Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Elköltöztem hirtelen felindultságból a közös otthonból 8hónapjaaholmárévek óta muszáj megszokott belefásult dolgok mellett nagy nyomás hatása alatt éltünk lányokkal,ahol tettlegességek is voltak.De a megalázás lelki nyomás nagyobb mértékű volt.A helyzet most az hogy a volt élettárs mindenképp visszakar kapni minket.Egy nagy pofon neki ez a helyzet hogy egyedül maradt és elvesztette a kontrollt.Amit mondd hogy zárjuk le a múltat,kezdjünk egy új jövőt.Nekiez menne mivel hiányzok neki,írogat,hívogat,befolyásolni próbál
Én egyszerűen annyira bezárkozom a közelébe lelkileg testileg hogy bármit mondd nem tud érdekelni inkább idegesít.Az anyagi dolgok miatt ami a házfelújítás lett volna és nem lett és nem tudja elengedni elhinni hogy így marad .Mivel rendőrségi ügy is letteljárás is van folyamatba.Mit gondolok mi lesz ennek a kimenetele?anyagilag is.külön élet miatt is.milyen jövőm lesz így az albérletbe?Az a gond hogy kéne de gondolkodom előre.Bár et így nem jó de a lényeg itt nyugalmam van
Kedves Levélíró!
Megértem, hogy sok kérdés van Önben, és a bizonytalanságot valóban nehéz elviselni. Ugyanakkor most biztonságban van. Egy bántalmazó kapcsolatból kilépni nagy erőt és bátorságot kíván, és Ön ezt a lépést megtette.
Azt, hogy a volt élettársa továbbra is próbál hatni Önre, érdemes következetesen kezelni: tartsa meg a távolságot, ne lépjen vele kapcsolatba, különösen akkor, ha a kommunikáció újra felkavarja vagy nyomást helyez Önre. A távolság fenntartása most a saját érzelmi biztonságát szolgálja.
A jelenlegi élethelyzete – még ha átmenetinek is érzi – stabilabb alap, mint egy olyan otthon, ahol félelem és feszültség volt jelen. Sokan élnek albérletben, és idővel ebben is lehet rendezettebb, kiszámíthatóbb megoldás. Ami igazán otthonná teszi a helyet, az az, hogy Ön és a gyerekei nyugodtan lehetnek benne.
Az anyagi kérdések gyakran csak akkor átláthatóak, amikor a lelki teher már csökken. Amint egy kicsit nyugodtabb időszakba ér, több energiája lesz átgondolni, milyen lehetőségei vannak: plusz jövedelem, másfajta munkalehetőség, támogatások vagy hosszabb távú pénzügyi tervezés. A jogi eljárás kimenetele még alakul, de ez nem egyedül Önön múlik, és a folyamat haladni fog a maga útján.
Az a lényeg, hogy most olyan közegben él, ahol levegőt kap. Innen lehet tovább építkezni – lépésenként, a saját tempójában.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaTiszteletem Tülkös Margit vagyok budapeströl olyan kérdésel fordulok magához sajnos a férjem alkohol probmévával küzd volt idö mikor elhagyta most visza eset kapt rá alkoholra gyógyszert ami leszoktatja de sajnos ez nem segít ha iszik akkor elborul az agy és sajnos akkor vetekszik jön nekem ilyen helyzetben mit tehetek mert tanácstalan vagyok
Kedves Margit!
Ilyen esetekben azonnal forduljon a területi Családsegítő Szolgálathoz és kérjen segítséget, ugyanis ez a helyzet bántalmazásig is elfajulhat, ami már veszélyes lehet Önre nézve.
