Kedves pszichológus! Azért kerestem fel Önt, mert a párkapcsolatomban egy olyan probléma lépett fel, amin nem tudok túllépni. A barátnőm, aki szintén 18 éves, alkalmanként rágyújt. Ritkán bulikban szokott egy-két szálat szívni. Nagyon megvisel ez a dolog, nem tudom feldolgozni, hogy a barátnőm ilyenkor cigizik. Mi lenne erre a megoldás? Köszönöm előre is a segítséget.

Kedves Doktornő!

20 éves vagyok és eddig nem éltem párkapcsolatban, viszont egyre inkább érzem, hogy szükségem lenne valakire. Lett egy szeretőm, aki elhitette velem, hogy fontos vagyok neki és, hogy csak én kellek neki. Azt mondta, érzelmeket szeretne és szexet, de nem kapcsolatot. Először nemet mondtam, de végül a stressz és az egyedüllét igenné változtatta. Ő volt az első férfi az életemben. Ez tartott pár hónapig, majd kiderült, hogy másokkal is összefekszik. Nekem nem volt olyan jó vele, ő jobban élvezte az együttléteket, nekem nem volt rá időm, de nem bántam, mert addig sem voltam egyedül, megismertük egymást. Nem szerettem belé, de kialakult egy kötődés. Általában összejöttünk, jó volt úgy egy hétig, aztán hetekig semmi. Végül csak úgy vége lett.

5 napja megismerkedtem valakivel egy buliban és lefeküdtünk, sose történt még velem ilyen. Az első kérdése az volt, hogy mi a nevem. Bulikban nem szokta érdekelni a fiúkat, hogy mi a nevem. Neki nagyon tetszettem, végig dicsért, míg együtt voltunk. Lehet mindegy volt neki, csak kellett egy lány. Vele teljesen más volt, élveztem. Azt mondta, hogy megkeres facebook-on, de keressem, ha nem jelentkezik. Eszembe sem jutott másnap estig, de nem jelentkezett, így bejelöltem én. Írtam neki, hogy Szia és mondta, hogy nem talált meg. Kérdezte, hogy mi a helyzet és, hogy mik a terveim a nyárra. Bedobtam, hogy esetleg meglátogatnám, ennek az ötletnek örült és mondta, hogy ígéri, hogy sokkal jobb lesz. Másnap írtam neki, hogy arrafelé leszünk, amerre dolgozik, de mondta, hogy dolgozik, nem ér rá. Erre én még írtam neki pár szót, de nem reagált, nem is látta.

Attól félek, hogy nyomultam. Nem szerettem bele, de tényleg jó volt vele és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem feküdnék le vele ismét. Azóta nem jelentkezett, én sem írtam neki. De tényleg szívesen leutaznék hozzá. Emiatt úgy érzem magam, mint aki eladná magát szexért, hiszen képes lennék leutazni vonattal emiatt. De valószínűleg neki csak egy voltam a sok közül. Páran mondták, hogy nyugodtan kérdezzem meg tőle, hogy ő mit szeretne, vagy szeretne-e egyáltalán valamit.

Egyszerűen nem tudok a másik nemmel bánni, nem tudom kezelni őket és nem értem őket. Szeretem a logikus dolgokat és azt, ha minden ki van mondva, mert az az egyenes és úgy nem kell tapogatni. És most nem tudom, hogy ő mire gondol és valószínűleg már rég meg volt neki egy csomó más csaj, de mégis eszembe szokott jutni, hogy nagyon kíváncsi vagyok, hogy mire lenne még képes az ágyban.

Tanácstalan vagyok…

amiatt irok, mert pár napja észrevettem hogy a párom furán viselkedik, rákérdeztem, de semmi. ezért elhatároztam hogy belépek az oldalára és láttam, hogy egy másik nőnek irogat. rákérdeztem, hogy esetleg ir vagy beszél mással is, nem volt a válasz. mit javasol szembesitsem vele h tudok a dologról. köszönöm

Kedves doktorno kérdéssem lenne önhöz mit tegyek hogy a feleségem depresszios de amugy nincs semmi baja, hogy mindig megcsal kihivoan öltözködik és nem nagyon engedi nekem hogy hozzá érjek se meg azt mondja hogy már nagyon utál és nem tud velem lefeküdni sem . 11éves hazassagot dobjuk fel vagy mi lenne a legjobb. Köszönöm

Jó napot kívánok!

