Kedves Pszichologus!Mostmár 1 és fél éve van olyan gondom hogy nehezen tudok ellenállni a pékáruktol kezdve minden édesség és társaikig ..Reggel megiszom a kávém azelőtt pékárukat rágok meg és nem szeretném hogy lemenjen mert tudom jol hogy visszahizok és gyerekkorom ota hajlamos vagyok rá és voltak is sulyproblémáim.Mostmár 22 éves fejjel nem szeretnék dundi lenni.Igy jol érzem magam57 kg an.Csak erős a vágy az édes iz után amit nem mindig sikerül megállni.Csak hogy már borzalmasnak érzem magam igy is.és sajnos tudja a párom is és ugy érzem kezd kiszeretni bellölem.Távolság tarto lett és ez mégjobban nyomja a lelkem.Mert igy elvesztettem a nőiességemet a szemében nem egyszer láttam hogy megakad a szemén pár nő amikor megyek vele valahova és ha elmondom neki mért változott meg aa hozzáállásom felé akkor aztmondja hogy elege van és nem akar velem ígyelmenni sehova.Ami engem bosszant hogy látom érzem hogy mi van de ő biztosan állitja hogy az nem ugy van.És ne beszéljek vele meg hogy változzak meg.Mert igy nem maradhat.Sok veszekedés volt márebből.Én nem szeretek senkit se bántani de ha látom ami volt vagy visszaemlékszek fáj.Lehet megkell keményednem.Sok minden van még ami miatt bizonytalan leszek.De többek között azértkerestem meg hogy találjunk valami megoldást együtt az én furcsa berögzött evési bajomra.Mert nem szeretném az egész életemet leéllni ezzel leélni.Erős nőnek tartom magam csak most elakadtam.Nagyon jol esne ha valaki mellettem állna hogy kievezzek ebből a zsákutcábol.Ha sikerült kitartoan 82 kg rol lefogynom futással és kitarto önfegyelemmel 50 kg ig ledolgozni a sulyt akkor sikerülnie kell megszabadulnom ezektől a fájdalmas tehertől is!Mostmár 60 55 kg között ugrál igy hogy változtattam de ilyen beteges evéssel nem akarok élni.kérem jelezzen vissza ha lehet minnél előbb mert én most akarok megszabadulni még fiatal vagyok mert később biztosan nehezebb lenne ahogy látom sok felnőtten ahogy élnek rossz szokásaikkal.Apám alkoholista lett pedig benne is ott él egy jo oldala én tudom És anyám aki meg minden rosszat eltür megtesz neki meg vaan egy kisöcsém aki szintén abba nől fel amiben én.Evéssel tölti unalmas perceit.Nem a legjobb tanulo persze hogy is lehetne ha a kis lelkével ha otthol van kevés jó érzés találkozik apám bántó szavai indulatai rajta is nyomot fog hagyni mint rajtam.Anyám pedig gyenge magára hagyta két fiu testvére egy gyerekkel aki szintén az alkohol felé fordult miután megismerte igazi apját mert az én édesapám elzavarta mert nem az ő fia 13 évesen mindig üldözte dolgoztatta szidta hogy semmire nem jo és hát a lélek nemfelejt.Ő is én is és a kis öcsém is egyet érzünk.Hosszu történet és sokat gondoltam arra hogy ez az evési zürzavar biz innen jön.Mert engem is azzal foglaltak le ha unatkoztam egyedül éreztem magam hogy eszek.Ez most isigy van.De jött egy nagy fordulat amikor elhatároztam magam és elkeztem kutatni utánna olvasni mit lehet enni tenni hogy egy olyan nő lehessek amire vágytam vágyom.Erős okos jolelkű(ami akkor van ha belülis rendbe vagyok)vidám és segiteni azoknak akiket szeretek ha éppen rossz napjuk vanvalami miatt én nem elvenni akarok csak boldog lenni hogy meglegyen az egyensuly és nem szérszortan élni mert most a jelenlegiállapotom ezt mutatja.Májusban ujra nekifutok a matek potérettséginek.Ehhez is fontos hogy szellemileg lelkileg ott legyek és ne arra gondoljak hogy én nem vagyok képes megcsinálni mert ehhez nincs eszem.De van de ehhez felkell először is készitsem magam hogy igenis jobb vagyok csak a mult még bennem bolyong.Kérem segitsen köszönöm megértését.:)

