Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, Ugyan annak a pszichológusnak lehet válaszolni ezután is, utalva a korábbi levelezésre.
4, Érdemes tudni, hogy a hosszas levélváltások szakmai szempontból kerülendők.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Miért nem bírom a munkahelyi környezetet?
Sok munkahelyen megfordultam már sajnos mindig ott hagytam őket. Leginkább a kollégákkal volt bajom, olyan stílusban szólt hozzám, vagy mert új voltam és valamit elrontottam csóválta a fejét, vagy bunkó módon kritizált, kinevetett. Mondjuk voltam olyan helyen is ahol dicsértek, hogy milyen ügyesen dolgozok. Olyan helyen is voltam, ahol elkezdtek piszkálni, mert csendes voltam és nem beszéltem sokat. Én általában ilyenek után otthagyom a helyet, ami azért rossz mert így nincs stabil munkám. Ezek ilyen végzettséget nem igénylő munkák voltak. gyárak, üzemek, építkezés, pékség stb
Ha azt hallom hogy a kollégák valakiről pletykálnak, vagy hülyeségből kölcsönösen kötekednek egymással elkezdek félni, hogy mi lesz ha én leszek a következő, be vagyok feszülve. Valakinek minden második szava valami trágár szó, vagy alapból kiabálva, ordibálva beszél
de szerintem nem kell eltűrni semmit, gyomorgörccsel járni dolgozni. Csak így a szüleim tartanak el.
Kedves Imre!
Sajnos, amitől Ön szenved, sőt menekül, az nagyon jellemző az emberekre, és sajnos bármilyen munkát vállal, ahol vannak kollégák, ott ezeknek kisebb-nagyobb mértékben valószínű, hogy ki lesz téve. Viszont azt is nehezen viseli, hogy tartják el – ez is jogos.
Sok mindent tanítanak az iskolákban, de azt, hogy hogyan tudnánk magunkat megvédeni a szóbeli támadásokkal szemben, hogyan tudnánk a saját érdekeinket érvényesíteni, kivívni a tiszteletet – ezt sajnos nem tanítják. Emellett fontos, hogy önmagunkban, belül, hogyan tudjuk helyretenni, ha bármi igazságtalanság ér minket vagy hallunk ilyen esetekről; hogyan tudjuk egészséges módon “lerázni” magunkról ezeket a tőrszúráshoz hasonló beszédeket és megőrizni az önbecsülésünket, önbizalmunkat. Hogyan tudjuk mások által ránk “ragasztott” megbélyegző szavakat, mint egy fekete foltot teseperni magunkról és tisztán, emelt fővel haladni tovább a saját utunkon.
A jó hír, hogy ez nem genetikai alapú, hanem egy tanult, megtanulható képesség, készség! Mindenképp megérni megtanulni, hiszen az egész élete során ez végig kíséri és meghatározza, hogy hogyan van benne a világban, hogyan tud más emberekkel kapcsolatban lenni és mennyire tudja saját érdekeit képviselni. Ennek elsajátításában tud segíteni a pszichoterápia.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaMár több éve folyamatosan szorongok úgy az iskolában mint otthon is. Otthon leginkább apám miatt aki mindenbe beleköt csak hogy neki legyen igaza. Sosem törődik velem amikor meg igen akkor általában elhord mindennek. Az iskolában nem találom a helyem és folyamatosan kiközösítve érzem magam még akkor is amikor nem vagyok kiközösítve.
Kedves Levélíró!
Köszönöm, hogy megosztottad az érzésedet, és nagyon fontos lépés, hogy egyáltalán ezt leírtad. Az otthoni, és az iskolai szorongás, amit átélsz biztos nehéz, komoly érzelmi terhet jelent, és ezek a helyzetek stresszt, bizonytalanságot okoznak.
Ha úgy érzed, apukád nem törődik veled, ez az élet sok területére kihathat, és érezheted magad értéktelennek, önbizalomhiányosnak. Így nagyon nehéz tanácsot adni, hogy nem ismerlek, és nagyon keveset tudok a problémád hátteréről, de javasolnám, hogy próbálj apukáddal beszélni erről, vagy édesanyáddal, és próbáld/próbáljátok közösen megérteni az apukád viselkedésének hátterét. Ha esetleg van más családtag, testvér, rokonok, akik tudnak neked segíteni, érdemes a problémádról beszélni, semmiképp se maradj ezzel egyedül. De ennél még fontosabb, hogy megtaláld a módját annak, hogy te hogyan tudod jobban érezni magad ebben a helyzetben. Fontos lehet, hogy találj időt olyan tevékenységekre, amik örömet okoznak neked, segítenek kikapcsolódni.
Ami az iskolai helyzetet illeti, ott javasolnám, keresd fel az iskolapszichológust, aki egész biztos tud neked segíteni, ha az osztályfőnököddel vagy olyan viszonyban, vele is felveheted a kapcsolatot. Keress olyan tevékenységeket, ahol új emberekkel találkozhatsz, és új barátságokat köthetsz.
