Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Kedves Cintia!
Nemrég költöztem össze külföldi párommal (külföldön). Ő itt kapott egy nagyon jó lehetőséget, én nem voltam elégedett az otthoni munkahelyemmel, ezért úgy döntöttünk, itt kezdjük közösen el az életünket. Pár nappal az érkezésem után bemutatott egy kolleganőjének, aki úgy érzem többet szeretne tőle, mint barátkozni. Állandóan írogat neki esténként, ha valamilyen közös munkahelyi program van, mindig ő az aki telefonál, tudván, hogy a párom együtt él velem. Tegnap elmentünk egy közös munkahelyi vacsorára, ahol a hölgy folyamatosan a haját simogatta, ha a párommal beszélt…Nagyon zavar hogy pár hónap alatt ekkora teret nyert valaki a barátom életében és ezt ő észre se vette. A költözés miatt persze nem volt súrlódásmentes a kapcsolatunk az elmúlt hónapokban és most, hogy itt van egy harmadik fél is, akivel minden nap egy irodában dolgoznak..én enyhén szólva kikészültem. Beszéltem a párommal az érzéseimről és megígérte, hogy nem enged teret ennek a nőnek az életünkben és nem fog neki kedvességből válaszolni. Én mégis nyugtalan vagyok és feszült. Nem ismerek itt senkit, egyelőre munkám sincs, miközben egy vidám, dekoratív nő környékezgeti naponta a szerelmemet. Mit tanácsolt adott helyzetben? Köszönöm.
Kedves Kérdező!
A féltékenység mennyire ismétlődő probléma?
Az, hogy idegen országban van és annak félelme, hogy párját is elveszítheti, a biztonságérzetét valószínűleg megingatta.
Ezt érdemes megtalálni. Ha korábban megvolt, nem lesz gond, kérdés mennyire érzi általában stabilnak az önértékelését.
Ha gondolja, személyes konzultációban pár alkalom segíthet tisztázni az érzéseit.
üdvözlettel:
Üdvözlöm!
Magamról annyit férjemmel harmonikus kapcsolatban élünk.Májusban lesz a fiunk 20 éves.Egyedüli gyerek,kitűnő tanuló,nem dohányzik,nem iszik,nem csélcsap,vagyis egy rendes gyerek.17 évesen megismerte első barátnőjét Tamarát.Nagyon boldogok voltak,amíg 1,5 év után a lány legjobb barátnője elcsavarta a fiam fejét(Ez volt a 8. komoly kapcsolat amibe belerondított).Bevallom ez nekem nem volt szimpi,de nem foglalkoztam vele.Ez a lány Zita azóta is a fiammal van.Eddig 2x szakítottak,ilyenkor a fiam tisztán látja azokat a hibákat amiket mindenki a környezetében.Ez a lány egy uralkodó típus,aki ha valamit/valakit megszerez nem engedi többé.Előtte 3 hónap volt a leghosszabb kapcsolata,minden fiú sietett menekülni.Nálunk az a baj,hogy az én fiam annyira jólelkű,nagyon befolyásolható,ez a lány meg annyira érti hogyan kell manipulálni.Sajnos addig kedveskedik a fiamnak míg visszaszerzi.Részemről talán ott rontottam el,hogy minden elé helyeztem a fiam,vagyis talán túl sok szeretetet,figyelmet kapott.De hát nekem Ő az életem,az első!Nem szólok bele semmibe,amíg nem rossz útra akarják téríteni.De ezt a férjem se szokta szó nélkül hagyni,de rá nem sértődik meg.Múlt pénteken szakítottak,kocsim is bánta,fiam akkor karambolozott.Vasárnap már addig írogatott neki a lány,míg most rám haragszik a fiam,mert azt mondtam,hogy remélem nem békül ki vele.Igaz ezt apukám is mondta,de az nem baj.Azóta a lány totál ellenem fordította,hogy én beteg vagyok,szerinte magamhoz akarom a fiam láncolni.Szerintem ő a beteg,és ezt már többen is mondták.Ami igazán aggaszt,fiam komoly céllal kezdte az egyetemet,a kollégiumba is természetesen felvették,itt is kitűnő tanuló.Ez a lány elmondta,ő nem akar se tanulni,minek a diploma,se majd később dolgozni.Most 19 éves,érettségi előtt áll.Összeakar költözni a fiammal,ha ő is Pestre megy.Már most eljegyzést akar.Szerintem innen csak 1 lépés a gyerek.Nem csak az én meglátásom,de a Palácsik Timeához hasonlítjuk. Fb-on a profilképe is bikinis,van 600 körüli pasi követője.Fiukkal írogat(fiamtól tudom).Fiam legjobb barátjával is sexchatelt. Mégis neki mindent elnéz mikor újra elcsavarja a fejét.Jelenleg a fiam nem beszél velem a lány hatására.Kérem segítsen,mit tegyek,tegyünk,vagy miben változtassunk?Talán kevesebb szeretet kimutatása,háttérbe vonulás,pénz visszavétel?
