Pszichológus válaszol

Kérdezzen pszichológusainktól

Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-­mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.

Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.

A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.

Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.

Személyes konzultáció

Ha négyszemközt
szeretne beszélni…

… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.

Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.

szakembereink

Gyakran felmerülő kérdések

Kérdezési szabályzat

1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.

2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.

3, Ugyan annak a pszichológusnak lehet válaszolni ezután is, utalva a korábbi levelezésre.

4, Érdemes tudni, hogy a hosszas levélváltások szakmai szempontból kerülendők.

Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?

Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.

Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.

Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?

Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot

Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)

Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?

Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.

Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.

Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!

Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.

Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?

Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!

Üdvözlöm!

A nevem Alex. És Vas megyében élek a családommal.
Nagyon hosszú lenne kifejeznem a gondolataimat, mert nem hinném hogy válaszolni a levelemre. De ha igen, akkor nagyon örülni fogok.

Kedves Alex!

Köszönjük a levelét!

Ha úgy érzi, hogy csak hosszabban tudná kifejezni, hogy mit gondol, érez, mit tart problémának, akkor fogalmazza meg úgy. Szívesen fogunk válaszolni hosszabb levelére is!

Üdvözlettel:

Gór Dóra

Egyéb / 2020.09.18.

Köszönöm hogy válaszoltak az előző levelemre csak sajnos az a baj hogy nem tudok elmenni szakemberhez mert ahhoz sok pénz kellene. Nem tudom hogy segíthetnék magamon de nagyon rossz így élni hogy kapcsolatfüggő vagyok. Úgy érzem ebből nincs kiút. Már nagyon régóta szenvedek ebben a betegségben mert számomra ez beteges amit csinálok és érzek. Sok nőt irigylek hogy ők elvannak egyedül is boldogan férfi nélkül de én viszont nem tudok meglenni nélkülük. Muszáj éreznem azt hogy van mellettem egy társ mert egyedül nem szeretek lenni. Mindig is ragaszkodó és szeretethiányos voltam és ez már beteges tudom jól. De mit csináljak ha egyszer nem tudok egyedül lenni. Ha van kapcsolatom akkor érzem magam igazán boldognak. Csak ezzel meg az a probléma hogy az aktuális párom hamar rámun és kiszeret belőlem. Nem tudok egy férfit sem megtartani magam mellett hosszú távon de nem tudom hogy miért van ez. Megfojtom őket a szeretetemmel és ezért menekülnek el? Vagy mi lehet a probléma? Észrevettem hogy minél jobban akarom hogy működjön egy kapcsolat annál jobban nem megy. Mindig rágörcsölök mindenre. Nem tudok így élni nagyon szenvedek. Van ebből kiút? Azt is észrevettem magamon ha pl nem keres a párom nem ír nem hív 1,2 órán belül akkor már kétségbeesek és kombinálok hogy vajon hol lehet mit csinálhat biztos nem hiányzom neki meg hasonló dolgok. Csak magamat mérgezem a sok negatív gondolattal. De nem tudok urrá lenni a rossz gondolataimon ez jön belőlem és lehet ezzel rontok el mindent. Nem tudom mit tegyek hogy végre én is boldog nő lehessek. Adjanak tanácsot mert ezt nem bírom tovább!

Kedves Marika!

Köszönjük a levelét!

Továbbra is úgy gondolom, hogy ezt a problémát nem lehet egy-két kérdés megválaszolásával, üzenetben írt tanácsokkal megoldani. A társfüggőség problematikájának megoldása sok önismeretet és munkát igényel. Ma már a legtöbb addiktológiai gondozó foglalkozik viselkedéses függőségekkel is, ezáltal TB támogatott úton is tud segítséghez jutni.

Köszönettel:

Gór Dóra

Párkapcsolati problémák / 2020.09.18.

Kedves Hölgyem/Uram!

