T. Címzett!

Apámnál 20 éve megállapították a paranoid skizofréniát. Folyamatosan gondok vannak vele. Agresszív, vádaskodik, állandóan fenyegetőzik bírósági perrel rendőrségen. A végén el is megy feljelenteni, hogy saját igazát bizonyítsa. Most ügyvédekre költötte nyugdíját, és a rezsit nem tudja fizetni- így nekem kell fizetnem és ráadásul engem perel a bíróságon!Lemondott valamiről 5 évvel ezelőtt (kár nem érte ebből, sőt jobban is járt) de állítása szerint nem emlékszik erre, hanem szerinte csalás történt. A papírok alátámasztják a valóságot. Próbáltunk többször leülni vele elmagyarázni, hátha, de szerinte mindenki ellene van. Létezik ilyen a skizofréniás betegeknél hogy teljesen letagadja vagy nem emlékszik eseményekre? 6 évvel ezelőtt néhai testvérem beadott gondnokság alá helyezési kérelmet, de elutasították még a meghallgatásig sem jutott el. Utána szinte pokol lett az életünk, mert kikérte magának ezt az eljárást. Én fenyegetések közt élem napjaim, segítséget sehol nem kapok egyedüli rokona vagyok. Önök szerint érdemes lenne újra próbálkozni gondnokság alá helyezéssel?Mi történik ha aláír valamit amit később nem lehet visszacsinálni?Nagyon köszönöm előre is válaszukat!

Tisztelt Pszichológus úr/hölgy! Kèt gyermekes anyuka vagyok. Kisfiam 15hós ,kislànyom 3,5èves. Mikor velük vagyok minden rendben,imàdom őket,sokat nevetek velük,jàtszok. Legtöbbször,ha pàrom hazaèr ideges leszek,fèlek hogy mivel kritizàl màr megint ilyesmi. Ès ha egy olyan szót szól,ami nekem nem kellemes rögtön robbanok. Felötlenek bennem a règi problèmàink,amik szerintem mèg nem oldódtak meg,mert úgy èrzem nem fogad el. De a legnagyobb bajom az,hogy ilyenkor nem tudom higgadtan megbeszèlni vele a dolgokat,mert màr egy kèt cèlozgatàstól kiborulok. Sírok,kiabàlva mondom amit gondolok,ès a megnemèrtettsèg èrzèse lesz úrrà rajtam. Hogyan tudok ezen vàltoztatni? Hogyan tudnàm màskèppen kezelni ezeket a helyzeteket,hogy higgadt tudjak maradni?Előre is köszönöm vàlaszàt

Tisztelt Cím!

Tanácsot szeretnék kérni, hogy mit tegyek.
Ma van 7 hónapja, hogy megismerkedtem egy férfival, igaz társkereső oldalon, de azóta többször találkoztunk már személyesen is.
Most olyan tulajdonságát mutatta meg amit még soha sem tapasztaltam tőle.
Hittem a két szép szemének, hogy ő egy csodálatos ember és boldog voltam, hogy rá találtam.
Erre most se szó, se beszéd csak felszívódik, már nyolc napja nem tudok róla semmit, még soha nem csinált így velem, mindig vagy üzent vagy írt pár szót, de most semmi. Ő külföldön dolgozik és néha 12 órát is vezet, mert buszsofőr. Eddig nem volt semmi probléma, mindig írt vagy üzent, három vagy négy naponta, most semmi. Azt hittem ismerem, de egyre jobban rájövök mekkorát is tévedtem. Amikor nálam járt akkor én nem tudtam közelebb kerülni hozzá, akkor azt hittem hogy azért mert gyáva vagyok, de ezek szerint már akkor a lelke mélyén érezhettem, hogy ő csak át akar verni és ki akarja használni a jó szívemet. Akkor azt mondta, hogy hagy időt, ő nem sietett engem, majd ha úgy érzem, akkor majd megtörténik. Annyira hittem benne, hogy működhet így közöttünk, de sajnos be kell látnom mekkorát tévedtem. Elhittem minden szavát, és hogy engem szeretne, de most már nem tudom mit gondoljak róla, úgy érzem, hogy én ezt az embert már nem ismerem. Minden nap várom, hogy keressen, érdeklődjön irántam, de most már tudom, hogy soha nem fog felhívni többet. Azt hiszem az volt a baj, hogy én akartam annyira, hogy megszerzni őt, mert így visszagondolva, mindig csak én kerestem. Ő megmondta őszintén nekem, hogy én nem hiányzok neki, mert még semmi nem történt közöttünk és így nem tudja, hogy működne-e közöttünk ez a dolog.
Ekkorát emberben még nem csalódtam, még arra sem veszi a fáradságot, hogy e!mondja, hogy miért nem áll velem szóba. Igaz a múlt héten, szinte mindennap írtam neki, de semmi bántó nem volt benne, ő mondta egyszer nekem, hogy bármikor írhattok neki, ha kedvem van, mert mindig szívesen fogadja.
Maga szerint, most mit tegyek? Kérjek tőle magyarázatot a történtekre? Vagy felejtsem el? Ilyen ember még azt sem érdemli meg, hogy sírjak utána!
Én meg buta ésszel még ki akartam menni hozzá a nyáron Németországba. Mert elhittem, hogy ő is akarja, de mekkorát tévedtem, egyszerűen nem tudok napirendre térni felette.
Várom mielőbbi válaszát, maradok tisztelettel!!