Előre is köszönöm!Mónika
Kedves Mónika!
Levele alapján úgy gondolom, hogy érdemes volna megpróbálnia bíznia a fiában, mellette lenni, ha Ő igényli. Nem véleményt nyilvánítani erről a lányról, mert az neki fáj, ráadásul mivel szakítottak, legfeljebb csak olaj lenne a tűzre. Neki magának kell eldöntenie, kivel, hogyan szeretne élni, párkapcsolatban lenni. Idővel nyilván kiismeri majd ezt a lányt akkor is, ha mégis összejönnek újra. A szeretetmegvonást és az anyagi retorziókat semmiképp nem javasolnám, legfeljebb az Önök kapcsolatát rombolná.
Üdvözlettel:
Habis Melinda2 éve – 21 év házasság után – békésen elváltam a feleségemtől az ő kérésére. Azóta semmilyen formában nem tartom a kapcsolatot se vele, se a két lányommal.
Vajon gondol-e még rám a feleségem ennyi idő után?….mert én egyre többet!
Kedves Kérdező!
Nem tudni van- e feleségének új kapcsolata, mindenesetre talán ön azt szeretné, gondoljon önre. Lányaival nem tartja a kapcsolatot, vajon miért, mit gondol, hogy gondolhatnak önre?
üdvözlettel:
Üdvözlöm!
Ahogy a problémakörben is látja egy párkapcsolati problémával fordulok Önhöz, rengeteg oldalt átlapoztam már és már mindent megtettem ahhoz, hogy keressek válaszokat az adott helyzetemre. De nem teljesen értem és ezért is szántam arra magam, hogy írjak Önnek. A problémám a következő: Életem első olyan szerelmét veszítettem el akivel komolyan terveztem, tudom jól, hogy az én hibámból is történt így. Ő mentett meg engem azzal, hogy belépett az életembe. Szép volt minden. Amikor fél évnél jártunk ő távol került tőlem a hivatása végett. Hétvégente találkoztunk és úgy éreztem elhidegültem tőle. Ezért elkezdtem más férfiakkal beszélgetni, ami miatt ő szakított velem. Azt éreztem szabad vagyok és így nélküle boldog vagyok ezért rá 1 hétre mással randiztam. Viszont, ennek megtörténése után gyomorszájba vágott az élet. Rájöttem, hogy rossz döntést hoztam és minden áron Ő kell nekem. Kellett egy lecke, hogy rájöjjek. Ezután újra összejöttünk bár már nem volt olyan habos minden…sőt…épp az ellenkezője. Nem tudta feldolgozni hogy olyan könnyen tovább léptem. A kapcsolatban már csak én voltam boldog. Történt egy olyan dolog, hogy 2 hétre az ország másik végére kellett mennie dolgozni. Alig beszéltünk de akkor is csak a hisztéria ment mindenért (én voltam a kezdeményező). Miután hazajött aznap láttam rajta a titkolózást és hogy már egyáltalán nem úgy viszonyul. Következő héten elhagyott engem mert hogy neki ez így nem megy (amiért én a múltban “félreléptem”). Sokkhatás ért ennek hallatán, azt éreztem már tényleg nem szeret annak ellenére, hogy az idei évben az eljegyzést, az összeköltözést terveztük. Éreztem, hogy minden érzése elszállt. Én abban a pillanatban öngyilkossági kísérletet akartam elvégezni magamon. Könyörögtem, összeomlottam. Végül átbeszéltük és, hogy tartunk egy ún. “csapat építő tréninget”, ez 1 hét lett volna hogy akkor gondoljunk át mindent és megpróbáljuk tiszta lappal. Ez idő alatt 1x nagyon összevesztünk és undorítóan beszéltünk egymással. Ez nála kiverte a biztosítékot amiért engem manipuláltak. Megbeszéltem vele egy találkozót, hogy akkor zárjunk be minden ajtót és engedjük el egymást normál keretek között. Ez megtörtént. Az nap láttam, hogy egy másik nővel van kapcsolatban. Hideg víz szerűen érintett a dolog. Kérdések hada