Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, Ugyan annak a pszichológusnak lehet válaszolni ezután is, utalva a korábbi levelezésre.
4, Érdemes tudni, hogy a hosszas levélváltások szakmai szempontból kerülendők.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Üdv!
El vagyok keseredve, a párom önkielégít más nők látványára. Még akkor is, ha teljesen jó a párkapcsolatunk, jól érezzük magunkat és szerintem az átlagosnál több aktust folytatunk le egymással. Nem feltétlenül pornóról van szó, bár az is előfordult, egyszerűen az is elég neki, ha meglát egy attraktívabb nőt bármilyen közösségi oldalon.
Én rosszul vagyok a gondolattól, hogy a párom más nőkre önkielégít, mert megcsalásnak érzem és nem érzem magam elégnek.
Mi ennek a problémának a megoldása?
Tisztelettel:
Dominika
Kedves Dominika!
Teljes mértékben megértem elkeseredését! Az emberi szexuális viselkedés igen komplex jelenség, mégis levele alapján úgy gondolom , hogy érdemes volna őszintén beszélniük a félelmeikről, az intimitásukban jelenlévő (vagy kijelölt) határaikról. Főként hogy ön érzelmi megcsalásként éli meg a helyzetet, – s ha otthoni keretek közt nem sikerül megbeszélniük- szükséges újfent jeleznie mennyire feszíti az adott elakadás.
Ha az “egyeztető” kommunikáció eredménytelen lenne/lesz: érdemes szexuálpszichológust felkeresniük az adott problémával.
Üdvözlettel:
Lengyel KatalinPárommal nagyjából 2 éve vagyunk együtt. Az elején minden jól ment egy darabig de aztán egyre ritkábban szexeltünk. A ritkaság odáig fajult hogy kb fél évente egyszer ha van köztünk ilyen viszony. Én nagyon szeretem, és vele szeretném leélni az életem, de ez a dolog nagyon bánt. Ha megemlítem ezt a tèmát, megkapom hogy engem csak a szex érdekel, és hogy semmi nem elég. Illetve azt hogy állandóan ezzel nyaggatom. Nekem nagyon fontos lenne ha működne, de bárhogy közeledek, bármit csinálok a helyzet nem változik. Mindig megkapom hogy neki idő kell, de ennél több időt hogyan tudnék még adni? Egyébként a hétköznapokban minden jól működik, kisebb összerezdülésekkel. Bár az utóbbi időben azt vettem észre hogy kevesebb figyelmet fordít rám, és minden mással foglalkozik. Ezt szóvá tettem, de skkor én voltam a rossz hogy nem támogatom a dolgaiban. Minden nap nagyon későn találkozunk csak, mert minden mással foglalkozik, reggel pedig munka. Lassan csak aludni járunk össze. Mit tegyek?
Kedves Tamás!
Ha jól hallom a leírásából, akkor a párjával való kapcsolattal alapvetően elégedett, elkötelezett felé, csak a szexuális kapcsolatukkal elégedetlen, abban szeretne összhangot találni. Fontos is egy elkötelezett párkapcsolatban, hogy a szexuális igényekről, vágyakról őszintén lehessen beszélgetni, őszintén el lehessen mondani a másiknak, hogy mire vágyik. Ennek feltétele egyrészt a kölcsönös bizalom és az elköteleződés egymás felé. Írta még a levelében, hogy már csak aludni járnak össze, eltávolodtak egymástól, keveset találkoznak, keveset beszélgetnek. Szerintem elsőként ezzel lenne érdemes foglalkozni, hogy hogyan tudnak elegendő teret és minőségi időt szentelni egymásnak, amikor őszintén tudnak beszélgetni és megosztani egymással a gondolataikat, érzéseiket, szükségleteiket.
Ha szükségét érzi, hogy egy pszichológus szakemberrel kicsit a mélyére lásson a kapcsolatuknak, és együtt kitalálják, hogy milyen konkrét lépéseket tud tenni a kapcsolatuk javítása érdekében, akkor támogatom ezt a döntést.
Minden jót kívánok Önnek, Önöknek!
