Pszichológus válaszol

Kérdezzen pszichológusainktól

Maximális terjedelem: 1000 karakter!
0/1000

Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-­mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.

Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.

A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.

Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.

Személyes konzultáció

Ha négyszemközt
szeretne beszélni…

… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.

Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.

szakembereink

Gyakran felmerülő kérdések

Kérdezési szabályzat

1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.

2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.

3, Ugyan annak a pszichológusnak lehet válaszolni ezután is, utalva a korábbi levelezésre.

4, Érdemes tudni, hogy a hosszas levélváltások szakmai szempontból kerülendők.

Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?

Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.

Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.

Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?

Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot

Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)

Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?

Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.

Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.

Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!

Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.

Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?

Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!

Tisztelt Pszichológus!
Olyan problémával küzdök ,hogy nyugalmi állapotban teljesen normális pulzus melett ha elmegyek plazmát adni akkor nem engednek mert mihelyst rám teszik a vérnyomásmérőt egyből elkezd a pulzusom az egekbe emelkedni 120-140 környéke,ekkor azt mondják,hogy 5 percet pihenjek akkor megint visszaáll normálisra (kitapintom a csuklómon).
Majd eltelik az 5 perc ismét hívnak mérni de akkor megint csak felszökik 120 fölé.
Ezért már 2szer nem engedtek plazmát adni sajnos.
Ön szerint mi lehet a bajom,már 3szor voltam kardio kivizsgáláson de nem találnak semmi bajt.

Válaszát köszönöm és várom!

Tisztelt Kérdező!

Volt-e esetleg olyan alkalom, amikor plazmaadás során rosszul lett, esetleg infúziót kellett kapnia? Félt-e esetleg véradástól, vérvételtől, injekciótól korábban? Valóban, a plazmaadás kissé másabb, hangulatosabb a környezet, és jobban is szokták bírni a “tűfóbiások” is, de elképzelhető, hogy egy korábbi rossz élmény, tapasztalat, -akár csak az attól való félelem, hogy megint felmegy a pulzusa és ismét nem hagyják plazmát adni- aktiválhat egy olyan ördögi kört, aminek során ismétlődik a szorongás, “pánik” és tényleg újra felmegy a pulzusa. Hasonló elven működik a fehérköpeny – hipertónia is, amikor a páciensnek csak az orvos jelenlétében magas a vérnyomása. Itt is egy korábbi rossz egészségügyi élmény váltja ki a hirtelen “vészreakciót”.  Amennyiben kardiológiai kivizsgálás során biztosan nem találtak eltérést, és háziorvosa, ill. a plazmaadó orvosa szerint is egészséges, egyebekben adhatna plazmát, érdemes lenne a plazmaadás előtti kötelező vizsgálat előtt amikor megérkezik pár apró relaxációs gyakorlatot elvégeznie, innia egy pohár vizet, lassan kortyolgatva, kicsit szusszannia, “megérkeznie”. Ilyen gyakorlatokat youtube csatornánkon is talál akár hallgathatja is előtte őket.

Ha nem sikerül ezekkel az apró trükkökkel megoldania a problémáját, javasolom, hogy személyesen keressen fel pszichológust, aki a segítségére lehet. TB alapon a területileg illetékes mentálhigiénés gondozó kollégái tudnak önnek segíteni.

 

Üdvözlettel:

Dr Szabó Zsuzsanna Félelmek és szorongások / 2021.09.25.

Üdvözlöm!
A testvéremmel van problémám.
Édesanyánk 3 éve halt meg,az öcsém 16 éves volt ekkor.Ketten éltek,az öcsém apjának szállodája van,ő már évekkel korábban külön költözött,de nem váltak el.Az öcsém nevelésébe soha nem folyt bele,fontosabb volt a munkája.
Anyu halála után öcsém nálunk élt fél évig,majd visszaköltözött anyu házába,az apja fizeti a rezsit,de nem költözött haza,nem is hívta az öcsémet,hogy éljen vele. Én majdnem minden hétvégén lementem hozzá,ott is aludtam,kitakarítottam,kicsit beszélgettünk.
tavaly szültem meg 2. gyermekem,azóta érzem,hogy az öcsém egyre távolságtartóbb.A szülés környékén nem tudtam menni hozzá,de mindig hívtam,hogy ha tud jöjjön ő,de nem jött.
Mostanában ritkán megy be az iskolába-tavaly megbukott,elhanyagolja magát,napokig nem fürdik.Az apja szállodájában tölti a napjait,ha adnak valami feladatot segít,de szerintem sokszor csak lóg.Úgy látom nincs jól,ezt be is vallja,de nem mondja el a problémáját,lekoptat,ha keresem.Hogy tudnék segíteni?

