Pszichológus válaszol

Kérdezzen pszichológusainktól

Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-­mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.

Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.

A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 7 munkanapon belül* történik

Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.

* kivéve hétvégén és ünnepnapokon

Személyes konzultáció

Ha négyszemközt
szeretne beszélni…

… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.

Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.

szakembereink

Gyakran felmerülő kérdések

Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?

Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.

Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.

Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?

Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot

Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)

Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?

Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.

Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.

Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!

Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.

Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?

Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!

Jo napot kivanok! Eloszor szeretnek ontol segitseget kerni meg nem fordulok helyi szakemberhez! 32 ,eves egyedulallo anya vagyok 1 eve nevelem a gyermekeim egyedul onallo talpra estt vagyok az elmult idoben pedig ugy erzem mar segitsegre van szuksegem almatlansag etvagytalansaghangulat ingadozas jellemzi a napjaim amit a gyerekek nem vesznek eszre mert folytom magamba a gondjaim a mi a mindennapjainkal jar par napja vagy hete nem tudom pontosan eszre vettem hogy a hangosabb zaj (beszelgetesek )irratalnak videok amik eroszakosabbak az atlagnal ki hatnak egesz napra sot az almaimban is mint kis koromban ujra felek a sotetben ha el is alszom sokszor ugy kelek fel mintha vki lenne a lakasban erzekeny vagyok sokszor olyan erzesem van mint ha ebren almodnek es memoriam is sokat romlott sokszor beszelnek hozzam es nem tudok figyelni konnyebben el sirom magam foleg ha a 3 gyonyoru lanyom latom ha egy kozegbe vagyok veluk teljesen mas vagyok feltoltenek !eleg sokat faj a fejem zsibbad a kezem es fejfajasaim lataszzavar hany inger koveti ugy erzem kezdem lelkileg es fizikailag is fel adni faradni kerem a segitseget mi lehet a problema soha ilyen gondom nem volt

Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Nagyon jó, hogy figyel saját magára ebben a helyzetben, s nem fél segítséget kérni. Arról nem írt, hogy a család mennyire tud segítséget adni Önnek most, kire számíthat, hogy tehermentesítse Önt, vagy elvonulhasson kicsit pihenni. Én mindenképpen javaslom, hogy keresse fel a területileg illetékes pszichiátriai gondozót, hogy részletes személyes első interjú alapján megvizsgálhassák, hogy lelki betegség vagy túlterheltség áll-e  a tünetei mögött. Tb alapon pszichológusi segítséget is kérhet ott. Érdemes lenne ezen kívül egyedülálló édesanyák támogató csoportjába is eljárnia, ott is sok támogatást kaphatna.

Üdvözlettel:

 

Szabó Lili Önismeret / 2020.01.26.

Kedves Orsolya Veronika!
Egy barátnőmnek szeretnèk segíteni, de nem tudom már mit tehetnèk. 7 ève èl együtt fèrjèvel,egy ève beleszeretett valaki másba, de nem hagyta el a fèrjèt miatta, mert a pènzt ès a biztonságot választotta inkább. Fèrje ultimátumot adott neki, ha nem szül gyereket elhagyja. Ő bevállalta, most van egy 3 hónapos kisfiúk, de nem tudja szeretni gyermekèt sem. Ellátja, de csak kötelessègből. Minden más fontosabb neki a gyermekènèl. Nem tudom hogy segíthetnèk neki ebből az állapotból kibillenni.
Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Kérdező,

nagyon nehéz lehet ezt a helyzetet látnia és végigkísérnie az elmúlt éveket barátként. Megértem aggodalmát és hogy szeretne segíteni barátnőjének az érzelmi életének helyretételében és a kisfiúnak, hogy édesanyja érzelmileg minél inkább elérhető legyen. Kívülállóként nehéz egy párkapcsolatba beleszólni, tanácsot adni. Amiben mègis támogathatja, hogy továbbra is elfogadja és szereti őt a nehézségei, küzdelmei ellenére.  Ha úgy érzi, motiválni tudja érzelmi/lelki munkára, akkor valamilyen női, anyasággal kapcsolatos önismereti csoportba eljutni, akàr együtt. Nem derül ki a levélből helyileg merre élnek, de egy kis utánajárással találhatnak ennek megfelelő csoportot. Egyèni konzultációra a mi szakmai csoportunk is szívesen fogadja hívásukat. Sok édesanya találja szemben magát egyfajta érzelmi kavalkáddal gyermeke születése után, ezzel alapvetően nincs egyedül barátnője. Vannak szülők, akik nem tudatosítják haragjukat, dühüket, csalódottságukat és a pici babára vetítik negatív érzelmeiket, rá haragszanak, őt okolják, elutasítják, menekülnek, miközben ha tudatosításra kerülne, ki lehetne mondani, hogy miért és kire haragszik valójában. Talán éppen saját magára és a döntésére? Ezutan jöhetne a megbocsátás, akár saját magának is.. Az érzelmek felismerése, elfogadása sokat segít ezekben a helyzetekben. De egy támogató önismereti csoport, pszichoterapeuta szakmai segítsége is szükséges lehet a megfelelő irány megtalálásában. Üdvözlettel

Filep Orsolya Veronika Gyermeknevelési nehézségek / 2020.01.25.

