Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, Ugyan annak a pszichológusnak lehet válaszolni ezután is, utalva a korábbi levelezésre.
4, Érdemes tudni, hogy a hosszas levélváltások szakmai szempontból kerülendők.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Tisztelt Hölgyem/Uram,
borzasztóan sokat szorongok és magamat hibáztatom folyamatosan, mert túl sok trauma ért engem. Most kezdek szedni szertralint. Nem tudom nem magamat hibáztatni. Mit lehet tenni ilyen helyzetben? Mi segíthet?
Kata
Kedves Kata!
Nagyon sajnálom, hogy ilyen nehéz helyzetben van érzelmileg – az antidepresszáns szedése egy jó kiindulás a szorongás és negatív gondolatok leküzdésében (pszichiáter szakorvossal egyeztetve), azonban én mindenképpen arra bíztatnám, hogy keressen fel egy pszichológust, vagy klinikai szakpszichológust, hogy a gyógyszeres kezelés mellett a lelki okokkal is foglalkozzanak. Azzal, hogy folyton önmagát hibáztatja, erősíti a negatív hangulatot és a szorongást, azonban ez a gondolkozási mintázat megváltoztatható, ahogy az önt a múltban ért traumák is megdolgozhatóak. A honlapon több szakember van, aki tud segíteni önnek ebben, ha úgy dönt, hogy belevág a terápiába, forduljon hozzánk bizalommal!
Nagyon szép napot kívánok!
Rita
Szabó RitaTisztelt Maróti Eszter!
A kislányom nagymamája (férjem édesanyja) kezd eltűnni az életünkből mióta megszületett második unokája (férjem húgának a gyereke) . A napi videó hívások heti egyre szűkültek, a két hetente látogatások kb. 3-4 havira. Ekkor is ott van a másik unoka és a nagymama szinte csak vele foglalkozik. Pluszban nehezíti a helyzetet, hogy szinte egy időben született a kishúga és az unoka testvére is, így az én figyelmem is megoszlik, bár ezt úgy vettem észre hogy jól viseli, nagyon szereti a húgát.A probléma az, hogy nagyon jó volt a kapcsolatuk a nagymamával és a kislányomon azt látom, hogy borzasztóan hiányolja. Hogyan tudnék neki segíteni ennek feldolgozásában?
Kedves Izabella. Megértem fájdalmát és tanácstalanságát. Nagyon nehéz lehet most önnek azzal szembesülni, hogy a másik unoka “kedvesebb” és kedvezőbb helyzetben van. Főleg úgy érezheti a mellőzöttséget, hogy ennyire gyakoriak voltak a nagymama- látogatások a mindennapjaikban. Én azt gondolom, minden család esetében más-más az igények jelentkeznek a kapcsolattartási gyakoriságra, de véleményem szeint ezt mindenképpen pontositani szükséges/ a nagyszülővel. Javaslom, nyiltan és őszintén beszéljenek erről a problémáról és hátha kompromisszumot tudnak kötni, amelytől ön és unoka is jobban érzi majd magát.
Üdvözlettel
Lengyel KatalinÜdvözlöm! A problémám az hogy évek óta nagyon izzad a tenyerem. Zavar a hétköznapokban. Mikor nagyon izzad bedagad a kézfejem. Mit tehetek ellene? Nem érzem hogy ideges lennék. Nem tudom mi lenne a megoldás.
Kedves Mónika!
A tenyérizzadás valóban általában szorongásos tünet szokott lenni, de van, hogy más szomatikus problémának is lehet a jele. A fokozott izzadás az egész testfelszínre is kiterjedhet, de lehetséges, hogy csak 1-1 meghatározott területen jelentkezik (tenyér, talp, homlok, hónalj). Hyperhidrózis manuum a neve, ha a tenyéren van fokozott izzadás.
Testi betegségekhez társulva lehet: klimax, gyógyszermellékhatás, pajzsmirigy túlműködés, egyes daganatos betegségek, izületi betegségek, fertőző betegségek stb. Ezeket a lehetséges szomatikus betegségeket ki kell zárni, mielőtt szorongásos okkal magyaráznánk a jelenséget.
Tenyérizzadás tüneteinek a csökkentésére a DermaDry készüléket ajánlották azok a páciensek, akik ezzel a kellemetlen tünettel küzdöttek. Az ő ajánlásukkal írom. Sajnos, amennyiben nincs a háttérben lévő ok feltárva és orvosolva, úgy a készülék használata magát a tenyéren jelentkező izzadást csökkenti, de sajnos akkor más testtájon szokott fokozottabb mértékű izzadás megjelenni. Igazából tartós megoldást a kiváltó ok kezelése adja. Amennyiben szorongásos hátterű, úgy a szorongás (pl. teljesítményszorongás, “Mit szólnak majd…?”, “Jó, amit csinálok:::?!” stb.) feldolgozása, átdolgozása a cél.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaAzzal a problémával fordulnék Önhöz, hogy férjem a nárcisztikus személyiség típusba tartozik és szereretnék a jelenleg felmerült problémánkra megoldást találni.
