Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
2024.12.20 - 2025.01.05-ig
a kérdés feltevés szünetel.
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
2024.12.20 - 2025.01.05-ig a kérdés feltevés szünetel.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, Ugyan annak a pszichológusnak lehet válaszolni ezután is, utalva a korábbi levelezésre.
4, Érdemes tudni, hogy a hosszas levélváltások szakmai szempontból kerülendők.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Üdvözlöm
Párommal együtt éltünk Angliában, én visszaköltöztem Mo-ra. Nem mondtuk ki, hogy vége van de azt se, hogy együtt vagyunk. Valójában magam sem tudom, hogy lenne a legjobb. Rengeteget veszekedtünk, de voltak jó dolgok is. Mindig mindenért én voltam a hibás, hogy semmit nem tettem érte ő pedig megadott nekem mindent..
Jelenleg azzal fenyegetőzik, hogy megöli magát és a sokadik Frontint szedi be a mai nap folyamán..
Nem eszik, nem alszik. Neki szeretnék leginkább segítséget kérni, mert ez nem normális amit csinál.
Tudom az sem normális amit én csinálok,hogy nem tudom eldönteni, hogy akarom-e őt.
Neki minden napja azzal telt,hogy boldoggá tegyen én meg nem törődtem vele.
Nagyon hazavágytam,de attól is félek milyen lesz egyedül nélküle.Ő pedig retteg egyedül nélkülem.
Nem képes semmire egyedül.Nagyon labilis az idegrendszere, volt mikor meg is vert és rengeteget üvöltözött ha nem foglalkoztam vele.
Ha kimondanám/nánk hogy legyen vége nem tudom mit tenne.Én vagyok a mindene
Kedves Attila!
A “se veled, se nélküled” kapcsolat felörli mind a két felet. Párja sem tud élni, Ön sem tud nyugodtan élni. A bizonytalanság az egyik legnehezebben elviselhető állapot. Ráadások több ezer kilóméterrel van a párjától, ami még jobban nehezíti a helyzetet.
Mivel nincs információ a levelében arról, hogy legbelül mi van a párjában, milyen gondolatok, fantáziák, érzések kavarognak benne, milyen gyermekkori traumák lehettek az életében, amik most aktiválódhattak, most milyenélethelyzetben van, van-e támogató személy(ek) mellett – így semmilyen ötletet, tanácsot, segítséget nem tudunk adni. A feszültség oka a párkapcsolatuk bizonytalanságából (is) ered, ezért mindenképp jó lenne legalább 1-2 alkalommal együtt egy párterápiára bejelentkezni, ahol ez a bizonytalanság feloldható, helyrerakható lenne. Az, hogy utána hogyan, milyen formában folytatnák vagy zárnák le a kapcsolatot – ez is a közös megbeszélés témája lehet. Külön, a másik nélkül ez a kérdés korrekt módon nem tisztázható.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos Hadassa
Üdvözlöm
Párommal együtt éltünk Angliában, én visszaköltöztem Mo-ra. Nem mondtuk ki, hogy vége van de azt se, hogy együtt vagyunk. Valójában magam sem tudom, hogy lenne a legjobb. Rengeteget veszekedtünk, de voltak jó dolgok is. Mindig mindenért én voltam a hibás, hogy semmit nem tettem érte ő pedig megadott nekem mindent..
Jelenleg azzal fenyegetőzik, hogy megöli magát és a sokadik Frontint szedi be a mai nap folyamán..
Nem eszik, nem alszik. Neki szeretnék leginkább segítséget kérni, mert ez nem normális amit csinál.
Tudom az sem normális amit én csinálok,hogy nem tudom eldönteni, hogy akarom-e őt.
Neki minden napja azzal telt,hogy boldoggá tegyen én meg nem törődtem vele.
Nagyon hazavágytam,de attól is félek milyen lesz egyedül nélküle.Ő pedig retteg egyedül nélkülem.
Nem képes semmire egyedül.Nagyon labilis az idegrendszere, volt mikor meg is vert és rengeteget üvöltözött ha nem foglalkoztam vele.
Ha kimondanám/nánk hogy legyen vége nem tudom mit tenne.Én vagyok a mindene
Kedves Attila!
