Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, Ugyan annak a pszichológusnak lehet válaszolni ezután is, utalva a korábbi levelezésre.
4, Érdemes tudni, hogy a hosszas levélváltások szakmai szempontból kerülendők.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
2018-ban ismertem meg Máriót,nagyon szerettük egymást szinte olvastunk egymás gondolataiba.Családja végett csak 3 hónapig voltunk együtt. Utoljára 2020. November 10-én találkoztam vele teljesen véletlenül és beszéltem vele. Azóta nem láttam és nem is beszéltünk, de még mindig nagyon hiányzik és szerelmes vagyok belé. Ha csak rá gondolok a fülemben hallom a hangját. Próbáltam ismerkedni de mindenkiben őt keresem tudom hogy senkit nem tudnék(tudok) úgy szeretni mint ahogy őt szerettem. Mit tegyek hogy ne hiányozzon ennyire? Neki nincs Facebook-ja, a telefonszámát sem tudom hogy megkeressem.
- Kedves Réka! Köszönjük levelét és őszinteségét. Nehéz lehet önnek jelenleg is, ha ennyire “visszaköszön” és felbukkan barátja emléke. Sajnos kevés információt küldött a kapcsolatukról, igy- információ hiányában- nehéz bármit is mondani. Javaslom, ha a mindennapjait ennyire keseriti az emlékezés, kérje szakembereink segítségét. Oldalunkon számos kolléga közul választhat, állunk szives rendelkezésre.
ÜdvÖzletteL
Lengyel KatalinTisztelettel!
Azzal a problémával fordulok önhöz, hogy férjemmel összevesztünk. 17 éve vagyunk együtt és múlt héten nagyon megbántottam az ő elmondása szerint nem tud megbocsájtani , idézem:” azt vágtam a fejéhez ha nem kellek válljunk el!”Azóta bocsánatot kértem és őszintén mondom hogy minden szavam megbántam.Nagyon szeretem és nem akarom elveszíteni!!
De ő nagyon haragszik és dühös rám. Szive szerint elmenne otthonról annyira fáj neki.Beszélgettünk , hogy rendbe szeretném hozni és hogy bocsásson meg, de rideg velem nem ér hozzám.Ha bújok hozzá és mondom hogy szeretem , szerelmeskedünk és mondja hogy szeret, másnap megint rideg míg nem közelítek hozzá.Mindennap elmondom hogy szeretem ő meg csak annyit hogy haragszik és dühös!
Van esélyem rendbehozni?
A
Kedves Levéliró, kedves A. Megértem fájdalmát és tanácstalanságát. Ha bántó kommunikációval élünk egy párkacsolatban, akkor is van lehetőségünk enyhiteni/ helyrehozni a másik sérelmét, felháborodását, dühét és ridegségét. Idő szükséges hozzá, de természetsen nincs “recept” vagy “garancia” minderre. Fontos lenne tudni, hogy párja milyen érzelmeket mutat és hogyan küzd meg ezekkel jelenleg és a jövőben is….. Ha nem oldodna fel/ meg a helyzetük, keressen bátran minket, várjuk szeretettel.
Lengyel KatalinÜdvözlöm!
Azzal kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni, hogy a férjemmel 6 éve vagyunk házasok de már 10 éve élünk párkapcsolatban van már 2 gyermekünk.
2 éve élünk saját házba eddig az anyósoméknál éltünk ott kezdődtek a bajok, eleinte anyósommal jók ki jöttünk egymással amig kb 12 órákat dolgoztam és alig találkoztunk.
Aztán ahogy terhes lettem az első gyermekkel ott jöttek a mindenbe belekötök stb.. emiatt a férjem és köztem elkedztek viták lenni.
a legnagyobb gond onnan jött, hogy ténylegesen megvettük a mostani házunkat teljesen megromlott a kapcsolat a férjem és köztem, már az életünk is teljesen megváltozott kiábrándultam, hogy nem képes észrevenni, hogy mi kéne a fontosabb legyen számára(hiába a sok vita, megbeszélés)
úgy érzem ő neki mindig az édesanyja lesz a fontosabb nem mi, így viszont a gyerekek sínylenék meg ezt az egészet amit nem szeretnék, semmiképp a válás nem opció, de nem is vagyok boldog a mostani helyzetbe.