Az elejétől tisztában voltam ezzel a problémával és nem volt egyszerű vele a helyzet, megtanulni kezelni az Ö énjét, de úgy érzem, hogy sikerült. Majd most olyan problémával szembesültünk, hogy a tavalyi évben összeházasodtunk, idén megszületett a 2. gyermekünk is, majd ő “besokalás ” címén itt hagyott engem két kicsi gyermekkel, egy két évessel, és egy 4 hónapos babával. Költözés, vele járó papírmunkák, gyermek születése, ezzel járó ügyek intézése.
Én úgy érzem, hogy ami tőlem telt azt megtettem. A szívemet és lelkemet is kiírtam,neki, hogy mennyire szeretem.
Egyenlőre nem tudja, hogy mit akar, hogy akarja e velem, velünk folytatni az életet. Mindenre az a válasza, hogy “Nem tudom…” Neki időre van szüksége.
Van e rá mód, hogy ezt vissza lehessen fordítani benne? Befolyásolni?
Köszönöm válaszukat!
Kedves Kérdező!
Mielőtt bármit is válaszolnék, szeretném hangsúlyozni, hogy vigyázzon magára. Két kisgyerekkel Önnek most elsősorban támogatásra és megértésre van szüksége. Ha a férje ebben nem tudja vagy nem akarja támogatni, legyen maga mellett olyan barát vagy családtag, aki minden téren tud segíteni. Ne feledkezzen meg saját mentális és fizikai egészségéről sem, hiszen így tudja a legjobban támogatni gyermekeit és kezelni a kihívásokat.
Van mód arra, hogy javítsanak a kapcsolatukon, de ehhez mindkettőjük elkötelezettségére szükség van. Csak Ön egyedül nem tudja megoldani a problémát. A nárcisztikus személyiségjegyekkel rendelkező emberek gyakran nehezen ismerik fel mások szükségleteit és érzéseit, mivel saját igényeik és elvárásaik állnak előtérben, de ahogy korábban írta, Ön ezekkel vélhetően tisztában van.
Lehet, hogy a költözés és a gyerekek érkezése elvonta a figyelmet a férjéről, és előfordulhat, hogy ő mások szemében látja magát értékesnek. Ha Ön csodálja és rajong érte, ebből töltekezhet és jónak láthatja önmagát. Azonban, ha Önnek problémái vagy igényei lesznek (ami érthető és jogos is, főleg ebben az életszakaszban), ő kibillenhet az egyensúlyából, és nem tudja megtartani a kapcsolatot. Nem minden esetben az a legjobb megoldás, hogy bármi áron visszaszerezzük a partnerünket; néha az is lehet jó döntés, hogy továbblépünk. Ehhez persze érdemes szakember segítségét kérni, hogy objektíven segítsen kitisztázni az érzéseket.
A kérdése arra is irányult, hogy lehet-e őt befolyásolni. Néhány ötlet:
- Próbálja megérteni, miért döntött úgy, hogy elhagyja a családját. Lehet, hogy túlterheltnek érezte magát, vagy nem találta a helyét a családi szerepben. Az empatikus hozzáállás segíthet abban, hogy megnyíljon és kommunikáljon az érzéseiről.
- Beszéljen a közös célokról, hangsúlyozva, mennyire fontosak ezek mindkettőjük számára, és hogy együttműködve hogyan tudják elérni őket.
- Dicsérje meg őt azokért a pozitív tulajdonságokért és cselekedetekért, amelyek Ön szerint hozzájárultak a családi életükhöz. A nárcisztikus emberek gyakran igénylik az elismerést és a dicséretet.
- Adjon neki időt és teret, hogy átgondolja a döntését. Ne próbálja meg erőltetni a visszatérést, mert ez ellenállást válthat ki.
- Ha beszélnek, emlékeztesse őt a közös élményekre és boldog pillanatokra, amelyeket együtt éltek át. Ezek az emlékek segíthetnek abban, hogy újraértékelje a család fontosságát és az együtt töltött idő értékét.
- Ha esetleg nyitott rá és van rá lehetőségük, javasolhat párterápiát, ahol egy szakember segítségével közösen dolgozhatnak a problémáik megoldásán és a kapcsolatuk helyreállításán.
