Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Kedves Doktornő!
vértvétellel egybekötött vizsgálatra lenne szükségem, azonban nagyon erős szorongást érzek a vizsgálattal kapcsolatban. A fájdalom nem zavar, azonban valami falat emel elém, s nem vagyok képes elmenni a vizsgálatra. Tisztában vagyok a vizsgálat szükségességével, azzal is , hogy ez “csak egy félelem” ,mégsem tudom kikapcsolni magamban.
Tanácsát előre is köszönöm.
Kedves Kérdező!
Legalább egy beszélgetésre (ami általában 50 perc) szükség van ahhoz, hogy miről is van szó és további foglalkozásokra az ellenérzése leküzdésére. Ha magánrendelést nem tud vállalni, szakrendelő pszichológusa is tud segíteni.
üdvözlettel:
Üdvözölöm! A fiam (23) össze szeretne jönni egy nála jóval fiatalabb (14) lánnyal. Származhat ebből bármi probléma ha komolyra fordulna a dolog? Csak mert nem találok semmi használható információt az interneten. Ugye ez nem nevezhető pedofíliának?
Kedves Kérdező!
Egyrészt jogászt érdemes megkérdezni a jogi vonatkozásokról, bűntetendő- e a szexuális kapcsolat ilyen életkorú személyek között. Ugyanakkor nem gondolom, hogy egy 14 éves gyermek érzelmileg érett lenne szexuális kapcsolatra. Egy 23 éves férfi és egy 14 éves lány gyermek más- más igényekkel lép párkapcsolatra. Semmiképp nem javaslom ezt a kapcsolatot. A fő kérdés azonban, hogy miért ilyen fiatal lánnyal akar a fia kapcsolatra lépni? Milyen kapcsolatai voltak eddig? Beszélgessen a fiával a párválasztási motivációiról, vágyairól, persze, csak ha nyitott erre, és megvan önök között a bizalmi kapcsolat.
üdvözlettel:
Kedves Pszichológus!
Mindig dinamikus, céltudatos, szorgalmas, optimista és sorolhatnám milyen ember voltam!! Ebben az évben azonban semmi nem érdekel, elvégzem a munkám s ebbe ki is merűl minden elfoglaltságom! Egyedül nevelem gyermekem, apukám sztrokeban lebénult, édesanyám otthol ápolja s közbe ő is betegeskedik! Baráti kör majdnem 0, társasági élet 0! S sajnos ott tartok h egy vásárlás is nehezemre, terhemre esik! Semmit nem intézek el, semmihez sincs sem kedvem sem erőm,folyton fáradékony vagyok!
Most kezdem érezni hogy ez igy nem vezet jóra, de nem tudom hogy lehetne belőle kilábalni!
Kérem ha tudnak tanácsot adni ami segìthet tegyék meg!
Tisztelettel: Bernadett
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
Nagyon nehéz helyzetben lehet, hiszen sok stresszforrás van jelen az életében. Mindenképpen javasolt lenne segítséget kérnie ebben az állapotban. A leírt információk alapján nem tudom biztosra megmondani, hogy hangulatzavar vagy más probléma áll a tünetei mögött, ehhez egy részletes első interjúra és esetleg tesztfelvételre lenne szükség. Azt javaslom, hogy mindenképpen keresse fel tüneteivel a helyi pszichiátriai gondozót, ahol tb alapon megállapíthatnák a tünetei okát s szükség esetén gyógyszeres és/vagy alap pszichoterápiás kezelést is tudnának nyújtani.
Blogbejegyzéseinkben az alábbi oldalakat lenne érdemes elolvasnia, bennük a kezelésről is van információ:
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Pszichológus!
