapos gyerekünk.
Szombaton itt hagyott bennünket.

Tegnapi nap(hétfő)folyamán is nem volt jól.
Nekem irta meg .
Felhivtam hogy menjen orvoshoz.Érdeklődtem utána is.
Elment a háziorvoshoz frontint,magne b6 ot ,pihenest,sportolast javasoltak,krizisközpontot.Enyhe idegösszeomlas van .
Mondta az orvosnak hogy a rossz házassaga miatt van így és el szeretne válni.
Az orvos megerősítette ebben hogy akkor váljon el.

Férjem fiatal kora óta depressziora hajlamos.
A csaladjanak akkoribban azt javasolták hogy több szeretetre és dicséretre van szüksége.
Ezt sajnos módjával kapta meg.

Most az egész család engem hibáztat hogy miattam van minden.

Nem tudom mitévő legyek.

Szeretném a véleményét kérni a leirt dolgokbol milyen esélyt lát a továbbiakban?

Köszönettel:Andrea

Kedves Andrea!

Megértem, hogy jelenleg tanácstalannak érzi magát, nem lehet könnyű egyik napról a másikra azzal szembesülni, hogy férje ki szeretne lépni az életükből. Ugyanakkor felmerül bennem a kérdés, hogy valóban ennyire hirtelen zajlott-e le ez az egész, vagy esetleg lehettek már korábban is előjelei annak, hogy súlyos gondokkal küzdenek. Említette, hogy egy időben jártak párterápiára. Tekintettel arra, hogy van egy közös gyermekük is, én mindenképpen azt javasolnám, hogy amennyiben egyedül eszköztelennek érzi magát, keressenek fel közösen egy párterapeutát újra, vagy esetleg kezdjenek bele mindketten külön-külön egy egyéni terápiába, aki segíthet megérteni, hogy mikor és hol és siklott félre a kapcsolatuk. A kapcsolat jövőjét illetően nem lenne értelme jóslatokba bocsátkoznunk, hiszen ez rengeteg tényező függvénye lehet, ugyanakkor azért is tartanám hasznosnak, ha szakszerű segítséget vennének igénybe, mert Andrea említette azt is, hogy férje depresszív tünetekkel is küzd. Amennyiben ez tényleg így van, a depresszió kezelhető, és az esetleges tünetek enyhülésével elképzelhetőnek tartom, hogy esetleg megközelíthetőbbé válna.

Üdvözlettel:
Túri Márta

Túri Márta Dóra Krízishelyzetek / 2020.08.06.

Csak hashajtó + kúp együttesèvel ürít, ezt 3 naponta alkalmazom kisfiamnál. Azt mondja, nem akar kakilni. Szèkelèsi ingere van, ekkor inkább abbahagyja az evèst, hátára fordul, hogy elmúljon. Márciusban volt egy nehèz, fájdalmas ürítèse, azóta áll fenn ez a problèma.

Üdvözlöm. Azt írja egy fájdalmas élmény miatt tartja vissza gyermeke a székletét. Sajnos a leveléből nem derül ki, hogy mennyi idős a kisfiú. Vannak nagyon jó könyvek a témában, ami általában kölcsönözhető a könyvtárból is, pl. Kakigyàr, Mi az a kaki? A pszichológusok többsége szerint szerencsés, ha a gyermeke választhatja ki melyik könyvet szeretné több könyv közül olvasgatni, semmiképp ne erőltessük rá, hagyjuk vàlasztani.
Általánosságban a gyurmázás, agyagozás, homokozás, festés, tusfürdő szabad nyomkodása fürdés közben, festék/fogkrém kinyomása a tubusból szabadon és hasonló tevékenységek kapcsolhatók terápiás szempontból az egészséges kakilás elősegítéséhez. Fontos tudni, hogy a gyógyulásnak időt kell hagyni, és a mozgáskultúra, táplálkozás minőségére is érdemes figyelni, esetleg szakemberrel, dietetikussal átbeszélni a fontosabb irányelveket (natúr joghurt, szilvalekvár, rostokban gazdag élemiszerek előnyei), A hashajtó használata és a kialakult szokás miatt kognitív viselkedés terápiával is megközelíthető a változás elérése, amennyiben a széklet visszatartása mögött valamilyen gyermekkori szorongás áll.  Ajánlom, hogy egy szülő konzultáció keretein belül beszélje át szakemberrel, hogy minél hamarabb elfogadható megoldást találjanak. Egy egyszerű képzeletgyakorlat segítségével is hangolódhat gyermeke lelki állapotára:
A képek sokszor segítenek a megértésben, hiszen a lelkünk képekkel, szimbólumokkal kommunikál. Képzeljük el este elalvás előtt gyermekünket. Például, amikor visszatartja a kakiját és hátára fekszik. „Ha intenzíven belehelyezkedünk ebbe a képbe, akkor beleláthatunk a gyerekbe. Például meglátunk egy kalitkában páni félelemben repdeső madárkát.” (Köhler, 2009, p15) Üdvözlettel