Talán a legfontosabb, hogy dolgozzon saját önértékelésén és személyes fejlődésén. Ha a férje látja, hogy Ön erős, magabiztos és képes a nehézségekkel megbirkózni, ez pozitív hatással lehet rá és motiválhatja őt a visszatérésre és ebből Önnek is előnye származik. De hangsúlyozom, a kapcsolat attól (is) kapcsolat, hogy abban mindegyik félnek lehetnek problémái, rossz napjai, és mindketten tesznek erőfeszítést arra, hogy ez működjön. Fontos, hogy mindkét fél érezze, hogy számíthatnak egymásra.
Ha úgy érzi, hogy a helyzet túl nehéz és megterhelő, kérjen segítséget szakembertől.
Remélem picit tudtam segíteni, és bízom benne, hogy sikerül túljutni a nehézségeken.
Üdvözlettel:
Sárkány Anita31 éves multam és nem érdekel semmi nincs semmi életcélom,semmi nem motivál!
Akármibe belekezdek hamar abbahagyon!
Eléggé félek az új dolgoktól!
Nem járok emberek közé mert szorongok!
Ráadásul más életét kell csinálnom ami egyáttalán nem érdekel!
Őszintén a testvérem életét aki már itt sincs mert összeveszett a szüleimmel!
Kérdésem annyi,hogy hogyan tudnék ezen változtatni?
Kedves József!
Teljesen érthető, hogy nem motivált, semmihez sincs kedve, ha nem a saját életét élheti! Amikor nem vagyunk benne a saját életünkben, nem tudunk onnan pozitív visszacsatolást sem kapni, hiszen nem azokat a tevékenységeket csináljuk, amik feltöltenek, nem azok a céljaink, amiket valóban el szeretnénk érni, nincs kedvünk emberek közé menni, hisz nem az a közeg van körülöttünk, amit, akiket mi választottunk. Sokáig nem jó benne lenni egy ilyen élethelyzetben, mert teljesen kiég az ember, depresszióssá válhat vagy más pszichés probléma jöhet elő.
Az, hogy ezen hogyan tudna változtatni, azt nem egy ilyen rövid email válaszban leírni. Valamint egy csomó egyéb információra is szükség lenne – Milyen életet él pontosan? Milyen korlátai és lehetőségei vannak az életében? Mit szeretne? M?i az, ami feltölti? Mi az, ami visszatartja a változásban? Mik a külső elvárások és a belső igények? Ezek hogyan egyeztethetőek össze és ha nem, akkor min lehetne változtatni, módosítani? Hogyan tudná kivívni a családban, hogy teljes jogú, önálló, felnőtt emberként a saját életét élhesse? stb.stb.
Mint látja, sok szempontot kell megvizsgálni és ezek alapján kidolgozni egy “szabadulási” tervet.
Amennyiben ezt komolyan és mélyen elhatározta, úgy biztatnám, hogy ehhez vegyen igénybe terápiás segítséget. Amikor ennyire mélyen benne vagyunk egy helyzetben, sokszor nem tudunk tisztán látni pl. a kivezető megoldásokat, a lehetőségeket vagy éppen lebeszéljük magunkat, hogy úgy sem fog menni, nem lehet kivitelezni.
Üdvövzlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaTisztelt Pszichológus!
A kérdésem arra irányulna, hogy 1-2 éve nem olyan a szexuális vágyam mint korábban. Régen a gondolatomra is működött az erekcióm most pedig csak hosszabb stimulálásra és nem tartós és nem elég merev. Semilyen szert nem próbáltam még. Van-e megoldás, ha van milyen? Eléggé aggaszt ez a dolog, hogy nehogy még rosszabb legyen.
Köszönöm a választ.
Kedves Kérdező!
Az Ön esetében fontos lenne elkülöníteni az erekciós zavart a vágyzavartól. Vágyzavarról akkor beszélünk, ha a szexuális vágy elvesztése az elsődleges probléma, és nem más szexuális diszfunkcióknak, például erekciós zavarnak a másodlagos következménye. A szexuális vágy hiánya nem akadályozza meg a szexualitás élvezetét vagy az izgalmat, de kevésbé valószínűvé teszi a szexuális aktivitás kezdeményezését.
A nemi vágy csökkenése az évek előrehaladtával természetes és gyakoribb azoknál, akiknek nincs párkapcsolatuk. Kutatások is alátámasztják, hogy a nemi vágy bonyolult érzelmi és neuroendokrin szabályozás alatt áll, és minden olyan betegség, érzelmi állapot vagy gyógyszeres hatás, amely ezt a bonyolult szabályozást érinti, befolyásolhatja a nemi vágyakozást és aktivitást. A csökkent szexuális vágy legfontosabb előrejelzői és rizikófaktorai közé tartozik az alkohol- és szerfogyasztás, egészségügyi problémák, depresszió, érzelmi problémák, stressz, negatív szexuális élmény, a partnerkapcsolat hiánya vagy feszültség a párkapcsolatban, valamint az idősebb életkor.
