Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, Ugyan annak a pszichológusnak lehet válaszolni ezután is, utalva a korábbi levelezésre.
4, Érdemes tudni, hogy a hosszas levélváltások szakmai szempontból kerülendők.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
T.cím!
Kisfiam novemberben lesz 3 éves, okos, kedves, akaratos. Férjemmel együtt neveljük, heti 3×3 órát jár családi napkozibe, sokszor van a nagymamákkal.
Az én és férjem kapcsolata pár hete kicsit megromlott, veszekedtunk, és nehezen találjuk egymáshoz a visszautat. Ami aggaszt, hogy kisfiam karján harapás nyomot találtam. Mutattam páromnak hogy megharaphatták a bölcsiben, ő is megnézte, és aztán mondta h lehet h ő harapta meg jobban miközben farkasosat játszottak. Mikor kisfiam nem hallotta megprobaltam vele beszélni, hogy ez nincs rendben. Azt válaszolta h nem ért egyet. Mondtam hogy nem az a baj h picit megharapod, hanem hogy ez így már fájhat neki, hiszen látszik a nyoma, ez így nincs rendben, kértem h finomaban játszanak. A lényeg h ezzel sem értett egyet, szerinte ez nem baj. Nagyon osszevesztunk, kiabáltam h több harapást nem akarok látni a gyereken sem kutyatol sem macskatol, sem gyerektől, sem tőle. Tulreagaltam? Normális ez? Apuka amúgy nagyon intelligens, nem agresszív.
Tisztelt Levéliró! Köszönjük levelét. Megértem aggodalmát, nehéz lehet önnek édesanyaként mindezzel szembesülni. A párjával történő konfliktushelyzetről sajnos nem irt sokat, s a következményről szóló információ is kevés, ahhoz hogy megválaszoljam kérdést a túlreagálást illetően. Egy biztos: a harapás/ harapásnyom kimeriti a fizikai bántalmazás kérdéskörét, s ezért azt javaslom, hogy ezt a legalaposabban járja körül családjában.
Azt is elhiszem- ahogy ön fogalmazott- apuka intelligens, de mindenképpen szükséges egy tisztázó beszélgetés keretében megtalálniuk a megoldást. Amennyiben nem sikerülne, várjuk szives megkeresését a honlapunkon elérhető kollégáink valamelyikénél.
Üdvözlettel: Lengyel Kata
Lengyel KatalinÜdvözlöm!
Kisfiam 6 éves. Jelenleg 1,5 éve hallókészüléket visel. Enyhén nagyothalló. Probléma még mindig hogy
sokszor kiakad pl öltözésnél,hirtelen össze esik mintha ő semmit sem tudna. Hiszti jellegű, de valahol még sem. Ha néha sikerül elterelni a figyelmét akkor mintha mi se történt volna. Hirtelen indulatú. Sokszor odacsap másoknak csak úgy. Amikor elmagyarázzuk neki a viselkedési problémákat úgy tesz mint aki megérti és tudja a helyes helytelen. Óvónők szerint is. Iszonyat makacs akaratos egyéniség mindezek mellett. Ha rá szólunk sokszor mint aki direkt meg se hallja. Vagy kiakad vagy folytatja tovább amit épp csinál. Sokszor nehéz vele szót érteni. Gyanúm a hiperaktívitás is. Figyelme sokszor széttszórt,rövid ideig tart.Kivéve ha érdekli az adott dolog. Szeret kiabálni sokszor csak úgy hallatni a hangját. Próbáljuk képekkel is megsegíteni,de ezektől a dolgoktól teljesen kivagyunk. Közös evésnél is piszkálódik.Adhd,autizmus esetleg egyéb lehet az ok?
Kedves Levéliró, kedves Klaudia!
Együttérzek önnel, biztos nagyon nehéz és frusztráló a helyzete. A nagyothalló, hallókészülékkel rendelkező gyerkőcök mindig speciális nevelést igényelnek, és óriási türelmet is. Elképzelhető hogy Hisztériás rohamokat produkál a fiuk, és ha indulatkezelési nehézség is társul hozzá, érdemes lenne az illetékes Gyermekjóléti és nevelési Tanácsadóban időpontot kérnie, és kivizsgáltatni gyermekét. Valóban a felmérés szólhatna autizmusra, vagy akár Adh-ra szűrésre is , amelynek hiperaktivitási vagy kevert formáját a szakemberek biztonsággal ki tudják mutatni (majd kezelni).
Nagyon ügyesek hogy vizualizásciós eszközökkel is támogatják a gyermeküket, s ha önöknek- extrán- továbbra is megterhelő a családi helyzet, állunk szives rendelkezésre a honlapunkon található kollégák segitségét igénybe veheti.
