2016-ban megcsaltam a párom (5éves párkapxsolat 15évesek voltunk nikor mwgismerkedtünk mindkettőnken a másik volt az első) egy osztálytársammal. Mielőtt kiderült volna a dolog felakasztotta magát de az édesanyja megmentette mert velem beszélt telefonon és felhívtam mit tesz. Ezutan pár hónapig együtt maradtunk. Aztán elhagytam egy másik férfiért. Fél évet voltunk együtt aztán kimenten külföldre dolgozni már fél éve . Egyikőjüket sem tudom elfelejteni de egyik aem akar velem lenni nem felwlek meg nwkik mit tegyek?

Tisztelt Cintia!
Több mint 10 éve vagyunk hàzasok a pàrommal,van egy 10 éves fiùnk is. Kàrpátaljàn êlünk egy kis faluban.A hàzassàgunk alatt volt néhàny mélypont,de aztàn mégis együtt tudtunk maradni.Ami hosszù ideje nagyon zavar és màr règ vàltoztatni szerettem volna az,hogy egy házban élünk a férjem szüleivel.Rengeteg dolog van ,ami minden nap f előröl valamikor azt èrzem bedilizek.Közös konyha és közös fürdõszoba.Néhàny napja eljöttem édesapàmhoz,itt lakom,de a férjem itt sem akar lakni,mert sajnàlja a fenti hàzat ott hagyni.Az tény,hogy 10 èv alatt nagyon sok mindent csinàlt a hàzban,épîtett,felùjîtott,ami sok-sok munka meg sok-sok pénz volt.Annyit kértem màr,annyit sîrtam,könyörögtem,mondtam szêpen,csùnyán,hogy nem bírom,kezdjūnk ùj életet!Szeretnék Magyarorszàgon élni,honosítottam a tanítói diplomàmat,hogy dolgozhassak.Azt mondta néhàny napja menjünk külföldre. Dolgozni,hogy legyen pénzünk hàzra,de tegnap màr megint azon a véleményen volt hogy maradjunk a szülei hàzàban,majdcsinàl nekem külön konyhàt. nem akarok visszamenni, ès nagyon el vagyok keseredve,hogy nem tudunk közös nevezőre jutni.Megint nekem kell. Engedni?,a gyermek èrdekèben mindenkèpp ez lenne a jó megoldàs.Imàdom a gyermekeket!nem tudom,mi fàjna jobban,ha visszamegyek ès mi nden a regi lesz vagy külön utakon kell jàrnunk a fèrjemmel,de a gyermekkel akkor mi lesz.?

Előre is köszönöm a segítségét!

Kedves Doktornő!