Azért fordulok Önökhöz, mert az interneten nem találtam erről semmit, de úgy gondolom, talán nem egyedi precedensről van szó.
Bipoláris depressziót diagnosztizáltak nálam, ami önmagában nem egyedülálló eset.
Az epizódok igen gyakran váltakoznak, akár délelőttről délutánra is átélhetem szinte az egész skálát.
Viszont nagyon sokszor azon kapom magamat, még depressziós állapotban is, hogy gyakorlatilag BETEGSÉGFÜGGŐ vagyok. Egyszerre szabadulnék ettől a tehertől, és lenne kibírhatatlan fájdalom, ha elveszíteném az életemből. Sokszor van olyan érzésem, mintha nem is a valóságban élnék, hanem egy bizarr, groteszk hangulatú külön bejáratú világban, ami csak az enyém, ahol ugyan magányos vagyok, de ez mégis az én külön kis burkom, ami csak az enyém. Ezért is esik nehezemre sokszor, hogy társaságba menjek.
Úgy érzem, ha kiszakítanának ebből a “világból”, többé nem lennék képes igazán boldognak lenni. Mégis, ha itt maradok, úgy érzem, megőrülök, mert a tanulmányaimat is megnehezíti, hogy hol a zaklatott izgatottság, hol a szürke apátia miatt nem vagyok képes a tananyagra koncentrálni. Ráadásul sűrűn érzek égető vágyat, hogy tudatmódosító szereket alkalmazzak.
Hogy lehet, hogy valaki ennyire AKARJA, hogy beteg legyen, mikor nyilvánvalóan szenved tőle, és megnehezíti az életét?
Létezik, hogy függenék a saját betegségemtől?

Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Sok betegségnél találkozhatunk úgynevezett betegségelőnnyel, azaz ami miatt érdeke a betegnek az adott állapotban maradni. Ilyen esetben lehet szó arról, hogy több törődést kap az emberektől a beteg, vagy bizonyos helyzetek alól felmentést kapható. Önnél ennyi információ alapján sajnos nem tudom megmondani, hogy miért alakult ki ez az erős akarása a betegségnek. Azt javaslom, hogy keressen fel egy pszichológust, akár az egyetemen dolgozót (ingyen foglalkozik az egyetemi hallgatókkal), s beszéljék át az érzéseit, a betegség előnyeit, hátrányait, az elkerülhető szituációk jelentőségét, a belső mozgató vágyakat.

Üdvözlettel:

Szabó Lili Személyiségzavarok / 2020.09.17.

Kedves Valaszado!

A tema,melyben szeretnek kerdezni,osszetett,a sajat neha irracionalis viselkedesemre keresem az okokat. 40 eves vagyok,ferjemmel 15 eve elunk egyutt,2 gyerekunk van, 4 es 6 evesek. A sajat hazunkban elunk,jo korulmenyek kozott,anyagi gondjaink nincsenek. A kapcsolatunk nagyon jo,most is tudunk egymasra ugy tekinteni,mint 15 evvel ezelott,szexualisan is vonzonak talaljuk egymast. Nem rozsaszin azert minden,nyilvan mindkettonknek vannak hibai,ezeket megtanultuk kezelni. A gyerekeket en hozom-viszem oviba,ferjem keson,altalaban 7 korul er haza es a teljes haztartas legtobbszor ram marad. Sokszor vagyok a gyerekekkel turelmetlen,azt vetttem eszre,hogy mar elsore is emelt hangon szolok es olyanokat mondok,amiket kesobb megbanok. Erre probalok figyelni,de nem mindig megy,en is teljes munkaidoben dolgozom. Szeretnek felejuk tobb turelemmel fordulni,hogy lehet ezt megtanulni?
A masik pedig a hazassagunk. Nagyon szeretem ot,el se tudom kepzelni az eletemet nelkule,megis van egy ferfi, akivel neha nem kifejezetten barati uzeneteket valtunk egymassal. O egyaltalan nem vonz semmilyen modon,megis olyanokat irok neki,mintha megis vonzana.. mindig hodol,azt hiszem inkabb az tetszik,ahogy o lat engem,nem pedig o maga.. mindig megfogadom magamnak,hogy nem irok neki soha tobbet,de aztan talalkozunk egy bulin,aztan megint jonnek az uzenetek. Miert csinalom ezt?! Minden rendben van az eletemmel,miert kell mas? Vagyis nem is kell igazabol,mert a valosagban egyaltalan nem vonz.

