Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Tisztelt Doktornő!
Azzal a problémával fordulok Önhöz,hogy nem tudom lezárni a 16 éves kapcsolatomat.Én 33 éves nő vagyok, a párom 34 ffi.Egy éve már szakítottam vele,mert bár az ő állítása szerint mindent értem csinál,én mégsem vagyok boldog,mert azt igazából sosem mutatta ki,hogy szeret,csak tárgyakban,és hasonlókban nyilvánul meg.Szerintem ez inkább egyfajta beteges ragaszkodás és megszokás.Pár hónapig voltunk csak külön,aztán nem bírtam tovább,visszamentem hozzá,mert napi szinten fenyegetőzött öngyilkossággal,teljesen elhagyta magát,nem evett,nem érdekelte semmi,csak otthon ült és sírt.Most megint elköltöztem,mert sajnos még mindig úgy érzem,hogy ezt nincs értelme tovább halogatni,de ő ezt még mindig nem tudja elfogadni.Ugyanaz van,mint egy éve.Már dolgozni sem hajlandó bemenni,mert,ahogy mondja:minek,úgysincs így értelme az életének.Mindenki azt tanácsolja,hogy ne sajnáljam meg,felnőtt ember,nem vagyok a tulajdona,sem az édesanyja,de nem tudom,hogy tényleg csak ez a megoldás van e,hogy egyáltalán nem kommunikálok vele.Szeretem,de csak mint egy testvért,és nem akarom tönkretenni,és azt sem bírnám ki,ha kárt tenne magában,de nem akarok visszamenni.Tudna valami tanácsot adni,hogy mi a legjobb amit tehetnék ebben a helyzetben?Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Kérdező! köszönjük bizalmát! nagyon nehéz otthagyni valakit, aki öngyilkossággal fenyegetőzik. A párjának, ahogy leírja viselkedését, mindenképp segítségre van szüksége. A lakhely szerinti pszichiátriai rendelőben kellene jelentkeznie. Ön ezt ajánlja fel neki, akár azt is, hogy elkíséri, de aztán próbáljon leválni róla. A leválásban szívesen segít bármelyikünk. Felnőtt emberek esetén valóban nem reális, hogy másra hárítja az illető a felelősséget, pl. “miattad leszek öngyilkos”. Ő érzi úgy, hogy nem bírja el a magára maradással járó érzéseket, ebben kaphat segítséget. A felelősség viszont az övé, semmiképp nem az öné. Önnek abban van felelőssége, hogy a saját életét hogyan alakítja. Sok sikert kívánva:
Tisztelt holgyem! En azzal a problemaval fordulok onhoz, hogy van egy 31 eves ocsem aki nagyon bezarkozott. Nincsen senki baratja, baratnoje barmennyire is probalom elhivni en is valahova ki nem mozdul a hazbol. Pl a sarki kozertbe sem megy el vasarolni. Kiskoraban mindig ovatossagra volt intve mert volt egy kezdo leguti asztma betegsege de amit mara mar elnott. Az iskolaba is tul csendes volt az osztartarsai ezert is cikiztek. Atlagos fizikumu, semmi fizikai hibaja nincs. Inteligens egyetemet vegzett, de az utobbi 4-5 evbe nem volt munkahelye es nagyon magaba fordult, senkinel nem komunikal. Mindenben csak a negativat, rosszat latja, minden sikertelensegeert a szuleit hibaztatja, nagyon makacs es lusta is. Barmennyire is beszelek hozza, meg a szulok is csak elfordul es elvonul a szobajaba, es semmi visszavalasz. Segitseget kernek, hogy mit tegyunk, hol is kezdjuk el. Regen, tobb evvel ezelott volt mar pszichologusnal de most nem akar menni.
Mihamarabbi valaszat varva segitseget elore is koszonom.
Kedves Kérdező! Ha 4-5 éve nem volt munkahelye, és nincs kapcsolata senkivel, mindenképp javaslom pszichiátriai szakrendelő felkeresését. A lakhelyükhöz legközelebbi az illetékes.