Üdvözlettel
Lengyel KatalinKedves Anita!
15 éves gyermekemmel történt az alábbi szomorú eset: Utcai séta alkalmával egy cica ült az árok szélén (egy faluban), oda akart menni hozzá megsimogatni, a cica megilyedt, kiszaladt az úttestre, és egy arra haladó autó elütötte. A cica sajnos elpusztult a szemünk láttára. Fiam elég nagy traumaként élhette ezt meg (szereti a cicákat), ennek ellenére éreztettük vele, hogy felelős a tetteiért, aminek sajnos ilyen következményei is lehetnek. Egy ponton aztán anyukájával, aki elég nyíltan hibáztatta ezért a “tettéért”, az utcán elkezdett ordibálni, és löködte, hogy hagyja már békén. Ezóta az eset óta nem nagyon beszélnek egymással. A fiam azért, mert az anyja nem hagyta békén a cicával, mondván hagyja méár békén, nem direkt csinált, és elég rosszul érzi magát, az anyja meg azért, mert löködte az utcán. Mi lett volna ebben az esetben a megfelelő magatartás részünkről?
Segítségüket előre is köszönöm!
Üdv: L.
Kedves L.!
Először is szeretném kifejezni együttérzésemet, érzelmileg mindenki számára megterhelő lehet ez a helyzet. A leírt események alapján érthető, hogy fia mélyen érintett, és a történtek jelentős hatással voltak rá.
A fiuk még csak 15 éves, tehát gyermek/kamasz, aki még tanulja, hogyan kezelje az érzéseit és a világ kihívásait. Ilyenkor különösen nagy szükség van a szülői támogatásra és megértésre, még akkor is, ha bántóan viselkedik. A cicával kapcsolatos szerencsétlen baleset, bár nem volt szándékos cselekedet, nyilvánvalóan okozhat bűntudatot és szomorúságot benne. Ebben a helyzetben különösen fontos, hogy támogató és megértő légkört biztosítsanak számára.
Érthető, hogy az anyuka reakciója – aki valószínűleg szintén megdöbbenve és aggodalommal reagált a helyzetre – esetleg hibáztatóan hathatott. Fontos azonban, hogy mint felnőttek, különösen ügyeljenek arra, hogy ne erősítsék fiukban a bűnérzetet, hanem inkább arra összpontosítsanak, hogy segítsenek neki megbirkózni és tanulni a történtekből.
Egy ilyen eset után hasznos lehet, ha nyugodt körülmények között beszélgessenek arról, hogy mi történt, és megértik, hogy a balesetek, bár fájdalmasak, részei lehetnek a mindennapi életnek. Ez talán egy lehetőség is, hogy fia megtanulja, hogyan kezelje az ilyen típusú helyzeteket a jövőben, és hogy hogyan vigyázzon magára és a környezetében lévő élőlényekre egyaránt.
Az, hogy Ön segítséget kér, már önmagában is nagyszerű lépés a helyzet kezelésében.
Ha esetleg ez mélyülne, és a fiuknál tartós viselkedés változást figyelnek meg, javaslom, hogy további támogatás érdekében fontolják meg a családi vagy pszichológiai konzultációt, ahol szakember segíthet a család minden tagjának a helyzet feldolgozásában és az egymás iránti megértés erősítésében.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaÜdvözlöm!
Elkezdtem járni pár hónapja egy pszichológushoz, viszont tett két megállapítást, amivel nem értek egyet. Az egyik probléma, hogy szégyellem a családomat, és e miatt nem igazán tudtam kezdeményezni pl. Udvarláskor. Erre a terapeuta megállapítása az volt, hogy teljesen megérti, hiszen a családom rossz fényt vet rám azzal, ahogyan ők élnek. (Külön élek, nem otthon) De valójában nem pont azt kéne tanácsolnia, hogy a családom külön álló személyek, az ő döntéseikkel, felelősségükkel? A másik ilyen kétes megállapitása, a jogosítvány megszerzésének kérdése kapcsán történt. Bizonytalan vagyok, hogy szükségem van-e jogsira, autóra, mire a pszichológus azt mondta, hogy kifejezetten jó dolog, ha egy férfinak van jogsija, autója, a nőknél ez egy piros pont udvarláskor. De valójában, nem annak kellene lennie a szempontnak, hogy szükségem van-e ezekre vagy sem? És hogy egy párkapcsolatba fele fele arányban tegyünk bele, és nem a férfinak kell többet beletennie?
Köszönöm a választ!
Levente
Kedves Levente!
Köszönöm, hogy megosztotta a gondolatait. Nehéz reagálni így látatlanban, kontextusából kiragadva egy helyzetre, de megpróbálok válaszolni.
