Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Tisztelt hölgyem/uram,
Lányom 12 éves és nyáron apjával együtt nyaraltak, mikor meglátott egy üzenetet, amit a volt férjem új barátnöje küldött és így hangzott: “Küldj a farkadról egy képet”. Ez pár hete történt és tegnap este sírva beszélt erröl. Nem szeretném, ha emiatt szégyenlené magát és abból, hogy nem akar erröl egyáltalán beszélni, de felzaklatta dolog, arra következtetek, hogy nem tudja ezt a dolgot kezelni.
Válaszát elöre is köszönöm.
Kedves Kérdező!
Köszönjük bizalmát! Megértem, hogy aggódik lánya miatt, és hogy ez nehéz lehet Önnek és lányának is. Fontos kérdés ilyenkor, hogy a szexuális felvilágosítás milyen mértékben és hogyan történt meg eddig a lányánál? Édesapja hogyan kezelte a dolgot, tudott e beszélni a történtekről? Jól tette, hogy beszélgetett lányával az eseményekről, és továbbiakban is javallott lenne, hogy lányával őszintén beszélgessenek a saját szintjén a körülményekről és a történtekről, amennyiben persze igényli. Lényeges hangsúlyozni számára, hogy ha kérdése van akkor nyugodtan fordulhat Önökhöz bizalommal. Amennyiben úgy érzi, hogy részletesebben kifejtené az érzéseit és gondolatait, akkor munkacsoportunk pszichológusai, időpont foglalást követően tudnak segíteni Önnek.
Üdvözlettel
Üdvözlöm, megpróbálom röviden:), kislányom 23 hónapos,1,2 éves kortól bölcsis,kb fél éve a bölcsődében agressziót mutat a gondozók és babàk felé, ütés, rúgás,harapás, dührohamok,fejeli a földet stb…megnyugtatni nem tudjàk kb 10 percenként "hiszti"van valamiért,azt ajànlottàk ,forduljak szakemberhez mert előfordulhat hogy ,viselkedés zavara van.Tudna esetleg tanácsot adni ebben?Kezelhetetlenné titulàltàk,itthon nem jellemző ez a viselkedés rà.
Kedves Kérdező!
Megértem, hogy aggódik a lánya viselkedése miatt, azonban a leírt információk nem elegendőek ahhoz, hogy konkrét javaslatot lehessen tenni. Amennyiben otthon nem mutatja a levelében leírt viselkedéseket, akkor érdemes átgondolni, hogy változott e bármi a bölcsődei körülmények között. Érte őt olyan hatás, aminek hasonló agresszív viselkedés lehet a következménye. Esetleg otthon történtek e olyan változások, amik egy ilyen kisgyermeknek jelentősek lehetnek. Például, költözés, betegség, családtagokkal kapcsolatos változások vagy hasonlók. Javaslom, hogy a viselkedése hátterében álló okok felderítése érdekében, keressenek fel egy pszichológust, akivel részletesen áttudják beszélni a gyermeke eddigi életét és az őt ért hatásokat.
Üdvözlettel
Üdvözlöm!
Olyan problémával fordulok önhöz,hogy már fél éve szakítottam az exemmel 6 évig voltunk együtt,van egy 4 éves kislányunk.Én elmondtam már neki,hogy nem tudok már vissza menni hozzá,ez volt már a 3-ik szakításunk.De ő azóta is irogat,hívogat,hogy próbáljuk meg adjak neki még egy esélyt.Zsarol,fenyeget.Olyanokat mondd,hogy neki az az opció nem jó,hogy külön neveljük a gyereket csak együtt.Meg öngyilkossággal fenyegetőzik,utalgat rá.Már nem egyszer volt rá példa,de eddig csak mondta.Mit tehetnék,hogy elfogadja végre,hogy nem tudok már vissza menni hozzá?Szeretném ha látogatná a kislányt foglalkozna vele,de félek nem így lesz.Vagy tényleg öngyilkos lehet vagy csak fenyegetőzik ezzel?
Kedves Kérdező!
