Üdvözlöm! A fentiekben felsorolt problémák sokaságában szeretnék segítséget kérni!

Tisztelt Válaszadó Pszichológus,
egy rövid kérdésem lenne: van-e az Oxford Személyiségtesztnek bármilyen tudományos alátámasztása, adhat-e valid/valós eredményt egy állásinterjú keretében kitöltött teszt? Az internetes találatok alapján erős kétségeim vannak. (Az interjúztató szerint azért utasítottak el egy jelöltet, mert a teszt azt az eredményt adta, hogy az illető a tettlegességig agresszív stresszhelyzetben…) Van-e erről megbízható cikk az interneten?
Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Pergel-Száraz Cintia!
Az lenne a problémám, hogy nagyon nagy önbizalomhiányom van. Utálom magam és nem szeretek emberek közelében lenni. Azért vagyok önbizalomhiányos, mert borzasztóan vékony vagyok és alacsony, koraszülött voltam, ezért lassabban fejlődöm. Nem tudok hízni, mégis kényszeresen eszem. Hogyan tudnám elfogadni magam és megkedvelni az embereket is? Előre is nagyon szépen köszönöm a segítséget!

Kedves doktornő. Szeretnék segítséget kérni. A bátyám január 25 én autóbalesetben meghalt. Az egész csalad mély gyászban van. Anyukám most roszabbul van, mint pár hónapja. Én úgy érzem már könnyebb. Ahogy tudok, elejétől kezdve próbálok segíteni neki, ugyanúgy a családjának. A párommal több mint egy éve vagyok együtt. Most július 1 én a húga férjhez megy. Szeretné ha elmennék vele. Pár hete még azt mondtam, semmi esetre sem. Most úgy érzem, szeretnék elmenni. Viszont anyukám nagyon kikészült tőle. Azt mondja, ha elmegyek, megszakad a szive, hogy többet ér a párom húga, akit ø nem ismer, mint a testvérem. Nem tudom, mit kellene tennem, hogy senkit ne bántsak meg. Szivem szerint elmennék, nem tancolni, enekelni, csak egy kicsit el máshova, más gondolatokkal, bár tudom, tökéletesen nem fogom érezni magam, de megadni a tiszteletet. Maga szerint mit kellene tennem? Köszönöm a választ. Üdvözlettel Zsófia

kérem segitsen,szeretném megmenteni a kapcsolatomat a párommal mert szeretem és nemtudom hogy menthetném meg

Jo napot kivanok.varga andrea vagyok es 8 honapja egy csak szex kapcsolatban vagyok benne.en nagyon szeretem a partnerem de o azt allitja nem szeret semmit nem erez irantam.egy ket honap szunet utan mindig jelentkezik hogy nem menne e el hozza egy kis egyutt letre.volt olyan is amikor meg egy helyen dolgoztunk egy egesz hetet nala toltottem mert azt szerette volna.viszont egyszer egyszer megtortenik kozrunk a dolog utana egy ket honapig nem jelentkezik.ez az ido letelik megint jelentkezik.azt mondja nem szeret nem erez irantam semmit.csak jo velem a szex
Kereshetne mast is de nem teszi
Mi lehet ennek az oka

Párommal kb. egy éve vagyunk együtt, az első évben kiderült sokat hazudik, megígérte nem lesz több ilyen, azonban most januárig kiderültek folyamatosan hazugságok.
Azóta megígérte újra, hogy nem lesz több, és bár nem derült ki semmi, de képtelen vagyok elfelejteni, új lapot adni, olykor sikerül de bármi hasonlít az adott dologra azonnal mélyen hasít a fájdalom, hogy mik történtek. Hogyan tudnék új lapot nyitni. Próbáltam önszuggesztió, mantra, meditáció, de nem segít.
Válaszát előre is köszönöm.

Kedves Doktornő!

