Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, Ugyan annak a pszichológusnak lehet válaszolni ezután is, utalva a korábbi levelezésre.
4, Érdemes tudni, hogy a hosszas levélváltások szakmai szempontból kerülendők.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Kedves Pszichológus!
Azt szeretném kérdezni, hogy mi lehet az oka annak, hogy telente már két éve (pontosan miután covidos voltam) minden problémámat elkezdem sokkal rosszabbul kezelem, rengeteg hangulatingadozásom kezd lenni, és néha elég lehangoltnak érzem magam.
Van, hogy nehezen alszom el, vagy nagyon könnyen elsírom magam, majd egy kis időre elmúlik, és egy rövid idő múlva kezdődik újra. Néha úgy érzem mindig kell valamin aggódnom.
Nem tudom mi lehet ennek az oka, bipoláris zavarra gondoltam, de a mániás időszak nekem teljesen hiányzik, nem leszek hiperaktív vagy ilyesmik, hangulatingadozások általában a szorongósabb és a normál, motiváltabb állapotom között járnak. illetve ez mind csak télen jön elő.
Köszönöm, ha válaszol!!
Kedves Brigitta!
A fent leírt tünetek alapján inkább sok kérdés, mint válasz ami felmerül. Mindenképpen differenciáldiagnosztikai vizsgálat, interjú szükséges nem csak pszichés, hanem szomatikus irányba is. Fontos a holisztikus megközelítés az Ön esetében, valószínűleg összetetteb a probléma, nem csak egy “egyszerű'” ok-okozat.
Említette, hogy COVID után jelentkeztek ezek a tünetek, így a post COVID lehetősége is felmerül, ami még inkább differenciálást igényel, hogy mely pszichés-szomatikus-szabályozási-idegrendszeri mechanizmus érintett és milyen összefüggés van az őszi-téli változással, mely időszak majdnem minden krónikus betegséget belobbant (IBS, Crohn, autoimmunhátterű betegségek, pajzsmirigy stb.). De elképzelhető, hogy csak idői egybeesés van, és más testi és/vagy lélektani folyamat áll a háttérben.
Ennek átbeszélése, egyéb szakorvosi meglévő leletek és vizsgálatok eredménye ami segíthet elindulni a terápiás folyamatban. Természetesen a szomatikus betegségek kezelésében, gyógyulásában is kiemelkedő fontos szerepet kap a pszichés jólét, emocionális és idegrendszeri stabilitás, ami pszichoterápia során fejleszthető, erősíthető.
Buzdítanám, hogy az onlinepszichologus.net honlapon foglaljon időpontot egyik pszichológus kollégánál és pszichoterápiában ezen kérdéseken és témákon tudnak együtt dolgozni.
Üdvözlettel
onlinepszichologus.net csapata
Jakabos Hadassa16,5 fél éves lányom 1 éve tart lefelé a lejtő. Korábban kitűnő volt, most több tantárgyból áll bukásra. Vagdossa magát, dohányzik, nem tud aludni, kapcsolatai instabilak, folyton váltogatja a fiúkat. Nem együttműködő, azt hajtogatja megoldja egyedül. Szerintem viszont segítség kell merre induljunk?
Kedves Kérdező!
Nagyon nehéz lehet szülőként látnia lányát a nehézségeivel. Gyakran előfordul, hogy tinédzserként nem szívesen kér valaki segítséget, de egyetértek Önnel, valóban érdemes szakmai segítséget kérniük ebben a helyzetben. Nem írta, hogy hol élnek, de első körben az iskolapszichológus segítségét lenne érdemes kérnie. Ő szükség esetén megfelelő szakellátásba tudja irányítani lányát. Érdemes lehet lányával beszélgetni arról, hogy milyen előnyökkel járna, ha szakemberhez fordulna, illetve beszélhetnének a félelemeiről is ezzel kapcsolatban. Már ezzel kapcsolatban is kérheti az iskolapszichológus segítségét. Budapesten egyébként a Vadaskert Alapítvány felkeresését javaslom. Amennyiben magán úton keresnek segítséget, gyermek klinikai szakpszihológus végzettségű szakemberhez érdemes fordulniuk.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Üdvözlöm!