Esetleg van valamilyen tanácsa számomra?
köszönöm előre
Kedves Anonim Levéliró! Nagyon nehéz lehet önnek, megértem elkeseredését. Az Anya- Fia kapcsolat- ha ilyen szimbiotikus és szoros- az tud patológiás, káros lenni a párkapcsolatra. Sajnos- ha az anyósa akadályozta/ akadályozza férje leválását, az nem segiti elő a harmónikus házasságot! Ha beszélt a párjával- és hiába tette eddig- azt tanácsolom- újra és újra tegye meg, mert a nyilt és őszinte kommunikációnál nincs célravezetőbb. Ha nem történne változás- hiába nyilvánitja ön ki hogy mennyire feszÍti ez a helyzet- javaslom hogy kérje szakember segitségét, állunk szives rendelkezésére.
Lengyel KatalinTisztelt pszichológus.
Én nem magamnak hanem édesanyámnak szeretnék segítséget kérni.Ő lassan 62 éves…2 gyönyörű unokája van…Anya tünetei a következők: szorongás ha valamelyik gyerekkel kettesben kell lennie,a faluból ahol élnek nem megy ki,feszült,ingerlékeny,és már öngyilkossági gondolatai is vannak.Sajnos orvoshoz nem hajlandó menni,én pedig szeretnék neki segíteni.
Nagyon szépen kérem,adjon tanácsot,hogy hogyan lehetne kibillenteni ebből az állapotból?Az otthoni feladatait ellátja,teljes tudattal rendelkezik.Ami előidézhette ezt az állapotot a nyugdíjba vonulása,és az anyja viselkedése,aki mindig csak kihasználta,S ezáltal iszonyatos megfelelési kényszere is lett.Ha jó az idő, eljár sétálni 6-7km-eket gyalogol a határban.Akkor jobban is érzi magát.De amint ez elmarad,visszazuhan,és ingerlékennyé válik,és depresszív gondolatokon kezd el gondolkodni.
Segítségét előre is köszönöm
Üdvözlettel:Domokos Szilvia
Kedves Szilvia!
Köszönöm, hogy megosztotta édesanyja történetét, és nagyon jó, hogy ilyen figyelemmel és gondoskodással fordul felé. Édesanyja állapota, ahogyan Ön is érzi, valószínűleg több tényező összjátéka, például a nyugdíjba vonulás és az életében eddig szerzett negatív élmények (mint a megfelelési kényszer az édesanyjával kapcsolatban). Ezek az élethelyzetek gyakran okozhatnak szorongást, visszahúzódást és depresszív állapotot, különösen akkor, ha az érintett személy nem talál új célt vagy struktúrát az életében a nyugdíjazás után. Nyugdíj után nagyon gyakori a depresszió, céltalanság. Ha pedig nincs rendben, nagyon nehéz másokra figyelni, még akkor is, ha gyönyörű unokák veszik körül.
Ön nagyon fontos dolgot említ: édesanyja jobban érzi magát, amikor aktívan sétál, mozog, ami azt jelzi, hogy a fizikai aktivitás pozitív hatással van a hangulatára. Ezért érdemes lenne ezt rendszeressé tenni, és talán közös programokkal is bővíteni, például Ön vagy más családtag kísérhetné el, hogy ne csak egyedül legyen, hanem társas támogatást is kapjon.
Érdemes lenne megpróbálni óvatosan, apró lépésekkel bevezetni új szokásokat, amelyek kitágítják a komfortzónáját. Például azzal kezdeni, hogy együtt mennek el egy kicsit távolabb a falutól, vagy új emberekkel találkoznak biztonságos, megszokott környezetben. Fontos, hogy édesanyja ne érezzen nyomást vagy kényszert.
Bár említette, hogy édesanyja jelenleg nem hajlandó orvoshoz fordulni, érdemes lenne megpróbálni olyan csoportokat vagy közösségeket keresni, ahol hasonló helyzetben lévő emberekkel találkozhat, akár online formában is. Sokszor a kortárs támogatás segíthet oldani a szorongást és izolációt. De érdemes lehet pszichológiai tanácsadást vagy online terápiát kipróbálni.
Az Ön támogatása és jelenléte hatalmas segítség lehet számára. Beszéljen vele gyakran, hallgassa meg, és legyen ott, amikor szüksége van rá. Néha a legfontosabb az, hogy valaki tudja: nincsen egyedül, és van, aki segít neki a nehéz időszakokban.