A probléma ott kezdődik, hogy párommal 2011 05 18 án 13 év barátság után egymásra találtunk. Egy csodálatos 5.5 évet töltöttünk együtt. Sajnos súlyos önértékelési problémáim miatt nagyon féltékeny voltam mindig is, és ez sok problémát okozott nekünk. 2016 10 21 én párom kimondta amit nem akartam hallani: vége, elhagy. Magyarázat: besokallt, elege van, kiöltem belőle a szerelmet. 2 hónapig egyáltalán nem kommunikált velem, majd januárban nagybátyám halála okán felvette velem a kapcsolatot, és még ha ritkán s, havonta 1 max 2 alkalommal, de felhívott. Márciustól kezdve egyre gyakrabban jött el hozzám, beszélgettünk újrakezdésről, de azt mondta, akkor a nulláról kell mindent kezdjünk ismét barátként. Áprilisban megkért, hogy aludjak nála, és a második alkalommal a dolog is megtörtént közöttünk. Amíg külön voltunk sem neki sem nekem nem volt más az életünkben. Május elejéig minden rendben is ment, amikor is egyik este közölte hogy ő nem tud szerelmet adni mert nem tudja érezni azt. Kikészültem, és otthagytam, hazajöttem. Másnap hívott hogy legyünk csak barátok, semmi több. Engem ez nagyon kiborít, mert én nagyon nagyon szerelmes vagyok belé azóta is. Most júniusban sikerült rávegyem, hogy elmenjen a volt pszichológusához, ugyanis depresszióra hajlamos tüneteket produkált. Konkrétan a bipoláris mániás depresszió ÖSSZES tünetét. Ugye pl a szexuális vágy teljes hiánya…. Hol nagyon boldog, pörög minden máskor eldob magától, szomorú így periodikusan változik ez. A lényeg, hogy most megint húz magához, ölelget, puszilgat, de úgy látom mintha várna valamire. Egy ismerős volt nála és én, amikor az ismerős megkérdezte, MOST járna e velem? Csaba válasza az volt, hogy EGYENLŐRE nem…. Komolyan nem értem… Más nincsen neki, ez biztos. Napi szinten hívogat van hogy 6-8 alkalommal is, menjek át, aludjak nála, de ha ott is vagyok este SEMMI nem történik kettőnk között. Csak mint barátok. A kérdésem az lenne, Ön szerint mire várhat párom? Mert ez az érzésem.. Illetve mintha félne… Szeretem, el nem engedem, mert mással nem tudnám az életemet elképzelni. Kérem adjon tanácsot, mit tegyek? Hogyan segítsek neki? Hogyan érjem el, hogy ismét együtt lehessünk? Nagyon el vagyok keseredve. Sajnos a testvérét a kishúgát még 11 évesen elveszítette, édesanyja pedig 2015 februárjában hunyt el. Alkoholista szülők gyermeke, sokat bántották. Az édesapja is elhunyt még 2006 ban. Ő jelenleg 26 éves én 32 vagyok. Közmunkásként dolgozik, és jelenleg éppen érettségizik (26 án lesz meg a papírja, kitűnő tanuló). Nem iszik alkoholt, csak dohányzik.

Jónapot! Megint én vagyok, aki nagyon hosszan leírta azt ami történt és valamit kihagytam!

Az alatt a két hét alatt amíg beszélgettünk csak azért írt nekem, hogy egy másik lányt felejtsen. Ezért nem tudom hogy akkor miért nézett annyira. Nem tudom mit tegyek hogy legalább barátok legyünk de ráírni nem írhatok! Haragszik! De már nagyon nem bírom ezt így!

Remélem nem zavarja Önt, hogy ennyit írok Önnek, de nagy szükségem lenne segítségre!

Köszönöm!

Tisztelt doktor nő!
Nagyon egyedül érzem magam a problémámmal pedig tudom, hogy sokakat érinthet. Nem tudok párkapcsolatot létesíteni. Nem azzal van a gond, hogy ne szeretnék csak azzal a kifogással élve, hogy nincs hol ismerkedjek eltaszitok mindent. Pedig van hol, de ha valaki odakint hozzám furcsamod eltaszitom, félelmet érzek, hogy miért akar ő velem beszélni, biztos csak egy éjszakás kaland vagy ki tudja.
Hogy tudnék ezen a latasmodon és bezartsagon változtatni.
(meg nem volt kapcsolatom)