Először is, ami a családhoz fűződő viszonyát illeti, azt gondolom én is, hogy a családtagok különálló személyek, akik saját életutat járnak, és a család életmódja nem tükrözi Önt. Az, hogy Ön mikor, hogyan mutatja be a családjának a partnerét, az Ön döntése, érdemes egyébként tisztázni a hozzájuk kapcsolódó érzéseit.
Ami a jogosítvány megszerzését illeti, én azt gondolom, Ön dönti el, hogy szüksége van-e rá, nem pedig az, hogy ez milyen hatással lehet az udvarlási helyzeteire. Érdemes lehet azzal foglalkozni, hogy a bizonytalansága miből fakad.
Ha úgy érzi, hogy a pszichológusával való kommunikáció nem teljesen tiszta vagy nem érzi magát teljesen megértve, javaslom, hogy nyíltan beszéljék meg ezeket az aggályokat a következő alkalommal. Úgy gondolom, egy jó pszichológus mindig nyitott arra, hogy megvitasson bármilyen kérdést vagy aggodalmat, ami felmerül. Ez biztos segíthet tisztázni a félreértéseket és előmozdíthatja a további terápiás munkát.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaÜdvözlöm!
Az lenne a problémám hogy sok van velem amit beismerek és eggyetértek velük hogy valami nincs rendben velem sok olyan gondolatom van hogy megakarok ölni másokat vagy bántani akarok másokat még tettem meg soha csak ilyen gondolataim vannak sokszor vannak napok amikor kedves vagyok másokkal és egyszerűen és jóindulatúan kommunikálok velük néha pedig ha hozzámszólnak néha rájuk se hederítek maximum egy szavas választ adok és meglehetősen agresszív vagyok rugdosok es ütök vágok dolgokat a munkahelyen mint egy őrült nem tudom mi miatt lehet ez lehet hogy sok gúnyolódás miatt amit átéltem.Az öngyilkosság az napi szinten benne van a gondolataimba különböző terveket szövök hogy hogy tenném meg néha úgyérzem nincsenek érzéseim csak azt mondom amit az emberek hallani akarnak hogy ne nézzek pszichopatának vagy valami nem vagyok benne biztos hogy az vagyok de az biztos hogy társaságkerülő introvertált ember vagyok és az biztos hogy valami nincs rendben velem. Válaszát előre is köszönöm
Kedves Kérdező!
Levele alapján átérezhető, hogy nagyon rosszul érzi magát, hiszen nem tudja kontrollálni viselkedését és hangulatát nem tudja befolyásolni!
Az öngyilkossági gondolatai és tervei miatt fontos lenne mielőbb felhívni a 112-es telefonszámot! Ott számoljon be azokról a negatív, önsértő fantáziákról, melyeket tapasztal! Amennyiben meg tudja tenni ezt, az nagy belső erőre és bátorságra vall.
A személyiségzavarok diagnosztikájához pedig pszichiátriai vizsgálatra lenne szüksége, amit megtehet a lakóhelyéhez közeli kórház pszichiátriai osztályán.
Üdvözlettel: Az onlinepszichológus csapat
Kovács GáborEgy barátom meghalt egy éve balesetben . Azóta hullámszerűen törnek elő belőlem az emlékek a legrosszabb pillanatokban. Hirtelen úgy érzem hogy azonnal el kell mennem a helyszínről és utána sírok és teljesen összetörtnek érzem magam . Már egy ideje tart ez de nem tudok vele mit kezdeni. Sokszor elönt egy félelemérzet de nem tudom az okát . Egyre kevesebbet tudok emberek között lenni valahogy mikor boldog lehetnék egy menekülési kényszer fog el . Segítséget nem merek kérni nem akarom hogy bárki miattam aggódjon . Mindig én törődök másokkal az én problémáimról senki sem tud de nem is akarom hogy a szeretteim tudjanak róla . Esetleg tudna nekem segíteni hogy mit tegyek? Egyedül meg lehet ezt oldani? Nem értem mi történik velem , nem tudom mit csinálhatnék hogy jobb legyen.
Kedves Ilus!
Mivel 1 éve halt meg a barátja, így elhúzódó gyászfolyamatról beszélünk, ami azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel egyedül nehezen tud ebből kikerülni és újra örömtelien élni az életét.
Amikor hirtelen veszítünk el egy hozzánk közelálló személyt, akkor valahogy a halál is bejön az életbe – azaz az élet árnyékában folyamatosan ott van a félelem, a veszély, hogy bármikor meghalhat szeretett személy vagy önmaga. 17 évesen a halállal farkasszemet nézni ilyen formában, nagyon nehéz. A kiszolgáltatottság, tehetetlenség, kontrollvesztett érzések szorongáshoz, félelemhez vezetnek. A másik, amiről ír, hogy örülni is sokszor nem merünk, belefeledkezve, élvezve az életet – hiszen bármikor beüthet a baj, a halálos baj.
