Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Jó napot kívánok! 10. osztályos fiam félévkor több tantárgyból megbukott, nagyon sok a hiányzása is. Állandóan hasmenésre panaszkodik. Magánúton történt kivizsgálás szervi okok felderítésére nem találtak problémát. Majd javasolta a magánorvos, hogy specialistához menjünk másik városba, nert attól még lehet ilyen problémája. Gyermekem és osztályfőnöke szerint nincs olyan gond a suliban, ami miatt oda nem akarna menni. Idkolapszichológussalbis beszéltem, csak elindulásibtippeket adott. Pedagógiai szakszolgálatban voltunk, ott nincs gond.Kórházban egyszer voltipszichológusnál:szirongás, szuicidhajlam nincs. Közbeb háziorvos helyi belgyógyásztra utalta kórházban jövóhéten. Pszichológussal újra beszéltem, ha szervi negatív, ő pszichiátriára akarja beutalni, nem értem mi3rt nem ülésekre hívná be, maszekba is mennénk. Nem haladunk, a helyzet elviselhetetlen, folyton hiányzik, már reggel hazajön a suliból. Mit tegyek, hogy hamar, valóban megoljuk a helyzetet? Segítsen kérem.
Kedves Levélíró!
Megértem, hogy aggódik. Biztosan nem jó érzés, hogy a sokféle kivizsgálás ellenére sem kaptak megnyugtató választ arra, mi okozza a fia panaszait.
Ha a szervi kivizsgálás negatív, és más betegség nem áll fenn, akkor a testi tünet – jelen esetben a hasmenés – a belső szorongás, feszültség testi kifejeződése is lehet. Ez nem színlelt tünet, hanem valós fizikai válasz a lélek terheltségére. A hasmenés egyébként gyakori szorongásos testi tünet serdülőknél, különösen iskolához vagy teljesítményhez kötődő helyzetekben.
Kamaszkorban az érzelmek megfogalmazása gyakran nehéz, különösen fiúk esetében. Lehet, hogy a fia valóban nem tudja pontosan megfogalmazni, miért nem szívesen jár iskolába – ettől még jelen lehet benne belső feszültség, lehangoltság, önértékelési nehézség, vagy társas kapcsolati probléma. Ha a viselkedés már jelzi a bajt – mint a rendszeres hiányzások, korai hazamenetelek –, az önmagában elegendő ok arra, hogy elinduljon egy lelki támogatási folyamat.
A pszichiáter említése önmagában nem jelenti azt, hogy súlyos pszichés zavarról van szó, vagy hogy gyógyszeres kezelésre lenne szükség, nem kell tőle megijedni. A pszichiátrián diagnosztikus és komplex állapotfelmérés is történhet, ami segítheti a pontosabb megértést. Ha pedig magánpszichológushoz fordulnak, ez a háttér-információ neki is hasznos lehet.
Javaslom, hogy keressenek serdülőkorúakkal foglalkozó tapasztalt pszichológust, lehetőség szerint olyan magánrendelésen, ahol nemcsak állapotfelmérés, hanem rendszeres pszichológiai támogatás is elérhető. Érdemes lehet megkérdezni a fiát is, hogy ő kit tudna elképzelni maga mellé, milyen formában (személyesen vagy online) tudna jobban kapcsolódni.
Fontos az is, hogy szülőként – még ha sokszor visszahúzódó, zárkózott is a kamasz – jelen legyenek mellette. Segíthet, ha nem erőltetve, de rendszeresen megszólítják, programokat ajánlanak fel, érdeklődnek iránta, vagy akár elmesélik, hogy annak idején önöknek is voltak nehezebb időszakaik – amit aztán túléltek, túljutottak rajta.
Érdemes lehet azt is átgondolni, hogy az iskola környezete mennyire támogatja őt. Ha nem szeret oda járni, ha nem érzi ott jól magát, előfordulhat, hogy egy váltás hosszú távon pozitív változást hozna. Érdemes őt is bevonni ebbe a gondolkodásba: mit szeretne, mi érdekli, hol érezné magát biztonságosabban.