Első körben azt tanácsolom, hogy derítse ki, hogy valóban vágyzavarról van-e szó. Nem mindig könnyű megítélni, hogy a nemi ingerelhetőség csökkenése miatt romlott-e a merevedés, vagy az elégtelen merevedés miatti kudarcok vezettek a nemi aktivitás csökkenéséhez. A kezelés szempontjából el kell különíteni, hogy elsődleges (primér) vagy másodlagos (szekunder) zavarról van-e szó. A másodlagos zavarokat organikus betegségek vagy gyógyszerhatás okozhatja, ezért érdemes lehet orvost felkeresni. Gyógyszeres kezelés lehetséges, de az inkább a merevedési zavar kezelésére szolgál. Férfiaknál a vágyzavar mögött leggyakrabban organikus okok állnak, amelyeket tesztoszteronpótlással lehet orvosolni.
Az elsődleges, más okkal nem magyarázható vágyproblémának nincs specifikus kezelése, ezt egy szexuálpszichológussal tudja megbeszélni, miután feltárták a problémákat. Ha például rendszeres pornónézés és önkielégítés is szerepet játszik, az csökkentheti az érzékenységet, és egyre erősebb ingerekre lehet szükség.
Hogy megnyugodjon, javaslom, hogy keressen fel orvost, hogy kizárhassa az organikus okokat. Ha organikus ok áll a háttérben, azt gyógyszeresen lehet kezelni. Ha nem, érdemes szexuálpszichológussal konzultálni, akár ezzel párhuzamosan is.
Állunk rendelkezésére.
Sárkány AnitaVerbális bántalmazó apánál elhelyezett gyerek mindkét szülő jelenlétében üveges tekintetű, elmegy az anya mellett, nem mer az anyára nézni ,nem köszön. Anyukával együtt tölött időben kiegyensúlyozott, mosolygós, a közösségi élet része.
Apukánál töltött időben a szeretett fociedzésekre nem jár, kifogásként a lábát fájlalja. Anyukánál töltött időben szívesen vesz részt az edzésen.
Mi lehet a lelki háttérbeli ok? Milyen hatással van apuka a kisgyerekre?
Kedves Anikó: Mélyen átérzem fájdalmát és agggodalmát.Bizakodásra ad okot, hogy a gyermek édeanyával való kapcsolata kiváló. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy ilyen kevés információ alapján- amit ön leirt- nem tudok válaszolni arra, hogy az apával való kapcsolatban mi okozta a törést és milyen hatás/ ellenhatás állhat fent. Az egyértelmű, hogy a gyermek háritása (lábfájdalom), valamilyen lelki sérelemre enged következtetni. Javaslom, hogy mély/tartalmas beszélgetésekkkor a gyermekétől “puhatolózzon” és nagyon óvatosan tegye mindezt, illetve a helyileg illetékes Gyermekjóléti Intézetnél/ osztályfőnoknél, edzőnél is lehetne segitséget kérni!(nem tudom hány éves a gyermek).
Üdvözlettel
Lengyel Katalin
Szep napot!
Jelenleg úgy érzem, hogy útalom az életem. Nem így képzeltem el az egészet hajdanán. Van egy lányunk aki kezelhetetlen pszihiátriai kezelt 6 éves. Azt mondja napi szinten, hogy hogyan ölné meg az anját és ezeket le is rajzolja. Sajnos feleségem is stresszes ez miatt.Nincs kedvem beszélgetnisem, ha nem muszáj akkor nem is beszélgetek. Nem tudom, hogy hogyan csinaljam vagy mit tegyek. A munkám sem okoz örömöt és a hobbim sem. Voltak céljaim és terveim az életben de sokszor megkaptam, hogy hülyeség, és nem lehet ebből megélni.
Belefáradtam az egész bizonyításba és küzdelembe.
Felkelni sincs kedvem, nagyon kimerítő belegondolni is, az elkövetkezendő napba, felkelni és vegigcsinálni.
Nem látom a holnapot és nem tudom hogyan haladjak tovább.
Ugy erzem egyedül vagyok a gondolataimmal, az érzeseimmel.
Kedves Zoltán!
Nagyon nehéz lehet azt megélnie, hogy sem a családjában, sem a munkájában nem éri el és nem éli meg az ember azt, amire vágyik.
