Olyan kérdésem lenne hogy sérül e a 16 hónapos gyerek ha kiszakítják a megszokott családi légkörből?Unokaöcsémet én nevelem 14 hónapja.Anyuka elhanyagolta.Anyukát a gyerek nem ismeri.14 hó alatt kétszer látta.És most visszaakarja kapni.Azt állitja hogy nem sérül a gyerek lelkileg ha idegen helyre viszi idegen emberek közé.Kiszakítva a megszokott családi legkörböl.Várom mielöbbi válaszát.Köszönöm.

Üdvözlöm! 49 éves vagyok, 5 hónapja élek párkapcsolatban és tanácsot szeretnék kérni. A párom jógázik, amivel semmi problémám nincs. Viszont heti egy alkalommal olyan jógaórákon vesz részt ahol egymásra hangolódnak egymás érintésével. Ezeken az órákon azt tanítják, hogy a szexuális élet nem olyan fontos, azonban én úgy gondolom ennek is működnie kell egy kapcsolatban. Ami nálunk egyszer működik, egyszer nem. Akárhogyan is próbálkozom, nem tudom elfogadni ezeket a dolgokat, egyszerűen nem tudom elfogadni, hogy más nőkkel érintkezik. Ezzel fordulnék Önhöz tanácsért. Mit tegyek?

Jónapot kívánok!
17 éves leszek a nyáron, a velem egyidős barátommal 2018 màrciusában lettünk egy pár. Tudni kell rólunk, hogy osztálytársak vagyunk. A kapcsolatunkban sajnos túltengett a féltékenység. Több lánybarátja is van, és mikor velük volt, mindig rossz érzésem volt, nagyon sokat (később már naponta) veszekedtünk ez miatt, pedig nem lett volna rá okom. Pár napja azt mondta, ő ebbe belefáradt már, szeret még, de folytassuk külön. Eleinte mérges voltam, de mostmár bánom. Azóta szinte folyamatos reszketés, rángatózás jellemző rám, ehhez hozzájön a hasgörcs, hányinger, nehéz légzés. Én vissza akarom kapni őt mert szeretem, és változtatni akarok a féltékenységemen.

Kedves Úram/hölgyem! Nekem párkapcsolati problémám lenne. A párommal 16.5 éves korától vagyunk együtt. Sajnálatos módon a 3.5 év alatt odáig jutottunk szinte elig tudunk normálisan beszélgetni hogy még ne sértődne vagy bármi. A fő probléma több mint fél éve alig akár velem le feküdni. Elmondása szerint van valami ami miatt nem de nem tudja ő sem pontosan mi. De el mondani sem mondja el nekem tegyek bármit. Folyamatosan romlik a kapcsolatunk, én próbálok tenni érte ne menjen szét de sajnálom egyedül ehez kevés vagyok. Mert szeretni szeret én is őt mindennel jobban de egyszerűen tanácstalan vagyok mit tegyek vagy ne tegyék hogy végre tudjak vele előre jutni. Mert sajnos ő nem sokat segít. Csak elutasit folyton a szexre gondoltam, hogy mindig azzal jön majd, nem tudom, nincs kedvem. De nem hiszem el hogy egy 20 éves lánynak nincs szexuális vágya. Régebben volt és történt valami ami miatt már nem igen hetekig vagy hónapig semmi. Engem már nagyon ki készít és nem tudom mi tevő legyek.

Üdvözlöm
Azt hiszem eljott az idõ h szakemberhez forduljak.
Szakìtàsom òta , 5 éve csak online "kapcsolatot" tudok kialakìtani
Egyszeruen elutasìtom a valos udvarlokat.
Úgy gondolom , h korunk betegsege az online kapcsolatteremtes, es tisztan latom ennek osszes hatranyat…
Jelenleg egy internetes"kapcsolat" "szakìtàst" igyekszem feldolgozni.
Illuzio az egesz…Soha nem gondoltam volna , h en is beleesek ebbe a csapdaba.
Hiaba latok mindent tisztan, megsem tudok szabadulni ettol az internetes vilagtòl 🙁
Nem értem….
Van erre megoldas?
Koszonettel
Ildikò

