Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, Ugyan annak a pszichológusnak lehet válaszolni ezután is, utalva a korábbi levelezésre.
4, Érdemes tudni, hogy a hosszas levélváltások szakmai szempontból kerülendők.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Jó napot ! Az én problémám tavaly kezdődött nyáron mikor hirtelen nem kaptam levegőt , úgy éreztem majd meg fulladok dagad a torkom , nyelni alig tudok , sürgősségi re mentünk be injekciót kaptam gondolom nyugtatót mert papírt nem kaptam hogy mivolt az, nem lett jobb tőle csak nyugodtabb voltam majd el aludtam , azóta sűrűn rám jön csak úgy a semmiből ez az érzés , nem értem miért van , rendesen alszom és étkezem , van 2 fiú gyermekem 10 ev alattiak , ez mellé fel éve társult egy kis Tachykardia amire szedek gyógyszert bizoprolol 5 mg felét , de sűrűn a gyógyszer mellet is be dobog a szívem amitől meg ijedek , mert rossz érzést kelt bennem és rá pánikolok , alig merek este el aludni mert halál félelmet kelt bennem … ez megy szinte minden nap , nem értem miért nem gondolkozok semmin nem vagyok ideges típus , rendben van az életem nem vagyok stresszes mitől lehetnek ezek ? Anyukámat el vesztettem 2 éve az biztos hogy a hiánya fáj , szeretnék újra jól lenni és élni a minden napjaim
Kedves Rozália!
A tachycardiának számos különböző típusa van. A sinus tachycardia a szívfrekvencia tipikus növekedésére utal, amelyet gyakran edzés vagy stressz okoz. De vannak szabálytalan aritmiák (szívritmusok) által okozott tachycardia típusok. Ezért első körben nagyon fontos lenne egy differenciáldiagnosztikai vizsgálat, hogy a levelében leírt tünetek mögött kardiológiai zavar áll, vagy nem. Amennyiben a kardiológiai okot kizárták a szakorvosok, akkor lehet tovább menni pszichés okok feltárása felé.
A kardiológiai betegségek nagyon sokszor járnak együtt pánikszerű tünetekkel (NEM pánik betegséggel!!), mivel a szívben található szinuszcsomót a szív agyának is szokták nevezni, mivel az agyhoz hasonló sejtekből áll, és az agyhoz hasonlóan a szív szabályozását végzi. Ezért is van az, hogy a szivet kevéve és egy folyadékkal teli tálba helyezve önállóan, az agy nélkül is működik. Ez azért fontos, mert amint problémát észlel a szív működésében, azonnal “bepánikol”, azaz vészjelzéseket küld. DE ez nem pánikroham! És ennek a kezelése kardiológiai probléma.
Emellett azt is figyelembe kell venni, hogy a szív és az agy között van egy oda-vissza ható kapcsolat. Azaz például autogén tréninggel tudatosan alacsonyabb vérnyomást és pulzusszámot tudunk elérni vagy éppen ha stressz alatt vagyunk, akkor magasabbat. Tehát van mód arra, hogy saját magunk “megnyugtassuk” a szivünket. Valamint arra is van lehetőségünk, hogy ha szívprobléma van, pl. tachycardia, akkor azt lenyugtassuk és ne ijedjünk meg, amivel csak rontanánk a helyzeten. Ezek az önmegnyugtató technikák, módszerek terápiában megtanulhatóak.
Amit még kiegészítésként leírnék, hogy a pánikrohamra az a jellemző, hogy nem stressz, fizikai megterhelés vagy rossz dolgokon való elmélkedés közben tör az emberre (ez sokkal jellemzőbb kardiológiai betegségeknél). A pánikzavart egyfajta vészjelzésként is fel lehet fogni, hogy a lélek jelzi, hogy valami az életében nincs a helyén, valamin kéne változtatni, amivel szemben úgy érzi, hogy tehetetlen (gondoljon a tömegpánikra, ahonnan a nevét kapta a betegség). Terápia során a pánikbetegség esetében fel kell tárni azt a helyzetet, problémát (kapcsolati, egzisztenciális, fel nem dolgozott gyász stb.) amivel szemben a lélek tehetetlennek érzi magát.
Összefoglalva: több lehetséges ok lehet a tünete mögött, aminek a feltárása differenciáldiagnosztikával és mélyinterjúval lehetséges.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos Hadassa
Van egy 11 éves kisfiam akit imádok de ő pár hónapja már nem ölel nem akar puszit adni és nem mondja hogy szeretlek pár hónapja teljesen az ellenkezője volt nekem ez nagyon hiányzik hozzáteszem nem történt probléma köztünk ő azt mondta amikor megkérdeztem hogy miért lett ilyen hogy anya kamaszodom az lenne a kérdésem hogy ez normális ebben a korban ??
Kedves Erika!
Igen, kiskamasz korban a fiúknak sokszor már “ciki” az édesanyjukkal a testi ölelés, mivel az olyan “gyerekes”.
