Pszichológus válaszol

Kérdezzen pszichológusainktól

Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-­mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.

Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.

A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.

Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.

Személyes konzultáció

Ha négyszemközt
szeretne beszélni…

… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.

Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.

szakembereink

Gyakran felmerülő kérdések

Kérdezési szabályzat

1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.

2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.

3, Ugyan annak a pszichológusnak lehet válaszolni ezután is, utalva a korábbi levelezésre.

4, Érdemes tudni, hogy a hosszas levélváltások szakmai szempontból kerülendők.

Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?

Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.

Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.

Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?

Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot

Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)

Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?

Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.

Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.

Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!

Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.

Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?

Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!

Jó napot kivánok!
Őszintén nem is tudom,hogy hogy fogalmazzam meg a problémám.Németországban élünk a barátommal,én később jöttem ide,mint ő,mivel neki már itt volt munkahelye.A német nyelvet ő itt tanulta meg,egy németnyelni kurzuson,amikor én idejöttem,úgyvolt,hogy én is egy hasonló kurzust fogok elvégezni,de az állam már nem segit ilyenen,szóval csak önállóan lehet fizetni.Mivel én nem tudom a nyelvet,egyenlőre nincs is munkám,vagyis csak az alapot tudom,próbáltam dolgozni egy étteremben takaritónőként,egy román nővel,kb 5 napik dolgoztam vele,nagyon elrontotta a pszihikámat,vagyis inkább félelmet hozott rám a munkával kapcsolatban,ezután egy ideig megint nem dolgoztam,azután volt egy munkalehetőség egy gyárban,ahol németül beszéltek mindig ,amit én nem nagyon értettem és mindig csak rángattam,úgy ahogy az ezelötti munkahelyen is,annyira nagy félelmet keltet ez bennem,hogy most félek a munkától.
Jelenleg most úgy élünk,hogy a barátom dolgozik,én jelenleg itthon vagyok,és annyira de anynira rossznak érzem magam emiatt,én nem vagyok az a lány,aki a pénzén élne,és nem is akarok úgy élni,hogy csak ő keresi a pénzt,mivel nem tudom a nyelvet meg nem is dolgozok,olyan tehetetlennek érzem magam,és mindig csak az a gondolat fog meg,hogy csak a fején ülök.Annyira szeretném már azthogy saját pánzem legyen,hogy én is tudjak neki segiteni a költségekben,hogy elérjünk sok mindent,de egyszeűen annyira félek a munkától,félek attól,hogy mi lesz,félek a mindennapi muszáj keléstől,olyan érzésem van,hogy kötelesek vagyunk valakinek dolgozni,hogy muszáj,és ez annyira félelmet hoz belőlem ki,hogy azt érzem,hogy egész életünkben csak dolgozni is kellesz és olyan munkán,amin nem szeretnénk,és ez a legfélelmetesebb.Annyira félek munkába kezdeni,de viszont én igy nem akarok élni.ÉS nem tudom,hogy mit tegyek ilyenkor,nagyon reménykedem a maga segitségére,tényleg,nagyon fontos lenne ez számomra,annyira elveszett vagyok,annyira nem tudjam,hogy mibe kezdjek,mi legyen a következő lépés,de nem akarom tehetetlennek érezni magam,akarok valamit elérni,akarok fejlődni,de nem tudom hogyan,mitévő legyek…
Előre is köszönöm a válaszát.

Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Levele alapján úgy gondolom, hogy félelméről érdemes lenne szakemberrel beszélnie, hogy mi minden állhat mögötte. Említette, hogy nem beszéli a német nyelvet, s emiatt feszeng egy munkahelyen, illetve azt is a munkával járó kötelezettségekhez (pl. rendszeres megjelenés) is kérdésesen viszonyul (hogyan viszonyuljon a munkahelyéhez, a főnökéhez, a belső bizonytalanságaihoz). Arról nem írt, hogy a családjában milyen példákat látott a munkához való viszonyulásban, volt-e már Önnek korábban valamilyen negatív munkatapasztalata (pl. diákmunka), mennyire érzi jól magát külföldön, a párkapcsolatával mennyire elégedett, a koronavírus helyzet okoz-e félelmet Önben stb.