26 éves nő vagyok, van egy 31 éves barátom, akivel körülbelül egy éve vagyunk együtt.
Most hétvégén rájöttem, hogy a barátom május közepe óta társkereső oldalakon ismerkedik a hátam mögött. Sajnos egészen biztos. Tudom, nem volt szép dolog, de gyanakodtan, ezért belenéztem a telefonjába és láttam a levelezéseket, hívásokat. Közben úgy tűnt, hogy köztünk minden a legnagyobb rendben van. Előfordult az egy év alatt, hogy összevesztünk, de mindig meg tudtuk beszélni ezeket az eseteket, legalábbis én azt hittem.
Fizikailag nem csalt meg, de elkezdett ismerkedni, írogatott nőknek, találkozókat akart szervezni.
Hétvégén rákérdeztem nála, hogy miért keresgél a hátam mögött, de mindent letagadott, egy egyáltalán nem hihető magyarázattal állt elő. Pedig pontosan tudtam hogy mi történt, láttam az üzeneteit.
Nagyon rosszul esett az egész társkeresős történet, de legfőképpen az, hogy nem mondja meg az igazat és hülyének néz. Nagyon szerettem volna őszintén megbeszélni vele ezt a helyzetet, hogy együtt ki tudjunk találni valami megoldást (miért nem boldog velem, mit nem kap meg tőlem, min kellene javítanunk a kapcsolatunkban vagy nem szeret már és engedjük el egymást.) Nem tudtuk megbeszélni, tagadott mindent. Végül arra jutottunk, hogy szeret engem és velem szeretne lenni, meg is beszéltünk pár dolgot, amivel gondja van velem kapcsolatban és amin szeretné, ha változtatnék. De nem ismerte be, hogy ismerkedett volna társkeresőn. Miközben tudom, hogy megtette.
Ezen a héten párszor próbáltam újra felvetni a témát, de abszolút elzárkózik attól, hogy megbeszéljük, ami történt. Pedig nekem nagyon fontos lenne, hogy tisztázzuk ezt a helyzetet. Így, hogy letagadja, hogy ismerkedett a hátam mögött, nagyon megnehezíti a dolgomat, hogy újra bízni tudjak benne. Az a legrosszabb, hogy azt érzem, egyáltalán nem is bántja, hogy megbántott a társkereséssel. Ha szóba hozom, hogy szeretnék erről a témáról beszélni, mindig dühös lesz (mintha én csináltam volna valami rosszat, nem ő) és nem kommunikál velem tovább.
Teljesen össze vagyok zavarodva és nem értem, mi történik, miért reagál így. Egyáltalán nem ilyen embernek ismertem meg a kapcsolatunk alatt. Voltak rigolyái, de alapvetően mindig kedvesnek, megértőnek, figyelmesnek mutatkozott velem szemben és úgy tűnt, hogy nagyon szeret. Ezért nagyon megdöbbent, hogy meg akart csalni és az, ahogy ez a szituációt kezeli. Nem kell attól félnie, hogy elveszít, emiatt nem kellene hazudnoznia. Én nagyon szeretem őt még mindig és nyitott vagyok megoldani minden problémát. De úgy nem fog menni, ha nem beszéljük meg. Miért lesz rám dühös, ha beszélgetni szeretnék? Hiszen ő bántott meg engem.
Most ott tartunk, hogy tegnap nagyon csúnyán összevesztünk ismét ezen. Mióta kiderült ez a dolog, (de nem beszéltük meg rendesen, ugye) bennem annyi fájdalom van. És néha nem bírok magammal és odaszúrok neki valami megjegyzést a társkeresőzéssel kapcsolatban. Tegnap erre nagyon kifakadt, hogy ez mostmár mindig így lesz? És teljesen fel volt háborodva, hogy én ezzel mennyire megsértem őt. Úgy viselkedett, mintha én csak kitaláltam volna az egész társkeresős sztorit, mert direkt veszekedni akarok. Meg ki volt akadva, hogy ezzel elrontottam a szép estét és, hogy mindig balhé van és hisztizek. És, hogy már mondta, hogy velem szeretne lenni és szeret, szálljak le a témáról, legyen ennyi elég. Utána nem szólt hozzám többet, befordult és aludt.
Most 4-5 napig nem látjuk egymást, addig ki tudja, mi történik. Nem tudom, egyáltalán egy pár leszünk-e még akkor. Abszolút nem tudom, hogy mit érez, mit gondol velem kapcsolatban, szeretne-e egyáltalán velem lenni. Azt mondja, szeret, de egyáltalán nem ezt érzem abból, ahogy most viselkedik.
Nem szeretnék szakítani, mert szeretem a barátomat annak ellenére, ami történt. De nagyon zavar a helyzet, nem tudom csak úgy elfelejteni. Jó lenne megoldani. Mikor legközelebb találkozunk, valószínűleg úgy fogunk tenni, mintha ez az egész társkeresős dolog meg sem történt volna és minden rendben lenne. Pedig szerintem nincs ez így rendben. Ahhoz, hogy megnyugodjak és újra bízni tudjak benne, nekem egy nagyon fontos lépés lenne, hogy elismeri a hibáját. Legalább látnám, hogy sajnálja, hogy megbántott. Akkor elhinném, hogy nem fog előfordulni többet. De még csak bocsánatot sem kért tőlem, egyszer sem. Semmi együttérzést vagy megbánást nem látok részéről. Az egyetlen érzelem, amit ezzel kapcsolatban mutat, az az, hogy dühös lesz, ha szóba hozom. Ettől persze én is dühös leszek. Ő akar megcsalni engem és még ő van felháborodva, ha válaszokat szeretnék? Úgy érzem, teljesen hidegen hagyja, hogy mennyire megbántott ezzel és mennyire szenvedek. Nagyon rossz, hogy így magamra hagy ezekkel a kétségekkel, miközben úgy érzem, mivel ő bántott meg, neki kellene segítenie nekem abban, hogy megnyugodjak és együtt túl legyünk ezen. De nincs benne semmi empátia felém. Úgy érzem, nem tesz semmit annak érdekében, hogy megnyugtasson és visszanyerje a bizalmamat.
A kérdésem az lenne, hogy miért reagál így a barátom? Van valami stratégia, amivel elérhetném, hogy megnyíljon felém és meg tudjuk beszélni a történteket? Nagyon szeretném, ha túl tudnánk ezen lépni, de úgy érzem, egyedül vagyok, ő nem segít. Van értelme így a megbocsátásnak egyáltalán, vagy el kellene fogadnom, hogy ez sosem lesz egy egészséges kapcsolat és a szakítás az egyetlen út?

