Pszichológus válaszol

Kérdezzen pszichológusainktól

Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-­mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.

Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.

A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 7 munkanapon belül történik

Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.

Személyes konzultáció

Ha négyszemközt
szeretne beszélni…

… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.

Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.

szakembereink

Gyakran felmerülő kérdések

Kérdezési szabályzat

1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.

2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.

3, Ugyan annak a pszichológusnak lehet válaszolni ezután is, utalva a korábbi levelezésre.

4, Érdemes tudni, hogy a hosszas levélváltások szakmai szempontból kerülendők.

Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?

Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.

Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.

Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?

Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot

Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)

Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?

Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.

Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.

Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!

Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.

Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?

Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!

Nem merek sajnos k0zel engedni magamhoz egy fiut sem, mert felek az ujboli koppanastol. Egy eve nincs baratom nevezzuk el x nek. tehat x zaklatott mert ujra akarta kezdenide en nem mert hazudott es megcsalt.
volt egy masik fium nevezzuk y nak. y-nal 10 eves baratsag utan alakult ki a kapcsolatunk amelynek a vege az lett hogy szakitottunk mert neki is akkor problemai voltak es nekem is azota is beszelunk de nem merek nyitni fele. y nagyon hirtelen haragu es az evek soran tobbszor megtortent hogy nemi felereertes miatt par honapig nem beszeltunk. aztan ujra egymas mellett kotottunk ki. ugyanakkor ha baratom volt vagy neki baratnoje es kapcsolatban voltunk amikor a masik egjelent akkor az adott kapcsolatban megjelentek a problemak es mindketten rajottunk szamtalanszor hogy nem jo es nekunk egymasra van szuksegunk. De ez nem valosult meg mivel azaz nem bekultunk ki a fene tudja miert. hianyzik es nem tudom mit csinaljak hadjam az egeszet es lepjek tul vagy siman engedjem had tortenjenek a dolgok. ez az egyik amit ugy teljesen nem tudok par honapja. tudni kell rollam hogy eleg bonyolult es rossz kapcsolataim voltak. 14 lannyal csaltak meg amit hosszan neztem meg mikor 10. osztalyos voltam csupan mert kivancsi voltam hogy hogyan csinaljak a fiuk miket hazudnak. ez a srac nem x es y hanem egy masik. szoval kapcsolat szempontjabol eleg rossz tapasztalataim vannak es nem merek mar lepni semerre mert nagyon felek az ujboli koppanastol es valjuk be 23 evesen nem epp ez kellene legyen az en problemam hanem vigan kellene eljem az eletem. tanacstalan vagyok es ugy erzem beleroskadok a dolgokba. neha ugy vagyok hogy szuksegem valakire aki szeret neha meg ugy hogy nem kell mert az csak fajni fog. nem tudom mitevo legyek ismerkedni nem merek vagy ha igen is altalaban nem lesz belolle semmi.

Kedves Andrea!

Köszönjük a levelét!

Írásából észrve vehető, hogy párkapcsolataiban sok feszültség, konfliktus és indulat lehetett, melyek akadályozták Önöket abban, hogy kapcsolatuk ki tudjon teljesedni, és a rossz tapasztalatok nyomán az ismerkedési kedve is jelentősen mérséklődött. Véleményem szerint egy önismereti munkában választ kaphatna arra a kérdésre, hogy miért a bizonytalan, bántó vagy zaklató fiúkat/férfiakat választja, s miért viseli el a megcsalását, ezáltal jobban láthatná kapcsolati dinamikáit, s pszichológus segítségével ezeket át tudná dolgozni a jövőbeni sikeres kapcsolatok érdekében.

Üdvözlettel:

Gór Dóra

Párkapcsolati problémák / 2020.06.03.

Tiszteletem! A sok kellemetlen helyzet( apahiány, gyászok,jogi ügyek) miatti érzékenység, érzelmi labilitás kevert személyiségzavart okoz-e?

Köszönettel,
Imre

Kedves Imre!

