Nem olyan nagy problémával keresem Önt, mégis foglalkoztat és jó ideje nem tudok továbblépni, egy kis útmutatás kellene. Középkorú nő vagyok, és egy barátnőmmel való kapcsolatom foglalkoztat. A barátság majdnem annyi idős, mint én magam. Azt hiszem, már évtizedekkel ez előtt is ugyanaz volt jellemző, ami most, de akkor vagy nem vettem észre vagy nem zavart. Mások vagyunk, nagyon sok mindenben más az ízlésünk, más hobbikat választunk, más életút. Ő ugyan szinte mindenre azt mondja, amit én csinálok vagy érdeklődöm iránta, hogy nagyon jó, de tudom, hogy ő mást és máshogy csinál(na). Tulajdonképpen sokszor őt léhának is tartom, de ez ilyen kisarkítva nem igaz. Ő is sokat gondolkozik magán, sok énmunka van abban, ameddig ő eljutott, illetve nekem is van igényem tartalmatlan, üres dolgokra, tehát nem szeretném őt primitívnek, magamat pedig valami kékharisnyának beállítani. Mégis sokszor úgy érzem, nagyon nagy a különbség köztünk, és csak a hosszú idő tartja össze ezt a barátságot. Amit ő elmondása szerint nagyon sokra tart. Én kevésbé. Sokat gondolkozom a férfiakkal való kapcsolatunkon is, ő fényévekkel népszerűbb volt nálam mindig is. Ezt irigységgel figyelem. Akkor is, ha egy ideje olyan kapcsolatban élek, ahol megbecsülnek. Mégis irigylem a sok férfit körülötte, hiszen nekem ekkor sikerem soha nem volt, és ő sokszor arról beszél, mennyi mindennel elhalmozzák, én pedig változatlanul irigy vagyok mind az ajándékokra, mind a figyelemre, szeretetre, amit megkap, akár érdemtelenül. Ezt persze lehet, hogy csak én látom így, pont az irigységem miatt. Lehet, hogy nem is mind igaz, amit mesél, esetleg felnagyítja a történeteket vagy elferdíti kicsit. Néha gondoltam már arra is, hogy talán ki is használ engem, de ezzel nincs bajom, esendőségnek tartom, ami mindenkire jellemző, biztos rám is. A kérdés nem az, hogy igazam van-e abban, ahogy én őt látom, illetve ő miért ilyen, hanem hogy miért foglalkoztat ez engem ennyire? Hogy kezeljem ezt jól? Szeretnék a magam építésével foglalkozni, illetve olyan kapcsolatokkal, amik előbbre visznek. Illetve miért van az, hogy ha én ezt a barátságot semmire nem tartom, akkor miért nem “teszem le”? Megmondani, mit gondolok és megszakítani a kapcsolatot vele. (De hiszen nem ártott nekem, miért kellene megbántani?) A konfliktuskerülésem az oka, hogy nem ezt teszem?

Tisztelt Pszichológus Nő! Olyan problémámmal fordulok Önhöz,amiben teljesen döntésképtelen vagyok a párkapcsolatomat illetően. A párommal több,mint 1 éve vagyunk együtt. Azt veszem észre,hogy ha veszekedésre kerül sor,Ő mindig a szakítással támad nekem. Én eddig nem hoztam neki szóba,hogy szakíthatok én is. Folyamatosan azt érzem,hogy “nem merek” szólni,mert egyszerűen félek tőle. Ha szakítanék attól félek,hogy lehet megbánnám,mert nagyon szeretem. De így,hogy félek tőle,az sem jobb nekem.Segítségét szeretném kérni ez ügyben.Illetve még lenne szükségem a tanácsára. Az utóbbi időben nem igazán elünk nemi életet;(az elmúlt 2 hónapban) folyamatos fáradtságra hivatkozva. Már nagyon sokat rágódtam ezen,hogy mi rosszat tehettem. Eddig nem volt panasza,de mostanában ha megemlítem a témát,azt mondja,hogy nem velem van a hiba. Sajnos emiatt nagy az önkritikám.
Segítségét előre is köszönöm!

