Kedves Doktor nő/úr !
Olyan jellegű problémám lenne, hogy én teljes mértékig a női nemhez vonzódom ugyanakkor ugyanennyire vonzanak a gyönyörű 100% nőnek kinéző transzneműek is.
Ugyanakkor az ,hogy egy kapcsolatba mint férfi válaljak szerepet nem vonz inkább nőként tudom elképzelni magamat. Az h egy transznemű nő belémhatoljon ugy hogy en nő vagyok az számomra a legvonzóbb álom. Ugyanakkor én egyáltalán nem vagyok nőies külsőre és semmi érzékelhető jele nincs ennek kívülről. Beszédem is teljesen normális nem tul férfias de nem is nőies és nem vonzanak a női ruhák inkább ugy képzelném el magamat h egy nőies farmer vagy kisgatya és póló de csak akkor ha testem teljesen nőies lenne.
Nem tudom mit csináljak mert szüleimnek ilyet meg se említhetek de legbelül olyan nő akarnék lenni akire ránéz az ember és egy igazi nőt lát ! Mozdulataim is olyanok mint beszedem nem túl nőies de nem is kimondottan macsó de igazaból egy nem plazacica nőnek se túl szemetszúró a mozgása.
kérdésem az hohy mit tudok tenni ?

A kisfiam lehet -e sokkot kapni pszichésen a kényszer kapcsolattartástòl ha a gyermek nem akar menni az apukához? Ennek vannak-e tünetei? Mit lehet tenni ilyenkor? A gyámhatóság kikényszerítette a kapcsolattartást. Felkészìtettem a gyermeket és most kórhàzba vagyunk. Egész nap bágyadt volt a gyermek.Este belázasodott 39,3,rágatózott,üvegessé váltak a szemei a nyakambaborúlt és nagyon keservesen sírt. Az érzés leírhatatlan. Válaszát köszönöm

Üdv!
2eve vagyok egyutt a parommal,es nem tudom feldolgozni,hogy megszokottá vallt a csok ,oleles,de tudom ez minden parkapcsolatban eljon,ez az elet rendje. Annyira megijedtem ezmiatt mert azt hittem kiszerettem belole,pedig o a mindenem es szerelmes vagyok belé. A jovomet csak vele tudom elkepzelni,es annyira boldoggá tesz ha bele gondolok. De nem tudom feldolgozni. Szo sincs arrol hogy kiszerettem belole. Csak megijedtem. Mit tegyek? Kerem segitsen! Elore is koszonom!:)

Jó napot kívánok!
Egy olyan helyzettel állok szemben amiben tanácstalan vagyok.Van egy 3 éves kapcsolatom ami mostanába számomra szerelemből szeretetté vált.Lehet a távollét miatt mivel messzebb dolgozom.Megjelent egy régebbi srác újból az életemben és annyira vonz szexuálisan ,hogy ilyet már rég nem éreztem.Már hiányzik kicsit a szabadság is pár nélkül .Félek elhagyni a mostani párom mert félek a bűntudattól,hogy tönkreteszem a boldogságát és bár én nem vagyok boldog a saját boldogságom feladnám inkább az övéért.Mellesleg nagy a nyomás a rokonok,barátok által rajtam mintha csak azt sugároznák nem hagyhatod el őt.De ez a másik fiú olyat szabadított fel bennem amit rég nem éreztem.Újból nőnek érzem magam,szexisnek és nem bírok magammal,nem tudom mit tegyek,mert ha szakítanák biztos fájna neki és mindenki ellenem fordulna.Nem tudom mi a helyes.
Válaszát előre is köszönöm.

Jó estét/napot kívánok!
Nem tudom,hogy megfelelő problémakörbe soroltam-e az enyémet,de biztosan köze van a kamaszkoromhoz.
Nem igazán tudok kivel beszélni ezért fordulok ide.
Nagyon sokszor elkezdek sírni a semmiből,mert kövér vagyok.Anyukám mindig leszid,hogy elvisz pszichológushoz,aztán meg becsukat a “dili”(ő mondja így) házba,ez teljesen lényegtelen,de egyeltalán nem támogat.Kétszer mondta eddig hogy elvisz egy pszichológushoz,de természetesen nem teszi meg.Szívesen elmennék pedig.

Mint említettem,kövér vagyok.Nem vagyok egyáltalán megelégedve magammal, undorodok magamtól és nem érzem jól magamat a bőrömben.De gondolom ez normális,nem?

