29éves feleség vagyok és 11hetes veszélyeztetett állapotos. Férjem 32éves életerős férfi, aki 1hónapja majdnem meghalt, hirtelen elzáródott az egyik fő ér a szívében. Kórházban volt, után rehabon. Hazajött, de nem tudja érezhetően feldolgozni az elmúlt 1hónapot.Én próbálok türelmes lenni rávilágítani a pozitív dolgokra, de hasztalan. Csak ezt mondogatja hogy.. Miért történt ez velem ennyi idősen. Feszült.. A stresszkezelése egyenlő lett a nullával. Rászeretném venni, hogy menjünk el pszichológushoz, de hallani sem akar róla. De nekem meg lassan felmondják az idegeim a szolgálatot. És féltem a babánkat is. Kérem adjon tanácsot!

Tisztelt Tanácsadó, Doktornő!

Az előzőekben köszönöm megtisztelő válaszát, pár nappal ezelőtti levelemre. Az volt a problémám, hogy édesanyám elvesztésében a partnerem nem nyújt igazán támaszt, a temetésre sem jött el. A válaszát köszönöm, de most egy újabb probléma vetődött fel.
Igazából ez is már egy régebbi dolog, és ez is most ahhoz köthető, hogy édesanyám elhunyt több mint 1 hónapja.
Ez azért elég sok változást hoz, részben pl. azzal kapcsolatban is, hogy édesapámmal is sok olyan dolog történik, meg sok olyan dolog jön elő, amit valakivel meg szeretnék beszélni. És jól esik elmondani a partneremnek, de sajnos régebben is az volt a jellemző, hogy én kiadtam magamból az egyetlen családomban történteket. Ezek ugye lehetnek napi dolgok, vagy bármi egyéb és ha ezeket a partneremnek, szerelmemnek elmondtam, akkor általában szinte mindig valami kritikát fogalmazott meg a családommal kapcsolatban. Kritikát mindig meg tud fogalmazni, amikor bizalommal csak úgy elmondok neki valamit, a családi történéseimmel, teljesen igaz, hogy nem azért mondom el neki, hogy szúrós véleményt mondjon, plánd, hogy kritizáljon, hisz valóbam sokszor csak arra van szükségem, hogy elmondjam bizalommal, a biztonsagot adó szerelmemnek. Sokszor nincs is arra szükségem, hogy bármit ilyet mondjon, pusztán csak arra, hogy meghallgasson és megértsen. Olyan mintha folyamatosan kritikus lenne a családommal.
Amit múltkor doktornő mondott, hogy töltsük ki a szeretetnyelv tesztet azt kitöltettem vele, meg én is kitöltöttem. Mostmár azért ezt a részét el is fogadtam, és már érzem, hogy feldolgoztam, hogy testileg nem volt jelen amikor pl jó lett volna, mert én érzem, hogy mindig is számíthattam rá…de akkor sem tudom, hogy akkor kinek mondjam el, amikor bennem van valami belső dolog amit szeretnék vele megosztani, neki szinte mindent elmondhatok, de a szüleimmel kapcsolatban szinte mindig kritikát kapok tőle.
Üdvözlettel
Anna

