Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Üdvözlöm! Szeretném tudni, hogy ön mit gondol a helyzetemről.. Van egy ember az életemben aki az előző nőjét csalta 7 éven keresztül és most nemrégiben elváltak. Én 2 éve beszélek a pasival mondta, hogy meg van romolva a kapcsolatuk stb. Nekem ő volt az egyetlen férfi aki meghallgatott és mind azok ellenére maradt is.. És számomra nagyon jó érzés volt.. Azért mentek szét mert lebukott kiderült róla sok dolog és a nő besokalt, de nekem mondta a nő hogy még mindig szereti őt.. De folyton csak vitatkoztak .. És én azóta talalkoztam párszor ezzel az emberrel és normális teljesen jól bánik velem, de a nő meg engem hibáztat, hogy miattam mentek szét egyszer hibáztat egyszer nem én sem tudok elmenni rajta .. És úgy érzem nem helyes amit csinálok nagyon kíváncsi vagyok a válaszára, sajnálom hogy ilyen hosszúra sikeredett 🥹
Kedves Barbara!
Leveledből nem derült ki számunkra, hogy miben kéred a segítségünket, miben szeretnél változtatni, mire vagy kíváncsi. Kérjük, hogy fogalmazz meg néhány konkrét személyes kérdést a helyzeteddel kapcsolatban, amire választ szeretnél kapni és szívesen válaszolunk.
Üdvözlettel:
Online pszichológus team
Jó napot kívánok mindenkinek!
Egy pár napja nyelési problémáim vannak, azaz az a természetes reflex, amivel lenyelném az ételt/italt, kimarad, ugyanis én valamilyen ismeretlen ok miatt ezt egy idő óta tudatosan szeretném elvégezni, ez meg természetesen nem működik, nem sikerül. Onnan gondolom, hogy pszichés okai vannak, mert HA sikerül valami fájdalomérzettel (pl. erős ökölbeszorítással elvonnom pillanatnyilag a figyelmem a nyelésről, a szervezet kitűnően végzi akkor a dolgát) Hogyan tudnám erről a “tudatos nyelésről” leszoktatni magam, mert lassan nem merek már enni sem vagy inni, attól való félelmembe, hogy félre sikerül a nyelésem, már ha sikerül is….
Egy kis tanácsot kérnék szépen….
Köszönöm!
Kedves Éva!
A nyelési reflex szabályozásának feltárása miatt elsőként keresse fel a háziorvosát, hogy egy részletes vizsgálat után feltárhassák az esetleges szervi okot, ha van, és esetlegesen más szakrendelésre való beutalót adhasson.
Amennyiben pszichés ok lehet a háttérben, úgy pedig pszichiáter és/vagy szomatikus problémákra szakosodott klinikai pszichológust keressen fel a lakóhelyéhez közel.
Sok sikert kívánok a kivizsgálásokhoz!
Üdvözlettel: Kovács Gábor
Üdvözlöm!
Vőlegényemmel 5 éve vagyunk együtt. A kapcsolatunk kiegyensúlyozott, nagyon szeretjük egymást. Minden téren klappolunk: humor, értékek, igények – szexuális téren is. Fogalmam sincs, pontosan honnan jön ez, de rettenetesen szorongok az együttléteink számán. Menzesz naptárba vezetem és ha x alkalom nincs meg egy héten vagy két héten belül, rosszul vagyok: szorongok, sírok, pánikolok. Persze úgy, hogy ő ne lássa. Hetente, kéthetente vagyunk együtt. Ha nincs is szex, mindig kifejezi a vonzalmát. Mindig dícsér, mennyire szép / vonzó / kívánatos vagyok, ezeket érintéssel is kifejezi. Gondolataim, amikor “letelt az idő”: nem szeret, nem akar velem lenni, nem kíván, szexmentesen fogunk élni, boldogtalanul. Beszéltünk már erről, és elmondta, hogy ha sok a stressz, nem képes rám hangolódni, amit persze megértek. Nekem olykor bekattan a gondolat, és nem tudom elfogadni, hogy nincs; arra gondolok, hogy baj van a kapcsolattal. Nagyon szeretném ezt abbahagyni.
Válaszát nagyon köszönöm.
Kedves Levélíró!
Köszönöm a levelét.
Ahogy ír a kapcsolatukról, valóban szeretettelinek tűnik, és harmonikusnak, ilyenkor aztán még inkább zavaró lehet a szorongás. Olyan, mintha az szexuális együttlétek száma lenne az egyetlen biztosítéka annak, hogy szeretik és elfogadják.
