Kedves Lili!
Bevallom az igazat ez a dolog mindig zavarni fog a páromba és ezzel a tudattal nehéz lesz vele együtt élni éveken keresztül. Nem tehetek róla de zavar hogy ő ilyen. Biztos van itt a környéken pszichológus aki tudna segíteni rajtam de én nem merek elmenni oda meg nincs is aki elvigyen. A párom anyját esetleg megtudnám kérni de ő úgyis azt mondaná hogy minek nekem pszichológus nincs semmi baj velem. Ez a legnagyobb bajom hogy senki nem tud megérteni átérezni azt amit én. Csak kritizálni tudnak meg a hibákat keresni bennem.

Másfél éve van egy boldog kapcsolatom, fél éve el is jegyezett a párom, de úgy érze, hogy most még is valami megromlott. Már egyáltalán nem törődik velem, néha úgy érzem, hogy nem is vagyunk már egy pár. Próbáltam többször megbeszélni a dolgokat vele, de hiába.
Van egy régről ismert férfi, kit nem tudok kiverni a fejemből és vonzódom hozzá, talàn ő megtudná adni amire vàgyok, félel ha találkoznák vele, akkor kitudódna s tönkre menne a kapcsolatom. Kérem adjon valami tanácsot, mert így csak két tűz között őrlődöm.
Előre is köszönöm!

Kedves doktorno !
A ferjem delutan 5 oraig dolgozik , en egesznap itthon vagyok a 6 honapos picinkel .
Egyaltalan nem szoktam kijarni a hazbol maximum vasarolni . Kulfoldon elunk igy nincs senki mellettem se egy baratno se egy rokon.
Utalom a szurke egyforma napokat , de elfogadtam a helyzetet ,a gyerek az elso. A problemam ott kezdodik igazabol , hogy amikor a parom hazaer csak a telefonon csung . Vacsoranal telefon , agyban telefon ,furdoben telofon , egyfolytaban igy mukodik az eletunk. En alig varom , hogy haza jojjon , hogy vegre eggyut lehetsunk de o ezt ugy veszi ,hogy o a kutyam , hogy en akarom ot iranyitani . Sokszor azt hallom , hogy en nem dolgozok , hogy nem vagyok jo semmire . Mar sokszor gondoltam , hogy megolom magam de rogton a babara gondolok . Az eletem ures , utalok mar meg lelegezni is.

Tisztelt Doktor nő! Azzal a problémával fordulok önhöz hogy nagyon félek hogy beteg leszek a családom szerint már betegesen! Az egész augusztus vége fele kezdődött amikor reggel arra keltem fel hogy tompa szúrást éreztem a melkasom bal alsó részén egy pontban! Na, rögtön rohantam is a doktorhoz aki csinált egy EKG ami nem mutatott semmit de azert beutalt kardiologiára! Aznap el is mentem volt sziv ultrahang, ekg, minden negativ lett, azt mondta a doki hogy, A tipusos melkasi panaszok valamiféle stressz válthatta ki es nyugodjak meg mert nem ebben a korban szoktak jonni a komoly gondok es most sincs semmi! Haza mentem az nap el is mult az a tünet mintha mi sem tortent volna. Később pár nappal utána valamiért felfigyeltem a szivritmusomra es nézegettem figyeltem hogy dobog eloszor normalisnak tunt csak ereztem hogy dobog, aztan el akartam terelni a figyelmemet de nem ment ra tettem a kezem a mellkasomra es ereztem hogy egyre gyorsabban dobog, meg ilyedtem, elkezdtem izzadni a szivem csak kalapált, halálfélelmem lett! Utána elkezdtem egy tompa nyomást érezni a melkasom alján a gyomor szájam felett ugy ereztem mint ha nem tudtam volna elég levegőt be szìvni, mentőt akartam hívni de édesanyám nagyon bagatelnek látta a problémát ami még jobban meg ijesztett hogy “nem látod hogy megfogok hallni?” Aztán elkezdett megnyugtatni szép lassan enyhűlt minden! De attol a naptol kezdve folyton figyeltem magam! Eltelt két nap es megint elkezdett fájni a melkasom egy ponton de most középen a szegycsontnál, es nehezen kaptam a levegőt! Az nap este elmentem a sürgősségire eléggé meg ilyedtem féltem hogy megfogok halni, ezért a pulzusom is magas volt 109 koruli meg a vernyomásom is fel ment elég magas volt! Csináltak 2 EKG-t 3 vérképet, egy mellkas röntgent és egy vérgázt de a szíveredetű problémákat kizárták, egy sürgősségi orvos be vitt a főorvoshoz amit nem értettem, le ültem és megdöbbenve mézett rám a fő orvos kérdezgetett hogy “mitől félek?” “most volt kardiologián minden rendben van” es a kerdések kozott míg válaszoltam ugy nézett rám mintha látna rajtam valamit lehet csak képzeltem de ettől is meg ilyedtem hogy uristen most mi van? Aztán ez lezajlott végül haza engedtek hogy semmi bajom! De azóta félek, figyelem magam, bármit észre veszek már keresem rá a megoldást hogy mi lehet az! Ha épp a szivbajokrol olvasok elkezdem magamon szó szerint érezni azokat a tuneteket hogy biztos az van ha a strokerol akkor is es ellenörzöm magam nincs e strokeom vagy bármi, rögtön a családomra zúditom ezeket akik persze már kinevetnek vagy idegesek lesznek hogy folyton ezzel foglalkozom és 3 orvos vizsgált miert nem hiszek nekik! Folyton a vernyomásomat mérem ami neha emelkedett bar lehet ez ennek koszonheto es folyton a pulzusom nézem nem e ver gyorsan a szivem vagy ossze vissza vagy lassan! Neha ugy erzem nem kapok levegőt persze ez elmulik ha nem figyelek ra de neha nehez nem oda figyelni hiszen érzem magamon, azon gondolkozom hogy lehet valamit nem vettek eszre az orvosok? Es barmikor meghallhatok? Vagy lehet mar annyit stresszeltem ezen hogy mar késő, es valami kart okoztam ezzel? Egy ördögi kör ez. Hogy tudnék ebből ki jönni? Kérem segitsen valahogy. A válaszát előre is nagyon szépen köszönöm!

