Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
2024.12.20 - 2025.01.05-ig a kérdés feltevés szünetel.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, Ugyan annak a pszichológusnak lehet válaszolni ezután is, utalva a korábbi levelezésre.
4, Érdemes tudni, hogy a hosszas levélváltások szakmai szempontból kerülendők.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Üdvözlöm! Férjemmel 12 éve ismerjük egymást,van 2 gyermekünk. A gyermekkora nehéz volt, édesapja ivott,fenyegetőzött,majd karácsonykor otthagyta őket. Emiatt,párkapcsolatunk alatt, pánik és gyermekeinkkel kapcsolatos súlyos kényszergondolatai miatt pszichiáterhez járt,antidepresszánst szedett.
Az én szüleim, főleg édesanyám elvárásokkal nevelt engem,és mai napig elvárásai vannak felénk (mostanában már kezd elfogadóbb lennit
)
Férjem ezt látta, és elkezdte őket becsmérelni, szorongott, mely sokszor kiabálásba torkollt,a saját házukban oktatta ki őket. A saját édesanyjával is folyton kiabál,aki a fia “elvesztésétől” való félelem miatt soha nem szól vissza.
Édesapám megunta férjem viselkedését, nem kívánt személynek nyilvánította a házában, amíg nem tanul meg viselkedni.
A férjem megsértődött, azóta nem hajlandó velük találkozni,beszélni, a gyerekeket sem engedi a szüleimhez szünetek alatt.
Húsvétkor emiatt elhagyott minket,a családját.
2,5 éve élek ebben,változtatni szeretnék!
Köszönöm
Kedves Krisztina!
Köszönjük levelét, nagyon együtt érzek önnel, bizos hogy nagyon nehéz lehet helyzete. Az ön által felvázolt kép tartós és kezelendő problémát feltételez a háttéreben. Főleg a verbális bántalmazás az aggódásra adó ok, amely “előirja “önnek is aszakember felkeresését. Javaslom, hogy önismereti munka-és változáselérés céljából, illetve pszichés stabilitás céljából keresse fel oldalunkat! Javaslom, hogy szakembereink közül válasszon annak érdekében, hogy elkezdhesse a pszichoterápiás munkát.Várjuk szeretettel
Üdvözlettel
Lengyel KatalinSzép napot!
Nem igazán tudom mit írjak a kategória rovatba, ezért választottam az egyebet.
Az én problémám az, hogy a fiam elvált a feleségétől pár éve, és a házasságból született 2 kislány,ma 10 és 9 évesek.
Eddig a fiam nevelte Őket, a második feleségével és a két gyerekkel akik közül az egyik közös,a másik az új asszonyé.
Szeretném megkérni Önöket, hogy magyarázzák el nekem mi a gyerekek baja, és hogyan tudok segíteni Nekik.
A bíróság pszichológiai vizsgálatot rendelt el,de nem igazán értem a problémát,így nem tudom, hogy segíthetek.
Nagyon köszönöm,ha válaszolnak
Kedves Jolán!
Köszönjük levelét, teljesen jó helyre cÍmezte kérdését.
A mozaik-családban, új házasság esetén sajnos általános a gyermeknevelési probléma jelentkezése. Sajnos, nem tudom pontosan mi az elakadás jellege, és a kérése- nagyon kevés információt adva- érthetetlen számomra. A pszichológia szakvélemyént iskolapszichológus kiadhat, vagy a biróság által kirendelt szakember véleményét is kérheti.
Remélem megoldódik “problémája”, ha mégsem, várjuk szeretettel pszichológiai konzultációnkon. Üdv: Lengyel Kata
Lengyel KatalinTisztelt Doki! Egyetemre járok és fél évvel ezelőtt a vizsgaidőszak alatt nagyon féltem és szorongtam. Elmentem szakorvoshoz, aki kiírta számomra a Spitomin nevű gyógyszert, 3-szor szedek 5mg- ot. Fél év alatt 10 kg- ot híztam és a libidóm is csökkent. Szeretném fokozatosan elhagyni a gyógyszert. Ezt hogyan javasolná? A saját orvosommal csak telefonon lehet beszélni, aki csak annyit tesz, hogy felírja a gyógyszert. Azóta jól vagyok, semmilyen szorongást nem éreztem. Előre is köszönöm a válaszát!
