Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
3 éve járok a barátommal a kapcsolatunk minden téren boldog.Ennek ellenére hívtam telefonon ja.29.én és közölte :”most ne keressem mert neki ez igy nem jó..”Ennyi.nem értem..össze sem vesztünk…Tisztelettel várom válaszát!
Kedves Kérdező!
Érdemes lenne a párjának levelet írnia, hogy miért viselkedik ő így, mi nem jó neki, történt-e olyan negatív esemény, amiről Ön esetleg nem tud, s ami befolyásolja az ő hangulatát, döntését. Leírhatja továbbá az érzéseit, hogy hogyan élte meg Ön az elmúlt 3 évet vele, s a jelenlegi összezavarodottságát is, hiszen az Ön emlékezete szerint nem történt konfliktus Önök között. Az elmúlt 3 évre való tekintettel kérje meg, hogy adjon Önnek tisztes választ.
A megfelelő választ csak ő tudja megadni Önnek.
Üdvözlettel:
Szabó LiliT. Pszichológus,
Céltalanná vált az életem, 43 éve dolgozom ugyanott, ahol már mellőznek. Stresszes vagyok, kicsit hipochonder, kiégtem. Rossz kedvem van állandóan, nincs ami lelkesítsen. Feleségem, 3 gyerekem, 2 unokám van – tőlük is távolodom, igazából rátelepszem a feleségemre, lassan ő is kiborul. Mindenféle testi bajom va vagy képzelem, hogy van.
Ennyi volt?
Szép napot
Kedves Kérdező!
A kiégés témájával az alábbi blogbejegyzéseinkben is foglalkoztunk, amit javasolt lenne elolvasnia:
Érdemes lenne átgondolnia, hogy a 43 év alatt a munkáján kívül, mi az a tevékenység vagy mi az a szerep, ami örömet tudott nyújtani Önnek, mi tudta feltölteni régebben. Új hobbit vagy rendszeres időtöltésre alkalmas tevékenységet (pl. sportolás) is kereshet, illetve a társas kapcsolatait is fejlesztheti, amivel teljesebbnek érezheti az életét. Írja, hogy távolodik a 3 gyermekétől s két unokájától, vajon mi ennek az oka? Hogyan éli meg a velük való kapcsolatát?
Szükség esetén érdemes lenne felkeresnie szakembert, hogy átbeszéljék a jelenlegi viselkedésének az okait, s hogy milyen úton lenne javasolt elindulni a változás felé. Munkacsoportunk tagjai Skype konzultáció keretében is szívesen állnak a rendelkezésére ebben.
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves doktornő!
20 éves meleg fiú vagyok, és még nem volt senkim. Pár hete elkezdtem neten ismerkedni és találtam egy velem idős fiút, akinek nagyon megfogott a személyisége. Szinte mindenben olyan mint én, nagyon passzolunk. A hangja is nagyon bejön, szóval úgy éreztem szerelmes vagyok belé. Ez rózsaszín köd egyből elszállt amikor képet küldött magáról, nekem teljesen más fiúk jönnek be. De beszélgettünk tovább, s kezdtem elfogadni hogy nem minden a külső, s egyre jobban megtetszett a kinézete is. Eljuttam oda hogy ez így jól néz ki, és újra nagyon erős érzelmeket éreztem iránta. De utána küldött még egy képet, amelyen teljesen másképp néz ki, egyszerűen borzalmas, annyira rossznak találtam azon a képen, hogy azóta teljesen elhidegültem tőle.
Sajnos nagy távolságra lakunk egymástól, ilyen 12-14 óra az út… Nekem még nem volt senkim, s úgy örvendtem hogy valaki viszont szeret és bejövök valakinek. Eddig senki se érdeklődött irántam, talán túl nagyok voltak az elvárásaim, azért.
Most megtaláltam a lelkitársam, de amióta elküldte ezt a 2. képet mintha valami összetört volna bennem. Talán ezek a képek csalókák, s nem a valóságot tükrőzik, saját magamon is láttam hogy a tükörben pl. szebb voltam mint a képen amit csináltam.