Tisztelt Kérdező!

Javasolnám, hogy vegye fel a kapcsolatot az öccse édesapjával és fogjanak össze az öccse ügyében. Ha lehet, érdemes lenne közösen beszélni vele, amikoris elmondhatnák az észrevételeiket a hangulatáról, a megváltozott viselkedéséről, és nyílttá tehetnék, hogy önökhöz bármikor fordulhat, őszintén beszélhet. Ha módjuk van rá, érdemes lenne őt pszichológushoz is irányítani, amennyiben motivált lenne rá az öccse, valószínűleg jót tenne neki a segítő beszélgetés. Ezeket az alkalmakat jó lenne ismételni, tisztává világossá tenni a rendszerességüket, minden bizonnyal nagy szüksége és igénye van a törődésre. Valószínűleg túl fiatalon maradt magára, kellett önellátóvá válnia, hiányzik neki a valahová, valakihez tartozás mindennapos élménye, esetleg a gyászt sem tudta megfelelően feldolgozni. Van- e gyanújuk esetleg szerhasználatra egyéb függőségre? Úgy gondolom ilyen irányokban kellene elindulniuk.

üdvözlettel:

Dr Szabó Zsuzsanna Konfliktus a családban / 2021.09.25.

Nagymama vagyok. Unokim 38 és 22 hónaposak. Lányom mindkét gyermeket bölcsődébe iratta, hogy együtt maradjanak. A nagyobb Fiú gyermeknem kora szerint már óvódába kellene jrnia. Jót tesz a gyerekeknek ez a fajta együttmaradás? Nem húzza vissza a nagyobb gyermeket a fejlődésben? Iskolába is egyszerre akarja majd indítani őket.

Kedves Kérdező!

A nevelési-oktatási intézményekben (óvoda, bölcsőde) a gyermekek különböző életkorú csoporttársakkal találkozhatnak, együtt tevékenykedhetnek, tanulhatnak egymástól. Természetesen a kisebb gyermekek számára idősebb csoporttársaik lesznek a húzóerők, általuk akár gyorsabban is elsajátíthatnak új készségeket, tapasztalatokat nyerhetnek több területen. A gyermek fejlődését közvetlen úton nem gátolja a vegyes életkori közösség, amennyiben a gondviselők biztosítják számára az autonómiát és saját életkori szintjének megfelelő feladatokkal bízzák meg, az elvárásokat az ő korosztályához viszonyítják. Érdemes lehet megkérdezni az édesanyát, hogy miért fontos neki, hogy a gyermekek együtt kezdjék az óvodát, vannak-e félelmei a gyermekek külön csoportba helyezésével kapcsolatban, hogyan funkcionálnak együtt és külön-külön a testvérek.

Üdvözlettel,

Móra Katalin

Egyéb / 2021.09.24.

Üdvözlöm.A most 16éves lányomat 5éves kora óta egyedül nevelem. Szerelmes lett az apjával együtt élő nő fiába. Engedélyem nélkül ott is maradt az iskolakezdés idejére is, pedig úgy beszéltük meg, hogy csak a nyári szünetet tölti ott. Nem volt semmi gond köztünk, de a rózsaszín köd teljesen elvette az eszét. A fiú irányítja, birtokolja, és a lányomnak minden lépéséről be kell számolnia felé. Ahol lakom, itt van helyben az iskola is. Szeretném ha innen járna továbbra is. Az apjáéknál, ahol a lányom tartózkodik, jelenleg fűtés sincs a helységben, nincs is kialakítva hogy meg oldott legyen a fűtési lehetőség. Nem beszélve arról, hogy folyamatos az italozó életvitel napi szinten. Egyszóval szeretném a lányomat itthon tudni. Félek, hogy elkallódik.

Kedves Kérdező!

Az Ön által említett problémával nagyon nehéz lehet szembesülni szülőként. Első lépésként érdemes lehet egy átlagos, nem feszült légkörben eltelt nap végén leülni a lányával beszélgetni, megismerni az Ő érzéseit és véleményét jelenlegi kapcsolatáról, élethelyzetéről.  Érdemes lehet érdeklődni, mit jelent számára ez a kapcsolat, közölheti vele, hogy anyaként nagyon aggódik érte, elmondhatja, miket érez jelenleg. Fontos lehet őszintén beszélnie saját érzelmeiről és meghallgatnia lányát. Amennyiben úgy érzi, a gyermeke egészségét, testi -lelki fejlődését negatívan befolyásoló körülmény áll fenn, melyet segítség nélkül nem tudnak megszüntetni, érdemes lehet felkeresni a területileg illetékes Családsegítő-és Gyermekjóléti Központot.