Ez sokaknál kötődési félelmekhez kapcsolódik. A belső biztonságérzete időnként meginog – és ilyenkor a szexuális közelség válik a bizonyosság forrásává. Amikor nem történik meg az aktus, az agy ilyenkor automatikusan veszélyjelzéseket küld: „Talán már nem szeret”, „Talán ez a kapcsolat is elromlik” – ezek a gondolatok pedig önmagukban is felerősíthetik a szorongást. Ilyenkor nem a valós helyzet váltja ki az érzést, hanem egy belső séma, egy korábbi tapasztalatból eredő érzékenység. Érdemes lenne végiggondolnia: mikor érzett korábban (akár gyerekként, akár más kapcsolatokban) hasonló bizonytalanságot, elhagyatottságot? Mikor érezte, hogy csak akkor figyelnek Önre, ha teljesít valamit?
Olyasmi ez, mint amikor egy belső biztonsági rendszer működésbe lépne. Ez a rendszer azonban néha túlreagál, és olyan vészjelzéseket ad, amelyekre valójában nincs ok.
Javasolnám, hogy ha van rá lehetősége, keressen fel pszichológust, aki segíthet Önnek felismerni, és megérteni hogyan kapcsolódik ez a belső szorongás a múlt tapasztalataihoz, és hogyan lehet ezt fokozatosan oldani.
Ha erre most nincs lehetősége, érdemes figyelni arra, mikor és milyen helyzetekben tör fel ez az érzés. Az is segthet, ha megértéssel és elfogadással fordul önmaga felé. Minél erősebb a saját belső biztonságérzete, annál kevésbé fogja a kapcsolat szeretetét kizárólag a szexuális gyakoriságban keresni.
A kapcsolatukban, ahogy írja is, sok megerősítés van jelen. Ezekre jó lenne időnként tudatosan is emlékeztetnie magát. Így nagyobb az esély, hogy a félelmek lassan feloldódnak, és helyüket inkább a bizalom, a jelen öröme veszik át.
Remélem ez kicsit segít.
Üdvözlettel:
Sárkány Anita
43 éves olasz ffival van kapcsolatom 6 éve tart, nem akar (‘tud’)együttélni. A forgatókönyv mindig uaz: idővel passzív lesz, nem akar közös programokat, majd szakít. Közös társaságunk nincs. Amíg együtt vagyunk nem csal meg, de másokat kíván. Minden újrakezdéskor eleinte pár hétig szenvedélyesen akarja, majd már csak hátulról, miközben csináljuk lelankad, aztán már egyáltalán nem. Ha feláll neki, olyankor igérget, h.ezt-azt fog csinálni velem, aztán terel. Már nem merek kezdeményezni, mert lefagy, mintha meg akarnám őt erőszakolni. Eleinte nem lehetett vele beszélni, csak én találgattam, majd kifogásokkal mentegetőzött, mostanában kínosan elvicceljük, de már ő is felhozza a témát, viszont nem akar segítséget kérni. Nemhomo. Pornót néz, ha nem vagyunk együtt a mi régi videoinkat is. Régen 1xhármasban is csináltuk, vonzódom a nőkhöz is. A hódításait elmeséli, engem is erre kér, ez beindítja, de ugyanakkor bizalmatlan (ok nélkül). Mindig számíthat rám, biztos pont vagyok neki, mindig nálam vagyunk: anya’,’fészek’, összebújás. HELP
Kedves Levélíró!
A leveléből úgy tűnik, a kapcsoaltuk hullámzó, sokszor fájdalmas, ahol néha van közelség, máskor viszont elutasítás, távolságtartás.
Ahogy írja, a párja eleinte közeledik, de amikor valódi közelség alakulna ki — akár érzelmileg, akár testileg — visszahúzódik, és bezár. Ez sokszor megtörténik olyan embereknél, akik félnek az elköteleződéstől, vagy nehezen tudnak mélyen kapcsolódni.
Fontos, hogy ne csak őt próbálja megérteni, hanem saját magára is figyeljen:
Mire vágyik Ön ebben a kapcsolatban? Boldognak érzi magát mellette? Kap vissza annyit, amennyit belead?
Az, hogy Ön mindig ott van neki, fontos — de kérdés: ő is ott van-e Önnek, amikor szüksége lenne rá?