Ha jól értem, akkor mindkettőjüket nagyon megviselte ez a szakítás, ami a hazaköltözésével vált valósággá. A sok veszekedés, a kapcsolatba fektetett aránytalan szeretet és a kölcsönös függőség feltehetően felemésztette a kapcsolatot. Valamint feltételezem, hogy mindezekről a problémákról nem tudtak még őszintén és nyíltan beszélni, amire pedig nagy szükség lenne a kialakult helyzetben. Vagyis arra, hogy átbeszéljék a kapcsolatot és meghallják egymás igényeit.
Önnek talán az segítene, ha át tudná gondolni, hogy mit is akar most az élettől, mik a tervei, céljai az életben. És hogy mit tud még tenni a párjáért, akinek maga sokat jelentett.
Javaslom még azt is, hogy egy pszichológus szakemberrel szánjon rá néhány alkalmat, hogy átbeszéljék a felvetett kérdéseket. Az oldalunkon kereshet olyan szakembert, akit szimpatikusnak tart és felveheti vele a kapcsolatot.
Sok erőt kívánok a maga előtt álló csaták megvívásához!
Üdvözlettel: Kovács Gábor – tanácsadó szakpszichológus
lehetett a
Szép napot kívanok!
Van egy 3és fél éves kislányom.
Az apját nem ismeri,az eddigi páromat tekinti apjának.
Szakítottunk és nem tudom hogyan és mit mondjak neki hogy a lehető legkevésbé sérüljön lelkileg.
Nem tudja még hogy nem az igazi apja és hogy ezután nem fog vele találkozni.
A segítseget előre is nagyon köszönöm!
Kedves Kérdező!
Az Ön gyermeke fiatal életkora ellenére is észlelni fogja az élethelyzeti változást. Amennyiben az Ön volt párjával a gyermeke szoros kapcsolatot alakított ki, erős kötődés volt közöttük, mindenképp érdemes mielőbb említést tenni arról, hogy volt párja már nem lesz jelen az Önök életében. Fontos megfogalmazni a kislány által is érhető módon, hogy nem a gyermek az oka a szakításnak, ő nem tehet erről. Kizárólag Önök között született ez a döntés, hogy ne legyenek súlyos konfliktusok, ne kényszerüljenek olyan kapcsolatba, ami nem fenntartható és ezzel a gyermeknek ne ártsanak. Fontos, hogy biztosítsa kislányát a szeretetéről, és arról, hogy teljesen rendben van, ha gyermeke a volt párja iránt haragot, negatív érzéseket táplál, vagy súlyos hiányérzete alakul ki, szomorúságot él meg.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Üdv idén érettségizem.Heti 5x edzem csapatban viszont mostanában így félúton azt érzem semmi kedvem semmihez, elfáradtam. Sírni szoktam néha,akkor jobb. Osztalyomhoz sem szeretek bejárni,az edzés adja a napjaim értelmét,sokat vagyok egyedül. Barátaim szerint depressziós kezdek lenni. Maximalista is vagyon sajnos. Hétvégente inni szoktunk sokat kikapcsolódás céljából.
Kedves Kérdező!
Levelében említi, hogy kedvetlennek érzi magát, sír, fáradtságot él meg, sok időt tölt egyedül. Az érettségi éve nagyon sok fiatal életében egy megterhelő, nehéz időszak, vízválasztó a gyermek és felnőtt lét között. Sok pedagógusra és a médiatartalmakra is sajnos jellemző, hogy az érettségi előtt álló diákokat riogatják, hogy az “egész életük múlik ennek a vizsgának az eredményén”. Ezt rendszeresen hallani rendkívül frusztráló lehet. Említi, hogy maximális teljesítmény elérésére törekszik, mely most lehetséges, hogy kiterjed az iskolai előmenetelére, az edzésre, a jövőjének tervezésére és a szociális életben való jelenlétére is. Ezeken a területeken a lehető legjobb eredménnyel helytállni nagyon megterhelő feladat, mely letargiához, hangulatingadozáshoz, állandósult szorongáshoz is vezethet.