Bízom benne, hogy közelebb kerülnek a megoldáshoz, már most sok mindent megtesznek érte.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaJónapot!
Teljesen tanácstalan vagyok,fél éve váltottam munkahelyet egy stresszes helyrol,itt vagyok az uj munkahelyemen,nincs stressz kedvesek a fonokok mégis álladó szorongásom es gyomorgorcsom van… minden megvan itt kiveve a jo munkaprogram ami masiknak megvolt. Nem tudom magammal elfogadtatni jó helyen vagyok itt,szeretnek ès megbecsulnek. Ugy érzem kivagyok égve,kedvetlen vagyok folyton sirnék ez kihag az egezsegemre nem tudom rendesen enni s aludni. Senki sem érti mrg ami bennem van hisz ugy erzem szorogok nem vagyok jó helyt. Mit tehetnék saját magam érdekében?
Kedves Andrea! A munkahely váltás krizispont és erős stresszfaktor (lehet) amely megterheli a pszichikumot.Az önbizalom- hiány, munkahelyi és/vagy érzelmi kiégés jelenléte, súlyosságtól függően szakemberrel történő komnzultációt indokol.Mivel ön(tartós/alkalmi?) alvászavarról is beszámol, illetve disztimiás tüneteket is leír (lehangoltság, szomorúság, ön megfogalmazása szeint “sirósság”), állapotromlás elkerülése érdekében mindenképpen javaslom hogy keressen fel szakembert az oldalunkon. Több kollégánk közül választhat, várjuk szeretettel időpontfoglalását!
Üdvözlettel: Lengyel Katalin
Egy szokatlan problémával fordulok Önökhöz. Párkapcsolatom októberben kezdődött az azeri párommal, Fazillal. Előtte több toxikus kapcsolatom volt, amelyekben elvesztettem önmagam, de Fazil segített kilépni ebből az ördögi körből. Mellette biztonságban éreztem magam, támogatott, és segített újra bízni a szeretetben. Kapcsolatunk mély, őszinte és tele van érzelemmel, még ha sok vitánk is volt különböző nézőpontok vagy kulturális különbségek miatt. Ezeket mindig sikerült megbeszélnünk, és úgy éreztem, együtt bármilyen nehézséget legyőzünk.
Február végén azonban elindult bennem egy furcsa, szorongató érzés: talán már nem szeretem őt. Egy veszekedés után sírva ébresztettem fel, ő pedig megnyugtatott, és akkor úgy tűnt, minden rendben lesz. De az érzések visszatértek – hányingerrel, remegéssel, belső feszültséggel. Hiába voltak szép pillanataink, a kétség és a félelem nem múlt el. Úgy éreztem, haza kell mennem, hogy távolabbról próbáljam rendezni a gondolataimat.
Kedves Katus!
A kapcsolatuk rendezéséhez és az érzéseinek megértéséhez komolyabb és hosszú távú segítségre lesz szüksége, mint amit itt tanácsolhatnék. Ennek érdekében szeretném javasolni, hogy forduljon pszichológus szakemberhez, akivel együtt felderíthetnék annak okát, hogy mi válthatta ki magában az érzéseinek megváltozását. Nálunk, az onlinepszichologus.net oldalon is megkeresheti azt a szimpatikus szakembert, akinek elmesélhetné a történetét.
Remélem megbízik a tanácsomban, és komolyabb segítséget kér!