Kedves Veronika!

A kisfiam 3,5 éves. Nyáron költöztünk egy új lakásba. Sajnos az ingatlan nagyon áthallásos, este zavaró, üert áthallatszanak a szomszéd lépéshangjai. A tetőről hallatszik vissza a zaj, olyan mimtha dübögnének. A kisfiam a költözés után többször ébredt éjszaka, most már végigalussza az éjszakát, azonban nagyon nehezen tudom elaltatni mind délben mind este. Jelzi is, hogy fél. Van hogy egy altstás másfél óra, húzza az időt. Ezt a félelmével indokolja. Tudom, hogy ez részben életkori sajátosság is, de azt gondolom, hogy ez túlzott félelem. Próbáljuk mesével, misztikummal oldani ezt, de mivel mindig akkor van a legnagyobb dübörgés amikor ő aludna és a szomszéd nem együttműködő, sokszor nem hat semmi. Kérdésem, hogy emiatt a folyamatos félelem, feszültség miatt, ami ha hosszú távon fennáll, lehet-e bármilyen káros következmény a gyermekemre nézve?
Egyéb tünete nincs, azt még fontos elmondanom, hogy kiskorától érzékeny a zajokra.

Felmerült már a költözés lehetősége is, előtte azonban szererném kikérninaz ön tanácsát is ezzel kapcsolatban.

Köszönöm!
Katalin

Kedves Katalin,

egy költözés nagy stresszel jár és az új helyzet megszokása, elfogadása sem könnyű feladat mindenkinek. Azt gondolom, hogy egy boldog, biztonságos közegben is megérzik a családtagok a költözéssel járó nehézségeket, felborul a megszokott rutin, megélik a mindennapokban, az apró és nagyobb változásokat, ami miatt frusztráció, szorongás és egyéb általános félelmek is megjelenhetnek kimondva vagy kimondatlanul. Pláne ha van egy zavaró, nem partner szomszéd, ami miatt minden nap feszültebb. Azt gondolom, ezek az élettel járó, természetes dolgok, ami miatt azért komolyabb sérülése nem feltétlenül lesz gyermekének, ha mellette megvan a szülői, családi biztonsá. Hagyjanak még időt maguknak, bízom benne, hogy sikerül megnyugtató megoldást kitalálniuk. Szükség esetén hívjon szülőkonzultációra.

Üdvözlettel

Filep Orsolya Veronika Gyermeknevelési nehézségek / 2020.01.25.

Üdvözlöm olyan problémám lenne nekem elkezdtük az ovit akkor nyáron sikerült szobatisztának lennie a kicsinek aki már 4 éves , beszokás nehéz volt mert szorongott mert nem vagyok vele egész délelött.Még az elején az oviba is elment mosdóra segitséggel,de utána változott valami a wc re rá se néz ,bilire se csak a pelus mikor kell szól és utána bugyi van rajta .Oviba délelött nem megy pisilni tartogatja ,csak mikor hazaérünk akkor szól ,hogy kell pelus .Szólok neki menjünk wc re ott kellene ,nem akar már próbáltam ráültetni de sajnos igy se ment ,eröszakkal nem megy .Valamit el kell engedniük ilyenkor azt mondják ,tanácsot szeretnék kérni másnál mit tanácsoltak .Oviba szeret járni csak jó lenne ha önmagától már szeretne elmenni a mosdóra és leszoknánk a pelusról.
Köszönettel
Mónika

Kedves Mónika,

sok minden lehet a háttérben, ami miatt egy kisgyermek szorong vagy valamilyen nehèzséget érez. Viselkedésében is sok féle jellemző lehet, akár ez is, hogy nem megy el az óvodában pisilni. Ajánlani így látatlanban a sok közös élményt, rajzolást, érzelmekről való játékos foglalkozásokat, különféle mesekönyveket ajánlanám, leginkább azt, ami kislányának tetszik. De vannak célzott könyvek pl. Janikovszky Éva Óvodás leszek. Vagy a Beszélj úgy, hogy meghallgasson, hallgasd úgy, hogy elmesélje című szülőknek szóló könyv, amiben többféle praktikával is megismerkedhetnek a szülők erre a korosztályra vonatkozóan. A szobatisztaság kérdése jelzheti, hogy aktuálisan nem érzi jól magát a gyermek ebben az életkorban, visszavágyik  egy korábbi időszakba, ami érthető is lehet. Beszèlgessenek arról, önnek milyen az elválás, mennyire bízik meg a gyermekében, az új helyzetben. És beszéljenek az óvóda pedagógusokkal, hogyan tudnák közösen megoldani, hogy gyermeke biztonságban érezze magát. Azonban a szobatisztaság kérdéseinél fontos tudni, hogy orvosi háttér is előfordulhat.

