Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
2024.12.20 - 2025.01.05-ig a kérdés feltevés szünetel.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, Ugyan annak a pszichológusnak lehet válaszolni ezután is, utalva a korábbi levelezésre.
4, Érdemes tudni, hogy a hosszas levélváltások szakmai szempontból kerülendők.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Úgy érzem, hogy az érzelmi csapom néha elszokott “dugulni”. Mert soknak érzem néha, amiket érzek és magam sem tudom feldolgozni, kezelni. És akkor elzárom, mert már sok és csak sírni tudnék, ha nem zárok rajta. Mit tehetnék ilyen esetben, hogy ne zárjak be, de ne is roppanjak össze tőle?
Nem szeretném, hogy a párom szenvedje emiatt, mert ilyenkor a kommunikációi képességem is olyan mintha lebutulna baráti ” fokozatra “.
Kedves Zoltán. Megértem nehéz helyzetét és együtt érzek önnek. Az érzelmi intelligencia és a kommunikációs képesség/ kézsség fejleszthető, amely tanulás útján tud stabilan és adekváltan működni.A párkapcsolati működését is nagymértékben tudja javitani, ha érzelmi intelligenciáját pallérozza. Az fontos, hogy mielőbb érzékelje, ha már nem tud önállóan úrrá lenni “érzékenységén, sirásán, túlcsordulásán”, keressen fel szakember pszichoterápiás kezelés, konzultáció céljából.
Ennek érdekében állunk szives rendelkezésére, várjuk szeretttel (oldalunkon a kollégáink közül választhat).
Üdv!
Lengyel KatalinVan egy 11 éves kisfiam akit imádok de ő pár hónapja már nem ölel nem akar puszit adni és nem mondja hogy szeretlek pár hónapja teljesen az ellenkezője volt nekem ez nagyon hiányzik hozzáteszem nem történt probléma köztünk ő azt mondta amikor megkérdeztem hogy miért lett ilyen hogy anya kamaszodom az lenne a kérdésem hogy ez normális ebben a korban ??
Kedves Erika!
Igen, kiskamasz korban a fiúknak sokszor már “ciki” az édesanyjukkal a testi ölelés, mivel az olyan “gyerekes”.
Az, hogy a fiát meg tudta erről kérdezni és ő erre teljesen nyíltan, őszintén válaszolt, az a kettőjük közötti nagyon jó kapcsolatra utal.
A gyermek növekedésével a szülő-gyerrmek kapcsolat változik, mivel a gyermekkel való kapcsolódás formája változik. Ez nem azt jelnti, hogy csökken a szeretet!!!! A szeretet, a kötődés kifejezési, megnyilvánulási módja változik. Az újszülöttnél a napi gondoskodás, etetés, ringatás a legfőbb összekötő tevékenység, óvodás korban már az együtt játszás, kisiskolás korban talán az, hogy együtt megbeszélik, mi történt iskolában. Kamasz korban sokszor akár a beszélgetés, akár egy közös tevékenység, hobby (túrázás, biciklizés stb.), közös vacsora, ami az együtt élményt adja mindkettőjüknek. Nagyobb kamasz korban már a tevékenységeket javarészben önállóan szervezi a gyermek, ott a beszélgetés, közös étkezés ami hangsúlyosabb. Ezek a változások azt segítik elő, hogy olyan “csatornákra” tud átmenni a közös, együttes élmény, kapcsolat, ami aztán felnőtt korban is meg tud maradni, amikor a gyermek már önálló családot alapít – így végig a szeretet kifejezésének meg lesz a lehetősége.
Továbbra is őrizzék meg ezt a jó kapcsolatot a változások mellett, és főként ezt a nyílt, őszinte kommuniikációt, ami Önök között van!
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaAnyukámmal nem igazán jövök ki, nem tudom kezelni a problémáimat mindenen gyorsan fel kapom a vizet. Idegességemben legtöbbször sírok vagy valamit dobálok, ütök. Szeretnék segítséget kérni! Ez mitől van?
Kedves Adrienn!
A leveledet olvasva azt feltételezem, hogy valami vagy valaki hiányzik az életedből, talán egy fontos szükségleted nincs kielégítve, ami miatt ideges és feszült vagy. Nyilván szeretnél anyukáddal jobb kapcsolatot és nyugodtabban kezelni a problémáidat. Elsőként azt javaslom, hogy próbáld azt beazonosítani, hogy mire vágysz, mire van szükséged? Mi hiányzik? Ezt le is írhatod egy naplóba, egyszerűen csak kezdj el írni magadról, a gondolataidról, az érzéseidről. Legyél őszinte magaddal, csak hagyd, hogy kiírd magadból minden gondolatodat. Utána olvasd vissza, mintha nem te írtad volna és próbáld meg kiolvasni a sorok közül, hogy mire van szüksége annak, aki azokat a sorokat írta. Utána pedig gondold ki, hogy hogyan tudnád megadni magadnak azt, amire szükséged van. Mi lenne az első lépés? Mi lenne az első dolog, amit meg tudsz tenni magadért? A vágyaid érdekében?
