Kedves Doktornő.Tanàcsot szeretnék kérni mi tévő legyek?8éve vagyok férjnél,nincs gyerekem.A hàzassàgom előtt kezdőt egy kapcsolatom az egyik baràtommal,jol el voltunk de szexuàlis kapcsolat nem volt köztünk,én akkor leakartam mondani a hàzassàgot miatta de nem engedte.Aztàn eltelt 9év és idő közbe is talàlkozgatunk de most màr komolyabban vettük egymàst és kialakult a szexuàlis kapcsolat is (1,5),de időközbe neki is lett egy 6éves kapcsolata.És én mondtam neki hogy mindent feladnék próbàljuk meg együtt!Sajnos részéről kiderült a megcsalàs és az élettàrsa bocsànatott kért és megfogadta vàltozik csak maradhasson,és őt vàlasztotta.De azt mondta hogy majd lesz valahogy,fontos vagyok neki,hiànyzok és szeret engem,de fél a bizonytalansàgtól a jövöt tekintve és az a kapcsolat amit vàlasztott az nem jó neki,de fogadjam el a döntését.Azóta a testvére is mondta hogy tiszta ideg.Talàlkoztam vele és hiàba beszéltem hozzà nem nézet ràm zavart volt a viselkedése.Most nem tudom hogy kitartsak mellette és vàrjak hogy alakul vagy inkàbb hagyam békén!!Én szerettem őt!!

Kedves Segítő!
Mielőtt leírnám problémám, előre is elnézést kérek azért, amiért hosszú és a tartalomért is, de úgy gondolom csak így lehet teljes összefüggésben látni a problémát, hiszen minden összefügg mindennel.
Tehát a fő problémám az, hogy nem nagyon találom az egyensúlyt a szexualitásban és a párkapcsolatokban. Elöljáróban annyit, hogy 27 éves nő vagyok, volt már több kapcsolatom, de mindegyiket kudarcként éltem meg. Amikor elkezdtem a párkeresést, még hittem benne, hogy találhatok valakit, akivel egyszerre lehet jó a kapcsolat és a szex, de ma már nem. Minden kapcsolatomban vagy az egyik működött, vagy a másik. Az első csók és az első szexuális élményeim is viszonylag későn éltem át, nem kapcsolatban, hanem egy baráttal. Röviddel azután összejöttem egy fiúval, akibe halálosan szerelmes voltam, és azt hiszem, az elején ő is belém. 9 hónapig voltunk együtt, nagyon szenvedélyes volt a kapcsolatunk és a szex terén is elég sok mindent kipróbáltunk, de a kapcsolatban soha nem éreztem a támogatást, néha azt éreztem a haverjait is jobban érdekli, hogy érzem magam, mint őt. Emiatt sokat veszekedtünk, végül szakítás lett a vége. Azóta sem tudtam elengedni, ha épp egyedülálló voltam, mindig találkoztunk és néha le is feküdtünk, de ez részemről függés, részéről pedig a kihasználásom volt. Bár mivel azóta sem tudok róla (8 éve volt már), hogy lett volna komoly kapcsolata, elképzelhető, hogy van kötődése felém, de soha nem akarta újrakezdeni és a szeretői viszony is nagyon alkalmi volt, azt sem akarta elmélyíteni soha. Aztán pár próbálkozás után másokkal, meguntam, hogy a fiúk mindig csak azt akarják tőlem, de kapcsolatra soha sem vagyok elég jó. Gondoltam, stratégiát váltok, és elkezdtem olyan fiúkkal próbálkozni, akik láthatóan komolyan érdeklődtek irántam. Az egyik ilyen fiúval együtt voltam másfél évig. Nem éreztem magam sosem szerelmesnek, a szex mellette inkább kínszenvedés és kényszer volt, mint öröm, de nagyon jól esett, hogy ő tényleg törődik velem és szeret. Végül ő szakított, mert nem volt elég neki, amit én adni tudtam. Ezután újra átcsaptam a másik oldalra. Dél-európai országban voltam erasmuson, ahol egy olyan helyi fiúval voltam 4 hónapig, aki erasmusos lányoknak adott ki lakásokat és mindig velük volt alkalmi kapcsolata. Mi 6-an laktunk egy lakásban, rajta kívül mindenki lány, és miközben velem volt, a lakótársak közül is bepróbálkozott mással. Ez nagyon fájt, de tudtam, hogy ilyen, viszont szexuálisan soha egy fiú mellett sem tudtam feloldódni, mint mellette, és egyedül vele volt rendszeres orgazmusom. Végül volt egy nagyon csúnya incidens, amikor a féltékenységi rohamom közepette, részegen megvertem, szerencsére nem ütött vissza, de nagyon fájdalmas emlék volt, ami miatt azóta is borzasztóan szégyellem magam, lelkiismeret furdalásom van, és soha nem mertem többé belemenni semmilyen hasonló dologba, bulizni sem járok el soha, mert félek, mi lesz, ha iszom. Persze alapból nem az alkohol a probléma, hanem az érzelmi függőségem. Elkezdtem kompenzálni és újra összejöttem a fiúval, akivel együtt voltam másfél évig, és azóta is vele vagyok (újabb 2 év együtt). A kapcsolatban nagyon mély a kötelék, én nagyon szeretem és tisztelem őt, ez kölcsönös, mindig el tudunk beszélgetni, tehát teljes az összhang. Számomra ő olyan, mintha a testvérem lenne. Viszont a szex katasztrofális. Csak akkor vagyunk együtt, ha már nem bírok magammal és elviselem. Ő is tudja, hogy ez az egész nem ok, de mindig mikor próbáltuk jobbá tenni a dolgokat ezen a területen, kudarcba fulladt. Szerencsére hűséges típus, és el akar venni. Én viszont mellette pornófüggővé váltam, és különösen azok a dolgok érdekelnek, ahol egy férfi erőszakos egy nővel. Emiatt is nagyon szégyellem magam és a valóságban nagyon elítélem a szexuális erőszakot, nem tudom, miért ez izgat fel. Szégyellem a vágyaimat és Vele semmiképp sem tudom megbeszélni. Tudom, hogy amíg nem éltem meg ekkora hiányként a szexet, nem voltak ilyen „perverz” dolgaim. Félek, hogy a nőiségem el fog veszni örökre, ha hozzámegyek (megcsalás nem jöhet szóba számomra erkölcsileg). Viszont ha kilépnék a kapcsolatból, elveszteném a számomra legfontosabb érzelmi köteléket, és ugyanúgy ott állnék, hogy nem tudom, hogyan lehetséges egy olyan kapcsolat, amelyben az érzelmi kapocs is megvan, az elkötelezettség és a szex is működik. Teljesen össze vagyok zavarodva és önbizalmam sincs. Mielőtt bárki arra gondolna, engem soha nem zaklatott senki gyerekként, teljesen normális gyerekkorom volt és a kudarcaim mind belőlem származnak. Nem tudom, mit tegyek, hogyan segíthetnék a problémán a párommal, vagy hogyan kezdjek új életet úgy, hogy nem lettem a párkapcsolatok terén semmivel sem bölcsebb, mint régebben. Félek, hogy most sem venne senki komolyan, és az is állandó félelmem (nem tudom honnan gyökerezik), hogy a majdani férjem majd lecserél egy fiatalabbra. Nagyon érdekelne a véleményük. Igazából szerettem volna részt venni pszichoterápián, csak nem tudom, segíthetne-e, hiszen a problémáimmal tisztában vagyok, csak nem találok megoldást. Köszönettel, egy összezavarodott lány

