Kedves pszichológus,
Nem tudom, hogy pontosan meg tudom-e fogalmazni a proglémáimat, de a következőket érzem.
Egyszerűen semmihez semmi kedvem sincsen, ez évekkel ezelőtt nem volt rám jellemző, de aztán egy szörnyű “kapcsolat” megváltoztatott. Azóta úgy érzem, nem tudok olyan lenni, mint egy normális ember. Mindig eldöntöm, hogy boldog leszek, vagy valamit végre megcsinálok, tanulok… stb, de aztán semmi sem jön össze. Mindig csak a lelkesedésem nagy. Ha tanulásról van szó (egyetemista vagyok) nincs semmi gond egy ideig, de aztán minden a feje tetejére áll és úgy érzem, nem bírom tovább, megbolondulok. Próbálok nyugodt lenni, de nem megy. Ezek miatt egyszerűen úgy érzem, hogy semmi esélyem sincs a sikerekre. Semmi esélyem sincs arra, hogy boldog életet tudjak élni a jövőben. És ebben az is közrejátszik, hogy egyszerűen minden ok nélkül rossz kedvem lesz és feszültté válok, minden ok nélkül képes vagyok magam elsírni, és ilyenkor olyan dolgok jutnak az eszembe, amiknek nagyon nem kellene. Például a halál. És mivel már pár évvel ezelőtt vol egy kísérletem is ezzel kapcsolatban, így félek magamtól. Félek, hogy újra meg fogom tenni. Most éppen úgy érzem, hogy élni szeretnék, de félek tőle, hogy ez az érzés megint hamar változni fog, ahogy máskor is szokott. Nem tudom mit tegyek, nem tudom mi lenne a jó döntés. Nem találom az okát a feszültségnek, de mégis velem van. És nem tudok tőle szabadulni. Mit tanácsol?

Válaszát köszönöm.

Tisztelt Cím. Lassan egy éve sajnos anyagi okok miatt ki kellett adnom újépítésű házunkat albérlőknek. Már az első találkozás alkalmával sem voltak szimpatikusak , főleg a szűlő a pökhendi viselkedése miatt. Azóta mindegy hogy személyesen, SMS- Ben , vagy csak felmerülnek,megmagyarázhatatlan gyomorideg és igazottság tör rám. Fontolgatom, hogy az lenne a legjobb ha elküldeném őket mert mint idegesség forrás semmi szükségem erre, és másik is hasonló értékeket említenek velük kapcsolatban ,kisebb problémákat is okoztak az ottlakás alatt , úgyhogy ezek a visszajelzések csak megerősítenek. Kérném ha van véleménye, illetve ha tudna adni tanácsot a dologgal kapcsolatban , azt nagyon megköszönnen!! Tisztelettel , Kovács Andrea

Kedves Lili,
3 gyermekünk van, a 3. gyermek születése óta nem kivánom a férjem, az együttlétet, mindenféle közeledést elutasítok. Fájdalmas az együttlét, candidám van, 2 éve nem élünk nemi életet. Boldogtalanok vagyunk mindketten. Javasoltam, váljunk el, de a férjem nem szeretne, ő bizik benne, minden a régi lesz egyszer. Mit tegyek? Teljesen elhidegültem tőle, képtelen vagyok őt szeretni. Mi lehet velem a baj?

Kedves Doktornő!

Barátnőmnek kiderült hogy súlyos betegsége van, ezért szakított velem, bár nem régóta vagyok vele de szeretnék segíteni neki, viszont nem enged közel magához, mert nem akarja hogy én szenvedjek. Hogy tudnék segíteni és mit kellene tennem?

