Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, Ugyan annak a pszichológusnak lehet válaszolni ezután is, utalva a korábbi levelezésre.
4, Érdemes tudni, hogy a hosszas levélváltások szakmai szempontból kerülendők.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Jó napot kívánok! 35 éves nő vagyok. Volt egy kapcsolatom Novemberben zártam le,még közös albérletben élünk.,mert nem tudott volna hova menni ezért megbeszéltük, hogy gyűjt albérletre és elköltözik. Van, hogy engem el akar zavarni a lakásból. Én nem szeretnék elköltözik, mert itt mindent én fizettem. Neki a kaucióhoz sincs közé. Van egy kutyusom akivel még nehezebb lenne ilyen árban lakást találni ahová vihetem a kutyát is. A napokban megismerkedtem egy férfival a neten. Viszont neki még nem említettem, hogy egy lakásban élek a volt párommal. Csütörtökön fogok vele találkozni és úgy gondoltam, hogy személyesen szeretném közölni. De közben mindig azon szorongó, hogy mit fog szólni. Mi lesz ha azt fogja gondolni, hogy nem voltam őszinte? Igaz nincs még köztünk kapcsolat, de úgy érzem, hogy jobb az elején tisztázni és szerintem úgy a legjobb ha nem leírom hanem személyesen mondom el neki. Ön szerint mi lenne a helyes? Válaszát előre is köszönöm! Tisztelettel :Anita
Kedves Anita!
Köszönjük a levelét!
Az őszinteségben mindenképp tudom Önt támogatni, azonban bennem inkább az a kérdés fogalmazódott meg, hogy mi miatt laknak még együtt november óta? A volt párja elfogadta, hogy elköltözik, de még mindig ott van, albérletre gyűjt, de Önt akarja elzavarni, ami mindenképpen egy kiszolgáltatott helyzet. Megfogalmazódott bennem a kényelmesség érzésének gondolata is, hogy vajon mennyire kényelmes egyiküknek vagy másikuknak ez a helyzet, ami hatással lehet a költözésre való motivációra is. Emellett fontos lehet az albérleti szerződés átnézése is, mely segíthet Önnek érdekeinek képviselete ügyében.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt Hölgyem/Uram!
Amiatt keresem Önöket,hogy az elmúlt időszakban több váratlan és nehéz élethelyzeten mentem keresztül 4 éves kisfiammal,szerencsére sikerült az eddigi akadàlyokat a legjobb tudásom szerint megoldani.Àllandó munkahellyel rendelkezem,ìgy anyagi biztonsàgban tudom gyermekemet nevelni.Elsősorban ìrásos pszichológiai véleményre lenne szükségem új életünk elkezdéséhez.
Köszönettel: Szilvia
Kedves Szilvia!
Sajnos nem igazán értem az Ön kérését. Jelen rovatunkban konkrét problémákkal kapcsolatban feltett kérdésekre tudunk választ vagy javaslatot adni, azonban írásos pszichológiai vélemény kiállításához fel kell keresnie egy pszichológust, aki ebben tud Önnek segíteni.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Már fóbiaszerűen félek a mentális betegségektől. Nemrég megtudtam, 6-9 apgarral, vákummal születtem s éleszteni kellett. Vizsgáltak, elvileg nem lett bajom. Megijedtem, mikor olvastam h így több az esélyem a skizofréniára, megnézve a tüneteit pl. túlzott spiritualitás kezdtem nézni magamon vannak-e. Félve a betegségtől előjött, mi van ha hiszek ezekben noha nem vagyok vallásos. Este alvás előtt szembecsukva pihentem s hirtelen 1 szarvas lényt láttam így. Utólag megijedtem, mi van ha vallásos téveszme s az ördög az. Reggel féltem h megismétlődik. Mikor becsuktam szemem megint 1 szarvas lényt láttam. Egy reggel felébredve agyaltam: “hajat kell mosnom”. Majd jött: “különben nem lesz jó”, úgy tűnt mintha nem én gondoltam volna hanem csak jött s megijedtem. Férjem is ha stresszes szokott ilyeneket látni csukott szemmel s vannak gondolatai amiket mintha nem is ő gondolt volna. Normális dolog ilyeneket látni csukott szemmel s nálam ezt az ettől való félelem indította el, vagy kell aggódnom?
