Pszichológus válaszol

Kérdezzen pszichológusainktól

Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-­mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.

Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.

A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 7 munkanapon belül* történik

Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.

* kivéve hétvégén és ünnepnapokon

Személyes konzultáció

Ha négyszemközt
szeretne beszélni…

… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.

Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.

szakembereink

Gyakran felmerülő kérdések

Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?

Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.

Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.

Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?

Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot

Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)

Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?

Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.

Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.

Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!

Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.

Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?

Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!

Tisztelt Doktornő! Teljes tanácstalanságban írok Önnek. A férjemmel lassan 9,5 éve vagyunk együtt, 3 éve vagyunk házasok, van egy 6 és egy 2 éves kisfiunk. A hétköznapokban vidám, boldog család vagyunk. Alig van nézeteltérés, ha mégis, akkor azt vita nélkül meg tudjuk beszélni, ami óriási fejlődés, hiszen a gyerekek előtt elég heves vitáink voltak. Teltek az évek, és szépen megynugodtznk egymás mellett, megtanultuk békésen kezelni a problémáinkat. Mesébe illőnek hittem az életünket, az a tipikus nevetgélve fürdetős, gyerekekkel birkózós, egymással viccelődős családi jelenet nálunk mindennapos. December 30-án egy egész napos programra indultunk, vásárlással egybekötve. Túl zsúfoltnak, kupisnak, találta a csomagtartót, kifakadt, kiszállt a kocsiból, és km-eket gyalogolt haza, hiába kértem, hogy szálljon vissza. Aznap hozzám se szólt. Másnap annyit tudtam kiszedni belőle, hogy ő nem tudja mi legyen, besokallt az állandó szájkoptatás miatt, nem működik a kommunikáció kettőnk között. Értetlenül állok az egész előtt. Persze vannak apró súrlódások, félreértések, vagy épp mások az igényeink bizonyos dolgokban, de nem érzem, hogy ennyire a szakadék szélén állnánk. Már nem először fordul elő, hogy bedobja a válás kártyát. Félévente előkerült a kicsi születése után, 2 nap után meg jött, hogy nem gondolta komolyan. Legutóbb mondtam neki, hogy nem tudom, el tudnám-e viselni mégegyszer az érzést, hogy elveszíthetem, és hogy nem kellek neki. Most mikor megint nem tudta megmondani, mit akar, mondtam neki, hogy költözzön el, mert így nem tudok élni, hogy nem szól hozzám, amíg el nem dönti, mit szeretne, gondolja át a dolgot, legalább érzi, milyen, amikor nélkülünk él. Egyből elfogadta az ajánlatot. Hatodikán költözik. Ma “Nem szeretkezünk egy utolsót?” kérdéssel várt délután, pedig a konfliktus óta nem beszélünk, fagyos a hangulat. Nemet mondtam. Megalázónak érzem ezt az egészet. Az elutasításra úgy reagált, hogy ne várjak túl sok jót az egy hónap letelte után. Olyan dolgokat mondott amik nagyon fajnak, nem tudom mit csináljak. Szeretem, de a mondatai belém égtek.: A lényemmel van gondja. Én vagyok a gond. Nem megy ez nekünk. Úgyse lesz ez már jobb. Ő nem akar egész életében könyörögni. Arra, hogy mi a valódi gond, nem egetrengető dolgokat mondott: Állandóan könyörögnie kell mindenért. Nem jó a szexuális életünk. Húzom a számat, ha maradnia kell sokáig dolgozni. Kupis a kocsim, utal a szárítóról öltözni. Ezzel szemben, amit kér, igyekszem teljesíteni, bár nyilván nem vagyok tökéletes. A házunk tiszta, mosok, főzök rendesen, a gyerekeinket próbálom lehető legjobban nevelni. Itthon szinte mindent én csinálok, gyerekek körül szintén, de sosem panaszkodtam emiatt. A szexuális életünk az utóbbi időben pont javulni látszott. A “szájhúzás” pedig csak annyi, hogy vagy elmondom, vagy hallja a hangomon, hogy kár, hogy nem jön. Sokszor mondtam már neki, hogy túl sokat dolgozik, és hiányzik mind a hármunknak, de hárít, hogy kell a pénz, pedig nem élünk rosszul. Kérdésemre, hogy szerinte neki kellene-e változni, azt mondta hogy nem. Állítólag szeret, de úgy gondolom, aki szereti a másikat, az nem gondolkozik váláson, csak azért, mert akadnak ellentétek, vagy nem is tudom mik, mert annyira minimálisak és kis mértékűek a konfliktusaink, hogy nem is nevezném konfliktusoknak.
Tehát most elköltözik. Azt mondta nem fog zaklatni, ne is beszéljünk egyáltalán, és hogy a gyerekekhez sem fog jönni, hogy ne zaklassa fel őket, holott nem fogjuk nekik elmondani, én próbálom majd a lehető legjobban hárítani ezt az egészet addig amíg nem biztos. Elmegy, 1 hónapig várom az ítéletet. Mi van, ha azt mondja váljunk el? Mi van, ha azt mondja maradjunk együtt, de én nem tudom neki megbocsátani, hogy megint bedobta a válás kártyát, mi van, ha nem tudom félretenni, hogy mindenért én vagyok a hibás, és bármit is teszek, soha nem leszek elég jó?
Mit tudna tanácsolni? Kérem, segítsen levelével, mert rendelésre nem tudok elmenni. Ragaszkodott a férjem hozzá, hogy a második gyermekünkkel maradjak itthon két éves kora után is, aminek én nagyon örültem, mert a nagyobbik fiunkkal nagyon nehéz volt a bölcsis időszak lelkileg. Ebben a hónapban már pont a nevetségesen alacsony GYES-t kapom, ez is elég nagy teher jelenleg, hiszen 2 gyerkőcöt kell ellássak majd ebből a kevés pénzből. Ezért is fordultam ilyen formában segítségért. Kérem, írjon bármit, amivel el tudok indulni. Szükségem van egy kívülálló, szakember segítségére.
Hálás köszönettel: Egy elkeseredett feleség.

Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Levelében említi, hogy a férje már többször említette, hogy szeretne válni, azaz régebb óta lehet gondja a házasságukkal. Érdemes lenne tisztázni a valódi okokat, s dolgozni a problémákon (amennyiben mindketten ebben partnerek) párterápiás kereteken belül. A területileg illetékes Családsegítő Szolgálatnál erre van ingyenes lehetőség, amennyiben rendelkeznek ilyen végzettségű szakemberrel.

Amíg válságban van a házasságuk, javasolt lenne a családdal is beszélniük, hogy tudnának-e segíteni a gyerekek körül, hiszen egyedül Önnek nehéz lesz két gyereket ellátni (minden téren), amíg a férje távol marad Önöktől.

Az alábbi blogbejegyzéseinket lenne javasolt elolvasnia:

Amit a válásról (szakításról) tudni kell

Hogyan függ össze házasságunk és családi kapcsolataink minősége a testi-lelki egészségünkkel?

Üdvözlettel:

Szabó Lili Párkapcsolati problémák / 2020.01.14.

szeretnem kerdezni mitol van az hogy en ha egyedul kell elinteznem valamit akkor miert félek? miert nem tusok nyugodt lenni hogyha orvoahoz vagy mas ilyen helyekre kell mennem egyedul…mindig olyan mintha izgulnek de annyira hgy ha megszolalok remeg a hangom a kezem mindenem meg ha egyedul megyek valahova ami nem szivesen van
kerdezni szeretnem hogy ez mitol van?
ugyerzem mindenki ellenem van mindenki aztmondja hogy jot akarnak kozben en mindenbe a rosszat latom..utalom maggam onbizalmam sincsen

Kedves Edit!

Az Ön korában érthető, hogy jobb szülővel menni orvoshoz, vagy olyan egyéb helyekre, ahol nem érzi magát biztonságban az ember. Az emberekkel kapcsolatos ellenérzéseit érdemes volna pszichológussal részletesen átbeszélnie. Az önbizalomhiányán is segíthet, ha néhány alkalommal konzultál szakemberrel a kétségeiről. Iskolapszichológus felkeresését javasolnám.

Üdvözlettel:

Habis Melinda Félelmek és szorongások / 2020.01.14.

Kedves Pszichológus!
7 éves fiam cumizza az ujját, vagy ha nem azt akkor rágja a ruháját. Cumizott régen, de két és fél éves korában elbúcsúzott tőle, aztán rászokott az ujjára. Leginkább unalmában és passzív tevékenységek alatt szokta, de pl ha izgul vagy nagyon örül akkor is, ilyenkor inkább rágja a ruháját. Hogyan lehet leszoktatni róla?
Köszönöm válaszát!