Aztán még ott van egy másik dolog is.Nagyon sokszor utolér a halál gondolata és szörnyű amikor úgy tényleg “elkap”.Ilyenkor sokkal hevesebben lélegzem,nem tudom magamat megnyugtatni.Olyanokra gondolok,hogy mi lesz ha meghalok?A világ nélkülem megy tovább,és lemaradok mindenről, majd feledésbe merülök ahogy a többi ember.Egyszer apukám megkérdezte,hogy miért remegek.Természetesen nem mondtam el.

Nagyon lehangolt is vagyok,naphosszat a szobámban ülök,az alvásról pedig lemondtam.Félek.Minden rendben van velem?Kezdek megőrülni?Ez a korral jár?
Utána jártam a halállal kapcsolatos dolgomnak az interneten és azt adta ki,hogy valószínűleg pánikbeteg vagyok meg mindenféle.Szerintem ez úgysem igaz.
Nagyon jó lenne már pontot tenni a számtalan sok kérdésemre.

Előre is nagyon köszönöm a választ!
Üdv.

Kedves Doktornő!

19 éves vagyok,a párom 25. Már 6 éve együtt vagyunk. Ő az első barátom, illetve azóta már vőlegényem. Közel 5 évet éltünk úgy, hogy csak hétvégente láttuk egymást, aztán a következő évet távkapcsolatban éltük meg.
Már 4 hónapja hazajött, mert döglődött a kapcsolatunk. És azóta minden percben együtt vagyunk. Erre vágytunk amióta csak megismertük egymást. Most pedig kicsit sok nekem a közelsége. Kissé betespedtem. Mielőtt hazajött megszoktam, hogy elvagyok magamnak a kis szobámban. EGYEDÜL. Most meg minden szabadidőmben együtt vagyunk. Beszéltem vele már a helyzetről. Mondtam neki, hogy ugyis jó ha külön csinálhatok én valamit egy azon helyiségben ahol ö is tartozkodik. Ezt természetesnek is vette meg minden, csak az a helyzet, hogy szinte epekedem a régi helyzet után, hogy egyedül legyek órahosszakat a szobámban és a gép előtt üljek.
Meg úgy érzem kicsit betespedtünk mindketten. A párom azért mert én elhanyagolom magam, én meg a hirtelen változás hatására. A holtponton már igy is tul vagyok. Azota kezdjük megfeje oldani a problémá(ka)t. És lassan de haladunk. Ugyanakkor nagyon jo lenne egy szakember véleménye.
Egyszerüen zombinak éreztem magam. Amikért rajongok nem érdekeltek. Nem akartam olvasni sem, új filmeket nézni, a könyves blogommal foglalkozni. Tehát semmivel. Csak éltem. Hajnalban felkeltem. És este 8 ig nyomtam a.melot 4 napig egy huzamban. Aztán persze 4 nap pihi. A párom akkor még nem.talált melot. Tehát ö is otthon volt. Nagyon jo vele meg minden. Egyszerűen szeretem. 13 voltam mikor az életembe lépett. Ő formált olyanná,amilyen most vagyok. Ő szerettette meg velem az olvasást. Ő mutatta meg nekem a rock zenét. Ő miatta van egyéniségem. Nem siettetett semmit mikor megismerkedtünk. És úgy “nevelt” hogy mindig őszinte legyek.
Azért irom ugy hogy nevelt, mert anyámék nem nagyon foglalkoztak velem. Így ő magyarázott nekem mindent türelmesen, és ő mutatott meg nekem sokmindent, amit amugy egy szülő ek kéne a gyermekének megmutatni.
Úgy érzem még 6 év után is, hogy belehalnék, ha elveszíteném őt. És a szerelem részemről elmúlt, (amit ő tud, mivel megbeszéltük ezt is, mint ahogy szoktuk) de szeretem őt mély, őszinte szeretettel. És vannak olyan időszakok, amikor fellobban bennem a szerelem iránta. Mondják, hogy a szeretet mélyebb mint a szerelem, és ez tényleg így van. Hála van bennem, tisztelet, szeretet, és rajongás is irányába. Meg még számos dolog, amit nemtudok megnevezni.

