Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Üdvözlöm. Közel 50 éves férfi vagyok, házasságban élek, van egy 13 éves fiunk aki autista. 11 éve kaptuk az autizmus diagnózist, akkor gyökeresen megváltozott az életünk. A feleségem maradt otthon, én lettem a családfenntartó és vagyok a mai napig. Sokat dolgozom, hogy meg tudjak adni mindent, amit lehet. A kapcsolatunk gyakorlatilag 10 éve kihűlt, lakótársként élünk együtt a feleségemmel. A fő problémám az, hogy eredetileg nem szerettem volna gyereket, mégis belementem, és a félelmem beigazolódott, nem egészséges a gyermekünk. Nem tudok mit kezdeni a bűntudattal, mert a fiam életét is (azzal hogy betegen kell élnie) és a család életét is gyakorlatilag tönkretettem. A válást már eldöntöttem, de a bűntudattól az sem fog megszabadítani. Igazából egy csapdában érzem magam, amit magamnak készítettem, és nincs kijárat. A kérdésem az, hogy merre érdemes elindulnom (egyáltalán érdemes-e), mert jelenleg semmi értelmét nem látom az életnek.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy nehezen élheti meg a mindennapokat a családjával. Én azt javasolnám, hogy keressen egy olyan tanácsadó vagy klinikus szakpszichológust, aki autizmusban is jártas, vannak már magánrendelők is, ahol autizmusra specializálódott pszichológusok rendelnek. Itt el tudná mondani, hogy mi minden miatt van bűntudata, s miért érzi magát csapdában, s milyen lehetőségekben gondolkodik.
Üdvözlettel:
Szabó LiliVan egy lány legjobb barátom. Évente 1-2-szer találkozunk (ő pesti, én pécsi), ezért ilyenkor mindig egy várost fedezünk fel, megszállunk, majd hazamegyünk. Mikor mellette vagyok, boldog vagyok. Felhőtlenül nevetünk, töltekezünk egymásból. Eddig mindegyik útunk alatt volt barátja, de elmondta, hogy ha nem lenne, akkor részéről minden mehetne testileg. Ezekből azt gondoltam, hogy lelkileg is. Szerelmes lettem belé. Minden, ami nekem kellett egy kapcsolathoz, meg volt benne. Szakított a barátjával, mondván, hogy vele nem mosolyog olyan felhőtlenül, mint velem. Erre 1-2 hétre átjött. Csókolóztunk, de többet nem érzett helyesnek, hisz nem dolgozta fel az exét. Összezavarodtam. Nem tudom, miért nem akar. Nem tudom, miért csak barát akar lenni. Haragszom magamra is, barátként sem akarom elveszteni. Továbbá rég nem volt olyan, hogy valaki iránt így érezzek, hogy bármit megtennék érte, és mire végre jön egy ilyen nő, az sem akar összejönni. Nem tudom, mi tévő legyek.
Kedves Gergő!Köszönjük megtisztelő levelét és őszinteségét.A barát versus párkapcsolat dilemmája gyakori jelenség és feszitő helyzetet tud generálni. Fontos tudnia- és biztos tudja is- hogy a barátságból születhetnek nagy szerelmek és van olyan is hogy elég egy szikra és szenvedélyszerelem alakul ki két ember között. A lényeg, hogy verbalizálja, azaz- ha alkalma lesz/ van rá- őszintén mondja el hogy mit érez.(óvatosan, ne zúditsa rá).
Barátnője pedig nagy fair play módjára viszonyult önhöz, hizsen amig nem zárta le előző kapcsoltát, nem kockázattta hogy összetörje a szivét, s nem tartotta önmagát késznek egy újabb kapcsolatra.
Nagyon remélem hogy rendeződik önök között mindez és a barátságuk megmarad. Ha bármilyen nehezitő körülmény történne, vagy csak szimplán önismeretre/ önfejlesztésre lenne szüksége, várjuk szerettel oldalukon számos kiváló kollégánk közül választhat.
