Üdvözlöm!27 éve vagyunk házasok a férjemmel, nagyon szeretjük egymást. KB. 4 évvel ezelőtt kezdődött nálam szorongás, félek hogy párszor amikor szórakoztunk, alkoholt ittunk, megcsaltam a férjem csak esetleg nem emlékszem rá. Pl. Ha arra emlékszem hogy táncoltam valakivel, másnap már azon gondolkozom, hogy ugye nem történt semmi, már odáig fajult hogy évekre visszamenőleg kérdeztem férfiakat,de azt mondták hogy nem történt semmi,De több évvel ezelőttröl nem kérdezhetek meg mindenkit. A párommal is beszéltünk erről és azt mondta nem érdekli ha véletlenül csináltam valamit, akkor is szeret. De állandóan az jár a fejemben: de mi van ha egyszer kiderül valami és mégis elhagy. Ilyenkor próbálom elképzelni,néha valósághű már(pl.megcsókol valaki) hogy mit csinálhattam, de nem jut eszembe semmi. A férjem azt mondja hogy ne agyaljak, mert már idegesítem, és ezért fog elhagyni ha nem fejezem be.14 éves korom óta együtt vagyunk, mindig büszke voltam hogy ő az egyetlen. Mit tanácsol? Köszönöm

Üdvözlöm! A férjem megváltozott ( jó irányba)
7 éve vagyunk együtt, 2 gyerekünk van!
Nem volt rá jellemző ,az hogy sokat ölelget, dícsér. Szex terén beérte heti 1 alkalommal.
Most folyamatosan ölelget, dícsér, szex terén is többet akar, plusz pornót néz.
Lehet a háttérben bűntudat?

Jó napot!
Megismertem egy török férfit januárba,beszélgettünk és elkezdtünk közelebb kerülni egymáshoz.Azonban többen jelezték nekem,hogy hazudik és megcsal. Mondta egy hónap után,hogy házasodjunk össze,legyen gyerekünk, azonban 2025-ig van tartózkodási engedélye. Azt állította mindig,hogy szeret,és a legutóbbi veszekedésünk alkalmával is azt mondta,hogy belém szeretetett.Megkérte a munkatársát,hogy hazudjon,mert nem szeretne elveszíteni,ne szakítsak vele.Nagyon rosszul esik,hogy megcsalhatott és nem tudom mi az igazság. Még mindig szeretem,és nem tudom,hogy jussak tovább rajta.De már azért sokkal könnyebb,hogy a szüleim megerősítettek abban,hogy jó döntést hoztam,amikor kidobtam.Viszont most nagyon nehéz nekem lelkileg,folyamatosan rám tör a sírás. Nagyon összevesztünk tegnap,mert akivel elvileg megcsalt annak a párja rám írt,és letiltott utána.Tervezem, hogy kiköltözök Németországba,és elfelejtem.Nem tudom jó döntést hoztam-e vele kapcsolatban,vagy volt-e őszinte érzelme felém.

Tisztelt Doktornő / Doktor úr!

Összetett problémával kapcsolatban szeretnék útmutatást, tanácsot kérni. Az elmúlt durván egy-másfél évben egyre rosszabbul érzem magam mentálisan. Mindig is hajlamos voltam a melankóliára, de a fordulópontot (úgy hiszem) egyrészt a párkapcsolatom vége (már majdnem három éve szakítottunk, ami nagyrészt miattam történt, de egy évvel ezelőttig tartottuk a kapcsolatot, amikor viszont a lány használt ki engem, majd “dobott el”, de a végső elválást én kezdeményeztem), illetve nem sokkal azelőtt a korábbi legjobb barátommal is megszakadt a kapcsolat. Mivel ő volt az első közeli barátom és nehezen nyílok meg emberek előtt (családon belül is, ez is nagy problémám), ez is mélyen érintett. Nem hinném, hogy kizárólag rájuk vezethető vissza a jelenlegi helyzetem, inkább csak felgyorsították a folyamatot. Emellett Tourette-szindrómám és kényszeres, olykor agresszív gondolataim vannak. Ön szerint hova lenne érdemes fordulnom?
Köszönöm segítségét.

Üdvözlettel,
P. G.