Üdvözlettel: Kovács Gábor pszichológus
Van egy holland párom.Sajnos mindenre később jöttem rá és állt össze a kép.Velem él Mo.on, sok jó tulajdonsága van amik boldoggá tesznek, viszont drogfüggő és hiába tartja magát, aki függő az is marad, még, ha nem is használja,ő 10hónapig bírja tartani magát és kész,utána vége nem érdekli mi lesz a következménye,most éppen a volt férjem nevére jött kokain Hollandiából postán,tagad mindent és olyan dühös lett,hogy majdnem megfolytott. El kell zavarnom,de félek tőle illetve kötődöm hozzá, és nem tudom, hogy miért.sajnálom még én őt, mikor egyszer már kirúgta a lábam úgy,hogy kereszt és oldal szalag szakadást okozott,most meg majdnem megfolytott szülinapomon.Látlelet készült és rendőrségi feljelentés.Teljesen félelemben érzem magam,közben még szeretem,de legszívesebben soha nem látnám többet,de félek tőle,el kell költöznöm,hogy ne találjon sohasem meg!Amíg nálam lakik,nem tudok mit csinálni,várom,hogy kapjon munkát és elmenjen Ausztriába,aztán tudom kitenni a házból.nagy trauma ez nekem.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy nagyon nehéz lehet Önnek, hogy bántalmazásnak van kitéve a párja által. Mindenképpen érdemes lenne felkeresni a Nane egyesületet (a honlapjukon találhat további információkat), ahol bántalmazottakkal foglalkoznak, s többféle szakembertől tud segítséget kérni (pszichológus, jogász szociális munkás stb.), illetve egyéni s csoportos foglalkozásokon is részt tud venni.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Doktornő!
Abban kérnék segítséget,hogy az 5 éves fiamnak dühkitörései vannak.
Nem mindennapos, általában 5 percig szokott tartani. Ilyenkor nagyon dühöng, sír,ordít. Sajnos nem mindig lehet vele ilyenkor beszélni,mintha kikapcsolna az agya és megse hallja,hogy mit mondunk. Legtöbbször kéri,hogy vegyem fel és megnyugszik. Kitombolja magát és mintha mi se történt volna megy tovább. Megnyuszik, bocsánatot szokott kérni utána. Óvodában nem mondtak,hogy bármi gond lenne vele. Szépen eljátszik a társaival. Nagyon érzékeny kisfiú,sokszor nem tudja kezelni az érzelmeit. Az lenne a kérdésem,hogyan tudnánk segíteni neki. Érdemes lenne felkeresni vele egy pszichológust?
Előre is köszönöm a segítséget.
Kedves Levélíró!
A leírtak alapján azt gondolom, hogy az ötéves kisfiánál jelentkező dühkitörések az életkori sajátosságok keretein belül vannak. Ebben a korban a gyerekek még tanulják az érzelmeik szabályozását, és amikor egy-egy érzelem túl intenzív lesz számukra – mint a düh, csalódás vagy frusztráció –, akkor az idegrendszerük szó szerint túlterhelődik. Ahogy Ön is írja, ilyenkor előfordul, hogy kikapcsolnak, nem hallanak nem reagálnak, teljesen kizárják a külvilágot.
Az jó, ha ezek a kitörések nem mindennaposak, rövid ideig tartanak, és képes bocsánatot kérni, megnyugodni. Ha az oviban nincs probléma, jól be tud illeszkedni, az arra utal, hogy inkább érzékeny, intenzív érzelmekkel működő kisfiú, aki még tanulja, hogyan szabályozza ezeket.
Akkor érdemes szakemberhez fordulni, ha a dühkitörések naponta többször jelentkeznek, akár 30 percig is elhúzódnak, üt, harap, vagy önsértő viselkedést tanúsít, és másképp nem képes kommunikálni a frusztrációját.
Amit tehet, hogy segít neki megnevezni az érzéseit, validálja őket, de határokat is jelöljön ki. Pl. értem, hogy mérges vagy, de nem dobálhatod el a játékokat. Tanítson alternatív megküzdési módokat, pl. rajzolja le, vegyen mély levegőt. Az önkontroll fejlődéséhez a szabályok következetes betartása is fontos, így legyen kiszámíthatót. Ha Ön ilyenkor higgadt marad, és megengedi neki, hogy átvonuljon ez a vihar, az hosszú távon biztonságot ad. Amikor már megnyugodott, lehet arról beszélni, mit érzett, mi történt vele. Így tanul meg reflektálni, és apránként érteni saját működését.