Jó napot kívánok. Az a problémám, hogy nem tudom elmondani a véleményem, mert akkor gombóc lesz a torkomban, megnémulok vagy összefüggéstelen mondatokat alkotok illetve sírva fakadok, kivéve ha inkább egyetértek. E miatt nincsenek mai napig barátaim, mert az eltérő vélemény és idegesség kiül rajtam, ami hatalmas konfliktust eredményez. Mit tehetnék, hogy sírás és düh nélkül kimondjam a véleményem?

A páromat az orránál fogva irányítja az anyja. Egyszerűen úgy nevelte, hogy mindig neki igent mondjon és sose merjen nemet mondani, mert akkor megsértődik és a páromra teszi a rosszat, hogy érezze rosszul magát, mert megbántotta. Sose mer neki nemet mondani. Többször előfordult már hogy köztem és az anyja között, sokszor az anyja döntését veszi előre. Szeretem nagyon és nem szeretnék vele szakítani. Sajnos nem tudom már mi tevő legyek, hogy mellettem álljon ki. Fog valaha az anyjának nemet mondani? Képes lesz az anyja és köztem levő döntések közül mellettem dönteni?

Jóestét! Pénteken elvesztettem egy számomra nagyon fontos embert és még alig telt el idő de úgyérzem soha nem leszek képes feldolgozni, hogy nincs többé. Egész nap sírok és rémálmaim vannak, nem tudom mit csináljak. Nagyon nagy hatással volt rám mindig és nem tudom sem felfogni, sem elfogadni, hogy sosem hallom többé a hangját, és hiába hívom soha nem fogja már felvenni a telefont. Beteg volt, agyilag fel voltam készülve arra, hogy elvesztem de érzelmileg nem álltam készen rá. Semmi másra nem tudok gondolni, nem tudok koncentrálni. Kérem segítsenek.

Lassan kettő hónapja vagyunk külön az első szerelmemmel. Összesen 1 évet voltunk együtt. Egyszer már szakítottunk de sikerült visszaszereznem,majd együtt voltunk még három hónapot és közölte,hogy úgy érzi nem tartozunk össze kért egy hét szünetet majd szakitott. Most újra érettségizett mert egy évet halasztott, nagy mértékben ez tette tönkre a kapcsolatunkat. Nem vitáztunk mindig mindent megbeszéltünk ugyanugy hirtelen jött mint az előző szakitasunk. Azóta nem telik el hét h ne beszélnénk valamennyit. Pedig megkértem,hogy hagyjon békén mert nem tudom őt elfelejteni. De valahogy csak mindig ír. És van,hogy összeveszünk de kibékülünk. De a szakítás óta nem is láttam. Egyszer porig aláz annyira bunkó. Aztán nagyon édes velem. De nem bírtam tovább tegnap megkérdeztem tőle,hogy akármikor szeretne e még velem lenni. Teljesen kikelt magából de választ nem adott a kérdésemre. Csak visszakérdezett,hogy én miert kérdezem ezt. Meg,hogy ha akarom nem keres többet, de pontos választ nem tud adni mert nem töltöttünk együtt időt. Utána ráfogtam,hogy az érettségi miatt ment tönkre a szerelmünk, de ugy gondolom,hogy nem tudjuk egymást elengedni mindig visszatalálunk egymáshoz. Erre azt írta ezt abból gondolom,hogy írkál? Hát igen én ebből ezt szűröm le .Mit kéne tennem? Ha lemegy az érettségi felkeressem,hogy beülünk e valahova? Mert tudom,hogy ő sem bírja nélkülem akkor ha annyira jól lenne tudomást se venne rólam nem?