Jónapot kívánok!
Anyukámat elhagyta apukám már négy hónapja és folyton magát sajnáltatja. Az utóbbi időben rendmániás is lett pl.ha bemegyek a nappaliba valamilyen itallal már üvölt, hogy vigyem majd ki. Állandóan bemeséli magának a problémákat. Van egy bátyám, aki folyamatosan kiparodizál és kiröhög, ami nagyon rosszul esik.
Üdvözlettel: Bartos Blanka

Jó napot kívánok!

Nagyon örülök hogy röviden de elmondhatom egy hatalmas nagy problémámat ami rettenetesen bánt nap mint nap. A párommal 2,5 éve vagyunk együtt de sajnos egyre gyakoribb hogy a veszekedés során megütöm. Valamiért nem tudok uralkodni magam felett és akaratlanul megütöm. Rettenetesen sajnálom szegényt! Nagyon rendes hozzám, mindent megtesz hogy a kedvemben járjon és nagyon szeret mindemellett. Viszont vitakor nagyon hamar elborul az agyam, és az indulataimon nem tudok uralkodni. Kérlek adj tanácsot hogyan tudnám visszafogni magam? Olyankor sajnos nem gondolkodom és olyan dolgot teszek amit nem akarok. Mit tegyek? Hogy lehet önuralmat ilyenkor tartani? Nem akarom hogy ezáltal rontsam el a kapcsolatunkat és legfőképp hogy különmenjünk. Sajnos minden veszekedéskor minimum 1x felhozódik az hogy én ütöm. Nagyon kellene a segítség és a tanács!

Nagyon szépen köszönöm a választ!:(

Tisztelt Doktornő!
Kérem segítsen nekem. Másfél-két hete rosszul vagyok a gondolattól hogy szakítok a barátommal. Nem tudok enni sem a gondolattól. A legrosszabb ,hogy az zavar hogy 9-10 cm van köztünk (ő a magasabb) és eddig is tudtam ,hogy így van ,de elfogadtam. Lassan kér éve vagyunk együtt és iszonyatosan szeretem és ő is engem. Nem tudom miért kezdett el ez zavarni, arra gondoltam ez csak kivetülése valaminek. Nem tudom ezt nem nézni, ha mellém áll nézem mennyivel magasabbon van a válla, mindig a tükör előtt ölelgetem hogy méregessem mennyivel magasabb… iszonyatosan hülyén érzem magam… nem tudom miért zavar de nem akarom ezt érezni, nagyon fáj… Azt hittem ha beszélek vele jobb lesz, de nem lett jobb… szakítottam vele ,de úgy érzem megbánom másrészt úgy érzem ez volt a helyes. Emellett az is ott van hogy jövőre tovább szeretnék tanulni és nem tudom még mit vagy merre, sokat gondolkozok külföldben is de ő nem tud nyelveket sem, és nem is szívesen menne ki. Úgy érzem néha nincs közös jövőnk, de tudom a szeretet ezt is letudná küzdeni.beszélgetek vele és közben arra gondolok, nem követtem el hibát? El bírom képzelni vele az életem de mégsem… tele vagyok kételyekkel. A sex kettőnk között mát kb. fél éve nem működik.. és tudom hogy ennek is oka van, félek hülyeséget csináltam, mert igazán szeretett/szeret. Lenne esélyem visszamenni hozzá… mit kellene tennem ? Piszkosul érzem magam. Gondoltam arra ,hogy a távolság lehet a baj, mivel eddig baján tanult, ahol én is ,de idén már pakson tanul én viszont maradtam baján.. és csak hétvégenként látjuk egymást, és tudom ha jővöre továbbtanulok felsőoktatásban ez még rosszabb lesz… két vagy három hetente találkozhatunk majd. Van egy furcsa nyomó érzésem és azt hittem elmúlik ha beszélünk majd de nem múlt el , hozzábújtam de attól sem lett jobb… valami elromlott bennem de nem tudom mi lehet a baj… kérem segítsen , mert megőrjít a gondolat… gyűlölöm magam amiért ezt tettem vele! a Tv-ben is azt nézem hogy a párok mennyivel magasabbak egymásnál… egyszerűen röhejesnek tartom magam.. de nem tudom nem ezt nézni

Tisztelt Doktornő!