Filep Orsolya Veronika Viselkedési problémák gyermekkorban / 2020.08.06.

Üdvözlöm!
28 éves férfi vagyok, van egy 21 éves barátnőm. 2 éve vagyunk együtt. Szeretjük egymást, félig-meddig együtt is lakunk már. Viszont nem tudok mit kezdeni a barátnőm bizonyos tulajdonságaival. Eléggé határozott ember vagyok, sok mindenhez értek, mindent megcsinálok a ház körül is, szerelési munkák, javítások. De főzök, mosogatok, mosok, takarítok is, jó ideje önálló vagyok, évek óta külön élek a szüleimtől, megszoktam, hogy gondoskodjam magamról. Ennek ellenére ő mindig keres valami hibát a munkámban, és ennek mindig morogva, elégedetlenkedve hangot is ad. Ő mindig jobban tudja hogy kellene vagy hogy kellett volna csinálni. De minden másban is folyton irányítani akar, az öltözködésemben, az autóvezetésben, hogy nem arra kell menni, mondom, hogy nem arra, ugye mondtam, hogy rossz fele mész…..A tesómék építkeznek, sokat segítünk nekik, de ott is mindig azt szeretné, ha az lenne, amit és ahogy ő szeretné. Látom rajtuk, hogy idegesíti őket, de rám való tekintettel nem igazán szólnak neki. Én próbálok finoman hatni rá, de nem nagyon lehet, nem érti miről beszélek, hiszen ő csak segíteni akar… mindig ez a mottó. Néha engem is nagyon idegesít, de szeretem, és a békesség kedvéért elnézek neki sok mindent. Ha beszélni próbálok vele ezekről, akkor pedig megsértődik, nem szól hozzám akár egész nap sem. Egy idő után én elégelem meg, és békítem ki. Tudom, hogy valahogy máshogy kellene, mert így gyengébbnek érez magánál, és úgy érzi manipulálhat. De persze vannak jó tulajdonságai is, máskor kedves és vidám, van humora is. OLyankor elfelejtem neki a másik énjét.
Hogyan értethetném meg vele, hogy nagyon szeretem, de vannak határok, amiket be kellene tartania. Hogy nem beszélhet bele mindenbe, és nem sérthet meg másokat sem a nyers modorával, amikor olyanja van? Meg a kapcsolatunk is sokkal jobb lehetne, ha nem ülnénk folyton hullámvasúton…Nagyon nem egyszerű, mert valójában lepereg róla a kérésem. Nem érti, miért ne mondhatná, ha egyszer úgy gondolja?
Válaszát köszönöm: Gábor

Kedves Gábor,

Köszönjük levelét!

Levele alapján úgy gondolom, hogy az őszinte beszélgetés lenne a legcélravezetőbb, hiszen több ismerőse is látja a problémát, s Önre való tekintettel nem jeleznek vissza a párjának, amikor bántóan viselkedik. Mivel még fiatal a párja, lehet még nem kapott annyi reakciót az emberektől, amiért elgondolkodna azon, hogy miért lehet a közlése bántó mások számára. Érdemes lenne Önnek is elgondolkodnia, hogy mennyire nehéz Ön számára másokkal konfrontálódnia, hogyan kezeli a konfliktusokat, mennyire mer őszinte lenni másokkal.