Az önbizalom növelésben, stressz kezelésében a sport is sokat tud segíteni, ha pedig valamilyen csapatsportot csinálsz, az a valahova tartozás érzését is növelheti.
Én mindenképp azt javaslom, keress segítséget, családon belül is, ha nincs, akkor külső segítséget, mint iskolapszichológus, aki biztos tud további jó szempontokat adni neked. A lényeg, ne tartsd magadban, semmiképp sem szabad azt gondolnod, egyedül vagy ezzel a problémával. Fiatal vagy, előtted az élet, keresd a lehetőségeket, csinálj olyan dolgokat, amelyek örömet okoznak, és egyensúlyban tartanak. Egész biztos szerethető, értékes ember vagy.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaSzép napot. A nevem Péter 22-éves vagyok. Sajnos nagyon sok problémával kűzdök és az a legnehezebb hogy nem értem öket nemtudom mi lehet a baj. Az elsö dolog amit tudok hogy nagyon félek de nemtudom mitől, a második a halogatás, a harmadik a bezártság nemerek elmeni sehová nemtudom mitt kéne kezdenem magamal nemtudom mitt tegyek Tehetetlenek érzem magam és haszontalanak
Kedves Péter!
Nagyon sajnálom, hogy tehetetlennek érzi magát, de a bátorságát mutatja, hogy szeretné megoldani a problémákat és merte ezt jelezni! Azt gondolom, hogy ha valóban fél kitenni a lábát a lakásból, illetve ez az érzés uralja a mindennapjait, mindenképpen érdemes lenne akár egy rövid gyógyszeres kezelést fontolóra venni pszichiáter segítségével, hogy oldódjanak a tárgy nélküli szorongások, illetve egy valószínűleg hosszabb, pszichoterápiás folyamat elkezdését, hogy fel tudja tárni az okokat és megfelelő szinten szabályozni tudja.
Egyedül nagyon nehéz, sokszor nem is lehetséges megküzdeni olyan szintű szorongással, félelemmel, ami már abban is gátolja, hogy szabadon élje az életét – kérjen segítséget és támogatást a családjától, közvetlen környezetétől, ha lehetséges, hogy tudják, hogy milyen helyzetben van, mivel küzd.
Vigyázzon magára és sok sikert kívánok!
Üdv, Rita
Szabó RitaTisztelet Pszichológus!
Egy olyan kérdésem lenne, hogy évek óta szedek scippát ( 0.5mg ), frontint ( 0.25mg szükség esetén).
Babát szeretnék. Már nem szedem a gyógyszereket, csak a frontint ritkán, hogy ne legyen elvonási tünetem.
A kérdésem az lenne, hogy mennyi idő alatt ürülnek ezek ki a szervezetből? Mennyi az az idő, amikor már az mondható, hogy a jövőbeni baba biztonságban van?
Válaszuk előre is nagyon köszönöm.
Kedves Kitti!
Az SSRI antidepresszánsok, amilyen a Scippa is, pár nap, maximum egy hét alatt kiürülnek a szervezetből, ahogyan a benzodiazepinek is, mint a Frontin. Valószínűleg biztonságosan vállalhat babát – SSRI-k szedése terhesség alatt sem kifejezetten ellenjavallt, kis mértékben növelheti a babánál a szívbetegségek kialakulásának kockázatát, de ennek a kockázata sokkal kisebb, mint az anya esetleges depressziós tüneteinek a hatása lehet. Javaslom, hogy egyeztessen a pszichiáterével, hogy milyen a jelenlegi mentális állapota, ha biztonságosan elhagyhatók a gyógyszerek, akkor valószínűleg nem fogja ez negatívan befolyásolni a babavárást, azonban ha bármikor úgy érzi, hogy a nehezére esik megbirkózni valamely mentális betegség tüneteivel, szükség lehet rá, hogy folytassa a gyógyszert.
Sok sikert és boldogságot kívánok!
Szabó Rita
Úgy érzem anyám akadályozni akar. Régebben is ha függetlenedni akartam, akkor érzelmileg zsarolt, és próbált lebeszélni mindenről. Ha felvetettem neki, hogy szakmát akarok tanulni, akkor azt éreztette velem, hogy azt ne csináljam. Agresszívan reagált, ha kifejeztem az akaratom.
Velem kettesben kritikus és minden apró hibát felnagyít, például ha a vízforralóba kicsit több vizet töltök mint ami a leírásban szerepel és ilyenek. Nem tiszteli a határaimat, ha engedelmeskedek akkor nincs baj. Magamnak mosom a ruháimat és ez is zavarja. Az is baj, ha magamnak veszem az ételt és nem azt eszem amit főz.