Ennek feldolgozása, az életbe való visszatalálás, az élet élvezése félelem és bűntudat nélkül – ezek mind lehetnek terápiás célok.
A levele alapján felmerült, hogy lehet a hirtelen átélt veszteség következményeként PTSD (poszttraumás stressz zavar), amire nagyon hatékony terápiás módszer van. De ennek megállapítása, hogy valóban PTSD jelen van, ehhez mindenképp szükséges egy interjú és felmérés.
Buzdítanánk, hogy keressen fel egy szakembert aki ezekben segítené Önt.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaJó napot kívánok!
Okt.4-èn vesztettem el szeretett kiskutyámat 12 èv után.a fájdalmas döntèst nekem kellett meghoznom.ugyèrzem ennek a súlya ès egyik legjobb barátom elvesztèse lassan agyonnyom.
Nekem ő nem csupán egy kutya volt ,hanem egy akkumulátor..akitől èn mindig csak bèkessèget,megnyugvást,ès feltètelnèlküli szeretetet kaptam.
12èvig bármi törtènt(èdesapám halála,párkapcsolati nehèzsègek,munkahelyi gondok vagy gyereknevelèsi bökkenők)ő sose itèlkezett,sose bántott mindig csak szeretett ès ott volt.
Most viszont nincs.
Sőt mi több az èn döntèsem vègett nincs.
Ezzel nemtudok megbèkèlni.
Egy “takaró”alá kerültem ami kiszîvja minden erőmet.
Nem tölt már fel semmi,elfordultam a hobbimtol a barátaimtól,sőt mèg a családommal is alig kommunikálok.
Egyszerűen nem èrdekel semmi,mert tudom,hogy jövőbeli èletemet îgy kell majd leèlnem.
De èn ezt nem akarom.
Kèrem segîtsen nekem..
Vège lesz ennek valaha?
Lekerül ez a “lepel”rólam..ami kiszîvja minden energiámat?
Köszönöm szépen!
Kedves Éva!
Egész biztos vagyok benne, hogy komoly okok voltak amögött, hogy ezt a döntést meghozta! Ön nem akarta, hogy a kiskutyája meghaljon – valószínű, hogy a helyzet vagy a kutyája betegsége vagy bármi egyéb ami miatt ezt a döntést meg KELLETT hoznia (nem meg akarta hozni!!!). Ilyen esetekben önmagát hibáztatni és a külső körülményeket figyelmen kívül hagyni, nem igazságos dolog.
A kiskutyájától kapott feltétel nélküli szeretetet elveszteni – nagy fájdalom. Akinek volt már az életében ilyen társ, az nagyon együtt tud Önnel érezni. Ez ugyanolyan gyász, és fajdalom, üresség érzés, mint egy ember elvesztése. És ugyanúgy egy folyamat ebből a kijövetel, ennek feldolgozása. A feldolgozás nem azt jelenti, hogy elfelejti, sem azt, hogy nem lesz űr, hiány Önben, hanem hogy tud élni ezzel együtt, nem ez határozza meg az érzéseit, életét. Október 4. óta még nagyon kevés idő telt el. Adjon időt Önmagának. Bármi, ami segít az elfogadásban, a fájdalom enyhítésében, azt tegye meg (beszélni róla, fényképet nézni stb.). Keressen olyan személyt, aki megérti Önt, elfogadja a fájdalmát és támogatja.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaÜdvözlöm volt egy kapcsolatom vége lett egy hónapja ki derült róla nárcisztikus… amiért segítséget szeretnék kérni az az lenne hogy mikor fog békén hagyni nem zaklatni most profil képen írogatja fel internetre a szöveget úgy üzen nekem mert már mindenhonnan tiltottam félek tőle nyilvánosan megalázott többször is torkig vagyok vele de feljelenteni nem tudom mivel tagad mindent ahogy szokta. Egyetlen egy konkrét üzenet volt tőle de ezekkel hiába is mennék el a rendőrségre zaklatás becsület sértés miatt nem hiszem hogy sokra mennék vele. Kérem segítsen nekem hogy lehet ennek véget vetni mi lenne a helyes megoldása mit csináljak hogy békén hagyjon véglegesen köszönöm válaszát
Kedves Rencs!