Jó napot kívánok! Tanácsot szeretnék kérni,nem tudom mi tévő legyek,a barátommal 5 éve vagyunk együtt,és nagyon türelmes voltam eddig de kezd aggasztani az anyja,tudni kell,hogy egyedül neveli 3 éves kora óta,azóta nincs senkije,23 éves és szeretnem elfogadni ezt a viszonyt ami köztük van de nem megy,az anyja úgy viselkedik vele mint ha meg mindig kis gyerek lenne,babusgatja maszírozza,amikor épp filmet nézünk be jön és be fekszik és ra fekszik a hasára,én ezt nem tudom és nem is akarom elfogadni,ilyenkor csendben végig nézem de nem merek szolni erről,és tisztelem ezt a nőt aki ezt az okos és szép fiút a világra hozta,de ami sok az sok,hogy kezeljem,amikor meg ismerkedtünk az anyja üldözött engem és ki bírtam mindent erős maradtam nem futamodtam meg,azóta elvisel már de sose fog szeretni de nem is vagyok ra szorulva a szeretetére,hogy őszinte legyek,csak a fia miatt visel el mert ő szeret,baratai sincsenek a barátomnak csak az anyja És az anyjának is a fia,mindig mindenhova vinni kell magunkkal az anyját,nyaralni moziba étterembe,és ehhez jo pofat kell vagnom és próbálom be beszélni magamnak,hogy ez biztos normális,de tudom hogy nem az,mi tevo legyek mit csináljak? Ez meg csak egy töredéke amit művel ez a nő a fiával,most szerzi meg a diplomát baratom és mehetett volna tanárnak dolgozni,de az anyja be telefonált hogy nem megy a fia mert otthon akar lenni vele és nem érzi még magát jól ahhoz hogy tudjon neki főzni egész napra 2 fajta kaját minden nap,mert pont beteg volt! És fel újítatja a szobáját,mi ez ha nem az örökké valóságos magához lancolas,egy 23 évesnek már nem újítják a szobáját már a saját útjára kéne terelgetni,a legrosszabb az egészben hogy a fiú se akar elmenni,kine választaná a kényelmet.Mitévő legyek? Mondjam el mi a problémám,én segiteni szeretnek ennek a fiúnak,nagyon sokra vihetné,az anyja mindig sajnálhatja magát,hogy nem szereti ot meg mi lesz vele ha elmegy egyedül fog megrohadni ilyeneket mondd neki és mi ez ha nem lelki terror,hogy tudnék véget vetni ennek?Van még egyáltalán valami remény erre?

Tiszteltt oldal!
A lányomat skizofrén pszichózisa miattvkezelik ma került rehabilitációra a zárt osztályról.Problémám:megismert egy betegtársat akivel nagyon összemelegedtek de azt látom hogy ebből jó nemlesz kettőjük közt,a fiú öngyilkosságra hajlamos.
Nemtudom mit tehetnék vagy hogyan tudnám megakadályozni ennek a kapcsolatnak a folytatását.
Bajban vagyok ezzel.
Válaszukat köszönöm.
Tisztelettel:Éva.

Üdvözlöm.

Én azzal a kérdéssel fordulok önhöz hogy nem tudom mit tegyek mert apukám teljesen kikelet magából a mobiltelefonja végett mert ő úgy hiszi hogy valaki követi öt telefonon mert beallitjak neki aztán minden visszaall újra neki. Csipog folyamatosan meg hogy anyukám kezeli a telefonját az ő én keresztül. És folyamatosan csipogast hall hogy a telefon üzent neki. Kérem segítségüket hogy tudnék rá hatni hogy orvoshoz kerüljön mert azt mondta hogy ő 65eves de nem hülye. Hogy tudnám ravenni hogy elmenne orvoshoz?Valaszat köszönöm!

