Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Tisztelt Doktornő !
5 éve elváltam az akkori feleségemtől, mondhatjuk mindkét fél részéről zökkenőmentesen. Egy gyermekünk van aki most 15 éves. Idejét 50-50%ban tölti hol itt hol, közös döntés alapján rugalmasan, egyetértésben. 4 éve megismerkedtem a mostani párommal. Ő gyermektelen volt. (most 39 éves, én 42.) Én a legelején megmondtam neki, hogy nem akarok több gyermeket vállalni. Valójában természetes úton nem is lehet neki vagy csak szerencsével. A mesterséget utat nem vállaltam s nem is vállalom továbbra sem de a természetes utat “nyitva” hagytuk. Ő az elején elfogadta a gyermekemet közös programok stb…. Kb egy éve újra előhozta a gyermekvállalás kérdését én ismételten elzárkóztam tőle.
Azóta 180 fokos fordulattal mondhatni válaszcsapásként teljes mértékben elutasítja a gyerekem. Ha velem van a fiam ő nem is jön hozzánk, marad a saját lakásában. Teljes elzárkózás. Viszont minden téren és tekintetben jól működünk, 4 év elteltével is rajongásig szeretjük egymást…… ezt az egy dolgot leszámítva. Nekem fontos a fiam a vele való kapcsolatom. Semmiért nem adnám……és ott van a szerelmem…… Mindezt rendezett anyagi és egzisztenciális hátérrel kell elképzelni. Első ráolvasásra egyszerűnek tűnne a döntés de benne élve nagyon nehéz. Ez a kettősség apránként felőröl lelkileg. Összerombol. Mi lenne az igazán helyes ? Mi az ön véleménye ? Egyszerűen gyáva vagyok ?
Köszönettel….
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
Ebben a helyzetben, ahol a párja neheztel Önre a közös gyermekvállalás “megnehezítése” miatt, a legjobb megoldás a párkonzultáció vagy párterápia lenne. A feszültség okait, az igényeket, a vágyakat, az ellenérzéseket ebben a helyzetben lehetne közösen, szakember segítségével megbeszélni, s egy közös döntésre jutni (itt bármilyen közös döntésre gondolok). Azt sajnos nem tudom megmondani, hogy mi lenne a legjobb megoldás, hiszen nem ismerem a felsorolt tényezőket mindkét fél részéről. Egy párkonzultációs helyzetben lenne lehetőség elmondani, hogy mi is a valódi oka, hogy a szerelmével nem akar családot alapítani.
Az itteni munkacsoportból is vannak olyan kollégák, akik dolgoznak ezzel a módszerrel online formában, vagy a családsegítő intézetben is lehet érdeklődni, hogy vállalnak-e párkonzultációt.
Javaslom, hogy beszéljen a párjával erről a lehetőségről.
Sok sikert kívánva:
Szabó LiliTisztelt Dr.Nő!
A mi esetünk már több mint 10 éve tart.A keresztanyám miatt.Leírnám a történetet hogy átlátható legyen a probléma!Ő nagyon régen elvált és akkoriban a fia az édesapját választotta amit nehezen viselt.A nagyszüleimhez költözött ahol rendszeresen találkozott a fiával .aztán ez megváltozott,ahogy középiskolás lett a fia mert kollégiumba került Szegedre.Az igazi okát nem tudom miért változott meg a kapcsolatuk csak amiket láttam saját.fülemmel hallottam arról tudok beszámolni.Már zaklatás szerűen kereste őket állandóan hívogatta öt is keresztapámat( volt férje) is amit ő egy magnetofon segítségével bizonyítani is tudott.Ez ment évekig.Hozzá teszem nagy szüleimre mindig számíthatott ingyen és bérmentve lakott ott 10 évig se nem dolgozott se nem segített nekik.A húgommal mi minden második hétvégén a nagyszülőknél tartózkodtunk amit ő abszolút nem.tolerált folytonos háborúzás volt a jellemző.azóta keresztapám és nagypapám elhunyt.Ő elkerült a nagyszülőktől saját házba a fia megnösült lett egy unokája.A fia abszolút nem.hajlandó vele kommunikálni a család.többi tagja se a mamán kívül mivel a lánya.Bíróságtól elkezdve már mindenhol megfordultunk miatta tettlegesség is történt,a városba rákiabál a családtagokra lehord mindenkit mindennek.próbálták rávenni vegyen igénybe orvosi segítséget de nem fogadja el.A mostani eset késztetett arra hogy valamiféle megoldást találjunk.Kiderült hogy lehet bőrrákja van de semmit nem tudunk erről még biztosat de már eladó a háza és.feltett szándéka hogy a mamához költözik ami persze lehetetlen mert nem engedjük meg és a mama sem akarja mert tönkre tette teljesen már.Olyanokat beszél neki hogy úgyse sokáig él már úgyis az övé lesz a ház a többi testvérnek nem jár semmi.és sorolhatnám még az évek alatti sérelmeket.Mit tudnánk tenni hogy végre kezelést vagy bármi más segítséget kapjon mert ha valaki nem a saját szemével hallja látja hogy mit müvel el se hiszi.normálisan beszélni vele nem lehet abszolút ,dűlőre jutni meg pláne.csak ami az ő fejében van azt hajtja amik ráadásul nem valós dolgok.Mit javasol?Mi lehet a megoldás?elnézést a hosszúra sikerült szövegért de ez régóta folyó dolog és.nem.találunk rá megoldást.köszönöm válaszát!