Üdvözlettel,

Móra Katalin

Egyéb / 2021.09.24.

Üdvözlöm
Nyugodt baba volt figyelte a körülötte lévő dolgokat,személyeket vissza mosolygott mindenkire mozgása megfelelő volt kúszás tartott nagyon kevés ideig pár nap aztán mászott 10 honaposan kapaszkodva lepegetett 12 hónaposan önállóan járt, labdát rúgta pápázott,tapsolt puszit küldött testvérét utánozta, apukája erkezesen megörült munka után,szakadt elé nagy mosollyal, játékokkal megfelelően játszott, könyveket szerette babanyelven beszélt,jatek telefonnal telefonált másnak nem hagyta hogy felvegyek puszilják csak játszott velük volt személy akitől sírt minden alkalommal.. Majd a korona vírus sülyosbodo helyzet miatt karantent tartottunk velünk egy háztartásban élő idős,krónikus beteg dédi és párom krónikus betegsége miatt meg nem kapnak oltást ez több hónap volt családot ablakban látta integetett,mosolygott. Aztán májusban alig figyelt a nevére egyedül játszott mesét szerette nézni nem integet stb elmelyülbe játszik egyedül nem figyel ránk. Bujocsjazni szeret.mi az oka?

Kedves Kérdező!be

Az Ön által leírt probléma bizonyára aggasztó lehet a család számára. Említette a koronavírus miatti karantént. A hosszabb ideig tartó bezártság, megszokott életkörülmények megváltozása negatív hatással lehet a kisebb gyermekekre, hiszen ők még nem értik, mi miért történik, csak azt érzékelik, hogy teljesen máshogy zajlanak a mindennapok (nem lehet kimenni, beszűkül az élettér, nem lehet másokkal találkozni). Sok esetben nehéz lehet alkalmazkodni a kicsiknek ilyen komoly, mindennapi életvitelt érintő eltérésekhez, ez sok esetben járhat irritált hangulattal, étvágytalansággal, levertséggel, társas tevékenységektől való izolációval. Nagyobb változások esetén megtorpanás, visszaeső is gyakran tapasztalható a gyermekek fejlődésében. Ön említette, hogy gyermeke esetében a kúszás rendkívül rövid idejű volt, bizonyos szociális ingerektől sírva fakadt, jelenleg nem figyel a gondozóra, nem reagál, ha nevén szólítják. Ezekkel a problémákkal kapcsolatosan érdemes lehet a területileg illetékes Pedagógiai Szakszoláglat vagy Korai Fejlesztő Központ intézményében kezdeményezni a gyermek állapotfelmérését.

Üdvözlettel,

Móra Katalin

Koncentrációs vagy tanulási nehézségek / 2021.09.24.

Üdv! Szóval én biológiailag nő vagyok és már kb 3 éve vívódok hogy most transz vagyok e vagy sem. Picinek nagyon fiús voltam és a lányos dolgok sose érdekeltek (most se nagyon) és volt egy olyan amikor még 7.es és 8.os voltam és folyton azt kívántam minden lefekvésnél hogy mire felkelek legyek fiú de sikertelenül.Amikor 8.-os voltam rá jöttem hogy a lányokat szeretem,azóta volt párkapcsolatom is és jelenleg is van egy barátnőm. Félek neki, barátaimnak és főleg családnak beszélni ezekről az érzésekről hisz tudom hogy szeretnek de nagyon tartok a reakciójuktól, ha elmondanám nekik hogy fiú akarok lenni és szeretnék szakállat stb. sokszor én magam is félek ezektől az érzésektől és próbálom magamban elnyomni.amikor először feltörtek bennem ezek az érzések(3 éve)akkor le vágattam a halyam és mindenki fiú ként kezelt ami jól esett viszont bennem volt egyfajta bűntudat is hogy mégis mit csinálok. Vissza növesztettem a hajam és 3-4 hónapra elmúltak ezek az érzések de nyár eleje óta újra vannak

Kedves Kérdező!