Jó napot a helyes írási probléma miatt előrre is elnézést kérek.Van egy barátnöm akivel tavaly ismerkedtem meg egy esküvőn van két kisfia kb 200 kilóméter van köztünk eddig a kapcsolatunk tökéletesen müködött rendszeres volt a kommunikáció köztünk,sok csalódás ért már mindkettönket én személy szerint tavaly birtam lezárni a multban lévö csalódást amikor a mostani barátnőmet megismertem,a barátnőmnek tavaly márciusban ért véget egy hároméves kapcsolata amiben megalázták,és megcsalták mi juniusban ismerkedtünk meg kb szeptemberben jöttünk össze tul sokat beszélt az exéröl arrol hogy minden problémájának az okozója az exe gyülölködve és bosszúéhesen beszélt rolla én eddig próbáltam türelmes és megértő lenni vele tanácsot adni neki megértetni vele hogy a bosszúvágyával csak mérgezi magát,de a lényeg az hogy az utóbbi két hónapban szinte eggyáltalán nemakar velem beszélni mindég az a kifogása hogy nincs ideje kétszer felajánlottam neki hogy szakitsunk de azt nemakarja de beszélni se akar velem és nemtudom hova tenni és kezdek kimerülni sokszor enni nembirok annyira kivagyok miatta szerdátol kezdve három hónapig nemfogok birni jelentkezni neki nemlessz lehetőségem mondtam is neki hogy ez jólfog jönni legalább nyugodtan lessz ideje átgondolni a dolgokat erre semmit nem reagált.szerintem az a probléma hogy még nemtette tul magát az exén nemzárta le teljesen a multjukat.az exével sürün találkoznak mivel a határ rendészetnél dolgoznak.a kérdésem az lenne hogy én mit tehetek?
Kedves Kérdező!
Sajnos Lili jelenleg szabadságon van, ezért én válaszolok Önnek. Remélem ezt is hasznosnak találja majd.
Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon nehéz lehet Önnek, hiszen kötődik ehhez a nőhöz, aki azonban valószínűleg még nem zárta le a múltat. Ez azonban sürgős és fontos lenne, a kapcsolatuk és a barátnője két gyermeke miatt is. Fontos volna tehát, hogy Ő végig gondolja múltjában történteket, a bosszúvágyban és a harag elengedésében való megtámogatás azonban szakember feladata, nem az új partneré. Ön hiába szeretné a gyászában, a lezárásában segíteni neki, ez a szép gesztus könnyen a kapcsolatuk végét jelentheti. Mit mondott Önnek ez a hölgy, miért nem szeretne beszélni Önnel? Valóban ennyire nincsen ideje? Milyen érzelmeket táplál Ön iránt?
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Doktornő!
Avval a problémával fordulok önhöz,hogy két és fél éve hazasodtam meg 22 éves párommal és egy ideje a volt ex barátnőm jár a fejembe. Állandóan az adatlapját és képeit nézegetem. Ilyenkor ugy erzem mintha lelkileg kielégültem volna. Az exem olyan típusu nő akiben dúl a vágy és az érzêseit nem nagyon tudja kontrolálni. Átéltünk nagyon sokmindent. Én viszont eldobtam mint egy rongyot amire már így pár év elteltével bánok. Szerintem a lelke mélyén még kötődünk ,viszont ő is kapcsolatban van. Nem tudom mit tegyek.. Rugjak fel egy friss hazasságot,(nincs gyermek) vagy probaljam magam tul tenni ezen. Ugy erzem hogyha ő nem is kezdené ujra akkor is tennem kell valamit ,mert ugy erzem ez a hazassag mintha megfolytana. A válaszát előre is köszönöm Doktornő.
Kedves Kérdező!
Sajnos Lili jelenleg szabadságon van, ezért én válaszolok Önnek. Remélem ezt is hasznosnak találja majd.
Levele alapján azt gondolom, hogy mielőtt bármilyen (visszavonhatatlan) döntést meghozna, fontos volna átgondolni, alaposabban körbejárni az Önben kavargó érzelmeket. Mi fogja meg Önt ennyire az exében? Kire, miben hasonlít az Ön szerettei közül? Milyen volt a kapcsolatuk? Mitől ment tönkre? Melyiküknek milyen része volt ebben? Miből érzi azt, hogy Ő is viszonozza az Ön rokonszenvét? A házassága egyébként milyen? A fenti kérdéseket (és még sok másikat, melyeket hely hiányában most nem írtam le) sokkal könnyebb szakember segítségével végiggondolni és megválaszolni. Ha igényli, ehhez szívesen ajánlom munkacsoportunk bármely tagját.
Üdvözlettel:
Habis MelindaHello
Maganyosnak erzem magam nincs semmi boldogsag az eletemben. A szuleimmel elek, de nem valami jo a kapcsolatom veluk. Mit tegyek amitol boldogaboldogabb legyek?
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna körbejárni, milyen a szüleivel való kapcsolata, hogy kiderüljön, lehet-e rajta változtatni, ezt az Ön számára is kielégítőbbé, kellemesebbé tenni. Ezután jöhet az, hogy örömforrásokat keressen a saját életében. Olyan dolgokat, melyeket szívesen csinál és amelyeknek értelmét látja, célokat tűzzön ki maga elé. Akár kortársakkal, vagy ellenkező nemű egyénekkel kapcsolatot kezdeményezzen, ha igényli.