Érdemes lenne megfontolni olyan tevékenységek bevezetését, amelyek célokat adnak neki – akár apró feladatok, mint egy új hobbi, kertészkedés, vagy akár egy újabb hosszú séta szervezése a családdal. A lényeg, hogy legyen egy struktúra.
Nagyon fontos, hogy édesanyja problémáját ne próbálja egyedül megoldani. Ha úgy látja, hogy állapota romlik, és továbbra is elutasítja a segítséget, mindenképp szükséges lehet, hogy szakmai segítséget kérjen, akár egy háziorvos vagy pszichológus bevonásával.
Remélem tudtam segíteni.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaKedves Pszichológus!
Többedik gyermekem 4 éves, megkésett a mozgás és a beszédfejlődése, ez kivizsgálás alatt áll. Mindig is egy tündérbaba volt a lassú fejlődése mellett, jószívű, szófogadó is. Az utóbbi pár hónapban viszont megváltozott, a szobatisztaságra szoktatással és a cumi elvételével (nyálfolyás miatt muszáj volt), illetve nagyobb önállóság elvárása miatt egyre fokozódó dührohamok jellemzik.Fektetésnél, öltöztetésnél sokszor rugdosódik, dühöng, esetleg meg is üt. Van, hogy szinte egész nap nyűglődik, üvölt. Nagyon nehezen viselem, rendszeresen sírdogálok emiatt, ha meg veszekszem vele, akkor meg azért. Nem tudom, hogy hogy kezeljem ezeket a dühöngéseket, csapkodást. Nagyon bánt, hogy a tündéri kislányom ilyen durván bánik velem (ütni leginkább engem szokott), esetenként a 15 hónapos kistesójával is, pedig én mindig is igyekeztem szépen, türelmesen viselkedni vele. Mit tudok tenni, hogy érzelmileg ne legyek ennyire padlón ettől? Ebben kérném segítségét, tanácsát. Köszönöm.
Kedves Erika!
Nehéz helyzetben van, ugyanakkor soraiból az is kiderül, hogy elfogadja azt, hogy a kislánya valamiért nehézségekkel küzd. Az elfogadás a legnehezebb és a legfontosabb ebben a helyzetben. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem keletkezik Önben düh vagy elkeseredettség, vagy épp tehetetlenség egy-egy nehéz napon. A saját érzéseivel és megéléseivel kapcsolatban is legyen elfogadó. Érthető, ha csalódott, ha szomorú, ha dühös.Ha tudatosítja az adott helyzetben, hogy pontosan mit érez, és mi váltotta ki Önben azt az érzést, már nagyot lépett abba az irányba, hogy megküzdjön a helyzettel.
Feltételezem, a mindennapokat az is nehezítheti, hogy valószínűleg sokszor magában keresi a hibát. Próbáljon meg nem arra összpontosítani egy nehéz helyzetben, hogy az miért alakult ki, mi az oka, hanem arra, hogy mit tud tenni hogy a nehézségből a lehető legjobbat hozza ki. És legyen tisztában azzal, hogy nem létezik minden helyzetben tökéletes megoldás.
Nagyon fontos, hogy legyen lehetősége töltődni. Két pici gyerekkel nem könnyű foglalkozni, pláne, ha egyéb problémák is hozzáadódnak a helyzethez. Szánjon időt saját magára napi rendszerességgel. Ha van elérhető segítség, éljen vele, ha nincs, akkor a két kicsi mellett igyekezzen szusszanásnyi időket adni magának a töltődésre (pl. egy csésze tea erejéig).
Kitartást Önnek, remélem mihamarabb válaszokat kap a kislánya nehézségeit illetően.
Üdvözlettel;
Györe RitaJó napot! Tanácsot szeretnék kérni, hogy minek mi az oka, vagy hogy ebből hogy tudok kiszakadni. Már három éve csak itthon fekszem céltalanul. Volt pár alkalom hogy kikeltem az ágyból, de akkor is csak az ital és a drogok miatt. A volt barátaim vittek bele és ez függőséghez vezetett. Magamtól sikerült letenni, már lassan 2 hónapja tiszta vagyok. De az állandó fekvéssel nem tudok mit csinálni. Az életemmel sem tudok mit kezdeni. Haszontalannak érzem magam. A sulit otthagytam 15 évesen, mert szekáltak. Azóta nem kerestem másik iskolát, félek hogy ugyanúgy bántani fognak. Sokszor vannak akaratlanul öngyilkos gondolataim. Pár éve rendszeresen karcoltam a bőröm gondolván “Ezzel levezethetem a fájdalmaimat.„ Nagyon sokszor volt pánikrohamom is amik sokszor ájuláshoz vezettek. A szüleim elváltak. Apukám a tinédzser korra fogja meg a lustaságra mindezt, de lassan 19 éves vagyok és szeretnék valamit kezdeni az életemmel de nem tudom hogy hogy, s mint. Köszönöm válaszukat előre is!
