Kedves Doktornő.!Olyan kérdésem lenne,hogy mitől lehet az már 2 fordult velem elő,hogy éjszaka felébredek,és pár percig torznak érzem,és látom magam.Olyan mintha nem az én kezem,lábam lenne,kisebbnek érzem magam,a szobámban a dolgok messzinek tűnnek,ez egy pár perc múlva elmúlik.ébren vagyok,nem álmodom biztos,még a tükörben is megnézem magam,az arcom is furcsa.kérem válaszát.A

Kedves Doktornő!

Lassan 1 éve h egyutt vagyok a barátommal. Az elején ,,rózsaszín köd” volt. De mostanában elég sokat veszekszunk és többnyire hülyeségeken. Néha vannak dolgok amikkel megbànt de én mégse szólok neki mert belefáradtam a veszekedésekbe. Vannak napok mikor nagyon sokat veszkeszunk és vannak olyan napok is amikor minden rendben van köztünk. A veszekedések álltál egyre távolabb kerültünk egymástól dd mégse tudunk egymás nélkül élni. A napokban közölte velem, hogy más lánnyal is beszél és elkezdett neki tetszeni az illető , majd utána közölte h hiába tetszik a másik lány ő belém szerelmes. Én ezt pontosan nem értem. Mit akar ezzel mondani h más tetszik de mégis belém szerelmes? Néha úgy érzem h persze minden miattam van csak legyünk már túl ezen a veszekedésen és legyen újra olyan mint regen de ezzel még jobban megsèrtem magam. Azt várja el h mindig én legyek a hajtó ember pedig néha egy kis törődés jól esne nekem is. Mit tud ebben a helyzetben tanácsolni? Mivel lehet helyre hozni ezt a kapcsolatot? Egyáltalán mit jelent az h tetszik neki valaki mégis szerelmes belém? Kérem segítsen, teljesen tanácstalan vagyok

Válaszát előre is köszönöm

Kedves Lili!
6 éves párkapcsolatom, amiből 2 év házasság volt ment tönkre, nem pár hét alatt régóta gondok voltak. A férjem válni nem akar, de nem lakunk már együtt. Hideg volt velem az elmúlt 2-3 évben, intimitás szinte semmi, teljesen értéktelennek éreztem magam a kapcsolatban mint nő. Egy új munkakör betöltése hozta vissza az önbizalmamat, férfiakkal kezdtem el együtt dolgozni, akiknek jó része bár viccből, de mégis csapta nekem a szelet, akadt azonban több komoly jelentkező is. Ekkor ébredtem fel abból a rémálomból, hogy elhittem nekem csak ennyi jár, nem érdemlek többet, mint egy szinte már csak barátinak mondható kapcsolat a férjemmel. Egyikük addig ostromolt (közel 2 hónapig) míg beadtam a derekam, a baj csak 1, van barátnője. Tisztelettel bánik velem, olyan szempontból, hogy nem fektetett meg azonnal, pedig lett volna több lehetősége és valószínüleg hagytam is volna, ha belekezdünk, de kértem, hogy ne egyelőre menjünk messzire, megértette. Azt mondta, hogy nem tudja elhagyni a barátnőjét, de irántam is vannak érzései, és jó pár dologban jobb vagyok mint a jelenlegi párja. Reggelente munka előtt tud csak beugrani pár puszira egy kis összebújásra, amire azt mondta, ha csak ennyi fér bele, ennyi fér bele, ő jön…én meg várom. Egyébként szinte egész nap beszélgetünk, érdeklődik, meghallgatja a “hisztimet” ha épp bajom van, próbál vígaszt nyújtani, és ő is mesél ha párjával gondok vannak. Nem tudom, hogy túl naív vagyok-e, de talán úgy érzem lehet esélyünk. 2 hete tart még csak ez a viszony. Egyelőre nekem jó, vagyis néha nem esik jól, ha belegondolok, de kicsit élem az életem, jól esik, hogy minden reggel gondol rám és itt van. Mintha lenne valakim, de mégsem. Ön mit gondol, én vagyok túl naív, vagy talán tényleg össze van zavarodva ez a férfi és nem tudja mit akar, esetleg ez csak egy jó manipulatív színjáték a részéről? Nagyon köszönöm előre is a választ!

További szép napot!
Kolett

Jo napot kivanok en egy olyan problemaval volnek hogy a ferjem e mail en talaltam egy olyan uzenetet hogy erdeklodik mas irant de o tagadja

Kedves Lili!