Jó napot kívánok!
Én egy 22 éves lány vagyok és olyan problémával fordulok Önhöz, hogy sajnos nincsenek barátnőim.
Mindössze egy barátnőm van, aki már 15 éve a legjobb, de sajnos olyan párkapcsolatban él már 8 éve, ami a barátságunk kárára ment, nagyon zűrös a kapcsolatuk és igazából csak a barátnőm erőlteti ezt a dolgot, próbál mindig az élettársa kedvében járni, így én háttérbe szorultam és mivel a párja egyáltalán nem társasági ember, ezért szinte soha sem mennek sehova és így én sem tudtam velük bármerre is menni, persze a barátnőm a párja nélkül bulizni sem megy szívesen, emiatt a kapcsolatunk a barátnőmmel megszakadt.
Mi a párommal 6 év után szakítottunk, ennek most már 4 hónapja és sajnos most egyedül maradtam, csak a családomra számíthatok, mivel nem igazán alakítottam ki tartós baráti kapcsolatokat.
Van egy húgom, ő 17 éves, vele szoktam programokat csinálni, járunk edzőterembe, bulizni, de neki is megvan a saját baráti társasága. Az elmúlt hónapokban próbáltam új korombeli barátnőket szerezni a konditeremben, munkahelyen, szórakozóhelyen, régi osztálytárssal felvenni a kapcsolatot, régi évfolyamtárssal akivel az iskolában jóban voltam, de sajnos mindegyiküknél azt tapasztaltam, hogy ennyi idősen már nem nyitnak úgy az emberek felé, mindenkinek meg van a saját kialakított élete és ebbe nem szívesen fogadnak be új embert.
Most már nagyon tanácstalan és elkeseredett vagyok, hogy még is hogyan tovább, mit nem próbáltam még, hogy sikerüljön találnom új barátnőket, vagy egy kisebb baráti társaságot.

Előre is köszönöm a válaszát.

Tisztelettel: Evelin

Kedves Melinda!
Kb. 2 hónapja kértem Öntől segítséget-04.03. 14:42 és 04.07. 08:56-amit ismét szeretnék megköszönni, mert egészen más megvilágításba helyezte a problémánkat és tényleg kiderült hogy a gyereknek az apjával van baja és nem velem. A helyzet nem nagyon változott azóta sem, viszont sok beszélgetés után kiderült, hogy az apja kifejezetten megtiltotta agyereknek, hogy a párommal megismerkedjen. Azt mondta akkor megvonja tőle az anyagi támogatást, ami igen nagy érvágás lenne a gyereknek, hiszen éppen most fejleszti a gépét rengeteg pénzért, amit én nem tudnék neki biztosítani. Teljesen tanácstalan vagyok. Szerintem rám nagyobb szüksége van a gyereknek mint a gépre, de hát 16 éves kamaszról beszélünk, ezt ő még nem tudja. Féltem őt, állandóan egyedül van, s ragaszkodna hozzám de zsarolva van. Én rengeteget sírok emiatt, ami azért baj, mert a volt férjemnek éppen ez a célja, hogy a gyerek által megtörjön és arra kényszerítsen hogy visszamenjek hozzájuk. Kíváncsi vagyok a véleményére.
Köszönettel: Ildikó

Kedves Doktornő!
Tanácsot szeretnék kérni.
Egy kisfiam van, hamarosan két éves lesz, én harminc vagyok, a férjemmel így hármasban nagyon jó vidám kis család vagyunk. A problémám, hogy mióta anya vagyok, sok személlyel, dologgal kapcsolatban szinte érzéketlenné váltam. Mintha az összes szeretetemet a fiamnak és a férjemnek adnám, másra pedig már nem jut. Pedig a szeretet nem kellene, hogy fogyó dolog legyen.
Mióta a fiam megszületett több konfliktusom is volt a saját szüleimmel, akikkel előtte jól megvoltunk, az anyósommal pedig már előtte is nagy volt közöttünk a távolság. Nem tudok nekik megbocsátani, egyszerűen nem érzek semmit. Csupán erősnek akarom mutatni magam előttük, hiszen ha gyengének, fáradtnak látnak, mintha azonnal lecsapnának az alkalomra és kéretlen segítésbe kezdenek, ami úgy érzem az én személyes teremet zavarja.
De sok családtaggal, testvérekkel kapcsolatban is így érzek, semmit, ürességet.
Régen nagyon szerettem az állatokat, van kutyám, macskám, akikért felelős vagyok, nehezemre esik őket megsimogatni.
Mintha kiégtem volna.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy minden szálon van valami gubanc, a szüleim a férjemet bántották, a kutyám folyton elszökik, a testvérekkel nem beszélünk eleget, de annyira kiábrándultnak érzem magam, hogy erőm sincs ezek ellen tenni. Már hidegen hagy, mert annyiszor hazudtak, becsaptak, elfelejtettek. Mégis mindenki azt várja, hogy szeressem.
Hiba ez? Vagy a kisgyerek mellett, aki annyi figyelmet szeretetet igényel ez természetes is lehet?
Mit gondol? Köszönöm, ha ír néhány gondolatot!
Szép napot kívánok!

