Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, Ugyan annak a pszichológusnak lehet válaszolni ezután is, utalva a korábbi levelezésre.
4, Érdemes tudni, hogy a hosszas levélváltások szakmai szempontból kerülendők.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Jó napot! Tanácsot szeretnék kérni, hogy miként viselkedjek a férjem szüleivel, akik valamiért elfordultak a férjemtől,jobban mondva az édesapjával nincs jó viszonyba, de ez már addig fajult hogy az édesanyjával sem beszél.Erre nem adott okot a férjem. Inkább anyósom fél apósom tol(én ezt gondolom).
A lényeg az az lenne, hogy nem járnak nálunk nem keresnek bennünket , viszont a másik gyereküknek panaszkodnak, hogy én arra sem vagyok képes hogy levigyem az unokáját hogy lássák. Köztünk nem volt konfliktus, de ugyanúgy engem sem keresnek azóta. Nem hívnak nem küldenek üzenetet hogy vigyem el a gyereket.De a hátam mögött pedig sérelmezik ezt. Ebben szeretnék tanácsot kerni hogy hogyan viszonyuljak ebben a helyzetben hozzájuk?! A férjem nem mondja hogx ne keressem őket, néha be is nézünk a konfliktus óta , de mivel engem sem keresnek ha én nem keresem őket, így már kissé zavaró és nem érzem azt hogy szivesen megyek náluk. Köszönöm előre is a választ.
Kedves Gabriella!
Ennyi információ alapján bármi tanácsot adni inkorrekt lenne. Fontos lenne tudni, ismerni a férje szüleinek a személyiségét, hogyan reagálnak bizonyos helyzetekben, milyen családdinamika van most jelen és régen, amikor a férje még gyermek volt, akkor hogyan működött lélektani síkon a család.
Az is kérdés, hogy Önnek, Önöknek, milyen kapcsolat lenne optimális, milyen gyakran és hogyan szeretnének együtt lenni a (nagy)szülőkkel. Az is kérdés, hogy a realitásban mennyi idejük, lehetőségük van a találkozásra (pl. milyen távol laknak egymástól, milyen munkarendben dolgoznak) és ugyanennek az ismerete a párja szüleinél. Kérdés, hogy a gyermekük mennyire ragaszkodik és hiányolja a nagyszülőket.
És még sorolhatnám a kérdéseket, amikre adott válaszok alapján már el lehetne indulni “ötletelni” annak érdekében, hogy ez a feszült helyzet feloldódjon és ne mélyüljön el még jobban.
Ennek átbeszéléséhez buzdítanám, hogy jelentkezzen be egyik kollégánkhoz és 1-2 terápiás ülés alatt ezt át tudnák beszélni és találni több jó megoldást, a helyzet rendezéséhez.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaÜdvözlöm!
32 éves nő vagyok, elváltam, 2 kislányom van. Több,mint egy éve élek párkapcsolatban egy olyan férfival, aki 4 éve veszítette el feleségét betegség miatt. Neki is van egy kislánya.
Szeretjük és megértjük egymást, elfogadtuk a másik gyermekeit, egy család lettünk. Viszont engem nagyon bánt egy érzés, amit nem is tudok szinte megfogalmazni. Tiszta szívből sajnálom, hogy elveszítette a párját, hatalmas trauma volt ez mindannyiuknak,főleg az akkor 4 éves kislányuknak. Ha ez a tragédia nem történik meg, ők ma is,mint egy boldog család, tovább élnek. Úgy érzem, én egy B terv vagyok. Úgy érzem, hogy velem van ugyan, eltelt 4 év, de mégsem az enyém. Még hozzá tartozik. Nem önszántukból szakadtak el, az élet alakította így. Hogyan tudnék ettől a gondolattól megszabadulni? Segítségét hálásan köszönöm+
Kedves Eszter!