Tisztelettel: Kovács Gábor – tanácsadó szakpszichológus
Jónapot! Lenne egy olyan problémám! Hogy időnként el fogy a türelmem 17 hónapos kisfiam mellett és párom mellett is. Ha nem fogad szót a kisfiam akkor vagy rá kiabálok vagy meg emelem a hangom. Elő szókot fordulni hogy rá vágok a kisfiam kezére meg a fenekére. Probálom vissza fogni magam de nagyon nehezen megy. De van olyan hogy sikerül vissza fognom magam. Az a baj hogy párom családjában is előfordul. Én is így nőttem fel hogy fegyelmezve voltunk. Ha vissza beszéltünk akkor szájba lettünk vágva. Vagy ha rosszak voltunk, akkor el lettünk fenekelve. Meg ránk is kiabáltak a szüleink. Ilyen közegben nőttem fel. Nem szeretném hogy így nőjön fel a fiam. Majd később szeretnék még egy gyereket. De szeretnék ezekről a szokásokról le szokni. Előre is köszönöm a válaszát!
Kedves Kérdező!
Leveléből érezhető, hogy aggódik gyermekével szemben alkalmazott fegyelmezési szokásainak hatása miatt.
Teljesen természetes, hogy a nevelési elvek gyakorlása közben frusztrációt, fokozott indulatokat él meg. Sok esetben a gyermek dacos, kevéssé szófogadó viselkedése kapcsán a szülő tehetetlennek érzi magát. Ilyenkor fontos emlékezetni magát arra, hogy a fizikai fegyelmezési eszközök abszolút kerülendők, hiszen a gyermek megfélemlítéséhez, szülővel kapcsolatos bizalmának lerombolásához vezethetnek, személyiségének későbbi alakulását is negatív irányban befolyásolhatják. Érdemes arra törekedni, hogy kifejezze a gyermek aktuális viselkedésével kapcsolatos nemtetszését, helyezzen kilátásba jutalommegvonást, például valamilyen kedvelt dologtól/tevékenységtől való ideiglenes elszakadást. Saját haragját érdemes lehet más módon levezetnie, mellyel senkinek/semminek nem lesz bántódása (például boxzsák használata, párnába kiabálás, izmok megfeszítése és ellazítása relaxációs technikákkal, sporttevékenység rendszers űzése). Emellett fontos lehet, hogy ossza meg nehézségeit más személyekkel, akikkel bizalmas kapcsolatot ápol (például más édesanyák, vagy a párja, családtagjai).
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Jó napot! Minden nap feszült és ideges vagyok ok nélkül . A szeretteimet gyakran bántom a viselkedésemmel ,kiabálok Van egy nyolc és egy hét éves gyermekem és sokat kiabálok velük és ezt nem érdemlik . Egy olyan belső feszültséget érzek amit nem tudom ,hogy vezessek le . Negatív minden. Nem tudom ,hogy depressziós vagyok vagy sem ,szükségem van e gyógyszerre vagy sem . Talán tud nekem segíteni ,hogy mitől van ez a mérhetetlen feszültség és ,hogy kűzdjem le . Előre is köszönöm ha válaszol .
Kedves Éva!
Együttérzek Önnel, ami a belső feszültségét illeti. Nagyon nehéz lehet megélni azt, hogy akaratlanul bántja a szeretteit és szeretné kontrollálni a viselkedését, de jelenleg erre kevéssé képes. Azt is hallom a leveléből, hogy szeretné megérteni a feszültségének az okát és leküzdeni vagy levezetni valamilyen módon. Volt már olyan próbálkozása, amikor sikeresen tudta enyhíteni az Önben felgyülemlett feszültséget? Csinált már olyat, ami bevált? Amit sikerrel alkalmazott? Olyanokra gondolok, hogy beszélt-e már valakivel erről? Párjával, barátnőivel, szakemberrel? Próbált-e már valamilyen meditációs vagy relaxációs módszert? Ezek mind hasznosak lehetnek a szorongás levezetésében és kezelésében.
Jó szívvel tudom javasolni, hogy keressen fel egy Ön számára szimpatikus pszichológus szakembert, akivel együtt körül tudnák járni és megérteni a feszültségeinek az okait, forrását, és akivel együtt eredményesen tudnák kitalálni, hogy mit tud tenni ezeknek a feszültségeknek a csökkentése érdekében.