A szexuális nehézségek és az érzelmi bizonytalanság sokszor együtt járnak. A vágy és a közelség megéléséhez mindkét félre szükség van. Ha a párja nem hajlandó segítséget kérni, és mindig csak Ön próbálkozik, az nagyon kimerítő tud lenni, és nem biztos, hogy hosszú távon fenntartható.
Jó lenne, ha erről valakivel személyesen is tudna beszélgetni, akár egy pszichológussal, hogy jobban lássa, mi az, amit Ön igazán szeretne, és hol húzhat egészséges határokat.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaHúgom 3 éve jár pszichológushoz. Édesanyám és én amiatt aggódunk,hogy függőségi kapcsolat alakult ki húgom részéről a pszichológusa felé. Létezik-e olyan időtartam ami fölött nem etikus a pácienst kezelni?
Köszönöm a választ.
Tisztelt Szilvia!
Megértem az aggodalmát, három év valóban hosszú idő, de nem példátlan és önmagában nem ad okot arra, hogy etikai probléma merüljön fel. Vannak olyan terápiás irányzatok, illetve olyan problémák, amik esetében ez a hossz, megszakítás nélkül sztenderdnek számít, így a válaszom az, hogy nem, ebben a formában nem etikátlan.
Ezt kívülről természetesen nagyon nehéz megítélni, ezért inkább arra buzdítanám, hogy kérdezzenek – próbálják megérteni, hogy mit jelent neki a pszichológusa és a folyamata, hogy érzi magát benne, hogy halad, miben segít neki, szerinte miben fejlődött, hova szeretne elérni. Ha önök ezután is aggódnak érte, akkor érdemes beszélni vele erről – biztosítani a húgát, hogy az ő érdekeit tartják szem előtt és féltik, törődnek vele. Empatikusan, asszertívan, mivel az ő számára a pszichológusa valószínűleg egy fontos kapcsolódás, de jelezhetik, hogyha önök szerint valamilyen szempontból már túlzó a kapcsolat minősége. Csak azért viszont, mert hosszú ideje jár, nem jelenti azt, hogy függ tőle, vagy hogy etikátlan lenne a folyamat.
Üdvözlettel, Rita
Szabó RitaTisztelt Pszichológus!
Egy olyan témában szeretnék tanácsot kérni, amely hosszú ideje frusztrációt okoz számomra,de nehezen tudok róla beszélni személyesen,ezért választottam az írásos formát.
Egy éve van párkapcsolatom,de sajnos szexuálisan nem igazán illünk össze. Nekem elég magas a libidóm,míg a páromnak sokkal kisebb az igénye. Többször próbáltam erről beszélni vele,de a beszélgetések sajnos konfliktusba torkolltak,mert úgy érzi,hogy elvárásokat támasztok vele szemben. Én viszont egyre inkább szenvedek a kielégületlenségtől,és emiatt rendszeresen maszturbálok.
Érzem,hogy egyre inkább nem csak fizikai, hanem érzelmi szinten is hiányérzetem van. Nem tudom,normálisnak számít-e az,hogy az önkielégítés kis időre nyugtat meg, és hogy állandóan vágyakozom,még kielégülés után is. Az is megfordult a fejemben,hogy ez már függőség,de nem érzem kényszeresnek.
Szeretném megérteni,hogy mi történik velem, illetve hogyan tudnám kezelni ezt.
Előre is köszönöm a segítséget!
Kedves Levélíró!
Köszönöm, hogy megosztotta ez az érzékeny és sokakat érintő témát, nagyon megértem Önt. Valóban nehéz erről beszélni, de nagyon is gyakori probléma, amely egyéni konzultációban és párterápiás helyzetekben is rendszeresen felmerül.
Amit leír, teljesen érthető emberi szükségletből fakad: ha két ember szexuális igényei tartósan eltérnek, az hosszú távon nemcsak testi, hanem érzelmi hiányélményt is okozhat. Nem Önben van a hiba, és nem is feltétlenül a partnerében – hanem két különböző igény találkozott, amire nehéz közös ritmust találni.
Az önkielégítés nem betegség, vagy függőség, ha nem válik kényszeressé, és nem akadályozza a mindennapi működést. A kielégületlenség utáni vágyakozás pedig teljesen természetes, főként ha a fizikai kapcsolódás ritka, vagy érzelmileg nem kielégítő. A szex hiánya egy kapcsolatban gyakran mélyebb érzelmi magányt, elhagyatottságérzést is kiválthat – ezek az érzések tehát validak, érdemes komolyan venni őket.
