Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
TISZTELT HÖLGYEM AVAGY URAM!ÉN 2012 JANUÁRJÁBA ELVÁLTAM 15 ÉVES HÁZASSÁGBÓL AMIBE SZÜLETETT 5 GYÖNYÖRÜ GYERMEKEM A BIROSÁG KI MONDTA HOGY EZ ÉV MÁRCIUSÁBA NEKI KI KELL KÖLTÖZNI A KÖZÖS INGATLANBOL ÉS NEKEM ÉS A GYEREKEIMNEK ÁT KELL ADNI AZ INGATLANT EZ ÉV FEBRUÁRJÁBA EGY VASÁRNAPI NAPON AZ EX FÉRJEM MEG KÉSELT A GYEREKEIM ELÖTT ÉN HIVTAM RENDÖRSÉGET AMINEK KÖVETKEZTÉBE A GYEREKEIMET ELVETTÉK TÖLEM ENNEK IDESTOVA 5 ÉVE AZOTA SZÜLETETT EGY KISLÁNYOM AKIT AZOTA IS NEVELEK DE NEM TANÁLOM A HEJEM JÓ ÉLETEM VAN A MOSTANI PÁROM MINDENT DE SZÓSZERINT MINDENT MEGKAPOK ÉS ETTÖL FÜGGETLEN IDEGES FESZÜLT VAGYOK MINDEN PILLANATBA AZON JÁR AZ ESZEM HOGY AGYEREKEIM HOL VANAK NEM TUDOK A NÉKÜL BESZÉLNI ROLUK HOGY NE SIRJAM EL MAGAM AZT HITTEM HA FANNI MEGSZÜLETIK AKKOR JOBB LESZ DE NEM HASONLITOM MINDIG MÁSOKHOZ MINDEN GYEREKBE ÖKET LÁTOM HA NÉZEK EGY FILMET ÖKET LÁTOM SZERINTEM MEGÖRÜLTEM VAGY NEM TUDOM DE ANNYIRA FÁJ A LELKEM HOGY IDE KERÜLTEK NEM LEHETNEK VELEM MI ABAJOM KÉREM SEGITSEN!!!!!!!
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon sok nehézség, igazságtalanság érte Önt, melyek közül talán a gyermekei elvétele fáj Önnek leginkább. Megértem, hogy szeretné visszakapni őket. Milyen indokkal vettél őket gondozásba? Milyen feltételek teljesülése mellett kapná vissza? Egy új gyermek születése sem töltheti be azt az űrt, amit a korábbi gyermek(ek) elvesztése okoz. A lelki nehézségekben való megtámogatásához pszichoterápiás kapcsolat igénybevételét javaslom. Persze emellett fontos, hogy annak is utána járjon, van-e rá esély, hogy az 5 gyermekével ismét kapcsolatba kerüljön, előbb-utóbb Ön nevelje őket.
Üdvözlettel:
Habis Melinda40 éves nő vagyok, másfél éve külön élek a férjemtől. Tizenéves gyerekemmel élek. 4 hónappal ezelőtt ismertem meg valakit, akivel úgy érzem, “komoly” kapcsolatom lehetne. Beszéltem erről a lányomnak, és a családomnak is. A gyerekem teljes elutasítással reagált, szerinte én őt, ha az anyaszerepen kívül másban is létezem, azzal boldogtalanná teszem. Ultimátumot adott, vagy őt vagy a férfit választom, szerinte a kettő együtt nem lehetséges. Öngyilkossággal, elköltözéssel fenyegetőzött. A családom maximálisan egyetért vele, szerintük én ezt nem engedhetem meg magamnak, nem jár nekem a párkapcsolat, tönkreteszem a gyerekem és őket is. Én ezt érzelmi manipulációnak, zsarolásnak érzem, bűntudatkeltés folyik. Erős megfelelési kényszerem van a szüleim felé (ezért működik is a bűntudatkeltés). Szeretnék nekik megfelelni, meg jó lenne persze önérvényesíteni is. Gyengének érzem magam a jelen helyzet megoldásához, de most már benne vagyok. Teljesen elbizonytalanodtam, belülről azt érzem, hogy az élethez jogom van, de mi van, ha valóban boldogtalanná teszem a gyerekem, maradandó trauma neki, ha most a saját érdekeim helyezem előtérbe? Azt kell tennem, amit ő, ők kérnek/követelnek? Nem tudom, mi a helyes. (Szüleim mindig is a szőnyeg alá söprésben hittek, most is én akartam felvállalni a valóságot, én akartam nyíltan beszélni, de ők továbbra is abban hisznek, ha nem vesznek tudomást arról, hogy nem megfelelően viselkedem, akkor ez elmúlik. Lányom szintén nem a kimondott szavakban, hanem az elfojtásban hisz).
