Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, Ugyan annak a pszichológusnak lehet válaszolni ezután is, utalva a korábbi levelezésre.
4, Érdemes tudni, hogy a hosszas levélváltások szakmai szempontból kerülendők.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
T. Hölgyem,
egy jó ideje már szorongással küzdök, csak nem tudtam, hogy a testi tünetek ezt próbálják jelezni, illetve néhány hónapja jött mellé egy nagyon rossz közérzet, lehangoltság is, ami pedig valószínűleg a depresszió. Tüneteim: gombócérzés a torokban, torokszárazság (ezek lehetnek a refluxtól is, nem tudom eldönteni), émelygés, feszülő mellkas, lehangoltság, rossz közérzet, alacsony stressztűrő képesség,: nehezen viselem el az embereket, nyugalomban érzem csak jól magam. Ráadásul csak közelebbi helyekre járok el szívesen, de még akkor is elég kényelmetlenül érzem magam, távolabbiakra már egyáltalán nem megyek (talán ha autóval visznek, majd akkor). A kérdésem az lenne, hogy ezekre a tünetekre jó lehet -e az orbáncfűtea egy ideig (amíg nem jutok el rendelésre), valamint hogy annak is olyan hatása van először, mint az antidepresszánsnak, hogy előbb rosszabb lehet és utána lesz jobb? Nyugtatót kaptam a háziorvostól egyelőre. Köszönöm!
Kedves Kérdező!
Levelében említett tünetei alapján a legfontosabb, hogy mielőbb a területileg illetékes szakrendelésre eljusson. Ezzel kapcsolatban Ön már meg is tette a lépéseket, jelentkezett háziorvosánál, elindította a kezelési folyamatot.
Az Ön által említett orbáncfűteát valóban sokan használják alvászavarokra, illetve hangulatjavítóként. A gyógynövényi alapú készítmények (tea vagy bármilyen más, étrendkiegészítőként forgalmazott termék) hátránya, hogy nem készültek róluk klinikai keretek között elvégzett, kontrollált, bizonyítékokon alapuló kutatások, ennek alapján sajnos az mondható el, hogy egyénfüggő a hatása, szinte minden emberi szervezet másképp reagálhat rájuk, mely függhet az emésztőrendszertől, vagy akár bármilyen más, Ön által szedett gyógyszer hatóanyaga is befolyásolhatja a kiváltott hatást, ezért veszélyes lehet a fogyasztásuk. Mindenképp keresse fel háziorvosát, illetve kérje ki a későbbiekben pszichiátere javaslatát a gyógynövénytea alkalmazásáról.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Tudja segit nekem
Tavaly voltam szexpartnerem a főnökömmel. Azt mondta, szakítani fog a barátnőjével. Több hónapig vártam
Hazudott nekem, minding fáj nekem megbántod amit velem tett. Mondtam barátnőjének megcsalt. Most is együtt vannak. De a barátnője megtudja az igazságot now. Nem értem úgy éreztem fontos voltam neki. Most nem vagyok.
Köszönöm
Hajnalka
Kedves Hajnalka!
A munkahelyi kapcsolat általában nehéz, de megértem milyen fájdalmas lehet most önnek. A párkapcsolati problémák rendszerint megterhelően hatnak a lelkünkre, főként ha triaunguláris (hármas) felosztásúak. Persze különbözőek vagyunk, de ha nem tudna megbirkózni a stresszel, érdemes lenne felkeresni egy szakembert! Állok szíves rendelkezésére, ahogyan az oldalunkon, szakemberek fülön megtalálható kollégáink is.
Üdv: Lengyel Katalin
Szép napot kivánok! Azzal a problémával fordulok az önök segitségéhez, hogy nekem van egy barátnőm aki 16 éves. Neki a viszonya a szüleivel vagyis inkább az édesanyjával nem a legjobb. Folyamatosan vitatkozik vele és ordibál ha bármi olyat csinál. De még ha az édesanyja által állitott dolog nem is igaz akkor is. Az utóbbi időben rendszeresek az ordibálások és a veszekedések. A mai nap történt, hogy a barátnőm le szeretett volna menni az udvarba de az anyukája becsapta előtte az ajtót és mondta, hogy nem megy sehova. Ezek miatt a dolgok miatt és a folyamatos veszekedés által mindennap sir a párom és már odáig eljutott ez a dolog, hogy haza sem szeretne menni sokszor.