Üdvözlettel: Lengyel Katalin
Van egy lány legjobb barátom. Évente 2-3 alkalommal tudunk találkozni (ő pesti, én pécsi). Minden, ami számomra egy kapcsolathoz kell, benne megtaláltam. Ez kölcsönösnek is tűnt. Egymásból töltekezünk, felszabadultak és boldog vagyunk egymás mellett. Ritka találkozások révén mindig egy ismeretlen városba utazunk, szállunk meg, és fedezzük fel. Mindig volt barátja, legutóbb mondta is, hogy ha nem lenne, akkor mehetne részéről minden. Nemrégiben szakított, mondván mellette nem mosolygott olyan felhőtlenül, mint velem. Rá 2-3 hétre átjött. Megcsókoltam. Szerelemből. De nem érezte helyén valónak, hogy bármi több legyen, nem dolgozta fel az exét.
Össze vagyok zavarodva, hogy mit szeretne. Nehezen fogadom el azt is, hogy csak barát akar maradni. Haragszom is magamra. Elveszteni sem akarom, mint barát. Az is zavar, hogy régen nem volt olyan nő az életemben, akiért igazán küzdeni akartam volna, mindent megtenni érte, most igen, erre ez sem akar össze jönni :/.
Kedves Levélíró!
Egész biztos, hogy nem könnyű ez a helyzet. A ritka, mégis intenzív találkozások és a lány korábbi kijelentései könnyen erősíthették azt az érzést, hogy akár több is lehetne Önök között. Ilyen előzmények után teljesen érthető, hogy a csók után más reakciót várt.
A jelenlegi viselkedése azonban elég egyértelmű: most nem szeretne továbblépni a barátságnál. Ennek oka lehet, hogy még nem rendeződött benne a korábbi kapcsolata, de ugyanúgy az is, hogy egyszerűen nem szeretne jelenleg romantikus irányba menni, még akkor sem, ha az Ön felé érzett közelség ezt korábban nem zárta ki.
A saját érzései is érthetők: az ilyen helyzetekben gyakori a zavarodottság, a düh vagy akár az önmagára irányuló harag is. Érdemes átgondolnia, tud-e úgy barátként jelen maradni mellette, hogy ez Önnek ne jelentsen folyamatos érzelmi terhet. Ha ezt most nehéznek érzi, teljesen rendben van, ha kicsit hátrébb lép – a saját határainak tisztázása ugyanolyan fontos, mint az övéinek elfogadása.
A kapcsolatok akkor működnek jól, ha mindkét fél hasonló szándékkal van jelen és egyértelműen jelzi azt. Nemcsak lehetőség van benne, hanem tettek, kölcsönös érdeklődés, és jelenlét. Hogy ez a későbbiekben ezzel a lánnyal alakul-e tovább, vagy más irányt vesz, idővel kiderül, azonban a kölcsönösség elengedhetetlen.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaSzép napot! Járok pszichológushoz, de úgy érzem lekicsinyíti a problémáimat. Régóta küzdök a hangulatom ingadozásával. Hirtelen harag után vagy csak simán is órákra vagy napokra depresszív állapotba kerülök és folyamatosan üresnek érzem magam. Semmi emlékem nincsen, úgy érzem magam minden nap mint egy robot. A tanulmányaimra is hatással van és folyamatosan szuicid gondolataim vannak. Annyira egyedül érzem magam. Van, hogy 2-3 napig viszonylag stabil állapotban vagyok, vagyis úgy érzem csak létezek de nem élek. Nem tudom mitévő legyek. Szeretnék boldog lenni. Annyira félek attól, hogy mindenki el fog hagyni, de mégis ellököm őket magamtól. Úgy érzem, már az alkoholtól se tudok boldog lenni, egyszerűen semmitől. Rengeteget szorongok, félek az emberektől, félek mindentől. Nem tudom kiben bízhatok meg. Félek magamtól.
Kedves Léna!