Klinikai szempontból azt szoktuk mondani, hogy 5  korig sok minden belefér a szobatisztasággal kapcsolatban, ami a természetes éréssel és fejlődéssel rendeződik. Természetesen fontos, hogy gyermeke jól érezze magát és ön is nyugodtan tudja elengedni a közösségbe, így érthető, hogy minél hamarabb szeretné, ha megoldódna a helyzet. Felmerült bennem, hogy van otthon pelus, pedig már szobatiszta volt gyermeke. Esetleg kistestvér is van a családban? Szülőkonzultációra hívjon minket bizalommal. Üdvözlettel

Filep Orsolya Veronika Gyermeknevelési nehézségek / 2020.01.25.

Tisztelt orsolya szeretnek beszelni onnel szexel kapcsolatban felelmeim szorongasaim vannak ha meg csak szexrol is van szo megundorodtam a ferfiaktol mer 5 evel ezelott eroszaknak lettem aldozata most lannyal vagyok szeretnem ha segitene koszonom

Üdvözlöm, nagyon szépen köszönöm a bizalmat! Sajnálom, hogy nem volt segítsége és máig nincsen ezek szerint ebben az 5 évvel ezekőtti trauma feldolgozásában. A mi oldalunkon levélben minimális tanácsadással, iránymutatással tudunk segíteni. De alapvetően a Skype vagy négyszemközti konzultációkat alkalmazzuk. Ehhez a szakemberek menüpontnál lehet időpontot foglalni, szívesen állok rendelkezésére. A szexualitás fontos az ember életében, érthető, ha szeretne ezzel kapcsolatosan érzelmi munkát végezni. A Nane és Patent egyesületek is foglalkoznak speciálisan a bántalmazások feldolgozásában, az ő honlapjukon is találhat támogató cikkeket, tanácsokat addig is.

Hívjon bizalommal! Üdvözlettel

Filep Orsolya Veronika Szexuális zavarok / 2020.01.25.

Tisztelt Cím!

Az interneten olvasgatva találtam Önökre.
Szükségem lenne a segítségükre.
Egy 9 hónapos húzós időszak után , nagyon megterhelődött az idegrendszerem és nagyon nehezen tudok közlekedni . Folyton egyensúlyzavartól , szédüléstől szenvedek.
Persze ez a probléma nem most kezdődött, hanem nagyon rég , de eddig tudtam saját magam kezelgetni, kontrollálni.
Most már egyre nehezebben boldogulok, ájulás érzetem van az utcán tömegben bárhol ami nem az autó vagy a lakásom.
Ez így nem mehet, mert még aktív dolgozó vagyok minden nap nehézséget okoz a közlekedés gyalogosan.
Nagyon el vagyok keseredve emiatt , pénzem nincs sajnos arra hogy szakemberhez forduljak, viszont tarthatatlan ez az állapot.
Egyedül élek, nincs akire számítsak , szeretnék jobban lenni .
Ebben kérném a segítségüket , mit tehetnék a jobb magabiztosabb teljesebb életért?
Vizsgálatokon túl vagyok mindenhová küldtek már, de azon kívül , hogy a fejemben találtak egy 14 mm nagyságú meningeómát nem mondtak semmi olyasmit amivel jobban érezhetném magam. A jó indulatú daganat 2 éve lett felfedezve a fejemben , voltam már ellenőrzésen akkor nem mutatott növekedést, most is elmegyek azért változott e valamit a legutolsó kontroll óta.
Már olyan szinten vagyok amikor érzem ezt a bizonytalanságot, hogy szorongok , pánikba esem emiatt.
Legszívesebben ki sem mozdulnék , ha tehetném.
Viszont tudom, hogy szembe kell menni a problémákkal, és le kell küzdeni, de nagyon nehéz és rég óta küzdök ezzel a betegséggel.

Amennyiben lehetséges kérném a segítségüket.

Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Mindenképpen érdemes lenne a kontrollon is megemlítenie a tünetei erősödését. Ezen kívül javasolt lenne a területileg illetékes pszichiátriai gondozót felkeresnie, s elmondania a problémáját. Ott is meg tudnák vizsgálni, s kezelési javaslatot is kaphatna.

Az alábbi bejegyzéseinket javasolt lenne megtekintenie:

Pánikbetegségre gyanakszik? Pszichiáterhez vagy pszichológushoz forduljon?