Korábban már írtam, hogy 5 éve vagyok kapcsolatban, s most kiderült, hogy a párom ismét felveszi a kolléganőjét videora. Leültünk beszélgetni, hogy mégis mi lehet az oka. Az ok pedig a következő: “Nehogy azt hidd, hogy nem mindenki ezt csinálja.”, “Mindenkinek vannak titkai, amiről a másiknak nem kell tudnia”. Kérdeztem, hogy miért? Miért kell ez az impulzus neki? Rákérdeztem, hogy maszturbál arra a nőre, vagy mi? A válasz őszinte volt, igen. Nagyon rosszul esett. Mondtam Neki, hogy 4 percben beszéljen az élete legfontosabb történéseiről, melyben előadta: “Anyám engedelmes, apám talán túl szigorú volt. Emlékszem az ovis szerelmemre, a sok szülői elvárásra, amit nem tudtam teljesíteni. Csalódást okoztam nekik. 18 évesen dönthettem el először, hogy mi legyen a sorsom. Immár Én választhattam ki az iskolát. Sok barátnőm volt, de mindegyik kapcsolatból tanultam valamit. Aztán jöttél Te. Veled sok mindent megtanultam, sokat köszönhetek neked, túl sokat. Hiszel bennem. Azt is tudom, hogy sok fájdalmat okozok Neked, és hogy nem érdemled meg. Többször kikacsintottam igaz, de mindig megúsztam. Veled akarom leélni az életem, ha együtt maradunk, elveszlek. Tudom, hogy erre vártál, és Én nem léptem, azért, mert azt a gyűrűt egy lány kezére akarom felhúzni. És jól akarok dönteni. Hülyén hangzik, de félek attól, hogy a gyűrű, amit kiválasztanék nem tetszene Neked, csalódást okoznék. Hozzuk helyre, elveszlek feleségül, és éljünk, öregedjünk meg együtt. ” Mondtam, h Nekem még gondolkodnom kell. Túl sokszor sebzett meg. Erre ő: Azt hiszed, hogy mással jobb lesz? Ezek után, hogy bíznál meg másban, hisz én is és az előző vőlegényed is megcsalt? Nem kell ezen gondolkozzunk, együtt kell lennünk. És az én kérdésem: Jól érzem, hogy párom szavaiból hiányzik a megbánás? (“….de mindig megúsztam”; “Nehogy azt hidd, hogy nem mindenki ezt csinálja.”, “Mindenkinek vannak titkai, amiről a másiknak nem kell tudnia”) Hogy úgy érzi, ő már bármit megtehet, akkor is mellette maradok? Miért van benne a folytonos kikacsintgatás, miért fontos az, h a kolléganőjére maszturbáljon? Miért hiszi azt, hogy ez normális?

Demeter Bernadett vagyok 27 éves. Van egy 4,5 éves kisfiam és a párommal 6 éve vagyunk együtt. Az a gond hogy hiába teszek meg bármit hogy minden jol menjen az életünkbe valahogy mégis ugy érzem hogy nem vagyok képpes semmire. A páromnak vannak barátai, vannak rajongoi akik többet ériznek iránta mint barát, és minden tölük telhetöt meg tesznek hogy bekavarjanak a kapcsolatunkba. És az a baj hogy a párom nem nekem hisz! 🙁 Minden nap telebeszélik a fejét marhaságokkal, hazajön a munkahelyröl és veszekszik, agresziv stb… Nemtudom mit tegyek! 🙁

Üdvözletem.a nyilvános Topikba irtam de választ nem kaptam rá..üdv jános

Kedves doktor!
14 éves lány vagyok. Nyolcadikas vagyok elmúlt években az osztály minden lányával jól kijöttem. De ez mind megváltozott nyolcadiktól senki nem szerette vola, hogy mellé üljek első nap mindenki lerázott. Egy ideig nem zavart hiszen tudtam még beszélni a lányokkal. De ennek is vége szakadt eltávolodtak és nem értem miért úgy kezeltek mint valami lúzert. Ha oda mentem hozzájuk elmentek. Röhögtek rajtam suttogtak és az önbizalmam csökkent. Az osztályba próbáltam azt, hogy bocsánatot kérek és csokit is vittem ami egy ideig megtette a hatását. Majd mostanába újra megkezdődött. Egy vagy két lány akivel néha tudok beszélni. De azt is csak alkalmakkor. Teljesen kiközösítettek ugyanis van egy ugymod “nagydumás lány” aki megmondja mindenkinek a tutit. Nos régebben vele is tök jóba voltam míg minden lányt ellenem nem fordított. A szünetekbe leszoktuk menni kétszer az udvarra és igazábol nem mindig tudok valakivel beszélni és csak állok és nézek. Mit tudnék tenni? Választ elöre köszönöm!