Érdemes lenne végiggondolnia ezeket szakemberrel közösen, igény esetén munkacsoportunk pszichológusai közül is választhat négyszemközti online tanácsadásra szakembert.

Az alábbi blogbejegyzéseinket javasolt lenne megtekintenie:

Napjainkban fiatalnak lenni: a kapunyitási pánikról

Lelki immunrendszerünk erősítése a koronavírus járvány idején

A külföldön élő magyarok nehézségeiről röviden

A hivatásunk milyen összefüggésben áll lelki egészségünkkel?

Üdvözlettel:

Szabó Lili Céltalanság / 2020.11.21.

A problémám az, hogy vén egy családos ember, aki régebben nagyon tetszett, de természetesen nem akartam tönkretenni a családját, így nem léptem. Ő 40 éves. Mostanára teljesen sikerült túltennem magam rajta. Nemrég találkoztam vele újra, és azt látom, hogy jeleket ad nekem. Folyamatosan keresi az alkalmat arra, hogy találkozzunk, és mindíg fülig ér a szája, meg kacsintgat, amikor beszélünk. A szerintem legegyszerűbb megoldás az lenne, hogy megbeszéltem vele, hogy ez így nem lehetséges, de itt jön a probléma. Neki az apja, amikor ő még kicsi volt, elhagyta a családját egy fiatalabb nőért, de később felakasztotta magát. Rengeteget hallott arról, hogy akinek a szülője öngyilkos lesz, annál megnő a kockázat arra, hogy akár ő is ilyet tegyen, és nagyon félek, hogy bármit lépek, annak akár súlyos következménye is lehet.

Kedves Rebeka!

Köszönjük a levelét!

Egyet értek Önnel abban, hogy az öngyilkosság előfordulása növeli a további előfordulás esélyét a családban, mert ezt a megküzdési módot ismerik, azonban ez mindig egyéni döntés eredménye. Ha tehát úgy érzi, hogy nem szeretne ezzel a férfivel kapcsolatba lépni, akkor képviselje az álláspontját, s a férfi esetleges negatív reakciójából következő önmaga elleni agresszió kizárólag az ő felelőssége lesz, hiszen mindenki élete a saját kezében van. Azonban ha úgy érzi, hogy nehéz ezekkel az érzésekkel megküzdenie, akkor mindenképpen kérje pszichológus segítségét!

Üdvözlettel:

Gór Dóra

Egyéb / 2020.11.19.

Jó napot!
Kapcsolatfüggő vagyok, fél évig jártam szakemberhez de elfogyott a pénzem és amúgy sem éreztem semmiféle javulást ezért abbahagytam. Egyik toxikus kapcsolatból ugrok át a másikba és testi elvonási tüneteim lesznek ha éppen egyedül maradok egy éjszaka.Tudom, hogy ez nem jó és változtatnom kéne de mindig úgymond visszaesek. A járvány miatt már munkám sincs, nincs pénzem szakemberhez fordulni. Mit javasol? Esetleg kapcsolatfüggőségről szóló könyvek segíthetnek?

Köszönöm.

Kedves Anna!

Köszönjük a levelét!

Mindenképp értékesnek tartanám a terápiája folytatását, de érthető az anyagiak miatt való befejezés. Ebben az esetben is szoktunk csoprotterápiát ajánlani, melyek úgy tudom online továbbra is működnek. A CoDA a névtelen társ- és kapcsolatfüggők csoportja, az SLA pdig az anonim szex és- szerelemfüggők csoportja. Mindkettő ingyenesen látogatható. Ezeken az üléseken fognak tudni Önnek ajánlani speciálisan a porblémájához illeszkedő olvasmányokat.

Üdvözlettel:

Gór Dóra

Párkapcsolati problémák / 2020.11.17.