Kedves Brigitta!
Megértem félelmét és aggodalmát. A látomás-szerű képeket, és az önmagán detektált tüneteket érdemes lenne pszichoterápiás munkában kezelni. Emellett: Javalom, -hogy ha megismétlődnek ezek a szimptómák-, a helyi, területileg illetékes szervnél (pl. Pszichiátriai gondozó, ) és / vagy Háziorvosi beutaló/konzultáció segítségével induljon el a organikus okok kizárásának irányában is. Ha hipochondria, (illetőleg a kontrollálhattalan/ egészségtelen mértékű félelem a mentális betegségektől) akadályozza a mindennapi életvezetését, azt tanácsolom, hogy- az orvosi, klinikai kezelés mellett- mindenképpen kezdjen önismereti munkába/ feltárásba! Kollégáink, azaz az oldalunkon megtalálható szakembereink állnak rendelkezésre.
Lengyel KatalinJó napot kívánok!
Olyan problémával zavarnám önöket, hogy a párommal a sex megváltozott kb 2 hónapja. A tünet: van merevedésem amikor előjáték van ès még akkor is ,ha oràlisan kènyeztettem ès orgazmusig de egyszerűen utána merevedèsem megszűnik mikor a behatolás a hüvelybe megtörtènne, heves szívverès kisèri. Reggeli erekcióm van. Próbàltam magamnak is azzal se volt gond. Az probléma azóta àll fenn mióta làttam nagyon sírni ès nem hozzàm bújt, hanem a bátyjàhoz ès a kapcsolatunk alatt hàromszor kèrte vissza a lakásànak a kulcsàt, de ilyen okok miatt, hogy neki szüksége van èn időmre ès a kamasz fiàval többet akar lenni, de nem laktunk együtt, pont egy nagyon jó nyaralás után. A legutóbb pedig mikor nem sikerült a szex. Soha nem dicsèr, pedig èn àllandóan bókolok neki. Csak ő ès a fia sikeres a sikeres ès teremt èrtèket. Èn katona rèvèn csak az egy teher vagyok az àllamnak Ezt hajtogatja nekem.
Tudom nem egyszerű így segítsèget adni,de elöre is köszönöm.
Üdvözlettel, Sándor
Kedves Sándor!
Először mindenképpen szükség lenne a biztonság kedvéért egy urulógiai vizsgálatra, ami kizárja, hogy biztosan nincsen semmilyen szervi probléma.
Ha az orvosi vizsgálat eredménye megnyugtató, akkor először meg kellene próbálni leülni és közösen beszélgetni a kapcsolatukról és az Ön által leírt problémákról. Ha ez nem hoz eredményt, de szeretnék rendbe hozni a kapcsolatukat, akkor érdemes lenne párterápiás segítséget kérni.
Az Ön által leírt párkapcsolati konfliktusok sajnos felelősek lehetnek a szexuális/erekciós problémákért, ami csak a konfliktusok megoldásával tud rendeződni.
Üdvözlettel,
Tán-Cseh VivienA párom (nő) egy veleszületett betegséggel született, ami miatt nagyon sok pszihés problémával küzd, ami nagy mértékben befolyásolja a kapcsolatunkat. Betegesen féltékeny, nyomoz, és olyan hamis vádakat állít, amely a kapcsolatunkra nézve nem valós, a mindennapjaink emiatt teljesen megkeseredettek lettek. Személyiségét nézve akaratos, önfejű, hajthatalan, és soha nem akarja elhinni, amit mondok neki, mindenre megvan a saját alternativája, nem érdeklődik utánam, nem keres, nem foglalkozik az érzéseimmel. Nem hajlandó kompromisszumra, nem keresi a közputat, nem hajlandó kommunikálni, ha mégis, a beszédét tükrözi a közöny, a megvetés. Nem bizik bennem abszolút, már a kapcsolatunk kezdete óta (ennek a bizalmatlanságnak előzetes kiváltó oka nem volt, most sincs). Tetteiért a felelősséget nem vállalja, legtöbbször a másikat állitja be hibásként, nem kér bocsánatot, szerinte mindig csak nekem lehet igazam, és úgy kell tennie, ahogy én szeretném, de sosincs igy. Konfiltkus helyzetben kihátrál
Kedves Albert!