Az, hogy a fiát meg tudta erről kérdezni és ő erre teljesen nyíltan, őszintén válaszolt, az a kettőjük közötti nagyon jó kapcsolatra utal.
A gyermek növekedésével a szülő-gyerrmek kapcsolat változik, mivel a gyermekkel való kapcsolódás formája változik. Ez nem azt jelnti, hogy csökken a szeretet!!!! A szeretet, a kötődés kifejezési, megnyilvánulási módja változik. Az újszülöttnél a napi gondoskodás, etetés, ringatás a legfőbb összekötő tevékenység, óvodás korban már az együtt játszás, kisiskolás korban talán az, hogy együtt megbeszélik, mi történt iskolában. Kamasz korban sokszor akár a beszélgetés, akár egy közös tevékenység, hobby (túrázás, biciklizés stb.), közös vacsora, ami az együtt élményt adja mindkettőjüknek. Nagyobb kamasz korban már a tevékenységeket javarészben önállóan szervezi a gyermek, ott a beszélgetés, közös étkezés ami hangsúlyosabb. Ezek a változások azt segítik elő, hogy olyan “csatornákra” tud átmenni a közös, együttes élmény, kapcsolat, ami aztán felnőtt korban is meg tud maradni, amikor a gyermek már önálló családot alapít – így végig a szeretet kifejezésének meg lesz a lehetősége.
Továbbra is őrizzék meg ezt a jó kapcsolatot a változások mellett, és főként ezt a nyílt, őszinte kommuniikációt, ami Önök között van!
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaAnyukámmal nem igazán jövök ki, nem tudom kezelni a problémáimat mindenen gyorsan fel kapom a vizet. Idegességemben legtöbbször sírok vagy valamit dobálok, ütök. Szeretnék segítséget kérni! Ez mitől van?
Kedves Adrienn!
A leveledet olvasva azt feltételezem, hogy valami vagy valaki hiányzik az életedből, talán egy fontos szükségleted nincs kielégítve, ami miatt ideges és feszült vagy. Nyilván szeretnél anyukáddal jobb kapcsolatot és nyugodtabban kezelni a problémáidat. Elsőként azt javaslom, hogy próbáld azt beazonosítani, hogy mire vágysz, mire van szükséged? Mi hiányzik? Ezt le is írhatod egy naplóba, egyszerűen csak kezdj el írni magadról, a gondolataidról, az érzéseidről. Legyél őszinte magaddal, csak hagyd, hogy kiírd magadból minden gondolatodat. Utána olvasd vissza, mintha nem te írtad volna és próbáld meg kiolvasni a sorok közül, hogy mire van szüksége annak, aki azokat a sorokat írta. Utána pedig gondold ki, hogy hogyan tudnád megadni magadnak azt, amire szükséged van. Mi lenne az első lépés? Mi lenne az első dolog, amit meg tudsz tenni magadért? A vágyaid érdekében?
Ha van olyan ember az életedben, aki elfogadóan meg tud hallgatni és tud bátorítani (például anyukád, vagy egy barátod) meséld el neki ezeket a gondolatokat, vágyakat és hátha utána még több erőd lesz megtenni az első lépést.
Drukkolok neked, kezdd el, képes vagy rá!
Üdvözlettel: Kovács Gábor pszichológus
Jó napot,
én abszolút nem bírom az apámat, de az anyum sem. Az apum az én 100%-os ellentétem.
Azt képzeli magáról, hogy ő a világ legokosabb embere, pedig ő egy nagyon buta ízetlen, önimádó, egoista ember. Nem fogadja el mások véleményét, ha valamit ő gondol, akkor automatikusan abból indul ki, hogy az úgy van, ahogy ő gondolja és nem máshogy. Nem fogadja el és nem tiszteli mások véleményét. Ha csinál valamit és könnyíthet mások kárára a saját életén, akkor megteszi, merthogy “úgysem tudja meg senki, hogy én (mármint az apám) voltam”.
Az anyum is utálja őt. Ők nem is beszélgetnek egymással, de együtt lakunk 3-an. Lakásban is kerülik egymást. Az anyum már mondta nekem, hogy, ha én nem lennék, akkor már rég elvált volna tőle. (Az apumon kívül) Mindenkinek jobb lenne, ha nem lenne velünk. Már nem bírom.
Örülök, hogy én nem vagyok olyan, mint ő.
Létezik valamilyen pszichológiai magyarázat, arra, hogy hogyan lehet, az hogy én a saját apám 100%-os ellentéte vagyok? Hiszen ő nevelt fel.
Kedves Péter!
Igen, lehetséges, hogy Ön teljesen más, mint az apja. Genetikailag nagyrészt nem a szüleinkre, hanem a nagyszülőkra, nagybácsikra vagy nagynénénkre hasonlítunk.