A helyzet az hogy talán az öltözködési stílusának megváltoztatásával eredményeket érhetne el, de akkor se vagyok biztos hogy amikor élőben találkozok vele befog jönni külsőleg.
Mint barát biztos jól eltudok beszélgetni, de készen állok egy intim kapcsolatra? Arra hogy összebújva aludjak vele, hogy nagyon jól essen vele minden féle érintkezés?
Van valami mód arra, hogy jobban megkedveljem a külsőjét, hogy szerelembe essek, s így szebbé varázsoljam?
Ön szerint, ha nem is jön be annyira külsőre, működhet köztünk a kémia? Vagy undort éreznék, s nem kívánnám? Létezik az, hogy miközben arra vágytam egész életemben hogy egy másik fiúval legyek, aki szeret, mégis mikor megkapom ne essen jól, mert nem úgy néz ki ahogy elképzeltem?
Nekem az igazság az hogy a nagyon vékony, fiatal fiúk jönnek be, ő ennek a teljes ellentétet. Nagyon érett, nem kövér, de picit teltebb testű. S ezen nem is lehet változtatni, mivel maga az alkata ilyen, nekem meg a sovány fiúk tetszenek…
Kérem segítsen, nem akarok potyára elutazni, nem akarom megbántani, s szeretnék boldog lenni ezzel a fiúval…
Mit tanácsol?
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy mivel az internetes ismerkedés nagyon csalóka tud lenni, érdemes volna személyesen is találkozniuk. Amennyiben ez nem megoldható, a videobeszélgetés jobba alternatívát jelent az üzengetésnél, sokkal több információhoz juthat ugyanis a másik félről a segítségével. Jobban meg tudja ítélni majd azt is, mennyire tartja külsőre elég vonzónak a fiút. Hogy működhet-e a kémia Önök közt azt Ön fogja érezni, ha személyesebb benyomásokat szerez a srácról. Nem hiszen hogy volna erre szabály, ami mindenkire érvényes volna.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Pszichológus! Az a problémám, hogy emberek között rosszul érzem magam. Ma elmentem színházba egy kedves ismerős házaspárral. Már eleve ez is egy frusztráló dolog volt, mert a szüleim lehetnének, a saját korosztályomból nincsenek barátaim. Na mindegy, ezen nem akartam töprengeni, elmentem velük. Aztán furcsa érzésem volt ahogy várakoztunk. Elnéztem a többi nézőt: csinosak voltak, mintha jobbak lennének mint én. Pedig én is jól voltam felöltözve. De feszengve éreztem magam, legszívesebben elbújtam volna hogy ne lásson senki. Néha nagyon rosszul érzem magam a bőrömben. Lesütöm a szemem, összehúzom magam, úgy csinálok mint aki olvas, csak ne nézzenek rám. Nem mindig érzek így, de ha a korosztályom van ott, vagy nálam csinosabb (vagy csinosabbnak vélt nők) akkor rosszul érzem magam….
Másik dolog: 29 éves leszek idén és azt is szégyellem, hogy nincs kapcsolatom. Pl nemrég elterveztem, hogy elmegyek valahova. Hátha sikerülne összeismerkednem valakivel, hogy legyen párom. De aztán meg az jutott eszembe, hogy egyedül elmenni valahova…. Ez mintha egy ördögi kör lenne. Véletlen egybeesés, de ma a színházban pont mellém került egy volt osztálytársnőm. Neki évek óta van párja, többször láttam már őket együtt az utcán. Összeillő helyes pár, fogják egymás kezét, bújnak stb. Elfogott a szomorúság, hogy nekem ez miért nem adatik meg. Könnyes lett a szemem miután beszélgettem velük. Egy csődtömegnek érzem magam ilyenkor. Magányos vagyok, szomorú, szürke. Úgy érzem nekem ez nem adatik meg már soha, az évek pedig telnek. Úgy terveztem ennyi idős koromra már elérek valamit. De a munkahelyemen is semmibe néztek, a magánéletem is nulla. Semmit nem tudok felmutatni amiben sikeres lennék: sem munka, sem magánélet. Már kezdek beletörődni, hogy magányosan fogom leélni az életem 1-2 kutya társaságában. Csak sajnos ez szomorúsággal tölt el, fájó dolog ez, sokat sírok emiatt. Nem tudom mit tegyek? Törődjek ebbe bele és ha elengedem hátha megtalál a szerelem? Vagy keressem tudatosan?