Jó egészséget és szorongásmentes hétköznapokat kívánva:
Kovács Gábor – tanácsadó szakpszichológus
Tisztelt Doktornő!
A problémámat saját magamnak csináltam. 27 éves vagyok és 7,5 éve vagyunk együtt a férjemmel, van egy 3 éves kislányunk.
A hétvégén barátnőm szülinapi buliján kicsit többet ittam a kelleténél és félreléptem egy férfival, akit akkor ismertem meg. Bevallom, nem emlékszem, hogyan jutottunk el az aktushoz. Nem igazán látok reális okot arra, amit tettem. Nem a legjobb a házasságunk, mindig is hullamzó volt a kapcsolatunk, de nem rég már szóba jött még egy baba.
Amikor a kislányunkkal teherbe estem ő pont elköltözött egy másik nőhöz, ami nem tartott sokáig és én visszafogadtam, bár sok időn keresztül nem jutottam túl a dolgon. Ezen kívül pár hónapja nagyon mélyen megbántott szavakkal, amit még most sem teljesen tudtam megbocsátani neki. Nagyon megalázott akkor. Lehet, hogy ezeknek közük van a most történtekhez? Egyáltalán nem volt tudatos a cselekedetem és nagyon bánom, rosszul érzem magam tőle! Félek neki elmondani, mert nem szeretnék elválni! Köszönöm a válaszukat!
Kedves Kérdező!
Levelében említette, hogy a félrelépés egy nem hosszan mérlegelt, hirtelen döntés volt az Ön részéről, és felelősséget, negatív érzéseket él át történtek miatt. Írta, hogy férjével való kapcsolatuk már hosszú évek óta tart. Lehetséges, hogy jelenleg egy kapcsolati mélypontra / hullámvölgybe jutottak, hiszen leírta, hogy néhány hónapja bántó megjegyzéseket, szavakat tapasztalt férje irányából. Természetesen az Ön mérlegelésén alapul, hogy úgy érzi, érdemes-e a félrelépés tényét megosztani a férjével az időzítés, illetve az esetleges következmények figyelembe vételével. Viszont fontos lehet őszinte beszélgetést kezdeményeznie, amikor úgy érzik, mindkettőjüknek van erre ideje, kiegyensúlyozottabb érzelmi állapotban vannak, készen állnak akár negatívumokat, változtatás szükségességével kapcsolatos nézőpontokat is megvitatni. Amennyiben úgy érzik, a problémák rendezéséhez segítséget vennének igénybe, érdemes lehet pszichológiai ellátást, szükség szerint párterápiát felkeresniük.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Kedves Pszichológus
37 éves nő vagyok,nincsenek emberi kapcsolataim se munkám. Gyerekkoromtól kezdve önbizalomhiányos vagyok és feszélyezve érzem magam társaságban, főleg akkor ha meg kell szólalni.Valószínű azért mert az egyik szülőm is ilyen.Nem tudok spontán viselkedni, lefagyok ha váratlanul kerülök valamilyen helyzetbe.Ha ismerkedni akar velem valaki szintén lefagyok,nem merek ránézni és elutasítóan viselkedek még akkor is ha nagyon tetszik az illető. Általában amikor összeszedem a bátorságom odamegyek hozzájuk de akkor már ők utasítanak el, próbálom elmagyarázni nekik miért viselkedtem így velük de nem is akarják megérteni,dühösek és otthagynak.Elvárható lenne egy férfitól hogy meghallgasson és megértse ezt az egészet vagy ilyen állapotban ne is próbálkozzak a társkereséssel?
Kedves Kérdező!
