Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, Ugyan annak a pszichológusnak lehet válaszolni ezután is, utalva a korábbi levelezésre.
4, Érdemes tudni, hogy a hosszas levélváltások szakmai szempontból kerülendők.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Üdvözlöm!
Tanácsot szeretnék kérni a lányommal kapcsolatban, aki 28 éves és áprilisban elvesztette a párját motorbalesetben. Tudom, hogy mindenkinél más a gyászfeldolgozás. Nagyon kicsi javulást látunk csak, és nem hajlandó elfogadni küldő segítséget. Próbáltunk(család) keresni neki olyan szakembert aki tudna segíteni ebben a feldolgozásban, de nem fogadja el. Mi mit tehetünk? Úgy viselkedik mintha a párja még most is itt lenne. Igaz már egyre ritkábban jár a baleset helyszínére, de teljesen bezárkózott. Erről nem beszél senkivel. Megváltozott a személyisége is. Ez a folyamat része vagy tényleg egyedül nem tud megbírkózni a gyásszal. Várom gyors válaszát. Köszönettel: Oláh Lászlóné
Kedves Hölgyem!
Természetes és érthető az aggodalma! Nagyon nehéz helyzetben van a lánya. Minden haláleset, minden gyász nagyon nehéz és nagyon egyedi, ám amikor valaki fiatalon és hirtelen hal meg, az különösen nagy terhet ró a gyászolókra. A lányának nem csak azzal a veszteséggel kell megküzdenie, hogy a párját elveszítette, hanem a közösen tervezett élet, a közös jövő is elveszett számára. Noha már eltelt néhány hónap a lánya párjának halála óta, ez az idő nem számít soknak, hosszúnak egy gyászfolyamatban. Ráadásul most egy különösen nehéz időszak következik, hiszen a karácsony a családdal való együttlétről, a szeretetről szól – a hiányérzet és a fájdalom tehát még erősebb lehet ebben az időszakban.
Természetes reakció ebben a helyzetben a befelé fordulás, a bezárkózás, és a megváltozott viselkedés. A gyászoló családja pedig érthetően tehetetlennek érzi magát. Jól tették, hogy javasolták neki, hogy forduljon szakemberhez. Fontos, hogy a lánya lássa azt, hogy vannak lehetőségei, van segítsége, ha erre szüksége van. Értem, hogy sokszor elzárkózik, de higgye el, hogy fontos hogy lássa azt, hogy ha akar valakivel beszélni a fájdalmáról, a nehézségeiről, vagy bármiről, akkor megteheti. Ha szüksége van valakire, nincs egyedül. Jó, ha ilyenkor a környezet ott van a gyászoló mellett és jelzik, hogy ha szükség van rájuk, meghallgatják, támogatják. Természetes azonban, hogy ilyen helyzetben a gyászoló nem mindig tudja pontosan, hogy mire van szüksége, mi esne jól neki. Ahogy múlik az idő, egyre inkább fog tudni figyelni a saját igényeire, egyre inkább meg fogja tudni fogalmazni azokat.
Mivel néhány hónap telt még el a haláleset óta, és a lánya reakciói nem szélsőségesek, ezért nem lehet ezt a gyászt kórosnak tekinteni. Adjanak még időt neki. Legyenek ott mellette és neki, de azt is fogadják el, ha ő ezt nem szeretné. Most talán még nem akar beszélni Önökkel sem arról, hogy mi minden van benne, de lehet, hogy ez hamarosan változik. Éreztessék vele, hogy van támasza és vannak lehetőségei, ha jelzi, hogy segítségre van szüksége.
Ha kb. 6 hónap múlva sem látnak változást, vagy aggasztó jeleket észlelnek a viselkedésében , akkor érdemes erőteljesebben javasolni szakember megkeresését.
Az alábbiakban egy cikkel talál a gyász folyamatáról, és arról, hogy mit tehet a család:
Sok erőt kívánok önöknek ehhez a nehéz élethelyzethez.
Üdvözlettel;
Györe RitaÜdv egy kérdésem lenne hogy van férfi dohányboltban dolgozik állítólag szerelemes belém de én nem tudom el hinni amikor megyek mindig mondjak neki itt a feleséged
Szerintem csak viccel tegnap már a házasságrol beszélt nem tudom el dönteni komolyan mit tegyek
Kedves Kérdező!