Számomra viszont az Ön helyzetében nem is az lenne az elsődleges kérdés, hogy Ön hasonlít vagy sem az apjára, hanem az, hogy mit tud kezdeni ezzel a helyzettel, hogy minél kevésbé határozza meg az Ön életét. Egy ennyire erőteljes negatív élmény, hatás, működésmód igen nagy hatással lehet a gyermekre, aki ezzel vagy azonosul és olyan viselkedéseket vesz fel, mint a domináns személy, vagy ellenazonosul, azaz teljes mértékben elutasítja és önmagának is tiltja azokat a viselkedéseket, amiket a domináns személy mutat és amivel szemben ellenérzete vagy akár utálata van. Az ellenazonosulás is ugyanolyan rossz, mint az azonosulás, hiszen nem a saját életét éli, nem a saját döntése és válassztása alapján él. Pl. agresszív apa esetében minden “agressziót” letílt, ami az egészséges önvédelmet, önérdekérvényesítést is blokkolja. Két pólusban, két kategóriában tud csak gondolkodni – vagy agresszív vagy békés, miközben ez egy skála. Tehát az, hogy Ön 100%ban az ellentéte az apjának, az lehetséges, hogy inkább ellenazonosulást takar.
De hangsúlyozom, a legfontosabb az lenne, hogy az apjától függetlenedni tudjon nem csak anyagilag, hanem érzelmileg is. Vagyis ne az apja viselkedésén bosszankodjon, azon járjon az esze, hanem a saját jelenén és jövőjén gondolkodjon, az telítse be az életét.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaKedves Gábor!
Kisgyermeket nevelő anya vagyok. A gyermek másfél éves kora óta szörnyű érzések gyötörnek, hosszú ideig küzdöttem halálvággyal és hajlamos voltam az önsanyargatásra, mert rettentő bűntudat is kínzott az érzéseim miatt. (Haj tépése, vágás) Igyekeztem egymagam megküzdeni ezzel, több-kevesebb sikerrel. Most már jobban vagyok, ám az érzések, a gondolatok (mint halálvágy), még most is megjelennek. Azért írok önnek, mert korábban megosztottam másokkal a gondomat, és bár néha kaptam segítséget, de pont ennyi bántást is. Emiatt bizalmatlan vagyok szinte mindenkivel. A párommal egyáltalán nem merem megosztani, hogy nem teljesen jöttem helyre, mert nem mindig kedvesen reagált a panaszaimra, kiváltott belőlem egyfajta félelmet. Úgy érzem, jobb, ha nem tud róla, eszem ágában sincs felbosszantani. Egyelőre pozitív gondolkodásra ösztönzöm magam, hogy jobb legyen, de szeretnék végérvényesen megszabadulni a kellemetlen érzésektől és ismét bízni a páromban.
Kedves Lili!
Sajnálom, amin keresztül megy, együttérzek mindazzal, amit megosztott velem. Borzasztóan nehéz lehet egyedül megküzdeni ezekkel a szörnyű és nehezen érthető érzésekkel, miközben ott van a gyermeke, akit el kell látnia, akinek magára van most a legnagyobb szüksége. Ha jól sejtem, akkor nem egyedül akarja folytatni ezt a csatát, hanem a társával együtt, egymásra támaszkodva, amennyiben újra tudna bízni benne. Azt szeretné érezni, hogy valaki meghallgatja és elfogadással, együttérezve, támogatással reagál. Persze ezeket a nehéz érzéseket nem mindenki bírja el, de azt tudnia kell, hogy az érzései, gondolatai teljesen emberiek és elfogadhatóak, és megvan rá a magyarázat. Talán egyszer maga számára is érthető lesz, hogy el tudja azokat fogadni. Ehhez azonban szakember segítségére lesz szüksége, aki megfelelő empátiával, hozzáértéssel tud segíteni abban, hogy megértse, miért keletkeztek a halállal kapcsolatos gondolatai. Hogy aztán tovább tudjon lépni, és csak arra tudjon figyelni, ami a legfontosabb, vagyis a családjára: a gyermekére, magára és a párjára.
Gondolja át, hogy megengedheti-e most magának, hogy pszichológushoz forduljon és kérjen minél hamarabb segítséget. A mi csapatunkhoz is fordulhat, akit szimpatikusnak talál.
Kívánom, hogy addig is tudja magát pozitív gondolatokra ösztönözni és csökkenteni a kellemetlen érzéseket.
Üdvözlettel: Kovács Gábor pszichológus
Tanácstalan vagyok. Egy-két hete ismerkedem egy fiúval aki “lovebombing”-ol (rengeteget találkoztunk). Nagyon aranyos, rengeteg dolgot tesz értem. Furikáz, apró dolgokat vesz/hoz nekem. Viszont észrevettem, hogy kisebb dolgokban lehet manipulált.
Nagyon sokat utána néztem a narcisztikus embereknek, mert legjobb barátnőmnek volt egy ilyen kapcsolata, és amiket meséltem neki azokat élte át ő is az elején a közel tökéletes párjával.
Nem tudom hogyan kezeljem a szituációt, mert érzelmileg már most érzem a kötődést ehhez a fiuhoz, de minden viselkedése “megmagyarázható normális indokokkal is”.
