Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Kedves doktornő,
18 éves vagyok, és olyan problémával fordulnék önhöz, hogy van egy velem egy idős barátom, és neki van egy, nálunk kicsit idősebb, 23 éves unokanővére. Nagyon ragaszkodik hozzá, amivel nincs is baj, de a lány már viszonylag kicsi korától rossz hatással volt/van rá, mikor itthon van (Ausztriában dolgozik). Aggódom érte, mikor együtt vannak. Konkrét összetűzésünk nem volt a lánnyal (egy felém irányuló kényes beszólásától eltekintve), de korábban a mi kapcsolatunkban is őt helyezte a párom előtérbe, és habár mára már nincs így, az is szomorúsággal tölt el, ha találkoznak. Gondoltam féltékenységre is, de semelyik másik barátjánál (legyen akár lány, akár fiú) nem érzek semmi ilyesmit. Én csak nem igazán értem, hogy miért vannak ilyen erős érzéseim emiatt. Tudna esetleg ennyi alapján segíteni?
Előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Talán jobban megérti az érzéseit, ha megbeszéli őket a barátjával. Mondja el Neki, mit érez, talán Neki konkrétabban meg tudja fogalmazni és így megnyugtató választ kap Tőle.
Remélem, sikerül,
Tisztelt Habis Melinda!
Nagyon köszönöm válaszát! (2017.04.03. 14:42) Elgondolkodtam azokon a kérdéseken, amelyeket felvetett a helyzettel kapcsolatban. Igyekszem nagyon sokat és őszintén beszélgetni a gyerekkel. Ő most haragszik a páromra,mert “elvett” engem tőle,és azt szeretné, hogy visszamenjek és minden legyen úgy mint régen. Elmagyaráztam neki -nem is egyszer- hogy nem vett el,hiszen itt vagyok napi szinten,törődöm veled,intézem az ügyeidet,lesem minden kívánságod. Azt ne kívánja,hogy visszamenjek,mert én nem szeretnék úgy élni mint régen. Elmeséltem neki,hogy én most boldog vagyok,szeretnek és szeretném ha látná,hogy így is lehet élni,szépen,nyugalomban,megértésben. A párom is nagyon szeretné ha jönne a gyerek,látja,hogy ez engem mennyire kikészít és sokszor magát okolja ezért a kialakult helyzetért. Azt mondja értessem meg a gyerekkel,hogy nem az apja akar lenni, hanem a barátja akivel mindent megbeszélhet és én tudom, hogy ez tényleg így is lenne. A gyerekemnek soha nem volt jó a kapcsolata az apjával. Nagyon keveset voltak együtt,soha nem beszélgettek,soha nem volt apa-fiú program,ezért volt döbbenet,hogy vele maradt. A helyzet most sem változott,már többször mondta,hogy utálja az apját. Az apja ideges,türelmetlen,keveset van otthon,nem lehet vele semmit megbeszélni. Egy dolog ami tetszik neki a pénz, hiszen az apja ezzel kompenzál,de szerintem érzi azt a gyerek,hogy ez nem minden,a pénz nem boldogít. Anyagi biztonsága nálunk is meglenne.
Megértjük Őt,párom is,én is,nehéz korban van,felborult az élete. Azt szeretném vele megértetni-már mondtam neki-hogy én csak jót akarok neki,jobb lenne az élete,ha elfogadná ezt a helyzetet. Erre sajnos mindig az a válasz,hogy soha,és nem is fogja ezt nekem megbocsájtani soha.
Várom a véleményét! Köszönettel: Ildikó
Kedves Ildikó!
Örülök, hogy sikerült hasznos szempontokat adnom a helyzet átgondolásához.
Utóbbi levele kapcsán azt gondolom, hogy a fiának roppant fájdalmas lehet az, hogy az apjával nincsen kielégítő kapcsolata. Talán nem is tudna mire vélni, elfogadni, hogy az Ön párja finomabb eszközökkel próbál közeledni hozzá. (Ráadásul neki nem rá, hanem az apjára lenne szüksége, aki azonban nem elérhető, anyagi javakkal próbálja ellensúlyozni a törődés hiányát.) Valószínűleg a válásuk is fáj még neki. Ráadásul ebben a korban más, egyéb nehézséggel is szembe kell néznie, a kamaszodás sok új kihívás elé állítja, ahogy célzott is rá a levelében. A helyzet elfogadása egy komoly érzelmi munka eredménye, melyet nem szabad – nem is lehet – erőltetni. Fel lehet azonban ajánlani neki a lehetőséget, hogy pszichológustól kérjen segítséget ehhez a gyászmunkához (nem tévedés, neki egy gyászmunka lezárni a korábbi életét, akkor is, ha az nem volt a számára sem). Az erőltetéssel csak azt éri el, hogy falakba fog ütközni, Önön csapódik majd le az apja iránt érzett – kimondatlan, komondhatatlan haragja.