Kedves Csilla!

Ezek a tevékenységek ahogy írja a levelében az intenzív érzelmek kezelésének eszközei a kisfiúnál. Gyermekspzcihológus tud segíteni abban, hogy ezeket jobban kezelje a gyerme,k ne legyen szüksége a regresszív viselkedésmintákra.

Üdvözlettel:

Habis Melinda Gyermeknevelési nehézségek / 2020.01.14.

Nagyon féltékeny vagyok

Kedves Attila!

Féletékenységgel kapcsolatban ajánljuk figyelmébe alábbi blogbejegyzéseinket:

Féltékenység: normális dolog vagy őrültség?

Hogyan küzdhető le a féltékenység?

Üdvözlettel:

Habis Melinda Kamaszkori problémák / 2020.01.14.

Sokat gondolkodtam azon hogy írjak e megint… De végül úgy döntöttem hogy írok, tudni kell rólam hogy 2 évig kényszerbeteg voltam, de utána sikerült magamtól és barátaim szüleim segítségével csillapítani a gondolatokat és a kényszercselekedeteket. Viszont pár hónapja napi szinten jönnek vissza a gondolatok, mindent túl reagálok nem tudok rendesen gondolkodni.. Olyan dolgokra szoktam gondolni amiket nem akarok, vagy szimplán nem szeretnék arra gondolni, de valahogy mégis azon jár az eszem… És ez mind akaratlanul történik, és sokat olvasok erről de az internet mindenhol mást ír úgy gondoltam ha írok akkor lehet hogy tudnának tanácsot adni hohy tereljem el a figyelmem erről, esetleg járjak el pszichológushoz? Bármilyen tanács jól esne, mivel szeretnék egy normális emberként reagálni különféle dolgokra. Előre is köszönöm a válaszukat.

Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Fontos lenne, ha szakemberhez (serdülőkkel foglalkozó szakpszichológus) fordulna, mivel a tünetei újra előjöttek. Sajnos 1-1 stresszesebb élethelyzet aktiválhatja a tüneteket, így a legmegfelelőbb az lenne, ha a stresszkezelési/problémamegoldási módszerei fejlődhetnének, amivel hosszabb távon érhetne el sikereket. A területileg illetékes nevelési tanácsadóban kaphat segítséget.

Az alábbi blogbejegyzéseinket ajánlom elolvasásra:

Stressz, betegségek, stresszkezelés

Milyen megküzdési stratégiákat alkalmazhatunk stresszhelyzet esetén?

Üdvözlettel:

Szabó Lili Egyéb / 2020.01.14.

Nagyon fontos volt az életemben a sport a mozgás Nagyon sok stessz ért az utóbbi években és sajnos a mozgáshoz nem volt kedvem és erőm és már a kilók is szaporodnak és ez még több nyugtalanságot okoz

Kedves Levélíró,

Köszönjük levelét!

Érdemes lenne ebben az állapotban pszichológus szakemberhez fordulnia, hogy átbeszélhessék, hogy milyen stresszhelyzetekkel nem tud megbirkózni. Így megelőzhető lenne az állapotromlás. Ebben szakembereink is szívesen segítenének Önnek!

Holnapi blogbejegyzésünket javasolt lenne elolvasnia, mivel a stresszkezelési megküzdési módokról fog szólni.

Üdvözlettel:

Szabó Lili Lehangoltság és levertség / 2020.01.13.

Jó napot! A nevem Emese, 18 éves vagyok. Január 1.-én hirtelen meghalt édesapám 44 éves volt, ő volt számomra az akit a legjobban szerettem. Amióta elment az első 2 napon rettenetesen szenvedtem és nem akartam elhinni h ez megtörtént, de utána minden megváltozott hirtelen eltüntek az érzéseim, csak egy kis fájdalom maradt. Már nem sírok csak nagyon ritkán. A családom nagyon szenved de nem tudom őket megvígasztalni. Eltünt minden érzésem úgy érzem h üres vagyok legbelül, nem tudok senkit szeretni de nem is utálom őket semlegesek számomra, a családom,barátaim,párom mindenki.. miért van ez?

Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Őszinte részvétem Önnek és a családjának az édesapja halála miatt!

