Kedves Válaszadò!
Olyan problémával fordulok segítségért, hogy a párkapcsolatomban (főképp, amikor minden jò), valahogy, valamin hisztizni kezdem. Általában bolhábòl csinálok elefántot, vagy kreálok valami okot, h hisztizhessem. Kiprovokálom a vitát. Ezek általában, akkor történnek ha kevesebb figyelmet kapok. A fejembe pontossan tudom, h semmi okom ezek miatt kiborulni, de mégis addig feszül a hùr, amig hatalmas viták nem lesznek belőle. A társamat ez nagyon zavarja, és már hajlik a szakítás fele (pedig érzem hogy szeret). Nagyon szeretnék ezen változtatni, mert én is szeretem. Ezelötti párkapcsolatom is ment már tönkre az elviselhetetlen természetem végett. Más területeken is jelentkezik, könnyen megsértődöm (sokszor a semmin). A probléma így leírva kissebbnek tűnik. Nem szeretnék ilyen lenni.
Válaszát köszönöm.

Tisztelt Doktornő!

Párommal 9 éve vagyunk együtt, amiből 7 év távkapcsolatban telt, kéthetenkénti hétvégi találkozásokkal. 2 éve együtt élünk, amit én erőltettem. Ő 37 éves férfi, én 32 éves nő. Kapcsolatunk 6. évében hosszas belső vívódás után el akart hagyni, mert elmondása szerint már nem érezte azt, mint az elején. Akkor ezt a témát, és minden lehetséges problémát megbeszéltünk, időt kért, ritkábban találkoztunk, de kb. 3-4 hónap után minden a régi lett. Sokáig úgy éreztem, hogy el fog hagyni, nem engedett közel, hogy segítsek, egyedül küzdött. Most 2 hónapja újra előállt ezzel, hogy már nem a régi. Annyira belesüllyedt ebbe, hogy már a szex sem működik. Nincs semmi fizikai reakciója, ha esetleg nekiállnánk a dolognak. El akar költözni, nagyon sokat beszélgettünk a problémákról, de először megpróbáltuk, hogy a hétvégéket külön töltjük, és ne keressük egymást. Ennek hatására teljesen megváltozott, nagyon lelkes, ölel, csókol, alig tud elengedni hétvégére, mosolyog, jókedvű, a korábbi búskomorság eltűnt, de legfőképp csak hétvége előtt. Bár összességében is javult, de szex-szel nem mertünk még próbálkozni. Nagyon megalázó, hogy szexi fehérneműben mindenben a kedvére tennék, de semmi reakció. Volt orvosnál, a tesztoszteron szintje épp határérték feletti, az orvos lelki okot vél felfedezni a szex-szel kapcsolatos probléma mögött. A 9 év alatt kb az első évben volt olyan sűrű a szex, mint szerettem volna, utána sose volt kedve, mindig fáradt volt, stb. Mióta együtt élünk, heti egyszer van együttlét, de sokszor ennyiért is “morognom” kell. Azt mondta, hogy ha valaki megkérdezné, őszintén azt mondaná, hogy szeret. Más nő nincs a képben. Velem minden rendben van elmondása szerint, ennél jobb barátnőt el sem tud képzelni. Az, hogy megkérje a kezem, elmondása szerint sosem fordult meg a fejében, nincsenek tervei a jövőre nézve, tőlem függetlenül sem. Édesanyjának van pszichés betegsége, amivel évente kell kontrollra járnia, de én erről nem tudhatok semmit. Megfordult a fejemben, hogy örökölhette ezt a hajlamot, és emiatt ilyen bizonytalan, és már-már depressziós.
Én mindennél jobban szeretem őt, vele szeretném leélni az életem, de teljesen “tönkretesz” ezzel, hogy már megint ez a téma, hogy el akar hagyni. Miközben állítólag minden szuper, csak a szex nem működik nála, nincs “kémia”.
Ön szerint mi lehet a gond, mit tudok tenni, hogy javuljon a helyzet? Én mindenben mellette állok, nem gúnyoltam ki semmiért, támogatnám, de úgy érzem, csak tétlenül nézem, és várom, hogy mikor hagy el.
Köszönettel:
X

Udvozlom Kedves Dr. Ur/No.