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna megérteni a rossz érzéseinek gyökerét, melyhez önismereti munkára van szükség. Ennek segítségével jobban elfogadhatja önmagát, ami akár a pártalálásban is segítségére lehet.
Az érzelmi munkában munkacsoportunk tagjai szívesen lennének partnerei. Négyszemközti keretek között is szívesen állnak a rendelkezésére.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt doktornő! A párommal lassan 5éve vagyunk/voltunk/együtt,vannak kisebb nagyobb problémák a kapcsolatunkban!Két napja szakítottam vele mert egyszerűen nem képes megérteni engem és kommunikálni velem de legfőképp ami mélységesen bánt hogy nem vesz komolyan mint ahogy ezt sem hogy szakítottam vele!Nagyon könnyen beletörődött és elfogadta hogy így döntöttem,nem keres nem harcol értem,nagyon fáj!Miért csinálja ezt velem?Jobb lessz ha tényleg lezárom ezt a kapcsolatot?Boldog szeretnék lenni,most pedig úgy érzem nincs értelme semminek
Kedves Kérdező!
Egy kapcsolat lezárásakor természetes érzés a bánat. Két nap után pláne. Ilyenkor egy gyászfolyamat zajlik. Ha úgy érzi egyedül nehéz ezzel megbirkózni, pszichológiai segítség hasznos lehet. Abban az esetben, ha korábbi veszteségeit is nagyon nehezen viselte, esetleg nem dolgozta fel, ha nincsenek barátai, nem tudja az életét vinni, akkor mindenképp keressen segítséget. De az is lehet, hogy ez az első komolyabb veszteség az életében. Ilyenkor érdemes végiggondolnia a kapcsolat történetét, mi működött jól, mi nem, mi a barátja, mi az ön része abban, hogy így alakult, mik a tanulságok, és a legfontosabb, hogy élje át az érzéseit, mert későbbi gondokat az okozhat, ha elnyomja azokat. A feldolgozás egyik fontos eleme az átélés.
Ha úgy érzi egyedül nehézséget okoz mindez, személyesen lenne érdemes pszichológust felkeresnie.
üdvözlettel:
Sosem beszeltem meg senkinek errol es erzem h ezzel mar egyedul nem tudok megbirkozni.U Ugy tortent,hogy a baratnom ferjevel elkezdtem beszelni sokat sot rengeteget messengereztunk. Olya kozel kerultunk egymashoz, hogy ereztuk h ez mar tobb mint baratsag. Az elejen nekem ketelyeim voltak es tudom h nem helyes amit csinalok,probaltam ezt meg is szakitani de nem sokaig birtuk egymas nelkul. Egymasba szerettunk annak ellenere h o nos. Mindent oromunket es szomorusagunkat megosztottunk egymassal. Egy kisebb utazasom utan viszont o teljesen megvaltozott. Nem beszelt mar ugy velem, nem latogatott meg, teljesen elhidegult. Tobbszor ra is kerdeztem, hogy mi tortent de azt mondta semmi csak rosszul erzi magat amit csinal de elmulik. De ez nem mult el es barmennyit is nyaggatam es kerdezoskodtem nem mondta el h mi a baja. Szulinapom alkalmaval elutaztunk barati korben ( o is ott volt) es teljesen ugy viselkedett mintha ott sem lennek, persze ez befolyasolta az en viselkedesemet is. Amit kell tudni, hogy ezelatt a kapcsolat alatt nem fekudtunk le egyszer sem egymassal barmennyire is hihetetlen. Miutan visszatertunk az utazasbol nagy nehezen kiszedtem belole hogy mi a baj es szakitott velem.