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves doktornő!
19 éves fiú vagyok, úgy gondolom pornó függő vagyok. Egyszerűen képtelen vagyok ellenállni a pornónak, és már képtelen vagyok úgy kiverni, hogy nem nézek közben pornót. És nem is azért mert másképp nem lenne jó, mert sokszor vagyok nagyon felizgulva, de mindig elcsábít a gondolat, hogy emellett pornót is nézhetnék.
Leszeretnék szokni, kérem adjon tanácsokat! Miként csökkentsem az adagot, miket alkalmazzak annak érdekében, hogy sikerüljön leszokni?
Esetleg megoldás lenne az, ha határt szabnék magamnak: 1. alkalommal max 2 videó, kövinél 1, utána 5 kép, utána 2 s utána semmi, stb.
Kérem szépen segítsen!
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon jó, hogy észre vette, hogy a pornónézés ilyen nagy hatással van Önre, irányítja a viselkedését. Fontos volna átgondolni, milyen más örömforrások vannak az életében. Milyenek a kapcsolatai, van-e párkapcsolata. Amennyiben az életének többi területével elégedett, az Ön által leírt praktikák segíthetnek megszabadulni ettől a függőségtől.
Üdvözlettel:
Habis MelindaSzép napot kedves Melinda!
A kérdésem lényege a férfi pszihológia,gondolkodás.Van egy 7 éves kapcsolatom.A volt házasságom alatt kezdődött.2,5 hónapja viszont külön vagyunk a férjemtől.Válunk.A barátom,akivel tart ez a 7 éves kapcsolat igen csak megváltozott az utobbi időbe.Nem tudom,hogy csak a saját célja elérése miatt vagy amit szeretnék hinni..miattam.Ő is családban él van egy élettársa 9 éve és egy 5 éves fia..Levelekben,telefonon,és személyesen is azt hangoztatja hogy milyen jó velem…meg hasonló bla-bla.Régebben ritkán kommunikáltunk,2-3 hét,esetleg egy hónap.Most pár hete napi szinten és ez mind pozitív kommunikálás.Viszont közben elmondta nekem,hogy van egy számomra furcsa vágya.Nem tudom ezt a dolgot hova tenni.Nem tudom,hogy hadználna e a kapcsolatunknak vagy sem.De elötte még tudnija kell,hogy mindig azt hangoztatta nekem,hogy ne váljak el mert akkor találok egy férfit magam mellé és akkor őt dobom.Ezt nem szeretné.Viszont most válok.Nos a vágya az,hogy szeretne engem együtt látni esetlegy együtt lenni egyszerre velem és az élettársával.Azt mondta ez már évek óta foglalkoztatja.Ez viszont kockázatos játék.Többször is közel álltunk a lebukáshoz de folytattuk a kapcsolatot.Most sem érdekli a lebukás gondolata,úgy érzi ez kizárt.A hölggyel viszont ismerjük egymást.A kérdés amire választ szeretnék az az,hogy hogyan és miért juthatott eszébe ez a dolog.Egy ismerősöm azt mondta,mindkettőnkhöz kötődik.Nem értem a férfi logikát.Ebben szeretném a tanácsod kérni.Mi történhet ha nemet mondok és mi ha igent?Mi lehet a célja ezzel a dologgal és vajon ez miatt ilyen intenzív e.
Köszönettel:Éva
Kedves Éva!