Tisztelt Doktornő.

Olyan probléma merült fel a párkapcsolatban, ami Nekem érdekesnek tűző dolog. Nem tudom megmagyarázni, de az sem kizárt hogy magamtól nem akarok rájönni. Leírom a történetet nagy vonalakban. Megismertem egy hölgyet, s párom is volt ő 32 én 29 éves vagyok. Előtte mondta sose hitte volna hogy lesz fiatalabb pasija, de mégis így lett. Csodálatos hónapokat töltöttünk együtt, mindent megbeszéltünk, mindent elmondtunk egymásnak. Tehát lehet mondhatni minden jól alakult. Voltak igaz már a kapcsolat elején kisebb úgymond érdekes dolgok. Az első együttlét nem úgy történt, ahogy szerette volna a hölgy. Ő mondta hogy én csak b.sztam s lényegében, haragúdni nem haragudott, de ez picit bennem maradt. Ez a probléma megoldódott, mert képesek voltunk szerelmeskedni. Nem csak szexelni. Imádtuk egymást, egymás testét. Ő mégis kicsit néha félénkebb volt. Voltak olyan esetek, hogy 1 hétig nem tudom hozzám érni. Ilyenkor bevallom arra gondoltam hogy más lehet a dologban, egy harmadik személy. Csóknál elfordította a fejét stb. Utánna valaohgy mégis sikerült mindig a jeget. Az első 3 hónap csodás volt, a többi kezdett borzalmassá válni. Születés napján egy pokróc volt, nem ezt vártam tőle 🙁 lényegében azt vágta a fejemhez, hogy nem tudom kezelni, s túl érzékeny vagyok. Megvallom lehet benne valami, de vele őszinte akartam lenni, nem pedig álarc mögé bújni.
Húsvétkor széjjel mentünk, 3 nap ostrom után újra együtt voltunk. A születésnapom is együtt ünnepeltük. Minden úgy nézett ki rendben van. Utána kb 2 hétig semmi szexuális együttlét nem volt köztünk. Kezdtem érezni, hogy baj van. Nem mondott semmit, s egy nap hirtelen szakított Velem.
Amit nem értek, mégis barát akar lenni. Szokott keresni, de próbál magának hülye időpontokat adni, hogy 3-5 x napig ne beszéljünk, amit vagy meg szeg, vagy néha én szegek meg. Nekem hiányzik. Tiszta szívből szeretem. Bennem nincs irányába harag, de mégis azt látom nagyon boldog én meg szenvedek. Kérdésem a következő lenne, természetesen ha ennyi információ elég, mi miatt alakulhatott ez ki nála? Esetleg valami befolyásolta?