Ha nagyon aggódik, és ahogy írtam, a kitörések erősödnek, akkor érdemes lehet szakember segítségét kérni.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaTisztelt Cím! A legzavaróbb problémám az, hogy bármikor képes vagyok elsírni magam. Főleg, ha olyan ember bánt, akit kedvelek, szeretek. Idegenek miatt nem sírok. A sírás miatt volt már, hogy nevetségessé váltam. 40 éves nő vagyok. 33 évesen lettem anya. Most 3 gyerekem van, mióta ők megvannak, szerintem még érzékenyebb vagyok. Nem értem miért vagyok ilyen. Anyám depressziós volt, sokszor ment el úgy otthonról, hogy megöli magát, vonat alá ugrik, volt hogy be is gyógyszerezte magát. Azóta már kezelteti magát, szedi a gyógyszereket és rendben van. Nem haragszom rá, mert nagyon nehéz gyerekkora volt. Sokat bántotta,ütötte éheztette az anyja. Nekem nincsennek ilyen gondolataim, boldog párkapcsolatban élek,imádom a gyerekeimet,dolgozom. De pl. ha a főnököm beszól valami rosszat, képes vagyok bőgni.Próbálom,úgy hogy ne lássa senki, de sokszor kiderül és annyira szégyenlem, hogy ilyen nyomi gyenge vagyok.Egy pszichológus kezelése tud ezen segíteni?Vagy csak egyszerűen ilyen érzékeny vagyok?
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne szakemberrel beszélnie, hogy hova lehetne visszavezetni ezt az érzékenységet, autoriter személyek miért váltják ki ezt a reakciót Önből, a 3 gyerek nevelése mennyire könnyű vagy nehéz Önnek stb.. A megértés/belátás, stresszkezelési módok javítása változtathat az állapotán.
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Doktornő/úr!
Évek óta visszatérő probléma, hogy túl aggódom a saját magam és környezetem egészségével való foglalkozást. Fesztültséget okoz, ha másoktól betegségről hallok. A legapróbb testi tüneten is aggódom, és félek az esetleges komolyabb problémáktól. Sokszor a boldogabb időszakokat sem tudom ezek miatt megfelelően megélni. Orvosi vizsgálat után gyakran aggódom azon, hogy megfelelő eredmény született-e. Mi tudnék tenni ennek az állapotnak a javításáért, megszűntetéséért?
Köszönöm a választ!
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne szakembert felkeresnie, hogy mi minden állhat a szorongása mögött pl. történt e veszteség az életében, vagy traumatikus esemény, esetleg súlyosabb betegség a családban.
Üdvözlettel:
Szabó Lili
Tisztelt Cím!
Párommal 8 éve alkotunk egy párt, azonban mindig is voltak veszekedések mert sokmindenről máshogy gondolkodunk illetve a személyiségünk is más, de nagyon szeretjük egymást. Februárban volt egy nagy összeveszésünk főként az eddigi rengeteg konfliktus miatt, a kommunikáció nem volt a legjobb és sokmindent nem mondott el nekem ami bántotta és én se neki. Külön költöztünk egy időre, időt kért gondolkodni mert sok rajta a teher (más jellegű problémái is vannak). Nemsokára azonban visszamegyek megbeszélni a dolgokat. Nemrég beszéltünk és azt mondta ha megpróbáljuk ezt újra, akkor szerinte nem jó ötlet együtt laknunk egy darabig. Én viszont tartok attól hogy ha külön költözik, nem tudunk annyi minőségi időt együtt tölteni amennyi kellene hogy megoldjuk a problémákat és újra közel kerüljünk egymáshoz, hiszen mindketten elfoglaltak vagyunk alapból (munka, tanulás). Mi lenne a legjobb ötlet ebben a helyzetben? Külön lakásban kezdeni újra vagy együtt lakva megpróbálni újra?
Kedves Levélíró!
A különköltözés gondolata első hallásra ijesztő lehet, sokan a szakítás előszobájaként élik meg. De ez nem törvényszerű. Ha jól átgondolt, közösen meghatározott céllal történik, akkor akár egy tudatosabb szakasz is lehet.