Leveléből úgy gondolom, elsődlegesen a saját vágyait és motivációját lenne érdemes megvizsgálnia. Javaslom, hogy gondolja végig, milyen érzései vannak a fent említett férfival kapcsolatban, illetve mire vágyik, mi történjen. Ezek tisztázásával úgy gondolom már könnyebben el fogja tudni dönteni, hogy szeretne-e bármilyen lépést tenni.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Kedves Pszichológus!
Több mint 2 éve vagyunk együtt párommal, lassan 1 éve együtt is élünk. Még a kapcsolatunk elején átbeszéltük egymás múltját és úgy tudom egy csúnya megcsalásos szakításon esett át, ahol ő volt a megcsalt fél. 1 év után észre vettem hogy újra ismerősök lettek és mindent lájkol ami az exével kapcsolatos. Többször jeleztem felé hogy engem ez bánt és nem értem az okát de csak veszekedés lett a vége. A kapcsolatunk emellett harmonikusan működik mégis aggódom miért csinálja.
Kedves Fanni!
Az, hogy mi az oka ami miatt az ex párjával felvette a kapcsolatot újra a barátja – ezt így, nélküle nem tudjuk megmondani. Mivel a kapcsolatuk ezt a témát leszámítva harmonikus, és meg tudnak minden egyéb dolgot beszélni, mindenképp jó lenne ezt a “homokszemet” kivenni.
Nem csak rövid- és hosszútávú terápiára van lehetőség, hanem akár egy ilyen konkrét problémának az átbeszélése is lehetséges, ahol a terapeuta elsősorban mediátori szerepet tölt be. Sokszor, amikor mindkét fél érzelmileg érintett a témában, kialakult helyzetben, nehéz nyugodtan meghallgatni, befogadni a másik fél érveit, szempontjait, érzéseit. Ennek közvetítésében, a kommunikáció és mölcsönös megértés és elfogadás segítésében lehet kulcsszerepe a terapeutának.
Buzdítanám, hogy jelentkezzenek be az egyik pszichoterapeutánál, akik a konstruktív megoldásban, kölcsönös megértettségben és elfogadásban támogatja Önöket!
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaJó napot kívánok!
2019.09.19.-én született a volt házasságomból egy kisfiam, akit egyedül nevelek, 2020.12.19 óta. Lett egy párkapcsolatom 4 hónapja, amit a kisfiam nem igazán tolerál… illetve a párom azt szeretné, ha csak vele foglalkoznék, holott van egy 4 èves kisfiam, akinek szintén szüksége van rám. A kisfiam kiabál, olyanokat mond neki, hogy menjen haza, illetve soha ne jöjjön ide( ahol ketten lakunk a kisfiammal) , mivel ez nem az ő háza. A párom állandóan ölelget, puszilgat előtte, ami számomra folytó már, úgy érzem, nem kapok levegőt tőle. Ki akar sajátítani .
Hiába mondtam már neki, hogy ez nyomasztó, nem hajlandó változtatni. Mi lenne a megoldás a kisfiam viselkedésével kapcsolatban, illetve a párommal?
Köszönöm a válaszát
Kedves Anita!
A leírása alapján a párja úgy viselkedik, mint egy kisgyermek, aki mindig ott van az anyja mellett, fogja a szoknyáját és közben féltékenykedik a testvérére. Hangsúlyozom, az Ön leírása alapján. Erre a viselkedésre a kisfia reakciója adekvát, érthető. DE mindenképpen ezt pontosabban és konkrétabban meg kéne nézni! Ezt pedig csak szóban lehet átbeszélni akár csak egyetlen alkalommal.
Erőteljesen buzdítom, hogy egy tapasztlat terapeutával ezt a problémát, helyzetet együtt beszéljék át, mivel igen sok rövid és hosszútávon komoly problémákhoz, fájdalmakhoz vezethet, ha nem lát tisztán. Mivel Ön mindkét félnél (kisfia és párja) érzelmileg érintett, így természetes, hogy elfogult, sok érzelem, ambivalencia van Önben. Már magában az a helyzet, hogy két szeretett ember között választani kell, “vagy-vagy” helyzet alakul ki – ez már lélektanilag nagyon megterhelő.
