Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Nem tudom mi történik velem.. Nagyon nehezen barátkozom, szeretek másokat bántani szavakkal. Nem szeretem az embereket. Volt már hogy elképzeltem milyen lehet valakinek a nyaki ütőeréhez tenni valamit és megszúrni. Megverni valakit aztán lenyalni róla a vért. Soha nem tennék semmi ilyet amúgy. Engem is megrémiszt néha mennyire gondolsz gondolataim vannak. Normális rendezett hátterem van, nem dohányzom. Nem iszom alkoholt. És nem drogozok! Nehezen nyitok mások felé. Néha meg nagyon könnyen. Van munkahelyem. Karrierista vagyok. Az egyik barátomnak majdnem eltortem az ujját játék közben és élveztem. Nem tudom mi lehet velem a baj.. Mi lehet ennek a “betegségnek” a neve. Mit tegyek ellene? Természetesen soha nem akartam öngyilkos lenni. És nem fordult meg soha és nem is fog komoly bántalmazási szándék más iránt a fejemben. De amikor megtörténik a gondolat. Tetszik és élvezem. Mikre utalnak a tünetek?
Kedves Mary!
Köszönöm, hogy megosztotta a problémáját, megértem, hogy nehéznek éli meg a helyzetét.
A leírt tünetek alapján mindenképp azt javaslom, hogy keressen fel egy pszichiátert aki felállítja a pontos diagnózist illetve ezzel párhuzamosan valószínűleg pszichoterápia elkezdése is indokolt.
Üdvözlettel,
Tisztelt Hölgyem/Uram!
Az utóbbi időben tapasztaltam magamon olyan tüneteket, amiket pár évvel ezelőtt egyáltalán nem voltak jellemzők. Sokat szorongok, napi szinten. Nehezemre esik koncentrálni, rengeteg gondolat kering a fejemben amik nem nagyon hagynak ellazulni. Jellemző még a pótcselekvés ami köröm rágásban, ujj tördelésben és a szám harapdálásában nyilvánul meg.
Nagyon könnyen ideges leszek, és rendkívül érzékeny vagyok, apróságokon is sírni tudnék. Ezen kívül nagy hangulatingadozásaim is vannak.
Az ok amiért írtam Önöknek, hogy ezekkel a tünetekkel ajánlott felkeresnem egy pszichológust? Esetleg egy mentális betegség kezdete lenne ez?
Válaszát előre is köszönöm.
Tisztelettel:
Kedves Kérdező!
Köszönjük a levelét!
Az Ön által leírt tünetek esetén mindenképp érdemes felkeresnie pszichológust. Nem is feltétlenül egy mentális betegség kezdete miatt, mert ez a jelen helyzetben nehezen megítélhető, sokkal inkább amiatt, hogy tünetei akadályozzák a mindennapokban való hatékony működését és jóllétét. Az okok feltárásával és a tünetek kezelésével való munka egy szakemberrel mindenképp segíthetné Önt a stabilizálódásában és a jobb életminőség elérésében.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Szép napot!
Jó magam is végeztem pszichológiát.
Saját èletemben nem tudom alkalmazni.
22 év mostmár tudom bántalmazó kapcsolatban èlek, sajnos elköltözèskor is veszélyben vagyok.Egy 17 éves fiú gyermekem is Leköpès, és rengeteg dokumentumom van, telefon törés ruhatépès iratok eltüntetése, Kulcs elvétele, legutoljára behozta a ruháim zsákokban,D miután haza kerültek a ruhák tűzrakó helyre tette stb bipoláris pszihopata véleményem szerint,hogy szabadulnak tőle, koporsót is emleget.
Előre is köszönöm szépen!
K-NSzilvia
Kedves Szilvia!
Köszönjük levelét.
Sajnálom, hogy ilyen mértékű bántalmazásban van/volt része, ez nagyon megterhelő lehet érzelmileg. Fontosnak találom, hogy szakemberhez forduljon ahol négyszemközti beszélgetések során el tudja gyászolni ezt a kapcsolatot illetve azt amit érzelmileg elvett ez a kapcsolat. Úgy gondolom, az alábbi cikk is segíthet.