Amennyiben úgy érzi, a hétvégi kikapcsolódások, baráti találkozók nem elegendőek a stressz csökkentéséhez, érdemes lehet pszichológus szakember segítségét igénybe vennie.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Tisztelt Pszichológusnő!
2008-ban váltam el. Akkor 3, 5 és 14évesek voltak a gyermekeim. Mindenféle segítség nélkül egyedül neveltem őket. Most 30, 21 és 19 évesek. A legnagyobb külföldön él négy éve. Három éve házas. A középső egy éve él vidéken, és 12 hetes kismama. Minden héten hétfőn és kedden itthon van, mert Budapesten jár iskolába. A párja egy hét múlva megy ki misszióba fél évre, s a lányom addig haza fog költözni hozzám. De miután a párja haza jön a küldetésből, vissza költöznek, akkor már hárman Győrben. A legkisebb szintén vidéken él (a középsővel egy városban), ő egyetemista s a hétvégéken haza utazik hozzám.
Egy éve élek egyedül, de eddig nem éreztem ennek nehézségét, nem jelentett problémát, hiszen a fentebb leírt módon jöttek mentek a gyerekek. Mostam, főztem rájuk, gondoskodtam róluk.
Most úgy érzem, ahogy kezdenek kiszállni a családi fészekből, egyre kevésbé vagyok részesei az életüknek. Azt hiszem az elengedés, ami nehézséget jelent. Ebben kérnék segítséget.
Kedves Kérdező,
egy természetes életciklus váltás történik most családjukban. Ha a fészekből kirepülnek a gyerekek a szülőknek lehetőségük nyílik újradefiniálni identitásukat. Azaz eddig élete nagy részét az anya szerep töltötte ki, most pedig teret kaphat egy másik szerep vagy szerepek, amelyek fontosak Önnek. Érdemes elgondolkoznia azon, hogy milyen olyan tevékenységek vannak, melyeket szívesen csinál. Gondolkozzon el rajta, hogy ha nem az édesanya identitása van a felszínen, akkor milyen másik identitás tartozik még Önhöz. Ez egy természetes krízis. Ha úgy érzi egyedül ezt nem tudja megoldani, akkor érdemes szakember segítségét kérni.
Nagyon szeretnék családot, gyereket úgy gondoltam a férjem is. 3 hónap unszolás után tudtam rávenni, hogy adjunk el valamit, hogy tudjunk venni egy kis házat egy faluban, hogy ne fizessük az albérletet és legyen saját helye a családnak. Apósom eladta a földünket és még tartozása is van. A férjem hallgat nem mond semmit. Folyton számonkérem, miért nem ő irányít, segít, mért nem viselkedik családfőként, mért én kell folyton húzzak? Belefáradtam, a szüleim nem hajlandók már a férjemmel beszélni, senki nem beszél a másikkal, de mindenki engem hív fel és mondják amit a másiknak kellene. Kértem haddjanak békén, megvan a saját nyomorom, de mind hiába. A férjem mindig csak ígér, de semmit nem tart be. Olyan mint a 19 éves öcsém akinek könyörögni kell, hogy menjen már fürödni és 2 óra múlva ugyan ott vagyunk. De a férjem már 32 éves és én mindig könyörgök és ő mindig hallgat, mintha a falnak beszélnék. Azt se bánnám ha azt mondaná, hogy nem csak legyen már vége ennek a bizonytalan helyzetnek.
Kedves Orsolya!
Köszönjük a levelét!