Levele alapján azt gondolom, hogy amit ez a férfi szeretne Öntől, az nem “férfidolog”, hanem egy bizarr kívánság. Ha jól értem, szexuálisan szeretne egyszerre együtt lenni Önnel és az élettársával is. Tehát a kapcsolatuk mindenképpen kiderülne, ha erre sort kerülne, és akkor döntési helyzetbe kerülne a párja. Ahogy Ön is írta, eleve kötődési problémára utal (ez azt jelenti, hogy egyikőjükhöz sem tud egészséges módon kötődni), hogy képtelen a lezárásra, egy személy melletti elköteleződésre. Önnek milyen érzés ez? Hogy mindig van egy másik nő is Ön mellett? Visszafelé azonban ez nem működik, hiszen szeretné Önt birtokolni a férfi, de nem akar semmi komolyat Öntől? A kapcsolattal járó jó dolgokra igent most, de a nehézségeket nem kéri.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Doktornő!
Feleségem 1994-ben elhunyt, én akkor 42 éves voltam. ’98-ig egyedül éltem, ekkor megismerkedtem jelenlegi élettársammal, akivel 1999 vége óta együtt élünk.
Normális-e az, hogy szexuális fantáziáimban rendszeresen a mai napig boldogult feleségem jön elő?
Előre is köszönöm válaszát.
Tisztelettel: György
Kedves György!
Köszönjük, hogy megtisztelt minket bizalmával és megosztotta velünk problémáját!
Levele alapján azt gondolom, hogy az, álmodik még a volt feleségével azt jelezheti, hogy kötődik még hozzá, vagy valamilyen szempontból jobbnak találta a házasságát az élettársi kapcsolatánál. A mostani párkapcsolata milyen? A szexuális életüket hogyan éli meg? Mennyire kielégítő ez az Ön számára? A házasságában milyen volt?
Üdvözlettel:
Habis Melindaéve élek németországban,a fiamhoz jöttem ki. Megismerkedtem frissen megözvegyült párommal,beleszerettem,hozzáköltöztem,összeházasodtunk. R´wszemröl igazi nagy szerelem Volt. Ahogy telet az idö,rájöttem,rengeteget füllent. Ha szembesitettem vele,én voltam az extrém,mert szerinte mindenki hazudik,ez a normális. Rengeteg alkalommal érzem,nem is vesz tudomást rólam,kßerek töle valmi apróságot,pl. szeretném ha nem éjfélig ülne a számitóge´p mellett. Megígéri,és hajnal egyig ül ott. Soha semmit nem csinál otthon,nagyon ritkán csinálunk valamit együtt,amit én sokszor nehezményezek. Semmi Sem érdekli a képszerkesztésen hobbiján kivül. Teljes mértékben maximálisan kiszolgálom,de amit én szeretnék,elvétve teljesül. Már az intim együttlétket szinte kerülöm emiatt,olyan sokszor átvert. Már nem bizom benne,oly sokat mellözött. DSzerinte én vagyok különös, ö egész éltében igy élt. Fáj,hogy gyakran ugy érzem,neem lehetek önmagam,meg vagyok kötve vele kapcsolatban. Nem megy sehova,nincs egyetlen egy ismeröse,barátj, csak a Computer,aminek mindent és mindenkit alárendel. Félek, el fogok menni töle. olyan,mintha csak eszköz lennék hogy élhessen a hobbijának,és én kiszolgáljam mindenben. nem bánt, de szinte soha Sem öszinte. Kérem segitsen! Köszönettel. Murzsa Zsuzsanna
Kedves Kérdező! Köszönjük, hogy megtisztelt bizalmával minket! Ha jól értem, akkor csalódott a férjében, mert a hobbiját előnyben részesíti Önnel szemben is, s nem törődik a kapcsolatuk minőségével. Bennem felmerül a gyanú, hogy ez a viselkedés nem új keletű a férje részéről. Szokta-e őt arról kérdezni, hogy az előző kapcsolatában ő hogyan viselkedett? Vajon akkor is ugyanezek a dolgok történtek, csak az akkori felesége ezt nem tette szóvá? Amikor Ön még szerelmes volt, akkor voltak más programok, illetve akkor kevesebbet füllentett a volt párja? Leveléből kitűnik számomra, hogy Ön nem elégedett a mostani kapcsolatával. Amikor szóba hozta/hozza ezt, hajlandó-e valamilyen kompromisszumra a párja? Amennyiben nem változik az érzése, érdemes lenne párterápiára járniuk (ha mindketten szeretnék megmenteni a kapcsolatot), akár az itteni kollégák közül is vállalnák (néhányan dolgoznak ezzel a módszerrel közülünk). Egy kapcsolatért mindkét félnek meg kell dolgoznia, nem elég, ha csak az egyik fél tesz bele energiát. Üdvözlettel
Szabó LiliSzép napot kedves szakértő!