Nagyon rossz hangulatom van mar hónapok óta, állandóan idegesít minden és mindenki, nem látom értelmét semminek

T. Címzett!

Apámnál 20 éve megállapították a paranoid skizofréniát. Folyamatosan gondok vannak vele. Agresszív, vádaskodik, állandóan fenyegetőzik bírósági perrel rendőrségen. A végén el is megy feljelenteni, hogy saját igazát bizonyítsa. Most ügyvédekre költötte nyugdíját, és a rezsit nem tudja fizetni- így nekem kell fizetnem és ráadásul engem perel a bíróságon!Lemondott valamiről 5 évvel ezelőtt (kár nem érte ebből, sőt jobban is járt) de állítása szerint nem emlékszik erre, hanem szerinte csalás történt. A papírok alátámasztják a valóságot. Próbáltunk többször leülni vele elmagyarázni, hátha, de szerinte mindenki ellene van. Létezik ilyen a skizofréniás betegeknél hogy teljesen letagadja vagy nem emlékszik eseményekre? 6 évvel ezelőtt néhai testvérem beadott gondnokság alá helyezési kérelmet, de elutasították még a meghallgatásig sem jutott el. Utána szinte pokol lett az életünk, mert kikérte magának ezt az eljárást. Én fenyegetések közt élem napjaim, segítséget sehol nem kapok egyedüli rokona vagyok. Önök szerint érdemes lenne újra próbálkozni gondnokság alá helyezéssel?Mi történik ha aláír valamit amit később nem lehet visszacsinálni?Nagyon köszönöm előre is válaszukat!

Tisztelt Pszichológus úr/hölgy! Kèt gyermekes anyuka vagyok. Kisfiam 15hós ,kislànyom 3,5èves. Mikor velük vagyok minden rendben,imàdom őket,sokat nevetek velük,jàtszok. Legtöbbször,ha pàrom hazaèr ideges leszek,fèlek hogy mivel kritizàl màr megint ilyesmi. Ès ha egy olyan szót szól,ami nekem nem kellemes rögtön robbanok. Felötlenek bennem a règi problèmàink,amik szerintem mèg nem oldódtak meg,mert úgy èrzem nem fogad el. De a legnagyobb bajom az,hogy ilyenkor nem tudom higgadtan megbeszèlni vele a dolgokat,mert màr egy kèt cèlozgatàstól kiborulok. Sírok,kiabàlva mondom amit gondolok,ès a megnemèrtettsèg èrzèse lesz úrrà rajtam. Hogyan tudok ezen vàltoztatni? Hogyan tudnàm màskèppen kezelni ezeket a helyzeteket,hogy higgadt tudjak maradni?Előre is köszönöm vàlaszàt

Tisztelt Cím!