Írása alapján az az érzésem támadt, hogy úgy látja a férjének van döntési lehetősége, ő változzon, vagy mondja azt, hogy nem szeretné a kapcsolatukat, házat vagy gyermeket. Azonban Ön is bármikor dönthet ezekről, kifejezheti a véleményét, azt, hogy mit szeretne, s azt is, hogy nem fog rá a végtelenségig várni és feldühíti Önt a halogatása és érdektelensége. Ön is dönthet úgy, hogy ezt nem szeretné és véget vethet a bizonytalanságnak. Emellett felmerült bennem a párterápia lehetősége is, ahol a kommunikációjuk javítása mentén lehetne tisztázni a konfliktusokat.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Rágja a körmét, piszkálja a szempillajat és már egy megragadt szokasa is van ezek mellett amikor valami puhat erint elkezd nyeldesni vagy valami ilyesmi sokszor remeg, a lába úgy is szokott remegni hogy észre se veszi sokszor ki van borulva magától és sír olyan dolgok miatt hogy ragja a körmét és beszéd hibas hogy vékony és még 10 fekvot se tud lenyumni stb kapott egy ronda üzenetet ahol laposnak nevezték és egy radioaktiv vaddisznohoz hasonlítottak és rengeteg csúnya dologgal illettek azt mondja nem zavarja. Amikor nagyon nagyon haragszik magára egy befőttes gumit tesz a kezére és azzal csapkodja magát egyszer több mint 24 oraig rajta maradt a nyuma. A szülei folyton veszekednek és sokszor O is bele keveredik úgy gondolja a testvérét jobban szereti az anyja. Kérem ne írja azt hogy menjen szakemberhez hisz úgyse fog szólni a szüleihez csak mondja meg mi baja és hogy tudunk rajta segíteni és o magán
Kedves Kérdező!
Levelében egy komplex problémát fogalmaz meg, illetve írja, hogy nem akarnak szakemberhez fordulni. A leírt tünetek többféle diagnózist is felvethetnek, amit a szakemberek általában egy kérdőívek, gyermekek és szüleik részére szóló tesztek, exploráció, anamnesztikus adatok felvétele, több forrás (például pedagógusok, gyermekkel korábban foglalkozó szakemberek, nevelők) megkérdezése után tudnak pontosan meghatározni, ehhez nem elég egy néhány soros jellemzés elolvasása.
A leghatékonyabb módja annak, hogy tudjanak rajta segíteni, hogy először kiderítik, mi áll a tünetek hátterében, van-e diagnosztizálható pszichés zavara. A következő lépés, hogy felderítik, milyen környezet veszi körül a gyermeket, biztonságos -e, mi zavarja őt és ezt hogyan lehet megszüntetni, például az iskolai bántalmazásról/csúfolásról szólni a pedagógusnak, ha az osztály ezt nem hagyja abba, be lehet vonni iskolai szociális segítőt, végső soron iskolaváltáson is lehet gondolkodni. Fontos, hogy legyen egy olyan közege a gyermeknek, ahol talál hozzá hasonló érdeklődési körű kortársakat, akikhez tud kapcsolódni, legyen ez akár valamilyen tanulmányi szakkör, sportkör, művészeti tevékenység, melyben rendszeresen részt vesz és biztonságos számára. Említi, hogy a gyermek szülei “veszekednek”, érdemes a problémáikat nem a gyermek előtt megvitatni, illetve nem bevonni őt ebbe, a testvérféltékenység megszüntetése érdekében a gyermekeket fontos, hogy ne hasonlítsuk egymáshoz, ne dicsérjük csak az egyiküket, mindkettejük erősségeit találjuk meg és hangsúlyozzuk. A testvérek közötti vitában ne a szülő tegyen igazságot az egyik testvér okolásával, hibáztatásával, legyen közös a felelősségük és az esetleges büntetés/jutalommegvonás is érintse mindkét testvért.
A gyermekben felgyülemlett feszültség levezetésére saját maga bántása helyett alternatíva lehet egy rendszeres sporttevékenység, illetve otthoni feszültségkiadásra felszerelhető boxzsák, nagy párna, amibe beleüthet, széttéphet régi újságot, használt papírt, körömrágás helyett, ha a szájával/fogaival szeretné a feszültséget levezetni, harapjon tiszta erőből valami puha és megtisztított tárgyba (pl kispárna, kimosott és összehajtott konyharuha, kimosott és összepárosított zokni). A legfontosabb, hogy ne magát bántsa, hanem olyan dolgokon vezesse le a frusztrációját, amikben nem tesz kárt és őt sem károsítják.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Jó napot! Hat èves kisfiam kiskora óta tikkel. Eleinte csak hangadásos tikk volt, köhögès, krákogás, most viszont grimaszolni kezdett. Ezt leszámítva teljesen egèszsèges, csak nagyon zavaró már az oviban ès ha nyilvános helyen vagyunk ott is. Tudna segíteni, hogy mi ennek a betegsègnek az oka? Lelki, vagy idegrendszeri dolog? Kell e kezeltetni, tudjuk e kezeltetni. Rendezett családi körülmènyek között èlünk, de lehet, hogy mègis valami lelki oka lenne ennek a betegsègnek? Megtisztelő válaszukat előre is köszönöm.