sorakozott bennem: “Ennyit értem és ennyit ért minden?”, “Nem szeretett?”, “Ilyen könnyű volt a leendőbeli jegyesét elengedni?” . Nem találtam a válaszokat és ő sem adott rá választ. Azóta eltelt 1 hónap és ők még mindig együtt vannak. Mindennap gondolok rá. Hiányzik. Őt akarom. Nem akarom elengedni. NEM RAGASZKODÁSBÓL, hanem egyszerűen azért, mert tudom, hogy nem ennyik voltunk és tudom még dolgunk van egymással. Mérvadó az, hogy úgy jöttek össze, hogy nem is találkoztak konkrétan csak egyszer az ország másik végén egy beszélgetés erejére. A lánynak ugyan az a keresztneve mint nekem, ugyan olyan színű a haja….Talán a sors küldte mellé, hogy rájöjjön arra, hogy engem szeret? Kíváncsi lennék arra, hogy Ön szerint mennyire hosszúéltű az olyan kapcsolat ahol a szakítást követően másnap összejöttek, úgy hogy előtte 1hétig beszéltek illetve, a lány közel 300km-re lakik és hétvégente 1x találkoznak. Ez vajon működni fog? Boldognak tűnnek. Vajon mit tegyek? Vissza vonzzam magamhoz , legyek türelmes és reményteli azért, mert vissza fog találni hozzám? Vagy engedjem el és úgy még inkább van esély arra, hogy vissza jöjjön hozzám? Nehéz…nagyon nehéz..De nem vagyok szomorú. Egyszerűen csak vissza akarom Őt kapni mert tudom, nekünk együtt kell lennünk. És ez ad + töltést a mindennapokra.
Kedves Cintia! Várom válaszát! Hálás köszönet amiért lehetőségem nyílt Önnek ezt leírni! Köszönöm!
Kedves Kérdező!
Javasolnám, hogy szülei jóváhagyásával egy serdülőkkel foglalkozó pszichoterapeutát, klinikai szakpszichológust keressen fel, mert a leírása alapján nem tűnik egyszerűnek a helyzet. Ez a kapcsolati probléma terapeuta-páciens terápiás kapcsolat keretében kezelhető. Kérdéseire konkrét válasz sajnos nincs. Másképp érdemes megközelíteni a problémát, a szakértő pszichológus tudni fogja.
üdvözlettel:
Nyitott kapcsolatban élek, van egy “viszonyom” valakivel, aki szintén így él. Három hónapja tart a kapcsolat, minden tekintetben jól működik, a baj velem lehet. Nem tudom elfogadni, mással beszél viberen, és ha pl. akár aznap együtt is vagyunk, de nem ír este, akkor nagyon rosszul esik, ilyenkor mindig a szakítás gondolata foglalkoztat. Beszéltünk róla, el is mondja kikkel beszél, de szerintem nem normális dolog, hogy egy 62 éves férfi állandóan a telefonját nézze, jött e üzenet. Van jelentősége az ilyen jellegű kapcsolat megerősítő üzenetek, vagy ne foglalkozzam vele. Válaszát köszönöm!
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
Azt sajnos nem tudom, hogy milyen jellegű üzeneteket kaphat ő valójában, hogy van-e esetleg a környezetében olyan hölgy, aki a figyelmét jobban leköti, amíg Önnel is együtt van, s ez milyen kockázatot hozhat Önre nézve.
Ha jól értem ebben a nyitott kapcsolatban Ön kezd érzelmeket táplálni a másik fél iránt, hiszen rosszul esik Önnek, hogy ő másokkal is cseveg. Ebben a helyzetben érdemes lenne Önnek újra beszélnie vele erről, hogy a kereteket újra átbeszéljék, hogy Önnek mi lenne megfelelő, illetve neki, táplál-e vajon hasonló érzéseket Ön felé. Vagy ha Ön nem szeretne bevonódni jobban érzelmileg ebbe a kapcsolatba, megfontolhatja, hogy szakít-e.
Javasolt lenne átgondolnia a férfiakkal való kapcsolatát, hogy kinek milyen szerepet szán az életében, kitől mit vár el, s Ön kinek mit tud nyújtani.
Üdvözlettel:
Szabó LiliÜdv!