A gyermekkorban minket ért folyamatos negatív események megterhelőek és okozhatnak különféle pszichés zavarokat. Ezek között megemlíthetőek a személyiségzavarok is. A különböző zavaroknak, különböző tüneteik és különböző okaik vannak. Javaslom, hogy amennyiben úgy érzi, hogy Önnek pszichés zavara van, esetlegesen gyanakszik valamilyen személyiségzavarra akkor keressen fel egy szakembert a pontos diagnózis felállításához, és a megfelelő segítség eléréséért.

Balogh Ádám Indulatkezelési problémák / 2020.06.03.

Jó napot! Tudni kell rólam hogy 16 eves lany vagyok, boldog párkapcsolatban élek, van szereto csaladom es igaz barátaim. De mindezek ellenére nem vagyok teljesen boldog… Kényszerbetegségben szenvedek, minden nap szorongok tulgondolom a dolgokat, nem tudok rendesen gondolkodni. Tisztaban vagyokvele hogy nem normális egy idoben sokaig tudtam ellenallni a kisertesnek es akkor jol is ereztem magam buszke voltam magamra, de az utóbbi időben ujra visszajottek, a gondolataim es a cselekvéseim. Sajnos az anyagi állapotunk nem engedi meg hogy pszichológushoz járjak. A legjobb barátnőm sokat segit a csaladom es a barátom is. De nekem valahogy nem megy… Mikor látom masok hogy élnek (barátaim) olyankor, orulok hogy nekik nincsenek ilyen problémái, es egy pillanatra boldog leszek es sikerul nem csinalni es gondolni semmire. De ez minimum 5p. szeretnék tanácsot kerni hogy birnam lekuzdeni, pszichológus nélkül a kényszerbetegséget, egyáltalán lehetséges ez? En bizom benne hogy igen, es ha sikerulne magamtól megbirkozni, szeretnek majd irni rola hogy mindenki aki ebben szenved letudja majd győzni!

Kedves Kérdező!

Nagy erőre vall, hogy ilyen fiatalon ilyen tudatosan kezeli az állapotát. Nagy lelki erőre van szükség az ilyen kényszergondolatok és cselekvések ellen. Általában ilyen esetekben van egy háttér oka annak, hogy miért is gondolunk kényszeresen egy adott dologra. Ez lehet valamitől való erős félelem, illetve szorongás. A cselekedetek kényszeres ismételgetése ezt a gondolatot igyekszik csökkenteni, ennek a szorongás tartalmát. Ilyen esetekben komoly önismereti illetve terápiás munka szükséges, hogy feltárjuk a kényszergondolatok eredetét. Ez lehet gyermekkori, családi eredetű is. Megértem az anyagi helyzetre vonatkozó aggodalmát, azonban nem javaslom, hogy bármilyen segítség nélkül vágjon ebbe bele. Vannak olyan szakemberek, akik TB támogatással tudnak segítséget adni, illetve a család jóléti szolgálatoknál is van pszichológusi segítségnyújtás. Az Önben lévő motiváció nagyon hasznos, azonban legalább pár alkalmat kérjen szakembertől is, hogy biztos irányba haladjon.

Balogh Ádám Félelmek és szorongások / 2020.06.03.

Jó napot!
Azt szeretném kérdezni hogy szexet élvezem de nem tudok elmenni. Lassan 10 hónapja vagyunk együtt a párommal.
Köszönöm szépen a választ

Kedves Kitty!

 

Sajnos nem pontosan értem kérdését. Ugyanakkor az egyértelmű, hogy az orgazmus elérésével vannak nehézségei. Ennek hátterében számos tényező állhat, ennyi információ birtokában sajnos nem tudok Önnek tanácsot adni. Amennyiben azonban súlyosnak ítéli meg a problémát, illetve szenved tőle, érdemes lenne egy szakembert felkeresnie, akár kifejezetten szexuálpszichológust.

Üdvözlettel:

Túri Márta Dóra

Szexuális zavarok / 2020.06.01.

Üdvözlöm! A kérdésem az lenne, hogy vajon normális e ahogyan reagálok vagy sem? A dolog ami bánt, hogy párom családjában természetes a ,,seggrepacsi”, illetve volt már unokatestvérek közti szerelem ott, a másodunokatestvére pedig kb. Szerelmet is vallott neki. Az öccse szájrapuszit akart adni a húgának és az anyjának is. Szerintem ez nem normális egy családban. Sőt, párom még őket védi és azt mondják rám, hogy még én vagyok a beteges(pedig ez igaz, nem csak kitalálom) nem ők. Nem tudom az állapotom miatt, hogy vajon túlreagálom vagy igazam van? Annyira védi őket, hogy nem is akar velem beszélni a párom. Nem tudom mit tegyek.
Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Gréta!