Kedves Imre!
Megértem a problémát és mélyen együtt érzek önnel és a kedves barátnőjével is. A szülő-gyermek kapcsolat nem könnyű viszony ebben a korban, hiszen főként a pubertás kor alatt adódhatnak össze a nézeteltérések. A lázadás időszaka a serdülőkorban természetes folyamat, ellenben ha a barátnőjének fokozódnak és egyre rendszeresebbé válnak az édesanyával való konfliktusai, érdemes lenne mielőbb szakemberhez fordulnia. Ráadásul ha a párja pszichés labilitása folyamatosan jelen van és a mindennapi életét is nehezíti, indokolt lenne a pszichológia tanácsadás, vagy esetleg családterápia is.
A fenti oldalon tud(na) keresni a szakemberek fül alatt, várjuk szeretettel jelentkezését. Üdvözlettel: Lengyel Katalin
Szép napot!
A barátnőmmel 1 éve megismerkedtem. Rá fél évre szétmentünk 1-2hónapra. Neki azonban akkor voltak szexuális viszonyai. Utána újra össze jöttünk mai napig. Sajnos a telefonomban talált egy ilyet hogy: “Szia van kedved ismerkedni?🥰” de ennek van háttere is hogy ezt és így írtam egy lánynak( semmit nem szeredtem volna tőle), egyik barátom miatt írtam rá. Azonban ezt mondtam a barátnőmnek és őszintén mondtam el neki. De nem hiszi el, és egyáltalán nem bízik bennem és ezért lehet szakítani szeretne. De én hihetetlenül szeretem, vele tőlteném az életem minden percét. Fiú létemre sírok is mikor rópa van szó olyan mértékben azeretem de ő ezt nem hiszi el ahárhogy is próbálom bebizonyítani. Mondtam neki hogy messengerembe lépjen be, instagramomba, mindenhova. Ő azt mondta nem. Már mondtam neki mindenhonnan letörlöm magam csak higyje el hogy nekem csak ő kell. De nem hiszi el. Fontos leszögezni hogy távkapcsolatban vagyunk és 2hetente találkozunk de ez a kapcsolat kezdete óta.
Kedves Kérdező!
Levelében írja, hogy egy éve ismerte meg párját, illetve a történt Önök között szakítás is. Gyakran előfordul, hogy a kapcsolat újrakezdése utáni időszakban a bizalom nem teljes, hiszen történt egy szakítás, az újra fellángoló érzelmek tartósságában és a kapcsolat jövőjében sokan bizonytalanná válnak. Említette, hogy felajánlotta párjának, hogy beléphet az Ön közösségi oldalaira, illetve törli a profilját. Valószínűleg azzal, hogy átadja párjának az Ön online közösségi felületei feletti kontrollt, vagy megszűnteti a profilokat, a saját lehetőségeit korlátozza, de a párkapcsolati bizalom elmélyülését nem feltétlenül segíti elő ez a döntés. Érdemes lehet párjával egy őszinte beszélgetést kezdeményeznie, mely során mindketten elmondhatják, mit élnek meg jelenleg a kapcsolatukban, miért történt az újrakezdés, milyen cselekvést tekintenek bizalomvesztést okozónak, mit várnak egymástól és a másik féltől.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Tisztelt Doktor!
21 éves vagyok,az utóbbi időben a szüleimmel nem igazán ápolok jó kapcsolatot és sokszor bántó szavakat kapok minden ok nélkül és ez miatt sokszor nem érzem jól magam és úgy érzem depresszióba esek,hogy nem igazán érdekli őket mi van velem és amint hazaérek munkából bezárkózódok. ez mellett még a szüleim közül az egyik fél csalja a másikat amiről azt hiszik mind a ketten hogy én nem tudok. nem élek társasági életet nem járok el barátokkal sehova,be vagyok zárkózódva. és folyamatosan azon jár az agyam hogy vajon mit ronthattam el és magamat hibáztatom még ha nem is vagyok az. ilyenkor a hobbymba merülök és kikapcsolom a külvilágot.
Kedves Levélíró!