Amit a párja javasol lehet működőképes, különösen akkor, ha feszültségek, elakadások vannak. Néha az is sokat segít, ha kicsit kívülről tudnak rátekinteni a kapcsolatra. De abban igaza van, önmagában a távolság nem hoz megoldást. Ami számít, az az, hogyan használják ki ezt az időt.
A fizikai különélés akkor lehet jó, ha közben továbbra is van egymás felé figyelem, rendszeres, tartalmas beszélgetés. Pl. mit éreznek, mire van szükségük, miben sérültek. Fontos, hogy legyen közös cél. Ne csak annyi, hogy kicsit külön leszünk, aztán majd meglátjuk – mert ez könnyen bizonytalanságba csúszhat át, ahol az egyik fél vár, a másik meg halogat.
Ha az életük most nagyon sűrű, az érzelmi kapcsolat fenntartása tudatosságot igényel. Érdemes lehet heti fix időt beiktatni – csak ketten. Nem a gondok kivesézésére, hanem valódi kapcsolódásra. Ha úgy érzik, már túl sok sérelem gyűlt össze, vagy nehéz higgadtan beszélni, akkor érdemes lehet párterápia keretében folytatni. Egy szakember jelenléte biztonságot adhat ahhoz, hogy kimondják azt is, amit egymásnak egyébként nem mernének.
Nem tudom azt mondani, hogy a különköltözés vagy az együttmaradás a jobb választás. A kérdés inkább az, mit tudnak belőle kihozni. Lehet ez egy átmeneti időszak – ami közelebb hoz, feltéve, ha tudatosan, őszintén végigmennek rajta.
Biztos nem könnyű helyzet, de lehetőséget is hordoz magában. Akkor is, ha végül a kapcsolat megerősödik, és akkor is, ha tisztábban látják, merre menjenek tovább.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaÜdvözlöm.
El vagyok keseredve,5éve nem találok párt,pedig nagyon vágyom rá . Nagyon sokat ismerkedek és mindig ugyanaz van.Nagyon jól indul ,meg akarnak ismerni ,dicsernek és vagy nem jutunk el a találkozóig vagy egyik napról a másikra eltűnnek (úgy hogy nem volt testi kapcsolat) .Holott ők keresnek meg.Pedig kedves vagyok,odafigyelek arra is,hogy ne legyek “sok ”
Értetlenül állok mindig ehhez.
Talán velem van valami baj?
Úgy érzem sose lesz senkim 🙁
Nagyon köszönöm ha pár mondatban tudna segíteni . 🙂
Kedves Éva! Köszönjük levelét.Megértem elkeseredését, nagyon nehéz a párra találás manapság (is). Nem tudom hol ismerkedik, de biztos hogy a sok-sok társkereső oldal minőségében, kinálatában nem könnyű eligazodni és biztonsággal” szörfözni”. Sajnos az egyéb plattformok, ismerkedési helyszinek, (pl. szórakozó helyek), valamint a korosztály is jelentősen befolyásolja -ahogy ön fogalmazott- a partner eltűnését
A potenciális párok, illetve a mai társadalmi rétegződés, helyzet is befolyásolja az úgynevezett ghosting-jelenséget. Erről a fogalomról az oldalunkon (irásaink, videóink) fül alatt tájékozódhat, illetve arra buzditanám, hogy ne adja fel(!) és ne önmagában keresse a hibát.
Ha nem tudna úrrá lenni nehéz helyzetén és továbbra is önhibáztató gondolatokat fogalmaz meg, javaslom hogy foglaljon időpontot hozzánk, az oldalunkon található szakembereink közül bárkihez fordulhat,
várjuk szeretetttel, üdvözlettel: Lengyel Kata
Lengyel KatalinKedves doktornő!