Egy párkapcsolatban sokszor nehéz összehangolni a két család különböző szokásait, értékrendjét. Kontextusából kiragadva azonban nehéz megítélni, hogy valóban mi zajlik akár Önök között, akár a háttérben. Mindenképpen azt javasolnám Önnek, hogy próbáljon meg nyíltan, ugyanakkor címkézés és ítélkezés mentesen kommunikálni párjával az említett témákat illetően.

Üdvözlettel:

Túri Márta Dóra

Konfliktus a családban / 2020.06.01.

A barátom nem szereti a mostoha apját.Állításai szerint az anyja az új “apa” jelenléte óta tönkreteszi az életét.Mit tehetnék hogy segítsek rajta.

Kedves Tímea!

Figyelemre méltó, hogy aggódik barátja mentális egészsége, jólléte iránt. Mindazonáltal azt gondolom, hogy a kialakult családi helyzet nagy valószínűséggel az Ön hatáskörén kívül esik. Annyiban azonban mindenképpen a segítségére lehet, hogy biztosítja számára az érzelmi támogatást.  Sok esetben önmagéban már az is gyógyító erejű lehet, ha van valaki, akivel meg tudjuk osztani fájdalmunkat, nehézségeinket.

Üdvözlettel:

Túri Márta Dóra

 

Konfliktus a családban / 2020.06.01.

Félek a reggel indulásával hogy hogy tudom a gyermekeimet rendezni, regeliztetni, ebéd +vacsoraztatni, a napi dolgokat intézni. Jelenleg kezelés alatt vagyok de nem érzem hogy használna. Egész nap nyomom az ágyat semi életkedv. Nem látok kiutat a helyzetemből. Helyre akarok jönni de nem megy

Kedves Kérdező!

Sajnos leveléből nem derült ki számomra, hogy jelenleg pontosan milyen kezelés alatt is áll.  Amennyiben azonban, ha jól értettem, hogy a mindennapi tevékenységek elvégzése is komoly nehézséget okoz Önnek, valamint túlnyomórészt nyomott a hangulata, mindenképpen komolyan kell venni ezeket a jelzéseket! Ha jelenleg pszichiátriai kezelés alatt áll, feltétlenül ossza meg kezelőorvosával is mindazokat, amiket levelében ismertetett, ugyanis csak úgy tud segíteni Ő is, ha tudja, hogy mi zajlik pontosan Önben.

Üdvözlettel:

Túri Márta Dóra

Félelmek és szorongások / 2020.06.01.

A férjemmel 25 év házasság után úgy érzem nincs megfelelő házastársi viszonyunk.Sokat gondolkodok rajta hogy talán be kellene adjam a válópert.Azért nem vagyok határozott mert néha úgy érzem hogy szeret .Kedvesen beszél velem,kíván az ágyban,ha hozzábújok nagyon jól megy minden úgy érzem hogy szeret.Azonkívül meg nem igazán vágyik a társaságomra,vagyis hogy nem találunk semmmi közös időtöltést ami kellemes legyen.Szabadidőnkben ki megyünk a vidéki házunkba a ahol alig látom.Ő el van a barátaival akikkel eliszogatnak én meg kuksolok otthon egyedül.Úgy érzem nem szeret velem lenni.El kellene váljak vagy van e még megoldás?

Tisztelt Kérdező!

 

25 év házasság nagyon hosszú idő, megértem, hogy nehéz döntés előtt áll. Egy ilyen hosszú kapcsolatban valahol természetes, hogy az érzések intenzitása idővel kicsit csökkenni kezd, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a férje valóban kevésbé szeretné Önt, esetleg csak kicsit másként, mint korábban. Mindenképpen azt javasolnám, hogy próbáljon meg vele beszélni arról, hogy hogyan is érez a helyzettel kapcsolatban, milyennek látja kapcsolatukat. Amennyiben pedig nyitottak mindketten rá, lehet, hogy érdemes lenne akár egy párterapeutát is felkeresniük.

