Azzal fordulok önhöz,hogy megtudjam,vajon pszichopata/szociopata lennék-e. 14 éves lány vagyok.Nem ért különösebb trauma az életemben,a szüleim szétmenésén kívül,ám már ismét együtt vannak. Kiskorom óta érdekelnek a gyilkosságok,sok dokumentumfilmet néztem róluk már akkor is. Megbolondulok a sorozatgyilkosokért,rengeteget olvasok róluk. Egyre többet érzem úgy,hogy bántani akarom az embereket. Volt,hogy egy késsel a párnám alatt aludtam el. Ám azt nem gondolom,hogy ezek miatt lenne ez a dolog. Kiskoromban kisebb állatokat is bántottam,például lepkéknek téptem le a szárnyait,mindig a kutyámat rugdostam,csigákat “beleztem ki” és döglött madarat is vittem haza.
Egyre többet szeretnék megölni egy embert és félek magamtól.
Válaszát előre is köszönöm!

Tisztelt Doktor nő!Párommal 9 éve vagyunk együtt.Közös fiunk 7 éves,előző kapcsolatomból született lányom 13èves.Apakènt szereti és párom is lányakènt.A probléma az,hogy a párom mindig szeretett kimaradozni a haverokkal gyakran egész èjszakára.Ha szüksèg volt rá akkor sem volt velünk.5 éve külföldön kezdett dolgozni.Azt gondoltam átèrtèkeli a helyzetet.Nem ìgy törtènt.Jól keresett méginkább nem tisztelt mindent én csináltam ha otthon volt is.Kimaradozott,engem szidott a barátainak és semmibe nèzett.Egy ève szintén elment ès reggel jött haza tudtam ezuttal más is törtènt az iszogatás mellett.Megcsalt a barátja felesègèvel.A napokban bevallotta.Sìrt meg minden.Meg akar változni.Vajon hihetek neki?meg tud változni egy ilyen ember?Válaszát köszönöm.

Kedves doktornő!
Ön szerint mi a legjobb stratégia arra, hogy egy barátot kibékítsünk, aki szíve mélyén szeretne kibékülni, de elhatározta hogy ő ebből a kapcsolatból teljesen kilép? Nem szeretne többet találkozni az egyénnel, és elzárkózik minden érintkezéstől, csak azért, mert tudja ha megtenné, megtörne és engedne neki. Ebben az esetben nem hatásos, ha közös programra hívod el, mert lehet fel sem veszi a telefont. Talán egy baráton keresztül kell közös programot szervezni ahol többen ott vagyunk? Vajon ez esetben mit reagálna? Vagy talán tovább próbálkozni közös program szervezésében? A várakozás nem megoldás, mert rengeteg idő eltelt már, és a sértődött fél nem fog kezdeményezni, hiszen az eszére és nem a szívére hallgat.
Ön szerint mit kéne tenni? Érzelmi hatást bírni rá, egy baráton keresztül találkozni, váratlanul vele találkozni?
Várom és köszönöm válaszát!

Jónapot!
Kérem segítsen. Nem tudom, hogy mi a bajom? 1-2 hónappal ezelőtt kezdődött… idegbeteg vagyok csapkodok kiabálok sírok (sokat) állandóan csak feküldni szeretnék mindenkit taszítok el magamtól! 🙁 vettem magneziumot amit egy hónapig szedtem de nem változott semmi! Nem fáj semmim egyszerűen csak semmi nem okoz örömöt a tv-zésen és a telefonos játékokon kìvül. Sok dolgom lenne amit meg kéne csináljak de sem erőm sem kedvem nincs! Ebben az a furcsa, hogy azelőtt nem is ismertem pozitívabb embert és sose sírtam kb (csak ha nagyon igazságtalannak éreztem valamit és nem tudtam tenni ellene). Páromat is kikészítem, ő mindent megtesz értem és próbál segíteni, hogy pozitív legyek de úgy érzem mindenben rossz vagyok ő mindenben jó és csak mert sajnál azért mond nekem jókat meg szépeket… szóval ez sem segít… többször volt, hogy családi találkozó lett volna és nem mentem… párom ment én itthon feküdtem semmit nem csináltam… most is ez van és csak eldöntöm reggel h 9kor neki állok aztán elmúlik 9 és akkor már 10kor és így tovább… anyukám is ilyen fekszik állandóan sehova nem megy stb… én sose akartam ilyen lenni és most mégis ilyen leszek?? Nem tudom, hogy mi a baj velem? Hogyan tudom az agyamat visszaállítani? Nem merek orvoshoz menni mert félek, hogy gyógyszert adnak de én nem akarok gyógyszert szedni! Tudom, hogy a fejemben van a hiba és volt hogy egész nap takarítottam és meg voltam magammal elégedve és vannak jó naojaim mikor sokat nevetek meg stb de egyre több a rossz! Vége lesz ennek valaha?