Volt egy esete, az viszont fájt, egyszer olyat mondott hogy gyermekünk lenne, nem tudnám eltartani.

Köszönöm válaszát
Üdvözlettel
Jancsmancs

Tisztelt Doktornő!
A párommal 8 hónapja élünk együtt.Májusban egy sexuális úton terjedő betegséget kaptam el tőle.Mivel ez 1-10hónapig lappanghat nem veszekedtem vele,de elkezdtem gyanakodni.Nemrég kiderült hogy megcsalt a munkatátsnőjével és visszajár az exbarátnőjéhez.Ami aggasztó hogy mindenkinek hazudik.Mindkét nőnek azt hazudta hogy mi nem vagyunk együtt.Sőt az exének mikor az rájött hogy igen azt hazudta hogy én rohangálok utána és nem hagyom békén.Közben pedig együttvélünk és neveljük a párom 12ébes kislányát,aki már anyának szólít és én nagyon megszerettem.A párom két hete leutazott az anyukájához.Én nem mehettem vele.Nagyon durván közölte hogy nem mehetek vele.Rögtön tudtam az exéhez is megy mivel arrafele lekik ő is.Mivel óvatlanul hagyta a facebookját,belenéztem.Nem szokásom de több hónapi szenvedés után(mivel tudtam a munkatársnőjéről) belenéztem.Az exének azt írza hogy annyira szereti majd meghal érte.És hogy feleségül veszi.Azt hazudta hogy velem nincs sexdzuális kapcsolata,mert taszítja a közelségem és hogy ninvs is merevedése.Hogy én vagyok a pszihopata aki őt folyton zaklatja mert annyira szerelmes vagyok belé.Mindeközben mi együtt élünk!Az tény hogy nagyon ritkán élünk nemi életet.Elutasít.Vagy nagyon fáj a feje,vagy nagyon fáradt.De azt is mondta lehet impotens lesz.Szóval kifogások.Amitvtudok hogy az exe nagyon kikészítette mikor együtt voltak.Állandóan zsarolta a páromat hogy elhagyja amint a párom olyan dolgot szeretett volna amit a nő nem.Sokáig távkapcsolatban voltak.Amint a nőnek valami nyűgje volt megüzente páromnak hogy akkor vége.A párom ilyenkor tíz óra munka után autóba ült és rohant hozzá több száz kilométert vezetve majd onnan reggelre vissza dolgozni.Csak azért hogy könyörögjön neki mert nagyon szereti.Aztán a nő ideköltözött de alig éltek együtt egy hónapot.Ezután ismerkedett velem.Most mégis azt írja az exének hogy nagyon szereti és feleségül venné miközben engem feleségének hív.Pár napja majdnem elveszítettem a munkahelyem a párom miatt mert bejött és közölte elmegy örökre.Soha többé nem látom.Elmegy meghalni stb.Eljöttem munkaidőben és órákon keresztül beszélzem le erről.Akkor árultam el neki hogy tudom mit művel az exével.Azt mondta pontot tett az ügy végére és ugy döntött velem folytatja.Mégis ennek ellenére a napokban sétáltunk a várban.Szerettem volna közös képet vele.Nem engedte.És sajnos tudom miért.Mert ha esetleg kirakom a facebookra akkor az exe rájön hogy együtt vagyunk.Gondolom neki azt hazudta hogy velem szakitotta meg a kapcsolatot.Amugy a párom zsarol.Mikor beszéltünk a munkatársnőjéről tagadta hogy megcsalt.Szerinze mindenki hazudik.És nekem azt mondta hogy mivel ilyen betegesen féltékeny vagyok én rontok el mindent és ő igy nem akarja folytatni a kapcsolatunkat.Ezen kívül társkereső oldalakon nőknek ír párkapcsolat céljából.Mindegyiknek azt hazudja egyedülálló.És több sexpartner kereső oldalon is fenn van.Nem vagyok szakember de mikor összeköltöztünk,napi szinten voltak szorongásai.Sexszuális téren teljesítménykényszere volt.Sokmindent elmondott az exéről.Mindent megtettem hogy seítsek neki.Nagyon sokszor férfi létére nem kívánta a sexet.Ezt annak tudom be hogy a volt barátnője kikészítette.Az exének azt mondja a párom hogy csak akkor van merebedése mikor velem van ha rá gondol.Én ugy gondolom az ellenkezője.Pont azért nem kíván engem megond rá gondol.Az elejétől fogva írogatnak egymásnak.És amikor írnak egymásnak még csak átölelnem se szabad a páromat.És ijesztő számomra azbis hogy a párom pont azokkal a szavakkal kedveskedik az exének amivel én szoktam neki.Nagyon szeretem a páromat.Mit tegyek?Most még beszélni sem merek vele az exéről.Mert a fejemhez vágja hogy én rontok el mindent.És félek megint azt mondja elmegy meghalni.Vagy egyszerüen elhagy.Nem szeretném elveszíteni.