Igazából ezt az egész történetet nagyon hosszú lenne elmagyarázni,de a lényegét megtudom fogalmazni. Arról szólna,hogy van egy srác az életembe,akit a maig napig nagyon szeretek. A mi kapcsolatuk nagyon bonyolult. Mindketten kötődünk egymáshoz és szeretjük is egymást. Igazából ő sem és én sem értem,hogyan és miért. A gubanc ott kezdődik el,hogy ki kell mennie külföldre anyagi problémák miatt én meg itt maradok (itthon). Úgy érzem nélküle elveszett és céltalan az életem. Eltűnik az életemből fél évre vagy másfél évre és,ha vissza is tér megint úgyanúgy és annál jobban tudom szeretem. Megbocsájtom a hibáit és az enyémeket és tovább szeretem. Amikor vele vagyok úgy érzem vele szeretnék lenni,minden percemet vele akarom tölteni. Ha bármi baj történik vele,akkor megérzem. Szomorúság,boldogság,fájdalom. Elképesztő amit íránta érzek. Sokszor nem is értem igazán. Megszeretném kérdezni Önt,hogy ami velem történik az pontosan mi? Folyamatosan keresem a miérteket. Más kapcsolatba is probáltam menni,de folyamatosan őt keresem másba és már nem tudom mit tegyek. Ha vele vagyok boldog vagyok. Mást igazából nem is tudok magamhoz közel engedni. Mi lehet az oka? Bennem lenne a hiba?

Várom mielőbbi válaszát!

Üdv!
13 éves fiú vagyok és ráadásul meleg. Édesapám mindig az ellentétem volt, sportos, laza és férfias. Van egy két évvel fiatalabb öcsém, aki viszont ugyanolyan mint az apám, így jobban lehet érezni a kontrasztot köztünk. Szerintem nem utál, de mindig arra vár, hogy valamit elrontsak és már rögtön leszid, lehord mindennek a családom, a barátaim előtt. Szorongok amikor a közelében vagyok, nemegyszer akartam már öngyilkos lenni MIATTA. Mi tévő legyek?

Jó Napot kívánok !
Az lenne a problémám, hogy az egyik barátnőm nem nagyon tud megbízni bennem . Egyszerűen azt veszem észre hogy szinte semmiről nem számol be nekem ami körülötte zajlik. Van hogy elkezd mondani valamit és nem fejezi be. Pont a lényeget hagyja ki, azt ami igazán bántja. Semmi okot nem adtam rá hogy ne tudjon megbízni bennem. Mit tehetnék annak érdekében hogy változzon a helyzet ?

Az utóbbi időben egyre inkább érzem azt, hogy egyedül vagyok, nem számíthatok senkire, és a barátaim is elhanyagolnak/elhagynak, annak ellenére is, hogy keresem őket. És ezek a problémák miatt állandóan magam alatt vagyok. Ha próbálok programot szervezni, valami mindig keresztbe húzza a terveimet, amiből pedig további rosszkedv következik. Már ötletem sincs, hogy mit tehetnék. Egyre kevésbé látom a pozitív dolgokat.

Üdvözlöm!

Segítségét szeretném kérni az alábbi esettel kapcsolatban.

31 éves vagyok és van egy másfél éves kisfiam. Az édesapjával kb fél éve nem alkotunk egy párt.
Az édesapa diagnosztizált delresszióban szenved, mely a váláshoz is sokban hozzájarult. A váláskor még nem tudtunk a betegségről.
A kapcsolatunk alatt szinte az egész életéről hazudott. Nem ismerem se a családját,se a barátait. A gyermek születése után kényszerhelyzet miatt a szüleimhez költöztünk. Nagyon magába fordult, szinte semmilyen életünk volt. A hazugsagokat tetézte,hogy meglopott engem és a szüleimet is. Nem tudott eltartani minket és állítása szerint ez hajszolta a lopasokhoz.
Végül nagy vívódás után kiadtam az útját a gyerek es a családom érdekében.
A szakítás óta folyamatosan zaklat,zsarol,fenyeget. (nem fizikálisan)
Nyomoz utánam. Felkeresi az ismerőseimet és engem mocskol. Véget nem érő körforgásnak érzem ezt a helyzetet. Kérem segítsen mit tehetek azért, hogy normalizálódjon a kapcsolatunk a gyerekünk érdekében.
Köszönettel,
Judit

Kedves Szabó Lili!