Nagyon nehéz lehet, hogy belső vágyait gátolja, akadályozza szorongása! Érthető és természetes, hogy ott van Önben az igény a kapcsolódásra! Úgy gondolom, nehézségei ellenére érdemes kitartania, azonban fontos lehet perpektívát váltani. Levelében úgy fogalmaz, “elvárható lenne-e egy férfitól, hogy meghallgassa, megértse ezt az egészet”, azonban én úgy gondolom, hogy az hogy más személyek miként reagálnak, kommunikálnak vagy viselkednek, nem esik az Ön kontrollja alá, így nem innen érdemes megragadni a kérdést. Másik két szempontot ajánlok Önnek. Az egyik az, hogy Ön mit tehet azért, hogy kapcsolódási próbálkozásai sikeresebbek legyenek. Ehhez úgy gondolom, hogy több fronton érdemes lépéseket tenni: egyrészt javaslom pszichiáter szakorvos felkeresését, aki szociális szorongása oldására írhat fel megfelelő gyógyszert, illetve ezzel párhuzamosan érdemes egyéni pszichoterápiába fognia – érdemes lenne kognitív viselkedés terápiába járnia, majd később egy feltáró jellegű, például sématerápia irányába váltania. Emellett számos készségfejlesztő tréning és anyag elérhető, melyekkel érdemes lehet megismerkednie. A másik szempont az, hogy amikor azon gondolkozik, hogy mi várható el leendő párjától, akkor érdemes inkább azon gondolkoznia, hogy Ön mit keres a leendő párjában. Milyen kvalitásokkal szeretné, ha párja rendelkezne. Például, fontos Önnek, hogy megértő, gondoskodó, kedves legyen?
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Tisztelt Maróti Eszter!
Azt szeretném kérdezni, hogy a Citalopram Teva nevű antidepresszánst reggel vagy este célszerűbb bevenni? A tájékoztatóban az van írva, hogy este vagy reggel is lehet szedni, azonban én arra lennék kíváncsi, hogy mikor hatékonyabb bevenni. Már egy ideje szedem, eddig reggel szedtem, nemrég kíváncsiságból áttértem estére, és mintha jobban tudnék aludni. Tudom, hogy nem kifejezetten nyugtató, altató típusú gyógyszer, de van ilyen hatása is, ezért én úgy gondolom, hogy este talán jobb lenne szednem. Ugyanakkor attól tartok, hogy így napközben nem lesz bennem a hatóanyag, mert az este folyamán kiürül, és így talán kellemetlenebbül fogom érezni magam napközben. Az orvosom egyébként szintén azt mondta, hogy majd kitapasztalom, mikor vegyem be. Tehát összegezve, azonkívül, hogy lehet reggel vagy este is szedni, mégis melyik a jobb döntés a kettő közül, mi szól a reggeli, és mi az esti szedés mellett? Válaszát köszönöm!
Kedves Kérdező!
Az Ön által említett Citalopram Teva nevű gyógyszert az esetek legnagyobb részében reggelre szokták javasolni. Ettől függetlenül, attól nem kell tartania, hogy kiürül a szervezetéből, ha este veszi be, mivel egész napos a hatása a felezési idő szerint. Amennyiben úgy érzi, hogy a saját tapasztalatai alapján, illetve kezelőorvosa által adott információk alapján nem elegendő információ áll a rendelkezésére a gyógyszer hatásával és szedésével kapcsolatban, javaslom, hogy keresse fel újra a kezelőorvosát! Bátran mondja el neki tapasztalatait és tegye fel neki a kérdéseit!
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Kedves doktornő,13 éve egy nagyobb savcsokkentő tabletta megakadt a torkomon egy kiránduláson a buszon. A szerencsém az volt, h feloldodott gyorsan a torkomban, de kimarta és maga a helyzet ott mindenki előtt szánalmas volt t. Bármilyen gyógyszert kell azóta lenyelnem, mindig arra gondolok,mi lesz, ha…, van hogy amit lehet, azt szétrágom. Hogyan lehet ezt elfelejteni? Köszönöm szépen válaszát!
Kedves Kérdező!