Van egy másik problémám is. Azt gondolom, hogy több féle személyiségzavarban is szenvedek. Sokat kutattam különféle személyiségzavar típusok jelei után is. Sokbol sok jellemző rám.
Mondok pár példát még a furcsa viselkedésemre is.
Mikor veszekszünk/veszekednénk a párommal és valamit kérdezbtölem. Sokszor nem tudom rá a választ.
Vagy ha éppen megkérdezi hogy mire gondolok most. Akkor nem jut eszembe semmi és nemtudok neki válaszolni. Sokszor azt is észreveszem, hogy nem.gondolok semmire. Nemtudom hogy lehetséges e ez. De igy van…
Úgy gondolom el kéne mennem pszochologushoz, de nem merek.mert félek neki sem tudnék beszélni semmiröl, ahogy a barátomnak sem. Alapbol mindig csendes, zárkózott, visszahúzódó voltam. Mindig van egy közösségben (pl suli) egy vagy több olyan ember, akivel kötekednek. Még általánosban nem is, de középiskolában ez a személy én voltam. Azóta keménynek tettetem magam a külvilág számára. Sokszor kegyetlen dolgok forognak az agyamban a rosszakaroimmal kapcsolatban. És nagyon hamar elsirom magam. Mostanában egy apro nlzeteltérésen a párommal is képes vagyok elbőgni magam. Mindig ilyen érzékeny lelki világom volt.
Sokmindent tudnék még írni, de nagyon röviden ennyi.
Várom a válaszát.
Köszönöm!

Üdvözlöm! Nem igazán tudom hogy is kezdjem, soha nem volt még szükségem pszichológus tanácsára, de azt hiszem nem is voltam még ilyen helyzetben, amikor nem tudok senkivel beszélni arról ami bánt. 20 éve élek házasságban. Sajnos több mint két éve megismerkedtem valakivel. Kb másfél éve elkezdtünk chatelni. Sajnos egyre jobban belegabalyodtam érzelmileg a dologba. Szexuális viszonyt nem folytattunk, mégis nagyon beleszerettem. Ő lebukott, az asszony elzavarta. Ő meg engem, mondván nem akarja, hogy én is lebukjak. Valahogy a saját érzéseimet kellene legyőznöm, hogy ne kerülgessen egyfolytában a sírás. Tudom hogy ennek így kell lennie, de most úgy érzem, ezt egyedül nem tudom megoldani. De nincs is kivel beszélgetnem a dologról. Előre is köszönöm válaszát!

Jó napot kívánok Doktor nő!
Én lennék az előző kérdező aki küzd a párkapcsolatával és az új férfival.Szerintem a kihűlés oka a távolság és ahol dolgozom van annyi szabadidőm,hogy gondolkozzak.Idáig a család és az iskola töltötte ki az életem és ilyenen nem volt esélyem gondolkodni és most túl sok időm lett elgondolkodni mindenen.Nem tudom vissza lehet fordítani ezt a kihűlést.A másik férfi nem csak szexuálisan vonz hanem,ahogy hozzááll az élethez,hogy sodródjunk kicsit az árral és az érzés,hogy valaki érdeklődik irántam ismét ,hogy nőként lát és nem valaki párjaként.Ez a férfi pont attól vonz,hogy olyan mint a párkapcsolati előtti életem vad, bolondos és szenvedélyes.Ebben a párkapcsolatban egy megfásult asszonynak érzem magam aki nem szép nem is nő csak valakié.
Tanácsát előre is köszönöm.

