Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Három éve új munkahelyen kezdtem el dolgozni. Megismertem egy nőt. Nálam idősebb. Úgy vettem észre szimpatikus vagyok neki. Zárkózott típusnak ismertem meg, de kicsit kacérkodott. Jó volt a közelsége, de nem éreztem szerelmet. Próbáltam közeledni, de nem akart kávéra jönni. Nem mondott nemet, de igent sem. Írtam neki az érzéseimről, arra sem reagált. Kiderült van barátja, 10 év van közöttünk. Miért nem mondta el? Sajnos akibe így futok bele, hogy belészeretek, akkor azt engednem kell. Nem is gondoltam, hogy lehet valakije, többször próbáltam elhívni mindig nem igen, de nem mondta, hogy van valakije. Mikor megtudtam, elmondtam neki, hogy nekem vannak érzéseim, és miért nem mondta el. Határozatlan volt, mert azt mondta, hogy miért nem hallottam a pletykákról. utána elengedtem, nem tudtam a barátja lenni. Nem csúnyán, durván. Azóta átnéz rajtam. Mintha köd lennék. Bennem ég minden, csak próbálom tenni a kémény arcot. Sajnos ha beleszeretek valakibe, elfogadom, és teljesen átadnám magam annak, hogy tényleg őszintén érdekel, elmondom neki az érzelmeimet, arra nem választ kapok. Kicsit aggódok, és szorongok e miatt. Fontos nekem ez a belső érzés, erőt ad. Tudom, hogy ez nem tiszta szerelem, mert ahhoz két ember kell. Félek magam maradok, egyedül. Szeretném őt, munkahelyen sokat voltunk együtt, fontos, de érzelmeim lettek, melyeket nem viszonoz. Most nem beszélünk.
Kedves Kérdező!
Levele alapján úgy vélem, hogy a hölgy viselkedése nem volt korrekt Önnel, hiszen joga lett volna tudni az igazságot arról, hogy párja van. Egy egyszerű elutasításból nem várható el, hogy a másik az okokat is megértse, ami azonban fontos a továbblépéshez. Úgy gondolom, Ön a történtek ellenére is ragaszkodik ehhez a hölgyhöz. Mi az ami ennyire megfogja Önt benne?
Üdvözlettel:
Habis Melinda16 éves vagyok és nem tudom mi tévő lehetnék…
Mindennap rámjön a sírás.
Úgy érzem senki nem szeret. Csak mutatják mintha szeretnének..
Az érzem hogy meg akarok halni mert nincs jelentősége az életemnek.
Olyan is van mikor a karomat karcolgatom mert az valamilyen szinten megnyugtat.
Azt is észre vettem hogy fáradt vagyok és legtöbbször rámjön az ehetnék hajlam és olykor sok mindent meg tudok enni.
Más a szexuális irányultságom is, és néhányan ezért is cikiznek, beszólnak az iskolában és ezeknek köszönhetően is szomorú vagyok.
De a legnagyobb bajom egy fiú aki elviekben heteroszexuális, és párja is van ő 15 éves.
De mind ezek ellenére is átölel megpuszil és chat-ben is leírja hogy mennyire imád engem..
Bevallottam neki hogy szerelmes vagyok belé, de nem igazán úgy reagált ahogy elképzeltem.
Ahogyan nővérem is elköltözött lassan 1 éve
Az is kihatott az érzelmeimre, mert ő az egyetlen testvérem, és mikor elment úgy éreztem teljesen egyedül maradtam.
A szomorúság elveszi a kedvem mindentől.
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy érdemes volna mielőbb pszichológust felkeresnie, hogy együtt alaposabban átgondolják, miből érzi azt, hogy nem szereti Önt a családja. Talán van mód arra is, hogy a nővérével megmaradjon a szoros kapcsolat a távolság ellenére is. Az ünnepek miatt javaslom, hogy hívja a 116-123-as telefonszámot és őszintén beszéljen érzéseiről, félelmeiről.
Üdvözlettel:
Habis MelindaJó napot kívánok!
