Tiszteletem a feleségemmel 26 éve vagyun házasok most eggyik nap el akar menni ujj életet kezdeni egyedül gyermekemet is ithagyja másnap pedig puszit ad odabújik és mmegint itt akar hagyni így ingazik mit tegyek vagy mi lehet vele harmadik személy nincs a dologban én minden nap megyek munkából haza mosogatok főzök mit tegyek köszönöm a válaszát Tisztelettel Kuzder Miklós
Ui ő most 44 és fél éves

Jó estét a megjelölésben több olyan is volt amit be jelöltem volna. Tudom még fiatal vagyok de nagyon stresszelek mindenen nem tudom kezelni az indulataimat és sokszor az édességhez menekülök ami ugyebár a testsúlyomat is megemeli jelenleg 110 kg vagyok . Van párom is eljegyeztek és most próbálkoznánk a babával de nem jön össze .
Most ez miatt is sokat stresszelek . Elkezdtem szedni egy jódmentes gyógyszert a Trimeszter 1 -et már 4 hónapja szedem . Volt pozitív tesztem is . Elmentem orvoshoz . De sajnos hiába ugyan is nem volt baba . Ez nagyon magy lelki probléma nekem nagyon rossz sokszor sirok éjszaka hogy mért nem jön össze mikor szeretnénk babát gyermeket nevelni mikor más nők több ezren meg elvetetik azt a csöpnyi életet . Mi vágyunk rá mégswm adatik meg . Probálok nem enni ha eszek is keveset de nem megy ugy érzem hiába . Tönkre mentem a lelki állapotom szét omlott . Kérem segítsen ha tud kérem a tanácsát.

Köszönöm 😊

Állandóan visszatérő gyulladásos megbetegedések, és hosszú folyamat mire kilehet kezelni, mi lehet az oka?

Üdvözlöm!
A barátommal lassan 3 éve együtt vagyunk. 3 hónapja összeköltöztünk. Azelőtt is sok időt töltöttünk együtt, de azóta szinte 24/7 együtt vagyunk, ugyanis otthon dolgozunk mindketten. A kapcsolatunk nagyon szép és tartalmas volt, azonban nálam egy éve elkezdődtek a féltékenységi problémák. Nem tudtam megbízni benne , noha nem adott rá okot, hogy ne tegyem. Sajnos a bizalmatlanságom benne állítása szerint egy leküzdhetetlen feszélyezettséget eredményezett, hogy már nem mer lányokhoz szólni, szorong, ha hozzászól egy nő. Én nem akartam ezt kialakítani benne, de szerinte már nem lehet ezen változtatni, pedig én hajlandó lennék változni, de ő azt állítja nem hiszi , hogy meg tudok változni, és nem akarja így leélni az életét. Emiatt már több mint egy hónapja nem volt közöttünk szexualitás sem. Egyik nap rákérdeztem, hogy miért nem közeledik felém, amire ő azt válaszolta, hogy pontosan emiatt, hogy hosszú időn keresztül féltékenykedtem, és ezáltal ,,elmartam” magamtól, és már nem érzi úgy, hogy bármi olyat szeretne csinálni velem, amiket a szerelmesek szoktak. Ettől függetlenül együtt alszunk minden nap, megcsókol, megölel, gondoskodik rólam. Lehet, hogy csak azért mert együtt lakunk, de szerintem ezek is olyan dolgok, amiket a szerelmesek szoktak csinálni, és nem értem, akkor erre hogy képes, hiszen nem lenne muszáj ezeket csinálnia. Nem tudom, mit kéne tegyek, mert én még mindig szerelmes vagyok bele és nagyon nagyon ragaszkodom hozzá, és nem szeretném elveszíteni. Azonban úgy érzem ő kezdi feladni ezt a kapcsolatot, és nem hisz a javulásban. Ha már nem vonzódik úgy hozzám, mit tehetnék? Vajon ez egy periódus vagy örökre tart ? Miért viselkedik mégis velem barátnőként, becézget és ölelget és megcsókol?