Egy eléggé komplikált dologban szeretném tanácsát kérni. Édesapám elhunyt három éves koromban. Három évig anyám nevelt egyedül, három édestestvéremet és engem. Ezután tanár létére összejött egy 8 osztályt ki se járó, 4 évig börtönben lévő emberrel, akinek a galambjain kívül semmi más nem létezik. A gyerekkorunk a félelemről szólt mivel ütöttek és fenyegettek minket. (pl. ha az udvarban fociztunk és elriasztottuk a galambokat) De mégis rendes gyerekek voltunk.( nagyrészt nagyszüleimnek köszönhetően) Tanultunk, kivettük a részünket a házimunkában, sportoltunk. Aztán született még 4 testvérem. Így most 10-en élünk együtt.( a legkisebb testvérem 7 éves) Anyám nem dolgozik. Főállású anyának mondja magát, ami számomra egy kicsit erős kifejezés. Az ember akivel együtt kell élnünk, most kukásként dolgozik. Folyamatosan veszekednek, és ez mindig rajtunk csattan. Anyámnak már ezerszer ki kellett volna dobnia de mégsem tette. Nagyon csúnyán beszélnek egymással a 8, 10, 12 és 14 éves testvéreim előtt is. Csak az a különös hogy nekik minden megvan engedve ami nekünk annak idején nem volt. És ők sokkal több mindent megkapnak mint mi annak idején. A mi vérünket szívják hogy miért nem csinálunk semmit miközben segítünk a mai napig. De igazából a legnagyobb baj az, hogy anyám után kell pakolni folyamatosan. Egész nap itthon van és azon kívül hogy facebookozik, meg kiszolgálja, ide-oda viszi az élettársat szinte semmit nem csinál. Ja de, minket hibáztat hogy rendetlenség van.. Egy pár éve már ez van. Én dolgozok és közbe iskolába is járok.(anyám persze egyikbe se támogat) Két év még biztos kell, hogy eltudjak költözni. Már így is nagyon nehezen bírom. A családból mindenki anya mellett áll, mert teljesen máshogy adja elő a dolgokat. Már azon gondolkoztam ,hogy csinálok egy felvételt amikor ordibál velünk vagy amikor például olyanokat mond, hogy ” én királynő leszek és ti lesztek a csicskák” és megmutatom egy orvosnak. Biztos vagyok benne hogy valami nincs rendbe vele. De azt se akarom hogy én legyek a bűnbak. Mert ha megmutatnám egy orvosnak akkor lehetséges hogy elvennék tőle a gyerekeket. Tanácstalan vagyok, kérem segítsen!
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
Nehéz élethelyzet, amiben van. Édesanyja, s az ő párja nem értékeli az Ön erőfeszítéseit mind az otthoni teendőkben, mind a tanulmányaiban. Neheztelést érzek a szavaiból feléjük (édesanyja, az ő élettársa, s a 4 féltestvér felé) a levele alapján. Arról nem ír, hogy az apai rokonok nyújtanak-e Ön s édestestvérei felé valamilyen támogatást, lenne-e lehetőség valamelyiküknél élni, amíg teljesen önfenntartó nem lesz? Esetleg kollégiumi lakhatást tudna-e az iskola biztosítani?
Vagy az iskolájában tudna pszichológusi segítséget kérni, vagy a helyi pszichiátriai gondozóban, ahol részletesebben át lehetne beszélni a problémáját s közösen gondolkodni a megoldási lehetőségekről.
Üdvözlettel:
Szabó Lili39 èves nő vagyok!4ève vagyok a fèrjemmel aki èletem nagy szerelme ès èn is neki!Nagyon sok nehèzsègen mentünk màr keresztül mind a csalàd ès mind a hivatalos dolgok miatt!!De kitartottunk ès most màr nagyon jó az èletünk!Ő nagyon szeret engem ezt minden nap elmondja ès sokan mondtàk màr hogy làtjàk rajta mennyire szeret!A tenyerèn hordoz szinte mindenre kèpes a kedvemèrt!Èn is oda vagyok èrte mindig ilyen fèrfira vàgytam szàmomra ő a tökèletes fèrfi ès biztosan tudom hogy nem kellebe màs!A problèma a sexuàlis kapcsolattal van vagyis csak a rèszemröl!Egyszerűen nem akarom a sexet!Az ölelèsère a közelsègère vàgyom csak a sexre nem!Màr napközben is az jàr a fejemben hogy nemsokà este ès megint sexelni akar.Persze megteszem neki mert nem akarom elvesziteni de semmit sem èrzek!Ugy èrtem semmi èlvezetes nincs benne!Azt èrzem közben hogy ez milyen ciki!Màr bocsànat higy igy fejeztem ki magam!Szègyellem magam közben ès utàna is!Sokszor összevesztünk miatta mert mikor màr közeledik màr tiltakozok ellene mindent kitalàlok hogy elkerüljem!Ès ugy èrzem higy egyre roszabb mert az utóbbi napokban màr azt se bírom ha megcsókol!Nem szeretnèm elveszíteni őt ő az èletem de tudom ha nem teszek ez ellen valamit ez előbb utóbb elrontja a kapcsolatunkat!