Miért alakul ki a pánikzavar? Milyen típusai vannak?

Üdvözlettel:

Szabó Lili Félelmek és szorongások / 2020.01.24.

Tisztelt Doktor Úr/Doktornő!

A mai napon eléggé összeroskadtam lelkileg.
Hamarosan 5 hónapos lesz a kislányunk és minden percét imádom az anyaságnak, viszont mégsem vagyok boldog.
Nem, mert a párkapcsolatunk a Pici Édesapjával romokban hever.
Én igyekeztem sokáig nem szóvá tenni a sérelmeim, de mindennek van határa.
Tudni illik, hogy Apuka évek óta nem vállal rendes, bejelentett órát. Óraadóként dolgozik kb heti 10 órát. Már a kapcsolatunk virágzásakor is bántott ez engem, de mindig bedőltem az ígéreteinek. Hol közelebbi, hol pedig távolabbi célkitűzése volt a rendes munkavállalás. De mindig volt egy piti kis kifogás, hogy miért nem teljesült a munkavállalása. Legyen akár csak a lakásfestés vagy bútorozás.
És így született meg a kislányunk akinek minden szükségletét abból a pénzből fedeztük amit én kerestem, én kaptam… mert kaptunk egy szép összeget az ő szüleitől is, de az valahogy elment és semmit nem tud felmutatni, hogy mire.
Én végig stresszelem magam, hogy ez így nem oké, mivel nekem egyrecsak kevesebb pénzt fognak utalni, míg újra munkába nem állok, de ha neki ezt szóba hozom akkor mindig az van, hogy én telhetetlen vagyok, mert ő mindent megcsinál és hogy mi mennyivel jobb helyzetben vagyunk, mert van lakása és van hol élnünk.
Tény, hogy szerencsések vagyunk ebből a szempontból, hogy nem kell albérletet fizetni, de kérdem én, valóban telhetetlen vagyok?
Telhetetlen, azért mert jobb sorsot akarok a gyerekemnek mint egy 4. Emeleti panellakásban felnőni. És telhetetlen vagyok mert nincs korlátlan keret a kártyámon és tudom, hogy nem is fog növekedni már az egyenlegem, mert ha az eddigi fizetésemmel ketten úgy éltünk, hogy egy keveset tudtam félrerakni, akkor ezek után, kevesebből még egy gyereket is nevelni, hogy fogunk?
Tényleg telhetetlen vagyok, azért mert szeretnék anyagilag biztonságban lenni és nem azon stresszelni, hogy mi lesz 1 év múlva, hogy fogunk mindent megvenni a gyerekünknek?
Én nem szeretnék napról napra élni…nem is szeretnék fényűző pompát, csak a minimumot, hogy ne kenyéren es UHT tejen éljunk, és hogy el tudjunk menni minden évben esetleg nyaralni pár napra, akár csak kempingezni, és …telhetetlenség ez?

Ebből gyökeredzik a másik, érzelmileg mélyebb dolog. A bizalom.
Már annyiszor de annyiszor ígérte, hogy keres munkát, hogy már nem tudok hinni neki, nem tudok bízni benne.
Már csak legyintek egyet magamban, és sírok amikor nem lát…
Jogos lehet a kérdés, hogy miért akkor.
Mert ha előtte sírom el magam miközben elmondom neki, hogy mi bánt, akkor azt válaszolja, hogy mondjam el normálisan mert az ilyen beszédet (sírás közben vagy adott esetben ingerülten) ő nem érti és egyik fülén be másikon ki.
És már nem is kommunikálunk éppen ezért talán. Mert én nem tudom már magamban tartani az évek alatt felgyűlt dühömet ő pedig így nem hajlandó meghallgatni.
Le szoktuk írni egymásnak a gondunkat, mert azt mondja, úgy könnyebb higgadtnak maradni…
És ez tenyleg igaz is…DE… nem tölt el nyugalommal, hogy én leírom, majd kapok rá egy annyi választ, hogy hosszú, majd elolvasom később, vagy még annyit se, és választ sosem kapok. A problémáim, amit leírok, gyakorlatilag mindegy lenne, ha le sem írnám, mert nem foglalkozik vele. Nem olvassa el… vagy csak napokkal később, akkor már nem aktuális és már amúgyis “a múlté”-az ő meglátása szerint.
Én bennem pedig marad a düh, a magány, a frusztráció egy kapcsolatban amiben úgy érzem egyedül maradtam.
Ma gyakorlatilag úgy telt el a nap, mintha idegenek lennénk. Én a gyerekkel voltam, vigyáztam, hogy ne hangoskodjon nagyon, mert Apa,- ahelyett ugye, hogy dolgozna- alszik egészen délutánig. Majd mikor felébredt, nem csak hogy hozzám nem volt egy szava sem, de még a gyerekéhez sem.
Voltunk egymás mellett mint az idegenek. Hiába kérdeztem meg, hogy mi a baja, a válasz az volt, hogy semmi. Majd egy órával a megszokott előtt elment, miközben látta, hogy én is épp készülök levinni a gyereket, és tároló híján a lakásban tartjuk a babakocsit is, ami lift nélkül nekem 2 súlyos kör, mire leérünk. De nem jutott eszébe, hogy segítsen, rámnézett és annyit mondott, hogy “csá”, és kiment.
Zokogtam… egyszerűen nem tudtam mást. Nem beszél velem. Mostmár a kislánya sem érdekli és így akarna ő még mégegy gyereket… vagy kettőt.
Kérdem én, miből? És hova? A 49nm-es panelba?
Nem tudom…párszor már feljött a párterápia gondolata, de őszintén szólva nem tudom, hogy tudna-e ezen még segíteni.
Bennragadtam egy kapcsolatban, ami nem a megfelelő mederben halad és mostmár felelősek vagyunk egy kis emberéletért is.
Tanácstalan vagyok es kétségbeesett.

Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Megértem tanácstalanságát a felvázolt helyzetben. Mindenképpen érdemes lenne a területileg illetékes Családsegítő Szolgálatban érdeklődni, hogy párterápiás foglalkozásokon van-e ott lehetőség részt venni (itt térítésmentes a párkonzultációs). A pici érdekében érdemes lenne végigbeszélni, hogy ki mit várna el a másiktól, mit tud vállalni a kapcsolat fejlődése érdekében, hogyan oszlana meg az idejük a  munka (ki, hány órában menne el dolgozni) és a picire való vigyázás Önök között, stb.. A motiváltság/motiválatlanság hátterét is ki lehetne deríteni.

Az alábbi bejegyzéseinket érdemes lenne megtekintenie:

Gyermekünk születése… a párkapcsolatunk erőpróbája

Hogyan függ össze házasságunk és családi kapcsolataink minősége a testi-lelki egészségünkkel?

Üdvözlettel

Szabó Lili Párkapcsolati problémák / 2020.01.24.

Tisztelt Pszichológus!

Párommal minden rendben volt szexualitás terén, mindaddig amíg nekem 3 éjszakán keresztül visszatérő rossz álmom volt – aktus közben lelankad vagy nem is merevedik meg a szerszámom. Azóta nagyon rástresszelek, és nem tudom ezt az álmot elengedni a mindennapjaimban, és amikor oda kerül a sor, nem tudom élvezni, mert az jár a fejembe, mi van ha nem sikerül és ezzel a férfi mivoltomtól elesek. Párommal többször megbeszéltük, igazából ezt a feszültséget szeretném elengedni, vagyis ezt a rossz gondolatot, hogy olyan dolog nem sikerülhet, ami korábban remekül működött.
Köszönöm segítségét!
Márton 24f

Kedves Márton,

Köszönjük levelét!

Javasolt lenne szexuálpszichológus szakembert felkeresnie, hogy részletesebben elmondhassa a problémát, az álom tartalmát, az ezzel kapcsolatos gondolatait, ezáltal lehetne az ok-okozatot kezelni.

Az alábbi bejegyzéseinket érdemes lenne megtekintenie:

A szexuális zavarokról… szakértő szemmel

Szexuális problémákról röviden

Üdvözlettel:

Szabó Lili Szexuális zavarok / 2020.01.23.

Jó estét.
Lassan 2 hete erős szívdobogás érzésem van magas pulzussal. Voltam vele 17én sűrgösségin ott kaptam infúziót, szopogatos gyógyszert majd haza engedtek, nem találták szervi bajt. Fel irtak napi fél Bisoprolot ratiopharm 5mg . Így gyógyszerrel 103/58 pulzus 68. Viszont így is olyan érzés van a mellkasomba mintha ideges lennék. Fáradt és álmos vagyok. Kedvem sincs semmihez.. Ver a víz. És nagyon megijedek.. 29 án megjött a menzesz is. Holnap 23án megyek vérvételre nézik a pajzsmirigyet. De a házi orvos kardiologiára nem akar elkuldeni mert azt mondja h biztos nem szervi baj.
Köszönettel: Andrea

Kedves Andrea,

Köszönjük levelét!

Első lépésben érdemes lenne az orvosi vizsgálatok eredményét megvárnia, s ha indokoltnak találja, akkor akár magán úton is el tud jutni kardiológushoz. Amennyiben negatív leletei lennének, javasolt lenne a területileg illetékes pszichiátriai gondozót felkeresnie, hogy kezelési javaslatot adjanak (gyógyszeres illetve pszichoterápiás).

Az alábbi blogbejegyzéseinket javaslom elolvasásra:

Pánikbetegségre gyanakszik? Pszichiáterhez vagy pszichológushoz forduljon?