Az Ön által leírt helyzet nagyon komplexnek tűnik, valószínűleg sok félelem és bizonytalanság lehet Önben. Fontos, hogy szerettei részéről elfogadó légkör veszi Önt körül. Érdemes lehet elgondolkodni azon, hogy hogyan kapcsolódott a bűntudat érzése ahhoz a helyzethez, amikor levágatta a haját és mindenki fiúként kezelte Önt. Szükség lehet arra, hogy elmélkedjen azon, mit jelent Önnek maga a transzneműség, hogyan képzelné el ideális életét és ideális énjét, miket tenne, hogyan viselkedne, hogyan jellemezné magát legideálisabb esetben. Amennyiben nagy szenvedésnyomást él meg, negatívan hat önre ez a bizonytalanság, és úgy érzi, elakadt a problémával, javaslom pszichológus szakember felkeresését.

Üdvözlettel,

Móra Katalin

Szexuális zavarok / 2021.09.24.

Jónapot az én problémam az lenne hogy 14 éves lány vagyok és van egy barátom akivel lassa fél éve vagyok együtt és már azt hogy bisexuális lennék ezelőtt is éreztem csak elmúlt most újra el kezdtem ezt érezni elmondtam az édesanyámnak és a barátomnak hogy félek hogy az vagyok és meg nyugtattak hogy nem vagyok az ők nem érzik ezt ami nagyon jól esett. Viszont félek hogy az vagyok én nem szeretnék olyan lenni olyat is olvastam és anyukám is mondta hogy a tinédzser kori hormonok tombolnak csak és hogy erre semmi nem utalt gyerek koromban az öltözködésem ks lányos és anyukám szerint túl sok a filmekben az LMBTQ és be beszéltem magamnak. Ha lezbikusokat nézek fel izgulok de utánna néztem ez heteróknál teljesen normális. El tudnám képzelni lánnyal de ugy mégsem. Már sírtam is miatta. Előre is köszönöm csak meg nyugvást szeretnék. Remélem minnél hanarabb elmúlik ez az érzes mert ha arra gondolok vagy azt érzem az vagyok görcsbe áll a gyomrom ha meg azt érzem nem vagyok meg byugszok és jól érzem magam ez is arra utal hogy nem vagyok se bi se lezbi? Előre is köszönöm!

Kedves Kérdező!

Leveléből érződik, hogy nagyon sokat foglalkoztathatja Önt a biszexualitással, illetve a saját nemhez vonzódással kapcsolatos kérdéskör, mely már nyomasztó, frusztráló lehet Önnek. Fontos lehet Önnek a társas támogatás, szerettei részéről érkező megnyugtató szavak, a figyelem és értő elfogadás. Az Ön életkorában teljesen természetes a szexuális kíváncsiság, a szexualitással kapcsolatos képek, egyéb tartalmak iránti érdeklődés, a nemi vágy fokozódása. Lehetséges, hogy hallott már Alfred Kinsey-ről. Az ő nevéhez fűződik a Kinsey-skála, mely egy nullától hatig terjedő skálán méri az emberek szexuális orientációját. A 0 jelenti a teljesen heteroszexuálist, a 6 pedig a teljesen homoszexuálist. Kiderült, hogy a legtöbb ember valahol a kettő között van, teljesen természetesnek mondható, hogy akár azonos nemű személyekről készült képek vagy egyéb tartalmak láttán szexuális izgalmat érez valaki, esetenként akár azonos neműekkel kapcsolatos szexuális tartalmú álmok is megjelenhetnek, mely még nem jelenti azt, hogy az illető valóban a saját neméhez vonzódik vagy biszexuális. Mindez inkább a kíváncsiságról, szexuális vágyak sokszínűségről, újdonságkeresésről, identitáskeresésről szólhat sok esetben. Amint Ön is leírta, valóban számos LMBTQ témájú film és egyéb tartalom elérhető napjainkban. Érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen érzéseket váltanak ki ezek Önből, esetleg szembesült-e környezetében az LMBTQ személyekkel kapcsolatos negatív kritikákkal, megjegyzésekkel. Az Ön által átélt folyamat és az ehhez társuló félelmek teljesen természetesek lehetnek, a serdülőkor velejárói. Érdemes lehet érzéseiről minél többet beszélgetnie szeretteivel, akiktől megnyugvást, támogatást, megerősítést kap.

Üdvözlettel,

Móra Katalin

Szexuális zavarok / 2021.09.24.

