Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Kedves Doktornő!
34 éves vagyok, házas, 1 gyermek édesapja. Most várjuk második gyermekünket.
Problémám serdülő koromban kezdődött, gyakorlatilag az első merevedés után. Azóta naponta önkielégítek és egy idő után nem tudtam abbahagyni. Ez hatással volt későbbi kapcsolataimra, de mindig magamat választottam. Utóbbi időben sokat szenvedtünk feleségemmel, miután egyik alkalommal “rajta kapott”. Azóta undorodik. Pár hét után elmeséltem neki a betegségemet. Azt hittem megért és segít. Válni akar. Amióta elmeséltem a problémám nem nyúltam magamhoz (4 napja). Nem is hiányzik, ennek ellenére menni akar. Mit tegyünk? Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna megérteni, a párja miért reagált ennyire érzékenyen arra, hogy kiderült az Ön problémája. Párterápiás segítség igénybe vételét javaslom a kapcsolatuk megmentése, a probléma alaposabb átgondolása végett.
Üdvözlettel:
Habis MelindaA barátommal másfél éve vagyunk együtt. Nagyon sokszor szakítottunk már (kb 7-8 alkalommal),de végül mindig újra összejöttünk. Nagyon sokszor megcsalt már,én mindig megbocsájtottam neki,de felejteni nem tudok és szakítani sem tudok vele. Minden szakítást eddig ő követett el. Hiába fáj nagyon amit csinált velem,nem vagyok képes szakítani vele. Mit tegyek?
Kedves Kérdező!
Másokkal kapcsolatban is nehéz az elengedés? Önismereti terápiában érdemes ezzel foglalkoznia.
üdvözlettel:
Tisztelt Doktornő!
A problémám elég sokrétű. 24 éves vagyok, 19 éves koromtól saját lábamra kellett állnom. Ennek oka, hogy édesapám sajnos alkoholproblémával küzd, amely végigkísérte az egész gyerekkoromat minden napos veszekedéssel, szitkozódással. Emellett édesanyámmal sem volt jó a kapcsolatom, mert elég egyértelműen különbséget tett a bátyám és köztem. Őt mindig jobban szerette, jobban támogatta, és ennek többször hangot is adott. Azt is megkaptam tőle, hogy csak azért születtem, hogy édesapám ne igyon. Folyamatosan azt éreztette, hogy soha nem elég, amit csinálok, lehetek kitűnő tanuló az iskolában, vagy 24 évesen 4 éve már állandó munkahelyem van, ahol megbecsülnek. Soha nem mondta ki, hogy szeret és azt sem, hogy büszke lenne rám.
Az otthon töltött utolsó egy évem arról szólt, hogy iskola mellett édesapámról is gondoskodni kellett, mert édesanyám otthagyott minket. Ellátni a házi munkát, mellette az iskolában is teljesíteni, hogy legyen egy szakma a kezemben. Minden este félelem, hogy most mikor jön haza – mert egyre jobban beletemetkezett az ivásba – mikor mi nem fog neki tetszeni, miért fog velem kiabálni, amelyet hajnalig hallgathatok. Majd 1 év után édesanyám úgy döntött, hogy visszaköltözik, de akkor nekem mennem kell a lakásból. Szerencsére mellettem volt a párom, így kerestünk egy albérletet és elköltöztünk.
A fő probléma, hogy nem találom a helyem. Nem tudtam túltenni magam ezeken, hiába eltelt az a 4 év. Állandó félelem van bennem, Egy nap van, hogy többször a semmiből rám tör a sírógörcs, megmagyarázhatatlanul.
Az az érzés van bennem, hogy senki nem szeret. Nincs önbizalmam és nem szeretem magam. Próbálom magam megerősíteni, próbálok egy kis önbizalmat is gyűjteni, de nem érzem magam lelkileg elég erősnek. Nem jó így, azt érzem, de nem tudom, hogy mit tehetnék, hogy jobb legyen.
Nem próbálkozom eléggé azzal, hogy elengedjem a múltat? Ha el tudnám engedni, minden problémám elmúlna?
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves kérdező!
Pszichoterápia segíthet Önnek. A múltat elengedni kifejezés alatt gondolom azt érti, hogy feldolgozni, ami Önnel történt, illetve ha jól értem, szeretné, ha önbizalma lenne, ha szeretni tudná önmagát. Mindezekben szaksegítségre lenne szüksége az én megítélésem szerint.