Ha teheti, javaslom, forduljon szexuálpszichológushoz vagy menjenek párterapeutához. Egy külső szakember segíthet abban, hogy érthetővé és elfogadhatóvá váljanak a vágyak, és közös megoldási lehetőségek születhessenek.
Ha jelenleg nincs mód szakemberhez fordulni, akkor első lépésként érdemes lenne megvizsgálnia, mi rejlik a szexuális vágy mögött. Sokszor nem pusztán fizikai szükségletről van szó, hanem mélyebb igényekről: intimitás, közelség, elismerés, a vágyott személyhez való kapcsolódás. Mit jelent az Ön számára a szex? Csak testi örömforrás? Vagy inkább annak bizonyítéka, hogy fontos, szerethető, kívánatos?
A beszélgetés folytatására is bátorítanám – még ha korábban nehézséget is okozott. Lehetséges, hogy a partnere korábban kritikaként élte meg a felvetését, nem pedig szükségletként. Érdemes lehet úgy megközelíteni, hogy nem „elvárásokat” fogalmaz meg, hanem egy közös egyensúly kereséséről beszél: Hogyan lehetne ez mindkettőnknek jó?
Ha Ön és a partnere ragaszkodik a saját ritmusához, akkor a kapcsolatban elindulhat egy fokozódó távolodás – nemcsak testi, hanem érzelmi szinten is. A szexualitás nem luxus, nem önzés – hanem kapcsolati igény, amelynek figyelmen kívül hagyása hosszú távon feszültséget szül. Ha erről nem lehet beszélni, akkor az Ön igényei nem lesznek jelen a kapcsolatban – így könnyen elindulhat az elfojtás vagy épp a robbanás.
Egy párkapcsolatban az egyik fél problémája mindig kihat a másikra is. Ha a szexuális nehézséget valaki kizárólag egyedül próbálja megoldani, azzal akaratlanul is kizárja a másikat – ami újabb távolságot teremt. Próbáljanak közösen gondolkodni: ha mindig csak az egyik fél ritmusa vagy igénye valósul meg (akár a több, akár a kevesebb szex igénye), akkor a másik fél jogosan érezheti, hogy ő nem fontos.
Ha már több próbálkozás is volt, és mégsem történik változás, akkor érdemes lehet végiggondolni a kérdést: Szeretnék-e olyan kapcsolatban maradni, ahol az én igényeim nem kapnak helyet?
Végül egy fontos szempont: vajon ez az eltérés a kapcsolat elejétől jelen volt, vagy csak időközben alakult ki? A válasz sokat segíthet abban, hogy a probléma gyökerét értsék meg.
Bízom benne, a válaszom valamelyest segített.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaÜdv! Azért írok Önnek mert teljesen kétségbe vagyok esve 2. gyermekem megszületése óta! Pánikolok, hogy hogyan fogom megoldani a baba mellett a minden napi dolgokat, háztartást, kisfiam ballag az oviból idén, babánál mikor áll be az éjszakai alvás, és úgy érzem szülés óta nem tudtam magam kipihenni, teljesen kimerültek érzem magam és rengeteget sírok mert félek, hogy egyedül nem tudom megoldani, párom sokat dolgozik, és ha egyedül vagyok itthon rettegek hogy mi lesz . Mikor alszik annyit a baba hogy legalább a főzést el tudjam kezdeni, vagy kitakarítsam a házat, nehéz minden perc. Nagyon szeretem a kisbabám, de amióta megszületett nem ismerek magamra! Nagyon szomorú és lehangolt vagyok és félek minden következő naptól! Választ előre is köszönöm!
Kedves Levélíró!
Megértem az elkeseredettségét, ezeket az érzéseket, problémákat nagyon sok nő átéli szülés után, főleg, ha kevés a segítség, ha az elvárások nagyok, és nincs idő pihenésre. Tehát nincs ezzel egyedül, nem Önnel van a probléma.
Azonban amit Ön leír, az messze túlmutat a normális fáradtságon, ez már úgy tűnik, lelki túlterheltség, vagy akár szülés utáni depresszió is lehet.
Forduljon szakemberhez, minél hamarabb. Amit érez, az természetes, de ne maradjon ezzel egyedül. Egy pszichológus, szakember segíthet abban, hogy feldolgozza az érzéseit, megtalálja azokat a pici kapaszkodókat, amikkel újra biztonságban érezheti magát, és ne a túlélésről, hanem a fokozatos megerősödésről szóljon ez az időszak.