Párkapcsolatban élek lassan 2 éve. Párommal mindeketten hűségesek vagyunk, de én mégis nagyon féltékeny vagyok. Ha józan ésszel végig gondolom, akkor valóban néha nagyon elszalad velem a ló. Már akkor ideges leszek és fusztrált ha a barátom megnéz egy lányt vagy mondja nekem, hogy xy-nak milyen szép a haja vagy a ruhája…Szóval szó szerint minden rosszul tud esni ha egy másik nőről van szó…és lehet tényleg nem is az a legjobb szó, hogy ideges leszek ilyenkor, hanem inkább szomorú. És akkor is mikor látom hogy közösségi oldalakon olyan lányokat követ akiket nem is ismer, de ugye nagyon szexi meg szép képeket raknak ki. Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy a férfiaknak miért kell ez…hogy miért csorgatja mondjuk rám a barátom összes 40-es kollegája a nyálát és miért mondogatják állandóan barátomnak, hogy én milyen szép vagyok. Miközben persze ott a feleségük. Én nem szeretném hogy barátom is ilyen legyen…Én nem álmodozom mások pasijáról és csorgatom rájuk a nyálam, hiszen azért vagyok barátommal, mert ő tetszik nekem és nem más….nem értem hogy miért ilyenek a férfiak, nnyira undorítónak tartom ezt. De mégis tudom, hogy ennek nem kéne hogy ennyire fusztráljon és nem éri meg ilyenek miatt idegeskedni…de mégis mindig ezt teszem. És mikor mondjuk megdicsér barátom egy lányt akkor nem tudom magam visszafogni és nem elszomrodni…mit kellene csinálnom? Elfogadni, hogy minden férfi ilyen és nincs mit tennem? Vagy mi az a határ amikor már van okom féltékenynek lenni? Mert józan ésszel átfondolva nyílván nem kellene kiakadnom és azt mondanom, hogy “jólvan akkor gyere össze vele”, mert épp barátom megdicsért valamot egy másik lányon…csak olyankor nem tudom magamat visszafogni. De persze tudom hogy ez a beteges féltékenység is hosszú távon teljesen lerombolhatja a kapcsolatot…de mégsem tudom hogy kéne magam visszafogni, mert próbáltam már hogy akkor nem mondok inkább semmit, de akkor meg látja rajta barátom hogy nincs rendben valami. Szóval ezügyben szeretnék segítséget kérni. Előre is köszönöm
Kedves Kérdező!
Megértem, hogy nyomasztja Önt a sok felszínes közösségi oldalion keresztüli kapcsolat, illetve az, hogy sokan az egész életük vidám oldalát kirakatba helyezik a segítségével. Nyilván hamis kép ez, hiszen senkinek sem lehet folyton tökéletes például a megjelenése. Az illúziót azonban fenntartja, és ezáltal az érdeklődést is.
Miért hasonlítja magát az interneten látható hölgyeményekhez? Milyen az Ön önbizalma? Megcsalták már Önt valaha?
A féltékenység leküzdésének legjobb módja az önismereti munka. Ha igényli, négyszemközti keretek közt szívesen segítünk Önnek ebben is.
Üdvözlettel:
Habis MelindaJoestet! 6 honapja van egy fium. Sokat beszel a novererol a lany kint el nemet orszagban. Sokat utal ra hogy nagyon haonlitok ra. Nagyon meg ijeszt lehet hogy a noveret latja bennem es es ezert van velem kapcsolatban.mit tudok tenni ?
Kedves Kérdező!
Miért zavarja Önt a fiú nővérével való hasonlóság? Milyennek látja Ön ezt a lányt? Az emberek ösztönösen vonzódnak ahhoz, ami ismerős számukra és ezzel alapvetően nincs is semmi baj, egyszerűen így működünk.
A kapcsolatukat milyennek éli meg? Mennyire kielégítő ez az Ön számára?
Üdvözlettel:
Habis MelindaSziasztok. Már sokszor írtam ide,de van egy mostani bajom,amit nem tudok kezelni. Na szóval az a gond,hogy gyilkos gondolataim vannak,van bennem régóta egy vágy,hogy öljek,és már kezd zavarni engem. Elmondtam a pszichiáteremnek ezt a problémát,de nem mondott semmit. Mindig elképzelem,milyen ha megölök valakit. Rémálmaimban egy sorozatgyilkos vagyok aki vonszolja a hullákat. Ami nagy gond,hogy folyton dühös vagyok és ingerült. Nagyon nehéz ezt visszafogni. Mit csináljak? Ez normális?
