Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, Ugyan annak a pszichológusnak lehet válaszolni ezután is, utalva a korábbi levelezésre.
4, Érdemes tudni, hogy a hosszas levélváltások szakmai szempontból kerülendők.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Nem tudom mi történik velem, de az utóbbi időben az egész életem egy hullámvasút. Néha úgy érzem, hogy minden rendben van, máskor pedig annak ellenére sírok, hogy nem jellemző ez rám. Alvásproblémáim vannak, amiken már nem segítenek az ezt segítő vitaminok se, de altatót nem merek szedni, mert attól félek, hogy rászokok. Az utóbbi időben egy barátságom véget ért, ami miatt úgy érzem, hogy jelentéktelenné váltam, mert ő boldogan éli az életét, nekem pedig fáj, hogy elveszítettem. Valahol ez az én hibám volt, mert én szorgalmaztam azt, hogy valahogy tegyünk pontot az i-re, de úgy éreztem, hogy jobb a fájdalom, minthogy szorong az, hogy meg kell felelnem az elvárásainak. Félek attól, hogy valami olyan mentális problémám van, amivel nem fogok tudni megbirkózni és egyedül érzem magam. Nincsenek öngyilkos gondolataim, de ennek ellenére azt érzem, hogy ha minden itt és most véget érne, akkor azt nem bánnám. Mintha már nem lenne mit veszítenem.
Kedves Levélíró!
Nehéz megélni, amikor az ember hangulata szélsőségesen változik. Érdemes lehet érzelemszabályozási technikákat tanulnia és gyakorolnia, ajánlom Dr Mogyorósy-Révész Zsuzsanna: Érzelemszabályozás a gyakorlatban című könyvét. A könyvben található technikák segíthetnek az érzelmek megélésének könnyebbé tételében.
Alvásproblémáival kapcsolatban keveset ír, az elalvással, átalvással van-e problémája. De az altatókon kívül számos dolgot tehet alvása minőségének javításáért:
- a lefekvés előtti utolsó 2 órában már ne használjon digitális eszközöket
- sportoljon rendszeresen
- igyekezzen minden este haosnló időpontban lefeküdni és reggel hasonló időpontban felkelni
- kerülje a kialvatlanságot kompenzáló eszközök használatát (koffein, kávé, kóla, délutáni alvás stb)
Barátsága megszűnésével nagy veszteség érte, érthető, hogy most sok érzés és gondolat kavarog Önben. Baráti kapcsolataink véget érése, hasonlóan egy szakításhoz, gyászfolymatot indítanak el, mellyen nem könnyű megbirkózni. Úgy gondolom fontos lenne szeretteire támaszkodnia – gondolja végig ki az akire jelen helyzetben támaszkodhat? Sokat segít veszteségeink feldolgozásában a társas támogatás!
Érdemes lehet pszichológust felkeresnie, aki segíthet ebben a nehéz időszakban Önnek.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Üdvözlöm!
Olyan problémám lenne, hogy 41 éves lettem, van párom, gyerekvállalásban vagyunk , hitelmentes házunk van, lovakkal, kutyákkal, komplett kis gazdasággal, van munkahelyem, átlaghoz képest jól keresek, mondhatni teljes mértékben rendben van az életünk a mai országos helyzethez képest. Mégis úgy érzem, mintha ki lennék égve. Nem nagyon örülök semminek, kicsit úgy érzem, meglett mindenünk hitelmentesen, rengeteg munkával és most?? Hogyan tovább? Ennyi az élet, összejött minden most miért küzdjek? 20 évig pincér voltam, váltottam, 1 évig buszvezető voltam, de visszatértem inkább a vendéglátásba, mert nem igazán tetszett a váltás és mintha egy kicsit kudarcként is élném ezt meg. Néha azt érzem, elbújnék a világ elől egy olyan munkában, ahol nem ismer senki és nem kell emberekkel foglalkozni, néha meg úgy érzem többre vagyok hivatott és pörgősebb munkára vágyom. Nem igazán értem magam , ebben szeretném a segítségét kérni. Előre is köszönöm!
Kedves Norbi!
Köszönjük a levelét!
Az Ön által említett tüneteknek több gyökere és eredete is lehet, kiégés, céltalanság, elégedetlenség, kudarc, stb. Ezek felderítése és kezelése érdekében azonban mindenképp ajánlom Önnek pszichológus felkeresését, hogy a probléma kezelhető legyen.