Nehéz helyzetben van, hiszen tuladjonképpen olyan közegben él, ami úgy tűnik erőteljesen negatív hatással van a hangulatára, érzelmi állapotára. Nagyon megterhelő, amikor kimondatlan feszültségek vannak a felszín alatt a családban, hiszen az érzelmek kifejtik hatásukat, még ha nem is beszélnek róla nyíltan. Nem ír arról, hogy mit ért depresszióba esés alatt, viszont arról írt, hogy viszonylag sok időt tölt a munkán kívül passzívan. Javaslom, hogy próbálja meg fokozni aktivitását, lehetőség szerint minél több örömet okozó tevékenység (pl sportok, ovlasás, filmnézés, barátokkal való időtöltés) végzésével. Ez segít a negatív hangulati állapot megváltoztatásában. Önmagát hibáztató gondolatait érdemes felülvizsgálnia – megvizsgálnia, hogy vajon van-e valóság alapja annak, hogy ezt érzi? Fontos, hogy az otthoni helyzet kialakulásáért Ön nem felelős, hiszen a szülei felnőtt emberek. Úgy gondolom, hogy amennyiben van rá lehetősége, egyéni konzultáció keretein belül érdemes lehet pszichológussal konzultálnia nehézsége kapcsán.
Üdvözlettel,
Maróti Eszter
Kedves Segítő!
A párkapcsolati probléma kategóriát jelöltem meg, viszont a problémám, hogy nincs kapcsolatom lassan 5 éve, és már nagyon vágyom rá, magányosnak érzem magam.
Az utóbbi 3 évben hétköznap lefoglal a munka, hétvégén az egyetem.Úgy érzem, sokáig becsaptam magam azzal, hogy az egyéb elfoglaltságaim miatt nincs is időm kapcsolatra. Már beismerem magamnak, hogy ez nem igaz. Már próbálok nyitott lenni, viszont nem vagyok bulis típus, az online társkeresés sem jött be.
Minőségi baráti és családi kapcsolataim vannak, amiért nagyon hálás vagyok. Az utóbbi időben mégis úgy érzem, hogy hiányzik egy társ, akire támaszkodhatok, akivel jó csak úgy együtt lenni, akivel feltöltődhetek.
A kérdésem az lenne, hogy normális ez a sok éve tartó szingliség? Normális, hogy fantáziálok a párkapcsolatról, ami hiányzik az életemből?
Jó azt mondogatni magamnak, hogy ne erőlködjek, akit nekem szánt a sors vagy a Jóisten az előbb-utóbb megtalál? (Vagy ez is csak egy önbecsapás/önmegnyugtatás?)
Kedves Kérdező!
Levelében említi, hogy 5 éve él egyedülállóként, illetve nagyon elfoglalt hétköznapokon és hétvégén is, kevés ideje jut az ismerkedésre. Teljesen érthető, hogy vágyik egy kapcsolatra, társra, de nehéznek érzi a társkeresés folyamatát. Amennyiben úgy érzi, hogy a szórakozóhelyeken, illetve az online párkereső alkalmazásokon nem találta meg számításait, érdemes lehet az aktív társkeresés folyamatát más körülmények között folytatni, például barátok, kollégák által rendezett nagyobb összejöveteleken, munkahelyi rendezvényeken, vagy az Ön saját érdeklődési körének megfelelő társas terekben (például valakinek lehet ez egy tánctanfolyam, edzőterem, társasjáték klub). Természetesen előfordul olyan helyzet is, hogy valaki teljesen véletlenül találkozik azzal a személlyel, akivel később párkapcsolatot alakít, viszont általában ez a ritkább forgatókönyv. Az aktív párkeresési magatartással Önnek lehetősége nyílhat több embert megismerni, randevúkon részt venni, szociális kapcsolódást kezdeményezni, mely sok esetben célravezető lehet egy tartós partner megtalálása érdekében.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Tisztelt Maróti Eszter!
2.5 éve élünk külön a feleségemmel es a 2 kislanyunkkal. Anyósom pár nap kivételével ebben a 2.5 évben mondhatni mindennap jön nálunk. Egy városban élünk. A feleségemmel mindennap beszélnek telefonon, messengeren egész nap. Délelőtt amikor én dolgozom mindig beugrik hozzájuk. Utána estére is hozzánk. Amikor a lányaink születtek jött segitett, tényleg mindenben segit mai napig rajtunk. Ezért hálás is vagyok neki. De kezd nagyon idegesíteni. Sokszor mondtam már a felesegemnek hogy szóljon neki, hogy nem kell jönni mindennap főleg nem kopogás nélkül. Eddig semmi. Csak védi. A reggeli felkeléstol a lefekvesig mindenről tud. Ki mit csinal, a gyerekek mikor fekudtek le aludni, mikor keltek, mikor hova megyünk délután, mikor érünk haza. Hova fogunk menni….. Stb. Mindig mindenről tud! Szerintem a nagymamai segítség az nem feltétele annak hogy mindennap benézzen hozzánk!