Abban szeretnék segítséget kérni hogy velem van a baj ?
11 éve vagyunk együtt a férjemmel nekem ő az első férfi az életemben minden téren !Mikor össze jöttünk volt barátnőivel tartotta napi színten a kapcsolatot mikor várandós voltam akkor is velük foglalkozott.Majd ez abban marat de folyamatosan nőket néz az interneten van hogy többször is egy személyt van hogy a kolléganői profilját nézegeti szex partner keresőzik stb…Meg csalni talán még nem csalt meg írogatni se tudom hogy írogatna másokkal.De teljesen szét lett rombolva aza kevés önbizalmam teljesen kivagyok lelkileg vannak gyerekeink is.Ugy érzem én csak egy feleség vagyok akinek ne fájjon semmi és ne tegyen szóvá semmit pláne ne akarjon semmit .Ha jól meg vagyunk is folyton más nők vannak a kepben én csak vagyok kényszerből mert ugy alakult hogy a kapcsolatunk elejen túl korán lettunk szülők . Rossz gyermekkora volt neki is a szülei eldobtak az anyával abszolút rideg a kapcsolata. Azt mondja fogadjam el ezt .
Kedves Kérdező!
Köszönjük a levelét!
Kérdése alapján érzékelhető, hogy mennyire bántja Önt ez a helyzet és a férje viselkedése, arról azonban nem ír, hogy esetleg ezt már jelezte-e neki. Ezeket az érzéseket mindenképp érdemes lenne kifejezni felé, s elmagyarázni neki, hogy a cselekedetei Önben mit okoznak. Másrészt a családi örökségekre való hivatkozás nem lehet mentség, az mindenkinek a saját döntése és feladata, hogy ezekkel megküzdjön akár önállóan, akár segítséggel. A harmadik gondolat ami eszembe jutott, az pedig, hogy Ön is bármikor mondhatja a férjének, hogy ez Önnek nem fér bele és nem fogadja el az ő viselkedését.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Kedves Pszichológus!
A problémám, édesapámról szólna, aki 54-éves ès a jelenlegi tünetek alapján arra gyanakszom, hogy depressziós azóta hogy a nagymamám(apukám édesanyja) 2 éve elhunyt.
Természetesen a diagnózist nem tudom, viszont ő ezt nem látja be és nem tudom rávenni, hogy szakemberhez forduljon. Többszöri kérésre sem. Minden ilyen beszélgetésnek az a vége hogy ő neki már úgysem sok van hátra, nincs célja az életben, semmi nem érdekli. Sem a korábbi hobbija, sem a születendő első unokája. Egyre rosszabb állapotban van, és mivel az ő Édesapja is apukám gyermekkorában öngyilkos lett, egyre többet emlegeti, és attól tartok, hogy ez akár tettlegességig is fajulhat a részéről.
Várom szíves válaszát!
Tisztelettel
Kedves Evelin!
Köszönjük a kérdését!
Ha úgy érzékeli, hogy az édesapja állapota folyamatosan romlik és az öngyilkosság veszélye is felmerül, akkor Ön is léphet az ügyében, akár egy mentő kihívásával, ezt azonban csak akut, veszélyeztető helyzetben érdemes megtennie. Emellett érdemes lehet beszélnie a háziorvosával, aki segítheti őt a felismerésben és a segítségkérésben, vagy esetleg felajánlani neki, hogy elkísérik őt szakemberhez. Emellett pedig türelmesnek kell lenniük vele, mert sok esetben a mentális probléma felismerése, beismerése egy hosszabb és nehézkes folyamat, ahol kudarcélmény is megjelenhet.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Jó napot kívánok! Egy hete szedek pánikzavarra 15 mg-os scippát reggel 1 db-ot. Szorongásra Helex 0.5 mg reggel 1 db-ot, este 1 db-ot. Azt szeretném megkérdezni, hogy mellette szedhető-e magnézium a gyorsabb felépülés érdekében?