Üdvözlettel:

Túri Márta Dóra

Párkapcsolati problémák / 2020.06.01.

Nagyon depis vagyok pszichiátriai kezelés alatt állok a koronavirus miatt nemtudok kapcsolatba lépni a kezelőorvosommal Úgy érzem hogy nem írom sokáig elviselni ezt az állapotot

Kedves Róbert!

A kialakult vírushelyzet sokak életére volt kedvezőtlen hatással. Ugyanakkor remélhetőleg a korlátozó intézkedések feloldásával hamarosan újra kapcsolatba tud majd lépni kezelőorvosával. Amennyiben azonban nem, és úgy érzi, nem bírja addig tolerálni ezt az állapotot, mindenképpen keresse fel a lakhelyéhez legközelebb eső sürgősségi pszichiátriai ambulanciát!

 

Üdvözlettel:

Túri Márta Dóra

Krízishelyzetek / 2020.06.01.

Tisztelt pszichologus! Barátnőmmel 3 hónapja vagyunk együtt és előttem volt egy másfél éves kapcsolata amit nehezen tud felejteni, és ez a kapcsolatunkra is kihat.
Mit tudnék segíteni neki, hogy teljesen kiverje a fejéből és boldogak lehessünk?

Kedves Dániel!

Megértem, hogy nyomasztólag hat Önre a helyzet, ugyanakkor kontextusából kiragadva elég nehéz egyértelmű választ adni a kérdésére. Így ismeretlenül és igen kevés információ birtokában azt tudnám Önnek javasolni, hogy próbálja nyíltan tisztázni barátnőjével a helyzetet, hogy Önben milyen érzések keletkeznek. Az őszinte, nyílt kommunikáció sokszor önmagában felszabadító erejű tud lenni.

Üdvözlettel:

Túri Márta Dóra

Párkapcsolati problémák / 2020.06.01.

Kedves Dóra!
Olyan problémával keresném önt,hogy 8 éve méheltávolitás kellet elvégezni hüvelyi úton.3 gyermek édesanya vagyok már felnöttek,mindegyiket hüvelyi úton szültem.Februárba 24 év után elváltam a férjemtől,3 évig nem volt közöttünk intim kapcsolat.Most itt van az a férfi aki az első volt az életembe és 4 évig jártunk.Minden nagyon müködik közötúnk ,szinte minden harmóniába van.Mindig is frusztráltan éreztem magam véle szemben,hogy méhem nincsen,de leküdzöttük ezt a problémát is .Csodálatosssan érzem magam mellette,alig várom ,hogy hozzá érjek a testéhez.A gyermekeivel élünk egy lakásban,már lassan nincs alkalom intim kapcsolatra,se reggel se este.Mert rajtunk keresztül mászkálnának,és már ez is egy kicsit zavaró.Ma reggel is próbáltunk együtt lenni ,de sírással fejezödött be,mert nem csak a gyerekek zavaróak,duci vagyok kötény hasam van,igaz már 18 kg mínusznál tartok,mert diétáznom kell.Akkor még az is itt van ha együtt vagyunk ,hogy annyira síkos leszek ,talán túl tág a hüvelyem is mellette,hogy már nem élvezzük az együt létet,se én se ő.Ez engem már annyira zavar ,hogy már azon gondolkodom,hogy nem is szexelek többet.És már az együtt létek elött is feszült vagyok.Mit tegyek.A pénisze mérete megfelelő,még érre sem mondhatnám ,hogy az a baj.Magamat hibáztatom az egészért,duci is vagyok ,méhem sincs,még még hüvelyem is tág,semmi másra nem vagyok jó csak főzésre még takarításra.Hiába szép a lelkem .

Tisztelt Kérdező!