Tisztelt Pszichológus!
A párom tavaly egy régi szeretőjével, még abból az időből amikor én nem voltam smseket váltott, hogy milyen formában és hogyan szeretkeznének a hölgy még képet is küldött magáról, sajnos én ezt a beszélgetést végig néztem és nagyon sírtam, a páromat számon kértem hogy mégis “mi ez? ” . Ő sírt, és nagyon szégyellte magát, akkor úgy döntöttem hogy megbocsátok neki. Aztán rá két hónapra egy újabb régebbi kapcsolatát kereste fel, ott már csak annyi történt hogy írt a nőnek “hogy mi lenne ha ki venne egy nap szabit és találkoznának”. azóta eltelt fél év és nem csinált semmit, most pedig az történt hogy az előbb említett hölgynek megint írt hogy “találkozzanak”.
Nem gondolom hogy el ment volna addig hogy találkozzanak, viszont nem tudom hogy mitől van ez hogy időközönként ilyeneket csinál, olyan mintha hirtelen kattanna egyet az agya és ezt csinálja. Tudom hogy nehéz gyermekkora volt, és az apja is imádta a nőket. egyébként, minden rendben van köztünk nem szokott furán viselkedni a telefonját nem dugdossa. Megkértem hogy menjen el pszichológushoz hátha ő segíthet hogy kigyógyítsa ebből a “betegségből”, Azt mondta hogy mindent megtesz azért hogy jobbá tegye a kapcsolatunkat és ne történjen ilyen többet. Ön szerint ez betegség és ki lehet belőle gyógyítani egy pszichológus segítségével? Vagy ilyen, ezt látta otthon és nem fog megváltozni.
Előre is köszönöm a segítségét.

Kedves Lili!
Köszönöm gyors válaszát. Olyan sokára kaptam Önhöz időpontot, hogy muszáj addig tanácsot kérnem: a naponta többször visszatérő kényszer-gondolataimat hogyan tudom megszüntetni? Nagyon zavarnak, ideges leszek tőlük és kétségbeesett, sokszor sírok (ami tudom jó feszültséglevezető, de pl munkahelyen nem nézik jó szemmel). Azokra a gondolatokra gondolok, amiről már beszéltem Önnek: mindig magamra figyelek, magamat elemzem, hogy ez-meg az a szituáció, információ, külső hatások hogyan érintenek engem, milyen reakciókat vált ki belőlem. Agyalok, hogy én most jól érzem magam, boldog vagyok? Mi bajom lehet, ami miatt nyűgös vagyok és diszkomfort érzemtem van, mi nem stimmel velem, mi zavar stb? Pl. Pesti Est -ben olvasok egy filmelőzetest, összeugrik a gyomrom. Buszon kinézek az ablakon, elolvasok egy feliratot, összeugrik a gyomrom. Teljesen ártalmatlan váratlan helyzetekben történik ez, ami egyből önelemzésre kényszerít: Hogy akkor most én nem vagyok normális, mi a problémám, miért nem érzem magam jól, mindig olyan furcsán érzem magam stb. stb. Ezek a gondolatok üldöznek, önelemzésre kényszerítenek, mindeközben elfelejtek ÉLNI és ÉLVEZNI az életet 🙁 Arról is volt már szó, hogy jelenleg teljesen rendben van az életem, család, munka terén is, szóval nincs okom a panaszra és az aggodalomra. A napi stressz nyilván szerepet játszik a mindennapokban, de alapvetően nem élek stresszes életet, sőt próbálok egészséges életmódot folytatni. Arra is gondoltam hogy a hormonjaim űznek gyúnyt belőlem, öregszem, túlérzékeny lettem mindenre vagy félek, hogy mégsem vagyok felhőtlenül boldog (és miért nem??? -mi kell ahhoz hogy felszabadult legyek???), holott minden körülményem adott az életvidámságra. Nem tudom, tanácstalan vagyok, megőrjítenek a kényszer-gondolataim, nagyon szenvedek tőlük nap mint nap. Szeretnék megszabadulni ettől az önelemzési kényszertől, hogy mindig magammal foglalkozzak. Lehet ez a hipochonria egy súlyos fajtája esetleg? Mit tehetek? Hogyan enyhíthetem szenvedéseimet?