Jó napot kívánok! Nem is tudom hol kezdjem…20 éves vagyok van egy másfél éves kapcsolatom. A kapcsolatunk eleje nem igazán indult jól…a barátom sokat flörtölt az első pár hónapban más lányokkal. Nem volt soha semmi köztük egyik lánnyal sem, egy csók sem. De mégis irogattott nagyon sok lánnyal. Aztán szépen lassan egy 180 fokos fordulatot vett a kapcsolatunk. Minden olyan már mint a mesékben. Tudom hogy nagyon szeret, ezt ki is mutatja. Nem flörtöl, mindig a kedvemben jár. Érzem és látom hogy szeret. Mindent megtesz értem. Csodás vele együtt lenni és ő is a tudtomra agyja mindig hogy mennyire szeret. Szóval minden nagyon szép és jó. De attól félek ezt el fogom rontani az örökös túlzott féltékenykedésemmel. Még mindig eszembejut sokszor a kapcsolatunk eleje és nagy szomorúsággal tölt el. Tudom azt hogy tovább kell lépnem, hiszen már nem ilyen, de nem tudom kitörölni a memóriámból. Őrülten féltékeny vagyok akármit csinál. Ha ránéz egy lányra, ha belikolja egy lány képét, ha ismerősök lesznek. Ha már szóba jön valami téma ami lányokkal kapcsolatos akkor is rögtön féltékenykedek. Pl ha megyünk az utcán és azt mondja hogy milyen szép annak a lánynak a ruhája már akkor begurulok. Hogy miért kell más dicsérnie…pedig engem is állandóan dicsér, de mégis rosszul esik ha mást is. Persze azért próbálom magam visszafogni és ilyenkor nem mondani semmi rosszat. De elég sok vita van az ilyenekből. Mert egy egész napra el rudja rontani a kedvem ha pl likeol egy képet egy lányról. Idegesít az hogy állandóan olyan lányokat lát/néz a közösségi médiában, akik ezerszer jobban néznek ki nálam. És persze sokszor ezen meg is sértődök, ami pedig őt idegesíti fel. Hiszen már milliószor elmondta hogy neki caak én kellek és én vagyok a legjobb. Én pedig irreálisan azt várom el hogy csak engem gondoljon jó csajnak, hogy másra rá se nézzen. De annyi lány van aki sokkal jobb mint én és félek hogy róluk álmodozik, hogy őket akarja megkapni. Nem tudom mit kéne csináljak hogy ne legyek ennyire féltékeny, hogy ne érezzem azt a fájdalmat mikor ránéz egy másik lányra. Tulajdonképpen már azt sem tudom, hogy mi az a szint ami miatt még egészségesen lehetek féltékeny…tehát van-e okom kiakadni ezeken vagy mi az amin már tényleg ki kéne. Tanácstalan vagyok. Most még elviseli ezt a barátom és bár idegesíti ez a féltékenyledés, de emiatt még nem akarna szakítani. Viazont tudom azt hogy az idő mulásával ez csak rosszabb lesz és nem akarom emiatt elveszíteni. És azt sem akarom hogy rosszul érezze magát emiatt. Azt akarom hogy tökéletes társa legyek és ne okozzak neki fájdalmat, mert tudom azt hogy ő is erre törekszik.

Nem gondolom, hogy a párom megcsalna engem. Tudom, hogy csak engem szeret, és nagyon boldogok lennénk együtt, ha nem lenne az én kis problémám. Három éve vagyunk együtt és komoly terveink vannak. Mégis egy teljesen hétköznapi dolgot nem tudok elfogadni és ez megkeseríti mindkettőnk életét. Nem akarom, hogy a szerelmem más lányokról azt gondolja, hogy szépek. Nem akarom, hogy szép lányok közelében legyen. Félek attól, hogy összebarátkozik egy lánnyal, aki nem csúnya. Utálom a munkatársait. Utálom a barátait, mert amikor összejüttönk állandóan lányokat mutogattak neki, nem akarom kiengedni velük, nehogy felhívják a figyelmét más lányokra. A strandon imádkozom, hogy ne nézzen egy esetlegesen szép lány irányába. Tudom, hogy meg sem fordulna a fejében, hogy lecserél, hogy csak engem akar. Mégis annyi párt látok, ahol az a helyzet, hogy oké van egy párom kinéz, ahogy kinéz, de amúgy pornót nézek, meg állandóan szép nők után csorgatom a nyálamat. Nem nézek a párommal Szellemekkel Suttogót, mert azt mondta, hogy szép arca van a lánynak. Közrejátszik, hogy nem vagyok teljesen elégedett a testemmel mostanában, de félek, hogyha a maximumot kihozom magamból, akkor is attól rettegek majd, hogy lát más szép lányt, aki esetleg jobban néz ki nálam. Nem szeretném, hogy nélkülem menjen strandra, vagy moziba, hátha lát egy csinos lányt és nem vagyok ott, hogy eltereljem a figyelmét, vagy ellenőrizzem a tekintetét. Tudom, hogy nem normális, amit csinálok és már mindent megtettem, hogy leküzdjem. Olyan régóta szenvedek emiatt, de mindenki csak furcsán néz rám, nem értik meg mekkora szenvedéssel jár ez számomra. Annyit mondanak, hogy nem kéne ennek ennyire zavarnia. Hát ez nem nagy segítség, ennyit én is tudok. Remélem sikerült nagyjából elmagyaráznom a helyzet súlyosságát. Sajnos anyagilag nem engedhettük meg magunknak a párommal, hogy rendes segítségért forduljunk, habár már volt róla szó, hogy szükséges volna.