Egy régebb óta fennálló problémával fordulok Önhöz.
Alapjában véve egy nyugodt, kedves, segítőkész fiatal nő vagyok, de a stresszt nehezen kezelem. A légynek sem tudnék ártani, sőt, segítő szakmában tanulok, mégis, néha elég furcsa, ijesztő gondolataim támadnak, amiktől magam is megrémülök, és bár tudom, hogy sosem lennék képes ilyet megtenni, mégis megijeszt a gondolat, hogy mi lenne akkor, ha egy pillanatra elveszteném a józan eszem, és kárt tennék a környezetemben. Ezek a gondolatok a teljesen ártalmatlan “vajon mit gondolnának, ha ezt meg ezt csinálnám” (valami röhejes dolgot) felvetéstől a sokkal ijesztőbb, pl. “hogy reagála, ha megvágnám a kezét” vagy “mi lenne, ha eltörném valamijét, vagy megölném” (utóbbiak a legborzalmasabbak, nagyon megijesztenek, és soha nem tenném meg, még egy állattal sem, pláne nem a szeretteimmel!!!!). Elég ritkák ezek a gondolatok, 20 évem alatt max. ha 10 ilyen merült fel bennem (az enyhébbekkel együtt), mégis, nagyon aggaszt. Főleg amiatt, mert nagyon ragaszkodom a családomhoz, a Páromhoz, mégis, velük szemben is jutott már ilyen az eszembe.

Ön szerint mitől lehet ez, és mit tehetnék ellene? Van okom aggodalomra?

Köszönöm segítő válaszát!

Kedves Doktornő! Majd 4 éve vagyunk együtt a párommal. Kisebb nagyobb nézeteltéréseink voltak a kapcsolatunk alatt, de mindig meg tudtuk beszélni. Mostanában egyre többször van erre példa és számára mindig miattam történnek ezek a dolgok. Én úgy érzem, hogy tényleg mindent megteszek a kapcsolatunkért, de valahogy egyre jobban úgy tűnik számomra, hogy bármit is teszek az sosem elég. Egyetlen mondatommal, vagy cselekedetemmel tökre teszek mindent. Pedig én tényleg nagyon igyekszem. Ma például elfelejtettem, hogy munkájából kifolyólag nem azonnal indul a pontból a b-be, hanem lesz egy köztes megállója és megjegyezte , hogy elfelejtettem. szerinte nem szóvá tette , de szerintem igen. Utána mikor próbáltam megbeszélni vele telefonon, (mivel én a munkahelyemen voltam és mikor elmegy előtte ki szoktam menni elé üdvözölni) most annyira beszélgettünk, hogy elfelejtettem. Ő ezt is szóvá tette, de szerinte nem felelősségre vont. Azután elmondta, hogy ő minden kicsi dologra figyel a kapcsolatunkban, sőt minden eddigi kapcsolatában így volt és azért ő az aki, mert mindig önmagát adta, adja. Én viszont egyre jobban azt érzem, hogy bármit és bárhogy teszek semmit nem ér az se, hogy milyen nagyon szeretem. Mit tehetnék?

Jo napot kivanok neheszsegeim akadtak a munkahely keresesb szoval volt munkahlyem de mar nincs a tavaly vegeztem az egyetemet dolgoztam 2 honapot utanna pedig 1 honapot es azota csak keresek keresek elmegyek allasinterjukra de semmi nem hivnak fol es ketsegbe vagyok esve mert mar szeretnek onnalo lenni es ne keljen kerjek mar a szuleimtol penzt nem az adnak barmikor de mar nem szeretnek kerni es akarom,hogy legyen sajat penzem ,csak nem tudom mikor jon el az az ido,hogy legyen egy stabil munkahelyem nagyon szeretnem tudom nem szabad gorcsossen akarni valamit de mar nem birom felek,hogy ez miat leneznek es azt hiszik majd ,hogy lustasagbol nem megyek vagy ilyesmi,es felek is egyreszt ,hogy nem tudok helyt allni de tudom egyreszt magamrol,hogy mindenbe tudok teljesiteni mert nagyon figyelmes vagyok es szeretek dolgozni csak van egy ilyen felelem bennem lehet a sok visszautasitasok miat is nagyon szepen megkerem a doktornot ,hogy segitsen nekem vagy egy konyvel vagy tanacsokkal elore is koszonom