A kérdésem lényege a férfi pszihológia,gondolkodás.Van egy 7 éves kapcsolatom.A volt házasságom alatt kezdődött.2,5 hónapja viszont külön vagyunk a férjemtől.Válunk.A barátom,akivel tart ez a 7 éves kapcsolat igen csak megváltozott az utobbi időbe.Nem tudom,hogy csak a saját célja elérése miatt vagy amit szeretnék hinni..miattam.Ő is családban él van egy élettársa 9 éve és egy 5 éves fia..Levelekben,telefonon,és személyesen is azt hangoztatja hogy milyen jó velem…meg hasonló bla-bla.Régebben ritkán kommunikáltunk,2-3 hét,esetleg egy hónap.Most pár hete napi szinten és ez mind pozitív kommunikálás.Viszont közben elmondta nekem,hogy van egy számomra furcsa vágya.Nem tudom ezt a dolgot hova tenni.Nem tudom,hogy hadználna e a kapcsolatunknak vagy sem.De elötte még tudnija kell,hogy mindig azt hangoztatta nekem,hogy ne váljak el mert akkor találok egy férfit magam mellé és akkor őt dobom.Ezt nem szeretné.Viszont most válok.Nos a vágya az,hogy szeretne engem együtt látni esetlegy együtt lenni egyszerre velem és az élettársával.Azt mondta ez már évek óta foglalkoztatja.Ez viszont kockázatos játék.Többször is közel álltunk a lebukáshoz de folytattuk a kapcsolatot.Most sem érdekli a lebukás gondolata,úgy érzi ez kizárt.A hölggyel viszont ismerjük egymást.A kérdés amire választ szeretnék az az,hogy hogyan és miért juthatott eszébe ez a dolog.Egy ismerősöm azt mondta,mindkettőnkhöz kötődik.Nem értem a férfi logikát.Ebben szeretném a tanácsod kérni.Mi történhet ha nemet mondok és mi ha igent?Mi lehet a célja ezzel a dologgal és vajon ez miatt ilyen intenzív e.
Köszönettel:Éva
Kedves Éva, Köszönjük a kérdését! A leírt vágya alapján a barátjának úgy gondolom, hogy ő a jelenlegi párjához is kötődik, szexuálisan ő is vonzhatja, ha hármasban kívánja az együttlétet. A barátjának kellene elgondolkodnia, hogy az ő életében hogyan fér el két nő? Kihez miért kötődik? Mit érez ő a nők iránt (a szexuális vágynál többet)? Egyszerre egy nővel meg tudna-e elégedni egy kapcsolatban? Önnel miért van, vajon a kaland miatt, színesebb így az élete? Hogyan fogadná az ő felesége ha elmondaná neki a férje ezt a vágyát? Arról nem ír Ön, hogy Önben ezek a barátja által leírt vágyak milyen érzéseket hoztak, Ön belemenne egy ilyen helyzetbe? Ennek a helyzetnek a létrejöttéhez 3 ember kell, a kérdés az, hogy amennyiben ez megvalósul fog-e sérülni valaki lelkileg. Ez a lehetőség felvillanyozhatta a barátját, hogy intenzívebben jelentkezik. Vajon ha ez az élmény beteljesülne számára, akkor mi lenne számára a következő vágy (vajon még több résztvevő)? Üdvözlettel
Szabó LiliKedves Doktornő!
A problémám a következő. A párommal 8 éve élek( lezbikus kapcsolatban), sajnos Ő pánikbeteg( most tünentmentes) és bipoláris depressziós. Közel egy hónapja teljesen megváltozott, megvont tőlem minden érzelmet, nem tud megérinteni, nem néz a szemembe, csak tudomásul veszi.Érzelmi falat emelt fel közénk. Ami persze nagyon megvisel, mivel lekileg már eléggé fel vagyok őrőlve. Azt mondja nagyon szeret ez nem változott, csak ilyenje van. Kétszer éltünk már meg hasonlót, ami rövidebb ideig tartott. Érzelmi sokkhatás, egy szakítás és súlyos betegségem (kórházi műtét )rázta fel ebből az állapotból. Nem természetes viselkedésről van szó, próbálom rávenni, hogy mennyünk el a pszihiáteréhez, kevés sikerrel. Szeretnék segíteni rajta, rajtunk. Mániás tünetekből is előjött egy két tünet, eljárkál, keveset pihen. Felszínes barátságokban van benne. Van rá esély, hogy ez elmúlik, ez is a bipoláris miatt van?