Kedves Doktorno! Parommal nagyon hullamzo es viharossa valt a kapcsolatunk sok szakitason vagyunk tul. A legtobb konfliktust az okozza, hogy azt erzem nem kepes elfogadni ugy ahogy vagyok, szamomra nem problemakbol lesznek a problemak, veszekedesek alkalmaval olyan dolgokat vag a fejemhez amirol addig sejtesem sem volt hogy ezt gondolja rolam, mert nem beszelt rola es jelet sem adta pl: a vilag legonzobb emberenek tart, gonosz vagyok, soha semmit nem koszontem meg 2 ev alatt, semmiben nem segitem ot, nem kap tolem semmit. Ezeket amulva es csalodottan hallgatom es azt veti fel bennem, ha valoban ilyen lennek minek van mellettem? A kornyezetem nem ezt mondja hogy ilyen lennek, de azt erzem kezdi elhitetni velem es elgondolkozom vajon ilyen lennek? Mindamellett en nem ilyennek elem meg ezt, es magamrol nem mondanam. Nem erti meg ha nekem valami faj, ha elsirom magam valamin, azt mondja sajnaltatom magam, vagy hisztizem. Nekem nem lehet problemam, mert az nem problema, leszolas er miatt. Elkezdtem ezeket magamba tartani hogy tobb hol kevesebb sikerrel. Mindig eles kritikakat kapok, leszolast,gunyt, cinizmust amik nagyon tudnak fajni. Ossze akartuk kotni az eletunket, hogy en veszek egy nagyobb lakast, ahova o is koltozne. De amikor elmentunk lakast nezni es utana mondtam, h nekem ez nem igazan tetszett ar -ertek stilus sokat kene meg ra kolteni. Veszekedest generalt belole hogy hulyet csinaltam belole hogy odavitt, benzinezett, es ott talalom ezt ki. Mikor mar a kepekrol kitalalhattam volna. Csak neztem ki a fejembol, es egyre duhosebb lettem. 2napja szakitott velem uzenetben, azt irta nem kell tobbet atmenjek hozza, nem is fog keresni. Ugyanis 2 napja alig szolt hozzam volt 2 nehez napom, de arra is azt mondta nem erti mi ebben a nehez. Hat szerintem eladni az embernek az egyetlen vagyonat, nem mindegy milyen szerzodessel, hogyan tortenik. Egesz napos rohangalasok, egyeztetesek, minden rendben legyen. Este atmentem hozza nem is koszont es nem is beszelt velem, levegonek nezett, egyre inkabb azt ereztem mit keresek itt, duh, csalodottsag, tehetetlenseg kavargot bennem. Felalltam es hazajottem. Ezert ramuzent tobbet ne is menjek, neki erre nincs szuksege, magyarul igy szakitott. Es az van hogy valoszinuleg en sokkal rosszabbul erzem magam mint o. Bant hogy mit es hogyan kellett volna de nincs kivel megbeszelni, mert en lennek a hibas ebben is. Meg kell probalnom ezt egyedul feldolgozni. Minden jo es hasznos tanacsot szivesen fogadok. Koszonom szepen!