Segítséget szeretnék kérni mert nem tudom mit hogyan kellene csinálnom. A párkapcsolatomrol van szó ami 7 ,5 éve tart már de egyáltalán nem vagyok boldog benne.Együtt lakunk 7,5 éve mer gyerekvigyázo vagyok egy családnál, amiböl k ö lett a 2 kislánynak a gyámja már vagy 2 éve… Nagyon sokszor a páromnak agressziv kitörései vannak és többször is volt már olyan h megütöt ez volt az elsö 5 évbe. Ugyanakkor ezt az ütögetést befejezte már de azt érzem h amiota ö a gyerekeknek a gyámja tulságosan nyeregbe érzi magát mindennek ugy kell lennie ahogy ö akarja ha nem ugy van csak bepörög mindenért engem hibáztat, semmit se tud mi hol van állandoan tölem kérdezi ha azt mondjuk a gyerekekkel h nem tudjuk akkor kiakad h de jo h ebbe a házba senki nem tud semmit (holott ö se tudja azért kérdezi) teljesen ugy adja elö h ö itt a minden mi nélküle meg lennénk halva és hogy azt is észrevettem h nagyon gyakran ugráltat meg egre céloztat engem hozzam ide ezt hozzam ide azt akkor szolongat h menjek és igazábol nekem ezek már mind teher a részemröl. Lassan tervbe van véve h a két kislányt ki fogja vinni az anyja ha elvégezte a nagyobbik a középiskolát addig még 5 év van hátra…addig van igazábol biztositva ez a lakhatás utána már nem és ezekkel az anyagiakkal is iszonyatosan megterhel…annyira h már egyre jobban csak kiábrándulok belöle föleg mikor elkapja az idegbaj h na ö ideges lesz és már szinte mindenki fél a közelébe lenni…azon kivül nemrég egy betegségen is átestem a tüdöröntgenem is kezdö tüdögyulladást mutatott mondtam is neki mer tudta h táppénzen vagyok igazábol csak 1 hete voltam még táppénzen de ö ugy tett h nem lesz igy pénzed de ugye azért mostmár mész hétfövel dolgozni és megmondtam neki h egy érzéketlen vagy h mennék kezdö tüdögyulladással mikor még az északát se tudom átaludni ugy fulladok. Egyszerüen azt látom h neki csak a pénzem kell és nem én magam…volt olyan is mikor vitatkoztunk h én öt soha nem támogattam anyagilag meg ugy tesz h velem nem lehet egyröla kettöre lépni. Én nem árultam neki zsákba macskát a kapcsolat legelején tudta már mikor összejött velem h nekem nem nagyon van pénzem mer hiába van munkahelyem anya nem tud dolgozni segitenem kell anyagilag otthon, lerokkant nem kap annyit h megéljen egyedül és nem veszik fel sehová még rokkant munkahelyen is dolgozott ahol ugy tettek a jobb állapotba lévö rokkantakat alkalmazza…minden évbe probálkozott anya eredménytelenül…és ö ezt tudja jol…mégis nagyon megterhel az anyagiakkal nekem ezt már teher töle hallgatni mer nem tudom ezt a problémát megoldani és már nem egyszer kimondtam neki h nincs pénzem erre….mégis azt érzem kiszekáll a lakásos témával…amikor feljön a gyerek téma h szeretnék már egyet arra is mindig csak a kifogásokat mondja h majd 2020ba visszatérünk rá…..meg h neki már van egy fia (nem tölem az elözö kapcsolatábol)…..pedig én is vágynék már egy gyerekre nem az h mindig másnak a gyerekére vigyázzni meg körülöttem mindenki terhes már és nagyon sokszor mikor feljött a gyerek téma állandoan azzal jött hogy hová meg mire viszont az összes ismerösöm közül senkinek nem volt ez probléma h hová meg mire azt látom h más nöket ugy felkarolnak én meg ezt nem kapom meg…..meg ugy tesz h lehet majd ö is összeismerkedik egy fiatal lánnyal és már nem is leszünk együtt c….hát most nem azért de ilyet normális ember nem mond a párjának. (A legjobbarátjának a 10 éves kapcsolata most ért végett mer fiatalabb lánnyal megismerkedett és ezért…) Egy a lényeg egyre jobban azt érzem h valahogy meg kellene töle szabadulnom mer neki igazábol mindenbe a társam kellene h legyen de ö nem az…nem segit semmibe se de tölem maximálisan elvárja a segitséget évek ota nem költ cigire mindig az enyémet szivja pedig nekem se ingyen osztogatják, az innivalot is mindig nekem mondja h vegyek neki colát….de az h ö adjon nekem pénzt h vegyél magadnak te is vagy most megveszem én hát…..egy kezemen meg tudnám számolni hányszor volt olyan….