Kedves Melinda!

Köszönöm a visszahívást,velem beszélt telefonon 🙂
Elsősorban szeretném megköszönni a lehetőséget,hogy írhatok Önnek.
Én nem érzem magam annyira elveszettnek,hogy egy pszichológussal kelljen beszélnem,de ennek ellenére szeretnék beszélni Önnel és kikérni a véleményét.

Engem Daninak hívnak, 23 éves vagyok és van egy idősebb barátnőm ( 34 ).
Nálam megszokott,hogy idősebb barátnőm van,bár ennyire idős még nem volt.
Mindig a nálam tapasztaltabbakkal jöttem ki jól,legyen az férfi,nő,bárki.
A velem egykorúakat mindig gyerekesnek tartottam és próbáltam más “körökben mozogni”.

Én alapvetően nem szeretem annyira a bulikat,fesztiválokat,de a barátnőm igen…sőt VIP kártyát kapott a hozzá közel eső discoban annyit volt már ott.
Én mikor megismertem ezt tudtam róla,ezért mikor arra került volna sor, hogy randizzunk akkor mindig inkább kitaláltam valamit.
Mivel külföldön élek 3 éve és itt elég nehéz egy másik nyelven kapcsolatot létrehozni. ( tudok beszélni,de anyanyelvi szint kellene egy kapcsolat fenntartásához, és még magyarul sem értik sokan egymást nem hogy németül ). Ő itt lakik 16 éve már és gyereke is van. Ebből kifolyólag úgy döntöttem randizok vele egy év húzás után. Jól sikerült az első randi és most volt 9.-n fél éve hogy együtt vagyunk.
Azt mondtam neki,hogy azzal a feltétellel lehet szó kapcsolatról, ha amikor én megkérem,hogy ne menjen el bulizni hanem maradjon otthon akkor így fog tenni. Első alkalommal ki is próbáltam mennyire működik ez akkor mégis és nagyot csalódtam,mert elment. ( ” már megbeszélte” ).
ezután megkértem még egyszer jövőhéten és akkor sem maradt…így maradt 4 alkalomig amikor 5.-jére azt mondta,rendben marad. ( A zene rossz lett volna és egyébként is maradt volna, de ezután tudta mondani,hogy itt maradt a kedvemért)
Én úgy voltam vele,hogy akkor ha ő így veszi komolyan akkor én is így fogom.
Elkezdtem beszélgetni egy magyar lánnyal (ő írt rám).
Jól elvoltunk, de úgysem lehetett volna semmi a km miatt szóval mindegy is volt.
A barátnőm látta rajtam, hogy nincs rendben velem valami és este megnézte a telefonomat és vele együtt a beszélgetést is. ( nem direkt csinálta,véletlenül oldotta fel és meglátta rögtön ). Akkor megbeszéltem vele,hogy mi vitt arra,hogy visszaírjak a lánynak és oda adtam a kezemet,hogy kezdjük új lappal az egészet. Én nem beszélek többet vele,ő pedig ha én csütörtökig szólok akkor nem megy el azon a hétvégén szórakozni,hanem velem marad.
Nem szóltam 2 hónapig semmit sőt még el is küldtem,hogy menjen vigyázok a lányára.
(azt akartam,hogy lássa azt hogy nekem ő fontos és a boldogsága is). Egyébként nem is volt olyan sokat…3-4 x amikor is 2 hete jött egy fesztivál ahova szintén ingyenes jegyeket kapott… Az előtti héten voltunk együtt 6 hónapja és az utáni héten pedig egy 5 napos szabadságunk volt együtt az Alpokban (múlt héten).
Azt mondtam neki csütörtök délután,hogy maradjon otthon…azt mondta,hogy a fesztiválokról nem volt szó…csak a bulikról…hát szerintem ez nem így volt és ez egy újabb kifogás.
Nagyon sokat beszéltünk és elmondtam neki,hogy szeretem és azért nem akarom,hogy menjen, mert most nem akarok rosszat álmodni vagy forgolódni az ágyban a 2 szép hétvége között. Gondolok itt a fél évre és az Alpokra. Néha ha elmegy vagy elkap a sírás vagy pedig nem tudok aludni…( ezen kívül semmi bajom nincsen az alvással, 1 perc alatt el tudok aludni még egy koncerten is ) Nálam ha valami nincs rendben az az alvásnál jön ki.
Abban maradtunk hosszú beszélgetés után,hogy a fesztivál után levő discoba nem megy tovább ( ezt is megbeszélte már,de most miattam lemondta ) és 7-kor velem haza jön a fesztiválról én viszont elmegyek cserébe vele. ( magamtól ajánlottam fel cserébe ) A fesztivál este 10-ig tartott volna szóval ez szép volt tőle. Neki nem a pasizás és az ilyen dolgok a fontosak, hanem csak a tánc és 16 éves kora óta ennyit bulizik, de ettől függetlenül mégis féltékeny vagyok és nem szeretem ha ott van,féltem őt.
Neki azt mondtam,hogy az egyik barátnőm megcsalt egy discoban a szemem láttára, de ez nem igaz csak valamit mondanom kellett miért nem akarom. Ez a hétvége jól sült el végül,nem is ez a probléma csak szeretnék mindent leírni,mert más különben nincsen értelme a levélnek.
Ennek ellenére nyilván megint nem tartotta a szavát…és ezt nem egyszerű az emberből kitörölni.
Az első kérdésem az lenne,hogy mit kezdjek ezzel az egésszel?
Tudtam mibe megyek bele,de ennek ellenére bele mentem és bele szerettem ebbe a nőbe.
Ritkábban bulizik mióta vele vagyok,mert sokat járunk kirándulni ezt aláírom,de most értünk haza vasárnap és szombaton már megint menni fog…
Én elég ragaszkodó vagyok és nehezen megy nekem a szakítás. A családommal nem igazán jövök ki jól és szeretetre vágyom amit itt megkapok,de nehezen viselem ezeket a bulikat. Gondolkoztam már a szakításon, mert igazából sokkal idősebb…gyereke is van, bulizik is…de valahogy mégsem tudom megtenni. Eddig mindig én szakítottam a kapcsolataimban,velem még soha nem szakítottak szóval ha ott az idő megteszem…,de itt még nem tartunk…viszont ettől függetlenül nagyon fáj ez az egész.

