Kedves Kérdező!

Leveléből úgy tűnik, hogy azt éli meg, párja viselekdésében változás állt be: a korábbiakhoz képest gyakrabban és intenzívebben fejezi ki szeretetét akár szavakkal, akár fizikálisan, ami úgy tűnik Önből távolodást vált ki. Érdemes lehet végiggondolni, hogy néhány hónappal ezelőtt, amikor a változás elkezdődött, történt-e valami, ami kiválthatta ezt a változást. Hosszútávú kapcsolatokban természetes jelenség, hogy a pár tagjai között a közelség és távolság nem állandó, hanem dinamikusan változik. Időnként párja szeretne közelebb lenni Önhöz, máskor pedig elképzelhető, hogy éppen fordítva. Fontos, hogy a felek tiszteletben tudják tartani egymás igényeit, így nagyon egyet értek a kezdeményezésével, hogy megpróbálja megbeszélni párjával ezt a beállt változást. Amikor erről beszélnek, javaslom, hogy próbálja meg asszertívan kommunikálni megélését, azaz helyezze középpontba saját érzéseit, ne pedig a másik viselekdését minősítse. Pl ahelyett, hogy azt mondja “túlzásba esik, fojtogat a szeretetével”, fejezze ki, hogy Ön hogyan érzi magát ettől (pl.: feszült, zavarban van, dühös, stb…). Ez segíthet abban, hogy igényei kifejezése ne konfliktusba torkolljon. Az, hogy miért erősödött fel párja érzelem kifejezése, sok minden miatt lehet, de erre párja fog tudni választ adni. Ahhoz, hogy ezt megbeszéljék, sok-sok türelemre és megértésre van szükségük.

Levelében számos további témáról is ír, mely azt jelzi, hogy a felszín alatt sok kimondatlan feszültség mozog Önök között pl.: gyermekvállalás kérdése, házasság mikéntje. Ezek a kimondatlan feszültségek is irányíthatják az Önök közötti dinamikát. Érdemes ezekről őszintén és nyíltan kommunikálni. Elképzelhető, hogy ez ketten nehézséget okoz, ha így érzik érdemes párterápiás segíséget kérniük.

Üdvözlettel,
Maróti Eszter

Kedves Levélíró!

A kérdése és az érzései teljesen jogosak, megértem az elkeseredését.

A testmagasság valóban egy olyan szempont, amely sok ember számára fontos lehet az ismerkedés során. Ennek több oka is van, amelyek közül néhány társadalmi és kulturális befolyásokra vezethető vissza.

Minden ember más, és ami az egyik számára fontos, az a másik számára nem feltétlenül az. Az ön esetében a magasság és más fizikai jellemzők nem játszanak meghatározó szerepet, ami nagyon pozitív hozzáállás. Próbálja meg ezt a hozzáállást megőrizni és olyan partnert keresni, aki szintén így gondolkodik.

Érthető, hogy frusztrált és csalódott, amikor úgy érzi, hogy nem fogadják el olyannak, amilyen. Azonban fontos, hogy ezeket az érzéseket megfelelően kezelje. Az agresszív viselkedés és a csúnya beszéd sajnos csak tovább rontja a helyzetet és elriasztja az embereket. Próbáljon meg tudatosan dolgozni azon, hogy ezeket a negatív érzéseket pozitívabb módon kezelje, például sportolással, meditációval vagy beszélgetéssel egy baráttal.

Fontos, hogy elfogadja önmagát olyannak, amilyen. Ha önmagát elfogadja és értékeli, az mások számára is vonzó lesz. Érdemes lehet önismereti munkát végezni, akár szakember segítségével, hogy jobban megértse és kezelje az érzéseit.

Amikor ismerkedik, próbáljon meg nyitott és tiszteletreméltó kommunikációt folytatni. Ha valaki érdeklődik ön iránt, értékelje ezt, és adjon esélyt a kapcsolatnak. Ha valaki elutasítja, próbálja meg ezt nem személyes sértésként kezelni.

Ne adja fel az ismerkedést csak azért, mert néhány negatív tapasztalata volt. Az ön elfogadása és pozitív hozzáállása segíthet abban, hogy megtalálja azt a partnert, aki értékeli és szeretni fogja önt olyannak, amilyen.