Kedves Kérdező!
Javaslom a gyógyszereit beállító pszichiáter szakorvos felkeresését a kérdéssel kapcsolatban, minden esetben a kezelő orvos tud felelősen válaszolni a gyógyszerek illetve az értrendkiegészítő készítmények használatával és kombinációjával kapcsolatban.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Jó estét!
Angyal Viktória vagyok 18 éves. Nincsenek barátaim és őszintén szólva nem tudom hogy mi bennem a hiba. Gyerekkoromtól kezdve ez egy probléma volt hogy nehezen alakítók ki emberi kapcsolatokat. Alapvetően értelmesnek tartom magam illetve mindig is az iskolában volt ezzel problémám. De iskolán kívül pedig pont az ellentéte vagyok. Valahogy abban a korban vagyok, hogy nem igazán találom a korosztályommal a közös hangot. Valamilyen szintem részben magamnak köszönhetem, mert én nem nyitottam az emberek felé, de most jutottam el oda, hogy változtatni szeretnék rajta. Sokáig voltak olyan napjaim hogy nem szeretnék suliba menni mert nem érzem magamat jól ott abban a közegben. De sokszor elkap az az érzés ha az emberi kapcsolatok kialakítása se megy hogy fogok egyáltalán egy párkapcsolat kialakítani? Illetve félek attól is, hogy magányosan fogok meghalni hogy nem lesz senkim és így az életemnek nem lesz semmi értelme. De nem tartom furának magam.
Köszönöm ha válaszol.
Kedves Viktória!
Teljesen megértem azt az érzést, amiben sokszor vagy, hogy nehezen megy a barátkozás, a kapcsolódás másokhoz, pedig a leírásod szerint sokszor kerested már a közös hangot a kortársaiddal, de valahogy nem sikerült megtalálni. Még az is lehet, hogy a nálad fiatalabbakkal, vagy az idősebbekkel jössz ki jobban. Azt is írtad, hogy iskolán kívül ellentétesen viselkedsz, amire kíváncsi lennék, hogy ott miért? Iskolán kívül hogyan viselkedsz? Könnyebb ismerkedni, nyitni mások felé?
A próbálkozást azonban sose add fel, mert ha jól hallom a szavaidból, nem is akarod feladni, hanem nyitni akarsz mások felé. Ha leülnénk beszélgetni, olyanokat kérdeznék Tőled, hogy kik lennének azok, akik felé szívesen nyitnál? Ismersz már olyan csoportot, közösséget, ahol tudnál ismerkedni? Hol érzed magad jól? Vagy melyik volt az a közeg az eddigi életedben, ahol jól érezted magad? És miért? A válaszaid segíthetnek abban, hogy elindulj azon az úton, ahol rálelhetsz majd a számodra szimpatikus emberekre.
Még azt is javasolnám, hogy a kérdéseid körbejárásához keresd meg az iskolapszichológust, aki tudna neked segíteni a problémád megoldásában, illetve ha vannak olyan személyek, akikhez bizalommal tudsz fordulni (például a szüleidhez, rokonaidhoz).
Remélem nem adod fel, és tovább próbálkozol a mások felé való nyitásban.
Üdvözlettel: Kovács Gábor iskolapszichológus
Tisztelt Doktornő!Nem tudom mit tegyek!Házasságomban nem vagyok boldog,teljesen elhidegültünk egymástól,mindkettőnknek volt kapcsolata a házasság alatt,feleségemnek most is van.Tavaly beleszerettem egy velem egykorú nőbe,akivel nagyon boldognak éreztem magam,de sajnos kettőnk közé állt az,hogy nős vagyok. A mai mapig szetetem,Ő is engem,már azt is felajánlotta,hogy költözzem Hozzá,viszont a feleségem is döntésképtelen,mert egy narcisztikus férfivel van kapcsolata,és nem tudja eldönteni,mi lenne neki a jó.Ezáltal én is megvagyok “kötve”.Nem tudom mit tegyek,merjek e lépni vagy sem?Szívem szerint megtenném,de mivan akkor,ha w feleségem nem akar elválni?Nem tudom mit tegyek..Szóval patthelyzetben érzem magam.Összeköt minket,lakás,vagyon.Köszönöm válaszát,üdvözlettel,Pusztai Ferenc.