Kedves Doktorno! Parommal nagyon hullamzo es viharossa valt a kapcsolatunk sok szakitason vagyunk tul. A legtobb konfliktust az okozza, hogy azt erzem nem kepes elfogadni ugy ahogy vagyok, szamomra nem problemakbol lesznek a problemak, veszekedesek alkalmaval olyan dolgokat vag a fejemhez amirol addig sejtesem sem volt hogy ezt gondolja rolam, mert nem beszelt rola es jelet sem adta pl: a vilag legonzobb emberenek tart, gonosz vagyok, soha semmit nem koszontem meg 2 ev alatt, semmiben nem segitem ot, nem kap tolem semmit. Ezeket amulva es csalodottan hallgatom es azt veti fel bennem, ha valoban ilyen lennek minek van mellettem? A kornyezetem nem ezt mondja hogy ilyen lennek, de azt erzem kezdi elhitetni velem es elgondolkozom vajon ilyen lennek? Mindamellett en nem ilyennek elem meg ezt, es magamrol nem mondanam. Nem erti meg ha nekem valami faj, ha elsirom magam valamin, azt mondja sajnaltatom magam, vagy hisztizem. Nekem nem lehet problemam, mert az nem problema, leszolas er miatt. Elkezdtem ezeket magamba tartani hogy tobb hol kevesebb sikerrel. Mindig eles kritikakat kapok, leszolast,gunyt, cinizmust amik nagyon tudnak fajni. Ossze akartuk kotni az eletunket, hogy en veszek egy nagyobb lakast, ahova o is koltozne. De amikor elmentunk lakast nezni es utana mondtam, h nekem ez nem igazan tetszett ar -ertek stilus sokat kene meg ra kolteni. Veszekedest generalt belole hogy hulyet csinaltam belole hogy odavitt, benzinezett, es ott talalom ezt ki. Mikor mar a kepekrol kitalalhattam volna. Csak neztem ki a fejembol, es egyre duhosebb lettem. 2napja szakitott velem uzenetben, azt irta nem kell tobbet atmenjek hozza, nem is fog keresni. Ugyanis 2 napja alig szolt hozzam volt 2 nehez napom, de arra is azt mondta nem erti mi ebben a nehez. Hat szerintem eladni az embernek az egyetlen vagyonat, nem mindegy milyen szerzodessel, hogyan tortenik. Egesz napos rohangalasok, egyeztetesek, minden rendben legyen. Este atmentem hozza nem is koszont es nem is beszelt velem, levegonek nezett, egyre inkabb azt ereztem mit keresek itt, duh, csalodottsag, tehetetlenseg kavargot bennem. Felalltam es hazajottem. Ezert ramuzent tobbet ne is menjek, neki erre nincs szuksege, magyarul igy szakitott. Es az van hogy valoszinuleg en sokkal rosszabbul erzem magam mint o. Bant hogy mit es hogyan kellett volna de nincs kivel megbeszelni, mert en lennek a hibas ebben is. Meg kell probalnom ezt egyedul feldolgozni. Minden jo es hasznos tanacsot szivesen fogadok. Koszonom szepen!

Egy évvel ezelőtt kiderült, hogy a férjem kisebb-nagyobb szünetekkel 7 éven keresztül ugyanazzal a nővel megcsal. Bosszúból tette, de állítása szerint időközben beleszeretett. Volt sírás, veszekedés, beszélgetés, mindent kipróbáltam. Dolgoztam és dolgozok magamon, tudatosítottam hogy ebben nekem mi volt a szerepem. Belátom a hibáimat és változtatni is próbálok rajta. Most már eljutottunk oda, hogy tudunk egymással többet beszélgetni, nevetni, figyelmesebbek vagyunk, javulni látszik a kapcsolat. A baj az, hogy még mindig tart a kapcsolata a nővel, és inkább hazudik vele kapcsolatban, mint hogy nekem fájdalmat okozzon. Kijelentette hogy nem akar elhagyni, elválni mert szeret, adjak neki türelmet és időt, hogy le tudja zárni a másik kapcsolatát. Mit tegyek?

Kedves Szakértő!
19 hónapja született meg a kisfiam, és azóta nem kívánom a szexet csak nagyon ritkán. Szülés előtt nagyon is rendben volt a szexuális életünk,de most katasztrófa és félek,hogy rá fog menni a kapcsolatunk, pedig szeretjük egymást a párommal. Mit lehetne tenni,hogy valamilyen irányba elmozduljon ez a dolog?
Várom válaszát.
Előre is köszönöm.