Előző levelemhez kiegészítő információ, hogy szerintem úgy viselkedek, mint egy őrült depressziós. Ugyanis nyilván próbálom elnyomni kényszer-gondolataimat, elterelni a figyelmemet másra, elhatározom (mivel minden fejben dől el) hogy nem stresszelek, nem agyalok, nem szorongok, nem elemzek, csak élvezek minden pillanatot. Ez sikerül is egy ideig, pár órát, napot, hetet, aztán, mint egy hangulat- ingadozásos hisztis belefáradok a happy -ségbe, úja rám törnek a Gondolatok, ok nélkül természetesen. Ilyenkor megijedek, elkeseredem, felhergelem magam, jön a sírás, a stresszoldás. Aztán újra erőt merítek, egy ideig minden jó (vagyis normál), aztán kezdődik elölről a körforgás. Nagyon elegem van magamból, ebből a mókuskerékből végleg szeretnék kiszállni! Ebben kérek segítséget személyesen és tanácsot most itt írásban.
Köszönöm: Adrienn

21 éves lányom nem áll szóba hűtlen apjával. 1 éve derült ki, hogy megcsal a férjem, akkor elköltözött otthonról, de most megbánást tanúsít, viszont a lányom hallani sem akar arról, hogy folytassam az apjával a kapcsolatot. Mit tegyek?

Tisztelt Doktorno,

Olyan problemaval fordulok Onhoz, hogy 2 napja vege lett a parkapcsolatomnak es azota meg soha nem erzett fajdalmat tapasztaltam. A kapcsolatnak miattam lett vege, olyan dolgot tettem amit talan senki nem tudna megbocsatani. A problema ott kezdodik, hogy egyutt elunk es nincs lehetosegunk kulon koltozni jelenleg. Testi es psziches tuneteim is vannak a szakitas ota. Eros nyomast erzek a mellkasomban, magas a vernyomasom 3 napja semmit szilardat nem vagyok kepes enni, illetve folyamatosan hanyingerem van. Tanacstalan vagyok, mik e lehetosegeim. O azt kerte, hogy valtozzak meg es bar sosem mondta ki, hogy nincs esely folytatasra, megis nagyon elutasitoan viselkedik velem, vagy csak hozzam sem szol. Kerem adjon tanacsot, esetleg lenne olyan dolog ami segithet ?

Kedves doktórnő!
17 èves làny vagyok ès màr nem előszőr érzem a vègèt mindennek. Pànikbeteg vagyok és szerintem depressziós. Hetekig nem mozudlok ki a sötét szobmból és a baràtaim se érdekelnek. Nem akarok senkivel se beszélni, még anyukàmmal se. Nem tudom honnna eres ez a mély fàjdalom és tehetetlensé, de van rà elég lehetőség. Gyàszolom a baràtnő, erőszak àldozata lettem, apàm akitől anyum elvàlt nem mondhatni embernek sem, nemhogy apànak.. Orvosira készülők és rengeteget tanultam…imàdtam. De màr arra sincs erőm.,hogy figyeljek a làbam elé. Baràtom habàr szeret, és tudja a problémàim nem segít, “majd te megoldod” … Szokta mondani. Voltam màr pszichológusnàl önismeret és gyàsz miatt, segitett is akkor, de màr senkire nem se szamítok. Senki segítségére. Senki nem veszi észre àllapotom súlyossàgàt. Csak az orvosi àlmom tart vissza a végtől. Màr senkim nincs.. Napról napra mélyebb pontra jutok. Az ön segítsége nem tudom, hogy hat-e majd, csak remélni tudok..
Üdvözlettel, Helga

Tisztelt Doktornő!