26 éves nő vagyok, párom 44 éves férfi. A kapcsolatunk még csak pár hónapja tart, nem élünk együtt. Én nagyon szeretem és kívánom őt. A párom egész kapcsolatunk alatt merevedési zavarral küzd és nem képes elélvezni sem. Egyre inkább attól tartok, hogy nem kíván engem. Félek, hogy valamit rosszul csinálok, pedig nagyon igyekszem. Úgy érzem, nem vagyok elég szép, csinos és kívánatos nő.
Korábbi kapcsolataiban a páromnak nem volt ilyen problémája. Egyre inkább úgy érzem, hogy csúnya és kövér vagyok a többi barátnőjéhez képest. Állandóan a sírás küszöbén vagyok már emiatt. Ő azt mondja, hogy kíván, szeret, csinosnak és szépnek mond. Amondó vagyok, hogy ezt szánalomból mondja. Állítása szerint ő a problémáink forrása, munkahelyi problémái miatt idegi alapon hiányzik a merevedés és az ejakuláció. Arra kér, hogy legyek türelmes és szeressem. Szeretem őt, de olyan nehéz így. Éjszakákon át sírok. Mindig reménykedem, hátha jobb lesz, de nem. Kétségbe vagyok esve. Már érzem, hogy kisebbrendűség érzet alakult ki bennem emiatt. Attól tartok, hogy nincs olyan vonzónak található, elfogadható külsejű férfi, aki vágyna rám.
Mit tegyek? Igyekszem fogyni (jelenleg 165 cm 53 kg vagyok, bár régen 40 kg), szexisebben öltözni, mindenféle szexuális játékot kitaláltam már. Amit kér, én megteszem, de semmi támpontot nem ad, hogy mi esne jól neki. Hozzátartozik még, hogy neki több mint 10 éve nem volt elmondása szerint párkapcsolata (alkalmi szexuális kapcsolata sem) és nekem is jó ideje nem volt már senkim.
Hiába vagyok vele kedves és biztatom, szeretem őt. Nagyon vágyom őrá.
Kérem segítsen!

Köszönettel: Éva

Tisztelt Online Pszichológus! Az alábbi problémával fordulok Önhöz, mely az utóbbi hónapokban olyan mértékű szorongást és tehetetlenség érzést okoz, ami egyre nagyobb hatással van a munkámra és a magánéletemre egyaránt – negatív irányba. Első hallásra nevetségesnek hangozhat: képtelennek érzem magam arra, hogy legyőzzem a testvéremet és a sógoromat egy olyan versenyben, amit annak idején én kezdeményeztem – már ha ezt egyáltalán versenynek gondolják ők is. Miközben én évről évre veszítek, ők nyertesként persze egész más megvilágításban láthatják a szituációt. A részletek: a verseny célja az volt, hogy ugyanannál a cégnél melyikünk éri el hamarabb az áhított menedzseri szintet, az ezzel járó státusszal és anyagiakkal. AZ első vereséget akkor voltam kénytelen elkönyvelni amikor 2 évvel ezelőtt a testvérem elsőként kapta meg a kinevezést. Ekkor közöltem a felsővezetéssel, hogy kilépek a cégtől, mert úgy látom, hogy két év alatt – amennyit nekem egy menedzseri pozícióért még dolgoznom kellene – bármelyik cégnél elérhetem azt. A második vereséget most éltem át, ugyanis én az új cégnél nem értem el a célomat – egyelőre – a sógorom, aki maradt és kitartott szintén megkapta a kinevezést. Talán nevetségesen hangzik mindez, de úgy érzem ezt a hátrányt már soha nem tudom ledolgozni, mindig harmadik leszek. Emellett úgy érzem évek óta egy helyben toporgok, bármilyen előrelépést teszek csak magamat próbálom utolérni. Kiszámoltam, egészen pontosan 5 évvel vagyok lemaradva, és ezért a lemaradásért már a képességeimet teszem felelőssé – nem vagyok elég jó. EZ a frusztráció a mindennapjaim része, néha jobb, de gyakran feldolgozhatatlanul bosszantó és a legrosszabb, hogy úgy érzem tehetetlen vagyok. Emiatt – bár rengeteg ötletem, tervem van – semmibe nincs kedvem belekezdeni.
Szeretnék ebből a spirálból kikerülni, ebben kérem tanácsukat. Köszönöm!