Kedves Gyöngyi!
A gyógyszerrel kezelt szorongásos állapot (generalizált szongás) pszichoterápiás munkát igényel! A gyógyszerelhagyás és csökkentés is kontrollált módon és csakis nyugalmi állapotban javalolt… Javaslatom szerint,ennek érdekében, mindenképpen egyeztessen és/vagy foglaljon időpontot klinikai szakpszichológusaink valaemlyikénél.
Üdvözlettel: Lengyel Katalin (sport-és egészségpszichológus)
Maróti EszterJó napot, nem tudom pontosan mivel lehet problémám de nem érzem normálisnak ezért szeretnék tanácsot kérni. Egyetemi felvételi után vagyok ami nem lett sikeres ezért újra kell érettségiznem, azóta egyáltalán nem tudok jól aludni, nagyobb lett sokkal az étvágyam, nem érzem magam komfortosan a környezetembe sem az azokkal az emberekkel akik körbe vesznek, unott a hangulatom és egésznap csak feküdnék, és ami a legrosszabb, hogy folyamatosan visszatérnek a múltbáli traumáim amivel egyébként pszichológus kezelt több mint 1 évig kb.( balesetben elhunyt pár, mikor 17 éves voltam.) Teljesen lezártnak éreztem ezt a témát de manapság folyamatosan visszatér az álmaimban. Röviden, tömören nem érzem jól magam az életemben, de nem tudom miért és, hogy mi tévő legyek.
Válaszukat és segítségüket előre is köszönöm!
Kedves Kérdező,
Köszönjük kérdését!
Levele alapján úgy gondolom, hogy a sikertelen felvételije az egyetemen (ami szintén egy vesztéség), a korábbi haláleseteket is újra eszébe jutatta. Az újbóli leérettségizés pedig nyomasztó lehet Ön számára, a jó teljesítménnyel kapcsolatos szorongásait aktivizálhatja. Érdemes lenne a korábbi szakemberrel felvennie a kapcsolatot, s a terápia folytatását kérnie, mivel tünetek (fokozott étvágy, nyomott hangulat) kísérik a mindennapjait.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Dr Nő!
Férjem és én 12 éve alkotunk egy párt. Tán leginkább a 2.gyermekünk születése után, nem sokkal kezdődtek a szexuális problémáink. Nos a helyzet azon alapszik hogy sajnos a nemi életünk heti 1alkalomra tevődik. Ritkán 2.
Munkahely,fáradtság,gyerekek nevelése, a leginkább nehezítő ok. Viszont ha együtt sikerül lennünk, sokszor van hogy a férjemnek hamar lesz magömlése. Amit aztán szeretne vissza fogni hogy nekem is jó legyen. De aztán ha összeesik, akkor van hogy nem sikerül újra elérni az adott állapotot ami jó lenne. Így mindketten feszültté vállunk. Bennem egy újbóli aktus a félelem érzetét kelti sokszor ezek miatt. Férjemben szintén. Hogy mi lesz ha kudarcba fullad a dolog. Hogy melyikünk lesz csalódott jobban.Már nem tudom hogy lehetne ezen javítani. Annak ellenére hogy igyekszünk megbeszélni mindent.
Köszönöm a segítséget!
Kedves Levélíró!
Megértem, hogy nehéznek érzi a helyzetüket. Az Ön által leírtak sok házaspárt érintenek, a munkahelyi fáradtság, gyereknevelés, mindennapi stressz csökkentheti a szexuális vágyat és megnehezíti az intimitás fenntartását. Ez természetes dolog, és tudatos odafigyeléssel javítható. Érdemes lenne olyan időszakot találni, amikor mindketten pihentebbek és jobban rá tudnak hangolódni egymásra, próbálják meg a gyerekek felügyeletét megoldani olyankor.