Emellett a témában ajánlom figyelmébe alábbi blogcikkeinket, illetve a kiégés kérdőívünket, mely segíthet Önnek a további tájékozódásban és megértésben.
Munka- és életkedv vesztetten. Kiégésről, avagy a burnout szindrómáról
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztel Doktornő!
A problémám az lenne, hogyan bocsássak meg és tegyem túl magam azon, hogy a párom lefeküdt mással amikor 6 hétig nem voltunk együtt. Tudom, hogy szakítás alatt történt, nem is nevezhető megcsalásnak mégis annak érzem. Mit tehetnék, hogy ez az érzés elmúljon?
Kedves Kérdező!
Levelét olvasva, teljesen érthetőnek látom, hogy ugyan átmenetileg nem alkottak egy párt, mégis megérinti, hogy párja lefeküdt mással. Úgy gondolom – bármennyire is nehéz – érdemes lehet megpróbálni közelebbről megvizsgálni az érzéseit. Úgy tűnik kapcsolatukban nagy változások vannak, hiszen átmenetileg valami miatt felbontották, majd szünetet tartottak és később úgy döntöttek folytatják kapcsolatukat. A változás mindig lehetőséget teremt a fejjlődésre, azonban ehhez arra is szükség van, hogy egymás iránti érzéseikről, gondolataikről őszintén tudjanak kommunikálni. Javaslom, hogy próbálja megfigyelni, hogy milyen kérdéseket, érzéseket hoztak felszínre a múlt eseményei. Ha ezeket megfigyelte, gondolja végig, mire lenne szüksége, mi az ami segíthet Önnek ebben a helyzetben. Érdemes lehet párterápiás formában együtt dolgozniuk párjával. Ezen kívül javaslom olvassa el alábbi cikkünket a témával kapcsolatban:
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Tisztelt szakértő! 14 éve élek házasságban. Férjem kb. egy-két éve félévente, a nyár óta havonta egyik napról a másikra, minden előjel nélkül durvává válik velem szemben, nem szól hozzám, bármit is mondják vagy kérdezzek, nem köszön vissza. Beszélgetni nem lehet vele. Este, ha mellé fekszem, felkel az ágyból és átmegy a másik szobába. Viszont mindenki mással kedves. Az eddigi hasonló viselkedései során, ha nagy nehezen megszólalt azzal vádolt, hogy évek óta gúnyt űzök belőle, kevesellte a szexet, a heti 1-2 alkalmat. (Néha én is kezdeményezték, ha ő kezdeményezett, sosem mondtam nemet) Már napok óta tart ez a néma háborús helyzet nálunk. Mit tehetnék, hogyan lehetne megoldani? Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Enikő!
Köszönjük a levelét!
Nehéz helyzetben lehet Ön, hogy a párja nem kommunikál, de érdemes lenne őt mindenképp kérdezni, kifejezni, hogy ez a helyzet mennyire bántja Önt és szeretné, ha tudnának a problémákról nyíltan beszélni. Ehhez fontos az Ön nyíltsága is, illetve, hogy tered adjon a férjének a kommunikációra. Érdemes lehet átgondolni azt a nézőpontot is, melyet ő eddig említett (gúny űzés), Ön ezt hogy érzi, milyen helyzetekben történhetett ez meg, miért érezheti ezt a férje. Az erről való kommunikáció is lendítheti előre a kettejük közötti tiszta és őszinte beszélgetést.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt Pszichológus!
43 éves vagyok, és hétvégente még édesanyámhoz járok haza két napra. Egyébként van lakásom, munkám, hétköznap egyedül, önállóan élek. Anyukám egyedül nevelt kiskorom óta, azóta nem volt párkapcsolata. Mostanában sokat veszekszem anyukámmal, ha ott vagyok vele. De a magánytól is félek, bár egy nős férfival viszonyom van, de ő nem alszik nálam. Covid alatt nem voltam anyukámnál és akkor nem veszekedtünk. Ugyanakkor szeretjük egymást és sokszor jó együtt. Ön szerint normális, hogy hétvégente hazajárok, mint egy kollégista? Vagy inkább csak látogatóba kellene hazajárnom? Anyukám teljesen ellátja még magát. Köszönöm a válaszát!