Tisztelt Doktornő!
30 éves vagyok, az a kellemetlen helyzet állt elő, hogy anyagilag megcsúsztam az elmúlt hónapokban, így sajnos van kötelezettségem pénzügyileg (személyi kölcsön, folyószámlahitel, hitelkártya). Mindent tudok fizetni szépen és olyan pénzügyi tervvel rendelkezem mely alapján a problémák 3-4 hónapon belül rendkívül nagy mértékben megszűnnek, bár még évekig marad a kötelezettség egy része. Magamról gondoskodni tudok, elmaradásom nincs, mindent tudok fizetni rendesen.
A probléma az, hogy megismerkedtem valakivel, aki iránt nagyon komolyan érzek, és bár csak átmeneti állapot ez amiben most benne vagyok, rendkívül nagy terhet jelent nekem a pénzügyi helyzetem mentálisan.
Reggelente folytogató félelemben ébredek, mindig a legrosszabb eshetőségekre gondolok (annak ellenére, hogy tudatosan próbálom ezt elkerülni), olyan, mintha valamiféle pánik vagy mély szomorúság és kilátástalanság venne rajtam erőt.
Van, hogy a meglévő pénzügyi tervem ellenére nem látom a jövőt, elképesztően szégyellem is magam, bár tudom, hogy ma az országban nagyon sokan élnek ennél lényegesen rosszabb körülmények között.
Ez akkor kezdődött amikor komolyra fordult a kapcsolat, akkor kezdtem ezen rágódni, azóta mint valami örvény megyek egyre lejjebb.
Van valami tanácsa mit tehetnék, amivel megváltoztathatom a gondolkodásomat ezzel kapcsolatban?
Tényleg ennyire nagy krízis pár hónapnyi gyengébb, de kezelhető anyagi helyzet? Elképesztően fel tudom nagyítani a problémákat és nem tudom mivel tudnék segíteni magamon jelenleg.
Válaszát előre is köszönöm

Tisztelt pszihologus úr /hölgy!! 11 éve vagyok férjnél a házasságból 4 közös gyermek született és én hoztam még 4 gyermeket az elöző házasságból! Sajnos már rég észre kellet volna vennem hogy a férjem alkoholista és ezzel most veszélybe került a házasságom !! Mikor részeg mindig én vagyok a rossz engem szid hogy féltékeny vagyok de van rá okom 7 évvel ezelőtt 2 hölgynek irt titokban hogy csak este tudnak beszelni mikor en alszom !! Mindig a volt felesegevel.es a a vot baratnojevel jon aki meghalt melette 16 evesen!! Nagyon sokat iszik minden napos !! Kerem segitsen

Tisztelt Doktornő
Nem tudom mit tegyek, néha szétverem a falat olyan ideges vagyok de nem tudom mitől és van hogy bántom magam( megégetem,megvágom magam)
Cigizek és próbáltam már drogokat
Az utóbbi időben volt pánikzavarom amit egy klinikai szakpszichológus diagnosztizált, azóta járok hozzá hónaponta egyszer. Ön szerint mit tegyek?

Nem szeretek/nem érzem magamban azt hogy nekem emberek közé kellene mennem, próbálom minél jobban elkerülni az emberek társaságát(Családomat is beleértve). Akkor érzem magam talán a legjobban ha egyedül lehetek. Ha mégis emberek közé kell mennem próbálok minél jobban úgymond láthatatlannak maradni, hogy ne is szóljanak hozzám. Persze van 1-2 ember aki kivétel ők azok akikhez maximálisan ragaszkodni próbálok mert az ő társaságukban érzem azt hogy jól vagyok és semmi bajom sincs.