Gál Ferenc vagyok. A tanácsát és a segítségét szeretném kérni. Sajnos a párkapcsolatunkban kialakult egy olyan helyzet, amit nagyon nehezen tudok kezelni és lassan nem vagyok ura önmagamnak.

A Párommal 1 hónap múlva össze fogunk házasodni és ennek a tudata még jobban rontja a bennem kialakult feszültséget.

Megpróbálom dióhéjban leírni. Tavaly nyáron az eljegyzés után a Párom elkezdett egy levelezni egy másik Úriemberrel. Akkor tűnt fel, hogy a viselkedése megváltozott. Nagyon sokat időt töltött a gép előtt, állandóan a telefonján lógott, s ha a közelébe értem, mindig úgy helyezkedett, hogy véletlenül se lássak rá a dolgaira. Ha rákérdeztem, akkor szemrebbenés nélkül “füllentett” hogy csak az egyik barátnőjével beszélget. Aztán kibújt a szög a zsákból. Az egyik barátnője figyelmeztetett, hogy figyeljek oda, baj lesz. Az úriember nyilván csapta neki a szelet, ő pedig adta alá a lovat. Mikor ez így kiderült, volt egy nagy összeveszés aminek az lett az eredménye, hogy letörölte ezt az úriembert egészen mostanáig. Újra ismerősök lettek.

Ugyanaz elkezdődött minden elölről mint tavaly. Azzal a különbséggel, hogy nem sokára házasodunk.

Nem vagyok egy féltékeny típus, de ez engem annyira felkavart, hogy olyan dolgot csináltam amit nem lett volna szabad. Rettentően szégyenlem magam, de belenéztem a levelezésébe és amit ott olvastam, teljesen kiborultam Tőle.

Nem sokára találkozni fognak. S mondjuk a Párom jelezte felém, hogy elutazik a barátnőjéhez, de nyilván nem oda fog.

Ennek tudatában leültem vele beszélni nagyon komolyan. Próbáltam úgy csavarni a dolgot, hogy ne derüljön ki, hogy mindenről tudok. Azt szerettem volna elérni, hogy őszintén valljon be mindent. De nem. Mint a vízfolyás megállás nélkül hazudik.

Majd megöl a düh s féltékenység a tehetetlenség, hogy nem tudok mit kezdeni ezzel a helyzettel. Mert Ő folyamatosan azt bizonygatja, hogy szeret és hogy velem képzeli el a jövőt.

Tudna nekem tanácsod adni abban, hogy mi tévő legyek? Ezeket az ösztönös érzéseket, hogyan tudom elfojtani, legyűrni magamban, hogy ne csináljak még nagyobb hülyeséget?

Előre is nagyon köszönöm a segítségét, válaszát.

Üdvözlettel,
Gál Ferenc

Tisztelt pszichológus!
Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy kényszerbetegséget diagnosztizáltak nálam. Ez jelenleg legfőképp abban nyilvánul meg hogy lelkiismereti problémát csinálok minden apró dologból. Például eszembe jut hogy évekkel ezelőtt rosszat mondtam valakinek, vagy csúnyán viselkedtem vele, akkor olyan mértékü állandó lelkiismeret furdalás gyötör, hogy néha már depresszióba torkollik. Még az sem segit különösképpen, ha felhozom a dolgot az illetőnek, és személyesen kijelenti hogy már nem is emlékszik semmire. Hogyan tudnám ezeken túltenni magam egyszerűen és hatékonyan?
Válaszát előre is köszönöm! Üdv, István

Tisztelt onlinepszichológus.net csapata !

