Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Jónapot!
Olyan problémával küzdünk, hogy a párom egy jóideje (még a terhességem előtt) nem annyira szeretne velem testi kapcsolatot. Tudom, és mondja is, hogy kíván engem, de folyton pihen helyette, vagy valami más elfoglaltsága van. Általában a munkára, a stresszre és a pénzügyi helyzetünkre hivatkozik, amit mind megértek, mert engem is frusztrál. 7 hete szültem, szabad a testi érintkezés már (orvos állapította meg), de 1 alkalomra került sor eddig. Nekem ez kevés, és mint mondtam, már 1-2 éve ez van. Pedig nagyon jó szexuális életünk volt, külföldön dolgozott több évig, minden napos volt. Volt, hogy kint voltam vele, volt, mikor 2-4-6 hetente járt. Nem tudom mi lehet az oka, elkeseredettségembe magam hibáztatom, főleg a terhesség óta. Nem tudom mit gondoljak vagy mit csináljak, próbáltam egy ideig feldobni a dolgot, hátha jobban kedvet kap hozzá, de hiába. Ennek ellenére mikor ritkán van szex, jó szokott lenni, szóval sosem egyhangú. Fiatal vagyok még ahhoz, hogy megvonjam magamtól.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne a párjával beszélnie arról, hogy mi minden járulhatott ahhoz, hogy a szexuális érdeklődése csökkent (munkahelyi problémák, kapcsolati problémák, vagy esetleg a terhesség okozhatott nála valami eltávolodást félelmek alakultak-e ki nála). Szükség esetén szexuálpszichológust lenne érdemes felkeresnie a párjának.
Az alábbi blogbejegyzést ajánlom figyelmébe:
Üdvözlettel:
Szabó LiliA párommal 1 éve vagyunk együtt,nála nem megy a kommunikáció nálam pedig a bizalom nehézkes felé,sokat veszekedtünk,rengeteg dolog történt és egyszer csak megszakadt valami,pont összeköltöztünk,egy szép albérletbe,szereztem neki munkát jónfizetésért a legjobb barátomnál,én is elhelyezkedtem,az életünk csodás lehetne,de nem!!Azt mondja nem meri már magát elengedni mert fél hogy újra vita lesz,nem mutatja az érzéseit,nem keres nem udvarol,nem szeretkezünk,vagy ha igen az is teljesen más.Én elkezdtem vàltoztatni a felfogásomon,a hozzáállásomon de egyre rosszabb lett,kezdek én is befordulni,boldogtalanok vagyunk,hiába próbálom megbeszélni vele,csak hárítja a felelősséget,azt mondja szeret és ezt tudja se mégsem tesz értem semmit,szeretném helyrehozni mert ennél sokkal több can bennünk,2 nevetős,éjszakákat átbeszélgetős,szerelmes fiatal,mi lehet a baj?Hogyan tudnék ezen segíteni?
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne párterápián belül beszélni ezekről a problémákról, helyzetekről a párjával közösen. Javaslom, hogy a párjának vesse fel ezt a lehetőséget, hogy kiegyensúlyozottabb, boldogabb kapcsolatban tudjanak élni.
Üdvözlettel:
Szabó LiliJónapot kívánok!
Én egy olyan kérdéssel fordulnék Önökhöz, hogy édesanyám elutasított mikor kisgyermek voltam, nekem az érintés a szeretetnyelvem viszont teljesen hideg érzelmi légkörben neveltek fel és ha odamentem anyámhoz elküldött hogy ‘’ne érjék hozzá’’. Ez miatt magamban kerestem a hibát és úgy érzem ez problémát okoz nekem most a párkeresésben. Ha megérintenek jól esik de le blokkolok és nemtudok mit kezdeni a helyzettel. Ilyen problémával érdemes terápiára járnom vagy nincs akkora probléma? Segítség nélkül meg tudom ezt oldani egyedül?
Kedves Nikolett!
Nagyon jól felismerte, hogy hogyan reagál a teste és a lelke az érintésre, és abban is igaza van, hogy a rideg, hideg érzelmi családi közeg, és az édesanyja elutasítása hatást gyakorolnak az Ön életére felnőttkorban is. Például a párkapcsolatok területén.
Az anyához való kötődés alapul szolgál többféle kapcsolódáshoz, kapcsolati mintához mind gyerek-, mind felnőttkorban. A párkapcsolaton kívül arra is hatást gyakorolhat, hogy Ön a saját anyaságát hogyan fogja majd megélni, hogyan fog kötődni a gyermekéhez.