Olyan helyzetben, amikor az ember számára nehézséget okoz a tervezés, nem jó érzésekkel gondol a jövőre, érdemes minél nagyobb figyelmet fordítani, és a fókuszt átirányítani a jelen megélésére, illetve csak rövid időre – akár néhány napra tekinteni előre a tervezésben. Viszont segíthet, ha rövidtávon tervez. Segíthet, ha minden napra ad magának elvégzendő feladatokat, amiknek az elvégzését nyomon is követi, vissza is jelzi saját maga felé.
Nehéz előidézni és megteremteni az öröm érzését, akkor, amikor az ember azt tapasztalja, hogy azok a tevékenységek, amik korábban örömöt okoztak, már nem adják meg ezt az érzést. Mégis meg kell próbálni valahogy megteremteni a jó megéléseket, az öröm érzését a mindennapjaiban. Ehhez nem kell nagy dolgokra gondolni; akár egy csésze finom kávé is elég lehet valamiféle jó érzés megéléséhez. Érdemes próbálnia ezeket a pici dolgokat tudatosan becsempészni a mindennapjaiba. És ne adja fel, ha egy-két próbálkozás után nem érzi azt, hogy könnyebb, vagy jobb Önnek.
A mozgás, a szabadban tartózkodás biokémiai, mentális és lelki síkon is segíthet abban, hogy az ember egy picit jobban érezze magát a bőrében. Érdemes tehát a mozgást, a sétát beépíteni a mindennapijaiba, még ha most úgy érzi is, hogy ez nem okoz örömöt az Ön számára.
Nem írt arról levelében, hogy mióta áll fenn Önnél ez a kedvetlenség, motiválatlanság, lehangoltság, de a soraiból arra lehet következtetni, hogy már hosszabb ideje. Mindenképp jó lenne szakember segítségét kérnie; pszichológust és pszichiátert is érdemes felkeresnie.
Nem szabad arról sem elfeledkezni, hogy a gyermeke és a felesége is nehéz helyzetben vannak; szükségük van Önre és szükségük van egymásra, ahhoz hogy a családon belüli nehézségeket meg tudják oldani. Ez egy folyamat, ami kitartást, erőt igényel Öntől és a többiektől is, remélem sikerül erőt gyűjtenie ehhez a munkához;
Györe Rita
Üdvözlöm!
Milyen pszichés hatása lehet egy gyerekre, ha hazugságok kimondására, hazugságok leírására készteti egy felnőtt ember, ha olyan közegben kell lennie, ahol verbálisan zaklatják, az önbizalmát rombolják? Egy olyan felnőtt ember, aki ilyen dolgokat már valaha elkövetett, az meg tud változni, vagy folytatni fogja az eddigi viselkedését?
Köszönöm válaszukat.
Kedves Anikó!
Az Ön által leírt “tünet”, viselkedési mód mögött egy speciális szeméyliségműködésmód áll, ami a gyermekre sokkal komplexebb módon lehet kihatással. Az, hogy pontosan milyen hatással van pl. egy apuka vagy nagyszülő viselkedése a gyermekre, az a gyermek személyiségétől, a számára fontos másik személy(ek) személyiségétől, azzal a személlyel való kapcsolatától, az életkorától, kortársakkal való kapcsolat, iskolai vagy edzéseken elért sikerek stb. stb. stb. ezer egyéb tényezőtől is függ. Ez azért pozitív dolog, mert lehet, hogy arra a személyre nincs ráhatása, de a többi egyéb tényezőből többre lehet hogy van befolyása, és így a gyermeket érő negatív hatást tudja ellensúlyozni, pozitív módon megerősíteni az önbizalmát, elég erőssé tenni a személyiségét, hogy ő maga ki tudjon kerülni ennek a hatása alól és ő maga tudja ezt – ha más nem, de önmagában kezelni (ez utóbbiak életkorfüggőek!!). Így Ön sem él át tehetetlenséget, ami tehetetlen dühhöz vezet.
Az, hogy konkrétan lássa és megértse a másik személy működésmódját abból a szepontból fontos, hogy tudja kezelni, felmérni a gyermekre való hatását. Ha ezt más tisztán látja, akkor el lehet kezdeni feltérképezni azokat a lehetőségeket, egyéb más pozitív kapcsolatokat, területeket ahol a gyermek megerősítést, elfogadást, pozitív visszacsatolást kap, és ezeket megerősíteni vagy újakat kiépíteni. Ebben a folyamatban nagyon fontos, hogy lással, értse a gyermek személyiségműködésést, belső dinamikáját, gyenge pontjait és erősségeit.
Buzdítanám, hogy ezeknek a feltárásához, megismeréséhez keressen egy tapasztalt szakembert, akivel pár ülés alatt ezt átbeszélhetik!