Köszönjük a levelét!
Bár konkrét kérdést nem fogalmazott meg, de leveléből érezhető, hogy nehéz élethelyzetben van a párja viselkedése miatt. Felmerült bennem az a kérdés, hogy vajon a párja betegsége felmentést adhat-e neki a kapcsolatukban, vagy emiatt el kell-e nézni neki a hibáztatást, féltékenységet, dominanciát és a felelősség hárítását? A másik gondolatom a levele olvasása közben pedig az volt, hogy vajon van-e pozitívuma is ennek a kapcsolatnak, illetve miért ragaszkodik Ön egy olyan hölgyhöz és egy olyan párkapcsolathoz, melyet a fentiekben lefestett? Mi lehet ebben az Ön szükséglete?
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Kedves Doktorúr. 42 éves vagyok, másodjára is elvált 2 gyerekes anyuka. 4 hónapja megismerkedtem egy nálam 5 évvel fiatalabb férfival. Őt tavaly májusban hagyta el a felesége egy másik férfi miatt. Most zajlik a gyermekelhejéz. Mindketten maguknak akarják a kisfiuk felügyeletét. A kisgyerek inkább apukához húz. Jelenleg heti váltásban oldják meg ezt a dolgot. Mi akkor találkozunk csak, amikor a gyermeke az anyukájánál van. Mikor nála tartózkodik, akkor szinte semmilyen kommunik@cio nincs köztünk, ő ezt viccesen mosolyszünetnek hívja. Ez az állapot nekem egyre nehezebb. Türelmes vagyok, próbálok alkalmazkodni, avval nyugtatom magam, hogy ha meglesz az ítélet, majd változik a kapcsolatunk valamerre. Egyenlőre teljes titok övezi a létezésemet, csak este megyek hozzá,sötétben, hogy senki ne l@thasson.bizonytalan vagyok ebben a kapcsolatban, nem érzem magam biztons@gban,nem tudom van e így jövője az egésznek. Ő kéri tőlem, legyek türelmes, de vajon van e értelme türelmesnek lenni.
Kedves Hölgyem!
Ha jól értem a leveléből, akkor most egy nehéz időszakon megy keresztül, aminek az a fő kérdése, hogy van-e értelme türelmesen várni arra a férfira, akivel lenni szeretne. Szeretné biztonságban érezni magát ebben a kapcsolatban, és bízni a pozitív folytatásban. Annyi világosan látszik a történetéből, hogy a férfi jelenleg egy válás közepén van, ahol zajlik a gyermekelhelyezés, ami sok energiáját felemészti a férfinak. Ebből az következik, hogy még nem tudja biztosítani azt a biztonságot magának, amire vágyik. Mert a jelenlegi válásra koncentrál és feltehetően a gyermekével való jó viszonyt is szeretné megőrizni ebben a nehéz időszakban.
A mosolyszünet célja és értelme az lehet, hogy amikor a gyermek az apjánál van, csak rá szeretne koncentrálni, megóvva őt a túl sok változástól. Erről fontos lenne, hogy tudjanak beszélgetni, hogy tényleg így van-e, vagy más van a háttérben.
Azt is írta a levelében, hogy azzal nyugtatja magát, hogy ha megszületik az ítélet, akkor majd változik a kapcsolatuk valamerre. Feltehetően az ítélet után a férfi megnyugodhat, hiszen véget ér egy bizonytalan szakasz, ami után nyitottabb lesz magára. Erről is beszéljenek nyíltan és őszintén, hogy mit várnak el egymástól és hogyan tudják a kapcsolatukat fenntartani.