Üdv 36 éves vagyok van 4 gyermekem s 2007 ben szűltem a legkisebbet akkor már pánik beteg lettem s azóta is szedek frontin 1 mg 3 x naponta ez idő alatt 1 terhességem volt amit abortuszal el vetettem azóta 1 volt 2 éve ami spontán vetélés volt ill nem tudom lehet több is volt mivel rzsaszín darabos is volt az lenne a kérdésem mit tegyek hogy terhes tudjak lenni s ki is tudjam hordani ? Ön szerint meddő vagyok sokat szorongok streszelek minden apróságon nem tudom hogy velem van e baj ? Vagy a gyógyszerek miatt nem esek teherbe ? volt 3 éve endrimetriosisom meg műtöttek s ennyi gyógyszereket nem kaptam de nagyon szeretnék egy babát mi lehet a baj kérem írja le mindenről véleményét köszönöm tisztelettel :Ildikó

Kedves Doktornő! Problémàm màr jó ideje fennàl a pàrommal, és nem tudjuk megbeszélni. Úgy érzem keveset foglalkozik velem és a lànyunkkal is. De akàr hànyszor felhozom ezt neki nagy veszekedés lesz belőle. Szerinte túl sokat vàrok el tőle, gyerekesnek mond, mert ő sokat dolgozik hogy lenne màr ideje velünk foglalkozni, pedig szerintem ha akarna tudna, mert sajàt gazdasàgban dolgozik, nincs kōtelező munkaideje, ha itthon van inkàbb kint cigarettàzik vagy videót nézeget, a megbeszélés is nehezen működik nàlunk akàr miről is lenne szó. Az egyetlen ami működik az a szex, de nekem sokszor nem igazàn megy mert szükségem lenne egy kis közös időtöltés is néha vele, mikor csak úgy együtt vagyunk és jól érezzük magunkat, de úgylàtom erre neki nincs igénye, csak a szeretkezés. Csoda ha évente egyszer elmegyünk kettesben egy előadàsra, vagy pizzàzni, az is sokszor úgy kell kiveszekedni. Szeretem őt és tényleg mindent megtesz az anyagi jólétünkért, de lassan úgy érzem a kapcsolatunkat is felàldozza a munka oltàràn. És sajnos ez valószínű neki így megfelelő. És ilyen veszekedés alkalmàval el is bizonytalanít, hogy tényleg sokat vàrhatok el tőle? De a szexre mindég ha akarja van ideje, és ez napi szinten… Rànk meg nem tud időt szànni… Nem tudom mitévő legyek, de ha magamba tartom akkor ugye nem veszünk össze, de magamat őrløm és teljesen befelé fordulok. Sajnos néha a depresszió hatàràn érzem magamat.

Nos mindent leírni nagyon sok idő lenne. A lényeg az, úgy érzem megtaláltam életem párját tavaly. Tudom,mennyire hülyén hangzik és úgy gondolják 10 év múlva nevetni fogok ezen. Remélem így lesz. Nos. Véletlen történt ,hogy a lany belecsoppent az eletembe. Foghatnam arra h nem akartam tobbet csalodni de nem akarok menekulni tovabb az igazsag az hogy fajdalmat akartam okozni az utesek utan igen is vissza akartam utni. Nem szoszerint hanem tettekben. Amikor azt mondta mast szeret akkor en azt kondtam oke. Ra egy hetre kapcsolatom volt. De en meg mai napig is sokszor atgondolva mindig odajutok h szeretem. O mar valoszinu atlepett tul rajtam. De en el se tudnam mondani mennyire tudnam szeretni ha az en oldalamon kelne fel reggel vagy az en karomon aludna el. Nincs remeny ugy erzem. Mit tudok tenni azon kivul h nem foglalkozok vele es elfelejtem?

Üdvözlöm. 13 éve vagyunk együtt a férjemmel 3 gyerekünk van. Úgy érzem zátonyra futott a kapcsolatunk és megfordult a fejemben a válás gondolata. A legfőbb gond kettőnk között, a gyereknevelés. Én inkább pozitívan igyekszem fegyelmezni. Inkább dícsérek és nem büntetek. Ő viszont ezt úgy gondolja hogy engedékeny vagyok. Ő szigorú sőt néha úgy érzem bántalmazó. Persze nem fizikailag hanem lelkileg. Olyat mond a saját fiára hogy moslék meg patkány. Tehetetlennek érzem magam. A gond az hogy nem érti meg hogy ilyet nem mondhat neki mert ő is ebben nőtt fel. Párterápiára családterápiára nem akar menni. Lehet valamit tenni vagy valóban a válás lenne a megoldás?