A gyász folyamata változhat Önben, akár napról-napra, akár hétről-hétre. Érdemes lenne szakembert felkeresnie, akár a családtagjaival együtt, hogy enyhítse a fájdalmukat, illetve segítse a gyászmunkát Önökben. Akár egyéni tanácsadás, akár csoportfoglalkozás (gyászcsoportok indulnak több helyen, googlebe beírva talál találatokat) keretén belül ezt megtehetik.

Az alábbi blogbejegyzésünket érdemes lenne elolvasnia:

Gyász… avagy mi zajlik bennünk a veszteségélmény hatására?

Üdvözlettel:

Szabó Lili Gyász / 2020.01.13.

Tisztelt doktor úr, nő az a problémám hogy nem tudom a merevedést fent tartani andrologus szerint inplantátum kellene de mivel ojan drága a beavatkozás hogy nem tudom kifizetni így egyre depresszijosabb vagyok feleségem se kívánja velem a szexet mert 0vagyok az ágyban de már sokszor megfordult a fejembe hogy nem akarok így élni szex nélküli mit sem ér az élet nem vagyok férfi oda az önbecsülésem így fiatalon inpotensnek lenni nagyon meg alázó

Kedves Levélíró,

Köszönjük levelét!

Érdemes lenne tájékozódni arról, hogy van-e lehetőség, s ha igen, akkor milyen keretek között, hogy ezt a beavatkozást az állam támogassa (ha jól értelmeztem a betegségek leírása alapján, akkor balesetből eredeztethető a probléma). Orvosaitól, s az adott egészségügyi intézményben dolgozó szociális munkásoktól lehet tájékoztatást kapni.

Addig is javasolt lenne párkonzultációra elmenniük a feleségével, hogy ezt a nehéz időszakot átvészeljék, s szakember segítségével átbeszélhessék, hogy miben tudnák egymást támogatni, szexuális téren milyen igények azok, amiket tudnának teljesíteni stb.. A területileg illetékes Családsegítő Szolgálatnál ingyenes a párkonzultáció, amennyiben rendelkeznek ők megfelelő végzettségű szakemberrel.

Üdvözlettel:

Szabó Lili Szexuális zavarok / 2020.01.13.

Tisztelt szakértő!44 éves vagyok,és 1 éve élek párkapcsolatban,amiből hiányolom a lelki viszonyt.Úgy érzem,párom más nőkkel éli ki ezt.Kevés az esély arra hogy testileg megcsalna,de lelkileg… A közösségi oldalán nem látom az ismerőseit,nem látom kinek mit likeol,vagy épp ki köszönti fel.Folyamatosan le van némítva a telefonja,állandóan magánál hordja,sőt van rá pl.,hogy ha 1 bizonyos személy hívja,és én is jelen vagyok,nem válaszol.És ha rákérdezek miért,azt a a választ kapom,hogy neki is lehet intim szférája.A hölggyel 10 éves barátságot ápol,de nem akar semmit sem mondani róla.Amikor kérem mutasson róla fotót,azt mondja nem ismerősök a fbon,holott nyáron hívta a páromat,hogy miért elérhető.Talán én rontottam el valamit,hogy ennyire titkolja mi van közöttük?Pedig nem is hisztiztem a nyári hívás miatt.A nő nem tud rólam és a párom teljesen elzárkózik hogy felvállaljon.Mintha függne tőle.De ha csak barátok,akkor miért?Hogyan győzzem meg hogy legyen hozzám öszinte?Köszönöm válaszát!

Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Megértem felindultságát, hiszen a párja határokat húz a kapcsolatukban. Érdemes lenne őszintén beszélnie a párjával az érzéseiről, hogy mi az, ami rosszul esik Önnek a kapcsolatban, ki mivel elégedett, s mivel nem, ebben a helyzetben vajon mire lehet számítani a jövőben tőle, min kellene változtatniuk. Párkonzultációs lehetőséget is felajánlhat a párjának, ahol szakember segítségével tudnák átbeszélni a problémáikat. Honlapunkon is találhatóak párterapeuták, online is foglalkoznak párokkal.

Üdvözlettel:

Szabó Lili Párkapcsolati problémák / 2020.01.11.