Öngyilkosság veszély esetén pszichiátriai osztályos felvétel szükséges. Az, tehát, hogy emiatt együtt legyen a volt párjával nem megoldás.
Üdvözlettel:
Habis MelindaJó napot!
Van egy 5 hónapos kislányom,férjem dolgozik a kicsi sokszor nyűgösködik én pedig nemtudom mit tegyek vele amikor már mindent kipróbáltam és neki így sem jó, úgy sem jó….
Kezdő anyuka vagyok.Vágytam már kisbabára,de azt sem tudom mit kezdjek vele néha.Soha nem volt tapasztalatom ilyen kicsi gyerekkel és sokszor stresszelek.A szoptatás sem ment most pedig az etetéssel vannak gondjaim.Ezek a pici apró dolgok számomra hatalmas problémák.A dühöhet sokszor a gyereken,önmagamon és a férjemen töltöm ki.Nem tudom feldolgozni a sok változást amit a kicsi hozott az életembe.Kicsit meghíztam,halláskárosodott is lettem amit még a terhesség hozott ki, és hormonproblémáim is vannak.Egy hónapja össze vissza de még most is menstruàlok.
Haragomat nem tudon levezetni…Leginkább magamra haragszom és úgy érzem ez nem megy nekem.Úgy érzem ki akarok szállni el akarok menekülni egyedűl akarok maradni.
Túl érzékeny is vagyok sajnos.Ami miatt más megvonja a vállát én egy hétig rágódok vagy sírok gyötrődök.Próbálom máshogy látni a dolgokat de sajnos nem megy.Adjon tanácsot kérem hogy mit tehetnék a dühömmel?
Hogyan vezessem le?
Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Kérdező!
Nehéz lehet Ön számára, hogy egyedül van otthon a gyermekükkel minden segítség nélkül. Megértem, hogy a gyermeknevelés nehéz, és sok esetben kétségbeejtő. Egy 5 hónapos kisgyermek szükségleteit, vágyait nehéz érzékelni és egyáltalán nem probléma ha ez elsőre nem sikerül. Minden édesanyának nehéz beletanulnia ebbe a szerepbe. Javaslom, hogy párjával próbáljon beszélni, és időszakonként hasznos lehet ha megosztják a feladatokat. A legjobbat akkor teheti gyermekével, ha nem haragszik önmagára, hanem inkább türelmes marad és megpróbál egyszerűen ráhangolódni gyermekére. Ha törődik vele, akkor rosszat nem tud tenni, viszont az állandó idegeskedés, hogy jól csinálja e, egyikükre sem lesz jó hatással.
A terhesség és szülés utáni időszakot gyakran jellemzik hangulat változások. Amennyiben úgy érzi, hogy ezek nagyon markánsak akkor javaslom, hogy keressen fel egy pszichológust. A szülést követő hangulatváltozások átbeszélése terápiás keretek között hatékonyabb.
Üdvözlettel
Jo napot kivanok Renata vagyok
28 eves azzal keresel furdolok onokhoz
Amikor meg szuletettem elhagyott Engem a edesapam
Anyamat mindig verte
Amig 2 apam el nem vette tőle
De muszaly volt
Eskuszom nem is ismerem
Alig ismerem felek tole
Parszor Mar probalkozott De el menekultem tőle
Most Anya korhàzban van es talalkozott vele
Anyut probalta el csabitani hogy igyanak meg valamit
Felek hogy ujra el akarja csabitani
En meg menekulok a edesapamtol nem Akarok rola tudni Mit Kell tenni ilyenkor
Anyut meg vedjem
Magamat meg tudom De anyut hogyan
Koszonom valaszat
Azert bujok elole mert szemtelen agressziv nem torodott velem
Kedves Kérdező!
Önnek nem dolga az anyját megvédeni, hiszen ő is felnőtt ember, ahogyan Ön. Ahhoz, hogy ezt meg tudja tenni, ne érezzen emiatt bűntudatot, önismereti munka szükséges.
