Tisztelt ……!
Szeretném a segítségüket kérni egy családi krízishelyzet megoldásához.
Családi közösségünkben 5 fiúgyermeket neveltünk fel. Az egyik 15 éves fiúnk, 1997. júliusában életét vesztette egy tragikus autóbalesetben.
Az akkor pár napos fiúnk, ma már 20 éves egyetemista.
Jelenlegi családi közösségünkben két nagykorú fiaink, a 31és fél éves fiúnk, a 33 éves fiúnk, és az egyetemista fiúnk élnek, édesapjukkal.
Sajnos a házasságunk annyira megromlott, hogy mi, 4 éve külön élünk.
A 33 éves fiúnk, súlyos autoimmun betegségben, ( colitis ulceróza ) szenved. Állandó orvosi kezelés alatt áll. Mindemellett súlyos trombózis hajlama miatt, 3 mélyvénás trombózisa is volt. Betegségének tünetei akadályozzák a munkavállalásban, a közlekedésben, a mindennapi életben…Sajnos felmerült a gyanúja annak, hogy betegsége “jobb” elviseléséhez drogokat is elkezdett használni. Jelenleg nagyon lesújtó állapotban van!
A 31 és fél éves fiúnk, szintén munkanélküli. Közel 3 éve magába fordult, kizárta a külvilágot, a családot, semmi nem érdekli… Súlyosan depresszív tünetekkel, a nap nagy részét átalussza, ( 18-20 órát ). Nem hajlandó csak minimálisan kommunikálni a családtagokkal, mással, egyáltalán nem. Nagy probléma, hogy orvosi segítséget sem hajlandó elfogadni. Nem tudom, hova fordulhatnánk segítségért mi, családtagjai. Sajnos mindebből következik, hogy dolgozni sem tud elmenni. Amikor szóba kerül, hogy ez az állapot nem normális egy 31.5 éves aktív korú embernél, hallani sem akar az orvosi segítségről, és bármilyen együttműködésről, akár gyógyszeres kezelésről sem.
Hogyan vehetném rá, hogy felismerje a betegségét, és elfogadja a segítséget?
Mivel az édesapjuk egyedül próbálja fenntartani a családot, ( jelenleg már nyugdíjas ) a nagyon kevés jövedelemből, mindez, lehetetlen! Évek óta halmozódnak az adósságok, mindemellett a lakást, jelzálog hitel is terheli. A két nagyfiú évek óta nem dolgozik.
Mit tehetnénk a súlyosan depressziós gyermekünkkel?
Hova fordulhatnék segítségért?
Hol, és hogyan kaphatnék segítséget?
Hogyan segíthetnék a súlyosan beteg gyermekeimnek?
Megértésüket, segelőre is köszönettel:
Az édesanya

Tisztelt Szakértö!A következö a problémám párommal megismerkedtem 2 éve elején minden jól müködött de mondta neki heti egy szex bőven elég! Elfogadtam ez ment is kb másfél hónapja azonban folyamatosan elutasit majd holnap vagy ha rákérdezek mi a gond azt mondja ideges fáradt ! Ha puszit akarok adni elfordul mert gondolom attol tart hogy puszi utánn szex következik! Legutóbb mikor eggyütt voltunk nem jött össze a sze x kérte hagyjuk abba ! Azóta hiába próbálkozom folyamatosan elutasit meg ha rákérdezek hogy az bánt hogy a multkor nem sikerült válasza igen mert öt ez zavarja hogy nem jött össze a dolog! Szerintem fél az ujjabb kudarctól! Ha felhozom a témát ideges lesz vagy viccel elüti a dolgot azt mondja majd leg közelebb de közel 2 hónapja semmi ! Meg hogy nekinincs szüksége a szexre állandóan feszült ideges meg állitolag az is zavarja hogy mindig én kezdeményezek vártam hogy ö közeledjen de majd 2 hónapja semmi kérdezem szeret e még engem azt mondja igen nem velem van a baj de ugy érzem van valami dolog amit nem akar elmondani ! Hozzá teszem elözö kapcsolatában naponta kellett szexelnie lehet az a baj hogy meg undorodott a szextöl ?Erre is gondoltam! Az elutasitásokat nehezen viselem kértem mondja el öszintén mi a baj de erre a válasz nincs szüksége a szexre de 2 hónappal ezelöttig miért müködött mi válthatta ki benne ezt az érzést ?válasza feszült ideges vagyok ! Teljesen tehetetlen vagyok kérem segitsen hogy szedjem ki belőle hogy mi lehet az igazi ok! Még annyit ha vissza utasit látom bántja de ha szeret engem akkor miért nem tesz érte ?Segiteni szeretnék neki kérem adjon tanácsot mit tegyek! Válaszát előre is köszönöm! Orvosi segitségröl hallani sem akar tehát teljesen tehetetlen kétségbe esett vagyok!