Egyik este rosszul lettem kajától, és vegig velem maradt, nem ment ki a haverjaihoz, empatikusnak tűnt (persze ez is lehetett kamu). Szexuálisan mindig ad, és egyáltalán nem önző.
Viszont voltak olyan dolgok is amiknél azt éreztem hogy próbálna manipulálni.
Persze nem ismerem rég óta, csak félek hogy mély érzéseim lesznek és tönkre fog tenni. Most szerencsére elutazott egy hétre, az hátha segit.
Kedves Réka!
A leveléből elsősorban az Önben lévő bizonytalanság, ambivalencia, kételyek és félelmek jönnek át. A férfiről nagyon kevés az információ ahhoz, hogy ki lehessen mondani bármilyen személyiségzavar diagnózist.
A nárcisztikus személyiségzavar mostanság nagyon felkapott és rengeteg videó, cikk, könyv, podcast jelenik ebben a témában. Ezért nagyon gyorsan bárkire rányomják ezt a diagnózist. De az is igaz, hogy a mai 21. században valóban nagyon sok a nárcisztikus vagy egyéb személyiségzavarral küzdő ember. Az, hogy fél attól, hogy ilyen típusú férfival hozza össze az élet – erre most sokkal nagyobb esély van, mint mondjuk 50 évvel ezelőtt. De a felvilágosító anyagok sok támpontot is tudnak adni a nárcisztikus személyiségzavar jellemzőiről (bár elsősorban csak az agresszívebb, “vastag bőrű” nárcisztilusról, a simulékony, “vékony bőrű” nárcizmusról nagyon kevés irodalom szól).
A másik probléma, hogy másodkézből kapott információk nagyon félrevezetőek tudnak lenni. Még ha Ön többet is mondana, akkor is benne van az Ön szubjektív megélése.
Az viszont már Önről szól, hogy miért fél mély érzéseket elkezdeni érezni egy férfi iránt? Régebbi csalódás, rossz tapasztalat? Vagy mint írta, barátnők rossz tapasztalatai?
Nehéz különválasztani az érzéseket, hogy honnan jönnek:
- saját vagy áttételi érzés?,
- jelenlegi kapcsolatból vagy múltbóli emlékek, tapasztalatokból erednek,
- saját gondolatok, vágyak által kiváltott érzések vagy valós események, viselkedések, reakciók által kiváltott érzésekről van szó?
Sok tisztázandó kérdés van. Ezek megvizsgálása és megválaszolása után már Önmaga is tud válaszolni a feltett kérdésre, hogy érdemes-e ez a férfi arra, hogy bizalmába fogadja és merjen mélyebb érzéseket érezni feléje.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaTudomásomra jutott, hogy egy közeli hozzátartozómat,aki 14 éves,lelkileg és testileg is bántalmaznak a szülei.Ezáltal pánikrohamai vannak és saját magában tesz kárt, így tudja megnyugtatni magát.Sajnos van még 3 testvére,de ők egyenlőre jól vannak.El akar onnan jönni,de ettől függetlenül szereti a szüleit és hezitál.Sok egészségügyi problémája is kialakult.Aszmás lett, súlyos vas hiányos,az immunrendszere pedig nagyon rossz.Egyben a vérképével is.A házi munkát pedig neki kell folyton megcsinálnia, illetve az állatokat is ő látja el.Ami nagyon sok van. Emellett az életkörülmények sem túl jók.Sokszor nincs mit ennie. Már jár pszichológushoz,de nem bízik benne,illetve a szülei is kioktatják, hogy mit mondhat el és mit nem.A kérdésem pedig az lenne, hogy miként tudnánk őt el hozni onnan minél előbb?
Válaszukat előre is köszönöm.
Kedves Kérdező!
Javaslom, hogy a területileg illetékes családsegítő felé tegyen jelentést (ezt névtelenül is megteheti), hiszen az Ön által leírtak gyermek veszélyeztetésre utalnak. A családsegítőben jelen lévő szakemberek meghatározott protokoll szerint fognak eljárni és szükség esetén azonnal kiemelik a gyermeket/gyermekeket a veszélyeztető környezetből! De járható út az is, hogyha a gyermek pszichológusával egyeztet, ő is tehet hivatalos lépéseket!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Biztos vagyok benne, hogy rengetegen írnak Neked, de remélem lesz pár perced a levelemre.
Másfél hónapja a férjemnek, 10 év házaság és 3 gyerek után szeretője, viszonya, lett. Most ott tartunk, hogy már hozzá jár haza. Ide csak a gyerekekhez jön fél-1 órára.
1-2 hét dugás után, szinte a rögeszméje lett az a nő.
Igen, voltak hibák a kapcsolatunkban, ő durva volt velem és agresszív, ennek hatására nem volt elég szex. Ami meg neki adott indokot a megcsalásra. Plusz pár évvel ezelőtt rajtakapott engem, hogy egy másik férfival folytattam levelezést. Megcsalásként fogta fel, most azt mondja: Visszakapom, megérdemlem.