Nagyon sajnálom, hogy ilyen nehéz érzésekkel küzd jelenleg, ez nagyon ijesztő lehet. A leírt állapotok – a hirtelen hangulatingadozások, a tartós ürességérzés, a motiválatlanság, az emlékezetkiesés, a szorongás és különösen a visszatérő szuicid gondolatok – rendkívül megterhelőek lehetnek, és teljesen érthető, hogy emiatt egyedül érzi magát, és bizonytalan abban, hogyan tovább. Azt is nagyon fontos kiemelni, hogy nem Ön reagál „rosszul”: ezek a tünetek valódi lelki szenvedést jeleznek, amelyekhez szakmai segítségre van szükség. Arra biztatom, hogy mindezt mielőbb beszélje át a jelenlegi pszichológusával, még akkor is, ha úgy érzi, néha lekicsinyíti a problémáit. Ezek olyan jellegű és súlyosságú tünetek, amelyeknél a pszichológus feladata az, hogy tovább irányítsa Önt a megfelelő szakemberhez. A leírása alapján pszichiáter vagy klinikai szakpszichológus bevonása mindenképpen indokolt – amennyiben a szuicid gondolatok felerősödnek, a Kék vonal azonnali segítséget tud nyújtani: https://kek-vonal.hu/
Amennyiben a pszichológusa valamiért nem tud segíteni, a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban, illetve családsegítőben is kaphat segítséget. Nagyon sok erőt kívánok önnek, remélem, hogy mihamarabb megkapja a segítséget, amire szüksége van!
Üdvözlettel, Rita
Szabó Rita
Kedves Pszichológus!
Ha elkerülő kötődéssel rendelkezem, amit eddig nem tudatosítottam magamban, illetve lehet, hogy még előnyként is éltem meg, azon hogyan érdemes elkezdeni változtatni? Azt érzem, most már készen állok, s igényt érzek az iránt, hogy nyitottan kapcsolódjak mind barátilag másokhoz, mind egy párkapcsolatban a partneremhez. Mindez viszont annyira ijesztőnek tűnik elsőre, s nem szeretném azt érezni, hogy valamit elhamarkodottan lépek meg vagy nem önazonosan élek meg, csak azért, mert félelemből cselekszem. Hogyan lehet ezen elkezdeni mikrolépésekben változtatni, úgy hogy érezhető legyen a fejlődés a kapcsolataimban? Hogyan tudnám a kommunikációmban is kifejezni a nyitottságomat?
Kedves Levélíró!
Az elkerülő kötődés felismerése önmagában is jelentős előrelépés, mert ettől kezdve már nem „automatikusan” reagál, hanem tudatosabban észreveszi, mi történik Önben. Az ilyen működésmód általában valamilyen korai tapasztalatra adott alkalmazkodási forma volt, ezért természetes, hogy a nyitottabb kapcsolódás egyszerre vonzó és félelmetes.
A változtatást érdemes nem a „nagy áttörések” felől, hanem a hétköznapi helyzetek szintjén kezdeni. Ilyen lehet például, ha egy kicsivel hosszabban marad benne egy személyesebb beszélgetésben, mint ahogy első érzésre tenné, vagy ha engedi, hogy valaki közelebb kerüljön anélkül, hogy előre vetítené, mi lesz ennek a következménye. Ezek a mikrolépések lassan, de stabilan alakítják át a kapcsolódási mintákat.
A kommunikációban sokat jelenthet, ha egyszerűen megfogalmazza, hol tart éppen: például hogy fontos Önnek a kapcsolat, de időnként nehéz a megnyílás, és dolgozik azon, hogy jelen tudjon maradni. Ez őszinte, egyenes, és nem terhel a másikra túlzott elvárást.
Ha úgy érzi, hogy a félelmek időnként mégis túl erősek, hasznos lehet szakemberrel együtt átnézni, honnan erednek ezek a reakciók, és hogyan lehet őket biztonságosabb élménnyé alakítani. Ez sokszor nemcsak a kapcsolatait, hanem az önmagához való viszonyát is rendezettebbé teszi.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaTisztelt Szakértő!