Tisztelt úr/hölgy. Most léptem ki egy 8 hónapos párkapcsolatból.azért léptem ki mert túls sok vita S sértő megjegyzést tett.s azzal a kérdéssel fordulnák önökhöz hogy mit tudok tenni hogy a volt párom ne adja fel az életét.már 2 napja fenyegetőzik az öngyilkoságal.sajnos elöttem dobta ki a gyógyszereit.el mondta az ő szavaival hogy hogy fog meghalni.nagyon súlyos S sértő szavakat agatott rám ,S megalázó testi kifejezésekkel tett célzásokat.már sajnos a halálomat is kívánta nekem .azt mondta hogy amíg nem kezelem párként akkor az én lelkemen fog száradni a halála.én mondtam hogy barát S nem tudja el fogadni azt hogy barát.el torzult arcal mondta a nagyon sértő szavakat S megjegyzéseket.nagyon el vagyok keseredve S nem tudom hogy mit tudok tenni az ellen hogy a saját életét ne dobja fel S fogadja el hogy barát.elöre is köszönöm válaszukat S segítségüket.ui:elkeseredett nő.

Kedves Ildikó!

Köszönjük a levelét!

Véleményem szerint, ha nem érezte magát jól a kapcsolatában, sok bántás és sértés érte, akkor teljesen megérthető a kilépése. Ezt a párja láthatóan sajnos nem tudja elfogadni, s különböző eszközökkel próbálja Önt meggyőzni arról, hogy folytassák. Felmerül ilyenkor a kérdés, hogy egy ilyen kapcsolat megmentése mennyire lenne hasznos az Ön számára, hiszen már megbánáson, sajnálaton alapulna. A párja fenyegetésének valóság alapját bejósolni nem tudjuk, de fontos, hogy az öngyilkosság esetleges bekövetkezése esetén semiképp nem az Ön hibája lesz, mindenkinek a saját döntése, hogy mit tesz az életével. A korábbi kapcsolatukra tekintettel, ha segíteni szeretne neki ebben a helyzetben, akkor a legtöbb, amit tehet, hogy segítséget hív számára, ha úgy érzi, hogy valóban nem jó a pszichés állapota.

Üdvözlettel:

Gór Dóra

Egyéb / 2020.11.17.

Jónapot.több mint 4 év után elhagyott a párom.már több mint 1 hónapja ennek és még mindig csak sírok mert én nagyon szeretem és hiányzik.ő nem keres engem.az elején még kerestem de csak szavakkal bántott.aszt mondta,hogy már az elején elkellett volna hagynia és csak lehúztam,ő maga akar lenni.én nem haragszom rá csak fájdalmat érzek.Sokszor zsaroltam őt érzelmileg.volt mikor összevesztünk és összepakoltam.arra vártam,hogy odajöjjön és átkaroljon,hogy szeret és mindent megoldunk.Mindig mondtam neki,hogy nagyon félek attól,hogy egyszer hazamegyek és összelesznek rakva a dolgaim.és mikor már szakítani akart ezt megtette.aszt mondta,hogy azért tette mert tudta,hogy fájni fog.én nagyon szeretem őt.mit tegyek?felejtsem el?értelmetlennek érzem az életem

Kedves Kérdező!

Köszönjük a levelét!

Véleményem szerint érdemes lenne választ talánia arra a kérdésre, hogy miért tud ilyen intenzíven kötődni egy olyan személyhez, aki sok fájdalmat okozott Önnek. Ha a párja elutasító, akkor el kell tudni engednie, azonban az üresség és az értelmetlenség érzéssel mindenképpen érdemes lenne dolgoznia egy pszichológussal.

Üdvözlettel:

Gór Dóra

Egyéb / 2020.11.17.

Én már küldtem üzenete

Kedves Andrea!

Kérem írja le újra a kérdését, hogy tudjunk Önnek segíteni!