Tisztelt Havasi Tamás!
Azt hallom Öntől a leírása alapján, hogy az anyósának hálás az eddig nyújtott segítségéért, viszont kezdi idegesíteni a túlzott jelenléte az életükben. Talán szeretné ha több külön töltött idejük lenne családilag, több önállóság, több szabadság, több függetlenség? Arra lenne szüksége hogy az anyósának tudjon nemet mondani, tudjon határt tartani, megvédeni a család egységét? Esetleg arra is vágyik, hogy a felesége megértse és elfogadja az ön álláspontját és együtt tudják azt képviselni az anyósával szemben?
A kérdéseim remélem segítik elgondolkozni azon, hogy mire is vágyik valójában, mert utána már csak arra van szüksége, hogy ezt nyugodtan és pozitív vágyként megfogalmazza a feleségének.
Kívánom hogy tudják egymást meghallgatni és közös álláspontot kialakítani amivel megvédhetik a családjuk egységét, határait, mindennnapjaik önállóságát!
Üdvözlettel:
Kovács Gábor – tanácsadó szakpszichológus
54 éves vagyok, házas. Alkohol problémám miatt egy évig jártam addiktológiai konzultációs ülésekre. Az addiktológus asszisztens hölgy nagy hatást gyakorolt rám. Ő hatására is erősen elköteleződtem, feltétel nélkül megbíztam benne, dec. óta absztinens vagyok. Nagyon megszerettem. Mintha bele szerettem volna. Minden nap ő járt, jár a fejemben, a mosolya a hangja a gesztusai, a közös munkánk. Mindig etikusan viselkedett, nagyszerű embernek, szakembernek tartom. Elárultam neki, hogy mennyire sokat érzek iránta. Beszéltünk is erről, végül azzal zártuk le a témát, hogy korábban, pszichoterápiában is éreztem hasonlót, enyhébb mértékben, terapeuta iránt, ez nem valós szerelem.
Két hónappal ezelőtt váratlanul be kellett fejezni, lezártuk a kapcsolatot.
Azóta sem sikerült feldolgozni. Nagyon hiányzik. Minden nap rá gondolok, sokszor könnyezek, sírok, ha magam vagyok. Kihat a mindennapjaimra, sokszor nem érdekel semmi, szétestem fejben.
Nem igazán tudom, hogyan tovább. Az idő megoldja?
Kedves Zoltán!
Megértem a szomorúságát, és- ahogy ön fogalmazott- valamint a “Szétesését ” is fejben. Teljes igaza van: a párkapcsolati problémák- érzelmileg telitett helyzetek ( vagy viszonyok)- instabillá tehetik a pszichés integritásunkat, s- érezhetően,- most tanácstalanság terheli önt. Ugyanakkor szívből gratulálok az absztinenciájához, a terápiás munka /erőfeszítés- és az önmagán történő “fejlesztés”, láthatóan eredményes volt. Véleményem szerint: erős pszichikumra vall az is, hogy ebben a nehéz helyzetben a megküzdése/ önkéntes tartózkodása, folyamatosan kitart a jelenben is.
Valóban: a pszichoterápiás munka folyamán résztvevő szereplők, és/vagy a segítő szakmában lévők “gyakorta” átélik a feléjük irányuló “romantikus” érzéseket, amelyek “fals szerelemként” lehetnek aposztrofálva. Ennek ellenére, maximálisan együtt érzek önnel, elhiszem hogy eszköztelennek érzi magát ebben a nehéz helyzetben. Ha a mindennapokban jelentkező lehangoltságot,(folytonos sírást), szorongást már kezelhetetlennek érzi,- illetve, nem tudna egyedül megbirkózni a “veszteségélménnyel”-, állok /állunk szíves rendelkezésére. Az online oldalon a “szakemberek” fül alatt választhat a kollégák közül, és foglalhat konzultációs időpontokat.
Üdvözlettel: Lengyel Kata
Lengyel KatalinTisztelt segítő!
Folyton visszatérő álmom, hogy taszító, idős férfiakkal létesítek testi kontaktust álmaimban.
Néha néztem idős-fiatal felállású pornót.