A férjem megcsalt de engem választott.Próbálok bizni benne de nem mindig sikerūl.Mit tudok tenni hogy bizni tudjak benne. Õ nagyon igyekszik.. mindennt megbánt csak a szexre ment.

Üdvözlöm Önöket! Nagyon nagy segítségükre lenne szükségem. 16 éves lányom jelenleg péntekig a Heim Pál Gyermekkórház akut pszichiátriáján fekszik, ma beszéltünk a pszichiáterével, kérdeztem, hogy van-e valami lehetőség, hogy hova lehetne vinni rehabilitációra, semmi segítőkészséget nem tapasztaltam. Gyermekem vagy 40-50 helyen farcolta fel a testét pengével múlt hét csütörtökre virradó éjszaka, és marihuána vagy canabis fogyasztó.Abban kérném a segítségüket, hova tudok fordulni milyen Budapest vagy Pest megyei intézménybe, ahol tudják rehabilitálni? Segítségüket előre is köszönöm:Egy aggódó édesanya Andrea

Mi okozza egy embernél hogy nincs élet célja, akkor amikor rendezett a kapcsolta,a munkahelye, de nem tudja az okát,azt mondja hogy minek él,hiányzik valami az életéböl.egy elvált emberölés írok.van neki két gyereke.de nem tartja velük a kapcsolatot.talán ez lenne? Köszönöm szépen a választ előre is.Tisztelettel.Csikós Pálné

Az lenne a panaszom hogy még 2007 ben félrenyeltem egy cseresznyét és onnantól kezdve oda figyelek a nyelésre és életem során időszakaszokban elő jön olyan probléma hogy nem tudok rendesen nyelni pl most olyan mintha leblokkolna az agyam vagy a nyelvem amikor nyelni kéne meg rászoktam a krákogásra mikor nyelnék elkezdek krákogni ez az időszakasz már 2016 november óta tart nehéz megfogalmaznom magam sajnos.. voltak enyhébb tüneteim is amikor nem ilyen dolgokat produkáltam amikor nyelni akartam de mostanában erre a krákogásra szoktam rá, jelenleg külföldön dolgozok és nem tudok mindig úgy el menni orvoshoz csak ha jön velem fordítani valaki, az orvos írt fel enyhébb nYugtatót de nem használ semmit , ugyan úgy ráfeszülök és rá koncentrálok a nyelésre , biztos írtak már mások is hasonló dologgal kapcsolatban önöknek, azt vettem észre ,hogy reggel ébredés után kicsit könyebb lenne nyelnem meg még akkor nem vagyok úgy rá feszülve a dolgokra de nap közben meg nap végére már egyre roszabb, volt régen egyensúly zavarom , szédűltem stb akkor arra terelődött. Figyelmem és könyebben tudtam nyelni meg volt amikor előjött nálam ugyan ez a panasz de nem ilyen durva változatban meg nem ilyen sokáig , valahohy elmult 3 max 5 hónap alatt és most meg nem jövök rendbe, próbálok nem foglalkozni vele de nem tudom miért van ez, full orr gégészeten sem találtak semmit, még vár rám egy nyelés teszt október 6.án de akkor is én szerintem ez 80-90%ban akkor is pszihés dolog; mikor inni is próbálok a számhoz rakom az üveget es nem jön az a nyelés reflex meg semmi mintha leblokkolna az agyam vagy mint aki elfelejtette hogy hogyan kell nyelni, novemberben fogol haza költözni emiatt a probléma miatt mert ha esetleg pszihológushoz kéne járnom akkor itt a fordítás miatt nem lenne egyszerű meg ugye néha nekem is nehéz megfogalmaznom magam sajnos, remelem esetleg tudnak valamit addig is segíteni még nem megyek haza vagy ha tanácsot is mondani akár mit is örülnék neki!! Még annyi hogy valamikor a nyálamat is nem tudom úgy lenyelni mintha csak tartogatnám a számba meg nem jönne a reflex meg amikor ittam alkoholt azt is csak azért hogy könyebben tudjak nyelni de akkor se jobb meg nem könyebb max nem félek annyira de akkor is uhyan úgy rá fókuszálok a problémára ..válaszukat is előre köszönöm!!!