Nagyon mély és őszinte önismeretre és alázatra vall, hogy ezt ilyen jól meg tudta fogalmazni! Amit leírt, hogy úgy érzi Ön csak egy “B terv”, ez nagyon mélyen érinti és befolyásolja a kapcsolatukat, sőt az egész család működését. Ezért mindenképpen jó lenne ezt egy jó, tapasztalt terapeutával átbeszélni, mivel nagyon sok minden állhat ennek hátterében. Akár az Ön gyermekkorából is adódhat, hogy ott azt érezte, hogy Ön csak a második, vagy akár az előző párkapcsolatában volt a sor végefelé, vagy a párja nem tudott teljesen még túljutni a gyászon, megakadás van nála stb. stb. Rengeteg lehet ez az érzés háttérdinamikája, vagy akár traumaismétlés is lehet benne. Viszont az biztos, hogy nagyon sajnálatos dolog lenne, ha emiatt rejtetten egy szálka, egy keserű szájíz lenne Önben ami a kapcsoltukat is megrontaná idővel.
Mindenképpen buzdítanám, hogy keressen fel egy tapasztalt pszichoterapeutát és akár egyéni, akár párterápiában ezt beszéljék át, dolgozzák át!
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaÜdvözölöm! Nekem sajnos van egy olyan problémám amit senki nem tud mi okozhatja nem tudom ki mondani a párom nevét (a neve Roli) már több mint 5 éve együtt vagyunk de még egyszer sem tudtam a nevén szólítani úgy érzem az agyam nem engedi hogy ki mondjam és rájöttem hogy nem tudok ezzel megbirkózni egyedül muszáj vagyok segítséget kérni.
Kedves Dorina!
Köszönjük a levelét!
Az Ön által leírt probléma sok tényezős és sok okra vezethető vissza, ami miatt mindenképp egyéni terápia elkezdését javasolnám Önnek!
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt Doktornő.
2021 elején a férjem covidban elhunyt. Mindössze 43 éves volt. Egy 26 éves házasság ért véget egy szempillantás alatt. Pont egy házassági krízis kellős közepén lett beteg, nem volt lehetőségünk megoldani/ megbeszélni a gondokat. Vállalkozásunk volt amit fel kellett számolnom, elköltöztem az anyósomékkal közös otthonból albérletbe,még egy állást vállaltam…
A fiamat vissza küldtem vidékre az egyetemre, hogy ne szakadjon meg a tanulmánya.
Körülbelül a férjem halála után fél évvel megismerkedtem a jelenlegi férjemmel.
Sosem gondoltam volna, hogy valaha is tudok még boldog.
Kb.egy éve vettem észre magamon,hogy valami nem stimmel. Szívdobogás jön rám- általában este, rossz a közérzetem, gyengeség érzés, szédülés, görcsös fejfájás.Természetesen orvosnál is jártam, de érdemleges dolgot nem találtak.
Kérdésem, hogy ez szorongás lehet, vagy megrekedtem a gyász folyamatban? Korábban volt egy időszak amikor úgy éreztem két életet élek párhuzamosan.Ez azóta elmúlt.
Kedves Márta!
A fent említett tünetekért valóban lehet felelős a szorongás, ha kizárásra került az egészségügyi probléma. Egy problémás kapcsolatban történt váratlan haláleset, komplikált gyászfolyamatot tud elindítani, ami akár a halálesetet követően évekkel is megjelenhet, hiszen pont a rengeteg váratlan feladat, teher és mindennapoknak a megoldása háttérbe szorítja a saját aktuális érzéseket és a gyászmunkát. De sajnos, amikor az ember úgy érzi nyugalmi fázisba került, akkor kerülő úton ugyan, de visszatérnek a korábban meg nem dolgozott érzések és helyzetek. Javasolnám Önnek, hogy mindenképpen keressen fel egy szakembert, akivel át tudják beszélni az elhunyt férjével való kapcsolatát és a halálával történt változásokat az életében!
Üdvözlettel,
Bánfalvi-Micskei OrsolyaÜdvözlöm!
26 éves nő vagyok, és nem volt még 4 hónapnál hosszabb párkapcsolatom. Beleszerettem már gyakran italozó fiatalabb fiúba, más kultúrából származóba, külföldön élőbe, vonzódtam tanáromhoz, orvosomhoz.