Üdvözlöm! Olyan problêmàm van,hogy megismerkedtem egy 30 èven felüli férfival. Elkezdtünk randizni,majd èrzelmi téren is elkezdtünk kötődni egymáshoz,közben egy pàr lettünk.Minden szépen alakult köztünk egy hónapig,míg a fèrfi be nem jelentette a szüleinek,hogy szeretne velem hamarosan összeköltözni. Akkor a szülők közölték a férfival,hogy nem tàmogatjàk ezt a kapcsolatot ès válasszon vagy ők vagy èn. A szülők esèlyt nem adtak,arra,hogy megismerjenek,nem is làttak soha. A csalàdjàt nem akarta elveszíteni,így közölte velem,hogy akkor őket vàlassza.Majd mèg napokig írkâlt utàna,hogy nem tud elengedni,de megkértem,h ne keressen többet.Aztân a sors úgy adta,h összetalàlkoztunk vèletlen 1 hét utàn,beszéltünk ès elmondta,h higgyem el,h nem tud elengedni,megbeszèltük,hogy akkor tisztázza ezt a szüleivel,így is tett,megmondta a szülőknek.A szülők mondták neki,hogy rendben,nem tilthatnak minket egymástól,csak arra kérnek,h ismerjük meg egymást ès ne kapkodjunk el semmit.Mindketten boldogok voltunk,hogy ismèt együtt lehetünk és,hogy elfogadtàk,hogy szeretjük egymást. Ez a boldogsàg viszont nem tartott sokàig ismét,mert a szülők megint csak ellenünk voltak pàr nap utàn,de akkor màr a család többi tagja is bekapcsolódott ebbe ès közöltèk a férfival,hogy ők sem tàmogatjàk ezt a kapcsolatot nem csak a szülők és jeleztèk neki,hogy elfordultak tőle. Az a baj,hogy az előző kapcsolatàt is sokszor kikezdtèk ès sajnos ezàltal nem mer új kapcsolatba kezdeni,mert nem szeretnè,hogy ugyanez legyen. Közölte velem,hogy nem szeretne ilyen kapcsolatba bele vinni,ahol màr az elejèn nem fogadnak el,mert idővel ez csak rosszabb lesz ès kikezdenek majd folyton engem is meg őt is ès akkor ezàltal ő sem tud teljesen a kapcsolatunkra koncentrálni. Mondta,hogy nem ezt érdemlem,hiàba,hogy szeret,de marad egyedül inkâbb. Mondtam neki,hogy elfogadom,hogy nem szeretnek ês mindenben tàmogatom őt èn is meg a családom is. Meg,hogy èn mindig ott leszek neki nem marad egyedül,de szeretnèm,hogy együtt maradjunk,de sajnos így sem.Miért nem mer kiállni mellettem?

Mit tegyek, ha a jelek szerint depressziós vagyok, és el szeretnék menni pszichológushoz. De a szüleim tudta nélkül…