Üdvözlettel: Onlinepszichológus Team
Kovács GáborA férjem nárcisztikus jeleket mutat. Eleinte nem volt ilyen, vagy nem vettem/nem akartam észrevenni. Semmi empátia nem szorult belé, folyamatosan a külsőségek fontosak neki, csúnyán beszél velem, semmi tisztelet nincs benne felém. Mindenkinél jobbnak, okosabbnak gondolja magát. Ha kritikát fogalmazok meg vele szemben, azonnal támad, nem gondolja át, ilyenkor hirtelen csattan, minden esetben vita lesz belőle. Nekem semmibe nincs beleszólásom, aztán ha mégis zátonyra fut a dolog, jön azzal, hogy én miért nem mondtam, hogy rossz ötlet, hiába mondtam, csak nem emlékszik rá, igazából meg sem hallgat soha. Folyamatosan bűntudatot akar kelteni bennem bármivel kapcsolatban, szerinte én trehány, lusta ember vagyok, holott 1 év alatti gyermek mellett itthon ról is dolgozom, viszem a háztartást. 8 éve vagyunk idén együtt, 9 hónapos a gyermekünk, nem tudom, mit tehetnek, mert nem ismeri fel a problémát. Egyszer elköltöztem, akkor ígért mindent, de azóta sem lett ebből semmi. Hogy ébresszem rá?
Kedves Kérdező,
Köszönjük a levelét!
Levele alapján érdemes lenne párterápiás lehetőséget keresniük, ahol a fent megfogalmazott problémákról lehetne beszélni, így mindkét fél oldalát meg lehetne ismerni, s közös megoldást keresni.
Üdvözlettel:
Szabó Lili67 èves lesze szeptemberben
19 ève elvàltam,van kèt felnőtt fiam,csalàdosok.Volt egy 12 èvig tartò kapcsolatom,aminek tavaly vègetvetettem,a volt pàrom alkoholizmusa miatt.Nem volt agresszìv velem szemben de lelkileg többször is megsèrtett.Vègül ùgy fejeztük be,hogy 2-3 napi folytonos alkohol alatt összevesztünk ès èjnek idejèn a horvàt tengerparton nyaraltunk ès kodobott az apartmanbòl.Soha meg nem.kèrdezte mi.lett velem.Màsnap ìrt egy rövid bocsànatkèrèst ès ennyi.A problèmàm az,hogy azòta nem tudok senkivel kapcsolatot teremteni.Felùjitottam egy 19 èvvel ezelőtti kapcsolatomat,akibe nagyon szerelmes voltam,de sajnos a szerelem elmùlt pàr hònap mùlva de baràtsàgban maradtunk.Most ujra összetalàlkoztunk de màr nem èrzek irànta srmmit sem,csupàn baràtsàgot.Lètezik,hogy kiapadtak az èrzelmeim egy ùjabb szerelem.irànt?Vagy tudat alatt nyomom el mert lehet,hogy mègmindig a 12 èvvel ezelőtti partneremet szeretem? Megköszönnèm a vàlaszàt.Üdvözlettel,Zsuzsanna
Kedves Zsuzsanna!
Leveléből azt vélem kihallani, hogy vágyakozik a szerelem iránt, egy konkrét férfi iránt, akitől olyan szeretet kapott, amit mástól nem. Érdemes megvizsgálnia magában, hogy mire is vágyik pontosan? Mit kapott attól a férfitól, és mit adott neki? Mit adott magának az a kapcsolat?
A múltbéli kapcsolatok feltárása és megértése sok türelmet és kitartó munkát kíván az embertől, de ha mindez megvan magában, akkor megtalálhatja a kérdéseire a válaszokat magában. Ehhez szükség lehet egy szakember segítségére, aki végigkíséri magát ezen az úton. Ha szimpatikusnak találja valamelyik pszichológus kollégánkat az oldalunkon, tegye fel neki az Önben megfogalmazott kérdéseket és keressék együtt a válaszokat.
Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel: Kovács Gábor pszichológus
Jó napot !Pàrkapcsolati témàban szeretnék segitséget kérni.Durvàn 9ével ezelöt de lehet még több megismertem egy sràcot komoly kapcsolat nem volt köztünk mer neki volt pàrja meg ö is úgy érezte jobbat érdemlek de viszont sokszor összejàtunk találkoztunk aludtunk is együt persze testi kapcsolat is volt köztünk aztán idövel megszünt mer nekem let egy kapcsolatom viszont azóta eltelt lassan 10ev is de még mindig ugyan úgy gondolok rá .hiányzik .viszont a srác is sokat gondolt rám .ugyan úgy van még mindig ahogy az elején
Azt írta nekem hogy én neki mindig is örök leszek meg vagyok Az lenne a kérdesem hogy valójában mit érezhet a sràc irántam vagy egyáltalán érez valamit .?
Mivan akor ha kétt ember még enyi év után is gondol egymásra .,?
Kedves Dalma! Köszönöm szépen őszinteségét és levelét! Nagyon érdekes amit ir, az élet produkál “meglepetéseket”. Nem tudom mit jelenthet mindkét fél részéről az emlékek felelevenitése, kevés információt közölt erről. Illetve arról sem áll elegedendő információ a rendelkezésre, hogy milyen stabilnak és szilárd alapúnak érzi jelelnlegi kapcsolatát. ( és a másik félnél?).
Ha mindennapi életvezetését gátolja a jelenlegi helyzete,_ instabillá teszi kapcsoltát- állok szives rendelkezésre, foglaljon hozzám konzultációra.
Szeretettel várom.
Üdvözlettel: Lengyel Kata
Lengyel KatalinÜdvözlöm Anita!
Minden kezdet nehéz, de egyben izgalmas is számomra,mint ez a max.”1000 karakter” korlát közé rendelt-szorított kérdés, kérés leírás, bemutatkozás☺️
Őszintén, és a legnagyobb tisztelettel kérdezném Öntől… Hogyan tudom a problémát vázolni úgy, hogy lényegében nem tudom hol kezdjem?! Sőt, nem tudom mi is a probléma.
Mit tanácsol kedves Anita? 1000 karakterben hasznos informátor vagyok? 🤔 1000 karakterben, korlátok között hogyan tudok hasznosan működni? Hogyan tudok aktív résztvevője lenni a saját életemnek? Hogyan váljak eggyé azzal az emberrel akit sokszor külső szemlélőként nézek? Akivel sokszor én magam sem tudok közös nevezőre jutni, így már nem is várok másoktól hasonlót sem.
Nincs semmi bajom a világgal, nem gondolom azt, hogy a világ osszeesküdött ellenem. Nem gondolom azt hogy a környezetem, a körülmények,a sors (uram bocsá) felelős mindenért… Nem! A miértekre várok valasz…
Köszönöm a turelmét, és a figyelmet.
További szép napot kívánok!
Üdv: Angyél
Kedves Kérdező!
A kérdéseiben megfogalmazott külső szemlélő pozíció pszichológiai szempontból az önreflexió és az énvédő mechanizmusok határmezsgyéjén helyezkedik el. Amikor az egyén idegennek érzi saját cselekvéseit, az gyakran egy adaptív válasz a belső feszültségre: a tudat távolságot tart az élménytől, hogy fenntartsa a funkcionalitást. Ez a kettősség azonban gátolja az affektív integrációt, vagyis azt, hogy érzelmileg is „eggyé váljon” önmagával.
A hogyanra irányuló kérdései számomra a belső integráció iránti igényt jelzik. A 1000 karakteres korlátra akár szimbolikusan is tekinthet: az életben is gyakran kényszerülünk keretek közé, és azt gondolom a hatékonyság nem a terjedelemben, hanem a fókusz áthelyezésében rejlik. Hogyan éli meg a testét, az érzelmeit az adott pillanatban?