Tisztelt doktornő!
Nagyon nagy problémák vannak a párkapcsolatomban.Párommal 3 éve vagyunk együtt.Sajnos későn jöttünk rá mindketten,hogy mennyire szeretjük egymást.Párom csalt meg legelőször (csók) egy nővel.A családomban sajnos nagy problémák vannak.18 évesen eljöttem otthonról,anyámmal és testvéremmel nem tartom a kapcsolatot.Egy évig egyedűl éltem abban a kisvárosban ahol a párom.Nagybátyjám 11 éve öngyilkos lett,az édesanyja (nagymamám) másfél éve.Nem igazán tudtam még most sem feldolgozni.Párom nagyon jó ember,csak sajnos nagyon sokáig voltak a barátok és minden más jóval előttem.Néha eljött hozzám,ha épp nem sörözött.Persze míg otthon éltem beszélgettem pár fiuval,de nem történt semmi.Az ünnepeket tavaj töltöttük először együtt,azt is csak azért,mert külföldön dolgoztunk együtt és nem tudott hazajönni.Fél évig voltunk kint,de már 2 hónapja itthon vagyunk.Én Budapesten,ő Erdélyben.2 hetente találkozunk.Tavaj előtt karácsony előtt egy nappal dobott engem,mert azt hitte,hogy megcsalom,elmentem a volt legjobb barátomhoz és ott töltöttem az ünnepeket és itt kezdődtek az igazán nagy gondok,ami miatt utálom magam.Egyik megcsalás után jött a másik.2 emberrel le is feküdtem,közben pedig a párom az exével beszélgetett.(akibe még jóval azután is szerelmes volt miután velem összejött).Elment nélkülem esküvőre,majd a képeken más lánnyal láttam.Nagyon bonyolúlt és hosszú.Mindketten rengeteget hibáztunk,de én a legtöbbet.Több mint egy évig titkoltam a dolgokat,folyton csak egy kicsit árúltam el neki.Velem van még most is ezek ellenére,de az a baj hogy mire rájöttem,hogy rég elkellett volna mondjak mindent,addigra már egy szavamat sem hitte.Már mindent elmondtam neki,de az a probléma,hogy azt hiszi nem csak 2 emberrel feküdtem le.Annyira biztos benne,hogy hiába könyörgök,vagy teszek bármit,nem hiszi el,hogy nem.A legrosszabb,hogy elakar hagyni,ha nem vallom be amit ő hisz.Már azon gondolkozok,hogy inkább azt hazudom,hogy megtettem csakhogy ne hagyjon el,mert semmi esélyét nem látom annak,hogy elhidje azt,hogy nem tettem meg amit ő gondol.Teljesen reménytelennek érzem az egészet.Annyira szeretném helyre hozni,és annyira próbálok igyekezni,de amint azt mondom,hogy 2 emberrel feküdtem le megsem hallgat.Nem tudja elhinni.Mit tegyek?Nem akarom elveszíteni.Szinte csak ő van nekem és későn,de rájöttem,hogy senki nem illik úgy hozzám és senki nem tesz olyan boldoggá,mint ő.
Kérem adjon valami tanácsot,hogy mit tehetnék,úgy érzem teljesen elvesztem.
Válaszát és segítségét előre is köszönöm!

Üdv:Alexa

Kedves címzett!
Valójában ez nem az én problémám, csak közvetett módon érint, ugyanis a partneremé. Az ő életkora 21, a problémája az, hogy felizgatom, van merevedése, de a közösülés előtt közvetlenül felhúzva a gumit a szex során előbb vagy utóbb megszűnik a merevedése. Viszonylag hamar. Érthető okoból kifolyólag ez lelkileg nagyon megterheli. Főleg úgy, hogy 9 hónapja ez történik vele (másokkal is volt “együtt”). Akkor szakított a volt barátnőjével, aki nagyon nagyon sokat jelentett neki. Vele nem kellett óvszert használnia, viszont ezek után meg csak így “próbálkozott”. Habár ő állítja, hogy már túl van a lányon (ezt el is tudom hinni), de ez is állhat a háttérben.
Gondolkoztam azon, hogy más fogamzásgátló módszert alkalmaznék, de én kerülném a hormonkészítményeket mindenképpen, ami meg marad az drága, ha a partneremmel elvileg csak szexkapcsolatot akartam.. de kifizetném, ha biztos lennék, hogy a gumi az oka mindennek. Erre próbálnánk megoldást találni, hogy hogyan derülhetne ez ki. Nem tudom, hogy az urulógus mennyiben tudna segíteni, de én őt mondtam neki egyből. Lehet szükséges lenne, nem tudom, de ha határozottabban megmondom neki, szerintem rá tudnám venni.
Ill. Azt megjegyezném, hogy legutóbb azt mondta, hogy neki így lehet érzelmek nélkül nem megy. Én ezt nem nagyon tudom értelmezni, hogy hogy lehet érzelemmentesen csinálni, de szerintem eléggé megnyílt, hogy ezt így megint nem tudom hova tenni.