Tényleg nehéz dolga van, ha egy nárcisztikus személlyel szeretné a kapcsolatot lezárni és végleg megszakítani vele a kapcsolatot. Főleg akkor a legnehezebb ez, ha elrendezetlen sérelmek vannak a háttérben, amit a nárcisztikus nem akar és nem fog tudni megbocsátani.
A témakörben több cikket is írtak kollégáim, amit ha elolvas, megtudhatja, hogyan tud tőle távolságot tartani és megfelelően kommunikálni.
Ezeket a cikkeket ajánlom elolvasásra:
Kovács Gábor
Kedves doktornő
Nekem kislànyommal kapcsolatban lenne kèrdèsem.
Kislànyomnak Sni kòdja van, megkèsett beszèdfejlődèa miatt. 2,5 eves kora òta fejlesztèst kap.
Jelenleg 6 èves. Adhdra is vizsgàljàk .
A kèrdèsem az lenne,hogy hogyan lehetsèges az, mi lehet az oka annak,hogy sokkal jobban pörög ha velem van, mintha màssal? Az òvònők azt mondtàk,hogy teljesen nyugodt, csinàlja a dolgàt, szòt fogad az òvòdàban. Az òvodai fejlesztő gyògypedagògus is dìcsèri őt. Apuka is azt mondja,hogy ő sem tapasztalja ezt a pörgèst.
Èn bàrhova viszem mindìg ezt a pörgèst làtom. ( ugràl, futkos, ahova felmèrèsre viszem ott alìg tudjàk emiatt felmèrni- csinàl valamennyi feladatot..ezutàn felugrik,hogy egy kedvelt jàtèkkal jatszon..unszolàsra ül csak vissza a helyère..amit egy idő utàn szintèn felbeszakìt)
Lehetsèges,hogy nem adhd, hanem èn vàltom ki belőle ezt a reakciòt ?
Köszönöm a vàlaszt
Kovàcs-Marosan Kitti
Kedves Kitti! Először is gratulálok, nagyon alaposan körbejárja, figyeli és nyomon követi kislánya állapotát! Levele alapján azt látom, hogy nagyon jó kezekben van gyermeke, és a szaemberek is teljes szakértelemmel vizsgálják őt. Megértem nehézségét és aggodalmát, de szeretném megnyugtatni, hogy teljesen természetes működésmód az, ha gyermekünk nekünk szülőknek “produkálja” magát. Nem beszélve arról, hogy az eltérő életterek (óvoda-otthon) más-más reakciót, visdelkedési módot váltanak ki a gyermekből. Szóval ne aggódjon, nem biztos, hogy ön váltja ki, amit majd a további vizsgálatok is kideritenek. Üdvözlettel:
Lengyel Katalin2018-ban ismertem meg Máriót,nagyon szerettük egymást szinte olvastunk egymás gondolataiba.Családja végett csak 3 hónapig voltunk együtt. Utoljára 2020. November 10-én találkoztam vele teljesen véletlenül és beszéltem vele. Azóta nem láttam és nem is beszéltünk, de még mindig nagyon hiányzik és szerelmes vagyok belé. Ha csak rá gondolok a fülemben hallom a hangját. Próbáltam ismerkedni de mindenkiben őt keresem tudom hogy senkit nem tudnék(tudok) úgy szeretni mint ahogy őt szerettem. Mit tegyek hogy ne hiányozzon ennyire? Neki nincs Facebook-ja, a telefonszámát sem tudom hogy megkeressem.
- Kedves Réka! Köszönjük levelét és őszinteségét. Nehéz lehet önnek jelenleg is, ha ennyire “visszaköszön” és felbukkan barátja emléke. Sajnos kevés információt küldött a kapcsolatukról, igy- információ hiányában- nehéz bármit is mondani. Javaslom, ha a mindennapjait ennyire keseriti az emlékezés, kérje szakembereink segítségét. Oldalunkon számos kolléga közul választhat, állunk szives rendelkezésre.
ÜdvÖzletteL
Lengyel KatalinTisztelettel!
Azzal a problémával fordulok önhöz, hogy férjemmel összevesztünk. 17 éve vagyunk együtt és múlt héten nagyon megbántottam az ő elmondása szerint nem tud megbocsájtani , idézem:” azt vágtam a fejéhez ha nem kellek válljunk el!”Azóta bocsánatot kértem és őszintén mondom hogy minden szavam megbántam.Nagyon szeretem és nem akarom elveszíteni!!
De ő nagyon haragszik és dühös rám. Szive szerint elmenne otthonról annyira fáj neki.Beszélgettünk , hogy rendbe szeretném hozni és hogy bocsásson meg, de rideg velem nem ér hozzám.Ha bújok hozzá és mondom hogy szeretem , szerelmeskedünk és mondja hogy szeret, másnap megint rideg míg nem közelítek hozzá.Mindennap elmondom hogy szeretem ő meg csak annyit hogy haragszik és dühös!