Természetesen mindkettőnk családja szeretné, ha együtt maradnánk. Súlykolják is belénk, de Ő Nekem nyíltan megmondta: Nem kellek most neki egyenlőre, de a gyerekek miatt majd valamikor (talán a tanév kezdés előtt valamikor) visszafogad.
Naponta, 2 na
Kedves Levélíró!
Nagyon nehéz lehet Önnek ebben a helyzetben. Leveléből úgy látom, hogy a jelenlegi helyzetre átmenetiként tekint és várakozó állásponton van a jövővel kapcsolatban. Arra biztatom, hogy ezt az időt forítsa arra, hogy gondolja végig, hogy mit vár egy párkapcsolatban, Önnek milyen igényei vannak egy párkapcsolatban, és ne azt helyezze előtérbe, hogy férje és a családja mit várnak Öntől. Ez segíthet tisztábban látni az utat, ami most a jövőben Önre vár. Nem írja, hogy a kapcsolatában megjelenő durvaság és agresszió mit jelent, de a családon belüli erőszak nem elfogadható, mindenképpen érdemes lenne segítséget kérnie. Ezzel kapcsolatban a www.nane.hu oldalon tájékozódhat részletesen. Az, hogy mindketten kapcsolaton kívül kerestek valamit (Ön levelezést, párja szexualitást) arra utal, hogy valamilyen kölcsönös elégedetlenség van jelen a kapcsolatukban, mellyel amennyiben mindketten nyitottak rá érdemes foglalkozni.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Kedves Jakabos Hadassa!
2 éve elkezdtem vonzódni a fogorvosomhoz. Első néhány alkalommal még csak nem is kedveltem, unszimpatikus volt. Mára azt vettem észre, hogy minden nap gondolok rá, gyakran ránézek a közösségi médián, mert érdekel Ő. Úgy érzem, lehetne köztünk valami. Néha, ha rendelőn kívül látom, csak nézzük egymást, ahogy elhaladunk egymás mellett. Bután hangzik, de az összenézésben érzek valamit. Sajnos nem kezdeményez, úgy tudom, van kapcsolata. Eddig vártam, hogy hátha egyedülálló lesz, és lép végre felém. Most úgy érzem, ezzel a várakozással elvesztegettem 2 évet. Mégis semmi másnak nem örülnék jobban, mintha megismerhetném igazán. Úgy érzem, van dolgunk egymással, de nem fogok kezdeményezni, mert szerintem az a férfi dolga.
Olvastam már a sémáink fogságában c könyvet, reméltem, az megoldást mutat erre a helyzetemre, de nem.Hogyan tudnám reálisan látni a dolgokat, túllépni ezen az emberen? Honnan tudhatom, hogy ez csak plátói szerelem, s csak én vonzódom?
Kedves Noémi Éva!
Van, hogy szerelmesek vagyunk a szerelembe. És van, hogy egy régi be-nem-teljesült szeretet (gyermekkori, általában szülő felé) vágya, ami hajt minket egy személy felé. Ebben az esetben a szerelem intenzitását és késztetését a múltban, gyermekkorban kell keresni, amikor hasonló kapcsolati séma volt Ön között és egy másik személy között.
Önmagában a könyv olvasása kevés szokott lenni annak saját életre való alkalmazásához. Nemhiába terápia részeként van “használva”, egy külső, semleges személy irányításával.
Abban, hogy reálisan lássa saját helyzetét, mindenképpen egy külső személy, terapeuta tud segíteni. Egyikünk sem münchausen báró, aki saját magát a hajánál fogva ki tudja húzni. A leírtak alapján én is nagyon sajnálom, hogy fiatalságából már 2 év elment, ahelyett, hogy valós, realitásban lévő kapcsolatot építsen ki. A “plátói” szerelemnek nagyon nagy előnye, hogy nincs kudarc, nincs egyértelmű szembesülés, szembesítés azzal, hogy kellünk/nem kellünk, hogy elég jók vagyunk-e a másik számára. Ha félünk a kudarctól, kevés az önbizalmunk – erre is lehet tudatttalanul egy megoldás a plátói szerelem. De lehet azt az utat is választani, hogy akár szembenézve saját kapcsolati félelmeinkkel önvédelmi mechanizmusok és mély emberismeret által minimálisra csökkenthető a kudarc esélye. Ezek tanulható készségek, amikkel felvértezve már nem félelmetes valós kapcsolat kialakítása.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaTisztelt szakember!