Kozel 4 honapja vagyok kapcsolatban egy ferfival,kolcsonosen nagyon jol erezzuk magunkat egyutt, sok kozos elmenyunk van mar, a kozos jovorol is szo esett koztunk.
Ebbe most durvan kozbeszol az, hogy az elozo baratnoje ( 7 evig eltek egyutt) hazalatogat Angliabol,- ahova kikoltozott- 1 hetre, es o ezt az 1 hetet arra forditja, hogy a no rendelkezesere alljon, kimegy ele a repuloterre, hazaviszi a regi kozos otthonukba, majd ide-oda elviszi baratokhoz, rokonokhoz. Kozben valtig allitja, hogy velem kepzeli a jovojet, a nohoz semmi nem koti mar, nem akarja vissza az eletebe, csak segit neki stb. Engem persze ez borzasztoan bant, mondtam, hogy ennek most nem szabadna megtortennie, lehet, hogy ramegy a kalcsolatunk, nem tudom milyen erzesek alakulnak ki bennem az 1 het soran.
Mi lenne a helyes viszonyulas reszemrol? Teljesen tanacstalan vagyok.

Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Megértem zaklatottságát, hiszen a párja a volt barátnőjére túl sok figyelmet fordíthat a jelen helyzetben. Érdemes lenne végiggondolnia, hogy mi az a határ, ameddig az Ön türelme elér, azaz mennyi időtöltést tart elfogadhatónak a párja részéről, hogy az exével legyen, s ez alatt az egy hét alatt mennyi időt szeretne, ha Önnel töltene. Javaslom, hogy beszéljék át az igényeket, s próbáljanak valamilyen közös megegyezést kialakítani ez ügyben.

Az alábbi blogbejegyzésünket érdemes lenne elolvasnia:

Hogyan küzdhető le a féltékenység?

Üdvözlettel:

Szabó Lili Párkapcsolati problémák / 2020.01.10.

Jó napot kívánok .Livia vagyok és a párom miatt szorulok tanácsra.Nyolc és fél éve ismerem a páromat,de ebben a kapcsolatban többet sirtam,mint nevettem.Nagyon szeretem őt,és állitólag ő is engem.Viharos ez a viszony,ugyanis nagyon indulatos,agressziv ember,aki hétvégenként a bort sem veti meg.Nagyon csúnyán szokott velem beszélni…Legutóbb azt mondta,hogy menjek el pszichiáterhez,és hozzak egy papirt tőle,hogy normális vagyok….Semmit nem lehet tőle kérdezni,mert rögtön üvöltözik,mindenbe beleköt amit csinálok,ha ő hibázik,arról én tehetek.Ha én vezetem az autót / mivel ő ittas/ akkor kiabál velem vezetés közben…semmit nem csinálok jól.Képes velem végig üvölteni a városon keresztül,ha nem akarok vele bemenni a kocsmába../ én egyáltalán nem fogyasztok alkoholt és nem is jártam soha ilyen helyekre/. Nem élünk együtt,én a lányommal élek,elvált vagyok,fenntartom magamat,becsületesen jártam dolgozni mindig.Egyre ritkábbak az intim együttléteink. Ilyen dühkitörései után amikor kitombolta magát,képes megkérdezni,hogy szeretem-e….Pár nappal ezelőtt ilyen tombolása után amikor lenyugodott,elkezdte mutogatni a késeket,hogy milyen fokos szögben kell megköszörülni…ekkor volt életemben először halálfélelmem…Utóbbi időben úgy érzem,hogy meg kell tőle szabadulnom…Párszor már ott hagytam,visszakönyörögte magát,aztán minden folytatódott tovább.Mindenkivel,mindenhol arrogánsan beszél,kinos vele bárhová is menni…Olyan piti dolgokon kiakad,ha nem azt a kanalat teszem neki a tányér mellé,amit ő szeretett volna,beszélgetek a szomszédasszonnyal,a munkából ebédidőben nem akkor hivom fel,elmegyek a lányommal közös programra…Kezdem magam kevésbé értékes embernek érezni,és annak örülök,ha mehetek dolgozni.Kérném a válaszát,hogy tényleg én vagyok-e beteg,mert már kételkedem magamban. Köszönöm a türelmét.Üdvözlettel:Livia

Kedves Lívia!

Megértem, hogy most eléggé nehéz helyzetben van.
Érdemes átgondolnia, mi az amit ad önnek ez a párkapcsolat, mit szeret a párjában, mi miatt marad vele, hogyan változott kapcsolatuk az évek során. Ezen kérdések átgondolása nem könnyű munka, ezért javaslom, nyugodtan vegye igénybe szakember segítségét hozzá.
Ha mindketten motiváltak rá, menjenek párterápiába. Az nem csak a kapcsolat javításában, hanem akár a békés lezárásban is segíthet, ha úgy döntenek.