Kedves szakértő! Nagyon nehéz helyzetben vagyok. Kezdem a legelejétől. Párom 23,én 22 éves vagyok. Másfél éve vagyunk együtt, és már lassan egy éve lakunk együtt. Mikor még nem laktunk együtt egyszer megnéztem kíváncsiságból a telefonját, majdnem minden nap pornózott, azon belül ilyen live webcamos oldalak voltak az előzményeibe, regisztrálva is volt az oldalakra. Nagyon rosszul esett amikor megtudtam hogy más nőkre élvez el nagyrészt rajtam kívül mivel csak kéthetente tudtunk találkozni. Nagyon fájt, nemtudtam magamban sokáig tartani és számon kértem miért csinálja, aztmondta azért mert keveset vagyunk együtt, stb. Megértettem ezt akkor nagynehezen. Mondta hogy ha összeköltözünk nemfog ilyeneket csinálni mert végre többet tudunk együtt lenni. Össze is költöztünk tavaly nyáron. Nem is volt róla szó, úgytudtam már nemcsinálja. Pár nappal ezelőtt vettem észre hogy mégis, privát böngészőben. Nagyon kiborultam, de először megpróbáltam lenyugodni és aztán beszélni vele erről. Mindent tagadott, nem akarta bevallani, már csak akkor mikor elmondtam neki hogy láttam a telefonjába. Magyarázatot akartam, hogy miért kell neki az is, nemjó a szex, talán kevés, vagy valami változatosságra vágyik, vagy netán velem van a baj hogy már nem vagyok neki elég jó és szép? A válaszok.. de, nagyon jó a szex mindig, és nem is kevés hisz legtöbbször minden nap van, ritka az amikor nincs, én vagyok a tökéletes neki, mindent megkap tőlem, minden nagyon jó. És akkor miért kell, miért csinálod?? Nem tudta megmondani. Én meg elmondtam neki hogy ez nekem mennyire szarul esik, sírok miatta, önbizalmam sincs már kb semennyi, szóval arra kértem hogy döntse el hogy fontos vagyok e neki és leáll vele, vagy nem kötelező velem maradni és keressen magának egy olyan nőt aki ezt eltűri és nem szenved emiatt mellette. Aztmondta hogy nem akar mást és hogy nem fontos neki a pornó, én sokkal fontosabb vagyok neki, nemfogja már csinalni, nem ér neki ennyit hogy tönkre menjen a kapcsolatunk. Én hittem neki, ez a beszélgetés hétfőn volt, aznap este ugyan úgy szeretkeztünk, másnap hajnalban elmentem dolgozni, ő ahogy felkelt rámírt és egyből kapcsolta be a pornót és kielégítette magát. Én akkor felakartam adni, szakitani akartam, elfogadtam hogy én már nem vagyok neki elég jó, neki fontosabbak azok a nők. Egész nap hivogatott, azt hazudja hogy direkt azért nyitotta meg hogy megtudja kontrolálom e még meg ilyeneket találgatott ki. Aztán mondtam neki hogy magyarázza el most már őszintén hogy miért csinálja ezt velem hisz 2 napja igérte meg hogy nemfogja meg annyira nem is fontos neki. Aztmondta hogy reggel valóban elkezdte csinálni de félbe hagyta mert közben eszébe jutott hogy megigérte nekem hogy nemfogja csinálni. De mondta hogy nemtud leállni nagyon nehéz, mondtam neki hogy akkor függő vagy beteg vagy nemtudom de ez nem helyes hogy másokra élvez el miközben velem minden jó és én szenvedek miatta. Abban maradtunk hogy a következő két hétben megpróbálja megint, beszálmol mindenről hogy sikerül e vagy nem, és ha nemsikerül magától leállnia akkor elmegyünk szakértőhöz. Viszont attól félek hogy nemfog leállni, aztfogja mondani hogy sikerült aztán mégse és csinálja tovább titokban, azt meg nem akarom, olvastam nagyon sok cikket erről meg véleményeket történeteket, azok is ugyan így kezdődtek és tönkre ment az egész kapcsolat mert a párjuk már annyira hozzászokott a pornóhoz hogy a barátnőjükkel már alig akart lefeküdni, aztán jött a megcsalás és szakítás.. Én eddig nem akarok eljutni, nagyon rossz irányba halad a párom úgy érzem és én nagyon szeretem ezért akarom megmenteni a kapcsolatunkat :/ és tudom hogy nemfog leállni magától, érzem, többször megigérte, hónapokig a szemembe hazudott hogy nemcsinálja, és ez így nagyon nemjó 🙁 nagyon gyakran csinálja, ha szeretkezni akarok vele többször egy nap azt nemakarja mert nem bír annyit mindig aztmondja, de pornóra mindig van ereje.. és volt már párszor hogy el is utasított. Kivancsi vagyok mi lesz a következő 2 hétig, ha semmi akkor vagy elmegyünk szakértőhöz vagy elengedem, nemfogok szenvedni mellette, 2 napja nemtudok normálisan enni, hányok, megy a hasam, sírok, teljesen kivagyok készülve miatta. Önnek mi a véleménye erről? Ez így normális, én reagálom túl vagy tényleg nemjó az amit csinál és tönkremehet a kapcsolatunk?

Kedves Olvasó!