Kedves Kriszta!
Tudja, levelének első mondatai olyan melegséget és meghittséget sugároztak, amire azt mondtam magamban, hogy ez a kapcsolat anya és lánya között egyszerűen “szép”. Hogy maga hazajár az anyukájához minden héten, meglátogatja, mert szereti. És mindketten szeretik egymást. És mindketten erősen kötődnek egymáshoz, mert maguk között egy elszakíthatatlan kötelék van, amit egyikőjük sem akar elvágni. Persze a látogatás alatti közelség az érzéseket is megmozgatja, feltételezem, hogy ezért veszekednek olyankor. Amikor közel vannak. És amikor távol, akkor nincs kivel veszekedni, nincs kinek kimutatni a mély érzéseket. Mindezt természetesen csak feltételezem.
Hogy normális-e, hogy hazajár hozzá? Szerintem igen, normális. Ez az anyukája iránti hűségének a jele. A maguk közötti szoros köteléknek a jele, mely kötelék gyerekkora óta tart. De maga már nem kollégista, hiszen már nem tanul, van saját lakása és munkája. A kérdésem az lenne, hogy mi változna akkor, ha csak “látogatóba” járna hozzá? Ritkábban menne? Anyukája elfogadná ezt? És maga mit csinálna helyette? Szervezne valamilyen más programot? Fontos kérdések ezek, amiken elgondolkozhat.
Ha szívesen beszélgetne még a kapcsolatukról, és szeretne tisztán látni benne, vagy felismerésekre jutni, keresse fel valamelyik pszichológusunkat, akit szimpatikusnak talál és bogozzák ki együtt a szálakat.
További minden jót kívánok!
Üdvözlettel:
Kovács Gábor pszichológus
Szia,hazasagban elek 2014ota
2014 tol kapcsolatom volt egy csoporttarsammal evekig (o is hazas volt),akivel most is egyutt dolgozom.En meg mindeg szeretem,o hallani sem akar rolam…jelenleg nem is beszelunk.Neki kapcsolata lett egy novel aki 3 gyerekes anyuka ,hazasagban.
O a felesegetol most valik el a no miatt…a
En ezt nem tudom elfogadni,feldolgozni…tovabb lepni..nem alszom,ideges vagyok….
Kedves Móni!
Ha jól értem levelét, Ön már a házassága kezdete óta egy másik férfival is kapcsolatban volt a házassága mellett. Jelenleg az a problémája, hogy zavarja, hogy a szeretője, aki Önnel is megcsalta a feleségét, egy harmadik nő miatt kilép a házasságából. Érdemes lenne azon gondolkodnia, hogy mire vágyik? Vágyik tartós párkapcsolatra? Milyen kapcsolatban szeretne élni, mi minden fontos Önnek egy párkapcsolatban? Miért ment hozzá a férjéhez, ha már a házasságuk elején megcsalta őt? Érdemes lenne a saját érzéseivel, vágyaival jobban tisztában lennie.
Üdvözlettel;
Györe RitaMiért van az, hogy beteges, maró féltékenységet/ irigységet, magam sem tudom melyiket érzek azok iránt akik bejelentik, hogy terhesek?
20 éves vagyok, szeretnék gyermeket viszonylag korán de még egyáltalán nem mostanában.
Emelett a fájó érzés mellett egyszerre örülök is. De van hogy aludni nem tudok ettől az érzéstől, szabályosan fáj.
Köszönöm válaszukat!
Kedves Kérdező!
Sokféle tényező állhat annak hátterében, hogy Ön a levelében említett fokozott féltékenységet, irigységet éli meg, amikor várandósságról hall hírt. Ennek eredete egyénenként változó lehet. Érdemes azon elgondolkodnia, hogy csak rokonaival, kortársaival, barátaival kapcsolatosan érzi ezt, vagy akár idegen emberekkel szemben is (például ha lát egy ismeretlen várandós hölgyet az utcán, vagy esetleg filmen, szociális médiában sztárokat, hírességeket, akik a gyermekvárás hírét közlik).