Kedves Kérdező! Köszönöm bizalmát! Nehéz helyzetben van és bátorítanám, hogy nagyon jól gondolja, hogy joga van a boldog élethez. A lányának van kapcsolata az apjával? Az apának van új kapcsolata? A volt férje tudna segíteni, hogy ő is beszéljen erről a lányukkal? Miért hibáztatja Önt a lánya? Miért bünteti ennyire? Fél valamitől? Például hogy a férfit jobban fogja szeretni, mint őt? Máskor is fenyegetőzött már öngyilkossággal? Ez nagyon erőteljes kijelentés a részéről. Az Ön szülei hogyhogy egyetértenek azzal, hogy Ön csak anyaszerepben lehet? Nem kell azt tennie, amit követelnek, mert Ön egy felnőtt nő, és egyedül Ön felelős a saját élete alakulásáért. Szüleinkre 18 éves korunkig vagyunk rászorulva mind anyagilag, mind döntéshozásban, ők a felelősek értünk. 18 éves kora óta Önnek kell felelősséget vállalnia önmagáért. Ön dönt mindenben, ami Önnel kapcsolatos. Ha nem tud a lányával őszintén beszélni arról, hogy mit jelent Önnek ez a kapcsolat a férfivel és mit jelent Önnek a lányával való kapcsolat, akkor fontos lenne családterápiára menni Önnek és a lányának. A nagyszülőknek szerintem ebbe a témába nincs beleszólási joguk. Ön és lánya között kell rendezni a kapcsolatot. Nem írja eddigi kapcsolata milyen volt a lányával, illetve hogyan hatott rá a válás. Fontos, hogy bizalomteli őszinte kapcsolat alakuljon ki önök között. A családterápia mellett ha igényli, munkatársaink egyéni konzultációban is állnak rendelkezésre. Egy fontos dolog van: ha egyéni és család konzultációt is igényel, az egyéni terapeutája nem lehet a családterapeuta is egyben, tehát két külön helyre kell fordulni. Családterápiát javaslok első választásnak! Minden jót kívánok!
Tisztelt Doktornő!
3, 5 éves kislányommal kapcsolatban kérdezném Önt. (Bár tudom, hogy gyermekpszichológia külön ág, de ha kapnék Öntől is egy iránymutatást, nagyon megköszönném.) Kislányom nak testvére született amikor 2 éves volt. Nehezen viselte, hogy már nem ő van a központban, nagyon féltékeny volt. Abban az időben vettem észre először, hogy maszturbál. Nagyon meglepődtem, amikor erre rájöttem, volt, hogy igyekeztem elterelni a figyelmét, ha napközben, játék mellett csinálta. Aztán egyre ritkábban fordult ez elő, s 3 éves kora körül megmaradt nála annyiban, hogy délutáni alvása előtt maszturbált. De azóta mindig, hozzátartozik neki. Nem ment még óvodába, kistestvére születése után úgy gondoltam, hogy itthon tartom még egy évet. Sokat változott, szereti a testvérét, persze most meg a veszekedések korszaka kezdődött el. Elég impulzív és domináns személyiség, határozott és nyakig benne van a dackorszakban, rettentő hisztis tud lenni, ha valami nem az akarata szerint történik. Emellett roppant kreatív, vidám kislány nagy fantáziavilággal -nem szokott unatkozni. Az ősszel mindenképpen megy már óvodába, s nem tudom, hogy mi lesz, ha ott is alvás előtt maszturbálni kezd, mert sokszor nagyon “hevesen” csinálja. Számomra nagyon zavaró, hogy nem tud meglenni enélkül, de persze nem akarok benne bűntudatot kelteni. Mit tudok tenni? Kell valamit tennem?
Kedves Kérdező!
Levele alapján kiemelném, hogy a saját test felfedezése teljesen természetes dolog, ehhez tartozik a gyermekkori masztubáció is. Arra kell megtanítanunk a gyermekeinket, hogy az intim dolgok, nem tartoznak másra, nem illendő őket mások előtt végezni. Az is érdekes kérdés, hogy miért rögzült a kislányánál ez a viselkedés, ami ha jól értem, már 1,5 éve tart. Mivel nem friss a dolog, ezért a megszüntetsése (kultúrálisan elfogadott mederbe terelése) is időbe fog tellni.
További iránymutatásért gyermekpszichológus felkeresését javaslom, aki a kislány és a családjuk pontosabb megismerése után konkrét javaslatokkal látja el Önt.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt doktornő!
A problémám az lenne, hogy másfél éve szakítottam az akkori barátnőmmel és azóta nem tudok kialakítani semmilyen kapcsolatot nőkkel. Önbizalomhiányom van, félek kezdeményezni, amikor pedig a lányok kezdeményeznek csak hebegek-habogok. Ez előtt nem tapasztaltam ilyet magamon. Kezdek pánikolni, hogy nem lesz kapcsolatom, pedig már 30 éves vagyok. Félek pár nélkül maradok.