Jóestét!
4 és fél év után a baratám elhagyott.
Előző nap még a kirándulást szerveztük minden rendben volt vagyis nekem úgy tűnt. Később be feküdtünk az ágyba, elfordultam elkezdtem telefonozni, majd hirtelen felkelt és elhajtott az autoval, hívtam írtam nemvalaszolt.
Majd utána mentem autoval, vissza jött mintha semmi sem történt volna, be feküdt az ágyba atkarolt majd elaludtunk. Másnap reggel mintha idegen lettem volna számára, nem akart megölelni majd elment. Engem nagyon zavart hogy így viselkedett írtam neki smst, nemvalaszolt. Leirtam hogy nekem mennyire fontos és arra vissza írta hogy neki ez nem megy, be kell fejeznünk sajnálja de fogadjam el a döntését.
Nem értettem hogy egyik napról a másikra hogy tudott velem szakítani.
Nemrég voltunk Londonban, minden rendben volt, nem veszekedtünk, örömmel jött hozzám. Nagyon fáj hogy ezt tette velem. Aznap este elmentem hozzá persze meglepetésbol nem számított rám, le akartam vele ülni megbeszélni a dolgokat, de ő nem mert a szemembe nezni állandóan csak rakodott a szekrényében, elfordult egyszóval zavarban volt. Majd elsírta magát és annyit mondott menjek haza ő mar ezt eldöntötte. Ő csajozni akar, egyedül akar lenni nagyon bután beszélt velem.
Már eltelt 4 nap, nem keresem nem írok neki nem hívom, arra várok hogy o keressen.
Aznap este kikapcsoltam a telefonom és nem mentem haza. Majd kesobb amint bekapcsoltam telefont láttam hogy hívott. Majd ejjel irt egy SMS-t hogy “bocsánat amiket mondtam, jól vagy? Holvagy?”
Vissza írtam neki hajnalban hogy nemvagyok jól. Azóta nem jelentkezik. 4 napja nemtudok enni, állandóan o jár a fejemben és nem ertem miért tette ezt velem. Szüleinek azt mondta jobb most mint később. En szüleimnek azt a kifogást mondta hogy nem tud szeretni. Nekem meg azt hogy ő csajozni akar.
Egyfolytában rá gondolok, nemtudok aludni és nagyon hiányzik. Nekem o volt a mindenem. Nem ertem hogy tudott ilyen hirtelen döntést hozni amikor előző nap minden rendben volt. Nemtudom mit csináljak, időt adjak neki?
Tehetetlennek érzem magam. Csak ra tudok gondolni nagyon szeretem.

Tisztelt Pichológus asszony !