De a 170 cm nem extrém alacsony, egész biztos vannak olyan nők, akiknek ez ideális magasság lehet, de ne zárkózzon be, és ne szabotálja saját magát. Érdemes lehet az online ismekredésen kívül is kísérletezni, kiránduló csoportok, hobbi, tánc, stb., hiszen ott egyből látják egymást.

Ha további támogatásra van szüksége, érdemes szakemberhez fordulni, aki segíthet önnek az önismereti munkában és a párkapcsolati kérdések kezelésében. Forduljon a csapatunkhoz bizalommal.

Üdvözlettel,

Kedves Gábor

Iskolapszichológusként nagyon átérzem a helyzetet és a lánya érzéseit, amivel most szembe kell néznie. Szerencsére Önben bízva elmesélte a történteket, tehát így együtt tudnak fellépni az online zaklatóval szemben.

Jelen eset online zaklatásnak, vagyis bűncselekménynek minősül, erről bejelentést tehetnek a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság oldalán, ezen a linken keresztül: https://nmhh.hu/cikk/190113/Mi_szamit_online_zaklatasnak. Ugyanezen az oldalon olvashatnak arról is, hogy mi minősül online zaklatásnak.

Másrészt javaslom, hogy forduljanak a rendőrséghez is, ahol bejelentést tehetnek online zaklatás miatt.

A konkrét kérdéseire válaszolva, az idő legtöbbször nem oldja meg az online zaklatásos helyzetet, viszont a jelzés, bejelentés elmaradása tartósíthatja a szorongást gyermekében, ha nem tudnak hatással lenni a zaklatóra. A helyes szülői, apai magatartás tehát ebben az esetben az, ha a lánya mellé állva megteszik együtt ezeket a lépéseket, bejelentik az esetet a rendőrségen, hogy a lánya biztonságérzete minél inkább megmaradjon.

Kitartást és határozott fellépést kívánok Magának!

Üdvözlettel:
az onlinepszichologus csapata nevében: Kovács Gábor pszichológus

Kedves levéliró, kedves Tóth Nagy Maris.

Megértem elkeseredését, és együtt érzek önnel. Leirta levele elején, hogy mindketten hozott “csomagokkal “érkeztek ebbe az új kapcsolatba, s mégis biztonságosnak érezte ezt a párkapcsolatot. A stabilitáshoz az is hozzátartozik, hogy sikerüljön önöknek kompromisszumos megoldást találn, a helyzet megoldása érdekében. Javaslatom szerint- ahhoz hogy az együttműködés megvalósuljon- nyilt és őszinte kommunikációt szükséges lefolytatniuk. Amennyiben nem sikerülne beszélni a problémájukról és nem oldódna meg a helyzet (vagy az ön állapota rosszabodna), javaslom hogy a honapunkon található kollégáink valamelyikéhez jelentkezzen be konzultációra.  Várom szeretettel én is, üdv

Kedves Andy!

A levele alapján a férje viselkedésének a változása hátterében egyáltalán nem biztos, hogy az Ön felé érzett szeretet elmúlása, csökkenése áll. Elképzelhető (de ez csak feltételezés), hogy igen nagy igénye van a pozitív visszajelzésekre, ezért kedves és figyelmes kifelé, és lehetséges, hogy ezért is beszélget más nőkkel. Ez nem jelenti azt, hogy meg is csalja.

A kérdés elsősorban az, hogy mi az, ami az elmúlt pár évben változott, akár a közös életükben (pl. több a stressz, anyagi nehézségek?), vagy a kapcsolatukban (pl. már “megszokottá” vált?), vagy a párja életében (pl. munkahelyen már nincsenek akkora sikerei, kiégés?). Mindenképp jó lenne ha ezt meg tudnák beszélni egymással, feltárni a háttér okokat és ezeken változtatni, hogy a kapcsolatuk olyan lehessen, mint a legelején. Teljesen jogos igény az Ön részéről, hogy még a legelején ez orvosolva legyen, és ne folytatódjon ez a tendencia.