A napokban lett vége egy viszonylag rövid kapcsolatnak, de nem tudom elengedni és nagyon sok az önellentmondás. Szakítás előtt egy héttel kórházba kerültem epilepsziás roham miatt, de a párom nem jött be látogatni, sőt utána nem is találkoztunk már. Végül vasárnap, miután úgy volt, hogy jön értem a munka helyemre, de elfelejtette, kiadtam a frusztrációmat. Először azt mondta, hogy nem akar szakítani, aztán közölte, hogy nekem úgyis rossz lesz, neki az öccse és saját maga a fontos, én soha nem leszek a legfontosabb neki és nem szeret annyira mint én őt, de nem érdemel meg sem engem, sem a boldogságot. Valami betegsége van esetleg? Pszichopata vagy Nárcisztukus személyiség zavarra gyanakszom azok alapján, amiket mondott, de nem tudom. Illetve van esély arra, hogy újra megkeres, esetleg újra lehet kezdeni ezek után? Mit tanácsol, mit tegyek? Napok óta borzasztó állapotban vagyok, munkába se tudtam menni.
Előre is köszönöm a segítséget!
Kedves Levélíró!
Együttérzek Önnel, biztos nehéz ez az időszak. Amit leír, abból nehéz megmondani, hogy az expartnere beteg-e vagy sem, és nem lehet megállapítani pszichopátiát, vagy nárcisztikus személyiségzavart sem ennyi információból. Ami azonban biztos, hogy nem támogatta Önt a kórházi időszak alatt, nem tudott, vagy nem akart Önnel érzelmileg elmélyülni, és kijelentette, hogy soha nem lesz Ön a legfontosabb számára.
Ezek alapján viszont úgy tűnik, hogy egy érzelmileg elérhetetlen partner, aki talán nem is volt kész egy mélyebb kapcsolatra. Lehet, hogy megoldatlan érzelmi problémái vannak, de ez nem változtat azon, hogy Ön többet érdemel annál, hogy másodlagosnak érezze magát egy kapcsolatban.
Lehetséges, hogy egy idő után újra megkeresi, pl. amikor egyedül érzi majd magát, és támogatásra van szüksége. De a kérdés nem az, hogy ő visszajön-e, hanem hogy Ön szeretne-e egy olyan kapcsolatban lenni, ahol nincs érzelmi biztonságban.
Egy egészséges, jól működő kapcsolatban a kölcsönös törődés és támogatás alapvető. Ha valaki megfeledkezik Önről egy nehéz időszakban, és nem nyújt támogatást, akkor nem érdemes fenntartani vele a kapcsolatot.
Hogy mit tehet most? Figyeljen önmagára, foglalkozzon olyan dolgokkal, amelyek feltöltik, beszéljen a barátaival, családdal, ha esetleg van rá módja, szakemberrel. Erősítse az önértékelését, és foglamazza meg magának, mire van szüksége egy kapcsolatban. A szakítás egy veszteség, idő kell, hogy elfogadja véget ért és feldolgozza az érzéseit.
Tudom, hogy most nagyon fáj, de hosszú távon ez az élmény lehetőséget adhat arra, hogy egy olyan kapcsolata legyen, ahol valódi törődést, odafigyelést kap. Ha úgy érzi, egyedül nehezen birkózik meg ezzel, forduljon segítségért.
Üdvözlettel:
Sárkány Anita34 eves fiam, hol dolgozok hol nem. Sokszor iszik, ikyenkor bajt csinal. Van felesege. En mikor teszek jot? Ha segitem oket anyagilag, vagy ha kiszallik ebbol az egeszbol. Mar idegileg kivagyok, mert sosincs penzuk es mindig tolem kernek. Semmi nem valtozik, csak igergetesek vannak. Szulokent, mi az en feladatom, ilyen esetben.
Kedves Mária! Megértem nehéz helyzetét, együtt érzek önnel. Ha a gyermeke alkoholproblémái súlyosbodnak feltétlenül javaslom szakember mielőbbi felkeresését.Nehéz megmondani azt, hogy ön mikor tesz jót/ vagy rosszat az anyagi segitség/támogatás tekintetében. Nem áll rendelkezésre részletesebb információ , nem irt arról miben segit ön, (folytonosan pénzben, alkalmanként élelmiszerben, megélhetésre kell a fiának, mire költi, van e mhelye gyermekének, mennyire “várja el gyermeke a szülői támogatást…..?