 

Megértem, hogy a méheltávolításhoz rengeteg fájdalom és mindenféle nehéz érzés társul. Úgy tűnik, hogy valamelyest mintha úgy érezné, egyúttal nőiességének egyik legfőbb szimbólumától fosztották meg. Ugyanakkor szeretném kihangsúlyozni azt, amit Ön is kiemelt; jelenleg egy szerető, elfogadó párja van, aki ha jól értettem, egyáltalán nem adja Önnek semmi jelét annak, hogy bármiféle hiányérzete is lenne, vagy bármilyen értelemben is elégedetlen lenne a testével, vagy tágabb értelemben, Önnel. Éppen ezért az első lépés talán az lenne, ha a veszteséget fel tudná dolgozni. Ez gyakorlatilag egy ugyanolyan gyászfolyamatként is felfogható, mint ha egy hozzátartozóját veszítette volna el. Az Ön által ismertetett információk alapján én mindenképpen javasolnám Önnek, hogy forduljon szakemberhez, mivel kívülállóként úgy tűnik számomra, hogy mind hangulati állapotára, mind pedig jelentős kapcsolataira, szexuális életére is igen komoly hatással volt az említett műtét.

Üdvözlettel.

Túri Márta Dóra

Szexuális zavarok / 2020.06.01.

Kedves Szabó Lili!

Köszönöm szépen a lehetőséget! 22 éve élek együtt a 15 éves gyermekem apjával. Ha visszagondolok, azok a problémák,amik jelenleg is fenn állnak,már akkor jelen voltak az életünkbe,de nem ismertem fel időben,amiért hibáztatom magam.Abban az időben is simán otthagyta a munkahelyét, elvárta,hogy én járjak dolgozni és fizessem a lakás költségeit. Megszámolni sem tudom,hányszor tette ezt meg.Én hajnalben keltem,ő még számítógépezett.Többször be kellett kiabálnom,hogy halkabban tegye,dolgozni megyek,lepergett róla.Okolom magam,hogy fiatalon nem léptem,de manipulatív módon irányított,folyamatosan degradált,hogy úgysem kellek senkinek.Ő semmiben nem társ,nem együttérző,nem segítőkész,mindenből kivonja magát és a felelősséget,a megoldásokat,döntéseket,intézkedéseket,házimunkát,gyereknevelést,egyszóval mindent rám hárít.Vélem rajta felfedezni a nárcisztikus,pszichopata,mérgező típus jellemvonásait,évek óta napi vagy heti szinten szembesítem azzal,hogy vállaljon felelősséget,hozzon egyedüli döntéseket,ne engem hívjon fel,hogy hol a liszt a boltban,segítsen a házimunkában,mert magam is keményen dolgozom,azonnal visszavág,ő fáradt,most a vírus ideje alatt megkaptam,hogy itthon vagyok,más dolgom sincs,mint a házimunka.És ezt amilyen hangsúllyal mondja!!Provokál.Betegen feküdtem,egy teát nem hozott,ha megkérném,morogna,hogy filmet néz és ha fel tudok állni,akkor már kivihetném a gyerek tányérját is.EGyszóval sajnos keményen mennek a harcok itthon,amire az egészségem is rámegy,állandóan fáj a fejem,végtagjaim és végtelenül fáradt vagyok.Ő ezeket szándékosan nem veszi észre,telefonját nyomkodja,tévézik,ha itthon van,volt olyan nap,hogy reggel 8órától hajnali kettőig tévézett és bár lett volna teendő,mind engem terhelt,nekem kellett megoldni.