Foglaljon időpontot egyik pszichológusnál és együtt tisztázni tudják a helyzet pszichodinamikáját!
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos HadassaTisztelt Doktornő!
Tisztelettel szeretném megkérdezni, hogy eszcitaloprám hatóanyagú szorongásoldó mellett lehet-e fogyasztani cickafarkfű teát?
A gyógyteával a nagyon erős menstruációt szeretném csökkenteni.
Köszönettel,
Jó egészséget kívánva!
Kedves Tia!
Az Ön által feltett kérdés megválaszolása orvosi/gyógyszerészi kompetenciába tartozik, így kérem a kérdésben vegye fel a kapcsolatot háziorvosával/kezelőorvosával, vagy kérdezzen meg gyógyszertárban egy gyógyszerészt!
Üdvözlettel,
Jó napot kívánok. Mit tegyek a férjem bennem mindig csak a rosszat lássa . Nem tudjunk már beszélgetni mert ő csak hallgat. Ha megszólal akkor csak sértő szavakat mind. Mind ő az áldozat ahogyan elő adja . Nem bírom már lelkileg. Mindig haragszik mindig.
Kedves Julia!
Ha jól vettem ki a leveléből, akkor szeretné megérteni, hogy a kapcsolatukban hogyan tudnának egymással hatékonyan kommunikálni a problémák megoldása érdekében. Szeretné ha a férje a hallgatás helyett válaszolna? Ha aktívan részt venne a problémák megbeszélésében? Fontos lenne megérteni elsőként azt, hogy a problémáik mikor és hogyan kezdődtek. Honnan vezetett az út odáig, hogy nem tudják egymás szükségleteit és érzéseit megérteni, meghallani.
Javasolni szeretném hogy ha ezekről a kérdésekről és a hatékony konfliktuskezelésről szívesen beszélgetne egy szakemberrel, akkor keresse meg bátran valamelyik pszichológus kollégámat, akivel átbeszélve a problémát, együtt megtalálhatják a válaszokat a kérdéseire.
Minden jót kívánva:
Kovács Gábor – tanácsadó szakpszichológus
Kedves Hölgyem!
Engedje meg, hogy röviden bemutatkozzak. Jómagam, egy 21 éves srác vagyok, többnyire átlagos mindennapokkal. Az időm nagy részét tanulással és fotózással töltöm, azonban sajnos kicsit több mint fél éve jelentkeztek az első panaszok. Nagyapám Május végén elvesztettem, majd rá egy hónapra Nagymamám szivinfarktust kapott, s így az előtte lévő hónapok, hetek igencsak stresszesen teltek. Nagyapámnak emésztőrendszeri betegségei voltak, biológus tanoncként pedig sajnos viszonylag sokat találkozom a betegségekkel. Ahogy említettem korábban, nagyjából fél éve jelentkeztek az első tünetek, amelyek leginkább úgy nyilvánulnak meg, hogy étkezés után egy jó 10 perccel, van hogy néha közben is, hasfájást tapasztalok, mintha szorítaná valami, minden lélekzetvétellel érzem, hogy befeszül a hasam. Étkezés közben folyamatosan azon jár az eszem, hogy nekem most fájni fog, biztos fájni fog, majd meg is jelenik a fájdalom. Sajnos kezdem feladni, így Önökhöz fordultam segítségért.
Köszönöm!
Kedves Kérdező!