Üdvözlettel:
Habis MelindaÜdvözlöm! 17 éves lány vagyok azzal problémával fordulok önhöz, hogy lassan egy hete elhagyott a barátom több mint egy évet voltunk együtt.Az volt az indoka,hogy már nem érez úgy irántam mint régen,mondtam neki beszéljük meg élőbe,változtassunk a dolgokon de semmi nem hatotta meg. Amióta elhagyott enni alig tudok,kb minden nap sírok.Beszéltem a volt barátom anyukájaval,de ő se tudott sokat segíteni.Minden nap csak rá gondolok,nagyon hiányzik.Mindig csak a sok közös emlék jut eszembe akárhova megyek vagy nézek. Nagyon szeretném visszakapni őt, de nemtudom hogyan vagy, hogy mit csináljak. Ebben kérném az ön segítséget! Előre is nagyon köszönöm a választ!
Kedves Kérdező!
Érthető, hogy nagyon megviseli önt a szakítás. Természetes, hogy a sok közös emléket el kell gyászolnia ahhoz, hogy tovább tudjon lépni. Nem tudom, érdemes-e a folytatásban reménykedni, ehhez azt kellene átgondolni, mik vezettek a kenyértöréshez. Ennek megválaszolásában önismereti munka segíthet.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Doktornő
Elnézést a késői zavarásért.
Olyan kérdésem lenne hogy őn szerint amit az agy elnyomott emléket és félve de csak szeretném tudni mi is történt akkor.. Szóval ön szerint vissza lehet hozni.? Nem teljesen emlékszem rá foszlányok vannak meg..(lehet jobb is) de csak szeretném tudni hogy akkor 4_5 évesen bántalmaztak vagy sem…
Válaszát előre is köszönöm
Tisztelettel Rita
Kedves Rita!
Mivel elménk az elfelejtés (elfojtás) segítségével védekezik a trauma ellen, nem szerencsés ezt egymaga megpróbálnia felidézni. Ennek több veszélye van, amikre most nem térnék ki. Amennyiben trauma gyanúja merül fel, pszichológushoz (lehetőleg legalább klinikushoz, vagy pszichoterapeutához) kell fordulni, a megtartó kapcsolat és szakszerű segítségnyújtás feltétele az emlékezeti funkciók visszatérésének és a trauma feldolgozásának.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt pszichológus!
Úgy érzem, hogy szociális szorongással kűzdöm. Rosszul érzem magamat a tömegben, szeretnék mindenkinek megfeleni, inkább elkerülöm a veszekedéseket, vagy ha valamit elő kell adnom a suliban, ha szerepelnem kell. Már régóta küszködök ezekkel az érzésekkel, de mindig úgy hittem csak félénk vagyok és visszahúzúdó. Nem tudom pontosan, hogy tényleg szociális szorongással kűzdöm, vagy ez teljesen más? Esetleg lehet valahogyan azon segíteni, hogy ezeket elhagyjam egy idő után vagy javítani rajta? Van rá lehetőség, hogy nagyobb önbizalmam legyen?
Kedves Kérdező!
A visszahúzódás, introvertált személyiség nem jelenti azt, hogy szoronganánk emberek közt, vagy új helyzetekben. Szintén nem jár együtt önbizalomhiánnyal. Érdemes önismereti munka segítségével megérteni a félelmeit, hogy nagyobb kontrollja legyen ezek felett.
Amennyiben igényli, munkacsoportunk tagjai is szívesen segítenek Önnek ebben.
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves Pszichológus!
2018 júliusában vesztettem el nagymamám aki egy hónap alatt ment el. Londonban elek, nem tudtam semmiről szinte. Az állapotát úgy ahogy vázolták de nem tudtam elképzelni, hogy annyira durva lenne. Számomra mindig is nehéz volt elfogadni az igazságtalanságot az életben, így a halál ellen is kűzdök fejben. Ő olyan volt mint a második anyukám. Azóta érzéketlen lettem, nem tudok örűlni dolgoknak, nem várom a közelgő nyaralást, szulinapomat, ráadásul állapotos is vagyok de valahogy az is hidegen hagy. Nagyon zavar ez a semmilyen kongó érzés belűl. Érzem hogy valami blokkolva van belűl de nem tudom mi és mit tehetnék ellene.