Köszönöm a válaszát,
Ági
Kedves Ágnes, Köszönjük kérdését! A leírt viselkedés alapján valószínűsíthető, hogy a gyógyszereit kellene pszichiáterrel beállítani. A bipoláris depresszióban mindig az adott szakaszhoz kell a gyógyszereket beállítani, azaz többször van gyógyszer-átállítás. Enélkül elhúzódhat a viselkedéses probléma, s több tünet előjöhet. Mindenképpen azt javaslom, hogy próbálja meg meggyőzni, hogy menjen el pszichiáterhez. Üdvözlettel
Szabó LiliKedves Szabó lili Doktornö! Válaszolok néhány kérdésére. Igen utólag megtudtam,világ éltében igy élt,elözö házasságában is a férjem. A feleség bálványozta,példaképének tekintett az ö elmondása szerint. Semmi Sem köti le a számitógéopen kivül,mindent alárendel neki. Számtalanszor beszéltünk erröl, megigérte hogy változtat, egyszer sikerül,de másnapra feledésbe merül minden. Hétvégén velem van 1 órát,azután 16 órát,éjszakába menöen a hobbijánk él. Amugy nagyon kedves ember,sohasem bánt szoval,vagy tettel, de a viselkedésével,mellözésével állandoan. Igen,nagyon csalodott vagyok. Talán visszél a helyzete´vel,hogy nem tudnék jobb helyre menni. Nekem több a szenvedés,mint az öröm ebben a kapcsolatban,pedig éltem nagy szerelme Volt. Vele kelek hajnalban,elkészitem a reggelijét,irakom a ruháját,feltöltöm a telefonját,stb. ezzel szemben ha ö szabadságon van otthon,én esetleg nagyon betegen is elmegyek dolgozni,alig várja hogy megjöjjek és kiszolgáljam. semmiben Sem segit akkor Sem. ö azt mondja,soha Sem szol nelkem semmiért,akkor én miért bántom öt? Köszönettel Murzsa Zsuzsanna
Kedves Zsuzsa, Ha jól értem, akkor a férje mindig is így élt, hogy a hobbiját tekintette elsődlegesnek, az érdekli, s mindig is igényelte a kiszolgálást. Az intellektusával gondolom nem lehet probléma, inkább azzal, hogy nehezen alkalmazkodik s nincs tekintettel másokra, azaz nem tud a másik érzésébe belegondolni. Arra kérem, hogy picit nézzen utána az interneten az Asperger szindrómának, hogy esetleg, mennyire jellemző lehet ez a probléma a férjére, ez csak egy gondolat az én részemről, a diagnózist csak személyes vizsgálat során lehetne felállítani. Üdvözlettel
Szabó LiliKedves Pszichologus !
Olyan kérdéssel , problémával fordulok Önhöz, hogy biszexuálisnak érzem magam.
Nem tudom hogy alakult ki bennem ez a fajta vonzodas. Gyerekkorra visszavezethető -e?
Ki lehet -e belöle ” gyógyulni” ?
Kedves Kérdező!
Köszönjük bizalmát!
Levele alapján nehéz lenne eldönteni, mi állhat a biszexuális vonzódása hátterében, ha úgy gondolja, hogy gyermekkori traumái lehetnek, akkor érdemes volna ezirányban egy pszichológiai (interjú és teszt) vizsgálatot végezni. Azt érzem soraiból, hogy Ön szégyelli a szexuális orientációját. Mi lehet emögött? A családja, környezete mennyire támogató? Kiemelném, hogy ez nem egy betegség, nem gondolom, hogy ki kellene gyógyulni belőle.
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves Doktornő!
a barátommal egy ieje már együtt vagyunk aztán most ő is meg én is tanulok és szokottt segítenni a szemszédjának ebbe a jó időben meg sokkal több van és ezért félek h szakitani akar velem és nem fogja fel ő h nem akarok senkit csk őt és én mást már nem fgok szeretni csak őt hiába magyarázom bebezsélte magának h nem akarja h szenvedjek amiatt h nem jön a munka miatt nem tud jönni és 45km a távolság misináljaak elvesziteni nem akarom félek atttól ha elveszitem nem leszek képesek ujra mosolyogni meg sem és nekem ő jelenti az életem nagyon fontos szeretem nagyon
Kedves Kérdező!