üdvözlettel:
Jóestét!
Azért fordulok most önhöz,mert már napok óta böngészem az interneten, hogy milyen “betegségem” lehet, és hogy ez súlyos-e vagy sem. Szóval, 15 éves vagyok és bármikor megyek valahova akár egyedűl, akár nem mindig az jár a fejemben, hogy hogyan/hányféleképpen tudnának megtámadni/megölni. Tovább gondolom a dolgokat, hogy mi lenne ha ez es az megtörténne vagy épp ott lenne valaki, például félek este a saját házunkban elmenni fürdeni, mert félek hogy valaki miközben fürödtem bejött a szobámba és elbújt, arra vár hogy lefeküdjek és megtámadjon, és meg számos ehhez hasonló dolgon jár az agyam nap mint nap.
Kedves Kérdező! Köszönjük a levelét! Úgy gondolom, mivel még kamaszkorban van, a levele alapján nehéz megállapítani, hogy vajon egy később kialakuló betegség kezdete ez a tünet, esetleg a gyermekkorban előforduló szeparációs szorongás “maradványa”, vagy a fantáziája túlzott működésének az eredménye. Érdemes lenne az iskolapszichológussal vagy a helyi nevelése tanácsadóban rendelő pszichológussal beszélnie ezekről az érzésekről, s segítséget kérnie félelme kezelése ügyében. Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Cintia
Ferjemmel 6 eve elünk együtt,van ket gyermeke 8 es 12 evesek.Az annyjukkal elnek,de sok idot toltenek velünk.
A 12 eves kislannyal nem tudok kijonni ,sajnalom, de legfokepp szegyellem,de utalom…
A kislány ketszinu,hazudik,beszologat,maga az ket labon jaro problemakelto ,angyal ruhaba bujva.
Az elejen szerettem,de amint rajottem milyen is mar nem tudom szeretni es azt mutatni,hogy szeretem fokepp nem.Probaltam mar szinte mindent a 6 ev alatt,de a vege mindig ugyanaz.
Mar addig elfajultak a dolgok miatta,hogy komoly vitaink vannak a ferjemmel.
mondvan,hogy meg gyerek,nekem kell maskepp csinalni,hisz en vagyok a felnott…stb..stb…
Nagyon szeretem a ferjem es felek,hogy a gyermeket valassza helyettem.(volt mar egy ilyen megszolalasa,hogyha nem tudom kezelni a helyzet……,a gyerekek neki mindennel fontosabbak….)
Mitevo legyek,kerem adjon tanacsot.
Koszonettel:Eva
Kedves Éva!
A másik gyermekkel nincs ilyen gond? Nem lehet, hogy a 12 éves nem tudja feldolgozni, hogy az apja nem az anyjával él együtt? Családterápiára gondoltak már? Mit tesz a férje, mikor a gyerek “beszól”? Engedi neki? És miért, ha igen? A 12 éves miben különbözik a 8 évestől? Rengeteg kérdésem lenne, nem is folytatom, mert nem férne ki ide az oldalra. Ha gondolja négyszemközti konzultációban bármelyikünk , én is, áll rendelkezésére, de így írásban erre nehéz választ adni, mert rengeteg kérdés merül fel.
üdvözlettel:
Tisztelt Doktornő!
A történetem az elején kezdem,hogy minden tisztán érthető legyen.
20 éves egyetemista,önbizalomhiányos lány vagyok.Családi hátterem is elég rossz, apukám új élettársának a lakásában éltem 2016tavaszától , ahol saját szobám igazából nem is nagyon volt. 2016 nyarán kezdtünk komolyabban alakulni jelenlegi párommal, ám én hiába kedveltem őt nagyon, mivel tudtam, hogy ősztől mindketten más városban folytatjuk majd tanulmányainkat, szinte az ország 2 végén. Ám Ő nem adta fel. Azt mondta mindenképp megér egy próbát, meg kelk próbálnunk a távkapcsolatot. Hónapokig tartó kűzdése után végül már én se bírtam tovább, teljesen beleszerettem. Eddigi letem legszebb évét töltöttem vele. Minden ember meglepődött egyébként ezen, mert önbizalom hiányom ellenére , engem a többség mindig rendkívül vonzónak tartott, s többször is mondták, hogy sokkal jobb férfit is találhattam volna nála. De engem ez nem érdekelt. 2 hetente hétvégén találkoztunk, s nagyobb szünetekben (őszi, téli, tavaszi) pedig mindig véig együtt is laktunk. Mióta kapcsolatban voltunk egyetlen egyszer sem aludtam “otthon”.Minden tökéletes volt, mindent tudtunk egymásról, közös hobbink volt, jóba voltam barátaival, családjával stb… Mindezek miatt én sajnos abban a városban ahol tanulmányaimat folytatom , nem igazán építettem ki kapcsolatokat, nincsenek igazán barátaim, mindig a párommal foglalkoztam, s hogy jöhessek vissza hozzá.