Ha szükségét látja hogy mélyebben és részletesebben átbeszéljék a helyzetet, keresse fel egyik pszichológus szakemberünket, aki segíthet a tisztánlátásban és az erőforrásainak feltárásában.
Minden jót kívánva:
Kovács Gábor – tanácsadó szakpszichológus
Folyamatosan agyalok stresszelek nyugtalannak érzem magam. Nem vagyok nyugodt. Vagy enekelgetek magamban és olyan mintha azt hallanam folyamatosan a fejemben. Nincs semmi hangulatom nem tudom elengedhetetlen magam
Kedves Mónika!
Levelében leírja, hogy lehangolt, stresszes. Kérdés, hogy ez köthető-e valamilyen külső történéshez? Van-e valami olyan aktuális élethelyzet, vagy nehézség az életében, ami nagyon foglalkoztatja, aggasztja Önt? Ha igen, akkor a szervezete érthető módon reagál, és számíthat arra, hogy amikor ez a nehéz élethelyzet megoldódik, túl lesz rajta, akkor ezek a tünetek is mérséklődnek majd eltűnnek.
Ha nincs beazonosítható külső oka a lehangoltságának, és az egyéb tüneteinek, és ez a lehangoltság, nyugtalanság tartósan (több hete fennáll), akkor érdemes szakemberhez fordulnia, és vele dolgoznia a szorongásos tünetei hátterének feltérképezésén.
Amit jelenleg meg tud tenni magáért, hogy a nyugtalanságát próbálja csillapítani. Ebben a légzőgyakorlatok, a relaxáció segítségére lehetnek. Erről lent talál egy videót.
Érdemes továbbá olyan barátok, ismerősök társaságát keresni, akikkel szívesen van együtt, akiknek meg tud nyílni.
Györe Rita
Kedves Tanácsadó Pszihológus!
Amint látja a felsorolt krónikus betegségekből folyamatosan kifolyólag nincs komfortérzetem. A környezetem nem szereti hallani, hogy bajaim vannak, ezért hallgatok róla. A természetem eddig lendületes, hangos, optimista volt, ha nincs fájdalmam (izületi) jó hangulatú vagyok. Az utóbbi két évben 1-2 családtagom állandóan kifogásolja, hogy hangos vagyok, szerintük ingerülten beszélek. Konfliktus kerülő vagyok, ezért igyekszem halkabban és másképpen beszélni. Kifogásolják, ha valamit kérdezek,(“miért akarod tudni?”)kifogásolják,ha valamit mondok,(” ne adj tanácsot, ne szólj bele”). Miután szeretnék nyugalmat, ezért igyekeztem alkalmazkodni, de nem tudok úgy élni, hogy megerőszakoljam a természetemet, mert lassan úgy érzem, hogy elveszítem a személyiségemet. Teljesen bizonytalan lettem, visszahúzódó vagyok, most azt is kifogásolják, hogy nem kommunikálok eleget. Mit tegyek, hogy békesség legyen, mert nagyon bánt.
Köszönöm válaszát: Rózsa
Kedves Rózsa!
Köszönjük a levelét!