Levele alapján úgy gondolom, hogy többek között szakmája és a nagyszülei elvesztése és betegségük okozhatják jelenlegi panaszait. Úgy gondolom, hogy ezek az élmények, felerősítették Önben a veszélyztetettség érzését és figyelmét folyamatosan a testi érzetek, és potenciális megbetegedések irányába terelik. Ez a testi érzetekre való fókuszáltság oda vezet, hogy testi érzeteit tévesen értelmezi: emésztőrendszerünk nagyon érzékeny, folyamatos jelzéseket ad nekünk. Könnyen jelezheti azt hogy túlettük magunkat, vagy olyat ettünk, ami túlságosan megterhelő számunkra, stb. Azonban Ön úgy értelmezi, hogy “Valami baj van.” Ez a gondolat szorongáskeltő, amely a testi erzeteit felerősíti, és ez okozza a hasa befeszülésért, a szorítás érzést. Illetve mivel ez az ördögi kör kialakult, már elővételezett szorongás is társul az étkezésekhez, ebből erred, hogy étkezés közben arra gondol “Nekem most fájni fog, biztos fájni fog.” Ezek a gondolatok nagyon szorongáskeltőek, és maga szorongás gyakran tényleg hasfájással, hasi diszkomfort érzettel jár és nem “hasi problémát jelez”. Javaslom, hogy keressen fel kongitív viselkedés terápiás módszerben képzett szakembert, ilyen panaszok esetén ez a kezelési mód az egyik leghatékonyabb. Amíg megfelelő szakembert talál problémája megoldásához, addig pedig javaslom a szintén kognitív szemléleten alapuló önsegítő könyv használatát: Tudatosság az érzések felett. Emellett a tudatos jelenlét alapú étkezés kipróbálását is javaslom Önnek.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Tisztelt Doktornő/Doktor úr!
A férjem kapcsán szeretnék tanácsot kérni.Férjem szerintem ADHD-s, a figyelemzavaros tünetek szinte mindegyike illik rá (pl. nem figyel, ha hozzá beszélnek, ha 3 instrukciót kap, összezavarodik, mindent félbehagy, nem tudja, hova tette a szemüvegét, ha filmet nézünk, végigbeszéli, majd közli, hogy ő meg se szólalt stb.), hiperaktív (folyton rázza a lábát, kezét, nem tud lenyugodni, állandóan beszél, folyton beleszól a másik mondandójába, de szerinte ő nem jut szóhoz) és impulzív is (pl. átgondolatlanul vásárol dolgokat, heves érzelmi reakciói vannak stb.). Mindezek mellett mindent magára vesz (“nekem sose lehet igazam”), nem túl empatikus. Eddig többé-kevésbé volt türelmem kezelni a dolgait, de jön a baba és több segítségre, figyelemre, empátiára lenne szükségem. A gond, hogy ő nem ismeri el, hogy problémája lenne. Szeretném, ha ő akarna segítséget kérni, ne külső kényszernek érezze. Tud ebben tanácsot adni? Kihez lehetne fordulni?
Kedves Kérdező!
Érthető, hogy gyermekük érkezésével felerősödtek aggodalmai azzal kapcsolatban, hogy miként alakul a közös terhek (érzelmi és fizikai is) megosztása. Leveléből úgy látom, hogy párja panaszai jelenleg Önnek okoznak szenvedést, neki magának nem. Úgy gondolom motivációja akkor emelkedne, ha ő maga megélné a “tünetei” negatív hatását. Amikor a segítségkérésről beszélgetnek, érdemes lehet nyitott kérdésekkel fordulnia párja felé. Biztosan neki is nehéz, amikor például heves érzelmeket él át és ilyenkor talán ő maga is úgy érzi jól jönne egy kis segítség. Úgy gondolom, hogy ez egy jó alapot adna, a motivációja felkeltéséhez. Arról nem ír, hogy hányadik hétben jár, de amennyiben még nem a következő hetekben érkezik gyermekük, érdemes lehet a “felkészülés” jegyében egy párterápiás folyamatot elkezdeniük. Hiszen a szülői szerep, egy merőben új élethelyzetet hordoz magában, amelyre fontos felkészülni. A felkészülés során, az egymás felé irányuló elvárások, ellentmondások, családi alapszabályok is terítékre kerülhetnek.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Kedves Doktornő!
Úgy érzem , hogy segítségre van szükségem!
26 éve ismerem a Kedvesem, 10 éve vagyunk házasok, 3 gyermekünk van. Párom 43, én 44 éves vagyok. Látszólag gyönyörű, boldog életünk van, sajnos csak látszólag. A probléma már a kapcsolatunk elejétől fenn áll. Féltékeny vagyok. De nem
betegesen. Ami zavar már az elejétől, az a mini és a rövid szoknya, amit Kedvesem szívesen hordana. Szexuális életünk hullámzó. Fiatalabb korunkban is az volt. Volt hogy 3-4 hónapig semmi. A szeretkezéshez kezdetben szívesen húzott sexi ruhát, harisnyát, tangát. Később abszolút nem. Viszont ha valahova mentünk, harisnya, szoknya, rúzs, smink. Szerette mutatni a bájait. Otthon a szeretkezéshez semmi, póló, bugyi, pedig tudja hogy megőrülök a harisnyáért, a sexi fehérneműért. Persze ezt szóvátettem, hogy nem miattam öltözködik, sminkel, lakkoz , epilál. Próbáltam szó nélkül is hagyni , a szeretkezés akkor sem lett sűrűbb .