Koszonom elore is a segitseget!

Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Levele alapján azt gondolom, hogy a türelmetlensége adódhat Önnél a túlterheltségből is, hiszen egyedül viszi a háztartást, a gyerekeket is Ön viszi-hozza teljes munkaidős állás mellett. Érdemes lenne a férjével beszélnie, hogy vajon mi által tehetnék az Ön számára könnyebbé a helyzetet (pl. a férje is átvállalna-e valamit az Ön teendői közül, vagy esetleg bejárónő alkalmazása szóba jöhetne-e vagy más rokoni segítség).

A másik férfivel való kommunikáció adódhat akár rejtett frusztráltságból is (akár a férjével elégedetlen, vagy szexuális téren nem minden vágya teljesül), javasolt lenne azon elgondolkodnia, hogy vajon milyen fantáziákat indít be Önnél ez a férfi, s ez miről is szólhat. Ha egyedül nem tud dűlőre jutni, javaslom, hogy keressen fel szakembert, hogy közösen gondolkodjanak a miérteken. Munkacsoportunk is szívesen a rendelkezésére áll megkeresés esetén.

Üdvözlettel:

Szabó Lili Önismeret / 2020.09.17.

Munkakerülés ellen mit tudok tenni?
Azt csinálom, hogy jelentkezek munkákra, elmegyek felvételi elbeszélgetésre és miután felvettek dolgozni már nem megyek be. Utána megint jelentkezek ugyan oda, de nem vagyok megbízható azt hiszik.
A felvételi elbeszélgetéseket szeretem amúgy.
Nincs semmi végzettségem, ezért betanított munkákat tudok csak végezni. De nekem az is megterhelő, mármint lelkileg.
Végzettséget se tudok szerezni, mert nem tudom mi érdekelne, sose érdekelt semmilyen szakma. És mindig ügyetlenebb voltam a gyakorlati dolgokban mint mások már suliban is. Fejemhez vágták sokszor, hogy nem értek semmihez.
Autóvezetés is hatalmas stressz élmény volt amikor tanultam. Meg is buktam háromszor és többet már nem próbáltam.
24 éves vagyok. Csak ámulok amikor látom, hogy korombeliek milyen sikereket érnek el a szakmájukban. Én meg segédmunkánál többre nem tudom vinni, azt is nehezen látom el, előjönnek a tikkelős tüneteim(erős pislogás) ennyi a személyiségem tűrése. és szorongok a többi embertől.
A szociális kapcsolatokkal is problémáim vannak, konkrétan nincsenek is.
Fogalmam sincs mi a gond velem, de biztos valami komolyabb fejlődési zavar. Hol tudom kivizsgáltatni?

Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

A területileg illetékes pszichiátriai gondozóban lehetne kivizsgáltatnia magát, s az eredmények alapján tudnának kezelési tervet mondani Önnek. Ott át tudnák beszélni problémáit, s az e mögött rejlő okokat és lehetőségeket a problémák felülkerekedésén.

Üdvözlettel:

Szabó Lili Személyiségzavarok / 2020.09.16.