Üdvözlöm

Nagyon el vagyok keseredve,17 éves lányom szerelmes ,ez még nem is lenne probléma hisz ebben a korban ez már természetes. Viszont a fiú nem jar iskolába (18) nehezn kezelhető és sajnos a lanyomat is a rossz irányba felé viszi, sajnos a ranulmanyi eredménye is romlott és magyar irodalom tantárgyból meg is bukott jövőre érettségizni fog. Nagyon sokat sír a lányom miatta állandóan szakít vele a fiú megcsalja ahogyan a lányom mondaná meg alázza, de a javyom mindent meg bocsát neki pedig a saját szavaival mondja el hogy mennyi rosszat tesz vele.A barátait el fanyahgilja csak akkor veszi őket elő fa éppen össze van veszve a fiúval. Nagyon el távolodik már a családtól is mert ma mondjuk neki higy ez a fiú nincsen jó hatással rád,de a beszélgetések vége mindig kiabálás és vita.Mit tegyek hogy a lányom be Kassa végre higy évvel a fiúval Vali hapcsplata rossz irányba viszi. Ja és ez már 2 éve tart. Eddig bíztunk a kanyunkban de most már egyre többet hazudik.
Hát röviden ennyi nagyon szeretném fa a kanyon át vissza kapnánk olyannak amilyen jónak neveltük. Üdvözlettel egy nagyon elkeseredett anyuka

Kedves Doktornő!
Évekkel ezelőtt megismertem egy férfit, én akkor még lány voltam. Folyton csak néztük egymást, de ő soha nem közeledett felém, és persze nekem is jó volt. így. Aztán férjhez mentem és utána úgy éreztem megváltozott, továbbra is nézett akárhol találkoztunk csak én eleinte mindig elpirultam ez nagyon tetszett neki, aztánúgy nézett a szemembe, hogy szinte a szívemig hatolt. Azóta megnősült mert nekem sikerült közelednem felé és eljutottunk a köszönésig és elárulta ezt igaz nem szóban mondta, hanem emailen irta le.
Amióta nős lett elkezdett érdeklődni felőlem, ezalatt azt értem, hogy elkezdett szaladgálni előttem, ment előttem és nézte hogy követem-e, hanem megállt és várt, vagy a nejével ültek az autóban és közeledett és kihúzta magát, majd kiesett az autóból és nem zavarta hogy ott ül mellette a neje. Ha a neje meglátta, hogy én is ott vagyok látszott a neje szemén, hogy milyen mérges hogy megint találkoztunk. Én megelégeltem és irtam neki egy levelet odaadtam neki és benne volt egy email címre írta a válaszát. Azt merte írni nekem hogy félreértemeztem a gesztusait és hogy ő nemis csinált semmit, erre írtam neki, hogy a játszadozásához két ember kell és ne rám kenje ezt az egészet, de azóta is láttom sóvárog utánam de kérdem én, ha nem tisztázom ezt vele, akkor meddig akart még velem szórakozni? Csak az a baj, hogy én igyis beleestem, pedig tudom, hogy semmi esélyem sincs nála! Sajnos a házasságom nem sikerült és így érhető, hogy ragaszkodtam volna hozzá, hogy legyen legalább a baràtom vagy lelkitársam de egyből azzal védekezett, hogy stabil kapcsolatban és és különben is ő idősebb tőlem magyarul lepattintot magáról, úgy érzem én nem ezt vártam volna tőle. Most próbálom kitörölni a szivemből csak nem tudom hogyan. Mit tegyek??Kérem adjon tanácsot!!! Köszönöm!!!

Tisztelt Doktornő/Doktor Úr,

Nagyon sok problémám adódott az életemben figyelmetlenségem, szétszórtságom miatt. Időszakosan javulnak a tüneteim, de akkor is csak extrém erőfeszítéssel.

A következőket tapasztalom:
Folyton elhagyom a dolgaimat, különösen ha több dolog van nálam egyszerre. Néha teljesen képtelen vagyok visszaemlékezni, hol hagytam el dolgokat. A lakást elhagyva is néha visszaszaladok megnézni hogy bezártam-e az ajtót.