A következő amiben a tanácsát kérném az az,hogy múlt héten mikor a hotel teraszán voltunk,kicsit iszogattunk és felmerült a ki hány emberrel volt már együtt “szexuálisan”…
A válasz 10 fölött egy kicsivel volt…ez nem is zavart…ismerek olyat aki 18 és 20 fölött van szóval minden rendben volt amíg meg nem kérdeztem,hogy volt-e már 2 pasival együtt…
azt mondta igen. Én ilyet még nem éreztem…a könny azonnal kifolyt a szememben és valami összetört bennem. Nagyon rendes nő,és soha nem gondoltam volna róla…
Ráadásul a haverjaim azzal “szivattak” (nem véletlen írok csak haverokat), hogy biztos volt már több emberrel is egyszerre meg csak a pénzem kell neki, a VIP kártya sincsen ingyen…én pedig kinevettem őket és 100%-ig hittem az ellentétjét…Ez nekem akkora pofoncsapás volt,hogy ezt nem lehet leírni. Ennek 2 napja már,de ma munkában egyszer csak rám jött és ki kellett mennem a mosdóba sírni,pedig nem vagyok sírós típus. Vizuális típus vagyok és annak ellenére,hogy nem láttam még egyik pasit sem mégis előttem van egy kép amint csinálják és olyankor nagyon elgyengülök. Nem tudom Ön volt-e már együtt 2 emberrel és elnézést a pofátlan mondatért, de ha így is van soha ne mondja el az igazat ha ezt megkérdezi egy férfi. Ne tudja meg milyen érzés. Egy volt barátja kérte meg rá,és ő szerelmes volt a volt barátjába…elhitte,hogy a srác is az volt…pedig én pasi szemmel azt mondom,hogy SOHA.
Aki ilyet kér az nem szerelmes. Sokáig könyörgött…nemleges választ kapott sokszor,de végül belement. Alkoholt is innia kellett hozzá mielőtt az egész megtörténik,de megtörtént…és csak külön külön…együtt nem engedte…az egyik nézte aztán ő jött…orálisan sem egyiket sem…Ez szép és jó, de ettől függetlenül most mondhatni undorodok tőle néha. Nem mutatom persze…de látszik ha akarom ha nem. Ennek már 5 éve egyébként és a volt férjén kívül a múlt hétig még senkit nem elégített ki orálisan rajtam kívül…ez nála nagy dolog. Nem tudom mit kezdjek ezzel az érzéssel…
És hogy miért vagyok még mindig vele azt sem tudom…gyereke van (aki hallókészülékes, ez nem tudom zavar-e, furcsa érzés de képes vagyok egy gyerek felnevelésére)
idősebb is nálam….a bulik is ott vannak…mégis jó vele lenni. 50/50 most a szivem. Eddig 70/30 volt,de ez az igen most betett kicsit. Szinte minden este együtt alszunk nála (titokban a kislány miatt) és ma is megyek…van amikor elmúlik az érzés,de van amikor azonnal sírni tudnék…Még valószínű lesz olyan információ mi később jut eszembe amikor visszakérdez, ne haragudjon érte,próbáltam összeszedni mindent.