üdvözletem. Timea vagyok. a problémám a párkapcsolatommal van. 15 éve vagyok kapcsolatban ebből 8 éve élek együtt a “párommal”. van 2 gyermekem. egy 8 éves és 2 éves lány. a fő gondom a féltékenység vagyis a kapcsolat elején még talán erről volt szó. már szerintem nem erről van szó hanem valami agybani gondról. egyszerűen 15 éve nem.lehet barátom nem mehetek nélküle sehová. terorizál. konkrétan nem zár be de ha elmerek menni akkor hetekig folyik itthon a cirkusz pl egy olyanból hogy elmentem 1 fagyira a barátnőmmel és a 2 gyerekemmel. és erre nincs energiám felemészt inkább hagyom az egészet a fenébe…nem ér annyit cimszóval…. de közben nem.vagyok boldog hiányzik a szabadság is az életemből ilyen apró dolgok. e mellett nem jó a kapcsolatunk. nem értünk egyett semmibe se más a gondolkodásunk. én már annak örülnék ha szétválnánk. de ő erről hallani sem akar. addig fujja a magáét hogy mindig marad . zsarol a gyerekekkel hogy ő nem lesz hétvégi apuka stb. és igy elviselek mindent és tengődök . anyagilag is külön élünk csak kevés pénzt ad a gyerekekre meg a rezsibe… olyan államilag meghatározott minimumot…szóval semmi értelme igy az életünknek. de em fogja fel hogy nekem ez nem jó. szex sincs köztünk maximum 2 havonta 1x de azis úgy hogy erőszak én nem akarom. de ha nem hagyom akkor ismét jön a kötözködés vita rágalmazás szóval ezzel is is vagyok hagyd magad elöbb szbadulsz !és nem lesz cirkusz. tudom én vagyok a hibás. hogy nem vagyok nagyon határozott. s gyenge vagyok. de sajnos senkim sincs szüleim testvéreim senkim kihez fordulhatnék ha nem.hagyom.magam elmérgesedik a helyzet. tetlegességig is. a 2 lányom sem tervezett volt a kényszer szexből terhes maradtam. sirtam mit tegyek a végén megtartottam amit nemis bánok mert imádok!!! de nemtudom hogy szabadljak ki ebből a hálóból…..

Kedves Doktornő.
Elég nehezen tudok bele kezdeni hogy mit is szeretnék mondani. Nagyon zavarodott vagyok, családi problémák adódtak nálunk.
Kicsit félek itt leírni hogy mit is szeretnék.
Megtudnánk ezt oldani privátban?
Egy elérhetőséget kérhetnék? Ha lehetne email cím lenne a legjobb.
Köszönöm.

Kedves Doktornő!