Tisztelt Doktornő!
Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy a páromnak szerintem dühkezelési problémái vannak.
Már egészen gyerekkorától ilyen. Sajnos nagyon hirtelen, nagyon nagy dühbe tud gurulni. Még az elején ezek nem voltak túl gyakoriak, de ahogy halad egyre rosszabb. Ha veszekszünk is nekem mindig tekintettel kell arra lennem hogy gyengék az idegei és hamar bedühödik. Legtöbbször ilyenkor törni, zúzni akar és mintha kifordulna önmagából. Én nagyon szeretem őt és volt is már erről szó,hogy elmegy pszichológushoz(pedig járt fiatalabb korában), de ez valahogy elhanyagolódott. Szerintem szüksége lenne rá mert félek, hogy ez még rosszabb lesz. Ön szerint lehet ez valami komoly probléma?
Köszönöm a válaszát!

Üdvözlöm!

Egy olyan problémával fordulok Önhöz hogy egy éve van egy nőgyógyászati problémám, ami nem múlik..műtöttek többször, sok orvoshoz fordultam már, és még mindig méhszájsebem van, amit nem értek mert elvileg kimetszették…lelkileg már nagyon megvisel az állandó vérzés, az állandó stressz, hogy mikor kezd el vérezni mikor leszek már jól.. azt érzem, hogy lelkileg mivel teljesen kikészített a tavaly októbertől tartó kálváriám, 3 kórház, 13 orvos, hogy már rettegek ha a rendes menstruációm kell, hogy megjöjjön is.
Párkapcsolatot így nem tudok kialakítani, segítségét szeretném kérni, hogy legalább lelkileg ezt eltudjam viselni,és kicsit jobb legyen a kedvem.
Köszönöm szépen,
Szép napot!
Bettina

Maga szerint baj ha van barátom?

Baj ha 13 eveseb van baratom?es nemtudom hogy mondjam el a szuleimnek

Kedves Melinda! 41 éves vagyok, és egy olyan “problémám” lenne, hogy imádom a beöntéseket. Kb. 20 éve van egy beöntő készülékem, és időről időre használom is. Sokat gondolkoztam ezen, hogy miért alakult így, erre jutottam: szeretem a kiszolgáltatottság érzését, ha valaminek nem tudok ellenállni, ha valaki játékból uralkodik rajtam. Amúgy az életben inkább az ellenkezője vagyok! Azon is gondolkoztam, hogy meleg vagyok, de a férfiak nem vonzanak, inkább nőkkel tudom elképzelni a szituációt. Szexuálisan izgat, olyan fétis! Szóval arra gondoltam, hogy olyan párkapcsolatot szeretnék, ahol a párom tolerálja, elfogadja ezt, talán még neki is megtetszhet. Van erre esélyem, milyen tippet tudna adna, hogy ezt kommunikáljam? Pali

Tisztelt Doktornő! Kérem segítsen tanácsaival, hogyan dolgozzam fel azt, hogy betörtek az otthonomba, elvitték a pénzemet és az értékeimet?
Köszönöm előre is!