Ha továbbra is tanácstalan: konzultációra, tanácsadásra szivesen várjuk, állunk rendelkezésre. Az oldalunkon tett látogatása során szakembereink közül választhat.
Üdvözlettel
Lengyel KatalinJo napot kívánok .tanácsot szeretnék kérni kissé korán kamaszodo lányommal kapcsolatban .12 éves ,jó tanuló ,mindenben segít és mostanra elértem nála azt hogy barátnői viszonyban is vagyunk így mindent elmond nekem és én igyekszem megérteni és mindent elmagyarázni neki.apuka sokat van külföldön én vagyok itthon 3gyermekemmel.lanyom egy fél éve szerelmes ,amit elsőre nem közölt mert félt ,aztán nekem elmondta megbeszéltük ,veszélyekrol mindenről felvilagositottam.apuka tiltja nagyon ,mondván meg kicsi a szerelemhez,én pedig megértem a lányomat mert sokat beszélünk mindent elmesel .iskolában találkoznak a fiúval ,itthonról nem jár el a lányom ezt is megbeszéltük hogy még nem szabad ,uzenetezeseiket a fiúval rendszeresen napi szinten látom ,mert nekem megmutatja .de mivel apuka tiltja és sok a veszekedés a helyzet miatt ,lányom kétségbe van esve hogy mi lesz ,és lassan én is mellette ,nem tudom mi lenne jobb ,hagyni hogy szerelmes legyen ,szabályok és korlátok mellett ,vagy tiltani .
Kedves Renáta!
A kamaszkori szerelem életkori sajátosság már ebben az életkorban is, így nem meglepő hogy a lányát is eltalálta Ámor nyila. Azáltal, hogy korábban kamaszodik, a hormonok is erősebb hatást válthatnak ki nála, ami miatt még kevésbé tudja kezelni az érzéseit. Nos, mire van szüksége vajon a lányának a szüleitől? Hogy tiltsák azt, amire nagyon vágyik, amit még ő sem tud kezelni és korlátozni? Vagy hogy megmaradjon az őszinte, bizalmas kapcsolat a szüleivel, akihez bármikor fordulhat, ha szükségét érzi? Amibe természetesen belefér az, hogy “szabályok és korlátok mellett” tehet meg csak dolgokat.
A leveléből úgy tűnt, hogy megvan Önök között a bizalmas és egyenrangú kapcsolat, a lánya elmondja és megmutatja magának az üzeneteiket. Nagyon fontos, hogy ez a bizalmi szint még megvan, nem veszett el, tehát nyomon tudják követni a szerelmi kapcsolatot, ha erre Önöknek szükségük van.
Még egy fontos dolog, amire önöknek mint szülőknek ráhatásuk van: hogy közös álláspontot képviseljenekés és következetesek legyenek a lányuk felé. Ha a lányuk azt tapasztalja, hogy a szülői háttérben nincs stabilitás és kiszámíthatóság, az őt is sérülékennyé teheti.
Gondolják át mindketten, hogy hogyan tudják a legjobban támogatni a lányukat és mit tehetnek azért, hogy ezt a szerelmet a legbiztonságosabban élhesse meg.
Sok szerencsét kívánva:
Kovács Gábor pszichológus
18 év ismeretség(ebből 12 év házasság,2 közös gyermek) után a férjem azt mondta,hogy nincsenek benne érzelmek irántam,barátként tud csak rám tekinteni. 5 hónapja külön élünk,én kértem a költözésre,mert nagyon fájtak a mondatai.Sértve érzi magát,amiért költözésre kértem.Válni egyenlőre nem akar,szerinte dolgozunk azon,hogy helyrehozzuk a dolgot,merthogy ő is szeretné,hogy újra minden rendben legyen közöttünk.Abban reméli a megoldást,hogy a múlt sérelmeit alaposan átbeszéljük,hogy mi vezetett ideáig és hátha elindulnak benne az érzelmek újra.A beszélgetésekhez mediátor segítségét kértük. Mit lehet ilyen helyzetben tenni?Lehet megoldás a sérelmek átbeszélése?Egy elhidegült kapcsolatot újra lehet éleszteni?Mit tehetek én? Szenvednek a gyerekek,szenvedünk mi felnőttek is sajnos. Nem tudom és nem is akarom elengedni ezt a kapcsolatot.Azt gondolom,hogy ha a férjem nem látná, hogy van remény, akkor nem erőlködne. Iránymutatását előre is köszönöm.