Üdvözlöm!
Mióta megszületett a gyermekünk anyósomék nem bírnak magukkal! 7hónapig türtem lett közben szólva nekik, de nem használ!Például.aposom’ rá feküdt” a gyerekre, ki se látszott mert ő nyalógatni akarja, a drogos képével, nem érdekelte hogy szóltunk fejeze be, ő bármit mondhat engem le hurogott, anyósom már az elején kezdte,ki jelentette hogy az én anyukám 1hétig lehet itt utána ő lesz 2,mindig beszologatott már a gyermek elött is mert “el vettem a fiát”kijelentett hogy az ő tulajdona ezt csak azért írom mert ezután azt mondja hogy mivel az az ővé ezért az én gyerekem is a tulajdona! Elösször egy nap 66szor akart átjönni, ha anyukám nálunk volt ki se ért az utcából már itt volt, a családommal verseng, mindig azt hajtja hogy a gyerek náluk lesz, mindennap a nyakunkon akar lenni, ő akar az “anya” lenni, ő szervez találkozókat a rokonaival, velünk meg tényként közli a találkát, ha nem az van amit ő akar megsértődik, veszekszik! Mindig célozgat hogy ez a gyerek náluk lesz! Ez csak pár példa írhat ék rengeteget! 1hónapja nem engedtem ide őket de nem javul a helyzet a páromnak ugyanazt fújja hogy kerül oda a gyerek pl. Menjünk kikapcsolodni, mert azt hiszi úgy lesz mint az ismerősénél hogy nála lesz a babám, mert az csak lepaszolja a gyerekeit az anyjának! Mindig az a példakép,ami miatt szóltam hogy az ő, meg ugye az ő anyja nem anyósa! Sajnos nem tudom mit tehetnénk sehogy nem javul a helyzet, de én nyugalmat akarok nem a saját gyerekemen veszekedni, megbeszélni nem lehet nem érdekli őket csak a saját elképzelésük! Kérem segítsen! Mit tehetnénk!

Kedves Doktornő!
7,5 éve vagyunk együtt a párommal 2 gyeremet nevelün 1 közös és 1 előző kapcsolatomból lévő gyereket. Nagyon jó apauka és férj volt. Kb 1 hónapja vettem észre, hogy csetel a nővel. És közölte nem szeret. Valami megtört benne. Nem tud rám rosszat mondani, de elmultak az érzései megtört benne valami. Megpróbáltuk megjavítani a dolgokat, de csak én dolgoztam a kapcsolaton. Majd kiderült, hogy beszerzett még egy csajt. Rosszabb lett a helyzet. Mondtam menjünk párterápiára, de mindentől elzákrozik. Megszeretném menteni a kapcsolatunkat. Elengedtem a negatív tényezőmet, hogy ami volt helyre hozzuk. Már egy vita hevében kb 1 hete szakítottunk, de nem küld el minket. Úgy mondanám szűnetet tartunk. Látom rajta, hogy árnyéka önmagának. Bezárkozott a világába. Segítséget szeretnék kérni, hogy hogyan tudnám megmenteni a kapcsolatunkat? Nagyon magam al
Élőre is köszönöm
Sára

Jó estét!
Azzal a problémával fordulnék önhöz, miszerint nagyon sokszor keseríti meg a mindennapi éjszakáimat lidércnyomás. Emellett még van olyan problémám is, hogy nem tudok elaludni, sokszor vagyok hajnalba nyúlóan fent, csökkent az iskolában a teljesítményem.
Sokszor álmodok egy szerettem halálával, illetőleg azt, hogy bántják őket, és nem tudok mit tenni ellene.
Betudtam annak, hogy a filmek miatt van, ami esetlegesen néztem, vagy a könyvek miatt, amit olvastam. De elég régóta van ez (körülbelül 12-13 éves korom óta, sokszor volt emiatt az, hogy nem beszéltem inkább senkivel, mert senki nem hitte el), és már a párom is tapasztalta, hogy valóban lehet valami baj, ugyanis sokszor sírva, sikoltozva keltem fel egy-egy álom után.
Elnézést ha ez eléggé ossze-visszara sikerült, remélem azért a lényege érthető.
Az volna a kérdésem, hogy érdemes volna ezzel a problémával további segítséget kérni?