Tisztelettel:Pinviczki Nikoletta
Kedves Nikoletta!
Köszönjük a levelét!
Úgy gondolom, hogy mivel szép szóval nem lehetett rávenni őt arra, hogy kérjen segítséget pszichés állapota miatt, így esetleg olyan formában lehetne rávenni őt, hogy lépést tegyen efelé, hogy vagy valamilyen szankciót adnak neki (pl. csak akkor tartják vele a kapcsolatot, ha kezelteti magát), vagy a háziorvosával felveszik a kapcsolatot, s elmondják a tüneteket, ami miatt beszél vele személyesen a háziorvos s szükség esetén további intézkedéseket tesz (pl. pszichiátriai konzíliumot kér vagy beutalja pszichiáterhez). Azt javaslom még, hogy próbálják felvenni a kapcsolatot a keresztanyja fiával, hátha ő tud ráhatni, s segítséget találni ebben a helyzetben. Érdemes lenne ügyvéddel is beszélni, hogy milyen lépéseket lehet tenni a nagymamához való beköltözés ellen.
Sok sikert kívánva:
Szabó LiliTisztelt Doktornő!
A problémám az éjszakai étkezésről szól, sajnos évek óta küszködöm vele. A segítségét és tanácsát kérném, mit tehetnék, h megszünjön az éjszakai evés.
Köszönöm
Kedves Kérdező!
Sajnos erre sincs általános recept. Ahhoz hogy megértsük, minek mentén alakult ki az Ön életében az éjszakai falás, milyen tényezőkkel függ össze, egyéni terápiás alkalmakra van szükség. Ahogy korábban írtam Önnek, a gyógyítás alapfeltétele a terápiás kapcsolat, ami jóval több, egyszerű levélváltásnál. Ráadásul nincs két teljesen egyforma ember, ahogy két egyforma probléma sem létezik, tehát az ebből való kiút is egyére szabott kell legyen. Ha gondolja, négyszemközti konzultáció keretében állunk ebben is a rendelkezésére.
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves tanacsado,
En egy olasz Olaszorszagban elo anyuka vagyok. A fiam 2012 marciusaban szuletett, egyke. Sokat vagyunk kettecsken, mivel apukaja keso estig dolgozik hetkoznaponkent. Nagyon ragaszkodik hozzam,nehezen tud elvallni tolem, akkor is ha tudja, hogy kesobb megyek erte.
