Szép napot! Problémakörben nem véletlenül jelöltem a Céltalanságot! Hiszen szemtelenül fiatal lány vagyok,de mondhatni még életcélt se tűztem ki magam elé.A boldog élet titkát keresem és szinte mindenem meg van ehhez,de nem találtam még segítséget,hogy esetleg mit tehetnék magamért,hogy valami másban is megleljem a boldogságot? Sokat vagyok itthon,nem járok el sehová,maximum a boltig megyek,esetleg néha a nagymamámékhoz. Lehet,hogy kéne kisebb kiruccanásokat szerveznem akár családdal,vagy húgommal?

Több kapcsolatom is azért ér véget, mert nem tudok komolyabban benne maradni.
Nagyjából másfél év mikor eljön az a pont, hogy már nem érdekel annyira a párom és szinte tehernek érzem.
Miért lehet ez? A probléma velem van, vagy csak szimplán nem az igaz szerelmet találom meg?
Köszönettel
Szabolcs

Üdvözlöm Önöket! Szeretnék a személy függőségemmel kapcsolatban segítséget kérni, elég komoly problémám.Bizonyos személyt nem tudok elengedni, illetve nagyon ragaszkodom hozzá, mert Ő benne találtam meg azt az embert akiben 100%-an megtudok bízni,nem tudom elfelejteni, és a hiánya nagyon fáj lelkileg.A személyről többet csak privátban mondhatok. Segítségüket nagyon szépen köszönöm Tisztelettel: Andrea
Hogy tudom felvenni az egyik terapeutájukkal a kapcsolatot???

Tisztelt Pszichológus!

Párommal több mint 1 éve vagyunk együtt, és most jött elő egy olyan probléma amivel egyszerűen nem tudunk mit kezdeni, teljesen tanácstalanok vagyunk.
Röviden annyi az egész, hogy a párom egyszerűen nem kívánja az együttléteket, a romantikázást, a huncutabb dolgokat. Imád hozzám bújni, imádja ha simogatom, de amint áttérek intimebb területre, rögtön elhúzódik, és közli, hogy most ne. Semmi egyéb probléma nincs a kapcsolatban, nem veszekszünk (emiatt a dolog miatt van egy kis feszültség az utóbbi időben), és ami a legfontosabb hogy nagyon szeretjük egymást. Én igényelném ezt a részét is a dolognak, de ő egyszerűen nem. Mindkettőnknek ez az első kapcsolata, csak egymással voltunk eddig. Onnantól számítva mikor először lefeküdtünk, pár hónapig működött a dolog (általában csak hétvégente találkozunk/találkoztunk, így nem voltunk túl sokat együtt összesen az elmúlt fél/1 évben sem, és sokszor negatív tapasztalata volt a dologgal kapcsolatban pl. fájt / fáj neki sokszor, és én arra tudok gondolni hogy ebből fakad a probléma), és akkor még megvolt ez a fajta láng, és huncutság, de mostanra már olyan mintha kihűlt volna a kapcsolatunk ezen a téren. Már 2 hónapja nem voltunk együtt lassan, és én emiatt gyakran szorongok, mert én tényleg szeretnék vele lenni, de értelem szerűen nem szeretném erőltetni ha ő nem akarja. Mostanában elgondolkoztunk a szakításon, mert ha nem jön magától ez a dolog, akkor nem tudjuk, hogy lehetne ezen segíteni, de túlságosan is szeretjük egymást és kötődünk a másikhoz így mindig mikor feljön a téma, hogy lehet hogy külön kellene folytatni megijedünk és vissza lépünk tőle, mert nem tudjuk elképzelni egymás nélkül a továbbiakat.

Előre is köszönöm a válaszát!

Kedves Szakértő! Az a problémám, hogy kezdek fellángolást érezni az orvosom iránt. 28 éves nő vagyok, 2 hetet voltam kórházban műtét miatt. Nagyon rossz állapotban kerültem be, ahol az ambulancián egy fiatal orvos vett fel. Később ő lett a kezelőorvosom és ő is műtött meg. Mint kiderült 31 éves, én 28, tehát korban közel áll hozzám. Nekem régóta nincs kapcsolatom. Tudom, hogy ez csak vonzalom, gondolom ennek van valami pszichológiai oka is (a hős férfi aki megszabadít a fájdalmaktól) meg ugye az hogy kedves velem, mosolygós, minden nap megkérdezte hogy vagyok, meglátogatott. A kiéhezett szívemnek talán ez is jót tett. Emiatt érzem ezt. De minden esetre nagyon tetszik nekem, alig várom hogy kontrollra visszamehessek, találkozzak vele. Próbálok csinos lenni stb. Tudom egy hús-vér kapcsolat kellene nekem de nagyjából 2 hónapig a házból sem léphetek ki, meg amúgysem ment ez nekem….. Szeretném megkérdezni, hogy beteges dolog-e ez, illetve hogy mit tegyek?