A terápia folyamata éppen abban segít, hogy a külső megfigyelő pozíciójából visszalépjen a megélő szerepébe. Érdemes lehet megfontolni.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaTisztelt Kovács Gábor! Nagyon félek a kutyáktól de lehet ez már nem is csak félelem már-már rettegésbe megy át és közel 40 éve tart és úgy érezem ,az évek múlásával egyre rosssabb és lassan már az utcára sem merek ki menni egyedül. Azt tudni kell h egy kis városban élek ahol rengeteg a kutya van az utcán. Minden nap mikor jövök haza boltból folyamatosan azt nézem h nincs e kint kutya és ha igen akkor már fordulok is meg és másik útvonalon próbálok meg haza jutni. Ha talán látok egyet akkor azonnal görcsbe rándul a gyomrom a szivem zakatolni kezd és el fog a rettegés félem. Mikor már besötétedik utána abszoludt nem merek ki menni. Hetente 2-3 napot dolgozom délután itt helyben és a férjem jön elém mert nem mernék haza jönni. Abban szeretnék segítséget kérni,hogy ettől a rettegéstől,hogy tudnék megszabadulni. Tisztelettel Regina
Kedves Regina!
Az Önben működő félelem tényleg nagyon komoly és súlyos, láthatóan megnehezíti a mindennapi életét, és ezért szakember segítségére van szüksége. Elsőként azt javaslom, hogy a háziorvosához forduljon, aki be tudná utalni a lakóhelyéhez legközelebbi pszichiátriai gondozóba, ahol segíteni tudnak Önnek.
Addig is pedig azt tudom javasolni, hogy keressen és szükség esetén vásároljon egy Önnek kedves plüss kutyát, de tényleg olyat keressen, ami az Ön számára kedves, barátságosan néz ki, amit meg merne simogatni, és helyezze az otthonában egy olyan helyre, ahol rendszeresen szólhatna hozzá és megbarátkozhatna vele, mindez csökkenteni tudná az önben elhatalmasodó félelmét rövid távon.
Remélem sikerül megtalálnia azt a plüss kutyát, aki bizalmat tudna Önben kelteni, hogy ezáltal csökkenjen a félelme.
Üdvözlettel: Kovács Gábor pszichológus
Mostanában nagyon nehezen alszom éjszaka és kialvatlan vagyok, délutánonként többet alszok, sokszor rágom a szám belsejét, körmöm és nemtudom kontrollálni,volt pár hónapja egy nő az életembe, már kavartunk és majdnem össze is jöttünk csak aztán kiderűlt hogy a nő az játszadozott velem, voltak ezvégett öngyilkossági gondolataim is, egyszer úgyérzem hogy elengedtem máskor meg hiányzik. A tanulást meg a takarítást halogatom, nagyon somat fekszek és nincs kedvem semmilyen aktivitáshoz. Persze néha kijárok a barátaimmal mert próbálom a gondolatokat eltűntetni, meg mások előtt nem mutatom ki mivan bennem, így azért próbálok hülyéskedni, de mikor egyedül vagyok akkor megint előjön minden, anyukámmal sokat veszekszek és ingerűltebb is vagyok olyan dolgokon amiken nem szoktam általánosságban.
Kedves Kérdező,
Köszönjük a levelét!
A leírt panaszok alapján úgy gondolom, erős szorongás lehet Önben. Érdemes lenne gyermek/ifjúsági klinikai szakpszichológust felkeresnie, aki részletesen ki tudná kérdezni Önt, szükség esetén tesztvizsgálatokat is fel tudna venni Önnel, s terápiás javaslatot tudna adni.
Beszéljen erről a szüleivel, hogy szakembert kereshessenek Önnek.
Üdvözlettel:
Szabó LiliÉrdekelne erre a magyarázat. A csúfolás.
Sok ember miért érez kényszert arra hogy bántson valakit a testi adottságaival?Például interneten is társkereső és egyéb csoportokban oda írkálnak kevésbé előnyös genetikai adottságokkal rendelkező emberek képei alá röhögő fejeket és írják “ezt le kéne dobni a tajgetoszról, “ez valami fogyatékos?” “szúnyogcsődör” “micsoda nő ez a férfi” ” és hasonlók, sokkal durvábbat is.
