KEDVES doktornő egy elkeseredést anyuka vagyok szeretném kerni a tanácsát nem tudom mi tévő legyek van egy 20-ÉVS gyönyörű lanyom neki van egy baratya a kit nem tudok el viselni eleinte még valahogy el viseltem a meging még nem történt az a kis mozdulat fel emelte a kezit a lányomra és homlokon csapat akor szakát még kosztunk a bizalom jele és azóta nem tudom el viselni tesz olyan dolgokat a mi zavar de a lányom ki tart melege és inkab szénbe AL velem és ő miata megy kosztunk a vita már ojan szinten hogy el költözőt tőlünk pont a szülinapos a mit még se tudunk tartani mert el ment ez ment vagy három napig .Regél fel kelt tét vet este el ment így ment Dec.23 ig utána délutáni órákban fel hívod a baratya üvöltve hogy mién anya vagyok hogy a saját lányomat terrorba tartó és hogy el zavartam és hogy a szeretetet tőlük tanulta meg mi az a szeretet.Mit se monyán a családos a mind ki derült JEHOVA. És azóta nekünk nem volt karácsonyunk nem volt új évünk a lányom még mindig őt van és nem akar haza jőni mert hogy elege van belőlünk. Én azóta nem tudok aludni eszakanket fent vagyok a orvos nő már nyúltatokat irt mert foiamatosan síró görcsöt kapok munka békémet is fel montán.Nem tudom it tegyek nem akar haza jőni féltem hogy bele keverésik valamibe én még tejesen -ától tartok be dilisztem mert nem senki nem mond semmit mindeki aszt monya hogy hagytam. De én nemtudom hagyni mert nem tudom a okat hogy mert ment el mert csinált a mind eszt soha nem bántódtam mindig ki áltam ha csinált valamit és még vetem .Nagyon fai már csak a nyúltatok tartanak segítséget kérek mit csomáik kihez forduljak már nem -bírom ő az egyetlen GYEREKEM. Segítségét kérnek.
Nagyo szépen köszönöm tiszteletel Emi

Tiszteletem!
28 éves férfi vagyok, párom 23 éves. Idén lesz 4 éves a kapcsolatunk, 2 éve együtt lakunk. Az utóbbi időben egyre gyakrabban fantáziálok arról, hogy megcsalom, méghozzá egy idősebb nővel. Kicsit úgy érzem, hogy ez egy fajta kapuzárási pánik. Megérett a kapcsolatunk, hogy tovább lépjünk – eljegyzés, esküvő tervezése, alakuló egzisztencia – és valószínűleg ez az egyik oka a pániknak. Szexuálisan jól működünk -napi 2-3 alkalom-, ugyanakkor a “rózsaszín felhő” eltűnt és részben kényszerítve érzem magam, hogy “teljesítsek” nem csak szexuálisan, hanem mint férfi – legalábbis amit elvárnának tőlem. Szeretem a barátnőm, tervezem a közös jövőt, viszont néha úgy érzem fogy körülöttem a levegő és ezt egy idősebb, szabadabb nő mellett letudnám küzdeni. Már hirdetést is talátam, ahol 50 feletti elvált hölgy keres fiatal szeretőt, amitől egyből erekcióm támadt és egyszerűen nem tudom kiverni a fejemből, pedig az agyam tudja, hogy ez hülyeség és nem akarom megcsalni a párom, ugyanakkor úgy érzem, hogy ez egy hasonló kaland jót tenne nekem és így hosszútávon a kapcsolatunknak is – feszültség, frusztráció van bennem és menekülési vágy, ha szóba kerül az eljegyzés vagy a jövő tervezgetése. Mivel már analizáltam magam, hogy honnan ez az idősebb nő iránti vonzalom, ezért persze eljutottam az anya-fiú viszony taglalásához: anyámmal a helyzethez mérten jó a viszony, bár azért vannak bennem tüskék: mániákus depressziós, szkizofrén ezért gyerekkoromban gyakran volt hetekre gyógykezelésen. Hetente többször beszélünk, bár ez részben kötelességtudat a részemről. Mindenesetre, ha idősebb nő akkor karakterileg véletlenül se hasonlítson rá: legyen magabiztos, tudatos, szexi.
Fiatalabb koromban viszonylag sok hölggyel volt viszonyom, ezért szexuális önbizalmam is megfelelő, volt már viszonyom 9 évvel idősebb volt tanárnőmmel is, ami az ágyban nagyon jól működött. Lehet ide vezet vissza a vágyam?
Kérem segítsen, hogy megcsalás nélkül túllépjek ezen a kissé abszurd szexuális vágyon.
Köszönettel: Tamás