Mit kellene tennem? Mi az amin változtassak? Mit tanácsol? Majd eljön a nagy ő, de várni kell? Hogyan tudnám növelni az önbizalmamat, önbecsülésemet? Mit tegyek, hogy határozottan, félelem nélkül tudjak beszélgetni, ismerkedni?
Válaszát előre is köszönöm.
Gábor
Kedves Gábor, Köszönjük levelét! Levele alapján nekem az a benyomásom, hogy lehet, hogy nem jutott még túl az előző szakításán. Arról nem ír, hogy az előző kapcsolata előtt hogyan tudott ismerkedni. Illetve ez a kapcsolat hogyan végződött. Én azt javaslom, hogy keressen fel egy szakembert (akár az itteni munkacsoportból), s dolgozzanak ezzel a problémával. E mellett mindenképpen javaslom, hogy olvasson pszichológiai könyveket párkapcsolat témájában. Üdvözlettel
Szabó LiliKedves Doktor Nő!
32 éves felnőtt nő létemre most jöttem rá,hogy sajnos nem biztos,hogy felismerem a jelét annak,ha egy férfi közeledne hozzám csak valami miatt nem akar még vagy nem mer nyíltan.Vagy csak én értem félre és semmi ilyenről szó nincs.
Próbálom rövidre fogni bár nem lesz egyszerű. Van egy férfi/fiú az életemben,aki velem egykorú.
Most már az idén lesz 17 éve,hogy ismerjük egymást.Egy Középiskolába jártunk aztán utána elkeveredtünk egymás szeme elől egészen 6 évvel ezelőttig,amikor egymásra bukkantunk egy közösségi oldalon. Nagy volt az öröm sokat beszélgettünk. Kiderült,hogy mind a kettőnknek tetszett a másik,de egyikünk sem mert nyíltan közeledni így mindkettőnknek lett más párja utána..Fura volt ez mikor rájöttünk erre. Nekem akkor volt párom. Azóta nagyon jó barátságot ápolunk,találkozunk néha,de olyankor hosszú órákat képesek vagyunk beszélgetni és itt 6-7 órákról beszélek általában. Rengeteg dolgot osztunk meg egymással és ha éppen nincs párunk szinte minden nap beszélünk írásban legtöbbször.
Nem igazán tudom hova tenni őt az életemben. Rengeteg közös dolog köt össze minket az életünkben külön megélt tapasztalataink mindig ugyanazok szinte,nagyon sokszor egyre gondolunk és csak nézünk mikor az egyik elkezdi mondani és hoppá hát én is erre gondoltam éppen..
Nagyon sokban hasonlít az értékrendünk,az élettől,a párkapcsolattól való elvárásunk.Támogatjuk egymást a nehezebb időszakban,próbáljuk motiválni a másikat h minden rendben lesz pl.. Mondhatnám azt,hogy mintha összekötne egy láthatatlan kötél vele,de nem akarok álmodozónak tűnni ilyen szavakkal.Mintha lélektárs lenne.. 4 évvel ezelőtt mikor az akkori kapcsolatom véget ért én utána megkérdeztem tőle,hogy mi lenne ha lenne köztünk több,de elutasított azzal,hogy nem szeretne pótlék lenni a kapcsolat után illetve nem szeretné,ha a barátságunk tönkre menne emiatt. Megértettem,elfogadtam. Aztán neki is lett párja nekem is,nagyon messzire sodródtunk külföldön is voltunk az elmúlt pár évben,de az élet megint úgy hozta,hogy egyedülállóak vagyunk.Ilyenkor sokkal szabadabban tudunk kommunikálni egymással,mert nem kell tekintettel lenni a párjainkra mivel nincs. Egyikünk sem tesz kimondottan célzást a másiknak de az elmúlt pár hétben hónapban érzek valami furát és nem tudom minek gondoljam. Nem szoktunk szexről beszélgetni eddig egyszer veséztük ki a témát az évek alatt. Viszont mostanában olyan érzésem van mintha flörtölne finoman. Vicc mögé bújtatja,h pl már mióta várja h megmasszírozzam de semmi,meg masszázspartit kellene tartani..Legutóbb mikor találkoztunk és hozott haza a semmiből nem is arról beszéltünk és azt mondta..ki tudja mi lenne már azóta ha mi összekerültünk volna fiatalabb korunkban..
1x-2x már észrevettem beszélgetés közben h az arcomról elkalandozik a tekintete valamelyik testrészemre. És az mennyiben normális barátok között,hogy pl arra gondolt h mi lenne ha elmennénk együtt wellnesezni valamikor? Azért ez mégsem egy haveri összeröffenés egy beszélgetésre,azért ott már alig ruhában,ami ezelőtt még sosem volt..mindig ruhában láttuk csak a másikat eddig. Nekem fura ez csak vagy ez tök normális egy baráti viszonyban? Vannak beceneveink egymás felé is például.