A krónikus állapotok meglehetősen negatív hatással lehetnek az életünkre, s nem csak a testünkre, hanem a lelkünkre is. Ezáltal változhat a személyiségünk is, és az is, hogy hogyan állunk másokhoz és mások hogyan látnak minket. Levelében írja, hogy mások megítélése sokat változott Önnel kapcsolatban, emiatt mindenképp fontosnak tartanám megvizsgálni azt a kérdést, hogy vajon Ön mennyiben változott akár külső hatások, akár a betegségei hatására és Ön hogy van ezekkel a változásokkal. Emiatt bíztatnám Önt pszichológus felkeresésére, aki segíthetne Önnek a fent említett kérdések megválaszolásában, illetve a közös munka témája lehet a betegségekkel való együttélés elfogadása és az alkalmazkodás is.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
6éve lesz márciusban, hogy elhagyott minket apukám. Azóta érzem hogy nem vagyok önmagam. Az csak egy dolog, de a családom is érezteti velem hogy nem vagyok fontos személy, nem érzem azt a törődést se anyukám részéről sem pedig a családom részéről. Próbálok kedves lenni de egyszerűen nem megy nekem ha valami jót teszek az mindig balul sül el és akkor persze megkapom a magamét. Anyukám is folyamatosan veszekedik szíd engem sose volt egy jó szava hozzám. Soha nem hallottam még tőle azt hogy azt mondja nekem ,,büszke vagyok rád” vagy ,,szeretlek” vagy hogy megdicsérjen. Nem az a fajta vagyok aki beszél a problémáiról és mindez addig fajult hogy elkezdtem saját magam bántását. Erre nem vagyok büszke de nemtudtam mit csinálni. Egy kapcsolatom se működik mindegyik elhagy. Elkezdek beszélni egy fiúval 2hét max 1hónap és elhagy. Én nem vágyok semmi másra csak hogy szeretve legyek. Nekem nem kellenek drága cuccok csak tiszteljenek, és legyen egy olyan fiú aki tényleg szeret és nemcsak játszik.
Kedves Kérdező!
Leveléből kitűnik, hogy sok negatívum érte Önt az elmúlt időszakban.Említi, hogy az édesapja elhagyta Önöket, ami valószínűleg több családtagot is megterhelhetett. Ennek a veszteségnek hosszú feldolgozási folyamat szükséges, előfordulhat, hogy a családtagok eltávolodnak egymástól, kevésbé türelmesek, saját érzéseikre, önmagukra fókuszálnak. Lehetséges, hogy emiatt érzi Ön, hogy édesanyja másképpen viszonyul az Önök kapcsolatához. Leírja, hogy nagyon vágyik a szeretetre, és több alkalommal megélte, hogy elhagyják, eltávolodnak Öntől, illetve, hogy bántotta önmagát. Természetes, hogy ezekről a problémákról nem egyszerű beszélni. Írja is, hogy ez nehézséget okoz Önnek, mégis arra biztatnám, hogy keressen egy pszichológus szakembert, akivel biztonságos kapcsolatot tud kialakítani, segíthet Önnek a problémák feldolgozásában.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Tisztelt Doktornő!
Sajnos nagyon nehezen tudom feldolgozni édesanyám 10 hónappal ezelőtt történt halálát. Néhány hónapja előjött nálam egy szorongás (főleg amikor egyetemet kezdtem el munka mellett). Sokszor az iskolába való utazástól is félek már, mert reggelente hányingerrel kelek, gyomorégéssel, kissé olyan, mintha az emésztésemre ráment volna a “gyomorideg”. Ha depressziósabb a hangulatom és fáradtabb vagyok, akkor ez csak fokózdik. Én úgy gondolom, hogy ez pszichoszomatikusan lehet, mert korábban nem volt bajom reggelente, sem pedig az elutazással. Mit tudna javasolni, pszichológust vagy pszichiátert? Szeretnék legalább a fizikai tünetektől megszabadulni, mert érzem, hogy a trauma és a vele járó hangulatom befolyásolja ezt.
Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel: Richárd
Kedves Richárd!
Engedje meg, hogy kollégám helyett válaszoljak. Közeli hozzátartozó, különösen az édesanya elvesztése komoly veszteség, ami rendkívül erős lelki és sok esetben testi fájdalommal járhat. A gyászfolyamat minden ember esetében teljesen egyéni, személyes történés. A feldolgozásban hatékonyan segíthet pszichológus vagy pszichoterapeuta, nem feltétlenül szükséges a szomatikus, testi tüneteket gyógyszerrel kezelni. A megterhelő élmények, negatív gondolatok és érzések átdolgozása, kibeszélése önmagában is gyógyító, terápiás hatású lehet ilyen helyzetekben, különösen, ha egy gyászfeldolgozásra szakosodott szakemberrel megy végig a folyamaton, biztonságot nyújtó közegben.
Ha tünetei továbbra is fennállnak vagy súlyosbodnak mindenképpen érdemes felkeresnie egy tanácsadó vagy klinikai szakpszichológust, akár online formában is.