Lehetséges, hogy nekem ilyen vágyaim lennének 23 évesen úgy, hogy a valóságban erre nincs késztetésem?
Félek, hogy ez kicsit sem normális, és nem értem, mi okozhatja.
Köszönöm a válaszát.
Kedves Judit!
Az álmokba sokféleképp beszűrődhet a valóság; akár úgy, hogy egy vágyott dologról álmodik, akár úgy, hogy félelmei, rossz érzést okozó történések jelennek meg az álmokban. Az álma nem feltétlenül jelenti azt, hogy ilyen vágyai lennének. Az álmok szereplői sokszor nem pontosan azt jelentik, ahogyan látja őket az álmában. Az idős férfiak akár mást is szimbolizálhatnak.
Nem érdemes pusztán ebből az álomból kiindulnia. Tekintsen vissza eddigi szexuális tapasztalataira. Mi minden volt vonzó az Ön számára? Mi esett jól Önnek? Mi nem esett jól Önnek? Kapcsolatban van-e jelenleg, hogyan van jelen kapcsolatában a szexualitás, Ezekre a kérdésekre érdemes válaszolnia magának, mielőtt aggódni kezd. Ha azt gondolja, nncs rendben a párkapcsolata, szexuális élete és tehetetlennek érzi magát emiatt, érdemes segítséget kérnie szakembertől.
Györe RitaTisztelt Doktor!
Olyan problémával fordulok Önhöz, hogy sajnos pillanatok alatt indulatos és dühös stresszes leszek teljesen értelmetlen dolgokon. Csak hogy egy példát mondjak. Rendet teszek otthon és mire megyek haza vízköves a csap a rongyszőnyegek össze vissza és engem zavar ezért megcsinálom a rendrakást nap mint nap és ha ezeket meglátom azonnal idegrohamot kapok. Ezeket én hogy tudom elengedni, levetkőzni hogy át tudjak lépni könnyen rajta és ne foglalkozzak ilyen szinte jelentéktelen dolgokkal? Sajnos sok ilyen apróság van ami miatt ideges leszek könnyen.
Köszönöm előre is megtisztelő válaszát!
Üdvözlettel: Tóth Ákos
Kedves Ákos!
Levelében megfogalmazza, hogy sok apróság miatt könnyen ideges lesz. Arról nem írt, hogy mit tesz ilyen helyzetekben és hogyan éli meg ezeket a helyzeteket. Ha rövid idő alatt ki tud lépni ezekből az ideges epizódokból, és a feszültsége könnyen oldódik, az jó. Ha azonban nehezen engedi el ezeket a feszültségeket, vagy esetleg ilyenkor másokat is megbánt a környezetében, akkor mindenképp érdemes a figyelmét a indulatkezelési módjaira irányítani. Vannak hatékony eszközei a düh, az indulatok kezelésének, amelyek segítségével meg tudja nyugtatni magát, vagy ki tudja vonni magát a stresszkeltő helyzet hatása alól.
Légzőgyakorlatokkal, rövid meditációval próbálhatja magát lenyugtatni, vagy átmenetileg akár kiléphet a helyzetből (fizikailag is), hogy ne élje meg a nehézség szorongató jellegét. Tehát kimehet friss levegőre, mély lélegzetekkel segítheti a testét, hogy könnyebben lecsillapodjon. Majd érdemes átgondolni, hogy pl. milyen értékkel bír az a helyzet az Ön számára, ami felidegesítette. Gondolja át, megéri-e Önnek, hogy órákon át feszült legyen, vagy összevesszen valakivel, amiatt, mert pl. rendetlenség van a szobában. Érdemes újraértékelni a helyzetet.
Másrészt lényeges átgondolnia, hogy melyek azok a mindennapi helyzetek, amelyek feszültté, indulatossá teszik Önt. Készíthet ezekről egyfajta leltárt és osztályozhatja őket aszerint, melyik mennyire teszi Önt feszültté. Minél többet tud az Önt feszültté tevő helyzetekől, minél többet tud az állapotáról, annál könnyebben segítheti magát a feszült helyzetek kezelésében.
Ha azt érzi, hogy nem bírkózik meg ezzel a nehézséggel érdemes szakember segítdségét kérnie.