Így, hogy eljött a nyár végre újra többet lehettünk együtt. Abba a városba ahol őbtanul, van egy saját lakása így nyárra “odaköltöztem” hozzá. Ám mivel közös szülővárosunkban vannak a régi barátaink, ezért ingáztunk, s minden hétnek kb a felét a másik városban töltöttük.
Szépen tekt az idő, soha nem voltam az életbe olyan boldog mint az elmúlt időkben, úgy éreztem megtaláltam az igazit, ai minden negatív tulajdonságommal együtt elfogad.
Ám a napokban történt valami, ami mindent megváltoztatott.
Egyik reggel mikor párom mikor még aludt, reggelizésem mellé bekapcsoltam a laptopot. Észrevettem, hogy bejelentkezve maradt facebookra. Valamiért megszólalt bennem a kisördög és elkezdtem az üzeneteit megnézni. Tudni kell ugyanis, hogy én rendkívül féltékeny típus vagyok, csak ezt sose mutatom a külvilág felé.
Sehol nem találtam semmi zavarót vagy rosszat, minden normálisnak tűnt. Azonban utána a legjobb barátjával folytatott üzenetek közt sokkolót találtam. A semmiből felhozta párom, hogy nem tudja hogy hogyan vegye rá magát arra hogy véget vessen annak ami köztünk van, s hogy nehéz lesz megtennie mert engem szinte el kell költöztetni onnan.
Nem hittem a saját szemeimnek!!! Sok mindenre számítottam de erre nem. Egyszerűen semmi sem látszódik rajta, nem érzekelem hogy probléma lenne vagy ne szeretne. És nem is mondtam neki semmit, várok…. pedig ezeket az üzeneteket már 10 napja beszélték de azóta se történt semmi…tanácstalan és tehetetlen vagyok .
Én hihetetlenül szeretem őt! Ő a mindenem ! A társam, a párom, a legjobb barátom. Nem tudom elképzelni nélküle az életem. Nincs is rajta kívül szinte senkim és semmim, csak szülővárosomban 1-2 barátnőm. Mindjárt itt az ősz , az iskola, nem tudom mihez fogok kezdenj magammal a tanulmányi városomban egyedül. Nem tudom, hogy ha kitesz a lakásából, erre az utolsó 1 hónapra hova megyek. De a legroszabb, hogy nem tudom hogy miért?! Egyszerűen képtelen vagyok elhinni hogy nem szeret! Érzem, sőt tudom hogy szeret ebben biztos vagyok ! Lehet látni rajta, s azon ahogy viselkedik velem.
Arra gondoltam esetleg , hogy arra van e esély , hogy esetleg amiért ő is fiatal még , 20 éves akárcsak én, lehet hogy még ” élni” akarna ? Van olyanra esély, hogy azért nem dobott még ki mert bizonytalan, mert valójában szeret engem, csak közben meg is ijedt a komoly kapcsolattól és szeretne végre kicsit bulizni is “vadászni” megint stb?
És eddig vajon miért nem lépett? Meddig várjak még? Tegyek e valamit?
És ha megtörténik amitől a legjobban félek mit tegyek? Félek teljesen semmivé válok…
Kérem segítsen !
Kedves Kérdező!
Levelét a rendszer véletlenül kétszer jelenítette meg, az imént válaszoltam.
Tisztelt Doktornő!
A történetem az elején kezdem,hogy minden tisztán érthető legyen.