Arra a kérdésre nem tudok pontos választ adni, hogy mekkora a baj. Nem is így érdemes ezt a helyzetet megközelítenie. Azt mondanám, hogy mivel már most nehézségeket él át a párkapcsolatok terén, és olyan életszakaszok állnak Ön előtt, amelyekben valószínűleg visszatérően szembesülni fog a múltjában gyökerező nehézségekkel, mindenképp érdemes szakemberhez fordulnia.
Üdvözlettel:
Tisztelt doktornő. Olyan problémával állok szemben, hogy a párom megcsalt a kolléganőjével és én rájöttem így lebuktak. Elmondása szerint szexuális kapcsolatig nem jutottak csak csók és simogatás volt. De sajnos azóta,hogy ez kiderűlt már nem tudunk úgy együtt lenni ahogy azélött. Mindent átbeszéltünk én mindent megteszek,hogy ne legyen téma a megcsalás de sajnos nem tudom öt kellő képpen felizgatni. Leültünk és mondtam neki,hogy beszélje ki magából az esetet még akkor is ha engem megbánt vele. Így elmondta,hogy aznap este amikor lebukott sokkot kapott és hiába kíván engem mégsem lesz igazi kemény merevedése. Probáltam neki mondani,hogy lépjen túl rajta mert én megbocsájtottam és ha akar beszéljen velem róla hátha akkor nem lesz ilyen probléma, de sajnos tegnap este sem sikerűlt együtt lenni mert nem állt rendessen. Így megint mint minden alkalommal orálisn kellett csinálnom. Kérem tanácsoljon nekem valami megoldást. Nagyon köszönöm a segítséget. Tisztelettel Janik Mónika.
Kedves Mónika!
Érdemes lenne egy párterapeuta segítségét kérni a kérdésben, akivel irányítottan tudnak beszélni a megcsalással kapcsolatos érzésekről. Ki-mit érez, gondol ezzel kapcsolatban, illetve az ezek után kialakult szexuális problémákról.
Üdvözlettel,
Tisztelt Doktornő!
Kb 2 hónapja mentünk szét a volt barátommal. Azóta van más nekem akivel nagyon jól érzem magam, nagyon szeretem.
Önkielégítés közben közben villanás szerűen eszembe jutott a volt kapcsolatomból az egyik együttlét, de különösebb hiányérzetet nem váltott ki belőlem. Igazából én erre nem akartam gondolni csak beugrott valahogy. De most rosszul érzem magam picit. Ugye ezzel nem csináltam rosszat? Nem szeretném elszúrni a jelenlegi kapcsolatomat.
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Martina!
Különböző szexuális fantáziák előfordulása teljesen normális, akkor is, ha valakinek párkapcsolata van. Problémát akkor jelent, ha ez túl megy a fantázián, és a párkapcsolatra is romboló hatással van. A fantázián túl, máskor is megjelenik. Ilyenkor érdemes számot vetni az érzésekkel kapcsolatban.
Üdvözlettel,
Tisztelt pszichológus,
Szeretném a segítségét kérni ,hogy hogyan dolgozhatnék fel egy traumàt.
Volt egy kapcsolatom és szerette volna azt a bizonyos szintlépést de én nem álltam készen és nem akartam ennek ellenére erőszakosan próbálkozott vele és ha nem kapcsolok talán sikerül is neki.
Azóta a kapcsolatnak véget vetettem már majdnem egy éve de azóta is rémálmaim vannak amiből sírva kelek emiatt nem alszom ki magam és ez kezd rám nagyon rossz hatással lenni.Azota pedig (amúgy sem szeretem ha megérintenek de ez már sokat javult ) félek mikor egy fiú hozzám ér elég ha véletlenül belém botlik vagy megsimitja
A hátam vagy megfogja a kezem.Nem tudom szavakkal kifejezni az érzést az áramütéshez tudnám hasonlítani a pánikot.
Viszont úgy érzem nem tudok tovább egyedül birkózni ezzel ezért merek ide írni esetleg tudnának valamilyen tippet adni ennek a traumának a feldolgozásában vagy legalább hogy a rettegés valamennyire minimalizálodjon
Előre is köszönöm
Kedves Mina!