Kedves Kérdező!
Köszönjük levelét!
A levele alapján úgy gondolom, hogy a csökkent szexuális vágy mögötti okokat kellene felderíteni szexuálpszichológus szakember segítségével. Arról nem ír, hogy a korábbi kapcsolataiban hogyan működött a szex, a mostani férje előtt milyen tapasztalatai voltak. Keressen fel ilyen szakembert, hogy a háttértényezőket feltárják, s orvosolják közösen a problémát.
Sok sikert kívánva:
Szabó LiliTisztelt Doktornő!
Rendezett körülmények között élünk a családommal, számomra mindig a gyerekek voltak az elsők. Lehetőség szerint mindig a közelükben voltam, mellettük voltam minden fontos eseményen, nagyon szeretem őket. A férjem inkább távolságtartó családapának mondható, szemlélő, aki azért a közös nyaralásokon velünk volt. ( Mind család neki is fontos volt) Könnyen kiborul és olyankor agresszívvé válik. Kb 1 éve annyira összevesztek a lányommal (22 éves most), egy jelentéktelen dolgon,hogy azóta sem beszélnek. Azóta nagyon sok hétvége telt el azzal, hogy oda-vissza nagyon csúnya dolgokat egymásra kiabáltak, rongálták egymás dolgait, bosszúval, szitkozódva, ajtó csapkodva. Szörnyűek voltak számomra is ezek a hétvégék, hallani és látni, hogy ők ketten mit művelnek. A lányom azóta kerüli az apja társaságát, még együtt rokonlátogatás, közös ünnep se volt azóta. Az apja küldené albérletbe, próbálta párszor már elüldözni.A lányom van,hogy egész hétvégére bezárkózik a szobájába, ha az apja itthon van. Ha arról beszélek, hogy megbocsájtás, engedje el a haragot dührohamot kap és azt mondja, hogy akkor nyugszik meg, ha az apja már nem él ( sajnos ő ezt tintafestéket nem tűrő módon mondja el). Az apja korábban tett egy nagyon halvány békülési kísérletet, amivel senkinél nem ért volna el semmit , az én unszolásomra, mert szerinte ő nem hibás semmiben. Én lelkileg összetörtem, eddig a lányom mellett álltam és a férjemet hibáztattam. Megbeszéltük, hogy elköltözünk, csak egy kicsit anyagilag erősödjünk meg. A bezárkózós hétvégeken a szobájából mindig olyan üzeneteket írt, hogy nagyon utál már itt lenni, megint itt kell rohadnia a szobájában, mikor megyünk már el, vagy pusztul el az apja végre. Amikor rászóltam, hogy ilyeneket ne írjon, vagy elmentünk a férjemmel valahova, azt mondta, hogy védem a férjem. Megszűnt a munkahelye ( valamilyen konfliktus miatt) a lányomnak és amikor megint írta, hogy utál itt lenni, mondtam, hogy keressen egy társat és költözzenek össze. Ő erre hazugnak nevezett, és azt mondta, hogy nem jelentek neki semmit csak, hogy ételt viszek a szobája elé, amikor nem jön ki, és én is egy rohadt idióta vagyok és megkeserítem az életét. A lányomon szeretnék segíteni (de vele nem tudjuk megbeszélni), hogy változzon a rólunk alkotott képe, a bizalma az emberekben, hogy önmagát jobban szeresse, mert saját magának árt ezzel a viselkedéssel.Sajnos már nem tudom, hogy mit tehetek, kitől, hol kaphatok segítséget, a lányom részére. Sajnos akarata ellenére nem tudom elvinni terápiára. Ön szerint mit tegyek, hogy a lányom rendbe jöjjön? Köszönöm a válaszát.
Kedves Kérdező!
Ön rendben érzi magát, hogy a lányának kér segítséget? Ha mindannyian beleegyeznek családterápia segíthet tisztázni a viszonyokat. A lánya felnőtt ember, ha nem érzi úgy, hogy segítségre van szüksége, akkor sajnos nem is lehet neki segíteni.