A nagymamim stressz miatt jelenleg frontint szed (6 hónapja),kvantiaxot 25mg szed,kb 1 hónapja,de szerintünk nem használ mert nagyon lenyomja,sok mellékhatása is elő jött.Pl:izomgörcs,nátriumszint hiány.Kvantiaxot szeretné abbahagyni,hogyan tegye?Köszönöm!

Kedves Kérdező!

Ön bizonyára aggódik nagymamája egészségi állapotáért, szeretné, hogy a lehető legjobban érezze magát. Az Ön által említett gyógyszerek valóban okozhatnak túlzott fáradtságot, aluszékonyságot, energiahiányt. Amennyiben az adagokat szeretnék módosítani, illetve a gyógyszer szedésének abbahagyására való igény merült fel, feltétlenül szükséges konzultálni a kezelőorvossal, aki a nagymamájának felírta az említett gyógyszereket. Szakorvosi kontroll, tájékoztatás nélkül semmiképp sem tanácsos a gyógyszer szedésének abbahagyása. Mindenképp fontos megemlíteni a zavaró mellékhatásokat, a beteg és a környezetében élő személyek által tapasztalt változásokat.

Üdvözlettel,

Móra Katalin

Stressz / 2021.09.24.

Tisztelt Dr.Nő/Úr! Azért fordulok önhöz mert nagyon bizonytalan vagyok. A párom nagyon tisztelet tudó és kedves segítőkész volt velem szemben . És kb. 2 hónapja változott a dolog. 4évig voltam egy verbálisan és fizikálisan bantalmazó kapcsolatban amiből sikerül ki lépnem. El mondtam neki az elején nem türőm el többé senkinek ,hogy terorizaljon lelkileg vagy fizikálisan bántalmazzon. Mindig azt mondja sosem bántanálak. De sajnos megbánt szavakkal. Ki nevet olyan dolgok miatt is ami nem vicces és komoly probléma akár. Már nem pakol el maga után nem mosogat el vagy épp a szemetet sem viszi ki. Pedig eddig ki vette a részét a házi munkából. El pakolok utána. És mondom neki egy köszönöm esetleg. Az a válasza nagyon helyes !Meg kell nevelni az aszzonyokat. Mert az a dolguk mossanak ,főzzenek ,takarítsanak majd este pihennek. A Férfiak dolga csak el menni munkába és haza érve pihenni. Nagyon ki ábránditt a viselkedése . És nem volt ilyen . Ha beszélek vele ,hogy állítson magán. Kinevet.

Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Levele alapján úgy gondolom, hogy Ön lehet ismét egy bántalmazó kapcsolatba került. Érdemes lenne beszélnie  a párjával, hogy mi minden esik rosszul Önnek meg miért. Próbáljon meg vele nyíltan kommunikálni, hogy mi is változott benne az elmúlt 2 hónap alatt.

Üdvözlettel:

 

Szabó Lili Párkapcsolati problémák / 2021.09.24.