Előre is köszönöm szépen a választ!

Tisztelt Doktornő!
A tanácsát szeretném kérni, ugyanis zárkózott, önbizalomhiányos ember vagyok, akinek a szerelemmel is meggyűlik a baja. Sok fiú tetszett már, akik felé nem mertem lépni, féltem, ha kiderül, hogy tetszik nekem akkor kinevetnek. Ez így ment egészen mostanáig, ugyanis van egy fiú aki tetszik. Na jó akibe szerelmes vagyok, de valahogy úgy érzem, hogy ő sem közömbös velem kapcsolatban erre vannak is példáim:
Tavaly nőknapjára tőle kaptam a virágot és puszit is adott. Mikor tüsszentettem ő volt az aki hangosan egészséget kívánt. Aztán év vége felé összejött egy másik lánnyal, de utána nyáron szakítottak is. Akkor nekem még nem is tetszett, hanem idén decemberben kezdtem érezni iránta valamit. Abban az időben is történt pár dolog: néha elkaptam a pillantását. Egyik angol órán saját magunk javítottuk ki a dogákat, de mindenki másét. Láttam, hogy egy másik fiú kapta az enyémet, de az óra végén az a fiú jött oda hozzám aki tetszik és kedvesen odaadta a dolgozatomat és ott volt rajta az aláírása is. Én nem mertem se rá se a szemébe nézni.
Egy másik angol órán a Tanárnő mondott rólam valami pozitívat a többieknek és a fiú mosolyogva rám nézett és megtapsolt. Erre én is visszamosolyogtam.
Abban az időben kedves és pozitív volt velem. Én is kaptam egy kis önbizalmat. Aztán téli szünet után az én bátorságom lelappadt és ő is kicsit befelé fordulva lépett be az iskola kapuin. Megint közömbösek voltunk egymással. Nem mertem hozzászolni és ő se közeledett.
Egyik nap az osztályfőnökünk új ülésrendet csinált és mellé ültetett. Úgy éreztem, hogy ez nem véletlen. A mellette töltött percekben sem mertem hozzászólni. Úgy csináltam mintha nem is létezne és ő is ugyanazt tette. Egyre jobban kezdtünk elhidegülni.
Most év vége felé kezdett megint jóban lenni azzal a lánnyal akivel tavaly összejött. Hónapokig közeledtek egymás felé egy bizonyos pontig, de mégsem léptek így nem jöttek össze újra.
Most egy kis noszogatás után tegnap ráírtam a fiúra, de nem ő írt vissza, hanem az ittas barátai szórakoztak a telefonjával. Ettől nagyon rosszul éreztem magam és bántam, hogy ráírtam. Aztán végül Ő írt vissza. Kedvesen bocsánatot kért.
Az lenne a kérdésem:
Érdemes-e foglalkoznom tovább a fiúval?
Érdemes-e írnom neki, újra?
Lehet-e ebből a szituációból kihozni valamit, vagy hagyjam az egészet?
Válaszát előre is nagyon szépen köszönöm!