Köszönöm!
Kedves Kérdező!
Fogadja részvétem! Megértem, hogy nagymamája közel állt Önhöz, és nehéz úgy elengedni valakit, ha igazán nem tudtunk tőle elbúcsúzni. A gyász egy több lépcsőből álló folyamat, ahol sok érzelmet megélünk. Javaslom, hogy pszichológus segítségével, gyászmunkába kezdjen bele. Az esetleges elakadásokban és a kimondatlan érzésekben a terápia sokat tud segíteni. Online módon is tud szakemberhez fordulni,munkacsoportunk pszichológusai közül is választhat.
Üdvözlettel
Üdvözlöm!
Amikor szociális helyzetbe kerülök, eseményen veszek részt, szinte minden megmozdulásomat az követi, mit szólnak ehhez a többiek, mit gondolnak rólam. Ez korábban is így volt, de az utóbbi időben úgy érzem egyre több helyzetben szorongok. Ilyen szociális események előtt többnyire 0,25 mg-os Frontint veszek be. Valószínűleg a félelem hogy nem fogadnak el, nem szeretnek abból ered, hogy valamiért magam sem értem miért is szeretnének. Viszont én úgy érzem szeretem magam! Sőt, egyenesen csodálom magam, az adottságaim, az intelligenciám, stb. A súlyommal vannak problémáim, illetve az eredményeimmel. Ilyenkor úgy érzem semmit nem sikerül elérnem, amit célként kitűzök, mégis teljesen pozitív a jövőképem. Fogyni elméletben szeretnék, de valamiért mégsem. Úgy érzem, amíg használhatom kifogásnak a súlyomat saját magam el nem fogadására, addig nem kell foglalkoznom az igazi problémával. Ami viszont nem értem hogy lehetne az önszeretet hiánya. Jobbnak, felsőbbrendűnek érzem magam másoknál, tulajdonképpen a legtöbb ember idegesít vagy csak zavar. Gondoltam arra, hogy ez csak álca, de valóban szeretem és különlegesnek tartom magam. Azt várom, hogy mások szeressenek, de hogy szeretnének, ha magam sem értem mi okuk lenne rá! Bizalmi problémáim persze vannak az emberekkel. De egyben mégis úgy érzem meg kell feleljek nekik, hogy szeressenek. Biszexuális vagyok, és bár a legtöbb homoszexuálist vagy hozzám hasonlóan biszexuális fiatalt ez frusztrálja, én egyszerűen ezt szeretem magamban és legszívesebben mindenkinek elmondanám! A kitűnésre a lehetőségeket mindig megragadom, bármi is az.
A szüleimmel a kapcsolatom furcsa, édesanyámmal elég jó, apámmal ritkán beszélek, és a kapcsolatunk felszínes, érzelem mentes. Ezt sajnos nem túl könnyű rendbehozni. A férfiaktól régóta tartok, félek.
Még nagyon hosszan tudnám taglalni, de azt hiszem a fontosabb dolgokat leírtam. Terápiára járok, ha nem is rendszeresen.
Tud esetleg ebből leszűrni valamit, ami segíthet a lelkiállapotomon, vagy megérteni mi lehet a fő probléma az önértékelésemmel? Tudom, elég sok dologra kitértem, de fontosnak éreztem a kitérőket.
És már előre stresszelek, hogy ha ezt elküldöm, teljesen ismeretlenül is, de mit fog rólam gondolni!
Válaszát előre köszönöm!
Kedves Kérdező!
Köszönöm, hogy leírta a félelmeit!
Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna több energiát fektetnie az önismereti munkába, hiszen ennek segítségével minden érzést meg lehet érteni, mindegyiknek van funkciója. Ez a szorongásra, megfelelési vágyra is igaz természetesen. A pszichoterápia alapvető feltétele a rendszeresség, néha-néha elmenni nem sok értelme van az önismeret fejlődése szempontjából. Érdemes ezt rendszeressé tenni, hogy kiaknázhassa a legtöbb előnyét.