Ha erre nincs módja, akkor is fontos, hogy beszéljen erről a párjával vagy legalább egy közeli baráttal, családtaggal. Kérjen konkrét segítséget, akár heti 1-2 órát is, amikor pihenhet.
Ami még fontos, hogy vegyen vissza a saját elvárásokból is. Most nem a tökéletes rend a cél, ha nem sikerül a takarítás, rendrakás, az teljesen rendben van. Ön sokkal fontosabb, mint egy tiszta konyha.
Bízom benne, hogy talál segítséget, és túljut ezen a nehéz időszakon.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaÉn vagyok a papa,A csaladban súlyos beteg lett a lányom,2 gyereke van, 10 és 12 éves lányok,és az a problémám hogy a lányok nem segitenek az anyjuknak,,nem latszik hogy együttérzőek lennének, ha beszélgetünk,odamegyünk,külön laknak,akkor elvonulnak a szobába,nem akarnak beszélni róla,,a betegség legalább 1 évig fog tartani,sulyos ..mi,akik sokat foglalkoztunk velük.mit tudnank tenni,hogy beszélgessünk a gyerekekkel,mit mondjunk hogy másként viselkedjenek,érezzenek,cselekedjenek?
Kedves László! Köszönöm levelét, nagyon együttérzek önnel, és remélem jó prognózisa lesz a lánya súlyos betegségének. A lányok viselkedése (elvonulás, kivonulás a családi életből), szintén lehet egy védekezési reakció az édesanyjuk állapotára. A javaslatom az, hogy a nagymama, vagy egyéb más anya-szerepű (nagynéni), emélkeztesse, beszéltesse a lányokat ók mit gondolnak, s próbáljon segiteni a jelenlegi helyzeten.
Ha nem oldódna helyzet, várom szeretettel konzultációmon, Üdvözlettel: Lengyel Kata
Lengyel KatalinJónapot mar evek ota panikbeteg vagyok amit eddig le is tudtam gyozni.de mar 3 honapja annyira elkapott hogy frontint kellett bevennem azota mar vagy 4 szer volt ugyanez.kerdesem hogy kell szedni a frontint?
Kedves Levélíró!
Javaslom, hogy keressen fel szakorvost a gyógyszerszedéssel kapcsolatban, aki segít Önnek eldönteni, hogy milyen mértékben van szüksége a gyógyszerre.
A Frontin-t nem lehet saját beletás szerint szedni, egyrészt gyorsan hozzászokhat, és egyre több kell belőle a hatáshoz, elvonási tüneteket okozhat, és elfedi a pánikbetegség valódi okait, így elnyújtja a gyógyulást.
A pánikbetegség jól kezelhető, de nem a tünetek elnyomásával, hanem a kiváltó ok feltárásával. Ebben sokat segíthet egy pszichológus is.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaÜdv!
Van egy lányunk most 20 éves.15 évesen összejött egy fiúval aki rossz hatással volt rá, a tanárai jelezték nekünk.Kollegiumban éltek, katonai iskolában.A lanyunk szakitott vele a fiú megverte.Azt hittük itt vege a történetnek.Most derült ki hogy együtt maradtak es 2 éve élettársa a fiunak.Mi azt hittük szolnokon a laktanyaba lakik( katona a lányunk) és nem,együtt él a fiuval, nekünk 4 eve folyamatosqn hazudott.Ide hazajart 2 hetente ott meg a fiú csaladjaval élt.A lányunk egyáltalán nem tud érzelmeket kifejezni felenk csak néz némán mikor kérdőre vontuk. Ha a felesegem megrángatta akkor pánikszerűen remeg a keze de sírni nem tud.Az érzelmi analfabétizmus minden jelét produkalja.Kértük hogy hagyja ott a hazug világát amibe 4 eve él, de inkább minket a teljes családjat hagyta el. Messengeren megirja hogy szeret minket meg tudja hogy hibázott de a fiút nem hagyja. Ő neki az első fiú minden téren.1 hónapja haza se jött, csak a fiúval lenne hajlandó de mi nem akarjuk a fiút
Kedves Levéliró! Köszönöm őszinteségét és levelét, biztosan nehéz lehetett leirni és átélni is mindazokat amelyeket leirt. Ebben az életkorban nem ritka (sajnos) a szerelem miatti feladása a családnak, higyje el, tudom milyen nehéz ezzel szembesülni. (hazugságok, rossz döntések a gyermekünk részéről) Azzal tudom biztatni, hogy egyszer valóban “észhez tér”gyermeke, azaz öntudatára ébred a nagylányuk, s akkor kell majd tisztázni vele a mélyebb bántásokat, konfliktusokat. Addig is nagyon sok erőt és kitartást kivánok önöknek, bÍzzon abban, hogy azok az értékek,- melyek a nevelésük során elültettek-, előbb utóbb utat törnek maguknak, és felszinre kerülnek. Bármilyen feloldatlan nehézsége lesz/ van, a jövpben keressenek, várom szeretettel személyes konzultációmon.