Nagynéném kapcsán szeretnék diagnózist kérni!
71 éves és a lánya szerint téveszméi vannak,hogy feltörték a telefonját.
Ordítoznak egymással és elvileg neki akart menni a lányának.
Hiába akartam őket békíteni senki nem enged az igazából.
Három generáció él egy házban,most a lánya költözni akar,magára hagyva az erős stresszel küzdő anyukáját.
Meghallgattam a nénikémet is,nekem az jött át,hogy nincs neki egy hely ahová el tudna nyugalomba vonulni,mert a férjével is évek óta rossz a viszonya.Sokat türt és nyelt az évek alatt és mostanra robbant,de ez elfajult addig,hogy nem értik meg egymást és nem tudnak szeretettel fordulni egymás felé.
Lehet ez a nénikémnél bipoláris zavar?Hogyan tudok segíteni neki?
Köszönöm szépen a válaszát előre is!!!
Eszter
Kedves Eszter,
Köszönöm a levelét!
Levele alapján sajnos nem lehet diagnosztizálni. Idős korban agyi eredetű betegség, demencia hatására is lehetnek hallucinációs vagy hangulatváltozásos tünetek. Mindenképpen pszichiátriai kivizsgálás lenne szükséges, ahol demenciavizsgálatot is végeznek. A területileg illetékes pszichiátriai gondozóban tb alapon kapnak ellátást.
Üdvözlettel:
Szabó LiliSzép napot! Segítséget kérnék … immár 2 éve 3 gyermekes anyaként 20 ev házasság után elváltam, volt ferjem személyiség zavart állapítottak meg fiatalon.A gyermekeimet akik imádtak, teljesen ellenem hangolta,bírósági végzés váltott nevelés sosem jött létre , apuka szerint ha nem akarnak menni s gyermekeink hozzám, megtehetik , és nem tud mit tenni! Fiatalabb párom van együtt élünk 2 éve, rá hivatkozva nem akarnak jönni kislányom 12, kisfiam 15évesek,az a kikötés, ha nincs itt akkor jönnek ha itt van nem fognak! Hiába próbálom el elmondani nekik ,hogy közös az otthonunk, nem lehet kitenni senkit az utcára. Hajthatatlanok.. pár órára tudok csak velük talakozni , vásárolok nekik , kocsikazunk, de semmi több. Mióta kimondtam hogy szeretnék elválni az édes apjuktól, megtiltotta nekik hogy velem aludjanak, azóta én vagyok a rossz aki szétszedte a családot a szemükben, és ez nagyon fáj, mert én csak óvni akartam őket a sok feszültség, veszekedések miatt. Rengeteget sírok értük, nem tudom mit
Kedves Andrea!
Együttérzek, hogy édesanyaként milyen nehéz lehet a gyermekeivel való megváltozott kapcsolata, hogy így elzárkóznak Ön elől. Nagyon nehéz lehet elfogadni ezt a helyzetet és ugyanakkor megtartani a hitét, reményét abban, hogy lehet még jobb a helyzet.
Fontos még tudnia, hogy a válás minden család életében krízishelyzet és minden érintettnek nagyon nehéz időszak, időre és türelemre van szükségük, hogy feldolgozzák az azzal járó veszteségeket. Mind Önöknek, szülőknek, mind a gyerekeknek segítségre lehet szükségük, hogy elfogadják és alkalmazkodjanak az újonnan kialakult helyzethez.
Javaslatom szerint szüksége lenne egy pszichológus szakember segítségét kérni, hogy fel tudja dolgozni a kialakult helyzet okozta veszteségeket és aki segíthet az előrelépésben, a gyermekeivel és a volt férjével való együttműködőbb kapcsolat kialakításában.
Remélem megtalálja a megfelelő segítséget, a megfelelő szakembert!