Klinikai szakpszichológus , ill. pszichoterapeuta kivizsgálja, és elmondja milyen kezelés hatékony az ön esetében. Pszichiáterrel együttműködve, tehát vigyen neki zárójelentést is a pszichiátertől.
üdvözlettel:
Mindig is szorongó ember voltam, és kissé hipochonder, de mindig tudtam kontrollálni. Fél éve tragikus körülmények között elhúnyt a bátyám, azóta minden összeborult. A gyászt igyekszek természetes folyamatként kezelni, és felkerestem egy terapeutát is, hogy segítsen benne. Eddig sikerült is. Nem rég olyan mértékben úrrá lett rajtam a szorongás, és a betegségtudat, hogy 24 órában meghatároz. És már nem tudom kontroll alatt tartani. Bátyám halála után pszichiáternél is voltam, aki fevarint, és ataraxot írt fel, de nem szedtem be, mert úgy gondoltam, erős vagyok, és megküzdök ezzel a dologgal. Eddig… most már xanax-ot kell bevennem, hogy valamelyest megnyugodjak. Eddig ez vmennyire segített esetileg, de már ez sem. Jelenleg fizikai tüneteim is vannak már. Állandó mellkasi szorítás, torokszorítás, mintha meg akarnék fulladni, zsibbadtság, állandó fáradtság, test szerte szúrások, apró fájdalmak. Voltam orvosnál is, de nem találtak szervi elváltozást sehol sem, de sajnos nem hiszek már az orvosoknak. A betegségtudatomnak sajnos az sem kedvez, hogy krónikus lyme kórom van, ami szintén tudja ezeket a fizikai tüneteket okozni a központi idegrendszer zavara miatt.
Élni akarok, vissza akarom kapni a vitalitásomat, és az egészségemet.
Közben meg legszívesebben befeküdnék a kórházba, hogy vizsgáljanak ki alaposan, mert rettegek, hogy meg fogok halni.
Gyűlölöm ezt az állapotot, mert fárasztó, és leláncol.
És gyógyszereket sem szeretnék szedni.
A pszichoterápiát folytatom, jót tesz, de kevés.
Hogyan tovább? Merre? Meg akarok nyugodni. 🙁
Kedves Kérdező!
Azon kívül, hogy a pszichoterápiát érdemes folytatni és a Lyme-kórjával foglalkozó orvossal a kapcsolatot tartani, mást én se tudok javasolni. Kevésnek érzi? ha igen, mit érez kevésnek? Ha ilyesmi felmerül, az a pszichoterapeutája hatásköre, vele kell megbeszélnie.
üdvözlettel, sok sikert kívánok:
Üdvözlöm
Fèlek megszeretni a barátomat.
Mit tegyek?
Kedves Kérdező!
Pszichológussal önismereti munka segít rájönni miért van ez, és hogyan lehet továbblépni.
üdvözlettel:
Gyermekem 18 èves ès elèg durva,agresszív velem ès a kissebb testvèreivel. Nem tudok rá hatni semmivel. Egyedül nevelem őket. Sajnos nèha jó kedèllyű,de inkább az idegessèg ès a rosszkedv jellemző rá. Nagyon csúnyán beszèl velem: fogjam be a pofámat,takarodjak ki a szobából. ( bocsánat tudom moderálják majd ) volt,hogy megütött igaz nem volt szándèkos ès ezt a kisebb testvèreivel is megteszi. Alapjában nagyon kedves aranyos udvarias fiú,de most az utóbbi èvekben nem tudom mièrt ilyen. Azt mondja voltak már öngyilkossági gondolatai,de inkább így vezeti le a feszültsèget. Nèha azt èrzem nem szeret bennünkek. Nèha odabújik hozzám ès azt mondja szeret. Kèrem segítsenek rajtunk. Köszönöm.