Amennyiben ez könnyebbség, akkor 1-2 alkalmas párterápia során a terapeuta, mint mediátor közreműködésével az okokat fel lehetne tárni és kidolgozni egy közös megoldást, amin mindketten együtt tudnának dolgozni. Amennyiben a párja teljesen elzárkózik 1-2 üléses terápiától, akkor egy nagyon érett, tapasztalt és józan paraszti ésszel megáldott barát is talán tudna segíteni ennek átbeszélésében.

Üdvözlettel

onlinepszichologus.net csapata

Kedves Csilla!

Ha jól értem a leveléből, akkor elsősorban anyukájának az érzelmi eltávolodása az, ami zavarja és ami konfliktusokat gerjeszt a családban. Feltételezem, hogy a bátyja iránt is felelősséget érez, és talán félti ebben a kapcsolatban, szeretné őt megvédeni, vagy tenni valamit az érdekében, hogy a kapcsolatuk ne mérgesedjen el. Mintha maga lenne a felelős azért, hogy az anyukájára hatást gyakoroljon, ami egy elég nehéz helyzet, és együtt tudok vele érezni. Ezek csupán feltételezések a részemről, mindenesetre azt tudom javasolni, hogy amennyiben anyukájával beszél, próbálja megérteni a helyzetét, vagyis hogy ő jelenleg a férje felé van elköteleződve, felé lojális és ez okozhatja az érzelmi eltávolodását a családtól. Talán időre van szüksége, hogy a házassága stabilizálódjon.

Próbáljon nyitott és kíváncsi lenni rá, arra, hogy mi az oka az eltávolodásának. A kritikát próbálja elkerülni vele szemben, ehelyett a szükségleteit, vágyait őszintén és nyíltan fejezze ki felé, valamint a kéréseit konkrétan és objektíven fogalmazza meg.

Az oldalunkon több cikket is írtunk a helyes kommunikációról, konfliktuskezelésről, itt egyet ajánlok figyelmébe:

https://onlinepszichologus.net/video/a-kommunikacio-fontossaga/

Remélem sikerül megtalálniuk a megfelelő hangot és megérteni, elfogadni egymást!

Üdvözlettel:

az onlinepszichológus team nevében: Kovács Gábor pszichológus

Kedves Klaudia!

Köszönjük a megkeresést – azzal szeretném kezdeni, hogy a csapatban pszichológusok, klinikai szakpszichológusok dolgoznak, pszichiáter szakorvos nem. Mentális betegségek gyógyszeres kezelésében minden esetben pszichiáterrel kell egyeztetni, a gyógyszer elhagyásához ugyanúgy kellene a felügyelet, ahogy az elkezdéséhez is. Kérem, hogyha újra módosítani szeretne a gyógyszerezésen, azt mindenképpen így tegye!
Sikertelen gyógyszerelhagyás esetén erősödhet a szorongás, illetve a pánik tünetek – pont emiatt kell a folyamatos kapcsolattartás mellé. Azt nem lehet kijelenteni, hogy soha nem tudja majd elhagyni, vagy nem fog tudni egészséges életvitelt folytatni a gyógyszerrel vagy anélkül, de ehhez érdemes lenne feltárni, hogy mi okozza a tüneteket. Ebben a csapatban lévő kollégák tudnak segíteni, hogy együtt felfejtsék, hogy miben gyökerezik, hogy ön fel tudja ismerni az aktuális triggereket, megküzdési stratégiákat tanuljon a jelenben, illetve megdolgozza a múltbeli eseményeket.

Üdvözlettel, Rita

Kedves Nati!

Nagyon büszke lehet magára, hogy fiatal kora ellenére felismerte, hogy az ön viselkedésében van valami, amin változtatni kellene! Az, hogy a probléma eredetét és hatását is látja, az alapja annak, hogy meg is tudja dolgozni. Mivel az édesapja nem mutatta ki az érzéseit önök iránt, ez a szükséglet hiányt szenvedett – szerencsére ezt felnőttkorban is lehet orvosolni. Beszélgessen édesapjával, próbálja az érzelmi közelséget most, felnőttként megélni vele – beszélgessen édesanyjával, hogy ő hogy élte meg ezt a dinamikát az anyósával? Milyen tanácsot tudna adni önnek, hogy ne ismételje ezt a kört vajon? Mondja el a párjának is nyugodtan, hogy édesapjától gyermekként a szeretet szóbeli és fizikai kifejezését nem tapasztalta meg, ezért nagy igénye lenne rá a párjától, hogy ilyen formában is kifejezze ön iránt a szeretetét – azzal, hogy a kapcsolataiban őszintén kifejezi a szükségleteit és vágyait, esélyt ad rá a másiknak, hogy úgy szeresse, ahogy az önnek jó.