Van esélyem rendbehozni?
A
Kedves Levéliró, kedves A. Megértem fájdalmát és tanácstalanságát. Ha bántó kommunikációval élünk egy párkacsolatban, akkor is van lehetőségünk enyhiteni/ helyrehozni a másik sérelmét, felháborodását, dühét és ridegségét. Idő szükséges hozzá, de természetsen nincs “recept” vagy “garancia” minderre. Fontos lenne tudni, hogy párja milyen érzelmeket mutat és hogyan küzd meg ezekkel jelenleg és a jövőben is….. Ha nem oldodna fel/ meg a helyzetük, keressen bátran minket, várjuk szeretettel.
Lengyel KatalinÜdvözlöm!
Azzal kapcsolatban szeretnék tanácsot kérni, hogy a férjemmel 6 éve vagyunk házasok de már 10 éve élünk párkapcsolatban van már 2 gyermekünk.
2 éve élünk saját házba eddig az anyósoméknál éltünk ott kezdődtek a bajok, eleinte anyósommal jók ki jöttünk egymással amig kb 12 órákat dolgoztam és alig találkoztunk.
Aztán ahogy terhes lettem az első gyermekkel ott jöttek a mindenbe belekötök stb.. emiatt a férjem és köztem elkedztek viták lenni.
a legnagyobb gond onnan jött, hogy ténylegesen megvettük a mostani házunkat teljesen megromlott a kapcsolat a férjem és köztem, már az életünk is teljesen megváltozott kiábrándultam, hogy nem képes észrevenni, hogy mi kéne a fontosabb legyen számára(hiába a sok vita, megbeszélés)
úgy érzem ő neki mindig az édesanyja lesz a fontosabb nem mi, így viszont a gyerekek sínylenék meg ezt az egészet amit nem szeretnék, semmiképp a válás nem opció, de nem is vagyok boldog a mostani helyzetbe.
Esetleg van valamilyen tanácsa számomra?
köszönöm előre
Kedves Anonim Levéliró! Nagyon nehéz lehet önnek, megértem elkeseredését. Az Anya- Fia kapcsolat- ha ilyen szimbiotikus és szoros- az tud patológiás, káros lenni a párkapcsolatra. Sajnos- ha az anyósa akadályozta/ akadályozza férje leválását, az nem segiti elő a harmónikus házasságot! Ha beszélt a párjával- és hiába tette eddig- azt tanácsolom- újra és újra tegye meg, mert a nyilt és őszinte kommunikációnál nincs célravezetőbb. Ha nem történne változás- hiába nyilvánitja ön ki hogy mennyire feszÍti ez a helyzet- javaslom hogy kérje szakember segitségét, állunk szives rendelkezésére.
Lengyel KatalinTisztelt pszichológus.
Én nem magamnak hanem édesanyámnak szeretnék segítséget kérni.Ő lassan 62 éves…2 gyönyörű unokája van…Anya tünetei a következők: szorongás ha valamelyik gyerekkel kettesben kell lennie,a faluból ahol élnek nem megy ki,feszült,ingerlékeny,és már öngyilkossági gondolatai is vannak.Sajnos orvoshoz nem hajlandó menni,én pedig szeretnék neki segíteni.
Nagyon szépen kérem,adjon tanácsot,hogy hogyan lehetne kibillenteni ebből az állapotból?Az otthoni feladatait ellátja,teljes tudattal rendelkezik.Ami előidézhette ezt az állapotot a nyugdíjba vonulása,és az anyja viselkedése,aki mindig csak kihasználta,S ezáltal iszonyatos megfelelési kényszere is lett.Ha jó az idő, eljár sétálni 6-7km-eket gyalogol a határban.Akkor jobban is érzi magát.De amint ez elmarad,visszazuhan,és ingerlékennyé válik,és depresszív gondolatokon kezd el gondolkodni.
Segítségét előre is köszönöm
Üdvözlettel:Domokos Szilvia
Kedves Szilvia!
Köszönöm, hogy megosztotta édesanyja történetét, és nagyon jó, hogy ilyen figyelemmel és gondoskodással fordul felé. Édesanyja állapota, ahogyan Ön is érzi, valószínűleg több tényező összjátéka, például a nyugdíjba vonulás és az életében eddig szerzett negatív élmények (mint a megfelelési kényszer az édesanyjával kapcsolatban). Ezek az élethelyzetek gyakran okozhatnak szorongást, visszahúzódást és depresszív állapotot, különösen akkor, ha az érintett személy nem talál új célt vagy struktúrát az életében a nyugdíjazás után. Nyugdíj után nagyon gyakori a depresszió, céltalanság. Ha pedig nincs rendben, nagyon nehéz másokra figyelni, még akkor is, ha gyönyörű unokák veszik körül.