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaAz osztályomban mindenki utall 7 evig bantott 2 lány es toluk nagy nehezen 7 ev bántalmazás utan es 1 év önkárosíttas után kifagadtam elmondtam mindent osztály főnökömnek az ügy meg is lett oldva de ez idő alatt mindenki akit bántottak a szárny alá bújt ezzel nem is lett volna semmi baj csak az ami pár napja történt.nekem mentálisan nem vagyok toppon.nekem szigorú szüleim vannak,megvoltunk beszelve egy lánnyal akit sárának hívnak hogy ott alszunk baratnönknél csak az anyukám nem engedte meg ez nem is volt baj.ők ittak persze nem iszom sosem . berúgtak en p nem ,hazajöttem busszal es felhívtak mivel az egyik lány talalgatott hogy en ilyet meg olyat mondtam miközben nem is nekem az Emma mindennél fontosabb volt o volt az első barátnőm akiben igazan bizhattam es persze o a csajnak hitt nem nekem ki is jott a baj.az osztályban ok a vezér egyenisegek ha ők bunkók valakivel akkorr mindenki más.7 évig voltam egyedül és nagyon rossz dolog.meg akarok halni semmi nem jo otthon sem.utalom magam
Kedves Zsófia! Teljes métékben együttérzek önnel, nagyon nehéz lehet a helyzete. A kortárscsoportok kapcsolati agressziója (ha verbális is)nagyon tud ártalamas s bántó lenni. a barátnők közt rivalizálás, féltékenység nem ismeretlen ebben a korosztályban, és nagyon sajnálom hogy az osztályfőnőke nem segitett. Ha még mindig fennállnak ezek a szituációk, javaslom hogy a intézményben lévő iskolapszichológust is tájékozatassa (ha van). Nagyon tanácsos lenne a szülőkkel is őszintén beszélni problémáiról, mégha szigorúak is érdemes lenne. Továbbá ha suicid gondolatai vannak szakember kezelését is javaslom illetve krizispontok felkeresésée is ajánlatos. (112 -es számon).
Kollégáink is állnak rendelkezésre, a honlapon tud választani. üdv
Lengyel KatalinSzép napot.
48 éves férfi vagyok.A gondom az , hogy beleszerettem a
lányomba. Ö 26 éves.
Egy házban élünk,elköltözni nem tud egyikünk sem.
Erre tudnak valami tanácsot adni .
Maradok tisztelettel. József
Kedves József!
Lentebb a jogi fogalmakat és következményeket írnám le:
Btk. 199. § (1) Aki egyenesági rokonával szexuális cselekményt végez, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Szexuális cselekmény: “a közösülés és minden súlyosan szeméremsértő cselekmény, amely a nemi vágy felkeltésére, fenntartására vagy kielégítésére alkalmas, vagy arra irányul”. Az egyenes ági rokonság fogalmát a Csjt. 34. § határozza meg: egyenes ági rokoni kapcsolat leszármazással jön létre, egyenes ági rokonság azok között áll fenn, akik közül az egyik a másiktól származik. Csak szándékosan követhető el, az elkövető tudatának át kell fognia, hogy vérrokoni kapcsolat van közöttük. Az incesztofília nevű parafíliában szenvedő emberek a vérfertőzést szexuális örömforrásként élik meg.
Ezek fényében a lánya iránt érzett szerelem (mely felnőttek esetében szexuális vággyal társul) jogilag elítélhető.
Ezt átgondolva döntse el, hogy valóban nincs más lehetőség, csak az együttélés? Valamint, igénybe vesz szakember segítségét, hogy a saját érzelmein és viszonyulásán valtoztasson?
Számomra kérdés, hogy a lánya tud-e erről a vonzalmáról? Ha nem, úgy mindenképp az lenne a korrekt, ha erről informálná.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaJó napot kívánok.40 èves vagyok ès mozdonyvezető a DB nál Nèmetországba .
Már a közèpiskola befejezèsèvel ès a katonaság után rögtön elkezdtem dolgozni.
Tehát már lassan 20 ève…
Nagyon stresszes a munkám ès sajnos volt egy halálos gázolásom is de nem az én hibám.Azt valahogy feldolgoztam ahogy egyáltalán fel lehet dolgozni de kisebb nagyobb sikerrel..
A feleségem rákban hunyt el 2020 ban de akkor már elváltunk de jó viszonyban maradtunk szó szerint a kezeim között halt meg..
Ezt már alig tudtam feldolgozni
Egyszerűen ilyen vagyok.