Kedves Doktornő! 17 éves fiam miatt írok. Szeretnék segíteni neki, de nem tudom merre induljak. Nagyon zavarja, hogy a fiúk is tetszenek neki, nem csak a lányok. Igazából szinte csak fiúkkal van körülvéve az iskolában is, hétvégén nem igazán jár el bulizni. Gyakran fáj a gyomra, szerintem ez zavarja, beszéltem is vele erről de nem nagyon mondja el nekem a dolgokat, nagyon cikinek tartja. Egyébként jó tanuló, mégis szorongva megy reggel iskolába. Mit javasol, mit tegyünk, lehet ezen változtatni valahogy? Köszönöm

Kedves Doktornő!
vértvétellel egybekötött vizsgálatra lenne szükségem, azonban nagyon erős szorongást érzek a vizsgálattal kapcsolatban. A fájdalom nem zavar, azonban valami falat emel elém, s nem vagyok képes elmenni a vizsgálatra. Tisztában vagyok a vizsgálat szükségességével, azzal is , hogy ez “csak egy félelem” ,mégsem tudom kikapcsolni magamban.
Tanácsát előre is köszönöm.

Üdvözölöm! A fiam (23) össze szeretne jönni egy nála jóval fiatalabb (14) lánnyal. Származhat ebből bármi probléma ha komolyra fordulna a dolog? Csak mert nem találok semmi használható információt az interneten. Ugye ez nem nevezhető pedofíliának?

Kedves Pszichológus!

Mindig dinamikus, céltudatos, szorgalmas, optimista és sorolhatnám milyen ember voltam!! Ebben az évben azonban semmi nem érdekel, elvégzem a munkám s ebbe ki is merűl minden elfoglaltságom! Egyedül nevelem gyermekem, apukám sztrokeban lebénult, édesanyám otthol ápolja s közbe ő is betegeskedik! Baráti kör majdnem 0, társasági élet 0! S sajnos ott tartok h egy vásárlás is nehezemre, terhemre esik! Semmit nem intézek el, semmihez sincs sem kedvem sem erőm,folyton fáradékony vagyok!
Most kezdem érezni hogy ez igy nem vezet jóra, de nem tudom hogy lehetne belőle kilábalni!
Kérem ha tudnak tanácsot adni ami segìthet tegyék meg!