Kedves Doktornő!
Azzal a problémával fordulok magához, hogy úgy érzem háttérbe szorulok a kapcsolatomban.
A párommal több mint 3 éve együtt vagyunk, mindketten 20 évesek vagyunk. Még a legelején nagyon ragaszkodó típus voltam, de leültünk közösen megbeszélni a dolgainkat és azóta ez meg is oldódott . Megtanultam, hogy nem szabad elnyomni a másikat. Viszont az utóbbi időben egyre több időt tölt a barátaival. (A legtöbb barátját egy időben ismerte meg, 3 évvel ezelőtt, a barátai közül 1-2 emberrel ismerik egymást régebb óta, de eddig velük sem töltött túl sok közös időt, a barátai eléggé nőcsábász típusúak) Ezzel, különösebben nem lenne bajom, mert tisztában vagyok vele,hogy az ember ne hanyagolja el a barátságait egy kapcsolat közben sem. Én is igyekszem programokat szervezni a barátnőimmel. Közös baráti társaságunk nincsen. A programjaira nem akar vinni egyszer sem. Talán kétszer találkoztam eddig velük élőben.
Sajnos, kezdem azt érezni, hogy túlsúlyba kerültek a baráti programjai.
Nem élünk még együtt, a tanulás miatt általában csak hétvégén találkozunk. Hétköznap telefonon beszélünk.Régebben voltak új közös élményeink. Azóta ezek száma majdnem nulla.
Találkozásaink során sokszor csak számítógépen mutat filmeket stb. Vagy összebújik velem.
Sokszor elismétli, hogy mennyire szeret, dicsér, hogy mennyire szép vagyok számára. Mindig számíthatunk egymásra, segítünk a másiknak. Ezt az egy problémát kivéve olyan ez a kapcsolat amiről régebben mindig is álmodoztam.

Pár hónapja egyre sűrűbben találkozik velük. Eljárnak kirándulni, szórakozni. Legutóbb egyik ismerősénél volt buliban, ahová sok szép vékony lányt is meghívtak. ( én a mai átlag lányok testalkatához képest teltebb vagyok kicsivel) Persze volt alkohol is. Néhány alkalommal fel is emlegették hogy egy bizonyos ismerősük aki szintén lány ott lesz. Tartok tőle , hogy esetleg történt valami olyasmi is amiről nem tudok. Bár ahogy ismerem a barátait, bele viszik a hülyeségbe és ha valami történne azt titokban tartanák. Emiatt volt pár álmatlan átsírt éjszakám.

Édesanyám és a barátnőim tanácsolták, hogy próbáljuk megoldani vagy végső esetben váljanak szer útjaink.(az utóbbit természetesen nem szeretném)
Szerintük látszik nagyon rajtam, hogy valami nincs rendben és nem érzem jól magam.
Félek tőle, ha elmondom a barátomnak a problémám esetleg azt érzi, hogy ki akarom közösíteni magamnak és azt fogja érezni, mint a legelején. Esetleg szaki velem. Többször szerettem volna komolyan beszélni az érzéseimről, de sok esetben csak elsírom magam és valamit füllentek.
Azért mert, régebben ha valami bajom volt, elmondtam neki és valami rövid mondandóval elrendezte az ő javára én pedig bele törődtem.

A bulival kapcsolatban, rákérdeztem hogy esetleg történt e valami azon kívül amit ő nem mond el. Elvileg semmi nem volt. Magamat ismerve, nem vagyok féltékeny típus, nekem is vannak fiú ismerőseim.
De most valami nem hagy nyugodni.

Vajon mi lehet az oka mindezeknek? Megunt az évek alatt? Kevés vagyok neki esetleg? Unalmas lennék neki, hogy inkább másokkal csinál programot? Miért nem visz magával sehova?
Mit tegyek ilyenkor?
Szeretném a tanácsát kérni!

U.i.: Elnézést a hosszú sorokért. Előre is köszönöm!!!