Sok erőt kívánva, üdvözlettel,
Takács Bálint
Bálint TakácsÜdvözlöm!
Olvastam a Disszociatív Személyiség zavarról (érdekel a Pszichológia).
A tüneteit olvasva négy darab tünetet magamon is tapasztalok. Az ilyen Google keresésekben mindent fenntartásokkal kezelek ezért is kérdezek öntől.
– Gyakori, rendszeres indokolatlan fejfájás
– Úgy hivatkozok magamra, hogy “Mi” (sokszor, de nem rendszeresen)
– Fantáziálás ahol én vagyok, de más a személyiségem.
– Emlékezet kiesés. Igazából itt én úgy gondolom ez inkább feledékenység mint emlék kiesés. Sokszor elfelejtek dolgokat amiket mondanak nekem. Pl. Szólnak otthon, hogy csináljak meg valamit, de csak akkor jut eszembe amikor már szóvá tették, hogy nem csináltam meg. Csak egy konkrét eset van amikor én mondtam valamit anyának, ő említette, hogy már ezt mondtam, de nem tudtam felidezni az emlékét ahol mondtam neki.
-Változó kézírás, többnyire szépen írok, néha nagyon csúnyán.
Ezek tényleg lehetséges tünetek? Érdemes ezekkel szakembert felkeresni?
Köszönöm előre is a segítséget!
Kedves Zsolt!
Az öndiagnózis sajnos sokszor vezet ahhoz, hogy sok kellemetlen szorongásos pillanatot okozzunk magunknak. A Disszociatív Személyiségzavar (DID) egy nagyon komoly személyiségdefektus, ám nagyon alacsony a prevalenciája. Egy DID-del küzdő személy nehezen tudná magát diagnosztizálni a betegséggel, hiszen egyéb személyiségzavarokhoz hasonlóan a tüneteket az egyén nem énidegennek érzékeli, hanem az a “normál” működésmód a számára.
A saját magán felfedezett tünetek teljesen egészséges működében is megjelenhetnek, melyet sok tényező befolyásolhat.
Ha a fejfájását indokolatlanul gyakorinak tartja, akkor annak a kivizsgálását mindenképpen javaslom.
Üdvözlettel,
Tán-Cseh VivienSziasztok. Én olyan problémával fordulok önökhöz,ami igazából gyerekkorom óta tart. És most jutottam el arra a szintre,hogy segítséget kérjek! Minden kapcsolatom beteges fèltèkenysègemmel tönkre tettem. Így történt most is.. Egyszerűen már nincs kedvem élni sem. Nem eszek,nem alszok szinte semmit.. pedig szedek gyógyszert is.. frontin,yarocen 30mg. Reggel scippa 10mg. De semmi hatását nem érzem. Nincs rám hatással. Nincs kedvem élni. Nincs munkám.17 éves korom óta van jogosítványom,de soha nem volt olyan hogy ittasan a volán mögé üljek. Most viszont 2 alkalommal is sikerült.. Ezért is szeretnék segítséget kérni. Hogyan tegyem magam túl ezeken? Egésznap a volt barátnőmre gondolok.. Mindig mindent megkaptam minden kapcsolatomban aztán ahogy feljebb írtam mindent elrontottam. Nem tudom hova forduljak…milyen szakorvoshoz a beteges féltékenységemmel? Mindent bekèpzelek ami létezik… Nem tudom mit tegyek. Köszönöm hogy elolvassák és köszönöm a válaszukat.
Kedves Ariel!
Először is javasolnám, hogy mindenképpen keresse fel a kezelőorvosát, aki a gyógyszereket felírta és mondja el neki, hogy milyen tüneteket tapasztal. Valószínűleg szükség lesz a gyógyszer adag módosítására vagy a gyógyszer változtatására. Nagyon fontos azonban, hogy gyógyszerszedés mellett tilos az alkoholfogyasztás, hiszen reakcióba léphetnek és súlyos mellékhatásokat okozhat!