Nagyon kellemetlen élmény lehetett, amit a buszos kiránduláson átélt! Úgy gondolom, nincs szégyellni való abban, ami történt, bárkivel megeshet, hogy hasonló helyzetbe kerül. Jó eséllyel a környezete inkább aggódott, megijedt, nehogy félrenyelje a gyógyszert és valami probléma történtjen! Úgy tűnik azonban ezzel a helyzettel kapcsolatban nehezen tud magával együttérző lenni, és amikor gyógyszerbevételre kerül a sor, akkor a lehető legrosszabb szcenariokat képzeli el. Egyrészt javaslom, hogy amikor visszagondol a buszos kiránduláson történt eseményekre, próbálja meg elképzelni, hogy ha egy barátjával történt volna ez, akkor neki mit mondana, hogyan érezne vele együtt és hogyan próbálná megnyugtatni. Fontos lenne, hogy ezt a megértő, kedves attitűdöt, próbálja meg saját maga felé is irányítani. A negatív gondolatokkal kapcsolatban pedig javaslom, hogy amikor eszébe jut pl.: Mi lesz, ha. megint megakad a torkomon a tabletta? Akkor gondolja végig, hogy mekkora az esélye, hogy ez bekövetkezik? Azt is vizsgálja meg, hogy mekkora az esélye, hogy nem következik be? Gondolja át:
- mi a legrosszabb, ami történhet
- mi a legjobb, ami történhet
- melyiknek van nagyobb esélye
- mi nyugtatná meg most alegjobban
- és mi kellenne ahhoz, hogy felelannyira szorongjon, mint most
Ha ezeken a kérdéseken végigmegy, akkor enyhülni fog a szorongása. Gyógyszer bevétel előtt érdemes lehet továbbá valamilyen relaxációs technikát alkalmaznia, hiszen amikor szorong, akkor a teste tónusosabbá válik, így nyelőcsöve is összeszűkülhet, azonban ha relaxál, esetleg egy légzésgyakorlatot elvégez, máris kevésbé lesz tónusos. Javaslom a Tudatosság az érzések felett című könyvet, melyben önsegítő gyakorlatokkal találkozhat. Amennybein úgy érzi egyedül nem tud megbirkózni a helyzettel, javaslom szakember felkeresését.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
A családom lelkileg terrorizál.
Ápolónő vagyok Veszprém megyében,szeretnék váltani és Budapestre költözni,új munkahelyre menni.A szüleim azt mondtak ha ezt megmerem lépni akkor nekem onnantól sem apám,sem anyám és innentől fogva oket nem érdekli mi lesz velem és többet ide nem jöhetek vissza.Szeretnek tanácsot kérni.
Köszönöm
Kedves Kérdező!
Az Ön által említett probléma valóban nagyon megterhelőnek, összetettnek tűnik. Írja levelében, hogy új munkahelyet, lakhatási lehetőséget keres, és családja ebben akadályozza,a kapcsolat megszakítását hozzák fel következményként, ha Ön valóban elköltözne. Fontos elsőként azt mérlegelni (akár előnyök és hátrányok felsorakoztatása által), hogy mit ad Önnek, ha a jelenlegi lakóhelyén marad, ott keres munkát, illetve mit vár a másik városba költözéskor, mennyire meggyőzhetőek a szülei egy ilyen változással kapcsolatosan, mennyire képesek elfogadni azt, hogy Ön jogilag felnőtt, cselekvőképes személy, aki önállóan dönthet arról, hogyan folytatja az életét, mennyire szól ez a szülők pillanatnyi elkeseredéséről, dühéről, tehetetlenségéről.
Amennyiben úgy érzi, döntéséhez segítséget venne igénybe, javaslom, hogy forduljon pszichológus szakemberhez.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Jo napot kivanok
a fent leirt betegsegekben csaladtagom 29 eves, noi beteg szeved.
egyre agresszivabb,ott tarunk hogy mar nem eloszor ment neki a 80 eves nagymamanak,félunk töle! éjszakankent bezarjuk a haloszobank ajtajat ugy alszunk .mar 2x volt a PÉTERFY UTCAI KORHAZBAN de azota meg rosszabb allapotban van. mit lehetne tenni vele?kenyszergyogykezelesre el lehet vitetni, hisz a torveny vedi? tanacsot kerek, mit tehetunk? sajnos ki kell mondanunk, barmennyire is szeretjuk, hogy ön-és közveszelyes a viselkedese
Kedves Kérdező!
Amennyiben akut, ön -és/vagy közveszélyeztető magatartást tapasztalnak az említett személynél, a hozzátartozók/a beteg közelében lévő személyek mentőt hívhatnak, akik elszállítják a beteget pszichiátriai intézménybe, állapotfelmérés, gyógyszerbeállítás, kezelés céljából.