A gondom az hogy pl a közösségi oldalakon található emberek,nèha ismerősök posztolnak valamit legrosszabb esetben ha valaki meghalt vagy hasonló szomorú dolgok,mèg ha nem is ismertem az illetőt annyira megvisel a dolog hogy napokig a befolyása alat vagyok.Nem megy ki a fejemből ès kezd a munkámra is negatívan befolyásolni.
Pl most olvastam a Koller Katalin esetét,szintèn rákban hunyt el 35 èvesen ès ilyenkor a feleségem jut eszembe,ès nem tudom mit tegyek
Kedves Attila!
Az elmúlt időszakban átélt halálesetek (még akkor is ha ártatlan az ember) nagyfokú tehetetlenséggel járnak együtt. A “Mi lett volna ha…?”, “Ha ezt vagy azt csináltam volna, akkor…”, “Miért kellett ennek megtörténnie?” stb. megválaszolhatatlan kérdés lélektanilag folyamatosan egyfajta belső feszültséget teremt az emberben, ami ha kívülről még egy hír kapcsán aktiválódik, akkor teljesen eluralhatja a gondolatokat, érzéseket. Ha még a múlt eseményei bűntudattal is párosulnak, akkor ez nagyon negatív érzéseket kelthet.
Mindenképpen indokolt egy gyászfeldolgozás, hogy ezek a múltbeli események, veszteségek a helyükre kerüljenek, és egyfajta megnyugvást tudjon találni, és az élet felé nyitni. Amikor valaki a múltba, a gyászba bentragad, akkor az élet felé nyitás, az élet megélése, a jó dolgok átélése sem megy, ami hosszútávon depresszióhoz, bezárkózáshoz vezethet – ami persze még jobban súlyosbítja a helyzetet, és elindul egy negatív kör.
Mindenképp javasolnám, hogy gyászfeldolgozáshoz kezdjen el egy pszichoterápiás folyamatot vagy egy tapasztalt pszichológussal vagy egy speciális gyászfeldolgozásban járatos szakembert.
Pár cikket ajánlanék a figyelmébe:
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos Hadassa
Tisztelt Cím! Remélem tudnak nekem tanácsot adni. Férjemnek a kapcsolatunk eleje óta számomra fura reakcióira, fura mondataira lettem figyelmes. Sokáig nem tudtam hogy mire véljem őket, és elkezdtem kutakodni, olvasgatni mentális és személyiségi problémák után. Valószínűsítem, hogy nárcisztikus személyiségi gondjai vannak. Sok jellemvonás illik rá a leírtakból. Ha nem csak megdicsérem valami miatt, hanem 1-2 hibát is említek az elvégzett munkában például, vagy építőleg felhívom a figyelmét dolgokra, megsértődik és jön a “neked semmi nem jó”. Ha valami nem úgy történik és nem akkor amikor ő akarja, akkor szintén sértődés van és arrogánsan cirkuszol. Olyan dolgokért tesz megjegyzést másokra, amit ő hatványozottan tesz. Ő sért meg és távolságtartó vagyok, erre felháborodik, hogy mi a bajom megint. Szerinte őt senki nem érti meg, fogalmam sincs hogy neki micsoda küzdelmei vannak. (gőzöm sincs miről beszél)…stb. Várom szíves tanácsát, mit is tehetnék. Terápiára biztosan nem megy el.
Kedves Lidia!
Megértem aggodalmát és kétségbeesését. A háttér információja kevés bármilyen diagnózis felállitásához. Sokszor mondjuk klienseinknek, hogy nagyon óvatosan bánjon az interneten történő diagnózis- alkotással, mert nagyon könnyen tévútra visznek ezek az oldalak/ismeretek. A személysigégjegyünk része lehet a nárcizmus, akkor van gond, ha mindez személységzavarban nyilvánul meg. Az arrogancia, ellentmondás, elutasitás, kritizásálás egyáltalán nem törvényszerű hogy nárciztikusságot eredményez, és az sem, hogy kizárólag csak ez van a háttérben.
Sajnálom hogy ennyire elzárkózik a párja a pszichoterápiától, de véleményem szerint, önnek is javasolt lenne 1-2 konzultációval felkeresni szakembereink közül valamelyikünket. Úgynevezett pszichoedukáció segÍtségével – feltehetően- jobban rálátna az adott problémára, és tudna segiteni. Várjuk szeretettel időpont foglalás után, Üdv:
Lengyel KatalinJó estét kívánok! Az lenne a kérdésem hogy az mennyire normális hogyha a férjem a 4 éves gyerekemnek olyan dalokat mond mint pl. Nincs isten, Nem létezik Jézuska meg társai, hiába kérem hogy ne terhelje, ne mondjon ilyeneket mert ö még kicsi miért kell egy 4 éves gyereknek ilyeneket mondani? És ha kérem hogy fejeze be nem fejezei be, tudni kell hogy a férjem egy nárcisztikus pszichopata többit felesleges le irnom. Mit kéne tennem hogy ezt befejeze hogy ilyeneket ne mondjon a gyereknek? Mert mindig az a jó amit ö mond, mindig neki van igaza, más véleménye nem számít csak az övé, És akármit mond a gyereknek ö meg elhiszi neki, imádja az apját,úgy formálja a gyereket ahogy ö akarja mert elhiteti vele hogy az ügy van ahogy ö mondja, Vagyis nem akarom hogy a gyerekem olyan legyen mint ö ami már elkezdödött, a férjem úgy manipulálja az embereket ahogy neki tetszik, . Kérem válaszoljon mi lenne a helyes? Köszönöm ha válaszol!