Néha olyan fura kijelentései vannak mint pl ha bármi baj van ne aggódjak ő sosem hagy el mindig velem lesz a jóban meg pláne.Állítólag a lakására nem igazán szokott nőt felvinni,de én már 2x is voltam nála.Az első alkalommal éjszakába nyúlt a beszélgetés és felajánlotta h ott is aludhatok nem gond,de én inkább nemet mondtam.Én ezekre már nem igazán merek rákérdezni,mert elég volt 1x a visszautasításból,viszont valahol érzek vonzalmat is iránta. A kapcsolatunk márha valaha bármi ki is alakulna köztünk egyik fő ellensége az lenne hogy ő allergiás az állatszőrre nekem viszont van két macskám imádom az állatokat és a kettő nem össze egyeztethető,állítása szerint rögtön könnyezik,tüsszög. Ő is keresi a másik felét én is…de egyikünknek sem jó nem jön a jó..közben meg itt vagyunk mi akik ugyanazt fújják/fújjuk az életről mit szeretnénk,milyen társat,dícsérgetjük egymást és néha úgy érzem nem látjuk a fától az erdőt vagy csak a megérzéseim rosszak?
Vajon mi ez az egész? Gondolom ha akart volna már régen léphetett volna több felé..de azóta én is mégsem tettem újra. Válaszát előre is köszönöm.Szép napot!
Kedves Kérdező! Köszönjük levelét! A levele alapján úgy tűnik számomra, hogy ez a férfi inkább családtagként (“testvér”?) tekint Önre, mint Nőre, törődnek egymással, segítenek egymásnak, ez nagyon jó dolog. Ez a kapcsolat is nagyon értékes lehet az Ön életében, hiszen barátként sokat adhatnak egymásnak. A férfi részéről nem látom azt a leírás alapján, hogy energiát tenne az irányába, hogy több legyen ebből a kapcsolatból, mint barátság. Érdemes lenne más férfiakkal is ismerkednie, akiket szexuálisan is érdekel Ön, s lehet ez a baráti/családi kapcsolat is meg tud maradni nagyon sokáig. Sok sikert kívánok a jövőben! Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Doktor!
Azzal szeretnek onhoz fordulni, hogy az utobbi par evem elegge rosszul sikerult. Egy kis idore sikerult javitanom a helyzeten de a problemak uj “tuneteket” szulnek es minden egyre rosszabbodik. Lelkileg tobb problemam is adodik, foleg az utobbi par honapban. Amiatt most irok az megis az, hogy az utobbi idoben azt tapasztaltam magamon, hogy eros hangulatingadozasaim vannak. Az egyik pillanatban borzasztoan pozitivan allok az elethez, energikus vagyok, keveset alszom megis tele vagyok energiaval, tervezem a jovom es bortasztoan jo kedvem van. Aztan hirtelen bekovetkezik egy olyan allapot, amikor nagyon rosszul erzem magam, sirnek, de nem tudok, nem latom semminek ertelmet, es rendszeresen az ongyilkossag gondolata foglalkoztat (gyakran akkor is, ha jol vagyok). Ugy erzem csak szenvedek, es belegondolok, hogy a jovoben mi minden szornyuseg var meg ram es veget szeretnek vetni at eletemben. Nem latom ertelmet az eletemben. Tudom hogy hogyan kene cselekednem, csupa pozitiv gondolatok, vagy valtozzak meg, de mintha nem akarnam a jobbat. Sokszor vannak duhkitoreseim is. Vannak koztes allapotok amiket tobbnyire az jellemez, hogy nem erdekel semmi. Ilyenkor nagyon faradekony vagyok ami miatt gyogyszert is szedek. Am az utobbi napokban tenyleg rosszabbodni latszik a helyzet. Alvaszavar jellemzo es neha etvagytalansag, neha evesrohamok tornek ram. Szinte allando jelleggel fejfajas gyotor, ami szinten hozzajarul ahhoz, hogy nem tudok koncentralni, teljesitmenyem romlott. Neha ramtor egy furcsa rosszullet, a tunetek az alabbiak: hidegrazas es melegseg valtakozik, eros verejtekezes, szedules, hanyinger, foltok latasa, sipolo ful, eros szivveres, nem kapok levegot valamint olyan erzesem van, mintha valaki fojtogatna. Tanacstalan vagyok az ugyemben, es annyi problemam van amirol jo lenne beszelnem, de ez az uzenet mar igyis hosszura nyult. Esetleg, ha tudna valamit mondani, hogy allhat e a dolgok mogott komoly pszichologiai hatter, azzal nagyon sokat segiteni. Valaszat elore is koszonom!