Mindenképpen érdemes lenne minél hamarabb szakember segítségét kérni annak érdekében, hogy a trauma hatásaként megjelenő félelem és szorongás ne váljon krónikussá. Azt gondolom ebben a folyamatban mindenképpen szükséges szakember felkeresése. Társadalom biztosító által finanszírozott módon a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban tud pszichológusi segítséget kérni, vagy személyes magánterápia formájában. Ilyen jellegű probléma esetén az online terápiát nem javaslom az Ön számára.
Emellett a témával kapcsolatban bővebben olvashat korábbi bejegyzéseinkben:
Üdvözlettel,
Jó napot.A pàrommal fél éve vagyunk együtt,eleinte minden rendben volt a szexuàlis életünkkel.majd csökkenni kezdett, megkérdezem hogy mi az oka és azt felelte H ő ilyen és ez neki normàlis.aztàn megint szóba hoztam és mondta H neki az nem tetszik H én nem kezdeményeztem.belàttam igaza volt.azóta probàlok màsképp àllni a dolgokhoz,és kezdeményeztem.de valahogy nem nagyon vàltozott a dolog.nem tudom H mit tegyek.lehet H van neki valaki màs?nem tudok rajta eligazodni.vàlaszàt köszönöm.
Kedves Tünde!
Érdemes lenne őszintén beszélni arról, hogy milyen érzéseik vannak ezzel kapcsolatban, illetve, hogy kinek milyen igényei vannak. A tisztázó beszélgetések sokat tudnak segíteni a probléma előrelendítésében.
Két korábbi blog bejegyzésünk is segítségére lehet a témában:
Üdvözlette,
Kedves Lili!
59 éves vagyok, férjem 25 év jól működő házasság után 2 éve elhagyott egy fiatalabb nőért, akivel előtte már szeretők voltak. Egyszer el is költözött hozzá, de aztán néhány hét múlva visszajött. Megbeszéltük, hogy adok neki még egy esélyt, aztán pár hónappal később ismét elhagyott miatta: akkor kúszott ki a küszöb alatt, amikor nem voltam otthon! Nem kaptam magyarázatot, nem ültünk le megbeszélni a problémákat. Én teljesen összetörtem, látni sem bírtam azóta.
Most 2 év után összefutottunk és azóta vissza akar jönni hozzám, ostromol minden nap! Állítólag hirtelen “felébredt” és mégis velem akarja leélni az életét. Ön mit gondol, felépíthető még a házasságunk? Lehetünk még boldogok? Lehet minden ugyanolyan, mint előtte volt? Nagyon félek visszafogadni őt, hiszen a bizalom teljesen elveszett. Most kezdem összeszedni magam egy kicsit, nem akarok újra csalódni! Nem értek a statisztikákhoz… de Önnek mi a tapasztalata? Működhet a “felmelegített káposzta”?
Köszönöm a segítségét
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Megértem félelmeit, s hogy a férjével szemben vannak aggályai. A levele alapján úgy gondolom, hogy párterápiás beszélgetés során lehetne tisztázni a bizalmi a problémákat, az elhagyás mögött rejlő okokat, s a leendő közös célokat. Javaslom, hogy keressenek fel párterapeutát, a kérdéseire ebben a helyzetben biztonságban kaphat válaszokat.
Üdvözlettel:
Szabó LiliSzép napot azzal a problémával fordulok önhöz hogy történt velem egy olyan hogy felment a vérnyomásom a sok energia italtok és az orvos elküldöt kivizsgálásra ahol mondták hogy semmmi bajom nincen…. De azóta olyan kedvetlen vagyok, bizonytalan abban hogy milyen volt a viselkedésem az eset elött és ez sok negatív érzést zúdít rám amiket nemtudok magamban elrendezni ezért csak abban bízhatok hogy az idö múlásával enyhülni fog….. sokmindent amit terveztem meg szerettem volna csinálni ahhóz most nincs kedvem és félek hogy nem fogok tudni olyan lenni mint régen( laza aki ilyenekel nem foglakozott) és nagyon szeretnék változni és egy kicsi változás van is az elmuét 2 hét allatt csak azt nem tudom hogy az idö múlásával mennyire lesz jobb nekem. igazából már az is gondolkoztatt hogy vajon a régi énem mit reagálna egy adott helyzetben vagy hogy most mit csináltam volna régen,,,
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne végiggondolnia, hogy miből fakadhat a rosszkedve, pontosan milyen negatív érzések és gondolatok jelennek meg Önben, s ezek hogyan kapcsolódnak az egészségi állapotához. Szükség esetén javasolt lenne a területileg illetékes pszichiátriai gondozót felkeresnie, ahol részletesen kifejthetné problémáit.