9 éves korom óta van pánikbetegségem, ehhez pedig tinédzserkorom óta szorongás is társul. Két éve járok egy pszichológushoz, akivel pár hónapja kognitív viselkedésterápiába kezdtünk, ami hatásosnak is bizonyult, azonban nyáron sajnos nem tudok járni hozzá. Kb. egy hónapig tartó pozitív időszak után pár hete megint erősen jelentkezett a szorongásom, mindenfajta ok nélkül, amelyre a háziorvosom a Remifemin tablettát ajánlotta, amit változókorra ajánlanak — azonban még csak 23 éves vagyok. A gyógyszerektől mindenképpen tartózkodom, azonban éjszakánként már rémálmok is gyötörnek, meditálni sajnos nem tudok, a sportolás pedig nem igazán segít. A kérdésem az lenne, hogy érdemes-e (illetve nem ártalmas-e) beszednem ezt a készítményt? Ősztől folytatom a terápiát, addig viszont szeretnék újra visszazökkenni a régi kerékvágásba. Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Doktornő!

9 éves korom óta van pánikbetegségem, ehhez pedig tinédzserkorom óta szorongás is társul. Két éve járok egy pszichológushoz, akivel pár hónapja kognitív viselkedésterápiába kezdtünk, ami hatásosnak is bizonyult, azonban nyáron sajnos nem tudok járni hozzá. Kb. egy hónapig tartó pozitív időszak után pár hete megint erősen jelentkezett a szorongásom, mindenfajta ok nélkül, amelyre a háziorvosom a Remifemin tablettát ajánlotta, amit változókorra ajánlanak — azonban még csak 23 éves vagyok. A gyógyszerektől mindenképpen tartózkodom, azonban éjszakánként már rémálmok is gyötörnek, meditálni sajnos nem tudok, a sportolás pedig nem igazán segít. A kérdésem az lenne, hogy érdemes-e (illetve nem ártalmas-e) beszednem ezt a készítményt? Ősztől folytatom a terápiát, addig viszont szeretnék újra visszazökkenni a régi kerékvágásba. Válaszát előre is köszönöm!

Kedves Doktornő!

Nyáron csak ímélben tudom keresni — neki is írtam ímélt, egyelőre még várok a válaszra. Mivel nem tudunk találkozni, ezért kértem segítséget a háziorvosomtól — azonban nagyon gyógyszerellenes vagyok, félek, hogy a készítmény befolyásolja a terápiát és nem tudom, ennyi idősen nem zavarná-e a hormonháztartásom (fogamzásgátlót is szedek, de a gyógyszerész és az orvos szerint sincs rá hatással).