Kedves Lili!
Tanácsot szeretnék kérni. Lassan egy éve már, hogy először voltam a pszichológusomnál. Az utóbbi időben foglalkoztat egy kérdés, egy gondolat. Megszeretném tőle kérdezni, hogy miért választotta ezt a szakmát, miért tanult pszichológiát.
Az eszemmel tudom, hogy ezzel a kérdéssel még nem lépem át a személyes határt.
Viszont van bennem egy kis félsz. Pedig amúgy eddig semmilyen félreértés vagy nézeteltérés nem volt köztünk. Kialakult egy bizalmi kapcsolat.
Igazából már az jelzés értékű lenne számomra,hogy mit reagálna a kérdésem hallatán.Nyilván azt is elfogadnám, ha kikerülné a kérdés megválaszolását. De ha igazán elkötelezett segítő (szeretem ezt a kifejezést a pszichológusra), akkor élből tudnia kell válaszolni egy ilyen kérdésre. Igazából lehet attól félek, hogy csalódni fogok a válaszban. Vagy hogy nem is válaszol. Egyáltalán feltehetek egy ilyen kérdést? Köszönöm a válaszát.

Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Levele alapján úgy gondolom, hogy Ön legjobban a csalódástól fél, hogy nem azt a reakciót kapja, amelyre vágyik. Nem biztos, hogy az adott kérdés a fontos, hanem a vele járó érzelmi töltet. Érdemes lenne a pszichológusának elmondania a fantáziáit, mivel ezekkel is jól lehet dolgozni a terápia során. Ezek átbeszélésével több összefüggésre is fényt lehetne deríteni. Javaslom, hogy merjen őszinte lenni vele.

Üdvözlettel:

Szabó Lili Egyéb / 2020.09.16.

Soha nem volt önbizalmam. Nem tartom magam sokra. Szeretnék más ember lenni. Úgy érzem a fura álmaim oldják a napi feszültségem egy részét mely egy idő után átvált lelkiismeret furdalássá. Kérem legyen szíves segíteni. Néha azt érzem megbolondulok. Segítségét előre is köszönöm szépen

Kedves Levélíró,

Köszönjük levelét!

Érdemes lenne szakembert felkeresnie, hogy kifejthesse az Ön számára furcsa álmokat, s az ezekkel kapcsolatos gondolatokat, érzéseket, amelyek a lelkiismeret furdaláshoz vezetnek.

Érdemes elolvasni a pszichológusi munkáról az alábbi blogbejegyzésünket:

Személyes vagy online pszichoterápia? Mi a különbség?

Üdvözlettel:

Szabó Lili Önbizalomhiány / 2020.09.16.

Kedves Ádám!
Lassan egy éve lez, hogy először jártam a pszichológusomnál. Bízom benne, eredményes a közös munkánk. Egy ideje érlelődik bennem egy gondolat. Szeretném tőle megkérdezni, hogy miért választotta ezt a hivatást. Érdekelne, hogy miért tanult pszichológusnak. Egyébként fiatal, 30 éves. Nem tudom, hogy megkérdezhetem-e tőle. Vagy ez már túl személyes kérdésnek számít-e. Nem szeretnék kínos helyzetbe kerülni, esetleg csalódni benne, ha kikerüli a válasz adást.

Kedves Kérdező!

Ez nagyon érdekes kérdés! A legtöbb esetben a pszichológus a saját személyes életéről nem szokott beszélni a terápia során, kivétel talán, ha az valamilyen módon segíti a folyamatot. Úgy gondolom ha Önt igazán érdekli akkor nyugodtan kérdezze meg, választ valamilyen formában mindenképp kap, azt pedig eldönti majd a pszichológusa, hogy mennyire mélyen válaszolja meg ezt a kérdést. Ha Önnek számít ez, akkor nyilván fontos.

Balogh Ádám Egyéb / 2020.09.15.

Jó napot! Az lenne a problémám, hogy bármilyen doktornál nem tudok normálisan kommunikálni. Ez alatt azt értem, hogy például nem kérdezek vissza, ha nem értem amit mond a doktor, vagy ha nem pontosan mondja az információt. Például nem kérdezek vissza, hogy mikorra kell vissza jönni és hasonló probléma. Az lenne a kérdésem, hogy hogyan tudnék ezen javítani vagy ez a probléma mitől alakulhatott ki?