Amennyiben segítségre lenne szüksége, hogy hogy tudná ezt megvalósítani, illetve szeretné megérteni mélyebben, hogy mi állhat ezek mögött az érzések mögött önben, nyugodtan keressen engem, vagy bármelyik kollégámat egyéni konzultációban!

Üdv, Rita

Kedves Kérdező!

Most 20 éves, 8 évvel ezelőtt akkor 12 éves volt. Sok dolog állhat a szorongás, kézremegés mögött.

1) 8 évvel ezelőtt 12 évesen még nem annyira van előtérben a külső, (kor)társaktól való visszajelzés, még nincs akkora súlya, “naív gyermekkorunkat” élhetjük.

2) 12 éves kora után rossz tapasztalata volt a barátaival, társaival vagy a családban. Sokszor pl. új iskolába, középiskolába menve az új közösség nem elfogadó vagy az új osztályban van 1-2 hangadó, lekezelő fiatal, vagy a barátnőjébe csalódott, aki másokhoz társult vagy kicsúfolta. Ehhez hasonló élmények ebben a korban nagyon meghatározóak tudnak lenni.

3) Kamaszodva a hormonális változás, a testi változások magukkal hozhatnak olyan belső változásokat is, melyeknek a remegés, szorongás az egyik tünete lehet. Pl. pajzsmirigy alul- vagy túlműködés, szív probléma, menstruációval kapcsolatos hormonális zavarok – ezeket érdemes kivizsgáltatni.

4) Egyéb ok, amire 1-2 alkalmas pszichoterápiás interjú alatt rá lehet látni.

Amennyiben az első két ok valamelyike áll fenn, akkor ezek pszichoterápiás keretek között átdolgozhatóak, hogy ez ne okozzon Önnek problémát. Mindenképp az orvosi kivizsgálás után legalább 1-2 üléses pszichodiagnosztikai vizsgálat indokolt lehet, hogy Ön is tisztán lássa a háttér okokat és aszerint tudjon továbbmenni a kezelés, megoldás felé.

Üdvözlettel

onlinepszichologus.net csapata

Kedves Klára!

A levele alapján nagyon nehéz helyzetben volt és most is van – anyagi, lelki tekintetben egyaránt. Emellett ott van Ön mellett a 7 éves kislánya, akiről gondoskodnia kell. Az, hogy segítséget szeretne kapni, teljesen jogos vágya. Anyagi téren a külföldi hatóságok akik remélhetőleg tudnak Önnek, Önöknek segíteni.

Lelki segítséget pszichoterápia során tudna kapni. Az alkoholfüggő személyek partnerei általában társfüggők, ami azt jelentheti, hogy nehezen tudják, hiszik el önmagukról, hogy egyedül is tudják vinni az életet. Ezért belemennek és/vagy bennemaradnak olyan kapcsolatokba, melyek nem jók a számukra. Amennyiben új párkapcsolatba is kezdenek, általában valamilyen függőségben szenvedő lesz az új párjuk (alkohol, szerencsejáték, számítógép játék, drog stb.).

A szülés utáni depresszió, valamint az utána következő COVID hatásaként jelentkező összeomlás gyógyszeres kezelés nélkül nehezen gyógyul, nagyon hosszú ideig fennmarad. Mindkét esetben a depresszív tünetek hatékonyan gyógyíthatók antidepresszánssal – akár még most is hatékony lehet, amennyiben a depresszív tünetek fennállnak. Azért is fontos lenne, hogy ezek a tünetek kezelve legyenek, mert ilyen állapotban az élete többi részének (párkapcsolat, munka) a rendbehozása is sokkal nehezebb.