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves pszichológus! Baràtsàg témàban írok.Van egy néhàny hónapja tartó baràtsàgom bàr egy baràtnős tàrsasàg révén ismerjük egymàst évek óta.Ő màr 1,5 éve hívott kàvézni,én akkor nem vettem a lapot.Mindketten nők vagyunk.Ebben a baràtsàgban rövid idő alatt olyan lelki mélységeket éltem àt amit lehet húsz éves ismeretség utàn sem éltem meg valakivel.A karakterünk sok mindenben hasonlít,ahogy megéljük a dolgokat,ahogy làtjuk az emberi kapcsolatokat,sok mindenben van hasonlósàg közöttünk az érdeklődési kört illetően,sprituàlis beàllítottsàgúak vagyunk,hasonló megtapasztalàsaink vannak persze vannak különbségek is de a hasonló karakter összeköt bennünket.Ami zavarba ejtő hogy nagy pozítív töltetet érzek a talalkozàsok alkalmàval szinte eufórikus àllapotot.Ez örömet,néha ürességet,szenvedést okoz de nem rossz értelemben.Semmiféle tisztàtalan dologról nincs szó közöttünk.Mindketten érettebb korban vagyunk komoly hivatàssal.Milyen magyaràzat létezik erre és hogyan érdemes ezt kezelni?
Kedves Lina!
Az az érzés, amit leírt és azok az élmények, amelyeket megfogalmazott azt mutatják, hogy Ön vonzódik ehhez a hölgyhöz. Nem nőként vonzódik egy másik nőhöz, hanem emberként egy másik emberhez. Jólesik Önnek együtt lenni vele, jó érzésekkel tölti el a felfogásuk, gondolkodásmódjuk, életstílusuk közti hasonlóság. Ez egy fantasztikus élmény!
Tart attól, hogy ennek a kapcsolatnak “más olvasata” is lehet? Tart attól, hogy az Ön érzelmei a hölgy irányába, vagy az ő érzelmei Ön felé nem barátiak, hanem inkább a szerelem irányába mutatnak?
Abból, amit leírt, azt gondolom, a kapcsolatuk egy nagyon értékes és tartalmas kapcsolat, amiben jó benne lenni. Viszont ha Önnek aggályai, kételyei vannak, próbálja ezeket megfogalmazni a másik fél irányába. Beszéljenek ezekről a dolgokról. Ezt nem mindig könnyű megtenni, de fontos, és sokszor szükséges is. Ha Önben ott motoszkálnak a kétségek, aggodalmak, akkor azok akadályai lehetnek annak, hogy ez a mély és tiszta kapcsolat megmaradjon. Azaz, ha nem mond semmit, de megmarad Önben a kétely, ez értetlenség, akkor eltávolodhatnak egymástól. Míg ha beszélnek az érzéseikről – még akkor is, ha nem tudják, pontosan mi az az érzés – akkor van lehetőség a kapcsolatuk átbeszélésére, tisztázására – ha ez szükséges.
Üdvözlettel;
Tisztelt cím!
Jelenleg egy háztartásban élek élettársammal,és 15 éves kisfiával.Sajnos a gyerekkel abszolút nem jövök ki mióta eggyütt vagyunk / 5 éve/ , és 3 lehetőséget látok én….
1 gyerek elköltözhetne párom hugához,de ezt párom nem akarja és kizárja,
2 mindketten elköltöznek,
3 nyelek és folytatódik így tovább….
Sajnos nem tudom,abszolút tanácstalan vagyok…..
Válaszát várom, tisztelettel Kiss Gábor
U.i: tudom kicsit tömör ez így de talán radikálisan így tudom megfogalmazni…
Kedves Gábor!
Valóban elég tömör a levele. Van esetleg egy 4. lehetőség is? Valahogyan rendezni vagy megalapozni a kapcsolatát a párja gyermekével és fenntartani a kapcsolatot a párjával?
Az Ön által vázolt 1. lehetőség érthető módon nem elfogadható a párja számára, hiszen elszakadna a gyermekétől, úgy érezné választania kell a párja és a gyermeke közt.
A 2. lehetőség egyszerű és járható, de Ön valóban ezt szeretné?
A 3. lehetőség mindenki számára nehézségeket rejt, mert azt feltételezi, hogy semmi nem változik, minden megy tovább ahogyan eddig.