Tanácsra lenne szükségem. Az elmúlt lassan két hétben nagyon lehangolt vagyok. Erős ürességérzet kerít hatalmába, és gyakran érzem úgy, hogy sírni szeretnék. Sosem voltam egy vidám ember, és a jövőmet mindig sötétnek láttam, mind munka, mind magánélet területén. A “bár meghalnék” mondat gyakran elhangzik a fejemben, de megszoktam már ezt az érzést. Most viszont jóval intenzívebben érzem. 2017 óta idén áprilisig rendszeresen nyúltam droghoz, hogy jobb kedvem legyen, viszont már három hónapja abbahagytam. Nyolc éves koromban elveszítettem apámat, akinek a halálát sosem tudtam feldolgozni. Már 32 éves vagyok. Anyai ágon a család férfitagjainál a depresszió jelen volt, és nem lepne meg, ha én is örököltem volna.
Kedves Dávid!
Nagyon együttérzek magával, ez a tartós borúlátás és a lehangoltság tényleg megnehezíti, hogy örülni tudjon a dolgoknak. Több olyan negatív életeseményt is átélt, ami megindokolja a súlyos szintű depresszióját, és azonnali segítségre, pszichológusra, pszichiáterre lenne szüksége. Azt nagyon pozitívnak értékelem és nagy erőre vall, hogy három hónapja abbahagyta a drogfogyasztást. Kíváncsi lennék, hogy mi motiválta ebben, vagy minek hatására tette, de ezzel az erővel el tud indulni a gyógyulás útján, ha még most elkezdi a megfelelő segítség megtalálását. Azt javaslom, hogy forduljon a területileg illetékes pszichiátriához, vagy a háziorvosától kérjen beutalót.
Az alábbi honlapokon is talál olyan bentlakásos otthont, ahol segítséget kaphat a függőséggel való megküzdésben. Kérem keresse fel a számára megfelelőt és bízzon a gyógyulásban. Ha van Önhöz közel olyan társ vagy rokon, aki támogatni tudja ebben a folyamatban, keresse meg őt is és kérje a segítségét, támogatását.
Itt találja az ajánlott honlapokat, segítséget:
https://fuggovagyokmittegyek.hu/intezmeny/drog/
https://www.forrasegyesulet.hu/klubok.php
https://bizdramagad.hu/megoldasok/fordulopont-szenvedelybetegek-rehabilitacios-intezmenye/
Vigyázzon magára és kitartást kívánok a gyógyuláshoz!
Üdvözlettel: Kovács Gábor pszichológus
Tisztelt HÖlgyem,
Kisfiam 12 éves, kb,. fél éve van magömlése. Azt vettem észre, – használt p.zsebkendők reggelre – szinte majd minden este végez önkielégítést, lefekevés után, ágyában. Megnyugtatáskén?
EGyedül nevelem 5 hónapos kora óta, apukájával 1 éve jobb a kapcsoalta,korábban ciklikusan vitte el, nem volt rendszeres.
Nem lehet ez káros a későbbi élete során, azaz, hogy nem köti nőhöz, – mert nem volt előtte apu-anyu minta – és merevedési zavara alaklhat később ki, ha lánnyal találkozik, jutnak a szexualitáshoz?
Egy éve kb. szégyenlős lett, picit enyhült, bemehetek, ha fürdik, a fürdőbe, és mondja, hogy nem zavarja, ha odanézek.
Azt viszont, ha én lenge öltözetben pl. csak bugyiban megyek a lakásban néhány percig, zavarja, és szól, hogy öltözzek fel.
Beszélgettünk ezekről, picit zárkózott…,nem szeretém, ha később emiatt problémája lenne a nemi életével, kötődésében, párválasztásban.
Előre is köszönöm.
Tisztelettel,
Vargáné
Kedves Kérdező!
Köszönöm, hogy megosztotta velem aggályait. A fiatalok szexuális fejlődése gyakran aggodalommal tölti el a szülőket, főleg egyedülálló anyaként ezt a terhet még nagyobbnak érezheti.
A magömlés és az önkielégítés a serdülőkor természetes része. Ez a viselkedés általában nem jelent problémát és nem káros a későbbi élet során. Valójában a szexuális önismeret része, ami segíthet a későbbi egészséges szexualitás kialakulásában. Káros akkor lesz, ha ez átmegy egyfajta függőségbe.
Mindenképpen azt javaslom, hogy beszélgessenek erről. A gyerekek nagyon hamar találkoznak pornográf tartalmakkal, ami a kutatások szerint 9-10 éves korra tehető már. Ezek a tartalmak könnyen elérhetők bárki számára, az én praxisomban is a klienseknél egyre gyakoribb probléma. Sokan mondják, hogy kora gyerekkori élményekkel kezdődött a függőség, és erről nem tudtak beszélni a szüleikkel. Ezért kiemelten fontosnak tartom a családon belüli nyílt kommunikációt a szexualitásról.
Ha még nem találkozott vele a gyermekük, akkor Önök hívják fel a figyelmét a lehetséges veszélyekre, és beszélgessenek vele őszintén, vagy ha már találkozott vele, akkor hogyan tudja ezt a helyén kezelni. Mert önmagában, ahogy írtam az önkielégítés nem probléma, de ha ez pornográf tartalmak nézésével függ össze, és függőséggé alakul, akkor ez okozhat később merevedési és egyéb problémákat, mert egyoldalúvá válik az örömszerzés.