Ha nem érzi magát biztonságban, sürgösen kérjen külső segítséget:
Üdvözlettel,
Jó estét kívánok. Párommal 7éve vagyunk együtt. Abból 5év azzal telik el hogy fojamatosan féltékeny. Pl. Mostis kivel írok stb. Alvásából is felriad énezt már nem bírom.
Teljesen kíván fordulva önmagából eza folyamatos kivel írsz ki hívott kivel voltál mitcsonáltál. Borzasztó ezt átélni napról napra hónapról Hónapra évről évre. Ja mellékesen nem csaltam meg és nincs is szÁndékomvan
Kedves Kérdező!
Levelében említi, hogy egy hosszabb ideje tartó párkapcsolatról van szó, melyben több éve fennáll a féltékenység párja részéről. Mint írja, megterhelőnek érzi párja megnyilvánulásait. Fontos lehet nyugodt körülmények között, mindkettejük számára biztonságos környezetben beszélgetést kezdeményezni arról, hogy pontosan mitől tart a párja, mi történhetett 5 éve, amikor bizalmatlansága elkezdődött, mit várnak ettől a kapcsolattól, hogyan lehetne a kettejük közötti bizalmat ismét helyreállítani. Amennyiben úgy érzi, külső segítségre lesz szükség a probléma megoldásához, és párjával közösen szeretnének dolgozni kapcsolatukon, javaslom párterápiás ellátás felkeresését.
Továbbá érdemes lehet az alábbi tartalmak megtekintése, melyekből hasznos információkat nyerhet a féltékenységről, annak kezeléséről:
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Kedves szakértő!
Hosszas huzavona után augusztus elején felmondtam. Régóta tervezett lépés volt, évente állítottam pro kontrát. Április végén a mentősök elvittek a munkahelyemről mert rosszul lettem. A sürgősségin nem találtak bajt. Bennem traumat okozott, és a többi másik ügy miatt döntöttem úgy, hogy felmondok. Eleinte nagyon felszabadító érzés volt, addig, amíg ki nem derült hogy 45 nap a felmondási idő, nem 30. Augusztus végén 2 hétre táppénzt vettem ki, mert nem bírtam már bejárni a munkahelyemre. Most az utolsó hetet töltöm. Két hete durván etvagytalan vagyok, április óta nem túl jól alszom, de az otthon töltött idő alatt jobb. Mégis szorongok, hogy jó döntés volt -e. A szorongás miatt félek,attól, hogy fennmarad a felmondási idő után is ez az állapot. Felkerestem pszichológust, a héten megyek majd, autogéntréningre is szeretnék menni, és minden erőmmel azon leszek,hogy gyógyszer nélkül tullendultem ezen. De addig is kéne valami megnyugtato, hogy az étvágyam visszatér? Leszjobb?
Kedves Kérdező!
Leveléből érződik, hogy valószínűleg rendkívül megterhelő, nehéz időszakot hagyhatott maga mögött, hosszas gondolkodás, őrlődés előzhette meg döntését a felmondást illetően. Egy munkahelyről felmondással történő távozás önmagában is rendkívül stresszes, bizonytalan időszakot jelent, mely fokozódhat akkor, ha nagyfokú feszültséggel, Önre háruló felelősséggel teli munkatevékenységről volt szó. A fennálló szorongáshoz gyakran társulnak szomatikus, testi tünetekben jelentkező állapotváltozások. Gyakori, az étvágytalanság, fogyás, alvással kapcsolatos problémák, gyengeség és erőtlenség érzése, ingerlékenység, korábbi munkahellyel kapcsolatos, tudatába indokolatlanul betörő gondolatok jelenléte, összezavarodottság vagy tehetetlenség érzése. Úgy vélem, a legelső és legnehezebb lépést már meg is tette saját pszichés egészségének rendezése érdekében azzal, hogy pszichológus segítségét kérte. Általánosságban véve elmondható, hogy amint az akut stresszhelyzet (az Ön esetében a munkahelyről történő felmondás) körülményei rendeződni látszanak, megoldási tervek, célkitűzések születnek (akár szakember bevonásával, akár saját cselekvési lista készítésével), ismét kontroll kerül az Ön kezébe, a stresszel járó tünetek csökkenni kezdenek, ide sorolható akár az étvágy visszatérése is. Amennyiben úgy érzi, csökkent étvágya kedvezőtlenül befolyásolja azt, hogy Ön a mindennapokban megfelelően funkcionáljon. el tudja látni feladatait, érdemes lehet első lépésben felkeresnie háziorvosát, hogy a testi legyengülést lehetőség szerint el tudja kerülni.