Jó estét. Elnézést az ismételt üzenetért, de az is eszembe jutott, hogy sokszor álmodom azt, hogy meghalok, de nem kelek fel rá. Érzem, hogy fáj amit adott esetben tesznek velem, de nem tudok felkelni.
Pár hete volt egy olyan álmom, miszerint egy vonaton ültem egy kádban, előttem egy nő, aki kiszúrta a szemem, majd a vonat ablakán kilokott, és a sínek alá estem be. Nem keltem fel, csak a nyomasztó sötétség, és a fájdalom volt jelen.
Volt olyan is, hogy egy dombon ültem meztelenül, volt mellettem egy ismeretlen férfi (idősebb), a házunktól nem messze, aki állandóan fogdosott, hiába sírva könyörögtem, hogy ne tegye, és nem akart elengedni.
Sose történt velem ehhez hasonló, de egyszerűen vagy azt álmodom, hogy megölnek, és az esetek többségében fel sem ébredek, vagy fogdosnak, és szexuális tartalma van az álmaimnak, vagy azokat bántják akiket szeretek.
Szükségem lenne segítségre a két levelemben leírtak alapján?

Már nem vonzódok a barátnőmhöz, más karakterre vágyom, nem tetszik barátnőm alakja és úgy gondolom miatta van gyomor fekélyem. Már azt se tudom mikor volt utoljára szex, egy lakásban élünk lassan 6 éve vagyunk együtt és nem tudom hogy szakítsam meg a kapcsolatot. Belsőleg néha jó de már sokszor más karaktert képzelek el vele mert másképp ideges vagyok ha tudom hogy közelemben van. Ha valami kis vita van vagy valamit nem csinálok meg el kezd bőgni és idegbetegen viselkedik, hogyan lehetne tőle meg szabadulni?

Kedves Doktornő!
Párommal 14 éve élek együtt ebből a kapcsolatból 1 közös gyerekünk született előző házasságból 2.A probléma 4 éve kezdődött amikor hétvégéken elindult motorozgatni a barátaival.Ennek egy új fiatal barátnő lett a vége ,mivel én észrevettem az új kapcsolatot kértem ,hogy költözőn el vele albérletbe.Bíztam benne hogy így majd ráébred hogy hiányzik neki a család.3 év úgy telt el hogy haza is járt és oda is járt,többször is kértem ,hogy zárjuk le én nem akarok így élni döntse el mit akar.Ekkor megígérte hogy haza költözik és lezárja
mert neki már nincs ereje egy új élet elkezdéséhez annak ellenére hogy nagyon vágyik egy kislány gyermekre amit ugye egy fiatal nőtől még megkaphatna.Már 9 hónapja hogy itthon van ,de látom hogy nem tudja lezárni a múltat .Lelkileg nagyon gyenge férfi létére ezért azt is megengedtem még az első hónapokban hogy hétvégén néha elmenjen hozzá talán így könnyebben elszakadnak egymástól,most ott tartunk hogy telefonos kapcsolatban vannak.Énem bírom ezt lelkileg azt gondolom ,hogy mindent megtettem,hogy segítsem őt és próbáljuk meg újra a közös életet amiben sosem voltak problémák pont ezért nem tudunk egymástól könnyen elválni de én most már feladtam.Engem sem akar elveszíteni de sajnos azt érzem ,hogy őt se.Sokszor észre veszem,hogy nem találja a helyét,a szex is van hogy eredménytelenül zárul tudom hogy lelkileg gyötrődik 2 ember között.Hogyan tovább?Felajánlottam,hogy kezdje új életet, de nem szeretne rosszul dönteni!
Én még tudok valamit tenni? már lelkileg kimerültem én is egy érző lény vagyok csak ezt mindig elfelejti.