Üdvözlettel: Kovács Gábor – pszichológus
, hogy milyen lehetőségei vannak a kapcsolat rendezése érdekében.
Remélem megtalálja a megfelelő szakembert!
Üdvözlettel: Onlinepszichológus team
Szilágyi Boglárka vagyok 18 éves Törökszentmiklóson lakom és én már 1 éve szenvedel szorongásban és depresszióban és szeretném az önnök segítségét kérni mert nagyon szükségem lenne rá és a depresszióm oka a gyermek kori traumáim, az iskolai és a családi próblémák miatt szenvedek és szorongok is emiatt raadásul aludni sem bírok rendesen hónapok óta és szinte úgy érzem hogy nem kapok levegőt magam körül hogy nem érzem magamat biztonságban és raadásul bántom magamat és szeretném hogy ha segítenének rajttam.
Kedves Boglárka!
Nagyon sajnálom, hogy ilyen nehéz érzésekkel kell megküzdenie jelenleg, de nagyon bátor, hogy mert segítséget kérni! A problémák, amikről beszámol, átfogó kezelést igényelnek, ezért mindenképpen javaslom pszichiáter felkeresést! Az ilyen mértékű szorongás és depresszió, az önsértés mind nagyon komoly nehézségek, amikkel nem kell egyedül megküzdenie! Ha megoldható, klinikai szakpszichológus vezetésével egyéni terápiát javasolnék a pszichiáterrel való munka mellé – az oldalunkon Szabó Lili kolléganőmet ajánlom, akinél talál szabad időpontot:
Amennyiben anyagi lehetőségei ezt nem engedik, a területileg illetékes pszichiátriai gondozóban vagy a helyi családsegítő köztpontban is tu segítséget kérni – ingyenesen, bár valószínűleg várólistával. Az iskolapszichológussal is érdemes lehet konzultálni, hogy hogyan tudja bevonni a családját, vagy milyen lehetőségei vannak helyileg. Amennyiben azt érzi, hogy ismét kárt tenne magában, kérem, hogy hívja a 112-t, vagy a Kék Vonalat (https://kek-vonal.hu/ ; 116-111), ahol azonnali telefonos, vagy fizikai segítséget nyújtanak önnek!
Nagyon bátor Boglárka, hogy segítséget kért, arra kérem, hogy folytassa ezt az utat a fent megjelölt lehetőségeken, hogy meg is kapja azt, amire szüksége van!
Sok erőt kívánok önnek!
Üdvözlettel, Rita
Szabó RitaÜdvözlöm!Sok tmát válaszhattam volna még, pl kom. problémák vagy krízis helyzetek.Válok 17év után, kihűlt a kapcsolatunk. 2lányom van egy közös, 15éves, és egy akit 5éves kora óta neveltünk, Ő most 23. A kisebbik lányommal, nehezen találom a hangot, régebben is így volt, de most jobban érzem. Illetve nem tudja elfogadni az új kapcsolatom, egyenlőre elzárkozik minden közös program lehetőség elől, de lehet h még korai, kb fél éve nem élek velük. Nem tudom, hogyan erősíthetném a kapcsulatunkat, vagy mi a jó irány.Nem akarok kilépni az életéből, nem akarom leveszíteni jobban. Tudom semmi nem lesz olyan mint régen, nem egy új, számomra idilli családi állapotot szeretnék létrehozni. A új páromnak is van két gyereke, ők nagyon elfogadnak engem, talán túlságosan is.Ez néha zavarba ejtő számomra , illetve lelki ismeret furdalást okoz. A gyerekek már találkoztak, egy suliba járnak,jóban vannak. Lehet türelmesebbenk kell lennem, illetve szeretném megérteni a lányom érzelmeit. Köszönöm
Kedves József!
A válás minden család életében krízishelyzet és minden érintettnek időre és türelemre van szüksége, hogy feldolgozza az azzal járó veszteségeket. Mind Önöknek, szülőknek, mind a gyerekeknek segítségre lehet szükségük, hogy elfogadják és alkalmazkodjanak az újonnan kialakult helyzethez.