20 éves egyetemista,önbizalomhiányos lány vagyok.Családi hátterem is elég rossz, apukám új élettársának a lakásában éltem 2016tavaszától , ahol saját szobám igazából nem is nagyon volt. 2016 nyarán kezdtünk komolyabban alakulni jelenlegi párommal, ám én hiába kedveltem őt nagyon, mivel tudtam, hogy ősztől mindketten más városban folytatjuk majd tanulmányainkat, szinte az ország 2 végén. Ám Ő nem adta fel. Azt mondta mindenképp megér egy próbát, meg kelk próbálnunk a távkapcsolatot. Hónapokig tartó kűzdése után végül már én se bírtam tovább, teljesen beleszerettem. Eddigi letem legszebb évét töltöttem vele. Minden ember meglepődött egyébként ezen, mert önbizalom hiányom ellenére , engem a többség mindig rendkívül vonzónak tartott, s többször is mondták, hogy sokkal jobb férfit is találhattam volna nála. De engem ez nem érdekelt. 2 hetente hétvégén találkoztunk, s nagyobb szünetekben (őszi, téli, tavaszi) pedig mindig véig együtt is laktunk. Mióta kapcsolatban voltunk egyetlen egyszer sem aludtam “otthon”.Minden tökéletes volt, mindent tudtunk egymásról, közös hobbink volt, jóba voltam barátaival, családjával stb… Mindezek miatt én sajnos abban a városban ahol tanulmányaimat folytatom , nem igazán építettem ki kapcsolatokat, nincsenek igazán barátaim, mindig a párommal foglalkoztam, s hogy jöhessek vissza hozzá.
Így, hogy eljött a nyár végre újra többet lehettünk együtt. Abba a városba ahol őbtanul, van egy saját lakása így nyárra “odaköltöztem” hozzá. Ám mivel közös szülővárosunkban vannak a régi barátaink, ezért ingáztunk, s minden hétnek kb a felét a másik városban töltöttük.
Szépen tekt az idő, soha nem voltam az életbe olyan boldog mint az elmúlt időkben, úgy éreztem megtaláltam az igazit, ai minden negatív tulajdonságommal együtt elfogad.
Ám a napokban történt valami, ami mindent megváltoztatott.
Egyik reggel mikor párom mikor még aludt, reggelizésem mellé bekapcsoltam a laptopot. Észrevettem, hogy bejelentkezve maradt facebookra. Valamiért megszólalt bennem a kisördög és elkezdtem az üzeneteit megnézni. Tudni kell ugyanis, hogy én rendkívül féltékeny típus vagyok, csak ezt sose mutatom a külvilág felé.
Sehol nem találtam semmi zavarót vagy rosszat, minden normálisnak tűnt. Azonban utána a legjobb barátjával folytatott üzenetek közt sokkolót találtam. A semmiből felhozta párom, hogy nem tudja hogy hogyan vegye rá magát arra hogy véget vessen annak ami köztünk van, s hogy nehéz lesz megtennie mert engem szinte el kell költöztetni onnan.
Nem hittem a saját szemeimnek!!! Sok mindenre számítottam de erre nem. Egyszerűen semmi sem látszódik rajta, nem érzekelem hogy probléma lenne vagy ne szeretne. És nem is mondtam neki semmit, várok…. pedig ezeket az üzeneteket már 10 napja beszélték de azóta se történt semmi…tanácstalan és tehetetlen vagyok .
Én hihetetlenül szeretem őt! Ő a mindenem ! A társam, a párom, a legjobb barátom. Nem tudom elképzelni nélküle az életem. Nincs is rajta kívül szinte senkim és semmim, csak szülővárosomban 1-2 barátnőm. Mindjárt itt az ősz , az iskola, nem tudom mihez fogok kezdenj magammal a tanulmányi városomban egyedül. Nem tudom, hogy ha kitesz a lakásából, erre az utolsó 1 hónapra hova megyek. De a legroszabb, hogy nem tudom hogy miért?! Egyszerűen képtelen vagyok elhinni hogy nem szeret! Érzem, sőt tudom hogy szeret ebben biztos vagyok ! Lehet látni rajta, s azon ahogy viselkedik velem.
Arra gondoltam esetleg , hogy arra van e esély , hogy esetleg amiért ő is fiatal még , 20 éves akárcsak én, lehet hogy még ” élni” akarna ? Van olyanra esély, hogy azért nem dobott még ki mert bizonytalan, mert valójában szeret engem, csak közben meg is ijedt a komoly kapcsolattól és szeretne végre kicsit bulizni is “vadászni” megint stb?
És eddig vajon miért nem lépett? Meddig várjak még? Tegyek e valamit?
És ha megtörténik amitől a legjobban félek mit tegyek? Félek teljesen semmivé válok…
Kérem segítsen !
Kedves Kérdező! Levelét többször rögzítette a rendszer, Pergel-Száraz Cintia válaszai között megtalálható a levele. Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Doktornő!