Kedves Levélíró!
Nagyon köszönöm, hogy megosztotta a nehézségeit. Amit már most elért – például hogy tiszta maradt az alkohol- és droghasználattól – az egy rendkívül erős alap. Ez azt mutatja, hogy tud változtatni, még akkor is, ha jelenleg céltalannak érzi magát.
Gyakran előfordul, hogy a múltbeli traumák és fájdalmak olyan mértékben befolyásolják az önértékelést és a jövőbe vetett hitet, hogy nehéz a következő lépést meglátni és egyet értek Önnel, ez nem lustaság.
Említette a pánikrohamot és az öngyilkos gondolatokat. Ezek az érzések nagyon komolyak, és fontos, hogy segítséget kapjon egy szakembertől. Egy terápiás folyamat segíthet abban, hogy ne csak a fájdalmait vezesse le, hanem hogy az életét új irányba terelje, illetve segíthet a múltbeli bántalmazás feldolgozásában is, amely jelenleg blokkolhatja a továbblépést.
Ha úgy érzi azonnali ingyenes segítségre van szüksége, ezen az oldalon talál további elérhetőségeket: https://egeszsegvonal.gov.hu/maradj-egeszseges/lelkisegely-szolgalatok.html#lelkiseglyszolglatok_magyarorszgon
Írok néhány ötletet, esetleg próbálja ki valamelyiket, bízom benne segít. Fontos lenne, hogy kimozduljon.
Apró lépések bevezetése a napi rutinba: Érdemes lenne új, kis célokat kitűzni, amelyek segíthetnek fokozatosan visszatérni az aktív életbe. Például kezdje el naponta 10 percet sétálni, vagy írjon egy listát a legapróbb tevékenységekről, amiket élvezhetne. Nem kell, hogy nagy dolgok legyenek; ezek a kis lépések segítenek a napi rutin kialakításában.
Kapcsolódás emberekkel: Érdemes lenne olyan közösségeket keresni, ahol megértést és támogatást találhat. Például önsegítő csoportok vagy online fórumok, ahol hasonló helyzetben lévő emberek osztják meg tapasztalataikat.
Újrakezdés lehetősége: Érdemes megfontolni, hogy valamilyen formában – akár egy online kurzus vagy tanfolyam – újra elkezdjen tanulni vagy új készségeket fejleszteni. Ez segíthet abban, hogy önbizalmát visszanyerje, és új lehetőségeket találjon az életében.
Bízom benne talál olyan tevékenységet, ami segít abban, hogy jobban legyen, és értelmet, célt, motivációt találjon.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaÜdvözlöm!
Adott egy 2 éve fent álló ismeretség. Hol beszélünk, hol nem. Ezek interneten történnek. Minden beszélgetésünk flörtbe végződik és, hogy ő kihátrál. Személyesen is találkoztunk már egyszer. Többször elmondta, hogy ha ismét találkozunk akkor le kell üljünk megbeszélni ezt az egészet. De nem mer találkozni, és sajátos véleménye van a nőkről. Őt mindenki kihasználja, megcsalja, senki nem menne hozzá ki külföldre. Ha megszakitjuk a beszélgetést, akkor hónapokig nem beszélünk és egyszer csak újra. De mindig flört a vége. Legutóbb már megmondtam neki, hogy hajlandó vagyok közelebb költözni, de előtte ezt személyesen beszéljük meg. Nem reagált rá. Hónapokig nem beszéltünk utána. Most ismét beszélünk és kezd az egész megint abba az irányba menni . Közben a távolság köztünk csökkent. Nem tudom mivel tudnék segíteni neki, mert úgy érzem, hogy korábbi sérelmek miatt fél, önbizalom hiányos. Viszont fontos lehetek neki, ha ez a körforgás állandó.
Kedves Zoé!