Válaszát köszönöm előre.

Kedves doktornő!

1 hónapja vagyunk házasok,hamarosan megszületik a kislányunk. Nagyon szépen élünk,eddig semmi probléma nem merült fel. Egyik este a férjem mire bejött az udvarról én már aludtam észre sem vettem,csak akkor mikor megébredtem de nem mellettem aludt hanem a nappaliban. Mikor észrevette,hogy fent vagyok bejött de nem szól semmit csak elaludt. Rossz előérzetem volt nem is tudtam visszaaludni,kimentem és láttam a telefonját kint hagyta,soha nem jutott eszembe a telefonjába belenézni de most késztetést éreztem rá. Meg is lett az eredménye,mert egy másik nővel írogatott de csak annyit találtam,hogy a nő invitálja magához,hogy majd ő segít rajta de a férjem megírta neki,hogy nem,mert felesége van. Másnap kérdőre vontam a férjem aki azt mondta,hogy nem tudja mi történt vele és miért ment bele ebbe a beszélgetésbe de nem csalt meg és nem is fog valamint lezárja ezt az ismerettséget,hogy többet ne forduljon elő ilyen.
Igazából soha semmi okot nem adott arra,hogy ne bízzak benne és ennek ellenére sem érzem,hogy bizalmatlannak kellene lennem vele de azért nem hagy nyugodni a gondolat,hogy ez történt!
Mit tanácsolna?
Köszönöm a segítségét!

Nekem lenne egy olyan problémám, hogy történt a napoban egy olyan eset hogy meg ismertem egy lányt interneten, elkezdtem vele beszélgetni egy közösségi oldalon, és be vett egy csoportba engem ahol ő volt bent én a barátnője meg 2 fiú. Nost előre le szögezném hogy sokszor stresszelek fölöslegesen és aggódom, félek. Nos velem együtt ez az 5 ember elkezdtünk beszélgetni. Akit megismertem lány 12 éves én 15. A lány megkért hogy én őt valahogy interneten “szavakba öntve” elégítsem ki. Nem értettem ezzel mire céloz de utána elmagyarázta mit akar…. Gondoltam 12 éves nem akarok bele folyni ilyen ügybe, hogy interneten “fel izgatom” ahogy ő fogalmazott… De gondoltam hogy ha akarja csak le tudok írni pár mondatot amire gondol… Nos elvileg élvezte… De tovább akart beszélgetni perverz dolgokról, hogy mit csinálnék vele stb… Beszélgettünk de én már nem éreztem kényelmesen magam ebben a helyzetben… Kaptam hirtelen egy idő után egy levelet hogy idézem : Mi a f@szt akarsz a lányomtól, fel foglak jelenteni… Amint ezt le irta gondoltam az apja mert valamikor magyarázott valamit az apjáról és gondoltam nézi az üzenetet….És egytől egyig mind a 4 tagot akit megismertem le tiltottam ne találjanak rám és az instagrammom amennyire tudtam módosítottam… Ha tudja esetleg a nevem a lány ami nem biztos meg tud keresni más oldalon.
Nos nekem félelmem van hogy ez tényleg igaz lehetett e amit írt hogy megkeres és fel jelent amit nem érzek fer nek mert a lány kérte hogy segítsek neki ebben, persze ebbe bele egyeztem. Félek mert senkivel nem merem megosztani félelmeim mert kiröhögnek. Valami tanácsot elfogadnék mit tehetnék ez ügyben. Mivel az adatlapom módosítottam amennyire tudtam így nem tudom mit tegyek. Ebből nekem milyen gondjaim lehetnek?