Kedves Pszichológus,
Két gyermekem van, a fiam 6, a kislányom lassan 2,5 éves. A problémám a testvérféltékenység, amely meglepő módon a kisebben ütközik ki és kb fél éve tart. Sajnos mindenhol csak arról lehet olvasni, hogy a nagyobb lesz féltékeny, erre fel is készültem anno.
A pici az elmúlt fél évben sokat bántja a nagyot, taszigatja, ütögeti (nem túl erősen), tépi/húzza a ruháját, nem engedi a nagyot az ölembe ülni, direkt ráköhög (mert észrevette, hogy az zavarja), szétdönti a játékát, mert ő is szeretne játszani, de persze nem tud… Ezek főleg akkor jönnek ki, ha épp megjön a bölcsiből (ősztől bölcsis), vagy én valamiért nem voltam otthon és hazaérek, vagy nem érek rá annyira rájuk figyelni, pl főzök mellettük. Egyértelműen ilyenkor azt szeretné, hogy csak vele foglalkozzak. Amúgy ha a nagyszülőknél van, vagy a bölcsiben (szeret ott is lenni), vagy csak az apjával és vele hármasban vagyunk otthon, szépen viselkedik (persze otthon próbálkozik mostanában az akaratát érvényesíteni, a dackorszakban is most van benne.). Többször csinálunk minden héten olyan délutánt, hogy a fiam az apjával van, én meg vele és fordítva. Próbáltam pár hónapig szépen megbeszélni vele és lefogni a kezét. Utána pár hónapig próbáltam, hogy ilyenkor beküldöm a szobájába és utána pár perc után utánamegyek megbeszélni. Most már azt mondtam a fiamnak, hogy többszöri igyelmeztetés után adja vissza (persze mértékkel), persze utána én is megbeszélem a picivel, hogy mi miért történt. Úgy látom semmi nem válik be. A nagyfiamat is nagyon sajnálom, hogy ezt kell átélnie, persze próbálom őt is az ölembe ültetni többször, de mindig az a vége, hogy a picit kell fegyelmezni és megegyeznünk a naggyal, hogy na majd, ha a pici elaludt, akkor odaülhet. De már teljesen tanácstalan vagyok mit is kéne tennem. Amúgy, hogy teljes legyen a kép, a pici szereti is a tesót, ha pl beteg, odamegy megsimogatni, ha nincs ott, akkor kérdezgeti, hogy hol van, vagy van olyan is, hogy szépen együtt játszanak. Kérném szíves tanácsát, hogy mit tehetnék még, hogy minél könnyebben átéljük ezt az időszakot!
Előre is nagyon köszönöm a segítséget!!

Jó napot! Tanácsot szeretnék kérni, mit tudok tenni hogy ne legyek ideges sok stressu van bennem?! Lassan már 2 éve szenvedek tőle, párom mióta elkezdett piszkálodni velem azóta bél fájdalmaim vannak, volt már bélgyulladásom is. Egyszerűen nem tudom magam lenyugtatni feszülésbe van a gyomrom ,este nem tudok aludni kattog az agyam erősen ver a szívem és feszülésbe van a gyomrom akkor is! Mivel tudnàm csökkenteni és lehet ha eltudnám mulasztani a bél fájdalmaim is megszünnének! Köszönöm! Üdv.

Tisztelt Szakértö
A férjemmről és családrl lenne kédésem problémám . férjem intézetben nöt fel és alkoholista szülöknél volt sajnos az élete során minig vissza köszön. És e probléma megint visszatért szeretnék segíteni neki hogy normális életünk legyen . A történet ott kezdődik hpgy a férjem van ugy hogy eltünik napokra és ilyenkor nem tudom merre hol van nem jön haza .és rettentöen furcsa jellemel kerül elő . mindenkit okol mindenki a baja csak ő a jó eddig sikerult rá nekem hatnom de sajnos mát kevés vagyok és mar nem tudok hatni rá . mincs pszihologus végzetségem csak ép ésszel probáltam javítani a dolgokon. van két fiu gyíermekünk a nayobbik 4 éves lesz júniusban a kicsi 5 hónapos . a nagyobbik Ákos nagyon okos és tudja ha az apukája mikor jól van és mikor nincs jól sajnos ezek sz érzések ki is jönnek rajta mert verekedik csip rúg harap mindent csinál. Segíteni szeretnék neki hogy normális családja legyen hogy a gyermek is boldog és bizzon a felnőttekbe férjem is kikeveredjen ebböl az ördögi kőrből n .kérem adjanak tanácsot mit tehetnék vele hogy minden helyre jöjjön