22 eves vagyok. Gyermek korom ota kuzdok panikbetegsegeggel es kulonbozo betegsegek legyozesevel. Annyira nem erzem sulyosnak, hiszen ritkan jon elo az eletemben. A panikbetegseg akkor, ha valami mas, olyan betegseget erzek magamon, amitol felek.
A legjobban talan a hanyas, hanyinger, ami ki tud kesziteni. Nem tudom visszavezetni, hogy miert is felek tole ennyire.

Mar 12x repultem, ez lesz a 13. Iroroszagban elek, szoval ez a legegyszerubb modszer hazajutni. Nem volt meg olyan alkalom, amikor ne vettem volna be Frontint es B6 vitamint, de meg is mindig ramjott a panikroham, ami a felszallasig el nem mulik es ez teljesen kikeszit mar. Most penteken repulok, szoval megint meg kell ismetelnem, amit eddig 12x megtettem. Stressz, gyogyszerezes. Nem felek a magastol, sem attol, hogy lezuhanunk, csupan nem szeretek se buszozni, repulni, vonatkozni, mert talan a bezartsag erzese miatt ramtor a panik.
Azon gondolkodom, hogy esetleg most meg kene probalni ket szem 0,25-os frontint, hogy eselyem se legyen bepanikolni. Sajnos nekem nem megy az iranyitasa, szoval kell segitseg.
On mit tanacsol erre? Egyebkent nem szoktam szedni semmifele nyugtatotak, sem mas gyogyszereket.

Üdvözlöm!

Párommal nemsokára szeretnénk kisbabát de nagyon vegyesek az érzéseim.Külföldön élünk és már mindennek utána jártunk miket kell majd intéznünk mi lesz majd a munkahelyemen,tehát készülünk a dologra.Viszont néha elbizonytalanodom.Sokszor érzem azt hogy igen alig várom hogy belekezdjünk és legyen gyermekünk néha viszont azt érzem hogy még nem akarom,lehet jobb lenne ha még várnánk.Ez normális ilyenkor?Illetve sokszor belegondolok hogy egyáltalán én jó anya tudnék lenni,menni fog ez nekem?A párom családja nagyon várja már az unokát az én családom viszont nagyon elleni van.
Mit tanácsolna?Előre is köszönöm!

Kedves doktornő! Párommal boldogok vagyunk ,mindent megbeszélünk ,egy dolog viszont újra visszatér és soha semmire nem jutunk vele.6 évvel ezelőtt félévet lakott egy hölggyel,aki a kapcsolatuk után immár a harmadik gyerekét várja különböző apától,de egyedülálló most is.A párom azóta is tartja a kapcsolatot vele,elmondása szerint egyik gyerek se övé,a legnagyobb mégis nagyon kedves neki,néha meg is látogatja.Próbálom megérteni mert nehéz helyzetben vannak és szép dolog hogy segít nekik,hogy érdekli a kislány sorsa,de én nem tudom túltenni magam azon ,hogy a volt barátnőjéről van szó.Szörnyen idegesit ez az egoizmusom,de félek ,hogy valami még mindig van ami összeköti őket.Van mikor normálisan kezelem a helyzetet,de amikor elkap a hiszti kimondom ,hogy menjen oda és üljön velük mert ők a fontosak számára.Aztán ezt is megbánom,mert nem szeretném ,hogy eltitkolja előlem ha beszélnek vagy ha oda megy,annak érdekében hogy én ne idegeskedjek.Helyes a párom ragaszkodása,vagy én kellene másképp gondolkodjak erről?Mit tegyek ,hogy ne azt érezzem ,hogy ő oda is tartozik valamilyen szinten?Én túlzom el az egészet?Tényleg csak barátság és sajnálat lehet egy ex-el?Kavarog minden kérdés és jó lenne ha letisztulna…..
Előre is köszönöm a segítséget.:)