Mostani barátnőmmel 2 éve együtt vagyunk. Előtte nekem nagyon tetszett egy lány, találkozgattunk és nagyon jól éreztük magunkat. Tetszettünk egymásnak. Nem akart velem komoly kapcsolatba belemenni mert tervben volt, hogy kiköltöznek Németországba szóval nem történt semmi, nem is jöttünk össze. Augusztusban iszonyatosan sokat gondoltam rá. Mint kiderült akkor költözött haza Magyarországra. Nem tudtam kiverni őt a fejemből. Egy augusztusi napon nagyon rossz érzés fogott el. Ráírtam és kiderült, hogy aznap jött össze a barátjával. Mostanában beszélgetünk és elmondta, hogy nem tudja, hogy mi lesz a barátjával mert heti egyszer tudnak maximum talalkozni. Egyszerűen ő volt életem nagy szerelme és még most is érzem, hogy nekem kell mellette lennem és szeretnem őt. A barátnőmmel ez nagyon tisztességtelen, de egyszerűen az érzéseimmel nem tudok megkűzdeni. Egyszerűen kezdek megőrülni, hogy nem lehetek vele mert barátja van. Minden rá emlékeztet. Minden zene, minden hely ahol jártunk. Boldogtalan vagyok és érzem, hogy vele lehetnék igazán boldog.

Jó napot kivanok! Èn nem magamnak hanem inkább a szüleimnek kèrnèk tanácsot . Ők már kb. 30 éve ismerik regymást. Akkor kezdődött az egész mikor tavaly anyukám elkezdett dolgzni..apukám nagyon féltékeny lett kiabált vele és velem meg a testvéremmel is… Anyukám bevallotta neki hogy még a kapcsolatuk elejèn megakarta csalni mert apukám agresszív volt de nem tudta megtenni.. Azóta apukámnak mintha elkattant volna valami .. Az egész férfit aki a faluban lakik anyukàmra kenni..kamerákat szerelt fel a ház körül mégis kitalàlja ,hogy anyukám kimászik az ablakon ami lehetetlen mert a kamerán ez egyáltalán nincs rajta.. Keresztapámmal is megvádolta már ,és még két rokonunkkal de bizonyìtani egyiket se tudja…egy nap elmentünk hivigatott megfenyegetett hogy megöli magát ,bevallotta hogy kitalálta az egészet..hazajöttünk egy hónapig minden rendben volt de 3 napja megint ugyanezt mondja ,pszichológushoz se akar menni de még pszichiáterhez is elvittük de ócsárolta az orvost,..most is kergett minket el ,azzal a feltètelel maradhatunk ha anyukám rá sem nézz egy férfira sem se fiúra ..idős öreg egyarànt ..ezek a veszekedések ismèt akkor alakultak ki mikor apám este együtt akart lenni vele de anyukám nem .igen kiabálva apukám még ilyneket is elmondd sőt durvábbakat fogalmunk nincs mit csináljunk ez egyre rosszabb lesz mert nem akar meghallgatni senkit sem

1 éves párkapcsolatban élek, a barátommal pár hónapja Pestre költöztünk egy albérletbe amit 6on bérlünk.Világos volt számára hogy amíg nem leszek 18 addig nem tudok munkába kezdeni.Nekem nagyon szokatlan ez az egész én még soha nem voltam külföldön és hiányoznak a testvérem.Pár éve anyum Olaszországba ment dolgozni mert nem volt elég a pénz.Apummal már így is nagyon rossz volt a kapcsolatuk amióta az eszemet tudom azóta csak a veszekedés meg apu verte is anyut meg minket is de még kiskoromban és anyunak nem volt ideje hogy velünk foglalkozzon mert nagyon sokat dolgozott és én mindig is úgyéreztem hogy engem senki se szeret,szóval ez is sokszor eszembe jut meg az is hogy anyu is nagyon hiányzik meg 2 éve mamám is meghallt amit nem tudtam még feldolgozni és ezek mind éjszaka jutnak eszembe és csak bőgni tudok és tudom hogy ez zavarja a barátomat mert szegény dolgozik azért hogy jó legyen nekünk de egyszerűen úgy érzem hogy nem érdeklődik felém, oké hogy megkérdezi hogy minden oké vagy hogy ettem de nagyon kevés a szabadideje és még beszélgetni se tudunk jóformán mert ő vagy telefonozik vagy focit néz.Én próbálok vele hülyéskedni de neki soha nincs kedve semmihez. Megértem hogy sokat dolgozik de nem tudok vele semmilyen komolyabb témáról beszélgetni.Olyanokan veszünk össze hogy én például meg akarom csókolni és ő bevág egy olyat nekem hogy ő nem egy nyálas csávó és nem szeret csókolózni. Bármennyire is próbálok hozzá közelebb kerűlni ő ellök magától.8 év korkülömbség van köztünk és állitólag neki nem számít ez de mégis olyanokkal bánt hogy én kicsi vagyok meg hogy fel kellene nőni.Csúnyán beszél velem nyilván ilyenkor én is oda szólok neki és ebből megint veszekedés lessz és olyanokat mond nekem hogy elege van belőlem és levadúl és olyankor félek tőle tudom hogy nem ütne meg de én félek az ilyen emberektől. Lehet hogy nem vagyok neki elég jó 🙁