Plusz ott van még az iskolai bullying ami ugyan ez. Ok nélkül a külsejét bántják. Mert mondjuk nem szép az arca. Az oké hogy nem szimpatikus neki de akkor maximum nem lesz a szerelme, de bántalmazni miért kell? Sokszor családos anyák is csinálják ezt a neten. Olyan is csinálja aki még mondja is hogy amúgy elítéli ezt. Múltkor láttam hogy orvos tanár pszichológus is ilyeneket írkált alacsony férfiakról, tán sérti a nagy egójukat aki nem illik bele a nárcisztikus náci világképükbe? Amúgy gyakran a bully is durván előnytelen külsejű, vagy szimplán buta vagy öntelt.
Kedves Levélíró!
Sajnos nagyon aktuális és nagyon gyakori problémáról kérdez. Ezt a jelenséget én rendkívül károsnak találom, mert nemcsak az önbecsülést rombolja egyéni szinten, hanem a társas együttélés alapvető normáit is mérgezi.
A külső adottságokon alapuló bántalmazás és a gúnyolódás jelensége visszavezethető evolúciós gyökerekhez.
Az evolúciós pszichológia szerint az emberi faj túlélése évezredeken át a csoporthoz való tartozáson múlt. Aki bármilyen módon eltért az átlagtól vagy a csoport normáitól (legyen az betegség jele vagy szokatlan fizikai megjelenés), azt potenciális veszélyforrásnak vagy a csoport erőforrásait gyengítő tényezőnek tekintették. A gúnyolódás egyik funkciója a társadalmi kirekesztés, amellyel a csoport egységét próbálják védeni, még ha ez a modern környezetben teljesen irracionális és kegyetlen is.
A pszichológiában ismert a lefelé irányuló szociális összehasonlítás fogalma. Azok az emberek, akik bizonytalanok a saját értékeikben, gyakran mások leértékelésével próbálják növelni saját (vélt) státuszukat. Amikor valaki más fizikai adottságait gúnyolja, pillanatnyi kontrollt és felsőbbrendűséget él meg, ahogy Ön is említette. Ez egyfajta énvédő mechanizmus: ha a másik lejjebb van, én feljebb. Ez magyarázza, miért válhatnak bántalmazóvá olyanok is, akik maguk is hátrányos helyzetűek vagy alacsony önbecsüléssel rendelkeznek.
Az internetes bántalmazás (cyberbullying) mögött az online gátlástalansági hatás áll. A fizikai távolság és az anonimitás (vagy a képernyő nyújtotta biztonság) csökkenti az empátiát. Az elkövető nem látja az áldozat közvetlen fájdalmát, így a tükörneuronok nem aktiválódnak, az erkölcsi gátak pedig feloldódnak. A “Tajgetosz” és hasonló dehumanizáló kifejezések használata segít az elkövetőnek abban, hogy az áldozatot ne emberként, hanem tárgyként kezelje.
Említette, hogy értelmiségiek (orvosok, pszichológusok) is részt vesznek ebben. A társadalmi státusz nem garancia az érzelmi intelligenciára. Illetve van egy olyan jelenség, amit nárcisztikus projekciónak hívnak, ami azt jelenti, hogy saját gyengeségektől vagy a tökéletlenségtől való tudattalan félelmet kivetítjük másokra. Az iskolai bullying pedig gyakran a családban látott minták leképezése; ha a gyermek azt látja, hogy a szülő is gúnyolódik másokon, ezt tekinti érvényes társadalmi eszköznek.
Kezelni pedig nehéz. Talán azt tudom tanácsolni, próbáljunk meg távolságot tartani, kívülhelyezkedni. A bántalmzás a bántalmazó belső feszülségéről, frusztrációjáról szól, és arról, képtelen elfogadni, tehát az ő értékét minősíti.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaSajnos ez sokkal több mint 1000karakter.
