Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Kedves Doktornő!
30 éves nő vagyok. 8 éve párkapcsolatban, 5 éve közös háztartásban élünk együtt férfi párommal.
1-2 évvel ezelőtt a számítógépünkön aggasztó fotókat és videókat (a közös képeinkkel egy mappában még csak nem is rejtve) találtam, amelyeknek egy része (véleményem szerint) nem tartoznak bele a heteroszexuális beállítottságú férfiak érdeklődési körébe. Gondoltam, mindez fantázia (bár ő erről nekem soha nem beszélt), és addig jó, míg úgy is marad. Mostanáig kiegyensúlyozottnak éreztem mind magamat, mind őt, mind pedig a kapcsolatunkat.
Telefonján sokszor, sokáig időzött, és nekem rossz érzésem volt ezzel kapcsolatban. Nem vagyok az a beleavatkozós, kutakodó típusú ember, de most valamiért a megérzésemre hallgattam. Olyan dolgokat láttam, amit nem tudok feldolgozni. A párom olyan oldalakat látogat, ahol nem heteroszexuális lányok (talán átműtött férfiak…) hirdetik magukat. Sőt, más, vele egykorú férfiakkal is váltott néhány e-mailt. A levelekből nem derült ki, hogy találkoztak-e. Ez akkora sokként ért engem, hogy nem tudom, mit tegyek.
Szeretném őszintén megbeszélni vele, de ha kiderül, mit tettem (ami több, mint szégyen), jogosan kér számon és nem bízna meg bennem. De ha nem találok erre rá, akkor ki sem derül, és kitudja, meddig élnénk így, “hazugságban”. Szeretem őt és szeretném, hogy őszintén beszélgessünk róla. Ha boldogtalan, inkább váljunk külön, hogy mindkettőnknek meglegyen a lehetősége boldognak lenni.
Mindezek mellett szeret engem (így érzem). Házasodni nem szeretne (én igen, tradíciós okokból – bár ez is számomra egy “intő” jel, hogy felvállalja a kapcsolatot, engem), de a gyermekvállalásról komolyan beszélgettünk.
Az a célom, hogy olyan megoldást találjak/találjunk, ami mindkettőnknek a legoptimálisabb. Sajnos jelen helyzetben nem tudok összeszedetten gondolkodni, össze vagyok zavarodva teljesen.
Válaszát, iránymutatását ezúton, előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
Legyen őszinte a párjával, s mondja el neki, hogy észrevette az ő érdeklődését. Mivel közös jövőt terveznek (hiszen a gyerektéma is szóba került), ezt a helyzetet is tisztázni kellene Önöknek.
Ha jól értem egyrészt fél Ön, hogy ő nem hűséges Önhöz, másrészt aggasztja az ő szexuális érdeklődése (átoperált férfiak alatt “shemale”-re gondolhat), amiből számomra nem derül ki, hogy vajon mi fogja meg őt ebben a történetben (ő szeretne ilyen férfival találkozni vagy ő szeretne ilyen lenni).
Érdemes lenne a közös beszélgetés után olyan szakembert keresni, aki szexuálpszichológus és párterapeuta végzettségű egyben, s valamilyen közös megoldást találni a felvetődött kérdésekre.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Doktornő!
Köszönöm a lehetőséget, az alábbi témában szeretnék információt, tanácsot kérni:
Nővérem elvált, 4 gyermek édesanyja. 42 éves. Véleményem szerint sajnos konfliktuskerülő, halogató és a problémáit nehezen kezelő személyisége van. Az utóbbi időben azt látom, hogy a kelleténél többször jár el koncertekre, esetlegesen fesztiválokra. Természetesen egy anyának is jár a kikapcsolódás, de a havi 3-4 ilyen jellegű estét soknak tartom. A nyári szezonban volt, hogy nem rendszeresen, de ha úgy alakult, akkor heti 2 koncerten is részt vett.
Kérdésem az lenne, hogy lehetséges-e, hogy nála a “koncertezés” okoz függőséget, ott felejt, ott érzi magát “jól”?
Előbb-utóbb ez a gyerekeknél is lecsapódik, aggódom miattuk. Van felügyelet, amikor ő nincs otthon, de nem tartom jó példának ezt a viselkedést.
Doktornő szerint hogyan tudnék, hogyan tudnánk neki segíteni? Szükséges már most szakember bevonása?