Tisztelt pszichológus asszony!
Jártam már egyéni gyászterápiára, de nem hogy segített volna hanem feltépte a sebeket.
Gyors egymás utánban most két szeretett kisállatomat vesztettem el, cicámat el kellett altatni, és az eutanázia mibenlétével 11 hónap után sem tudok megbirkózni “gyilkosnak” érzem magam, nem vallási okok miatt de a “kegyes” halálban nem hiszek, csak a palliatív kezelésben. Számomra kisállataim az örömforrások, kicsik koruktol nagy odaadással és szeretettel gondozom őket.Számomra pótolhatatlanok, úgy kellenek mint a levegő. Introvertált tipus vagyok, kerülöm az embereket. Nem mellékesen évek óta kezelnek bipoláris zavarral, amit csak pár éve sikerült helyesen diagnosztizálni, éa megfelelő gyógyszerekkel kordában tartani. Természetesen járok kontrollra, de az állatok halála óta hangulatom kileng, és a kezelőorvos is azt mondta hogy állataimat mélyebben gyászolom mint az egyes embereket. Családom már elítél emiatt, új állataim nem lehetne, pedig nem állatkertet tartottam fenn, és mindenükről én gondoskodtam. Nem régiben jelentkeztem egy kisállatgyógyászati asszisztens tanfolyamra, de most nem tudok belevágni, mert teljesen összezuhantam, és egyébként is kétségek merültek fel bennem azzal kapcsolatban hogy tudnék e eutanáziához asszisztálni az elejétől a végéig a gyakorlatban. A válasz biztosan nem. Én tudom, hogy lelkileg nem vagyok elég erős,és elpusztult állat láttán máris sírok mint a záporeső. Mit tanácsol vágjak bele mégis szeptemberben, majd meglátjuk alapon és reszkírozzam a tandíj elbukását a gyakorlatbeli “bukással” vagy képes az ember menet közben erősödni? Nem tudom mit tegyek. Jelenlegi munkáim alkalmiak, esetiek, és egyik sem érdekelt. Az élet úgy alakult hogy nem engedtek állattokkal kapcsolatos pályára. Bölcsész vagyok, de soha nem érdekelt, és még a munkám is csak boldogtalanságot hoz.
Kérem írja meg mi a véleménye minderről, mert családom állatszeretetemet sosem értette,és azt sem miért nincs gyerekem miért érdekelnek a kiskedvencek jobban a gyerekeknél. Nálam a gyermektelenség tudatos döntés egyrészt a bipolaritást senkinek nem adnám tovább, másrészt a gyerekek nem kötnek le, és öt perc után a falra mászok tőlük, úgymond, nem tehetek róla.

Köszönöm szépen válaszát.