Kedves Doktornő!
51 éves elvált nő vagyok, évek óta lelki terhek alatt élek. Férjemtől 20 éve elváltam, de a családi ház most is közös tulajdon. 2014-ben a 22 éves lányom megszökött egy alkoholista, sokszor munkahely nélkül lévő 37 éves ,vallási alapon cselekvő férfival, A férfi három hónapig itt lakott nálunk, mert szülei már sokadjára elzavarták otthonról . Én tartottam el őket, lányom még tanult, a férfi munka nélkül: csak ivott és dohányzott.
Távozásuk után nem tarthattam a lányommal a kapcsolatot, közel fél évig. Ezután szerencsére rendszeressé váltak a titkos találkozásaink, melynek hirtelen 6 hónap után vége szakadt. Édesapjának sokat könyörögtem, menjünk el együtt a lányomékhoz, ez 2015. májusában meg is történt, amikor kiderült: lányom szük családi körben ( férje családja) férjhez ment. Aznap idegösszeroppanást kaptam, majd baráti tanácsra 2015. júniusában utókezelő szanatóriumba feküdtem. Vesztemre.
Első naptól kezdve egy 3 évvel fiatalabb férfi folyton bókolt, virág stb. Pár nap múlva már sokat beszélgettünk. Neki akkor három hónapos viszonya volt egy kapcsolatban élő, rovott múltú hölggyel, melyet elmondása szerint lezárt, mert a hölgy csak kihasználta. Az egyéni terapeutám figyelmeztetett, ez a férfi pióca típus, szoknyapecér, érdekember és bipoláris depressziós.
Nekem viszont nagyon jólesett az udvarlás,akkor már hat éve nem volt semmilyen kapcsolatom, így szeptemberben járni kezdtünk. Ő volt a harmadik férfi az életemben.
Voltak gyanús sms-ek, hívások, de mindig kimagyarázta. Egyre többször voltak emiatt vitáink, de folyton új esélyt kért, és ígérte, minden másképpen lesz. Ő engem nagyon szeret, stb., stb. A szexuális életünk nagyjából nulla volt, pár alkalom kivételével. Nem volt merevedése, néha esetleg potencianövelővel, ejakulációja viszont 2016. júniusától 2017. júniusáig egyáltalán nem volt velem.
Végül 2016. februárjában gyűrűt, majd karácsonykor karikagyűrűt húzott a kezemre. Minden találkozásnál virágot hoz, ajándékokkal lep meg, pedig kevés a jövedelme.
De a hazudozások, fogadkozások egyre gyakoribbak lettek. És én mindig próbáltam hinni, hogy ezuttal tényleg…2016. júniusában „véletlenül „ találkozott egy kórházban a volt barátnővel, innentől nulla volt a nemi életünk.
Azt mondta, nem érti ő sem hogy miért, eddig a számtalan hölgy, akivel idáig kapcsolata volt, mind elégedett volt vele.( Kamionos volt sok évvel ezelőtt, de a depressziója miatt az utóbbi tizenegy évből 3 évet dolgozott.)Amióta kapcsolatban vagyunk, az első félévben voltak depressziós időszakai, szerencsére sikerült motiválnom abban, hogy nem töltheti az életét ágyban fekve, sötétben. Azóta csak egy-két napig volt nagyon rossz állapotban.
{Közben lányom időnként felveszi velem a kapcsolatot, amikor ki kell segíteni, aztán újból eltűnik. Jelenleg sem tartja a kapcsolatot, most egy hónapig laktak velem, de a férje alkoholfogyasztása sokkal több, mint amit a józan ész diktálna.}
Idén március végén felhívtam a vőlegényem volt barátnőjét: elmesélte a vőlegényem szinte napi rendszerességgel hívja telefonon, szerelmes sms-eket ír neki, múlt év júniusában többször meglátogatta a kórházban, sétáltak, sokat csókolóztak. A kapcsolatuk szinte nem is szakadt meg, a vőlegényem mindenről tájékoztatta, ami kettőnk között történt. Párom először mindent tagadott, majd elismerte, hogy igen, rendszeresen beszéltek, szerelmes szavak, szerelmes üzenetek;_ sőt a kapcsolatunk elején 3-4 hónapig egy másik hölgyet is hívogatott, de ez is csak most derült ki. 90 km-re lakunk egymástól, hetente két-három alkalommal találkozunk, de telefonon nagyon sokat ( napi több órát ) beszélünk. A történtek miatt párom elnézést kért, mondta, lépjek túl rajta; ő a másik hölgyet csak idegesíteni akarta, semmit nem gondolt komolyan, amit neki írt. Csak engem szeret, velem szeretne élni, azt szeretné, ha közösen vásárolnánk lakást.
Azt sem tudja miért csókolózott az exével, nem tud rá magyarázatot. Nemrégiben együttlét közben az exbarátnője nevén szólított.
Szeretnék tanácsot kérni : én vagyok szimplán hülye és magányos, vagy azonkívűl, hogy bipoláris a vőlegényem, valamilyen komoly viselkedészavara lehet? Illetve csak próbál minden szeretetre éhező hölggyel kapcsolatot létesíteni, hátha elfogadja így valaki és lakáshoz jut? Lítium tartalmú gyógyszert, illetve lamolepet szed , de úgy tudom ez nem lehet oka a szexuális kudarcának.
Kérem írja meg véleményét, ön,mint szakember valószínüleg másképpen, más szemszögből látja ezt a viselkedést.
Egyre elkeseredettebb vagyok, kis településen élek, harminckét éve dolgozom, a köztisztviselői fizetésből sajnos nem tudok költözni vagy kimozdulni a településről. szeretnék társat; de a párom lelkileg még mélyebbre taszít. Sokszor úgy gondolom, ez egy színház és a párom a színész.
Lehet-e meg kettőnkön segíteni, vagy szakítsam meg nagyon gyorsan ezt a gyötrő kapcsolatot?
Várom megtisztelő válaszát

Nem tudom jol erezni magam. Apa testvere tavaly meghalt ,azota apa tobbszor bantott es csunyan beszekt velem. Nagyon megviselt lelkileg es egy ido utan eszrevettem hogy a barataim koreben sem tudom jol erezni msgan.ejszakankent arra ebredtem hogy almomban orditok a fajdalomtol.egyszeruen nem tudok ellazulni.az utobbi honspban eszrevettek a szuleim,hogy mi a problema es elkezdtek valtoztatni. Segitseget szeretnek kerni,hogy hogyan tudnam ujra olyan jol erezni magam mint regen es hogyan lehetnek boldog ujra.koszonom