Üdvözlettel:

Gór Dóra

Konfliktus a családban / 2020.11.17.

Magas vérnyomásom van, februárban rosszul lettem a munkahelyemen, azóta rettegek hogy ez megismetlodik, most már 2 hónapja táppenzen vagyok, remegek, szorongó, viszont már voltam pchihologusnal, aki fel írt egy gyógyszert, nevszerint a chippat, igaz még nem telt el a 10 nap!!!!! Így ismeretlenül is kérdezem, ki lehet jönni ebből, a gyógyszer tényleg fog segíteni??? Köszönöm szépen a segítséget!!!!!! Dobronyiné

Kedves Dobronyiné!

A pánik megfelelő szakemberi segítséggel kezelhető és a pánikrohamok és annak tünetei nagymértékben csökkenthetőek. A gyógyszer a tünetek csökkentésében képes segíteni, a pszichológusi segítség pedig a lelki háttérben tud javulást eredményezni. Teljes mértékben maga a pánikbetegség nem tűnik el örökre, de nagyon nagy javulás várható, továbbá a közös munka eredményeként a tünetek akár el is maradhatnak.

Balogh Ádám Félelmek és szorongások / 2020.11.17.

Tudom, hogy van valami baj velem. Csak még nem tudom mi az. És ezért akartam tanácsot és úgy mond elemzést kérni magamról. Hogy pontosan miből gondolom, hogy valami nincs rendben? Abból, hogy néha rám tör egy olyan érzés, hogy értani akarok másnak vagy magamnak. Például néha történik olyan, hogy a macskám nem akar a kezemben maradni és én egyszerűen bekattanok ilyenkor. Meg ütöm őt és meg szorítom úgy, hogy tudom fáj neki de abban a percben nem érdekel. Aztán nagy nehezen , de elengedem és olyankor teljesen össze omlok. Gyanakodtam a kissé traumás gyerek koromra. De szeretem volna egy szakértőhöz fordulni. És mindezt úgy, hogy a családom ne tudjon róla. És nem szeretném ha ezek a késztetéseim elfajulnának. Nem akarok bántani senkit. Vannak ez mellet elég eszelős és brutális gondolatom, és a szexuális indentitásom is elég szokatlan. Remélem tud nekem segíteni valamennyire.

Kedves Kérdező!

A traumás gyermekkor sok dolgot eredményezhet felnőttként. Nagyon jól tette, hogy próbál segítséget kérni, ez egy fontos döntés. Az indokolatlan agresszív viselkedés és furcsa, erőszakos gondolatok mögött sok ok húzódhat, melyek megállapításához több információ lenne szükséges. Azonban ehhez ez a felület nem alkalmas. Javaslom, hogy ha van lehetősége rá, akkor személyesebb formában keressen pszichológust, akár online módon, hogy eltudja mondani érzéseit, gondolatait. Honlapunk szakemberei is szívesen segítenek, és egyeztetnek Önnel, ha felkeresi őket. Addig is a legnagyobb erőforrás, hogy nem akar bántani másokat, se önmagát.

Balogh Ádám Egyéb / 2020.11.17.

Szép délutánt kívánok Doktor úr!
Nem is tudom hol kezdjem…. Augusztus 26-án elvesztettem első babámat… Akkor még fel sem fogtam mi történt nem éreztem semmit de ahogy teltek a napok a hetek bűntudatot éreztem magamat okoltam/okolom a történtek miatt és ez napról napra rosszabb… Párom nem segít a feldolgozásában… Szorongok nem tudok aludni ha meg alszok akkor rosszat álmodok és felkelek… Már hetek óta alig eszek és undorom van minden ételtől. Hangulat ingadozásom van mindig és magamban kezdek fájdalmat okozni pl azzal hogy nem eszek és napi 6-7 bögre kávét iszok… Rosszul vagyok állandóan remegek és fáj a fejem hanyingerem van de nem teszek ellene semmit. Félek hogy párom el hagy és állandóan gyanakvó vagyok alaptalanul. Neki nem mutatom ki a problémámat akkor sirom ki magam ha alszik vagy nincs itthon! Nem tudom mihez kezdjek. Köszönöm előre is a válaszát!