Kedves Ferenc!
Köszönjük a levelét!
Írása alapján az volt az első gondolatom, hogy a válás tényéről Ön is dönthet, nem kell feltétlenül a felesége véleményére hagyatkoznia. Emellett fontosnak tartanám az őszinte kommunikációt kettejük között a feleségével, hogy tudjanak beszélni az érzéseikről, a jelenlegi kapcsolatuk funkciójáról, arról, hogy ki mire vágyik, mit szeretne, mely pontok lehet, hogy segítik mindkettejüket a döntésben.
Ha ez a kommunikáció nehezen kivitelezhető, akkor lehet, hogy érdemes lenne egy pár alkalmas párkonzultáción is részt venniük, mely segíthetne Önöknek.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Kedves Pszichológus!
Az a kérdésem hogy mit lehet tenni ha a szülő daganatos beteg lett de titkolja, szerintem szégyelli is, nem hajlandó kezeltetni magát, se beszélni róla.
Csak utalni szokott rá hogy meg fog halni.A gyerekével vagyis velem nem valami jó a viszonya, miattam nem fogja kezeltetni magát.Ő tart el nagyrészt, már elege lett ebből és a vitákból is amik gyakoriak közöttünk.Részben engem is okol hogy beteg lett.
Kedves Kata!
A levele elolvasásából azt hallom ki, hogy valójában szeretne jobb viszonyban lenni az anyukájával, amiben tudnak őszintén és nyíltan beszélgetni egymással úgy, hogy meg is értsék egymást, egymás szükségleteit, egymás vágyait.
Mi az, amit a legszívesebben tenne az anyukájával való kapcsolatban? Mit tudna tenni, hogy a kapcsolatuk jobb, működőképesebb, harmonikusabb legyen? El tudja neki mondani azt például, hogy aggódik érte és félti őt? Hogy nem szeretné elveszíteni őt? Hogy miért hálás neki és mit szeret benne? Ha őszintén meg tud nyílni felé vagy elfogadással meg tudja hallgatni az anyukáját, azzal már sokat tudna tenni az Önök közti kommunikációban.
Szükség esetén keresse fel valamelyik pszichológus kollégámat és beszélgessenek el a lehetőségekről, amit tehetne a kapcsolatuk javítása érdekében.
Minden jót kívánok!
Üdvözlettel: Kovács Gábor tanácsadó szakpszichológus
Arcideggyulladásra kaptam Tegretol CL 400 tablettát. Hatodik napja szedem és a vérnyomásomat megemelte. Eddig nem volt magas vérnyomásom (110/80), most az éjjel 170/140 volt. Szeretném elhagyni a gyógyszert, de nem tudom 6 nap után lehet-e azonnal. Reggel fél, este egészet kell szednem. Most a reggeli adagot nem vettem be.Kérem tanácsát, hogyan hagyhatom el a szedését. Inkább a fájdalom, mint a magas vérnyomás.
Kedves Kérdező!