Iden elkezdett nyari napkozibe jarni, amit tudom, hogy szeret, mert sokat mesel, mit csinaltak, mit ettek, mi tortent vele es a baratjaval. De vannak reggelek, amikor belem kapaszkodik es nem enged el, ugy kell ot lekaparni rolam. Ebben szeretnem segitseget kerni, mert nem igazan tudom mit kene csinalnom. Sajnos reggelenkent nincs sok idom arra hogy vele maradjak es elmagyarazzam minden alakalommal, miert van igy, mivel be kell ernem idoben a munkahelyemre. De amikor hisztizik ugy erzem akar mit is mondhatok neki, nem erti, vagy nem akarja erteni. Nem uvoltozik, vagy csapkodja magat a foldhoz, csak egyszeruen ram ragad, pityerek, velem akar maradni es utanam rohan, kitepi magat az ovoneni kezebol. Sajnos sokszor nekem is elfogy a turelmem es tudom, hogy nem jol kezelem a problemat, de neha tenyleg nem tudom mit csianljak. Plane azert nehez, mert ket napig minden normalis, aztan rakovetkezo reggel hiszti van. Mar eljatszottuk, hogy kell ott maradni nagyfiusan, elmeseltem neki sokszor, miert hagyom ott es tenyleg mindig megyek erte, apukaja is beszelt mar vele, mit csianlhatnank meg?
elore is koszonom valaszat, Marta
Kedves Márta!
Levele alapján sokféle kérdés felmerült bennem. Mióta jár a kisfia a közösségbe? A beszoktatás hogyan történt? Mindig nehezen vált el Öntől, vagy csak most lett ez így. Nyilván nem tesz jót a gyermeknek, hogy igen ritkán van együtt az apjával, nagyon szoros a függése Öntől. Megoldható, hogy az apja vigye reggel? Fontos, hogy Ön is jól kezelje ezt a helyzetet, ha kell induljanak reggel hamarabb, hogy legyen idő a felkeléshez kapcsolódó szokásokra, búcsúzásra.
Üdvözlettel:
Habis MelindaLábfétisem van, és senki nem fogadja el nem tudom kiélni ezt a vágyam, ezert szeretném valahogy elfojtani magamban.
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
Szexuálpszichológus szakember felkeresését javaslom a problémájával, az interneten talál szakembereket.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Doktornő
Röviden megprobálom összefoglalni mi is történt velem. 14 éves koromban megismerkedtem egy nagyon rendes fiúval aki nagyon szeret…Mindig is vágytam egy ilyen kapcsolatra ugyanis előtte folyton átvertek és megcsaltak….
Jelenleg 5éve vagyunk együtt a párommal és már az esküvőt tervezzük,de egyre több a probléma ugye kezdetektől nem járhattam el bulizni,mivel eleinte nem engedtek,utánna meg már vele voltam és nem mehettem el nélküle,de vele sem mentünk mivel mindig volt kifogása…Nem éltem ki magam mindent feladtam érte és mostmár egyre többször tör rám a vágy h elmehessek, és egyre jobban kalitkában érzem magam….Jelenleg együtt élünk és mostmár ugye közös kasszán is vagyunk, és mostmár a fizetésemet is beossza, hogy mire költsem,persze úgy probálja beadagolni,hogy ez a közös lakás és az esküvő megvalósításához szükséges….Én nem ehez szoktam hozzá míg egyedül voltam több helyre eljutottam mint vele, vásárolgattam,nem volt aki megszabjon bármit is nekem és elvégre én még fiatal vagyok nem várhatja el tőlem,hogy úgy viselkedjem mint egy érett nõ én még nem vagyok erre képes….Én bezárva érzem magam és hiába próbálom vele ezt megbeszélni nem érti meg és folyton csak összeveszünk…Nem akarom elhagyni,de úgyérzem nem tudnám leélni vele az életem….Nemtudom,hogy ez az öt év köt hozzá vagy tényleg szeretem….Nemtudom mit tegyek tanácstalan vagyok…Idén lesz az esküvőnk és már minden levan foglalva,de minnél közelebb van a nagy nap, én annál jobban félek és úgy érzem szorul a nyakamon a hurok…Félek,hogy majd férjhez megyek és sehová sem fogunk menni,semmit sem vehtek majd meg magamnak,egész nap ak a ház és a kerti munka lesz,majd a gyerekek és ennyi….Csak egy megöregedett háziasszony leszek aki nem élt semmit….Nem szeretném ha ezek a problémák majd idősebb koromban jönnének,hogy én élni akarok és otthagyom családom és elválok….Kérem segítsen 🙁
Kedves Kérdező!
Köszönjük a levelét!