Egykicsit hosszabb hangvételű összetettebb levelet írok. Probléma nem velem van hanem édesapámmal, de nem tudok rájönni hogy mi történhetett vele.
Pár évvel ezelőtt kezdődött hogy egy nagyon jól menő cégnél vezető beosztásban dolgozott, korrekt fizetésért, anyagi gondjaink soha sem voltak.
Keresztapám kiment Német o. ba dolgozni , sajnos pár hónap mulva betegségben elhunyt. Édesapám elmondása szerint ez nála akkora lelki törést okozott hogy a tőle 1-2 évvel idősebb sógora fiatalon (50 évesen) elhunyt, hogy ezért fölösleges dolgozni hajtani ha ennyi egy ember élet. Felmondott a jól kereső cégénél ahol (napi 10-12 órát dolgozott) amiben támogattuk is én is édesanyám is.Pszichológushoz járt aki frontin nevű gyógyszert írt fel az állandó idegességére, amit rendszeresen szedett. Ezután egy kis városi céghez ment dolgozni ahol jól érezte magát motorkerékpárt vett, amivel sajnos még aznap balesetezett is. Eltört a keze , a lába, a keze azóta sem tökéletes, kb 50% ban működik. Ez volt egy újabb lelki törés. Újra gyógyszer 1 év betegszabi itthon mellette sajnos megivott a gyószerre 1-2 sört is. Nem helyeseltem. de jó kedve volt táncolt nevetett stb. Ahogy felépült a cég tönkrement, 1 hónapig munkanélküli volt, de nem voltak ez alatt sem anyagi problémáink, édesanyám is dolgozik én is dolgozok, tisztességesen meg voltunk abban az egy hónapban is. Ez után egy másik, vidéki cégél dolgozott, jóval kevesebb fizetésért mint ahol legelőször, így nem tudta megtenni hogy autóval járjon, elmondása szerint csúnya konfliktusa volt egy kolegájával, ezért felmondott ennél a cégnél is. Megértettük, támogattuk ahogy csak lehet. Ebben az időszakban is ment a nyugtató, sör komból “ellazulok” címszóval . Nevetés vidámság, nem helyeseltem de majd lesz valami. Szintén 1 hónap munka nélkül, majd egy jóbarátja tanácsára belekezdett egy vállalkozásba, gyógyászati eszközök értékesítéséb, hogy újra ő legyen a családfentartó, tudjon annyit keresni mint korábban. (Megjegyzem ebben az időben is végig mellette áltunk anyagi gondjaink sosem voltak, ezt többször elmondtuk neki is hogy 2 fizetésből kényelmesen megélünk 3an is amég alakulnak a dolgok nem kell hajtani a pénz.) A vállalkozás az első egy hónapban veszteséges volt, jóformán alig volt bevétel, kudarc kudarc után ezt minden nap elmondta megbeszéltük hogy majd lesz jobb nem kell aggódni. Ebben az időben is ment a frontin szedése ha idegesebb volt. kb 1 hónapja történt hogy reggel munkába indult volna, senki nem tartózkodott itthon rajta kívül, 1 doboz 0,5mg frontint (100 db) beszedett, elaludt. Délután találtunk rá mikor hazaérkeztünk, kórház pszichiátria 1 hét. Mikor magához tért elmondta hogy nem szándékosan csinálta, teljesen tudat alatti volt a frontin beszedése, az orvosok is megnyugtatták hogy van ilyen hogy tudat alatt csinál ilyet az ember. Hazajött dolgozott, frontin eltakarítva a lakásból, azonban heti 1-2 sör fogyott, ha kerti munkát csinált, főzött stb akkor 4-5 is frontin nélkül de jókedv mosolygás aztán kialudta mint eddig. Amikor így kicsit többet ivott édesanyám és ő közte mindig volt egy konfliktus hogy nem kéne ennyit inni de ezek a “viták” 99% ban el lettek viccelve. 5 perc mulva puszi nincs harag. A mai nap 2017.06.22. történt hogy egy másnapi bulira készült, ő a házigazda előre megfőzi az ételt szomszéddal. Szomszédnál kis sörözgetés viccelődés jókedv, majd mikor édesanyám felhozta hogy elég ittas állapotban van nem kéne tovább inni, édesapám agya elborult, elkezdett üvölteni hogy mit képzel ő kicsoda stb. Én próbáltam nyugtatni hogy ez most miért kell szintén nekem állt hogy én mit képzelek kivagyok és mellette olyan szavak hagyták el a száját amit még a 25 év alatt nem hallottam tőle. Mintha nem is az apám állt volna előttem. Agresszív volt, meg akart támadni. Mivel testi fölényben vagyok ez nem történt meg, helyette dúlt fúlt, kiabált bútorokat csapkodta stb, és kiment a kerti naozó ágyra aludni. Azóta is ottvan. Tanácstalan vagyok. 25 évig LEGJOBB barátom volt, mindent megbeszéltünk. A mai nap nem ismertem rá saját apámra. Kérem segítsen, mi ilyenkor a teendő ? Úgy látszik a beszélgetés ideig óráig megoldás aztán ha kicsit ideges a frontinban vagy a sörben keresi a megoldást. Eddig nem így volt, megválltozott. Pszichológushoz nem merem küldeni mert 1. nem menne, 2. eddig az összes orvos a frontinnal tömte. Még annyit hozzáfűznék hogy édesapám 4 -5 sörtől ittas állapotba kerül és másnap szinte semmire nem emlékszik mi történt vele. Segítségét megköszönöm.