A férje problémájával lehet érdemes felkeresni pár alkalomra szexuálpszichológust. A korai ejakuláció és erektilis problémák többféleképpen kezelhetőek, de ehhez ismerni kellene, mi okozza pontosan.
Ami a szexuális együttléteket illeti, fontos, hogy ne kizárólag a behatolásra koncentráljanak. A közös örömszerzés más formái is oldhatják a feszültséget. Érdemes lehet a sorrenden is változtatni, először fókuszáljanak Önre, és utána rá.
Írta, igyekeznek megbeszélni a problémákat, ami nagyon jó. De érdemes nemcsak a nehézségekről, hanem a vágyakról, fantáziákról, pozitív emlékekről is beszélni. Próbálják újraépíteni az intimitást olyan érintések, ölelések, csókok révén, amelyek nem feltétlenül vezetnek aktushoz. Ez segíthet, hogy ne legyen “kötelező” érzés az együttlét. Együtt kipróbálhatnak relaxációs vagy mindfulness gyakorlatokat, amelyek segítenek a jelen pillanatra fókuszálni, és csökkentik a teljesítménnyel kapcsolatos nyomást.
Fontos, hogy legyenek mindketten türelmesek saját magukkal és egymással is. Ezek a problémák nem véglegesek, és a megértés, együtt keresett megoldások újraépíthetik a szexuális harmóniát.
Üdvözlettel,
Sárkány AnitaHa valakinek tetszem és nekem is tetszik ő akkor egy időután ellököm magamtól és ezzel megbántom és ezen szeretnék változtatni valahogyan mert nem szeretném ellökni magamtól őt meg nem szeretném hogy rosszul érezze magát miattam.
Kedves Levélíró!
Az, hogy valakit ellöksz magadtól, gyakran összefügghet azzal, hogy félsz a közelségtől vagy attól, hogy valami elromlik. Ez nagyon gyakori érzés, és idővel megtanulható, hogyan kezeld. Az első lépés az, hogy próbálj meg magadnak megengedni, hogy lassan közeledj, és ne várj el magadtól tökéletes választ vagy megoldást. Ha úgy érzed, hogy megijedsz, az is rendben van – fontos, hogy tudd, bármikor újra próbálkozhatsz.
Ha legközelebb olyan helyzetbe kerülsz, hogy úgy érzed, távolodnál, próbálj meg őszinte lenni, akár csak annyit mondani, hogy “néha nehéz számomra, hogy közel engedjek valakit, de szeretnék ezen dolgozni.” Az őszinteséged sokat segíthet abban, hogy a másik fél is jobban megértsen téged.
Ez egy tanulási folyamat, és már az is nagy lépés, hogy most elkezdtél foglalkozni ezzel. Ha szeretnéd, beszélj erről egy olyan felnőttel, akiben megbízol, vagy akár egy szakemberrel, aki segíthet, hogy jobban megértsd az érzéseidet és a kapcsolataidat.
Üdvözlettel,
Sárkány AnitaParommal (elvaltak vagyunk), ugy szexelunk hetvegeken, hogy naturista, szex es mas erdekes videok nezese kozben izgatjuk egymas nemi szervet. Parom kedvenc sportaga a tenisz . Van egy jokepu , neki tetszo teniszezo akinek nezzuk rendszeresen a videoit.Legutobb , a teniszezo kedvenc nezese kozben a csucsra jutott.Ez a szokasunk folyamatosan alakult igy.Beteges e ez, ha nem zavar engem ?koszi a valaszt.
Kedves Levélíró!
Az, hogy mi számít atipikus szexuális szokásnak vagy normálisnak, nehezen meghatározható, hiszen a „normális” fogalma szubjektív, és sok tényezőtől függ. Hasonlóképpen, azt is nehéz egyértelműen megítélni, hogy mi számít „betegesnek”.