Amennyiben javítani szeretne a lányaival való kapcsolatán, szüksége lenne egy pszichológus szakember segítségét kérni és pár alkalommal konzultálni arról, hogy milyen lehetőségei vannak a kapcsolat rendezése érdekében.
Remélem megtalálja a megfelelő szakembert!
Üdvözlettel: Onlinepszichológus team
Kovács GáborA párommal 15 éve ismertük meg egymást. Két éve kapcsolat lett belőle, és egy év távkapcsolat után kiköltöztem hozzá külföldre, bár eredetileg sosem akartam. A kapcsolatot végig feszítette a két család különbsége: az övé tehetős és pénzorientált, az enyém szerény, de családcentrikus. A szülei sosem fogadtak el, folyton a pénz dominált, ami nélkül nem kellettem. Menekült a felelősség elől. Én túlságosan erőltettem a gyerekvállalást, ami blokkolta őt. Hónapok küzdelme után munkát találtam, most indulhatott volna a közös életünk, de ő ekkor azt mondta, nem akar gyereket, csak lakótárs maradna, mert a szülei meggyőzték, hogy kihasználom. Amíg én azon küzdöttem, hogy elfogadjanak a munkában, hogy legyen közös jövőnk, addig ő a szüleivel konzultálva hátbaszúrt.Összeomlottam, feladtam minden munkát és biztonságot. ő nem érti miért mondtam fel, én nem értem miért tette ezt.Nélküle nem akarom külföldöt.
Van esélyünk még a kapcsolat megmentésére, vagy a szülői nyomás miatt már túl késő?
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne megkérdeznie a párját, hogy párterápiás foglalkizáson részt venne-e. Itt kiderülne, hogy megmenthető-e a kapcsolat, van-e jövője. Amennyiben elzárkózik e lehetőség elől, akkor is érdemes visszakérdezni, hogy végleges e a döntése a kapcsolatukat illetően.
Üdvözlettel:
Szabó LiliSzeretném leírni, mi okoz mostanában komoly problémát a házasságomban.
A férjem minden este hosszasan beszél az édesanyjával, és úgy érzem, hogy szinte mindenben az ő tanácsaira hallgat. Emiatt gyakran kerülünk vitába, mert sok döntésben az anyja véleménye fontosabb neki, mint az enyém.
Ezek a helyzetek egyre gyakoribbak, és emiatt rengeteg feszültség és veszekedés van közöttünk. Úgy érzem, ez a befolyás fokozatosan tönkretette a kapcsolatunkat, és már nem tudom, hogyan lehetne ezen változtatni. azt mondja nem akar este beszélni az anyjával de ahogy meghalja hogy a konyhaba megy mar fut is oda hozzá ! amikor munka után haza jön nem én vagyok az első akivel beszel hanem az anyja ! és ha ezt elmondom neki hogy zavar en meg vagyok az őrült es hogy ő nem beszelhet a sajat anyjaval
Szeretném jobban megérteni, miért alakult ez így, és hogyan tudnám kezelni ezt a helyzetet.
Kedves Kérdező,
Köszönjük levelét!
Megértem, hogy össze van zavarodva, s problémaként éli meg a férje visekedését. Levele alapján érdemes lenne a férje leválási nehézségéről párterápiás ülésen belül beszélni. Arról nem íírt, hogy mikor megismerkedtek, akkor mit tapasztalt, vagy ez a folyamatos kapcsolattartás hogyan alakult ki.
Két blogcikkünkben is foglalkozunk a leírt problémával:
Amennyiben a férje nem szeretne párterápián részt venni, egyéni tanácsadás lenne javasolt Önnek, a probléma mélyebb megértéséhez. Szakembereink is szívesen a rendelkezésére állnak ebben.
Üdvözlettel:
Szabó Lili
Tisztelt Cím!