Ön nagyon fontos dolgot említ: édesanyja jobban érzi magát, amikor aktívan sétál, mozog, ami azt jelzi, hogy a fizikai aktivitás pozitív hatással van a hangulatára. Ezért érdemes lenne ezt rendszeressé tenni, és talán közös programokkal is bővíteni, például Ön vagy más családtag kísérhetné el, hogy ne csak egyedül legyen, hanem társas támogatást is kapjon.
Érdemes lenne megpróbálni óvatosan, apró lépésekkel bevezetni új szokásokat, amelyek kitágítják a komfortzónáját. Például azzal kezdeni, hogy együtt mennek el egy kicsit távolabb a falutól, vagy új emberekkel találkoznak biztonságos, megszokott környezetben. Fontos, hogy édesanyja ne érezzen nyomást vagy kényszert.
Bár említette, hogy édesanyja jelenleg nem hajlandó orvoshoz fordulni, érdemes lenne megpróbálni olyan csoportokat vagy közösségeket keresni, ahol hasonló helyzetben lévő emberekkel találkozhat, akár online formában is. Sokszor a kortárs támogatás segíthet oldani a szorongást és izolációt. De érdemes lehet pszichológiai tanácsadást vagy online terápiát kipróbálni.
Az Ön támogatása és jelenléte hatalmas segítség lehet számára. Beszéljen vele gyakran, hallgassa meg, és legyen ott, amikor szüksége van rá. Néha a legfontosabb az, hogy valaki tudja: nincsen egyedül, és van, aki segít neki a nehéz időszakokban.
Érdemes lenne megfontolni olyan tevékenységek bevezetését, amelyek célokat adnak neki – akár apró feladatok, mint egy új hobbi, kertészkedés, vagy akár egy újabb hosszú séta szervezése a családdal. A lényeg, hogy legyen egy struktúra.
Nagyon fontos, hogy édesanyja problémáját ne próbálja egyedül megoldani. Ha úgy látja, hogy állapota romlik, és továbbra is elutasítja a segítséget, mindenképp szükséges lehet, hogy szakmai segítséget kérjen, akár egy háziorvos vagy pszichológus bevonásával.
Remélem tudtam segíteni.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaKedves Pszichológus!
Többedik gyermekem 4 éves, megkésett a mozgás és a beszédfejlődése, ez kivizsgálás alatt áll. Mindig is egy tündérbaba volt a lassú fejlődése mellett, jószívű, szófogadó is. Az utóbbi pár hónapban viszont megváltozott, a szobatisztaságra szoktatással és a cumi elvételével (nyálfolyás miatt muszáj volt), illetve nagyobb önállóság elvárása miatt egyre fokozódó dührohamok jellemzik.Fektetésnél, öltöztetésnél sokszor rugdosódik, dühöng, esetleg meg is üt. Van, hogy szinte egész nap nyűglődik, üvölt. Nagyon nehezen viselem, rendszeresen sírdogálok emiatt, ha meg veszekszem vele, akkor meg azért. Nem tudom, hogy hogy kezeljem ezeket a dühöngéseket, csapkodást. Nagyon bánt, hogy a tündéri kislányom ilyen durván bánik velem (ütni leginkább engem szokott), esetenként a 15 hónapos kistesójával is, pedig én mindig is igyekeztem szépen, türelmesen viselkedni vele. Mit tudok tenni, hogy érzelmileg ne legyek ennyire padlón ettől? Ebben kérném segítségét, tanácsát. Köszönöm.
Kedves Erika!
Nehéz helyzetben van, ugyanakkor soraiból az is kiderül, hogy elfogadja azt, hogy a kislánya valamiért nehézségekkel küzd. Az elfogadás a legnehezebb és a legfontosabb ebben a helyzetben. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem keletkezik Önben düh vagy elkeseredettség, vagy épp tehetetlenség egy-egy nehéz napon. A saját érzéseivel és megéléseivel kapcsolatban is legyen elfogadó. Érthető, ha csalódott, ha szomorú, ha dühös.Ha tudatosítja az adott helyzetben, hogy pontosan mit érez, és mi váltotta ki Önben azt az érzést, már nagyot lépett abba az irányba, hogy megküzdjön a helyzettel.
Feltételezem, a mindennapokat az is nehezítheti, hogy valószínűleg sokszor magában keresi a hibát. Próbáljon meg nem arra összpontosítani egy nehéz helyzetben, hogy az miért alakult ki, mi az oka, hanem arra, hogy mit tud tenni hogy a nehézségből a lehető legjobbat hozza ki. És legyen tisztában azzal, hogy nem létezik minden helyzetben tökéletes megoldás.