Amit viszont rendkívül fontosnak tartok, hogy a szexuális viselkedés minden esetben kölcsönös beleegyezésen alapuljon. Ez azt jelenti, hogy mindkét fél valódi döntési helyzetben van, szabadon és nyomás nélkül mondhat igent vagy nemet. Ha ez a feltétel teljesül, és mindkét fél számára kielégítő a kapcsolat vagy az adott viselkedés, akkor véleményem szerint nincs ok aggodalomra.
Üdvözlettel,
Sárkány AnitaÜdvözlöm!
7 éves unokám nem hajlandó bemenni 3 hete az iskolába, hisztirohama van, szeparációs szorongása van. Fizikálisan nem tudjuk magunkról lefejteni, rámcsimpaszkodik,nem enged el. Ez az állapot tarthatatlan, jövő hétre kapott pszich.hoz időpontot. De addig mit tehetnénk? Hogy tudnám mégis otthagyni az iskolában? Nem hiányozhat ennyit, már így is 30% hiányzása van. De lassan már a leckét se hajlandó megírni. Bebújik az asztal alá, nem jön ki onnan.Van esetleg valami tüzoltási technika erre, míg a eljut a kezelésre? Előre is köszönöm
Kedves Levélíró, tisztelt Szabó Szabolcsné!
Köszönjük levelét/ megkeresését. Nagyon nehéz lehet önöknek, és remélem azóta már sikerült szakemberrel egyezetnie családuknak. Sajnos egyáltalán nem biztos, hogy “szimpla” szeparációs szorongás áll a helyzet hátterében….. Ennek felderítése, kezelése, oldása mindenképpen egy hosszadalmas folyamatot előfeltételez, amely feltétlenül szakember támogatását igényli. Hogy kinél mi a célravezető (melyik -ahogy ön fogalmaz-“tűzoltó módszer), az mindig egyén-és gyermekfüggő. (rábeszéleses technika, “gyengéd erőszak”-elszakitás”, elárasztásos módszer?)
Ha gyermekpszicháter javasolja (illetve anélkül is), várjuk jelentkezését a szülőknek! Oldalunkon számos kolléga közül választhat,
várjuk szeretettel: Lengyel Katalin
Miért van az, hogyha valaki nem ad nekem elég figyelmet törődést vitát/veszekedést próbálok generálni, hogy több figyelmet és törődést kapjak? Ez valami gyermekkori trauma miatt lehet így vagy ennek mi az oka, hogy így viselkedem, mikor igazából tudom, hogy nem kellene így bánnom az emberekkel de néha nem tudom kontrollálni és inkább eltolom magamtól az embereket, minthogy megbeszéljem velük, hogy mi a baj, vagy hogy nem kapok elegendő figyelmet, kicsit olyan mint gyerekkoromban, ha el akartam érni valamit veszekedést kezdeményeztem és úgy tettem, hogy testvérem a hibás pedig semmit sem csinált, miért maradt meg ez a rossz szokás és mit lehet vele kezdeni? Miért van az, hogyha egy ember nagyon közel kerül hozzám próbálom ellökni/eltolni magamtól mintha azt akarnám hogy ne lássa senki hogy sebezhető vagyok… nem értem sokszor saját magam, ezeket a dolgokat utólag mindig megbánom de néha már túl késő vagy nem is tudom..
Kedves Vivien!
Pontosan látja a saját hibás működését, és ez nagyon jó! Felismeri, hogy vágyik a figyelemre és a törődésre és felismeri, hogy ha ezt nem kapja meg, akkor hajlamos a másikat hibáztatni, vagy hajlamos olyan indulatos helyzetet generálni, amiben esetleg megkapja a vágyott figyelmet, de ekkor már a saját rossz érzései (pl. bűntudat) miatt nem tudja ezt a helyzetben sem jól érezni magát.
A pontos válaszokhoz többet kellene tudni a családi kapcsolatairól, a kötődési mintázatairól. Elképzelhető, hogy gyerekkorában nem, vagy csak ritkán tapasztalta meg azt, hogy elfogadják úgy ahogy van, és hogy odafigyelést, törődést kap akkor is, ha nem jelzi, hogy erre van szüksége, vagy ha nem történik semmi rendkívüli.