Javaslom, hogy mielőbb keresse fel kezelőorvosát, aki a tablettát felírta Önnek, bizonyára tud javasolni más gyógyszert, ami nem okoz majd súlyos mellékhatásokat.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Május közepén a volt barátommal szakítottunk, mivel már kikészítettük egymást, leginkább ő engem és ő úgy döntött idézem “nem bírom végig nézni ahogyan szenvedsz miattam, jobb lenne, ha eltűnnék az életedből, bár jobb lennék hozzád, mindent megtettem, de nem tudok jobb ember lenni” jelzem a kapcsolat alatt fogytam 5 kg-t az 50 kg-ból, letagadott, gyenge pontommal szórakozott, testileg kihasznált. Egyeztünk mint stílus és zenei érzék. Június -július-augusztusi időszak jól eltelt, néha sírtam miatta, de boldog voltam és jó embereket megismertem, szeptember elkezdődött és újból eszembe jutott, fogalmam sincs, hogy miért, ha látok róla egy képet vagy a nevét hallom már hányinger kap el tőle, nem tudom miért. Megoldást szeretném kapni arra, hogy miért van hányingerem tőle és miért jött a gondolataimba a semmiből az a srác aki csak a rosszat tette nekem hónap után is.
Tudna rá egy választ adni? nem tudok elaludni, sírok és kivagyok, étvágyam sincsen már és nem tudom miért van ez.
Kedves Stefánia!
Ha jól értem a leveledből, akkor a barátod lépett ki a kapcsolatból, mert nem akart több szenvedést okozni és ezt látta a legjobb döntésnek. Ez így első hallásra pozitívan hangzik, hogy egy “bántalmazó” kapcsolatból kilép a bántalmazó fél és nem folytatja tovább a bántást. Ezután persze a kapcsolatot fel kell dolgozni, el kell engedni a másikat, el kell gyászolni a kapcsolatot minden fájdalmával együtt. Feltételezhetően ezek az elszenvedett fájdalmak és a bántások emlékei jutnak eszedbe váratlanul a semmiből, ez okozhatja a hányingeredet is, mert esetleg valami még emlékeztet rá, esetleg utálatot vagy megvetést érzel iránta, valamiért még nem dolgoztad fel megfelelően a kapcsolatot, nem értetted meg mindazt ami köztetek történt, nem fogadtad el azt ahogyan bánt veled.
Ehhez a feldolgozáshoz szükség lenne egy olyan szakember, pszichológus, akivel ez a bántalmazó kapcsolat feldolgozható és el tudod gyászolni őt. Ha szimpatikusnak találod valamelyik pszichológus kollégámat, keresd fel őt bátran és kérj segítséget, hogy tovább tudj lépni és szabad lehess.
Ha még diák vagy tanuló vagy, az iskolapszichológust is megkeresheted és kérhetsz segítséget tőle is.
Üdvözlettel: Kovács Gábor iskolapszichológus, tanácsadó szakpszichológus
Egyetlen 36 éves lányunk külföldön él,odahív az apját és engem az anyját,de nem beszélget velünk, vagy nagyon ritkán és durván.Amikor hazajövünk nem búcsúzik el, nem hív fel, ha mi hívjuk soha nem ér rá, teljesen rideg, érzéketlen, távolságtartó. Komoly betegségem van, de soha nem kérdezi meg hogy mit mondott az orvos vagy hogy hogy vagyunk. A kommunikáció elől teljesen elzárkózik. Csak a haverokkal jár el, az unokánkkal aki 15 éves ugyanílyen kegyetlenül érzéketlen, soha nem szán időt rá sem. Próbáltunk kedvesen közeledni hozzá, de nem bírja elviselni a kedvességet sem. Nekem már komoly pszichikai problémáim , mint pl.gyógyszerfüggőség keletkeztek ebből, de nem akar semmiről tudomást szerezni. Nem tudom meddig bírom még, de nem mondhatom el neki, mert meg sem hallgatja, olykor ha mégis beszélgetésre kerül sor, akkor folyton kritizàl, sérteget,mintha ebben találná örömét, hogy a szüleit szenvedni látja testileg lelkileg. Olyan démoni ez az egész, hogy rettegek tőle. Mi tévő legyek? Ó
Kedves Kérdező!