Köszönettel várom megtisztelő válaszát!
Tisztelettel:
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
Valószínűsítem, hogy a nővére az összegyűlt feszültségeit ezeken a koncerteken vezetheti le. Arról lehetne vele beszélnie, hogy más formában ezt hogyan tudná megtenni, pl. akár szakemberrel ha beszélgetne vagy eljárna hetente több alkalommal sportolni, jógázni. Meg lehetne kérdezni, hogy miben szeretne ő segítséget kérni Önöktől még (itt a 4 gyerekkel kapcsolatos teendőkre gondolok).
Fontos lenne, ha valamilyen egyéb feszültség levezető módot találna ő.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Dr. Nő!
Köszönöm a gyors válaszát. Én vagyok az a lány aki együtt “élt” ismerkedés után a férfival és most fura a viszonyunk. Korábbi kapcsolatairól mesélt nekem igen. Volt felesége aki megcsalta és elhagyta. Kávézáskor általános dolgokról nagyon jól elbeszélgetünk hogy kivel mi történt. igen kötődőm hozzá mert szeretek vele lenni és hiányzik és tudni akarom mindig h mi van vele. tudom az lenne a legjobb megoldás hogy hagyjam hogy ő keressen de nem bírom megállni hogy ne keressem. Ön szerint van még esély hogy mi valaha együtt leszünk?
Kedves Kérdező!
Úgy gondolom, hogy ettől a férfitől meg kellene kérdeznie -akár egy kávézás alkalmával-, hogy ő mit szeretne Öntől a jövőben, milyen típusú kapcsolatot. A válasza alapján lehetne eldönteni, hogy érdemes-e rá várnia, vagy nála próbálkoznia. Vajon barátként gondol Önre, akivel egy kávé mellett jót lehet beszélgetni az általános dolgokról vagy miért megy bele ezekbe a találkozásokba.
Üdvözlettel:
Szabó LiliA kisunokám /fiú, 8 éves/ csont és bör, erötlen. Minden étkezésnél eljátssza a következöt: elkezd enni, két három falat után abbahagyja és az ételgombócot a szájában tartja, nem nyeli le. Ekkor kell rászólni. Mivel ez sem használ és pl. idöben be kell fejezni az étkezést, ezért a sürgetés fokozódik. Tegnap éreztem, hogy elsápadok, majd remegni kezdek ettöl a kimondhatatlan sressztöl. Ö pedig le nem vette a szemét az arcomról, tanulmányozta, milyen hatást vált ki pusztán szórakozásból. Èreztem, hogy most ö gyözött és sajnos emiatt minden szeretetem elmúlott: gyülölni kezdtem ezt a kis szadistát akinek szemmellátható gyönyörüség volt ez a hatalomérzés. Mi az Ön tanácsa? Üdvözlettel: Livia
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
Érdemes lenne a szülőkkel is beszélnie erről, hogy ők is megtapasztalták-e ezt a viselkedést a fiúnál. Amennyiben igen, javasolt lenne a helyi nevelési tanácsadóba bejelentkezni s elvinni a fiút szakemberhez, hogy kiderítsék a probléma okát, s kezelést nyújtsanak.
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot kívánok
Segítséget szeretnék kérni
szédülök ,fáj az állkapocs csontom, zsibbad mind két karom,be vannak savasodva az izmaim, memóriám nagyon rossz
tavaly Novemberben műtöttek agykamra tágulat miatt shunt-öt kaptam
szeretnék dolgozni de már két munkahelyet is ott kellett hagynom ,mert miután felvesznek a munka helyre nem tudok este aludni 3 napig bírom alvás nélkül azután kikészülök és le kell számolnom .A legutóbbi helyemen azt javasolták hogy nekem kell megtalálnom azt a munkát amit szeretek .
Kedves Kérdező!
Köszönjük a levelét!