Jónapot doktornő!
4 és fél év után a baratám elhagyott.
Előző nap még a kirándulást szerveztük minden rendben volt vagyis nekem úgy tűnt. Később be feküdtünk az ágyba, elfordultam elkezdtem telefonozni, majd hirtelen felkelt és elhajtott az autoval, hívtam írtam nemvalaszolt.
Majd utána mentem autoval, vissza jött mintha semmi sem történt volna, be feküdt az ágyba atkarolt majd elaludtunk. Másnap reggel mintha idegen lettem volna számára, nem akart megölelni majd elment. Engem nagyon zavart hogy így viselkedett írtam neki smst, nemvalaszolt. Leirtam hogy nekem mennyire fontos és arra vissza írta hogy neki ez nem megy, be kell fejeznünk sajnálja de fogadjam el a döntését.
Nem értettem hogy egyik napról a másikra hogy tudott velem szakítani.
Nemrég voltunk Londonban, minden rendben volt, nem veszekedtünk, örömmel jött hozzám. Nagyon fáj hogy ezt tette velem. Aznap este elmentem hozzá persze meglepetésbol nem számított rám, le akartam vele ülni megbeszélni a dolgokat, de ő nem mert a szemembe nezni állandóan csak rakodott a szekrényében, elfordult egyszóval zavarban volt. Majd elsírta magát és annyit mondott menjek haza ő mar ezt eldöntötte. Ő csajozni akar, egyedül akar lenni nagyon bután beszélt velem.
Már eltelt 4 nap, nem keresem nem írok neki nem hívom, arra várok hogy o keressen.
Aznap este kikapcsoltam a telefonom és nem mentem haza. Majd kesobb amint bekapcsoltam telefont láttam hogy hívott. Majd ejjel irt egy SMS-t hogy “bocsánat amiket mondtam, jól vagy? Holvagy?”
Vissza írtam neki hajnalban hogy nemvagyok jól. Azóta nem jelentkezik. 4 napja nemtudok enni, állandóan o jár a fejemben és nem ertem miért tette ezt velem. Szüleinek azt mondta jobb most mint később. En szüleimnek azt a kifogást mondta hogy nem tud szeretni. Nekem meg azt hogy ő csajozni akar.
Egyfolytában rá gondolok, nemtudok aludni és nagyon hiányzik. Nekem o volt a mindenem. Nem ertem hogy tudott ilyen hirtelen döntést hozni amikor előző nap minden rendben volt. Nemtudom mit csináljak, időt adjak neki?
Tehetetlennek érzem magam. Csak ra tudok gondolni nagyon szeretem.
Reménykedem hogy vissza jon hozzám.

Új gyógyszert kaptam. nen vagyok krónikus beteg, vagyis nem hiszem. különös dolgok történtek velm az éjjel. Lement a térdemről a ből mint egy enyhe sérülés. Tegmap délután megkaptam a schlaftabletámat. Elauladtam. Mikor ma hajnalban felkeltem ár nem volt mega a multifkális szemüvegem kimentem az erkélyre rágyújtani és ottmvettem észre egytepsit halom puclatlan újhagymával és a cigim is eltünt. közben vérzett az orrom. akkor most doktor ha ezt elmondanám bárkinek biztos hülyének néznének mit csináljak

Kedves Szabó Lili!

Nem találok megoldást a problémámra, talán Ön tudna nekem utat mutatni.
27 éves vagyok volt egy jó munkahelyem de családi drámák, otthonról elköltözés, stb miatt eljöttem onnan mert a magánéleti problémát nem tudtam össz egyeztetni a munkahelyemmel ott is konfliktusokba kerültem.
Egy év alatt 3 munkahelyem volt valahol mindig gondjaim voltak vagy a főnök bunkóságát nem tudtam elviselni, pedig az is jó munkahely volt, vagy a kollegákkal volt problémám., ez utóbbit nem sajnálom.
Viszont az önértékelésem igencsak alább sülyedt, ami kihat az életemre, a párkapcsolatomra és egyáltalán nem találom a helyem a világban.
Kereskedelmet végeztem, de a környéken nem szeretnék dolgozni viszont máshol még egyenlőre nincs munka.
Jelenleg munka nélkül vagyok. Egyszerűen nem találom a helyem, és úgy érzem teljesen egyedül vagyok a világban, a párom is (úgy érzem) minimálisan támogat nem igazán érzem a teljes segítség nyújtását, mivel látja (gondolom) semmiben sem állom meg a heylem.
Elmondja véleményét, de sokszor mondta h miért hagyok ott egy jó munkahelyet mára már lenne félre tett pénzem és most sehol se tartok.
Semmiben sem állom meg a helyem, magabiztosságom eltűnt, szerencsétlennek érzem magam, és ügyetlen is lettem és szinte már vicc tárgyává vált előtte is, ez ciki. Másfél évvel ezelőtt se volt csodás az életem de akkor legalább volt magabiztosságom és határozottságom hisz őt is így ismertem meg. Nem tudom mihez kezdjek bármibe belefogok semmiben sem találom a helyem.Tudnék még mesélni de röviden ennyit tudnék mondani.
másfél éve élek együtt, és 4 héti ismerettség után hozzáköltöztem. Szeretem mai napig, viszont úgy érzem előtte is megbuktam mert nem tud rám felnézni. korkülönbség 13 év köztünk.Elhagyni nem szeretném, webáruházzal próbálkoztam de az sem jött össze, mert megijedtem a feladattól.Azóta kínáltak mást is de félek belevágni.
Köszönöm előre is válaszát
Tisztelettel: Barbi