Tisztelt Doktornő!
Az előző levelemhez írt kérdést, 9 év után velem összejött, majd megcsalt a volt feleségével. Azt kérdezte érzi-e a párom a 3 féllel kialakult gondot. Eleinte azt mondta, barátként nem tudja elengedni, szereti, de több mint barátság, kevesebb, mint szerelem és én vagyok neki az akinél tudja mennyire szeret. Mikor mondtam engem zavar az exxel való kapcsolat tartás, mivel szerintem csak táplálva van a köztük lévő kapcsolat és szeretnék én lenni az aki olyan helyeket foglal el az életében, amiket az ex foglal el, azt mondta barát és nem tudja csak úgy eldobni és nem is tudja hogyan kell, mégiscsak az élete majdnem felét vele élte. Itt nem érezte gondnak. Miután megcsalt, gondnak érezte a jelenlétét. Mielőtt megbocsájtottam, azt gondolta, hogy nekem ezt nem fogom benne sose tolerálni, amit tett és, hogy vége közöttünk mindennek. Azt mondta megszakítja vele a kapcsolatot és egyedül marad inkább. Utána mondtam megbocsájtok, azután, ha megszakítja. 1nap helyett 3 lett és mondtam neki na, jó én befejeztem. Erre ő mondta, hogy most felhívja. Meg is tette, megbeszélte vele nem beszélnek. Most a sok beszólogatása volt a nagyobb gondom, elmondtam neki, folytatta. Erre utána elmondtam neki mik a próblémáim ismételten. Utána mondta jó, ő elzárkózott, nem tud mit tenni. Azért, mert mikor újraindultunk megint az volt mennyire kételkedik, nem tudja jól döntött-e. Miközben én voltam a megcsalt és összetört ember, aki az új esélyt megadta, nem akartam ezt hallgatni. Azt írta Ön, hogy tudjam meg mi az amiért ragaszkodom ennyire. Nekem nem egy konkrét okom van: első ember, akit jó apának gondolnék, előtte lemondtam erről a belső vágyamról, mert senki sem felelt meg. Tudom utána sem lesz olyan ember aki jobb lenne nála, még az ex gond alapján is és egyszer szeretnék családot. Második okom, sosem volt orgazmusom eddig, csak vele. Pedig semmit nem csinál másképp, mint mások, csak figyel rám. A harmadik okom: sose volt olyan személy az életemben, mint ő, akivel tudok boldog lenni és küzdök is érte. Sosem voltam versenyszellemű, mindig mindenben hagytam magam, de nála nagy az összhang leszámítva ezt, nagyon eltudunk nevetni, hétköznapokban lenni. A lényeg, hogyan tudnám rávezetni, a leválásról és magam felé terelni? Nem menne terápiára sose. Így ez az utolsó löket amit megpróbálok, utána elengedem inkább. Szóval Ön szerint érdemes küzdenem érte? Én már kételkedem. Nem abban, hogy ő kell, hanem abban, hogyha ennyire nem akar működni, akkor nem kell erőltetni. Fél év alatt elfáradtam, tudom, hogy utána csak olyan emberek lesznek akik nem rám kíváncsiak, nincs hasonlóság. Mindig azzal vannak elfoglalva milyen szép vagyok, mennyire mutogatni való. Ő emberként nézett rám és nem egy darab húsnak. Bátorított, hogy tanuljak, nem tiltotta mint a többi. Sok egyéb is van. De hosszú lenne.