Hasonlítgat másokhoz.
Ha megyek valahova mindig számon kér hova megyek, múltkor egy nőhöz mentem alkalmi partnerem, de azt hazudtam boltba megyek. nem is merném mondani neki ha lenne barátnőm mondjuk.
30 éves vagyok, és valamiért munkahelyet se tudok megtartani. Úgy érzem magam mint valami gyerek. Amúgy éltem már egyedül 2 évig albérletben, csak vissza költöztem. Nehezen megy az életvezetés.
Kedves Zoltán!
Nehéz helyzet, amit leír, sajnálom, hogy ebben van jelenleg az édesanyjával – valóban, mintha gyerek szerepben tartaná, de fontos megvizsgálni, hogy vajon ön ehhez hogyan járul hozzá, milyen viselkedéssel, reakciókkal erősíti ebben az édesanyját, és mik lehetnének, amik ez ellen tudnának hatni? Természetesen nem az a cél, hogy megromoljon a kapcsolatuk, de a reális határok felállítása nagyon fontos, ami az önmagára való mosás, vásárlás folyamatában el is kezdődött, ez nagyon jó irány! Fontos lenne, hogy az édesanyja is értse és igyekezzen tiszteletben tartani ezeket – nem a személye, anyai szerepe ellen irányuló támadásnak venni, hanem az ön önállósodása természetes folyamataként látni. A leírtakból most nem egy kiegyensúlyozott, felnőtt gyerek és szülője közötti dinamika van önök között, ami hosszú távon nem tesz jót a kapcsolatuknak és az ön függetlenedésének sem.
Amennyiben úgy érzi, hogy segítségre lenne ebben szüksége, keresse bátran az oldalon található pszichológusok bármelyikét!
Üdv, Szabó Rita
Puskás NikolettTisztelt Cím!
Édesanyámnak nagy fájdalmai vannak a lába miatt. Amputálták a lábujját, cukorbeteg és autoimmun beteg.
A munkahelyen aranyos, kedves mosolygós nő, de ha hazaér át vált és semmi sem jó neki, mindenbe bele köt és kiabál a leg apróbb dolgok miatt is. Ha szólok neki, utána lehet át gondolja, de a következő órában folytatja ugyan úgy.
Semmi sem jó, cska ha ő csinálja, és mindneki más hülye. De ha szól és kell valami neki, akkor mártírkodik. Nárcisztikus lenne?
Nem tudom, hogy mit lehetne tenni, vagy szólni neki, mert változni nem nagyon fog szerintem.
Köszönöm szépen a választ.
Kedves Kérdező!
Nehéz lehet Önnek megélnie, hogy édesanyja otthon egészen másként viselkedik, mint a külvilággal. Nehéz, amikor mindennaposak a feszültségek, a kiabálás az otthonában és nincs tartós változás, akkor sem ha visszajelzést ad. Édesanyja jelen állapotáról ír, azonban arról nem esett szó a levelében, hogy korábban is hasonlóan viselkedett-e az édesanyja. Ez azért fontos, mert a tartós fájdalom, az egészségi állapottal összefüggő nehézségek gyakran okoznak irritabilitást, regressziót, amely megnyilvánulhat abban, hogy a személy sokszor elégedetlen, másokat hibáztat, nehezen alkalmazkodik a környezetéhez. Emiatt elképzelhető, hogy édesanyja a fizikai problémái miatt viselkedik a leírtak szerint. A problémát két oldalról lehet megközelíteni. Az egyik, hogy édesanyjának javasolja, hogy kérjen segítséget. Az, hogy otthon ennyire frusztrált, míg a munkahelyén egészen másként viselkedik, arra utal, hogy valami miatt nem érzi jól magát. Ebből a szempontból, édesanyja felé kommunikálhatja, hogy látja, hogy valami miatt nem érzi jól magát, ezért úgy gondolja, jó lenne ha szakmai segítséget kérne (pszichológus), hogy jobban érezhesse magát. A másik pedig az Ön mentális egészségének védelme. Ebben egyrészt édesanyjával szembeni személyes határok (akár időbeli, fizikai, érzelmi) megfelelő meghúzása, valamint egy szupportív pszichológiai folyamat, valamint támogató baráti és családi kapcsolatok segíthetnek.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Kedves Eszter!