Üdvözlettel
Lengyel KatalinA lányom 32 éves. Néhány éve ismét együtt élünk. Mindig mindent elfelejt, nem képes órára kelni, semmiben nem lehet rá számítani. Mindent én csinálok. Nem főz, nem mosogat, nem takarít, nem mos. Dolgozik, de sosem indul időben, nem csomagol, nem gondoskodik magáról. Mindig más a hibás, mindig mellé beszél. Semmit nem valósít meg amit mondd, akár egy egyszerű főzést sem. Ha kijelent valamit már tudom hogy semmi nem lesz belőle, pl. mert elalszik, vagy elfelejti. De persze kimagyarázza: igazán nem is akarta, nem kívánja, stb. Mesélni, fogalmazni nem tud. Ha mondok valamit nemet mond majd elmondja amit én, mintha nem értené a hallott szöveget. Ha nekiáll “takarítani” sosem fejezi be, rend nem lesz. Állítása szerint mindig elbambul, meg azt mondja lusta. Közös albérlet, a felelősséget egyedül viselem. Még nem láttam ilyet, hogy egy felnőtt nő semmit ne csináljon. Gyerekkora óta figyelem, mintha enyhén fogyatékos lenne. Ha leveszem róla a kezem hajléktalan lesz.De meddig cipeljem a hátamon
Kedves Mónika!
Amennyiben gyermekkora óta ezek a tünetek, viselkedési formák jellemzik a lányát, akkor valószínű, hogy valamilyen mentális probléma fennáll nála. Ennek kivizsgálása indokolt lehetne a lánya további életét, életcélját, tervét tekintve. Pszichiátriai gondozóban (területileg illeték) vagy ambuláns pszichoterápiás kórházban, osztályon (pl. SOTE) ezt TB finanszírozottan megcsinálják. Amennyiben komolyabb problémák is felmerülnek, úgy a leszázalékolás vagy akár gyámság alá helyezés is szóba jöhet. De ezek csak súlyosabb kórképeknél, diagnózisban lehetségesek.
Ha gyermekkortól fennállnak a lányánál ezek a problémák és a pszichiátria/pszichológiai vizsgálatok is alátámasztják, akkor át kell állnia arra, hogy valószínű támogatnia kell a lányát, mert egyedül nehezen viszi az életét. Szintén ingyen vannak pszichoterápiás osztályok (pl. Tündérhegy, Thalassa-ház, SOTE stb.) ahol a lánya több hónapig is bent tud feküdni és fejlesztést, megsegítést tud kapni arra, hogy hogyan tudja az életét jobban szervezni, vezetni. Első körben mindenképp egy korrekt kivizsgálást, felmérést javasolnék. Ennek fényében lehet a további lépéseket és a jövőt megtervezni. Ekkor látja Ön is, hogy hosszútávon mire számíthat, és mi az, amire nem.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos Hadassa
jó estét!
mostanában 2 hónapig szinte barátok nélkül voltam, vitatkoztunk, gondok voltak de most megint a barátaim. minden emberrel körülöttem észrevettem, vagy felhívták a figyelmem rá, hogy “eltolom magamtól”, vagy úgy válaszolok nekik mint egy idegennek aki hülyeséget kérdezett tőlem. tudatában vagyok ennek, mikor ez történik, legszivesebben legtávolabb mennék tőlük, és “undorral”, nemkívánattal mennék tovább egyedül, megbánás nélkül. nem tudom mi történt, kényelmesen is érzem magam ebben a helyzetben, de eléggé kíváncsi vagyok, hogy mi lehet velem, mert beismerem, hogy nem normális. annyit még rólam, ha ez számít, hogy 2 éve meghalt egy ember akit az apámként szerettem és az óta nagyon rossz, meghatározó szerepe a mindennapjaimnak hogy rá gondolok. sosem felejteném el. talán van köze hozzá, de a lényeg az, hogy random rám jön, hogy a barátaimtól “undorodom”, lenézem őket és nem akarok velük lenni. ez átlagban több órán át is tart, körülményektől függően egy alkalomkor.