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves Doktornő!
Tavaly költöztem ki Ausztriába ,mert itt szeretnék egyetemre járni ,félévet jártam nyelviskolába és utána sikeresen letettem a nyelvvizsgát. Többször jelentkeztem munkahelyekre és gyakran azzal az indokkal küldtek el ,hogy nem volt még elég jó a német nyelvtudásom. Mostmár azzal nincs probléma. Olyan helyekről küldtek el ,mint pl a McDonald’s egy hónap után ,utána volt több rövidebb munkám de egyik sem tartott tovább másfél hónapnál. Azt mondták ,hogy viszonylag nehezen tanulok be az új környezetben és gyakran kell kontrollálni a munkámat, mire pedig belejövök és szerzek sikerélményeket addigra újra elküldenek. Még nem szeretnék professzionális karriert építeni ,hanem az egyetem mellé egy kisegítő jövedelemforrást találni ,hogy finanszírozni tudjam a saját létfenntartásomat. Mit tudna ajánlani ennek a problémának a kezelésére?
Előre is köszönöm válaszát!
Kedves Kérdező!
Sajnos Lili jelenleg szabadságon van, ezért én válaszolok Önnek. Remélem ezt is hasznosnak találja majd.
Levele alapján nem vagyok benne biztos, hogy jól értem, hogy mi okoz problémát Önnek a betanulásban. Azért küldték el, mert lassan fejlődik? Vagy mit mondtak Önnek, mi a gondjuk a munkájával? Nehezen tud koncentrálni? A stresszt hogyan kezeli? Egy új ország, új emberek, más szokások… nem könnyű ennyi változást egyszerre kezelni!
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Doktornő kihez kel fordulni segítségért ha a fiam már nagykorú és nem akar a drog hatása alól kigyogyulni de a család már nem tudja nézni ahogy ö tönkre megy mint agyilag mint testileg kérem szíves segitségét
Kedves Kérdező!
Sajnos Lili jelenleg szabadságon van, ezért most én válaszolok Önnek. Remélem ezt is hasznosnak találja majd!
Legelőször a háziorvosuk felkeresését javaslom, Neki tisztában kell lennie a lakóhelyükön fellelhető lehetőségekkel kapcsolatban.
Sok sikert kívánok Önöknek!
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves Lili!
Egy számomra nagyon értékes párkapcsolatnak lett sajnos megint vége lassan két hete. A szakítás előtti héten még nagyon szerelmeskedtünk sajnos valamin felhúztam magam eljutottunk a szakítás közeli hangulathoz majd mondtam , hogy meggondoltam magam és inkább beszéljük meg és elnézést kértem arra hivatkozva , hogy ez a kapcsolat sokkal többet érdemel annál mint , hogy ezt a problémát ne oldjuk meg. A kapcsolatunkban minden rendben volt szinte sohasem volt nagy vita vagy nézeteltérés mindig ő volt a bújósabb nagyon szerettük egymást mindig úgy tűnt. Egyetlen hiba volt amit hibának neveznék az pedig az , hogy ő néha nem látja át a dolgokat valahogy mindig bekattan valami és ahelyett hogy megoldanánk a problémát hátrál és azt mondja hogy szerinte nem működik tovább. Ez már megtörtént egyszer majd megjelentem az életébe újra szándékosan nem tolakodó magatartással és rögtön kellettem ment a sírás , hogy nagyon sajnálja, hogy így belerondított. A helyzet nagyon szomorú mert megint egy ugyan ilyenbe érzem magam. Azt mondta most nem érzi teljes szívéből ezért kell szakítani én viszont úgy éreztem , hogy nem a jó dolgokra koncentrál volt egy nézeteltérés és hirtelen elsötétedett benne minden. 2,5 évig voltunk együtt. ő 17 éves én 19. Lehet, hogy a középiskolás légkör rájátszik a céltalanságára. De érzem, hogy ez nem ő. Sajnos valahogy nem áll össze a kép a fejemben , hogy egyik hétvégén még nevetünk szeretjük egymást a másikon meg már olyanok vagyunk mintha nem is tudnánk milyen nagy szerelemben vagyunk. Szeretem ezt a lányt és úgy érzem mi teljesen összetartozunk hiszen nem csak szerelmesek de nagyon jó barátok is voltunk. Sokszor előjött neki az a probléma , hogy keresi önmagát. Ennek következménye sokszor az volt hogy rám nem jutott idő. Aztán néha megértette egy két szép emléknek köszönhetően , hogy önmagát igazán velem találhatja meg. Biztosan szeretett a szakítás napján is nagyon és nagyon vonzónak is talál mai napig. Viszont a tervem az , hogy inkognitóba vagyok előtte még két hétig hátha szükség van erre , hogy ne lásson aztán majd