Kisfiam 3 éves , még nem beszél. Mostanában ami jellemző, hogy napközben csikorgatja a fogait, sokszor rágja az újjait és rengeteg nyála ki is folyik. Sokszor összeszorítja a kezét, néha mintha bele is remegne egy egy sírásba. Alvásnál mozgatja a lábát, kezével simogatja akár az ágyat, akár engem, vagy bármit. Fejlődésében lemaradottság van amit tsmt tornával kezelünk. Nagyon akaratos , öntörvényű. Köszönöm a segítségüket.

Párommal fél éve járunk, mely időszak elején minden jól alakult, viszont az utóbbi 1-2 hónapban, mikor felmerült a téma, hogy jó lenne szorosabbra fűzni a szálakat heti 1-2 találkozásnál, mindig elutasító választ kaptam valamilyen kifogással. Azt mondja, hogy szeret, imád velem lenni, megvan a kémia is, de neki egy így jó és nem akar többet egyelőre. Mikor megkérdeztem, hogy miért nem, más- és más válasz volt: először még valami fontosat be akar fejezni és arra koncentrál (pl munka), most pedig itt a nyár, még élvezni akarja az életet – mintha azt egy párkapcsolatban nem lehetne. Tudom, hogy jó eséllyel ennek itt vége és ki kell lépnem ebből a kapcsolatból, csak nem értem, hogy lehet az, hogy valaki közel a negyvenhez még mindig a fiatalkori felhőtlen életre, szabadságra vágyjon…Mi lehet az oka?

Tisztelt Doktornő!
23 éves vagyok. Jelenleg 3 hónapja munkanélküli. Masszőr végzettségem van. Sajnos amit találtam masszőr munkát azok mind részmunkaidőssek meg nem fizetnek annyit. És teljes munkaidős állást szeretnék. A fizetéssel azért van bajom, mert vidéki vagyok és csak a fővárosba vannak masszőr munkák. És ha a fővárosba kéne dolgoznom akkor annyit kéne keresnem, hogy az utazási költséget is tudjam fedezni na meg nekem is maradjon pénzem. De sajna ilyet nem találtam. De hátrány az is, hogy ami meg komolyabb oda magas szintű nyelvtudás kell és nekem csak alapfokú van. Vállalkozást nem szeretnék csinálni mert nincs meg rá az anyagi fedezetem és nem tartom jó megoldásnak. De lenne egy lehetőségem; vissza mehetnék az előző munkahelyemre dolgozni. De nem szeretnék vissza menni. Viszont kell nekik minnél előbb választ adni, mert már a vezető is elmondta bent, hogy lehet vissza megyek. Ami miatt vissza mennék az a csapat. Azt tervezem, hogy szerzek munkát, de nem kifejezetten masszőr munkát és mellette tovább tanulnék. Az előző munkahelyem mellett erre lenne lehetőség. Az a baj, ha azt mondom nem megyek vissza akkor már nem is tudok többet és azt sem tudom, hogy mikor találok valami munkahelyet. Meg hát az, hogy itthon ülök nem vezet sehova. Valahol el akarok indulni. Az lenne a kérdésem, hogy vissza menjek az előző munkahelyemre vagy még keressek más lehetőséget?
Válaszát előre is köszönöm.

Kedves Pszichológus! Nagyon szeretek utazni, de már több éve tartok a repüléstől, ezért eddig sehová nem mentem géppel. Ettől függetlenül egy nagyobb pánikroham miatt, ami a sok stressz miatt alakult ki fél évig pánikbeteg voltam, majd pszichológus segítségével fél év alatt kijöttem belőle. Eldöntöttem, hogy idén biztosan repülni fogok, biztos voltam benne hogy nem lehet baj. A múlt heti nyaralás alkalmával egy völgy fölötti 100m magasságban lévő kifeszített hídon mentem át, ami borzalmasan kellemetlen volt, nem nagyon tudtam élvezni, és előjött bennem újra hogy én nem akarok repülni, nem merek elindulni. Nem a lezuhanástól félek, leginkább attól, hogy csak leszek a ,,semmiben,, nincs semmi a lábam alatt. Lehet ezt valahogyan kezelni? Illetve pánikroham kialakulhat a gépen, vagy ha tudatosan készülök rá elkerülhető?