Kedves Aisa!
Örömmel olvastam leveledben, hogy felismerted azt a működésmódot, ahogyan a barátaiddal bánsz. Ez segítség lehet számodra ahhoz, hogy változtatni is tudj a viselkedéseden. Ehhez persze az is szükséges, hogy megértsd, mi történik benned akkor, amikor “eltolsz” valakit magad mellől. Megkérdezheted magadtól ilyenkor: Mire vágyok, amikor eltolok magamtól valakit? Mire nyílik lehetőségem? Mit érek el vele?
Az általad “apádként szeretett” ember feltehetően meghatározó személy volt az életedben, akinek a gyásza hagyhat maga után kimondatlan gondolatokat, félelmeket, kifejezetlen érzelmeket, haragot, elhagyatottságot. Mindezek az érzések is képesek lehetnek arra, hogy a körülöttünk lévő emberek felé is kifejezzük, akiknek semmi köze a meghalt személyhez.
Feltételezhető, hogy az elvesztett ember iránti gyászod és a mások felé mutatott érzéseid és viselkedésed között összefüggés van. Ezt azonban egy szakemberrel átbeszélve lehetne bizonyossá tenni, éppen ezért javaslom, hogy fordulj pszichológushoz és járjatok utána ennek folyamatnak és fedezzétek fel együtt, hogy mi “dolgozik benned”, amit egyenlőre talán nem értesz, de nagy esélyed van rá, hogy ha munkát fektetsz bele, akkor megérted majd a viselkedésedet és képes leszel rajta változtatni.
Sok sikert kívánva:
Kovács Gábor pszichológus
Üdv!Andrea vagyok és abban szeretném a segítségét kérni ,hogy nekem januárban volt autóbalesetem egy autópályán.Férjemmel nem sérültünk meg.Az autót én vezettem.Most lett új autónk a baleset óta nem vezettem.Mivel szükséges volt ,hogy vezessek eleinte jól ment viszont ahogy autópályára kerültem hasonló helyzetben mint ahogy a baleset történt az utat végig sírtam és remegtem ,erősen izzadtam.Ha csak rá gondolok ,hogy vezetnem kell nem tudok aludni és izzadni kezdek.Szeretném visszakapni azt az önbizalmat amivel a baleset előtt rendelkeztem de nem tudom hogyan lehetséges.Ebben kérném a segítségét.Mi tévő legyek?
Kedves Andrea!
Nagyon sajnálom, hogy balesetet szenvedtek, ez egy nagyon traumatizáló esemény lehetett az ön számára, emiatt tapasztalta az erős stressz-reakciót a balesethez hasonló helyzetben. Mindenképpen érdemes lenne klinikai szakpszichológus segítségét igénybe venni, akinek van valamilyen trauma feldolgozást segítő módszere (brainspotting, EMDR) – ezzel a segítséggel valószínűleg meg tudja dolgozni a nehéz eseményhez kapcsolódó félelmeket, gondolatokat.
Ha jelenleg nem engedheti meg magának, hogy szakember segítségét kérje, talán a vezetésre való visszaszokásban fokozatosan haladjon – kevésbé forgalmas utakon vezessen először, semmiképpen ne egyedül, és szépen lassan növelje csak az ingerek mértékét. Autópályára is talán később menjen csak újra, amikor már magabiztosan közlekedik az alacsonyabb rendű utakon, és először akkor is úgy, hogy nem ön vezet, csak próbálja szoktatni magát újra a helyzethez. Naplózhatja az érzéseit, gondolatait, amik a vezetéshez kötődnek – hogy azonosítsa a negatív automatikus gondolatokat (pl. nekem ez sosem fog menni) -» és helyettesítse egy pozitívabb, reális gondolattal (pl. lassan haladok, hogy visszaszerezzem a magabiztosságom), tudatosítsa az érzéseit, a testi reakcióit a vezetéshez kapcsolódó helyzetekben és készüljön fel rá előre, hogyha ezeket fogja tapasztalni, hogyan tud megküzdeni velük.