29 éves fiatal nő vagyok. Az anyukám egy nagyon szép, fiatalos, 51 éves nő. Nem látszik rajtunk a nagy korkülönbség. Sokszor előfordul, hogy kicsi túlzással egyidősnek, barátnőknek néznek bennünket. A főiskolai éveimre visszaemlékezve előfordult, hogy az én korombeli fiúk is őt dicsérték helyettem. 1 éve van egy 33 éves párom. Távkapcsolatban vagyunk. Április 13.-án bemutattam anyámnak. Május 1.-jén jött hozzám újra a párom és negyedórán belül mást nem csinált, mint hosszú percekig anyámat dicsérte, hogy jól tartja magát, hiába 50 éves, mégis vonzó.Teljesen úgy beszélt anyukámról, mintha bele lenne szeretve!!!! Ugyanakkor megjegyezte, hogy hasonlítok rá, és feltételezi, hogy 50 éves koromban én is ilyen leszek. Szinte nem akarta abbahagyni rászóltam és megkérdeztem, hogy neki ( a páromnak) anyám tetszik vagy én?! A válasza az volt, hogy természetesen én. Egyébként is miért gondolok ilyen hülyeséget, hogy 50 éves nőtől akar valamit, aki házas, ő ( a párom) a fia lehetne. Korban is én illek hozzá és ha jön, akkor velem akar találkozni, nem anyukámmal. A szemembe nézett őszintének tűnt, amikor állította, hogy nem vetett anyámra szemet!!! Majd rákérdezett ő, hogy miért nem örülök, hogy dicséri anyám, mert ő boldog lenne, ha valaki az övét dicsérné. Ráfeleltem, hogy nagyon túlzásba viszi ezt a dicsérést. Arra nem felelt semmit. Doktornő! Mit javasol, hogy kezeljem ezt a helyzetet? A leírtak alapján elképzelhetőnek tartja, hogy a párom az érzelmei miatt legszívesebben anyukámnak udvarolna és csak az eszével végiggondolva ( korban én vagyok való stb) dönt mellettem, vagy csak azért választ engem, mert őt már úgysem választhatja? Lehet, hogy kicsit én túlzom el a dolgot és ” bolhából csinálok elefántot”? Nagyon kérem adjon egy választ ezekre a kérdésekre, mert lelkileg nagyon megvisel, és könyvelőként munka közben nem engedhetem meg magamnak, hogy ezen filozofáljak. Előre is nagyon köszönöm a tanácsát, válaszát, segítségét!!!!

Tisztelt doktornők /urak!
Egy számomra eddig ismeretlen problémába ütköztem közel egy éves kapcsolatom során. Páromon hónapok óta szorongás jeleit véltem felfedezni ,ha szexre kerül a sor, sokszor volt,hogy elaludt,elterelte róla a figyelmet,ha pedig mégis “elkerülhetetlen” volt, éreztem a stresszt.. Tegnap hangot adtam a dolognak ,azt mondta ő is érzi,hogy valami nincs rendben, nem kívánja a szexet ,csak teszem azt hetente 2x ,maximum 3x , pedig régebben napi rendszerességgel voltunk együtt és a vágya is csökkent. Ez mindkettőnket megijesztett, de azt mondta,hogy nyugodjak meg ,ő ennek utána járt és azt olvasta ,hogy ilyen idős korban (25éves a fiú) ez teljesen természetes,mert a tesztoszteron termelés ilyenkor lecsökken. Szerintem ez nem igaz, hiszen úgy gondolom ilyen idős korban kéne erősödnie,hiszen a gyermekvállalás ekkortájt jön szóba úgy általánosan és én is utána olvastam, viszont azok alapján az én gondolataim igazolódtak be.. Párom egyébként nagyon ritkán ,körülbelül három -négy havonta egyszer fogyaszt kábítószert, elhanyagolható mennyiséget, gondoltam arra is,hogy ezek állhatnak a dolgok mögött… Nem tudom,hogy én rontottam e el valamit,vagy vele van valami baj, de nagyon aggódom érte is és a kapcsolatunkért is, hiszen ezáltal úgy érzem nem vagyok neki elég jó, elég vonzó. Nagyon kétségbe vagyok esve, és tudom ,ha legközelebb szexre kerül a sor én még nála is frusztráltabb leszek, hiszen azóta már csak ha beszélünk a szexről kellemetlenül érzem magam és teljesen le vagyok törve.
Válaszukat előre is köszönöm!

Tisztelt Doktornő!
Nem tudom mennyire tartozik az ön szakterületére a problémám. Párkapcsolatban élek lassan egy éve és nagyon szeretem a párom, eleinte nagyon jó volt minden kívántam és nem volt gond az együttléttel, viszont mostanában olyan mintha “kiégtem” volna, bár 30évesen nem hiszem. Történtek a múltamban olyan dolgok amik kezdem azt hinni kihatással vannak a nemi életemre -régebben is volt egy hasonló, bár ott inkább szakítottunk- (kb 7 -8 évesen molesztált az egyik rokonom , elmondtam a szüleimnek de azon kívül hogy többet nem kellett hozzájuk mennem semmi nem történt és ez kicsit bánt is). Nem tudom mitévő legyek hogy újra működjön a testiség is a kapcsolatunkba, nagyon bánt a dolog… Néha úgy érzem, hogy csak kötelességből megyek bele. Ő mindent megtesz értem az ágyban is. Remélem tud segíteni nagyon elvagyok keseredve. Mindenesetre nagyon köszönöm. És szép napot kívánok! Anikó