Tanácstalan állatbarát

Kedves Doktorno! Elegge el vagyok keseredve mert a parommal rendszeresse valtak a vitak, sertodesek, van hogy napokig alig szol hozzam. Amit en nehezen viselek, ilyenkor mindenhol mashol lennek szivesebben, mert ezt a fajta “buntetest” amit rendszeresen alkalmaz, nem szol hozzam egy vita vagy sertodese miatt napokig, nen erzem jogosnak. Illetve ha az ember szeret valakit nem birja ki hogy napokig ne szoljon hozza. Magambol kiindulva persze. Tegnap is hasonlo vitank tamadt ami szamomra megint ertelmetlen volt. Elkisertem cipot venni egy plazaba. Konkret boltba mentunk, 1cipo es meret miatt, de kiderult nem lesz jo mert a meret nem teljesen volt kenyelmes. Szoval gyorsan vegeztunk. Megkerdeztem a parom, bemehetunk e 2percre a masik bolt elott ahova akart menni mas miatt, a kozvetlen mellettunk levo cipoboltba csak megnezem gyorsan van e valami erdekes. Erre gunyosan azt valaszolta minek ugysem veszel soha semmit. 2x elismetelte es nagyon rosszul esett. Egyreszt anyagilag nem tehetem meg hogy allandoan cipot vegyek, keresem a megfelelot, havi1x benezek es nyilvan azt vennem meg ami kenyelemeben es stilusban is kozel all hozzam. Masreszt mutottek a gerincem csak abban az egy markaboltban tudok magamnak vasarolni, mert abban tudok jarni. Majd kozolte hogy 28x volt mar velem ott. Nem is ertem mire gondol, mert az utobbi idoben miatta mentunk be abba a boltba 3-4hete, mert ő is keresi a megfelelot. Volt hogy probaltam en is mikor vele voltam, ha valami szimpatikus volt es hogy lefoglaljam magam. Aztan merges lettem ra mert nem ertettem miert csinal ebbol problemat hogy plussz egy uzletbe benezunk en miattam, ha mar ugyis ott vagyunk. Amugy is eleg gyorsan szoktam intezni a vasarlasokat. Aztan fejemhez vagta hogy hazsartos vagyok. Sajnos a mai napig nem jovok ra miert lennek az. Mert be akartam menni egy uzletbe? Aztan atsetaltunk egy masik uzletbe ahol maganak akart venni valamit, az odavezeto uton hamgosan kezdett veszekedni velem. Ami szamomra megalazo volt es erteni sem ertettem. Miutan nem eroszakosodtam, nem is szokasom, nem mentunk abba az 1uzletbe amit megneztem volna. Megalltam a plaza kozepen es mondtam menjen egyedul mert velem igy nem beszel. Majd kozolte ez nem lesz igy jo, az en viselkedesem. Nem ertettem mire gondol. Nem csinaltam semmit. O vitazott nem en. Majd bement az uzletebe en kint egy padon megvartam az uzlet elott. Mikor kijott elottem rohanva ment 1-2meterrel mintha idegenek lennenk es elkezdett ujra vitazni hamgosan, mondtam neki fejezze be mert nem vagyok kivancsi erre teljesen megalazo. Hogy valaki kiabal velem a semmi miatt egy nyilvanos helyen. Hazafele mar nem szolt hozzam. Aztan el sem mentunk ahova eredetileg terveztuk menni, kozolte neki mar nincs kedve. Majd amikor atertunk hozza, kozolte akar haza is mehetek nem erdekli. Duzzogodt nem is akart velem beszelni. Sosem tudjuk megbeszelni a konfliktusokat, mert nekem igenyem lenne ra de o neki nem. Akkor nagyon duhos lettem ra, egyreszt aznap atcipeltem hozza laptopom munka miatt, most kozli menjek haza, cipelhetem haza, ugy hogy tudja azert vittem at mert ertem jott kocsival, kulonben nem cipeltem volna. Oka van. Akkor mar nagyon duhos voltam es elkezdtem veszekedni, hetente csinalja ezt, napokig nem szol hozzam. Mindenert engem hibaztat. Csak egy cipobolt volt nem is ertem. Parkapcsolati terapiat nagyon regota emlegetem hogy szuksegunk lenne ra. De o nem akar elmenni. En nem birom hogy mindig en vagyok mindenert a hibas, nekem sosem lehet igazam. Hazsartos szot sem ertem. En elegge konfliktus kerulo vagyok, sok dolgot elfogadok. Akkor kezdek veszekedni amikor mar emberileg ugy megbant hogy ki kell mondanom mert megfulladok. De sosincs ertelme mert nekem sosem lehet igazam. Mit tanacsol a doktorno? Mi a megoldas? Koszonom szepen a valaszat!