Emellett érdemes lenne felkeresni egy pszichológust is és mindenképpen terápiás munkába kezdeni. Erre lehetősége van magánúton vagy a területileg illetékes pszichiátriai gondozót ha felkeresi, ott pszichiáter szakorvos tudja javasolni a pszichoterápiás ellátást támogatott formában.
Krízis esetén hívja az éjjel-nappal elérhető 116-123 lelki elsősegély vonalat!
Tán-Cseh VivienJó napot!milyen tanáccsal tudna nekem segíteni 35 éves nő vagyok gyermekkoromban nagyon sokat harcoltam küzdöttem tanultam de az általános iskolában nem volt túl jó teljesítményem középiskola érettségin viszont igen de tudni kell rólam hogy szüleim tudta nélkül hogy ez fáj nekem mindig hugomat istenitették dicsérték mindenhol ezzel nekem mely sebeket okozva hogy ő jótanulo neki nem is volt elég soha semmi mindenből drága kellett legjobb én sokszor felreálltam hogy nekem jó lesz később is amikor már dolgoztam is húgomnak megvettem mindent mindenkinél meghunyazkodtam mai napig így van az én szavam hugomeval szemben semmi és ugyanígy van ez a húgom és és kislányom esetén van 9 éves kislányom egy másfél éves kislány hugomnak lányom nehezen fogadta szuleteset de már imádja kislányom 5ös tanuló de minden dolgozatnal ideges vagyok napokig hogy otos legyen nehogy négyes h tudom ezt legyőzni magamban gyerekem által akarom megmutatni h ő jó helyettem szüleimnek!nem akarom ezt imádomlányom
Kedves Kérdező!
Az Ön által leírt probléma valószínűleg már nagyon régóta fennáll, mély gyökerei lehetnek. Említette, hogy a testvérével az Önök gyermekkora alatt is sok volt az egymáshoz hasonlítás, versenyhelyzet alakult ki a szülői hozzáállás által. Fontos, hogy saját gyermekét erősítse meg abban, hogy ő nem attól lesz értékes az Ön szemében,hogy milyen eredményeket ér el az iskolában, neki nem szükséges versenyeznie a szeretetért. Amennyiben a gyermeke érzékelni fogja Öntől, hogy mennyire fontos a kiváló tanulmányi eredmény, lehetséges, hogy ő is szorongást, erős megfelelési vágyat, önbizalmi problémákat fog megélni a későbbiekben, ami komoly pszichés terheket jelenthet számára. Érdemes elkülönítve kezelni a saját gyermekkorát, és az ott megélt sérelmeket kislánya jelenlegi életétől. Amennyiben úgy érzi, van rá lehetőség és a húga is meggyőzhető erről, fontos lehet egy beszélgetést kezdeményezni kettejük között, ahol Ön megemlíti neki, mennyire nehéz volt Önnek gyermekkorában a teljesítmények összehasonlítása miatt. Elmondhatják egymásnak, hogy ez kiben milyen érzéseket generál, miket lehet tenni ellene, hogy saját gyermekeik ne ugyanazt éljék át, mint Önök.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Tisztelt Doktornő! Mozaik család vagyunk. 10 éve alkotunk egy párt. A férjemnek van két gyermeke(fiú16, lány13). Nekem egy (fiú,13) A férjem gyerekei minden 2. héten vannak nálunk, az enyém velünk él. Az apja nincs jelen az életében. Sajnos már utálnak a gyerekei, közölték, hogy nem akarnak hazajönni. Az oka én vagyok. Az anyjuk és az apjuk között évek óta 0 kommunikáció van. Sajnos kicsi koruktól fogva ellenünk lettek nevelve(ne fogadjatok szót, ne köszönjetek, hazudjatok,ne meséljetek) próbáljuk egyformán nevelni őket, a szabályok mindenkire érvényesek, nem teszünk különbséget. A gonjaink abból fakadnak, hogy amíg az én fiammal meg lehet beszélni a problémákat, addig velük nem. Értem a testbeszédüket, de szeretném, ha el is tudnák mondani, ha valamit nem jól csinálok.Mától nem akarnak ide jönni. Hogyan tudnánk ezt megoldani? Családterápiára sem tudunk menni, ugyanis a lánynak az anyja, fiúnak az apja a gyámja. Az anya nem egyezik bele. Más megoldás lehetséges?