Szorongáscsökkentés érdekében az alábbiakban talál honlapunkon néhány javaslatot, érdemes kipróbálni őket:
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Nem a saját problémámra kérek tanácsot hanem a barátnőmért agodok. A lány velem egy idős. A szülei nem nagyon foglalkoznak vele hanem inkább az öccsével. Szerintünk kapcsolatfüggő. Mindíg kell neki egy fiú és ha nem kapja meg akkor nekünk sír miatta. Nem nagyon fogadja meg a tanácsainkat. Toxikus kapcsolata is volt és most abba szeretne visszamenni. Mi próbáljuk lebeszélni róla de nem megy azt mondja hogy szereti őt. De a fiú hazudozik neki és ő maga is elég sokat hazudik. Csak nem tudjuk mért hazudik össze vissza nem akarja elmondani. Nem hiszi el ha azt mondom hogy szeretem. Ebben szeretnék öntök tanácsot kérni mert szerintem ez így nem jó de sajnos nem tudom hogy mivel tudok neki segíteni. Előre is köszönöm.
Kedves Dorina!
Érthető, hogy aggódik barátnőjéért. Ugyanakkor fontos, hogy belássa: az ő életéért ő maga a felelős, ahogy Ön a sajátjáért. Barátnőként azt gondolom, azt teheti ebben a helyzetben, amit eddig is: Biztosítja szeretetéről és támogatásáról, illetve elmondja őszinte véleményét a barátnőjének, ezzel visszajelzést adva neki viselkedéséről. Amikor véleményt formálunk vagy visszajellzést adunk, fontos azonban, hogy ne minősítsük vagy címkézzük a másikat. Kerülje az olyan kifejezéseket, mint hogy “kapcsolatfüggő vagy”, “ilyen vagy olyan vagy”, “ez egy toxikus kapcsolat” stb. E helyett helyezze a hangsúlyt saját érzéseire (pl. “Aggódom érted, amikor…”) és e mentén fogalmazza meg véleményét (“Én úgy látom, hogy amikor ezt csinálod..”). Fel is teheti kérdéseit, amik aggasztják Önt (“Szerinted nem gond / aggasztó, amikor…. ?”).
A hazudozással és titkolózással kapcsolatban azt gondolom, hogy a legjobb barátságban sem biztos, hogy aktuálisan mindent meg tudunk vagy szeretnénk osztani a másikkal a magánéletünkkel kapcsolatban. Egy párkapcsolatban történteket is csak a benne résztvevő felek tudnak megítélni igazán. Ha azonban alapos a gyanúja, hogy barátnője bántalmazó kapcsolatban van, ezt is jelezheti neki, illetve küldhet számára ezzel kapcsolatos hasznos információkat. Ilyeneket talál például a Nők a Nőkért Egyesület (NaNE) honalpján.
Fizikai bántalmazás vagy egyéb bűncselekmény esetén egy felnőtt (szülők) bevonása és az ő segítségükkel a hatságok értesítése mindenképp szükséges.
Üdvözlettel,
Takács Bálint
Üdvözlöm!
Olyan problémával fordulok önhöz ami már sok éve fennáll nálam. 29 éves lány vagyok és nem lett semmilyen életcélom vagy csak célom, céljaim. 20 évesen kiköltöztetni külföldre de nem szeretnék itt maradni. Szeretnék hazaköltözni majd egy nap de nem tudom mihez tudnék otthon kezdeni. Semmi munkatapasztalatomnincs csak raktári fizikai munka és nem szeretnék egy életen át fizikai munkát végezni. Viszont az évek alatt ha volt is, már semmi önbizalmam hogy volna lehetőségem jobb munkára. Sajnos a nyelv tudásom is gyenge mivel elég introvertált személyiség vagyok. A napjaim azzal telnek hogy dolgozok főzök s munka közben álmodozók hogy de jó volna tornázni nyelveket tudni; hazaköltözni… de ezek csak vágyak, s nem célok. Hogyan tudnék célokat kitűzni?
Ha hazaköltöznék hogyan tudnék talpraállni?
És ha esetleg találnék is egy célt, hogyan tudnék akaraterőt is csinálni hozzá?