És nemtudom kihez fordulhatok ezzel.
Derealizáció-Szorongás-Stressz-memóriazavar, idő-tér teljes elvesztése együtt. Mint egy fiatalkori Demencia.
Megoszthatom hosszabban?
Köszönöm!
Kedves Levélíró,
Köszönjük levelét!
A rövid leírása alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne felkeresnie pszichiáter szakorvost, akinél bővebben ki tudná fejteni problémáit, aki részletesen ki tudná kérdezni, s akitől terápiás javaslatot tudna kapni.
A területileg illetékes pszichiátriai gondozót is fel tudja keresni tb alapon.
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlet,
Nem tudom, hogy mennyit kell ide írni kezdetnek, de “párkapcsolati” problémáról van szó nálam. Úgy érzem, hogy nem kapok semmi jót ettől, de most, hogy belekezdtünk, megint van bennem egy üresség érzés, amiért találtam valakit, akit végül el kell engednem. Nem hiszem, hogy tudnánk folytatni, vagy elölről kezdeni a dolgot.
Kedves C.L.
Kérjük, hogy kérdéseit bővebben, részletesen kifejtve fogalmazza meg, hogy pszichológus kollégáink válaszolni tudjanak azokra.
Üdvözlettel: Onlinepszichologus Team
Kovács GáborHello! Az én próbáltam az lenne , hogy mostanában egyre többet érzem azt , hogy nincs energiám. Van amikor a semmitől de van amikor azért mert valaki megbánt és összetörök akár órákra vagy napokra emellé gyomor problémák is társulnak , egyre rosszabb az egész. Olyan ez , hogy semmi energiám sincs , nem szólalok meg , nem mozgok csak fekszek es sírhatnékom van . Eközben érzem , hogy a gerincemből jön egy fájdalom ami miatt nagyon rossz érzésem lesz és sírnim kell , körbeölel egy súly. Ez a gyomor problémám már kb 2 hónapja caak egyre rosszabb és rosszabb . Volt amikor ezt a mellkasomba éreztem , mintha valami meg akarna fojtani . Minden vizsgálaton voltám már de soha nem találtak semmit , úgy nézve egészséges vagyok. Olyan is van amikor hírtelen bepörög a szívem es nem kapo levegőt. A stresszt se bírom vagy ha bántanak .Gyerekként rengeteget bantottak akkor is úgy éreztem , hogy senkit se érdekel mi van velem , most is , senki nem vette észre , hogy nem vagyok jól .
Kedves Kérdező,
Köszönjük a levelét!
Írta, hogy több orvosnál járt már, s eddig nem találtak Önnél testi/szervi okot a tüneteire. Érdemes lenne gyermek/ifjúsági klinikai szakpszichológust felkeresnie, aki részletes első interjú s tesztvizsgálatok során tudna útmutatást adni, hogy miből adódhatnak panaszai.
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözlöm!
Nagyon sok cikket olvastam, mindenhol le van írva kb a lényege,a szülő hibáztatása, hogy családi konfliktus, szülő viselkedése pl netfüggőségnél, ráfogják a gyermek előtt, biztos a szulő is sokat használja, ami nem igaz ( unokatestvéreméknél azóta szidja a szüleit, mert ezt hallotta a pszichológusnál, hogy biztos apuka-közben nyilvánosan kijelenti az államfő, hogy a gyermekek ellenszegülnek, szembe mennek a szülőkkel.
A nyomás amit kapnak a szülők, hogy nyilvánosan le is van írva, nem pedig csakis kizárólag az adott helyzetben állapítják ezt meg, nagyon sok viselkedészavaros gyermek, kamasz a szülők szapulásával menekül ki a rossz tettei elől.
Társadalom is folyamatosan csak a jogaikat hangoztatja, először a kötelezettségeiket kellene szajkózni, adva van alájuk az a bizonyos ló.