Mivel ez a viselkedésmód rögzült Önnél, és mivel ez komoly gátját tudja képezni pl. egy párkapcsolatnak, mindenképp érdemes szakemberhez fordulnia, akár személyesen, akár online, a munkacsoportunk egy tagjával.
Jó munkát Ehhez.
Üdvözlettel;
Györe RitaTisztelt Szakember!
A problémám a következő: férjnél vagyok és szeretem a férjemet. Viszont külföldöm dolgozom és 1 hónapot otthon töltök majd 1 hónapot nem. Utóbbi időszak alatt hiányzik a párom természetesen, azonban az ő ötlete volt pár hónapja hogy próbáljuk meg a videóchat-en való szexuális kontaktot. Nekem ezzel problémám van, én ezt csak az ő kedvéért fogadtam el. Nekem ez kényelmetlen és nem élvezhető. Miután elmondtam neki ezt a dolgot, az a véleménye, hogy ha szeretem őt akkor nem csak tényleges együttlét alkalmával élvezem a szexet, hanem ezen megoldással is. Tényleg velem van a probléma? Személytelennek érzem ezt a dolgot. Hogyan tudnék ezen változtatni? Mit tehetnék, hogy megoldjam ezt a problémát?
Tanácsát előre is köszönöm!
Tisztelettel Boglárka
Kedves Boglárka!
Együttérzek önökkel, távkapcsolatban, még ha csak időszakos is, sokszor okoz nehézségeket a szexualitás megélése. Eltérő, hogy kit milyen szexuális ingerek, helyzetek hoznak izgalomba – az, hogy videochat-en ön személytelennek érzi a szexuális együttlétet, nem függ össze azzal, hogy mennyire szereti a férjét. Ezt fontos, hogy mindketten tudják, beszélgessenek az érzéseikről, szükségleteikről őszintén és ha mindketten nyitottak rá, próbáljanak meg olyan megoldást keresni, ami komfortosabb önnek is, mert az, hogy “erőlteti”, amivel önnek problémája van, nem hozza közelebb önöket egymáshoz a külön töltött időszakban. Természetesen ha ön problémának érzi és szeretne, tud azon is dolgozni, hogy komfortosabb legyen akár a videochat is, ehhez érdemes lehet szakember segítségét igénybe venni – abban az esetben, ha ez amúgy egy ön által is vágyott kapcsolódási forma lenne, amit jelenleg nem tud élvezni.
De ezen kívül is kísérletezzenek bátran más módszerekkel, sok tapasztalatot, ötletet talál online (közös játékok, applikáción keresztül irányítható segédeszközök, stb), amivel kellemes élményeket szerezhetnek és közeledhetnek egymáshoz ilyenkor is, ha erre mindkettejükben megvan az igény.
Üdvözlettel, Rita
Szabó RitaKedves Doktornő!
A gyermekem házassága megromlott,mind a ketten úgy gondolják, megpróálják megmenteni a házasságot. El kezdtek párterápiára is járni. A sajátos problémám az, hogy nagyszülőként úgy élem át a helyzetet mintha velem történik meg az egész. A két unokámhoz való kötődés nagyon szoros, mindig van bennem egy félelem, hogy elveszitem őket. A gyerekekkel közös telken lakunk, ezért napi kapcsolatban vagyunk. Egyébként nagyon jó viszonyt ápolunk, ezért félek hogy nagyszülőként elveszitem az unokákat. Természetesen reménykedek hogy megoldódig a helyzet, a párterápia is segíteni fog ebben.
A kérdésem az, normális dolog hogy úgy élem át a jelenlegi helyzetet mintha velem történik meg az egész.
Köszönöm.
Üdv.
István.
Kedves István,
Köszönjük kérdését!