Tisztelt Doktornő!
Gyors válaszát és segítségét köszönöm! Remélem minden így vagy úgy, de megoldódik most már. Szép napot!

Tisztelt Doktor nő!

Nem hétköznapi az eset, Nem is ismertük egymást, de suliban a folyoson gyakran találkoztunk és csak köszöntünk. Aztán 1x találkoztunk, beszélgettünk. Van barátja is, ő mondta mert kérdeztem és legkevésbé sem nyomultam, annak ellenére, hogy szép. Sokat néztük egymást, mélyen néztem a szemébe (ő is) nem bírtam tartani, majd elnéztem, majd ő is. Kb: 5 mp volt.. Elköszönt és adott két puszit. Ezen én komolyan meglepődtem, mert eddigi tapasztalataim során, azoknak szoktam puszit adni, akit ismerek, pl barátaimnak a párjaik, vagy 1-2 lánynak a baráti körből. De vele csak 1x beszéltem kb 10 percet. Ez mit jelenthet? Lehet, hogy simán ilyen mindenkivel? Valamint kétlem, hogy pont az esete lennék. 1x beszéltem vele, suliba a folyoson látjuk egymást, köszönünk.
A lány nagyon szép, dumálgatunk stb. Majd hirtelen kifogytunk a témából, vagyis lett volna még na mind1, és a lánynak a szemébe bele néztem úgy kb 2-3 percig. Ő is úgyanezt tette rezdenéstelen arccal (nem szóltunk egymáshoz) . Majd nem bírtam ki és lesütöttem a fejemet majd ő is, majd ismét megismétlődött 5mp -ig. Utána oda kisértem a buszhoz, majd arc puszival elköszöntünk amit ő kezdeményezte nem én. Ez jó jel? Mi a véleménye? Amugy tartottam volna a szemkontaktust, de már nem bírtam és ő nyert. Ez jelent valamit, vagy nem? Azt én kezdtem hogy mélyen belenéztem a szemébe, de ő is csinálta. Kérem segítsen, ez jelenthet jót is?
Köszönöm!

Tisztelt Doktornő! A kérdésem pusztán annyi,hogy mostoha szülő járhat-e szülői értekezletre? A párom gyermekei szeretnek,eddig jártam szülőire a párommal együtt,a volt feleség nem,de most a volt feleség kitalálta,hogy ne menjek többet,mert ez a szülő dolga.A gyerkek kötődnek hozzám,heti váltásban vannak az apjuknál és az anyjuknál. Azt mondta ,ha szülőre szeretnék menni ” csináljunk közös gyereket”.Nekem alapvető igényem,hogy menjek,szeretek tisztában lenni ezekkel a dolgokkal is, a tanulásban is aktívan segítem őket,Anyafejnek hívnak a gyerkőcök. Az apukájuk is azt támogatná,hogy menjek.Egy esetleges hisztérikus kirohanástól tartok az Ő részéről,ami nem hiszem,hogy jót tenne a gyerekeknek….Mondjak le erről az évi 2-4 alkalomról a béke érdekében?Csak félek,hogy ezt majd egy újabb kívánság követi…Mit tanácsol? Köszönöm szépen válaszát!

Jó napot! 17 éves lány vagyok, 1 éve járok pszichológushoz szorongásos illetve depressziós tünetek miatt. Valamiért még nem mertem vele beszélgetni erről, talán azért is mert férfi , meg nem tudom hogy ez a pszichológiára tartozik e . Már pár éve van egy kisebb inkontinenciám, amikor szorongósabb helyzetben vagyok folyton el kell mennem wcre mivel a szorongás mindig társashelyzetben történik, ezért suliban minden szünetben el kell mennem illetve teljesen vizeletes a bugyim. Van hogy csak becseppen , de nem is érzem, csak akkor ha megnézem a bugyim és látom hogy teljesen vizes . Viszont ha nem tudok kimenni wcre par oraig azt is kibirom tehat inkabb elcseppen a vizeletem foltokban. Voltam mar gyermekurologianal es minden szervi okot kizartak, sok vizsgalaton voltam. Annyit mondtak hogy a szekrekedes osszefugg a vizelettel , szekrekedesem is van/volt de az mar helyrejot viszonylag de a vizelet igy sem javul. Vegul elkuldtek most felnott urologiara ott meg nem voltam, de sokan mondtak hogy lelki lesz.
Olvastam a pszichoszomatikus betegsegekrol ami elvileg lelki eredetu testi betegseg, nem tudom hogy ez is ebbe tartozik e , meg hogy a pszichologusommal illetve pszichiaterrel erdemes e errol beszelnem, es ok mit tudnanak ezzel kezdeni. Vàlaszat előre is köszönöm.