Évek óta így van és sajnos tudom,azt használja ki,hogy nem tudok lépni,nincs annyi keresetem,amennyi a jelenlegi albérleti árakat fedezné.Tudni kell,hogy csalásért 3 évre elítélték,én a lányommal tisztességgel látogattuk úgy,hogy előtte vagy utána is dolgozni mentem,akkoriban tudtam fizetni lakást,mert nem 160ezer,hanem csak 50ezer volt a bérleti díj,fenn tartottam,keményen küzdöttem a mindennapokban szó szerint,hogy a gyerekem ne sérüljön,helyt álltam,erősítettem benn a “párom”,ő abban a három évben -most már tudom,keményen hazudott,csak,hogy látogassuk- átvert,azt mondta,ha kijön,leveszi a vállamról a terheket,majd ő főz,mos,takarít,kiáll értem, nos, ennek pont az ellenkezője történt,a legrosszabb anya és nő vagyok,aki elhanyagolta magát,aki képtelen volt a jót megteremteni a lányának,aki nem helyette dolgozott,hanem a gyerekért.Fejemhez vágta,hogy miért nem hagytam el.Amikor azt mondtam,mert empatikus vagyok és a lelkiismeretem nem engedte volna,kitarottam,mert azt hittem,rendbe jön minden,hiszen maga mondta,kinevetett és azt mondta, kihasználtalak,na és? csak,hogy túléljem a bent töltött időszakot…Neki mindenért szólni kell,ha én nem kapcsolom le este a villanyt,ő éjfélkor lefekvéskor sem teszi meg,ha nem készítem be a kávét,magától sosem,ha nem adok a gyereknek enni,felőle éhenhalhat,ha nem szólok,vásárolni kell,nincs itthon étel,semmit nem vesz észre magától,lebeg a lakásban,így tudnám megfogalmazni.És ami még rá jellemző,mindenkivel mézes-mázas,túl kedves,senki nem gondolná,hogy önző módon tönkretette és elvette a fiatalságomat:( Nagyon sok bennem a fájdalom,hiszen én kitartottam mellette,támogattam,biztosítottam afelől,minden rendben jön,egy személyben voltam a MINDEN és erre jó szót,kedvességet,szeretetet,elismerést,figyelmet nem kapok,sőt!Eljutottam arra a szintre,hogy emberként sem tudok már rátekinteni,ha valaki felajnálana egy kis szobát,azonnal mennék,gondolkodás nélkül a lányommal.Nem jelent számomra semmit,annyi sok bántást,cinikusságot,lenézést,degradálást kaptam az elmúlt 22 évben,hogy abba gyakorlatilag belebetegedtem.Egyszerűen nem értem,ha évek óta ugyan azokkal szembesítem,sőt,volt időszak,amikor édesanyjánál lakott,aki ugyan azokat vágta a fejéhez,amiket én leírtam(tévét halkítsa le,pakoljon el,segítsen a házimunkában)akkor miért nem jut el hozzá az információ?Miért pereg le róla,miért érdektelen,ha nekem évek óta mindig ugyan azokat a hibákat (eleinte nyilván kérések formájában zajlott) róná fel,elsűllyednék szégyenembe és azon lennék,változtassak,ő nem,sőt!Cinikusan visszavág,hogy ha nem tetszik,ellehet menni,beteg ember vagyok,miattam került börtönbe,mert én azt mondtam,menjen el dolgozni és amikor szembesítem vele,hogy elkaszinózott akkoriban egy teljes havi fizetést és igen,a felelősség úgy diktálta,hogy menjen dolgozni,mert van egy 4 éves lánya,üvölt,hogy miattam keresett tisztességtelen munkát.Úristen.
Nagyon szépen köszönöm,hogy lehetőséget kaptam mindent kiírni magamból.
Üdvözlettel: Mónika