Kedves Kérdező!
A tik idegrendszeri fejlődési probléma, úgynevezett frontostriatalis kórkép. Környezeti tényezők (például stressz, negatív életesemények) is befolyásolhatják. Mindenképp érdemes egy komplex gyermekpszichiátriai kivizsgálást kezdeményezni, illetve a diagnózis felállítása után terápiás lehetőségeket igénybe venni, ha a gyermek és környezete számára a tünetek a mindennapi funkcionálást károsítják.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Tisztelt Doktornő!
Egy éve nagyon elkezdtem vonzódni egy 18 évvel idősebb férfihoz. Csak néhányszor beszéltünk munkaügyben, de mindig éreztem a vonzalmat, izgalmat. Ha elmegyünk néha-néha egymás mellett, csak nézzük egymást. Olyan vagyok, mint egy kamasz. Ha pl. köszön, felvidulok.
Nem kezdeményezett. Én sem mertem. Belegondoltam, hogy bár most a korkülönbség nem okozna gondot, mi lesz 25 év múlva? Meg abba, hogy mit akarna ő egy tőle sokkal fiatalabbtól.
Én férjre és gyerekre vágyom, s szeretnék tartozni valakihez.
Elkezdtem kerülni, de minden nap ő eszembe jut.
Úgy gondolom, ha akarna valamit, már lépett volna.
Hogyan tudnám ezeket az érzéseket tisztázni magamban?
Köszönöm a segítséget!
Kedves Kérdező!
Az Ön által említett helyzetben érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen tulajdonságok, személyiségjegyek, viselkedési jellemzők azok, amiket szimpatikusnak, vonzónak talál a kollégájában. Lehetséges, hogy nem az életkora miatt kezdett el vonzódni hozzá. Amennyiben úgy érzi, az Ön által megélt helyzet kellemetlenségeket okoz a mindennapi munkafolyamatok, személyes találkozások során, érdemes lehet az említett férfi kollégával beszélgetést kezdeményeznie. Ezt a diskurzust természetesen nem egy “szerelmi vallomásként” vagy a vonzalma beismeréseként érdemes elképzelni, inkább olyan kérdéseket fontos körbejárni, hogy miként gondolkodnak Önök egymásról (mint kolléga,vagy esetleg barát), hogyan látják ezt a kapcsolatot.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Szeretném megkérdeyni mit tegyek . egy nap apám felakasztota magát elöttem megkért vegyem ki a széket alola meg tetem aznap este a szomszédunk lövöldözöt ránk. majd intézetbe kerültem ahol nemi eröszak áldozata lettem töbször verekedések voltak ami sulyos testi sérölésekben végzödtek majd az intézetben is 2 alkalomal volt lövöldözés. volt egy auto balesetem elveszitetem anyámat és nagymamámat. Nem tudom kell e szakemberhez forduljak de egyre nehezeben viselem ezeket az emlékeket és egyre kevésbé akarok élni is. Van értelme egyátalán az életnek.
Kedves Kérdező!
Levelében rendkívül súlyos traumákat említ, illetve írja, hogy úgy érzi, nincs értelme az életének. Mindenképpen javaslom, hogy mielőbb kérje szakember segítségét, akár térítésmentesen, az Ön lakóhelye szerint illetékes pszichiátriai gondozóban vagy ambuláns ellátásban is érdeklődhet.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Üdvözlöm! Lányom 29 éves , 8 hónapnyi ismeretség után eljegyezte egy helyes fiú. A probléma a fiúval hogy hazudik. Pl. márkás autói vannak, amiről kiderült hogy a cégé ahol dolgozik. Belvárosban építkezik, cigánysoron anyuka udvarában ujjit egy parasztházat. Stb. Anyukája beíratkozott edzésre ahová járok. Közölte hogy ő szervezi az esküvőt, már minden meg is van. Idén csak polgári lesz, de el se menjek, ő sem biztos hogy ott lesz. Amikor tiltakozni próbáltam az arcomba nevetett hogy ne rugózzak ezen. Telefonos applikáción nyomköveti az egész családot, a lányomat is. Minden edzés előtt kiborít, mindég közöl valamit mintha nekünk semmi közünk nem lenne az egészhez.