Válaszát köszönöm
Kedves Kérdező!
A kérdéséből kitűnik a változtatni akarás igénye, de mintha valami ezt akadályozná. Ennek feltárására egy egyéni tancsaádsi vagy terápiás folyamatban lehetséges, hiszen csak az Ön élettörténetének közös értelmezése, megértése adhatja meg a választ az Ön által megfogalmazott kérdésekre.
Mindenesetre érdemes végiggondolnia, hogy a nappali álmodozások közül mi az, amit akár már ma, vagy a közeljövőben el tud kezdeni (pl. tornázni)? Ha az álmainak valamilyen akadálya van, mi az pontosan és mit tud tenni annak leküzdése érdekében? Sokszor az is nagy segítség lehet, ha csak rászán fél-egy órát arra, hogy végiggondolja, leírja, mik a legfontosabb céljai (prioritásai), mik szükségesek ezek eléréshez (konkrét lépések, eszközök, stb.) és milyen lehetőségei vannak ezek elérésére. Így a konkrét célokhoz konkrét lépéseket rendelve tisztán látja hol tudná elkezdeni az életvezetésében a változás folyamatát. Ha határidőket is szab magának az egyes célok, alcélok eléréséhez, jól mérhetővé tudja tenni önmaga számára az előrehaladását. Ha igényt tart rá, ennek a folyamatban is sokat segíthet egy szakember rendszeres támogatása.
Üdvözlettel,
Takács Bálint
Üdvözlöm!
Már gyermekkorom óta küzdöm a szorongással és az önbizalomhiánnyal. A családomban mindenki harsány, erősebb természetű személy. A középiskolában szociális ágazaton tanultam, mindig is az volt bennem, hogy a munkám során hivatást szeretnék végezni. Most jövőhéttől kezdem az egyetemen a gyógypedagógia szakot, már általános iskolában is tudtam, hogy ez amit szeretnék, de most itt állok teljesen egyedül, tele gátlásokkal, félelemmel. Nem ismerek senkit és ez megrémiszt. A többi szaktársam már teljesen összebarátkozott, de én olyan kívülállónak érzem magamat. Rengeteg trauma ért már a magánéletemben, ezáltal a csöppnyi kis önbizalmam is elveszett. Sokszor érzem, hogy kevesebb vagyok. Előre stresszelek mindenen, a fejemben már alapból rosszként gyártom le, hogy mi fog történni, és sajnos már fizikális tünetek is jelentkeztek nálam. Mit tudnék tenni annak érdekében, hogy legyen önbizalmam, ne stresszeljek, szerezzek barátokat, és megtudjam állni a helyemet ebben a szakban?
Kedves Kérdező!
Levelében említi, hogy szorongással, önbizalomhiánnyal küzd, melyek már régóta fennálló problémák az Ön életében. Mint írja, jelen tanévben kezdi meg egyetemi tanulmányait, mely egy újabb mérföldkőnek minősülhet sok fiatal személy életében, e tekintetben az új helyzethez való alkalmazkodással járó szorongás szinte természetes. Említette, hogy kívülállónak érzi magát, több szaktársa már barátságokat kötött, Ön is szeretne barátokat szerezni. Nagyon sok egyetemen az első évfolyam számára több programot szerveznek ismerkedés céljából, illetve egyetemi szerveződések, önképző körök is szokták alakulni. Érdemes lehet az Önnek tetsző közös, hallgatók által szervezett programokon részt venni, melyek során sok esetben az ismerkedés is lehetséges.
Levelében megemlítette azt is, hogy több magánéleti trauma érte Önt élete során. Amennyiben úgy érzi, problémái megoldásához segítséget igényelne, érdemes lehet pszichológus szakember segítségét kérni, akár az egyetem mentálhigiénés szakemberének ellátását, akár más fórumokon történő pszichológiai szolgáltatást igénybe venni.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Kedves Pszichológus!
Párommal 1 hónapja vagyunk együtt, 21 illetve 24 évesek. De már most is sokat veszekszünk.
Egy fő téma a sex. Ő többet szeretkezne, de én egyszerűen nem kívánom most annyisszor mint ő. Nagyon stresszes időszakon vagyok túl, most a testem nem erre fokuszál. Azt mondja ő nem kényszerít, de folyamat emlegeti amitől nyílván mégjobban bestresszelek.