Sok esetben előfordulhat, hogy kortársakkal, ismerősökkel történő összehasonlítás generálja a negatív érzéseket, melyek alapján a féltékenységet/irigységet megélő személy érezheti azt, hogy ő nem tart még annyira előre az életében, elkésett, lemaradt. Más esetekben az is fennállhat, hogy maga a terhesség, a gyermekvárás gondolata támaszt kellemetlen érzéseket (félelmet, elégtelenség-érzetet). Amennyiben rendkívül zavarónak éli meg ezeket az érzéseket, és szeretné feltárni eredetüket, javasolt lehet önismereti célból pszichológus szakembert felkeresnie.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Üdvözlöm!
A Samsung cégnél dolgozom. S nem tudom miért,de ott az a szokás úgymond,hogy lejöjjön a bapi termelési terv,hogy a csoportvezetőnk aki nő egésznap ordibál az emberekkel,hogy haladjunk a munkával.Mindezt közelről és nagyon hangosan teszi!
Zavaró s egyben megalázó ez a helyzet.Rontja a mindennapi hangulatérzésemet az emberi méltóságomat.
Nem tudom hogyan kezeljem ezt a helyzetet? Ha vissza beszélünk,akkor gondolom azt mondja véget ért a munkánk.
Úgy érzem megalázza ezzel az embereket és elmújítja.
Nagyon sok csoportvezető és annak felettese kiabálva oldja meg a stresszes helyzeteket ott.
Mindennap nagyon zavaró,és szégyenteljes így dolgoznom!
Mit tehetek én? Hogyan kezeljem ezt a helyzetet?
Köszönöm előre is válaszát!
Kedves Brigitta!
Nagyon rossz érzés lehet nap mint nap megélnie azt, hogy kiabál Önnel, Önökkel a felettese. Érthető, hogy emiatt Ön feszültté válik, és a hangulata negatív irányban változik. Levelében azt is megfogalmazza, hogy fél attól, hogy ha ezt szóvá teszi, akkor kirúghatják. Megértem a félelmét, de talán mégis érdemes fontolóra venni, hogy jelzi a problémáját a felettesének. Ha így tesz, érdemes odafigyelnie arra, hogy a szavait a másik fél ne vehesse sértésnek, vagy ne gondolhassa azt, hogy Ön az ő munkáját bírálja, mert az még feszültebbé tenné a helyzetet. Érdemes tehát azt megfogalmazni, hogy Ön mit érez, hogyan hatnak Önre a kiabálások. Akár kérhet a főnökétől visszajelzést a saját munkájáról, higgadtan, kedvesen kommunikálva. A halkszavú kedves, nyílt kommunikáció akár minta is lehet a főnökének, hogy így is lehet beszélni a másikkal, és így is lehet célt érni.
Ha azt gondolja, hogy nem tud vagy nem akar erről beszélni a főnökével, akkor saját magát kellene tulajdonképpen megnyugtatnia ezekben a feszült helyzetekben. Ebben segíthet, ha tudatosítja magában, hogy a kiabálások nem az Ön személye ellen szólnak; a főnökének nem Önnel van baja, hanem van egy külső elvárás, aminek szeretné, ha a csoportja meg tudna felelni. Természetesen azon is érdemes elgondolkodnia, hogy a bántó stílus ellenére van-e az Ön munkájában olyan dolog, amin érdemes lenne változtatni. Bárki hibázhat, bárkivel előfordul, hogy valamit rosszul csinál, amin odafigyeléssel tud változtatni.
Az is segíthet, ha munkatársaival vagy családjával beszél ezekről a problémákról. A környezet támogatása szintén segíthet a nehéz mindennapok megélésében.
Ugyanakkor talán a legfontosabb annak megélése, hogy nem tehetetlen ebben a helyzetben. Gondolja át, milyen lehetőségei vannak, legyen tisztában azzal, hogy vannak lehetőségei, és lássa azt is, hogy a problémáival nincs egyedül.
Üdvözlettel;
Györe RitaA fiam most 28 éves. Volt néhány munkahelye, de mindenhonnan idegrohammal távozott. Nem képes négy óránál többet dolgozni de azt is csak ritkán.
Minden tünete megvan ahhoz amit olvastam a borderlineról. Itt most nem írom le.
A kérdésem csak annyi, hogy mi a menete annak hogy, hogy le lehessen rokkantosítani? Ugyanis én tartom el.
Előre is köszönöm a választ!
Maradok tisztelettel
Kedves Mária!
Köszönjük a levelét!