Miért alakul ki a pánikzavar? Milyen típusai vannak?

Szabó Lili Félelmek és szorongások / 2020.01.23.

Nagyon sokat veszekedek páromal oknélkül. Indulatos vagyok vele.

Kedves Levélíró,

Érdemes lenne végiggondolnia, hogy mi a valódi ok, ami miatt veszekszik a párjával. Valamilyen téren nem elégedett vele?

Az alábbi blogbejegyzésünket ajánlom elolvasásra:

Párkapcsolati problémák pszichológus szemmel

Üdvözlettel:

Szabó Lili Párkapcsolati problémák / 2020.01.23.

Jó estét kívánok. Van 3 gyermekem együtt neveljük a párommal persze mikor itthon van mert hetente jár haza akkor se sokat van itthon mert a kocsma meg az ital…. De köztünk nincs semmi talán már 1 éve. De közbe nekem meg tetszett más.. Mit tudnék csinálni?? A másik illetőnek is van 1 gyereke és ő neki se valami jó a pár kapcsolata. Előre is köszönöm a választ

Kedves Kérdező,

Köszönjük a levelét!

Ha jól értelmezem a levelét, akkor a két férfi között nem tud választani. Érdemes lenne pszichológus szakemberrel beszélnie, hogy mi vonzza az egyik, illetve a másik férfiban, a párjával miért romlott meg a kapcsolata stb.. A területileg illetékes pszichiátriai gondozóban vagy a családsegítő szolgálatban talál pszichológus szakembereket.

Az alábbi blogbejegyzésünket érdemes elolvasnia:

Párkapcsolati problémák: hűtlenség

Üdvözlettel:

Szabó Lili Konfliktus a családban / 2020.01.21.

Tisztelt Hölgyem!
Olyan párkapcsolati problémák gyűltek fel az elmúlt években, amelyek már teljesen kihatással vannak a mindennapjaimra, az életemre. A párommal nagyon jól kijövünk, egészen addig, amíg nem kerülnek szóba a szülei, vagy a testvére. Nem tudjuk miért, de valamilyen okból kifolyólag nem szeretnek, nem fogadnak el. Én arra gondoltam eleinte, hogy a párom volt barátnője, és a párom anyukája, valamint a lány anyukája legjobb barátnők, ez lehet az oka annak, hogy így viselkednek. A hátam mögött szidnak a barátainknak, a családom körüli embereknek és az arcomba pedig próbálnak jópofizni. Eddig legalábbis így volt, most átkapcsoltak teljesen lekezelő stílusba. Nagyon bánt a dolog, ugyanis az én szüleim teremtették meg nekünk az albérletet, ahol lakunk, az én apukám hoz és visz minket haza (Debrecenben tanulunk), az én anyukám vásárolt be nem egyszer, az én anyukám küldi az új ruhákat és a hűtőt ő tölti meg nekünk. A párom nővére is itt tanul, neki is mi viszünk folyton enni, az apukám biciklijével jár a párom mindenhová, már azt is próbálta elkérni a nővére. Folyamatosan mindent úgy szerveznek, hogy nekem keresztbe tegyenek. Erről nem tudok beszélni a párommal, ő nem érzékeli, nem is várhatom el azt tőle, hogy szembekerüljön a szüleivel. Gyakran alszom el sírva, rengeteget stresszelek, a pulzusom 120 alapjáraton, többször voltunk kivizsgáltatni, de semmilyen szervi problémát nem találtak. Elegem van abból, hogy nekem mosolyognom kell, amikor róluk szó van, még akkor is, ha ők érzékeltetik velem, hogy számukra egy senki vagyok, és csak elvettem tőlük a fiukat. Azt sem tudom elviselni, hogy mindenbe beleszólnak az életünkben, valamint nagy’ritkán, de előfordul, hogy jönnek ide. Akkor mindig fikáznak mindent, hogy csúnya, vagy rendetlen, pedig iskola és munka mellett minden este úgy fekszem le, hogy rendet raktam. Tudják, hogy nem eszek csak csirkehúst, és minden alkalommal ha jönnek, vagy ha hazamegy barátom, vagy hoznak egy csomó kolbászt meg szalonnát, vagy rátukmálják páromra, aki sajnálja őket visszautasítani. Hatalmas stressz van rajtam a vizsgák miatt, tanulni alig van időm, mert dolgozom, hogy fenn tudjuk tartani az albérletet ( amibe egyébként a szüleim belefizetik a felét). Úgy érzem, mintha évekkel ezelőtt aludtam volna utoljára. Tegnap egész éjjel tanultam, hajnali 7kor aludtam el, és fél 9kor már keltem, mert mentem 10re vizsgázni. 2 órákat alszok, feszült vagyok és nem tudom már mitévő legyek. Annyit nyeltem már a szüleinek, hogy az valami vicc, és azt érzem már, hogy beleőrülök már csak abba, ha meglátom, hogy a barátomat hívják telefonon. Nem egyszer fordult elő, hogy bevásároltam hozzájuk, rendet raktam, mire hazaértek stb.. Mindig próbálkoztam, fél éve azonban már be sem teszem oda a lábam, mert nem bírom.. Többször veszekedtünk emiatt a párommal is, és már nagyon fáj, hogy rajtuk veszekszünk.. A szüleim azt tanácsolták, hogy engedjem el a fülem mellett, hogy ne mondjak semmit barátomnak a szüleiről, de egyszerűen elkerülhetetlen.. Megint tele van a fagyasztó marhahússal, meg disznóval, hányingerem van ahogy bemegyek a konyhába és érzem. Lehet már csak a stressz miatt érzek így, de nem tudom már végleg, hogy mit csináljak. Mindent megteremtek a barátomnak is és anyáék is. Tényleg nem tudom mi kellene még ahhoz, hogy leszálljanak rólam. Előre is köszönöm a válaszát, és elnézést, hogy ilyen hosszúra sikeredett. Nagyon kétségbe vagyok esve. Szép estét kívánok! Tisztelettel: Kira