Egy másik probléma, az a “másik életébe beleszólás”. Sokszor helytelennek gondolom azt ahogyan csinál dolgokat, pl; ahogy a pénzzel bánik, vagy hogy folyatam akörül forognak a gondolatai, mint egy szenvedélybetegnek. Mikor megemlítem neki, számára ez nem rám tartozik, nem kért segítséget=ne adjak véleményt. Én nem így gondolom, de ő ezt hajkurássza. Sokszor azt érzem, hogy nem ért meg és hogy önsajnálattal teli, pökhendi módon beszél/viselkedik.
Ön szerint mit csináljak? Nem igazán tudom mit kezdjek. Még annyira fiatal a kapcsolatunk és már ilyen problémák vannak, mi lesz később?
Köszönöm a gondolatokat és a választ
Kedves Zsuzsanna!
A párkapcsolat kezdeti szakaszában gyakori kérdés, hogy hol húzzuk meg a saját határainkat és hogyan illeszthetők össze személyes és közös igényeink, céljaink, értékeink. Ennek egyeztetése türelmet kíván mindkét fél részéről. A szex kapcsán természetesen Ön érzi, hogy mire van szüksége, és ha ezt párja tudtára adja, neki is el kell fogadnia. Ugyanakkor érdemes elgondolkozni, hogy a stresszen túl mi lehet az, ami egy ilyen friss párkapcsolatban megakadályozza a testi együttlétet vagy annak vágyát. Erről érdemes lehet szakemberrel beszélnie.
A párja és az Ön pénzhez való viszonya természetesen egy másik lényeges kérdés, amit egyeztetniük kell, ha hosszú távon szeretnének elköteleződni egymás mellett. Itt is érdemes lehet végiggondolni saját preferenciáit, céljait, érzéseit és ezeket, mint saját véleményét párjával megbeszélnie, olyan módon, hogy ő is elmondhassa mi és miért fontos neki az anyagiakkal kapcsolatban (“Nekem fontos… ; Én azt szeretném…” “Te mit gondolsz erről / Miért fontos?”). Ugyanakkor fontos, hogy ne érezze ezt a másik a határok átlépésének, a saját életébe való beleszólásnak.
Összességében tehát azt javaslom, hogy ezekben a kérdésekben először tisztázza Ön mit és miért szeretne, mik a céljai, mi a fontos az Ön számára egy kapcsolatban. Esetleg buzdítsa párját is ennek végiggondolására a saját szempontjából, majd beszéljék meg, higgadtan, egymás iránti érdeklődéssel, kíváncsisággal, nyitottsággal. A testi intimitás és a pénzügyek alapvető kérdései egy hosszútávú párkapcsolatnak, az ezzel kapcsolatos szabályok kialakítása azonban attól is függ, milyen az Ön kapcsolatuk, mik a közös céljaik. Talán mások a kapcsolati elvárásaik néhány hét együttlét után, így ez okozhatja a problémát. Ennek mélyebb megértése az Önök közötti nyílt kommunikációban vagy egyéni, esetleg pártancsádási folyamatban lehetséges.
Üdvözlettel,
Takács Bálint
Kedves Doktor Nő ! A páromat éjszakai műszakban tettèk.. nagyon nehéz viselem. Egyszerűen ahogy el megy sírok. Nem tudok aludni egész éjjel. Annyira hiányzik. Ha nincs otthon teljessen Depressziós leszek ,rossz kedvű nincs kedvem semmihez. Viszont ha együtt vagyunk minden rendben. Kérem segítsen mit tehetnék? Köszönöm
Kedves Alexandra!
Köszönjük a levelét!
Az Ön által említett depressziós, alvási nehézség és fokozott sírás miatt mindenképp érdemes minél előbb pszichológust felkeresnie! A tüneti kezelésen felül pedig érdekes lehet feltárni az okát annak, hogy mi miatt viseli nehezen az egyedül létet, mi miatt este csúcsosodik ez ki, mi táplálja a félelmeit és van-e ezeknek realitása?
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Üdvözlöm!
Mozaikcsaláddá alakulunk-párom kisfia(6) es az én kislányom(5) egy új lakásba költözünk. Közel egy éve vagyunk együtt, nagyon szeretjük egymást,mindenki mindenkit.