Ha van olyan ember az életedben, aki elfogadóan meg tud hallgatni és tud bátorítani (például anyukád, vagy egy barátod) meséld el neki ezeket a gondolatokat, vágyakat és hátha utána még több erőd lesz megtenni az első lépést.
Drukkolok neked, kezdd el, képes vagy rá!
Üdvözlettel: Kovács Gábor pszichológus
Jó napot,
én abszolút nem bírom az apámat, de az anyum sem. Az apum az én 100%-os ellentétem.
Azt képzeli magáról, hogy ő a világ legokosabb embere, pedig ő egy nagyon buta ízetlen, önimádó, egoista ember. Nem fogadja el mások véleményét, ha valamit ő gondol, akkor automatikusan abból indul ki, hogy az úgy van, ahogy ő gondolja és nem máshogy. Nem fogadja el és nem tiszteli mások véleményét. Ha csinál valamit és könnyíthet mások kárára a saját életén, akkor megteszi, merthogy “úgysem tudja meg senki, hogy én (mármint az apám) voltam”.
Az anyum is utálja őt. Ők nem is beszélgetnek egymással, de együtt lakunk 3-an. Lakásban is kerülik egymást. Az anyum már mondta nekem, hogy, ha én nem lennék, akkor már rég elvált volna tőle. (Az apumon kívül) Mindenkinek jobb lenne, ha nem lenne velünk. Már nem bírom.
Örülök, hogy én nem vagyok olyan, mint ő.
Létezik valamilyen pszichológiai magyarázat, arra, hogy hogyan lehet, az hogy én a saját apám 100%-os ellentéte vagyok? Hiszen ő nevelt fel.
Kedves Péter!
Igen, lehetséges, hogy Ön teljesen más, mint az apja. Genetikailag nagyrészt nem a szüleinkre, hanem a nagyszülőkra, nagybácsikra vagy nagynénénkre hasonlítunk.
Számomra viszont az Ön helyzetében nem is az lenne az elsődleges kérdés, hogy Ön hasonlít vagy sem az apjára, hanem az, hogy mit tud kezdeni ezzel a helyzettel, hogy minél kevésbé határozza meg az Ön életét. Egy ennyire erőteljes negatív élmény, hatás, működésmód igen nagy hatással lehet a gyermekre, aki ezzel vagy azonosul és olyan viselkedéseket vesz fel, mint a domináns személy, vagy ellenazonosul, azaz teljes mértékben elutasítja és önmagának is tiltja azokat a viselkedéseket, amiket a domináns személy mutat és amivel szemben ellenérzete vagy akár utálata van. Az ellenazonosulás is ugyanolyan rossz, mint az azonosulás, hiszen nem a saját életét éli, nem a saját döntése és válassztása alapján él. Pl. agresszív apa esetében minden “agressziót” letílt, ami az egészséges önvédelmet, önérdekérvényesítést is blokkolja. Két pólusban, két kategóriában tud csak gondolkodni – vagy agresszív vagy békés, miközben ez egy skála. Tehát az, hogy Ön 100%ban az ellentéte az apjának, az lehetséges, hogy inkább ellenazonosulást takar.
De hangsúlyozom, a legfontosabb az lenne, hogy az apjától függetlenedni tudjon nem csak anyagilag, hanem érzelmileg is. Vagyis ne az apja viselkedésén bosszankodjon, azon járjon az esze, hanem a saját jelenén és jövőjén gondolkodjon, az telítse be az életét.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaJó napot tisztelt hölgyem/úram . Páromal kapcsolatban szeretnék írni ő 22 éves lány én 28 éves férfi 6 éve vagyunk együtt. Sajnos olyan problémával küzd hogy ha el megyünk akár egy étterembe akár koncert, strand , akár intim szféra hogy nem tudja a pillanatott megélni hanem azon gondolkozik hogy ki mit gondol róla ez olyan szinten hogy ha egy ruha nem ugy all rajta mint egy modellen már egy vásárló központba se szívesen lép be . De az étteremben is azon agodik hogy a 6/8 ik asztalnál ülő ember mit gondol rola . S intim reszen is ilyen szégyenlős zárkózott. Kérdésem az lenne hogy milyen szakiranyu pszichológust keresünk fel . ( ő tisztaban van ezzel es be is ismeri hogy segítségre van szüksége) tehat az élet minden területén ilyen .
Kedves Zsolt!
Sajnálom, hogy a barátnője ilyen magas szintű szorongást él meg a hétköznapi szituációkban is – nagyon nehéz lehet neki ez a mindennapokban. Amennyiben ő szeretne változni és motivált, valószínűleg klinikai szakpszichológus tud segíteni megfelelően ilyen szintű szorongásos tünetek esetében. A sématerápiát is javasolnám, ha esetleg szabad klinikust nem talál, azzal a módszerrel jól megdolgozható, hogy honnan ered a szorongás, miért ilyen hangsúlyos a jelenlegi élethelyzetben.