(Teljesen romokban voltam) Nem beszeltem vele 2 honapig talan nem is lattam addig. kb 3 honap mulva ujra talalkoztunk ugy kozelrol elmondta h mennyire hianyzok neki, csokoloztunk es ereztem hogy nem multak el az erzesei irantam. Megis utana ujra rideg volt velem, nem beszelt velem. Tuleltunk egy kozos nyaralast is ahol ujra szamba sem vett. Nyaralas utan ket honappal ujra elkezdett erdeklodni irantam, ujra kozelebb kerultunk egymashoz (elmondta, hogy nem tud elfelejteni es mennyire jo velem barmennyire probalkozott ahogy meglat jon hogy megoleljen )de ahogy elcsattant a csok, a simogatas ra 2 napra ujra nem targyal velem. Ujra elmondta hogy o ezt nem teheti o hazas, ezt nem akarja nekem sem, nincs semmi ertelme a kapcsolatunknak. Egyszeruen ehhez mar nem tudtam mit szolni, nem reagaltam semmit. Egyszeruen nem tudom mit tegyek, hogy zarjam ki az eletembol, szeretni szeretem (nem vagyok egy konnyen szerelembe eso tipus es ezt o tudja is es azt is hogy hogyan erzek iranta anelkul h egyszer is kimondtam volna.) de nekem ebbol mar elegem van. En elfogadtam, hogy felesege van, sosem kertem tole, hogy valljon el miattam (a felesege a baratnom mint mar emlitettem) es tudom hogy ez nem szemet dolog tolem de viszonyt folytattam a baratnom ferjevel. Hogy lepjek tul ezen? Egy a barati korunk, kozos programok de en latni sem birom es azt sem akarom hogy barmit is tudjon rolam.
Kedves Kérdező!
Nehéz lehet, ha egy a baráti körük. talán könnyebb lenne lemondani erről a kapcsolatról, ha nem találkoznának. talán az segít, ha átgondolja mit veszít, ha folytatja a kapcsolatot. Érdemes azt is átgondolnia eddig milyen kapcsolatai voltak, ez a kapcsolat hogyan illeszkedik a többihez és mik a tanulságok. Lelkiismereti konfliktusról nem ír, ezt is érdemes átgondolnia.
üdvözlettel:
Jó napot kívánok!
Az lenne a kérdésem, hogy jogos e a félelmem, vagy csak túlgondolom a dolgokat.
Kb féléve ismerjük egymást a párommal és kb egy hónapja, mikor úgy tereltem a beszélgetésünket, elárulta, hogy nem szerelmes belèm, csak szeret és jól érzi magát velem, de emiatt nem akar elveszíteni. Annak ellenère, hogy ez engem zavar, ès arra gondolok, hogy csak azért van velem, mert nincs más…vele maradtam.
Ha ezt nem mondta volna el nekem, nem vettem volna észre, mivel a viselkedéséből azt éreztem, hogy szerelmes. Csak annyi hiányzott, hogy nem mondta még ki a “bűvös szót”, hogy “szeretlek”, de miután szembesültem vele, hogy azért nem, mert nem érez úgy, bennem megtört valami felé…/azt tudom, hogy már volt szerelmes és akkor egyből kialakult, szòval nem mondanám olyan típusnak, akinek idő kell hozzá, hogy kialakuljon./
Érdemes e tovább húzni és később változhat ez, vagy inkább engedjük elegymást?
A másik kérdésem pedig: az elejétől kezdve tudom, sosem titkolta előttem, hogy van egy lány, akit a barátjának tekint és közeli a kapcsolatuk. Van olyan időszak, hogy napi szinten beszélnek a neten, néha meg ritkábban. Mivel egy a baráti társaságuk, ezért gyakran személyesen is találkoznak.
Azt is elmondta a párom, hogy korábban szerettet volna összejönni ezzel a lánnyal, de aztán nem úgy alakult. Már régóta nem akar tőle semmit, csak szereti,mint embert.
Mivel őszinte volt velem, és nyiltan felvállalta ezt előttem, ezèrt én próbáltam megbízni benne, legyőzni a bizalmatlamságom.