Mivel közeledik az esküvő időpontja azt javaslom, hogy keressenek fel párkonzultációs/párterápiás lehetőséget, ahol közösen szakemberrel tudnának ezekről a problémákról (kontroll, szórakozás utáni vágy, változatos ingerek megélése) beszélni, s az ülések végén közös döntésre tudnának jutni. Mondja el a párjának, hogy elbizonytalanodott, s szeretné ezt a segítséget igénybe venni. Legyen őszinte s vállalja fel a nehézségeket!
Kereshet szakembert a családsegítő intézetben, vagy magán úton, akár az itteni munkacsoportból is vannak kollégák, akik ezzel a módszerrel dolgoznak online formában.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Doktornő!
Egy nagyon közeli barátnőm súlyos depressziója miatt szeretném a segítségét kérni. 27 éves, 30 éves bátyjával, 17 éves húgával és édesapjával él. Édesanyja 15 éven át tartó leukémiát követően 2015-ben elhunyt. A barátnőm volt az egyetlen a családból, aki gyakorlatilag 20 éves korától minden idejét édesanyja ápolásának szentelte. A szülők kapcsolata korábban megromlott, édesapja szeretőt tartott, ami a beteg édesanya lelkiállapotát tovább rontotta. Két és fél év telt el az édesanya halála óta, és a barátnőm azóta sem tudott semmit kezdeni az életével. Az egyetemet nem tudja befejezni, mert állítja magáról, hogy nem elég okos; dolgozni nem megy el, mert szerinte ő lassú (házimunkákat, minden ilyesmit a normális időtartam háromszorosa alatt végzi el). Saját magát megveti, elsírja magát a zuhany alatt a túlsúly miatt, de nem tesz ellene. Édesapját gyűlöli, egyértelműen okolja édesanyja halála miatt. Testvéreit állandóan szidja, mély megbántottság van benne, amiért ők nem vették ki a részüket édesanyjuk ápolásából. Többször kinyilvánította, hogy édesanyja halála óta az ő életének nincs értelme. Párkapcsolata soha nem volt, soha nem is mutatott érdeklődést. Tényként mondja, hogy neki nem lesz családja és gyermeke. Egyetlen hobbija a néptánc volt, amiben kimagaslóan jó, ahogy a népzenében és énekben is, de egy bokatörés óta nem tud táncolni sem. Munkahelye még egyáltalán nem volt. Barátai vannak, de nem nagyon jár el nyilvános helyekre (koncert, étterem, ilyesmi). Megjelenésére egyébként igényes. Folyamatos migrénjei és hátfájásai vannak, van, hogy egy egész napot átalszik, máskor 24 órán át nem alszik. Van egy kutyája, akit emberként szeret. Nagyon gyakran érezhető egyfajta mártírság a viselkedésében. Előfordul, hogy napokig sír, máskor vannak jobb időszakai, de egy általános lehangoltság, melankólia, céltalanság, folyamatosan érződik rajta. Fontos, hogy ezek a tünetek már édesanyja életében is megvoltak, az édesapa gyűlölete és a testvérek szidása is. Kérdésem az lenne, hogy mit tudunk tenni mi, a barátai, hogy elérjük nála, hogy szakember segítségét kérje, mert arról hallani sem akar, mondván, úgysem használna. Úgy érzem eddig a viselkedésünkkel csak támogattuk ezt az állapotot (mindig ráhagyjuk, hogy neki a legrosszabb, elnézzük, hogy néha órákat késik, felmentjük minden alól, nem ellenkezünk, mert mi ezt “úgysem érthetjük”.) Szeretnék valamit tenni, amivel ki tudnánk zökkenteni, vagy rábírni, hogy tegyen valamit, hogy ez megváltozzon. Ebben kérném a tanácsát. Köszönettel
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
Érthető aggódása a barátnője állapota miatt. Bennem felmerül kérdésként, hogy ugyanezeket a problémákat a megmaradt családtagjai észlelik-e, illetve ők akarnak-e segíteni rajta. Úgy gondolom, hogy pszichiáternek kellene mindenképpen látnia őt, hozzá kellene eljutnia. Barátjaként az ő családjával lenne érdemes beszélgetnie (bátyja, édesapja), hogy próbálják meg éreztetni, hogy fontos a számukra, s rávenni őt, hogy elmenjenek együtt orvoshoz, vagy ők a háziorvossal vegyék fel a kapcsolatot, hogy tegyen lépéseket ebben a helyzetben.