A történetem az elején kezdem,hogy minden tisztán érthető legyen.
20 éves egyetemista,önbizalomhiányos lány vagyok.Családi hátterem is elég rossz, apukám új élettársának a lakásában éltem 2016tavaszától , ahol saját szobám igazából nem is nagyon volt. 2016 nyarán kezdtünk komolyabban alakulni jelenlegi párommal, ám én hiába kedveltem őt nagyon, mivel tudtam, hogy ősztől mindketten más városban folytatjuk majd tanulmányainkat, szinte az ország 2 végén. Ám Ő nem adta fel. Azt mondta mindenképp megér egy próbát, meg kelk próbálnunk a távkapcsolatot. Hónapokig tartó kűzdése után végül már én se bírtam tovább, teljesen beleszerettem. Eddigi letem legszebb évét töltöttem vele. Minden ember meglepődött egyébként ezen, mert önbizalom hiányom ellenére , engem a többség mindig rendkívül vonzónak tartott, s többször is mondták, hogy sokkal jobb férfit is találhattam volna nála. De engem ez nem érdekelt. 2 hetente hétvégén találkoztunk, s nagyobb szünetekben (őszi, téli, tavaszi) pedig mindig véig együtt is laktunk. Mióta kapcsolatban voltunk egyetlen egyszer sem aludtam “otthon”.Minden tökéletes volt, mindent tudtunk egymásról, közös hobbink volt, jóba voltam barátaival, családjával stb… Mindezek miatt én sajnos abban a városban ahol tanulmányaimat folytatom , nem igazán építettem ki kapcsolatokat, nincsenek igazán barátaim, mindig a párommal foglalkoztam, s hogy jöhessek vissza hozzá.
Így, hogy eljött a nyár végre újra többet lehettünk együtt. Abba a városba ahol őbtanul, van egy saját lakása így nyárra “odaköltöztem” hozzá. Ám mivel közös szülővárosunkban vannak a régi barátaink, ezért ingáztunk, s minden hétnek kb a felét a másik városban töltöttük.
Szépen tekt az idő, soha nem voltam az életbe olyan boldog mint az elmúlt időkben, úgy éreztem megtaláltam az igazit, ai minden negatív tulajdonságommal együtt elfogad.
Ám a napokban történt valami, ami mindent megváltoztatott.
Egyik reggel mikor párom mikor még aludt, reggelizésem mellé bekapcsoltam a laptopot. Észrevettem, hogy bejelentkezve maradt facebookra. Valamiért megszólalt bennem a kisördög és elkezdtem az üzeneteit megnézni. Tudni kell ugyanis, hogy én rendkívül féltékeny típus vagyok, csak ezt sose mutatom a külvilág felé.
Sehol nem találtam semmi zavarót vagy rosszat, minden normálisnak tűnt. Azonban utána a legjobb barátjával folytatott üzenetek közt sokkolót találtam. A semmiből felhozta párom, hogy nem tudja hogy hogyan vegye rá magát arra hogy véget vessen annak ami köztünk van, s hogy nehéz lesz megtennie mert engem szinte el kell költöztetni onnan.
Nem hittem a saját szemeimnek!!! Sok mindenre számítottam de erre nem. Egyszerűen semmi sem látszódik rajta, nem érzekelem hogy probléma lenne vagy ne szeretne. És nem is mondtam neki semmit, várok…. pedig ezeket az üzeneteket már 10 napja beszélték de azóta se történt semmi…tanácstalan és tehetetlen vagyok .
Én hihetetlenül szeretem őt! Ő a mindenem ! A társam, a párom, a legjobb barátom. Nem tudom elképzelni nélküle az életem. Nincs is rajta kívül szinte senkim és semmim, csak szülővárosomban 1-2 barátnőm. Mindjárt itt az ősz , az iskola, nem tudom mihez fogok kezdenj magammal a tanulmányi városomban egyedül. Nem tudom, hogy ha kitesz a lakásából, erre az utolsó 1 hónapra hova megyek. De a legroszabb, hogy nem tudom hogy miért?! Egyszerűen képtelen vagyok elhinni hogy nem szeret! Érzem, sőt tudom hogy szeret ebben biztos vagyok ! Lehet látni rajta, s azon ahogy viselkedik velem.