Kedves Kérdező! Köszönjük levelét. Nagyon jó, hogy foglalkoztatja az állapota, s emiatt hajlandó is tenni, hogy jobban legyen. A levele alapján úgy gondolom, hogy mindenképpen szakemberhez kellene fordulnia a tünetei miatt (elég sokféle tünete van, amik mögött pszichés állapota közrejátszhat). Érdemes lenne első körben gyermekpszichiátert felkeresnie (vagy érdeklődni, hogy a felnőtt pszichiáterek vállalnák-e, hogy egy alkalommal meginterjúztatnák), illetve utána pszichológust felkeresni (akár az iskolájában, akár a helyi nevelési tanácsadóban).
Szabó LiliÜdvözlöm!
Egy olyan kérdéssel fordulnék Önhöz,hogy milyen következménye van annak,hogyha egy fiatalt (18 életév alatt) lelkileg bántalmaznak, a fiatal elmegy otthonról ezekután rendőrség vissza,haza viheti? Vagy esetleg van esély arra,hogy a fiatal egy olyan helyen maradhasson ami neki jó pl. Barátjánál,barátnőjénél, ismerősénél vagy hozzá közel álló felnőttnél?
A választ előre is köszönöm.
Kedves Kérdező! Köszönjük levelét. Kérdése inkább jogi témájú, mint pszichológiai. A legmegfelelőbb az lenne, ha jogászoknál érdeklődne (akár telefonon, akár családsegítő szolgálatnál dolgozó jogásznál vagy jogi fórumokon). Amit én megtudtam internetes utánajárással az, hogy, Polgárjogi törvény alapján (2013. évi V.törvénykönyv IV. cím 2:10. § [A kiskorúság])
“(1) Kiskorú az, aki a tizennyolcadik életévét nem töltötte be. A kiskorú a házasságkötéssel nagykorúvá válik.”
Nagykorúsítást 18 éves kor előtt csak házasságkötés esetén lehet kéri a gyámhatóságnál. Illetve gyermekelhelyezést lehetne kérni 3. személynél, a bíróság a gyermeket másnál is elhelyezheti, mint a szüleinél, ennek két feltétel van: 1. feltétel: a szülőnél történő elhelyezés a gyermek érdekét veszélyezteti. Ez a veszélyeztetés bírói mérlegelés alapján kerül megállapításra. Általában a bíróság a közeli rokonok közül választja ki a gyermek gondozására alkalmas személyt. 2. feltétel: a személy a nála történő elhelyezést maga is kéri. Erről bővebben a valasinfo.hu oldalon lehet olvasni. Tudásom nem teljes, s nem is biztos, hogy a legfrissebb információk a birtokomban vannak, így kérem, érdeklődjön a fent említett lehetőségek közül.
Üdvözlettel:
a kérdésére válaszolva azért vették el mert megkéselt a volt férjem és a jegyzö asszony szerint veszélyeztetve voltak(megg van egy beteg gyermekem akire rászáltak a gyám hivatal a gyermeknek oxigén hiányos állapotból született problémájai vannak SKIZOFRÉN EZT ÖRÖKÖLTE AZ ANYAI NAGYMAMA FELÖL DE VAN AUTIZMUS EGYES JELEI HYPERAKTIVITÁSA DISZLEXIÁJA DISZGRÁFIÁJA 2 ÉVES KORA ÓTA RYSPEDÁLT SZED)A GYEREKEKKEL HAVI EGY ALKALOMMAL TANÁLKOZOK2 ÓRA HOSSZÁRA AIT HAD NE MONDJAM HOGY SZINTE SEMMIRE SE ELÉG HA VENNÉK HÁZAT AKKOR BÁRMIKOR HAZA HOZHATNÁM DE NEM TUDOK HÁZAT VENNI NINCS PÉNZEM(MERT AMIT A BIRÓSÁG NEKEM ITÉLT HÁZAT AZÓTA IS A VOLT FÉRJEM LAKJA ATTTÓL FÜGGETLEN HOGY 2012-BE A BIROSÁG KI MONDTA HOGY KI KELL KÖLTÖZNIE ÉN KERÜLTEM FÉL ÉVES GYEREKKEL A TÉL KÖZEPÉN AZ UTCÁRA A HÁZAM MELLETT)KÖSZÖNÖMA TOVÁBBBIVÁLASZÁT TISZTELETTEL KATALIN!
Kedves Katalin!