elhívom egy találkára. A szakítás óta vannak számomra érthetetlen jelek. Például: Az egyik közösségi oldalon már 2 új fotót is töltött fel ami rá abszolút nem jellemző 1 héten belül meg főleg mind a kettőn mosolyog ami kicsit nem őszinte mosolynak tűnik. Ez előtt nagyon nagyon ritkán került fel új fotó róla. A következő jel , hogy mindig elérhető a közösségi oldalakon korábban meg mindig csinált valamit de mostanában mindig elérhető. Az utolsó jel , hogy a tőlem kapott dolgai még mindig ugyan ott vannak a szobájában…Pedig egyértelmű emlékeket hordoznak. Kérem segítsen nem tudom mi történhet a fejében szeretnék segíteni de most nem tudok. Egyszer már visszaráztam a rendes kerékvágásba pusztán azzal , hogy lehetőséget kapott hogy velem legyen és ennyi elég volt. Fáj nekem , hogy megint ez a helyzet. Hiányozhatok neki? Ha igen akkor mikor fog keresni? Jól sejtem , hogy csak nem lát ki a maga által generált burokból ezért tud most úgy viselkedni ami igazából nem ő? A jelek jelenhetnek valamit? Mire számítsak? Legyek türelemmel felé elvégre annyira szeretett mindig és rengeteg jó emlék fűz hozzá? Kérem segítsen kétségbe vagyok esve én vagyok az első barátja és mindig hálás volt nekem , hogy létezem… Mi történik most mi a helyes ilyenkor?
Kedves Kérdező!
Sajnos Lili jelenleg szabadságon van, ezért most én válaszolok Önnek. Remélem ezt is hasznosnak találja majd!
Levele alapján azt gondolom, hogy bár valóban vannak jelek, hogy kötődik még Önhöz ez a lány, ez sajnos korántsem jelenti azt, hogy meg is fogja keresni Önt. Az, ahogyan működtetünk és lezárunk egy kapcsolatot elsősorban az otthonról hozott minták alapján történik. Tehát ha Neki nincs tapasztalata azzal, hogyan lehet bocsánatot kérni, kibékülni, akkor ezt képtelen lesz megtenni, bármennyire vágyna is erre, akármennyire szereti is Önt! Az, hogy ez az első szerelem az Ő életében és hogy jelenleg is keresi önmagát még bizonytalanabbá teszi ezt a helytzetet. Ezért én azt javasolnám, hogy ha Ön szereti, akkor ne várjon, hanem közeledjen felé. Ha a kapcsolatuk jól működik, sokat tudnak beszélni az érzésekről, akkor van rá esély, hogy megtanulja a lány, hogy egy konfliktushelyzet még nem a világ vége. Nem kell rögtön szakítani, ha valami nem tetszik, sőt, ha teszünk érte, a kapcsolatban is jobban érezhetjük magunkat!
Üdvözlettel:
Habis MelindaVan egy 5,5 eves kislanyom. Az apukajaval 2 eve nem elunk egyutt, elvaltunk. Azota lett egy uj parom. Elfogadtak egymast. A kislanyom nagyon szereti az uj parom. Persze az apukajat is. Ritkan talalkoznak az apjaval, mert kulfoldon dolgozik. Az exferjem es az uj parom nem ismerik egymast, meg nem talalkoztak. Nyaron lesz a kislanyom tancfellepese, amire hivatalosak mind a ketten, mert a kislanyom szeretne ha mindketten megneznek ot. Neki igy lenne termeszetes. Edesanyam persze ezt nem tartja jo otletnek, hogy talalkozzon a ket ferfi. Azt gondolja a kislanynak fog lelki serulest okozni es majd nem tud a parom es az apukaja kozott valasztani es rossz helyzetbe hozom a kislanyt. Teljesen elbizonytalanodtam es nem tudom, hogy mit csinaljak. Nem latok a kislanyon semmi arra utalo jelet, hogy o ezt a helyzetet rosszul elne meg. Az, hogy egy “tarsasagban” lenne a ket ferfi tenyleg lelki serulest okozna a lanyomnak? Elore is koszonom a valaszat!
Kedves Kérdező! A kislánya feltételezem pontosan tudja, hogy melyik férfi milyen szerepet tölt be az Ön és az ő életében is. Rövid válaszom az, hogy ha a férje és az új párja konfliktusmentesen tudnak a kislány kedvéért részt venni a fellépésén, semmi gond nem lesz. Nem értem miért kéne a gyereknek választani. Mindkét férfi jelenlétének örülni fog, hiszen ő kéri, hogy mindkettő nézze meg. Ha mindkettő megdícséri és egymással nem vesznek össze, a kislánynak ezzel örömet szereznek. Annyi javaslatom volna, hogy a két férfi, ha lehet találkozzon még a fellépés előtt. A gyereknek az apukája az apukája marad élete végéig, az Ön új párja egy teljesen más szerepben van a gyerek életében, és nagyszerű, hogy elfogadja. Bízzon jobban az anyai érzésekben. Ön ismeri legjobban a lányát.