Van egy párkapcsolatom. Nagyon szeretjük egymást. A problémám az, hogy minden dologért képes vagyok veszekedni a párommal. Azt érzem, hogy minden dologért bosszút kell állnom és belerúgni. Nem tudok tiszta fejjel gondolkodni. Az van előttem, hogy hogyan sérthetném meg. Soha nem gondolok bele abba, hogy ez neki, hogy eshet. Nagyon sokszor fájdalmat okozok neki. Mintha kifordulnék magamból. Akkor békülünk ki, amikor látom, hogy szenved és fáj neki, az amit teszek. Ő mindig megbocsát és nem bántana meg engem. Minden veszekedés és viselkedésem ellenére szeretet teljesen fordul hozzám. Attól félek, hogy ezzel el fogom veszíteni őt, pedig nagyon szeretem. Hogyan lehetne ezen változtatni, hogy békés, szerető és jól működő kapcsolatunk legyen?

Jónapot!
Van egy fiú akivel régebben volt köztünk valami de már hónapok óta úgy teszünk mintha idegenek lennénk mégis nagyon összevagyok most zavarodva. A fiúnak eddig azok közül a lányok közül akikkel kavart, egy csomót már kikövetett instagrammon de az egyikkel állítólag jóban van már. Engem meg akivel nem beszél meg játsza hogy haragszik, engem meg nem követett ki hanem a mai napig követ pedig már nem is likeol soha. Amióta tudja hogy van barátom azóta folyamatosan benne van az első ötben akik látják hogy mit rakok ki a napjaimban. És folyamatosan mindent megnéz amit kirakok és olyan mintha figyelmen követne de közben mégsem mert neki már egy másik lány tetszik és tegnap is azzal a lánnyal bulizott de nekem meg amióta tudja a barátom, minden egyes képet amit kirakok ő szinte az első aki látja, folyamatosan nézi. És ezt nem értem hogy ez mi. Azt hogy van barátom csak azért találtam ki hogy féltékennyé tegyem és mikor hirtelen elkezdett nézni mindent amit kirakok azt hittem kitudtam belőle váltani valami érzést de úgy tűnik amiatt a másik lány miatt esélytelen.
A kérdésem hogy miért csinálja ezt? A másik hogy hogy tudnék belőle újra érzéseket kiváltani irántam?

Kedves Pszichológusnő!

Érdeklődni szeretnék, hogy a pszichológiában van-e olyan fogalom, kifejezés, vagy a pszichológiának egy olyan része, amely kifejezetten “a jelenre való figyeléssel” foglalkozik? Diplomamunkám erről a témáról szólna. A vázlatos leírásomban úgy fogalmaztam, hogy “idillikus állapotok, illetve a jelenre való odafigyelés, amikor nincs elvágyódás vagy másra figyelés. Egy olyan pillanat, amelyből nem hiányzik semmi.”

Művészeti egyetem hallgatója vagyok, tehát elsősorban egy műalkotás készülne a téma kapcsán, de fontos, hogy egy világos, érthető és átlátható szakdolgozatot is írjak erről.

Várom válaszát,
Tisztelettel,
E.

3éve a kapcsolatom a párommal véget ért, azóta nem vagyok önmagam.Sokáig félre beszéltem,rángatózás,képzavaraim voltak.Állandó sírási kényszereim vannak, nem tudok párkapcsolatban élni.Néha kihívó a viselkedésem, pedig nagyon konzerverív lány voltam.Állandó céltalanság,zavarodottság kilátástalanság,fekvés,semmit tevés.Remeg a kezem.Fáj mindenem. Nyilvánosan ne rakják ki a nevemet kérem és semmi egyéb személyes adatomat.