Levele alapján azt gondolom, hogy nagyon nehéz lehet Önnek. A sok-sok Önnel történt trauma feldolgozásához fontos volna segítséget kérnie. Szociális támaszra is szüksége volna, hogy a lakhatása megoldódjon és legyen esélye visszakapni a gyermekeit. Háziorvosa nem tud segíteni Önnek esetleg? A helyileg illetékes pszichiátriai gondozóban elvileg elérhető pszichoterápiás támogatás és szociális munkás segítsége is. Utóbbit (anyagi ügyekben való segítséget) talán a gyámügytől is tud igényelni.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Habis Melinda!
Köszönöm válaszát..
A nővérem és a barátaim tudnak ezekről a dolgokról..
A zaklatásokról és a vágdosásról is..
A szüleim nem vették észre..
Nem is gondolják,mert én alapból egy életvidám lány vagyok..
A barátommal kapcsolatosan..
A napokban írtamn neki egy levelet..
Erre az volt a válasz hogy beszélnünk kell..
De reggel nem várt meg..
És még az öccse aki osztálytársam meg egy másik fiú egész nap szivatott is azzal..és azt mondta a “barátom” öccse,hogy amikor a barátom elolvasta a levelet,azt mondta,hogy behozza nekem,odaáll elém,azt mondja hogy felejtsem el amit írtam,és széttépi.
A suliban majdnem elkezdtem a sírást mert ez már túl sok volt.
Aztán amikor hazajöttem álomba sírtam magam..
Úgy érzem nincs értelme hogy fussak a barátom után..
Csak nagyon hiányzik..
Kedves Kérdező!
A nővére és a barátai menyire tudnak Ön mellett állni a nehézségekben? A szüleit, vagy más megbízható felnőttet is fontos volna beavatni a problémáiba, mert az Ön szenvedése akkora, amit nem lehet otthoni keretek közt kezelni. Jól mutatják ezt az önsértései.
A barátjával kapcsolatban pedig érthető, hogy fáj a viselkedése és hiányzik Önnek. Sokkal könnyebb volna lezárni a kapcsolatukat, ha tisztázni lehetne, mi vezetett a kenyértöréshez. Ő miért nem hajlandó beszélni Önnel?
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Béni Boróka!
10 éve dolgozom eladóként, és kb. 1éve ugy érzem, hogy utálom az embereket, reggelente fáradt, ideges vagyok, ha dolgoznom kell menni. Van pár nap, amikor depressziosnak érzem magam, de ami a legjobban zavar, azok a hirtelen rosszullétek. Szapora lesz a pulzusom, remegek, szédülök, ugy érzem elájulok. Ez altalában munka közben tör rám, bár ritkán ha boltba megyek akkor is. Ezek a rosszullétek lehetnek kiégés miatt? Felmondtam a munkahelyemen, még 2hetet dolgoznom kell, de igy kicsit jobb hogy tudom hogy vége lesz. Ön szerint keressek pszichológust? Vagy elmúlnak ezek a rosszullétek, ha megszünik a stressz forrasa? Köszönöm válaszát!
Kedves Kérdező!
Sajnos Boróka most nem tud válaszolni Önnek, de remélem az én levelemet is hasznosnak találj majd!
Levele alapján azt gondolom, hogy mindenképpen érdemes volna pszichológushoz fordulnia, együtt hatékonyabb stresszkezelési technikákat, megküzdésmódokat kifejleszteniük. Eladóként dolgozni nem könnyű, mivel emberekkel kell dolgozni, sok konfliktushelyzetet tartogat. A rosszullétei azonban nem kiégésre, hanem komplexebb problémára (pl pánikbetegségre) utalnak. A konkrét véleményalkotás, esetleges diagnózis felállítása azonban pszichodiagnosztikai vizsgálat után lehetséges. Ennek része a beszélgetésen túl valamilyen pszichoológiai teszt (vagy tesztek) felvétele is.