A leveléből nem derült ki, hogy az internetes kapcsolatával milyen kérdés vetődik fel önben, hogy miben kér segítséget? Én azt olvasom ki a leveléből, hogy tanácstalannak érzi magát, mitévő legyen ezzel a férfival kapcsolatban. Tanácstalan, mert talán szeretné tudni, mit tehetne azért, hogy ez a kapcsolat még szorosabb legyen? Maga hogy definiálná ezt a kapcsolatot? Mit szeretne ezzel a férfival? Mivel lenne elégedett? Merre terelné ezt a kapcsolatot? Fontosnak tartom, hogy megvizsgálja a saját érzéseit, vágyait ezzel a férfival kapcsolatban és ezt meg is tudják beszélni az egyik alkalommal.
Remélem sikerül dűlőre jutnia, hogy mik a tervei ezzel a kapcsolattal!
Minden jót kívánok!
Üdvözlettel: Kovács Gábor pszichológus
Jó nalot!14 éves lány vagyok. 3 éve elváltak a szüleim, akkor azt mondtam mindenkinek hogy “semmi bajom” és annyit mondtam hogy én is elhittem…
De nemrég rájöttem hogy nagyon nem vagyok jól néha rámjön a szomorúság és elkezdek sírni. Nem tudok magammal mit csinálni nagyon szomorú tudok lenni akár napokig… félek hogy bántani fogom magam, eddig még csak a bőrömet tépkedtem és mást nem csináltam, nem is akarok de félek hogy megteszem.
Kedves Eszti! nagyön -nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetben vagy! A szüleink válása az egy krizis- helyzet, amely mindenkit megérint. Sajnos nem lehet érzelemmentesen és feszültségmentesen válni. Ha nem vagy jól (bőrtépés) és az önbántalmazó gondolataid súlyosbodnának, javaslom, hogy mindenképpen kérj segitséget, értesitsd szüleidet és keressetek fel egy szakembert! Mi is állunk rendelkezésedre, az oldalunkon számos kolléga közül választhatsz,,,, Akár engem is kereshetsz, üdv: Lengyel Kata
Lengyel KatalinÜdvözlöm!
Az én problémám az lenne. Ha a párom dühös, de nem rám miért van rám hatással? Egyszerre érzek félelmet, szorongást. Van, hogy éreztet velem dolgokat szó szerint. Vannak jelek amiktől befeszülök. Van, hogy akire dühös akkor ugy érzem mindekire az. Mert annyira kivetiti. Valahol érzem, hogy félnem kell tőlle mert nagyon agresszív. Van, hogy neki esik dolgoknak és szétveri. Sokat panaszkodik, de engem nem hallgat meg soha.
Kedves Andrea!
A jogrendszer szerint az is erőszaknak, másik személlyel szembeni bántalmazásnak minősül, ha az illető verbálisan (azaz szavakkal, kiabálva vagy sértő, bántó, megalázó szavakat használva) erőszakos vagy az is, ha mellette, a környezetében csapkod, tör össze dolgokat (azaz nem a másik személyt veri meg, hanem tárgyakon tölti ki a haragját). Tehát az Ön megélése, érzése, hogy ilyenkor fél, teljesen jogos.
Sokkal kevesebb feszültséget is már empatikusabb személy megérez a másiknál, különösen ha együtt él vele.
Mivel nemigazán hallgat Önre, valószínű, hogy nem nagyon tudják békés módon megbeszélni a dolgokat, azt, hogy Önt a párja viselkedése hogyan érinti – így kevés lehetőség marad a kapcsolat rendezésére, változtatására. A kérdés ezért inkább az, hogy Ön mit tehet a saját érdekében? Ön mit tud változtatni, hogy elviselhetőbb legyen a párja viselkedése, kevesebb félelmet, szorongást éljen át? Milyen biztonsági lehetőségei vannak, amivel csökkenteni tudja a félelmét? Ne abban gondolkodjon, hogy a párja miben, hogyan tudna változni, változtatni, hanem hogy Önnek milyen lehetőségei, védelmi rendszerei vannak?
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaJó napot!
Komplexebb problémám van mint a stresssz.
Nemrég volt egy szakításom ami nagyon megviselt, de a kapcsolat is nehéz volt. A kapcsolatom traumatizált.
Emellett belevezetett a mély kútba. 38 éves vagyok és nincs felmutatható igazi eredményem.
Tudom hogy ennél biztos érdekesebb történet is van. De nagy szükségem lenne a segítségre.