Üdvözlettel:
Habis Melinda2 kisgyerekek van, 7. éve vagyok itthon. Párom dolgozik, nincs túl sok pénzünk. Napról napra élünk. Itthon csak azt csinálom amit nagyon muszáj, fut a lakás. Ingerült vagyok, frigid. Semmihez sincs kedvem, türelmem. Mennék vissza dolgozni a pénz miatt, de már előre utalom azt is. Igazából ha azt csinálhatnám amit csak szeretnék akkor se tudnék mit mondani. Mit érdemes ilyenkor csinálni?
Kedves Kérdező!
A területileg illetékes pszichiátriai rendelőben dolgozik pszichológus, TB támogatott az ellátás. Javaslom keresse fel a szakrendelőt.
üdvözlettel:
Gyermekem 14 éves, tanulási nehézségekkel küzd. Egy éve dührohamai vannak, testvérét, aki négy éves, nem igazán tudja elfogadni. Jártunk már pszichológus áll, de nem igazán tudta a doktornő, hogy mit is kéne kezdeni a fiammal. (ezt a doktornő fogalmazta így). Csak abban kérném a segítségét, hogy az enyhe ért. fogyatékosok részére is van pszichológiai kezelés, viselkedésterápia? Kihez forduljak? Pszichológushoz, vagy esetleg valamilyen más terapeutához, esetleg valamilyen csoportterápia? Köszönöm szépen a segítséget!
Kedves Kérdező!
Amennyiben történt diagnózis felállítás, abban az esetben az adaptív funkciók megléte befolyásolja a kezelés milyenségét. Ilyenek például a társas készségek megléte, kommunikáció, mindennapi életvitelhez szükséges készségek. Javaslom, hogy gyógypedagógus segítségét vegyék igénybe a gyermek megfelelő fejlesztéséhez. Amennyiben a szakember pedig javaslatot tesz rá, érdemes bevonni egy gyermek szakpszichológust is.
Üdvözlettel
Szerelmes lettem Harley Quinnbe az Öngyilkod osztagból, hiányzik nekem, emiatt egész nap lehangolt vagyok, azért mert nem lehetek vele,soha nem éreztem ilyet,és nem először láttam Harley Quinn-t…
Kedves Kérdező!
Köszönjük a megkeresését! A viszonzatlan szerelemről itt írtunk korábban: https://www.onlinepszichologus.net/blog/szerelmes-vagyok-de-o-nem-szeret-mit-tegyek
Üdvözlettel:
Habis MelindaNem is tudom hol kezdjem pedig nem szeretném, hogy ez a "levél" olyan nagyon hosszú legyen de szerintem pár mondtadban sajnos a "fájdalmaimat" nem tudnám ki fejezni. Öszintén szeretnék beszélni az egészről, szóval már egy éve, hogy párkapcsolatban élek egy olyan személlyel akivel régebbről ismerjük egymást jól ki jöttünk mindig is. De majd ki lépett egy kapcsolatából, ami 2 és fél évet tartott nagyon szerették gondolom egymást de viszont mindkét fél részéről volt félre járás ..eléggé sokszor, amit én tudtam és ezért is mondtam volt, hogy nekik nincs jövöjük egymás melett tehát ki akartam szedni ebből a zavaros kapcsolatból teljesen, hogy ez így sem úgysem jó . Viszont jelzem amikor mi komolyra fordítottuk a szót ők már 3 hónapja rég szakítottak tehát én is biztosra mentem s nem úgyhogy, pár hét után már beszélgettünk is. De sajnos..állitolagosan a fiú össze volt zavarodva nem tudta mit csináljon mert egy napon a volt barátnője oda jött hozzám, hogy beszéljünk, hogy szertinem el fogja velem felejteni őt a fiú vagy sem s ehez hasonló dolgokat mondott én mondtam, hogy nekem ez nem célom. Probálta ellenem beszélni a fiút h fiú ezt s azt mondta rólam, amit tudok, hogy nem igaz mivel mondtam a csajszinak, hog figyelj gyere beszéljük meg hárman. Ki hívtam a fiút s hárman ott álltunk a lány megkérdzte a fiút én vagy ő s erre a fiú engem választott. Na de azután a srác