Vágyok egy társra, de egyszerűen nem jön a nekem megfelelő.
Egyik este édesapámmal kicsit összezördültünk. Jó ember, nagyon szeretem, de sokszor érzem azt, hogy mindenkivel kedvesebb, mint a családdal. Velünk sokszor türelmetlen, elvárja mindenből a legjobbat, úgy érzem, hogy tudja elfogadni, ha hibázok. Pl.:”majd ő beteszi az elemet az órába, mert én elrongálom.”
Oda is szúrtam neki, hogy biztos a szerelmi életem is azért sikertelen, mert apa-problémáim vannak, túl elérhetetlen ő nekem, sosem leszek elég jó neki, nem tisztel engem. Iszonyatos bűntudatot éreztem, amikor ezt kimondtam.
Most már úgy gondolom, ennyi évesen nem hibáztathatom a szüleimet a sikertelen kapcsolataimért.
Miért kavaroghatnak bennem ezek az érzések?
Lehet valaha boldog párkapcsolatom?
Kedves Anna!
Köszönjük a levelét!
Az életünkben ismétlődő helyzetek arra engednek következtetni, hogy van elakadásunk, amivel még dolgunk van. Tetszett a gondolata és a párhuzama a párkeresés és az édesapjával való viszony között, ez valóban létező párhuzam, mellyel terápiák során gyakran dolgozunk. Édesapját elérhetetlennek írja le, s az Ön által említett férfiak is gyakran esnek ebbe a státuszba, emiatt egy egyenrangú, harmonikus kapcsolat nem jöhet létre. Választásait illetően mindenképp van feladata, s bátorítanám Önt abban, hogy foglalkozzon ezekkel a dilemmákkal és gondolatokkal. Ebben ajánlanám mindenképp szakembertől való segítségkérést, aki segíthet Önnek ezek az úton, akár felismerések, átdolgozások vagy megoldások terén.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Üdv! A párkapcsolatomban a szex terén van problémánk. Jó a szex, gyakori is, nincs vele gond. A gond azzal van hogy 99%-ban én kezdeményezek. Szeretne a párom is viszont valamiért ilyenkor automatikusan elutasítom valamilyen indokkal, nem direkt csak nem tűnik fel amikor ő próbálkozik. Mi lehet a problémám ami miatt nem tudom felismerni ha kezdeményez? Mindig csalódás éri őt ha elutasítom és ezt szeretném megoldani. Köszönöm a segítséget!
Kedves Kinga!
Köszönjük a levelét!
Az Ön esetében érdemes feltenni a kérdést, hogy mi miatt érzi magát kényelmetlenül, ha a párja kezdeményez, s mi miatt vált ki Önből ez a helyzet ilyen automatikus, elutasító reakciót. Másik kérdés a párja részéről merült fel bennem: Hogyan kezdeményez, ami nem feltétlenül egyértelmű, esetleg van-e benne ezzel kapcsolatban gátlás, félelem? Próbáljanak erről beszélgetni, kommunikálni, megbeszélni, hogy kiben milyen érzések és gondolatok vannak. Ha ez önállóan nem sikerül, akkor pedig felmerülhet a párterápia lehetősége is, hiszen a párkapcsolati szexuális problémák feloldása ebben a keretben zajlik.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Jó napot!Túl vagyunk a családommal egy külföldi költözésen amit nagyon nehezen viseltem.Azóta 3 hónapja lehangolt vagyok de ez a honvágy érzés inkább.De…hetek óta síró “rohamaim” vannak.A semmiből érkezik egy folytogató érzés,ha nem sírok úgy érzem megfulladok.Kéz remegés és szapora szívverés társul hozzá,hasonlít a pánikrohamra. Olyan érzésem van mintha összeomlott volna testem-lelkem.Mintha több érzelem feldolgozására nem lenne képes. Enni csak azért eszek sokszor mert kell,de étvágy szinte semmi nincs. Feküdni lenne kedvem egész nap.Amit észrevettem még mióta tart ez ,mindíg száraz a szám nagyon,nem tudom van e összefüggés.Kérem szíves tanácsát ebben,mit tegyek,kihez forduljak.Köszönöm!