Köszönjük, hogy megtisztel bizalmával!
Nagyon szeretheti Őt! Ha a barátjának is ilyen erősek az érzelmei, kibírják ezt az átmeneti időszakot.
Az, hogy Maga vár Rá, az a Maga döntése, nem az övé. Miért akarja Magát ennyire kímélni?
A legjobbakat kívánom!
Kedves Doktornő!
Életem során minden közösségben van valaki, aki lehúz.
Most éppen egy képzésen pocskondiázta nyilvánosan a munkámat egy csoporttársam. A csoportvezető s a csoport szerint mindenki kap építő kritikát. Csakhogy az én munkámra azt mondta egy csoporttársam, hogy “szart se ér” Ez építő? És huzamos ideig bántó módon viselkedett velem, a csoport meg hallgatta és nem szólt. A munkám elfogadásra került. Érzem, hogy a személyemnek szólt ez a viselkedés, nem a munkámnak. Mi az oka, hogy mindenhol kakukktojás vagyok és “megtalál” valaki, bárhogy igyekszem is? És hogy nem értenek meg? A közvetlen környezetemmel egy nyelven beszélek. akkor mi a gond velem?
Kedves Andrea, Köszönjük, hogy megtisztelt bizalmával minket! A munkatársai viselkedése, kommunikációja miatt frusztrált Ön, ha jól értem, s nekik nem az Ön munkájával, hanem a személyével van a probléma. Milyen gyakran kerül konfliktusba a munkatársaival? Milyen szituációkban történik a konfliktus? Hogyan reagál Ön a munkatársaira és ők Önre? Hogyan kommunikálnak egymással? A munkahelyén van lehetőség munka- és szervezet szakpszichológus vagy tréner vagy mediátor segítségét igénybe venni? Ilyen esetekben ezek a személyek szoktak segítséged adni, akár egyéni, akár csoportos foglalkozás keretében. Amennyiben nem lehet igénybe venni, azt javaslom, hogy olvasson asszertív kommunikáció témakörében könyveket, vagy esetleg érdemes lenne asszertív kommunikációs tréningre eljárni, ahol megtanulhatja, hogy hogyan képviselje saját érzéseit másokkal szemben a munkahelyen úgy, hogy a másik fél ne támadásnak vegye. Amennyiben minden igyekezete ellenére is akadnak konfliktusai érdemes lenne szakemberrel átbeszélni a problémákat (akár az itteni munkacsoportból). Sok sikert kívánok! Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdvözletem !
Röviden tömören egy 4 éves kapcsolatom ért véget 5 hónapja, mivel a úgy döntött a barátnőm hogy nem ad esélyt már ennek és nem szerelemmel szeret hanem csak szeret. A kapcsolatban voltak kisebb viharok, ennek én is az oka voltam mivel néha kicsit hirtelen voltam, ellenben mindent megtettem érte ami tőlem tellett. Miden nap keltem vele reggel vittem munkába, a saját dolgaimat úgy intéztem, hogy minden nap tudjak érte menni, közös programokat szerveztem, de sok alkalommal ez kevés volt neki. Véget ért jelenleg is egy településen lakunk és sokat gondolok rá. Januárban elkezdtem ismerkedni egy másik lánnyal akivel jól alakult minden, próbáltam a lehető legkedvesebb és figyelmesebb lenni. Miden igyekezetem ellenére azonban, ő is azt mondta, hogy nem tudja ezt viszonozni. Kicsit sok ez a pár pofon nekem, ennyi idő alatt, és hiányzik az exem akivel együtt voltam 4 évig de az a lány is akivel csak 2 hónapig ismerkedtem. Nem tudom magamban hova tenni ezeket a dolgokat, hogy mit miért csináltam, hogy valóban elfelejtettem már életem szerelmét. Csak egy dolgot tudok, hogy nem tudok mit kezdeni magammal egy csődtömegnek érzem magam.