Levele alapján úgy gondolom, hogy az érzések, amiket átél ebben a helyzetben helytállóak. Jó és szoros kapcsolatot ápol a gyermekével, unokáival, egy telken élnek, s napi szinten találkoznak, egymás életének a részesei. Ez a válás ha megtörténne, Önt is érintené, az Ön élete is megváltozna. Mindenesetre az jó hír, s bíztató, hogy párterápiára jár a gyermeke és az ő kedvese, s szeretnék a kapcsolatukat megmenteni. Nagyszülőként annyit tud tenni, hogy megkérdi Tőlük, hogy mit tudna tenni, hogy segítse a kapcsolatuk megerősödését (pl. Az unokákra vigyázni, hogy tudjanak kettesben elmenni.).
Amennyiben úgy érzi, hogy nehezen tudja kezelni félelmeit, javaslom, hogy keressen fel pszichológus szakembert (a honlapunkról is választahat).
Üdvözlettel:
Szabó LiliAzt szeretném megtudni, hogy a párom nárcisztikus e? 12 éve élünk együtt. Nem volt felhőtlen, de voltak szép időszakok. Most kb 2 hónappal ezelőtt kiderült, hogy írogatott más nőkkel. Úgy derült ki, hogy az egyik nő írt nekem. Azt hazudta neki a párom, hogy egyedül él, és hogy rákos daganata volt, ami miatt otthagyta a párja. Természetesen ez nem igaz. Megbocsájtottam, mivel a végén engem hibáztatott. Aztán rá egy hónapra kiderült, hogy már eközben is és folyamatosan egy másik nővel is irogatott. Kiborultam. Neki is azt írta, hogy egyedül él, és daganata miatt otthagytam. Jó pár napig magam alatt voltam, mivel már előtte igérgetett nincs más, nincs titok, szeret…
Adtam egy esélyt, de rá 2 hétre ő egy apróságon feldühödve közölte, hogy elmegy. Én rávágtam, hogy jó.
Aztán volt újra vádaskodás, féltékenység, sírás a részéről. Ez már nagyon sokszor volt. Hiába hibázott, mindig ő vádaskodott utána, aztán a sírás kb 3 órán át. Mindig megbocsájtottam. Mire számíthatok,míg lakást talál?
Kedves Ildikó! Nagyon nehéz lehet most önnek, teljesen együttérzek. A nárcisztikus személyiségzavar diagnosztizálása egy komplex folyamat, s mindenképpen szakember jelenlétét! diagnozisfelállÍtását igényli. Mivel nagyon kevés az ön által leirt információ, téves és haszontalan lenne véleménynyilvánitásba bocsájtkoznom.A konfliktusos párkapcsolat feltétlenül orvosolandó “feladat”,és ha jól értem- ha szakitottak- fontos lenne meggyászolnia/feldolgoznia a veszteségélményét….
Ha ez – hosszú távon-nehézségbe ütköze, elakadása esetén várjuk szives időpontfoglalását, jelentkezését az oldalunkon feltűntetett kollégáink valamelyikénél.
Üdvözlettel: Lengyel Kata
Lengyel KatalinGyerekkoromban szexuális bántalmazás ért több alkalommal, több személy által. Az egyikükkel való találkozás felszabadította az addig törölt emlékeimet, mert újra közeledett hozzám. Mindketten kamaszok voltunk, amikor a bántalmazást elkövette, érzelmileg kötődni kezdtem hozzá, ami a jelenben sem volt másként, a nemrég történt találkozás pillanatában és az azt követő időszakban nem tudtam nélküle élni, öngyilkos akartam lenni a hiányában. Éreztem, hogy ez nem jó. A volt barátomnak tekintettem, de lassan rájöttem, hogy nem az volt. A környezetem nehezen hiszi el, azt gondolják, hogy a fantáziám szüleménye, mert másmilyennek ismerik őt. Pszichiáternek meséltem erről, nyugtatót írt fel, jelenleg szedem. Nagyon fáj, amikor az emberek azt hiszik, hogy hazudok, kitalálom, így rettentően nehéz feldolgoznom. Azt hiszik, hogy rosszul emlékszek, biztosan nem bántalmazott senkise, pedig igen. 13, 16 és 17 éves koromban. Úgy érzem, teljesen magamra maradtam.