Arra gondoltam esetleg , hogy arra van e esély , hogy esetleg amiért ő is fiatal még , 20 éves akárcsak én, lehet hogy még ” élni” akarna ? Van olyanra esély, hogy azért nem dobott még ki mert bizonytalan, mert valójában szeret engem, csak közben meg is ijedt a komoly kapcsolattól és szeretne végre kicsit bulizni is “vadászni” megint stb?
És eddig vajon miért nem lépett? Meddig várjak még? Tegyek e valamit?
És ha megtörténik amitől a legjobban félek mit tegyek? Félek teljesen semmivé válok…
Kérem segítsen !
Kedves Kérdező!
Nagyon sajnálom a helyzete miatt! Mi lenne, ha a jövőről beszélgetnének? hogy párjának mik a tervei- hátha így kiderül mi a szándéka. Mintha nagyon csak hozzá kötődne, ami egy szerelem esetén természetes, hogy valaki hanyagolja a barátait, de ha mégis véget érne a kapcsolat, a jó barátokra remélhetőleg számíthatna végszükség esetén. Fontos tisztáznia a párjával mik a tervei- ezt megteheti anélkül is, hogy elmondaná, hogy olvasta azt üzenetét. Örülnék, ha megírná, mi történt önökkel,
üdvözlettel:
Tisztelt doktornő!
Elég bonyolult ügyben írok. Kiskorom óta kerülöm a mélyebb beszélgetéseket, nem tudok a fájdalmamról, problémáimról beszélni senkivel, teljesen elzárkózom ilyen esetben, inkább magamban gondolkodok el minden ilyen dologról. Egyébként közvetlen vagyok, nehezen ismerkedek de szeretek társaságban lenni, szeretek beszélgetni is, de ha nehezebb téma jön (általában ha velem kapcsolatos vagy magamról kell beszélnem) leblokkolok. Eddig kerültem az ilyen helyzeteket, most viszont egy éve van egy nagyon jó kapcsolatom és úgy érzem rámehet erre az egész kapcsolat. Ő mindent meg szeretne beszélni ami rendben is van így nekem viszont nagyon nehéz ez az egész..Aggódok talán hogy mit gondolnak rólam mások, vagy nem tudom pontosan miért zárkózok el ennyire mindentől. Nem működik a sexuális életem sem, talán ezekből indul ki ez is.
Kiskoromban volt egy gitártanárom, nagyon szerettem, de sajnos meghalt. Elég rosszul érintett, fél évig nagyon rosszul voltam utána. Anyáék nem tudtak már mit csinálni, elvittek pszichológushoz, nagyon nem akartam elmenni és rosszul érintett hogy lérdezősködik, nem is mondtam neki semmit. Akkor azt mondta többet ne vigyenek mert nincs értelme. Azóta jól vagyok, ez a probléma megoldódott, de indulhat ki innen ez az egész? Lehet, hogy akkor annyira nem tudtam beszélgetni, bennem maradt, hogy emiatt van azóta is bennem egy gát?
Köszönöm előre is a segítséget!
Kedves Kérdező! Köszönjük levelét! Úgy gondolom, hogy kommunikációs problémája felgöngyölítése érdekében érdemes lenne pszichológushoz eljárnia, akár a helyi pszichiátriai gondozóban, akár magán úton (akár az itteni kollégák közül). Érthető, hogy még gyerekként lehettek rossz tapasztalatai a pszichológussal való találkozás során, hiszen a gyerek nem saját akaratából, motivációjából vesz ezeken az alkalmakon. A szexuális problémájával is érdemes lenne dolgozni, hogy mitől alakulhatott ki. Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Doktornő!
Azzal a problémával fordulok Önhöz,hogy a párommal már 2 hónapja nem szeretkeztünk.Semmilyen formában nem is közeledik felém.Ő 33 éves,és már 5 éve vagyunk együtt.Talán már nem szeret? Nem kíván?Beszéltem már vele erről nem is egyszer,ő mindig azt mondja,hogy szeret,és nem tudja,hogy miért van ez a probléma.Én már a külön költözést fontolgatom.Köszönöm válaszát
Kedves Kérdező! Köszönjük a levelét! Úgy gondolom, hogy a párjának érdemes lenne először urológushoz elmennie, hogy nincs-e valamilyen gyulladás vagy fertőzés a szexuális vágya csökkenésének a hátterében. Negatív eredmény során fel kellene vetnie neki a szexológussal vagy szexuálpszichológussal való konzultáció lehetőségét is, hogy mitől is van nála ez az állapot (érték-e olyan negatív hatások mostanában ami miatt kialakult). Amennyiben nem működik együtt ő ezekben a lehetőségekben, akkor érdemes rákérdezni, hogy ő mit hajlandó megtenni ezért a kapcsolatért, s mennyire fontos neki ez a kapcsolat. Sok sikert kívánva:
Szabó LiliTisztelt Doktornő!