Legyen türelmes és elfogadó magával, amit átélt, azután teljesen érhető, hogy félelmet kelt önben a vezetés gondolata, de minden esély megvan rá, hogy ezt meg tudja dolgozni! Sok sikert kívánok önnek hozzá, keressen akár engem is bátran, ha úgy érzi, hogy dolgozna ezen a problémán.
Üdv, Rita
Szabó RitaKislányom 5 éves és arra gondol bárcsak meghalnék, vagy ő megölne. Két hete azt hajtogatja hogy a sátán mondd neki rossz dolgokat. Sajnos a férjem telefont adott neki tavaly születésnapjára. Egyébként egy okos, óvó néni szerint kortársaitól érettebb gyermek. Kérem segít mit tegyek? Nagy a baj?
Kedves Zsanett!
Nagyon sajnálom, hogy ilyen nehéz helyzeteket él meg a kislányával, ijesztő lehet ilyen kijelentéseket hallani tőle – amiket semmiképpen nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ennyi információból sajnos nem nagyon lehet megállapítani, hogy mi lehet a probléma – látott a YouTube-on, vagy Netflixen a telefonján valami olyan tartalmat, ami hatással volt rá, vagy az óvodában hallott valamit egy kis csoporttársától? Érdemes lenne gyerek klinikai szakpszichológushoz elmenni, hogy kiderítsék, hogy mi áll ezeknek a kijelentéseknek a hátterében, hogy megkapja a kislány azt a segítséget, amire szüksége van. Semmiképpen nem természetes, hogy ilyeneket mond önnek, fontos, hogy járjanak utána, hogy mi zajlik benne, hogy tudjanak neki segíteni.
Kitartást kívánok ehhez önöknek!
Üdv, Rita
Szabó RitaÜdvözlöm! Teljesen elkeseredett vagyok.Lassan egy hónapja szedek Yarocen 30mg este.Orvosomat nem érem el.Nem tudom hova fordúljak.A tüneteim nem hogy jobbak lennének inkább rosszabbak.Reggelente rettenetes rosszúlléttel kelek.Heves szívverés,szédülés,nagyon erős remegés,rossz közérzet.Aludni eddig is csak a gyógyszerrel tudtam.Már azzal is csak nehezen.Elész nap levert,rosszkedvű vagyok.Nem múlnak a tüneteim.Mitől lehet ez?Tudom,hogy idő kell.De szerdán 4 hete lesz hogy szedem.Mellé nem kaptam semmit.Frontint szoktam bevenni,mikor már nagyon nem bírom.A napi teendőket is csak nehezen tudom ellátni.Dolgozni sem tudok.Az egész életem romokban.Két kisfiam és férjem is nagyon nehezen bírják.Legyek türelmes csak ezt mondja mindenki.De sajnos már elfogyott a türelmem.Normális hogy ennyi idő után ilyen rosszúl vagyok?Mi lehet az oka a reggeli rosszúlléteknek?Hogyan tudnék kilábalni ebből az egészből?Válaszát előre is nagyon köszönöm!
Kedves Szandra!
Az antidepresszáns az első hetekben a depressziós, szorongásos tüneteket felerősíti, sőt az öngyilkossági gondolatokat is – ezt valószínű a pszichiátere is említette, de a Yarocen gyógyszer leiratában is benne van. Általában 1,5 hónap, de van, akinél akár 2 hónap is eltellik, mire érzi az antidepresszáns pozitív hatását. Addig – tudom, hogy nagyon nehéz, de várnia kéne. Amennyiben 2 hónap után is ezezk a mellékhatások ilyen erőteljesen fennállnak, akkor mindenképp jelezze a pszichiáter szakorvosának.
Azért reggelente érzi ezeket a rosszulléteket, mert a depresszió reggelente a legrosszabb, akkor vannak a legerősebb tünetek. Délután és/vagy estefelé a depresszió tünetei enyhülnek vagy akár nem is érezhetőek. Mivel az antidepresszáns a depresszió tüneteit az első időben felerősíti, így logikus, hogy az a reggeli időszakban fog erőteljesen megjelenni.
Én is türelemre buzdítanám, mint a férje. 2 hónap még nem telt el.
Az antidepresszáns mellett alkalmazott pszichoterápia kombináció a leghatékonyabb. Ha meg tudja tenni, pár hónapig, amíg stabilizálódik az állapota, ajánlom a pszichoterápiát a farmakoterápia kiegészítéseként.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos Hadassa