Tényleg csak annak lehet párkapcsolata 20 plusz évesen aki tökéletes?
Én már nem is ismerkedek amióta megláttam hogy a lányoknak milyen kacifántos elvárásaik vannak. Mintha valami hercegnők lennének, a nőknek sokkal könnyebb partnert találni legyen bármilyen otromba személy. Nekem meg nem is lehetne mert csóró vagyok. Nem rég szoktam le a kemény drogokról. Többszörös pszichiátrián kezelt személy vagyok. Több diagnózissal. Kevert szorongásos depressziós zavar stb. Eddig nem is akartam semmilyen társat keresni. Munkám se volt sosem így pénzem se. volt rendőrségi ügyem is
Tényleg nem lehet társam?
26 éves fiatalember vagyok.
Gondolom sok lány gyereket akar és nekik tökéletes partner kell mert szép kisbabát akarnak nem? Egy internetes fórumon kérdeztem azt. Ott ezt kaptam "életképtelen lúzer" "fujj nem kellene". "Nekem FÉRFI kell".
"Anyádnál laksz de gáz, ő törli a feneked?" "nekem IT diplomám van és két nyelvvizsgám így már érek valamit a szexuális piacon és így lehet barátnőm". "Lúzerként inkább kíméld meg magad a nőktől" Ezek az emberek mikbe vannak? Letámadják a másikat és csúnyán kioktatják. Ilyet még nem kaptam élőben senkitől.

Kedves Doktor nő!