Üdvözlöm!
Legjobb barátom tanácsára fordulok ehhez a platformhoz. Nem igazán tudtam, melyik kategóriába kéne sorolnom a problémám, de megpróbálom leírni. Egy 20 éves lassan 21 éves egyetemista hallgató vagyok. 2016-ban volt egy kapcsolatom, az első “szerelem” és nagyon megviselt lelkileg ezért sok alkoholt fogyasztottam, lógtam az iskolából, sőt ki is hiányoztam magam (akkor még középiskolában tanult szakmát). Annak a kapcsolatnak egy kínkeserves év után vége lett. A vége felé, már nem voltak ilyen problémáim, magamhoz tértem, jelentkeztem újra az iskolába. Próbáltam megerősödni. Vége lett a kapcsolatnak, utána 2017-re rengeteg dolgot elterveztem. Rendszeres edzés, javítani a pontjaimon (újra-érettségi, nyelvvizsga, OKJ bizonyítvány), hobbik, leküzdeni a már általános iskolás korom óta tartó hangulatingadozásaim. Ezek a tervek nagyon jól mentek, minden sikerült. Fel vettek az egyetemre, rendszeresen edzek ami boldoggá tett, csináltam a hobbijaim, utaztam, minden úgy történt ahogy csak eltudtam képzelni. Elkezdtem az egyetemet, ahova mindig is szerettem volna jármi amire vágytam, ott megismertem a barátnőm akit nagyon szeretek és úgy érzem, hogy ő az akit mindig kerestem. De egyre többször vagyok szomorú. Már nem vidítanak fel a hobbijaim, minden dolgot csak addig élvezek még tart, sőt valamikor már akkor is elszomorodom. Semmi nem tud felvidítani, még az se ha azt csinálom amit szeretek vagy azokkal vagyok akit szeretek vagy akik fontosak nekem. Maximum még történik. De utána vissza lesüllyedek. Nem tudom mi tévő legyek, jelenleg nincsenek olyan nagy céljaim, nincs romokban az életem nem kell rendbe rakni. Az egyetem is jól megy. De én szomorú vagyok, már nem lelem örömöm semmibe, ha csinálok valamit is csak úgy élem meg, hogy “kipipálhatom” hogy ezt is csináltam, ez is megtörtént. Nagyon sokat gondolkodtam mi lehet a probléma, de csak arra tudok gondolni, hogy az évek már annyira megviseltek, minden ami történt amit feldolgoztam amin továbbmentem, hogy már érzelemmentessé váltam. Immunis vagyok a boldogságra. Nem tudom mit kéne tennem, de egyre durvább gondolatok fogalmazódnak meg a fejemben.
Előre is köszönöm a választ és a problémám elolvasását.

Élettársammal 30 éve élünk együtt. Kapcsolatunk kölcsönös érdeken alapult, de kitartottunk egymás mellett a mai napig is. Az élettársam lánya 44 éves, és 9 éve velünk él egyedül, miután elvált a férjétől. Én közel egy éve (bár valószínű hosszabb volt ez a folyamat) nagyon szerelmes lettem a lányába.
Mit tegyek, hogy teljes szívemből átadhassam ezt az érzést neki? A lány (hölgy) valószínű, hogy valamit sejt ebből, és mivel jól esik neki ez az állapot és nem is akar megbántani, ezért érzésem szerint úgy kezeli érzéseimet, hogy nem akar róla tudomást venni. Ettől él folyamatosan elbizonytalanodok és egyre kevésbé merek közeledni hozzá. Ott tartok, hogy már hozzáérni sem merek, nehogy megérezze, hogy beleremegek.
Ugyanakkor azt érzem, hogy viselkedésemben annyira átlátható vagyok, hogy már az élettársam is észrevette a lánya iránt táplált érzéseimet. Ennek ellenére nem teszi szóvá, mert talán bízik a lányában (lehet, hogy nem alaptalanul), talán annyira boldog, hogy a lánya vele él és segíti őt (szerintem nagyon hibás, hogy ez boldoggá teszi), hogy retteg a gondolattól, hogy mindezt elveszítheti ha szóbahozza az ügyemet. Így elfojtja magában az észrevételeit, mint én tehetetlenségemben az érzéseimet.
Mindennél jobban szeretném, hogy beteljesedjen a szerelmem a lányával, de legalább képes lenne rám, mint férfira gondolni. Hátha akkor megindulnának az érzései irántam, vagy megindulna végre egy őszinte megbeszélése ennek a csodálatos, szenvedélyes, de jelen állapotában nagyon fájdalmas és egyoldalú érzésnek.
Kérem segítsen, hogy mit tegyek a szerelem győzedelme érdekében.