Kedves Kira!

Ha jól értem, Debrecenben jár egyetemre. Ott kell legyen pszichológiai segítség, tanácsadás. Vagy ha nincs, érdemes lenne felkeresni egy pszichológust, hogy jobban átlássa a helyzetet.

üdvözlettel Pergel-Száraz Cintia

Párkapcsolati problémák / 2020.01.20.

Kedves Dr!
Anyukám meghalt 2 hete. Néha kicsit megnyugszok, de van hogy olyan nagy fájdalom kap el hogy nincs többé. Egyszerűen nem hiszem el. Nem volt túl jó kapcsolatunk az utóbbi időben mert sokat veszekedtunk. Súlyos tüdőbeteg volt, nem evett sokat, nem bírta ki cigi nélkül és ez miatt eleinte elmagyaráztam neki hogy nem lehet mert nem bírja a szíve és a tüdeje. Az utóbbi időben ivott is és panaszkodott hogy fullad. Rá gyújtott a lakásban kihívtam a mentőket, 2 hétig jól volt aztán hirtelen rosszul lett állítólag vasárnapi napon, hétfőn bementem már rossz állapotban találtam, nem értettem mit akar mondani, este pedig hívott a kórház hogy meg halt. Annyira hibásnak érzem magam, amikor a kórházban volt mondtam neki nem jöhet haza elintézzük az otthont de sírt hogy ő nem megy otthonba. Aztán megegyeztünk haza jöhet ha kibirja nem iszik, akkor otthon maradhat. Féltünk hogy felgyújtja a házat. Lehet trauma miatt nem bírta a szíve, de ha nem hívom ki a mentőket mi dolgozunk és valami történik. Nagyon hibaztatom magam nagyon fáj, mit csináljak? Én csak jót akartam de lehet ez nem tett jót neki. Én ebbe megőrülök. 61 éves volt TBC vel műtötték 4 éve, azt kísérte a COPD. 3 éve jöttem össze a párommal és így nem csak ő vele volt foglalkozva és ez fájt neki. Mindig azt mondta én el fogom őt hagyni. Nem tettem volna meg soha hiszen neki sem volt senkije és a műtét után már nem volt önálló. Sokszor kiprovokálta a veszekedést. Aztán lelkileg is érzékenyebb volt mert nem bírta feldolgozni hogy ő már nem tud annyi mindent megcsinálni vagy úgy megcsinálni mint egy egészséges ember. Aztán elkezdett inni is. Próbáltuk a párommal pátyolgatni hogy mellette vagyunk. Csak ez többször már volt és nem tudtam úgy viszonyulni. Most pedig már bánom hogy nem ölelgettem meg vagy puszilgattam meg, bár soha nem tudtam az érzelmeimet úgy kimutatni. De vele voltam és segítettem. Csak mint írtam az utóbbi időben eltávolódtunk egymástól. Nagyon fáj hogy bizonyos dolgokat nem csináltam másképp. Lehet hibáztam lehet nem, nem tudom eldönteni, nem tudom elfogadni hogy nincs többé. Az is bánt hogy veszekedtünk, nem vettem emberszámba.

Kedves Kérdező!

Azt tanácsolom, hogy forduljon pszichológushoz személyesen, mert szüksége lenne a feldolgozásban segítségre, ami fontos, mert nem volt egyszerű az Önök kapcsolata. Ilyenkor mindig nehezebb a gyász.

üdvözlettel Pergel-Száraz Cintia

Gyász / 2020.01.20.