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
Úgy gondolom, hogy érdemes lenne problémájukkal klinikai szakpszichológust felkeresniük (ha még nem múlt el 18 a fia, akkor ifjúsági szakpszichológust), hogy ő mit gondol az első interjú alapján, hogy milyen irányba lenne érdemes továbbmenniük. Ilyenkor tanácsolhatnak egyéni terápiát, családterápiát, illetve önismereti csoportos terápiát. 18 év alatt a helyi nevelési tanácsadóban, 18 év felett a helyi pszichiátriai gondozóban talál ingyenesen ilyen szakembert.
Üdvözlettel:
Szabó LiliA féltékenység ellen mi a teendő ? És a bizalom vissza szerzeseben?
Kedves Kérdező!
Sok mindentől függ, pl. a féltékenység jogos-e, a partner hajlandó-e vagy akár ön párterápiába menni?
üdvözlettel:
Az unokám 10 éves. Nem tudni miért nem tud örülni semminek. Megkapja és keresi benne azt ami esetlegesen negatív. Ha valaki a családban ajándékot kap Ő miért nem, vagy miért kisebbet. Beszélgetésekben a kérdésekre visszakérdez és szinte mindig támadóan a válaszaiban. Nem értem miért ilyen boldogtalan, örömtelen. Szinte mindent megkap amit meg tudunk adni. Én mint nagymama hogyan tudnék segíteni. A lányom pszichológusról hallani sem akar. A szülei külön élnek. Édesanyja rengeteget dolgozik. Ő az anyukájánál van, de gyakran van az apjával is.
Köszönettel Margit
Kedves Margit!
Szerintem nagyon jó, hogy így figyel az unokájára, próbálja megérteni Őt! Nem vagyunk egyformák abban (sem), mennyi figyelmet, törődést igénylünk. Talán a gyermek azt éli meg a családjában, hogy valamiből kevesebbet kap. Talán épp figyelemből, szeretetből. Lehet, hogy a szülei válása viselte meg. Szerintem jó, ha minél többet van vele együtt Ön, megpróbál vele játszani, beszélgetni arról, mi nyomja a szívét. Ha az anyja is lát problémát, talán a gyermekpszichológustól sem zárkózik el annyira.
Üdvözlettel:
Habis MelindaÜdvözlöm! Tanácsot szeretnék kérni! A párom diagnosztiált borderline. 7 éve vagyunk “együtt”. Az első másfél év intenzív kapcsolat ulán egy se vele, se nélküle kapcsolat, kisebb nagyobb megszakításokkal. Októberben “újrakezdtük”. Ő azt mondta, hogy most már tuti hosszútávon akarja. 1-2 együttlét után (ami nagyon jól működik)egy semmiség (mint mindig)miatt “eltűnt”. Ez október végén történt, azt írta üzenetbe, hogy nem erre vágyik. Ez után még váltottunk néhány smst, de november közepétől nem elérhető. Azóta kb 10 üzenetet küldtem neki de egyre sem reagált. Ebben leírtam mennyire szeretem, mellette vagyok stb. Én úgy gondolom, hogy az eltünése oka az a felelőségelhárító viselkedés (volt már ilyen), amit ezek a személyek előszeretettel alkalmaznak egy-egy kirohanás után. Ha távolról meg lát az utcán engem vagy az autómat látom, hogy titokba figyel, vagyis szerintem nem közömbös. Mit tegyek? Mint írtam volt már ilyen de minden eset más és más. Egyszerűen tanácstalan vagyok.
Kedves Kérdező!
Köszönjük a levelét!
Megértem aggódását a párja miatt.
A leírtak alapján úgy gondolom, hogy a rendszeres pszichiátriai kontroll szükséges lenne nála. Ezen felül heti vagy két heti rendszerességgel érdemes lenne pszichológushoz vagy pszichoterapeutához is járnia, hiszen érdemes lenne vele beszélgetni arról, hogy milyen a viszonya a másik nemmel, hogyan éli meg a kapcsolatait, a félelmeiről, a konfliktusos helyzeteiről, illetve milyen reális célokat szeretne kitűzni magának s ezeket hogyan lehet megvalósítania. Ebben a családtagok tudnának segíteni neki, hogy meggyőzik, hogy terápiára járjon, s rendszeresen elkísérik ezekre az alkalmakra. Ön esetleg abban tudna segíteni, hogy az ő szüleivel beszél, hogy aggódik érte, s meg kellene próbálni nála azt, hogy rendszeresen terápiára járjon. A terápia segítségével fejlődhet az ő személyisége, megküzdés-, konfliktus- s stresszkezelési módja.