Kedves szakértő!
Az a legnagyobb problémám hogy nem találom a hozzám illő társat. Általában mindig olyan férfiakat vonzok be akiknek van valamilyen káros szenvedélye pl cigaretta vagy pedig az alkohol esetleg mind kettő mert már olyan is volt. Én meg olyan nő vagyok akinek nincs semmilyen káros szenvedélye utálom a cigarettát is meg az alkoholt is de mindennél jobban még az is zavar ha pl egy idegen ember elmegy mellettem cigivel a kezében egyszerűen irritál. És tudom is az okát hogy ez miért van. Sajnos édesanyám és édesapám is mind a ketten dohányoztak nagyon sok éven keresztül. Édesapám ráadásul még ivott is elég rendesen egy alkoholista volt. Agresszív veszekedős kötekedős verekedős ember. Már gyerekként megutáltatták velem ezt a két dolgot. Édesanyám nem ivott alkoholt de viszont nagyon sokat dohányzott aminek sajnos meg is lett a következménye mert abba halt bele 3 évvel ezelőtt. Az anyunak tüdő asztmája volt és megfulladt. Édesapámat szintén a cigaretta meg az alkohol ölte meg. Ezért nem bírom elviselni azt akinek vannak káros szenvedélyei mert én nem vagyok ilyen és soha nem is leszek. Ezért nem is értem hogy miért mindig olyan férfiak találnak meg akik vagy cigiznek vagy isznak. Már 2 kapcsolatom is ezek miatt ment tönkre mert akikkel együtt voltam nem tudtak lemondani a káros szenvedélyükről. Én olyan nő vagyok aki ezt nem tudja elfogadni hiába szeretem az illetőt akkor se tudom elviselni. És ezek miatt szoktak lenni a viták tudják nagyon jól hogy mi az amit nem szeretek és nem fogadok el mégis ugyanúgy csinálják és az évekkel jönnek hogy ők már nagyon sok éve cigiznek és nem olyan könnyű lemondani róla ahogy én elképzelem és hogy nem tudom megérteni mert én nem dohányoztam soha. Ez igaz aláírom de viszont nekem senki ne mondja azt hogy nem lehet leszokni a cigiről meg az ivásról mert nem hiszem el. Szerintem minden fejben dől el és nagy akaraterő kell hozzá. A jelenlegi párom is sajnos dohányzott mielőtt megismertük egymást 15 évig. Ő is olyan családból származik ahol szinte mindenki dohányzik kivétel az édesanyja és a mamája. Sajnos a párom egy olyan ember aki hajlamos a függőségekre gyenge. Bár a rendes cigarettáról lemondott miattam és jelenleg elektromos cigarettát szív amit szintén nem bírok elviselni. Nem tudja megérteni a párom hogy ez egy örök vita téma lesz kettőnk között és soha nem leszünk igazán boldogok. Nem tehetek róla engem zavarnak a káros szenvedélyek mivel édesanyámat is a cigi miatt veszítettem el. Ezt nem tudja megérteni a párom vagy talán nem is akarja. Nagyon sokat veszekedünk ez miatt mert nem hajlandó lemondani róla. Miért van az hogy mindig olyan férfiakat vonzok magamhoz akiknek vannak káros szenvedélyei? Mi lehet ennek az oka? És hogy lehetne ezen változtatni? Egyáltalán létezik még olyan férfi aki nem él egyikkel sem? Vagy csak én nem találok olyat? Ez a dolog engem nagyon bánt. Pedig nincsenek nagy elvárásaim a férfiakkal szemben csak az hogy káros szenvedélyektől mentes legyen mint én. De számukra ez nagy elvárásnak számít azt mondják hogy meg akarom őket változtatni pedig ez nem teljesen így van én csak a jó útra akarom téríteni őket mégis én vagyok a rossz és nem értem hogy miért van ez. A férfiak csak támadni tudnak leteremtik a nőt a mostani párom is ilyen.

Kedves Kérdező!

A probléma, amit megosztott velünk nagyon komplex. Valószínűleg fontos lenne ezen a problémán egy szakemberrel közösen dolgozni. Főleg annak kiderítése céljából, hogy miért vonta be ezeket a férfiakat vagy miért kezd velük mégis kapcsolatba, ha tudja, hogy a maga számára ezek elfogadhatatlan szokások.
A másik fel számára valóban tűnhet úgy, hogy meg szeretné őket változtatni, hiszen így ismerte meg őket. A függőségekről való le szokásban elsődleges a saját motiváció, ha nincs, akkor csak vita forrásként szolgál.

Üdvözlettel,

Micskei Orsolya Párkapcsolati problémák / 2021.09.23.

Csilla vagyok és a társkeresésben vannak problémáim, már ha problémának nevezhető. Úgy érzem magamról hogy én csak ázsiai férfit tudok elfogadni és úgy érzem csak mellette tudnák igazán boldog lenni. De sajnos nem nagyon találok rá lehetőséget az ismerkedésre. Sajnos a költözés nálam nem lehetséges és az idegen nyelvet sem nagyon tanultam. Nem tudom hogy ez normális dolog ahogy érzek? Lehet módja az e féle párkapcsolatnak? Talán bennem van a hiba? Sajnos nem tudom merre vagy hogy induljak el vagy mit tegyek.

Köszönöm: Csilla

Kedves Csilla,

Köszönjük levelét!

Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne pszichológussal átbeszélnie a társkeresési gondjait. Vajon van-e összefüggés aközött, hogy milyen az édesapjával való kapcsolata s hogy csak az ázsiai férfiakhoz vonzódik? Magyarországon is sok ázsiai származású férfi él, velük próbált-e már ismerkedni? Ha nem, akkor ennek mi az oka?

Igény esetén szakembereink segítenének Önnek az átbeszélésben!

Üdvözlettel:

Szabó Lili Egyéb / 2021.09.23.