Üdv!
Igen kényes kérdéssel fordulok önökhöz. 12. osztályos fiú vagyok. És az iskolában a volt legjobb barátom már több mint egy éve bántalmazás áldozata, amely egyre tovább fokozódik, és én csak magatehetetlenül nézem mindezt végig.
Sajnos 5-8 osztályban én is része voltam ennek mind érzelmi, mind kissé fizikális alapon. Így tudom milyen szar, és mivel jár. Nem tettem ellene semmit, mert fogalmam se volt mit kéne. Közben pszichológushoz fordultam, új osztály és minden rendbe jött.
Viszont biztosan mélyen bennem megvannak még ezek a sebek, és sokkal jobban fájt amikor láttam hogy ő vele is ezt csinálják. Az elején próbáltam közbeszólni, de ő maga állított le, és a bántalmazó is fújt rám, hogy nem vagyok az édesanyja. De amikor láttam hogy a barátom is hagyja magát, és a segítségem elutasítja, sőt a bántalmazóval egyre jobb viszonyba kezd kerülni, kezdtem feladni. Viszont bennem gyűlt a feszültség, amit ő is érezhetett, és szép lassan tönkrement a kapcsolatunk, mivel én is agresszorrá váltam. Rengeteget kezdtünk veszekedni, nagyon feszült voltam, és nem is találkoztunk már sulin kívül. Igaz ő is kezdett elhanyagolni, ami miatt még ingerültebb voltam, de úgy gondolom a legtöbbet ez a tehetetlenség tett hozzá, mivel nem tudtam elviselni hogy bántalmazzák, s nem engedi segítsek, sőt jóba kezd lenni a bántalmazó fiúval.
Mit is tesz pontosan ez a semmirekellő? Fogdossa, simogatja, fojtogatja, sokszor hirtelen csak úgy nagyot ráüt, sokszor úgy hasba boxolta hogy percekig rosszul volt. Sokszor szexuális jellegű a bántalmazás, volt már hogyha nem védekezik a barátom akkor a nemiszervén üti jó erősen meg. Ölelgeti, magára húzza… A kisebb, molesztálásos bántalmazások napi szinten, szinte óránként előfordulnak.
Mindezek ellenére ő jóba van ezzel a fiúval, sőt odajutottunk, hogy nekem már nem is köszön (ha én nem köszönök rá), de ezzel a fiúval egyből lekezel (és a barátom kezdeményez). Segít neki ha kéri, úgy viselkedik mintha nem tenne semmi rosszat.
Eközben van két másik fiú is aki csak molesztálja, simogatja, fogdossa. És mindhárom agresszórral jó viszonyba van, sőt nagyon jó barátok lettek, miközben engem, a legjobb barátját teljesen eldobott, és már nem akar barátkozni velem. Rettentően nehéz nekem ez a helyzet, nem tudom miként tudnám elnyerni a bizalmát. Visszahuzódó, csendes fiú volt. Mióta nem vagyunk jóba, kezdett nyitni egy másik fiú felé, és nagyon jól elvannak, sokat nevetnek. De az agresszorokkal is jó továbbra is a viszonya.
Múltkor a barátom mondta, hogy már úgy elege van hogy mindenki zaklatja. Persze nem csinál semmit. S ha beszélnék vele erről szerintem lerázna. Nem tudom… egyáltalán van-e jogom beleszólni, hiszen kitudja mit érez irántam, kiváncsi-e még rám.
Kérem az ön segítségét, mit tehetnék ebben az ügyben?

