Kedves Szabó Lili !
Szeretném megkérdezni,hogy 53 évesen hogyan találom meg a helyemet és új szerepeket? Kirepültek a gyerekek, elváltam, elvesztettem azt a munkát amit szerettem, elköltöztem az otthonomból. Mindez 2 év leforgása alatt. Rendesen össze is omlottam, most már jobban vagyok és keresem önmagam és a helyem a világban. Nagyon nehéz elengedni az anya szerepemet és megkeresni azokat a dolgokat , amit régen fiatalon szerettem volna csinálni. Minden értelmetlennek tűnik, folyamatos halálfélelem van bennem. Nem tudom miért ,ezelőtt nem éreztem ilyet. Nem érzem magam biztonságban . Nem szeretnék a gyerekeimre rátelepedni. Szeretném jól érezni magam a bőrömben és élvezni az életet.
Milyen terápiát javasolna?
Üdvözlettel: L. Kata

Tisztelt Doktor Nő / Úr !
Abban szeretném a segítségüket kérni, hogy mi tévő legyek: a problémám az, hogy van egy öt éves kislányom aki elkezdte piszkálni a nuniját. Ez kb 1 hónapja vettem észre először, akkor elmagyaráztam neki hogy nem szabad mert megbetegszik a nuni és akkor orvoshoz kell menni, zavarban volt, nem is tudtam többet erről beszélni, tegnap reggel is észrevettem hogy piszkálta, úgy beszéltem vele a dologról hogy közben nem néztem rá hogy ne legyen zavarba megkérdeztem mit érez olyankor és azt mondta hogy” jó érzés még a párnába is bele markoltam anyu olyan jó volt” megijedtem mit tegyek ? mert nem hiszem hogy normális ez egy öt éves kislánynál. kérem segítsenek.
Tisztelettel várom válaszukat egy aggódó anyuka 🙁

Üdvözlöm!

Nemrég házasodtunk össze a párommal. Eddig nem laktunk együtt, de ez kettőnk között nem is lenne probléma, úgy érzem, gyorsan hozzászoknánk, mint más pároknál az összeköltözés vitákba fullad, nálunk nem. A gond viszont a szülei. Szerintem nem képesek elengedni és beletörődni hogy a párom már házas, megnősült. Az édesapja vállalkozásában dolgozik, járnak ki külföldre. Az esküvő előtt csak hétvégente találkoztunk. Most úgy vagyunk, hogy kedden este elmegy, ott alszik a szüleinél mert másnap reggel indulnak külföldre, csütörtökön hazajönnek, de pénteken megint mennek ezért szintén ott alszik náluk… Csak én gondolom hogy ez nem normális vagy tényleg nem egészséges, hogy már házasok vagyunk és jóformán még mindig csak hétvégén vagyunk együtt? Nem az bánt hogy külföldre megy az apjával, hanem az, hogy nem jön hozzám haza, mégha csak éjszakára is, hanem ott marad a szüleivel! Kb. 21 km a távolság a szülőfaluja és a lakhelyünk között. Hiába mondtam már neki százszor hogy ez engem nagyon zavar, semmi.. Mit kéne tennem?
Köszönöm szépen a választ előre is!