Kedves Kérdező!

Elveszteni egy gyermeket fájdalmas és nagyon nehéz érzésekkel jár. A gyász akár szélsőséges érzelmeket és viselkedést is kiválthat. A leírtak miatt én fontosnak tartom, hogy minél hamarabb keressen fel egy pszichológust akivel eltudnak kezdeni egy olyan folyamatot amely során feltudja dolgozni az Önt ért traumát. A segítség kérés a legelső lépés, amit részben már megtett azzal, hogy írt nekünk, de fontos hogy tovább haladjon ezen az úton.

Balogh Ádám Egyéb / 2020.11.17.

Miért van az hogy minden ilyen társadalmi dolog undort és gyűlölelet vált ki belőlem?
Tanulás, munka. Szerintem ez szenvedés
Mások mit élveznek a tanulásban és a munkában?
Dolgozni max a megélhetésért éri meg.
Párkapcsolat. Az is szenvedés.
Szerintem szenvedés, elvárás és szorongás. A tanulás, munka és párkapcsolat.
Elvárás hogy x évesen ilyen meg olyan dolgaid legyenek. Miért is? Mert valami sznob lenéz érte ha nincs? Nem azért élünk hogy élvezzük, mindenki máshogy élvezi nem?
Nem vagyok társadalmi ember.

Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Levele alapján úgy gondolom, hogy sokat gyötrődik azon, hogy mások miként állnak a tanuláshoz, munkához, párkapcsolathoz, társadalomhoz, s Önben ezek negatív érzéseket keltenek. Javaslom, hogy keressen fel önismereti csoportterápiát, ahol behozhatja problémáit, s meghallgathatja mások reakcióit ezekre a felvetésekre. Mások visszajelzése Önben is építő gondolatokat teremthet, s a saját működési módja megértését is segítheti.

Üdvözlettel:

Szabó Lili Önismeret / 2020.11.16.

Üdvözlöm!
S. (moderálva)Katalin vagyok. 3 éve élek párkapcsolatban. Tudom, hogy a barátom sohasem csalna meg. Neveltetés miatt tudom, valamint nagyon sokat nyitott felém és merem ezt hinni. Nagyon szeretjük egymást viszont van egy kis baj.
Van egy hatalmas nagy problémám, ami kihat a párkapcsolatomra. Tudom, hogy beszélhetünk egészséges féltékenységről. Viszont ami nekem van, az lassan beteges. Saját magamon veszem észre a hibát, de sajnos nem tudok ellene tenni, vagy nem tudom mit tehetnék ellene. Annyira elfajult a féltékenységem, hogy ha megnéz a párom egy lányt az utcán rosszul esik és közlöm vele. Vagy például ha elmegy masszőrhöz és meggyúrja a hátát. Ez nem normális, tudom. Sokat olvastam róla, hogy lehet gyerekkori trauma. Én 6 évesen vesztettem el az akkor 11 éves nővéremet leukémia miatt. Sajnos nem anyukámmal éltem 6 éves koromig hanem a nagynénimmel. Viszont nehogy félre értsen, szerettem ott nagyon.
Szeretnék tanácsot kérni Öntől, hogy hogyan tudnám kezelni ezeket a hibáimat. Nem szeretném ha ez miatt menne tönkre a kapcsolatom.

Kedves Katalin!

Köszönjük megkeresését!

A féltékenységének kezelése egyéni pszichoterápiával lehetséges. Ha szeretne belefogni, pszichológust akár munkacsoportunkból is választhat.

Üdvözlettel:

Habis Melinda Párkapcsolati problémák / 2020.11.16.