Bár az apai minta hiánya befolyásolhatja a kötődés és párkapcsolatok kialakítását, nem feltétlenül okoz merevedési vagy egyéb szexuális zavarokat. Fontosabb, hogy nyílt és támogató kommunikáció legyen Önök között, ahol a fia kérdéseire válaszokat kap, és érzéseit megoszthatja, és ne érezzen szégyent.
A szégyenlősség ebben a korban szintén normális, és természetes, hogy a fia egyre inkább igényli a magánszférát. Fontos, hogy tiszteletben tartsa ezt az igényt, és megerősítse őt abban, hogy rendben van, ha saját határokat szab.
Tehát amit javaslok Önnek, hogy beszélgessen fiával a szexualitásról és a testéről. Ebben a korban drasztikus változáson megy keresztül a test, ezt fel kell dolgozni, meg kell ismerni, és el kell tudni fogadni. Fontos, hogy tudja a fia, hogy bármikor kérdezhet, és őszinte válaszokat kap. Biztosítson számára egy támogató és megértő környezetet, ahol szabadon kifejezheti érzéseit és gondolatait. Ha aggódik fia fejlődése miatt, érdemes lehet pszichológussal konzultálni, aki további útmutatást adhat.
Remélem a válaszom valamelyest segít. A szexuális fejlődés szempontjából ez egy nagyon érzékeny szakasz, és nagyon fontos, hogy tudjanak nyíltan beszélni erről, édesapát is bevonni. Ha bármikor további kérdése lenne, forduljon hozzám vagy kollégáimhoz bizalommal.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaElnézést kérek hogy emailt írok csak nagyon szomorú vagyok amiatt hogy alkalmatlannak nyilvánítottak amit a pszichológus nő leírt és az ő szemével látott. Amikor június 25-én voltam ezen a PAV alkalmassági vizsgálaton igaz hogy nem aludtam semmit mert éjszakás műszakból mentem el egyből ami az én hibám de már elnézést kérek én egy normális és egészséges ember vagyok.
A vizsgán az igaz hogy kissé lassú voltam de mindez a fáradságtól lehetett és ezt be is ismerem.
De azt nem tudom elfogadni hogy ez a pszichológus nő aki vizsgáztatott, szerintem még életében nem találkozott beszédhibás (dadogó) emberrel mert elég furán bánt velem mintha hülye lettem volna a szemében.
Kétszer kérte tőlem a Szondi tesztet amiről gondolom tudja hogy mi is az valójában és ezek alapján elítélni valakit csak azért mert dadog ez felháborító és mellesleg sérti a jogaimat.
Én elég jól vezettem már az új oktatómnál a Tesla model 3 automata autót és legkésőbb ősszel már
Kedves Szilárd!
A PAV alkalmassági vizsgálatnál egyáltalán nem szempont, nem tényező, hogy valaki dadog, vagy bármilyen beszédhibája van, hiszen ez a vezetésnél nem számít. A PAV vizsgálat behívóban benne van, hogy kipihent állapotban jellenjen meg a vizsgált személy. Ez azért fontos, mert NEM a Szondi teszt alapján lesz elbírálva az illető (Szondi tesztet minden esetben kétszer kell felvenni, ez nem a dadogás vagy az Ön személye miatt volt így). A pszichológiai vizsgálat mellett több egyéb vizsgálat is volt, melyben a reflexeket, döntési helyzetet, szem-kéz-láb koordinációt stb. mérik fel. Ezek összessége, ami a végeredményt adja, és ami alapján megadják vagy elutasítják a PAV engedélyt. Ezért fontos, hogy kipihenten menjen a vizsgálatra.
Az sem mindegy, hogy PAV I vagy II vagy IV, valamint hogy milyen okok miatt kellett PAV vizsgálatot végezni (vezetői engedély bevonás vagy alkalmassági stb.). A vezetői készségek felmérésénél más határértékek vannak meghatározva, így mások, magasabbak a követelmények.
Nagyon szigorú pontértékek és kiértékelési rendszer van a PAV alkalmassági vizsgálatnál, pont azért, hogy ne a szubjektív benyomás döntsön. Hangsúlyoznám, hogy a pszichológiai tesztek (pl. Szondi-teszt) csak egy kicsi része, míg igen nagy részben az egyéb képességek, készségek (reakcióidő, reflexek, mozgáskoordináció, helyzetfelismerés, döntési képesség stb.) amik meghatározóak, amiket viszont gépeken végzett el, azaz teljesen objektív számadatok vannak.
Kérjen újabb időpontot, és mindenképp kipihenten menjen el. A dadogás semmilyen módon nem játszott szerepet az alkalmassági vizsgálatának az eredményében!