Üdvözlöm.
Társaságban vagy a kollégáim között ha hozzászólók egy témához mindjárt zavarba jövök. Elvörösödök. Előfordul velem többször, hogy ha csak kettesben beszélek egy kolléganőm el, nem jövök zavarba, de van amikor nem jut eszembe egy szó. Nagyon zavaró ez. Egy másik gondom, hogyha beszélek valakivel és bejön egy másik ember, azonnal a másik emberre figyel az illető, így nekem félbe kell hagynom a mondandóját. Olyan is van, hogy aki bejön az ajtón és látja-halja, hogy mi beszélgetünk, azaz én beszélek közbevág, mit sem törődve avval, hogy félbeszakította. Ez nagyon bánt engem, zavar és ilyenkor azt érzem, hogy nem tisztelnek.
Köszönöm válaszát
Mosoly

Kezilabdazok, 2 eve koltoztem el otthonrol masik csapat miatt es az utobbi idobe eleg sokszor stresszelek es idegeskedek mert honvagyam van es haza szeretnek jonni. Nem tudom, hogy kezeljem ezt mert a jatekom rovasara megy az egesz. Lassan depresszios leszek emiatt.

Jó napot!
Nekem olyan problémám van hogy hazudtam a barátaimnak hogy beszélgettem és tálalkoztam egy lánnyal a téli szünetben. Amikor ezt el meseltem nem gondoltam rá hogy az egyik barátom álítólag írt a lánynak. A lány természetessen tagadta (ahogy irtam álítólag). Most pénteken viszont egy másik barátom kérdezte hogy ez a lány az akit meséltem e neki. Azt mondtam neki hogy igen. Neki azt mondtam hogy az egyik társkeresőn beszélgettem vele a többieknek pedig azt hogy lány talált rám messengeren.
Most ilyenkor mit tudok csinálni?

Kedves Szakértő! 4.5 évig dolgoztam egy cégnél. Szerintem jól végeztem a munkámat, panaszról nem tudok. Bementem betegen is, bementem a szabadságomról is, volt hogy 16 órákat dolgoztam (áruház, ami hajnaltól éjszakáig van nyitva). Nem lógtam soha. Mindig lelkiismeretesen végeztem a munkámat, sokszor éjszaka sem aludtam ha valamivel nem a maximumot hoztam ki magamból. Kb 1 éve kezdődtek a gondok. 3-an dolgoztunk együtt. Műszakvezető + 2 eladó. Én voltam az egyik eladó. Új műszakvezetőm lett, akinek nem tudtam azonosulni a a mentalitásával. Nem szépítem: lopott, csalt, hazudott igen sokat. Emiatt voltak összetűzéseim vele, mert ezeket szóvá tettem. A másik kolléganőm is tudta ezeket, de őt nem érdekelte. Vagyis úgy csinált, de nekem azért kifejtette a véleményét. Ő jobban tudott simulni ehhez a műszakvezetőhöz. Nagyjából össze is barátkoztak: együtt mentek ebédelni, ruhát vásárolni, kutyákat sétáltatni, átmentek egymáshoz kávézni stb. Kérdeztem, hogy akkor ti barátok vagytok? Mire ő azt mondta: nekem ez nem a barátom…. Teltek a hónapok és a műszakvezető távozott, de megnevezte ki vegye át a helyét. Persze a másik nőt mondta, így ő lett a főnök. Én 4.5 évet voltam ott, ő 1 év 6 hónapot. És sok dologra én tanítottam meg, magától egy email-t sem tudott megírni és sorolhatnám. Ő már a felvétele idején azt mondta nekem “leszek én itt még főnök” persze humorral mondta, de így visszagondolva nagyon is komolyan gondolta. Pár napig ketten voltunk, ő volt a főnök én meg az alkalmazott. De miután voltak olyan mondatai, hogy “elengedlek 5 perccel hamarabb és nem dolgoztatom le veled”, vagy “megengedem, hogy a nagy asztalnál ehess” vagy átrendezte a cuccaimat, azt mondtam, hogy na nem. Én felmondok és keresek másik munkahelyet. Így is történt, másnap felmondtam, eljöttem. Csak ennek már 4 hónapja, és azóta sem találtam másik munkahelyet. És én fájó szívvel jöttem el, végig sírtam az utolsó napomat. 4.5 év után, ráadásul alapvetően jól éreztem magam, én ott otthon voltam. A szívem visszahúz, az igazgató akié a bolt azt mondta bármikor visszavesz ha akarom. Sőt, azt is mondta hogy ne haragudjak rá hogy nem engem nevezett ki, de a műszakvezető aki kilépett, ő javasolta a másik nőt. És ő rá hallgatott. Másik pozíciókat ajánlott nekem akkor, meg magasabb fizetést csak maradjak. De büszkeségből eljöttem. Nekem ez nagy pofon volt, hogy nem vesznek semmibe…. Napok óta rágódom rajta, hogy visszamenjek-e. A nővel azóta is beszélek néha, van hogy nem tud valamit és felhív érte hogy segítsek. Néha elég fellengzős, hogy ő a főnök… Én az ő alkalmazottja nem akarok lenni. Akkor már másik pozícióba mennék. Nem önfényezésből írom, de én is tudok annyit mint ő. Csak én nem jelentkeztem, hogy “én tudom, én tudom…” Vagy nem vertem nagy dobra, hogy ha valamit megcsináltam. Ő meg igen. Nem vagyok törtető sajnos, ő meg igen.
Nem tudom visszamenjek-e, vagy próbáljak még keresni valami másik helyet, tiszta lappal? És akkor ott megmutatni, hogy van nekem is tudásom, ha kell áttaposva másokon mint ő tette. Mert csak úgy lehet haladni.