9éve vagyunk együtt a párommal,2éve házasok vagyunk de nem a megszokott leánykérés és lagzi hanem megbeszéltük és papírt írtunk a család jelenlétében ez mindkettőnknek jó volt de bánt mai napig,hogy engem foglalkoztatott az egész és úgy látom, hogy a kedvemért belement,tagadja,azt állítja,hogy ő is akarta de sosem beszélt róla.Igazából ami zavar,hogy az utóbbi pár hónapban túlságosan szeretethiányos és túl áraszt engem a szeretetével amivel eltol magától és nem is kívánom így őt.Óránként mondja,hogy szeret állandóan ölelni,puszilni akar,megérinteni.Mindig is kimutatta,hogy szeret de túlzásba esik.Gyerekkora rendben,rendesek a szülei,kapcsolatot is tartják.7éve élünk együtt,együtt is dolgozunk és munkában is szeretni akar,hiába kértem hogy ott ne.Ingatlan keresés alatt vagyunk és állítása szerint gyereket is szeretne de én nem ezt látom,hanem fél lépni.Mi az oka hogy ha valaki túlzásba esik és fojtogat a szeretetével?Beszéltem vele erről,besértődött.
Köszönöm válaszát!
Kedves Kérdező!
Leveléből úgy tűnik, hogy azt éli meg, párja viselekdésében változás állt be: a korábbiakhoz képest gyakrabban és intenzívebben fejezi ki szeretetét akár szavakkal, akár fizikálisan, ami úgy tűnik Önből távolodást vált ki. Érdemes lehet végiggondolni, hogy néhány hónappal ezelőtt, amikor a változás elkezdődött, történt-e valami, ami kiválthatta ezt a változást. Hosszútávú kapcsolatokban természetes jelenség, hogy a pár tagjai között a közelség és távolság nem állandó, hanem dinamikusan változik. Időnként párja szeretne közelebb lenni Önhöz, máskor pedig elképzelhető, hogy éppen fordítva. Fontos, hogy a felek tiszteletben tudják tartani egymás igényeit, így nagyon egyet értek a kezdeményezésével, hogy megpróbálja megbeszélni párjával ezt a beállt változást. Amikor erről beszélnek, javaslom, hogy próbálja meg asszertívan kommunikálni megélését, azaz helyezze középpontba saját érzéseit, ne pedig a másik viselekdését minősítse. Pl ahelyett, hogy azt mondja “túlzásba esik, fojtogat a szeretetével”, fejezze ki, hogy Ön hogyan érzi magát ettől (pl.: feszült, zavarban van, dühös, stb…). Ez segíthet abban, hogy igényei kifejezése ne konfliktusba torkolljon. Az, hogy miért erősödött fel párja érzelem kifejezése, sok minden miatt lehet, de erre párja fog tudni választ adni. Ahhoz, hogy ezt megbeszéljék, sok-sok türelemre és megértésre van szükségük.
Levelében számos további témáról is ír, mely azt jelzi, hogy a felszín alatt sok kimondatlan feszültség mozog Önök között pl.: gyermekvállalás kérdése, házasság mikéntje. Ezek a kimondatlan feszültségek is irányíthatják az Önök közötti dinamikát. Érdemes ezekről őszintén és nyíltan kommunikálni. Elképzelhető, hogy ez ketten nehézséget okoz, ha így érzik érdemes párterápiás segíséget kérniük.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Miért ilyen fontos a testmagasság a nőknek ismerkedésnél?
csak 170-171 cm vagyok,75 kg.
De olyan ridegnek találom azt, hogy testmagasság a legfontosabb, mindig megkérdezik mint az orvosnál. Interneten szoktam ismerkedni. Amikor társkereső oldalra kiírják, hogy min. 180 akkor frusztált leszek
28 évesen még nem volt rendes párkapcsolatom, csak szeretői viszony az több évig tartott és pár egyéjszakás kaland.
Facebookon ismerkedtem. Nagyon vágyok a simogatásra, ölelésre, gyengédségre, bújásra egy nőtől. Nekem nem számít mekkora a melle, magassága, életkora stb. Csak legyen szimpatikus valahogy.
Lett volna randim nemrég, de elkezdtem agresszívan viselkedni, csúnyákat írni neki és emiatt utasított el, pedig tudta a magasságom és mindent,valaki meg nem is kérdezte. Többször volt már ez,hogy bántottam a másikat ismerkedéskor, pedig szimpatikus voltam neki. Úgy érzem nem fogadnának el. Volt rá példa hogy randin megalázott egy nő, pont a kinézettel. Eléggé előítéletes vagyok már a nőkkel.
Kedves Levélíró!
A kérdése és az érzései teljesen jogosak, megértem az elkeseredését.
A testmagasság valóban egy olyan szempont, amely sok ember számára fontos lehet az ismerkedés során. Ennek több oka is van, amelyek közül néhány társadalmi és kulturális befolyásokra vezethető vissza.
Minden ember más, és ami az egyik számára fontos, az a másik számára nem feltétlenül az. Az ön esetében a magasság és más fizikai jellemzők nem játszanak meghatározó szerepet, ami nagyon pozitív hozzáállás. Próbálja meg ezt a hozzáállást megőrizni és olyan partnert keresni, aki szintén így gondolkodik.