Javaslom Önnek, hogy töltse ki a konfliktuskezelési kérdőívünket, s olvassa el az alábbi blogbejegyzésünket:

Konfliktuskezelés kérdőív

Konfliktuskezelés a hétköznapokban

Üdvözlettel:

Szabó Lili Párkapcsolati problémák / 2020.08.05.

Jó napot kívánok. 18 éves lány vagyok aki egy árva házban nőt fel az édesapám meghalt édes anyám árva házba adott egy éve élek boldog párkapcsolatban és talán a múlt miadt de megszalodtan vágyom egy kis gyerekre kellene aggódjak e miadt?

Kedves Kérdező!

A leírt múlt nem lehetett egyszerű, és valóban nagy hatást gyakorolhatott Önre. Úgy vélem amennyiben boldog párkapcsolatban él, a gyermek utáni vágy nem jelent önmagában problémát. Természetes, hogy egy kiegyensúlyozott kapcsolat során idővel felmerül a gyermekvállalás kérdése. Amennyiben úgy érzik, hogy készen állnak egy ilyen döntésre, és úgy érzik hogy a kapcsolatuk is elég stabil, akkor emiatt ne aggódjanak. Bár úgy gondolom, még akár várhatnak is egy keveset, hogy biztosan megalapozzák a közös családi életüket.

Üdvözlettel:

Balogh Ádám Kamaszkori problémák / 2020.08.05.

Üdvözlet
Kérnék szépen segítséget
2000.-ben ismertem meg férjem
Megváltás volt számomra,mert csak 10 éves koromig neveltek a szüleim(alkoholizmus)és abban az időben sokáig nem tudtam feldolgozni hogy “eldobtak”
Sajnos férjem is “sörözget” napi szinten….5-6 doboz
A 20 év alatt többször beszélt velem csúnyán,amúgy is “hirtelen” embernek mondanám
Mindig egymás mellett álltunk jóba,rosszba….
Kb 2017.-től többször a fejemhez vágta hogy Ő tart el…
Többször nem volt munkahelyem az epilepszia miatt….
Majd ezt napi szinten kinyilvánitotta….
2019.-ben örököltem egy kisebb összeget
És 2020.03.elköltöztem tőle
Meglátogat minden hétvégén
Aztán történt nemrég egy rosszullétem
De Ő nem érdeklődött napokig felőlem
Azóta sem..
Eljött hozzám elvitte a dolgait…
Igazából az újraindulásban kérném a segítséget
Egyelőre egyedül nagyon nehéz lelkileg…
Köszönöm szépen
Üdvözlettel
Krisztina

Kedves Krisztina,

Köszönjük levelét!

Levele alapján úgy gondolom, hogy nehéz évek vannak Ön mögött, hiszen küzd a betegségével, s a férjében is csalódott. Én azt javaslom, hogy keresse fel a területileg illetékes pszichiátriai gondozót, ahol tb alapon tudna pszichoterápiás kezelést kapni pszichológus szakembertől, s feldolgozhatóvá válna a szülei viselkedése, a párkapcsolati és egészségügyi problémáinak a megélése.

Szociális munkással is érdemes lenne beszélnie a munkakereséssel kapcsolatban, akár a gondozóban (ha van ott olyan végzettségű alkalmazott), akár a területileg illetékes Családsegítő Szolgálatnál.

Az alábbi blogbejegyzésünket javaslom megtekintésre:

Hogyan függ össze házasságunk és családi kapcsolataink minősége a testi-lelki egészségünkkel?

Üdvözlettel:

Szabó Lili Félelmek és szorongások / 2020.08.04.