Mit jelent az Ön életében ez a kapcsolat? Miért nem tudtak 5 év alatt közelebb kerülni egymáshoz a párja gyermekével? Ezeket a kérdéseket fontos lenne átgondolni, tisztázni magában.
Üdvözlettel:
Milyen mentális betegségre utal, ha valaki nem mer megtenni dolgokat, mert azt hiszi, valami rossz dolog fog történi abban az esetben? Pl ilyenre gondolok: Félek háttérképet váltani a telefonomon egy egészségügyi vizsgálat előtt akár már egy héttel, mert attól rettegek hogy akkor valami rossz hírt kapok. Tudom, hogy ez mekkora hülyeségnek tűnik, de már egyre jobban kezd el eluralkodni ez rajtam. Anyukám évek óta rák beteg, és volt, hogy amikor nem lett jó egy eredménye, én épp akkor váltottam képet a telómon, vagy épp húztam új ágyneműt stb, és attól félek, ez már valami mentális baj lesz nálam… Sajnos vidéken lakom, mozgáskorlátozottként jelenleg, és nem tudok pszichológushoz eljutni sem.
Kedves Eliza!
Azok a viselkedéselemek, amiket leír nem utalnak mentális betegségre. Összekapcsolta az Ön számára rossz, negatív eseményeket olyan viselkedésekkel, történésekkel amelyeket akkor tett, vagy amelyek akkor voltak folyamatban, amikor ezek a negatív események bekövetkeztek. Ennek az áll a hátterében, hogy szeretné ezeket a negatív eseményeket elkerülni! Szeretné, ha az Önt körülvevő világ és annak történései kiszámíthatóak és biztonságosak lennének. Szeretnénk megérteni mi miért történik, minek mi az oka. Szeretnénk biztonságban élni és szeretnénk elérni azt is, hogy a szeretteink biztonságban legyenek. Ugyanakkor el kell fogadni, hogy az ember életében vannak olyan dolgok, amelyeket nem mi irányítunk, nem mi okozunk. Ez nagyon nehéz lehet, különösen egy szerettünk betegsége esetén. Látnia kell, hogy az édesanyja eredményei nem azért lettek rosszak, mert Ön háttérképet váltott a telefonján, ez mindössze egy véletlen egybeesés.
Ne hagyja, hogy a félelmei bekorlátozzák a viselkedését, megszabják, mikor mit tehet. Tudatosítania kell, meg kell fogalmaznia ki kell mondania a félelmeit, hogy lássa, hogy azok az ok-okozati kapcsolatok, amelyek a fejében összekapcsolódtak nem reálisak.
Ha segíteni szeretne valakin, például az édesanyján, akkor az adott helyzetből érdemes kiindulnia. Gondolja át, hogy hogyan tud segíteni, mit tud tenni Ön annak érdekében, hogy az édesanyjának könnyebb és jobb legyen. És annak, amit Ön tesz, nem kell feltétlenül hatalmas dolognak lennie; lehet az akár egy beszélgetés, vagy más kedves gesztus.
Üdvözlettel:
Már lassan 1 éve nyomja valami a lelkem, egy kapcsolatrol van szó, távkapcsolat, össze jöttem az adott illetővel és rá pár hétre megcsalt 3 lánnyal is, állítólag ez nem megcsalás, hogy beszélgetett velük és csak azért fent maradt akár egész este még én nyugodtan aludtam és még volt mersze hazudni erről, a lényeg, azóta képtelen vagyok ezt feldolgozni, lehet hülyeség de szorongok félek a múltol, mindig felhozom és hozzá vágom azokat mert annyira fájt, próbáltam benne újra bízni de megint csak elrontotta és olyan sokszor bántott már meg, rettegek, hogy újra csalódok benne viszont nélküle úgy érzem nem tudok élni és nem találok még egy olyan embert akinek így megnyilok és elmondok mindent, mivel sosem éreztem milyen ha szeretnek így ő mutatta azt meg és ez olyan szinten befojásolt ez az egész, hogy vágdosni kezdtem magam, inni kezdzem, hogy felejtsek, magántanuló lettem mert emberek közt nem tudok megmaradni, önbizalom hiányos vagyok és evészavarom van, nagyon megutáltam magam, segitsen
Kedves Alexandra!
Köszönjük a levelét!