Kedves doktornő!
Köszönöm a válaszát.
Nem, nem voltak terveink, azt mondta mindig hogy ő neki Nemkell gyerek mert még fiatal.
Házasságról sosem beszéltünk. Ma láttam őt autoval épp át szerettem volna menni a zebrán ő meg beletaposott a gázba közben telefonált de rám sem nézett, biztos hogy látott mert elfordult és levegőnek nézett. Elhajtott.
Írtam neki egy üzenetet amire meg mindig nem válaszolt. Nem is fog szerintem. Várjak még pár napot hátha jelentkezik? A barátja mondta nekem hogy tegnap össze találkozott vele nem mondta el neki hogy vége, természeten viselkedett. De aztis megtudtam hogy nem akar enni és szótlan a szüleivel. Mindennél jobban szeretem amikor megláttam őt az autóban ájulgás kerülgetett, de iszonyú rosszul esett hogy levegőnek nézett.

Köszönöm válaszát!
Nos,most mikor együtt vagyunk jobban kimutatja szeretetét,mint régebben,de sajnos sokat vagyunk távol és folyamatos a veszekedés.Szinte mindenből amit írok,arra jut ki,hogy megcsaltam,legyen az bármilyen téma.Tényleg igyekszek,de egyszerűen kezdek kimerűlni.Amúgy szerintem igen,jobban elhinné azt,amit rám akar erőltetni,hogy bevalljam és közben nem tettem meg.Ha 5 percig nem válaszolok egyből azt hiszi,hogy mással vagyok,amit meg is értek,de ha tényleg annyira szeret és annyira velem akar ezek ellenére maradni,mint ahogy mondja,akkor valahogy muszáj lenne esélyt adnia és újból indítani mindent,de ez az amire úgy érzem,hogy képtelen.Azt mondja leakarja zárni a múltat,de csak úgy,ha tud mindent,mégis kitalál dolgokat és egyáltalán nem úgy viszonyúl hozzám,mint aki bármit is leakarna zárni.Amit még elfelejtettem megírni,hogy az édesanyja megtudta,hogy megcsaltam és eltíltotta tőllem.Külföldön is úgy voltunk kint fél évet,hogy nem tudták és nem is tudják,hogy mem egyedűl volt.Most jutottunk el oda,hogy az anyja nagy nehezen beletörődött,hogy szeret és most kiállt mellettem,hogy velem akar lenni.De megint az kezdődik,hogy a barátok és mindenki más sokkal fontosabb,velem pedig soha nem akar semmi programot.Mikor 2 hete itt volt akkor persze mentünk ide-oda,mert azt akartam,hogy kellemes és emlékezetes hétvége legyen,ami úgy tűnt sikerűlt is,de azóta is csak a veszekedés van.Ma találkozunk és nem tudom,hogy győzzem meg az igazamról.Jobban elhinné,ha azt hazudnám,amit ő gondol.Eddig is velem maradt és azt mondja velem is fog,de csak akkor,ha tud mindenről.Hiába mondom,hogy tud,nem hiszi.Én teljes mértékben megértem őt,nagyon sokan nem maradtak volna velem ennyi minden után,de akkor is túlkellene jutni rajta,ahoz,hogy jóra fordúljanak a dolgok.Kérem segítsen,mit tegyek!

Válaszát előre is köszönöm!