Kedves Doktornő! Igen, még csak 12 éves vagyok, de úgy érzem, mintha 16 lennék. A családomban semmi nem oké. Legalábbis én így érzem. A koromhoz képest fizikailag nagyon fejlett vagyok, és sokak szerint fejben is, de néha ebben kételkedem. De nem is ez a lényeg. Kb. 3 napja hangulatingadozásom van, egész nap rossz a kedvem, sírok, mindenkivel kiabálok… És igen, tudom, hogy ez nem én vagyok, de egyszerűen ez kell most nekem… Anyukámmal csúnyán összevesztünk… A laptopja összetört valamiért, és engem, valamint a 2 húgomat hibáztatta, és sírva kiabált velünk, de végig az én szemembe nézett. Apa is ott volt, végig nézte/hallgatta az egészet. Én ekkor elkezdtem sírni. Apa kihívott minket a teraszra, hogy nyugodjunk le. Amikor a kicsik (4 és 10 éves hugaim vannak) már játszottak, én még akkor is csak sírtam, egyszerűen nem tudtam abbahagyni. Apa próbált nyugtatni. Szerinte anyukámnak gyenge az idegrendszere, ugyanis folyton kiabál velünk, és igen ritka az is, amikor nevet. Anya korábban öngyilkosságról beszélt nekem… És mondtam apának, hogy nem lenne -e jó ötlet rá nézni, hogy biztosan nem csinált magával semmit… És ekkor tényként közölte velem, hogy már 7 évvel ezelőtt (amikor én 5, a hugom 2 éves volt) 2-szer próbálta magát begyógyszerezni. Mintha fejbevágtak volna egy kővel, vagy valami nehéz dologgal…. És egész este sírtam. A hugaimmal anya másnap annyira kedves volt, mintha nemis történt volna semmi, engem pedig figyelembe se vett. Bár igaz, már megszokhattam volna, hiszen mindig ezt játsza el velem. Egyszer kedves, és minden happy, máskor pedig olyan, mintha egy adoptált gyerek lennék, akit kilök a család, amelybe bekerült… Pontosabban az anya. Apa nagyon kedves velem ebben a pár napban, de ma este olyat tettem, amit nem kellett volna. Annyira szégyellem magamat, hogy legszívesebben beleugranék egy gödörbe…
A legkisebb hugomnak 28. – án volt a szülinapja, és kapott egy nagy jógalabdát. Most ez az új “kiskedvenc” a családban. Én csupán játszottam a hugommal, fogtam a kezét, ő pedig a labdát ölelte. Egyszer csak el akarta engedni a kezemet, de én nem engedtem el az övét, és ő minden erejéből elkezdett az ellentétes irányba haladni, de ez nem nagyon sikerült neki, mivel ugye fogtam a kezét. Egyszer elengedtem, és azt mondta sírva, nagyon fáj a karja, nagyon sírt. Apa pedig leszidott, hogy nem tudok bánni a kicsivel, meg az erőnléti fölényemmel. Most éjszaka van… 1:58. Egy órája a hugom fölkelt és sírt, a karját fájlalta nagyon. Anyáék nyugtatták, és hallottam, ahogy anya mondja, hogy holnap beviszi a hugit a balesetire. És itt beléptem a szobába. A hugi sírt, apáék pedig rám néztek. Én csak annyit tudtam kipréselni magamból, mielőt elsírom magamat, hogy nem szándékosan tettem. Dehát ki hiszi el? Anyáék biztosan nem. Kiléptem a szobából, és rámjött a sírás. Egyszerűen nem tudtam abba hagyni, 1 órája még zsebkendők százai vettek körül. Nagyon félek, hogy mi lesz holnap… Hogy a szüleim hogyan viszonyulnak majd hozzám… És igazából a kemény dió anyám. Ő haragtartó, apa nem az. Annyira félek, hogy meddig fogja ezt csinálni… Tudom, vállalnom kell a felelősséget a tetteimért, de mindenki úgy kezel, mintha egy 6 éves kisgyerek lennék, aki nem ért semmit… Azt mondták, nem lehet magánéletem 12 évesen. Pedig van… Azt akarják, hogy egy mintagyerek legyek, aki egész nap a fotelben ül, és bájcsevelyeg… Legalábbis apa nagyon! És lassan kezd elegem lenni… Próbálom magat tartani, erősnek tűnni, de lassan nem megy. Soha az életben nem bántottam magamat, fizikailag, de most annyira erős késztetést érzek… Útálom ezt az érzést, és próbálom legyűrni, de nem megy…