Tanácsot szeretnék kérni, hogy mit tegyek.
Ma van 7 hónapja, hogy megismerkedtem egy férfival, igaz társkereső oldalon, de azóta többször találkoztunk már személyesen is.
Most olyan tulajdonságát mutatta meg amit még soha sem tapasztaltam tőle.
Hittem a két szép szemének, hogy ő egy csodálatos ember és boldog voltam, hogy rá találtam.
Erre most se szó, se beszéd csak felszívódik, már nyolc napja nem tudok róla semmit, még soha nem csinált így velem, mindig vagy üzent vagy írt pár szót, de most semmi. Ő külföldön dolgozik és néha 12 órát is vezet, mert buszsofőr. Eddig nem volt semmi probléma, mindig írt vagy üzent, három vagy négy naponta, most semmi. Azt hittem ismerem, de egyre jobban rájövök mekkorát is tévedtem. Amikor nálam járt akkor én nem tudtam közelebb kerülni hozzá, akkor azt hittem hogy azért mert gyáva vagyok, de ezek szerint már akkor a lelke mélyén érezhettem, hogy ő csak át akar verni és ki akarja használni a jó szívemet. Akkor azt mondta, hogy hagy időt, ő nem sietett engem, majd ha úgy érzem, akkor majd megtörténik. Annyira hittem benne, hogy működhet így közöttünk, de sajnos be kell látnom mekkorát tévedtem. Elhittem minden szavát, és hogy engem szeretne, de most már nem tudom mit gondoljak róla, úgy érzem, hogy én ezt az embert már nem ismerem. Minden nap várom, hogy keressen, érdeklődjön irántam, de most már tudom, hogy soha nem fog felhívni többet. Azt hiszem az volt a baj, hogy én akartam annyira, hogy megszerzni őt, mert így visszagondolva, mindig csak én kerestem. Ő megmondta őszintén nekem, hogy én nem hiányzok neki, mert még semmi nem történt közöttünk és így nem tudja, hogy működne-e közöttünk ez a dolog.
Ekkorát emberben még nem csalódtam, még arra sem veszi a fáradságot, hogy e!mondja, hogy miért nem áll velem szóba. Igaz a múlt héten, szinte mindennap írtam neki, de semmi bántó nem volt benne, ő mondta egyszer nekem, hogy bármikor írhattok neki, ha kedvem van, mert mindig szívesen fogadja.
Maga szerint, most mit tegyek? Kérjek tőle magyarázatot a történtekre? Vagy felejtsem el? Ilyen ember még azt sem érdemli meg, hogy sírjak utána!
Én meg buta ésszel még ki akartam menni hozzá a nyáron Németországba. Mert elhittem, hogy ő is akarja, de mekkorát tévedtem, egyszerűen nem tudok napirendre térni felette.
Várom mielőbbi válaszát, maradok tisztelettel!!

Jó napot kívánok. Az a problémám, hogy nem tudom elmondani a véleményem, mert akkor gombóc lesz a torkomban, megnémulok vagy összefüggéstelen mondatokat alkotok illetve sírva fakadok, kivéve ha inkább egyetértek. E miatt nincsenek mai napig barátaim, mert az eltérő vélemény és idegesség kiül rajtam, ami hatalmas konfliktust eredményez. Mit tehetnék, hogy sírás és düh nélkül kimondjam a véleményem?

A páromat az orránál fogva irányítja az anyja. Egyszerűen úgy nevelte, hogy mindig neki igent mondjon és sose merjen nemet mondani, mert akkor megsértődik és a páromra teszi a rosszat, hogy érezze rosszul magát, mert megbántotta. Sose mer neki nemet mondani. Többször előfordult már hogy köztem és az anyja között, sokszor az anyja döntését veszi előre. Szeretem nagyon és nem szeretnék vele szakítani. Sajnos nem tudom már mi tevő legyek, hogy mellettem álljon ki. Fog valaha az anyjának nemet mondani? Képes lesz az anyja és köztem levő döntések közül mellettem dönteni?

Jóestét! Pénteken elvesztettem egy számomra nagyon fontos embert és még alig telt el idő de úgyérzem soha nem leszek képes feldolgozni, hogy nincs többé. Egész nap sírok és rémálmaim vannak, nem tudom mit csináljak. Nagyon nagy hatással volt rám mindig és nem tudom sem felfogni, sem elfogadni, hogy sosem hallom többé a hangját, és hiába hívom soha nem fogja már felvenni a telefont. Beteg volt, agyilag fel voltam készülve arra, hogy elvesztem de érzelmileg nem álltam készen rá. Semmi másra nem tudok gondolni, nem tudok koncentrálni. Kérem segítsenek.