Exek elfogadtak minket, nincs rossz kapcsolat.
A probléma a párom és exe gyerekkel kapcsolatos napi rutinja. Egy bérházban élnek,konkrétan a felette lévő lakásban lakik az ex. Az exnek van kulcsa a lakáshoz,elindít egy mosást, beteszi a hűtőbe a rendelt ételt, hiányzik valami a gyereknek bemegy és elhozza. Úgy jár-kel, mintha még mindig ott élne. Egy nap így nézett ki eddig: apuka elvitte oviba a gyereket, anyuka érte ment, edzesre apuka vitte, de anyukánál aludt és apuka bement anyuka lakásába, hogy elvigye oviba a gyereket.
Attól tartok a költözéssel nem fog sokminden változni, mivel még mindig közel leszünk egymáshoz(nem ua. a bérház), bármikor át lehet menni a másikhoz “ottfelejtett dolgokert”. Ami számomra már idegőrlő. Hogyan oldhatnánk meg a kevésbé közeli kapcsolatot úgy, hogy mindenkinek jó legyen?
Kedves Kérdező!
A levelében felvetett probléma valóban megterhelő lehet, sok kérdést vethet fel. Egy mozaikcsaládban az egyik legfontosabb dolog az új család egészséges határainak kialakítása. Az Ön által említett helyzetben leveléből úgy érződik, hogy jelenleg az újonnan kialakult családjuk határait túlságosan átjárhatónak érzi, mely nem védi a család integritását, ez problémákat, konfliktusokat szülhet, a családtagok érezhetik a helyzet által kialakult feszültség fokozódását. Amennyiben lehetőség van rá, érdemes lehet a korábbi partnerekkel/párokkal egy közös beszélgetést kezdeményezni biztonságos, nyugodt környezetben, ahol felvethetik azokat a kérdéseket, melyek megnehezítik családjuk mindennapjait. Fontos lehet azon is elgondolkodni, hogy amennyiben valakinek egy lakáshoz kulcsot adunk, mennyire lehet megtartani a család belső határait, tiszteletben tartja-e az illető a család magánéletét, privát szféráját, jelzi-e érkezését. Felvethető az a gondolat is, hogy családjukban milyen gyakran lenne kényelmes a másik szülőnél felejtett holmik visszacserélése, kialakítható erre akár egy héten egy rendszeres nap/alkalom, illetve a legfontosabb, legszükségesebb felszerelésekből célszerű lehet dupla mennyiséget vásárolni, hogy mindkét szülőnél megtalálható legyen, biztosítva ezzel a gyermek komfortérzetét.
Üdvözlettel,
Móra Katalin
Üdv!
20 éve élek házasságban, párom fiatalabb 6 évvel. Nem tudom mi ez nála egy ideje, kapuzárási pánik??
Fejébe szállt a dicsőség, néha esténként haverokkal elmegy és nem lehet rá hatni. Családos ember nem tesz ilyet, az éjszakába indul… Azt mondja, a házasság nem birtok, ne tartsam rövid pórázon… Lassan rámegy a házasság, senki sem enged az ő oldalából. Körülbelül másfél éve így megy. Kinek lenne igaza ebben??
Köszönöm
Kedves Kérdező!
Köszönjük a levelét!
Írása alapján nehéz megítélni a férje oldalát, hiszen nem tudhatjuk, hogy neki miért van szüksége ezekre a programokra. Ezt érdemes lehet tőle megkérdezni, erről beszélniük, illetve Önnek is kifejezni azt, hogy ez miért esik Önnek rosszul, mi az, amivel megbántja Önt. Emellett érdemes lehet valamilyen kompromisszumra, közös megegyezésre jutniuk, mely mindkettejüknek megfelelő, mindenki igénye érvényesül és egyikük sem sérül, lesz megbántva, vagy érzi magát megkötve.
Üdvözlettel:
Gór Dóra
Üdvözlöm,
Érdeklődnék, letezhet-e az, hogy a párom annyira mintegy azonosítja magát velem, hogy mintha megcserélődnénk, az én dolgaimat sajátjaként kezeli, önmagát pedig rám vetíti? Saját élményeket, emlékeket nekem tulajdonit, amik nem velem történtek, hanem vele, és teljesen ebben a tudatban el? Tényleg mintha szerepet cseréltünk volna. Lassan már nem tudom, ki a bolond, ő, vagy én, mert annyira kiáll ezek mellett a “téveszmék” mellett, és a végsőkig győzköd az igazáért.