Tisztelt Doktornő! Sajnos több problémát i se tudnék jelölni de sajnos csak egyet lehet. A problémám a munkahelyen, úgy érzem mindenki utál. Hiába próbálok kedves lenni. Próbálom beszélgetni ami német nyelvi hiányosság miatt kicsit nehezebb. Bár mit csinálok mindig hibázok. Szét szórt vagyok. Semmi önbizalmam..Egyértelmű egy nagy katasztrófának érzem magam..
Apukám 1 éve elvesztettem,anyukám másodszorra is küzd a rák ellen. Testi lelki fájdalmaim nyomasztank.. Esetleg tudna nekem helyes utat mutatni,hogy egy ukicsit megtalálljam önmagam? 😪
Tisztelt: Henrietta

Másfél éve vagyok együtt a párommal, nekem első kapcsolatom, a partneremnek sokadik. Ez az elején nem is zavart, mert nem mertem kérdezni róla, de most hogy már beszéltünk erről, egyre zavaróbb. Volt már két 4 évig tartó kapcsolata, és a legutóbbival ugyanabban a lakásban élt, amiben most vagyunk. Ez a kapcsolata előttem még egy éve sem volt, hogy befejeződött. Nagyon toxikusnak írta le a kapcsolatot, és csak nemrég tudtam meg, hogy miután szakítottak, még pár hónapig megint összejött vele, pedig egy nagyon rossz kapcsolat volt. És azt is nemrég tudtam meg, hogy előttem pár hónappal is volt egy kapcsolata, amiről eddig nem beszélt, és ez a kapcsolat egy nála 8 évvel fiatalabb kiskorúval volt(elvileg 16 évessel), nem feküdtek le, de csók volt és sokszor volt nála. Ezek engem nagyon rossz érzéssel töltenek el, főleg hogy gyerekkoromban engem is kihasználtak.Azt mondta, hogy hülye volt és azért csinálta ezeket, de ezek csak nemrég történtek.Folyamat ezekre gondolok, pedig nagyon szeretem

Tisztelt Maróti Eszter!

Segítséget szeretnék kérni párkapcsolati kérdésekben. Az első, hogy 28 éves leszek, viszont még szűz vagyok. Két rövidebb kapcsolatom volt, s nagy nagy önbizalomhiányom, rossz önértékelésem, nem tudtam a fiúkban sem megbízni, így nem tudtam magam átadni a kapcsolatnak. Ezen sokat dolgoztam az utóbbi időben, viszont évek óta nem volt kapcsolatom, leginkább a tanulmányaimra koncentráltam. Eddig féltem, hogy soha nem lesz senkim, viszont egy ideje már úgy érzem, tudnék működni egy kapcsolatban. Már csak meg kellene találni a “zsákomat”.
Úgy gondolom, a tapasztalatlanságomat nem szeretném a jövőbeli párommal (ha lesz) megosztani, főleg a kapcsolat elején nem.
Normális az, hogy még nem voltam együtt senkivel ennyi idősen? Valamint az probléma, ha erről a jövőbeni parteremmel nem szeretnék beszélni, el szeretném titkolni? Félek, hogy mi szólna. Nem szeretném, hogy ez alapján elítéljenek.

Köszönöm válaszát!

Üdvözlöm!
A férjem és én 14 éve vagyunk egy pár és 7 éve házasok.Van egy 5 éves fiúnk és úton van a kistestvér.A férjem fotós, minden kategóriában dolgozott (esküvő,portré,óvoda,stb.)már a kapcsolatunk elején észervettem,hogy sok lányról van az internetről lementve kép a gépén,ami annyira nem zavart,szép művészi képek voltak.Ahogy teltek az évek egyre jobban szaporodtak a képek,egyre alpáribbak lettek. Már többször említettem neki,hogy ez nagyon zavar engem,mert látom hogy szinte elvonási tünete van ha nem töltögethet le újabbakat, ráadásul nekem évek óta nem mondta hogy csinos vagy szép lennék.Amúgy is nagyon alacsony az önbecsülésem, mindig kívülről várok megerősítést.Már többször mondta,hogy leáll vele,de bocsánatot sosem kért.Nemrég a külső adathordozóról elszálltak az adatok és nagyon mérges lett.Egyszer megnéztem 1 terrányi ilyen gyűjtemény volt rajta.Nem szóltam hogy tudok róla, de hetekig mérges volt,majd 200ezer forintot képes volt fizetni a helyrehozásért.Tényleg függő?