Sok sikert kívánva:
Szabó LiliPárom 21 éves kapcsolat után – 3 gyermekünk van 9,12,14 éveek – interneten megismerkedett egy férfival. Beleszeretett, de a korai lebukás (első találkozó) után is fenntartja a kapcsolatot. Sok mindent megbeszél velem, és bár szerinte sem normális, de két férfit szeret. Egyelőre nem tud hosszútávon gondolkodni, még a párterápiáig sem tudunk egyelőre eljutni. Most abban maradtunk, én nem akarok több információt erről a kapcsolatról. Kérdésem: hogyan viselkedjek akkor, ha tényleg fontos nekem és szeretem. Szeretnék a problémáink mélyére ásni, de most úgy tűnik még nem lehet. Otthon normális hangnemben élünk, de engem már felőröl ez a helyzet. Köszönettel: István
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
Úgy gondolom, hogy most Ön ezzel a viselkedésével (nem beszélnek a másik kapcsolatról) úgy tesz, mintha szemet hunyna a probléma fölött. Ez a helyzet hosszú ideig nehezen tartható fenn. A párjának el kellene döntenie, hogy akar-e energiát befektetni a helyzet normalizálására vagy sem. A párterápia segítene abban, hogy valamilyen közös döntésre jussanak, ezt hangsúlyozni lenne érdemes a párja felé. Amennyiben ő továbbra is ellenáll ennek, s nem hoz döntést Ön és a másik férfi között, át kellene Önnek gondolnia, hogy vajon vele tudna-e így együtt továbbra is élni.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Doktorno!
17 eve vagyunk egyutt a ferjemmel. O 41 en 35 eves vagyok. 2 gyerekunk van 8 es 3 evesek. Sose hittem hogy o az igazi, mar az elso 2 ev utan megcsaltam. Gyorsan elmult a szenvedely es mindig azt kerestem, masban. Probaltam neki elmondani hogy mi van. Sose vett komolyan, azt hitte minden rendben van a mai napig. Azert maradtam mellette mert sosem volt eleg batorsagom elhagyni es szeretem, de nem ugy ahogy kellene es megerdemelne es mellette mindig biztonsagban voltam. Valahol mindketten hibasak vagyunk hogy ez van.
Kulfoldon elunk es nyaron haza mentem a gyerekekkel. Gyorsan megtalalt egy regi fiu, aki nagyon sokaig szerelmes volt belem 20 evvel ezelott. Akor en nem igazan szerettem. Most 6 het utan orult szerelem lett belole. Neki is csaladja van, 2. Sose szerette a feleseget, azert vette el mert terhes lett. A kerdes az, hogy szabad-e elvennem a gyerekektol a ferjemet es haza koltozni egyedul,es elvenni, azt a lehetoseget amit o tud nyujtani nekik, nyelvtanulas iskola, jobb elet, es en meg aldozzam fol magam ertuk, mert ez lenne a helyes a gyerekek szemszogebol. Vagy van e jogom uj eletet kezdeni ,ha tobbe mar nem lehetek boldog a ferjemmel. akar egyedul a gyerekekkel, ugy hogy tudom az apjuk jo apa es ertuk el, es emiatt csak ritkan lathatnak mert o nem fog haza koltozni?
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
Felmerül bennem kérdésként, hogy a régi barátját 6 hét alatt vajon mennyire tudta ki/megismerni, hogy már Ön a költözésen is gondolkodik. A férjével úgy gondolom párkonzultációra/párterápiára kellene menniük, hogy a feltett kérdésekre választ kapjon, hiszen közösen kell dönteniük a gyerekek jövőjéről, s az Önök kapcsolatáról. Beszéljen őszintén és komolyan a férjével az adott helyzetről, ne hagyja, hogy ő viccet csináljon belőle, hangsúlyozza a probléma nagyságát.