Sajnos a kérdésére nem tudok válaszolni, mert szakorvosi szaktudást igényel a kérdése. Javaslom, hogy beszéljen kezelőorvosával vagy neurológussal a problémáját illetően.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Doktor Nő
Másfél éve élek szeretői viszonyban egy 55 éves nős ferfival. A kapcsolatunk mély barati alapokra épült es letisztazott az is hogy többet nem tud nekem nyújtani a jelenleginél. Bármikor hajlandó felaldozni a szexet amikor én azt ugy akarom es a baratsagunkra orok eletukent tekintünk. Van egy velem egyidős fia aki külföldön él es evente 2x latogat haza. Mindig kisfiukent emlegeti es csak tinédzserkori kepeket lattam rola igy sose gondoltam ra ugy mint ferfira. Egeszen addig amig amig eljott a haza jovetele ideje es szoba kerult hogy szivesen bemutatja nekem hisz nagyon büszke a fiara illetve ő is találkozott már az en szüleimmel ( természetesen baratkent volt bemutatva) ekkor mikor elérkezett a talalka napja olyan izgatott voltam mint egy randi előtt. Pedig ekkor még csak nem is láttam mostani képet rola csak az apja elmeselesebol volt egy kep rolam hogy milyen lehet de nem a kulsejere vonatkozoan. A talalka nem jott össze. A fiu egyébként nem is tud a letezesemrol sem. Kertem a szeretom hogy legalább egy kepet kuldjon rola. Amikor megláttam megdobbant a szivem. Ugy ahogy csak pár évente 1x szokott. Azota nem tudom kiverni a fejemből es alig várom hogy ujra jojjon es talalkozzak vele. Az apja is szivesen mesél róla es egyre gyakrabban teszi. Biztos rájött hogy megtetszett a fia de erről igy nem beszéltünk. Nemrég álmodtam a fiaval es buntudatot ereztem es elmeséltem a szeretomnek. Lazan kezelte hisz ez csak egy alom. De megkerdeztem hogy utalna e ha valóság lenne. Először azt mondta “valószínűleg hahaha” en meg hogy sosem tudnám őt utalni. Ezután mondta hogy valoj ő sem. Aztán megbeszéltük hogy a baratsagunk az első. Az talán még fontos lehet hogy a fia külsőre nagyon hasonlít az apjára. Nagyon kinos ez a helyzet nekem. Szinte már betegesnek erzem. De nem tudok mit kezdeni vele legszívesebben most azonnal felvenném a kapcsolatot a fiaval es elkezdenek vele ismerkedni. Nem hogy nem tudom kiverni a fejemből egyre inkább bele ferkozik. Annyira “egyedülálló” ez a szituáció hogy sehol nem találtam még csak hasonló esetet sem. Szeretném érteni hogy mi történik velem es mit lehet tenni egy ilyen helyzetben.
Nagyon szépen köszönöm a választ
Üdvözlettel
Reka
Kedves Kérdező!
Köszönjük a levelét!
A szeretője fia iránti vonzalma valószínűleg abból is eredetezhető, hogy nagy a hasonlóság közöttük, s ő, ha jól értem “szabad préda”, azaz független férfi. Ön mennyire vágyik egy teljes párkapcsolatra, azaz egy olyan társra, akinek csak Ön a lelki és szexuális társa? Gondolkodjon el ezen, hogy miről szólhat még Önben ez a vonzódás. Van más férfi is, aki meg tudja az Ön fantáziáját mozgatni még? Milyen Önnek egy ideális társ? Az ismerkedési vágyát hol tudja még Ön kivitelezni?
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Doktornő!
A párommal ugy indult 6honapja a kapcsolatunk,hogy csak testiseg lessz semmi tobb. Természetesen nem ment erzelmek nélkül. Én 3honap után belé szerettem, elmondtam neki, de ő nem érezte ugyanezt annyit mondott,hogy fontos vagyok neki. Ezalatt az idő alatt egyikünk sem ismerkedhetett mondvan ha vele vagyok akkor én más pasival szóba ne álljak. Ezelőtt 1 hónapja szoba állt egy lánnyal és közöltem vele,hogy vége és erre bevallotta h belém szeretett es probáljuk meg mint kapcsolat. Gondoltam én hogy jajj de jo végre ő is szeret. Igen ám de amikor szóba került h tegyük ki a facebookra h ketten egyutt vagyunk nem volt ra hajlando. Szimplan annyit ertem el hogy kitette h kapcsolatban. Azota sokat veszekedtunk legfokeppen emiatt h nem ertem miert nem tesszuk ki? Igaz a legutolso kapcsolata 5 eve volt…es mondhatni gyerek szefelem volt. Amikor eszembe jutott hogy mutassuk be egymast rajta csak azt lattam,hogy nem tetszik ez neki. En bemutattam viszont o engem nem. Szemelyesen talalkozunk nem mondja ki hogy szeretlek mondvan hogy o ugy gondolja azt nem mondani kell hanem ereztetni. Zavar hogy a szulei nem tudjak hogy vagyok.