Kedves Brigitta!

Önismereti munkával lehetne megérteni, miért blokkol le ilyen helyzekben. Ez hozzásegíti Önt a megoldáshoz is. Javaslom, hogy beszéljen erről a szüleivel és ha szükséges, keressenek fel pszichológust.

Üdvözlettel:

Habis Melinda Kommunikációs problémák / 2020.09.14.

Jonapot szeretnék tanácsot kérni hogy mi a helyes vagy mit mondjsk rvvel kapcsolatban a szüleimnek hogy úgye 16 éves vagyok és anyáék el mentek nyaralni a 24 éves bátyámmal maradtam itthon a fium írt anyának és hívta is hogy jöhet e de nem válaszolt és eljött a fium mert anyánál az azt jelenti és ugye haza jöttek és mondta tesommnak is szólt de ő nem mondta nekem és tudom szólt volna aztán apukám el kezdet fenyegetőzni hogy hivja a rendőrséget pedig mondta a fiumnak anya meg apa hogy bármikor jöhet és aztán olyanokat mondta a fiumra hogy ha ide jön megveri meg ilyeneket ha anya beengedi el vall anyatól és anya azt hiszi nem szeretem meg ő akarja meg mondani hogy rossz uton vezet .

Kedves Anikó!

Nagyon megterhelő lehet, ami a családjában történt! Javaslom, hogy hívja a 116-111-es számot és beszéljen az ezzel kapcsolatos érzéseiről az önkéntessel. Remélem mielőbb javul a helyzet és a szülei elfogadják a barátját.

Üdvözlettel:

Habis Melinda Konfliktus a családban / 2020.09.14.

Nem vagyok megelegedve magammal félek hogy a párom másba bele szeret ezért
Nyugtalanul alszom
Mindenen stresszeskedem
Nincs önbizalmam
Megváltozott a párkapcsolatom a férjemmel meg akarok szabadulni ezektől a problémáktól

Kedves Levélíró,

Köszönjük levelét!

Nagyon jó, hogy sokat gondolkodik önmagán, a problémáin, s a megoldáshoz vezető úton is.

Az alábbi blogbejegyzéseinkben a féltékenység témáját részleteztük, érdemes lenne elolvasnia, hiszen a megoldási lehetőségekről is írunk bennük:

Féltékenység: normális dolog vagy őrültség?

Hogyan küzdhető le a féltékenység?

Üdvözlettel:

Szabó Lili Egyéb / 2020.09.13.

Azzal a problémával szeretnèk kèrni tanácsot hogy fèrjemmel anyósom miatt megromlott a házasságunk 3 fiú gyermeket nevelünk a problèma ott kezdődött, hogy gyermekünket meg csípte egy mèhecske allergiás reakció lèpett fel nála elvittem az orvoshoz adott neki egy injekciót belázasodott hatalmasra dagadt a lába felhívtam az anyosomat hogy tudna e vigyázni rá mert sajnos nekem menni kellett dolgozni erre ő azt mondta hogy nem mert ott van a másik unokája nehogy elkapjon tőlle valamit könyörgöm egy csípèstől mit lehet elkapni tudni kell hogy anyósom nem dolgozik otthol van anyukámhoz nem tudtam vinni mert ő dolgozott a problèma hogy a fèrjem odáig van az anyjáeèrt ès nem foglakozik vele azt mondja hogy èn gondolok mindent rosszul az ő anyukája maga a tökèj nem is mert neki szólni semmit ès mindenèrt engem hibáztat

Kedves Kérdező!

Talán a férje jobban megérti önt, ha úgy fogalmazza meg neki a problémát, hogy magának mi esik rosszul és mi lenne az igénye. Sajnos az nem segít, ha szidja az anyósát a férjének, inkább olaj a tűzre.

üdvözlettel Pergel-Száraz Cintia

Konfliktus a családban / 2020.09.12.