Üdvözlettel,

Rimainé Pulai Virág Párkapcsolati problémák / 2020.01.09.

Jó napot kedves doktornő!
Már másfél éve benne vagyok egy se vele se nélküle kapcsolatban és nem tudok kilépni belőle egyszerűen nem megy belebetegedtem! 3 hónapja költözött el tőlem a párom de előtte már többször is szakítottunk de mindig kibékültünk most utólag viszont már nem. Ő pont azért ment el tőlem mert már be akarta fejezni velem de én nem tudtam elfogadni sőt a mai napig sem tudom. Azóta csak kihasznál engem már biztos vagyok benne,hogy nem érez irántam semmit de viszont szexre még jó vagyok neki. Sajnos már csak arra használ engem 🙁 és nekem ez fáj a legjobban. Ő már nem akar együtt élni velem inkább az albérletet választotta. Nekem nagyon nehéz természetem van ezt belátom de viszont nagyon tudok szeretni és ragaszkodó típus vagyok amit a pasik nem szeretnek! Meg én megmondom az igazat a férfiak szemébe és sokszor elég nyersen fogalmazok és durván. Nem tudják elviselni a modoromat. Mindig csak bennem keresik a hibát csak nekem kell változnom mindenben legalábbis szerintük. Na mindegy nem is ez a lényeg most hanem,hogy nem tudom elengedni az exemet mindig elmegyek hozzá ha ő akarja van mikor én kérem meg,hogy had mehessek csak legyek vele számomra ez a fontos. A megszállottja lettem ennek a pasinak és nem tudok róla lemondani pedig semmi szeretni való nincs benne. Már nagyon sokszor becsapott megalázott engem és mégis ragaszkodom hozzá kapaszkodok belé. Érzem,hogy ez már beteges amit én csinálok. Mindig megfogadom magamnak,hogy mostantól nem keresem őt semmilyen formában nem írok neki nem hívogatom meg hasonló dolgok. De nem tudom sokáig tartani a szavam. Ha nem jelentkezik fél napig én már meg vagyok bolondulva. Nem tudok róla leszállni és érzem,hogy egyre rosszabbul vagyok. Testileg is nagyon sokat fogytam mióta elment lelkileg meg tönkrementem teljesen. Csak rajta jár az eszem szinte egész nap még munka közben is. És mindig azt várom,hogy jelentkezzen írjon vagy hívjon.Vagy mondja azt,hogy szeret és szeretné velem újrakezdeni. De saját magam se tudom,hogy miért erőltetem ezt a kapcsolatot amikor én is tudom hogy nekünk ez nem megy. Ellentétek vagyunk szinte mindenben meg sok minden idegesít benne ilyen pl a cigaretta meg a sör. Én nem szeretem egyiket sem ő viszont igen. Aztán a másik nagy ellentét kettőnk között,hogy ő akar gyereket én viszont nem!!! Nekem csak arra lenne szükségem,hogy adjon tanácsot doktornő,hogy tudnék ebből a függőségből kigyógyulni mert nem bírom tovább. Ő kihasznál engem én meg szépen lassan beleőrülök ebbe a helyzetbe!

Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

A levele alapján úgy gondolom, hogy önismereti terápia által érthetné meg, hogy mi miatt ragaszkodik ehhez a férfihez, mennyire jó stressz, problémamegoldási s konfliktuskezelési módokat használ, mennyire tudja megvédeni magát konfliktusos helyzetben stb.. Ebben pszichológus szakember tudna segíteni, akár a honlapunkon található kollégák közül is választhat!

Az alábbi videós bejegyzésünket javasolt lenne megtekintenie:

Mitől függ, hogy tartós lesz-e egy szerelem?

Üdvözlettel:

Szabó Lili Párkapcsolati problémák / 2020.01.09.