Sajnos, itt az onlinepszichologus.net keretein belül ingyenes pszichoterápiát nem tudunk biztosítani, de akár kint abban az országban is kérhet pszichoterápiás segítséget, vagy van egy Facebook csoport (Pszichológust keresek, ajánlok), ahol leírhatja a problémáját és lehetséges, hogy valamelyik pszichológus ingyen el tudja vállalni online formában.

Üdvözlettel

onlinepszichologus.net csapata

Kedves Levélíró!

Köszönöm, hogy megosztotta velem az érzéseit és a helyzetét. Az ön dilemmája nagyon összetett és megértem, hogy érzelmileg megterhelő lehet.
Először is, érdemes külön kezelni a kapcsolati problémákat és a szexuális orientáció kérdését. Mindkét téma fontos, de más-más szempontok alapján kell megvizsgálni őket.

Az ön kapcsolatában több olyan elem is van, amely pozitív: érzelmi támogatás, közös tevékenységek, nevetés és közelség, amelyek fontosak egy jó kapcsolatban. Azonban vannak problémák is, mint például a szexuális igények különbözősége és a partnerének gyakori hisztije. Ezek a problémák hosszú távon feszültséget okozhatnak. Próbáljon meg őszintén beszélni a partnerével az érzéseiről és a vágyairól. Lehet, hogy a partnere is érzi, hogy valami nincs rendben, és az őszinte beszélgetés segíthet megérteni, hogy milyen irányba vigyék a kapcsolatukat.

Másrészt ott van az a vágy és érzés, amit még nem tapasztalt meg, de erősen vonzza önt. A vágy és a realitás közötti ellentmondás sokszor nagyon nehéz lehet. Az ön esetében a realitás az (az elmondása alapján), hogy egy érzelmileg biztonságos kapcsolatban él, amely sok szempontból kielégítő. Azonban, ha hosszú távon úgy érzi, hogy a férfiakkal való kapcsolat jobban vonzza, akkor ezt nyílván nem lehet elnyomni.

Érdemes önismereti munkát végezni, akár egy pszichológus segítségével is, hogy jobban megértse, mit is szeretne valójában, akár pár alkalom erejéig is. Ez segíthet, hogy tisztábban lássa a helyzetet és a jövőjét, a partnerével pedig őszintén beszélgessenek a problámákról. Ha benne marad a kapcsolatban, akkor olyan megoldásokat érdemes keresni, ami közös, mindegyikőjük elfogadja.

Ha úgy érzi, hogy egy férfival lenne igazán boldog, akkor érdemes fontolóra venni, hogy hogyan léphet tovább. Ne maradjon egy kapcsolatban csak azért, mert sajnálja a másikat, főleg, ha folyamatosan másra vágyik. A legfontosabb, hogy mindketten megtalálják a boldogságot, akár együtt, akár külön.

Üdvözlettel,

Kedves Mária!

A kapcsolatfüggőség, a görcsös ragaszkodás a másik személyhez, a kötődési mintázat nem genetikailag meghatározott és változtathatatlan – így a jó hír, hogy nem kell az egész életét így, ezekkel a szorongásokkal leélnie.

Ennek a társfüggőségnek, szorongó kötődési mintának az alapja mindig gyermekkorban van, tehát ennek megváltoztatásához a gyermekkori szorongások (szeparációs szorongás) feldolgozása, megszeliditése és átdolgozása szükséges. Emellett egy biztos kötődési minta kialakítása, ami már lehetőséget ad arra Önnek, hogy nyugodtan, a másikban és főként önmagában higgyen, hogy a másik szereti Önt és Ön egy szerethető ember, akit csak úgy, ahogy van, minden teljesítmény nélkül a párja elfogadja és ragaszkodik Önhöz. Ez nem mese, ez tud valóság lenni. Az tény, hogy nem elég Önnek fejlődnie, hanem a párjának is biztos kötődéssel kell rendelkeznie.

Általában ez az a fajta önbizalomhiány, hogy “nem-vagyok-elég”, ez az élet más területein is meg szokott jelenni (munka, más kapcsolat stb.).

Akár a kapcsolati sémán, akár önmagáról alkoktott kép sémáján egy pszichoterápiás folyamatban tud változtatni. Nem jó egy egész életet ilyen szorongások között végig élni. Hosszútávon megéri önmagába fektetni időt, energiát, hogy utána egy boldogabb és kiegyensúlyozottab teljes életet tudjon élni.