Üdvözlettel:
Szabó LiliA következő ügyben írok Önöknek. A párom ADHD-s. Ezt tudjuk, kezelték gyerekkorában, kicsit fura volt, meg szétszórt, de egyelőre nem okozott komolyabb problémát. Vannak fura szokásai, de rendben van az önbecsülése (hűű, de még mennyire :), sosem érdekelték a kritikák. Ha csúfolták, és ezt elmesélte az anyukájának, akkor ő megkérdezte: “És te valóban olyan vagy, vagy azt teszed, amiért csúfolnak? – Igen. – És zavar téged a csúfolás annyira, hogy emiatt ne csináld többet ezt a dolgot? – Nem. – Akkor ne érdekeljen.” Leérettségizett, minden rendben volt. Viszont most egyetemre jár. És itt jöttek a problémák. Eléggé magasra tette a lécet, nehéz szakot választott, bonyolult, nehéz megérteni, és rengeteg esszét kell rá írni. Az első évet nem tudom, hogyan végezte el. Egy csomó mindenből pótvizsgázott (külföldi egyetemre jár, így a vizsgarendszer inkább a gimis viszgarendszerre hasonlít, csak itt minden év végén minden tantárgyból van vizsga, és ha itt megbuksz a pótvizsgán, akkor elköszönnek tőled). Végül átkönyörögte magát. A második évében próbáltam rá odafigyelni, csináltunk tanulási tervet, próbáltunk kitalálni stratégiákat. Igyekeztem a lehető leginkább tehermentesíteni minden más alól, igyekeztünk optimalizálni a szabadidőt és a tanulást, és Isten a tanúm, igyekeztem vele türelmes lenni, és csak néha törtem ki. Kipróbáltunk jutalmazási rendszert, büntetéseket, de semmi. A beadandóit nem igazán adja be, vagy ha igen, akkor sem jók, hiszen a szükséges idő tizedét tudja csak rászánni. Azt mondja, hogy mindig, amikor neki kell állnia egy beadandónak, úgy érzi, mintha egy tériszonyos embernek kéne leugrania egy hatalmas szikláról. Én mondtam neki, hogy én akkor is szeretni fogom, ha nincs diplomája, de ő szeretne. Azt mondja, hogy de őt érdekli ez a szak, és ő akar diplomát. A munka miatt is, és azért is, mert neki ez presztízskérdés, és mert nekem lesz. De közben azt is mondja, hogy őt a jegyek nem motiválják eléggé, meg semmi se motiválja eléggé ahhoz, hogy le tudja gyűrni ezt a problémát.
Azért fordulok Önökhöz, mert nem tudom, mit lehetne még csinálni. A második éve még az elsőnél is kataszrofálisabb lett, most nem tudom hogy fogja átkönyörögni magát. Még az eredményeket várjuk. Próbálok utána olvasni, szakkönyveket olvasok, meg minden egyéb, de semmi sem válik be. Nem akar gyógyszert szedni, mert azt mondja, hogy az szörnyű, én pedig nem akarom erőltetni, de már tényleg nincs semmilyen ötletem. Esetleg tudnának mondani olyan módszert, amivel mások már le tudtak diplomázni? Persze tudom, hogy minden eset más, ezért próbáltam ilyen részletes leírást adni, de hátha neki is beválik valami. Bármilyen tanulástechnikát elfogadunk, a mostani eredményeknél már úgysem lehet rosszabb.
Előre is köszönöm a segítséget, és elnézést kérek a regényért. További szép napot.
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy Ön nagyon támogatja a párját, az ő terveinek megvalósulását. A párjának azonban sajnos nem erre van szüksége (ráadásul ez az Ön számára igen megterhelő is lehet), hanem arra, hogy képessé váljon egymaga is a nehézségek leküzdésére, a diplomaszerzésre. Ehhez az önismeretén kellene dolgoznia, hogy megértse, miért rémül meg és blokkol le a vizsgákon, a beadandó írás előtt és kezelni tudja ezeket a helyzeteket. Ehhez önismereti csoportban való részvételre vagy egyéni terápiára van szükség.
A tanulástechnikai stratégiák váltása, ahogy Ön írta is legfeljebb átmeneti “gyógyszer”, csak elodázza a valódi szembenézést a problémával.
Üdvözlettel:
Habis MelindaSzeretném kérni tanácsát! Abban hogy én egy 14 éves lány vagyok, fejlett gondolkodasú, koromhoz képest okos. Sok mindenhez hozzá tudok szólni. Viszont egy gond van. Egy 33 éves férfi tetszik. Kezdek beleszeretni. Lehet hogy tetszem neki, mert koromhoz képest többnek is nézek ki. Szóval kérdezném hogy mit tehetnék? Ő fiatalabbnak néz ki sokkal. Ennek mennyi lehet az esélye. Felejtsem el? Vagy érdemes adni egy esélyt ennek a dolognak? Előre is köszönöm segítségét, és válaszát.