Üdvözlöm!
Két és fél éve váltunk el a volt feleségemmel. Megromlott kapcsolatunk miatt. A házasságunk alatt született közös fiunk aki mostanra 12 éves. A válás előtti pár évben külföldi munkát kellett vállalnom. Keveset lehettem a fiammal. A gyerek nevelés a volt feleségemre hárult. A vàlás utáni második évben lett egy új kapcsolatom. Amit a fiam mostanra nagyon nehezen visel. Nem az a probléma hogy konfliktus van köztük, mert nem találkoznak. Egyáltalán nem. Mivel a párommal összeköltöztünk,a fiam arról az érzéséről beszélt nekem hogy a páromat jobban szeretem mint őt. Ezt azért gondolja,mert nem vagyok vele eleget a régi házunkban ahol most is él az édesanyjával. Ahol jelenleg lakok,nem szeretne át jönni. A párom miatt. Többször van hogy mikor teljesen egyedül vagyok sincs velem,mert nincs hozzá kedve.
A volt feleségem sajnos mondott neki a páromról több valótlan dolgot. Amit a fiam elhisz neki. Nem tudom meggyőzni az ellenkezőjéről. Azt mondja azért ,mert az édesanyja mondta neki és igaz. Sajnos vagy nem de óriási befolyással van rá az édesanyja.
A válás előtt rengeteget veszekedtünk. Sajnos a fiam ezt volt hogy hallotta is. Viszont ezek nem a részemről voltak hevesebbek. Elköltözés után próbáltam a kapcsolatot amennyire csak lehet csökkenteni az exemmel. A mai napig megmaradt az ócsároló,lekezelő,megalázó viselkedése velem szemben akár szóban,írott üzenetben,kisebb megszakításokkal időben. Ezekről próbálok nem tudomást venni mostanra. Viszont többször volt olyan kijelentése hogy a fiamat ellenem fogja fordítani. Eddig ezt figyelmen kívül hagytam. Gondolván ilyen dolgot nem tud megtenni mert a fiammal szeretjük egymást és jó a kapcsolatunk.
Úgy néz ki hogy valamilyen szinten sikerülhetett mégis neki.
Vannak dolgok amiket a fiam elmond neki. Mint például az hogy azt hondolja,nem szeretem őt már annyira. És a párom jobban szeretem. Viszont ezeket nekem nem mondja el nekem az exem csak hónapok múlva.
Szeretném kérni a véleményét.
Köszönöm a válaszát!

Tisztelt Pszichológus!
Szeretnék tanácsot kérni,hogy párom nővére kirohanásokat tesz a családdal szemben.Ezt arra értem hogy hibáztat mindenkit kiabál ordítozik és mindennek elhordja az embert.Majd hirtelen úgy tesz mind ha mi se történt volna.De mostani kirohanása megilyesztett mivel két gyermek édesanyja vagyok és azt mondta hogy a családomat bántja és megöli.Ma már össze szolalkoztunk mert védtem a családom és az ellenem mondot dolgokat,nekem is akart jönni úgy fogták le közben elhordott midennek.Sajnos az édesanyjáékat is féltem.Amit még úgy érzem hogy le kell írják hogy egy ajtó válassza el a két családot.Ön szerint mit tehetünk/tehetek.Köszönettel.

Jónapot. Régebben írtam ide,és gondoltam,hogy ezt meg kell,hogy osszam magával. A helyzet az,hogy hirtelen elkezdtem másként viselkedni,és szinte nem is emlékszem arra,miket mondok;cselekszek,mintha más is lenne rajtam kivül. Ami mégjobban zavar,hogy 1-2 perces emlékezetkihagyások jelentkeznek,és nem tudok koncentrálni. A sok tressz,és a szociális fóbia valamelyest megváltoztatott. Rajtam kivül van egy másik személy,akit Ted Bundy-nak hívnak,és azóta jelenik meg mindig,amióta utolèrt engem az a csomó traumák,és fájdalmak. Ez a Ted Bundy nevű ember folyton parancsolgat nekem,és ha ellenállok neki,akkor elvesztem a tudatomat,és csak azt veszem észre,hogy máshol vagyok,más ruhában. Én kezdek megijedni. Mivel ez a Ted Bundyt folyton látom,és azt akarja,hogy kerüljem a lányokat,különben ő cselekszik. Mit lehetne tenni ez ellen? Régebben kevesebb Tudatvesztésem volt,de mára már megsokszorozódott. Én nem akarok pszichiátriára kerülni. Kérem,segìtsen.

Tisztelt Doktor Nő/Úr!

Borzasztóan félek a Bohocoktól, rosszul vagyok , remegés jön rám és sírok! Már sajnos 12-13 éves korom óta kisér a dolog ! Nagyon nyomaszt , van hogy bohoccal álmodom . Cirkuszban sem merek elmenni pedig nagyon szeretem ! Esetleg mit tanácsol mit lehetne tenni hogy jobb legyen ez a helyzet?