Üdvözlöm. Olyan kérdésem volna, hogy kb fél éve mikor még én is kapcsolatban éltem össze ismerkedtem egy férjes asszonnyal. Szeretői viszonyt folytatunk azóta is. Szépen lassan egymásba szerettünk. De nálam olyan változás ált be hogy három hónapja egyedülálló lettem így most már csak én vagyok a szerető. Mind a ketten szeretjük egymást,de a hölgy kijelentette hogy nem fogja elhagyni a férjét,de közben meg olyan dolgokat ír ami az elkenkezőjét súgja nekem. Mit tanácsol? Hagynom kellene,vagy várjak hátha meggondolja magát és mégis mer lépni?
Válaszát előre is köszönöm

Üdvözlöm..
Szeretnék segítséget tanácsot kérni..
5éve vagyok depressziós és pánikbeteg..
Fél éve hogy tünetmentesen kezdtem élni..
Viszont pár napja nem merek kimozdulni és a gondolatátol is már stresszelek és szorongok..
Nem merek ..
Párom szüleihez, boltba sőt orvoshoz sem merek elmenni..Mit tegyek? :/

Üdvözlöm..
Szeretnék segítséget tanácsot kérni..
5éve vagyok depressziós és pánikbeteg..
Fél éve hogy tünetmentesen kezdtem élni..
Viszont pár napja nem merek kimozdulni és a gondolatátol is már stresszelek és szorongok..
Nem merek ..
Párom szüleihez, boltba sőt orvoshoz sem merek elmenni..Mit tegyek? :/

Köszönöm szépen a választ a kérdéseimre…

Az normális,ha egyik percben nevetek,a másik percben az öngyilkosságon gondolkodok és sírva nevetek,majd ez újra felcserélődik nevetésre?

Tisztelt Doktornő!
Négy hónapja megismerkedtem egy velem egyidős, ötvenéves hölggyel. Eleinte minden nagyon jól ment, egy kedves, intelligens, színes, lenyűgöző egyéniségnek tűnt. Élveztem a társaságát, a hosszú beszélgetéseket. Majd az idő előrehaladtával diskurzusaink egyoldalúvá váltak, szinte mindig csak ő beszélt, és egyre több bizarr téveszmét kevert a mondandójába. Végül volt úgy, hogy egész este csak ő beszélt és valamelyik, – igaz, logikusan felépített, – téveszméjéről tartott “előadást”. Ha józan érvekkel akartam cáfoni (pl. hogy miért követnék, miért hallgatnák le? – hiszen ő nem jelent semmilyen veszélyt a hatalomra), akkor iszonyatos dühkitörésekkel válaszolt. Később ilyen dührohamokat már bármilyen kisebb kritika, vagy egy félreértett szó is kiváltott nála.
Kezdtem tartani tőle, persze nem fizikailag, inkább csak a haragjától, már 10-szer is meggondoltam, mit mondjak?
Egy korábbi kapcsolatában, az akkori barátja, egy ilyen őrjöngése miatt, kis híján megölte.
Nagyon furcsának találtam a viselkedését, ezért utánaolvastam a tüneteknek, és gyanúm a paranoiára terelődött. A paranoia altípusaiból, kettő kivételével, mind jellemző rá, és némelyik keveredik, ill. átfedést mutat.
Ezen kívül vizuális és akusztikus hallucinációkról is beszámolt, melyek többségében vallási/spirituális tartalmúak. Lehetetlen meggyőzni arról, hogy ezek csak érzékcsalódások.
Esküszik rá, hogy amikor éjszaka itt, vagy ott jár álmában, vagy a testéből kiszállva, reggelre sáros, vagy egyéb módon szennyeződött a pizsamája.
Kapcsolatunkban sajnos az is gátló tényező, hogy a higiéniát elhanyagolja. Állandó önértékelési zavarral küzd, elégedetlen a külsejével, noha egy feltűnően szép, csinos nő.
Aztán kiderültek kellemetlen tények is: más férfiakkal is flörtöl, sőt, szinte kényszeresen ismerkedik az interneten, de tudtommal mással effektíve nincs kapcsolata, csak virtuálisan. Az előző munkahelyét azért kellett otthagynia, mert bántalmazta az általa gondozott idős asszonyt. Ez utóbbiakat természetesen nem tőle tudom.
Nem tudtam, hogyan kezeljem a helyzetet? Először próbáltam cáfolni a doxazmáit, ami persze kiváltotta a dührohamot, majd együttműködő lenni, mintha mindent elhinnék, amit mond, de sokszor észrevette, hogy valójában nem hiszek neki. Megkíséreltem amolyan semleges hallgatóként viselkedni, de ez sem vezetett eredményre.
Lassan már hetente 2 – 3 alkalommal is szakított velem, azután kibékült.
Most éppen ismét megszakított velem minden kapcsolatot, mert egy reggel, telefonon azzal vádolt, hogy a névnapjára nem vettem neki ajándékot. Hiába mondtam, hogy az ajándéka itt van, szépen becsomagolva, és csak őrá vár (hozzátenném, hogy 3 hétig külföldön tartózkodik), nem hitte el, vádolt, átkozódott, hogy én nem vagyok hajlandó őrá költeni, mert csak becsapom, hitegetem, stb. Ezután azonnal szakított, bár akkor már nekem is elfogyott a türelmem és azt mondtam, hagyjuk békén egymást.