16 éve vagyok a párommal. Az első pár év volt csak jó, azóta viszont nem. Jártam több pszichológusnál, de úgy érzem, érdemben nem kaptam segítséget. Egyedül nem tudom megoldani a gondjainkat. A párom szerint a nő azért van, hogy legyen, aki elvégezze a házimunkát és nem létezik valódi társviszony, a férfi mindig a nő fölött áll. Szerintem meg nem. Rengeteget veszekedünk emiatt, mindig a főzés az egyik fő téma. Én utálok főzni. Szerinte én nem fogadom el őt olyannak, amilyen, szerintem meg fordítva. Most már ott tartunk, hogy 2 havonta óriási veszekedéseink vannak. Az intimitás szinte megszűnt közöttünk, szex ritkán van, az sem jó. Én már rég szakítottam volna, de keveset keresek, nem tudom eltartani a gyerekemet és magamat, meg albérletet is fizetni. Attól is félek, hogy ennyi idősen, betegségekkel, kamasz gyerekkel senkinek sem fogok kelleni. Egyszerűen nem tudom, mit tegyek, de így mindkettőnket felőröl ez a kapcsolat.

Tisztelt Doktornő! 34 éves vagyok, 5 és fél éve férjnél, van egy 3 éves kislányunk. A férjem majdnem minden szempontból a tökéletes férfi az életemben. 9 éve volt egy pár hónapig tartó kapcsolatom, ami futó kalandnak indult, több nem is igazán lett belőle, mert ő közben megismert egy másik hölgyet, akivel azóta is együtt vannak. Viszont. A mi kapcsolatunk azóta is tart. Értem ezt úgy, hogy amíg én nem ismerkedtem meg a férjemmel, addig testileg is, azóta csak rendszeresen beszélünk, néha találkozunk. Az okát nagyjából tudom, ez nem szerelem, hanem olyan erős szexuális vonzalom, amit előtte és azóta sem éreztem senki más iránt, és ezzel ő is pont így van. Nekem folyamatos bűntudatom van emiatt, de elengedni ezidáig nem tudtam. Nem is tudom, hogy kérdésem lenne-e, vagy csak szerettem volna kiírni magamból. Ha csak nem annyi, hogy érdemes-e ezzel a problémával bárhova fordulnom, tud-e ebben bárki segíteni, vagy ezt nekem kéne valahogy fejben megoldanom? Bár ez idáig ez nem sikerült. Köszönettel! Kata

Tisztelt Pszichológus!

Jelenleg a barátomra szeretnék valami konkrétabb diagnózist, szerintem valamely személyiség zavarban szenvedhet.