25 éves vagyok. Leszbikus vagyok. Szüleim nem tudják, mert nem merem elmondani a családomnak, félek attol, hogy nem kapom meg utána azt a hozzáállást,szeretetet, mint ezelőtt. Kapcsolatban vagyok egy biszexuális lannyal 1 éve. Elég viharos a kapcsolatunk, nem érzem azt, hogy szeret, és azt sem, hogy fontos lennék neki. Eleinte nem így volt, benne megváltozott irányomba az érzelem, de én ugyanaz maradtam. Szeretetre vágyok és nagyon sokszor elnézem azt, hogy lekezelő, tiszteletlen velem, csak azért, hogy ne veszekedjünk. Kértem, hogy változzon, mert rosszul esik nekem az, hogy a párom lekezelően, lazán viselkedik velem, azt mondta nem tudna most változni, mert sok a lelki gondja- amitől én nem tudok, velem nem oszt meg semmit! Egyedül már képtelen vagyok cipelni ezt a terhet, hogy hazudok a családomnak, egy olyan nőért aki nem becsül meg, emellett rettentően vágyom a szeretetre. Hogyan tudnék boldog lenni így? Hogy érjem el azt, hogy ne érdekeljen, ha nem becsülnek meg?
Nem vagyok szerelmes, csak azt szeretném ha fontos lennénk, kínoz az, hogy nem vagyok élég jó, bármit teszek. Bizonyítani akarok magamnak és neki is azzal , hogy kerülöm a konfliktust és szeretetet adok neki, hátha megszeret és a párjaként kezel. Rengetegszer a barátait választja, úgy érzem ők sokkal fontosabbak, mint én. Velük hajlandó elmenni mindenhová. Amikor velem van teljesen letargiában van, többször szerveztem már programokat amire nem jutottunk el, mert hirtelen mindig közbejott valami, illetve nem volt kedve. Ez a kapcsolat tönkretett, úgy érzem. Jelentéktelennek érzem magam, nem érnek semmit a szavaim, sem az érzelmeim!
Nincsenek barátaim, sosem voltak. Csak a családom van, ha őket elvesztem én is elveszek, ők az egyedüli támaszok az életben. Nem tudom mit tegyek, hogy megfeleljek itthon is és a kapcsolatomban is. Kilátástalannak érzem az életem. Nem tudok enni, aludni. Úgy érzem egy szakadék szélén állok és süllyed alattam, minden odaveszik. A munkahelyemen is titkolom a magánéletem, mert másképp tekintenének rám és nem akarom, hogy rossz vélemény legyen rólam, nagyon bántana, csalódott lennék. Kérném segítségüket, tanácsukat, mi lenne a helyes tiszta fejjel?

Köszönettel,

Jó napot! Tavaly februárban hozzám került bátyám gyermeke, közben az akkori élettársammal külön költöztünk, nem maradt senki a környezetemben akivel lehet ide oda menni, beszélni, nagyon zárkózott vagyok már egy ideje nehezen megy a beszéd, és ez ki hat arra hogy a 18 hónapos kisfiú még nem beszél, nem tudom mi tévő legyek… Válaszát előre is köszönöm ☺

Kedves Doktornő!Férjemmel 21 éve élünk együtt van 2 kislányunk 9,13 évesek.Férjemmel év eleje óta megromlott a kapcsolatunk,próbáljuk megoldani ideig óráig sikerül is.Nekem ő az első férfi az életemben.Nagyon ragaszkodom hozzá pedig sokszor bánt megaláz szavakkal mások elött is.Soha nem csaltam meg ő sem engem.Mindig mindent együtt intéztünk mindenhova együtt mentünk nem tudom hol rontottuk el,de már a válás is szóba került.Neki mindig nagyobb igénye volt a szexre mint nekem,sokszor könyörgött,hogy legyen valami,de visszautasítottam.Volt,hogy hetekig nem volt semmi.Ez ment évekig.Aztán a munkahelyén megismerkedett egy nővel akinek szintén nem jó a házassága és szimpatikusak lettek egymásnak.Rá jöttem a dologra és azt mondta,hogy miért zavar ez engem mert ő már nem fog nekem könyörögni.Nagyon rosszul esett.A férjemnek alkohol problémái is vannak.Sokszor előfordult,hogy elzavart otthonról.Nem tudom mit csináljak nagyon lelkis ember túlságosan is.Sokáig rágódik egy dolgon.Pl:ha elválunk mi lesz velem,mert azt mondta,hogy nem fog magamra hagyni.Nagyon össze vagyok zavarodva nem tudom mi lenne a helyes,tudom ezt nem húzhatjuk így sokáig.Köszönöm a válaszát!