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaAz én problémám abban rejlik, hogy a szüleim nem akarják elfogadni a jelenlegi páromat, mindössze azért, mert távol lakik tőlük és félnek, hogy itt hagyom őket öreg korukra. Az igazat megvallva én is abban a városban szeretnék élni, ahol a párom él (oda járunk mindketten egyetemre is), de sajnos a szüleim hallani sem akarnak arról, hogy én nem költözöm haza. Folyamatosan szorongok emiatt, mert nem tudom velük megértetni azt, hogy ez az én életem és ez az én boldogságom kulcsa. Itthon, a szülőfalumban nem érzem magam már annyira boldognak, üresnek érzem magam, nem találom a helyem a világban és fogalmam sincs hogyan tudnám velük ezt megértetni és ugyanakkor megszabadulni az állandó stressztől és szorongástól.
Kedves Levélíró!
Levelében nem fogalmazott meg kérdést, ezért megosztom Önnel a gondolataimat levele kapcsán. Jelenleg abban az életszakaszban van, melynek természetes része a szüleiről való leválás, mind fizikailag, mind érzelmileg. Érthető, hogy a szülei vágynak a közelségére és örülnének, ha közel élne, de ahogy Ön is megfogalmazta az Ön döntéseit a saját vágyai és boldogsága határozza meg. Ezek képviselése, illetve a vele járó konfliktusok az élet természetes részei. Az hogy igyekszik szüleivel beszélni erről, az egy nagyon jó ötlet, hiszen ez segíthet abban, hogy a nézőpontjaik közelebb kerülhessenek egymáshoz. Érdemes lehet a vágyain kívül arról is beszélgetniük, hogy miért olyan fontos nekik, hogy közel lakjon, mitől tartanak mi történik, ha elköltözik. Ez segíthet felszínre hozni azokat a potenciális problémákat, melyre a szülőfaluba költözésen kívül is kereshetnek más megoldást. Valamint ne felejtse el, a szülei felnőtt emberek, akiknek joga van szomorúságot, csalódottságot és félelmet érezni, ha nem értenek egyet a döntésével, de az is az ő felelősségük, hogy megbirkózzanak ezekkel a nehéz érzésekkel.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Kérem vegye fel velem a kapcsolatot. Szükségem van segítségre. Beszélgetésre. 20 éves vagyok és mindentől félek scippa gyógyszert írtak fel. De félek szedni. Egy jo pszichológust keresek akivel helyre tudom hozni őn magam.
Kedves Juli!
Nagyon sajnálom, hogy most ennyire rosszul érzi magát – ha pszichiáter szakorvos írta fel önnek a gyógyszert, lehet, hogy meg kellene fontolnia, hogy mégis elkezdi szedni. Amennyiben igen, fontos lenne, hogy a közvetlen környezete tudjon róla, ahogy arról is, hogy átmenetileg rosszabbodhatnak is a depressziós tünetek, mielőtt javulnak, jó, hogyha kiemelten tudnak figyelni önre.
Az, hogy a terápiás folyamatot is elkezdené, nagyon jó döntés – nekem sajnos jelenleg nincs szabad kapacitásom, de érdemes is lenne klinikai szakpszichológust keresnie, vagy pszichiátert, aki terapeuta is. Online azért lehet találni időpontot, szakszerű segítséget így tudna kapni.
Remélem, hogy mihamarabb sikerül meghaladnia a jelenlegi, negatív állapotot, nagyon sok sikert és kitartást kívánok önnek!
Üdv, Rita
Tisztelt Cím!
A kérdésem az lenne hogy egészséges-e az,hogy az 55 éves élettársam a fejébe vette,hogy ezután mikor nála van a fia, aki 10 éves, vele alszik,mert szerinte ez a gyerek fejlődését,kiegyensúlyozottságát elősegíti. Én meg aludjak a szomszédos szobában,mert ez így helyes…Mivel nyár van ezért van,hogy heteket itt van a gyerek,akivel a nappalokat is kettesben töltik, mert én nem mehetek szabira. Nem értem ezt a viselkedést és nem is értek egyet vele? Mit tegyek? Normális ez részéről? Én gondolkodom erről csak másképp? Mivel szerintem ez nem normális dolog.
Köszönöm!
Magdolna
Kedves Magdolna!
Egy 10 éves kisfiú fejlődését, kiegyensúlyozottságát semmiképpen nem segíti elő, ha a szülővel alszik egy ágyban. Azonban az egy szobában, de külön ágyban alvás lehet elfogadható és normális, amennyiben a gyermek is elfogadja ezt, nincs ráerőltetve, illetve ha életkorának megfelelő időben tud lefeküdni, felkelni és nyugodtan, zavartalanul tudja végig aludni az éjszakát.
Másrészt ott van az a kérdés is, hogy amennyiben Önök, mint egy háztartásban élő élettársak, természetes igényük lehet, hogy egy ágyban aludjanak, a gyerektől függetlenül. Ezt a kérdést az élettársával kell megbeszélniük és megtalálni a mindkettőjüknek megfelelő megoldást.
Remélem tud majd a párjával beszélni ezekről a kérdésekről.
Üdvözlettel: Kovács Gábor pszichológus