Az, hogy Önnel vagy nélkül szeretne élni, abban neki kell majd dűlőre jutnia, erőltetni nem szabad semmit.
Önnek is érdemes lenne pszichológussal beszélnie (akár a munkatársaink közül), hogy vajon miért kötődik ennyire a párjához, milyen kapcsolatban képzeli el a jövőjét.
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Cintia,
Több éve próbálkozom már hogy találjak párt de sikertelenül…30 éves vagyok de sosem volt párkapcsolatom nem félek odamenni és leszólítani egy nőt viszont még egy kávéra sem akarnak velem eljönni…illetve sokszor akinél próbálkozok vagy el van jegyezve vagy pont van párja. Mindegyikük azt mondja jó ember vagyok de nem akar jobban megismerni…
Próbáltam az online párkeresést is ott azonban 10-20 nőből 1 ha visszaír…nincs túl sok barátom de ők azt mondják nem vagyok csúnya illetve rendes ember vagyok kollégáim is kedvelnek mérnökként dolgozom egy autóipari cégnél.
Olvastam elég sokat a témában akarok nyitni kilépni a komfortzónámból elkezdtem táncot tanulni szeptember óta ott találkoztam egy nővel akinek még be is jöttem (első alkalom az életemben) viszont ő is le van jegyezve így ott sem lehet semmi (ezt ő is megerősítette).
A párkeresést sajnos nem tudom feladni, magányosnak érzem magam szeretném átélni milyen lehet szeretni és szeretve lenni és milyen lehet ha egy másik emberrel meg lehet osztani mindent…..
Olvastam hogy várni kell nem szabad görcsösen keresni majd összejön viszont ennyi év után már kezdek félni hogy csak foglalt nők vannak a környezetemben (persze ez valószínűleg nem igaz) neten meg annyira nem vagyok jóképű hogy visszaírjanak ha van más jobban kinéző férfi….
Kaptam olyan tanácsot is hogy váltsak állást költözzek el másik városba hátha majd ott.
Próbálom magamat mással lekötni hogy ne mindig ezzel foglalkozzak rendszeresen járok futni, úszni és most már táncolni is, viszont szabadidőmben még mindig ez jár a fejembe hogy mit kéne még csinálnom vagy mit csinálok rosszul.
Mi a véleménye mivel tudnám mással lekötni magam hogy ne ezzel foglalkozzak és/vagy mit tehetnék még hogy találjak egy társat?
Kedves Kérdező!
Nagyszerű, hogy ilyen mélyen foglalkozik a kérdéssel. Gondolja, hogy Önben is van, ami gátolja a pártalálást? Ha talál ilyen konfliktust, érdemes néhány alkalmas konzultációt folytatni pszichológussal.
üdvözlettel:
Hogyan lehet a kotekedesrol leszokni?
Kedves Kérdező!
Önismereti munkával. Pl. hogy önnel ki kötekedett, azaz értékelte le, és hogy másképpen hogy lehetne másokhoz kötődni, önismereti munka révén lehet pszichoterápiás segítséggel.