Jó párszor veszekedtük miatta. Egy darabig lehiggadtunk,…
Kedves Gábor!
Ha jól hallom a leveléből, akkor a házasságuknak a féltékenységgel, a kommunikációval és a szexuális élet terén vannak problémáik, ezekkel szeretnének foglalkozni, megoldásokat találni, feloldani ezeket a problémákat és közös nevezőre jutni. Természetesen a legfontosabb ebben a helyzetben, hogy nyíltan és őszintén tudjanak ezekről a problémákról kommunikálni, hogy meghallják egymás kielégületlen szükségleteit és visszatérjenek oda, hogy aktívan gondoskodnak egymás testi és lelki szükségleteiről. Ez csak úgy lehetséges, ha nyitottak egymást meghallgatni, meghallani, hogy a másikat mi bántja, mire vágyik és ha ezt ki tudják mondani, akkor rendszeresen meg is adni a másiknak azt, amire vágyik.
Feltételezem, hogy a házasságukban most nagy szükség lenne, hogy újra felfedezzék egymást, hogy újra egymás felé forduljanak és tegyenek egymásért, különben egyre nehezebb lesz megértniük egymást.
Ehhez nagy segítség lenne egy párkapcsolati tanácsadás vagy terápia, ahova mindkettőjük közös vállalása és elköteleződése szükséges, ha tényleg tenni akarnak a kapcsolatukért.
Ha ez nem működik valami miatt, akkor Önnek javaslom, hogy egyéni tanácsadást vegyen igénybe, hogy megtalálja az utat a felesége felé és javíthassa a kapcsolatukat.
Kitartást kívánok ezen az úton!
Üdvözlettel: Kovács Gábor – tanácsadó szakpszichológus
Jó napot. Idàig nekem ez az első alkalom hogy tanàcsot kèrek. 17 ève èlek a férjemmel, 3 gyermekünk van, szeretjük egymást. A szexuális èletünk is jó, azt kivéve hogy èn mèg talán egyszersem kezdemènyeztem nála, annak ellenère hogy bennem van a vágy, de nem közeledek, mindíg megvárom hogy ő kezdeményezzen. Ha ő nem, èn hiába szeretnèm, beletörődöm hogy ő most biztos nem akarja. Tudom hogy ez nem jó, már többször felhozta, hogy èn miért nem mutatom ki hogy én is szeretnèm, nem csak ő. Ennek àltalában vita a vège, mert èn megsèrtődöm hogy miért várja el tőlem hogy másmilyen személyisèg legyek, de igazából èn elnyomom az èrzéseimet, es az akaratomat, . Ön szerint mi lehet ennek az oka, és hogy lehet ezen segíteni. Köszönöm válaszát. Üdvözlettel: Mária
Kedves Mária!
Ha jól hallom a leveléből, akkor a házasságukban jelenleg a szexuális élet területén vannak nehézségek, ugyanakkor azt is írta, hogy a szexuális életük jól működik. Feltételezem, hogy ez akkor van így, amikor a férje kezdeményez. Írta hogy magában is van vágy a kezdeményezéshez, ami egy nagyon jó kiindulópont és fontos lenne erről beszélnie a férjével. Egyébként mi tartja vissza, hogy kezdeményezzen? Mi lenne ha megtenné?
Javaslom, hogy beszélgessenek erről a férjével és próbálja neki őszintén és nyíltan kifejezni a vágyait, és hogy miért okoz nehézséget a kezdeményezés, mit tudna ezért a férje tenni. Ha a férjét partnernek tekinti, aki szintén vágyik arra hogy érezze a maga szeretetét és vágyát, akkor ez megerősítő lehet hogy félelem nélkül tegyen lépéseket felé.