A fia esetében mindenképp indokolt lenne a pszichiátriai kivizsgálás, mely alapján kaphatna egy diagnózist és megfelelő kezelést. A leszázalékolás ügyében is szükség lesz a pszichiátriai szakvéleményre, illetve további tájékoztatás a háziorvosuktól kérhető.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Tisztelt HÖlgyem / Uram,
Véleményét kérném.Friss ismerkedés 3 hónapja, társkeresőről, jól alakulónak érezve.
Viszont, a férfiú azót is rajta van a társkeresőn, neki ez csak egyfajta nézelődés, szórakozás,de nem ír, talizik senkivel?Közben kiderült, hogy mégis volt erre példa.Rákérdezve, ugyanazt fújja,neki ez kikapcsolódás.Ön szerint, ez normális? Először még átugrottam ezen problémán,hogy majd abba marad. Eddig nem volt önbecsülési gondom, de lassan kezd, mivel senki nem opció szeretne lenni, hanem megismerni a másikat, egyszerre egyet.
Szerinte a kötődés lassabban alakul ki, és nyugodtan nézelődjek, találkozzak én is mással? Ha újra rákérdezek, akkor egy poénnal van elütve. Félő, hogy ez mögött sokkal több van. A férfi másra vágyik, jelenleg nincs ló, jó a szamár is alapon. Vagy önértékelési problémái, amelyet ezzel ellensúlyoz. Mi a megoldás? Szakítást érzem reálisnak, de a mai felbolydult világban,lehet,tényleg ez lett a normális? Bizalom részemről már kevés, és nyomasztó
Köszönöm
Tisztelt Kérdező!
Megértem, hogy elbizonytalanodott, egyrészt valóban nehéz manapság ismerkedni, illetve valóban nagyon frusztráló, az önértékelést romboló egy partner ilyen jellegű viselkedése, elkerülő kötődési stílusa, hozzáállása a párkapcsolatokhoz. Amennyiben ez a másokkal való ismerkedés nem konszenzuális, vagyis nem ebben állapodtak meg kölcsönösen, illetve önnek ez nem komfortos, nem erre vágyik, nem tükrözi az ön valódi igényeit, érdemes azon elgondolkodni, ha valaki a kapcsolat kezdetén ilyen módon áll hozzá a párkapcsolathoz, várható-e ebben hosszú távon változás? Végső soron partnere nem árul zsákbamacskát, ő úgy gondolja ez így rendben van, belefér, és ehhez az életílushoz keres partnert. Ön valóban, ahogy fogalmaz egy nincs ló jó a szamár is kategória szeretne lenni? Úgy gondolom egy egészséges párkapcsolatban a kölcsönös tisztelet és szeretet megjár mindkét félnek, amelynek kifejezése eltérő lehet egyes párkapcsolatokban.
Azt javaslom, hogy kezdeményezzen egy őszinte beszélgetést a partnerével, lehetőleg egy semleges helyen, (tehát ne egyikük vagy másikuk otthonában) ahol mindezeket világosan átbeszélik, tisztázni tudja a félelmeit, az igényeit, elképzeléseiket a párkapcsolattal szemben, és ahol átbeszélik ki mit tud és szeretne nyújtani a párkapcsolatban egymásnak, ez elég-e vagy sem a másik félnek. Ön is megérdemli, hogy jól érezze magát a kapcsolatban, és bizalommal lehessen partneréhez.
üdvözlettel:
Üdvözlöm! A problémám az lenne, hogy nem tudok tartósan megmaradni egy munkahelyen sem. Általában a munkahelyi légkör és a munkakörülmények miatt jövök el. Volt ahol a kollégák piszkáltak. Végzettségem nincs, csak érettségi, betanított munkáim voltak. Szüleimmel élek, éltem külön 3 évet albérletben, szóval önállóságommal nincs gond. Futárkodtam a wolt/foodpandánál, az tetszett,megéltem belőle, csak KATA eltörlése után nem tudtam fenntartani, így haza költöztem. Mostanában próbálkozok munkahelyekkel, de pár nap, hét után eljövök, szenvedésnek élem meg a munkahelyeket, vagy a munka 12 órás és nem bírom sokáig. TB tartozásom elég sok van már.
kollégák meg vagy normálisak, vagy nem. Paranoiás gondolataim is vannak, hogy rólam beszélnek, bántani akarnak. Legutóbbi helyen a műszakvezető volt egy bunkó ember, aki rám szállt mert nem figyeltem rá eléggé, bénáztam. Kiabált velem.