és nekem nagyon rosszul esnek töle ezek a dolgok de tudom h nem fog megváltozni ugyse…és nem tudom hogyan tudnék kilépni ebböl a kapcsolatbol mer már sokszor félek h képes lenne nekem jönni ha megmondanám h legyen vége….ö igen tudja mondani h mit nem kap meg tölem de az h ö mit ad nekem azon sose gondolkodik el meg nem is akar meg sajnos olyan tipusu h a saját hibáját jo ha 1000-böl egyszer elismeri h hibázott…Nem tudom mit kellene tennem a továbbiakban csak ahogy telik az idö egyre jobban érzem azt h távolodok el töle és nem akarnám már ezt a kapcsolatot mer nem látom értelmét…tulságosan a másikra támaszkodik a semmire holott legalább 3 szor többet keres, mint én és közel sincsen olyan családi helyzetbe mint amibe én vagyok…..soha nincs egy közös program nem visz el sehová….ö amit keres csak magára keresi az h vegyen meglepetésböl valamit a másiknak á azt nem… van ugy h a legjobbarátjának a volt barátnöje át szokott küldeni fotokat h milyen kaját csinál és ilyenkor mindig nekem mutogatja meg teszi a megjegyzéseket h te mikor fogol ilyen kajával várni? mégis miböl?!!! egyszerüen tényleg azt látom h neki csak a pénzért vagyok jo már sokszor át fut az agyamon az is hogy nem e tartatni akarja magát a másikkal? Hogyan lehetne egy ilyen agressziv tipusu embertöl megszabadulni? én amugy 27éves vagyok ö 31..
Kedves Kérdező!
Köszönjük a levelét!
A levele alapján a kapcsolatuk pozitív oldalára nem derült fény, a negatívumokat taglalta (anyagilag kihasználja Önt, csúnyán beszél Önnel, jelenleg nem akar Önnel családot alapítani, s a betegségében sem érzett együtt Önnel). Mérlegelnie kellene Önnek, hogy miért lenne érdemes vele együtt maradni. A lakhatást írta, hogy egy fontos tényező, de vajon ezen kívül van-e más még.
Párkonzultáció is egy lehetőség lenne, amennyiben a párja is együttműködne, amit a helyi családsegítő szolgálatnál lehetne ingyenesen igénybe venni vagy esetleg a párja Önre ható lelki nyomását szakemberrel átbeszélhetné telefonos segítségadás keretében a NANE egyesületnél.
Sok sikert kívánva:
Szabó LiliKedves Szakértő!
7 és fél éves kisfiam szeptemberben kezdte az iskolát; nyugodt, mosolygós, de zárkózott kisfiú -elég érzékeny; mindene a foci. Második-harmadik héten volt 2-3 éjszakai felsírása (osztálytársak piszkálása után), de megnyugtatás után tovább aludt. Egy hete azonban minden éjjel felsír (11 és éjfél között v. éjfél után), ül az ágyban nyitott szemmel, zokog, remeg, nagyon izzadt és ver a szíve; és nehezen nyugszik meg, ellöki a kezem. Néha érthetetlenül beszél és megnyugtatás után is fel-felzokog újra. Az iskolában minden rendben, a tanítőnők dícsérik (a “hónap tanulója” lett), de túl maximalista -az én szememnek tökéletes vonalakat kiradírozza és újrarajzolja, amíg ő nem látja tökéletesnek; órán, felméréskor nem szól, hogy egy betűt nem ismer (még nem is kéne), csak zokog. Fociedzője is dícséri, mégis többször sír edzés előtt, de ha felvetjük, hogy ne edzen, hallani sem akar róla, megy és végigcsinálja. Hazafelé duzzog az autóban és nem mondja el, mi a baja (edzés után / iskolából hazafelé / hétvégi focimeccs után; mostanában nagyon sokszor). Mi abszolút dícsérjük, szeretgetjük, nincsenek elvárásaink, azt szeretnénk, ha jól érezné magát a suliban és nem szidtuk egyszer sem (nem volt miért) a sulival kapcsolatban.