Ha jól tudnak egymással kommunikálni, akkor erről a témáról is fontos lenne a nyílt kommunikáció, hogy meg tudják beszélni, meg tudják oldani.
Nem kell ahhoz változtatnia a személyiségén, hogy kezdeményezni tudjon, hiszen ez egyfajta cselekvés, amihez bátorság és nyitottság szükséges, amire a férje is vágyik. Próbálja megengedni magának a kezdeményezést és az érzéseit kifejezni, hiszen ez lehet a megoldás felé vezető út.
Kitartást és bátorságot kívánok mindehhez!
Üdvözlettel: Kovács Gábor – tanácsadó szakpszichológus
Kedves Segítő!
A nagymamám 80 éves és mindig vele éltünk egy háztartásban, már több éve mi gondozzuk, mert mozgássérült. Szegénynek sok egyéb betegsége is van, de eddig tűrhető volt az állapota, de már azt látom rajta, hogy kezdi feladni. A napokban kórházba is került, aggódom érte, de két ellentétes érzés kavarog bennem. Egy, ha meghalna az fájna, de legalább nem szenvedne tovább. Kettő, ha jobban lesz és hazaengedik, akkor örülök, de cserébe meg mi szenvedünk tovább, mert tisztában vagyunk vele, hogy csak ideiglenesen lesz jobban, bármikor újra visszaeshet és kezdődik minden elölről. Nemtudom ezeket az érzéseket helyén kezelni, önzőnek érzem magam, ha arra gondolok, hogy talán könnyebb lenne mindenkinek, ha elmenne szenvedés nélkül. Ő már ránk van utalva és idősek otthonára sajnos nincs pénzünk. Ön szerint hogyan tudnám ezt helyre tenni magamban és mi az amit tehetek annak érdekében, hogy könnyebben boldoguljak legalább lelkileg? Hogy változtassam meg a felfogásom?
Előre is köszönöm
Kedves Kata!
Az egymásnak ellentmondó, ellentétes (amibivalens) érzések ebben a helyzetben teljesen normálisak, emberiek. Nagy biztonsággal mondhatjuk, hogy szinte mindenki megél hasonló érzéseket, vagy vannak hasonló gondolatai, amikor ilyen nehéz helyzetbe kerül.
Ha nincs lehetőségük akár csak heti pár órára ápoló személyt felfogadni, érdemes végiggondolni ki van a környezetükben, akitől bármiféle segítséget kaphatnak. Ha nem is a nagymama gondozását, de pl. saját ellátásuk (bevásárlás, ennivaló elkészítése, takarítás) tekintetében vannak-e olyan személyek, rokonok, barátok, ismerősök, akik segíthetnek kicsit enyhíteni a terheket. Érdemes lehet a helyileg illetékes családsegítő szolgálatot is megkeresni ezügyben. Ők gyakran tudnak akár szállításban, tárgyi vagy emberi oldalról is segítséget nyújtani.
E mellett természetesen az is fontos, hogy legyenek olyan személyek, akikhez bizalommal fordulhat és megoszthatja lelki terheit. Ha nincs ilyen személy a környezetében (rokon, barát) szintén előfordulhat, hogy a családsegítő szolgálatnál dolgozik pszichológus, szociális munkás vagy van pszichiátriai szakrendelés a környéken (megyszékhelyen), időpontegyeztetéssel és háziorvosi beutalóval állami ellátás keretében kérhet lelki segítséget.
Ezen felül a mindennapi nehézségek mellett fontos, hogy tudják támogatni egymást családtagjaikkal, szakítsanak időt magukra is, a lehetőségeikhez mérten kapcsolódjanak ki időnként, hiszen Önnek a saját életéért is felelősséget kell vállalnia.
Minden jót és sok erőt kívánva
Üdvözlettel,
Bálint Takács
Tisztelt Pszichológus! Elváltam néhány éve, és két és fél éve megjelent életemben a nagy ” Ő” az első igazi szerelem.
Nekem egy házasságom, neki két házassága és egy 10 éves élettársi kapcsolata volt. Egy éve összeköltöztünk.
Az ő 8 éves kisfiával és az én 19 éves lányommal élünk, mindenki szeret mindenkit.
Párom azt mondja, soha nem kapott senkitől annyi szeretetet, törődést, mint tőlem és szerelmes belém, kár, hogy nem velem találkozott már rég.