Kedves Bárki, aki elolvassa ezt!
Teljesen kétségbe vagyok esve, céltalan az egész életem és nem látom a kiutat belőlle.Mindig is szorongtam(szerintem ezt részben a szüleimnek köszönhetem, mindig nagyon szigorúak voltak velem és nagyok voltak az elvárások felém), de ez jóval súlyosabb lett miután bekerültem egy erős gimnáziumba, ahol nagyok voltak az elvárások és én mindenkinek meg akartam felelni, főleg magamnak. Sajnos hiába tanultam látástól vakulásig a jegyeim nem tükrözték ezt, és volt 1-2 tanárom, aki nagyon megalázott, tovább rombolva az önbizalmam utolsó törmelékét is.Közben történt egy balesetem is, aminek vannak maradandó nyomai, mint kívül, mint belül, nincs olyan nap, hogy ne jusson eszembe, de evvel az évek múltán sikerült megbékélni, ez az egyik oka, hogy nem merek nyitni az emberek felé, annyira kicsinek érzem magam. Gimnázium után sikeresen leérettségiztem, de úgy éreztem, hogy képtelen lennék most egyetemre menni féltem az ismeretlentől, új hely, új emberektől és annyira fáradtnak éreztem magam. Egy év után bekerültem arra az egyetemre, amiről titkon mindig álmodtam, de sosem hittem benne, hogy tényleg sikerül…de sikerült. Azóta minden nap a sírás folytogat(nem csak az egyetem miatt, bár az is baromi megterhelő, de a családi hátterem sem a legjobb, nem számíthatok semmiféle támogatásra), nem igazán sikerült beilleszkedjek, mert nagyon halkszavú vagyok(mások szerint), és a tanárok sem annyira segítőkészek és rengeteg a tanulnivaló. Tavaly annyira rossz állapotba kerültem, teljesen besokaltam, nem aludtam, nem ettem, csak stresszeltem és sírtam, annyira kikészített az egyetem, és úgy éreztem nem bírom tovább, nem mentem be többet órára, utána még rosszabb lett a helyzet annyira haszontalannak és szerencsétlennek éreztem magam, hogy komolyan terveztem az öngyilkosságom, de hála a barátaimnak sikerült életbe tartsam magam.Elhatároztam, hogy helyrehozom az életem, kerestem munkát, elmentem nyáron külföldre dolgozni és elterveztem, hogy visszamegyek egyetemre. Így is lett, úgy éreztem minden rendben…de az idén megint, rámtört a kontrolálhatatlan szorongás, álmatlanság, stressz és csak sírtam és hihetetlen, de megint azt csináltam, mint a tavaly, nem volt erőm bejárni órára, és úgy éreztem én nem vagyok erre képes annyira össze voltam/vagyok zavarodva, nem tudtam tisztán goldolkodni, és úgy láttam, hogy nincs értelme folytatni semmit, pedig tényleg azt tanulom, amire mindig is vágytam…és most itt vagyok teljesen céltalanul a bolondulás határán, már nem tudok tisztán gondolkodni, nem hiszem el, hogy megint ezt teszem, és a maradék embereknek is, akik még hittek bennem csalódást okozok, legszívesebben végeznék magammal. Nem tudom hogyan tovább, úgy érzem teljesen megrekedtem, és nem hiszem, hogy lehetne ez bármikor jobb. Köszönöm, ha végigolvasta!

Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Nagyon nehéz lehet most Önnek, hiszen erős szorongás gyötri. A levele alapján úgy gondolom, hogy ebben az állapotban mindenképpen érdemes lenne ha pszichiáter szakorvos látná, hogy vajon mennyire súlyos szorongás uralkodhat el Önön, vagy lelki betegség állhat-e a tünetek hátterében. Szükség esetén gyógyszeres kezelés is lehetséges, ezt a szakorvos fogja megmondani. A területileg illetékes pszichiátriai gondozó felkeresése lenne javasolt.

Az alábbi blogbejegyzéseinket lenne javasolt elolvasnia:

Pánikbetegségre gyanakszik? Pszichiáterhez vagy pszichológushoz forduljon?

Mi a különbség a pszichiáter és a pszichológus között?

Üdvözlettel:

Szabó Lili Céltalanság / 2020.01.09.

Üdv! Pár nap mulva leszek 18 éves, és lassan 2 éve én magam sem jövök rá a saját problémámra. Mindig valami problémám van még akkor is amikor minden rendbe van, jelenleg barátnőm van boldog vagyok vele mégis ugyérzem hogy valami nyomja a szívem, valamin mindig folyamatosan kattog az agyam , pozitiv akarok lenni és mégis mindenen gondolkodom, konnyen baratkozo vagyok , megis nagyon keves emberbe bizom meg , vagy nem is az hogy nem bizom meg hanem nem nyilok meg az erzeseimrol, barmi baj van mindig sajat magam oldom meg sose kerek segitseget, pedig nem vagyok szégyenlős tipus, de viszont igy jol erzem magam nem is szeretnem megosztank az eletem masokkal. Nem tudok aludni pedig napkozbe mindig elfoglalom magam vagy van programom szoval kimerülök de viszont mikor aludni kellene az agyam mindig valamin gondolkodik. Helyesírási hibákért elnézést kérek jelenleg 4:12 van fáradt vagyok mégsem tudok aludni.