Az illető sajnos rendszerint hazudik, nem kommunikál nekem. Találkozót beszéltünk meg mára is, és hogy majd jelez, mikor lesz jó vagy sem. De természetesen nem foglalkozott vele. A telefont nem vette fel, mert elvileg aludt, de viszont látta, mikor felkelt, még se foglalkozott vele. Viber üzeneteimet is csak fogja és bezárja.
1 hónapja is ezért szakítottam vele. Azt hittem megváltozik, végig magasztal ha úgy van, de máskor meg még is csak egy ilyen bunkó tud lenni.
Ezek után is persze bocsánatot kért, tehát helyes és helytelen közt tud különbséget tenni, de valahogy még sem teszi magától meg.
Az a helyzet, hogy nincs neki senkije, illetve az 1 hónapos szünet alatt sem volt igazán. Először megcsalásra gondolt, de szerintem itt valami mentális probléma állhat a háttérben.

Amikor szakítottunk egy hónapja, leírtam a problémám egy részét, és elolvasta, nem foglalkozott vele. Mostani találkozó is egy ilyen beszélgetős találkozó lett csak volna, de mint ha félne a problémák átbeszélésétől.
De egyébként régen is bocsánatot csak akkor kért, ha elmondtam neki, hogy ez meg az nem rosszul esett. Önszántából valahogy nem esik le neki soha se, hogy gerinctelen dolgokat művelt. Természetesen nem járok az illetővel, de úgy gondolom, Ő nem csak valami egyszerű bunkó ember. Mert mikor együtt voltunk, ki tudta mutatni, hogy oda volt értem, szeretett stb… De aztán mikor nem vagyunk egymás mellet, akkor meg más.
Nárcisztikus személyiség zavarban szenvedhet?

Válaszát előre is köszönöm

Udvozlom 2honapja kuzdok betegsegel de az orvosok nem talaljtak semmit sziv taji fajdalmaim vannak ami ki hat a vegtagjaimra is zsibbadok égek enni nem tudok mert utana mindig rosszul vagyok aludni sem tudok tableta Kal sem egesz nap csak azonjar a fejem hogy Meg fogok halni MI lehet ez

Üdvözlöm! Igazából egy női barátomról van szó, akibe beleszerettem. 5 éve ismerem és 1 éve róla szól minden. Szerintem az érzés nem kölcsönös,de ez nem biztos. Szó szerint vele álmodom minden nap. Nagypn jó ember,ezért a legjobb barátom.Ezt a barátságot nem szeretném elveszíteni,abba bele roskadnék,de így nagyon szenvedek.Pláne,hogy nem tudok senkinek róla beszélni.Nem tudom mit tegyek.Félek, ha elmondom elveszítem. Viszont így megfulladok és borzasztó lelki válságban vagyok. Kérem segítsen, mert úgy érzem bele fogok roppanni. Nem akarom a barátságunkat kockára tenni, nagyon fontos nekem mint ember,kevés ilyen értékes ember létezik.

Tisztelt Doktornő! 30 éves nő vagyok. 5 éve nem volt senkim. Tavaly randiztam valakivel, de nem lettünk egy pár. Kudarcként éltem meg ezt, mert előtte is plátói szerelmek, semmire sem jutó flörtök, és szeretőség volt csak az életemben. Most pár hete próbálom magam lenyugtatni, bebeszélni hogy nem akarok senkit, jól elvagyok egyedül. Már néha beletörődök a magányba, elfogadom hogy én egyedül maradok mindig. A munkámra koncentrálok, lekötöm magam itthon. De kezd elkapni egy buta dolog újra. Kb 1 hónapja új kollégám van. Egy 26 éves srác. Folyton viccelődünk, rengeteget nevetgélünk, ha valakibe “bele köt” az én vagyok. Állandó huzavona van köztünk, csipkelődés stb. Tegnap volt egy pillanat mikor kettesben voltunk és úgy 15 percet komolyan beszélgettünk. Sajnos valami megmozdult bennem, mert már a bemutatkozásnál megtetszett külsőleg. Sajnos, mert menyasszonya/élettársa van. Nem akarok újra sérülni, plátói szerelembe esni. Már egy rendes kapcsolatot akarok. Mi volna a helyes? Tartsam a távolságot, ne menjek bele a csipkelődésbe és akkor nem sérülök?