Lassan kettő hónapja vagyunk külön az első szerelmemmel. Összesen 1 évet voltunk együtt. Egyszer már szakítottunk de sikerült visszaszereznem,majd együtt voltunk még három hónapot és közölte,hogy úgy érzi nem tartozunk össze kért egy hét szünetet majd szakitott. Most újra érettségizett mert egy évet halasztott, nagy mértékben ez tette tönkre a kapcsolatunkat. Nem vitáztunk mindig mindent megbeszéltünk ugyanugy hirtelen jött mint az előző szakitasunk. Azóta nem telik el hét h ne beszélnénk valamennyit. Pedig megkértem,hogy hagyjon békén mert nem tudom őt elfelejteni. De valahogy csak mindig ír. És van,hogy összeveszünk de kibékülünk. De a szakítás óta nem is láttam. Egyszer porig aláz annyira bunkó. Aztán nagyon édes velem. De nem bírtam tovább tegnap megkérdeztem tőle,hogy akármikor szeretne e még velem lenni. Teljesen kikelt magából de választ nem adott a kérdésemre. Csak visszakérdezett,hogy én miert kérdezem ezt. Meg,hogy ha akarom nem keres többet, de pontos választ nem tud adni mert nem töltöttünk együtt időt. Utána ráfogtam,hogy az érettségi miatt ment tönkre a szerelmünk, de ugy gondolom,hogy nem tudjuk egymást elengedni mindig visszatalálunk egymáshoz. Erre azt írta ezt abból gondolom,hogy írkál? Hát igen én ebből ezt szűröm le .Mit kéne tennem? Ha lemegy az érettségi felkeressem,hogy beülünk e valahova? Mert tudom,hogy ő sem bírja nélkülem akkor ha annyira jól lenne tudomást se venne rólam nem?

Tisztelt Doktornő!
30 éves vagyok, az a kellemetlen helyzet állt elő, hogy anyagilag megcsúsztam az elmúlt hónapokban, így sajnos van kötelezettségem pénzügyileg (személyi kölcsön, folyószámlahitel, hitelkártya). Mindent tudok fizetni szépen és olyan pénzügyi tervvel rendelkezem mely alapján a problémák 3-4 hónapon belül rendkívül nagy mértékben megszűnnek, bár még évekig marad a kötelezettség egy része. Magamról gondoskodni tudok, elmaradásom nincs, mindent tudok fizetni rendesen.
A probléma az, hogy megismerkedtem valakivel, aki iránt nagyon komolyan érzek, és bár csak átmeneti állapot ez amiben most benne vagyok, rendkívül nagy terhet jelent nekem a pénzügyi helyzetem mentálisan.
Reggelente folytogató félelemben ébredek, mindig a legrosszabb eshetőségekre gondolok (annak ellenére, hogy tudatosan próbálom ezt elkerülni), olyan, mintha valamiféle pánik vagy mély szomorúság és kilátástalanság venne rajtam erőt.
Van, hogy a meglévő pénzügyi tervem ellenére nem látom a jövőt, elképesztően szégyellem is magam, bár tudom, hogy ma az országban nagyon sokan élnek ennél lényegesen rosszabb körülmények között.
Ez akkor kezdődött amikor komolyra fordult a kapcsolat, akkor kezdtem ezen rágódni, azóta mint valami örvény megyek egyre lejjebb.
Van valami tanácsa mit tehetnék, amivel megváltoztathatom a gondolkodásomat ezzel kapcsolatban?
Tényleg ennyire nagy krízis pár hónapnyi gyengébb, de kezelhető anyagi helyzet? Elképesztően fel tudom nagyítani a problémákat és nem tudom mivel tudnék segíteni magamon jelenleg.
Válaszát előre is köszönöm

Tisztelt pszihologus úr /hölgy!! 11 éve vagyok férjnél a házasságból 4 közös gyermek született és én hoztam még 4 gyermeket az elöző házasságból! Sajnos már rég észre kellet volna vennem hogy a férjem alkoholista és ezzel most veszélybe került a házasságom !! Mikor részeg mindig én vagyok a rossz engem szid hogy féltékeny vagyok de van rá okom 7 évvel ezelőtt 2 hölgynek irt titokban hogy csak este tudnak beszelni mikor en alszom !! Mindig a volt felesegevel.es a a vot baratnojevel jon aki meghalt melette 16 evesen!! Nagyon sokat iszik minden napos !! Kerem segitsen