Ezek az éjszakai szívszorító zokogások-remegések nagyon ijesztők és nem szeretnénk ha ez valamilyen problémához vezetne, tudna tanácsot adni, mit tegyünk? Hogyan tudunk neki segíteni oldani ezt az óriási feszülséget? Előre is nagyon köszönöm válaszát! Üdvözlettel, Mónika
Kedves Mónika!
Elnézését kérem a késői válasz miatt!
Szerintem nagyon jó, hogy ennyire odafigyel a kisfiára, szeretné megtudni az éjszakai felírások okait. Ez szerintem is fontos feladat, gyermekpszichológusi vizsgálatra van szükség ahhoz, hogy erre fény derüljön. Nevelési tanácsadóban ingyenesen tud ilyen jellegű segítséget igénybe venni.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Doktornő!
Barátnőmmel 1 éve vagyunk egyutt. Az első 8hónapban gyakori volt a szex es o is kezdemenyezett sokszor. Viszont az utobbi honapokban valami nem stimmel. Csak hetvegenkent találkozunk es addigra en mar elegge ki vagyok “ehezve”, de nala mostanaban sokszor van hogy egyaltalan nincs kedve hozza egesz hetvegen. Beszeltunk a problemarol, o azt mondja egyaltalan nem erez mostanaban nemi vagyat. Multkor rabukkant az elozmenyeim kozott hogy ilyen temakrol olvasgattam es sirt meg nagyon rosszul esett neki. Mit tanacsol mi tevo legyek probaljam ignoralni a szexet egy darabig? Amugy fogamzasgatlot szed es lehet hogy annak a mellekhatasa, de o aztmondta nem akar masikra atallni.
Kedves Kérdező!
Párjának érdemes lenne orvosi kivizsgáláson részt venni, ha nem találnak problémát, érdemes a kapcsolatukkal foglalkozni, átgondolni, hogy változott e valami a kapcsolatban vagy a párja “lelkében”. Ő mit szeretne és miért sírt? Őt nem zavarja a nemi vágy hiánya? Ő nem keres segítséget? Kettejüknek elsősorban a kapcsolatukat lenne érdemes átbeszélni, ha ezzel gond van, párkonzultáció is segíthet.
üdvözlettel:
Jónapot!Nekem egy olyan problémám van,hogy önbizalomhiányom van de nem tudom ez mitől jöttelő kb.egy hónapja tarthat ez az egesz.A lényeg az hogy ez átfordult féltékenységgé…a párom soha semmi olyat nem csinált vagy mondott ami miatt azt képzelhetném hogy én már nem kellek neki vagy stb.De mégis folyton azon agyalok hogy ez megfog történni,elfogom őt veszíteni .Pedig tényleg egy olyan dolog nemvolt ami miatt ezt gondolhatnám.Abban kérnék tanácsot hogy ezt hogy oldhatnám meg mit csináljak hogyne agyaljak mindent túl? A választ előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
Sok minden kiválthatta ezeket az érzéseket Önben. Vajon ez az első eset, hogy ezt érzi? Volt-e esetleg korábbi kapcsolatában csalódása? Érte stressz az elmúlt időszakban Önt?
Figyelje meg, hogy nem átmeneti hullámvölgyben van-e, lehet ez az állapot magától rendeződik néhány héten belül. Amennyiben nem történik ez meg, mindenképpen önismeretét növelni, félelmeit megértenie lenne érdemes. Ha változatlan marad az állapota, érdemes lenne szakembert felkeresni, akár tb alapon a helyi pszichiátriai gondozóban, vagy magán úton.
A féltékenység témakörében érdemes lenne elolvasnia az alábbi könyveket, hogy önbizalmát, önismeretét növelhesse:
Paul Hack: A féltékenység (2014)
Ayala Malach Pines: A féltékenység – okok, gyógymódok, tünetek (2000)
Dr. Haraszti László: Féltékenység (betegség)? (1995)
Sok sikert kívánva:
Szabó LiliKedves Pszichológus!