Kedves pszichológus!
Olyan problémával fordulok önhöz, hogy az életem ezen szakaszában teljesen elakadtam. Nem tudom hogyan tovább. Lelkileg teljesen kimerülve érzem magam. Nem tudom mi lenne a helyes. 8 éve élek párkapcsolatban, ebből 1éve házasságban. Mindig voltak kisebb nagyobb problémák. Pár napja kiderült, hogy a férjem drogot fogyaszt a hétköznapokon, hogy a munkát jobban viselje, sokat dolgozik, keveset alszik. Én szeretem őt nagyon, ő is engem de úgy érzem ez a kapcsolat már nem tesz boldoggá, őt sem. Sokszor csak lehúz. Teljesen felszabadult ritkán vagyok vele. Úgy érzem ezt a terhet már nem bírom elviselni, talán jobb lenne egyedül. Ami miatt nehéz a döntés,hogy szeretem, elkezdtünk építkezni, és nem akarom ebben a helyzetben magára hagyni, féltem őt. Gyerek még nincs. Valószínűleg az életvitele miatt nem sikerült még és a stressz miatt.Nem tudom hogyan tovább… Egyik pillanatban úgy érzem hogy segítenünk kéne egymást a másikban pedig azt hogy ez menthetetlen és tönkre megyek benne.
Kedves Kérdező! Ha a férje nem hagyja abba a drogfogyasztást, akkor kapcsolatuknak nem sok jövője van sajnos. A leszokásban szakembert (addiktológus orvost) érdemes felkeresni. A stressz leküzdésére pedig rengeteg módszer van, amit a férje elsajátíthat, pl. stressz kezelő tréningeken vehetne részt, a relaxációt mindenképp ajánlom, mert tudományosan igazolt, hogy a stressz csökkentő módszerek közül a leghatékonyabb. Persze személyfüggő is, van, aki a sportban tudja levezetni a feszültséget. Miért nem tudja elviselni a munkáját? A kevés alvás sajnos csak fokozza a stressz reakciót a szervezetben. Férjének mindenképp orvosi és ha elfogadja, valószínűleg pszichológusi segítségre is szüksége van. Önnek abban kell döntenie, hogy tudja-e a leszokásban támogatni. Beszélje meg ezt vele őszintén! Az egészségét veszélyezteti a drogfogyasztás, másrészt illegális is és komoly személyiségtorzulást okoz tartós használatuk. Ő dönt a saját életéről és Ön is a sajátjáról. Csak akkor tud neki segíteni, ha elmegy szakemberhez a férje. Remélem sikerrel járnak!
Egyszerűen elegem van mindenből és mindenkiből, a gyermekkórom (kiskóromban) pokoli volt,- Gyermekkóri trauma, lelki trauma.
Az emberek folyamatosan piszkáltak, megaláztak, belém kötöttek (ok nélkül) párkapcsolatom soha nem volt, barátaim sincsenek és teljesen bezárkoztam, nem merrek megnyílni mert attól félek én leszek megint az áldozatta. Teljesen elment az életkedvem, nap mint nap magányos vagyok, és heti rendszereséggel (2x) az öngyilkosság gondolata jár a fejembe. Egyedül megyek mindenhová, egyedül élem keserves pokolian fájjó életemet,-gimnáziumba járok, de minden tantárgyból bukásra állok. Nem bírom ezt már, teljesen meguntam élni, teljesen elment a kedvem, mindennap szomorú vagyok és soha nem kaptam elismerést, szeretettet, úgy látom hogy az emberek nem tudnak engem szeretni. Senki nem ért meg, senki nem tudja mennyire fáj,- mindenki átnézz rajtam, (leértékel mint egy olcsó árcédulát) és mindenki kinevett, kiközösít, kihasznál. Soha nem bántottam senkit, inkább segítettem ha arra került a sor… Ez nem az én világom, úgy szeretnék elmenni a földről, hogy egy utolsó hős tettet véghez tudjak vinni pl:. Egy ember életét megmenteni stb. Fizikailag teljesen leépültem: fájnak a végtagjaim ropok-reccseg (dőlöngélek, néha alig bírom magam megtartani) szédülők rossz közérzet. Lelkileg pedig: kiszáradtam mint egy rózsa bokor, a lelkemet az emberek elátkozták, földbe tiporták. Káros anyagokhoz is hozzá nyúltam: A dohányzás – napi 1-2 doboz cigarettát elszívok, alkoholhoz is hozzá nyúltam, napi rendszereséggel használom ezeket a szereket. Voltam egy teljes évig pszchiologusnál, de semmi nem változott (már nem is várok semmit az élettől csak a halált) és nem hinném hogy a pszciologusnak ha elmesélem a problémáimat helyettem megoldja, és nem hinném hogy ha magamat tele tömöm mindenféle kedély javító f@szságokkal megoldodik. A megoldás az, hogy feladom az életemet, nem akarok már szenvedni, az emberek soha nem mondtak “egyfajta,, jó szót, hanem mindig erőteljesen fúrtak. Bulikba meg hasonló helyekre nem járok, és nem is szeretnék…
Ne írja senki hogy sz.rjam le őket, mert azt úgysem tudnám hiszen lehetetlen, és ne írja senki hogy menjek sportolni stb. Mert nincs kedvem semmihez (elment az életkedvem.) Várom azt a pillanatot amikor még erőteljesen felerősítse bennem a halált, hogy eltudjak menni az élők soraiból. Úgy érzem hogy (vagy) rossz helyre születtem és más bolygóra kellett volna, (vagy) tévedésből születtem meg. Talán az utóbbi a helyes válasz erre. Ha tehetném másnak adnám át az életemet de nem lehet sajnos..