Segítséget szeretnék kérni. Kisfiam 3,5 éves, most szeptemberben kezdte az óvodát, előtte 1 évig bölcsődés volt. Okos, értelmes, érdeklődő kisfiú, szépen beszél. Amióta oviba jár nagyon sok panasz van a magatartására. A bölcsiben kisebb problémák voltak csak vele, jellemzően harapott vagy csípett, de közel nem volt rá annyi panasz, mint az elmúlt 1,5 hónapban. Az óvodában mindennaposak a problémák és igen széles skálán mozognak. Olyan dolgokat tesz és mond, amit előtte soha. Például lökdösődik, verekszik, üt és még sorolhatnám. Itthon nyugodt körülmények között élünk, nem érte semmilyen trauma sem őt. Én magam is nehezen viselem már ezt a dolgot, főleg azt, hogy mindezt a folyosón közlik az óvónők minden éppen ott lévő személy előtt, amit rettenetesen megalázónak érzek. Sokat beszélünk vele itthon, tudja, hogy mit szabad és mit nem és mégis egyre rosszabb a helyzet.
Köszönettel,
JV
Kedves Vivien, köszönöm levelét,
Javaslom, hogy mindenképpen egyeztessen az óvodapedagógusokkal, melyben leszögezi, hogy négyszemközti beszélgetést szeretne! Annál is inkább, hogy mindez- azon túl hogy megalázó- a személyiség jogokat sérti, ha fennhangon “panasz érkezik gyermekére- az csak ÖNre tartozik. Mindenképpen kezdeményezzen az óvónőkkel konzultációt,- akár vezetőségi találkozót is-, hiszen a gyermekében lezajló folyamatos negativ viselkedésváltoznak számos oka lehet…. (Ki tudja mi történik, történik e valami a csoportszobában?)
Nyilván nem vádskodni szükséges,(én sem szeretnék feltételezésekbe bocsájtkozni),,, hanem információt “szerezni”a felnőtt személyzettől az IgazgatóNő + Édesapa jelenlétében történő egyeztetés keretében…
Üdv: Lengyel Kata
Lengyel KatalinÜdvözlöm! A segítségét szeretném kérni. Párommal 3 hónapja vagyunk együtt, intenzív kapcsolat, minden nap találkoztunk. Gyermekkori szerelme vegyok, 30 évet várt rám. Idén váltam el és egymásra találtunk. Csodálatos szerelem alakult ki köztünk! Mindketten azt kaptuk a másiktól, amire vágytunk! Szerelmet, odafigyelést, törődést, romantikát. Elondása szerint kb 1 éve volt egy nagyon nehéz időszaka, párkapcsolati csalódások, anyagi gondok, akkor mély depresszióba esett, 1 hónap alatt 10 kilót fogyott. Egyedül építette újra önmagát. Az utóbbi napokban megváltozott, kedvetlen, fáradt lett. Azt mondta nem veüünk van a baj, szeret, de benne történt ismét valami. Semmi nem érdekli, csak be akar fordulni, egyedül lenni és kért, hogy adjak neki időt, legyek türelmes. De azt nem mpondta meg, meddig várjak. Én megígértem neki, hogy türelmes leszek, várok, megértem, mert nem fogadja el a segítséget. De én majd belehalok a kilátástalanságba, nagyon hiányzik, nem tudom mi van vele. Mit tegyek?
Kedves Levélíró!
Megértem, hogy nehéznek és bizonytalannak éli meg a helyzetet. Az, hogy a párjának korábban is volt hasonló időszaka, arra utalhat, hogy most ismét valamilyen belső teherrel küzd, ami nem Önnek vagy a kapcsolatuknak szól. Ilyenkor gyakori, hogy valaki visszahúzódik, mert átmenetileg nincs ereje kapcsolódni, még akkor sem, ha az érzései ettől nem változnak.
Az, hogy türelmet ígért valószínűleg segítség számára. Ugyanakkor fontos, hogy a saját érzései és szükségletei is helyet kapjanak ebben a helyzetben. Nyugodtan megoszthatja vele, hogy mellette áll, de ez az időszak Önnek is megterhelő.