Kedves Pszichológus!
Olyan problémával keresem, hogy kb 1 évvel ezelőtt megismertem egy férfit, de akkor kiment külföldre dolgozni. Az utóbbi időben elég sokat beszélgettünk, majd mikor hazajött találkoztunk is. Viszont tett egy olyan dolgot ami nekem nem tetszett, és eléggé összevesztünk. Ő nem értette a problémámat, majd utólag visszagondolva rájöttem, hogy túlzásba esetem.
Bocsánatot kértem tőle, de semmi reakciót nem kaptam rá. Tudok még valamit tenni? Tuok még neki mondani valamit? Eléggé bánt a dolog.

Előre is köszönöm a válaszát!

Kedves Kérdező!

Ha a férfi nem reagál az ön próbálkozásaira, akkor ezek szerint ő elbizonytalanodott a kapcsolat folytatásában.

üdvözlettel Pergel-Száraz Cintia

Párkapcsolati problémák / 2020.09.12.

Elöljáróban van néhány dolog amit, érdemes tudni, talán köze van a dolgokhoz. Apám alkoholista volt, verte anyámat, mikor 7 éves voltam elváltak. Egy ideig egyedül nevelt, aztán mikor 9 vagy 10 éves voltam összejött egy férfival. Tőle született 2 fia. Azóta együtt élünk de családra nem igazán hasonlítunk. 10 éves korom óta segítek anyámnak, most 19 vagyok, már egyedül is megtudom csinálni a házimunkát stb. Neki természetesen ez nem elég, elvárja hogy mindent megcsináljak szó nélkül helyette. Ha 10ből 9 dolgot megcsinálok jól, akkor neki csak az az 1 tűnik fel, amit nem csináltam meg. Anyám azóta nem dolgozik, amióta az öcséim megszülettek, vagyis most takarít napi 4 órában kb. A pót apám rendesen dolgozik, mostanában rengeteget túlórázik.
És akkor kezdjük is a gondokat megfogalmazni. Most fejeztem be a középiskolát. Érettségim és egy szakmám van tehát 5 évig tanultam. Ugye amióta a fiúk megszülettek (vagy pontosan nem tudom mióta, lényegtelen) családi adókedvezményben részesülünk. Ezt addig kapjuk amíg a 3 gyerek tanul, tehát ha én megyek egyetemre, akkor most is kapnánk. Na és a gondok itt kezdődtek. Én nem szerettem volna továbbtanulni, mert úgy gondoltam hogy a szakmámmal is jó pozíciót tudok szerezni. És mivel én nem mentem tovább, ezért anyámék elestek elég sok pénztől amit utánam kaptak. Ezért csakis engem okolnak, elhordanak minden szarnak, kibeszélnek mindenkinek, akinek amúgy semmi köze nincs a dolgokhoz, veszekednek velem, hónapok óta folyamatos harc megy köztünk, mert én milyen önző vagyok mert nem mentem tovább tanulni és ez mekkora pénzkiesés. A ráadás, hogy nekem van egy párom már másfél éve. Na ő sehogy sem tud anyámnak megfelelni. Ezt természetesen nem neki mondja, hanem nekem és anyámat próbálom rávenni hogy legyen már kedvesebb, ami ugye még több konfliktus. Anyám a páromon keresztül próbált rábeszélni a tanulásra, megállította az utcán, fb-n írt neki, csak hogy én menjek tovább. Hozzáteszem mindezt a felvételi határidő előtt 1-2 hónappal, előtte még csak beszélni sem beszéltünk róla. Ebből kifolyólag pedig a párom már nem jár hozzánk, anyám utálja mert nem beszélt rá a továbbtanulásra. Ahogy mondta: „Hát nem kedveljük. Egy dolgot kértem tőle azt sem tudta megcsinálni.”. Anyám természetesen azóta sem tudja elengedni a továbbtanulást, naponta a fejemhez vágja hogy miattam nem kapnak több pénzt, hozzámvágja a bérpapírokat hogy nézzem meg mennyit von le az állam, ha boltban vagyunk nézzem meg mennyit fizetünk és milyen szűkösen vagyunk, azt mondja hogy évekig a fejemhez fogja vágni milyenhülye voltam hogy nem mentem tovább.