Én egy kicsit kétségbeesett 20 éves lány vagyok.Rövidre fognám a mondandómat.Lassan 2 és fél éve vagyok együtt a barátommal, a kapcsolatunk alapvetően harmonikus, de nehezíti hogy én egy fájdalmaimat és kétségeimet elnyomó személyiség vagyok.A párom tarja a kapcsolatot az exével, tudom hogy nincs közöttük semmi, és már rég túl van rajta, de még kapcsolatunk elején az exe rengeteget zaklatott engem és a barátomat , próbáltam ezzel nem foglalkozni de rájöttem hogy a barátom nem elég erélyes vele szemben, gondolom sajnálta(ő szakított az exével).Többször találkozott már 2 és fél év alatt vele ugy hogy nekem nem mondta el csak utána ,hogy pl felugrott hozzá , mert beszélgetni akart vele és a családjával(ez igy kb 2 ször fordult elő 2 év alatt ) etttől nagyon boldog voltam, már amennyire lehetek egy ilyen helyzetben mert végül elmondta.De kb 2 hónapja történt hogy véletlen megláttam a telefonjában hogy kb 2 naponta beszél vele, legtöbbször ő hívja a lányt.Kiborultam , de nem mondtam el neki , mert már kb 5 ször megkérdeztem h erre miért van szüksége, és mindig az lett a vége hogy nagyon összevesztünk.A telefonos dolog után kb egy héttel bejelentkezve mradt a messengerén a gépemen amit nyitva hagyott(igy kábé a képembe tolta), és akkor láttam hogy egy találkozót beszélt meg az exével délutánra(nekem azt mondta hogy a nagyapjához megy vidékre segíteni).Ekkor nagyon eldurrant az agyam , felhívtam telefonon és szép elegantosan számonkértem hogy most mia franc???Beismerte hogy ott van, de megnyugtatott hogy az exe barátja is velük van, ne aggódjak.Én erre nagyon kiborultam , hogy oké szupi hogy ott van a jelenlegi barátja(igaz hogy úgy lett volna fair a helyzet hogy engem is meginvitál)engem nem ez a része zavar , hanem hogy miért hazudott?Amikor ezerszer elmondtam hogy ez a legrosszabb amit csinálhat.Legyen őszinte, akármennyire nem repesek az örömtől, már beletörődtem a helyzetbe.Na ezen a dolgon túllendültem kb 1-2 nap alatt.Erre most hogy vizsga időszak van, kapom a következő pofont.A barátom eljár egy társasággal ételt osztani hajléktalanoknak.Igen nagyon szép dolog , viszont ez azt jelenti hogy heti kétszer kb hajnali 2-3 között jön haza csatak részegen( a kemény mag az osztás után kocsmázik hajnalig)Én ezt elviselem , elfogadom , bár sokszor nagyon rosszul esik, mert reggel suli van, de nem küldhetem haza mivel barátom vidéki , nálam alszik hétköznap.Ám múlt héten , egy ilyen részeges hazaérkezés utáni napon barátom nagyon furcsán viselkedett, és egész nap szomorú volt ami rá nagyon ritkán jellemző, alapvetően egy életvidám csupajókedv-jelenség.Egész nap próbáltam kiszedni belőle mi bántja, majd este amikor már a lefekvéshez készülődtünk, találtam egy cikket a telefonján ami a megcsalás feldolgozásáról szólt.Én erre kérdőre vontam, és kérdőre vontam hogy miért keres rá ilyen cikkkekre, kiderült hogy részeg volt és egy csaj akit egy hete ismer és akit a barátjának gondolt megcsókolta.Erre elvileg barátom nagyon kiborult és leszidta, de belül nagyon emésztette a dolog, mivel azt hitte ő ezzel megcsalt engem, bár ő nem akarta a csókot.(egy külső szemlélőnek furán hathat, hogy ezt miért gondolja megcsalásnak, de én hiszek neki mert ilyesmi már fordult elő, csak akkor a barátom időben kapcsolt mert nem volt részeg, és eltolta magától a lányt mielőtt az megcsókolta volna (ezt kb egy fél év után merte elmesélni, mert rettegett mit szólok hozzá, és meglepődött hogy csak nevettem rajta)Viszont a mostani eset után nem tudtam uralkodni magamon, és megnéztem mit beszélget a csajjal messengeren.Amit találtam nem volt éppen szívderítő.A pasim az eset után találkozott a csajjal hogy megbeszéljék mi történt, hogy neki barátnője van és nerm akar a csajtól semmit, de a csaj meg van győződve róla hogy a pasim is táplál iránta érzéseket , csak ,,nem meri felvállalni" mert barátnője van.A csaj ilyen 16-17 éves duci szemüveges , álmomban nem gondolnám hogy a pasim valamit akarna tőle.De az eset óta naponta beszélnek messengeren, reggeltől estig, a csajszi a lelki problámáival traktálja barátomat, és sajnáltatja magát, barátom meg az a mindenkinek segíteni akaró típus és válaszolgat neki( nem hiszem hogy barátom érezné ennek a súllyát) valamint éjszaka amikor barátom ott vedel a segélyszervezettel ahol megismerkedtek akkor még telefonon is.Most éppen egy esküvőn volt fotós,ott is éjjel 2 kor amikor én már elbúcsúztam a barátomtól telefonon és elmentem aludni , beszélt a csajjal messengeren és telefonon( ha a szavaikból jól veszem ki)És a ma reggelt is így inditották reggel óta beszélnek messengeren:((((Az lenne a kérdésem hogy mit csináljak ebben a helyzetben? Mondjam el neki hogy miután megtudtam hogy megcsókolta a csaj , megnéztem mit beszélnek messengeren(és telefonon?)Nem akarok ezzel foglalkozni, egyetemre járok, boldog szeretnék lenni, de ez lehúz lelkileg