Viszont a legutobbi beszelgetésüknél véletlen megláttam, hogy szives smileyt küldött neki üzenetben. Ez elbizonytalanított. Nem akartam, hogy tudjon róla, hogy megláttam, ezért nem is beszéltem meg ezt vele, hogy ő ezt, hogyan gondolta.
Talán csak én látok ebbe többet vagy Ön szerint is lehet alapja a “féltékenykedésemnek”?
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Érdemes lenne átbeszélnie a barátjával, hogy neki milyen elképzelései vannak a kapcsolatuk jövőjéről és ez egyezik-e az ön elképzeléseivel. lehet, hogy ő maga is bizonytalan, vagy egész másképp képzel el egy párkapcsolatot, mint ön?
üdvözlettel:
Tisztelt Pszichológus! 3 hónapja volt egy műtétem. Nagyon rossz állapotban kerültem kórházba. Gyakorlatilag le volt részben bénulva a lábam. Tolószékben, meg hordágyon vittek engem. 4-5 napig ágytálaztak, volt egy nővér aki bepelenkázott. Borzalmas volt. Azóta hála az égnek megvagyok. De nehezen tudom magam túltenni ezen. Mióta ez történt velem, gyakran gondolok arra milyen törékeny az élet. A halálra, az elmúlásra. A családomból 5 év alatt (13 és 18 éves korom között) 5 en haltak meg. Édesanyám, édesapám, a testvére, és 2 nagyszülőm. Pont a legközelebbi rokonaim. Egy nagymamám van, ő idén lesz 90 éves. Hála az égnek jól van, fitt még, de sokat emlegeti a halált. Hogy mi lesz velem ha ő nem lesz. És ezt én magam sem tudom. Rajta kívül csak a kutyám van, párom sincs. Ez is aggaszt, hogy egyedül tényleg mi lesz velem.. próbálom elhesegetni a témát, de bánt ez a dolog. Nagyon össze vagyunk “nőve” együtt lakunk. Aztán ott vannak a betegségek. Anyukámék rákban haltak meg. Tartok ettől nagyon. És az is bánt, hogy alig éltem még. Nem láttam világot, nem voltam igazán szerelmes, anya is szeretnék lenni. De az élet olyan törékeny. Túl sok elmúlást tapasztaltam meg… Ön szerint hogy álljak ezekhez a dolgokhoz? És még egy kérdés: az igaz, hogy a sok idegeskedés, depresszió kihat az egészségre? Félek bevonzom ezt.. Válaszát köszönöm.
Kedves Kérdező!
Levele alapján úgy gondolom, hogy nagyon megviselték Önt azok a veszteségek, melyek korábban történek Önnel. Érdemes volna ezért egyéni pszichoterápiát kezdenie, hogy feldolgozza ezeket, megértse az Önben kavargó szorongások és rosszkedv eredetét. Igen, sajnos igaz az, hogy ha nem foglalkozunk a félelmeinkkel, akkor negatívan befolyásolhatják az egészségi állapotunkat. Hogy miért, arról az alábbi linkeken olvashat bővebben:
Amennyiben igényli, munkacsoportunk tagjai négyszemközti keretek közt is szívesen segítenek a szorongásai leküzdésében.
Üdvözlettel:
Habis MelindaJó napot!
Először is köszönöm szépen a segítséget. A problémám a következő, mindig azok a lányok jönnek be akik a barátaim barátnői vagy az exeik. Van erre valami fajta betegség amit megneveznek a pszichologusok? erdekelne hogy ezt szaknyelven hogy hivjak és hogy mi a teendo ilyenkor mert ezért sok konfliktusom van a barátaimmal…
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
Még nagyon fiatal (nincs sokévnyi tapasztalata), így nem biztos, hogy ezt lehetne általánosítani, hogy Önnek csak a barátai jelenlegi vagy volt barátnői tetszenek meg. Amennyiben a későbbiek folyamán is ezt tapasztalja, érdemes lenne elgondolkodni, hogy a barátaival szemben van-e valamilyen rejtett irigység a háttérben, ami “bizonyítási vágy” formájában jönne elő. Ezen a problémán ebben az esetben lehetne pszichológussal dolgoznia.