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
Ez a férfi milyen szándékkal közeledik Ön felé? Mennyire ismeri ezt a férfit? Úgy gondolom, hogy több személlyel kellene beszélnie erről (pl. szülők, tanárok, iskolapszichológus, barátok) hogy ők mit gondolnak a kapcsolatról, mielőtt a döntést meghozná.
Üdvözlettel:
Szabó LiliKöszönöm válaszát! Az előző kérdező vagyok. 🙂
Nem adott még tiszta jeleket arról mit is érezne. Célozgatni szokott rá de nem mondja ki konkrétan. Az a gond hogy nem tudom mit érez, mert ha tudnám hogy semmit nem érez akkor békénhagynám. Nem tudom hogy adjak e- esélyt ennek az egésznek. Egyenlőre, a barátaim azt mondták meglehet tetszem annak az illetőnek. De semmilyen agresszív cselekvést nem tesz. Egyszer találkoztunk akkor simán elbeszélgettünk, kedves volt, vicces. Azóta is beszélgetünk az interneten keresztül. Mindennap. Teljesen általános dolgokról. És egy településen lakunk. Van amikor (véleményem szerint) találkozna velem, viszont fél a szüleitől hogy megtudnák vagy valami ilyen lehet a háttérben. Nem tudom mit tegyek!
Kedves Kérdező!
Amíg ez a férfi nem tesz lépést Ön felé, addig szerintem nem kell őt komolyan venni, ha kifejezi szándékát Ön felé akkor lenne érdemes mások véleményét is kikérni.
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó estèt kivànok 🙂 Segitsègèt szeretnèm.kèrni van egy 2.5 èves kislànyom aki bölcsödèbe jàr ès van egy kislàny aki mindig megharapja 🙁 ..Ha mondom.a kislànyomnak megyünk bölcsibe harapja a kezèt hogy ott megharapjàk ..meg van amikor vèletlenül bàntják..Mi a fèrjemmel teljesen kivagyunk hogy bàntjàk többször szova tettük de azt mondjàk fogadjuk el ez közössèg nincs mit tenni.Azt szeretnèm kèrdezni.hogy ön szerint ez hogy hat a kislànyomra ?? Lehet hogy ez a kislelkèt megviseli ? Mert ettöl fügetlenül szeret bölcsibe jàrni 🙂 köszönöm szèpen a választ 🙂
Kedves Kérdező!
Szerintem nagyon jó, hogy szólt a nevelőknek a harapásokról, nem szabad ennyiben hagyni a dolgot, mert különben könnyen elterjedhet az erőszak a közösségben, a kislánya pedig megtanulja azt, hogy ezzel szemben tehetetlen. Én úgy gondolom hogy a legkisebb gyermekre sem szabad ráhagyni az agresszív viselkedést, nekünk, felnőtteknek kell megtanítanunk őket arra, hogy konstruktívabb módon fejezzék ki a vágyaikat.
Üdvözlettel:
Habis MelindaKedves Lili!