Gyakran magam mögé nézek hátha ott van az exem. Szorongok stresszel. Céltalannak érzem magam.
Rossz szokásaim vannak.
Üdv
Gergő
Ui.: ha ön nem is vállalna kérem válaszoljon és mutasson irányt hogy hol keressek segítséget
Kedves Gergő!
Ha jól értem a leveléből, akkor a szakítás óta nem talál vissza önmagához, mintha elveszett volna az életének értelme, ami addig célt adott. Ez most talán hiányzik az életéből. Valami, ami értelmet ad az életének.
Ha szeretne egy szakemberrel beszélgetni ezekről a kérdésekről, nálunk is kereshet olyan pszichológust, akit szimpatikusnak talál.
Remélem megtalálja a megfelelő szakembert!
Üdvözlettel: Kovács Gábor pszichológus
Kedves Dr. Nő/Úr!
Hiányzik az exem pedig már három éve szakítottunk. Én szakítottam vele, mert úgy éreztem elhanyagolt viszont azóta depresszióval küzdök és nagyon bánom. Nagyon hiányzik ez az időszak, és nem tudok túllépni rajta, ebben az időben boldog voltam. Pedig van párkapcsolatom most, éd neki is, de van hogy sírva kelek fel, szinte minden nap eszembe jut az exem. Hogy tudnék túllépni rajta vagy segíteni magamon, mert már lelkileg összeroppanok és az idő csak megy és semmihez nincs kedvem… Azt érzem megérdemlem életem végéig a szenvedést, hogy ilyen buta voltam, hogy nem becsültem meg őt.
Kedves Angelika! Megértem elkeseredését és szomorúságát. Egy kapcsolatot is meg kell gyászolni és fel kell dolgozni a szakitást. Ha ez hosszabb ideig elhúzódik:” Elhúzodó gyászreakciónak hivjuk” (már 1 éven túl), amit feltétlenün szükséges lehet kezelni. Főként ha depressziója (ön szerint az, vagy diagnosztizált?) romlana, súlyosbodna, mindenképpen javaslom szakember felkeresését a problémája orvosolása érdekében,. Oldalunkon számos kolléga közül választhat, várjuk szeretettel:Üdvözlettel
Lengyel KatalinÜdvözlöm!én egy olyan problémával fordulok önhöz ami engem már nagyon régóta nyomaszt..egyszerűen nem vagyok megelégedve az élet sorsommal és azt érzem, hogy nem tudok sehogy ezen változtatni.Én egy erdélyi származású lány vagyok de mindig is úgy éreztem,hogy én egyáltalán nem jó helyre születtem mindig is Budapesten akartam élni oda vágyakoztam folyton de sajnos nem volt/nincs rá lehetőségem, hogy tényleg ott lehessek..már 3 éve Angliába költöztem a párommal itt dolgozunk egy csirke gyárban amit nagyon utálunk mindketten de itt van jó pénz keresési lehetőség penzileg jövünk ki csak jól másképp nemigazan vagyok én boldog.semmi vegzettsegem nincsen sajnos még erettsegim sincs ezért tudom, hogy csak ez jut nekem. Kérem segítsen hogyan fohadjam el ezt az élet sorsom ? Mit csináljak,hogy könnyebb legyen ? Annyira szomoru bele gondolnom, hogy úgy kell le élnem a további életem, hogy soha nem lehetek ott ahol igazán szeretnék és boldog lehetnék..hogyan fogadjam ezt el ?
Kedves Hanna!
Sajnálom, hogy reménytelennek érzi az életét és tehetetlenséget él meg. Amikor az ember azt tapasztalja több alkalommal, hogy nem tudja befolyásolni a sorsát, akkor egy idő után hajlamos feladni a próbálkozást, és beletörődik abba, hogy ez van, ennyi jár. Azonban ez nem egészen így van. Jó néhány dolog van, amit az ember tényleg nem tud befolyásolni és megváltoztatni, de egy csomó van, amit viszont igen. Nézzen szét maga körül, gondolja át az életét! Mik azok az apró dolgok, amikben igenis tud változtatni? Az ember megváltoztathatja a viselkedését, a reakcióit. Ön dönt arról, hogy kivel él, hogy mivel tölti a szabadidejét stb. Próbáljon pici változtatásokat becsempészni az életébe, hogy megtapasztalhassa annak a jó érzését, hogy meg tud tenni dolgokat, tud hatni az életére. Kezdjen bele egy új hobbiba, vagy kezdjen el sétálni minden nap, vagy olvasson egy könyvet. A lényeg, hogy kezdjen bele valamibe és tartson ki benne. Ez az érzés hozzásegítheti Önt ahhoz, hogy átformálódjon a véleménye arról, hogy reménytelen és befolyásolhatatlan az élete. Nem könnyű ez az út, de érdemes megpróbálnia.