Köszönettel

Laura

Kedves doktornő. Én nekem olyan problémám van, hogy nem tudok túl lépni a múltamon. A férjemmel 13 éve vagyunk együtt, és sok mindenen mentűnk keresztül van 3 gyerekűnk. De 3 éve megromlot köztünk a házasságunk, mert akkor kiderűlt, hogy a húgomal le akart feküdni mikor volt a születésnapunk mert ikrek vagyunk és egyűtt ünepeltűnk igaz nem mondta el akkor hanem rá egy hónapra de elmondta. Na azis kiderűlt mikor szültem a 3 dik gyermekünket akkoris ott volt nálunk a húgom jött segíteni és akkoris bepróbálkozot nála. Aztán 2017 be oda költöztete hozzánk egy időre és akkor minden összeomlott nagyon sok rossz dolog történt. Egy nap kicsit bepiáltunk és nagyon nemjól voltam a hugom kivit a fürdőbe megfürdetni hogy jobban legyek és ottis hagyott kimenet a gyerekekhez altatni én meg nagynehezen összeszedtem magam és bementem a szobánkba és ott találtam őket a paplan alatt és lehúztam róluk és a húgom bugyi nélkűl volt ott de azt mondták nem történt semmi. De én nem hiszem el mert szemem előtt fogdosta 10 éven keresztűl és mindig azt hajtotta hogy engem szeret de fogadjam el hogy vele is akkar szexuális kapcsolatot. De én ezt nem bírtam megteni hisz ez felfoghatatlan. De az a legszörnyűbb hogy a testvérem ebben részt vett. És tudom én vagyok a legnagyobb hibás mert ez hagytam és most nem bírom feldolgozni. Köszönöm előreis a segítségét.

Van értelme ebben a szakmában maradni?
Érettségi meg van, biztonsági őri szakma is van,most egy másik szakmát tanulok de nem érdekel, rendesen megutáltam.
Egyszerűen nem tudom miért? akarok folyamatosan menni és menni az úton autóval csak vezetni és vezetni szép helyeken járni, gondolkoztam már rajta hogy el kéne mennem nemzetközi furgonosnak de mi van ha meg bánom? örökre benne ragadok? angolul sem tudok, pedig kéne, csak vagyok itt, családon kívül nincs senki, velük sem csinálok soha sem semmit, ennek így semmi értelme hogy csak vagyok az élet el megy felettem, ha esetleg nem tudná mi az a nemzetközi furgonos akkor el mondom, 3,5 tonnás teherautóval max vagy az alatti teherautóval A-ból B kell szállítani az árut, leginkább kamionokról le maradt raklapon lévő áruk vagy egyébb más dolog, leginkább európát járják de azon kívül is szoktak menni, például Oroszország, Törökország stb..
Később kamion sofőr szeretnék lenni, de már bizonytalan vagy ebben is.
Le vert vagyok, egyszerűen nem tudom mi tévő legyek?
Már lassan semmit sem csinálok, eszem az édességeket csak, várok a csodára, semmi tervem sincs már, nem akarok már lassan semmit.

Tisztelt Doktornő!
Azt szeretném kérdezni, hogy ha én már próbáltam ki "biofüvet" és igazából egész furcsa érzés volt különösen nem volt jó, de rossz sem mintha nem való világban lettem volna nem sokáig tartott(20perc kb) és gondolkoztam rajta mostanában hogy lehet jó lenne csinálni de tudom hogy rossz, de egész könnyen bele lehet vinni engem a rosszba és ha megkínálnak elfogadom, dohányzom is már 3 éve azt is abba szeretném hagyni valahogy
Járok pszichológushoz 1hónapban egyszer ( ő egy klinikai szakpszichológushoz ) de csak azért mert pánikzavarom volt ebben az évben és ezt az egészet maga szerint elmondjam neki ? Nem emiatt a probléma miatt mentem el hozzá ezért nem tudom mit tegyek.

26 éves nő vagyok. Régebben sokat maszturbáltam, közben pornót is néztem, ezért most már pornó nélkül, csikló izgatással nincs orgazmusom. Igazából mostanság pornóval is csak a csúcs közelébe jutok, nem megyek el, abba hagytam inkább.
Sajnos az ingerküszöböm nagyon fel tolódott, ezért sem magamnak, sem a párom nekem nem tud örömet okozni. Érzem a nemi vágyat, de nem tudom elérni a csúcsot, nem érzek semmit, nem élvezem sem az orális, sem a
normál szexet. Hüvelyi orgazmusom sosem volt.
Mit tudnék tenni ez ügyben.
A választ előre is köszönöm!