Üdvözletem!
25éves vagyok,barátnőmmel lassan 8hónapja vagyunk együtt. Úgy érzem rátaláltam az igazira s ő az a személy akivel leszeretném élni az életem. Ő is teljesen igy van ezzel.
Sajnos nehéz múltal rendelkezem,mint családi mint magánéleti problémák sora. Párkapcsolataim sem voltak a legjobbak eddig,hisz senki sem tudott teljes mértékben megérteni elfogadni,hogy sérültem a multba történtek miatt.
Most itt van ő aki önmagamért szeret s elfogad olyannak amilyen vagyok ezért is tisztelem becsülöm es mindennél jobban szeretem.
Sajnos előfordult,hogy ha személyes beszélgetésre kerül a sor,azaz ha ő szeretné kifejezni érzéseit nemhallgatom meg igazán,figyelmem másra irányul vagy lefagyok es nemjönnek szavak. Pár perc múlva csak úgy áramlik belőlem a szó iszonyat lelkiismeretfurdalással ,hogy abban a pillanatban ”cserben hagytam” őt. Fel sem merül a gondolat ,hogy megbántsam mégis megtörténik természetesen nem szándékosan. A múltat okolom emiatt,a rossz családi és párkapcsolati élményeket.
Bármit megtennék érte,sajnos ő ezt néha nemérzi részemről ha egy ilyen beszélgetésre kerül a sor.
Hálás köszönet bármilyen pozitiv szóért.
Boldog Új Esztendőt és minden jót kivánok!

Jó napot! Segitségre lenne szükségem,szeretném leküzdeni a szorongásom. Én félek az emberektől,és a világtol. Megilyedek ha élni kell,mert valolyában nincsenek céljaim. Ezen nagyon sokat gondolkodom,hogy ki is vagyok én,és álltalában 4órát tudok aludni egy nap. Nem látom az élet értelmét,ugy érzem mindenki ellenem van. A figyelmet előre is köszönöm!:)

Jó napot! Segitségre lenne szükségem,szeretném leküzdeni a szorongásom. Én félek az emberektől,és a világtol. Megilyedek ha élni kell,mert valolyában nincsenek céljaim. Ezen nagyon sokat gondolkodom,hogy ki is vagyok én,és álltalában 4órát tudok aludni egy nap. Nem látom az élet értelmét,ugy érzem mindenki ellenem van. A figyelmet előre is köszönöm!:)

Kedves Szakértő!
Van egy csodálatos, és nagyon jó tanuló 15 éves lányom.
Egyetlen prrobléma van vele, az a tulzott szeretet. Pici volt mikor vérszerinti apjával elváltunk és tény hogy igyekeztem megóvni mindentől és kettőnk helyett szeretni. De most félek, hogy ebből lesznek problémái. Ha valakit megkedvel arról le se lehet szinte vakarni. Most gimnazista már, és ha egy fiu megtetszik neki, és az picit is kedves vele akkor már azonnal beleszeret illetve ölelgeti keresi állandóan az illető társaságát.
Többször beszéltem vele hogy ezt nem kellene, nem illik, nem szokás stb. De meggyőzhetetlen. Álláspontja hogy ha szeretünk valakit azt bátran ki kell mutatni és az sem baj ha egy lány kezdeményez.
Félek hogy előbb utóbb “piócának” fogják tartani és problémái lesznek ezek miatt.
Teljesen tanácstalan vagyok mit tehetnék.

szex csak a nagymamámmal megy nagyon szereti ha jól meg kefélem de a fiatalabb nőkel nem megy ez mért van?