Kedves Kérdező!
A külföldi költözés nagy terhet róhat Önre, ahogy ezt írta is, emiatt és a tünetei miatt is mindenképp ajánlom Önnek pszichológus minél előbbi felkeresését. Ha a lakóhelye közelében tud, akkor személyes terápiát érdemes elkezdeni, de ennek hiányában az online lehetőség is fennáll. Szakember segítségével megvizsgálhatók, kezelhetők és feloldhatók az Ö által leírt tünetek.
Üdvözlettel:
Tisztelt Pszichológus,
Főként mióta felmondtam korábbi munkahelyemen egyszerűen nem találom ön magam céltalannak illetve haszontalannak érzem magam egyszerűen a lustaság kerül folyamatosan előtérbe nálam továbbá az emberi kapcsolataim is egy kicsit hátérbe szorultak reménytelenek és kilátástalannak érzem a jelenlegi helyzetem.
Üdvözlettel: Lengyel Kristóf
Kedves Kristóf!
Egy munkahely elvesztése is veszteség és gyászfolyamat mehet végbe a személyben. Amennyiben a régmúltban (akár gyermekkorban) is volt veszteség vagy hiány, akkor ez a gyászfolyamat ezt a régebbi sebet is felszakíthatja.
A veszteséghez, gyászhoz általában a tehetetlenség érzés is társul, ami vagy dühöt vagy feladást válthat ki.
Írta, hogy hipertireózis (pajzsmirigy túlműködés) betegsége van – érdemes ilyenkor vérvétellel egy TSH értéket nézetni, mivel a pajzsmirigy az aktivitási szintünkre nagymértékben hat.
Buzdítanám, hogy jelentkezzen be egyik kollégához, akivel akár csak egy pár alkalmas pszichoterápiás ülés alatt a veszteség, gyász átdolgozásán keresztül újra visszatalál Önmagához, belső erejéhez, életkedvéhez!
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaKedves doktornő,
Sajnos túlérzékeny vagyok, és úgy érzem, hogy ez jelentősen megnehezíti az életem. Bármennyire is próbálkozom a változtatással, úgy érzem, hogy sosem leszek boldog, mert mindig van valami, ami aggaszt vagy rosszul esik. Állandóan másokat helyezek előtérbe, és bár nem szándékozom megbántani senkit, ez csak akkor lehetséges, ha magamat háttérbe szorítom. Úgy érzem, hogy már túl régóta megy ez így, és szeretnék változtatni rajta, hogy végre az én életemnek én legyek a főszereplője. Tudna nekem tanácsot adni ebben az ügyben?
Kedves Hölgyem!
Az, hogy valaki túlérzékeny még nem jelenti azt, hogy mindig háttérbe teszi önmagát. A probléma, amit leírt nem genetikai hátterű, hanem egyfajta viselkedési minta, amit gyermekként otthon pl. női szerepeknél látta, vagy elvárás volt Ön felé, mint gyermek felé … sok ok lehet a háttérben, ami miatt Ön így reagál társas helyzetekre. Ez viszont nagyban meghatározhatja a kapcsolatait, amiben előjöhet az az érzése, hogy Ön többet adott bele a kapcsolatba, mint amit kapott.
Ezen – mivel nem genetikai hátterű a leírt probléma – ezért pszichoterápia során változtatható, módosítható. Pár mondatos tanács ehhez kevés, ezért arra buzdítanám, hogy egyik kollégánkhoz jelentkezzen be, és a vele való pszichoterápiában ezen tudnak együtt dolgozni.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaHogy tudja a gyász teljesen kizökkenteni az embereket? Nyár elején meghalt a nagypapám, aki a legtöbb szeretetet táplálta felém. Amióta meghalt jelentősen lerontottan a jegyeimet, nincs kedvem tanulni és megromlott a kapcsolatom a szüleimmel, persze nincsen semmi probléma csak én veszek mindent annak. Szeretnék válszt kapni arra, hogy hogyan zárjam ki ezt a mindennapjaimból, hogy ne érezzem annyira a hiányát.