Sok sikert és kitartást kívánok neki a változáshoz!
Üdv, Rita
Egy testvéremhez közel álló személy 3 hónapja hirtelen meghalt, ami nagyon megviselte. Azóta kívülről úgy tűnt, hogy fokozatosan vissza tudott rázódni valamennyire a mindennapokba, de azért érződött, hogy nem tudta teljesen feldolgozni. Most egy köztünk lévő vita során kitört belőle, hogy “nincs messze az öngyilkosságtól” és képes lenne megtenni, mert nem érdekli, hogy milyen hatással lenne ránk (rám és a közeli családjára). Azt is mondta, hogy bár az elmúlt hónapokban tudta csinálni a munkáját, iskolát stb., de már sose fog rendbejönni az élete a haláleset miatt. Lehet, hogy ennek részeit a veszekedés miatti indulat hozta ki belőle (megélhetéssel kapcsolatos vita volt, mert jelenleg egy lakásban élünk), de akkor is kétségbeejtő, hogy ilyeneket mond. Már tavaly volt egyszer pszichiátrián és még nem sokkal a haláleset előtt észrevettem, hogy vágások vannak a karján, amit azóta nem láttam. Azt, hogy mélyebben beszéljünk a problémájáról, visszautasítja. Mit lehet ilyenkor tenni?
Kedves Sándor!
Egy szeretett személy halála mindenkit megvisel, azonban a testvérénél a pszichiátriai előzmények miatt lehet számítani arra, hogy ez egy komplikált gyászfolyamat lesz. Jól teszi, hogy ebben a folyamatban ott akar lenni mellette, segíteni akarja őt. Először is segítheti őt azáltal, ha azt hangsúlyozza felé, hogy Ön ott van, elérhető, meghallgatja, és beszélget vele, ha arra van igénye. Nem célszerű azonban nagyon erőszakosan csinálni ezt, és “rátukmálni a testvérére” az Ön társaságát. Az a jó, ha a testvére azt érzi, hogy ha arra van igénye, hogy beszéljen valakivel a nehézségekről, akkor Ön ott van, meghallgatja. Az is jó, ha úgy tudnak időt tölteni együtt, hogy egyáltalán nem beszélnek a nehézségekről, egyszerűen csak együtt vannak, vagy közös programot csinálnak.
Ezen kívül úgy is segítheti őt, ha jelzi, hogy az Ön véleménye szerint külső segítségre, szakember segítségére is szüksége lenne a jelenlegi helyzetben. A lehetőségek tárháza elég széles az online gyászfeldolgozó csoportoktól kezdve a személyes konzultációig.
Érdemes nyitott szemmel járnia és figyelni a testvére viselkedését, hangulatváltozásait, a karjait, a megjelenését. Szélsőséges esetben arra is szükség lehet – az élete megvédése érdekében – hogy mentőt hívjon rá. Ha így van, ne habozzon ezt megtenni!
Ön nehéz helyzetben van, egy krízisben lévő embert kell folyamatosan monitoroznia, ez nem könnyű, így előfordulhat, hogy Önnek is megsegítésre van szüksége – akár lelkileg, akár, hogy valaki fizikailag ott legyen és felváltsa Önt. Ne habozzon segítséget kérni a családtól, barátoktól.
Üdvözlettel;
Györe RitaKedves Gábor!
Kisgyermeket nevelő anya vagyok. A gyermek másfél éves kora óta szörnyű érzések gyötörnek, hosszú ideig küzdöttem halálvággyal és hajlamos voltam az önsanyargatásra, mert rettentő bűntudat is kínzott az érzéseim miatt. (Haj tépése, vágás) Igyekeztem egymagam megküzdeni ezzel, több-kevesebb sikerrel. Most már jobban vagyok, ám az érzések, a gondolatok (mint halálvágy), még most is megjelennek. Azért írok önnek, mert korábban megosztottam másokkal a gondomat, és bár néha kaptam segítséget, de pont ennyi bántást is. Emiatt bizalmatlan vagyok szinte mindenkivel. A párommal egyáltalán nem merem megosztani, hogy nem teljesen jöttem helyre, mert nem mindig kedvesen reagált a panaszaimra, kiváltott belőlem egyfajta félelmet. Úgy érzem, jobb, ha nem tud róla, eszem ágában sincs felbosszantani. Egyelőre pozitív gondolkodásra ösztönzöm magam, hogy jobb legyen, de szeretnék végérvényesen megszabadulni a kellemetlen érzésektől és ismét bízni a páromban.
Kedves Lili!