Jónapot kivánok!Pár éve pánikbetegségben szenvedtem kisebb depresszióval keverve,hálistennek sikerült gyógyszerek nélkül tullennem rajta.Azóta csak kisebb hangulat ingadozások már eljárok bárhová viszont dolgozni nemtudtam még elindulni.Valamiért úgyérzem hogy folyton csak bent ülnék a házba és kerülöm az embereket amennyire csak lehet.Nemszeretek senkivel sem beszélgetni és nem szeretem ha látnak az emberek. Lehet ez csak az önbizalom hiányának a jele,mivel tény hogy egyáltalán nemvagyok megelégedve önmagammal? Mit tehetnék ez ügyben? Mit tegyek hogy könnyebben elinduljak dolgozni?Előre is köszönöm válaszát! Szép napot!

Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Levele és a leírt tünetek alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne megfontolnia, hogy elmenjen-e egy részletesebb kivizsgálásra akár a területileg illetékes pszichiátriai gondozóba. Ott megállapíthatnák, hogy korábbi betegségei meg vannak-e még, ha igen, akkor milyen tünetekkel, s milyen súlyosságban. Javaslom, hogy töltse ki a honlapunkon található depresszió tesztet, illetve olvassa el a depresszió súlyossági fokozatairól szóló blogbejegyzésünket:

Depresszió kérdőív

A kezeletlen depresszió következményei

Üdvözlettel:

Szabó Lili Kommunikációs problémák / 2020.08.04.

jo estét! Brigi vagyok 24 éves, és van egy három éves kisfiam. Nagyon sok probléma van a kapcsolatunkban,elsö sorban az ö családja nemtudd elfogadni de én sem öket, de már ugy vagyok vele nem is akarok beileszkedni a családba, A párom soha nem ált ki melettem, sex téren is amikor terhes voltam folyamatosan alázot, nem foglalkozik se velem se a fiuval csak isza a kis sörét és elvan haverok minden, Én négy éve lakom külön szüleimtöl és azotta nem is tudunk innen el menni, vagy csak a párom nem akar ha lenne is rá alkalom. Nem dolgozom a járvány miatt sem és a fiam miatt sem, mert nem tudom hová tenni szeptemberbe kezdödik az ovoda könnyebb lesz. A párom nem értékel semmit se ,hogy fözök boltba járok, gyereket nevelek,mosok takaritok, nem járok sehová nekem itt nincs senkim, csak a kisfiam, nem kött ide semmi.Folyamatosan azt mondja ,hogy salom amikor én se hivni se irni nem tudok senkinek, egyedül érzem magam 🙁 nem tudok kihesz fordulni kikészit már a beteges féltékenységével idöm se lenne rá.Ha valahová megyek az van azért mentem és én már másal voltam, nem tudok ugy le menni a szüleimhez ,hogy ne az lenne hogy, elegem van. Elzár mindenkitöl családomtól mindenkitől. Nagyon sokat gondolok az öngyilkoságra de nem merem megtenni, nem tudom miért peddig élni nincs már kedvem, a fiam adja az eröt. semmire kelönek érzem magam annyit nyelek töle ,hogy rengetegett és akkor az van ,hogy ö a papucs hát persze aki papucs ebben a kapcsolatban az is én vagyok. Elvagyok nyomva nem ad meg semmit se anyagilag se érzelmileg se sex téren nem érzem magam nönek mwlette és apának se jo. élörre köszönőm a válaszát.

Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Levele alapján úgy gondolom, hogy Ön nehéz helyzetben van, mivel nem érzi jól magát a párja és az ő családja körében. Úgy gondolom, hogy érdemes lenne egyrészt a területileg illetékes családsegítő szolgálattal felvennie a kapcsolatot, másrészt az Ön családjával beszélnie (szülei, testvérei ha vannak), hogy milyen problémákat tapasztal, s milyen gondolatok nyomasztják, hátha közösen tudnak megoldást találni az adott helyzetre. Ingyenesen hívható bármely krízisvonalat is javasolt hívnia, ha úgy érzi, hogy eluralkodnak a rossz gondolatok Önön. A bántalmazottak segélyvonalát (06-80-20-55-20) kapcsolati erőszak (szóbeli, szexuális, fizikai) során bármikor hívhatja.