Tisztelt Doktornő! A menyem 6 hónapja szűlt, azóta teljesen megváltozott. A korábbi jó kapcsolatunk megromlott. Bármit mondok, támadásnak veszi./pl.:vett egy kis medencét, néztem milyen jó puha szivacsos az alja, a reakció: na mi van nem tetszik!/A mi családunk nem láthatja a babát, kitalál dolgokat, hogy mit mondok, mivel nem találkozunk, így nincs is módomban bármit szólni.A fiamat válaszút elé állítjí a baba, vagy mi. Persze nem kell választania, mert neki a kis családja legyen az első, attól még a mi szeretetünk nem változik. Én szeretném, ha minden visszaállna a régi kerékvágásba, csak nem tudon mit tegyek. teljesen elzárkózik minden megoldástól. Válaszát előre is köszönöm!

Jónapot!

14 éves vagyok, ez 5 éve kezdődött. Volt egy traumám az osztálytársaimmal kapcsolatban, de ezt nem mondtam el senkinek. Csúfoltak, egyedül voltam és sírtam. Amikor egyedül vagyok, bárhol. buszon, otthon. Úgy érzem hogy figyelnek és megakarnak ölni. Ezt sikerült elmondanom a szüleimnek, próbáltak ész érvekkel érvelni hogy senki nem akar megölni, de ez nem segített. Általában nagyon könnyen feltudnak idegesíteni és ilyenkor üvöltök és zúzok. Szüleim mondják hogy próbáljam kontrollálni, de nem nagyon megy. És sajnos így a szüleim is idegesek lesznek és ezért nagyon sokszor úgy érzem hogy nem szeretnek. De nagyon megakarok bennük bízni mert csak bennük bízhatok. Az iskolában nincsenek barátaim, vagyis van. Egy, de nem mondanám igazi barátnak. De ebben én vagyok a hibás, folyton zaklatom és zavarba hozom, kinevetem. És a szenvedése nekem örömet okoz. Szoktam verekedni is, dobálózok körzővel ilyesmi… És ilyenkor nevetek és nagy nyugodtság érzet fog el. Sokszor azt álmodom hogy megölöm őket. Egyébként a többi emberrel is így állok. Lenézem őket, ők csak emberek. Úgy értem hogy nekem nem számítanak semmit. Előző héten hallottam egy hangot ami azt mondta hogy segít nekem. Elmondtam ezt is a szüleimnek és azt mondták hogy ez csak a kamaszkor. Kérem, súlyos a baj? Mit tegyek?

Kedves doktornö.
Kèrem segitsen mit tegyek van egy fèrfi akit nagyon szeretek ő tudja ezt rollam ès azt is hogy eddig egy fèrfi volt az èletemben. persze szt is tudja rollsm hogy csak szzal tudok lefeküdni akit szeretek. ès ö ezt ki használja azt mondta . Nem hajlando másrol csak a szexröl beszèl velem. bármien bajom gondom van leszar… nem èrdekli csak a szex ès ez meg is mondja. a szex terèn nem vagyok egy tapasztalt nö ès ö ezt tudja rollam. egyszer talàlkoztunk az idèn utáns is beszèltünk de letiltott 3 hètre akkor megint beszèltün ès leg utobb èn mondtam el ami bántott hogy az ö szemèben csak egy kurva vagyok ès hogy egy normális szava nincs hozzám csak a szex meg mèg dorolhatnám erre emköszönt töllem termèdzetessen èn nem tudtam elköszönni tölle söt mint mindig èn kèrek bocsánatot ès persze csak a szex mintha misem törtènt volna.de amiota vele voltam azotta vàltozott a helyzet eddig is voltak tabuk a szexben de most amit meg tiltott szt nem irhatom le csak annyit mondott cigi szagu vagy azt utálja de att mèg akar álitolag. egyszerüen nem èrtem ha undorodik töllem hogy akar velem lenni??? ès ha ö független èn is az vagyok mièrt titkol.a családja elött. Nem èrtem. leg utobb azt skarta mennyek hozzá mert el utazik a család ès hogy eggyütt legyünk pár napot. tudom hogy nem jo ez igy de egyszerü en nem tudok tul lèpni rajta nincs annyi lelki eröm. Bolondulok èrte ha ö nincs nekem vège az èletemnek nekem rajta kivül más nem kekk ès ezt ö is tudja.