Mindent megtesz értünk, és ez kölcsönös.
Mikor összeköltöztünk, egy hónap után kiderült, hogy tüdődaganata van, végigcsináltam vele, most jól van, a ct nem mutat újabb áttétet.
Egyetlen ellentét van köztünk, nem akar feleségül venni. Mert minek, az csak papír és ő már kétszer ráfázott.
Hiába mond, így nem érzem hogy szeret, egy senkinek érzem magam az életében.
Én azt gondolom, hogy ha nem érdekli őt, hogy boldogtalan vagyok, akkor nem szeret. Jól gondolom?
Kedves Anna!
Köszönjük, hogy megtisztelt minket a bizalmával. Egy harmonikusan és stabilan működő kapcsolatba is tud bizonytalanságot vinni egy súlyos, életet veszélyeztető betegség folyamata. A betegség utáni stabilizáció és egyensúly megteremtés hosszabb időbe kerül. Ilyenkor még közelebb kerül az elmúlás és elszakadás lehetősége, ami minid nagyobb érzelmi töltettel jár.
Érdemes lenne arról beszélgetni egymással, hogy mit jelent az Önök életében a házasság, mint “fogalom”, kinek miért fontos, vagy éppen nem tartja fontosnak. Két sikertelen házasság után a másik félben valóban felmerülhetnek erős negatív töltetek ezzel kapcsoltan. Így még fontosabb lenne arról beszélni, hogy Ön miért érezné magát nagyobb biztonsgában, ha házasságban és nem “csak” élettársi kapcsolatban élnének.
Üdvözlettel,
Tisztelt Hölgyem/Uram!
Olyan ügyben szeretnék segítséget kérni, hogy hogyan lehet valakit “rábeszélni”, hogy pszichológusra van szüksége?
Édesanyámról lenne szó. Édesapámmal elváltak, ott elindult nála egy lejtő.
Folyamatosan negatív dolgok érik, eltaszította magától a családot, két öcsémet, engem, kisfiamamat (első unokája), a saját édesanyját és testvérét is.
Haragszik mindenkire, amit ki is mondott, rám azért mert Apukámmal jó maradt a kapcsolatom. Többiekre azért mert Kisfiam születésnapjára eljöttek, úgy hogy Apa is itt volt.
Senkivel nem beszél, és kezd nagyon magába fordulni. Egyszerűen nem tudom hogy tudnék neki segiteni.
Már tényleg ott tart a helyzet, hogy szerintem már csak szakember segíthet Neki/Nekünk.
Tisztelettel, Tímea
Kedves Tímea!
Nagyon nehéz helyzet az, ha a szerettünket szenvedni látjuk, szeretnék rajta segíteni, de ő ezt nem szeretné, vagy akár erre dühvel/haraggal/sértődöttséggel reagál a segítő szándékra. “Rábeszélni” valakit nagyon nehéz feladat, ha erről neki jelenleg nincs meg a motivációja. A sikeres terápiás együttműködés elsődleges és elengedhetetlen feltétele a páciens belső motivációja a változásra és a gyógyulásra.
Az, amit tehetnek, hogy leülnek vele őszintén beszélgetni arról, hogy hogyan látják Őt, a kialakult helyzetet és miért tartanák fontosnak azt, hogy segítséget kérjen.
Üdvözlettel,
Kedves Doktornö !
2 eves ikreim vannak. Születestöl en vagyok velük ferjem sokat dolgozik,anyosom bar itt lakik nem vett reszt aktivan az eletükben. Bölcsibe nem jarnak.
Mult heten vigyazott a gyerekekre kb 2 orat , nem is volt baj.. aztan 4 napra ra megkertem jöjjön el, mert nagyon rossz idö van nem vinnem el öket amig elintezem a dolgom. Mielött elmentem a Fiam mar nagyon sirt es mama, mama hogy ne menjek el..
Mondtam akkor megis elviszem öket magammal, de ne ne ö boldogul menjek. Hazaertem sirva jöttek azota nem marad meg egy percre se nelkülem. 2 ejjel nem aludt folyton fentvolt es ugy kapaszkodott belem mintha az elete függne töle. Anyosom szerint nem törtent semmi..