Kedves Kérdező!
Leveléből érezhető, hogy rendkívül nyugtalaníthatja Önt a régebb óta fennálló családi probléma. A férje gyermekei is nehéz helyzetben lehetnek, hiszen említi, hogy valószínűleg édesanyjuktól eredhet a harag, és negatív érzések táplálása az Önök irányában. A két serdülő korban lévő gyermek lehetséges, hogy nagyon szeretne megfelelni az otthoni elvárásoknak is, talán össze is vannak zavarodva, kétféle információt tapasztalnak, a nevelési gyakorlat is lehet, hogy különböző. Gyakran előfordul, hogy ebben az életkorban éles határokat húznak a serdülők, választásra kényszerülnek, hogy melyik szülőhöz/családhoz legyenek lojálisak. Amennyiben van rá lehetőség és hajlandóság, mindenképp érdemes beszélgetést kezdeményezni férje gyermekeinek édesanyjával akár külső segítség (pl. Családsegítő szolgálat szakembere, mediációs folyamathoz hasonló kommunikációs kezdeményezés) által. Ha erre nincs hajlandóság, egyéni terápiás folyamatban való részvétel is hasznos lehet a családtagok számára.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Szép jó napot!
Azért fordulok Önökhöz mert férjemmel 13 éve vagyunk együtt van 3 gyermekünk de 1 évig teljesen elhanyagolt(ami miatt eltávolodtam) és hirtelen át váltott féltékenységbe ok nélkül és hiába teszek meg bármit nem hisz nekem én úgy érzem hogy mindent bejelentettem a kapcsolatunkba de ez inkább egy oldalú annyi mindenen túl vagyunk már és már nem tudom mit tudnék ettől többet meg tenni értünk hogy működjön a házasságunk.Ő volt az aki q 13 év alatt többször is már megcsalt és hazudott nekem…de bármit teszek hogy elhidje hogy attól mert eltávolodtam nem csaltam meg…3 hónapja tart ez a féltékenység és már ez elviselhetetlen azt mondja szeret és még is bánt
Köszönöm válaszukat
Kedves Viki!
Hosszú múlt áll Önök mögött, amiben biztosan volt sok szép élmény, de sok nehézség is.
Érthető, hogy érzelmileg, testileg eltávolodott párjától az elmúlt időszakban, és bármelyik kapcsolatban előfordulhat az eltávolodás. Az ő féltékenysége valószínűleg annak szól, hogy korábban nem tapasztalt eltávolodást az Ön részéről, és nem érti, mi történik. Az, hogy bántással reagál a helyzetre, nem helyes, és szintén azt mutatja, hogy nem érti meg Önt.
Kérdés, hogy az eltávolodás az Ön részéről átmeneti, és lehet ezen javítani, változtatni, vagy visszafordíthatatlan.
Fontos lenne, hogy kétoldalú kommunikáció működjön Önök közt. Ön elmondhassa, ami bántja, ami nem esik jól Önnek, és amire szüksége lenne a párjától és ő is elmondhassa ugyanezeket – nem bántóan, nem erővel, vagy erőszakkal kommunikálva, hanem szavakkal. Ha ez tud működni, akkor az eltávolodás idővel visszafordítható.
Ha nem változik semmi, ha maradnak a bántások, akkor érdemes elgondolkodnia, hogy hosszútávon mit várhat ettől a kapcsolattól. Ha a pár egyik tagja szavakkal, tettekkel, fizikailag visszatérően sérti, bántja a párját, az egy bántalmazó kapcsolat. Fontos ennek felismerése, tudatosítása, és fontos lépéseket tenni azért, hogy ez a helyzet megszűnjön, és a bántalmazott biztonságba érezhesse magát.
Ha úgy érzi, segítségre van szüksége, hívja a NANE segélyvonalát: +36 80 505 101
Üdvözlettel;
Györe Rita