Kedves Kérdező,

Köszönjük levelét!

Érdemes lenne az alábbi videós bejegyzésünket megtekintenie, amelyben sok információt talál az alvászavarokról:

Alvásproblémákról röviden

Javasolt lenne szakemberrel átbeszélnie, hogy milyen problémák foglalkoztatják esténként, ami miatt nehezen tud elaludni. A középiskolában az iskolapszichológustól is tud segítséget kérni.

Üdvözlettel:

Szabó Lili Alvászavarok / 2020.01.09.

Tisztelt Szakértő.
Segítséget szeretnék kérni gyermekem nevelésével kapcsolatban.
Nyáron külföldről hazaköltöztem 3 éves lányommal apja kint maradt. Sajnos egy nehezebb vitás életszakaszt így láttunk jobbnak lezárni. Nem szakítottunk csak én döntöttem úgy hazajövök egy támogató közösségbe. Azt gondoltam akkor. De sajnos úgy érzem hibás lépés volt. Fél év telt el és úgy érzem a gyerekem nem szeret már. Igaz én is egyre többet kiabálok vele. Sajnos szüleim és testvérem teljes ellenem dolgoznak a nevelésben. Ha tiltok vmit rohan hozzájuk vagy hisztizik mire ők rohannak be mit művelek vele. Már gondoltam arra visszamegyünk külföldre de mikor ezt közöltem édesanyám egy óriási patáliát csapott le hogy mit képzelek meg akkor ő mem látja az unokát. És nem rángathatom a gyereket ide oda. Viszont én úgy érzem megőrülök itt. Képtelen vagyok egy fedél alatt élni velük és próbálni gyereket nevelni. Amíg kint éltem vágytam haza hiányoztak akartam lányom ismerje a nagyszüleit de most úgy érzem ez túl sok. Apa anya helyett kapott a gyermek több családtagot akik anya ellen dolgoznak… és a helyzet egyre kezelhetetlenebb… a gyermek folyton mesét néz csokit eszik. Én hiába tiltom.. játszani alig akar velem. Mamához rohan mert ő kapcsol mesét. Már ott tartunk sétálni se szeret öt perc után közli fáradt.
Nagyon el vagyok keseredve.. szívem szerint visszamennék hogy apa anya gyerek legyen egy család akármi is van. De nem támogatnak sőt lelki zsarolással érik el ne merjek lépni mert szerintük tönkreteszem a lányomat.

Kedves Andrea,

megértem, hogy nem lehet egyszerű eldönteni ebben a helyzetben mi a legjobb, hiszen aközött kellett döntenie, hogy az új család együtt él külföldön segítség nélkül vagy a család apuka nélkül, de segítséggel itthon. Azt gondolom, ön egy felnőtt ember és a saját családjával kapcsolatban csak ön és a férje hozhat végső döntést. Természetesen a nagyszülők velemènyét fontos meghallgatni, mérlegelni, de a legfontosabb, hogy úgy döntsön, amiért felelősséget tud vállalni. Sajnos a gyermeket hozni-vinni és túl gyakran kiszakítani a körülményei közül sem feltétlenül a legjobb megoldás, technikailag, azonban mégis hozhat olyan döntést, hogy újra megpróbálják együtt, ad maguknak valamennyi időt és ha nem válik be, visszaköltöznek ismét. Azt gondolom azonban – hogy valóban változás legyen és ne fussák le újra ugyanazokat a köröket, ami miatt nem működött korábban úgy, ahogy szerették volna – hogy mindenképpen érdemes lenne szakemberrel alaposan atbeszélnie és/vagy akár önismereti munkába kezdeni a párkapcsolati, szülőség témák mentén. Hívja szakembereinket bizalommal konzultációra. Üdvözlettel

Filep Orsolya Veronika Gyermeknevelési nehézségek / 2020.01.09.