44 éves férfi vagyok a feleségemmel 19 éves házasok vagyunk. Két gyermekünk van 14 és 16 évesek. Egy évvel ezelőtt kezdődtek azok az események melyek miatt most kétségbe vagyok esve. Egy éve a feleségem szilikonmelleket rakatott be magának, mert a szoptatás miatt megereszkedtek a keblei. A döntést közösen hoztuk meg, bár én elmondtam neki, hogy számomra ő így is tökéletes, de végül a műtét mellett döntött. Ezt követően megműttette a szemhéját is. Ezekkel egy időben elkezdte teljesen elhanyagolni a családját. Az elmúlt egy évben mindössze két alkalommal voltunk együtt szexuálisan. Noha eddig mindig főzött most nem teszi, nem cseréli ki a gyerekek ágyneműjét és még sorolhatnám. Nyilván ez nem csak az ő dolga, mindig segíteni szoktunk neki, de most minden ilyesmivel leállt. Elkezdett sportolni és heti háromszor edzésen van, hétvégén pedig órákat tölt versenyen. Baráti köre az edzésen megjelenő 15-25 év közötti lányokból áll, akikkel a szexről és a fiúkról van non-stop szó. Három hete kiderült, hogy egy éve levelezik a fiam edzőjével, aki szintén több gyermekes apuka, és vonzódást és kötődést érez iránta, de állítása szerint nem szerelmes belé. Azt mondja, hogy ő nem tett semmi rosszat, nincs bűntudata a történtek miatt. Amikor ezekről a dolgokról kérdezgetem azt válaszolja, hogy amikor 14 és 20 év között volt a szülei nem engedték el sehová, aztán pedig a családalapítás és a gyerekek miatt nem tudott semmit csinálni. Most viszont végre azt tehet amit szeretne, végre van ideje önmagára. Én úgy látom, hogy pontosan úgy viselkedik, mint egy 18 éves kamaszlány, holott nem az. Egy rendkívül dekoratív és szép nőről beszélünk, aki gyakorlatilag a munkahelyén és a sportegyesületben is folyamatos ostrom alatt áll szingli és nem szingli férfiaktól. Noha hetente én is többször kifejezem felé, hogy mennyire csinos és menyire fontos nekem, úgy látom, hogy ezt már teljesen természetesnek veszi. Nagyon félek, hogy a “barátnői” hatására valami hülyeséget csinál valami olyat ami már nem fér bele egy majd húsz éves házasságba és válás lesz a vége. Létezik kapuzárási pánik nőknél? Mit tehet ebben az esetben egy férj aki még ennyi idő után is rajong a feleségéért.
Válaszát előre is megköszönve!
László
Kedves László!
Köszönjük a levelét!
Úgy gondolom, hogy a felesége valamilyen életciklushoz köthető válságon megy keresztül, a család a serdülőkkel szakaszban vannak, ahol, akár az “életközepi válság” is megjelenhet nála. Ebben a személyes, szakmai és házasság terén elért eredmények számbavétele során az elégedettség illetve a kudarc érzése jelenhet meg, ami során sor kerül a házasság újraértékelésére, átrendeződésére vagy akár válásra is. A kamasz gyerekek elkezdenek leválni a szülőkről, nem igénylik a szoros kontrollt s törődést, gondviselést. A családban új értelmet kell kap a „gyermek” szó jelentése, változnia kell a szülői szerep tartalmának is. A felesége valószínűleg az önállósodás felé szeretné terelni a gyerekeket, ezért is az őket érintő házimunkáját csökkentheti. Nyilván meg kellene találni itt is az optimális egyensúlyt, hogy mi az amit a gyerekek, s mi az, amit Önök végeznek el a ház körül.
Valamiért felesége most a nőiesség terén szeretne eredményeket elérni. Azt nem írja, hogy milyen sportot űz, én a levele alapján a testépítésre gondolok. Javaslom, hogy fejezze ki aggódását a felesége felé a változása miatt, s a házasságuk megtartása érdekében próbáljanak párterápiába vagy párkonzultációra eljárni.
Üdvözlettel:
Szabó LiliAz lenne a legnagyobb problémám,hogy nagyon sok van. Először is,attól félek,hogy emberek közé megyek,és ha általában köztünk vagyok,akkor rosszul vagyok,és gyorsan ver a szívem. Emelett pedig nagyon zárkózott is vagyok,képtelen vagyok kimozdulni. Emberekkel nem tudok kommunikálni,mert nem bírok megszólalni. Internetfüggő vagyok,és egésznap neteztem a nyáron. Van egy kicsike szociális fóbiám is. Ami meg a legnagyobb gondot jelenti,hogy érzelmi ingadozásaim vannak,tehát nem tudom irányítani a dühkitöréseimet. Mit kezdhetnék ezzel?
Kedves Kérdező!
Köszönjük a levelét!
A leírt tünetek alapján mindenképpen szakemberhez, klinikai gyermek- szakpszichológushoz való fordulást javaslok. Az helyi nevelési tanácsadóban lehetne érdeklődni, hogy megvizsgálnák-e s szükség estén terápiára járhatna-e oda.
Üdvözlettel:
Szabó Lili