Kedved doktornő!
14 éves vagyok! Egy olyan problémám van, hogy hirtelen van hogy minden irritál vagy csak úgy elkezdek utálni dolgokat aztán mégse utálom (például ma egy illat volt amit már éreztem azelőtt) ez miért lehet? A másik problémám, hogy régen valamiért égető érzést éreztem a péniszemben/nél és ha ez előfordul akkor este félek, hogy megint meg fog történni, mert nagyon fájdalmas. Urológusnál is voltam, de nem talált semmit, röntgenen is voltam ott se volt semmi. Amikor este lefekszem mindig érzem, hogy mintha égetne bepánikolok gyors szívverés követi van, hogy anyukámat felkeltem akár 11-kor ez egyszeri eset volt tegnap (hogy felkeltettem) és beszélnem kell róla, hogy megnyugtasson magamat nem tudom, de napközben észre se veszek ilyet , ha nem gondolok rá (hogy éget), de ha rágondolok olyan érzés, mintha égetne. És mindig ettől félek és nem értem mitől lehet ez a doki nem talál semmit, de előfordul, hogy fáj (manapság ritkán) és utána mindig attól félek, hogy megint fog rettegek akár bepánikolok, ha ahhoz hasonló érzést érzek, de szerintem csak bekamuzom magamnak és hipohonder (nem tudom hogy írják) vagyok én erre gondoltam, de már nem bírom tovább kérem segítsen adjon valami választ mit tehetek menjek el pszihiológushoz persze a szüleim tudnak erről ami velem van anyukámnak már felhoztam, hogy elmennék azt mondta menjek nyugodtan ő azt mondja nincs szellemi bajom, de én attól félek van és ha igen ki szeretnék gyógyulni ugyanis így nem lehet élni, hogy félek és pánikolok de, ha tényleg éget a péniszem/akörül akkor az nagyon fáj és nem tudom mi lehet a baj. Sokat ülök tehát szinte egész nap alig mozgok és nem tudom, hogy ez baj lehet-e! Kérem segítsen mondjon erre egy megfelelő választ amit értek és amivel elősegít remélem azért normálisan meg tudtam fogalmazni amit írtam!
Válaszát előre is köszönöm!

Üdvözlöm!
Az volna a gondom hogy 14eve elek a párommal! Külföldön dolgoztam és azt mondta hogy jól érzi magát egyedül hogy azt csinal amit akar hogy senkinek nem kell beszamolnia semmiről és oda megy ahova akar anélkül hogy bárki beleszólna:
Azóta megkaptam már hogy nem szeret nem akar velem élni stb.
Kb 2hete “kibekultunk” és azt mondta adott egy esélyt hogy újra belém szeressen! Béküléskor összejött egy régi közös álmunk és vetünk egy saját hazat amit tervez és örül neki de közben hogy én mindent megteszek a kapcsolatunkert rajta semmi akaratot nem látok! A szex az piszok jó vele de érzem ez nam az a lány akit 14eve megszerettem! Mit tudok tenni hogy újra szeresen? Mi lehet a baj? Köszönöm válaszát!

Kedves Habis Melinda!