Kedves Kérdező! Köszönjük bizalmát! Leírja, hogy sokat gondol a 4 éves kapcsolatára és a 2 hónapos kapcsolatára. Ahogy ír ezekről a kapcsolatokról az a benyomásom, hogy Ön sokat adott, sok közös programot szervezett, a másik féllel való együttlét miatt a saját programjait a háttérbe szorította (minden nap hozta-vitte), ennek ellenére véget értek a kapcsolatai. Ezekben a kapcsolatokban hol volt Ön és hol voltak az Ön igényei? Mennyire voltak figyelmesek Önnel a párjai, mennyire akartak az Ön kedvében járni? Egy kapcsolatba mindkét félnek energiát kell beleadni, nem elég, ha csak az egyik fél igyekszik a kapcsolat megőrzésén. Olyan potenciális partnerekkel érdemes ismerkedni, akiknek a másik fél igényei is fontosak. Más típusú kapcsolatoknál (baráti, rokoni) is az a jellemző, hogy Ön ad bele több energiát? Azt javaslom, hogy olvasson párkapcsolattal kapcsolatban pszichológiai könyveket. Amennyiben a jövőben is problémák érik, javaslom szakemberrel konzultáljon (akár az itteni munkacsoportból). Sok sikert kívánok! Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Doktornő!
18 éves fiú vagyok. Sajnos a problémám elég összetett, mostanában folyton feszült vagyok, nem tudok boldog lenni, és úgy érzem kiesik a lábam alul az irányítás. Egyszer sírni tudnék, utána pár percre már nevetek, és boldog vagyok. Gondolom a szervezetem próbál védekezni és felvidítani.
Úgy gondolom egyenes úton haladok lefele a lejtőn és nem tudom mikor tudok kijönni a gödörből. A legerősebb osztályba vagyok, ahol a tanulásból áll minden, de én nem ez a fajta típus vagyok. Én humán beállítottságú vagyok és inkább pszichológia, filozófia érdekel, amiből semmit se tanulunk. Érzéseimtől vezérelve jöttem ide, utólag megbántam, de 11. végén nincs lehetőségem váltani. Erőm se lenne…
Elég jó jegyem vannak ahhoz képest, hogy alig tanulok, vagyis nem teljesítem amit kérnek, de magamhoz mérve mégis rengeteg. Ami nem érdekel azt képtelen vagyok megtanulni, feszültséget kelt bennem, és feleslegesen is érzem. Olyan dolgokat tanítanak a román oktatási rendszerben amelyeknek semmi haszna nincs az életemben, hacsak nem azon a szakon helyezkedem el, de még akkor is kérdéses…
A lényeg, hogy 30 emberből 20. tanuló vagyok, de ennek ellenére én nem vagyok boldog. Talán sikerült titkolnom, és bizonyos mértékig elfogadnom a helyzetet, és úgy tenni mintha nem érdekelne, de az igazság az hogy folyamatosan kudarcok érnek. Ha nem tanulok akkor is rossz jegyet kapok, de ha tanulok akkor sem tudom tökéletesen, és így is van legalább 8-10 ember aki jobban teljesít, és így se tudok sikerként tekinteni rá, főleg hogy tanáraim is többet várnak el osztályszinten. És ha még szinte tökéletes is amit csináltam, akkor is ott lesz még az a pár matekzseni aki mindenkit és mindent felülmúl.
Eddig ezeknek a dolgoknak nem is tulajdonítottam jelentőséget, de úgy érzem minden egyes alkalommal a tudatalattimban egy cseppel több lesz a pohárban, és emiatt vagyok egyre feszültebb, egyre idegesebb és egyre álfásultabb. Fáradt vagyok, nem alszok eleget – egész nap álmos vagyok, sokat fáj a fejem, de estére minden elmúlik – a napfénypontja esete van, amikor pihentebben érzem magam, boldog vagyok és elragad az internet. Függő lettem a későnfekvésre, ha fáradt is vagyok akkor se akarok lefeküdni mert 10-kor még koránnak tűnik, és később meg már annyira fáradt vagyok hogy nem akarok felkelni a gép elől.
Abban kérném önnek a segítségét, hogy ön szerint miként tudnék boldog lenni, és jobban koncentrálni a tanulásra, ha csak kudarcok érnek? Mégis miként lehetne úgy érvényesülni, hogy mások képtelenek megérteni és értékelni azt amit én nyujtok.
Úgy érzem az iskolai tanulás egyáltalán nem lényeges, hiszen én szinte mindenik osztálytársam felet állok szociális és egyéb az élethez szükséges dolgokban. Sokan azt nem tudják felfogni, hogy nem érdemes 3x-os árat fizetni valamiért ami 1 közelebb van, minthogy elmenne a másik üzletbe.
