Kedves Doktornő!

A gyermekem házassága megromlott,mind a ketten úgy gondolják, megpróálják megmenteni a házasságot. El kezdtek párterápiára is járni. A sajátos problémám az, hogy nagyszülőként úgy élem át a helyzetet mintha velem történik meg az egész. A két unokámhoz való kötődés nagyon szoros, mindig van bennem egy félelem, hogy elveszitem őket. A gyerekekkel közös telken lakunk, ezért napi kapcsolatban vagyunk. Egyébként nagyon jó viszonyt ápolunk, ezért félek hogy nagyszülőként elveszitem az unokákat. Természetesen reménykedek hogy megoldódig a helyzet, a párterápia is segíteni fog ebben.
A kérdésem az, normális dolog hogy úgy élem át a jelenlegi helyzetet mintha velem történik meg az egész.

Köszönöm.
Üdv.
István.

Azt szeretném megtudni, hogy a párom nárcisztikus e? 12 éve élünk együtt. Nem volt felhőtlen, de voltak szép időszakok. Most kb 2 hónappal ezelőtt kiderült, hogy írogatott más nőkkel. Úgy derült ki, hogy az egyik nő írt nekem. Azt hazudta neki a párom, hogy egyedül él, és hogy rákos daganata volt, ami miatt otthagyta a párja. Természetesen ez nem igaz. Megbocsájtottam, mivel a végén engem hibáztatott. Aztán rá egy hónapra kiderült, hogy már eközben is és folyamatosan egy másik nővel is irogatott. Kiborultam. Neki is azt írta, hogy egyedül él, és daganata miatt otthagytam. Jó pár napig magam alatt voltam, mivel már előtte igérgetett nincs más, nincs titok, szeret…
Adtam egy esélyt, de rá 2 hétre ő egy apróságon feldühödve közölte, hogy elmegy. Én rávágtam, hogy jó.
Aztán volt újra vádaskodás, féltékenység, sírás a részéről. Ez már nagyon sokszor volt. Hiába hibázott, mindig ő vádaskodott utána, aztán a sírás kb 3 órán át. Mindig megbocsájtottam. Mire számíthatok,míg lakást talál?

Gyerekkoromban szexuális bántalmazás ért több alkalommal, több személy által. Az egyikükkel való találkozás felszabadította az addig törölt emlékeimet, mert újra közeledett hozzám. Mindketten kamaszok voltunk, amikor a bántalmazást elkövette, érzelmileg kötődni kezdtem hozzá, ami a jelenben sem volt másként, a nemrég történt találkozás pillanatában és az azt követő időszakban nem tudtam nélküle élni, öngyilkos akartam lenni a hiányában. Éreztem, hogy ez nem jó. A volt barátomnak tekintettem, de lassan rájöttem, hogy nem az volt. A környezetem nehezen hiszi el, azt gondolják, hogy a fantáziám szüleménye, mert másmilyennek ismerik őt. Pszichiáternek meséltem erről, nyugtatót írt fel, jelenleg szedem. Nagyon fáj, amikor az emberek azt hiszik, hogy hazudok, kitalálom, így rettentően nehéz feldolgoznom. Azt hiszik, hogy rosszul emlékszek, biztosan nem bántalmazott senkise, pedig igen. 13, 16 és 17 éves koromban. Úgy érzem, teljesen magamra maradtam.

Jó napot. Egy olyan problémám lenne hogy a paromnak van egy húga viszont a kapcsolatunk elején nagyon furán viselkedtek egymással, történt olyan dolog hogy a párom a húga feneket csapkodta illetve egymás előtt fehérnemű be jarkalnak de már úgy hogy majdnem meztelenül, történt olyan is, hogy a húga a párom ölébe ült miközben én ott voltam, egy ágyban aludtak. Azt tudni kell hogy a parom 33 éves a húga pedig 28. És engem ez az egész nagyon zavar és nem tudom elengedni, megbeszéltük már a párommal hogy engem nagyon zavar és már oda figyel a dolgokra de egyáltalán nem tudom elengedni és ha meglátom a húgát vagy beszélgetnek akkor rögtön veszekedést generál köztünk ez a téma. Kérem
Segítsen valami megoldást találni! Előre is köszönöm!

Üdvözlöm!