Üdv:Alexa

Tisztelt Doktornő!
Azzal fordulnék Önhöz, hogy a családomban komoly problémák vannak. Az egyik, hogy a bátyám alkoholista. Itthon lakik velünk meg van munkája is, de az, hogy állandóan iszik tönkretesz minket. Főleg az Anyukámat. Hiába mondta neki Anyu, hogy ne igyon tudja mennyi az elég de nem hallgat rá és úgy folytatja ahol abbahagyta. 27 éves nem törődik magával. Sajna nem tehetjük azt, hogy elvisszük elvonóra ha Ő nem akar elmenni. A másik probléma az a nővérem. Van neki egy férje aki teljesen tönkreteszi vagyis már tönkretette tette Őt. Ugyanis folyamatosan lelkileg megalázza sajna már egy legyintés is elcsattant. De a nővérem meg nem tesz semmit. Úgy beszél ezekről a dolgokról mintha tök természetes lenne. Teljesen már a férje hatása alatt van. Persze Ők is itt laknak nálunk. És aki ennek leginkább az elszenvedője az az Anyukám. Mert ha rájuk szól, akkor lehet félreértelmeznék és elmennének innen és akkor úgy jönne ki ez az egész dolog mintha Anyu elzavarná Őket és nem lenne mellettük a bajban. De ha meg mindent eltűr akkor meg folytatódik ez az egész tovább és a helyzet csak rosszabb lesz. Mit lehet tenni ebben a helyzetben?
Tisztelettel:Kornélia

Kedves Melinda!

Március elején egyik barátom random kitalálta, hogy menjünk fel Sopronba. Azt mondta meglátogatjuk az egyik barátját, akit Péternek hívnak. A lényeg a lényeg, hogy Péter már az első pillanattól kezdve tetszett. De ez a tetszés nem szimpla bejön ez a pasi szituáció. Valami sokkal mélyebbet éreztem. Nem igazán beszélgettünk mi ketten külön az este folyamán, viszont voltak jelek, hogy ő is szimpatizál velem. Végül éjjel úgy alakult, hogy együtt aludtunk. Rengeteget beszélgettünk mindenről, elég komoly dolgokról is. Még azt is megbeszéltük, hogy nem fekszünk le csak úgy valakivel, ha nem érezzük a kölcsönös bizalmat. Végül kevertünk. Azóta majdnem minden nap beszélünk, kisebb megszakításokkal. Viszont nem találkoztunk azóta. Természetesen már többször volt róla szó, de valahogy nem jött eddig össze ő Sopronban, én Keszthelyen… Nyáron ő Szombathelyen én Kaposváron… Valahogy mégis úgy érzem, hogy Ő az akivel el tudom képzelni az életem. Lehetséges lenne, hogy egy este után ilyet érezzek? :O Az lenne a kérdésem, hogy egyszerűbb lenne, ha elengedném? Vagy mit kellene tennem?
Annyit még tudni kell, hogy eddig egyetlen barátnője volt, ős is 6 évig, akinek meg is kérte a kezét… márciusban volt féléve, hogy szétmentek.( Peti 22, én 23)

Kedves Hölgyem! Előre is köszönöm válaszát. 30 éves nő vagyok, 4 gyerekkel.. a férjemmel 7 éve vagyunk együtt, 6 éve házasok. Úgy érzem jó köztünk minden, iszonyatosan szeretem, talán már “betegesen” is… Nincsenek köztünk problémák úgy..de mint régebben is, mostanában is előfordul, hogy más nőkkel csetelget (főleg munkahelyén), ami iszonyatosan zavar, mert én már 6 éve nemhogy nem beszélek, de még pasira sem néztem rá.. de van hogy átlép egy határt és szexuális témákról is beszélget.. régebben lebukott, megbeszéltük, a válasza kb az volt, hogy mert unatkozik, semmit nem érez, csak beszélget, szórakozik, csak engem szeret, soha nem csalna meg..stb.. De mégis csinálja az utóbbi időben megint, és tudja hogy zavar, tudja hogy féltékeny típus vagyok, és nem tudom mit tegyek. Mostanában odáig fajult, hogy majdnem hogy egész nap a leveleit nézem, lesem, és ha épp beszélget akkor olvasom…belebolondulok ebbe az egészbe. De ha megint felhozom, akkor én kapok a fejemre, hogy miért olvasom a magánügyeit, miért töröm fel a face oldalát..stb… nem akarok vitát, amugy is konfliktus kerülő vagyok, elhagyni sem szeretném, meg forditva sem. Nem tudom mit tehetnék, félek hogy lehet megcsalt már, vagy lehet megfog.. ebbe belebolondulok.. mit tehetnék?