Kedves Anna!
A gyász egy hosszú és nehéz folyamat, amin mindenki átmegy, amikor elveszít egy számára fontos, érzelmileg közel álló személy. Ilyenkor minden érzés normális, a folyamat része. A kamaszkor meg inkább felerősíti ezeket az érzéseket, hiszen ilyenkor még minden zavarosabb és meg több kérdésre keressük a választ. Ahogy az ember a gyász fázisan végéig megy úgy fognak csökkenni ezek a negatív érzések és válik belsővé, bennünk élővé a szeretett személy. Ezért ezeket az érzéseket nem elnyomni kell, hanem megélni és érdemes lenne róla a szülőkkel is beszélgetni.
Üdvözlettel,
Bánfalvi-Micskei OrsolyaTanácsot szeretnék! 18 éves vagyok, összeköltöztem a párommal és az anyukájával mert rossz a szüleimmel a kapcsolatom és velük már nem bírok lakni. Az elmult időben megromlott a kapcsolatom az anyósommal, nem bírok már vele együtt élni. Elfolytott agresszió van bennem és depresszió tüneteim vannak. Nincs hova elköltöznünk a párommal.
Kedves Noémi!
Ez a pár soros leírás alapján nem lehet tanácsot adni, hisz ez túl kevés információ, hogy tisztán lehessen látni, mi a probléma, mi az a folyamat, dinamikai, ami a családban zajlik.
Több generáció nyugodt, békés együttélésének a megteremtése nehéz feladat, hiszen más életritmusa, életfelfogása és értékrendje van általában a különböző generációknak. Ezeket összehangolni művészet. De élhető együttélés a legtöbb esetben kivitelezhető. Az, hogy ezt hogyan lehet kivitelezni, megvalósítani, ahhoz kéne több információ, a családtagok személyiségének és kapcsolati hálónak az áttekintése, és akkor személyre szabott tanácsok, útmutatások adhatóak. Enélkül csak általános frázisokat lehet mondani, ami sokszor csak ront a helyzeten.
Buzdítanám, hogy jelentkezzen be egyik kollégánkhoz, és vele át tudnák beszélni az Ön helyzetét és egyéni, személyre szabott segítséget tudna kapni a helyzet kezeléséhez!
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaTisztelt Hölgyem/Uram!
Végre sikerült találkoznom azzal a Nővel, akivel már régóta kerülgetjük egymást. Az első 2 hét tökéletes volt, bár én már régóta egyedül vagyok, kicsit nehezebb a visszaállás párkapcsolatba.
2 hét után egy nap meghalt egy barátom, és édesanyám is nagyon beteg volt,nem tudtunk találkozni, telefonon hatalmas veszekedést csinált, hogy miért szivatom őt mindenféle kamu kifogásokkal.
2 hét múlva üzenetben elküldött, arra hivatkozva, hogy amikor nem tudtunk találkozni, megtört benne valami.Sajnos első reakcióban letiltottam mindenhol. Pár nap múlva megbántam, írtam egy hagyományos levelet, feloldottam, és kértem, legalább személyesen szakítsunk.Nagy nehezen válaszolt, hogy biztos beteg vagyok, menjek pszichológushoz, mit nem értek ezen, meg ő diplomás, kerüli a beteg embereket.Elfogadtam, boldog karácsonyt kívántam a családnak, erre pedig az a válasz érkezett, hogy ne vegyem a számra a gyerekeit, mert földönfutóvá tesz.Mi vált ki ekkora dühöt, ha ő akart szakítani?
Kedves András!
Köszönjük a levelét!