Kedves Levélíró,
Nagyon nehéz lehet Önnek, hogy a környezete megkérdőjelezi Önt a bántalmazás valódiságában. Sajnos sok esetben nemcsak a trauma átélésével, a bántalmazás élményével kell megküzdenie az áldozatoknak, hanem a környezete kételkedő hozzáállásával is. A bántalmazóval kapcsolatos ambivalens (negatìv mellett pozitív érzelmek is egyszerre vannak jelen) érzések is megjelenhetnek ebben a helyzetben, s egy hosszabb folyamat eredményeként lehet a történéseket feldolgozni. Az nagyon jó, hogy pszichiáternél már járt, s gyógyszert szed. Érdemes lenne a Nane egyesülettel felvennie a kapcsolatot, ahol csoportos foglalkozásokat is szerveznek erőszakot elszenvedett nőknek, illetve egyéb formában is segítenek. Egyéni terápiát tb alapon is tudna igénybe venni a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban, vagy magán úton is kereshet szakembert (szakembereink közül is többen foglalkoznak bántalmazotakkal).
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot. Egy olyan problémám lenne hogy a paromnak van egy húga viszont a kapcsolatunk elején nagyon furán viselkedtek egymással, történt olyan dolog hogy a párom a húga feneket csapkodta illetve egymás előtt fehérnemű be jarkalnak de már úgy hogy majdnem meztelenül, történt olyan is, hogy a húga a párom ölébe ült miközben én ott voltam, egy ágyban aludtak. Azt tudni kell hogy a parom 33 éves a húga pedig 28. És engem ez az egész nagyon zavar és nem tudom elengedni, megbeszéltük már a párommal hogy engem nagyon zavar és már oda figyel a dolgokra de egyáltalán nem tudom elengedni és ha meglátom a húgát vagy beszélgetnek akkor rögtön veszekedést generál köztünk ez a téma. Kérem
Segítsen valami megoldást találni! Előre is köszönöm!
Kedves Amanda! A testvér- kapcsolatok milyensége, mélysége igen eltérő s kultúránként és családonként is változhat. Érdemes lenne önnek szakembereink közül választva átbeszéni ellenérzete okát és részleteit. …..Oldalunkon tett látogatása folyamán számos szakemberünk közül választhat, várjuk szeretettel rendelési időpontjaink valamelyikén,,, Üdv: Lengyel Katalin
Üdvözlöm!
A problémám az exféltékenység, ami már olyan méreteket ölt, annyira beférkőzött a gondolataimba, hogy nem tudok szabadulni ettől a kellemetlen, gyötrő érzéstől. A jelenlegi párom 3 hónapja ismertem meg, megismerkedésünkkor a közvetlen szomszédja volt az exe, így többször láttam személyesen is. Ezután elkezdtem róla kérdezősködni, kutakodni az interneten is. Sajnos túl sok információval rendelkezem róla, ami nem kellett volna. Sosem akartam volna vele találkozni, ennyi információt megtudni róla. A párom azóta elköltözött, hogy a kedvemre tegyen, de nem tudok szabadulni ettől a rossz érzéstől. Olyan, mintha “megcsalt” volna vele, pedig abszurd tudom, hisz időben előttem volt. Mit tudnék tenni, hogy elmúljon igazából, valóban ez a rossz érzésem, és ne csak mondjam? Többször elhatároztam magam, de nem segít. Belül ugyanúgy gyötrődöm és kínoz ez az érzés, hogy vele volt. A többi exe nem zavar, hisz nem tudom kihez társítani a dolgokat. Szorongok emiatt.
Kedves Timea!
Együttérzek önnel, nincs könnyű helyzetben. Ha a kellemetlen, én-gyengitő, folytonosan beszüremkedő gondolatok ennyire nehezÍtik mindennapjait, biztos hogy még nehezebb a koncentráció az életvezetésében. A ex-ével kapcsolatos féltékenysége, ha extrém módon gyengiti mindennepjait- mindenképpen javaslom szakember felkeresését. Oldalunkon számos szakember közül választhat, várjuk szives megkeresését.
Üdvözlettel
Lengyel Katalin