Már 3 éve nagyon furcsán viselkedik az anyám (régebben is voltak furcsa dolgai, de közel sem ilyen jellegűek). Rendszeresen téveszméi vannak, mostanában a vallásba menekül és ez csak ront az állapotán, valamint a párja is, mivel alátámasztja a téveszméit. Régebben öngyilkossággal is fenyegetőzött. Néha vannak tisztább pillanatai, de általánosságban a saját maga által kialakított világban él és mindenkit ellenségnek tart, aki nem hisz neki. Egyre komolyabb családi problémákat okoz a dolog. Szeretnék neki segíteni, de fogalmam sincs, hogy hogyan tudnám rávenni, hogy forduljon orvoshoz. Mit tegyek?
Válaszát előre is köszönöm.
Kedves Kérdező!
Nehéz az ilyen problémával küzdőket orvoshoz juttatni. Háziorvos segítségét is lehetne kérni, illetve, ha az édesanyjával való beszélgetés kapcsán kiderül, hogy van olyan dolog, ami neki szenvedést okoz, annak kapcsán lehet neki javasolni, hogy abban tud neki segíteni az orvos. Ön- és közveszélyes állapot esetén pedig mentőt kell hívni (öngyilkossággal fenyegetőzés ide tartozik). Nem tudom milyen idős az édesanyja, állt-e már kezelés alatt, mindenesetre mindenképp pszichiátriai kivizsgálás javasolt. A vallási tanításokból kiindulva is javasolhatja neki az orvosi kezelést.
üdvözlettel:
T Doktornő. A párrommal 5 év után mentünk szét, 8 hónapja nem vagyunk együtt. A szakításnak nem volt olyan oka hogy veszekedtünk volna egyszerűen mondta ha csinálok valamit többet nem leszünk együtt. Ez a vmi a gyerekem anyjával való találkozó volt és a gyerekről szólt. De nem ez a gondom. Az hogy bár eltelt 8 hónap és Ő négy hónapja egy férfival él együtt minden nap felhív, este 22h kor is üzenetet ( jó éjszakát kíván) ír. Mivel pánikbeteg így nem tiltottam le, de már zavaró hogy napi 1,5 -2 órát beszél velem és nekem panaszkodik az új kapcsolatáról. Többször kértem hogy ezt ne tegye! Mivel régről ismerem természetesen ha baj van hívjon,de ez már megalázó hogy hét közben minden nap 5x hív, hétvégén meg ha nem dolgozik a párja akkor meg ír. Kérdeztem tőle de nem békülni akar, nem is találkozunk, hanem azt mondja nehéz elszakadnia Tőlem. mondtam neki nekem jobb ha nem beszélünk ,de ez Őt nem érdekli. Ill megígéri hogy akkor nem hív, de ez eddig max 4 napig tartott, és utána megy minden az elejéről. Kérem adjon tanácsot: Miért csinálja ezt? Mi ilyenkor a helyes ? tiltsam le? Ezt eddig azért nem tettem mert azért vagyunk emberek hogy a bajban segítsünk egymásnak,és természetesen szeretem is..elfogadtam hogy Ő milyen,de ez amit csinál zavar is, és nem is értem. Miért jó ez neki?
Válaszát előre is köszönöm. További eredményes munkát kivánok.
Kedves Kérdező!
Köszönjük a levelét!
Megértem, hogy ezt a helyzetet zavarónak éli meg. Úgy gondolom, hogy még nem tudtak teljesen leválni egymásról a volt párjával. Beszélnie kellene vele erről, hogy szeretne-e segítséget elfogadni ebben, párterápiás, párkonzultációs alkalmak során a leválásban is tudnának segíteni a szakemberek, akár a családsegítő szolgálatnál, akár magán úton. Mindenképpen keretek közé kellene venni az egymással való kommunikációt (pl. milyen témában, mennyi ideig, maximum hány perc, hol s mikor, azaz hány órától hány óráig beszéljenek egymással, Ön milyen üzenetekre halandó válaszolni), ezt szakember is segíteni tudná Önök között. Tisztázni kellene, hogy ez a kapcsolat, ami Önök között van, milyen típusú, pl. baráti, rokoni, ismerősi, s ennek megfelelően mit mondhatnak egymásnak, mit várhatnak egymástól. A volt felesége párkapcsolati problémáját Ön nem oldhatja meg, a volt feleségének saját maga által kellene keresnie szakembert, aki segít benne, ha ő és a párja nem jutnak előbbre.