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves Doktornö,
Gyes-en vagyok, 2 év 3 hónapos a kisfiam, kislányom 6 éves. Jó régóta itthon vagyok ( tanultam ezalatt,). Néha elgondolkozok hogy hol dolgoznék, milyen lenne, máskor meg ugy érzem fáradt vagyok, alig bírnék felkelni h elmenjek dolgozni..Tervezek még elvégezni egy egy éves szakirányú továbbképzést az egyetemen.( Gyes idején belül). A kérdés: Lenne egy 4 órás irodai munka, és nem tudom bevállaljam e. A kisfiam csak összel menne ovodába.Addig a férjem, anyukám tudna vigyázni rá.Attól tartok hogy mennyire müködne ez igy+a tanulás ösztöl. Hajlamos vagyok túlterhelni magam, szóval nem szeretek unatkozni.De hogu tudnám ezt eldönteni? Köszönöm, Edi
Kedves Edit! Köszönjük levelét! Ha jól értem őszig csak az irodai munkát kellene végeznie 4 órában, utána ősztől még elvégezni egy egy éves szakirányú képzést. Én azt javaslom, hogy kezdje el az irodai munkát, s nyáron látni fogja, hogy mennyire megterhelő ez a munka Önnek. Amennyiben az, ott tudja hagyni s ősztől a gyes idején csak tanulna. Eldönteni csak úgy tudja, ha megpróbálja a munkát. Nyilván a munka lefárasztja majd valamennyire, de ezáltal jobban is aludhat tőle. Sok sikert kívánok! Üdvözlettel:
Szabó LiliJo napot, 2 eve vagyok egyutt a baratommal. Tavaly majusban volt polgarink itt masok tudta nelkul . Kulfoldon elunk, EN szeretnek hazakoltozni Magyarorszagra. Januarban egyedul voltam otthon. Ekozben elkezdtem beszelni tesom legjobb baratjaval aki elcsabitott. Mikor visszajottem kulfoldre osszevesztunk a jegyesemmel es en elmentem a tesom legjobb baratjahoz akivel lefekudtunk. Vissza mentem kulfoldre mivel el keleltt intezni par dolgomat. A baratom probalt kibekulni, viszont ujbol hazamentem egy vizsgara es megint talalkoztam tesom legjobb baratjaval, aki mindvegig igergette h velem akar lenni, de viszont csak osszetorte a szivem. Megg kulfoldon vagyok es nem tudom mit tehetnek, nagyon ossze vagyok zavarodva az egesz eletem felfordult. nem tudom hogy koltozzek-e haza vagy bekuljek ki a baratommal, aki nem tudja hogy lefekudtem massal. Nem tudok aludni, reggelente mintha valami folytogatna, nincs turelmem semmire. Mit tehetnek? KOszonom szepen.
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy a feszültség, amelyben él, valóban fojtogató, fontos tehát szembenézni a problémákkal. Végiggondolni, mire vágyik legbelül. A párjával való kapcsolatot milyennek érzi? Mik állnak Önök közé? Mi sodorta a másik férfi karjaiba? Hogyan törte össze a szívét ez a fiú? Mi történt pontosan Önök közt? Mi szól a költözés mellett? A kérdések megválaszolásához önismereti munkára van szükség, melyhez szeretettel ajánlom munkacsoportunk bármely tagját, ha igényli.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Doktornő,
Egy munkatársam viselkedésével kapcsolatban szeretném Önt megkérdezni. Évek óta jóban vagyunk/voltunk? (közeli munkakapcsolat), munkájában megbízható, de érzelmileg labilis, makacs emberről van szó. Ennek ellenére mindig is tiszteltem őt, sokra tartottam a véleményét és kedveltem a társaságát. Kb 1 hónappal ezelőtt, mondhatom egyik pillanatról a másikra valami megváltozott. Nem különböztünk össze, egy békésen eltöltött délelőtt után váratlanul délután már nem szólt hozzám (illetve egy másik munkatársamhoz sem). Többször próbáltam tudakolni, mi lehet ennek oka, bocsánatot is kértem sms formájában, hiszen kimondott szavakra nem reagál. Erre sem jött válasz. Röviden: elítél szavak és magyarázat nélkül. Nagyon fáj. Nem tudom, mit tehetnék, hiszen a mindennapi munkán túl (én legalábbis) azt gondoltam balga módon, hogy ő is kedvel. Most viszont ezzel a viselkedésével a lelkembe tapos, és amúgy sem túl magas önértékelésemet tiporja. Én magyarázatot szeretnék kérni tőle, és felnőtt emberek módjára megbeszélni azt, bármi is történt. De akármi is bántotta meg, ami az ő szempontjából nyilván valós sérelem, egyenlőre titkolja. Ez a hallgatás pedig Őt is, engem is börtönbe zár… , bár valószínűleg én jobban szenvedek ettől, hiszen én nem tudom az okot..Mit tehetnék?
Kedves Kérdező! Köszönjük levelét. Nagyon bánthatja, hogy a kollégájának a viselkedése így megváltozott Ön irányába. Érdemes lenne a munkahelyén tisztázni a konfliktus okát, akár harmadik fél bevonásával (szervezetpszichológus, mediátor vagy akár egy közös kolléga vagy főnök). Amennyiben nem sikerül a probléma feltárására, s nem változik a viselkedése, el kell, hogy engedje őt, s ne keresse a társaságát, hiszen ezzel magának okoz fájdalmat. Sok sikert kívánok! Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Doktornő!