Nem sajnáltatom magam vagy ilyesmi, csak jó volt e hosszú sorokat leírni a problémáimról.
Nem tartóm magam csunyának, nincs önbizalom hiányom, van ön fegyelmezettségem stb. Nem vagyok depressziós, nem is voltam soha az. Szóval ezek a keserves sorok nem egyfajta betegségről szólnak belőlem (mint) pl:. Depresszió, fóbia, tudattalan elme állapot stb. Hanem egyszerűen jól látom a világot hogy milyen rossz, mennyi gonosz ember él, és mennyire elbutult ez a világ. Ez nem az én világom, és már azt gondolom/érzem, hogy ez a világ egyre rosszabb lesz és sok jóra nem számíthatók ha életben maradok, illetve hát; sokan mondják, hogy vannak “jó dolgok,, is az életbe csak nem lássuk meg, illetve azt hogy rossz helyen keressük stb. Kerestem én már éppen eleget! Szenvedtem én már éppen eleget! nem kérek ebből a mocsok világból mégegyszer!!!!!!!
Teljesen felkészültem a halálra, mint lelkileg, mint fizikailag.
Olyan módszer kéne amivel hamar megölhetem magam, amivel nem érzem a fájdalmat (eleget szenvedtem, nem akarnám még ezt is elszenvedni) ezért kéne gyors fájdalommentes módszer.
Lebeszélések már nem hatnak rám,
a kérdésem és a szándékom VÉGleges. Azért írtam ki a kérdést hogy utána járjak minden dolognak ezzel kapcsolatban, hogy itt hagyjam ezt a degenerált világot gyorsan és fájdalommentesen. És Nem a harag és a gyülölet beszél belőlem, SZÓ SINCS ILYENRŐL, CSAK A VILÁGRÓL MEGVAN EGY ÉLMÉNY KÉPEM AMI AZT JELENTI HOGY ,,NEGATÍV”!
Aki olvassa e hosszú sorokat, annak Számítok a válaszaira! Moderált válaszokat várok!
Köszönöm! Email-ben jöhetnek a válaszok.
Kedves levélíró! A levele alapján nagyon frusztráltnak tűnik, s reménytelennek látja életét. Ha jól értem, akkor a nehéz jelenlegi élethelyzetéről egyrészt a nehéz múltja, másrészt az Ön jelenlegi viselkedése tehet, hiszen nem mer az emberekhez közeledni, a függőségek rabja, testével kevésbé törődik, s a tanulásban sem látja a jövőbeli lehetőségeit. Vajon miből gondolja, hogy nincs pszichiátriai betegsége, illetve a gyógyszeres kezelés semmit sem érne? Írja, hogy halála előtt szeretne hős lenni. Kinek szeretne bizonyítani vagy mi ezzel a célja? Ha jól értem a leveléből, mások segítése motiválja vagy motiválta régen. Azon nem gondolkodott el, hogy a jövője erről szóljon, hogy másoknak segítsen? Mivel minden dolognak szeretne utána járni még, azt javaslom, hogy beszéljen segítséget nyújtó alapítványokkal, egyházi segítőkkel, pszichiáterrel, s akár filozófus végzettségűekkel is. A negatív tapasztalatait pozitívak is követhetik, ha Ön is változik, a saját jövőnket mi alakítjuk. Üvözlettel
Szabó LiliTisztelt Szakértő!