Nagoyn nehéz lehet megélni, lánya távolságtartását, az Ön által leírt érzelemmentességet. Nagyon szemléletesen írta le az Önök közötti jelenlegi kapcsolatot, azonban arról keveset ír, hogy mikor kezdődött ez a fajta kapcsolattartás, esetleg a kapcsolatukban történt-e valamilyen változás. A leírtak alapján, úgy tűnik családterápia nem jöhet szóba, hiszen ahhoz lánya együttműködésére is szükség volna. Emiatt elsődlegesen a saját mentális egészsége érdekében javaslom egyéni pszicohlógiai konzultáció keretein belül pszichológus felkeresését minél előbb. Érthető módon nagyon megterhelő a kialakult helyzet, és számos nehéz érzés, gondolat társul hozzá. A szakmai segítségig javaslom, hogy támaszkodjon férjére, illetve azon kapcsolataira melyek kölcsönösek és kielégítőek az Ön számára.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Jó napot kívánok!13éves kamasz fiammal kapcsolatban kerestem meg Önöket,végső elkeseredésemben.
A gond az,hogy fiam telefonján észrevettem olyan üzeneteket,amit 2-3 évvel fiatalabb haverjának írt.Ezekben az állt,hogy tudni szerette volna,hogy neki milyen pénisze van. Képet kért róla. Majd a továbbiakban a sajátjáról is beszélt,illetve 1-2 alkalommal képet is küldött,amit pár másodperc,perc után törölt is.Folyamatosan nyaggatta,hogy küldjön már a sajátjáról is,és többet mem kérdezi.A drámaibb számomra,ezután következett!Közölte vele,hogy ha átjön,megfoghatja neki. Egy világ omlott össze bennem!Egy magas,testileg érett gyerek,aki eddig,és most is,a lányokat nézte,sőt,ahogy próbáltam érdeklődni,hogy milyen lányok érdeklik,mutatott egyet a telefonján,akiről legalább 20 kép van rajta.Össze vagyok zavarodva,nem tudom mit jelent ez,nem merem felhozni neki,mert egyik üzenetében azt írta a barátnak,ha elmondja,felakasztja magát.Ön szerint már biztos,hogy a fiúkhoz vonzódik?Belehalnánk!!
Kedves Kérdező!
Leveléből érződik, hogy Ön nagyon aggódhat serdülőkorú fiáért. Fontos megemlíteni, hogy ebben az életkorban még nem beszélhetünk kialakult identitásról, és kialakult szexuális orientációról sem. Serdülőkorban természetes a szexuális érdeklődés, akár a saját nemének képviselőivel történő testi adottságok összehasonlítása, a kíváncsiság megjelenése. Sok kamasz esetében előfordul, hogy nehezen éli meg saját testének hormonális változásait, a nemi érés folyamatát, szexuális tartalmú gondolatait és cselekedeteit szégyellnivalónak érzi, így saját kortársai között keres megbízható személyt, akivel ezeket a témákat megoszthatja. Érdemes azt is átgondolni, hogy ha a fiú saját telefonnal rendelkezik, baráti beszélgetései, privát üzenetei az ő tulajdonát képezik. Szülőként a serdülőkorú számára biztosított autonómia, a magánszféra lehetőségének nyújtása hozzásegítheti Önöket ahhoz, hogy a fiúval továbbra is őszinte, bizalmi kapcsolatot tudjanak fenntartani.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Tisztelt Doktornő!
Adott egy 7 éves kapcsolat.Próbàlunk folyamatosan csiszolódni(nyaralàs,baràtok-ez inkàbb a pàrom baràtai,mintsem az enyémek-mozi,stb),mert az elején a közös programokból hiàny volt,veszekedésből annàl több.A párom egy hànyatott csalàdból szàrmazik, én egy szeretetteljesből.Édesapàm meghalt,édesanyàmmal a mai napig szoros kapcsolatot àpolok.A pàrom kb egy évben kétszer jön el làtogatóba édesanyàmékhoz,amit próbàlok elfogadni.Viszont most arra kértem,hogy édesanyàmat köszöntse fel születésnapjàra telefonon(az enyémen,hisz a szàmàt se tudja) és nemet mondott,amire én elsírtam magam,mert ez nekem nagyon fontos.Aztàn le lettem ordítva,hogy önző vagyok és nem fogadom el,hogy ő “ilyen”.Nagyon szeretem a csalàdomat és rajta vagyok,hogy valahogy kompromisszumot kössünk,de ez most nagyon szíven ütött.Én vagyok túlérzékeny?Hogy tudjam elfogadni ezt a helyzetet?A csalàdom elfogadja őt,kedves,szeretetreméltó emberek.