A problémám a következő: Az anyukám egy nagyon fiatalos, csinos, szép nő ( 51 éves). Előfordul, hogy idegenek nem anya-lánya kapcsolatot látnak, hanem barátnőknek néznek bennünket. Ennek ellenére a kapcsolatunk nem jó, hanem rossz. 29 éves vagyok, van egy 33 éves barátom. Régi ismeretségben vagyunk, mindig ” forgolódott” körülöttem, de 1 éve tart a szerelmi kapcsolatunk. A múlt héten bemutattam anyukámnak. Anyám elmondása szerint elpirult, zavarban volt amikor találkoztak. A páromon én ezt nem vettem észre!!!! Anyám éppen csak azt nem mondta nekem, hogy ő tetszik a páromnak, nem én. A párom ennek ellenére azt mondta neki, hogy komoly kapcsolatot gondol velem. Anyám arcára ekkor szinte irigység ült ki. A kedvesem azóta is engem hív telefonon, anyámat meg sem kérdezi. Ön szerint jobban tetszik a páromnak az anyám, mint én? Miért céloz anyám rá, hogy ő a párom ” választottja”, lehet, hogy jóindulatból, mert félt? A lelkemet mérgezi ezzel!!!!!! Miért versenyez egy 51 éves nő velem fiú ügyekben? Természetesen a dolog vége veszekedés lett. Anyám fejéhez vágtam, hogy vén, ráncos stb. Nem volt szép tőlem. Ön mit javasol, hogy reagáljak legközelebb hasonló esetre? Szükségem lenne kezelésre? Vagy anyámnak lenne rá szüksége? Hálásan köszönöm a válaszát a kérdéseimre!
Kedves Kérdező! Köszönjük levelét! Leírja részletesen problémáját, arról azonban nem ír, hogy korábbi választottjaival is előfordult-e hasonló szituáció, vagy ez az első eset, illetve, hogy az édesapja hol van ebben a történetben. A párja érzéseit kellene mindenképpen szem előtt tartania, ha ő semmilyen jelét nem adja annak, hogy tetszene az édesanyja neki, akkor nem kellene ezzel foglalkoznia, hogy az édesanyja mit mond. Az elpirulás olyan esetekben is lehetséges, amikor az ember idegeges, izgul, ezt nem kell mindenképpen vonzódásnak gondolni. Mivel úgy érzi, hogy az édesanyja irigy Önre s Önnel rivalizál, érdemes lenne családterápiás konzultációra menniük ketten együtt, hogy feltárhassák a probléma okát. A helyi családsegítő szolgálatnál lehet ingyen igénybe venni, vagy akár az itteni szakemberek közül (aki használja ezt a módszert). Én azt javaslom, hogy ha legközelebb ilyen eset lesz, akkor jelezze az édesanyjának, hogy Önnek ez mennyire rossz érzés, hogy ő ilyeneket mond (mással ne támadja), s ajánlja figyelmébe a családterápia lehetőségét a kettőjük kapcsolatának rendbehozása miatt. Sok sikert kívánok! Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Habis Melinda !
A kérdésére válaszolva azért vitték el a gyerekeimet mivel hogy a voltférjem megkéselt és veszélyeztetve voltak a gyerekek meg az egyik gyerekem beteg,Szolnokra hortam Darvas Évához (hiperaktiv,autizmus egyes jelei ,disz lexia disz gráfiája van emocionális zavarok2 éves kora óta rysperdált perdoxot ritalint szedett amit a személy igazolványomra váltottam ki. Most tisercint szed)erre a gyerekre a polgár mester a falu az iskolába osztály fönök igazgató rá volt szálva és közösen ugy döntöttek hogy ki kell emelni a családból a legnagyobb bánatomra.A volt férjem mikor keztem válni azt mondta hogy ha elválok tőle azt veszi el ami a legfontosabb a számomra nekem ők jelentették az életet.Minden hónap második szombatján találkozok a gyerekeimmel 2 óra hosszára (had ne mondjam semmire se elég ez az idő de nem baj legalább találkozok velük !Igen haza hozhatnám őket mihent vennék egy házat de pénzem nincs házra a Tiszaszölösi házamat akrtam el árvereztetni de a volt férjem benne lakok sőt bele is nősült a házba annak ellenére hogy 2012márciusába kikellett volna költöznie én kerültem utcára egy 6 hónapos gyerekkel egy öltözet ruhába tél közepén az utcára.Köszönöm válaszát állandóan ideges vagyok amire citromfű tablettát szedek!
Kedves Kérdező!
Nagyon szomorú, ami Önnel történt! Én szerencsésebbnek gondoltam volna azt a megoldást, hogy inkább támogatást kaphasson a gyermekei gondozásában, minthogy elvegyék őket, de ez sajnos nem rajtunk múlik. Szerintem nagyon jó, hogy látogatja őket a történtek ellenére is, próbálja tartani velük a kapcsolatot. Nekik van nevelőszülőjük? Ha igen, milyen az Ön kapcsolata vele/velük? Nagyon fontos volna a lakhatási körülményeinek rendezése, melyben szociális munkás tudna Önnek segíteni a helyi lehetőségek ismeretében.
Üdvözlettel:
Habis Melinda