Ma is jött anyosom, a Fiam csak kapaszkodik belem.
Ön szerint mit csinaljak? Anyosom szerint szoknia kell, sztem meg ha fel,retteg akkor nem kellene otthagynom massal.
Ha jatszanak es kimegyek a szobabol ketsegbeesetten jön es keres sir.. elötte ilyen nem volt..
Mit tanacsol? Köszönöm a valaszat
Kedves Dóra!
Ha jól értelmezem, akkor a gyermekek 2 éves koráig nem fordult elő, hogy más vigyázott volna rájuk. Tehát, most volt hosszabb időre távol tőlük. Érdemes ezekhez a helyzetekhez lépésenként hozzászoktatni őket, és önmagát is.
Ha más vigyáz rájuk, akkor búcsúzzon el tőlük, mondja el hová megy és hogy mikor jön vissza. Ezt az időt érdemes olyan dologhoz kötni, amit a gyerekek is tudnak értelmezni, például “az uzsonna után, vagy az estimesére itthon leszek”. Ha megtapasztalják, hogy betartja amit ígért nekik, akkor egyre nyugodtabban engedik majd el Önt.
Az ikrekkel való várandósság és az, hogy korábban érkeztek, biztosan lelkileg megterhelő és aggódással teli időszak volt az Ön számára. Érthető, ha nehezen engedi el őket, és ha még mindig aggodalmaskodik olykor. Nagyon fontos azonban, hogy tudatosítsa magában ezeket az érzéseket és szavazzon bizalmat a gyermekeinek, hogy elindulhassanak az önállósodás hosszú útján.
Azzal kapcsolatban is vizsgálja meg érzéseit, hogy megbízik-e abban a személyben aki vigyáz rájuk, hiszen a gyerekeknek nagyon jó antennáik vannak, és megérzik a szüleik esetleges bizonytalanságát. Ez a későbbiekben is így lesz – gyermekeink életében a fontos döntéseket mi hozzuk meg, és ők akkor fogadják el ezeket nyugodt szívvel, ha érzik mi biztosak vagyunk abban, hogy ez fontos , hasznos és jó lesz számukra.
Üdvözlettel,
Semminek nem tudok már örülni. 5 gyermekem van, teljessen elfogyott a türelmem hozzájuk. Minden felidegesit, a rend a függőségem. Folyamat az miatt megy a veszekedés. Mindent széthagynak. Csak takarítok pakolok utánuk. És az Apjuk sem jobb. A fejem szétfeszít. Ha valami izgalom van rosszul leszek. Pl felforrosodott a kazán megilyedtem és azt hittem elájulok. Nem voltam ilyen. Bőgni tudnék. Imádom a gyerekeim de állandó a veszeledés a rend miatt. Reggeltől estig csak takarítok pakolok utánuk. A szobájuk mint egy disznó ol és hiába mondom nem csinálnak semmit. 15 hós a pici és nincs türelmem hozzá mint annó a többihez volt. Folyamat feszült vagyok és rosszul érzem magam. Sokszor alig várom az estét hogy vége legyen a napnak. Nem voltam ilyet, szerettem az életem. Sose volt segítségem. Nincs családom. A Párom meg mindig dolgozik. 17 évből 14 et pesten volt hetente, 2 hetente járt haza 1-2 napra. Mindig megfogadom h holnap más lessz, de sose 🙁
Kedves Adrienn!
5 gyermek napi menedzselése nem kis feladat! És sajnos bedarálhatja az embert, és egy idő után már csak feladatmegoldó-, takarító-, mosó stb. “robotnak” érezhetjük magunkat. Ha az élet egyetlen területén átmegyünk “robot”, “túlélő” üzemmódba, akkor csak idő kérdése, és az egész életünk kiüresedik. Ez ami nagyon nagy belső feszültséget hoz létre bennünk. De ez nem törvényszerű, hogy így legyen! Még 5 gyermek mellett is.
Buzdítanám, hogy foglaljon időpontot az egyik pszichoterapeutánál, és együtt elkezdhetik végig venni, hogy hozzáálláson, napi rutinon, reakciókon stb. milyen változtatásokat lehet megtenni, ami segít ebből az állapotból kijutnia, és újra megtalálnia Önmagát, az örömet és életet!
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos Hadassa