Köszönöm szépen válaszát. A munkát illetően félreérttett, illetve nem voltam elég világos. Több mint 16 éve dolgozom eseti és rendszeres megbízások alapján fordítóként valamint nyaranta amikor a fordítói piac pang, éttermi kisegítőként, mosogatóként. De ezek a munkák soha nem okoztak egyetlen másodperc örömet sem. A pénz sincs arányban a belefektetett munkával és idővel és nagyon hosszú a kifizetés átfutási ideje (néha több hónap.) Én nem tudnék a kisállataim nélkül élni, és ez gyerekkorom óta így volt. Ha boldogok és egészségesek én is jól érzem magam (nem, ez nem gyerekpótlás) soha, ismétlem soha nem akartam gyereket rossz anya-lánya kapcsolat miatt, és alapbetegségem miatt sem.

Köszönöm tanácsait, igyekszem hasznosítani és beszélek kezelőorvosommal.
Önnek további jó munkát kívánok.

Üdvözlöm!
Már egyszer írtam Önnek és kaptam is rá választ. A párommal kapcsolatban kérdeztem, aki most készül elköltözni a feleségétől és a 2 gyerekétől, de közben jöttünk össze. Emiatt elég zavaros a kapcsolat, és sokszor okoz szorongást. Próbáltam vele beszélgetni ezekről a dolgokról, de nagyon zárkózott, nem tudja rendesen kifejezni az érzéseit. Ősszel fog elköltözni a családjától, de ez láthatóan nagyon megviseli, ami érthető is és én próbálok mellette állni mindenben. Viszont sok mindent nem értek. Mikor összejöttünk, akkor úgy tűnt, nagyon odavan értem, gyönyörű dolgokat mondott, folyamatosan beszélgettünk facebookon is. Eleinte nem akart elköltözni otthonról, de a helyzetét az is nehezítette, hogy a felesége hazavitte a szeretőjét és nemhogy elrejtette volna, de mindenki előtt nyilvánvalóvá vált a viszonyuk, még a gyerekeket is belevonták. Ekkor, az én hatásomra döntötte el, hogy elköltözik végre, legalábbis ezt mondta, hogy sokat segítek neki. Viszont utána azt vettem észre, hogy mikor velem van, állandóan ölelget, puszilgat, szeretget, a kedvemben akar járni, szóval, úgy érzem, szeret. De amikor 1 hétig nem találkozunk-mert sajnos elég keveset vagyunk együtt-akkor alig írogat, vagy ha ír is, akkor úgy beszélget velem, mintha csak a haverja lennék. Mikor rákérdeztem erre legutóbb, azt mondta, hogy otthon stresszel, meg csak arra tud koncentrálni, amivel éppen foglalkozik. A múltkor pedig már azt mondta, hogy nem szeretné, ha beleszeretnék, mert fél, hogy még nem tudná viszonozni. Meg hogy ő most nem akar érzelmi kapcsolatot. Viszont ha találkozunk, akkor ugyan úgy viselkedik, mintha nagyon szeretne. A találkákhoz is legtöbbször én alkalmazkodom. Mi lehet ennek az oka? Mit tehetnék? Mert most már nagyon szorongok, mindig attól félek, hogy el akar hagyni, csak nem szól. Én megértem, hogy most nehéz neki, de nekem meg így nagyon rossz érzés egész héten bizonytalanságban lenni, amíg nem találkozunk. Kíváncsi lennék az Ön véleményére, ilyenkor én mit tehetnék? Hálásan köszönöm a segítségét!

Tisztelt Doktornő !