A bizalom megingása bármely kapcsolatban nehézségeket okoz, és sokszor van hatással az egyének önmagáról alkotott képére és önbizalmára is. Az Ön reakciója a helyzetre (alkohol fogyasztás, vagdosás, tanulási nehézség, szociális helyzetekben való szorongás) azonban már nem egy egyedül megoldható probléma, ebben az esetben mindenképp szakember felkeresése ajánlott! Életkorából adódóan ehhez kell egy támogató felnőtt. Segítségkérés elindulhat TB támogatott módon az iskolapszichológusnál, a helyi családsegítőnél vagy a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban, vagy magánellátásban is.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt Dr Nő!
Egy olyan problémàval kerestem meg Önt, ami màr régóta fent àll, próbàltam ellene tenni,de csak ideig-órâig volt jó.
A problémàm az az, hogy az esti lefekvés után kb 1-1.5 óra múlva arra kelek, hogy szorítom a fogam, ami reggelre nagyon tud fàjni van hogy éjjel is fàj, ezt letudtam a szorongàsnak, mert sajnos sokat szorongok és idegeskedem feleslegesen. Az utóbbi 2-3 napban észre vettem, hogy màr napközben is szorítom a fogam, ami szintén fájdalmas a nap végére. Fogorvoshoz nem merek menni, gyerekkori rossz emlék miatt (a fogorvos 2 helyen belefúrt az ínyembe és összeégette a szàmat kivül, belül)Ön szerint mit kéne csináljak, hogy ez
a fogszorítàs megszűnjön, illetve hogyan tudnám legyőzni a fogorvostól való félelmet?
Válaszát nagyon szépen köszönöm
Krisztina
Szép napot Önnek 🙂
Kedves Krisztina!
Köszönöm, hogy megtisztelt levelével.
Biztosan kimerítő lehet a tünete úgy fizikailag,mint szellemileg, érzelmieg, hiszen fájdalmas is és a kipihenést is akadályozza.Úgy gondolom,hogy a háttérben erős szorongás áll és fontos lenne rálátni ennek okára.
Gondolja végig az alábbi kérdéseket: mióta áll fenn ez a tünet, történt akkor valami? Mihez kapcsolódik a sok szorongás és idegeskedés? Ezekből mit is hogyan tudna enyhíteni,mit kellene megváltoztasson ehhez az életében? Mi a tárgya annak az erős szorongásnak ami még éjjel sem hagyja pihenni?
Ha tüneti nem enyhülnek, keressen fel egy pszichológust négyszemközti beszélgetésre, problémája mélyebb átbeszélésére,
Minden jót kívánok, üdvözlettel,
Jo napot kivanok! 33 eves vagyok , egy 21 honapos kislany anyukaja. Sajnos eszrevettem magamon hogy egyre tobbszor nem tudom elegge kontrolalni magam mintahogy en azt akarom , a legutobbi esetnel nagyon megremultem es azota nem birok aludni , errol senkivel nem tudok beszelni. Vannak helyzetek amikor nagyon hirtelen stresszesse válok es mintha kikapcsolna az onuralmam , kenyszert erzek hogy sokat karomkodjak , csapkodjak egyfele nyomast erzek magamon. Muszaj elmondanom valakinek hogy mit tettem…. egyik nap a kislanyom nem akart elaludni delben, en nagyon faradt voltam, sirogorcsom volt, es sok kiabalas utan megfogtam a nyakat (nem szoritottam meg! ) csak ra akartam ilyeszteni , de azaz arc ahogy elgorbult a kis szaja Ur isten mit tettem?????!!!! Egy undorito anya vagyok a sok kiabalasommal, tudom hogy gyerek es megis nagyon nehez elfogadnom hogy nem mindent ert meg es ahelyet hogy szazszor vagy ezerszer szepen elmagyaraznam ehelyet ordibalok vele. Segitsegre van szuksegem
Kedves Kata!
Köszönöm levelét!
Először szeretném megnyugtatni, hogy biztosan nem „undorító” anya, ahogyan ezt írja levelében. Teljesen megértem a problémáját, hiszen egy kisgyerek nevelése nagyon sok energiát igényel, akár kimerítő lehet. Érdemes lenne végiggondolnia,hogy van-e lehetősége segítséget kérni a gyereke felügyeletében (család, rokonok, barátok)? Hogyan tudna önmaga számára feltöltődést biztosítani,néha kikapcsolódni,megpihenni?
Ellenben ha ismétlődik az ami történt akkor fontos,hogy segítséget kérjen egy pszichológustól négyszemközti beszélgetés formájában, hogy megértse,honnan jönnek ezek a kontrollálhatlan impulzusok és főként: ezeket hogyan lehet megakadályozni.
Üdv,