Hogy kell kezelni egy passzív agresszív embert? A párommal két éve vagyunk együtt közben én pszichológushoz jártam, meg járok mai napig is, de csak most ismertem meg igazán a páromat, hogy milyen is valójában. Neki is sok problémája van, és most sikerült elintézni hogy járjon rendszeresen pszichológushoz. Mindketten szerintem passzív agresszivok vagyunk, én általában megsértődöm és duzzogok folyton mindenen, és alig mondom el ha bánt valami, viszont ezt idővel már tudtam / tudom kezelni hálaistennek, és folyamatosan visszatámadtam, de sokszor szóltak és szembesítettek vele,ezért átgondoltam a dolgokat, és megtanultam egy KICSIT asszertívan kommunikálni így nálam ez már annyira nem gond. A barátom viszont rosszabb mint valaha is voltam, ha bármit mondok amit nem is úgy értek , tehát nem megbántani akarom pl hogy vehettél volna fel egy újabb pólot, már rögtön kiakad és nekem támad hogy miért a tiéd sem jobb és folyton ez van. Mindenre csak visszatámadni tud és folyton szüneteket kell tartanunk mert ilyenkor nagyon ideges lesz és fél óra-1 óra után nyugszik le és ezután meg lehet vele mindent beszélni normálisan. Viszont nekem ezek a kirohanásai, amik igazából nem olyan durvák, mert nem csapkod, nem kiabál, nem ver meg, csak néha olyanokat hozzám vág a fejemhez amitől én nagyon megbántva érzem magam vagy nekem kell konkrétan kitalálnom sokszor mit érez, és ha nem találom ki és nem figyelek oda, képes mást is hazudni mint amit gondol, és én elég érzékeny vagyok és nagyon felveszem ezeket, volt hogy el is sírtam magam ezek miatt előtte, és sokszor gondolkodtam hogy van e ennek értelme, ha folyton csak szapuljuk egymást és semmit nem lehet megbeszélni, és már nem bízom benne. Szeretem, és vele akarok lenni de már sokszor kételkedek benne amit mond, és csinál, és ő ezerszer bocsánatot kér, és mondja hogy ezt ő nem tudja kezelni, de hiába a sok bocsánatotkérésért mert attól még nem felejtem el amiket mond. Néha dühében rossz szavakat vág a fejemhez amit nem tudok megbocsátani. Bennem vannak mai napig.
Gondolkodtunk párterápián, de mivel mindkettőnknek kiskorunk óta problémái vannak ezért jobbnak láttuk ha mindketten egyénileg segítünk önmagunkon. Próbálok asszertívan beszélgetni vele, nem indulatosan, nyugodtan, de ígyis nagyon nehéz. Az a baj hogy a szülei mindig is elnyomták őt, a mai napig, és az egész családja ilyen, minden egyes veszekedésnél. Nekem is vannak gondjaim, de ilyen messzire sosem mentem mint ő . Mit tehetnék?

Tisztelt Pszichologus!
3 evig voltam szerelmes az osztalytarsamba, es sok idobe telt, mire elmondtuk egymasnak, mert lanyok vagyunk.
Nem jartunk, csak szerelmesek voltunk.
Nagyon sok veszekedesunk volt, szunetek, “legyunk csak baratok”
Par hettel ezelott megis megtortent az elso csok, jartunk 3 napig, mert nagyon nem illunk ossze belsoleg, az igenyeink sem.
Aztan szakitottottunk, es megint csokoloztunk, aztan kijelentette h semmi tobbet nem akar baratsagnal. Ez osszezavart.
Most pedig az osztalyban, holt boldognak tunik, es nehezen viselem ezt. Hogy tullep rajtam.
De mar en se tudnek vele egyutt lenni parkapcsolatilag
De idegesit
Es annyiszor megbantott, hogy nem tudom hogyan gyurjem le az indulataimat.