Sajnálom, amin keresztül megy, együttérzek mindazzal, amit megosztott velem. Borzasztóan nehéz lehet egyedül megküzdeni ezekkel a szörnyű és nehezen érthető érzésekkel, miközben ott van a gyermeke, akit el kell látnia, akinek magára van most a legnagyobb szüksége. Ha jól sejtem, akkor nem egyedül akarja folytatni ezt a csatát, hanem a társával együtt, egymásra támaszkodva, amennyiben újra tudna bízni benne. Azt szeretné érezni, hogy valaki meghallgatja és elfogadással, együttérezve, támogatással reagál. Persze ezeket a nehéz érzéseket nem mindenki bírja el, de azt tudnia kell, hogy az érzései, gondolatai teljesen emberiek és elfogadhatóak, és megvan rá a magyarázat. Talán egyszer maga számára is érthető lesz, hogy el tudja azokat fogadni. Ehhez azonban szakember segítségére lesz szüksége, aki megfelelő empátiával, hozzáértéssel tud segíteni abban, hogy megértse, miért keletkeztek a halállal kapcsolatos gondolatai. Hogy aztán tovább tudjon lépni, és csak arra tudjon figyelni, ami a legfontosabb, vagyis a családjára: a gyermekére, magára és a párjára.
Gondolja át, hogy megengedheti-e most magának, hogy pszichológushoz forduljon és kérjen minél hamarabb segítséget. A mi csapatunkhoz is fordulhat, akit szimpatikusnak talál.
Kívánom, hogy addig is tudja magát pozitív gondolatokra ösztönözni és csökkenteni a kellemetlen érzéseket.
Üdvözlettel: Kovács Gábor pszichológus
Tanácstalan vagyok. Egy-két hete ismerkedem egy fiúval aki “lovebombing”-ol (rengeteget találkoztunk). Nagyon aranyos, rengeteg dolgot tesz értem. Furikáz, apró dolgokat vesz/hoz nekem. Viszont észrevettem, hogy kisebb dolgokban lehet manipulált.
Nagyon sokat utána néztem a narcisztikus embereknek, mert legjobb barátnőmnek volt egy ilyen kapcsolata, és amiket meséltem neki azokat élte át ő is az elején a közel tökéletes párjával.
Nem tudom hogyan kezeljem a szituációt, mert érzelmileg már most érzem a kötődést ehhez a fiuhoz, de minden viselkedése “megmagyarázható normális indokokkal is”.
Egyik este rosszul lettem kajától, és vegig velem maradt, nem ment ki a haverjaihoz, empatikusnak tűnt (persze ez is lehetett kamu). Szexuálisan mindig ad, és egyáltalán nem önző.
Viszont voltak olyan dolgok is amiknél azt éreztem hogy próbálna manipulálni.
Persze nem ismerem rég óta, csak félek hogy mély érzéseim lesznek és tönkre fog tenni. Most szerencsére elutazott egy hétre, az hátha segit.
Kedves Réka!
A leveléből elsősorban az Önben lévő bizonytalanság, ambivalencia, kételyek és félelmek jönnek át. A férfiről nagyon kevés az információ ahhoz, hogy ki lehessen mondani bármilyen személyiségzavar diagnózist.
A nárcisztikus személyiségzavar mostanság nagyon felkapott és rengeteg videó, cikk, könyv, podcast jelenik ebben a témában. Ezért nagyon gyorsan bárkire rányomják ezt a diagnózist. De az is igaz, hogy a mai 21. században valóban nagyon sok a nárcisztikus vagy egyéb személyiségzavarral küzdő ember. Az, hogy fél attól, hogy ilyen típusú férfival hozza össze az élet – erre most sokkal nagyobb esély van, mint mondjuk 50 évvel ezelőtt. De a felvilágosító anyagok sok támpontot is tudnak adni a nárcisztikus személyiségzavar jellemzőiről (bár elsősorban csak az agresszívebb, “vastag bőrű” nárcisztilusról, a simulékony, “vékony bőrű” nárcizmusról nagyon kevés irodalom szól).
A másik probléma, hogy másodkézből kapott információk nagyon félrevezetőek tudnak lenni. Még ha Ön többet is mondana, akkor is benne van az Ön szubjektív megélése.
Az viszont már Önről szól, hogy miért fél mély érzéseket elkezdeni érezni egy férfi iránt? Régebbi csalódás, rossz tapasztalat? Vagy mint írta, barátnők rossz tapasztalatai?
Nehéz különválasztani az érzéseket, hogy honnan jönnek:
- saját vagy áttételi érzés?,
- jelenlegi kapcsolatból vagy múltbóli emlékek, tapasztalatokból erednek,
- saját gondolatok, vágyak által kiváltott érzések vagy valós események, viselkedések, reakciók által kiváltott érzésekről van szó?