Zavar hogy nem rakja ki hogy velem van parkapcsolatban, arrol nem is veszelve hogy az utcan setalva meg a kezem sem fogja meg. Mikir rakerdeztem miert nem? Azt valaszolta hogy o nem ilyen. Rakerdeztem hogy talan szegyelsz? Erre azt kaptam valaszul hogyha szegyelne nem adna csokot amikor jon es amikor megy masok elott. Vajon en latom rosszul es tenyleg nincs problema?
Mi a velemenye doktornő komolyan vesz ez a fiu? Mit kellene tennem?
Válaszát köszönöm!!
Kedves Kérdező!
Köszönjük a levelét!
Megértem aggodalmát a párja viselkedése miatt, a leírt viselkedése alapján számomra olyan, mintha nem teljes mértékben vállalná fel Önt. A 6 hónap alatt mennyire sikerült őt megismernie, volt-e már a lakásán, munkahelyén, találkozott-e már a barátaival vagy más rokonaival? Milyen gyakran töltik együtt a hétvégéket?
Úgy gondolom, hogy érdemes lenne Önnek nagyobb távolságot tartani vele, amíg az ő viselkedése nem változik, hagyja, hogy ő kezdeményezze a találkozásokat, a programokat . Szervezzen Ön a saját barátaival programokat, hogy más ingerek is érjék, s ne csak ez a férfi járjon a fejében. Amennyiben rosszul esik Önnek az ő mostani viselkedése, tűzzön ki magának egy határidőt, amíg tud várni, hogy ő változzon.
Sok sikert kívánva:
Szabó LiliÜdvözlöm.
Valójában csak egy kérdéssel fordulnék Önhöz, amire remélem választ kapok.
Egy ideje ismerkedem egy férfival és mesélt róla, hogy megállapítottak nála egy bizonyos did személyiségzavart. Annyi kérdésem lenne, hogy ez így mennyire lenne hatással a kapcsolatunkra amennyiben összejövünk és mennyire nehezítené meg?
Kedves Kérdező!
Az úgynevezett disszociatív indentitás zavar hatással van a beteg teljes személyiségére és kapcsolataira is, ezért igen fontos ennek szakszerű kezelése. Hogy Ön mennyire tud ezzel együtt élni, csakis az Ön döntése lehet, melynek mérlegeléséhez nyilván fontos az is, hogy milyennek ismeri meg ezt a férfit. A diagnózis csak egy címke, ami nem sokat mond el egy emberről, vagy akár arról, hogy milyen érzés vele együtt lenni.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Szabó Lili!
Köszönöm szépen válaszát!
Szeretném kérni, hogy az oldalon megjelenített levél aljáról töröljék a Tisztelettel: Nikoletta részt, hiszen a fenti leírásban az szerepelt, hogy név nélkül kerülnek ki az oldalra a kérdések.
Amennyiben ez nem lehetséges, kérem, töröljék a teljes kérdést és választ.
Köszönöm szépen!
Üdvözlettel:
Kedves Kérdező!
Leveleiből a nevét töröltük és a kérdező ablak feletti részben is pontosítottuk a szöveget, miszerint kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levelét ne írja alá. Köszönjük!
Üdvözlettel:
Habis MelindaÜdvözlöm!
Megoldást szeretnék találni a kapcsolatom rendezésére.A párom 44 éves,és a libidója a béka feneke alatt van. Öt éve vagyunk együtt,mindketten elváltunk és vannak gyermekeink az előző házasságból. Sok probléma volt a lányom és ő közötte,én a fiával jóban vagyok,de elég nehéz eset. Kb 6 hónapja kezdődött a sex iránti vágy csökkenése, nem csak együttléteknél,hanem amúgy is száraz volt,a menstruációja késik,majd előbb meg jön,lelkileg kicsit elfáradt.(lehet változó kor miatt?)Én csak nyomultam és nem figyeltem rá.Most külön költöztünk,át ment a fiához,de ha nem keresem,akkor ő üzen rám.(sajnos a fia nem alkalmas még az egyedüli életre)Megbeszéltük,hogy addig nem nyomulok amíg ő nem akarja,és több kettesben eltöltött programot csinálunk.Most elkezdtünk táncórára járni,mert ő nagyon szeretett volna már régen is .Ez az ő ötlete volt. Vissza jöhet neki az érzés? Lehet hormonális probléma is? Röviden ez most a helyzet.
Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
Úgy gondolom, hogy első körben nőgyógyászhoz (ezen a szakmán belül is a menopauza szakértő lenne a legjobb választás) kellene elmennie a párjának, hogy a libidócsökkenés, száraz vagina, és a rendszertelen menstruáció tünete vajon összefügg-e. Itt tudnának választ adni, hogy hormonális oka van-e emögött, s vajon a változó kor eleje mutatkozik meg nála. Jó dolog, hogy a probléma mellett elkezdtek közös programokat is szervezni, hiszen ezzel erősítik a kapcsolatukat. Próbáljanak meg családi programokat is szervezni, hogy az Ön lánya is jobban el tudja fogadni őt.
Sok sikert kívánva:
Szabó LiliTisztelt Doktornő!
Köszönöm a válaszát!
Elég jol megismertem ez alatt az idő alatt. Egyszer talalkiztam a legjobb baratjával akinek else mondta hogy mi már járunk. Elvileg azért mert nem beszéltek ilyenről. Minden héten csak hétvégén tudunk talalkozni neha hetkoznap 1 napot delutan. Nem ismerem a csaladjat viszont sokat mesélt roluk. Mindent tudok a páromrol. A legutobbi hétvégén ugy volt h erkezik hozzam delutan 6-ra amikor megkerdezte hogy baj e ha kesobb jon 3 oraval mert menne a baratjaval foci keccsre. Nyilvan rosszul esett hiszen ennyi idot vagyunk egyutt. A het tobbi napja ott van a gaveroknak es mar azt vagta hozzam h kisajatitom…nem tudom mi tevo legyek? A bemutatasra azt mondta hogyis jutna eszebe amikor veszekszem mindenrt de nem latja h epp azert mert nem vallal fel. Nem erzem h felvallalna.
Válaszát köszönöm
Kedves Kérdező!
Az előző válaszomat tudom ismételni a mostani levele alapján is: Amennyiben rosszul esik Önnek az ő mostani viselkedése, tűzzön ki magának egy határidőt, amíg tud várni, hogy ő változzon. Utána el lehet gondolkodni, hogy miért is érdemes ebben a kapcsolatban maradnia.
Sok sikert kívánva:
Szabó LiliTisztelt Doktornők!
Képtelen vagyok felülkerekedni a tegnapi napon történt eseten,ezért fordulok segítségért Önökhöz. Párommal 3hónapja vagyunk együtt,mindketten egymás miatt számoltunk fel előző (hosszú) kapcsolatunkat. Párom tegnap reggel -mély alvási fázisban voltunk mindketten- az exe nevén szólítva ébresztett és ütögette a hátamat a hajnali telefoncsörgést észlelve. Természetesen én ezt sérelmeztem, ő azzal magyarázta, hogy az exével álmodott,nyugtalan volt,és ezért történhetett. Nagyon szeretjük egymást,tul.képpen érthető a magyarázat,de bennem sebet ejtett,ugyanis sok kérdésem fogalmazódott meg. Mivel -elvileg- a telefoncsörgést észlelte,már kizökkent az álmából,mégis az exe nevét mondta (v.őt képzelte oda?). Nagyon szépen kérem Önöket,hogy szakértő kívülállóként segítsenek nekem ezt a megrázó esetet feldolgozni,ill.magyarázatot adni erre.
Hálás köszönettel.
Sándor.
Kedves Sándor!
Köszönjük levelét!
Úgy gondolom, hogy elő szokott fordulni, hogy az ember nem tud kijönni gyorsan az alvási fázisából, mikor hirtelen egy külső inger ébreszti, s “félálomban” marad. Valószínűsítem, hogy ha egy készüléken keresztül nézték volna ebben az időpontban az agyhullámokat, akkor kevert, azaz alvási és ébrenléti hullámokat mutatott volna. Sok eset van, amikor ebben az állapotban az illető félrebeszél, vagy nincs teljesen tudatánál, s kiesik az a néhány másodperc.