nekem elkezdett szövegelni arról, hogy őt ezt fel kavart stb. s mondtam jó figyelj menj s beszéld meg vele és kész. Sajnos abból a beszélgetősből szex lett. Ezt másnap el is mondta és el is sírta magát..nekem, hogy de én kellek neki..de én megis szakítottam a kapcsolatott vele egy hétig. Majd megintfel keresett.. sajnos nem tudtam ellenállni mivel szó szerint én az első hétén szerelmes lettem belé. Megint találkoztunk és úgymondd kibékültünk..mivel még az elején volt nem tudtuk mi van..hát igen nem tudtuk,hogy mi van de attól függetlenül a jó szövegeket használta amivel meg is bolondultam egybe. Majd telt az idő ,hogy már azon kaptuk magunkat, hogy egy éve együtt vagyunk .. de sajnos ő is nagyon hisztis és én is. és csinál olyan dolgokat amik nagyon zavarnak.. engem..többet iszik a kelleténél.. egy buliban.. és ilyenkor mindig az veszem észre h egy lánnyaé enyeleg .. de mindig szó szerint le tagadja s azt mondja,hogy ő nem és ez nem igaz. Tehát már velem is elhitetti, hogy hülye vagyok s akkor el is gondolkozok h én tényleg hülye vagyok ?! mintha neki hinnék és nem a szememnek. Nagyon fontosnak tartom azt is elmondani.. hogy neki a szüleivel is voltak gondok.. vagyi solyan gondok amik az én családomban nincsenek ez olyan,mint hogy az édesapja túl sokat iszik.. ezért nagyon…trehány is…az anyukájával meg nem beszél évek óta mert le lépett az apukájától egy másik férfival..és nagyon rossz mindennap azon gondolkodni, hogy ő olyan lesz-e mint a szülei vagy sem…?! megérie ez nekem vagy sem ? nem tudm hova tenni tanácstalan vagyok nagyon rossz nem tudom mit tegyek beszéljem meg vele ? hagyjam az egészet ?! ami elég fájdalmas nekem sajnos nehzen tudom el engedni az embereket, akik egyszer fontosak voltak számomra..?!
Kedves Kérdező!
Elnézést kérek a késői válaszért!
Levele alapján több probléma is megfogalmazódik bennem. Az egyik, hogy nincs meg a bizalom Önök közt, s talán a hűség is mindkettőjüknek egészen mást jelent, amiről fontos volna beszélniük. Megismerni és tiszteletben tartani egymás álláspontját. Szóbeli erőszakra vall, hogy a párja letagadja a csajozásokat, melyeket ittas állapotban végez.
Fontos volna, hogy helyreálljon az önbizalma és ne hagyja magának bebeszélni, hogy amit tapasztal, az nem valós. Fontos önismereti kérdés, hogy miért enged el nehezen embereket (annak ellenére, hogy szenved a közelükben). Amennyiben igényli, partnert az önismereti munkához munkacsoportunkból is választhat.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Hölgyem ill Uram
Meghalt Anyukám ég hónapja. Aztán rajottem. Hogy férjem más nővel beszélget. Kiraktam a cuccát és elkuldtem.
Most folyamat kapom azt hogy a kislányunkat ellene nevét levelem. Ordít velem ha a nője ott van.
De látom rajt hogy inkább a bosszú hajtja. Bár azt mondja hogy szerelmes, de mégis én vagyok a rossz a kurva stb.
Levan amortizálodva mióta mással van.
De folyamat azt hajtogatja hogy tegyem össze a kezem hogy végre megszabadultam tőle.
Kedves Kérdező!
Részvétem édesanyja halála miatt! Érthető, hogy fájdalmas Önnek a férje viselkedése. A levelében leírt információk alapján nem igazán lehet megmondani, hogy miért viselkedik így, vagy mond olyan dolgokat, amiket megemlít a levelében. Fontos kérdés, hogy Ön mit érez még iránta, és hogy mi akadályozza abban, hogy letudja zárni a kapcsolatukat.
Üdvözlettel