Kedves Kérdező!
Köszönöm, hogy megosztotta aggodalmait. Fontos, hogy egy gyermek egészséges mentális és érzelmi fejlődése érdekében figyelmet fordítsunk arra, milyen információk és üzenetek jutnak el hozzá. Érthető, hogy a férje által közvetített üzenetek zavarják Önt és aggódik, hogy milyen hatással lehetnek a gyermekre, hiszen még kicsi, ahogy írta.
Először is, fontos lenne, hogy a férjével egy nyugodt és őszinte beszélgetést folytasson, ahol tud beszélni arról, hogy aggódik azzal kapcsolatban, hogy milyen tartalmakat oszt meg a gyermekkel. Próbáljon olyan helyzetet teremteni, amelyben mindkettejük véleményét figyelembe veszik, és megérthetik egymás álláspontját. Ilyen esetekben gyakori, hogy mindkét fél ragaszkodik a saját álláspontjához, és nem figyelnek egymás szempontjaira.
Másodszor, a közös szülői kommunikáció és együttműködés elengedhetetlen. Érdemes lenne közösen meghatározni azokat az értékeket és elveket, amelyeket mindketten támogatnak és amelyeket szeretnének a gyermeküknek átadni. Ha szükséges, érdemes lehet egy családterapeutát vagy gyermekpszichológust bevonni, aki segíthet a kommunikáció javításában és a közös szülői célok elérésében.
Harmadszor, a gyermek védelme érdekében fontos, hogy mindkét szülő törekedjen a nyugodt és biztonságos környezet megteremtésére. Ha úgy érzi, hogy a férje viselkedése és kommunikációja káros hatással van a gyermekre, érdemes lehet szakember segítségét kérni a helyzet kezelésében.
Én hiszem, és a kutatások is ezt támasztják alá, hogy a gyermek egészséges fejlődése érdekében a házasság fontos szerepet játszik. Az, hogy Önök hogy működnek feleségként és férjként, meghatározó a gyerek számára. A gyereknek szüksége van a hiteles anyára és apára, és hogy ezt Önök házasságban, vagy külön-külön tudják megélni, az Önökön múlik.
Bízom benne, hogy sikerül megtalálni a legjobb megoldást a gyermekük érdekében.
Sárkány AnitaEgy olyan kérdéssel írnék, hogy a barátnőmet nemrég enyhébb borderline szindrómával diagnosztizálták. Az összes tünet közül az impulzivitás a legzavaróbb és legkárosabb rám nézve. Rövid időn belül időszerű lenne az eljegyzés, de nem vagyok benne biztos hogy ezzel együtt tudok élni, illetve attól is félek, hogy ha gyerekünk születik, akkor tovább vinné ezt. A jó hír, hogy barátnőm dolgozik magán, van pszicholuga és sokszor tiszában van vele hogy ez egy probléma, vizsont szokszor azt mondja hogy hát ő ebben jött fel (impulzív család, valójában viszont az anyukája diagnosztizálatlan borderline-os). Az dícséreted hogy dolgozik magán és sok problémáját már megoldotta, viszont akkor is ott van bennem a félsz hogy bele merjek-e vágni vele komolyabb dolgokba
Kedves Marcell. Megértem aggodalmát és együttérzek önnel. Az nagyon üdvötítő, hogy a párja folyamtosan jár szakemberhez. Mivel a hozzátartozóknak, társaknak sokszor ajánlatos a “felkészÍtő” terápia (hogyan kezeljük a patolkógiákat a családban?) illetve a csoportos ülések is “szokásosak” ilyenkor, javaslom egy ilyen “kör “mielőbbi megkezdését. Ha viszont aggódása a mindennapjait is beárnyékolják, javaslom klinikai szakpszichológussal történő pszichoterápia megkezdését.
Állunk szives rendelkezésre, a honlapunkon több kolléga közül választhat!
Üdv
Lengyel Katalin