Kedves Pszichológus!

Azért fordultam Önhöz,mert tényleg nem tudom, mi tévő legyek. 20 éves vagyok,de még nem volt párkapcsolatom,mert mindig az igazira vártam. Úgy érzem megtaláltam. Soha nem szerettem senkit, ahogyan őt. Jóban vagyunk, viszont nagyon nehéz eset. Több nagyobb veszteség érte már az életben, és fél az emberektől. Fél,hogy összetörik a szívét. Nem tud kommunikálni sem rendesen. Egy levélben elmondtam neki a véleményemet róla, és hogy hogyan érzek. Erre annyit válaszolt, hogy nem ijedt meg, inkább csak nem tudja mit kellene mondania, de,nagyon aranyos vagyok, és nagyon jól esik neki ez a levél.(ami 3 oldal) Ennyit tudott rá írni. Ebből azért egyértelmű számomra, hogy ő nem érez hasonló képpen,de akkor miért nem mondja azt. Így nem tudom lezárni. Egy jó ideig nem gondoltam rá,de minden pillanatban hiányzik,és szeretem. Egyrészt vele akarok lenni,másrészt úgy érzem én segíthetnek is neki. Mit csináljak?

Előre is köszönöm válaszát!

Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Érdemes lenne végiggondolnia, hogy mi miatt gondolhatja azt, hogy ez a fiú az igazi, mi miatt érezhet szerelmet iránta (ha ő nem kommunikál megfelelően Ön felé, s nem viszonozza az érzelmeit)? Amennyiben ő segítségre szorulna, érdemes lenne tanácsolni neki, s biztatni abban, hogy forduljon szakemberhez, akivel ő dolgozhatna a gátlásossági s kommunikációs problémáján.

Az alábbi blogbejegyzésünket javaslom elolvasásra:

Szerelmes vagyok, de ő nem szeret! Mit tegyek?

Üdvözlettel:

Szabó Lili Párkapcsolati problémák / 2020.01.20.

Tisztelt Balogh Ádám!
42 éves vagyok, 23 éve stabil párkapcsolatban. Édesanyám 64 éves, aki még aktívan dolgozik. Kérdésem vele kapcsolatos. 34 éves öcsémmel, akinek másfél éves kapcsolata van, úgy érezzük, hogy édesanyánk megfojt minket állandó \”hol vagy?\”, \”mit csinálsz?\”, \”miért nem mondtad, hogy ezt csinálod?\” kérdéseivel, illetve azzal, hogy elvárja, hogy naponta 2-szer, 3-szor kommunikáljunk (hétközben reggel és este, hétvégén napközben is). Ez sajnos párkapcsolatainkra is hatással van. Nekem könnyebb, de öcsém már többször kezdett új párkapcsolatba, aminek egyik oka édesanyám viselkedése is volt. Mindketten komoly munkakörben dolgozunk, egymással jó kapcsolatot ápolunk, amit sokszor kell letagadnunk édesanyánk előtt, mert ha felfedjük, akkor mindig azt érezteti, hogy őt mi valamiből kihagyjuk. Fontos információ, hogy kétszer házasodott, édesapámtól 3 év házasság után vált el, nevelőapámtól 10 év házasság után. Jelenleg egyedülálló, és nem is kíván új kapcsolatot létesíteni. Háziállata van, amit pont azért kapott, hogy ne legyen egyedül. Nem sokat találkozunk, viszont ezek a találkozások majdnem mindig konfliktussal zárulnak, mert azt várja el, hogy csak vele foglalkozzunk, ellenkező esetben talál valamilyen okot a megsértődésre. A csökkentett találkozóink ennek is köszönhetőek. Kritikát nem fogad el, szerinte a nem megfelelő szülő-gyerek kapcsolat csak a mi hozzáállásunknak köszönhető.
Dióhéjban ez lenne a fő probléma, szeretném kérni ebben véleményét.

Kedves Krisztina!

Köszönöm megkeresését! Megértem, hogy folytogató Ön számára az édesanyja viselkedése. A szülő-gyerek kapcsolat mindkét félen múlik. Amennyiben édesanyja nem fogad el kritikát, javaslom próbáljanak meg másképp kommunikációt kezdeményezni vele. Fontos hangsúlyozni számára, hogy nem elhagyni kívánják, csupán a felnőtt lét több teret kíván a mindennapi életükben. Értik és érzik, hogy neki is fontos a törődés, de közben már családot alapítanak és változnak a szerepek is. Lényeges szempont, hogy ne lépjenek be testvérével egy körforgásba, próbálják meg más irányból megbeszélni édesanyjukkal a problémákat.
Amennyiben további kérdése lenne forduljon bizalommal hozzánk!

Balogh Ádám Párkapcsolati problémák / 2020.01.18.