59 éves özvegy, édesanya vagyok két felnőtt gyermekkel. Egy fiú, (34, családos, 2 gyermekkel) Ő az idősebb és egy későbbi születésű lány (25). Fiam távolabb él tőlünk, a lányom viszont még velem van és velünk van a probléma is. 12 évvel ezelőtt elveszítettem a férjemet egy örökletes szívbetegség folytán. A lányom kicsi kora óta nagyon apás volt Édesapja halála óta pedig én vagyok a bűnbakk, mindenért. Kapcsolatunk nagyon rossz. Hiába próbáltam az évek alatt a legjobb édesanya lenni (talán még apja helyett apja is Neveltem, óvtam, kiszolgáltam (a mai napig is), mosok, takarítok stb…… Ő engem semmibe vesz, nagyon-nagyon csúnyán beszél velem segíteni semmit nem akar. Most is 4 hete volt egy nagy nőgyógyászati műtétem, de semmit nem segít. Ha nem lennének jó barátnőim, én itt lettem tehetetlenül egyedül 🙁 Sokszor nem beszélünk, csapkod ordít, csúnya szavakkal illet. Nem szereti a tisztaságot, rendet, hiába arra neveltem. Nem iszom, nem cigizem, semmi káros szenvedélyem nincs, mindenem a családom a szeretteim. Ő dolgozik, nem mondhatom, hogy nem, kifelé kedves, mosolygós szép lány csak én vagyok az-az ember számára, akii csak rossz, ahogy mondja útál. . Barátaim tudják, hogy viselkedik, de ez a mi problémánk. Doktornő, hol rontottam el, vagy mit kéne még tennem, hogy változzon a helyzet, hisz 12 éve odaadtam neki az egész életem, ami tőlem telt,?,?,,, Nem fizet semmibe(rezsi) segítségképen, az egész jövedelmem a családi házunk fenntartására ment, megy el éveken keresztül, hogy ne legyen hitelünk, tartozásunk,inkább én nélkülöztem(zök ) Most már rokkant nyugdíjas lettem tavaly óta. Úgy érzem egyre jobban fogy az erőm, a lelkem szívem pedig állandóan sír Hol hibáztam Doktornő???? Mit tegyek még? Neki így nagyon kényelmes, de én már nem tudom mit tegyek???????????????????? 🙁 🙁 Semmibe vesz engem a késeimmel együtt.
Kedves Kérdező!
Megértem, hogy bántja önt a lánya viselkedése. Próbáltak már beszélgetni arról, miért utálja Önt? A rezsibe hogyhogy nem akar beleadni?Hogy hol hibázott, mit lehetne tenni, azt egy négyszemközti konzultáció során lehetne mélyebben feltárni. Javaslom, hogy ha módjában áll, akkor keresse fel ezzel bármely kollégánkat.
Mielőbbi felépülést kívánok Önnek a műtétje után!
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Doktornő!
Még a másik linkkel elérhető oldalakra küldtem ma levelet, utána olvastam el, hogy változtak februártól a dolgok és ezen az oldalon lehet írni Önnek. Egy meglehetősen komoly párkapcsolati problémával fordulok Önhöz. Eddigi kapcsolataim során mindig odáig jutott a történet,hogy a volt párjaim, részletesebb
magyarázat, vagy elbsszélgetés nélkül gyakorlatilag kimenekültek a kapcsolatból. A távozásaik hátterében volt külsőségekre irányuló kritikák”Öltözheznél egyszerűbben””sminkelj visszafogottabban” de akadtak a személyiségemet érintő kritikák is mint pl., Túlzottan ragaszkodsz”stb.Amikor a szakítások megtörténtek, rendszerint magam hibáztattam. Ha nem mutattam volna ki, hogy mennyire szeretem vagy szabadabban engedtem volna jobbá tehettem volna a dolgokat. A legutóbbi szakításkor, ami a napokban történt, ugyanez játszódott le, elmondása szerint túl sok neki ez és ahelyett, hogy leültünk volna ezt megbeszélni.mindössze egy üzenetben közölte a Facebook messengeren és a megbeszélt találkozón se jelent meg. Az önbizalmam ezért egyre kevesebb, és nem merek párt keresni, ugyanakkor attól sem akarok félni, hogy elhagynak, ha számukra nem tetszően viselkedem.Egy stabil párkapcsolatot, semmiképp sem így képzelek el. Várom válaszát sok szeretettel
Kedves Kérdező!