Az alábbi blogbejegyzéseinket javaslom elolvasásra:

Az erőszak rejtett formái a párkapcsolatban

Milyen emberi jogaink vannak egy kapcsolatban?

Üdvözlettel:

Szabó Lili Párkapcsolati problémák / 2020.08.04.

Szép jó napot kívánok! A mostani párom barátnője januárban halt meg rákban, és 3 hete vagyunk mi 1 pár. Én vagyok az első nő az életében azóta hogy meghalt a párja. Minden tökéletes, de ma megijedtem, mert egy jó barátom megkért hogy forduljak pszichológushoz, mivel szerinte nem vagyok normális amiért bele mentem egy ilyen kapcsolatban. Szerinte a párom nem önmagát adja, csak kell neki valaki, aki átsegíti ezen a nehéz időszakon, utána lapátra fog tenni. Önnek mi erről a véleménye?

Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Levele alapján úgy gondolom, hogy a párjával lenne Önnek érdemes megbeszélnie, hogy neki mennyire okoz nehézséget, hogy elhunyt az előző barátnője súlyos betegségben, el tudta-e őt engedni már, vagy még gyászolja, mennyire nehezíti meg az Önök közötti kapcsolatot ez az eset, szeretne-e ő szakemberhez fordulni, segítséget kérni. Amennyiben neki még támogatásra lenne szüksége a volt barátnője elgyászolásába, én azt javaslom, hogy bátorítsa őt abban, hogy kérjen ő szakembertől segítséget. A jelen helyzetben úgy gondolom, hogy csak emiatt az esemény miatt nem indokolt, hogy Ön forduljon szakemberhez.

Az alábbi blogbejegyzéseinket javaslom megtekintésre:

Gyász… avagy mi zajlik bennünk a veszteségélmény hatására?

Hogyan segíthetünk rákbeteg hozzátartozónknak?

Üdvözlettel:

Szabó Lili Gyász / 2020.08.01.

Jó estét kívánok!
Egy régóta bennem elnyomott dologgal kapcsolatban szeretnék feltenni kérdést.

Nagyon kicsi koromban, talán 4-6 év között volt egy dolog amiről soha nem beszéltem senkinek.
A bátyámmal voltam egyedül otthon, amikor megkérdezte mit szeretnék játszani, és az akkori kislány én anyukásat-apukásat akart játszani.
Viszont a dolgok tovább fejlődtek szexuális irányba, és nem teljesen tiszta az ami történt, de megtörtént az aktus.
Azóta nem szeretem ha hozzám ér és nem is igazán jó a kapcsolatunk. A bátyám 6 évvel idősebb nálam.

A kérdésem az lenne, hogy ez traumának felel-e meg?
Előre is köszönöm a válaszát.

Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Levele alapján úgy gondolom, hogy a leírtak alapján nem teljesen behatárolható, hogy mi is történt gyermekként Önök között pontosan, ezt egy részletesebb első interjú során lehetne kideríteni. A pontosítást nehezíteni fogja, hogy nincsenek éles emlékei, mivel régen történt, s nagyon fiatal volt.  Lelki trauma alatt az alábbi definíciót értjük: A személy olyan eseménynek az elszenvedője, szemtanúja, vagy involválódó alanya, amely halálos fenyegetettséggel, súlyos sérüléssel, a fizikális és pszichés integritás elvesztésével jár, amire az egyén intenzív félelemmel, szorongással, rémülettel, tehetetlenséggel reagál.

Kérdésként felvetődik, hogy történt-e erőszakoskodás a bátyja részéről, negatív érzést (pl. félelem, tehetetlenség) át élt-e Ön közben, egyetlen alkalommal történt-e az eset stb..

Igény esetén, ha szeretne emlékeiről beszélni, érdemes lenne szakembert felkeresnie.

Ajánlom figyelmébe az alábbi blogbejegyzéseinket amelyekben a traumáról írunk:

Mi az a pszichotrauma?

Hogyan dolgozható fel a lelki trauma?

Üdvözlettel:

Szabó Lili Erőszak elszenvedése / 2020.08.01.