Tisztelt dr.nő! A problémám 3 gyermekem a 4 éves Kislány,7 éves kislány,11éves fiú lelki stabilitása! Válófélben vagyunk de a férjem magánál akarja elhelyezteni a gyerekeket,nos őket én nevelem mióta megszülettek,ő nagyon keveset van velük,de megmondták,hogy velem akarnak maradni! Most közös felügyeletet ajánlott de még mindíg nála lennének elhelyezve! Mit javasolna,menjek beke vagy jobb a gyereknek ha a biztospont mellett marad? Én magamnál szertném tudni őket

Kissé bizonytalan mert igencsak harcolni akar és nem szeretném,hogy ennél is jobban sérüljenek lelkileg,tehát mindent egybevetve harcba szállok értük,de mégis féltem őket!

Kedves Lili!
Egy közel 20 éves lány vagyok.
Több dologban is szeretném a segítségét kérni. A párommal 3 éve élünk távkapcsolatban. Ő tavaly én pedig idén tettem le sikeresen az érettségit, ami azt jelentette, hogy a tovább tanuláson és a közös jövőn kezdtünk el gondolkodni. Rengeteg akadály áll előttünk most és előre láthatólag is. Párom egyetemre készül ami jövőhéten kezdődik neki, én pedig egy fotográfusi okj-t szerettem volna elvégezni, míg végül kiderült, hogy nem indul idén a létszám miatt. Most ott tartunk, hogy páromnak nagyon nehéz lesz az egyetemen az a két év, hajnali 5-kor kelés és késő este hazaérkezés. Mindössze 2-3 órája lenne otthon este ami tanulással, pihenéssel és alvással telne el. Az ő esetében nem megoldható a kollégiumi tartózkodás mert az rengeteg pénz lenne a családja számára. A legelső dolog ez lenne amiben a tanácsát kérném. Mit tegyen, hogy saját magára és kettőnkre is legyen ideje plusz, hogy sikeresen végigcsinálja ezt a 2 évet?
Az én sorsom pedig a munkakeresés amibe már bele is kezdtem, viszont fogalmam sincs, hogy hol tudnék elhelyezkedni egyetlen érettségi bizonyítvánnyal, mert mindenhová szükséges a szakma. A fő dolgok amik érdekelnek az a fotózás, videó szerkesztés, lakberendezés/ tervezés, amit egy számítógépes játékkal gyakorlok, fejlesztek. A munkához hozzátartozik, hogy szeretnék majd spórolni a közös jövő miatt, hogy legyen miből elindulni, viszont fogalmam sincs hogyan kezdhetnék neki ennek és, hogy mennyi időt kellene belefektetni.
Mind a ketten olyan családból származunk, hogy nem vet fel minket a pénz, vannak nehézségeink ilyen téren is. Ezért is van, hogy csak 3-4 havonta látogatjuk egymást.
A másik ok az a túlzott szülői féltés édesanyám részéről, és ez a dolog is hozzátartozik a félelmemhez, hogy nem tudok majd innen elköltözni. A családomban nem lenne aki mellém álljon, a megértetésben, hogy felnőttem. Előre is köszönöm a segítséget!

Most kezdtem a 9. Evfolyamot es at szetetnek menni esti iskolaba ha lehetseges de anyukamat nem erdeklem es azt mondta csinaljak amit akarok de nemtudom hogy most mit csinaljak mert az a suli ahol most vagyok nem tetszik nagyon

Üdvözlöm.

Barátnőmmel lassan 5 hónapja vagyok együtt , és amióta megkezdődött az Iskola furán viselkedik!

Mindig azzal jön , hogy szakítani akar velem , és ezt csak Azért mondja , mert felidegesítették az iskolában.

Ma is eljátszotta velem ugyanezt!
Ilyenkor nagyon bunkó szokott velem lenni.
Mondtam neki , hogy ez így nem fog működni ha rajtam vezeti le a feszültségét.

Mi tévő legyek?

Tisztelt Doktornő!
Fél éve kint dolgoztam külföldön a párommal.
3 hónapot dolgoztunk kint és ez idő alatt nagyon sok mindenen mentunk keresztül. Egy étterembe dolgoztunk ahol voltak magyarok is. Unszimpatikusak voltunk és volt h a páromra rá is támadtak fizikailag, engem pedig a munkahelyi stessz gyötört.. mindig mielott be mentem dolgozni gyomorgörcsöm volt.. vajon ma mi lesz,mit szólnak be,vagy pont ezaz h mit nem mondanak mivel egy étterem ezért szerintem alap vetően kommunikálni kell a kollégákkal. Tehát én nem nagyon tudtam fel dolgozni a stresszt, a gondokat. És most 1hónapja nem dolgozom, az itthoni teendőimet végzem mosás,főzés,takaritás. A párom dolgozik hétköznap. És a fő problémám az üldözési mánia,pánik betegség.. félek ki menni az utcára, sok minden lejátszódik a fejembe.. komolyabb ellenségem nincs nem keveredtem senkivel vitába,ha nem bírnak nem bírnak kész nincs min veszekedni de még is.. mit csinalok rosszul? Miért van ez?
Válaszát köszönöm.