Kedves Magdolna!
Ön nem túlérzékeny, és jól látja az eltérő családi háttérből jövő különbözőségeket, nehézségeket. Ahogy írta, ez egy folyamatos csiszolódás… Ebben a folyamatban érdemes arra törekedni, hogy mindkét fél érzelmi igényei ki legyenek elégítve – és ez nem mindig könnyű. A párjának vélhetően nincsenek jó mintái arra, hogy hogyan kapcsolódjon a családhoz, illetve elképzelhető, hogy olyan bántások, sérülések, csalódások érték ott, hogy nem is akar kapcsolódni családtagokhoz. Ezeken a berögzült mintákon nem könnyű változtatni – nemcsak a saját, hanem más családjával kapcsolatban sem. Ugyanakkor, gesztusokat lehet kölcsönösen gyakorolni a párkapcsolatban a másik ember felé.
Érdemes kifejeznie az érzelmi igényeit a párja felé, és nyugodtan mondja el neki, hogy Önnek rosszul esett az ő reakciója ebben a helyzetben. Érdemes hangsúlyozni a kölcsönös megértést ebben a folyamatban. Önnek joga van ahhoz, hogy csalódott legyen, amiért a párja nem köszönti az édesanyját, ugyanakkor a párjának is joga van az ő érzéseihez. Tudja pontosan, mint érez és gondol a párja erről a helyzetről? Próbálják ezt kölcsönösen tisztázni egymás felé.
Üdvözlettel;
Györe RitaÜdvözlöm!
Közel 4 hete a párom minden látszólagos ok nélkül megszakította velem a kapcsolatot. Egyik napról a másikra nem reagált, ha üzenetet írtam, és nem vette fel a telefont. Annyi hír eljutott hozzám, hogy nem történt vele tragédia, és jól van.
A hirtelen elválás fájdalmán túl össze vagyok zavarodva. Keresem magamban, hogy mit ronthattam el, és, hogy akaratomon kívül megbántottam-e valamivel, amiért ő ehhez a lépéshez folyamodott. Igyekeztem mindig odaadóan figyelni rá, és megadni azt, ami számára fontos egy kapcsolatban ill. szeretetteljesen és nyíltan kommunikálni vele. De a történtek után az az érzésem, hogy talán volt valami, ami nem volt számára jó, amire én nem láttam/látok rá. Nagyon szeretném tudni, mi az, amit rosszul csináltam, hogy legyen lehetőségem belátni az esetleges hibámat, és hogy képes legyek jobban kapcsolódni.
A kérdésem az volna, hogy ilyen helyzetben milyen lehetőségek vannak arra, hogy feldolgozzam és megértsem ezt a helyzetet?
Köszönöm!
Kedves Ádám!
Köszönjük a levelét!
Valóban nagyon nehéz a helyzete, ha a párja egyik napról a másikra kilépett az életéből indoklás vagy megfelelő kommunikáció nélkül. Manapság sokat hallani erről a jelenségről ghosting megnevezésen is. Érdemes teret hagynia párjának, h esetleg később szeretne kommunikálni, de azt is el kell fogadnia, ha nem, s enélkül kell elkezdenie a történtek feldolgozását. Egy jó út lehet, melyet el is kezdett, hogy megnézi a helyzetben a saját felelősségét, mert a jövőre vonatkozóan ebből sok tanulság szűrhető le, azonban vigyázzon azzal a csapdával, hogy a felelősség egészét magára húzza. Emellett az út mellett ajánlom figyelmébe Almási Kitti: Lezárás, elengedés, újrakezdés c. könyvét és az ezzel kapcsolatos előadásait, melyek kérdésekkel, gondolatokkal segíthetik Önt ezen az úton. S ha úgy érzi, hogy egyedül nehéz ezzel a problémával, a gondolataival és érzéseivel, akkor mindenképp ajánlom szakember felkeresését is!