A válaszát előre is köszönöm!
Üdv.: Virág

Tiszteltt szakember a párom 11 év után többedik alkalmával vágja a fejemhez vita közben , hogy más már rég elhagyott volna .
Nem tudom.miért kapom ezt sajnos tényleg beteg vagyok és nem dolgozom de ugy gondolom ha szeretünk valakit akkor nem mondunk ilyet . Mindent megteszek érte ugyan ugy elátom az itthoni feladatokat ő oda van egész nap .Gyermekem nem lehet természetes uton sajnos. Tény és valo féktékeny tipus vagyok amire ő rá is tesz egy lapáttal mert nagyon közvetlen minden nővel . Társaságban.nem.mutaja ki a szeretetét max csak itthon ha ugy van kedve. Mindig minden akkor jo ha neki ugy van kedve akkor estleg beszélgetünk , stb Kérdeztem.tőle miért mond ilyet hogy más már elhagyott volna mivel ezzel nagyon megbánt azt válaszolta nem tudja de ezt érzi . Nagyon kiborultam mert én ezt ugy érzem hogy azt sugalja tegyem.össze a két kezem.hogy még velem van . Nem tudom mit tegyek megfolalmazotodd bennem a szakitás gondolata is . Ugy gondolom ahol szeretet van ott nem mondunk ilyet a másiknak . Allitja hogy szeret de miért bánt neg tudatosan . Nem érzem magam rossz embernek . Napi szinten fözök ellatom a háztartás nem csalom meg olvasok egész nap probálok felépülni erősiteni a lelkemet. De egy ilyen mondat kihuza alolam a talajt . Es összezuhanok . Mit kellene tennem ? Van értelme ennek az egésznek egyáltalán ?

Kedves Doktornő!

Pár hónappal ezelőtt már írtam Önnek, hogy mit gondol arról,milyen hatással van egy 2-3éves kisgyermekre, elvált szülők esetében,ha 1hetet az egyik szülőnél tölt,1hetet a másiknál.

Lassan 4hónapja van ez a rendszer nálunk. Eddig nem igazán volt probléma,viszont most elkezdtük azt tapasztalni,hogy a gyermek heti 3-4x felébred éjszaka (egyedül alszik már,külön szobában) általában ugyanabban az órában, és ordít,üvölt,sír,de nem mond semmit hogy fájna valamije vagy mi a baja, és egyszerűen sehogysem lehet megnyugtatni,csak kb. Fél órás küszködésssl.
Napközben semmi probléma nincs,néha kérdezi,hogy hol az anyukája meg ha esetleg valamit nem engedünk meg neki és jön a “hiszti” rögtön emlegeti,de amúgy jól el van.

Mit gondol a Doktornő, mitől lehet ez? Mit kellene megpróbálni,hogy ez megszűnjön vagy egyebek?

Köszönöm a válaszát!

Üdv.:Kinga

Kedves Doktornő! 5 és fél éve vagyok együtt egy nálam 10 évvel idősebb férfival. Lassan 2,5-3 éve, hogy nem érzem azt, hogy vele szeretném leélni az életem. Egyre nyomasztóbb és úgy érzem, hogy nem ő életem párja. 23 éves vagyok, a barátomnak, egy már 33 éves férfinak úgy gondolom, hogy már a családalapítás körül forognak a gondolatai. Igaz, nem mondja, de sokszor utal rá, tesz megjegyzéseket. Fiatalnak érzem magam még a gyermekvállaláshoz és úgy érzem elszaladnak felettem a fiatal évek, az ő feje felett sem akarom tovább húzni az időt. Főleg, hogy már úgy érzem, hogy nem vagyok belé szerelmes és bevallom őszintén szeretném magam újra szerelmesnek érezni. Fiatal voltam, amikor összekerültünk, ő volt az első nagy szerelem. Már két alkalommal elmondtam neki az érzéseimet, de nem mertem kimondani, hogy legyen vége… A végén meggondoltam magam. Vannak olyan napjaim, amikor azt érzem, hogy nem bírnék nélküle élni. De vannak napok (általában ezek a gondolatok és érzések foglalkoztatnak), amikor azt érzem, milyen jó lenne már nélküle… Sajnos tanácstalan vagyok, bár a szívem és lelkem azt mondja, ez már egyikünknek sem jó, de egyáltalán nem megy a szakítás. Nem tudom kimondani, hogy legyen vége. Mit tanácsol? Kérjem egy kolléga segítségét, vagy valamilyen úton-módon megtudom-e erősíteni magam annyira, hogy elmondjam mit is szeretnék valójában?

Válaszát előre is köszönöm!