1 párkapcsolatom volt mindössze 4 hónapig tartott történt pár dolog de még az orális sz.xig se hagytam elmenni a dolgot végül nem bírtam elviselni az egész helyzetet szakítottam.
Nem érdekel a sz.x se más hozzá kapcsolódó dolog,undort vált ki belőlem illetve rettegést hogy ha sor is kerülne rá biztos szörnyen teljesítenék.
Lett volna lehetöségem kipróbálni lánnyal és fiúval is de egyik sem érdekel túlzottan.
A párkapcsolatokkal a legfőbb bajom a rettenes féltékenykedésem,egyszerűen nem tudom elfogadni még csak azt sem ha mondjuk tegyük fel van egy párom és még ha csak rámosolyog egy másik nőre.
Bizalmatlan vagyok menekülök az emberi kapcsolatoktól egy barátom sincs max haverok akikkel néha néha beszélünk telefonon.
Szörnyen érzem magam hogyha arra gondolok hogy a páromnak vannak exei,másokba is szerelmes volt,másokkal is lefeküdt fogta a kezét stb stb.
Nem ért semmilyen zaklatás gyerekkoromban a szüleimmel nem a legfényesebb a kapcsolatom semmi magánszféra 18 éves koromig annyit nem engedtek hogy suli után plusz 1 órát találkozzunk az osztálytársakkal sok vita stb
Lehet hogy aszexuális vagyok? Mi a baj velem?

Kedves Bernadett!

Érdemes lenne önismereti munkába fognia, hogy jobban értse a saját mentális működését. Többek között azt, hogy miért bizalmatlan emberekkel, milyen tényezők állhatnak annak hátterében, hogy nem érdekli a szex, inkább undorodik tőle.

Üdvözlettel:

Habis Melinda Szexuális zavarok / 2020.11.16.

Kedved Hölgyem/Uram!

Kezdek komolyan aggódni, hogy valami nincs teljesen rendben. Úgy érzem, elvesztettem a kontrollt a gondolkodásom fölött.
Nemrégiben sikerült nagyon jó áron megszereznem egy könyvsorozatot, amire már elég rég fájt a fogam. Szörnyen boldog voltam, hogy végre a magaménak tudhatom.
És itt nem is álltam meg, ugyan ettõl a szerzõtõl még két sorozatot beújitottam, szintén nagyon jó áron…
Ekkor rájöttem, hogy tulajdonképp pár kötet, és az iró összes magyarul megjelent kötete ott lesz a polcomon.
Ez a gondolat olyan izgalommal töltött el, hogy rögtön keresgélni kezdtem az interneten, hol is tudnám beszerezni a maradék mûveket, hogy teljes legyen a gyûjtemény… Habár pénzem jelenleg egy fitying sincs.
Megtaláltam az utolsó hiányzó sorozatot, csakhogy ez olyan ritka, mint a fehér holló, már antikváriumban sem kapható, egyetlen oldalon sem találni meg. Én mégis ráleltem, hogy valaki jelenleg mindegyik részét együtt árulja, és éreztem, hogy nekem ez KELL. Birtokolni akarom. Bármi áron.
Bár még azt sem tudtam, vajon tetszene-e a könyv, hogy megéri-e egyáltalán.
Ekkor elkezdtem keresgélni a módszereket, amiknek segitségével azonnal pénzhez lehet jutni – könyvek antikváriumba vitele, használt ruházati eszközök eladása, plazmaadás, vagy akár kölcsön egy ismerõstõl…
Odáig fajult a helyzet, hogy már minden lehetõségre ugrottam volna, mert minden pillanatban ezeken a könyvejen járt a fejem, és szörnyû érzés fogott el, valahányszor arra gondoltam, hogy nem lehetnek az enyémek.
Már a számat is véresre rágtam, nem birok mit kezdeni a gondolattal… Márpedig erre most nincs pénz, és ezek csak könyvek, nem kéne körülöttük ekkora patáliát csapnom.
Hogy lehet, hogy jelenleg ezek a kötetek nyomják rá a bélyegjüket a hangulatomra? Hogy ezek miatt alszom el nehezebben? Hogy annyira akarom õket, hogy lassan bármit megtennék értük, és még a szeretteim pénzét is képes lennék megcsapolni, csak hogy birtokolhassam õket? Ez valami beteges gyûjtögetési mánia?
Az is megfordult már a fejemben, hogy ez kapcsolatban állhat a perfekcionizmusommal, mert számomra csak egy teljes sorozat okoz megelégedést, minden könyv tökéletes állapotban kell, hogy legyen…
Mégis mi ez, és ugyan mit tehetnék ez ellen?