A kötelező gyógykezelést, ha a beteg veszélyeztető magatartást tanúsított, de sürgősségi gyógykezelése nem indokolt, a beteg szakorvosa (pszichiátriai kezelőorvosa) kezdeményezheti a bíróságnál. A bírói szemle 72 órán belül megtörténik, miután a beteg bekerül a kórházba. Ha maradnia kell a betegnek a bírói szemle alapján, és mégis ennek ellenére engedély nélkül távozik, a rendőrség visszaviheti őt az intézménybe.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Üdv!
Barátommal 3 éve vagyunk együtt.Az elején minden jó volt és mindent megadott nekem azonban mostmár ez teljesen máshogy van.Toxikus és beteges amit csinál.Egy barátom se lehet, nem barátkozhatok és nem beszélhetek senkivel kivéve a családommal.Csak akkor vehetek fel farmert vagy kicsit szebb ruhát ha vele vagyok, amúgy nem és mindenhova melegitőbe kell járnom.Kivágott ruha, szoknya, bármi nőis tilos.Nem sminkelhetek soha semmit ha megtennem szakít.Nem festhetem be a hajam és nem moshatom meg ha iskolába megyek.Mindig elkell küldenem neki videóba hol vagyok és kivel kb 5 perpercenként.Nem birom elhagyni, nem tudom miért. Tudom bánt engem lelkileg de mégse birom elhagyni és ebben kérnék segítséget valamint ha esetleg tud akkor rendes igazi beszélgetésben is benne lennék(természetesen fizetnék a szolgáltatásért)
Köszönöm ha tud segíteni.
Kedves Arlett! Köszönjük levelét és megtisztelő bizalmát. Megértem, hogy ön most nehéz helyzetben van és “toxikusnak” érzi kapcsolatát. Láthatóan a párja túlzott mértékű féltékenysége nehezíti életkörülményeit. Levele alapján úgy vélem, hogy érdemes lenne párkapcsolati tanácsadás témában szakembert felkeresnie. Állunk szíves rendelkezésre az oldalunkon megtalálható kollégáinkkal. Egyéni vagy párkonzultáció lenne javasolt, honlapunkon online formában vállalnak szakembereink beszélgetést igény esetén!
Üdvözlet.
Pszichológusainkról az alábbi oldalon olvashat bővebben:
https://www.onlinepszichologus.net/szakembereink/
Lengyel Katalin
Kedves Doktornő!
Úgy érzem, hogy nem egyenlő társam a párom. 7 éve vagyunk együtt és minden döntést nekem kell meghoznom és mindenért nekem kell vállalnom a felelősséget. Ez azért is nagyon nehéz, mert már házunk, hitelünk, 1,5 gyerekünk van. A gyerek ellátásában egyáltalán nem segít, maximum játszik vele, a háztartásban ha nem kérem meg, semmit nem csinál, de ha megkérem sem biztos, hogy valaha megcsinálja. Én szervezem a hivatalos ügyeinket, a családi programjainkat, az ő családtagjainak is én veszek ajándékokat…stb. Annyira igazságtalannak érzem, hogy mindent nekem kell mikro- és makromenedzselnem. Jeleztem már neki ezt a problémát, de nem tapasztalok változást, illetve a konfliktusainkban is általában csak én beszélek és próbálom megoldani, hiába lennék nyitott a véleményére, meg az érzéseire, neki sosincs mit mondania, vagy hozzátennie. Hogy lehetne egyensúlyt teremteni?
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Réka!
A leírt helyzet, ami a férje és Ön között kialakult valóban egyenlőtlen, ami terészetesen feszültséget kelthet mindkét félben. Az, hogy a férje viselkedésének a hátterében mi állhat, milyen akár származási családi mintázat, gyermekkori trauma, személyiségjegyek vagy kettőjük között az évek alatt kialakult dinamika, tudattalan folyamatok – ezt párterápiában lehetne felszínre hozni. Ennek hiányában adekvát tanácsot nem lenne korrekt mondani, hisz lehet, hogy csak a problémát súlyosbítaná.