Üdvözlettel:
Szabó LiliGyerekkorom óta hànyàsfóbiàm van. Ebből generalizàlt szorongàs alakult ki. Jàrok pszichiàterhez szedek antidepresszànst,feladatok itthon,de a helyzetem nem nagyon javul. 3 éves kislànyomnal mindig fèlek,hogy mikor fog hànyni,és ez nagyon zavaró. Pszichoteràpiàra sosem jàrtam,nem tudom,hogy segítene-e? Vagy valami màs segìthet a problémàmon?
Kedves Kérdező!
Most merült fel önben a pszichoterápia lehetősége? Gyermekkorában ezt nem kezelték?
Pszichoterápia sikerességére garancia nincs sajnos, de szorongásos zavaroknál jó hatásfokkal működik, tehát a válaszom az, hogy segíthet.
üdvözlettel:
Üdvözlöm!
Mostanába nagyon magányosnak érzem magam, nem tudok magammal mitcsinalni ha egyedül vagyok. Egyik nap nálam aludt egy lány barátom, nagyon jól éreztem magam, mikor elment és társaságba voltam, akkor is jól éreztem magam, aztán mikor haza értem elfogott egy érzés, a magány érzet, nem érzek iránta szerelmet, tényleg jó barátom, és elvoltunk. Tudna segíteni, miért érzek így? És hogy mit tegyek?
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
Érdemes végiggondolnia, hogy vajon párkapcsolatra vágyhat-e, hogy emiatt érzi-e magát magányosnak. Arról nem ír, hogy ismerkedik-e, lehet ezt kellene megpróbálnia, ha még nincs benne a folyamatban.
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdv. Olyan problémám van hogy nem rudom kezelni a gondokat bajokat, ilyenkor dühkitöréseim vannak, nem tudom kezelni a problémákat, megbántom páromat, tárgyakat török. Stb. Másik h mindenkire féltékeny vagyok (neki miért van több, jobban él…stb.) mindig másokban keresem a hibát.
Páromtól folyamatosan dicséretet várok, amit a fejéhez is vágok.. válaszát köszönöm!!
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
Úgy gondolom, hogy a mostani tünetei, az indulatkezelési nehézségei és az állandó belső feszültsége miatt érdemes lenne a helyi pszichiátriai gondozót felkeresnie s pszichiáter segítségét kérnie, mert lehet gyógyszeres kezelés is indokolt lenne. A pszichiátriai gondozóban tudná még azt is jelezni, hogy szeretne pszichológussal is beszélnie, stresszcsökkentő technikákat kérnie és hogy a problémamegoldási képességét fejlessze. Olyan veszély fennállhat, hogy 1-1 dühroham során magában kárt tehet pl. a kezét megsebesíti, vagy ritka esetben más személynek is kárt okozhat pl. véletlenül arra dob el egy tárgyat, ahol a párja áll. Az, hogy mennyire frusztrált Ön, s van-e valamilyen pszichés betegsége, csak egy alapos első interjú – illetve szükség esetén tesztvizsgálat- felvétele után lehetne megmondani.
A féltékenység témakörében érdemes lenne elolvasnia az alábbi könyveket, hogy önbizalmát, önismeretét növelhesse:
Paul Hack: A féltékenység (2014)
Ayala Malach Pines: A féltékenység – okok, gyógymódok, tünetek (2000)
Dr. Haraszti László: Féltékenység (betegség)? (1995)
Sok sikert kívánva:
Szabó LiliAzzal szeretnem kezdeni, hogy nem velem vagy a gyermekemmel van a gond. A gondom azzal van, hogy a lanyomnak van egy fiu osztalytarsa akivel nagyon jo baratok es En is orulok neki, hogy ilyen rendes es inteligens haverja van. Mi Angliaban elunk egy onkormanyzati lakasban. A mult heten hetvegen a lanyomhoz eljott ez a fiucska es meg egy masik leany. Mozi dutan volt nalunk. A fiu szulei elvaltak es a fiu az anyjaval el, de most hetvegen az apjaval volt es igy az apja is jott erte. Aztan a heten a lanyom mondta a szomoru hirt, hogy a fiu anyja nem engedi tobbet vele baratkozni, mert onkormanyzati lakasban elunk amit itt sokszor parhuzamba vonnak azzal, hogy drogosok lakjak. Ez persze nem igaz, mert mi tisztesseges dolgozo emberek vagyunk. Szoval ezert drasztikus sanctiokat vezetett be a fiu anyja. Szeretnek valamit tenni, de sajnos tehetetlennek erzem magam.