Üdvözlöm! 14eve elek a párommal! Ez idő alatt született egy kis lányunk is! Régebben elég kicsapongó életet éltem melyben szerepelt a drog a nők! Ez többször is gond volt köztünk és többször külön is költöztünk egymastol de a végén mindig egymás mellett közöttünk ki! Én kimentem Belgiumba hogy valóra valtsam közös almunkat hogy hazát vegyünk de közbe a párom is új melohelyen kezdet dolgozni ahol jöttek a gondok! Van egy srác írkálnak egymásnak mindent megbeszelnek de állítólag nincs köztük semmi amit én nem hiszek mert túl sok a kérdés amire nincs válasz vagy elég gyatra a válasz! Na vissza terve belgiumhoz pár hete voltam kint mikor észre vettem a telefonba nem olyan mint volt változott de nagyon nagyott majd egy komolyabb összeveszes után másnap hazarepultem egy hétre! Akkor jónak tűnt minden de mikor vissza mentem meg rosszabb lett minden mint volt!de mivel én mikor kimentem vettem nekik jegyet így egy hét után utánam jöttek és azt éreztem jó minden és megkérdeztem mi legyen erre ő azt mondta hozuk helyre a kapcsolatunkat! Majd haza jöttem velük! 4napig szuper volt minden majd megint rosszra fordultak a dolgok! Azóta nekem el kellett koltoznom és egyszerűen nem lehet szót érteni vele! Segítsen mi tevő legyek? Köszönöm előre is! Szép napot

Tisztelt Doktornő!
Nem is tudom hol kezdjem. 40-eves nő vagyok. Nincs gyermekem se családom se testvérem, már csak èdesanyam èl de ő is idős. Félek hogy teljesen egyedül maradok. Otthon a barátaim is elmaradtak. Mar mindenki férjhez ment, gyereke van. Csak én vagyok egyedül. Nem tudom kivel megbeszélni mit érzek. Az ajtót nem nyitja rám senki, munka után otthon vagyok egyedül. Nem szeretek elmenni sehova egyedül. Kérem ne írja hogy menjek el “szórakozni, futni, moziba, strandra stb” egyedül. Ha elmennèk valahova csak nèznèm az embereket milyen vidámak…. ettöl meg jobban elszomorodnèk. Pl. ha valamit csinalok bevásarlas, pályaudvaron vagyok, intèzem a dolgomat, de ahogy nèzem az embereket gyakran eszembe jut milyen magányos vagyok.

Tisztelettel várom a válaszát

Kedves Doktornő!
Olyan kérdéssel fordulnék önhöz, hogy milyen érzelmek befolyásolhatják azt a férfit, aki így viselkedik egy ellenkező neművel:
Társaságban nem nagyon szól hozzá a másikhoz és nem is nagyon néz a másik szemébe, sőt, nagyon rá se néz.
Viszont ha kettesben vannak, és nyugodt a környezet akkor mindig nagyon jót beszélgetnek és nagyonis tartja a szemkontaktust, sőt, kacsintgat, rámosolyog.
Sokat vannak együtt, ugyanis egy munkahelyen dolgoznak de ha már egy másik munkatárs jelen van akkor feszültség van köztük. A nőre rá se pillant, néha még akkor sem ha hozzá beszél, és emiatt ő pedig rosszul érzi magát mert neki nagyon tetszik a férfi, csak titkolja… Mi lehet az oka annak, hogy a férfi így viselkedik társaságban?
Előre is köszönöm válszát.

Tisztelettel kérdezem: nem élünk együtt, de 4 éves kisfiam gyakran találkozik az apjával, aki a nemiségre mindig túlzott súlyt fektet. Most a 4 éves kisfiam lerajzolta magukat meztelenül, a nemi szerveknek kiemelt szerepük van, a gyerek elmondása szerint a fürdőszobában látta. Beteges ez az apa részéről? Mire véljem az egészet?
Ledöbbentem, és megijedtem…
Köszönettel: “Virág”

Mostanság gyakran érzem, hogy egyedül vagyok és senkire sem számíthatok. Sokszor van hiányérzetem és, mintha belül teljesen “üres” lennék. Ez miért van?

Kedves Lili!

A segítségére lenne szükségem, ahhoz hogy megértse előljáróban hozzá kell tennem 3 évig éltem egy rossz párkapcsolatban ami nagy szerelem volt, de végül menekülnöm kellett.
Mint pár egymástól- mégis volt idő, hogy alkalomadtán összejöttünk egy- egy éjszakára, nehéz volt az elválás.
Időközben új kapcsolataim lettek, valahogy a zaklatásaival a régi sosem tudott ezidáig igazán elhagyni engem folyton felvette velem a kapcsolatot.
Megismerkedtem legutóbb egy férfival, nagyon szépen indult de történt egy félre értés köztünk aminek következtében én dühömben felkerestem újra a régi rossz kapcsolatomat
Rövid alkalomra. Idővel az újkapcsolatommal rendezött a viszonyom éreztem újra szerelmes vagyok és elkezdtem kötődni. Viszont a régi kapcsolatomban lévő férfi nem nyugodott egészen addig ameddig szét nem szedett minket többnyire valótlannal és hazugságokkal.
Nem tudok szembe nézni önmagammal sem, amiért a hirtelen rossz döntéseim áldozatává váltam.
Nagyon fáj az hogy nincs még egy lehetőségem helyre hozni az új kapcsolatomat mert megszakadt, csak a tanulás/tanulság marad?! Nem tudok aludni, sem enni, teljes kétségbeesésben vagyok. A gondolataim az utazáson járnak ha ez mind így marad úgy érzem el kell mennem erről a helyről mert minden alkalommal elmennék a háza előtt és önmagamra haragszom amiért minden így alakult.