Tisztelt Doktornő/úr!
Gyermekem 16 éves középiskolás.Telefon és internet függő.Napi 10-15 óra. Általános iskolában nem volt szinte semmilyen követelmény, takarítók felügyeltek az órákon,papíron mindenki jól tanult, de tudás nem volt a jegyek mögött. Nem szorgalmas.Nem meglepő, hogy egy informatikai technikumban tanulàsi nehézségekkel küzd a gyermek. Ami miatt főként aggódom:pl.matematika órán aktív ,tud mindent.Itthon 40 feladatból 40 jó.Másnap ezekből a feladatokból 1-es dolgozat. Ez más tantárgyak esetében is előfordul. Nem tudok másra gondolni,mint hogy nem tudja értelmezni a szöveget,hogy pontosan mi a feladat és összezavarodik, illetve felmerült bennem, hogy valamilyen tanulási zavar is lehet a háttérben.
Ebben kérem a szakmai segítségét.
Tisztelettel; Mezei Lászlóné

Üdvözlöm!
Olyan gonddal kuzdok, hogy akarki akarmit mond ami pozitív a külsőmet illetően nem hiszem el, maximum par óraig feltolt de utana ugy latom magam. Hogy ronda vagyok nem eleg jo, mindenki jobb és szebb nalam. Paromra féltékeny vagyok, vagyis az exeire akik szerintem sokkal szebbek es sexysebbek nálam! Es nem ertem miert velem van.de ő mindig megerősít hogy en vagyok a legszebb az összes exe közül es sexys is vagyok es csodaszép.. Megis mindem nap erre vágyom es igazan el sem hiszem. En nem ezt látom a tükörben. Es mar vitaznk is emiatt. Összes exe fekete haju volt en világos haju vagyok. Nem illek a képbe, nem illek a többi lany közé külsőleg. Folyton hasonlítom magam es faggatom hogy kinek a legjobb pl a feneke vagy kinek szebb az arca kivel jobb a csok? Valamiféle rajongast szeretnék, megkapom mégsem elég csak ideig óraig. Es mar engem zavar nagyon es persze őt is.. Azt hiszi nem hiszek neki es nem bízom benne. Es engem felemeszt h minden nőt jobbnak latok. Mi lehet a baj?

Üdvözletem!
Egy olyan problémával állunk szemben, hogy van egy lányunk 6 éves. 2 éve járunk szakemberekhez. Orvosok, pszichiáterek, specialisták vizsgalták, 3 hetes megfigyeléssel és tesztekkel és kaptunk egy diagnózist, hogy a kislánynak autizmus spektrumzavara van és nem osztályozott mentalis retardációja viselkedés romlással. A helyi Pedagogiai szakszolgálatnál pedig azt véleményezték h nincs autizmus a háttérben, ill az intelligencia felmérésen 125-s pontszámot kapott. Így nem is küldtek minket tovább a vármegyei pedagogiai szakszolgálathoz.
Kérdésem az lenne hogy tényleg lehet ekkora eltérés? És most akkor hogyan tovább? Kihez forduljunk? Mert sajnos az itthoni problémák továbbra is fennállnak.

Szep estet!

Azert kerestem meg onoket mert mostmar ugy erzem a cselekvo kepessegemnek a hianya mar a maganeletem tul a kapcsolataimra is rateszi a pecsetjet. Amint megigerek valamit valakinek szinte mar torvenyszeruen nem fog megtortenni. Ahogy kimondom, hogy, “persze, megcsinalom”, mar elkezdek belul feszengeni, hogy valojaban megfog e tortenni es, hogy mikor. Addig addig halogatom, varok vele, hogy a vegen nem csinalom meg. Egyszeru dolgokrol beszelve is. Igy csalodast okozok masoknak, magamnak es a maganeletben is hatraltatom onmagam ezzel.