Kedves Anonimus!

Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna önismereti munkába fognia, hogy jobban tudja kontrollálni  a gyűjtő szenvedélyét, értse a saját mentális működését. Érdemes ennek során közösen átgondolni a szakmeberrel, hogy miért kaptak ilyen különös jelentőséget a fantáziájában ezek a könyvek.

Üdvözlettel:

Habis Melinda Egyéb / 2020.11.16.

Üdvözlöm!
Tanácsot szeretnék kérni Öntöl.

Van egy 36 éves mentálisan beteg, válófélben lévő lányom, akivel 2 éve önhibájából nem lehet kapcsolatot teremteni.

Sikerült 2 hónapja rávenni, hogy heti rendszerességgel járjon el pszychológushoz, amit finanszírozok.

A lányom kinyomja a telefont, 2 hete is smsben elhordott mindennek, (bolond, beteg, nem áll szóba velem, stb. )

Úgy érzem, csak addig voltam jó, amíg lakást vettem, most kifizettem a férjét, ( természetesen önzetlenül tettem, de meg sem köszönte a lányom) hogy a lányom visszamehessen a lakásába ( melyet ott hagyott egy férfi miatt, de neki sem kellett a viselkedése miatt), mert most egy cigány fiúnál lakik albérletbe.

Szeretem a lányomat, s örlődök, hogy nem áll velem szóba, engem büntet a hibáiért és hogy nem engedem, hogy eladja a lakást, (amiért én dolgoztam meg, illetve családi örökség), mert eljátszaná kaszinón, pókeren, kaparós sorsjegyen.

Nincsenek barátai, a testvérével sem tartja a kapcsolatot. Elváltam az alkoholista apukájától, aki 10 éve meghalt, de a lányom még mindenért engem és az édesapját hibáztatja.

A tanácsáért fordulok, mert nem bírom ép ésszel felfogni, hogy jó nevelést kapott, s úgy érzem, 3-4 évvel ezelöttig azért volt közöttünk egy normálishoz megközelítö kapcsolatunk. Legalábbis úgy érzem.

Kérdésem, hogy

ezek után, hogy mindíg megbánt, kinyomja a telefont, sorban megalázkodok neki, a 19-én lévő születésnapján felhívjam őt? Mit csináljak?

Nagyon köszönöm előre is a válaszát!

Üdvözlettel

Gabi

Kedves Gabi,

Köszönjük levelét!

Megértem az elkeseredettségét, hiszen a lányával a kapcsolata az elmúlt években drasztikusan megváltozott. Ha jól értem leveléből, akkor Ön mindent megtett, hogy a lánya élete és az Önök kapcsolata rendeződjön, de a lánya még mindig neheztel Önre.

Azt javasolnám, hogy amennyiben a lánya is partner lenne, keressenek fel családterapeutát, hogy rendezni lehessen a konfliktust Önök között. Ha a lánya ezt nem szeretné, akkor Önnek lenne érdemes pszichológussal beszélnie, hogy átbeszélhessék az okokat és az adott helyzetet, hogy mi minden okoz nehézséget Önnek. Munkacsoportunk szakemberei közül is választhat, ha szeretne segítséget kérni.

Az alábbi blogbejegyzéseinket javaslom megtekintésre:

Segítség, anyagilag lehúz a családom!

A zsarolás négy arca, azaz az érzelmi zsarnokokról bővebben

Üdvözlettel:

Szabó Lili Konfliktus a családban / 2020.11.14.