A problémám az exféltékenység, ami már olyan méreteket ölt, annyira beférkőzött a gondolataimba, hogy nem tudok szabadulni ettől a kellemetlen, gyötrő érzéstől. A jelenlegi párom 3 hónapja ismertem meg, megismerkedésünkkor a közvetlen szomszédja volt az exe, így többször láttam személyesen is. Ezután elkezdtem róla kérdezősködni, kutakodni az interneten is. Sajnos túl sok információval rendelkezem róla, ami nem kellett volna. Sosem akartam volna vele találkozni, ennyi információt megtudni róla. A párom azóta elköltözött, hogy a kedvemre tegyen, de nem tudok szabadulni ettől a rossz érzéstől. Olyan, mintha “megcsalt” volna vele, pedig abszurd tudom, hisz időben előttem volt. Mit tudnék tenni, hogy elmúljon igazából, valóban ez a rossz érzésem, és ne csak mondjam? Többször elhatároztam magam, de nem segít. Belül ugyanúgy gyötrődöm és kínoz ez az érzés, hogy vele volt. A többi exe nem zavar, hisz nem tudom kihez társítani a dolgokat. Szorongok emiatt.

Üdvözlöm! Abban szeretnék segítséget kérni, hogy nekem van egy régóta megállapított betegségem, viszont én ezen szeretnék dolgozni, és általában mikor szakemberhez eljutottam, azok mindig sok segítséget nyujtottak nekem. Jelenleg a kényszer betegségem fel erősödött, aminek anyagi problémák a fő oka. Ebből jön az is hogy nem jutok eljárni ülésre. Abban kérném a segítségüket, hogy milyen megoldások vannak országunkba, a hol kedvezményesen el lehet e jutni olyan szakemberhez, aki tudna nekem segíteni. Ezenknek a kedvezményes lehetőségeket, hol lehet megtalálni? Előre is köszönöm a segítséget!

Tisztelt Doktornő!
Olyan problémám lenne, hogy 2 éve vagyunk házasok a férjemmel. Egyáltalan nem bízom benne. Okot nem adott rá. Nem jár el itthonról, csak dolgozni ahonnan mindig időben ér haza, a beosztását is mindig küldi. Nem dugdossa a telefonját, tudom mindenhova a belépő kódját. Mégis állandóan gyanakszom. Folyton azon gondolkodom mikor hogy fog megcsalni. Kikészítem vele őt is magamat is. Ideges rám hogy állandóan ezt hallgatja ártatlanul, hogy feleslegesen bizonygat nekem. A folytonos vádaskodás miatt eltávolodott tőlem.Mit tudok tenni ez ellen? Válaszát köszönöm!

A férjem teljessen belebetegedett a féltékenységbe. 17 éve élünk együtt van 3 nagy lányunk. Évekig otthon voltam a lányokkal. 3 éve kezdtem újra dolgozni. És azóta betegessen féltékeny. 4 hónapja kezdtem ebbe az üzletben dolgozni. A tulajdonos a 20 évvel ezelőtti barátom lánya. És annak az élet társa a koleganőm. Aki fiatal 30 éves a párja 60 éves. Azt találta ki a férjem biztos be jár a boltba az exem és beszél velem. Már ott tart hogy azt mondta ha haza tud jönni külföldröl ahol dolgozik akkor be jön a boltba és elmeséli a koleganömnek hogy 20 éve jóban voltam a párjával. Mit lehet tenni egy ilyen emberrel? Ez már szerintem beteges.

Üdvözlöm! Arról szeretnék érdeklődni hogy Ön/ Önök szerint normális-e az hogy három napja szakítottam a barátommal mégis úgy érzem hiányzik és beleőrülök a hiányba. Nem voltam belé szerelmes és nem voltam mellette boldog sem. inkább jól esett hogy egy ember szeret és mindig itt van mellettem és nekem támaszként. Ez az ember nagyon szerelmes volt belém de nem tudtam viszonozni és úgy gondoltam kilépek a kapcsolatból. Iszonyú fájdalmas volt véget vetni de végig az lebegett a szemem előtt hogy nem éreztem jól magam vele 100%-ban és a szerelmet sem éreztem. viszont három napja itt fekszem az ágyban céltalannak érzem az életemet és késztetést érzek afelé hogy ráírjak és újrakezdjük a kapcsolatot. Nem tudom miért érzem ezt az iszonyú hiányt hiszen mellette sem éreztem jól magam. Ez normális? Normális hogy hiányzik? Jól döntöttem Elfog múlnii vajon? Köszönöm válaszát!

Transznemu vagyok sok mindenről szeretnék beszélni apukamal nagyon rosz a kapcsolatunk és segítségét szeretnék kérni hogy hátha meg lehetne valtoztani nem szeretném hogy a fiú nevemen hívjon vagy bantson hogy mi más bennem mint egy ciszbe

2 és fél éve vagy egy párkapcsolatom. Nagyon szeretem a férfit, ő is engem. Elvált szülők vagyunk, a kapcsolatunk nem nyilvános, az ő gyerekei nem tudnak rólam az enyémet tudnak róla. Nincs találkozási pont, igény sem rá. Azért szerettem belé mert nagyon karizmatikus, vontó ember, és azt mondta csodálatos vagyok és úgy szeret, ahogy vagyok. A szex terén egymással olyat élünk meg, mint soha, minden tökéletes azon a téren. Nagyon eltérőek vagyunk, 2 év utàn szakítottunk. 2 hétig tartott, de nem bírtuk egymás nélkül. Azóta minden harmonikus általában. Azonban Időközönként érthetetlen, váratlan és túlzó mértékű konfliktusokat provokál, nem értem az okát, váratlanul ér, és ilyenkor szándékosan nagyon gyötör. Szakításunk alatt elkezdtem egy nárcisztikusokról szóló könyvet olvasni és rá ismertem. Mégis megmagyaráztam magamnak hogy ha erős vagyok tudom kezelni. Érzem hogy egészségtelen ez számomra de nem tudom elengedni, képes vagyok én ragaszkodni, amikor tipor vagy szakítana. Mint most.