Tisztelt doktornő a tanácsára lenne szükségem a párkapcsolatommal kapcsolatban. 11 hónapja vagyunk együtt a párommal. 2 hónapi ismerkedés után én ide költöztem hozzájuk. Most jelenleg a szüleivel és az öccsével élünk. Mi a felső szinten vagyunk a szülei meg az alsó szinten. Viszont vannak problémák vagyis nekem vannak gondjaim. Minden vágyam az lenne hogy végre külön költözzünk a párommal. Egyszóval nem akarok már a szüleivel élni. Ezt ő is nagyon jól tudja és mindig azt mondja vagyis azzal hiteget hogy keressek egy jól fizető munkahelyet és akkor már tudunk gyűjteni pénzt ketten arra hogy külön tudjunk menni. Jelenleg csak közmunkás vagyok ami ugye keveset fizet. A párom ennél jóval többet kap. Albérletbe meg nem akar menni azt mondta. Nem akar másnak fizetni. Mert az a ház soha nem lesz az övé. Helyette inkább vesz fel személyi kölcsönt és abból vesz majd házat. De viszont egyedül nem tud belevágni azt mondta. Ezért szeretné ha ketten gyűjtenénk majd pénzt és úgy tervezgetnénk. Ez eddig rendben is lenne meg szép és jó amit elmondott de viszont van egy nagy probléma hogy én ezt nem hiszem el neki. Szerintem ő csak áltat engem hiteget mert soha nem fogja itthagyni a szüleit ebben biztos vagyok. Nemrég az édesapjával is beszéltünk erről a témáról. Én megmondtam neki is hogy mit szeretnék. És hát mondanom se kell hogy nem tetszett neki a dolog. Azt mondta hogy az ő fia minek költözne el innen amikor itt van a háza. Direkt azért lett kialakítva a felső szint ahol most ugye mi vagyunk hogy majd az egyik gyerek itt marad netán akkor neki legyen. A párom öccse is itt lakik még de ő viszont megy el nemsokára albérletbe a barátnőjével. Szóval nekem az a legnagyobb félelmem hogy a páromat befolyásolják a szülei és ezért nem akarja őket itthagyni. Meg szerintem nem is akarják elengedni. Mindent megfognak tenni hogy maguk mellett tartsák őt. Én viszont így nem akarok élni évekig. Nem akarok anyóssal meg apóssal lakni az úgy nem élet. A párom az a baj nem ért meg engem neki szerintem így kényelmes anyuci meg apuci mellett. Az a baj hogy sok dolog van amiben még nem felnőtt gyerekesen fogja fel. Pedig már ő is 28 éves érett férfi. Szeretném elérni hogy eljöjjön velem de attól félek hogy a szülei iránt érzett szeretete nem fogja engedni. Mit tanácsol nekem mit csináljak? Legyek türelmes nézzek egy jól fizető állást és várjak hátha külön megyünk majd? Vagy pedig hagyjam itt őt? Egy biztos a szülei őt szeretik a legjobban vagyis ő a kedvenc gyerekük ezt az édesapja is megmondta nekem.

Sziasztok!
Én egy kollégám miatt irok segiteni szeretnék rajta de nem tudom mi a probléma gyökere.
Leirom a viselkedését:
zárkózott, kerüli a szemontaktust, ha eszik lefele néz hogy ne lássa senki ha esetleg valaki ránéz h mit csinál de ha valami mást csinál és valaki épp odanéz megáll, hirtelen hangulatingadozás, tulzott önkielégités, rengeteg csokit eszik és azt is ugy mint egy kisgyerek, spontán nem szol senkihez csak néz lefelé csak akkor szolal meg ha kérdezik