22éves budapesti lakos vagyok, párom 30 éves férfi Szolnokon él. Előttem egy 3 és szünet nélkül egy 4 éves kapcsolata volt, ezután 4-5honapig volt egyedül mire megismerkedtünk. Váltogatva jártunk le egymáshoz, mikor én mentem Szolnokra mikor ő jött fel Budapestre. 5hónapig voltunk együtt, minden remekül működött, folyton adtunk és kaptunk pozitív visszajelzéseket hogy ez így rendben van, működik a dolog még a távolság ellenére is. Én a kapcsolat elején éreztem egy kis bizonytalanságot, hogy párom nincs még túl az előző barátnőjén, ezt meg is kérdeztem tőle, hogy tud új kapcsolatot kezdeni? Elég volt ez az idő neki egyedül? Ezekre a kérdésekre választ kaptam, mivel azt mondta igen velem szeretne lenni, kiélte a kamasz éveit, komoly kapcsolatot szeretne. Viszont egyik napról a másikra bejelentette, hogy gondolkodási időt kérne, mivel előző napom összefutott véletlen a volt barátnőjével aki ujra szeretné vele kezdeni, ő pedig nem tudott erre mit válaszolni. Én elmondtam neki hogyha ezen neki gondolkodnia kell és nem egyből visszautasította, akkor nincs semmi értelme hogy velem legyen tovább. Megmondtam neki, hogy számomra lényegtelen hogyan dönt. Eltelt egy hét, persze nagyon nehezen viseltem a hiányát. Felhívtam és ugyanúgy beszélgettünk mintha mi sem történt volna. Nagyon jó hangulatú beszélgetés volt, beszéltünk a múltról a kellemes emlékekről, így pár napra rá megkérdeztem mit gondol a kialakult helyzetről. Erre azt a választ kaptam, hogy ő azt hitte csak egy jót beszélgettünk, és ő arra jött rá az elmúlt napokban, hogy túl korán jöttem az életébe és egyedül szeretne lenni inkább, hiszen a barátnőjének is nemet mondott. Mikor megkérdeztem irántam mit érzett nem tudta megfogalmazni, de azt mondta még hívjam fel ha valami történik velem. Én erre azt feleltem, hogy ha ő egyedül szeretne lenni akkor mi értelme lenne még beszélni? Úgyhogy megkértem hogy ez legyen az utolsó beszélgetésünk mert nem szeretnék egy viszonzatlan reményt táplálni hogy még keresni fogjuk egymást… Ön szerint mi lehetett az oka hogy ilyen hirtelen megváltozott a hozzáállása? Lehet-e itt még valamiben reménykedni, van-e ilyenkor folytatás? Nagyon megköszönöm ha segít nekem!
Kedves Eszter, Köszönjük a kérdését! A levele alapján úgy tűnik számomra, hogy a párja az 5 hónapos kapcsolatuk után nem tudott elköteleződni, hiába mondta azt, hogy komoly kapcsolatot szeretne. Azzal szembesülhetett, hogy bizonytalan a nők terén, könnyen elbizonytalanodik egy párkapcsolatban, nem tudja pontosan, hogy mit is szeretne. Megértem az Ön frusztráltságát, hiszen a jó hangulatú beszélgetésüket, inkább baráti közeledésnek vehette ő, s azzal a kérésével, hogy hívja majd fel Ön őt, azt sugallhatta, hogy talán addigra az ő gondolatai is megváltoznak Ön irányába. Azt sajnos nem tudom megítélni, hogy az 5 hónapos távkapcsolat alatt mennyire sikerült őt kiismerni és megismerni, de leveléből nem érzem azt, hogy a (volt) barátja energiát tenne bele, hogy újra együtt legyenek. A kérdés az, hogy a történtek után Ön úgy ítéli meg, hogy rá még lehetne támaszkodni, azaz az ő saját döntései mellett ő mennyire tudna kiállni? A másik kérdés, hogy Ön hogy áll a bizalommal? Mennyire tudna még benne bízni? Üdvözlettel
Szabó LiliJónapot Kívánok
Friss házasok (3 éve) és a páromról kiderült hogy fabry kór hordozója.
Én emaitt nagyon megijedtem mivel utána olvastam és mindenképp hordozók lesznek a leendő gyermekeink. A betegség tüneteiről ne is beszéljünk. Én elkezdtem kihátrálni ebből a házasságból ennek hatására is. Én mindenképp egeszseges gyermekeket szeretnék a jövőben. Mit tegyek? Lehet hogy csak én komplikálom túl ezt az élet helyzetet?, vagy ez normális reakcio? Nemtudom.
A valaszat elore is koszonom.
Ádám.