Párommal 3 éve vagyunk együtt. Ő 36 én pedig 27 éves voltam akkor. Édesapja 4 évvel ezelőtt halt meg, édesanyját akkor magához vette mert nem tudott ott maradni az emlékek miatt, a másik fiáéj pedig nem tudták befogadni mivel kicsi a lakás és 2 gyereket nevelnek. Párom 6 hónap együttélés után úgy döntött édesanyjának bérel egy másik lakást ugyanabban a társasházban ne éljenek tovább együtt egy lakasban. 1 évig élt ott az édesanyja majd párom vett ugyanazon a szinten neki egy lakást ahol ő is lakik. Ekkor ismerkedtünk mi meg. Az első évünk úgy telt amig nem mutatkoztam be várnom kellett mikor megy el tőle az anyukája , hisz akkor még nem voltam bemutatva , hogy ne találkozzunk. Az édesanyja mindennap átjárt fürödni , hajat mosni , tv-t nézni párom és saját ruháit mosni, vasalni … stb tehát nekem órákat kellett várakoznom mire átmehettem. Majd egyszer véletlenül osszefutottunk az anyukájával a lépcsőházban így kénytelen volt bemutatni , majd nem sokra rá összeköltöztünk a párommal. Azt hittem megváltozik a felállás nem hát majd át, elfogadja együtt élünk és a feladatköreit mostmár én végzem el. De napi szinten jött , nem kopogott, nem csengetett csak bejött a sajt kulcsával, áthordta a ruháit mossa ki, ha elmentünk otthonról a mi ruhainkat az övével , törölközővel mindennel 30fokon egybe mosta , többek között az ő fehérneműjét a miénkkel . Mondtam a páromnak, hogy ez nem egészséges , azt mondta ő nem beszél vele erről mert nem akarja megbántani. Amit az anyja kimosott hagyjam majd ha elment szedjem le és mossam át. Ha elmentünk nyaralni rendszeresen átjárt, széthagyva mindent, soha nem volt úgy az otthonunk ahogy én azt hagytam, amikor ezt is szóvá tettem aztán mondta ez a fia háza neki joga van azt csinálni amit akar, ha nem tetszik pakoljak el utána. Tavaly júliusban úgy döntöttem miután a rendbe rakott lakásunkba akkora nagy koszt hagyott mire haza értünk mert cipovel járt mindenhol , a párom pedig csak annyit mondott takaritsak ki utána, hogy elköltözöm mert én nem tudok így élni , hogy folyton átjár. Eltelt kb 1 hónap a párom folyamatosan kereszt, jött hozzám de én nem igazán akartam békülni . Amikor kiderült kisbabát várunk, ezért úgy döntöttünk kibekülünk és azt hittem változnak a dolgok. De csak rosszabb lett, azt akarta reggeltől estig ott lehessen. Amikor megkértem a gyerek mellett segítsen a házimunkában teregetni, vasalni azt mondta ő szédül nen tud ezekben segiteni. A babat azt sem tudja , hogy kell felvenni fürdetés közben rendszeresen nyitógatja az ajtó , amikor megkértem ne járkáljon ki be mert megfazik a baba azt válaszolta megfazik neked az agyad. Kertem a paromat beszélgessen el vele mert nagyon tiszteletlen velem akkor letagadta az egészet és úgy állítja be a parom elott hogy en hazudok. Majd vettem egy kocsit amiért nekem állt hogy mertem kocsit venni amibe sem ő sem a parom nem adott egy forintot sem. Ráadásul miután megmutatta parom neki a kocsimat másnap meg volt karcolva az olda es úgy hogy az utcán all a kocsi hanem a mélygarázsban a parome mellett. Hazajöttem a szüleimhez par napra es azt kertem a paromtol az edesanya nem jojjon mindennap hanem eleg hetente jonni, mint egy nagymama a 3 honapos unokajahoz. Játszon vele, beszélgessen vele de a háztartás , gyereknevelést hagyja ram. A parom pedig azt mondta ha nem jöhet mindennap az anyja akkor koltozzek el a 3 honapos gyerkunkkel. Kifizeti az albérletet.

Engem ezzel nagyon megbántott és teljesen tanácstalan vagyok , legszívesebben megszakítanék minden kapcsolatot velük . Nem vagyunk sem házas sem élettársak csak egy elismerő apasagi nyilatkozatot tett.

Mit tanácsol ebben a helyzetben ? Úgy érzem nem normális a kapcsolata az édesanyjával es minket pedig eldob magától.

Válaszát előre is koszonom