Érthető, hogy frusztrált és csalódott, amikor úgy érzi, hogy nem fogadják el olyannak, amilyen. Azonban fontos, hogy ezeket az érzéseket megfelelően kezelje. Az agresszív viselkedés és a csúnya beszéd sajnos csak tovább rontja a helyzetet és elriasztja az embereket. Próbáljon meg tudatosan dolgozni azon, hogy ezeket a negatív érzéseket pozitívabb módon kezelje, például sportolással, meditációval vagy beszélgetéssel egy baráttal.
Fontos, hogy elfogadja önmagát olyannak, amilyen. Ha önmagát elfogadja és értékeli, az mások számára is vonzó lesz. Érdemes lehet önismereti munkát végezni, akár szakember segítségével, hogy jobban megértse és kezelje az érzéseit.
Amikor ismerkedik, próbáljon meg nyitott és tiszteletreméltó kommunikációt folytatni. Ha valaki érdeklődik ön iránt, értékelje ezt, és adjon esélyt a kapcsolatnak. Ha valaki elutasítja, próbálja meg ezt nem személyes sértésként kezelni.
Ne adja fel az ismerkedést csak azért, mert néhány negatív tapasztalata volt. Az ön elfogadása és pozitív hozzáállása segíthet abban, hogy megtalálja azt a partnert, aki értékeli és szeretni fogja önt olyannak, amilyen.
De a 170 cm nem extrém alacsony, egész biztos vannak olyan nők, akiknek ez ideális magasság lehet, de ne zárkózzon be, és ne szabotálja saját magát. Érdemes lehet az online ismekredésen kívül is kísérletezni, kiránduló csoportok, hobbi, tánc, stb., hiszen ott egyből látják egymást.
Ha további támogatásra van szüksége, érdemes szakemberhez fordulni, aki segíthet önnek az önismereti munkában és a párkapcsolati kérdések kezelésében. Forduljon a csapatunkhoz bizalommal.
Üdvözlettel,
Sárkány AnitaÜdvözlöm,
Lányom 14 éves, egy párkapcsolati szakítás (2 hónapja) után a volt barátja rendszeresen zaklatja online, és baráti társaságon keresztül is. Legutóbb egy olyan videót küldött ahol egy fiú a kezével lő és azt mondja ‘I’m a sniper’ Volt már, hogy éjszaka a házunk közelében ordibálta a nevét, próbálja a barátait is ellene fordítani. Szülei elváltak, édesapjával él. Édesanyja próbált beszélni vele, akkor időszakosan megoldódni látszik a probléma, de újra kezdi rövid időn belül. Nem tudom,hogy nekem kellene-e a sráccal elbeszélgetnem, vagy az idő majd megoldja? Mikor érdemes esetleg feljelentést tenni? Párom kezdi nagyon félteni lányunkat, mert volt rá példa, hogy a srác le akarta köpni illetve a cigijét elnyomni rajta. Ráadásul mivel apja vadászik lőfegyvert is tartanak otthon. Lányom attól tart, hogy ha bármit lépünk az csak olaj a tűzre. Mi a helyes magatartás ilyen esetben?
Köszönöm válaszát előre is.
Kedves Gábor
Iskolapszichológusként nagyon átérzem a helyzetet és a lánya érzéseit, amivel most szembe kell néznie. Szerencsére Önben bízva elmesélte a történteket, tehát így együtt tudnak fellépni az online zaklatóval szemben.
Jelen eset online zaklatásnak, vagyis bűncselekménynek minősül, erről bejelentést tehetnek a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság oldalán, ezen a linken keresztül: https://nmhh.hu/cikk/190113/Mi_szamit_online_zaklatasnak. Ugyanezen az oldalon olvashatnak arról is, hogy mi minősül online zaklatásnak.
Másrészt javaslom, hogy forduljanak a rendőrséghez is, ahol bejelentést tehetnek online zaklatás miatt.
A konkrét kérdéseire válaszolva, az idő legtöbbször nem oldja meg az online zaklatásos helyzetet, viszont a jelzés, bejelentés elmaradása tartósíthatja a szorongást gyermekében, ha nem tudnak hatással lenni a zaklatóra. A helyes szülői, apai magatartás tehát ebben az esetben az, ha a lánya mellé állva megteszik együtt ezeket a lépéseket, bejelentik az esetet a rendőrségen, hogy a lánya biztonságérzete minél inkább megmaradjon.
Kitartást és határozott fellépést kívánok Magának!
Üdvözlettel:
az onlinepszichologus csapata nevében: Kovács Gábor pszichológus
Kedves Szakember!