Nagyon koszonom, hogyha valaszolnak.
Minden jot,
E.

19 éves lány vagyok, pánikbeteg, kórosan megfelelési kényszerem van, a nap 0-24 órájában szorongok, és sokszor az intenzív szorongás miatt egyre tobb pánikrohamom van. Illetve nincs semmi önbizalmam se, meg folyamatosan túlgondolok mindent, aztán a félelmeim berögzülnek, és végül ismét pánikroham meg allandó megszűnni nem akaró szorongás követi. Emiatt munkát sem tudok találni, nagyon kevésre tartom magam, amihhez elég jónak érzem magam, az szemétszedés, vagy mosogatás. Már takarítást se merem, mert ott is túlgondolok mindent, aztán ismét megfelelési kényszer meg pánikroham a vége. A szüleim nem vesznek komolyan, szerintük csak lusta és semmirekellő vagyok. Azok amik korábban lenyugtatták a szorongásom, meg enyhitették a pánikrohamom, már semmit sem használnak. Régebben lenyugtatott meg elterelte a figyelmem, ha más emberekkel voltam, vagy zenét hallgattam, kimozdultam, filmet néztem, de már ezek se segítenek. És a szorongás miatt önkáros szokásaim lettek.

Jó estét kívánok!
Nekem olyan problémám lenne,hogy a feleségem elfordul tőlem, nem figyel rám sem a gyerekekre. Egy dolog érdekli a Facebookos idegen barátok, valamint a barátnője. Rájuk fordít minden idejét, nekem 5percet nem ad. Kívülállónak érzem magam a saját családomban. A feleségem egy kábítószer függő Facebookos idegen miatt el akart hagyni akivel sosem találkozott, még meztelen képet is küldött neki. Ez nem lehet normális. Emellett még nekem kell küzdenem a kapcsolatunkért, mondván hogy ő már elégett küzdött, és már nem tesz semmit. Lehet el kellene vállnunk? Ez a helyzet lassan három éve tart,kezdek bele örülni. Mit tegyek?

A FÉRJEM BETEGESEN FÉLTÉKENY,ITTHON A KAMERA ELŐTT KELL ÜLNÖM, HA DOLGOZOK KÉPEKET KELL KÜLDENEM NEKI, HOGY TÉNYLEG A MUNKAHELYEMEN VAGYOK, HA PÁR PERCCEL KÉSŐBB INDULOK HAZA A MUNKAHELYEMRŐL RÖGTÖN MEGVÁDOL, HOGY BIZTOS VALAKIVEL VOLTAM, BÁR EHHEZ NEM IS KELL MÉG ENNYI SEM SOKSZOR,OK NÉLKÜL VÁDOL,MEG MONDJA , HOGY NEM VAGYOK SZENT..NEM CSALTAM MEG SOSE, Ő VISZONT MÁR MEGTETTE! HA MEGSÉRTŐDIK ELKÖLTÖZIK VAGY NEM SZÓL HOZZÁM NAPOKIG.NEM ÉRZEM HOGY SZERETNE.HA OLYAN KEDVE VAN KEDVES VELEM, HA MEG AMOLYAN KEDVE VAN,AKKOR VÁDOLGAT, HOGY “A KANODDAL VAGY?”AZ ANYUKÁJA FOLYTON CSALJA AZ APUKÁJÁT NYILVÁNOSAN, ŐT IS MEGCSALTA AZ ELSŐ BARÁTNŐJE, ÉS SZERINTEM EZÉRT HISZI, HOGY MINDENKI OLYAN, DE HA OLYAN LENNÉK NEM SÍRNÉK, HOGY EZT CSINÁLJA, MEG NEM TŰRNÉM A FOLYAMATOS ELLENŐRZÉST, HANEM EGYSZERŰEN KERESNÉK MÁST, DE ÉN NEM TUDOM EZT MEGTENNI. SAJNOS SZERETEM, DE NEM AKAROK MÁR HOZZÁ RAGASZKODNI TOVÁBB. NEM FÜGGÖK TŐLE ANYAGILAG,ÉRZELMILEG VISZONT IGEN,NEM TUDOM ELENGEDNI,DE ÖRÜLNÉK HA ELTUDNÁM.