Jo napot. Érdeklődni szeretnék,hogyan találhatnám meg a lelki békém/nyugalmam? Nem vagyok tisztában,hogy mi is az életem értelme,nincsenek céljaim. Nem tudom elfogadni magam,nem vagyok elégedett az élettel. Aggodok,hogy árthatok magamnak,voltak már öngyilkossági kísérleteim is sajnos:( A választ előre is köszönöm!:)

Kedves Pszichológus! 28 éves nő vagyok. A munkahelyemen megismerkedtem egy férfival, 6 évvel idősebb nálam. 2 éve került a céghez, első nap mikor megláttam rögtön megfogott, mintha elvarázsolt volna. De akkor még nem beszélgettünk. 2-3 nap elteltével, azt vettem észre meg-meg szólít. Az alapvető mondat ez volt nála: hogy vagy? Még csodálkoztam is rajta, hiszen soha sem beszélgettünk, és ezt kérdezi, még körül is néztem magam körül, hogy “hozzám beszél?”. Aztán jöttek a hogy telt a hétvégéd? stb. Mindig egyre többet beszélgettünk. Ha összetalálkoztunk az épületben, mindig megszólított valami viccelődéssel, vagy mondott valamit, vagy meg akart nevettetni (almával zsonglőrködött nekem meg ilyen gyerekesnek tűnő dolgokkal) . Csak közben összejött a cégnél egy másik kolléganőnkkel. Hol együtt voltak, hol nem. De úgy hallottam nem volt komoly köztük a dolog, szerintem csak nem volt neki más, ezzel a nővel meg barátok voltak és megpróbálták együtt. Sokszor flörtölt velem, gyakran voltak közöttünk elkapott pillantások, meg ilyen-olyan párbeszédek, sokszor figyeltük egymást kivel beszélget a másik…. De sosem léptünk ezen tovább. Én egyszer láttam, hogy együtt jöttek dolgozni a másik nővel reggel, de a férfi ezt nem tudta. Odajött hozzám az ebéd szünetben, kezdett volna közeledni ahogy szokott, de én meg szóvá tettem, hogy láttam őket reggel. Erre zavarba jött, hebegett-habogott. Aztán pár napig nem szóltam hozzá és ő sem hozzám. De a munka miatt aztán muszáj volt újra beszélgetni. Később aztán már szétmentek végleg, és már velem sem flörtölt úgy. Hanem baráti beszélgetéseink lettek, voltak dolgok amiket egymással beszéltünk meg, amit másnak nem mondtunk el bent. Ő már nem dolgozik a cégnél, átment egy ügyfélszolgálati irodába, amit nem is tudtam, hogy hova. Aztán véletlenül betévedtem, és ő ott ült. Nagyon meglepődtem, de ő is és úgy 10-15 percet beszélgettünk. Véleményem szerint, valami mintha lett volna köztünk ahogy társalogtunk. Rá pár héttel pedig egy szupermarketben találkoztunk össze, akkor is jót beszélgettünk, elkísért a buszmegállóig, aztán elköszöntünk. Ennek lassan 2 hónapja, de még mindig sokat gondolok rá. Alapvetően ő egy kedves, közvetlen, segítőkész, barátkozós férfi. Mindenkivel megtalálja a közös hangot, férfiakkal-nőkkel. És tudom, hogy a cégnél is tetszett néhányaknak, meg más cégektől jövő üzletkötőknek is, meg neki is tetszett valaki egy másik cégtől. Szóval nem tudom mire számíthatnék tőle, mert randira sosem hívott el, csak utalt rá, hogy “egy pohár valami mellett ezt majd elmesélem neked” vagy “meghívlak egy ilyen üdítőre” . De ezek után mindig viccesre vette a helyzetet, szóval nem vettem komolyan. Tehát nem tudom mit tegyek, keressem-e én, vagy hagyjam? Esetleg ha találkozunk még, ennyi ismertség után megtehetem-e, hogy én hívjam el valami programra? Úgy érzem magam mint egy plátói szerelmes tini, aki nem tudja magát és a helyzetet hova tenni, de félek hogy az egészet félreértettem, és nem is érdeklem őt.