Üdvözlettel;
Györe Rita
Nem tudom mi történik velem.. Nagyon nehezen barátkozom, szeretek másokat bántani szavakkal. Nem szeretem az embereket. Volt már hogy elképzeltem milyen lehet valakinek a nyaki ütőeréhez tenni valamit és megszúrni. Megverni valakit aztán lenyalni róla a vért. Soha nem tennék semmi ilyet amúgy. Engem is megrémiszt néha mennyire gondolsz gondolataim vannak. Normális rendezett hátterem van, nem dohányzom. Nem iszom alkoholt. És nem drogozok! Nehezen nyitok mások felé. Néha meg nagyon könnyen. Van munkahelyem. Karrierista vagyok. Az egyik barátomnak majdnem eltortem az ujját játék közben és élveztem. Nem tudom mi lehet velem a baj.. Mi lehet ennek a “betegségnek” a neve. Mit tegyek ellene? Természetesen soha nem akartam öngyilkos lenni. És nem fordult meg soha és nem is fog komoly bántalmazási szándék más iránt a fejemben. De amikor megtörténik a gondolat. Tetszik és élvezem. Mikre utalnak a tünetek?
Kedves Mary!
Köszönöm, hogy megosztotta a problémáját, megértem, hogy nehéznek éli meg a helyzetét.
A leírt tünetek alapján mindenképp azt javaslom, hogy keressen fel egy pszichiátert aki felállítja a pontos diagnózist illetve ezzel párhuzamosan valószínűleg pszichoterápia elkezdése is indokolt.
Üdvözlettel,
Tisztelt Hölgyem/Uram!
Az utóbbi időben tapasztaltam magamon olyan tüneteket, amiket pár évvel ezelőtt egyáltalán nem voltak jellemzők. Sokat szorongok, napi szinten. Nehezemre esik koncentrálni, rengeteg gondolat kering a fejemben amik nem nagyon hagynak ellazulni. Jellemző még a pótcselekvés ami köröm rágásban, ujj tördelésben és a szám harapdálásában nyilvánul meg.
Nagyon könnyen ideges leszek, és rendkívül érzékeny vagyok, apróságokon is sírni tudnék. Ezen kívül nagy hangulatingadozásaim is vannak.
Az ok amiért írtam Önöknek, hogy ezekkel a tünetekkel ajánlott felkeresnem egy pszichológust? Esetleg egy mentális betegség kezdete lenne ez?
Válaszát előre is köszönöm.
Tisztelettel:
Kedves Kérdező!
Köszönjük a levelét!
Az Ön által leírt tünetek esetén mindenképp érdemes felkeresnie pszichológust. Nem is feltétlenül egy mentális betegség kezdete miatt, mert ez a jelen helyzetben nehezen megítélhető, sokkal inkább amiatt, hogy tünetei akadályozzák a mindennapokban való hatékony működését és jóllétét. Az okok feltárásával és a tünetek kezelésével való munka egy szakemberrel mindenképp segíthetné Önt a stabilizálódásában és a jobb életminőség elérésében.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Szép napot!
Jó magam is végeztem pszichológiát.
Saját èletemben nem tudom alkalmazni.
22 év mostmár tudom bántalmazó kapcsolatban èlek, sajnos elköltözèskor is veszélyben vagyok.Egy 17 éves fiú gyermekem is Leköpès, és rengeteg dokumentumom van, telefon törés ruhatépès iratok eltüntetése, Kulcs elvétele, legutoljára behozta a ruháim zsákokban,D miután haza kerültek a ruhák tűzrakó helyre tette stb bipoláris pszihopata véleményem szerint,hogy szabadulnak tőle, koporsót is emleget.
Előre is köszönöm szépen!
K-NSzilvia
Kedves Szilvia!
Köszönjük levelét.
Sajnálom, hogy ilyen mértékű bántalmazásban van/volt része, ez nagyon megterhelő lehet érzelmileg. Fontosnak találom, hogy szakemberhez forduljon ahol négyszemközti beszélgetések során el tudja gyászolni ezt a kapcsolatot illetve azt amit érzelmileg elvett ez a kapcsolat. Úgy gondolom, az alábbi cikk is segíthet.
Ha nem érzi magát biztonságban, sürgösen kérjen külső segítséget:
Üdvözlettel,
Jó estét kívánok. Párommal 7éve vagyunk együtt. Abból 5év azzal telik el hogy fojamatosan féltékeny. Pl. Mostis kivel írok stb. Alvásából is felriad énezt már nem bírom.