Kedves Kérdező!
Szerintem érdemes volna megpróbálnia beszélni a fiú anyjával. Ha jobban megismeri Önt, akkor eloszlanak a félelmei, hiszen megtudja hogy Önök valójában jóravaló emberek, ami független az anyagi helyzettől.
Sok sikert kívánok!
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt doktornő!
Nagyon fontos ügyben szeretnék segitséget kérni. Van egy barátom, akivel nagyon jól voltunk addig a pillanatig mig az egyik barátnőm születésnapján többet ittam a kelleténél ezért megrendült bennem a bizalma. Azután olyan dolgokat kért tőlem, hogy folyamatosan kellett irjam hol vagyok mit csinálok, nélküle sehova se mehetek. Ezt megtudták a szüleim akik eltiltottak tőle és nem hiszik el hogy megtud változni, de én tudom hogy megtud.
Kiváncsi vagyok egy kivülálló véleményére és nagyon fontos lenne a válasz.
Előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
Kérdés számomra, hogy a barátjából ezt a viselkedést a bizalom megrendülése hozta-e elő, vagy a személyiségéhez hozzátartozik-e. Mennyire akar ő megváltozni? Amennyiben igen, tud-e segítség nélkül túllendülni ezen ő? Ezekre a kérdésekre ő adhat választ. Amennyiben hosszabb távon nem változik ő, akkor segítséget kell kérnie, mert a túlzott kontrollt egy idő után Ön is soknak fogja érezni.
Üdvözlettel:
Szabó LiliTisztelt Doktor Nő!
Kérem segítsen tanácsával. Teljesen tehetetlennek érzem magam egy, a férjem szüleivel és testvérével kapcsolatos problémában.
8 éve csöppentem a családba. Már akkor láttam, hogy sógornőmmel valami nincs rendben. Persze tiszteletben tartva azt, hogy férjem testvére, nem fogalmaztam meg erős kritikát. Két éve már igen, mára meg egyenesen féltem anyósomékat.
Szerencsére az eseményeket látva tegnap már a férjem is belátta, hogy nem elfordulni kell tőlük, hanem megpróbálni segíteni.Sógornőm tanult, 30 éves nő. Magas beosztásban dolgozik.
Ennek ellenére mentálisan nagyon nincs rendben vele valami, otthon a szüleivel nagyon betegen viselkedik.
Lelkiterrort alkalmaz és anyukáját bünteti már évek óta. Ez az amit láttam is. Mára már nem mehetünk el hozzájuk, ha próbálkoztunk csak az udvarig jutottunk. Nem beszélgettek, csak halllgattak. Ők nem jönnek, már telefonon se lehet beszélni velük, ha sógornőm otthon van. Ha érdeklődünk, vagy szóbea kerül a téma idegesek lesznek és hárítanak. Anyósom két testvérével is megszüntette már a kapcsolatát, pedig a nővérével két éve még sülve-főve együtt voltak szabadidejükben.
A kérdésem az lenne, hogy mit lehet tenni ilyen esetben? Mit lehet tenni akkor, ha nyilvánvaló a baj, és az erőszak valamilyen formáját sejtjük a háttérben?
Válaszát előre is köszönöm!
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
A férje mit gondol a helyzetről? Ő is belátja, hogy a testvére lelki terror alatt tartja a családtagokat? A sógornője szülei mit szólnak ehhez? Jogosnak tartják ezt a viselkedést a lányuktól? Ha minden családtag egyetért abban, hogy valami gond lehet a sógornője fejében, akkor a nő háziorvosát érdemes felkeresniük és neki beszámolni ezekről a furcsaságokról. Ő pedig majd eldönti, mi a teendő, veszélyes-e bárkire a hölgy viselkdése.
Üdvözlettel:
Habis Melinda