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó napot!
Igazából az érdekelne hogy erre van valami elnevezés mit például aki lopás kényszerre van az kleptomániás? Az érdekelne hogy ennek is van ilyen elnevezése ha barátaim barátnői tetszenek vagy az exeik? köszönöm a válaszát, most itt a kortól tekintsünk el.
Kedves Kérdező!
Nem tudom, hogy van-e ennek szakszerű elnevezése, de maga a jelenség igen érdekes. Érdemes volna ezért önismereti munka segítségével megérteni, miért vonzódik a barátai párjához. Akadályozza-e ez Önt a párválasztásban?
Üdvözlettel:
Habis MelindaJó estét! A panaszom az lenne, hogy egész kiskorom óta csipegem a bőrömet. Kiskoromban a lábamról, most az ujjamról. És hogy mi lehet ennek az oka? Valami lelki trauma esetleg?
Kedves Kérdező!
Mivel nem ismerem alaposabban sem Önt, sem a tünetét (mikor, hogyan szokott ez történni, van-e speciális előzménye), azt tudom csal válaszolni a kérdésére, hogy elképzelhető. Ezen kívül a szorongás is szokott hasonló tünetekkel járni (pl. körömrágás, száj vagy ujjbőr csipkedése).
Üdvözlettel:
Habis MelindaTanár vagyok, és ahog a gyerekekkel való kapcsolatra, tanításra gondolok, vagy ott vagyok, már kiver a víz, és ezután emiatt szégyenkezem, hogy hátha észreveszik, megérzik. Ahol meg kell nyilvánulnom, és ki kell mondanom a véelményemet, fegyelmeznem kell, ott jön elő. vag nehéz feladatoknál pl szakdolgozat, beadandóírás főiskolán szintén ez a tapasztalat.
Kedves Levélíró,
Arról nem ír, hogy mióta dolgozik tanárként, s mióta észleli ezeket a tüneteket. Egy részletesebb első interjú keretében lehetne kideríteni, hogy milyen probléma húzódik meg a háttérben (pl. szorongásos zavar vagy kiégés). Javasolt lenne szakembert felkeresnie, ingyenesen a helyi pszichiátriai kaphat segítséget, vagy magán úton akár az itteni kollégák közül is választhat.
A kiégés témájával az alábbi blogbejegyzéseinkben is foglalkoztunk, amit javasolt lenne elolvasnia:
A hetente megjelenő blogcikkeink közül az alábbiakat ajánlom továbbá a figyelmébe a szorongás témakörében:
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Doktornő !
Nyolc éves fiú gyermekemnek szeretnék segíteni.
Nem értem ,hogy egy kitűnő tanuló, kiváló sportoló miért szenved ekkora önbizalom hiányban. Mindig ,mindenhol és mindenben első szeretne lenni /legtöbbször az is/ és ha nem sikerül kudarcként éli meg. A feladatokhoz,versenyekhez végtelen pesszimizmussal áll neki. Szülői részről sosem állítottunk számára semmilyen mércét, nem várunk el tőle kiváló eredményeket csupán éreztetjük vele, hogy mindig számíthat ránk.Az iskolában és a focicsapatban is közkedvelt szereplő ennek ellenére mindkettőt el szeretné hagyni mondván neki ez nem elég. Sport csapatából /az ő kérésére/ váltottunk egy élcsapathoz itt (is) jól érzi magát de az önbizalomhiány nem múlik . A következő kérése ,hogy iskoláit is egy nagyvárosi jobb suliban folytathassa.
Szülőként nem tudom mikor teszek vele jobbat ha ebben támogatom, vagy más esetleg egyéb úton próbálom az útját egyengetni.
Köszönettel :egy apa
Kedves Aggódó Apuka!
Én gyermekekkel nem dolgozom, javaslom Habis Melinda vagy Filep Orsolya kolléganőmnek írni ezügyben.