Teljesen kíván fordulva önmagából eza folyamatos kivel írsz ki hívott kivel voltál mitcsonáltál. Borzasztó ezt átélni napról napra hónapról Hónapra évről évre. Ja mellékesen nem csaltam meg és nincs is szÁndékomvan
Kedves Kérdező!
Levelében említi, hogy egy hosszabb ideje tartó párkapcsolatról van szó, melyben több éve fennáll a féltékenység párja részéről. Mint írja, megterhelőnek érzi párja megnyilvánulásait. Fontos lehet nyugodt körülmények között, mindkettejük számára biztonságos környezetben beszélgetést kezdeményezni arról, hogy pontosan mitől tart a párja, mi történhetett 5 éve, amikor bizalmatlansága elkezdődött, mit várnak ettől a kapcsolattól, hogyan lehetne a kettejük közötti bizalmat ismét helyreállítani. Amennyiben úgy érzi, külső segítségre lesz szükség a probléma megoldásához, és párjával közösen szeretnének dolgozni kapcsolatukon, javaslom párterápiás ellátás felkeresését.
Továbbá érdemes lehet az alábbi tartalmak megtekintése, melyekből hasznos információkat nyerhet a féltékenységről, annak kezeléséről:
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Kedves szakértő!
Hosszas huzavona után augusztus elején felmondtam. Régóta tervezett lépés volt, évente állítottam pro kontrát. Április végén a mentősök elvittek a munkahelyemről mert rosszul lettem. A sürgősségin nem találtak bajt. Bennem traumat okozott, és a többi másik ügy miatt döntöttem úgy, hogy felmondok. Eleinte nagyon felszabadító érzés volt, addig, amíg ki nem derült hogy 45 nap a felmondási idő, nem 30. Augusztus végén 2 hétre táppénzt vettem ki, mert nem bírtam már bejárni a munkahelyemre. Most az utolsó hetet töltöm. Két hete durván etvagytalan vagyok, április óta nem túl jól alszom, de az otthon töltött idő alatt jobb. Mégis szorongok, hogy jó döntés volt -e. A szorongás miatt félek,attól, hogy fennmarad a felmondási idő után is ez az állapot. Felkerestem pszichológust, a héten megyek majd, autogéntréningre is szeretnék menni, és minden erőmmel azon leszek,hogy gyógyszer nélkül tullendultem ezen. De addig is kéne valami megnyugtato, hogy az étvágyam visszatér? Leszjobb?
Kedves Kérdező!
Leveléből érződik, hogy valószínűleg rendkívül megterhelő, nehéz időszakot hagyhatott maga mögött, hosszas gondolkodás, őrlődés előzhette meg döntését a felmondást illetően. Egy munkahelyről felmondással történő távozás önmagában is rendkívül stresszes, bizonytalan időszakot jelent, mely fokozódhat akkor, ha nagyfokú feszültséggel, Önre háruló felelősséggel teli munkatevékenységről volt szó. A fennálló szorongáshoz gyakran társulnak szomatikus, testi tünetekben jelentkező állapotváltozások. Gyakori, az étvágytalanság, fogyás, alvással kapcsolatos problémák, gyengeség és erőtlenség érzése, ingerlékenység, korábbi munkahellyel kapcsolatos, tudatába indokolatlanul betörő gondolatok jelenléte, összezavarodottság vagy tehetetlenség érzése. Úgy vélem, a legelső és legnehezebb lépést már meg is tette saját pszichés egészségének rendezése érdekében azzal, hogy pszichológus segítségét kérte. Általánosságban véve elmondható, hogy amint az akut stresszhelyzet (az Ön esetében a munkahelyről történő felmondás) körülményei rendeződni látszanak, megoldási tervek, célkitűzések születnek (akár szakember bevonásával, akár saját cselekvési lista készítésével), ismét kontroll kerül az Ön kezébe, a stresszel járó tünetek csökkenni kezdenek, ide sorolható akár az étvágy visszatérése is. Amennyiben úgy érzi, csökkent étvágya kedvezőtlenül befolyásolja azt, hogy Ön a mindennapokban megfelelően funkcionáljon. el tudja látni feladatait, érdemes lehet első lépésben felkeresnie háziorvosát, hogy a testi legyengülést lehetőség szerint el tudja kerülni.
Szorongáscsökkentés érdekében az alábbiakban talál honlapunkon néhány javaslatot, érdemes kipróbálni őket:
Üdvözlettel,
Móra Katalin