Buzdítanám, hogy egyik kollégánknál foglaljon időpontot akár egyéni vagy ha a férje is ebben partner, akkor párterápiára és a terápia során fel lehetne tárni a háttérben húzódó folyamatokat, dinamikát. Ezután pedig ezek átdolgozása által, új viselkedési formák kialakítása változást tudna hozni a kapcsolatukba.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaFerjemmrol van szó ugyanis agybafekudt kikapcsolta telefonjat, senki nem erdekli fajdalta a gyomrat majd azt hiszi hogy o nagyon beteg kivizsgaltuk a gyomrat minden rendben talaltak majd a tüdejet fajdalta ott is mindent rendben talaltak de o tovabb fekszik alszik azt mondja hog fáradt, nem bir semmit nem tud velem amit beszel a gyereke nem erdekli, vajon mi a gond
Kedves Kérdező!
Levelében említette, hogy a férje már több kivizsgáláson vett részt, ami a testi tüneteit érinti. Amennyiben a családorvos/háziorvos nem talál olyan problémát, ami testi eredetű, érdemes vele konzultálni, és felvetni annak lehetőségét, hogy esetleges pszichés nehézségek (például depresszió vagy egyéb probléma) állhatnak a háttérben. Érdemes először minden lehetséges testi betegség valószínűségét kizárni, és utána, ha ilyen természetű gond nem áll fenn, pszichés ellátást igényelni.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Tisztelt Pszichologusnő!
Kérdésem, hogy generalizált szorongásra mely gyógyszer/gyógyszerek a leghatékonyabbak kezelés szempontjából?
Köszönöm a választ!
Kedves Balázs!
Generalizált szorongásra többféle hatóanyagú gyógyszer is adekvát választás lehet. Annak eldöntése, hogy melyik gyógyszer lenne személy szerint az Ön részére a legmegfelelőbb, azt egy pszichiáter szakorvos tudná megállapítani az Önnel való találkozás és anamnézis, status felvétel stb. után. Eleve GAD tünetekre (különösen, ha bipoláris zavar is fennáll) csak pszichiáter szakorvos tud gyógyszert felírni, és a pszichiáter javaslatára tudja utána a háziorvosa is kiírni a gyógyszert.
Amennyiben a farmakoterápia mellett dönt, kérem, keresse fel a területi illetékes pszichiátriai gondozót vagy magánrendelésben is be tud jelentkezni egy pszichiáter szakorvoshoz.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaJó napot kívánok hétfőn lesz egy hete hogy behoztak a pszichiátriára ,meddig tarthatnak bent? Pár szem gyógyszert szedtem be ,mire a mentő behozott ,semmi tünetem sincs , depresszióval kezelnek.Köszönöm szépen
Kedves Kérdező!
A betegek jogait és kötelezettségeit egészségügyi törvény szerint (1997. évi CLIV. törvény) Önnek joga van a gyógyintézetet elhagyni, amennyiben
azzal mások testi épségét, egészségét nem veszélyezteti. Az Ön kötelező gyógykezelését, ha veszélyeztető magatartást tanúsított, de sürgősségi gyógykezelése nem indokolt, az Ön szakorvosa (pszichiátriai kezelőorvosa) kezdeményezheti a bíróságnál. A bírói szemle 72 órán belül megtörténik, az Ön intézménybe kerülését követő 24 órától számítva. Ha maradnia kell, rögtön szóban, vagy 8 napon belül a szemle után fellebbezhet. Ez nem azt jelenti, hogy rögtön haza is mehet, mert meg kell várnia a döntést a fellebbezésről. A bíró 30 naponként eljön, hogy nyomon kövesse a változást az állapotában, természetesen, ha javulás következik be, kezelőorvosa hamarabb is dönthet a távozásáról. Ha maradnia kell a bírói szemle alapján, és Ön engedély nélkül távozik, a rendőrség visszaviheti Önt az intézménybe.
Amennyiben a bírói szemle nem állapít meg veszélyeztető magatartást, Ön a távozási szándékát a kezelőorvosnak bejelenti, aki ezt a tényt az Ön egészségügyi dokumentációjában feltünteti.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