Amennyiben a lehangoltság ennek ellenére tartósan Önnel (1 hónapnál tovább) marad, érdemes szakember segítségét kérnie.
Udvözlettel;
Györe RitaSzexuális kapcsolatba kezdtem volna egy kedves, szexmániás nővel, (55) de nem értem el erekciót. Ez a viszony 4 hónapja tart, elején a fennálló alvás zavart (2óra alvás) okoltam, jelenleg helyre álltam gerodorm altatóval 6,5 órát is alszom. De az ötödik alkalommal is az történt, hogy maximális izgatás hatására is sokára lett kőkemény, majd aktus alatt egyszerűen elvesztettem a keménységet. Működik rendesen, de vele nem. Az 5. Alkalomig stresszeltem, bizonyítási vágy, önértékelés stb. Sikertelenség után elengedtem a streszt, nevettem, nem való nekünk a szex. De hogy elfogadtam, nem feltétlenül jelentheti, hogy legközelebb menne ezzel tisztában vagyok. Létezik, olyan, hogy valakivel egyáltalán nem passzol az ember?
Helyre állhat ez a zavar?
Köszönöm válaszát!
Kedves Kérdező!
A stressz, a teljesítménykényszer, és az önértékeléssel kapcsolatos problémák gyakran befolyásolhatják a szexuális teljesítményt, különösen akkor, ha magas elvárásokat támasztunk magunkkal szemben. A partnerrel való kapcsolat dinamikája, és az Ön saját érzései mind befolyásolják a folyamatot.
Előfordulhat, hogy két ember szexuálisan nem teljesen kompatibilis, még akkor is, ha más területeken jól működik a kapcsolat. Ez nem ritka, és sokszor nem a fizikai vonzalom hiányán múlik, hanem a közös ritmus, kommunikáció, valamint a kölcsönös igények és elvárások összehangolásán. Az, hogy egy bizonyos helyzetben nem sikerül elérni a kívánt eredményt, nem feltétlenül jelenti azt, hogy ne lenne helyreállítható a szexuális összhang.
Bár Ön már jelezte, hogy az alvásproblémáit sikerült kezelnie, nem kizárt, hogy más fizikai tényezők is befolyásolják az erekció tartósságát. Érdemes lenne konzultálni egy urológussal, andrológussal, hogy kizárják az esetleges szervi problémákat. Bár írta, hogy mással működik, ebben az esetben ennek kisebb az esélye, de ennek ellenére is érdemes lehet utána járni.
Az, hogy Ön elengedte a stresszt és képes volt humorral kezelni a helyzetet, mindenképpen pozitív, azt mutatja, hogy képes reálisan értékelni a helyzetet, ami fontos lépés lehet a probléma megoldásához. Az, hogy a jövőben ez javulhat-e, részben attól is függ, hogy mennyire tudja a stresszt kezelni és milyen mértékben tudnak közösen a partnerével dolgozni ezen a kérdésen.
Összességében a szexuális diszfunkció sokféle tényező eredménye lehet, és gyakran időre, türelemre, valamint szakértői segítségre van szükség a megoldáshoz.
Üdvözlettel,
Sárkány AnitaÜdv! Együtt élek két éve a párommal. Rájöttem, hogy folyamatosan nőknek irogat instagrammon. Rengeteg nőnek. Nagyon obszcén dolgokat. Emellett a szexuális együttléteink száma leredukálódott körülbelül havi 1re. Tudom hogy szeret. De eggyáltalán nem kapom már meg tőle az érzelmi biztonságot. Az én szeretetnyelvem a testi érintés. Ő egyáltalán nem szereti ezt. Azt érezteti velem, hogy túl sok vagyok. Emellett alkoholproblémái is vannak. És ha bármiről megpróbálok vele beszélni tagad és megsértődik. Emellett folyamatosan társaságba jár.Minden szabadidőnkben. Meg sem próbál velem kettesben lenni. Közben pedig nagy tervei vannak velem. Velem akarja leélni az életét. Kiköltöztünk külföldre, hogy megalapozzuk a közös jövőnket. Én egyébként a kapcsolaton bellül nagyon odaadó voltam mimden téren. Kompromisszumokat kötöttem. Sokat. A kérdésem az lenne, hogy hogyan lehet valahogy kommunikációra bírnom? Vagy érdemes-e egy ilyen embert? Vagy a saját lelki békém érdekében inkább engedjem el?