Jól értem, hogy ön ígéretet tett, hogy elköltöznek, aztán meggondolta magát?
Vajon mi a lány és apa között a megromlott viszony oka?
Az agresszív viselkedésére ki hogyan reagál? Hogyan lehet megbocsátani ha agresszív a férj/apa?
üdvözlettel:
Kedves pszihológus tanácsadók!
Egy visszatérő álommal fordulnék Önökhöz. Ennek a visszatérő álomnak mindig ugyanaz a tartalma csak az elkövető személye szokott változni. Az álomban erőszakosan valaki mindig fel akar dugni a a fenekembe valamit és közben nem tudok szabadulni védtelen vagyok, egyszerűen nem tudok ellene tenni és iszonyatosan fáj. Az elkövető általában ismeretlen, de volt hogy a párom alakja jelent meg. Az is általában változik, hogy mi az a tárgy amit fel akar nekem dugni. Sokszor nem is emlékszem rá mikor felkelek, hogy mi volt az. Elnézést, a kifejezésekért, nem tudom másképp leírni. Mielőtt kérdéseket tennének, fel, nem nem szenvedtem lelki sérülést és nem bántalmazott senki, nem erőszakoltak meg. Ezeket kizárva, viszont mit jelenthet ez az álom?
Kedves Kérdező!
Az a pszichoterápiás irányzat, amely az álmok jelentését vizsgálja sem tud erre így választ adni. Ez egy közös munka eredményeképpen derülhet ki. Ún. DREAM pszichoterapeutát keressen. Ez a terápiás módszer elsősorban az álmok felhasználásával dolgozik.
A pszichológiában olyan jellegű álmoskönyv, mint a Krúdy-féle, nincs. Az álomértelmezés csak az álmodó személlyel közös munkában jöhet létre.
üdvözlettel:
Tisztelt Doktornő. Igyekszem dióhéjban leírni a problémát. Az elmúlt 4 évben pornófüggő voltam. Nyár elején volt aztán egy barátnőm. A randikon felállt de nem volt teljes erekcióm. szét is mentünk emiatt. Rámtört egy generizált szorongás h jajj mi van ha meleg vagyok.. ez eltartott a mai napokig. Állandóan ellenőriztem magam kellemetlen férfi fantáziákkal h hogy hatnak rám. Semmi merevedést nem okozott. Öklendezés meg szorongásos érzéseket csak. Egy idő után ha ujrapornót néztem vagy önkielégítettem állandóan betörtek ezek a homoszexuális gondolatok.- pornó se igazán izgat fel mostanság nem tudom a sok szorongás miatt e képtelen vagyok ellazulni.?- Mintha egy filmet néznék és amikor nehezen ellazulok a film közben be lennének vágva iylen képek(férfi segg,pénisz) stb.Megfeszült a péniszem stb. Mostanra oda jutottam hogy hullámokban rámjönnek iylen furcsa kényszerérzés h meg kell tennem homoszexuális dolgokat, pedig nem szeretnék. Most van egy barátnőm. De a szorongások miatt amik megkeserítették az életemet eddig nehezen lazulok el, de van nála is merevedésem igaz nem teljes. de előváladékom sosem látott mértékben. Az a bajom h csokolozunk vagy pettingelünk és bevillannak uygan ugy ezek a képek. Tegnap pedig nagyon kellemetlen dolog történt petting közben ismét eszembe jutott egy iylen dolog nagyon furcsa érzés volt, majd rámjött az öklendezés. Kérdem én mi történik velem? Ez a homoszexuális kényszerérzés h meg kell tennem ez mitől van? plusz ezek a képek amik megkeseritik az életemet?
Kedves Kérdező!
Javaslom klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta felkeresését, aki személyes interjút készít önnel és terápiás ajánlatot ad a problémájára.
üdvözlettel:
Üdvözlöm
Úgy érzem káosz az életem és fuldoklom a sajat gondolataimtól.
Több retű problémával is küzdök mint pl
gyermek “nem nevelés”, munka és magánéleti gondok, koncentrációs probléma… Jelenleg külföldön élek.
Szeretnék segítséget kérni.
Köszönettel
Eva
Kedves Éva,
Kolléganőimmel szívesen a rendelkezésére állunk a problémái rangsorolásában, átgondolásában s a megoldáshoz vezető út megtalálásában online formában is. A honlapunkon talál szakembereinkről információt.
Amennyiben mellettünk dönt, várjuk megkeresését!
Blogbejegyzéseink közül az alábbiakat lenne érdemes végigolvasnia:
Mik az online pszichoterápia veszélyei? Miért fontos a szupervízió?