Sok tisztázandó kérdés van. Ezek megvizsgálása és megválaszolása után már Önmaga is tud válaszolni a feltett kérdésre, hogy érdemes-e ez a férfi arra, hogy bizalmába fogadja és merjen mélyebb érzéseket érezni feléje.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaTudomásomra jutott, hogy egy közeli hozzátartozómat,aki 14 éves,lelkileg és testileg is bántalmaznak a szülei.Ezáltal pánikrohamai vannak és saját magában tesz kárt, így tudja megnyugtatni magát.Sajnos van még 3 testvére,de ők egyenlőre jól vannak.El akar onnan jönni,de ettől függetlenül szereti a szüleit és hezitál.Sok egészségügyi problémája is kialakult.Aszmás lett, súlyos vas hiányos,az immunrendszere pedig nagyon rossz.Egyben a vérképével is.A házi munkát pedig neki kell folyton megcsinálnia, illetve az állatokat is ő látja el.Ami nagyon sok van. Emellett az életkörülmények sem túl jók.Sokszor nincs mit ennie. Már jár pszichológushoz,de nem bízik benne,illetve a szülei is kioktatják, hogy mit mondhat el és mit nem.A kérdésem pedig az lenne, hogy miként tudnánk őt el hozni onnan minél előbb?
Válaszukat előre is köszönöm.
Kedves Kérdező!
Javaslom, hogy a területileg illetékes családsegítő felé tegyen jelentést (ezt névtelenül is megteheti), hiszen az Ön által leírtak gyermek veszélyeztetésre utalnak. A családsegítőben jelen lévő szakemberek meghatározott protokoll szerint fognak eljárni és szükség esetén azonnal kiemelik a gyermeket/gyermekeket a veszélyeztető környezetből! De járható út az is, hogyha a gyermek pszichológusával egyeztet, ő is tehet hivatalos lépéseket!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Biztos vagyok benne, hogy rengetegen írnak Neked, de remélem lesz pár perced a levelemre.
Másfél hónapja a férjemnek, 10 év házaság és 3 gyerek után szeretője, viszonya, lett. Most ott tartunk, hogy már hozzá jár haza. Ide csak a gyerekekhez jön fél-1 órára.
1-2 hét dugás után, szinte a rögeszméje lett az a nő.
Igen, voltak hibák a kapcsolatunkban, ő durva volt velem és agresszív, ennek hatására nem volt elég szex. Ami meg neki adott indokot a megcsalásra. Plusz pár évvel ezelőtt rajtakapott engem, hogy egy másik férfival folytattam levelezést. Megcsalásként fogta fel, most azt mondja: Visszakapom, megérdemlem.
Természetesen mindkettőnk családja szeretné, ha együtt maradnánk. Súlykolják is belénk, de Ő Nekem nyíltan megmondta: Nem kellek most neki egyenlőre, de a gyerekek miatt majd valamikor (talán a tanév kezdés előtt valamikor) visszafogad.
Naponta, 2 na
Kedves Levélíró!
Nagyon nehéz lehet Önnek ebben a helyzetben. Leveléből úgy látom, hogy a jelenlegi helyzetre átmenetiként tekint és várakozó állásponton van a jövővel kapcsolatban. Arra biztatom, hogy ezt az időt forítsa arra, hogy gondolja végig, hogy mit vár egy párkapcsolatban, Önnek milyen igényei vannak egy párkapcsolatban, és ne azt helyezze előtérbe, hogy férje és a családja mit várnak Öntől. Ez segíthet tisztábban látni az utat, ami most a jövőben Önre vár. Nem írja, hogy a kapcsolatában megjelenő durvaság és agresszió mit jelent, de a családon belüli erőszak nem elfogadható, mindenképpen érdemes lenne segítséget kérnie. Ezzel kapcsolatban a www.nane.hu oldalon tájékozódhat részletesen. Az, hogy mindketten kapcsolaton kívül kerestek valamit (Ön levelezést, párja szexualitást) arra utal, hogy valamilyen kölcsönös elégedetlenség van jelen a kapcsolatukban, mellyel amennyiben mindketten nyitottak rá érdemes foglalkozni.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Kedves Jakabos Hadassa!
2 éve elkezdtem vonzódni a fogorvosomhoz. Első néhány alkalommal még csak nem is kedveltem, unszimpatikus volt. Mára azt vettem észre, hogy minden nap gondolok rá, gyakran ránézek a közösségi médián, mert érdekel Ő. Úgy érzem, lehetne köztünk valami. Néha, ha rendelőn kívül látom, csak nézzük egymást, ahogy elhaladunk egymás mellett. Bután hangzik, de az összenézésben érzek valamit. Sajnos nem kezdeményez, úgy tudom, van kapcsolata. Eddig vártam, hogy hátha egyedülálló lesz, és lép végre felém. Most úgy érzem, ezzel a várakozással elvesztegettem 2 évet. Mégis semmi másnak nem örülnék jobban, mintha megismerhetném igazán. Úgy érzem, van dolgunk egymással, de nem fogok kezdeményezni, mert szerintem az a férfi dolga.