Üdvözlettel

onlinepszichologus.net csapata

Kedves Gyöngyi!  Nagyon nehéz lehet önnek. A pszichoszomatikus szorongása, és vagy általánossá válása mindenképp szakember felkeresést indokolja!!. Ráadásul ha alvászavarral és táplálkozási nehézséggel párosul, méginkább fontos(!) akár  háziorvosa, akár a területileg illetékes pszichiátriai gondozó felkeresére. Üdv

Kedves Mónika!

Megértem nehéz helyzetét, nem lehet könnyű önnek. A súlyos önfeláldózó szerep, illetőleg a túlságos alárendelődés mindig gyengitő jelenség/ motivim a személyiségszerkezetben. Ha a magánéletére is jelentősen kihat mindez, és szinte kezelhettelen, javasolt a pszichoterápiás folyamat mielőbbi megkezdése.

Honlapunkon több kollégánk közül választhat, várjuk szeretettel foglalását.Üdvözlettel

Kedves Levélíró!

Megértem, hogy nagyon megterhelő egy ilyen helyzet, és sokszor kilátástalannak is érezzük, de ne adja fel. A hosszú távú kapcsolatokban előfordulhatnak mélypontok és kommunikációs nehézségek. Az adhat némi reményt, hogy közösen tervezték az életet, hitelt vettek fel nem is olyan régen, és a gyermeküket is közösen nevelik. A problémához mindketten hozzájárultak valamilyen formában, és a megoldáson is közösen érdemes gondolkodni.

Ha nyitottak rá, érdemes lehet fontolóra venni a párterápia lehetőségét. Egy szakember segíthet abban, hogy mindketten kifejezhessék az érzéseiket, megértsék egymás szükségleteit, és dolgozzanak a kapcsolatuk helyreállításán. Lehet, hogy a férje jelenlegi állapota csak átmeneti, és a megfelelő segítséggel újra megtalálhatják az egymás iránti szeretetet és kötődést.

Ha nem fordulnak külső szakemberhez, akkor is fontos az őszinteség, saját magukkal, és a partnerükkel szemben is. Ha a férje valóban nem érzi már a szerelmet, és nem látja a közös jövőt, akkor az Ön számára is fontos lehet, hogy olyan környezetben legyen, ahol értékelik és szeretetteljes kapcsolatban élhet, és semmiképpen se maradjon egy olyan kapcsolatban, ahol a szeretet és a kölcsönösség nincs jelen. Bár ennek a gondolata még biztos megijesztheti, mert úgy érzi mindent elveszít, ahogy írta is, de ha benne marad egy érzelmileg elérhetetlen kapcsolatban, az nagyon kegyetlen, és újabb problémákat generál.

Ami a gyermeküket illeti, az ő jóléte és érzelmi stabilitása fontos szempont. Fontos, hogy mindkét szülő jelen legyen az életében, és támogató légkört biztosítsanak számára, akár együtt, akár külön. Nem is gondolnánk, de nagyon nagy hatással van a gyerekek lelki fejlődésére a szüleik házassága és kapcsolata. Ha az nem működik rendesen, hiába is élnek egymás mellett, a gyerekben károkat okoz. Ha valóban nem működik, attól még lehet egy hiteles anyukája, apukája, akik külön-külön hiteles életet élnek.

A döntés, hogy maradjon vagy menjen, nagyon nehéz, ezért fontos, hogy mérlegelje az összes lehetőséget, és esetleg egyéni terápiás segítséget is igénybe vegyen, hogy tisztábban lássa a saját érzéseit és szükségleteit. Megérteni, mi vezetett odáig, hogy elhidegültek egymástól, hogy nem merték megosztani egymással érzéseiket, problémáikat, és mit tehetnek a jövőben, hogy ezen változtassanak.

Én abban támogatnám, hogy ne helyezze most azt a súlyt a vállára, hogy eldöntse, maradjon vagy menjen. Inkább próbálja megérteni és feldolgozni, mi vezetett el idáig, és ha még a férje nem is partner ebben, azzal, hogy Ön változik, ő is fog. A válasz pedig egyértelmű lesz majd az Ön számára.

Üdvözlettel,