Üdvözlettel:
Szabó Lili3 éve járok a barátommal a kapcsolatunk minden téren boldog.Ennek ellenére hívtam telefonon ja.29.én és közölte :”most ne keressem mert neki ez igy nem jó..”Ennyi.nem értem..össze sem vesztünk…Tisztelettel várom válaszát!
Kedves Kérdező!
Érdemes lenne a párjának levelet írnia, hogy miért viselkedik ő így, mi nem jó neki, történt-e olyan negatív esemény, amiről Ön esetleg nem tud, s ami befolyásolja az ő hangulatát, döntését. Leírhatja továbbá az érzéseit, hogy hogyan élte meg Ön az elmúlt 3 évet vele, s a jelenlegi összezavarodottságát is, hiszen az Ön emlékezete szerint nem történt konfliktus Önök között. Az elmúlt 3 évre való tekintettel kérje meg, hogy adjon Önnek tisztes választ.
A megfelelő választ csak ő tudja megadni Önnek.
Üdvözlettel:
Szabó LiliT. Pszichológus,
Céltalanná vált az életem, 43 éve dolgozom ugyanott, ahol már mellőznek. Stresszes vagyok, kicsit hipochonder, kiégtem. Rossz kedvem van állandóan, nincs ami lelkesítsen. Feleségem, 3 gyerekem, 2 unokám van – tőlük is távolodom, igazából rátelepszem a feleségemre, lassan ő is kiborul. Mindenféle testi bajom va vagy képzelem, hogy van.
Ennyi volt?
Szép napot
Kedves Kérdező!
A kiégés témájával az alábbi blogbejegyzéseinkben is foglalkoztunk, amit javasolt lenne elolvasnia:
Érdemes lenne átgondolnia, hogy a 43 év alatt a munkáján kívül, mi az a tevékenység vagy mi az a szerep, ami örömet tudott nyújtani Önnek, mi tudta feltölteni régebben. Új hobbit vagy rendszeres időtöltésre alkalmas tevékenységet (pl. sportolás) is kereshet, illetve a társas kapcsolatait is fejlesztheti, amivel teljesebbnek érezheti az életét. Írja, hogy távolodik a 3 gyermekétől s két unokájától, vajon mi ennek az oka? Hogyan éli meg a velük való kapcsolatát?
Szükség esetén érdemes lenne felkeresnie szakembert, hogy átbeszéljék a jelenlegi viselkedésének az okait, s hogy milyen úton lenne javasolt elindulni a változás felé. Munkacsoportunk tagjai Skype konzultáció keretében is szívesen állnak a rendelkezésére ebben.
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves doktornő!
20 éves meleg fiú vagyok, és még nem volt senkim. Pár hete elkezdtem neten ismerkedni és találtam egy velem idős fiút, akinek nagyon megfogott a személyisége. Szinte mindenben olyan mint én, nagyon passzolunk. A hangja is nagyon bejön, szóval úgy éreztem szerelmes vagyok belé. Ez rózsaszín köd egyből elszállt amikor képet küldött magáról, nekem teljesen más fiúk jönnek be. De beszélgettünk tovább, s kezdtem elfogadni hogy nem minden a külső, s egyre jobban megtetszett a kinézete is. Eljuttam oda hogy ez így jól néz ki, és újra nagyon erős érzelmeket éreztem iránta. De utána küldött még egy képet, amelyen teljesen másképp néz ki, egyszerűen borzalmas, annyira rossznak találtam azon a képen, hogy azóta teljesen elhidegültem tőle.
Sajnos nagy távolságra lakunk egymástól, ilyen 12-14 óra az út… Nekem még nem volt senkim, s úgy örvendtem hogy valaki viszont szeret és bejövök valakinek. Eddig senki se érdeklődött irántam, talán túl nagyok voltak az elvárásaim, azért.
Most megtaláltam a lelkitársam, de amióta elküldte ezt a 2. képet mintha valami összetört volna bennem. Talán ezek a képek csalókák, s nem a valóságot tükrőzik, saját magamon is láttam hogy a tükörben pl. szebb voltam mint a képen amit csináltam.
A helyzet az hogy talán az öltözködési stílusának megváltoztatásával eredményeket érhetne el, de akkor se vagyok biztos hogy amikor élőben találkozok vele befog jönni külsőleg.
Mint barát biztos jól eltudok beszélgetni, de készen állok egy intim kapcsolatra? Arra hogy összebújva aludjak vele, hogy nagyon jól essen vele minden féle érintkezés?