Köszönettel: Bianka

Kedves doktornő!
Problémámmal már fordultam önhöz, és remélem most is segíteni fog tudni nekem. 18 éves biszexuális fiú vagyok, szerelmes a legjobb barátomba, aki sajnos nagy valószínűséggel heteró, és most szóba se akar velem állni.
Sajnos az elmúlt hetek nagyon stresszesek voltak, a suli vége, lezárások stb. Keveset aludtam, és emiatt még ingerültebb voltam. 3 hete beiratkoztam egy sportjátékbba, hogy tesiből javítsak, de persze nem tudok játszani egyáltalán. És ez nagyon frusztrált, hogy kiállok és leégetem magam mindenki előtt, de mégis akartam volna menni hogy javítsak. Ezt elmondtam neki is, de úgy látszik nem nagyon értette meg (ami nem csoda alacsony érzelmi intelligenciájának hála). A mérkőzés napján, arra vártam hogy segít nekem kicsit megtanulni a sportot, de felém se nézett, másokkal játszott. Ez nekem nagyon rosszul esett, még rosszabbat tett az önbizalmamnak. Minden egybevágott és teljesen magam alá kerültem. Végül nem vettem részt az eseményen. Később elmondtam neki mi bánt, erre nagyon kiakadt hogy megint olyan dolgokért haragszok rá amit el se mondok neki, ő honnan találja ezeket ki. Nagyon megharagudott és azóta se áll velem szóba, mindjárt egy hónapja.
Többször bocsánatot kértem, próbáltam elhívni több helyre, de mind visszautasította. Megkérdeztem haragszik-e, s azt mondta nem, de nem akar többet találkozni velem. Azt mondja elege van ebből. Kérleltem, hogy találkozzunk legalább még egyszer, hogy megbeszéljük a dolgokat, de elzárkózik ettől. Azt mondja ha újra beszélne velem szinte biztos engedne nekem és folytatná a kapcsolatot de ezt ő mégsem szeretné.
Teljes kettősség van benne. Azóta nem válaszol az SMS-re. Nem tudom mit kéne tennem, már 1 hete hogy az utolsó békülési próbálkozásom volt. Mégis mit kéne tennem? Nem akarom elveszíteni, a suliba is nem tudom hogy jövőbe hogy lenne ha elmennénk egymás mellett, olyan sokat segített. Érettségi előtt, ez egyszerűen teljesen leamortizálna. Nem erre van szükségem!
Nyitott vagyok a változásra, elment pszichológushoz is, ő tanácsolta hogy próbáljak közös programot szervezni, de ez nem jött össze. Hamarosan ismét megyek hozza.
Kérem valami tanácsot tudna adni az ügyben?
Köszönöm szépen válaszát!

Jó napot kívánok! Kb. egy hónapja kezdtem dolgozni egy helyen. Azonnal volt egy kollégám aki meg tetszedt. Először csak az illata, de ő magát bunkonak tartottam. Majd minden nap kezdtem azt ereszni, hogx egyre jobban tetszik nekem. Egy nap ra irtam egy kifogasd. Persze válaszolt is rendesen, es beszélgettünk. De nem nagyon erdekelte a dolog. Így én umis úgy tettem mint akit nem erdekel. Majd tobbtol is hallottam, ha állítólag en tetszem neki.
A viselkedése nagyon furcsa. Neha jön megolel. Vagy mosolyog folyton, vagy piszkal, el megy mellettem es megbök, vagy mindenre kommentál, össze zavar, szeret boszantani. Máskor jön és épp alig köszön. Nem tudok ki igazodni rajta, érzem néha hogy én sem vagyok számára közömbos, de ugyanakkor sokszor úgy viselkedik, mint aki nem is veszi észre hogy létezek.
Nagyon szeretnek hinni a többi kollégámnak, de teljesen ossze zavar. Baratnoje nincs, állítólag vagyis ezt mondta, nem tudom mire gondoljak.
Hogy tudnek ra jonni, hogy valojaban o mit érez irantam?
Kérlek segíts, minden nap mas és sosem tudom hova tenni. Legszivesebben azt szeretnem, ha viszont tetszenek neki, de ha nem legalább tudnam, es en is kezeljem majd másképp a dolgokat.
Előre is köszönöm!