Tisztelettel: Bernadett

Kedves Pszichológus!
Segítséget szeretnék kérni mert nem tudom mit hogyan kellene csinálnom. A párkapcsolatomrol van szó ami 7 ,5 éve tart már de egyáltalán nem vagyok boldog benne.Együtt lakunk 7,5 éve mer gyerekvigyázo vagyok egy családnál, amiböl k ö lett a 2 kislánynak a gyámja már vagy 2 éve… Nagyon sokszor a páromnak agressziv kitörései vannak és többször is volt már olyan h megütöt ez volt az elsö 5 évbe. Ugyanakkor ezt az ütögetést befejezte már de azt érzem h amiota ö a gyerekeknek a gyámja tulságosan nyeregbe érzi magát mindennek ugy kell lennie ahogy ö akarja ha nem ugy van csak bepörög mindenért engem hibáztat, semmit se tud mi hol van állandoan tölem kérdezi ha azt mondjuk a gyerekekkel h nem tudjuk akkor kiakad h de jo h ebbe a házba senki nem tud semmit (holott ö se tudja azért kérdezi) teljesen ugy adja elö h ö itt a minden mi nélküle meg lennénk halva és hogy azt is észrevettem h nagyon gyakran ugráltat meg egre céloztat engem hozzam ide ezt hozzam ide azt akkor szolongat h menjek és igazábol nekem ezek már mind teher a részemröl. Lassan tervbe van véve h a két kislányt ki fogja vinni az anyja ha elvégezte a nagyobbik a középiskolát addig még 5 év van hátra…addig van igazábol biztositva ez a lakhatás utána már nem és ezekkel az anyagiakkal is iszonyatosan megterhel…annyira h már egyre jobban csak kiábrándulok belöle föleg mikor elkapja az idegbaj h na ö ideges lesz és már szinte mindenki fél a közelébe lenni…azon kivül nemrég egy betegségen is átestem a tüdöröntgenem is kezdö tüdögyulladást mutatott mondtam is neki mer tudta h táppénzen vagyok igazábol csak 1 hete voltam még táppénzen de ö ugy tett h nem lesz igy pénzed de ugye azért mostmár mész hétfövel dolgozni és megmondtam neki h egy érzéketlen vagy h mennék kezdö tüdögyulladással mikor még az északát se tudom átaludni ugy fulladok. Egyszerüen azt látom h neki csak a pénzem kell és nem én magam…volt olyan is mikor vitatkoztunk h én öt soha nem támogattam anyagilag meg ugy tesz h velem nem lehet egyröla kettöre lépni. Én nem árultam neki zsákba macskát a kapcsolat legelején tudta már mikor összejött velem h nekem nem nagyon van pénzem mer hiába van munkahelyem anya nem tud dolgozni segitenem kell anyagilag otthon, lerokkant nem kap annyit h megéljen egyedül és nem veszik fel sehová még rokkant munkahelyen is dolgozott ahol ugy tettek a jobb állapotba lévö rokkantakat alkalmazza…minden évbe probálkozott anya eredménytelenül…és ö ezt tudja jol…mégis nagyon megterhel az anyagiakkal nekem ezt már teher töle hallgatni mer nem tudom ezt a problémát megoldani és már nem egyszer kimondtam neki h nincs pénzem erre….mégis azt érzem kiszekáll a lakásos témával…amikor feljön a gyerek téma h szeretnék már egyet arra is mindig csak a kifogásokat mondja h majd 2020ba visszatérünk rá…..meg h neki már van egy fia (nem tölem az elözö kapcsolatábol)…..pedig én is vágynék már egy gyerekre nem az h mindig másnak a gyerekére vigyázzni meg körülöttem mindenki terhes már és nagyon sokszor mikor feljött a gyerek téma állandoan azzal jött hogy hová meg mire viszont az összes ismerösöm közül senkinek nem volt ez probléma h hová meg mire azt látom h más nöket ugy felkarolnak én meg ezt nem kapom meg…..meg ugy tesz h lehet majd ö is összeismerkedik egy fiatal lánnyal és már nem is leszünk együtt c….hát most nem azért de ilyet normális ember nem mond a párjának. (A legjobbarátjának a 10 éves kapcsolata most ért végett mer fiatalabb lánnyal megismerkedett és ezért…) Egy a lényeg egyre jobban azt érzem h valahogy meg kellene töle szabadulnom mer neki igazábol mindenbe a társam kellene h legyen de ö nem az…nem segit semmibe se de tölem maximálisan elvárja a segitséget évek ota nem költ cigire mindig az enyémet szivja pedig nekem se ingyen osztogatják, az innivalot is mindig nekem mondja h vegyek neki colát….de az h ö adjon nekem pénzt h vegyél magadnak te is vagy most megveszem én hát…..egy kezemen meg tudnám számolni hányszor volt olyan….és nekem nagyon rosszul esnek töle ezek a dolgok de tudom h nem fog megváltozni ugyse…és nem tudom hogyan tudnék kilépni ebböl a kapcsolatbol mer már sokszor félek h képes lenne nekem jönni ha megmondanám h legyen vége….ö igen tudja mondani h mit nem kap meg tölem de az h ö mit ad nekem azon sose gondolkodik el meg nem is akar meg sajnos olyan tipusu h a saját hibáját jo ha 1000-böl egyszer elismeri h hibázott…Nem tudom mit kellene tennem a továbbiakban csak ahogy telik az idö egyre jobban érzem azt h távolodok el töle és nem akarnám már ezt a kapcsolatot mer nem látom értelmét…tulságosan a másikra támaszkodik a semmire holott legalább 3 szor többet keres, mint én és közel sincsen olyan családi helyzetbe mint amibe én vagyok…..soha nincs egy közös program nem visz el sehová….ö amit keres csak magára keresi az h vegyen meglepetésböl valamit a másiknak á azt nem… van ugy h a legjobbarátjának a volt barátnöje át szokott küldeni fotokat h milyen kaját csinál és ilyenkor mindig nekem mutogatja meg teszi a megjegyzéseket h te mikor fogol ilyen kajával várni? mégis miböl?!!! egyszerüen tényleg azt látom h neki csak a pénzért vagyok jo már sokszor át fut az agyamon az is hogy nem e tartatni akarja magát a másikkal? Hogyan lehetne egy ilyen agressziv tipusu embertöl megszabadulni? én amugy 27éves vagyok ö 31..