Jó napot kívánok!
Egy viszonylag egyszerű kérdéssel fordulnék Önökhöz, de amint olvastam róla nem mindennapi.
Arra lennék kíváncsi, mit ír a szakirodalom a “szekálásról”. Ezen belül, hogy én vajon miért tartom szükségtelennek?
Itt most nem az iskolai vagy magánéleti/munkahelyi bántalmazást értem. Egy hétköznapi kis baráti poén, “prank” és társai érdekelnének elsősorban.
Amint észrevettem, ezek elősegítik az ismerkedést, a barátságok terén is megjelenik. Az emberek úgymond szívják a másik vérét, természetesen azokét, akiket szeretnek. Vagy éppen utálnak, bár ez megint egy másik kategória.
Egy nővérrel és egy báttyal nőttem fel, mindkettejük idősebb nálam jóval.
Az utóbbi időben vettem észre, hogy nálam ez a szekálós dolog nem működik, nem tudok poénkodni az emberekkel, hétköznapi szinten. És valamiért nem is tartom viccesnek. Pedig társadalmilag bevett szokás. Ezzel kapcsolatosan érdeklődnék.

Előre is köszönöm!

Tisztelettel: Norbert

Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Levele alapján úgy gondolom, hogy a “szekálás” egy rejtett erőszakos megnyilvánulás. A nyílt kommunikációt, az őszinteséget fedi el, a vélemény felvállalását. Természetesen nem lenne szükség erre, ahogy Ön is gondolja.

Az alábbi blogbejegyzésünket javaslom megtekintésre, ahol részletezzük a szóbeli erőszak fajtáit (amelyek bármely kapcsolatban megjelenhetnek):

Az erőszak rejtett formái a párkapcsolatban

Üdvözlettel:

Szabó Lili Önismeret / 2021.09.22.

Tisztelt doktornö!Azert fordulok önhöz hogy tanácsot adjon,mivel ugy érzem nem birok már létezni.Nincs csaladom,barátaim csak egy parom van akivel külföldön élek,de olyan dolgok derültek ki rola az elmult idöben amivel nem birok megbirkozni.Nemreg jottem ra hogy sokat hazudik,nem jon haza munka utan egybol hanem mas nokkel telefonalgat a nagyvilagbol,akik kinalgatjak magukat az interneten.sokszor orakig ezzel tolti az idejet mig en azt hiszem dolgozik.kozben folyton mondja mennyire szeret.Megalazva erzem magam.Az a legrosszabb hogy nemreg meg is mondtam neki hogy tudom mit csinal de tagadta es még ő mondta hogy fejezzem be a veszekedest. A legrosszabb hogy azota is csinalja ezt amiota szoltam neki.Még igy is hogy tudja hogy tudom.ettol még rosszabbul érzem magam,mar élni sincs kedvem akkorát csalodtam benne.Rajta kivul nincs masom ,emiatt is nehéz kilépnem ebböl mert nem tudok hova menni,anyagilag sem allok jol,de ugy erzem nincs mar több eröm ennyire maganyosan ujrakezdeni egyedül.

Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Levele alapján úgy gondolom, hogy nagyon csalódott lehet a párja miatt, s nem tudja, hogy mitévő legyen. Érdemes lenne pszichológussal átbeszélnie, hogy miért redukálódtak le a korábbi kapcsolatai, mi tartja össze a párjával a kapcsolatukat, határokat mennyire tud szabni vele szemben. Mivel írta, hogy nem áll jól anyagilag, így javasolt lenne ott a környéken ingyenes/egészségbiztosítási alapon dolgozó szakembert felkeresnie, hogy meg tudjon erősödni, célokat tudjon kitűzni maga elé.

Az alábbi blogbejegyzésünket javaslom megtekintésre:

Párkapcsolati problémák: hűtlenség

Üdvözlettel:

Szabó Lili Párkapcsolati problémák / 2021.09.21.

Tisztelt doktornő!
Felnőtt korban is lehetek ADHD-s?

Kiskoromban az voltam, mondván hogy ez gyermekkori adhd és felnőtt koromra kinövöm, jártam fejlesztésre egész ált. Suliban.

Tüneteim… ⬇️

4 szer buktam meg a gimnáziumban, majd végül feladtam és most nincs se szakmám se érettségim. Egyszerűen nem tudott érdekelni a tanulás.

Nem tudok megmaradni egy munkahelyen sem, vagy kirugnak mert lassú vagyok és figyelmetlen, vagy én mondok fel mert nagyon fárasztónak találom.

Nem tudom megjegyezni azt, ami nem érdekel.

Ha elmondanak nekem valamit 50 szer, van hogy rosszúl emlékszem, vagy nem is emlékszek hogy mondták.