Kedves Ádám! Köszönöm bizalmát, teljesen érthető, ha megijedt. A javaslatom az, hogy a betegségről úgy tud a legpontosabb információkat szerezni, ha szakorvoshoz fordul, illetve fordulnak párjával. Az interneten számos téves kijelentéssel találkozhatunk. Tudományos kérdésekben a szakértők tekinthetők kompetensnek, akit személyesen érdemes felkeresni. A párját hogy érinti ez? Tudnak erről őszintén beszélni? Azt javaslom mindketten keressék fel azt az orvost, akinek ez a szakterülete. Ha már ismerik a kimenetelt, akkor érdemes a kapcsolatuk alakulását megbeszélni. Kitartást, sok erőt kívánok!
Üdvözlöm,
Jó pár éve itthon vagyok gyed-gyesen, két kisgyerekkel. Vannak hangulatingadozásaim, ezeket próbálom kezelni sporttal, tanulással v kikapcsolódással. Lassan viszont lejár a gyes, és most úgy érzem fogalmam sincs merre..a régi munkahelyemre nem szeretnék visszamenni mert nem szerettem, kiégtem benne. Szeretnék mást csinálni, csak azt nem tudom mi segíthet, hogy merre induljak?Nem szeretnék megint egy rossz állást ahol nem érzem jol magam.Akkoriban próbáltam váltani, de nem sikerült, majd terhes lettem. Forduljak pszichológushoz vagy menjek önismereti tréningre? Rengeteg önfejlesztö, pozitív hozzáállás stb.kömyvet elolvastam, de csak arra jutottam, a döntés a kezemben van, és én tudom mit szeretnék, na de hogyan hívhatom ezt elö magamból? Köszönöm.
Kedves Kérdező! Köszönjük kérdését! Mivel bizonytalan a jövőjében azt javaslom, hogy keresse fel egy pályaválasztási tanácsadó szakembert, pályaváltással is meg lehet keresni őket, nemcsak kamaszokat, érettségi előtt állókat szoktak felmérni, hanem felnőttekkel is foglalkoznak. A vele való konzultáció során többféle tesztet kitöltene s a kiértékelése kiderülne, hogy milyen irányba lenne érdemes gondolkodnia, milyen szakmák, foglalkozások azok, amelyeket kerülnie kellene és amelyekben dolgoznia lenne érdemes a jövőben. Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Doktornő!
Én egy 12 éves lány vagyok..
És azzal jöttem ide,hogy volna nekem 2 nagyobb problémám..
Az egyik az..
Hogy régebben .
Több úgymond.. zaklatás ért..
Pl. Egyszer az unokatesóm megcsókolt míg aludtam..a másik unokatesóm fogdosott..egy nagyobb fiú olyanokat kiabált nekem hogy csókoljam meg..meg hogy mondjam meg milyen színű a fehérneműm..és ehhez hasonlók voltak..tudom nem hallatszik olyan nagy dolognak.de ezek örökre mély sebet ejtettek bennem…a szüleimnek nem beszéltem erről..nem tudom mit tehetnék hogy feldolgozzam…
A másik pedig az lenne..
Hogy volt egy nagyon jó barátom..
Most nyolcadikos..
Egész nyáron együtt voltunk.. sétáltunk.. hülyültünk..
Csak összejött a nővéremmel.. akivel emiatt sokat veszekedtünk mert nekem kiskorom óta nagy szerelmem volt az a fiú..
És egyszer véglegesen szakítottak..
Akkor még én tartottam a fiúban a lelket..
Aztán..szeptember óta hozzám se szólt..köszönni se köszönt..
És emiatt depressziós lettem..
Vágdostam magam..
És egyszer megbeszéltük hogy nincs harag..
Akkor köszönt..de már nem volt olyan a kapcsolatunk..
Aztán most kb. Egy hónapja..
Megint nem köszön..nem beszélünk..és nem tudom hogy mégis mi baja lehet..
És megint nagyon rosszul vagyok emiatt..
Nem tudom mit csináljak..
Előre is köszönöm válaszát..
Zsófi
Kedves Zsófi!
Köszönjük megtisztelő bizalmát!
Szerintem is nagyon megterhelő ez a zaklatás. Van olyan felnőtt a környezetében, akivel bizalmas a kapcsolata és tudna segíteni abban, hogyan állíthatná le ezeket az inzultusokat? Akár az unokatestvérei szülei?
A barátjával kapcsolatban pedig azt gondolom, hogy érdemes volna talán megpróbálni beszélni vele, megtudni a viselkedésváltozásának az okát.
A szülei mit szólnak a vagdosáshoz? Észrevették egyáltalán? Mit gondol, hogy reagálnának, ha beszélne velük a gondjairól?
Üdvözlettel:
Habis Melinda