Jó estét Doktornő!!Nem tudom mitévő legyek,Iskolás korunkban ismerkedtünk meg és ebből szerelem let azután házasság és lett 2 szép gyerekünk eggy 12 éves most a nagyfiú a kicsi 18hónapos..2005 ben házasodtunk össze..a feleségem diplomázott főiskolára járt..Tanitónő lett..Na viszont én Kamion sofőr vagyok..Most jelenleg külföldön dolgozom,Tavaj Áprilisban mentem ki a pénz miatt mert ithoni fizetés az kevés volt..Együtt beszéltük meg kimegyek renbehozok minden anyagi gondokat,és utánna ithon akarja hogy dolgozzak..és normális családi idilt..Na most az a Helyzet,hogy van eggy fiatal pasi az életében 19éves..Tehát 100%ban mondhatom megcsalt..ezt a fiatal pasi is a szemembe mondta és a feleségem is..és mutatkoztak együtt is a Faluban..Na mármost az van közös a ház,minden de azt mondja haza mehetek amikor csak akarok,mert szeret de úgy mint embert vagy a testvérét vagy mint a gyermekemim apját..Külön alszunk azóta vagyis én döntöttem így..a Karácsonyt is az anyósom javaslatára töltöttem ithol vagyis együtt..Lassan 20 on páréve vagyunk együtt,és most válni akar..Én meg persze nemtudom ezt elfogadni mert ezek után is nagyon szeretem mert ő a végzetem pont..Csak az a baj mondtam neki ezeket és eggyet fuj mint a pereces vállást..Szerintem én nem vagyok hibás ebben..Szeretnék eggy kis tanácsot kérni mitévő legyek mert belebolundolok..Válaszát előre is köszönöm..János

Jó napot kívánok! Renta vagyok,és nem találom az írásomat !
Igaz kategóriát nem jelöltem,akkor nem láttam ,hogy olyan is van.

Üdvözlöm!
Nekem a dac korszak a problémám.
Van egy 3éves kislányom, aki ugyan nagyon ügyes, viszont az öltözésnél katasztrófa. Bugyit egyáltalán nem szeret hordani, szaggatja le magáról, viszont muszáj mert a bölcsődében szólnak ha nincs rajta. A többi ruha neművel is hasonló a helyzet. Télen képes lenne kabát és cipő nélkül elindulni bárhova, és ez nagy konfliktust szokott kiváltani. Van, hogy emiatt elsem indulunk inkább oda ahova szeretnénk menni. Remélem tud nekem segíteni abban, hogy mit csináljak másként és hogy lehetne ösztönözni az öltözéssel.
Köszönöm!

2 gyermek egyedülnevelője voltam 8 évig. Megismertem egy férfit, együtt élünk 2,5 éve. A férfi komoly anyagi támogatásra szorul, kezdő vállalkozó. Én segítem. Nem terhelem őt a neveléssel, gyermekek ellátásával kapcsolatos elvárásaimmal a hétköznapokban, de sajnos hétvégén egy napot mindíg dolgoznom kell, akkor egyedül van a gyerekekkel, akik kiváló magatartásúak az iskolában, a tanárok imádják őket. Amikor egyedül van velük otthon, olyan gondok vannak a gyerekekkel, hogy felkapcsolva hagyják a villanyt, mellé dobják a szemetet, igen ezek gondok, de ő a plafonon van tőlük, kissé eltúlzott reagálásnak látom. És ő mondja, mondja, hogy ilyenolyanok a gyerekeim. Én kiborulok, és kérdezem, hogy mennyit fizessek még neked, hogy 1 napot elviselj a gyerekeimmel, akik egész nap a szobájukban vannak, tv-t nem néznek, színes papírt vágnak, faágat farigcsálnak, zenét hallgatnak. Én nem apát kerestem nekik, hanem egy barátot, akitől tanulhatnak, mert a párom nagyon ügyes a férfias dolgokban. De ő nem vonja be őket a ház körüli munkába, mint más apuka a fiát. Olyan érzésem van, hogy a gyerek csak maradjon a szobájában, ne zavarjon. És úgy, hogy neki igazából jövedelme nincs, én tartom el az egész családot, a kiadásokat fizetem, a vállalkozását finanszírozom. Hogy reagáljak?

Anita