Kedves Mónika,

Köszönjük levelét!

Megértem elkeseredettségét, hiszen annyi éven át kitartott párja mellett, aki nem méltányolja az Ön erőfeszítéseit. Levele alapján úgy gondolom, hogy a párjának megfelelő lehet a mostani helyzet, s nem motivált arra, hogy változtasson. Mivel Önt már zavarják ezek a viselkedések, s megfordult a fejében az elköltözés is, érdemes lenne akár a családsegítő szolgálatnál érdeklődnie, hogy milyen lehetőségei lennének, vagy ők miben tudnának segíteni egy jobb helyzet előteremtéséhez (pl. milyen albérleti támogatásokat lehetne kapni, vagy önkormányzati lakás bérleti jogát hogyan lehetne igényelni stb.). Esetleg a tágabb családtól is amennyiben van lehetőség lehetne segítséget kérni.

Üdvözlettel:

Szabó Lili Párkapcsolati problémák / 2020.06.01.

Tisztelt hölgyem / uram,

Az életkoromat tekintve 49 vagyok, de ránézésre harminc és ehhez vékony sportos testalkat társul és egyáltalán nem nézek úgy ki, mint egy érett férfi.
Tudom, ezek külsőségek amiket el kell fogadnom, de egyben ez a problémáim egyik forrása.
Sok esetben kerülök emiatt kellemetlen helyzetbe, mert gyakran nálam akár 20évvel fiatalabb, testesebb férfiak is lekezelnek, belém kötnek.
Természetesen megvannak a módszereim ezek kezelésére, de roppantul belefáradtam, hogy sok esetben nem a koromnak megfelelően kezelnek és erőfeszítéseket kell tennem ennek kezelésére és keményen meghúznom azt a bizonyos határt, vagy épp fel kell hívnom a figyelmet a koromra és akkor egy jó esetben változik a megítélés, de általában a kétkedés szokott előkerülni az emberekből.
Sajnos az emberek egy része külső és termet alapján ítéli meg a másikat.
Egyszerűen belefáradtam, hogy még ennyi idősen is gyengének, törékenynek, “serdülőnek” látnak, akit még a szél is elfúj. Pedig nem, mert nagyon jó az erőnlétem, de ki a fene akarja ezt bizonyítani? Max magamnak a spórtevékenységeim során.
Amikor a hasonló korú kollégáimmal vagyok és hallom, hogy őket Lacibáznak, vagy Zolibáznak, akkor engemet még mindig, srác, öcsi, kis haveroznak és irigylem őket, hogy amikor rájuk néznek akkor látják, hogy felnőtt emberek.
De mit tehetek én? A génjeimet átalakítani nem tudom.
Belefáradtam, amikor nálam fiatalabbak, vagy a korosztályom béli nők és férfiak, srácként akarnak kezelni, mert a külsőm szerint annak nézek ki, de belül nem.
Tehetek valamit? Nagyon jó lenne átélni, ha rám tekintenének és a koromnak megfelelő helyre azonosítanának be.
Tudom, sokan akarnak fiatalodni, de én rengeteget tudnék mesélni ennek a mindennapi hátrányairól.
Azt gondolom, kilógok a az általános képből, mert az emberek nem ahhoz vannak szokva, hogy egy 49éves férfi srácnak néz ki.
Napjainkra el jutottam oda, hogy ha tehetem elmegyek egy – egy erdőbe, el emberektől és az emberi kapcsolatoktól. A régi barátaim közül néhányat nem zavar, hogy ilyen fiatal maradtam, akiket zavar azok meg már eltűntek, miközben látom, hogy sok nálam pár évvel fiatalabb, hogy le van pukkanva, oda az egészsége stb. Tehát valahol egy kincs az a genetika amivel én rendelkezem, és mégsem az.
Tényleg belefáradtam és mennyivel jobb lenne egy olyan emberi közösségben élni, ahol a magam helyén lennék.
Köszönöm, remélem érthető voltam, de őszintén én nem tudom mit tanácsolnék magamnak.

Kedves Gábor!

 

Megértem, hogy nehéz lehet azzal szembesülnie, hogy külseje, termete alapján nem veszik elég komolyan. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy Önt mindez különösen mélyen érinti. Sajnos mások viselkedésére, hozzáállására sokszor kevésbé vagyunk ráhatással,  ugyanakkor saját magunk másokhoz való viszonyulásán mindig van van lehetőségünk változtatni. Ahhoz azonban, hogy ez megvalósuljon, sokszor szükség van arra, hogy a háttérben lévő mélyebb, akár tudattalan motívumaink, vágyaink, félelmeink tudatosuljanak, amihez esetleg érdemes szakember segítségét igénybe vennie.

Üdvözlettel:

Túri Márta

 

Túri Márta Dóra Egyéb / 2020.06.01.

Jó napot! Olyan problémám van, hogy folyamatos hangulatingadozásokkal kűzdök, illetve néha vannak dühkitöréseim is. Nagymamám szerint bipoláris lehetek, mert minden jel arra utal..néha már saját magamtól is megijedek,hogy mivan velem, egyszer lent utána fent
Egyik percben minden tökéletes utána fenyegetővé és kiszámíthatatlanná válik a viselkedésem.
Depresszió, dühkitörések, egyszer jó kedv,utána lehangoltság..
Lehetséges hogy bipoláris vagyok?

Kedves Niki!