üdvözlettel:
Jó estét kívánok!Azzal kezdeném,hogy 16 évesen mentem férjhez.Polgári eskuvonk volt,de már terhes voltam (most már tudom,hogy korai volt). Akkor szerettem a férjem hiszen csak 1 éve voltunk együtt.Aztan úgy alakult, hogy külföldön kezdett dolgozni, eleinte egy évben csak 2 hónapot de az is megviselt engem hiszen már megvolt a kicsi.Hozza teszem,hogy ő nem akarta annyira a babát.Tobbszor veszekedtunk volt ,hogy hazudott egyszer pofon ütött.Tobbszor volt h elakartam válni.De utána megint teherbe estem és megint emiatt nem tudtam,23 évesen van 3 gyerekem.Sajnos a kapcsolatunk elkezdett kihűlni,nem figyelünk egymásra,a szexuális életünk sem annyira jó,én nem nagyon akarom.Halas vagyok azért h gondoskodott rólunk de úgy érzem,hogy már nem szeretem.Most kezdett el hiányozni a szerelem és még csak 23 éves vagyok,de félek h nem lesz ez így jó,mi lesz tíz év múlva velünk ha már ez van?!Eleg rossz gyerekkorom volt, agresszív apa, félre lépő anya,nem törődtek velem, csak a verekedést és a veszekedést láttam,a férjem pedig kimentett onnan.Lehet,hogy emiatt mentem férjhez túl korán.6 év van köztünk,már 8 éve vagyunk együtt,7 éve házasok.Elotte volt egy barátom akit nagyon szerettem,és azóta is érzek valamit iránta,és nem tudom mit csináljak, maradjak a férjemmel vagy jobb volna elválni?A gyerekeket nem akarja nekem adni,és én nem mondok le róluk.A férjem sajnos jobban szereti a pénzt mint engem, mindig az volt a fontosabb.Csunyan beszél anyumrol és nem tiszteli,ez is mind rosszul esik.Mit tanácsol? Próbáltam rövid lenni,de még így sem tudtam leírni mindent.Koszonom előre is a válaszát!
Kedves Kérdező!
Leírta a házassága árnyoldalát, de mégsem tud a válás mellett dönteni, ezek szerint van pozitívuma is? Nem védekezik a teherbeesés ellen? Valahogy olyan, mintha véletlenszerűen jöttek volna a terhességek is. A döntés is nehéz, nagyon magára hagyottnak érezheti magát, és ahogy írja, korábban sem volt jobb a helyzet. Mérlegeljen mi szól a házasság mellett és ellene, ezeket érdemes átgondolnia, talán az segíti a döntést. Azt mindenképp önnek kell meghoznia. A gyermekeket nagyon ritkán ítélik az apának Magyarországon, ahhoz az anyának alkalmatlannak kell lennie pl. aki elhanyagolja a gyerekeit, nem ad nekik enni, vagy alkoholista, stb, gondolom ez nem áll fenn, így a gyerekek elvesztése miatt nem kell aggódnia. Remélem van egy barátnő vagy rokon, aki lelkileg Ön mellett áll ebben a nehéz helyzetben.
üdvözlettel:
Tisztelt Hölgyem!
Jo pár éve .. a barátnőm szerelmet vallott nekem, és én ezt akkor lazán is kezeltem és bele mentem, mert tudtam h milyen nehéz gyerekkora volt és segíteni akartsm neki.. és ugye o a saját nemèhez vonzódik így nekem is ezzel együtt kellett élnem, idővel én is ereztem iránta valamit és nem tudom a mai napig eldönteni , hogy csak a kötődés felè( mivel már legalább 5 éve joba vagyunk) vagy a szerelem az amit érzek. Szüleim ezt teljesen elitèlik, és távol tartanak tőle mikor elmondtam nekik, én lelkileg ettől nagyon ki készültem hisz a barátnőmet se akarom elveszíteni mert mindent vele beszélek meg és már olyan rég Joba vagyunk, viszont a szüleim ellen se mehetek , és én ebbe bele fáradtam mert mindkét oldalnak meg kell felelni, viszont egyik se nézi az én érdekem hiába próbálok velük beszelni,..
Vajon a szüleim valaha is engedni fognak? Vagy ilyenkor mégis mit kene csinálnom?
Előre is köszönöm a válaszát
Kedves Kérdező!
Megértem, hogy nagyon nehéz Önnek. Szerintem érdemes befelé figyelnie, önismereti munkát kezdenie, hogy megértse az érzéseit, megtudhassa, mire vágyik Ön valójában. Ennek során eltávolodhat mások elvárásaitól és a saját útját járhatja. Csoportos, vagy egyéni formában is találhat ilyen jellegű segítséget.
Üdvözlettel:
Habis Melinda