Van valami mód arra, hogy jobban megkedveljem a külsőjét, hogy szerelembe essek, s így szebbé varázsoljam?
Ön szerint, ha nem is jön be annyira külsőre, működhet köztünk a kémia? Vagy undort éreznék, s nem kívánnám? Létezik az, hogy miközben arra vágytam egész életemben hogy egy másik fiúval legyek, aki szeret, mégis mikor megkapom ne essen jól, mert nem úgy néz ki ahogy elképzeltem?
Nekem az igazság az hogy a nagyon vékony, fiatal fiúk jönnek be, ő ennek a teljes ellentétet. Nagyon érett, nem kövér, de picit teltebb testű. S ezen nem is lehet változtatni, mivel maga az alkata ilyen, nekem meg a sovány fiúk tetszenek…
Kérem segítsen, nem akarok potyára elutazni, nem akarom megbántani, s szeretnék boldog lenni ezzel a fiúval…
Mit tanácsol?
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy mivel az internetes ismerkedés nagyon csalóka tud lenni, érdemes volna személyesen is találkozniuk. Amennyiben ez nem megoldható, a videobeszélgetés jobba alternatívát jelent az üzengetésnél, sokkal több információhoz juthat ugyanis a másik félről a segítségével. Jobban meg tudja ítélni majd azt is, mennyire tartja külsőre elég vonzónak a fiút. Hogy működhet-e a kémia Önök közt azt Ön fogja érezni, ha személyesebb benyomásokat szerez a srácról. Nem hiszen hogy volna erre szabály, ami mindenkire érvényes volna.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Pszichológus! Az a problémám, hogy emberek között rosszul érzem magam. Ma elmentem színházba egy kedves ismerős házaspárral. Már eleve ez is egy frusztráló dolog volt, mert a szüleim lehetnének, a saját korosztályomból nincsenek barátaim. Na mindegy, ezen nem akartam töprengeni, elmentem velük. Aztán furcsa érzésem volt ahogy várakoztunk. Elnéztem a többi nézőt: csinosak voltak, mintha jobbak lennének mint én. Pedig én is jól voltam felöltözve. De feszengve éreztem magam, legszívesebben elbújtam volna hogy ne lásson senki. Néha nagyon rosszul érzem magam a bőrömben. Lesütöm a szemem, összehúzom magam, úgy csinálok mint aki olvas, csak ne nézzenek rám. Nem mindig érzek így, de ha a korosztályom van ott, vagy nálam csinosabb (vagy csinosabbnak vélt nők) akkor rosszul érzem magam….
Másik dolog: 29 éves leszek idén és azt is szégyellem, hogy nincs kapcsolatom. Pl nemrég elterveztem, hogy elmegyek valahova. Hátha sikerülne összeismerkednem valakivel, hogy legyen párom. De aztán meg az jutott eszembe, hogy egyedül elmenni valahova…. Ez mintha egy ördögi kör lenne. Véletlen egybeesés, de ma a színházban pont mellém került egy volt osztálytársnőm. Neki évek óta van párja, többször láttam már őket együtt az utcán. Összeillő helyes pár, fogják egymás kezét, bújnak stb. Elfogott a szomorúság, hogy nekem ez miért nem adatik meg. Könnyes lett a szemem miután beszélgettem velük. Egy csődtömegnek érzem magam ilyenkor. Magányos vagyok, szomorú, szürke. Úgy érzem nekem ez nem adatik meg már soha, az évek pedig telnek. Úgy terveztem ennyi idős koromra már elérek valamit. De a munkahelyemen is semmibe néztek, a magánéletem is nulla. Semmit nem tudok felmutatni amiben sikeres lennék: sem munka, sem magánélet. Már kezdek beletörődni, hogy magányosan fogom leélni az életem 1-2 kutya társaságában. Csak sajnos ez szomorúsággal tölt el, fájó dolog ez, sokat sírok emiatt. Nem tudom mit tegyek? Törődjek ebbe bele és ha elengedem hátha megtalál a szerelem? Vagy keressem tudatosan?
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy fontos volna megérteni a rossz érzéseinek gyökerét, melyhez önismereti munkára van szükség. Ennek segítségével jobban elfogadhatja önmagát, ami akár a pártalálásban is segítségére lehet.
Az érzelmi munkában munkacsoportunk tagjai szívesen lennének partnerei. Négyszemközti keretek között is szívesen állnak a rendelkezésére.
Üdvözlettel:
Habis Melinda