Az életben ugyanígy. Egyetemen tanultam,több nyelvet beszélek. Az elején nagy lelekesedéssel indultam, a legjobbak között, majd a végén alig tudtam bejefezi mert a goldolkodásom nem logikus, mintha képtelen lennék elvontan gondolkodni, következtetéseket levonni (erre csak a szakdolgozatnál jöttem rá). Így a szakdolgozatom rányomta a bélyeget az egész tanulmányaimra, a tanáraim nagyot csalódtak bennem, ahogy én is magamban. Ezután próbálkoztam több szakmai tanfolyammal, területtel, de bármelyikre gondolok, úgy érzem nem felelnék meg rá, pontatlanságom miatt. Ráadásul úgy érzem mindent tudás átmegy a fejemen. Az utóbbi időben már a saját telefonszámomat is képtelen vagyok megjegyezni. Ha kérdezik. Szégyen szemre elő kell vennem a telefonom megnézni. Ezenkívül ezer dolog érdekel egyszerre, annyi mindent szeretnék tanulni, néha felbuzdulok egy-egy témán, és szeretnék valami újat tanulni, de idáig se mentem velük semmire, végül mindig kiábrándulok és depresszió a vége. Borzasztóan haszontalannak érzem magam. Most külföldön vagyok. Mester diplomám van, de úgy érzem még egy egyszerű eladónak se lennék jó, mert nem tudok koncentrálni. A legutóbbi munkám során is megesett, hogy bementem a szabadnapomon 3 -szor figyelmetlenségből, és appróbb figyelmetlenségi hibák.

Gyerekkoromban is elkalandozós voltam, olyan más világban éltem és túl félénk voltam, emiatt nehezen illeszkedtem be és nem voltak barátaim. A matematikával ( talán diszkalkuliám volt )folyton a bukás szélén álltam annak ellenére, hogy jó tanuló voltam, és ez mély nyomot hagyott bennem. Nem volt pénzünk korepetálásra, és hiába ültem fölötte órákat, nem értettem. Családi viszályokat is átéltem hosszú időn keresztül és most a jelenlegi férjem minden hibámat a szemembre veti , a feledékenységeimet.

Folyton felelőtlennek nevez és szerinte semmi nincs a fejemben. Egyáltalán nem ért meg, és én hiába próbálok javulni (listákat írok,hogy el ne felejtsek valamit), az ő elvárásainak nem lehet megfelelni. Úgy érzem verbális erőszak áldozata is vagyok egyidejűleg, csak most kezdek feleszmélni.

Az utóbbi időben kivizsgálásokra küldtek mert ehhez még a fejem is gyakran fájt, a fülem zúgott. Piros, csalánszerű bőrkiütéseim vannak zuhanyzás után egy ideje, ami néha magától is előjön a nyakamon és néha égő pontokat érzek a bőrömön bárhol( főleg fej és arc).

EEG és MRI vizsgálatra küldtek, ezekre olyan sokat vártam, hogy el kellett jönnöm külföldre és sosem tudtam meg az MRI eredményem.
Az EEG eredményemenen megjegyzésként szerepel: Kissé rendezetlen alacsony feszültségű alfa alaptevékenység, organikus laesiora, epilepsziás működészavarra utaló jel nincs.

Ön szerint ez befolyásolhat valamit a szétszórtságommal kapcsolatban?
Az MRI kimutatja a figyelemhiányos hyperaktivitás zavart? ( Az olvasottak alapján ehhez hasonló a szétszórtságom.) Hogy tudhatnám meg hogy erről van e szó, amiért nem érzem magam teljes embernek, vagy az egész csak stressz, amiből szintén nem kevés jut nekem. Nagyon aggaszt, hogy hogy fogom megállni a helyem a munkahelyemen így. Kérem tanácsoljon valamit.