Ha a mostani állapota hasonlít a korábbi depresszív időszakára, érdemes lehet finoman javasolni neki, hogy kérjen szakmai segítséget (pszichológus, pszichiáter), amikor erre nyitott.
A visszahúzódás önmagában nem jelenti a kapcsolat gyengülését, inkább azt, hogy a másiknak időre van szüksége ahhoz, hogy újra kiegyensúlyozottan tudjon jelen lenni.
Nehéz ebben a helyzetben egyértelmű tanácsot adni. Fontosnak tartom, hogy ne várjunk el többet a másiktól, mint amire épp képes, ugyanakkor ne is hagyjuk teljesen magára. A támogató, de nem tolakodó jelenlét sokat számíthat. Ha pedig Ön érzi úgy, hogy szeretné jobban átlátni a saját érzéseit és határait, érdemes lehet pszichológushoz fordulnia, aki ebben támogatást tud nyújtani.
Üdvözlettel:
Sárkány AnitaA baratnőmmel már többször szétmentünk es újra kezdtük most, szerinte gyerekes vagyok és azt mondta, hogy nem változtam csak mondom hogy változok. Nem akarom őt elveszíteni es azt akarom hogy lássa hogy komolyan veszem én is és, hogy ne adja fel köztünk? Előrre is köszönöm a segítséget.
Kedves Balázs!
Érthető, hogy szeretné megtartani a kapcsolatát, és fontos Önnek, hogy párja lássa: komolyan gondolja a változást. Ugyanakkor tartós, valódi változás csak akkor lehetséges, ha az belső indíttatásból fakad – vagyis nem csupán azért történik, mert a másik fél ezt elvárja, hanem mert Ön is úgy érzi, hogy szeretne bizonyos dolgokban fejlődni.
Ha a változás elsősorban a kapcsolat elvesztésétől való félelemből születik, az hosszú távon kimerítő lehet, és nem feltétlenül vezet valódi eredményhez. Érdemes lehet átgondolnia, hogy mit szeretne Ön önmagától, mit jelentene az érettebb működés az Ön számára, és milyen irányban érezne valódi motivációt a fejlődésre.
Ebben a folyamatban sokat segíthet egy pszichológussal való beszélgetés, aki támogatni tudja abban, hogy jobban megértse önmagát és a párkapcsolati helyzetét.
Üdv, Rita
Szabó RitaTisztelt Pszichológus!
A feleségemmel válófélben vagyunk, és korábban jártunk párterápián is. Egy alkalommal, amikor csak én és a terapeuta voltunk jelen, ő azt mondta nekem: „Szegény feleséged, mert nem veszi észre az a bizonyos harmadik fél.”
Akkor csak kissé rosszul esett, de most, utólag visszagondolva, nem tudom pontosan, hogyan értelmezzem ezt a kijelentést.
Érdekelne a szakmai véleménye: egy ilyen megjegyzés belefér-e a terapeuta részéről, illetve mit jelenthet ez pszichológiai vagy kommunikációs szempontból. Nem tudom, részrehajlásról, empátiáról, vagy inkább szerencsétlen megfogalmazásról lehetett-e szó.
Előre is köszönöm, ha segít értelmezni ezt a helyzetet.
Üdvözlettel!
Kedves Kérdező,
Köszönjük a levelét!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes lenne a párterapeutától megkérdeznie akár 2 személyes helyzetben, akár levélben, hogy ő hogyan értette ezt a mondatot abban a helyzetben. Én mindenképpen arra szeretném bátorítani, hogy ha legközelebb is előfordulna egy olyan szituáció, ahol nem tudja, hogy mire vonatkozik az adott mondat, akkor kérdezzen ott rögtön.
Sajnos én nem ismerem a körülményeket, ìgy nem tudom megmondani, hogy mi lehet e mondat mögött.
Üdvözlettel:
Szabó Lili