A párja Ön mellett döntött, hiszen otthagyta a volt párját, s Önnel kezdett egy közös jövőt. Amennyiben más viselkedést ne tapasztal, hogy a párja az exe felé húzna, próbálja meg megnyugtatni magát.
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Ismeretlen Doktornő,
tizenhét év után kihűlt a kapcsolatunk a párommal. Egy hároméves csodás kissrácot nevelünk. A párom mindenáron városba akart költözni, én meg semmiképp, de öt év érvelés után feladtam: vettünk egy lakást (anyagilag nullázás, de legalább hitel nincs), beköltöztünk. Gyűlölöm, természetesen. Mármint a panelt. Ritkán veszekedtünk. Eddig. Most folyton bántom, ha van sapka… Szenved és szenvedek. Nem, nem vagyok hős: belebonyolódtam egy másik kapcsolatba. Fél éve tart. Túl vagyunk egy abortuszon. Ő most lesz épp “független”, hatéves gyerekkel. Nem akarok vele sem együtt élni, de nem bírok a párommal sem. Javasoltam neki – írásban, mert szóban folyton összeveszünk -, h párkapcsolati tanácsadásra menjünk el, válaszra sem méltatott. Kilátástalannak érzem ezt az egészet. Úgy tíz-tizenöt éve volt egy depressziós időszakom, most megint érzem, hogy egyre lejjebb süllyedek. Néha az öngyilkosság is foglalkoztat – miközben már-már pánikig futó halálfélelem-“rohamaim” is vannak. Ilyenek szintén voltak korábban, úgy tízévente egy-két hónapig, az utolsó kettőnél már orvosi segítséget kértem.
Fogalmam sincs, h ezt miért írtam le, és mit várok ettől. De miért is ne.
Ja, ami fontos: a szeretőmről nem beszéltem a páromnak, azzal visszafordíthatatlanul a szétválás felé indulnánk. Nem gyávaságból (na jó, nem akarom összetörni), egyszerűen az új kapcsolat nem ok, hanem következmény. (Ez nem valami ködös önfelmentés akar lenni, de már így is több lettem néhány mondatnál, elnézést érte.)
Megköszönöm, ha válaszolnak, bár kérdés nincs. Legfeljebb annyi: mit lehet / érdemes / kell ilyen helyzetben tenni?
Kedves Kérdező!
Szóban is érdemes lenne megpróbálnia megtenni párjának a javaslatot, hogy menjenek tanácsadásra. Önnek viszont egyénileg is javasolt lenne elmenni pszichiáterhez és pszichoterapeutához is a depressziós-szorongásos panaszai miatt.
üdvözlettel:
Tisztelt Doktornő!
Pedagógusként dolgozom és most váltottam iskolát önként, amit nagyon megbántam. A váltás oka az volt, hogy a jelenlegi intézmény közelebb van a lakóhelyemhez és hosszabb idejű szerződést ígértek. Ebben az iskolában már dolgoztam régebben és akkor jól éreztem magam. Mára viszont nagyon megváltozott. A gyerekek nagyon gyengék és eléggé káosz uralkodik a suliban. Gyakorlatilag lelkileg ezt nagyon nehezen viselem, szinte 2hete napi szinten sírok és hibáztatom magam amiért az előző munkahelyemen felmondtam. A kollégáimtól se azt kaptam amit vártam. Sajnos ez kihat a magánéletemre is. A férjem minden döntésemben mellettem áll, de nem tudom kikapcsolni az agyam, ha hazaérek. Már a felmondást is fontolóra vettem, de akkor mit is dolgoznék? Az egész pedagógiában elvesztettem a hitem. Mit javasol, hogy vészeljem túl ezt az időszakot? Válaszát előre is köszönöm! Üdvözlettel: Mariann
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
Mivel a jelenlegi munkahelyén rosszul érzi magát, s a felmondáson gondolkodik, azt javaslom, hogy első körben próbáljon meg a vezetőséggel beszélnie arról, hogy milyen problémákkal szembesül itt, mi az, amit nagyon nehezen tud kezelni, s milyen javaslatai lennének Önnek, hogy jobban tudja kezelni a problémákat. A vezetőséggel közösen gondolkodva lehetne egy jobb munkahelyi légkört teremteni, s a problémákra közös megoldást találni.