Kedves Kérdező,
Köszönjük a levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy hasznos lehet a mediátorral közösen folytatott beszélgetés. Nem biztos, hogy a kapcsolat újjá fog éledni, de mindenképpen a felmerült kérdésekre választ kaphatnak, megérthetik, hogy hogyan működik a másik fél, s vajon milyen formában lehetnek kapcsolatban a jövőben, mi az, amit még tudnak nyújtani egymásnak.
Üdvözlettel:
Szabó LiliJónapot! Én azért írok, mert szeretnék tanácsot/ segítséget kérni! Sajnos ide nem fér ki az egész történet, de létezik olyan, hogy valakit nem tudunk elfelejteni ? Vágyunk rá, de tudjuk, hogy így jobb ? Előre is nagyon köszönöm a választ!🥹
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy idővel változhatnak ezek az erős érzések, vágyak az emberben. Más élethelyzetek, életcélok, kapcsolatok jönnek, s idővel átalakulhatnak ezek hatására a régi emlékek érzelmi töltete.
Üdvözlettel:
Szabó Lili40-es éveink végén járó házaspár vagyunk. Fizikálisan rendben vagyok, évente járok szűrésre, testsúlyomat évek óta megfelelően tartom, sportolok. A munkahelyemet szeretem. A feleségem is, habár sokat dolgozik. Az utóbbi pár héten nehézkesebben alakulnak a dolgok, értve ezalatt, hogy nehezebben lelkesedem be, és ilyenkor szex közben is alábbhagy vagy ideiglenesen megszűnik a „dinamika”. Észrevettem, hogy amikor nehézkes az „elindulás”, akkor fáradtság vagy valami pszichés dolog van. A szex, ha el is akad, általában visszahozható, de manuális vagy orális ingerlés is szükséges ilyenkor; olyan is van, hogy elhalasztjuk pár órával és akkor már OK. Az átlagosnál szorongósabb is vagyok. Ugyanakkor egyébiránt jól megvagyunk, közös programokkal, sok sétával, beszélgetéssel. A kommunikációnk java tőlem ered, feleségem kevésbé kommunikatív, de az utóbbi évtizedekben sikeresen összeboronálódtunk. Van több csinos ruhája, alsóneműje, de nagyonritkán veszi fel, hiába kérem.Hajnali erekciók vannak.
Kedves Levélíró!
Kérdés hiányában általánosságban tudok erről írni, de ha pontosabb válaszra van igénye, nyugodtan kérdezzen, írjon.
Amit leírt, az alapján úgy tűnik, hogy alapvetően rendben van a kapcsolatuk, de most valamiért nehezebben indul be a vágy, és ez néha az együttlétek közben is megmutatkozik. Mivel hajnali erekciója van, valószínűleg nem fizikai probléma áll a háttérben, hanem inkább pszichés vagy érzelmi tényezők.
A szorongás, fáradtság, stressz simán befolyásolhatja a libidót és a teljesítményt. Hosszú kapcsolatban természetes, hogy hullámzik a vágy, és néha kicsit több tudatosság kell a fenntartásához.
Ha egyébként jól működnek együtt, akkor ez valószínűleg nem egy nagy probléma, csak egy átmeneti időszak. Lehet, hogy egy kis változatosság vagy egy lazább hozzáállás is segíthet. Ha viszont ez tartósan fennmarad, és úgy érzi, egyre inkább frusztrálja, érdemes mélyebben ránézni, mi lehet a háttérben, és érdemes lehet szakemberhez fordulni.
Üdvözlettel:
Sárkány Anita