Olvastam már a sémáink fogságában c könyvet, reméltem, az megoldást mutat erre a helyzetemre, de nem.Hogyan tudnám reálisan látni a dolgokat, túllépni ezen az emberen? Honnan tudhatom, hogy ez csak plátói szerelem, s csak én vonzódom?
Kedves Noémi Éva!
Van, hogy szerelmesek vagyunk a szerelembe. És van, hogy egy régi be-nem-teljesült szeretet (gyermekkori, általában szülő felé) vágya, ami hajt minket egy személy felé. Ebben az esetben a szerelem intenzitását és késztetését a múltban, gyermekkorban kell keresni, amikor hasonló kapcsolati séma volt Ön között és egy másik személy között.
Önmagában a könyv olvasása kevés szokott lenni annak saját életre való alkalmazásához. Nemhiába terápia részeként van “használva”, egy külső, semleges személy irányításával.
Abban, hogy reálisan lássa saját helyzetét, mindenképpen egy külső személy, terapeuta tud segíteni. Egyikünk sem münchausen báró, aki saját magát a hajánál fogva ki tudja húzni. A leírtak alapján én is nagyon sajnálom, hogy fiatalságából már 2 év elment, ahelyett, hogy valós, realitásban lévő kapcsolatot építsen ki. A “plátói” szerelemnek nagyon nagy előnye, hogy nincs kudarc, nincs egyértelmű szembesülés, szembesítés azzal, hogy kellünk/nem kellünk, hogy elég jók vagyunk-e a másik számára. Ha félünk a kudarctól, kevés az önbizalmunk – erre is lehet tudatttalanul egy megoldás a plátói szerelem. De lehet azt az utat is választani, hogy akár szembenézve saját kapcsolati félelmeinkkel önvédelmi mechanizmusok és mély emberismeret által minimálisra csökkenthető a kudarc esélye. Ezek tanulható készségek, amikkel felvértezve már nem félelmetes valós kapcsolat kialakítása.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaTisztelt szakember!
Tanácsra lenne szükségem. Az elmúlt lassan két hétben nagyon lehangolt vagyok. Erős ürességérzet kerít hatalmába, és gyakran érzem úgy, hogy sírni szeretnék. Sosem voltam egy vidám ember, és a jövőmet mindig sötétnek láttam, mind munka, mind magánélet területén. A “bár meghalnék” mondat gyakran elhangzik a fejemben, de megszoktam már ezt az érzést. Most viszont jóval intenzívebben érzem. 2017 óta idén áprilisig rendszeresen nyúltam droghoz, hogy jobb kedvem legyen, viszont már három hónapja abbahagytam. Nyolc éves koromban elveszítettem apámat, akinek a halálát sosem tudtam feldolgozni. Már 32 éves vagyok. Anyai ágon a család férfitagjainál a depresszió jelen volt, és nem lepne meg, ha én is örököltem volna.
Kedves Dávid!
Nagyon együttérzek magával, ez a tartós borúlátás és a lehangoltság tényleg megnehezíti, hogy örülni tudjon a dolgoknak. Több olyan negatív életeseményt is átélt, ami megindokolja a súlyos szintű depresszióját, és azonnali segítségre, pszichológusra, pszichiáterre lenne szüksége. Azt nagyon pozitívnak értékelem és nagy erőre vall, hogy három hónapja abbahagyta a drogfogyasztást. Kíváncsi lennék, hogy mi motiválta ebben, vagy minek hatására tette, de ezzel az erővel el tud indulni a gyógyulás útján, ha még most elkezdi a megfelelő segítség megtalálását. Azt javaslom, hogy forduljon a területileg illetékes pszichiátriához, vagy a háziorvosától kérjen beutalót.
Az alábbi honlapokon is talál olyan bentlakásos otthont, ahol segítséget kaphat a függőséggel való megküzdésben. Kérem keresse fel a számára megfelelőt és bízzon a gyógyulásban. Ha van Önhöz közel olyan társ vagy rokon, aki támogatni tudja ebben a folyamatban, keresse meg őt is és kérje a segítségét, támogatását.
Itt találja az ajánlott honlapokat, segítséget:
https://fuggovagyokmittegyek.hu/intezmeny/drog/
https://www.forrasegyesulet.hu/klubok.php
https://bizdramagad.hu/megoldasok/fordulopont-szenvedelybetegek-rehabilitacios-intezmenye/
Vigyázzon magára és kitartást kívánok a gyógyuláshoz!
Üdvözlettel: Kovács Gábor pszichológus
Jó napot kívánok!