Amúgy jellemző rám, hogy gyakran ügyetlenkedek,hibázok munkahelyen,kiszolgáltatottnak érzem magam,ilyen félszegség.
Kedves Kérdező!
Levelele elején úgy fogalmaz, hogy nem tud tartósan megmaradni egy munkahelyen sem. A leírtak alapján, tisztán látja, hogy mik azok a tényezők, amelyek eltántorítják egy-egy pozíciótól: túl hosszú munkaidő, szociális helyzetekben tapasztalt szorongás, félelem, beilleszkedési nehézségek. Viszont nagyon fontos, hogy futárként mégis szerzett jó tapasztalatokat, ami azt jelenti, hogy vannak olyan feladatkörök, és munkahelyi struktúra, amelyben kényelmesen érzi magát, nem szenved. Leveléből azt veszem ki, hogy ahhoz hogy önálló életviteléhez visszatérhessen, tartós jövedelemforrásra van szüksége. Úgy gondolom ehhez két fő csapás mentén tud eljutni:
- Egyrészt a futárkodás során megtapasztalt pozitív élmények forrását érdemes megkeresnie. Gondolja végig, hogy mik voltak azok a dolgok a futárkodásban, ami miatt jól érezte magát benne? Például: saját maga szervezi a feladatait, nem szükséges szorosan együttműködnie kollégákkal, saját maga döntheti el, hogy mikor és mennyit dolgozik. Ez abban segít, hogy tisztán lássa, mi fontos Önnek egy munka esetén ahhoz, hogy tartósan jól érezze magát a pozíciójában. Ha kiszűrte ezeket az alap elemeket, akkor el tud kezdeni gondolkozni, hogy korábbi wolt/foodpanda futárságon kívül, milyen pozíciók tudják Önnek megadni azt a munkahelyi környezetet, amelyben képes tartósan dolgozni.
- Másrészt az Ön által említett munkahelyi helyzetekben tapasztalt szociális nehézségekkel való munka, önfejlesztés is egy fontos csapás lehet a célja felé tartó úton. Az Ön által hozott szemléletes példák alapján (paranoiás gondolatok, félszegség) számos dolog állhat a háttérben. Fontos lenne felmérni, hogy milyen az önértékelése, reálisan látja-e saját magát, kommunikációs készségei milyenek, milyen módon értelmezi a társas helyzeteket. Fontos lehet azt is megvizsgálni, hogy ezek a nehézségek csak és kizárólag munkahelyi környezetben jelentkeznek, vagy esetleg családi, baráti kapcsolatokban is megjelennek? Ehhez úgy gondolom, mindenképpen pszichológus segítségére van szükség. A pszichológus segíthet kideríteni, hogy honnan erednek problémái és szükség esetén – ha például szociális szorongás vagy csökkent önértékelés áll a probléma hátterében – segítséget is tud nyújtani.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Szép napot!
Az egyik szülőm néhány napon belül kétszer is kórházba került. A második alkalommal bent is tartották néhány napig, műtétre is sor került.
Én ebben a néhány napban mintha csak saját magam árnyéka lettem volna. Csak arra tudtam gondolni, mi fog történni, ha elveszítem a szülőmet. Csak sírtam, rettegtem, képtelen voltam megnyugodni. Ebben a helyzetben nem egy felnőtt nőnek, hanem egy félős gyereknek éreztem magam, és ezt nem szeretném újra így átélni.
Külső szemlélők szerint én mindig kicsi dolgokból is nagyon csinálok, mindig a legrosszabbra gondolok, túlérzékeny és nagyon gyenge idegrendszerű vagyok.
Valóban, ha egy családtagom lebetegszik, azonnal a halál rémisztő gondolata jelenik meg bennem.
(Évekkel ezelőtt, ha pl. nem vették fel a telefont, aggódtam, hogy bajuk eshetett. Ez mára szerencsére elmúlt.)
Hogyan tudnám ezt a félelmet leküzdeni magamban? Hogyan tudnék nehéz helyzetekben is erőt és bátorságot gyűjteni, “lazábban” felfogni a dolgokat?
Tisztelt Kérdező!