Jónapot Kivánok!
Segítséget szeretnék Öntől kérni élettársam szenvedélybetegsége miatt.Látható és már többen is mondják,hogy gépfüggő mivel neki minden napos a számítógép használata és a 14 óra is kevés számára.Amint egy napot kihagy már másnap reggel szorong és arról beszél,hogy este nem játszott és hiányzik neki.Miután minden nap hazaér leül gépezni és nagyon nehezen lehet onnan elmozdítani.Mivel én számítógéppekről tanultam,így letiltottam neki hogy “csak ” 6 órát jatszon naponta de sajnos addig hizelget,hogy a szeretettem miatt feloldottam neki.Nem tudom már mit csináljak vele.Se én se szülei nem tudják,hogy tudnk megoldani ezt a problémát.Emberekkel nem törödik de semmilyen kapcsolattal.A mi kapcsolatunk is igy kárba megy mivel nem foglalkozik velem csak a géppel és ha valamit mondok fel van háborodva és vitatkozik.
Kérem segítsenek. Alexandra

Tisztelt Doktor/Doktornő!

Egészen gyerekkoromban kezdődött, hogy a szexuális fantáziáim egy része nagyon gusztustalanná és erőszakossá vált. Tizenegynéhány éves koromban megjelent a fantáziáimban idősebb nők karóba húzása vagy akár kibelezése. Saját korombeli lányokról sosem jutott eszembe ilyen. Egyébként meg undorodtam magamtól, nem értettem miért van. Elég nagy harcot vívtam magammal, de végül eltűntek ezek a fantáziák, szerintem elfojtottam őket, mivel kb egy éve újra elkezdtek megjelenni. Ez az internet által történt, néha ponrónézés közben ráklikkeltem bdsm videókra is, és a net egyszer bedobott hasonló weblap címén olyan oldalt, amin az említett régi fantáziáimhoz hasonló animációk szerepeltek, én pedig meglepődtem, de kíváncsiságból ráklikkeltem. A látott képek felizgattak, és emiatt újra és újra elkezdtem visszatérni, keresgélni ilyen dolgokat. De közben újra elkezdtek ellenérzéseim lenni magammal kapcsolatban, hogy miért csinálom ezt. Ha ilyen dolgot látok, akkor a nemi izgalomhoz társul szorongás is, és utána pedig haragszom magamra. A párommal való szexuális kapcsolat során ezek a fantáziák nem jöttek elő, és más valós személyekkel szemben sem (gyerekkoromban ez máshogy volt, akkor a tanárnőimről fantáziáltam, egyébként általában normális aktusokról, nem feltétlenül durvaságokról). A páromnak nemrég elmondtam ezt a dolgot, nagyon nehezemre esett kimondani a szavakat, de nem akartam hogy ilyen sötét titkot relytegessek előle. Nem tulajdonít neki nagy lehetőséget, legalább is ezt mondta, és nem látok rajta azóta sem semmilyen negatív reakciót.
Elhatároztam, hogy kerülni fogom az ilyen weboldalakat, és egyre inkább sikerül is. Az elmúlt kb egy hónapban egyszer sem néztem ilyet. Ma viszont vizsgára tanultam, és a tegnap késő éjjelig tartó tanulás miatt elég fáradt is vagyok. Gondoltam böngészgetek egy keveset pihenésképpen, aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy megint olyan weboldalon járok, és nem bírtam leszakadni róla. Legalább két órát töltöttem rajta, és azóta erős bűntudatom van.
A kérdésem az lenne, hogy ezeknek a dolgoknak a jelenléte a fantáziáimban mit jelent, és hogy veszélyt jelenthet e bármi módon a környezetemre vagy rám. Illetve szeretném megkérdezni, hogy miként tudnék leszokni ezeknek a weboldalaknak a látogatásáról.

A választ előre is köszönöm!
István