Szeretnék segítsèget kèrni.2.5 ève vagyunk együtt. Rossz hazassagból jöttünk.A Facebookon a kertèszkedős csoportba ismerkedtünk meg. Bes.Aztán talalkoztunk. Rögtön beleszerettem. 7 ève kulolön szobába laktunk a fèrjemnel. Mikor összejöttünk, rögtön beadtam a válopertElőszőr ő is azt mondta elválik, de neki mèg van egy tizenèved fia, akit fel kell nevelni…Így csak szeretők lettünk.s Mindig mentünk valahová.Mikor elmondta otthon hogy találkozott velem ès el akar válni, a felesège kèrt mèg egy esèlyt.Szakítottunk. Persze nem ment egymás nèlkül. Aztán atköltöztem abba a városba ahol lakott.A felesège beadta a válópert, ő meg hozzám költözött. Sajnos mostanában sokat veszekszünk. Hazajön ès leül gèpezni. Nem akar velem lenni.Mindig megbánt valamivel,amin èn sírok. Annyira összevesztünk hogy már azt èreztem nem akarok èlni tovább.Attól fèlek el akar hagyni.Közbe folyamatosan azt mondja szeret ès velem akar èlni.
Kedves levéliró, kedves Tóth Nagy Maris.
Megértem elkeseredését, és együtt érzek önnel. Leirta levele elején, hogy mindketten hozott “csomagokkal “érkeztek ebbe az új kapcsolatba, s mégis biztonságosnak érezte ezt a párkapcsolatot. A stabilitáshoz az is hozzátartozik, hogy sikerüljön önöknek kompromisszumos megoldást találn, a helyzet megoldása érdekében. Javaslatom szerint- ahhoz hogy az együttműködés megvalósuljon- nyilt és őszinte kommunikációt szükséges lefolytatniuk. Amennyiben nem sikerülne beszélni a problémájukról és nem oldódna meg a helyzet (vagy az ön állapota rosszabodna), javaslom hogy a honapunkon található kollégáink valamelyikéhez jelentkezzen be konzultációra. Várom szeretettel én is, üdv
Lengyel KatalinÜdvözlöm!
Szeretném a segitségét kérni! A férjemmel 5 éve vagyunk együtt, eleinte minden jól működött, kedves, figyelmes, udvarias volt velem, aztán pár éve azt vettem észre, hogy mindenkinek meg akar felelni, mindenkivel kedveskedik, mindenkivel figyelmes, ajándékot vesz nekik és hazudik folyamatosan másoknak és nekem is. Titokban beszélget más nőkkel, amire ha rákérdezek letagadja. Felém már nincsen meg a tisztelet, lenéző, lekezelő, megalázó lett velem szemben. Amikor beszélni szeretnék vele erről, akkor oda jutunk, hogy én leszek a hibás mindenért. Nem tudom mi tévő legyek, mert szeretném ha tisztelne és ugyan olyan boldogan tudnánk élni mint előtte. Azt mindig mondja, hogy szeret de én nem érzem, mert a cselekedetei nem azt mutatják.
Köszönöm válaszát
Kedves Andy!
A levele alapján a férje viselkedésének a változása hátterében egyáltalán nem biztos, hogy az Ön felé érzett szeretet elmúlása, csökkenése áll. Elképzelhető (de ez csak feltételezés), hogy igen nagy igénye van a pozitív visszajelzésekre, ezért kedves és figyelmes kifelé, és lehetséges, hogy ezért is beszélget más nőkkel. Ez nem jelenti azt, hogy meg is csalja.
A kérdés elsősorban az, hogy mi az, ami az elmúlt pár évben változott, akár a közös életükben (pl. több a stressz, anyagi nehézségek?), vagy a kapcsolatukban (pl. már “megszokottá” vált?), vagy a párja életében (pl. munkahelyen már nincsenek akkora sikerei, kiégés?). Mindenképp jó lenne ha ezt meg tudnák beszélni egymással, feltárni a háttér okokat és ezeken változtatni, hogy a kapcsolatuk olyan lehessen, mint a legelején. Teljesen jogos igény az Ön részéről, hogy még a legelején ez orvosolva legyen, és ne folytatódjon ez a tendencia.
Amennyiben ez könnyebbség, akkor 1-2 alkalmas párterápia során a terapeuta, mint mediátor közreműködésével az okokat fel lehetne tárni és kidolgozni egy közös megoldást, amin mindketten együtt tudnának dolgozni. Amennyiben a párja teljesen elzárkózik 1-2 üléses terápiától, akkor egy nagyon érett, tapasztalt és józan paraszti ésszel megáldott barát is talán tudna segíteni ennek átbeszélésében.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaOlyan kérdéssel fordulok önökhöz, hogy édesanyám nemrég férjhez ment és azóta azt vettem észre, hogy kicsit kezd elidegenedni mind a bátyámtól mind nagybátyámtól ( a férje hatására) – nem engedi találkozni a bátyjával nélküle, testvéremmel pedig folyamatosan kis konfliktusokat kavar. Nem tudom hogyan beszéljek anyukámmal és aggódom milyen irányba megy majd a kapcsolatuk és hogy talán ez egy bántalmazás előszele. Ha tudnának javasolni akár egy cikket, videót ami ilyesmivel foglalkozik és elküldhetném neki, vagy csak ötletet adni hogyan kommunikáljak erről vele, az sokat segítene.