Olyan “problémám” akadt, hogy a párommal lassan 5 éve leszünk együtt, már született egy kislányunk is, de még a kezem nem kérte meg. (Volt kifogás az is, hogy egyelőre nincs rá elég pénze (nem keres rosszul..)) Egyszerűen azt érzem, ha meg is kérné az elkövetkező időszakban nem tudnák neki úgy örülni, ahogy kéne. Olyan érzésem van, hogy csak azért kérné meg, mert körülöttünk szinte mindenki jegyben jár vagy már házas. Nem szeretném kierőszakolni, inkább majd egyszer akkor tűzzünk ki egy dátumot és kész. Félek ezzel a mondattal megbántanám. Nem tudom, hogy ezt én e reagálom túl vagy tényleg túl sokáig húzta már …. (Házat vettünk, gyermekünk született ez alatt az 5év alatt, haladunk előre , de valahogy ez nekem hiányzik…)
Kedves Bianka!
Érthetőek az érzései, és az hogy ilyen hosszú közös múlt után várja, magától értetődőnek tartja a lánykérés gondolatát.
Nyilván nincs recept arra, hogy ezt mikor illik, mikor időszerű megtenni. Úgy tűnik, az Ön érzései most elég ambivalnsek a témával kapcsolatban; örülne is ha végre rászánná magát a párja, de közben nem is örülne, mert azt érezné, hogy csak valamiféle külső elvárásnak akarna most megfelelni a párja a lánykéréssel. Ezzel a kettősséggel nyilván nehéz mit kezdenie. Ezért érdemes lenne inkább arra koncentrálnia, ami jó a kapcsolatukban, és megélni ennek az örömét. Azon is érdemes elgondolkodni hogy öt közös év, házvásárlás, gyermekvállalás után vajon mire vágynak együtt, mi az, ami valóban örömet okozna Önöknek? Az elmúlt években sok problémán, nehéz helyzeten jutottak túl, és a kapcsolatuk valószínűleg olyan stádiumban van, hogy már nagyon jól ismerik egymást, tudnak közösen döntéseket hozni, problémákat megoldani. A közös ház és a gyermekvállalás azt mutatja, hogy együtt képzelik el az életüket, és most lehet itt az ideje annak, hogy a jelenben megéljék az örömét mindannak, amit közösen létrehoztak. Ebben nem érdemes a külső elvárásokra és másokra figyelni – sokkal inkább a saját igényeikre.
Érdemes mérlegelnie, hogy Ön mennyire van tisztában a saját igényeivel, és mennyire tudja azokat a párkapcsolatában kommunikálni. Általánosságban, hogyan működik Önök közt a kommunikáció? Lenne-e igénye arra, hogy a lánykérés, esküvő, házasság kérdéséről a párjával nyíltan beszéljen?
Minden jót Önnek.
Üdvözlettel;
Györe Rita
Tisztelt HÖlgyem,
Kisfiam 12 éves, kb,. fél éve van magömlése. Azt vettem észre, – használt p.zsebkendők reggelre – szinte majd minden este végez önkielégítést, lefekevés után, ágyában. Megnyugtatáskén?
EGyedül nevelem 5 hónapos kora óta, apukájával 1 éve jobb a kapcsoalta,korábban ciklikusan vitte el, nem volt rendszeres.
Nem lehet ez káros a későbbi élete során, azaz, hogy nem köti nőhöz, – mert nem volt előtte apu-anyu minta – és merevedési zavara alaklhat később ki, ha lánnyal találkozik, jutnak a szexualitáshoz?
Egy éve kb. szégyenlős lett, picit enyhült, bemehetek, ha fürdik, a fürdőbe, és mondja, hogy nem zavarja, ha odanézek.
Azt viszont, ha én lenge öltözetben pl. csak bugyiban megyek a lakásban néhány percig, zavarja, és szól, hogy öltözzek fel.
Beszélgettünk ezekről, picit zárkózott…,nem szeretém, ha később emiatt problémája lenne a nemi életével, kötődésében, párválasztásban.
Előre is köszönöm.
Tisztelettel,
Vargáné
Kedves Kérdező!
Köszönöm, hogy megosztotta velem aggályait. A fiatalok szexuális fejlődése gyakran aggodalommal tölti el a szülőket, főleg egyedülálló anyaként ezt a terhet még nagyobbnak érezheti.
A magömlés és az önkielégítés a serdülőkor természetes része. Ez a viselkedés általában nem jelent problémát és nem káros a későbbi élet során. Valójában a szexuális önismeret része, ami segíthet a későbbi egészséges szexualitás kialakulásában. Káros akkor lesz, ha ez átmegy egyfajta függőségbe.
Mindenképpen azt javaslom, hogy beszélgessenek erről. A gyerekek nagyon hamar találkoznak pornográf tartalmakkal, ami a kutatások szerint 9-10 éves korra tehető már. Ezek a tartalmak könnyen elérhetők bárki számára, az én praxisomban is a klienseknél egyre gyakoribb probléma. Sokan mondják, hogy kora gyerekkori élményekkel kezdődött a függőség, és erről nem tudtak beszélni a szüleikkel. Ezért kiemelten fontosnak tartom a családon belüli nyílt kommunikációt a szexualitásról.