Kedves Szakértő!
7 és fél éves kisfiam szeptemberben kezdte az iskolát; nyugodt, mosolygós, de zárkózott kisfiú -elég érzékeny; mindene a foci. Második-harmadik héten volt 2-3 éjszakai felsírása (osztálytársak piszkálása után), de megnyugtatás után tovább aludt. Egy hete azonban minden éjjel felsír (11 és éjfél között v. éjfél után), ül az ágyban nyitott szemmel, zokog, remeg, nagyon izzadt és ver a szíve; és nehezen nyugszik meg, ellöki a kezem. Néha érthetetlenül beszél és megnyugtatás után is fel-felzokog újra. Az iskolában minden rendben, a tanítőnők dícsérik (a “hónap tanulója” lett), de túl maximalista -az én szememnek tökéletes vonalakat kiradírozza és újrarajzolja, amíg ő nem látja tökéletesnek; órán, felméréskor nem szól, hogy egy betűt nem ismer (még nem is kéne), csak zokog. Fociedzője is dícséri, mégis többször sír edzés előtt, de ha felvetjük, hogy ne edzen, hallani sem akar róla, megy és végigcsinálja. Hazafelé duzzog az autóban és nem mondja el, mi a baja (edzés után / iskolából hazafelé / hétvégi focimeccs után; mostanában nagyon sokszor). Mi abszolút dícsérjük, szeretgetjük, nincsenek elvárásaink, azt szeretnénk, ha jól érezné magát a suliban és nem szidtuk egyszer sem (nem volt miért) a sulival kapcsolatban.
Ezek az éjszakai szívszorító zokogások-remegések nagyon ijesztők és nem szeretnénk ha ez valamilyen problémához vezetne, tudna tanácsot adni, mit tegyünk? Hogyan tudunk neki segíteni oldani ezt az óriási feszülséget? Előre is nagyon köszönöm válaszát! Üdvözlettel, Mónika

Tisztelt Doktornő!

Barátnőmmel 1 éve vagyunk egyutt. Az első 8hónapban gyakori volt a szex es o is kezdemenyezett sokszor. Viszont az utobbi honapokban valami nem stimmel. Csak hetvegenkent találkozunk es addigra en mar elegge ki vagyok “ehezve”, de nala mostanaban sokszor van hogy egyaltalan nincs kedve hozza egesz hetvegen. Beszeltunk a problemarol, o azt mondja egyaltalan nem erez mostanaban nemi vagyat. Multkor rabukkant az elozmenyeim kozott hogy ilyen temakrol olvasgattam es sirt meg nagyon rosszul esett neki. Mit tanacsol mi tevo legyek probaljam ignoralni a szexet egy darabig? Amugy fogamzasgatlot szed es lehet hogy annak a mellekhatasa, de o aztmondta nem akar masikra atallni.