 

Bizonyos mértékig normálisnak tekinthető, ha az ember hangulata kissé változékony. Így ismeretlenül azonban nehéz megítélni, hogy az Ön esetében ez a hangulati instabilitás mit is jelent pontosan, illetve, hogy milyen mértéket ölt. Ha azonban valóban úgy érzi, hogy Ön is, illetve környezete is szenved bizonyos megnyilvánulásaitól, mindenképpen érdemes lenne szakemberhez fordulnia. A hangulati instabilitás egyébként nem kizárólag a bipoláris zavar jellemzője lehet, de kétségtelenül talán a legmarkánsabban ebben a zavarban fordul elő.

Üdvözlettel:

Túri Márta

Túri Márta Dóra Személyiségzavarok / 2020.06.01.

Gyermekem (20 éves lány, velem él, 3 éve váltunk el az apjával, érettségi után nem tanult tovább, elvégzett egy tanfolyamot, de azóta sem dolgozik) gyakran vádol azzal, hogy nem értem meg, nem veszem komolyan a problémáit. Én viszont úgy érzem, maximálisan igyekszem támogatni, de valóban sokszor úgy gondolom, hogy ami számára eget rengető, akár sírásig fajuló hisztit kiváltó “probléma”, az inkább csak kellemetlenség, amivel meg kéne birkóznia, nem felfújni (például pattanások, zsíros haj, betegségek vélt vagy valós tünetei, szorongások/fóbiák amikbe belehergeli magát…)
Egyre nehezebb ezekben a helyzetekben türelmesnek és megértőnek lennem, miközben a szerintem fontos dolgokkal (továbbtanulás, munka, önálló élet) úgy érzem egyáltalán nem foglalkozik, de ha ezt felhozom, a szorongásaival védekezik és engem hibáztat, hogy nem értem meg.
Az az érzésem, hogy számára könnyű kibúvó a nehézségek, kihívások alól betegségek vagy állapotok “gyártása” amikkel mások együttérzését és elnézését váltja ki.
Azonban az én türelmem fogytán, szeretném, ha nem süllyedne tovább az önsajnálatban és nem engem vádolna.
Pszichológushoz egyszer fordult a szorongásai miatt, de az első konzultáció után nem ment többször, nem tetszett, hogy “vájkál” a múltjában és kínos kérdéseket tesz fel…
Egy barátom szerint ez az én elbaltázott nevelésem eredménye. Szeretnék valahogy segíteni neki, mert félek, hogy így milyen jövő vár rá.
Köszönöm, ha megírja észrevételeit!

Kedves Kérdező,

megértem aggodalmát és azt is, hogy bizonyára vegyes érzelmekkel fordul ebben a helyzetben lánya felé. Dühítő lehet a lánya részéről megtapasztalt passzivitás, miközben ön érezhetően igyekszik mindent megtenni érte. A pszichoterapeuták azt szoktàk mondani, hogy egy szülő nagyon sokat tehet gyermekéért, ha a szülő belefog egy terápiába vagy akár önismereti folyamatba, aminek hatására picit jobban rálàt a gyermekével való kapcsolatra, és a szülőben beinduló változások segítségével a fiatal felnőtt is változik, érzelmi élete stabilabb lesz, a szülő elvárásai és határai tisztábbak lesznek számára. A szorongás egy olyan rossz érzelmi állapot, ami valóban nagyon hátráltatni tudja a teljesítményt és a jövő reális tervezését. Ez kívülről tűnhet nevetségesnek, de aki átéli, az valóban szörnyen szenved. Lánya jelenleg a leválás időszakában van, ami fokozhatja a szorongását. Ettől függetlenül lehet, hogy jól érzi és ez egy játszma a részéről. Ebben az esetben is a pszichológusok a már fent leírtakat (pl. önismereti műhely, művészetterápiás csoport vagy egyéni pszichológiai tanácsadások, esetleg családterápiás konzultáció) tudom a legjobb szívvel javasolni, hogy a kapcsolatuk a megfelelő mederbe kerüljön és mindketten jól, egészségesen és megfelelő határokkal jöjjenek ki ebből a nehéz szituációból. Üdvözlettel

 

Filep Orsolya Veronika Kamaszkori problémák / 2020.05.31.