Előre is köszönöm,
Csilla
Kedves Csilla!
Ha jól értem a leveléből, akkor elsősorban anyukájának az érzelmi eltávolodása az, ami zavarja és ami konfliktusokat gerjeszt a családban. Feltételezem, hogy a bátyja iránt is felelősséget érez, és talán félti ebben a kapcsolatban, szeretné őt megvédeni, vagy tenni valamit az érdekében, hogy a kapcsolatuk ne mérgesedjen el. Mintha maga lenne a felelős azért, hogy az anyukájára hatást gyakoroljon, ami egy elég nehéz helyzet, és együtt tudok vele érezni. Ezek csupán feltételezések a részemről, mindenesetre azt tudom javasolni, hogy amennyiben anyukájával beszél, próbálja megérteni a helyzetét, vagyis hogy ő jelenleg a férje felé van elköteleződve, felé lojális és ez okozhatja az érzelmi eltávolodását a családtól. Talán időre van szüksége, hogy a házassága stabilizálódjon.
Próbáljon nyitott és kíváncsi lenni rá, arra, hogy mi az oka az eltávolodásának. A kritikát próbálja elkerülni vele szemben, ehelyett a szükségleteit, vágyait őszintén és nyíltan fejezze ki felé, valamint a kéréseit konkrétan és objektíven fogalmazza meg.
Az oldalunkon több cikket is írtunk a helyes kommunikációról, konfliktuskezelésről, itt egyet ajánlok figyelmébe:
https://onlinepszichologus.net/video/a-kommunikacio-fontossaga/
Remélem sikerül megtalálniuk a megfelelő hangot és megérteni, elfogadni egymást!
Üdvözlettel:
az onlinepszichológus team nevében: Kovács Gábor pszichológus
Tisztelt Doktor úr/nő!
Karádi Klaudia vagyok, 24 éves.
9 éves korom óta küzdök pánikbetegséggel,nagyon sokáig tünetmentes voltam. 3évvel ezelőtt viszont újra kijött és odáig fajult a dolog hogy már napi szintű volt és sehova nem tudtam
Járni. Ekkora kezdtem el a parogent szedni napi 1 szemet. Hála istennek segített és teljes értékű életet tudtam élni. Sőt még olyan dolgokat is leküzdöttem amire sose gondoltam hogy képes leszek. Egy fél éve viszont úgy döntöttem le teszem, mert nem szerettem volna életem végéig azért egy gyogyszertől függeni. Fél szemet szedtem 3 hónapig. Kezdetben viszonylag tűrhető volt a helyzet. Aztán jött a fekete leves, olyan pánik rohamot kaptam mint már évek óta nem. Újra kezdtem az egész szemet, pár napig szedtem a frontint is. Minden kezdett vissza állni. Nagyjából 1 hónapja szedem újra az egészet. Viszont ma ismételten volt egy nagy rohamom úgy éreztem még a frontin se mulasztja el. Teljesen kétségbe vagyok esve,most már parogennel se fogok tudni élni?
Kedves Klaudia!
Köszönjük a megkeresést – azzal szeretném kezdeni, hogy a csapatban pszichológusok, klinikai szakpszichológusok dolgoznak, pszichiáter szakorvos nem. Mentális betegségek gyógyszeres kezelésében minden esetben pszichiáterrel kell egyeztetni, a gyógyszer elhagyásához ugyanúgy kellene a felügyelet, ahogy az elkezdéséhez is. Kérem, hogyha újra módosítani szeretne a gyógyszerezésen, azt mindenképpen így tegye!
Sikertelen gyógyszerelhagyás esetén erősödhet a szorongás, illetve a pánik tünetek – pont emiatt kell a folyamatos kapcsolattartás mellé. Azt nem lehet kijelenteni, hogy soha nem tudja majd elhagyni, vagy nem fog tudni egészséges életvitelt folytatni a gyógyszerrel vagy anélkül, de ehhez érdemes lenne feltárni, hogy mi okozza a tüneteket. Ebben a csapatban lévő kollégák tudnak segíteni, hogy együtt felfejtsék, hogy miben gyökerezik, hogy ön fel tudja ismerni az aktuális triggereket, megküzdési stratégiákat tanuljon a jelenben, illetve megdolgozza a múltbeli eseményeket.
Üdvözlettel, Rita
Bálint TakácsJó napot kívánok!
18 éves vagyok,(az emailem ne tévesszen meh ;))
Van egy kapcsolatom ami már lassan 4 éve tart, a pàrom 2 évvel idősebb nálam.
Suli miatt nagyrészt csak hétvégéken találkoztunk de akkor sem sokat.
Az a problémám,hogy féltékeny vagyok a hugára és az anyjára.