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt Hölgyem!
4 gyerekes anyuka vagyok. 12 éve házas. A férjem családja 12 éve nem fogad el, viszont Neki nagy rokonsága van, és szeret Velük/Náluk lenni, én viszont nem.(apró negatív megjegyzések,akkor,amikor természetesen a férjem nincs ott),Ő pedig az Ő oldalukon áll, amikor elmondom Neki, azt mondja mit foglalkozom velük, nem kell mindenen fennakadni. Mára emiatt megritkultak a “Közös” rokoni látogatások, Viszont a férjem újabban a gyerekeimet viszi át hozzájuk egyre gyakrabban engem kihagyva, de én ennek egyáltalán nem örülök, mert nem szívesen engedem oda a gyerekeimet, ahol engem finoman szólva “nem kedvelnek.” Ezt szóvá is tettem, amiből persze vita alakult ki. Az a kérdésem hogy ez egészséges reakció a részemről, vagy örülnöm kéne, hogy átviszi oda Őket. Úgy érzem, hogy a férjem ki akar közösíteni a saját családomból, nagyon fáj, és nem merek teljes teret adni Nekik, mert attól tartok mivel “Ők”(és a férjem) sokan vannak, úgymond eltaposnak.
Köszönöm a választ.
Kedves Melinda!
Nehéz lehet megélni, hogy nem kedvelik és érthető, hogy nem esik jól Önnek, ha Önt kihagyva a gyerekeikkel együtt a családnál vannak. Érdemes tisztáznia magában, hogy pontosan mitől tart. Attól, hogy befolyásolják a gyerekeket, hogy rosszat mondanak nekik Önről? Vagy mástól? Minél inkább tisztában van a félelemeivel, annál hatékonyabban tud megküzdeni ezzel az érzéssel.
A gyerekek számára hasznos lehet, ha nagy család veszi őket körül. A nagyszülői szeretet, az unokatestvéri kapcsolatok olyan kapcsolódási minőségek, amiket jó, ha a gyerekek meg tudnak tapasztalni. Ez persze nem azt jelenti, hogy ezeket a kapcsolatokat mindenáron fenn kell tartani, még akkor is, ha nagyon konfliktusosak.
Kulcsfontosságú lenne ebben a helyzetben, hogy a férjével jobban értsék egymást ezzel a témával kapcsolatban, hiszen ő a kapocs Ön és az ő családja közt. Szerencsés lenne, ha ezzel a témával kapcsolatban nagyobb kölcsönös megértés, és kölcsönös támogatás lenne Önök közt. Persze nem könnyű a házastárssal az ő családjával kapcsolatos konfliktusokról, rossz érzésekről beszélni, hisz megbánthatja a párját, ha rosszat mond a rokonairól. Fontos, hogy ha erről kommunikálnak, az ne vádaskodásba forduljon. Ugyanakkor, fontos, hogy higgadtan elmondja neki az érzéseit. Ez a kettejük kapcsolta miatt is fontos, és a gyerekek miatt is, hiszen nyilván ők is látják, tudják, sejtik, hogy nehézségek vannak ezzel a témával kapcsolatban, és nagy valószínűséggel ez bennük is feszültséget kelt, mert nem értik, mi miért történik, nem tudják, kiről hogyan gondolkodjanak.
Nem az a cél, hogy Ön mindenáron jóban legyen a párja családjával, inkább az lehet a cél, az Önök családjában a férjével és a gyerekekkel nyíltan tudjanak erről a helyzetről beszélni.
Üdvözlettel;
Györe Rita