Köszönettel

Üdvözlöm!Nem is tudom hol kezdjem!Tanácsra lenne szügségem!A férjem lassan 5éve hogy meghalt!Van egy 14 éves lányom és egy fiam!Van párom akivel rövidesen összeköltözünk!A probléma a kamaszlányommal van !megismerkedett egy 23 éves fiúval ,nagyon szerelmes állandóan ment hozzá akkor is ha meg volt tiltva!dolgoztam és fogta magát és ment!Itthon szinte semmit sem csinál csak a fészen lóg!Ami kiütötte már teljesen a biztosítékot hogy ezzel a 23 éves férfival szerkeztettek egy profilt a páromról egy társkeresőoldalra hogy összevesszünk!A szemembe hazudott a lányom és győzködött!de végül bevalotta hogy ő volt!próbáljuk visszafogni de ez kiverte a biztositékot!azzal védekezett hogy ő azt akarja az apja legyen itt!Az apja témát akkor hozza fel csak ha el akar érni valamit!két hétig most telefon sincs és szobafogság!nem tudom jól döntöttem e mert ez a 23 férfi biztos összeveszik vele mert nem tud a lányom ugy ugrálni ahogy ő fütyül mert telefonon sem éri el mivel azt elvettem!nem akarom hogy vele legyen mert rosz hatással van rá!nekem meg gyomorgörcsöm van mert napi szinten hagy hivja fel stb!mit tegyek?Ja éd raádásul első szerelem és mint kiderült le is feküdt a fiúval!A párom mióta együtt vagyunk folyamatosan tett azért hogy elfogadja őt és ez idáig úgy tűnt elfogadta!Voltak kissebb viták mert ha valami volt a párom rászolt ha az öccsével veszekedett de ez fordítva is igy volt!A kicsi teljesen elfogadta a páromat!Válaszát elöre is köszönöm!tisztelettel:kata

Kedves Doktor Nő/Úr!

Lenne egy problémám. A történet elég kusza és hosszú, megpróbálom leírni. 3 éve váltam el a férjemtől. Van egy 5,5 éves közös kislányunk. Nem a legjobb a kapcsolatunk az apával, de próbálom a gyerek előtt ezt nem mutatni. Sajnos az apuka nem ennyire figyelmes a gyerekkel. Ebből is adódnak a kislánynak problémái, de ez még a legkevesebb, beszélgetek vele sokat a válásról, a mostani kapcsolatról az apjával, ha kérdezi.
Közben megismerkedtem az új párommal, lassan, fokozatosan “hoztuk” a gyermekeket a kapcsolatba, mert neki pedig egy 7 éves fia van. Elég zárkózott a kisfiú, nehéz vele kialakítani a jó kapcsolatot. Eleinte minden simán ment. A két gyermek jól kijött egymással, aztán jöttek a konfliktusok… mint már említettem a párom fia nehezen megnyíló, befelé forduló fiú. Az én lányom ezzel ellentétben egy nyitott, barátkozós kislány, sokszor túlságosan is… nagyon “ragadós” és ezt nem mindenki viseli el, többek között én sem szeretem és próbálom vele ezt is megbeszélni. Gondolom a válás miatt alakulhatott nála ez ki, mert nem szeretne elveszíteni… Az új párommal nagyon jól kijön.
Nemrég kiderült, hogy a párom kisfiával problémák vannak az iskolában, panaszkodtak rá, hogy túl domináns, erőszakos, azt kell a gyerekeknek csinálni amit ő akar, különben baj lesz, fenyegetőzik, egyszóval nagyon csúnyán és nem normálisan viselkedik. Ezt észrevettük akkor is mikor együtt voltunk négyen, többször is, de rászóltunk és nem tulajdonítottunk neki nagyon gondot. Viszont kiderült az iskolában, hogy az összes osztálytársát tudatosan terrorizálta, közben végig hazudott a szüleinek, tagadta miután több szülő is jelezte a problémát, a végén persze mindent bevallott. Azóta pszichológushoz jár, aki azt a diagnózist állította fel, hogy szociálisan éretlen és nyilván ez a fajta elfojtott düh a válás és az egykesége miatt alakult ki nála. Én is el szeretném vinni a lányom pszichológushoz, mert aggódom, hogy ez a fajta viselkedés amit a kisfiú csinál, a lányom kárára fog válni. Szabályosan eljutottam arra a pontra, hogy féltem a lányom a párom fiától. Egyszerűen katasztrófa minden együtt töltött nap, mikor a kisfiú is ott van… a hétvégén is csak háromszor hazudott az apjának, és a fiú nem tudja elviselni, hogy “osztozkodni” kell neki az apja figyelmén. Nagyon nehéz és én pedig kétségbe vagyok esve. Nem látom a kiutat, tudom, hogy a kisfiú javulása hosszú folyamat lesz, de addig a kislányommal mi lesz? Ha nem vagyunk velük, ha ketten játszanak mindig terror a vége. Lelkileg mennyire viseli meg a kislányom? Vagy csak én reagálom túl? Kérem valami hasznos tanácsot adjon, mert sajnos még a kapcsolat vége is előttem lebeg emiatt. Pedig a párommal igazán kiegyensúlyozott minden. El vagyok keseredve.