Köszönöm a válaszát!
Kedves Gina!
A fenti problémával kapcsolatban mindenképpen minél hamarabb fel kellene kereni a párjának a területileg illetékes pszichiétriai gondozót, mert a probléma mindenképpen szakorvos segítségét igényli.
Üdvözlettel,
A probléma amivel küzdök az a szorongás. Gyomorgörccsel, remegéssel reagálok olyan élethelyzetekben, amelyek valójában nem problémák, legalábbis másoknak. Szorongok különböző publikus helyeken is, mint például egy edzőterem. Hajlamos vagyok a percenkénti indokolatlan hangulatingadozásra, amellyel megnehezítem a környezetem életét. Gyakran nagyon dühös leszek különösebb ok nélkül és olyan embereket bántok a viselkedésemmel akik erre nem szolgáltak rá. Nagyon stresszel, ha késésben vagyok, képes vagyok elsírni magam, ha tudom, hogy ténylegesen el fogok késni. Valamikor napokig szomorú, nyomott, lehangolt vagyok, ezek a nehezebb időszakok epizódszerűen jelentkeznek bennem.
Kedves Csenge!
Levelében megfogalmazza, hogy Önnek problémát okoznak olyan élethelyzetek, amelyek mások számára nem jelentenek problémát. Ne higgye, hogy egyedül van a szorongató helyzetekkel. Sok ember számára okoz nehézséget pl. a konditerem, a tömegközlekedés, a nyilvános helyek. Sokan azt gondolják, hogy ezekben a helyzetekben a környezetükben lévő emberek figyelik őket, vagy meg kell felelniük valamiféle, a környezetből jövő elvárásoknak.
Érdemes összegyűjtenie, hogy mik azok a helyzetek, helyek, amelyek szorongást okoznak Önnek. Aztán próbálja meg megfogalmazni, akár írja is le azokat az érzéseket és gondolatokat, amelyek ezekben a helyzetekben megfogalmazódnak Önben. Tehát tegye nagyító alá a szorongást kiváltó helyzeteket. Próbálja meg tisztázni magában, hogy ezeknek a helyzeteknek mik azok a sajátosságai, amik különösen rossz érzést okoznak. Ha pontosabban látja, hogy egy helyzet miért nehéz Önnek, könnyebben fog tudni tenni valamit ellene.
Próbáljon a stresszről, a nehéz élethelyzetekről egy kicsit másképp gondolkodni. Lehet-e valami előnye annak, hogy egy helyzetben feszült? A stresszhelyzetekre adott reakciók; pl. az izgatottság, sokszor segíthetik is az embert abban, hogy alkalmazkodni tudjon egy új helyzethez.
Érdemes relaxációt, légzőgyakorlatokat is kipróbálni ha gyakran érzi magát feszültnek:
A gyakori és érthetetlen hangulatingadozások megterhelőek lehetnek, és aggasztják Önt. Érdemes mérlegelni, hogy ezek a hangulatingadozások mennyire függnek össze a szorongásaival, illetve külső történésekkel. Ebben is segítségére lehet, ha néhány hétig naplót vezet.
Ha a saját reakciói megfigyelés során további aggodalmak támadnak Önben, érdemes személyes vagy online pszichológiai megsegítést keresnie.
Üdvözlettlel;
Üdvözlöm!A fiamnál 2 hete egyik napról a másikra kezdödtek hogy követik megfigyelik,hangokatt hall hogy beszélgetnek,cikizik,le fotozzák.Igyekszem tudatosítani benne hogy nincs semmi ilyesmi.De nem sok sikerrel.Egyszer megnyugszik,aztán hirtelen vissza esik
Kedves Kérdező!
Köszönjük a levelét!
Az üldöztetéses és megfigyeltetéses gondolatok, tartalmak több okra is visszavezethetők, de a fia mindenképp akut pszichiátriai ellátásra szorul, ahol a tünetek kezelése mellett az okok feltárása is megtörténhet, mellyel stabilizálhatják az ő állapotát. Kérem minél előbb keressék fel a területileg illetékes akut pszichiátriai osztályt!
Üdvözlettel:
Gór Dóra