Nagyon nagyon szègyellem magam miatta,és hogy nagyon nem szabadna ezt éreznem.
Mind az anyukájával mind a hugàval jó viszonyban vagyok,a huga egyenesen imád engem.
Őszintén kerestem erre válaszokat,az egyik az lehet hogy apukám anyukája mindig is majdnem hogy utálta anyukámat,és ki is mutatta valamint mindig magának akarta apát.Mama kontroll mániás egyébként.A másik dolog az,hogy soha nem védte meg anyát apa mama elől. Apa mindig is megtett értem/tünk mindent viszont soha nem mutatja ki az érzelmeit se nekem se nagyon másnak.Tudom,hogy mi vagyunk a mindenei de soha nem volt az a bújos érzelmes apa.
Nagyon szeretem őt is és a páromat,és ezért nem értem,hogy miért érzek igy.Jövőre egyetem miatt össze fogunk költözni.
Kedves Nati!
Nagyon büszke lehet magára, hogy fiatal kora ellenére felismerte, hogy az ön viselkedésében van valami, amin változtatni kellene! Az, hogy a probléma eredetét és hatását is látja, az alapja annak, hogy meg is tudja dolgozni. Mivel az édesapja nem mutatta ki az érzéseit önök iránt, ez a szükséglet hiányt szenvedett – szerencsére ezt felnőttkorban is lehet orvosolni. Beszélgessen édesapjával, próbálja az érzelmi közelséget most, felnőttként megélni vele – beszélgessen édesanyjával, hogy ő hogy élte meg ezt a dinamikát az anyósával? Milyen tanácsot tudna adni önnek, hogy ne ismételje ezt a kört vajon? Mondja el a párjának is nyugodtan, hogy édesapjától gyermekként a szeretet szóbeli és fizikai kifejezését nem tapasztalta meg, ezért nagy igénye lenne rá a párjától, hogy ilyen formában is kifejezze ön iránt a szeretetét – azzal, hogy a kapcsolataiban őszintén kifejezi a szükségleteit és vágyait, esélyt ad rá a másiknak, hogy úgy szeresse, ahogy az önnek jó.
Amennyiben segítségre lenne szüksége, hogy hogy tudná ezt megvalósítani, illetve szeretné megérteni mélyebben, hogy mi állhat ezek mögött az érzések mögött önben, nyugodtan keressen engem, vagy bármelyik kollégámat egyéni konzultációban!
Üdv, Rita
Puskás NikolettÜdvözlöm. Úgy érzem, hogy sokszor túlságosan meg szeretnék felelni az embereknek. Ha sokan néznek olyan kézremegés jön rám, hogy kontrollálni alig tudom. Régen amikor fiatalabb voltam, egy 8 éve verseket mondtam, nem voltak ilyen problémáim. Ma más is megemlítette a remegést, ez egy ördögi kör lett, azon izgulok, hogy remegni fogok, ha valami hivatalos papírt, vagy aláírást kell intéznem. Ez nekem nagyon rosszul esik és zavar. Próbáltam légzőgyakorlatokat, de eddig nem váltak be. Köszönöm válaszát.
Kedves Kérdező!
Most 20 éves, 8 évvel ezelőtt akkor 12 éves volt. Sok dolog állhat a szorongás, kézremegés mögött.
1) 8 évvel ezelőtt 12 évesen még nem annyira van előtérben a külső, (kor)társaktól való visszajelzés, még nincs akkora súlya, “naív gyermekkorunkat” élhetjük.
2) 12 éves kora után rossz tapasztalata volt a barátaival, társaival vagy a családban. Sokszor pl. új iskolába, középiskolába menve az új közösség nem elfogadó vagy az új osztályban van 1-2 hangadó, lekezelő fiatal, vagy a barátnőjébe csalódott, aki másokhoz társult vagy kicsúfolta. Ehhez hasonló élmények ebben a korban nagyon meghatározóak tudnak lenni.
3) Kamaszodva a hormonális változás, a testi változások magukkal hozhatnak olyan belső változásokat is, melyeknek a remegés, szorongás az egyik tünete lehet. Pl. pajzsmirigy alul- vagy túlműködés, szív probléma, menstruációval kapcsolatos hormonális zavarok – ezeket érdemes kivizsgáltatni.
4) Egyéb ok, amire 1-2 alkalmas pszichoterápiás interjú alatt rá lehet látni.
Amennyiben az első két ok valamelyike áll fenn, akkor ezek pszichoterápiás keretek között átdolgozhatóak, hogy ez ne okozzon Önnek problémát. Mindenképp az orvosi kivizsgálás után legalább 1-2 üléses pszichodiagnosztikai vizsgálat indokolt lehet, hogy Ön is tisztán lássa a háttér okokat és aszerint tudjon továbbmenni a kezelés, megoldás felé.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos Hadassa