Ez egy önismereti kérdés, ami feltáró pszichoterápiával válaszolható meg. Tehát ha Önnek is van rá igénye, ezt tudjuk felajánlani, illetve javasolni.
üdvözlettel:
Kedves Doktor nő/úr !
Olyan jellegű problémám lenne, hogy én teljes mértékig a női nemhez vonzódom ugyanakkor ugyanennyire vonzanak a gyönyörű 100% nőnek kinéző transzneműek is.
Ugyanakkor az ,hogy egy kapcsolatba mint férfi válaljak szerepet nem vonz inkább nőként tudom elképzelni magamat. Az h egy transznemű nő belémhatoljon ugy hogy en nő vagyok az számomra a legvonzóbb álom. Ugyanakkor én egyáltalán nem vagyok nőies külsőre és semmi érzékelhető jele nincs ennek kívülről. Beszédem is teljesen normális nem tul férfias de nem is nőies és nem vonzanak a női ruhák inkább ugy képzelném el magamat h egy nőies farmer vagy kisgatya és póló de csak akkor ha testem teljesen nőies lenne.
Nem tudom mit csináljak mert szüleimnek ilyet meg se említhetek de legbelül olyan nő akarnék lenni akire ránéz az ember és egy igazi nőt lát ! Mozdulataim is olyanok mint beszedem nem túl nőies de nem is kimondottan macsó de igazaból egy nem plazacica nőnek se túl szemetszúró a mozgása.
kérdésem az hohy mit tudok tenni ?
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna önismereti csoportba vagy egyéni terápiába járnia, hogy jobban megértse az Önben kavargó érzéseket: mi vonzza ennyire a női szerepben, a passzív szexualitásban. Ha igényli, munkacsoportunk bármely tagja szívesen lesz partnere ebben.
Üdvözlettel:
Habis MelindaA kisfiam lehet -e sokkot kapni pszichésen a kényszer kapcsolattartástòl ha a gyermek nem akar menni az apukához? Ennek vannak-e tünetei? Mit lehet tenni ilyenkor? A gyámhatóság kikényszerítette a kapcsolattartást. Felkészìtettem a gyermeket és most kórhàzba vagyunk. Egész nap bágyadt volt a gyermek.Este belázasodott 39,3,rágatózott,üvegessé váltak a szemei a nyakambaborúlt és nagyon keservesen sírt. Az érzés leírhatatlan. Válaszát köszönöm
Kedves Kérdező!
Köszönjük a levelét!
Sajnálom, hogy kórházba került a kisfia. Nehéz ennyi információ alapján megmondani, hogy a gyermeke ellenállása belejátszhatott-e abba, hogy ebbe az állapotba került. Érdemes lenne a kórházban gyermekpszichiáter véleményét is kikérni (a kórházban dolgozót), aki látja is személyesen őt, s meg tudja vizsgálni. Gondolom egyéb irányban is folynak a kivizsgálások, hogy milyen betegsége lehet a gyermekének, remélem, nincs súlyos baja.
Jobbulást kívánva:
Szabó LiliÜdv!
2eve vagyok egyutt a parommal,es nem tudom feldolgozni,hogy megszokottá vallt a csok ,oleles,de tudom ez minden parkapcsolatban eljon,ez az elet rendje. Annyira megijedtem ezmiatt mert azt hittem kiszerettem belole,pedig o a mindenem es szerelmes vagyok belé. A jovomet csak vele tudom elkepzelni,es annyira boldoggá tesz ha bele gondolok. De nem tudom feldolgozni. Szo sincs arrol hogy kiszerettem belole. Csak megijedtem. Mit tegyek? Kerem segitsen! Elore is koszonom!:)
Kedves Kérdező! Köszönjük a levelét! Érdemes lenne változatosságot vinni a kapcsolatba, pl. új közös hobbit vagy egészen új típusú programokat szervezni, hogy új ingerek is érjék Önöket, új oldalukról is megismerjék egymást. Üdvözlettel:
Szabó Lili