Tisztelt címzett !
Röviden leírom a problémám. Férjemnek paranóját (üldözési) diagnosztizáltak 1996-ban. Gyógyszerrel karban tudta tartani a betegséget, 2015-ben kiújult , azzal, hogy féltékenység mániává változott. A gyógyszer segített. Két hete megjelent újból a féltékenységi paranója, mivel az orvosságot nem szedte. Szörnyű két hetet éltem át, mivel újra és újra védekeznem kellett, hozzáteszem, hogy alaptalanul gyanúsítgatott. Segítséget szeretnék kérni, hogyan éljem túl az ilyen napokat. Tudom türelem,türelem…..Hogyan szedjem rá férjemet, hogy ne hagyja abba a gyógyszerszedést?
Előre is köszönöm segítségét !
Sztarek Lilla

Kedves Pszichológus!

Azzal kapcsolatban szeretném a tanácsát kérni, hogy lassan egy éve döbbentem rá arra, mivel rohamosan romlott a kapcsolatom az édesanyámmal, egyre többször vitáztunk, egyre nehezebben tudtam elviselni, hogy talán olyan problémával szembesülhetek, hogy nárcisztikus a személyisége. Természetesen nem vagyok szakember, internetes fórumok olvasásával, keresgéléssel találtam rá erre a fogalomra és sok történetben, mintha a saját élethelyzetemet olvastam volna vissza a leírtak alapján. Szeretném kérni a tanácsát, hogy ezt bármilyen módon lehet-e kezelni, illetve valahogyan megoldani? Semmilyen szinten nem tűr ellentmondást, semmilyen problémát, témát nem lehet vele normális keretek között megbeszélni. 24 év után elhagyta őt az apánk, mindennek 7 éve, azóta is az összes keserűséget, problémát folyamatosan tesóm és én hallgatjuk. Sajnos eljutottam odáig, hogy betelt a pohár, félek, hogy van én leszek depressziós, vagy esetleg olyan emberré fogok válni, mint ő és esetleg még a házasságom is rámegy (utólag természetesen ezt is másképp látom, nem vagyok benne biztos, hogy kizárólag apánk volt évekkel ezelőtt a bűnbak, mivel akkor megcsalás miatt lépett ki a kapcsolatból, azóta sem beszélünk vele, nem is találkoztunk.)
Nagyon köszönöm és várom tanácsait, meglátásait, tapasztalatait ezzel a nehézséggel kapcsolatban. Szép napot! Edina (kérem az email címemet ne hozza nyilvánosságra. Nagyon köszönöm!)

Jó napot doktornő!
Kicsi korom óta félénk és zárkózott lány voltam mindig. Az a legnagyobb problémám még a mai napig is,hogy zárkózott vagyok barátaim sincsenek. Most leszek novemberbe 30 éves és egyszerűen nem tudok változni. Nem szeretek emberek közé menni mert mindenkiről azt hiszem,hogy rossz csak bántani akarnak. Szociális fóbiám is van már gyerekkorom óta. Soha nem szerettem emberek közé menni ezért nem is nagyon barátkoztak velem. Mindenki észreveszi rajtam,hogy valami nincs rendben hogy nem vagyok megelégedve magammal meg az életemmel. Nincsen semmi önbizalmam és mindig negatív vagyok. Az emberek ezt észreveszik rajtam? Sajnos így vagyok a munkahelyekkel is. Most vagyok 30 éves és nem volt még egy rendes munkahelyem a közmunkán kívül. Félek a munkától is ha tehetném soha nem is mennék. De rájöttem,hogy főként nem a munka legnagyobb bajom mert bármit megcsinálok persze amihez értek. Inkább az emberek miatt nem szeretek dolgozni nem szeretem ha ott vannak körülöttem akkor én leblokkolok. Ha egyedül kell dolgozni akkor nincs semmi gond de viszont ha ott vannak többen is akkor csak ideges leszek és feszült meg kapkodok. Nem tudom ezt a félelmet legyőzni amit az emberek többsége iránt érzek. Kicsi korom óta tudom,hogy valami nincs rendben velem. Mit tehetnék,hogy le tudjam győzni ezt a félelmet és szorongást ami bennem van? Hogy tudnám növelni az önbizalmam?

egy hónapja szakitott velem életem szerelme és nemtudom feldolgozni. egy iskolába kezdtünk el járni és sokat buszozunk ez miatt. vissza szeretném szerezni mert nagyon szeretem. a kozelunkben élők mind szurkolnak nekem még az anyukája is. de egyszeruen nem szeretné. azt gondolja tul szoros volt a póráz rajta és az volt a problémája hogy mindenről tudni szerettem volna. De érte bármit megtennék csak hogy ujra szeressen és velemlegyen. ebben kérném a segitségüket