üdvözlettel:
Kedves pszichológus! A problémám az, hogy nincs önkontrollom és nem vagyok kitartó. Tele vagyok célokkal ambíciókkal, de nem tudom végigjárni a megvalósítás útját, mert leginkább az ilyen emberek zavarnak autóvezetés oktató, főnök, tanár, nem szeretem ha kontrollálnak, hatalmas haragot vált ki belőlem. Már egy okj képzést is otthagytam vizsga előtt csak úgy “mert megtehetem” és úgy éreztem kényszer és nem az én szakmám, eléggé meggondolatlan cselekedet volt és ezért jelenleg csak érettségim van. Szeretnék 1. jogsit ( már vezetek) 2. karriert, a könyvelő szakmán gondolkozok azt 2-3 év alatt összeraknám, vonz a vállalkozó lét is, érdekel még a pszichológia, szociológia, gazdaság. Egyetemre is akarok menni majd, azért legalább 1 alapdiploma illene hozzám. 3. nyelvvizsga, ez is hosszú folyamat, már készülgetek. Szeretnék elköltözni nem akarok “eltartott lenni”, idegesítenek az otthoniak. Munkahelyen nem igen tudok megmaradni, 2 hetet dolgoztam raktárban. Járkálok mindenféle állásinterjúra, legalább egy fél évig dolgoznom kéne tanulás mellett, hogy át tudjak költözni nagyobb városba albérletbe, csak tartanom kéne magamat, jó lenne külföldre is kimenni már a nyelvtanulás miatt is. Erre milyen megoldás lenne jó a kitartás fejlesztésére, impulzivitásra?
22 éves önfejű pasi.
Kedves Kérdező!
Úgy gondolom, hogy pszichoterápia lenne a megoldás az Ön problémájára, egy pszichoterápiás folyamatban kideríthetőek a háttértényezők és fejleszthető a kitartása, mely több hónapnyi munkát igényelne. Javasolt lenne pszichoterapeuta felkeresése, pszichoterápiás ambulancián tb alapon is lehet keresni ilyen szakembert. Amennyiben szívesen fizetne az ilyen jellegű szolgáltatásért, mi is szívesen állunk a rendelkezésére. Hozzám például itt foglalhat időpontot:
https://www.onlinepszichologus.net/szakemberek/szabo-lili.html
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó estét. Nemi erőszak áldozata vagyok másfél éve történt. Nincs értelme leirni min mentem keresztül, hisz ezt elég ha én tudom és ön gondolja. Viszont azóta most van először párkapcsolatom 3 hónapja amiben imádjuk egymást. Ma csak feküdtünk egymás mellett majd megkertem, hogy fojtogasson. Azt hitte jatszadozunk viszont én újra erezhettem azt, amit akkor a napon. Tudtam, hogy az ő kezei között most meg akarok halni. Addig hitte, hogy játszunk amíg nem vorosodott ki a szemem és lilult meg a nyakam. Majd mondta, hogy nem ez már túl sok és abbahagyta. Én ekkor a kést kerestem a konyhaba, hogy vágjon meg, úgy mint Ő. Lefogott és abbahagytam. De az én kérdésem… Ez normális reakció? Hogy a rossz emlekbol ugym hancurozast kepezzek? Ez eddig a legdurvabb dolog. Eddig csak sírtam ok nélkül naponta, pánik roham vagy ongyilkos gomdolatok kisertettek. Ez depresszió vagy mi ez? Mit lehet tenni? A párom ott hagynám, hogy ne féljen tőlem. Az Ő hangját hallom ha pánik rohamom van. Segítségét kérném. Kellemes estét. Köszönöm
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy az Önnel történt szexuális erőszakkal áll összefüggésben az, hogy ráijesztett a párjára. Ennek feldolgozása végett mindenképpen érdemes volna pszichológushoz fordulnia, rendszeres négyszemközti beszélgetések segítségével átgondolnia történteket. Ennek hatására elmúlhatnak az öngyilkossági gondolatai, rossz hangulata és akár a párkapcsolata is rendeződhet.
Amennyiben igényli, munkacsoportunk tagjai is szívesen állnak a rendelkezésére.
Üdvözlettel:
Habis Melinda