Kedves Regina!
Nagyon együttérzek Önnel, hiszen komoly csalódáson megy most keresztül és tanácstalanságában nem tudja mit tegyen, hogyan férjen közelebb a párjához, aki úgy tűnik, érzelmileg elhagyta önt. Ez tényleg nagyon fájdalmas lehet, ha a másik fél figyelmen kívül hagyja, nem reagál magára, tagad és kihátrál a kapcsolatból. A konfliktuskerülő emberrel tényleg nehéz az őszinte érzésekről beszélni, de a legtöbb, amit megtehet, ha őszintén, kritikától és ítélkezéstől mentesen kifejezi neki az érzéseit, azzal kapcsolatos szükségleteit és utána legyen kész a párbeszédre, vagyis igyekezzen meghallani hogy a párja mit akar és mire vágyik. Erről nagyon fontos lenne beszélgetni, vagyis hogy meghallhassák egymás vágyait, szükségleteit. Mondják el egymásnak, hogy mit várnak ettől a kapcsolattól, mit várnak egymástól. Tehát úgy tudja kommunikációra bírni a párját, ha maga meg tud neki nyílni és őszintén elmondani neki, hogy mit érez és mire van szüksége. Ennek persze feltétele, hogy a párja is mutasson nyitottságot és legyen befogadó állapotban. Ha ez nem jön létre, ott tényleg nehéz lesz egymáshoz kapcsolódni és megérteni egymást.
Ha szakember segítségét kérné a helyzet kezeléséhez, akkor javaslom, hogy az oldalunkon keressen egy szimpatikus szakembert, akivel át tudná beszélni a helyzetet részletesebben.
További minden jót kívánva:
Kovács Gábor pszichológus
Jónapot kívánok.Szülés után panikbetegségem lett amit hosszan 4 év alatt kezeltem ki saját magamból.Azonban azt észre vettem hogy valahogy rajta maradtam.Rámtörnek szóró időszakok, túlságosan félek.Ráparázok dolgokra, pl van hogy a pulzusom figyeltem , van hogy ráktól féltem van hogy a depressziótól féltem mivan ha az leszek…pontosan nem tudom mi a baj velem,de volt hogy attól féltem hogy el tudok e menni a gyerekekért az óvodába.dolgozom rendesen,de ezek a rám rám törő időszakok nagyon rosszak.mi a lehet a pontos bajom? Évek óta csak találgatok.koszonom a választ
Kedves Alexandra!
Nagyon sajnálom, hogy ilyen nehéz érzésekkel, félelmekkel kell megküzdenie időszakosan, ez nagyon nehéz lehet! Sajnos a szorongás, pánik tünetek hátterében sokminden állhat, ezeket a tüneteket, negatív automatikus gondolatokat, érzéseket egyedül megdolgozni nagyon nehéz, sokszor nem is sikerül. Ha van rá lehetősége, mindenképpen javaslom, hogy kérje pszichológus vagy klinikai szakpszichológus segítségét, hogy jobban rálásson a tünetek kialakulásának a miértjére és meg tudja haladni őket, de legalábbis elviselhető mértékűre csökkenteni! Az oldalon található szakemberek mindegyikét jószívvel ajánlom, bárkitől tud kérni előjegyzést, vagy időpontot foglalni, ha van szabad.
Amennyiben jelenleg ezt nem engedheti meg magának, a tünetek csökkentésére fordítson hangsúlyt – próbálja megfigyelni, naplózni a gondolatokat, érzéseket ezekben az időszakokban, felismerni, hogy milyen események, akár személyek, feladatok tudják ezt triggerelni és készüljön ezekre tudatosan. A sport, megfelelő mennyiségű és minőségű alvás és egészséges étkezés is nagyon sokat tud segíteni a stresszes, terheltebb időszakok átvészelésében.
Sok sikert kívánok önnek!
Üdv, Rita