Nem tartom fontosnak, hogy minden hülyeséget megtanuljak, és elégedett vagyok önmagammal. Érzelmi intelligenciám is nagyon magas, és büszke is vagyok erre. Büszke vagyok arra is hogy ennyire talpraesett vagyok. De sajnos ez a sok elvárás, kudarc és negatív tapasztalatok a suliban kezdnek túl sok lenni nekem. Nem képes senki felfogni, hogy nem az a lényeg, hogy kémiából tudok-e, vagy nem az határozza meg hogy milyen ember vagy hogy most matekból hányasod van, ne adj isten tornán áttudod szökni a bakot.
Nagyon jól esett ezt leírni, és remélem ön is hasznos tanácsokkal tud állítani. Elnézést, hogy ilyen hosszú lett.
Üdvözlettel!
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy sosem késő változtatni. Ha nem megfelelő Önnek ez az iskola, akkor érdemes továbbgondolni az iskolaváltás lehetőségét. Amennyiben kellő önbizalma és belső stabilitása van, akkor akár az alkalmazkodás, akár pedig a változtatás mellett döntenek a családjával, ez nem fog gondot okozni Önnek. Ha Önmagával rendben van/lesz, a kudarcok és elvárások sem viselik meg annyira. A feszültsége viszont arra utal, hogy kellene még dolgoznia ezen. Mélyen egyetértek azzal a felvetésével, hogy nem csak a jegyek számítanak!
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves Szakértő!
29 éves nő vagyok, 5 éve vagyok párkapcsolatban. Ezelőtt nem is volt komoly kapcsolatom, mert mindig rosszfiúkat fogtam ki, akik nem tudtak igazán szeretni engem. A mostani párom viszont nagyon jó hozzám, mindent megtesz a kedvemért, ő a legjobb barátom, mindig meghallgat, bármilyen hangulatban vagyok, ő elfogad engem. Én embert szeretetből sohasem szerettem ennyire, mint őt. Hasonló az érdeklődési körünk rengeteg mindenben, mellette minden téren biztonságban érzem magam. A házasság ötletét én vetettem fel, és nemsoká házasodunk, én pedig egyre jobban túlstresszelem a dolgot, sztem azért (is) mert tudom hogy egy életre elkötelezem magam. Fél éve munkahelyet váltottam, és a csop.vezetőm már a legelső másodpercben megtetszett. Számomra nagyon vonzó az arca, a hangja, a modora. Kedvelem, bár őt nem lehet kiismerni, mert mindig új arcát mutatja, sohasem úgy reagál, ahogy várom. Neki is van párja, sosem próbált kikezdeni velem, de vannak jelek, hogy bejövök neki. Van egy feszültség közöttünk, így néha vitatkozunk, de utána meg barátkozunk tovább. Sokat gondolok rá. Közben meg gyűlölöm magam, hogy hogy lehetek ekkora dög. Soha nem tudnám bántani a párom, de engem az is bánt, hogy egyáltalán tetszik valaki. Vagy ez teljesen normális? Köszönöm a választ, XY
Kedves Kérdező! Köszönjük, hogy megtisztelt bizalmával minket! Többféle szerelem létezik, erről Alan Lee szociológus is ír (érdemes ennek utána néznie), s ahogy olvasom sorait, meggyőződésem, hogy Ön szereti nagyon a vőlegényét, hiszen most is őmiatta írt nekünk. Gyakran előfordul, hogy a párkapcsolat alatt is megtetszik az egyik félnek egy harmadik személy, ezért nem kell kétségbe esni. Ilyenkor érdemes elgondolkodni, hogy vajon miért keletkezhetett ez az érzés Önben, mi hiányzik a mostani kapcsolatából. Vajon elég izgalmat, szenvedélyt tud a jelenlegi kapcsolatába vinni? Hogyan lehetne még erősebb szintre fejleszteni a mostani kapcsolatát? A jelenlegi főnökével lehet szexuális vonzódást éreznek egymás iránt, e attól még nem biztos, hogy párkapcsolatban is jól együtt tudnának működni, hiszen ehhez több tényező szükséges. Azt javaslom, hogy beszéljen a vőlegényével arról, hogy hogyan lehetne még izgalmasabbá tenni a kapcsolatukat, neki milyen ötletei lennének. Sok sikert kívánok! Üdvözlettel:
Szabó Lili