Sokat alszok, vagy álltalában reggel fekszem le.

Pánikbeteg vagyok, állandóan agyalok és túlgondolok mindent.

Mindent halogatok.

Az időérzékem katasztrófa. Bár nem is nagyon tud érdekelni ha mondjuk elkések.

Ha ideges vagyok teljesen elveszítem a józan eszem, bántom magam, ütöm a betont, vagy öngyilkossági gondolataim lesznek.

Viszont… Kreatív vagyok, szeretek festeni és díszeket készíteni, bár hozzá teszem van hogy 2 hét mire elkészülök valamivel. Egyszerre több “alkotásba” si bele szoktam fogni.

Ami fontos számomra vagy érdekel azt megjegyzem, sőtt van hogy nagyon sok mindenre emlékszem, akár 15 éves apróságra amire már más nem. Pl hogy kiskoromban egyszer milyen virágot szedtem a játszótéren.

Nagyon félős vagyok és nem beszélek sokat, ellentétben egy adhd – s al.

Hamar elfáradok fizikailag is, és lusta vagyok.

Nem érdekelnek a szabályok, persze ésszerű körökön bellül. Pl suliban is ha felidegesítettek órán vagy ha rossz jegyet kaptam képes voltam szó nélkül felállni és kimenni az osztályból, és még az ajtót is becsaptam. De ugyanezt megteszem a munkahelyen is, ha felidegesítenek ott hagyom a munkát és kimegyek rágyujtani.

Tisztelt Kérdező!

Igen, létezik felnőttkori ADHD is, azonban ahhoz, hogy pontos diagnózis szülessen az Ön tüneteire, fontos lenne, hogy személyesen keressen fel egy pszichiáter szakorvost.

Örömmel olvasom, hogy számos erőssége, hobbija is van, érdemes lenne ezeket kihasználva erősítenie magát illetve kialakítani egy új életmódot, valamint egy szakember segítségével kezelni  a szorongásait, pánikbetegségét.

Üdvözlettel,

Kovács Zsuzsanna Koncentrációs vagy tanulási nehézségek / 2021.09.21.

Abban kérném a tanácsát, hogy hogyan tudnék édesanyámnak segíteni. Ketten lakunk albérletben vele, én 25 éves, dolgozó nő vagyok, ő a háztartást vezeti. Évek óta nem dolgozik, eddig az idős nagymamát ápolta otthon, aki idén januárban elhunyt. Ketten maradtunk, az albérlettel nem vagyunk megelégedve, szeretnénk elköltözni, de ő semmiért nem hajlandó elmenni dolgozni, holott más jövedelmünk nincs. Sehogy nem tudom rávenni arra sem, hogy kimozduljon otthonról, barátai sincsenek, párkapcsolata sem már régóta. Utóbbi időkben állandósult a feszültség köztünk, sokszor erőszakba fajul, mert bezártság-érzése van, és nem akarja, hogy elmenjek otthonról, akárha dolgozni is. Folyamatosan érzelmi terrorban tart, bármit teszek, nem jó neki, emiatt a párkapcsolatom is megromlott, és nekem sincsenek barátaim. Semmilyen segítséget nem fogad el, pszichológusét pláne nem, pedig úgy gondolom, nagyon kellene neki. Hogyan lehetne őt kimozdítani ebből az állapotból?
Köszönettel:
Edina

Kedves Edina!

Köszönjük a bizalmát, hogy megosztotta velünk a problémáját.

Megértem, hogy nehéznek éli meg a jelenlegi helyzetét. Nem ír arról, hogy milyen az édesanyja fizikai állapota, van-e akadálya annak, hogy dolgozni menjen? Nyilván, fontos lenne, hogy felkeressen egy szakembert.

Azonban ugyanolyan fontos lenne Önnek leválnia az ő érzelmi zsarolásairól vagy posszesszív megnyilvánulásairól, tekintve, hogy ez már odáig fajult, hogy legszívesebben maga mellett tartaná (nem akarja, hogy ön elmenjen otthonról).

Ön egy fiatal nő, arra szeretném biztatni, hogy merje élni a saját életét, ezzel talán édesanyját is motiválja, hogy kimozduljon a bezártságból.

Ha úgy érzi, hogy ez egyedül nehéz ez, keressen fel egy szakembert ahol részletesebben át tudja beszélni problémáját.

Üdvözlettel,

Kovács Zsuzsanna Konfliktus a családban / 2021.09.21.