Amennyiben nem hoz megoldást ez a lehetőség, azt javaslom, hogy folyamatosan figyelje az új álláslehetőségeket, s érdeklődhet az előző munkahelyén is, hogy vissza lehetne-e menni (megkeresheti az ottani igazgatót is). Több iskolát is kipróbálhat, próbaidőt mindenhol le lehet tölteni, s ezalatt eldönti, hogy marad-e. Az iskolák nem egyforma színvonalúak a gyerekösszetételt s a tanári közösséget nézve.
Sok sikert kívánva:
Szabó LiliTisztelt Doktornő!
A párom minden bizonnyal igen erős munkamaniában szenved.
Nem csak a viselkedésen látszik, hanem már át egészségét is veszélyezteti a probléma.
4 éves kislányunkkal kezdjük őt elveszíteni, egyszerűen már nem tudok mit kitalálni, hogy ezt megoldjam. Jelen pillanatban külön is mentünk, pont emiatt, de szeretném visszakapni egészségesen.
A tünetei:
– itthon is mindig ingerült
-itthon a munkahelyi dolgait intézi és ha nem hívják, ő hívja kényszeresen őket.
-a telefonján játszik.
-agresszív, ha a szabadnapról kérdezem.
-kiabál
-dühkitörés, ingadozó hangulat
-rendszeres napi alkoholfogyasztás.
-rendkívüli munkabírás: napi 14 óra, de van mikor 16 óra és éjjel is ott van, mert dolgoznak a munkások (etteremben dolgozik), ilyenkor akár 22 óràt is dolgozik, 2 óra alvással.
Egyéb tünetei:
-magas indokolatlanul magas pulzusszàm 140
-tikkelés(kényszeres fülvakarás hátul)
-éjszakai rángatózások
-emésztési zavar
-hányás/hasmenés
-étvágytalanság
-nem alvás/ vagy “felületes” alvás.
-gyomorfàjdalom és sav hányása
Ezek a tünetek most jelentkeztek. Mármint, ami már fizikailag is kihat az egészségére.
Amikor megkerdezem, hogy miért teszi ezt, a válasza egyértelmű: kell a pénz.
Egy komolyabb beszélgetés során kiderült, hogy ő csak ezzel tudja kimutatni, hogy mennyire szeret minket, hogy dolgozik. De ez nem így van.
Nagyon meg vagyok ijedve, mert a beszélgetés során agresszív volt, aztán hirtelen érzékeny.
A fejét folyamatosan mozgatja, jobbra-balra néz és nem bír ülni.
A napokban bevallotta, hogy úgy érzi nem sokáig bírja, mert rosszul van. És annyit mondott, hogy tudja, hogy beteg, valamin nincsen rendbe és tudja, hogy rossz vége lesz.
Nagyon el vagyok keseredve.
Amit tettem:
-8 éve minden nap megvárom, míg hazaér és én is gyerek mellett is napi 5-6 órát alszok.
-megittam vele egy pohár italt, és engedtem, hogy beszéljen a munkahelyéről (csak ez a téma, másról nem tud beszélni.)
– óvatosan mondtam a gyanúmat, hogy beteg.
-próbáltam programot csinalni, de mindig a munka győzött.
– türelmes vagyok, mégha ordít, akkor is.
Tudom, hogy ő nem ilyen, ő beteg.
Kérem, valaszoljanak nekem! Mit csináljak? Hogyan tehetem egészségessé?
Milyen lépések vannak, amiket be kell tartanom és egészséges lehet újra?
A munkahelyen sem szeretik már, mert itt is agresszív és fontoskodó.
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy a párjának valóban súlyos lelki gondjai vannak, de Ön nem tudja Őt meggyógyítani akármennyire is szeretné. A legtöbb, amit tehet érte, hogy együtt elmennek párterápiára, ahol elmondja, hogy Ön nem így szeretne élni, hanem több közös programra vágyik a kislányukkal és vele. Sorai alapján elképzelhetőnek tartom azonban, hogy az egyéni terápia lenne a leghatékonyabb megoldás a számára, hiszen képtelen kimutatni az érzéseit, indulatmentesen kommunikálni a konfliktushelyzetben, ami a kapcsolatait romboltja, ráadásul munkaalkoholizmussal is küzd, ami a függőségnek egy ma igen gyakori formája. Ha erre nem rávehető, marad a közös segítségékérés. Házi megoldás azonban nincs.
Üdvözlettel:
Habis Melinda