Megtapasztalja ez a társadalom, mit mertek megtenni régebben a fiatalok és mit a jelenben.
Nem volt pl tanár verés.
Valami nagyon nem jól működik a mai társadalmunkban.
Üdvözlettel:
Nagy Tamara
Kedves Tamara!
Érdeklődve olvastuk értékes sorait, véleményét. Kérjük, hogy amennyiben választ szeretne kapni valamelyik pszichológus kollégánktól, fogalmazza meg kérdéseit részletesen és konkrétan kifejtve.
Üdvözlettel: Onlinepszichológus Team
Kovács GáborAz a helyzet hogy volt egy lány az életembe ilyen1 hónapon át, 2 hónapja már nem beszélünk, egyszer olyan hogy nem tud érdekelni, de vannak olyan napok hogy hiányzik vagy sokat gondolok a régi időkre, ez a lány egy iksolába jár velem, sokszor feljár az osztályomba és olyankor erős düh van bennem, sokszor kitenném az osztálybol, és volt már rá alkalom hogy önkárositáson gondolkoztam de van életcélom, de sokszor ez az érzés elviselhetetlen már és sirni is szoktam néha. Meg volt már hogy több lány játszadozott velem az elmult 7 hónapban. Nemtudom hogyan kezeljem ezt már.
Kedves Milán!
Leveledből elsőként az tűnik ki számomra, hogy nehezen engeded el ezt a lányt, mert talán szép élményeket éltetek meg együtt és ha feltűnik előtted, akkor ennek a veszteségnek a fájdalmát éled meg. Nagyon együttérzek veled abban, hogy nehéz lehet látni azt a lányt és a dühöd is érthető. Talán nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szeretted volna vagy csalódtál valamiben. Felteheted magadnak azt a kérdést, hogy miben csalódtál? Mit reméltél ettől a kapcsolattól? Tényleg megismertétek egymást ilyen rövid idő alatt? Vagy csak rávetítettél valamit, amiben reménykedtél? Az is lehetséges, hogy a lányok „játszadozása” megingatta a bizalmadat, összezavarodtál és már nem tudod, hogy mit várhatsz egy lánytól.
Érdekes felvetések ezek, de szerintem jót tenne neked, ha ezeket a kérdéseket átbeszélnéd valakivel, akiben megbízol, akár a szüleiddel, vagy egy jó barátoddal, és még az iskolapszichológust is megkeresheted, ha elérhető az iskolában.
Remélem megtalálod a saját válaszaidat és újra tudod építeni a bizalmadat a lányokban.
Üdvözlettel: Kovács Gábor pszichológus
Jóestét, kicsit kellemetlen irnom, de anyira pár éve, nincs kedvem élni, mindent nehéz megcsinálnom, semmi se vidít fel, mindig roszul érzem magamat, és bármi új dolog jön az életemben, én roszul vagyok, pánikolok, mintha pánik beteg lennék, példul eddig dolgoztam csak szezon munkákat,pár évnek ezelőtt, most pedig kell indulnom kiköltöztem külföldre, és félek mert nem tudom a nyelvet, takarítást kéne dolgoznom, és anyira félek hogy egy nyugdtom sincs addig mindig ideges vagyok, hogy hogy lesz az első nap vagy mit tudnék én egyaltalán beszélni, vagy hogy nem e küldenek el első nap, hogy ösze-tudok majd takaritani,mintha ezeket a dolgokat nem végezném a mindennapokban, mintha pánik beteg lennék hogy ilyen kis apró dolgoktol félek
Kedves Kérdező,
Köszönjük a levelét!
Megértem, hogy a költözés miatt sokat idegeskedik. Érdemes lenne a kiköltözés előtt beszélnie egy pszichiáter orvossal. Ő a panaszok alapján javaslatot tudna adni, hogy hogyan lenne érdemes kezelni a problémáit.
Üdvözlettel:
Szabó Lili