Jó napot!
Mostanában sokat gondolkodtam hogy kéne megoldást találnom ezekre a dolgokra és magamtól nem igazán sikerült jó megoldásra lelnem. Tehát úgy voltam vele hogy próbát teszek így.
Szóval a barátommal február 22.-én leszünk 1 évesek.
Ő 19 éves. Szakmát tanul én pedig iskolába járok.
Neki a szakma miatt kevesebb ideje van mint nekem hiszen nekem csak 1 nap van mikor 4-kor érek haza. Ő pedig körülbelül mindig 5-re van otthon.
És hiányzik meg úgy érzem nem tudom lefoglalni magam..Annyi mindennel próbálkoztam de egyszerűen csak haza jövök és nem tudom mit tegyek. Ilyenkor általában takarítok meg edzek.. De ezzel sem megy el egy nap. Mire ő hazaér még utána szeretne dolgokat csinálni például enni edzeni amblokk egy kis időt magára fordítani és próbálom ezt megérteni és elfogadni de sokszor túl gondolom.
És itt jön a legrosszabb dolog a túl gondolás. Nálam ez sajnos nagyon sokszor jelen van de azon vagyok hogy ezen dolgozzak. Viszont úgy érzem hogy több ilyen rosszabb hangulatot hozok a kapcsolatba mint boldogságot.. És még ha próbálok erre is koncentrálni hogy ezen változtatnom kell… Sokszor az agyam győz hogy na haragudj rá mert alig beszéltetek vagy mert nem beszél veled annyit ahelyett hogy egyszerűen örülnék annak ami úgy jut.
Eléggé sokat szoktunk beszélgetni ilyen dolgokról mert hosszútávra tervezünk mindketten és úgy gondolom eléggé jó kommunikáció van közöttünk, viszont nem tudom mit kéne tennem az ellen hogy ne gondoljak ennyi mindent túl… Hogy egyszerűen boldog tudjak lenni… Egyszer feljött már hogy ő nem akar engem úgy mondd tönkretenni, mert a túlgondolás miatt volt akkor is rossz kedvem.. És félek hogy elveszítem a saját hülyeségem miatt..
Nem szeretnék vele szakítani… Szeretnék vele önfeledten boldog lenni minden hülyeség nélkül. Sajnos néha úgy érzem magam hogy nem vagyok elég érett egy kapcsolathoz avagy csak egyszerűen rosszul kezelem a dolgokat.
Nem tudom hogy foglaljam le úgy magam ha folyamatosan a fejemben van ő.
És nem tudom hogy kezeljem azt hogy egyszerűen én több vele töltött időre vágyom viszont nem kivitelezhető..
Előre is köszönöm a válaszát!

Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Leveléből úgy tűnik számomra, mintha az Ön életének a középpontjában a párja állna, s az “énidő”-ben nem találja a helyét. Szokott-e családtagokkal vagy barátokkal találkozni, beszélgetni, közös programokat szervezni? Van-e hobbija Önnek, amivel szívesen foglalkozik? Vagy valamilyen tanfolyam érdekelné-e Önt, amibe belekezdene? Esetleg háziállat, akivel el tudná tölteni ezeket a délutánokat?

Érdemes lenne szakemberrel beszélnie a problémáiról, akár karriertanácsadó szakemberrel is találkozhatna, hogy mi minden állhat a mostani érzései mögött, a párja előtt hogyan töltötte a napjait, mennyiben változtatta meg ezt a mostani párkapcsolata, a koronavírus helyzet mennyiben változtatta meg az életét stb..

Az alábbi blogbejegyzéseinket ajánlom Önnek megtekintésre:

A hivatásunk milyen összefüggésben áll lelki egészségünkkel?

Lelki immunrendszerünk erősítése a koronavírus járvány idején

Üdvözlettel:

Szabó Lili Párkapcsolati problémák / 2020.11.14.