Először is jobbulást kívánok a szülőjének! Rettentő félelemkeltő lehet egy ilyen helyzet megtapasztalása a hozzátartozóknak is, főleg, ha egy közeli szeretett személy kerül ilyen helyzetbe. Ne vádolja magát, érthetőek a reakciói. Ugyanakkor hasznos lenne valóban felkeresnie egy pszichológust, aki segíthetne a félelmei, szorongása oldásában, ugyanis levele alapján problémái, szorongásai nem a jelen helyzetben kezdődtek, ez inkább csak fokozta azokat. A területileg illetékes mentálhigiénés gondozó pszichológusai pl. TB alapon is tudnak segíteni, de akár online pszichoterápia is hasznos lehet.
Segíthetnek a félelemkeltő szituációkban a különböző relaxációs gyakorlatok, ezek elsajátítása, gyakorlása is, youtube csatornánkon elér ilyeneket:
Ebben a videóban pl. olyan gyakorlatokat mutatok be, amelyek segítenek a jelenben maradni, földelni:
A progresszív izomrelaxáció pedig rendszeresen napi 2x gyakorolva az általános stressz-szintet tudja csökkenteni.
Üdvözletem.
2016.11.03-án volt egy strokem 18 évesen.
Azóta nem tudom elfelejteni teljesen meg változtatta az életemet. Pár napja kezdődtek itthon azok a gondok hogy sokat gondolok a múltamra és folyamatosan zsibbadok és olyan mintha meg történne megint és újra meg újra.
Mintha lidocain lenne a számba mert nem érzem a nyelvem. Ha ideges vagyok még rosszabb.
Nem akarok teher lenni senkinek.
Úgy érzem kell kihez fordulnom mert nem tudom mi bajom van.
Tisztelt Kérdező!
Hasznos lenne valóban felkeresnie egy pszichológust, aki segíthetne a fel nem dolgozott stressz, korábbi trauma feldolgozásában. Tünetei, amennyit leírt, pánik jellegűnek tűnnek, elképzelhetőnek tartom, hogy valamilyen jelenbeli megterhelőbb érzelmi állapot triggereli a korábbi helyzetet érzelmileg. A területileg illetékes mentálhigiénés gondozó pszichológusai pl. TB alapon is tudnak segíteni, de akár online pszichoterápia is hasznos lehet.
Ugyanakkor ha van kezelő neurológusa tekintettel a fiatalkori stroke-ra, hasznos lenne egy mihamarabbi ismételt neurológiai vizsgálat is, és rendszeres vérnyomásmérés is, hogy kizárhatóak legyenek a szomatikus problémák.
Segíthet a relaxációs gyakorlatok elsajátítása, gyakorlása is, youtube csatornánkon elér ilyeneket:
üdvözlettel:
Jó napot kívánok!
Belevágok a dolgok közepébe. Van egy 19 éves épértelmű autista lányom, aki nagyon szereti az állatokat, és költözés, szakítás miatt ott maradt egy cica a kertesházban a volt páromnál(3 éve) . Sokat sírt ezért elhamarkodottan vettem neki egy cicát, de megbántam… Napi szinten, zavar és szeretném elajándékozni… Karmol, harap, összepisili néha az ágyam, ha olyan kedve van… Nem szeretném bántani a lányom de azt sem, hogy én így éljek még… Lehet ezt bizalomvesztés nélkül átvészelni? Nem szeretném ha utálna emiatt a lányom és buntudatom is van az általam vállaltfelelősség miatt is .A lányomnak csak online szociális interakciói vannak, az önállósodást apránként vezetem be az életébe… Sokszor demotivalt… Szellemileg szerintem 14 éves szint körül van, de fejlődik. Köszönöm, szépen előre is ha tud nekem pár szóban segíteni.
Üdvözlettel Erdődi Tímea
Tisztelt Kérdező!
Nagyon fontos, hogy az otthoni környezet mindenki számára élhető és komfortos legyen, az ön, gyermeke és a cica számára is. Azt javaslom, hogy kezdeményezzen egy őszinte beszélgetést a lányával, lehetőleg egy semleges helyen, ahol mindezeket világosan átbeszélik, tisztázni tudja a félelmeit, az igényeit, elképzeléseiket az állattartással kapcsolatban. Mit tud vállalni a lánya, mit nem? Szereti-e a cicát, azóta megnyugodott-e, hogy megvan? Hogy érezné magát, ha a cica elkerülne otthonról? Pl. vajon újrakezdődnének-e a sírások, romlana -e a mentális állapota, fokozódna-e a demotiváltság, esetleg depressziós állapot létrejönne-e ?