Ha még nem találkozott vele a gyermekük, akkor Önök hívják fel a figyelmét a lehetséges veszélyekre, és beszélgessenek vele őszintén, vagy ha már találkozott vele, akkor hogyan tudja ezt a helyén kezelni. Mert önmagában, ahogy írtam az önkielégítés nem probléma, de ha ez pornográf tartalmak nézésével függ össze, és függőséggé alakul, akkor ez okozhat később merevedési és egyéb problémákat, mert egyoldalúvá válik az örömszerzés.
Bár az apai minta hiánya befolyásolhatja a kötődés és párkapcsolatok kialakítását, nem feltétlenül okoz merevedési vagy egyéb szexuális zavarokat. Fontosabb, hogy nyílt és támogató kommunikáció legyen Önök között, ahol a fia kérdéseire válaszokat kap, és érzéseit megoszthatja, és ne érezzen szégyent.
A szégyenlősség ebben a korban szintén normális, és természetes, hogy a fia egyre inkább igényli a magánszférát. Fontos, hogy tiszteletben tartsa ezt az igényt, és megerősítse őt abban, hogy rendben van, ha saját határokat szab.
Tehát amit javaslok Önnek, hogy beszélgessen fiával a szexualitásról és a testéről. Ebben a korban drasztikus változáson megy keresztül a test, ezt fel kell dolgozni, meg kell ismerni, és el kell tudni fogadni. Fontos, hogy tudja a fia, hogy bármikor kérdezhet, és őszinte válaszokat kap. Biztosítson számára egy támogató és megértő környezetet, ahol szabadon kifejezheti érzéseit és gondolatait. Ha aggódik fia fejlődése miatt, érdemes lehet pszichológussal konzultálni, aki további útmutatást adhat.
Remélem a válaszom valamelyest segít. A szexuális fejlődés szempontjából ez egy nagyon érzékeny szakasz, és nagyon fontos, hogy tudjanak nyíltan beszélni erről, édesapát is bevonni. Ha bármikor további kérdése lenne, forduljon hozzám vagy kollégáimhoz bizalommal.
Üdvözlettel:
Sárkány Anita15 éves Depressziós fiú vagyok, nos sokszor fordult már meg a fejemben öngyilkossággal való gondolatok. Rengeteg mindenen mentem keresztül amit nem sikerült feldolgoznom. Bántom magam pedig nem szeretném, de egyszerűen az agyam késztet hogy vágjam meg magam. Voltam már pszichiáternél is de nem segített, és a nyugtató sem. Nem tudom mit tegyek de valamit tennem kell mert nem bírom már tovább, és félek olyat teszek magammal amit megbánnák.
Kedves Adrián!
Először is, remélem, nem bánod, ha tegezlek.
Sajnálom, hogy ilyen nehéz helyzetben vagy, és hogy az a tapasztalatod, hogy a pszichiáter és a gyógyszer sem segít. Előfordul, hogy a gyógyszer beállítása nem megy rögtön. Ez egy folyamat, aminek érdemes időt adni, és együttműködni ebben a szakemberrel. A depresszió kezelésében a gyógyszer fontos szerepet játszik. Érdemes tehát szüleiddel együtt visszamenned ahhoz a pszichiáterhez, akinél jártál, vagy egy újhoz és folytatni a gyógyszeres kezelés testreszabását.
Előfordulhat – különösen kamaszkorban – hogy az, aki bántja magát, nem feltétlenül akar meghalni, inkább csak fájdalmat akar okozni magának, valamiféle belső feszültséget, tehetetlenségérzést akar csökkenteni, ami egy aktuális nehézség (pl. párkapcsolat, iskolaváltás) miatt alakul ki benne. Ha ez igaz Rád, akkor pszichológussal érdemes átbeszélned azokat a jelenlegi nehézségeket, vagy múltbeli sérelmeket, amik bántanak Téged. Ehhez a szüleid kérhetnek segítséget Neked a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálatnál. Ha a szüleidet valamiért nem akarod ebbe beavatni, akkor az osztályfőnökön keresztül is kérhetsz segítséget a szakszolgálattól. Kérj segítséget, ne érezd azt, hogy magadra maradtál a problémáddal.
Nagyon fontos, hogy amikor azt érzed, hogy nincs értelme az életednek, és eszedbe jut az öngyilkosság gondolata, ne maradj ott abban a helyzetben, és ne maradj egyedül. Menj ki a szabad levegőre, hívj fel egy barátot, vagy egyszerűen menj emberek közé.
Felhívhatod a Kék-vonalat, vagy chatelhetsz is velük, ha azt érzed, nagy a baj, és nem tudsz mit kezdeni a sötét gondolatokkal. Az elérhetőségük: 116-111, www.kek-vonal.hu
Remélem, mihamarabb meg tudsz küzdeni a nehézségeiddel és derűsebb időszak következik az életedben.
Üdvözlettel;
Györe Rita