A párommal rengeteget beszélgettünk a továbbtanulásról. Nem próbált rábeszélni, úgy gondolja hogy elég érett vagyok már ahhoz hogy ilyen döntéseket tudjak hozni. Természetesen nincs ellenemre a tanulás, a terveim között szerepel, hogy a jövőben szeretnék továbbtanulni. Most szeretnék önállósodni. Érettségim, szakmám megvan, nem vagyok idióta. Egyszerűen csak szeretnék végre abból a mérgező környezetből kiszakadni, összeköltözni a párommal, dolgozni. Tudom hogy ez nem ilyen egyszerű és biztosan lesznek olyanok akik nem értenek velem egyet.

Rengeteg konfliktusunk van a párommal ebből kifolyólag, hiszen anyám mindenért őt okolja, amit részben éreztet is vele, pl. flegmán köszön neki az utcán. Rengeteget sírok, idegeskedem, szorongok. Úgy érzem anyám mindent tönkretesz, viszont néha úgy érzem hogy én tettem mindent tönkre és mindenkinek jobb lenne nélkülem. A párom ugyanígy megviseli ez, ami miatt én még rosszabbul érzem magam.

Mit csinálhatnék az anyámmal? Én rontottam el, tényleg én vagyok a hibás? Mi lehetne a megoldás?

Köszönöm a választ!

Kedves Kérdező!

Anyukáját nem tudja megváltoztatni, én az önálló élet kialakítása mellett lennék.

üdvözlettel Pergel-Száraz Cintia

Konfliktus a családban / 2020.09.12.

Az én félelmeim az “emberektôl”alakultak ki.Évek óta akárhol lakunk együtt vagy külön(egyik testvéremmel lakunk együtt),mindig drogos, alkoholista,vagy elmebeteg a szomszéd, aki különbözô mértékben megkeseríti az életünket. Ránk nincsenek tekintettel.Pl. feljelent azért amit ô csinál,neki indent szabad, stb. Leginkább a zaj zavar, amit feleslegesen keltenek, olykor éjszaka is. Próbáltuk szép szóval, hatósággal,tartósan nem hat.Most falun is már nappal, éjjel is gyakran zajong valaki, nem csak a szomszédban, de persze az a legkellemetlenebb. Nem tudjuk megszokni.
A szorongás csak nô bennem, emberek közé már vonakodva megyek, mert az ok nélküli támadástól tartok. Volt már ilyen is. Kilógunk a sorból, mert normálisan viselkedünk, betartjuk az együttélés szabályait, nem iszunk, szeretjük a csendet, olvasunk, nem keverjük a nappalt az éjszakával, dolgozunk, nyugalomra vágyunk, mégis folyamatosan el kell szenvedjük, hogy sokan nem ezt teszik, s nem áll mellénk senki ez ügyben. Próbáltuk már.
Miért van ez? Hogy lehet ebbôl a helyzetbôl kiszállni?Nagyon rossz a kedvem, mert úgy érzem nincs kiùt. Vannak olyanok is akik sosem élnek át ilyet. Az hogy lehet? Ép érzékszervekkel, gondolkodva nagyon nehéz ez.
A választ elôre is köszönöm
Üdvözlettel: Szilva

Kedves Kérdező!

Nehéz kérdés, a zavaró szomszédokkal sajnos gyakran nem lehet szót érteni.

Pszichológus önnek talán abban tudna segíteni, hogy hogyan viselje el őket kisebb szenvedéssel. Ezért érdemes felkeresnie szakembert.

üdvözlettel Pergel-Száraz Cintia

Félelmek és szorongások / 2020.09.12.