Szeretnék tanácsot kérni: hogyan kell egy ilyen társhoz viszonyulni? Hogyan lehet rávenni, hogy forduljon szakemberhez segítségért? Hiszen ő nem tudja, vagy nem akarja tudni, hogy baj van. Egészséges mivoltáról és téveszméi valódiságáról szilárdan meg van győződve. Bármilyen apró célzás arra, hogy neki valami pszichés problémája lehet, azonnali indulatot vált ki. Gondolkodtam azon is, hogy talán határozottabban kellene fellépnem és azonnal letorkollni, amikor pl. az űrlényekkel való kapcsolatáról kezd beszélni. De nem hiszem, hogy ezzel elérnék valamit.
Megköszönném, ha tanácsával segítene!

Tisztelt Pszichológus. Rettentően szenvedek a 12 éves tini lányom hullámzásaitól, egyszer én vagyok neki a világ közepe, máskor meg ordít, gyűlől, lekussol és könnyekre fakaszt…nagyon nehezen viselem….sokszor már úgy érzem, nem kellett volna megszülnöm…amitől még pocsékabbul érzem magam…van egy édes 6 éves öcsikéje, akit nem akarok, hogy így nőjjön fel, hogy folyton üvöltözés van, nyit a tesója felé, majd még ugyanaz nap ő elküldi a fenébe…érzelmileg labilis lesz a kicsi is…rettenetesen belefáradtam…ki tudna segíteni, hogy végre vége legyen a folytonos hullámzásnak és ordítozásoknak?

Kedves Cintia! Szeretnék tanàcsot kérni . A Pàrommal 4 hónapja vagyunk együtt és én táplàlok felé màr érzelmeket ô is valamilyen szüneten így van. A gondolkodàsmódunk viszonrt különbözô egy témàt illetôen. A szomszédjàba költözött egy làny Aki Csinos egyedülàlló És Ugyan ùgy motorozik Ahogy a pàrom. Tehát közös az érdeklôdési körük. Azt mondja a pàrom hogy Annan Nincs semmi Ha elmennek együtt motorozni vagy isznak együtt Kv t. Én Viszont Ezt nem szeretném hogy megismerje. Mert elôbb utòbb érzelmeket tàplàlnak egymàs irànt…Félek nagyon És ezért enni sem aludni sem tudok sajnos.
Köszönöm a vàlaszàt elôte is.
Üdvözlettel Beàta

A problemam az hogy nqgyon nqgy az onbizalom hiqnyom! Dagadt vqgyok nqgyon! Rossz tqnulo vagyok! Felveteli elott allok! Anyukamek reggeltol estig dolgoznak legtobbszor egyedul vagyok mert barataim nagyon nincsenek, vagy qzok akik vannak messze laknak vagy “tqnulnak”. Neveloapam ovodasnqk kezel! Azt kerte karacsonyra hogy normalis tartos kapcsolat legyen ! En megprobaltam de o bunkon viselkedik! Nqgyon elegem van az allando veszekedesbol! Anyam orvoshoz akar vinni mert en egy kis figyelemre vagynek ! Ezert elkovetnek mindent! Mindig mondom neki hogy lehet megolom magam aztan nem lesz tobb teher rajta.(hatha eszre veszi magat! De nem) Mwgszabadul tolem! Haza jovok a sulibol nem fogad senki se hqza! Ha itthon is vqn qkkor is le se szar! Hazq jott es kwsz! Nagyon hiqnyzik mar egy kis szigor! Nagyon sokat szoktam sirni! Rengeteget! Erzekeny tipua vqgyok! Ha vqlami szomoru zenet hallok mar sirok! Anyam mimdig azzql jon hogy nagyon szqr dolgod lehet! Holott csak egy dolgot kertem! Amikor este haza jon akkor ne orditson velem es ne veszekedjunk!remelem tud nekem segiteni mert mar egyetlen tamaszom sincs es hamarosan elszqkad a cerna vegleg!