Párommal több mint egy éve vagyunk együtt, nagyon hamar, kapcsolatunk kezdetén hozzájuk költöztem, előtte édesanyjával és a szomszédban élő nagymamával, nagynénivel és unokatesóval éltek itt… ide jöttem én, mert az ország másik feléből érkeztem a városba, ez tűnt az egyetlen módnak, hogy együtt lehessünk. Párom az elején azt mondta egy nagy olasz családként bármit megbeszélnek, és bár tartottam attól, hogy mit gondolnak majd a helyzetről mindig biztosított arról, hogy semmi rosszat. Már az elején akadtak apró megjegyzések, hogy párom az összes pénzét az én szeszélyeimre költi…nagyon nagy piszok volt náluk, kitakarítottam, elkezdtük felújítani a felső szintet, kifestettem. Munkát vállaltam a családi kertészetben, ahol a munkatárs hirtelen halála után nagyon kellett valaki, folytatódtak a megjegyzések, apró kicsi beszólások, amik kettőnk kapcsolatára vonatkoztak, kezdtem nagyon feszült lenni ezek miatt, amit páromnak is elmondtam, mindig azt a választ kaptam, hogy ne foglalkozzak velük, és nem úgy gondolták. Többször próbáltam nyitni feléjük is ha feszültséget éreztem, de soha semmit nem vágtak a fejemhez, sosem mondták el miben hibázom. Később kiderült, hogy a párom minden konfliktusunkat az anyukájával beszéli meg, amit előlem eltitkolt, ez is nagyon bántott. Próbáltam leülni vele és az anyukájával elmondani, hogy szeretném ha a magánéletünk kettönk között zajlana és úgy gondolom, hogy nem az a megoldás, ha neki elmondja és egy harmadik személy formál véleményt kapcsolatunkról. Ez sem ért célt, azt hitték az a bajom, hogy engem kizárnak, és én voltam a hülye aki normálatlan dolognak tartja ha egy fiú beszél az anyjával. Állandó feszültségek között úgy döntöttem felmondok a kertészetben, hogy kicsit kijjebb helyezzem magam a család életéből, a megjegyzésektől távol tudjak a kapcsolatunkra koncentrálni, ez nehéz döntés volt mert nagyon szerettem a munkát, ami miatt tanulmányaimat is félre tettem egy évre. Ezután lavinaként zúdult rám minden, a nagynénje akinél dolgoztam rám zúdította, hogy a munkám tökéletes elvégzése mellett, meg tudott volna néha verni, és emberileg nem vagyok semmi, hiába akartam konkrét dolgokra rákérdezni a válasz az volt, hogy kár a múltról beszélni. Egy hónapig maradtam még ennek ellenére, hogy találhassanak másik embert, nagyon feszült egy hónap volt, elnéztek felettem, éreztem hogy a hátam mögött beszélnek rólam, nem kaptam utasításokat, de minden mozdulatomba belekötöttek, feladtam, végleg felmondtam egy nagy szóváltás miatt, ahol a nagynéni nekem esett, mert én elvileg nem közöltem vele, hogy két szabadnappal többre lenne szükségem. A feszültségek persze ezzel sem szűntek meg, mindenki távolságtartó lett, és elkövettem egy nagy hibát, privát üzenetekbe olvastam bele egy közösségi oldalon. Élősködőnek neveztek, aki manipulálja a párját, hazugnak, beteg embernek. Egy hetet ott töltöttem még csendben aztán barátokhoz menekültem… a párom azt mondta nem tudja őket megváltoztatni, és nekem kell ezt elfogadnom, mire azt mondtam én ezt így nem bírom. Majd elmondta mi történt miket olvastam el, és az anyukája azt mondta neki dühből írta a dolgokat, és sajnálja, de az okokat még mindig nem tudom, és unom az állandó mentegetőzést. Úgy érzem nagyon sokmindent erre a kapcsolatra alapoztam, nagyon sok pénzt tettem bele, munkát, őszinteséget és odaadást, szeretem a páromat, de kezdek kétségbeesni attól, hogy bár azt mondja ő tudja, hogy nem igaz és nem képzelte volna ezt a családjáról nem tud mellettem állni. Most azt írja a helyzetünk kilátástalan… én pedig nem tudom rendezni magamban a dolgokat és, hogy az életünk így kettéesik, nem értem miért nem áll ki mellettem, miért nem küzd értünk.