Számos olyan ok lehet, ami miatt a macska sem érzi jól magát, amin javítva oldódhatnak ezek a problémák, úgy, hogy cica is maradhat, és önnek sem okoz kellemetlenséget. Ivaros-e az állat? Állatorvos és/ vagy tréner tud ebben segítséget nyújtani, érdemes lenne előbb ezirányban elindulni, mielőtt végleges döntés születne, és a lányával közösen átbeszélni a kérdést, megosztani vele az ön érzéseit is, ugyanis lehet, hogy a gondozásból, játékból, ha jobban vagy máshogy veszi ki a részét a lánya, az állat is megnyugszik.
Nem tudom, hogy milyen szakellátás van önök körül, de családterápia, vagy pszichológussal való konzultáció a segítségére lehetne mindkettejüknek, pl. az önállósodás, szoc. kapcsolatok, interakciók szintjén, és az érzelmek megosztása, érzelmi terhek elengedése terén is, sajnos nem könnyű és sok erőt kíván autista gyermek segítése nevelése. Állat asszisztált terápia is pl. különösen hasznos lenne, ha lánya szereti az állatokat.
üdvözlettel:
Kedves Hölgyem/Uram!
A problémám kicsit komplex,mert jelenleg szerelmi probléma,és céltalanság miatt döntöttem úgy,hogy írok Önnek.
Folyamatosan rámtör az érzés,hogy a gimnáziumi szerelmememet nem tudom elfelejteni,sírok miatta,szeretem még mindig.A szákító ok az volt,hogy a családom nem szerette és ott kellett hagynom. Szeretném vele folytatni a kapcsolatot,de nem láttam már egy ideje,mert ő jelenleg Egerben él és ott kézilabdázik.Már az esküvőt terveztük a gimnázium után,de a családom elég nagy nyomás alatt tartott (költözzek el otthonról),és úgy érzem tönkrement az élete.
A másik problémám az,hogy nem találom a helyemet a világban,beiratkoztam már két szakra az egyetemen,de egyszerűen nem érzem a magaménak.Anyával folyamatosan veszekszünk ezen,és nem akarja hogy itt hagyjam.Én inkább elmennék dolgozni,és kitalálnám,hogy mit csináljak az életemmel,szeretnék egy kis pénzt gyűjteni.
Nem tudom,mi lenne a legjobb döntés,ezekben szeretném a segítségét kérni.
Köszönöm
Kedves Kérdező!
Leveléből érződik, hogy valószínűleg rengeteg kétség merülhet fel Önben, nehéz döntési helyzetek előtt állhat. Említette, hogy korábbi házassági törekvését családi nyomás, volt párjával kapcsolatos, szülei általi ellenérzések akadályozták meg. Természetes, hogy még eszébe jut egykori szerelme, hiszen valószínűleg mindketten elkötelezettek lehettek a kapcsolat iránt. Fontos lehet azzal szembenézni, hogy Ön jelenleg nagykorú, autonómiával rendelkező személy, mely szerint hozhat önálló döntéseket akár tanulmányaival vagy munkafolyamataival kapcsolatban, és emberi kapcsolatait érintőleg is. Nehéz lehet ebben az életszakaszban a szülőkről történő leválás, különösen, ha úgy érzi, szülei befolyásolni próbálják döntéseit. Érdemes lehet azt mérlegelni, hogy mit ad Önnek a két elkezdett egyetemi szakirány, mennyire tudja elképzelni önmagát több év múlva ezekben a szakmákban tevékenykedni, hogyan képzeli a jövőjét. Természetesen a családnak, szülőknek erős hatása lehet, hiszen ők nevelték fel Önt, ők próbálták egyengetni az útját, de most már Ön felnőtt, egyénileg hozhat döntéseket, joga van másként vélekedni, nem egyetérteni a szülői véleményekkel.
Amennyiben úgy érzi, a leválás folyamatához, önismereti tudása bővítéséhez, önértékelése megszilárdításához szeretne segítséget igénybe venni, javaslom, hogy forduljon pszichológus szakemberhez.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