Tisztelt pszichológus! A problémám, amivel önhöz furdulok az, hogy egy lányt ismerek 1 éve, mindig baráti viszonyban voltunk vagyis én akkor is úgy éreztem, hogy szeretnék tőle komolyabbat de nem akartam rá kérdezni, mert az edzőteremben dolgozik ahová járok és picit kellemetlen lett volna, ha elutasít. 2 hónappal ezelőtt megkeresett, hogy beszéljünk mert ő szeretne velem lenni. A kolléganöjére viszont nagyon féltékeny volt, és ha pár szót váltottam vele, összeveszett velem. Minden más jól müködött közöttünk, úgy éreztem szeret, mindig rögtön visszairt, érdeklödött, találkoztunk, testi kapcsolat. 1 hete azonban hirtelen megváltozott, érdektelen lett és mintha nem is léteznék. A magyarázta annyi volt, hogy egy újabb féltékenysége miatt összevesztünk és neki ebből elege lett. Semmi rosszat nem tettem és nagyon szeretem amit mondtam is neki, amire azt válszolta ő lezárta és ennyi. Azt mondta nem lett más így döntött. Én pedig itt maradtam úgy, hogy szeretem és nem is érdeklem hirtelen.

Tisztelt Cím!
Tavaly augusztusban meghalt nagypapám, nagymamám egyedül maradt azután kezdődtek a problémák.
Családtagjaim kint vannak külföldön, én 30 km-re lakok nagymamámtól és mindenért engem ugráltat.
Reggeltől estig dolgozom, a szabadnapomon örülök ha pihenhetek de akkor jön az érzelmi zsarolás miért nem vele törődök, még munkában is napi 10x szer felhív.
Ha esetleg nem venném fel neki a telefont, már jön az érzelmi zsarolás része, hogy csak akkor volt jó ha a pénze kellett.
Mintha nagypapámat velem akarná pótolni.
NAGYON KIMERÍTŐ, felemészti az összes maradék energiám ez az egész kapcsolat.
Sokszor agresszív, a beszédében is amit nem tolerálok de nem érdekli, önzőnek és rendkívül hisztisnek is tartom sokszor.
Kezdek rá menni erre pszichésen, a magánéletem is rá megy egyszerűen nem tudom merre hogyan tovább, otthonba nem akar menni de ez sem maradhat így tovább tartósan mert nem normális, magát el tudja látni, csak magányos, nem sokan viselik el. Segítsen kérem! Köszönöm!

Nagyon furán érzem sokszor magam, úgy értve hogy nagyon antiszociálisan viselkedek másképp se vagyok nyitottabb természetű. Azt vettem észre magamon hogy sokszor nagyon lelasulok elbambulok nem vagyok “jelen” nagyon furcsa . Mitől lehet ez

Jó napot!
Párommal ,nem egész 2 éve vagyunk együtt,született 1szerelembabánk,mindeközben derültek ki dolgok..mondhatni “női megérzés” hatására .Röviden a kapcsolatunk kezdete is elég furán alakult,tavaly január első hetében,kezdtem el dolgozni új munkahelyen.(soha nem voltam ,könnyen kapható,főleg nem ,osztálytárs,kollegával)
Nagyon gyorsan összehabarodtunk ,mellette volt egy felesége,2 kislánnyal…
Úgy érzem betelt a pohár.
Kezdem is ..
Pár hónappal ezelőtt ,úgy éreztem ,valami nincs rendben..
Ezért elvettem a telefonját,amiben társkereső ,hegyén-hátán …
Melyben e-év áprilisában is “nemi” szavakkal próbált,nőkkel ismerkedni,mellette felnőtt filmek sorozata…(hozzá tenném,éppen 8 hónapos terhes voltam…nemi életünk úgyan-úgy mukodott.)
Majd ezután ,szerencsejátékok ,rengeteg pénzfeltöltéssel…állandó hazudozások,még nem bizonyitom az érveim…addig hülyének,bolondnak állit be.
Mire a válassza -“Ilyen vagyok!” -(könnyes,szemmekkel..)
Egyszerűen nem tudom felfogni.
KöszönömSzépnap