Folyton jön a kapcsolataival, pedig kiderült hogy csak egy takarítónő egy birtokon. A lányom hallgat, kerüli a kommunikációt az egész családdal.
Nem tudom mit tehetnék, hogy állítsam le anyukát úgy hogy ne ártsak a lányomnak?
Kedves Erika!
Ha jól vettem ki a leveléből, akkor a lányával való kapcsolatát szeretné javítani, a vele való kommunikációt erősíteni. Fontos lenne ennek érdekében, hogy keressen olyan alkalmakat, amikor kettesben tud vele lenni és őszintén beszélgetni a kapcsolatukról, arról hogy mik az aggályai és mik a vágyai. Ha a lánya érzi az Ön szeretetét, elfogadását és kíváncsiságát, akkor ő is nyitottabb lesz az Ön irányában. A fiúval kapcsolatban pedig fontos lenne, hogy ő is érezze, hogy maga nyitott felé, vagyis szervezhet olyan alkalmakat, amikor a fiút elhívja magukhoz vendégségbe, kisebb-nagyobb szívességet tehet feléjük, illetve a fiú anyukájával is szervezhet közös programokat.
Remélem sikerül közvetlenebb és őszinte kapcsolatot kialakítania a lányával.
Minden jót kívánva:
Kovács Gábor – tanácsadó szakpszichológus
Betegesen vágyom a szerelemre és félek, hogy sosem fogom megtalálni. Úgy érzem, hogy nem kellek senkinek. Mindenki hülyének néz, nem vesznek komolyan. A családom nem enged sehova. Sose voltam szórakozni. Nem drogozok, nem vagyok alkoholista. És így sem kellek senkinek.
Kedves Kérdező!
Levelében egy nagyon nehéz helyzetet említ.
Fontos lehet elsősorban családjával beszélgetést kezdeményezni, hogy miért nem engedik Önt el különböző programokra, mitől tartanak, hogyan lehetne ezt a helyzetet az Ön számára kedvezőbbé tenni. Az ismerkedés természetesen nemcsak a személyes, hanem az online térben is lehetséges napjainkban. Online társkereső alkalmazásokat, oldalakat is érdemes lehet kipróbálni. Amennyiben úgy érzi, problémáit egyedül nem tudja rendezni, javaslom, hogy kérje pszichológus szakember segítségét.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Üdvözlöm!
Egy közeli rokonom 2 gyerekes (11 és 19) édesanya. Nem szokta bántani a gyerekeit, viszont nem tetszik a gyereknevelési módszere. Sokat kiabál a gyerekeivel, főleg ha nem csinálják meg, amit mondott. Ha kér valamit, a gyerekeknek az azonnal teljesíteni kell. A hobbijuk megvonásával büntet, ha pl. nincs rend a szobájukban, pedig már háromszor elmondta, hogy takarítsanak ki. Gyakran türelmetlen, parancsoló, nem tűr ellentmondást. Mondtam neki, hogy nem lehet mindig minden azonnal, amikor akarja: válasza: felrúglak.
Ezeken kívül jó anyának és embernek gondolom, csak érdekel, hogy az ilyen gyereknevelési módszereket lehet, vagy kell változtatni? Főleg azon, hogy nem tudom vele megértetni, hogy a kiabálás nem jó, nem dől össze a világ, ha a gyerekek nem mindig mindent úgy csinálnak, ahogy ő akarja.
Kedves Kérdező!