A hölgy érzéseiről gondolatairól nem tudunk itt közösen gondolkodni, hiszen nem ismerjük őket és levele alapján érezhető, hogy lehetséges, hogy ezekre a kérdésekre nem is fog választ kapni. Bennem a kérdése olvasás közben inkább az a kérdés fogalmazódott meg, hogy miért szeretne egy olyan hölggyel kapcsolatban lenni, aki nem tudja kezelni az Ön nehéz érzéseit, szomorúságát, gyászát? Hiszen egy kapcsolatban ezek is megjelennek, nem csak a felhőtlen boldogság és szerelem.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Kedves Pszihologus.
van egy rossz tulajdonságom, ha nem tudom kibeszélni a problémámat mert a peratnerben nem érzem a megoldhatóság jelenlété akkor magamba duzzogok akár hosszab ideig is.
Köszönettel:
Krisztián
Kedves Krisztián!
Köszönjük a levelét!
Abban az esetben is érdemes kifejezni az érzéseit, gondolatait, ha előzetesen úgy ítéli meg, hogy a párja ebben nem partner, s rábízni ezt a döntést az Ön párjára. Az Ön által írt duzzogás nem célravezető egy kommunikációban, emiatt vagy a megbeszélés lehet a megoldás, vagy ha valóban nem lehet a párjával semmi ilyenről beszélni, akkor megkérdőjeleződhet a kapcsolat is, hiszen kommunikáció nélkül hosszútávon sok probléma adódhat.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt Doktornő!
Monstanában problémát okoz szex közben az ejakuláció. Korábban sosem voltak ilyen problémáim, és nem szedek semmilyen gyógyszert, nem iszom/dohányzom. Eléggé megvisel, a barátnőm nem is érti, mi a baj.
Kedves Márton!
Köszönjük a levelét!
Újonnan jelentkező probléma felmerülése miatt mindenképp ajánlom első körben urológus szakorvos felkeresését, aki megvizsgálja a problémájának szervi hátterét. Negatív eredmények esetén pedig mindenképp ajánlom Önnek pszichológus felkeresését, mert az ejakulációs problémák több pszichés tényezőre is visszavezethetők, emiatt ezek vizsgálata és a közös munka a tünetoldás érdekében elengedhetetlen.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt pszichológus!
Dóra vagyok. Lassan 10 éve élek kint Belgiumban. A páromat itt kint ismertem meg. Ő is magyar. Mivel nem akartunk távkapcsolatban élni ezért ki költöztem hozzá és a családjához. 7 éve élünk külön a s. Most el jutottam arra a pontra az életemben hogy nem tudom mi tevő legyek. A férjem kapott egy remek lehetőséget a munkája által, ami azt jelentené hogy el kellenne költözzünk egy új helyre, új városba. A probléma csak az hogy ezáltal én itt kellenne hagyjam a mostani munkahelyem és új munkát kéne keresek az új városban. És egyszerűen azt érzem, hogy rettegek a gondolattól hogy elköltözünk innen. Nagyon nehéz volt 10 éve beilleszkedni, munkát vállalni, a nyelvtudásról nem is beszélve. Azt érzem, hogy félek a jövőtől, az ujrakezdestol, az új dolgoktól. Egy fajta szorongás kerített a hatalmába. Mert ugyebár mindent elölről kéne kezdenem és úgy érzem hogy nem bírok megbírkozni vele. A férjem családja is azt mondja, hogy fogadjuk el ezt a lehetőséget, de én félek.
Kedves Dóra!
Köszönjük a levelét!
Az újrakezdés minden esetben egy új nézőpontot, szakaszt, helyzetet hoz az életükbe, emiatt érthető a megjelenő szorongás is, hiszen az ismeretlentől sok esetben félünk. Emellett Önnek már van ebben személyes tapasztalata is, ami levele alapján hordozott magában sok negatívumot is, ezért a szorongás felerősödhet. Írása alapján az jutott eszembe, hogy a párja és az ő családja lehet, hogy csak praktikus, vagy anyagi szempontbók közelítik megy a helyzetet, s érzelmi szempontból kevésbé, mely szempont pedig Önnek lenne fontos. Érdemes lenne erről beszélniük, kifejeznie az érzéseit, gondolatait ezzel kapcsolatban, s megmutatni az érzelmi álláspontját is, mely ugyancsak fontos lehet a döntés meghozásában.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