Nagyon fontos, hogy legyen lehetősége töltődni. Két pici gyerekkel nem könnyű foglalkozni, pláne, ha egyéb problémák is hozzáadódnak a helyzethez. Szánjon időt saját magára napi rendszerességgel. Ha van elérhető segítség, éljen vele, ha nincs, akkor a két kicsi mellett igyekezzen szusszanásnyi időket adni magának a töltődésre (pl. egy csésze tea erejéig).
Kitartást Önnek, remélem mihamarabb válaszokat kap a kislánya nehézségeit illetően.
Üdvözlettel;
Györe RitaJó napot! Tanácsot szeretnék kérni, hogy minek mi az oka, vagy hogy ebből hogy tudok kiszakadni. Már három éve csak itthon fekszem céltalanul. Volt pár alkalom hogy kikeltem az ágyból, de akkor is csak az ital és a drogok miatt. A volt barátaim vittek bele és ez függőséghez vezetett. Magamtól sikerült letenni, már lassan 2 hónapja tiszta vagyok. De az állandó fekvéssel nem tudok mit csinálni. Az életemmel sem tudok mit kezdeni. Haszontalannak érzem magam. A sulit otthagytam 15 évesen, mert szekáltak. Azóta nem kerestem másik iskolát, félek hogy ugyanúgy bántani fognak. Sokszor vannak akaratlanul öngyilkos gondolataim. Pár éve rendszeresen karcoltam a bőröm gondolván “Ezzel levezethetem a fájdalmaimat.„ Nagyon sokszor volt pánikrohamom is amik sokszor ájuláshoz vezettek. A szüleim elváltak. Apukám a tinédzser korra fogja meg a lustaságra mindezt, de lassan 19 éves vagyok és szeretnék valamit kezdeni az életemmel de nem tudom hogy hogy, s mint. Köszönöm válaszukat előre is!
Kedves Levélíró!
Nagyon köszönöm, hogy megosztotta a nehézségeit. Amit már most elért – például hogy tiszta maradt az alkohol- és droghasználattól – az egy rendkívül erős alap. Ez azt mutatja, hogy tud változtatni, még akkor is, ha jelenleg céltalannak érzi magát.
Gyakran előfordul, hogy a múltbeli traumák és fájdalmak olyan mértékben befolyásolják az önértékelést és a jövőbe vetett hitet, hogy nehéz a következő lépést meglátni és egyet értek Önnel, ez nem lustaság.
Említette a pánikrohamot és az öngyilkos gondolatokat. Ezek az érzések nagyon komolyak, és fontos, hogy segítséget kapjon egy szakembertől. Egy terápiás folyamat segíthet abban, hogy ne csak a fájdalmait vezesse le, hanem hogy az életét új irányba terelje, illetve segíthet a múltbeli bántalmazás feldolgozásában is, amely jelenleg blokkolhatja a továbblépést.
Ha úgy érzi azonnali ingyenes segítségre van szüksége, ezen az oldalon talál további elérhetőségeket: https://egeszsegvonal.gov.hu/maradj-egeszseges/lelkisegely-szolgalatok.html#lelkiseglyszolglatok_magyarorszgon
Írok néhány ötletet, esetleg próbálja ki valamelyiket, bízom benne segít. Fontos lenne, hogy kimozduljon.
Apró lépések bevezetése a napi rutinba: Érdemes lenne új, kis célokat kitűzni, amelyek segíthetnek fokozatosan visszatérni az aktív életbe. Például kezdje el naponta 10 percet sétálni, vagy írjon egy listát a legapróbb tevékenységekről, amiket élvezhetne. Nem kell, hogy nagy dolgok legyenek; ezek a kis lépések segítenek a napi rutin kialakításában.
Kapcsolódás emberekkel: Érdemes lenne olyan közösségeket keresni, ahol megértést és támogatást találhat. Például önsegítő csoportok vagy online fórumok, ahol hasonló helyzetben lévő emberek osztják meg tapasztalataikat.
Újrakezdés lehetősége: Érdemes megfontolni, hogy valamilyen formában – akár egy online kurzus vagy tanfolyam – újra elkezdjen tanulni vagy új készségeket fejleszteni. Ez segíthet abban, hogy önbizalmát visszanyerje, és új lehetőségeket találjon az életében.
Bízom benne talál olyan tevékenységet, ami segít abban, hogy jobban legyen, és értelmet, célt, motivációt találjon.
Üdvözlettel:
Sárkány Anita