Levelében említi, hogy nem ért egyet rokona gyermeknevelési módszereivel. Az Ön által leírt kiabálás, azonnali cselekvésre való erőltetett ösztönzés büntetés kilátásba helyezésével valóban okozhat a gyermekek személyiségfejlődésében negatív irányú változásokat. Természetesen önmagában az, hogy a szülő kifejezi haragját, esetenként kiabál, jutalommegvonást/ büntetést alkalmaz, teljesen elfogadható, viszont nem mindegy a fegyelmezési eszközök mértéke, a kiabálás során elhangzott szavak esetlegesen bántó, megalázó jellege, az érzelmileg túlfűtött szituáció megbeszélésének és a konfliktus rendezésére való törekvésnek hiánya. Amennyiben túlzónak minősülnek ezek a nevelési gyakorlatban alkalmazott eszközök, a gyerekek spontán önállósodasi törekvéseit, énerejüket, saját maguk hatóképességébe vetett bizalmukat, önértékelésüket is negatívan befolyásolják.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Jó napot kivánok A kérdésem birtoklási és kontroll problémákal függ össze A menyem olyan szinten féltékeny mindent ellenőrizz A fiam sehova nem mehet egyedül Szinte minden munkahelyről kirugják őket Mert csak eggyütt dolgoznak Ha valakivel beszélget óriási cirkusz van és ez bárhol meg történik Eljön a barátnőm pl elmegy a boltba veszekedés cirkusz Már én fogok erre rámenni és sajnos már tettlegeség is fajult a dolog Mondtam a fiamnak küldje orvoshoz Kérdés a következő Ha ilyen sulyos az eset érdemes pszhiologus segitségét igénybe venni Van erre valami megoldás Köszönöm a válaszát
Kedves Kérdező!
Az Ön által említett esetben érdemes lehet feltárni, mik a féltékenység háttérben meghúzódó tényezők, mióta tart,hogyan áll ehhez hozzá a pár. Amennyiben nem változik a párkapcsolati probléma, és mindkét fél motivált a segítségkérésre, egyéni vagy párterápiás ellátás is javasolt lehet.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Üdvözlöm! Én és párom körülbelül 2hónapja ismerkedtünk meg,nem párkeresési célból,mert ő 40+évesen nem független és van egy 10éves gyermek is a kapcsolatukban,semmi nincsen már szexuálisan közöttük,se kommunikáció, se együtt alvás.Úgymond megszokás a stabil élettér miatt.közös tulajdonban. Én pedig független nőként 2gyermeket már felneveltem, és válásokon is túl vagyok,meg sok tapasztalaton. Szóval jelenleg én lettem a szeretője egy olyan férfinek,aki nem mer, nem képes azt a döntést meghozni,hogy otthonról elköltözik,vagy felvállalja a kapcsolatunkat.Minden működik köztünk.kommunikáció,szex,bizalom,de ő minden estét otthon tölt, ami engem zavar és szóvá is teszem,hogy lépjen. Hiszen nincs vesztenivalója,mert abszolút halott a kapcsolata otthon már 10éve.Tervez velem, de mindig nagyon távoli,pl egy éves távlatban majd, hogy akkor mi lesz. Tudja magáról hogy egy gyenge ,döntésképtelen ember. Inkább azt várná,hogy lebukjon.Én pedig azt tanácsolom neki mindig, hogy valljon otthon mindent
Kedves Kérdező!
Leveléből érződik, hogy nehéz élethelyzetben lehet, melyet valószínűleg szeretne mielőbb megoldani.
Az említett probléma kapcsán érdemes párjával beszélgetést kezdeményezni arról, hogy a megszokáson kívül mi tartja őt a kapcsolatban, milyen félelmei vannak, mi történne, ha elképzelné, hogy elköltözik otthonról és Önnel folytatja az életét. Fontos, hogy Ön is beszéljen a saját érzéseiről, mit ad Önnek ez a kapcsolat, elfogadható -e az Ön által említett “szeretői státusz”, ha igen, akkor meddig. Tervez -e Ön változást, szeretne-e ultimátumot kikötni, hogy ha bizonyos ideig ugyanezt a felállást követik, mi fog történni az Önök viszonyával.
A párja természetesen eldöntheti, hogy beszél -e a viszonyáról otthon, de Ön is hozhat döntést arról, hogy a jelenlegi helyzet meddig és milyen feltételekkel kényelmes Önnek.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
