Kedves Lili!
Először is köszönöm,hogy válaszolt a levelemre. Eddig háromszor találkoztunk a párommal úgy,hogy ő eljött pénteken este és vasárnap délután meg ment haza. De viszont most már sajnos a munka miatt csak szombat este tudna eljönni mert a főnöke mondta neki,hogy minden szombaton menniük kell mert az kötelező munkanap. A párom ács és tetőfedőként dolgozik és nekik nagyon sok a munkájuk főleg most,hogy kijön a jó idő. Ezért akar velem minél előbb összeköltözni. Az összeköltözést illetően ő nagyon elszánt. Nem tudom eldönteni,hogy mit csináljak bele merjek vágni vagy várjak még ezzel. Elveszíteni meg nem akarom őt a munka miatt meg a távolság miatt. Tegnap este már amúgy is elszomorított engem egy kicsit amikor közölte velem,hogy lesz olyan is,hogy messzebb fognak dolgozni és akkor 1 hétig nem lesz otthon velem egyedül kell lennem. Én meg az a fajta lány vagyok aki szeret sok időt tölteni a párjával minél többet. Nem szeretek távol lenni tőle. De a munka miatt sajnos ezt is ki kell bírnom majd.
Az alkohol ivásra meg visszatérve nekem azt mondta,hogy azért ivott mert jól esett neki pl munka után meginni 1-2 sört. Meg,hogy nem volt értelme az életének egészen addig amíg meg nem ismert engem. Őt is már háromszor elhagyták megcsalták gondolom ez miatt is ivott sokat. De állítása szerint 1 hónapja már nem iszik alkoholt és így sokkal jobban érzi magát. Szerintem nem járna el pszichológushoz ilyenre meg se merném kérni őt. Majd megtudom úgy is ha együtt élünk majd hogy valóban nem iszik már. A dohányzásról meg én szeretném leszoktatni szépen lassan.

Kedves Doktornő! A válaszára lennék kíváncsi. Plátóian szerelmes vagyok egy férfiba. Nem történt köztünk semmi, csak flörtölt velem, meg beszélgetünk ha találkozunk. Sajnos erre ritkán van lehetőség, de újabban rájöttem mikor végez a munkahelyén, vagy mikor megy dolgozni (váltott műszakban dolgozik) tehát kitapasztaltam a napirendjét és figyelem őt. Akár 30-40 percet, vagy 1 órát is ülök az autómban, hogy lássam mikor jön ki. És akkor vagy csak figyelem távolról, vagy “véletlenül” arra sétálok az utcán. Olyankor beszélgetünk kicsit, de ő siet haza a munkából, így elköszönök tőle, nem akarom feltartani. Nem merném ezt elmondani senkinek, de már magam is kezdem betegesnek érezni ezt. Nagyon sokat gondolok rá. Reggel ő az első gondolatom, napközben a képeit nézegetem, este rá gondolva alszom el. Néha elképzelem mit mondanék neki, vagy ha történik valami velem, összefoglalom hogyan mesélném el neki. Szerintem őrültnek gondolna ha tudná ezeket, egy barátnőmnek szoktam mesélni róla, de nem ennyire részletesen hogy néha akár egy napot is rá szánok hogy messziről figyeljem. Szerinte már a rögeszmém. Nem tudom ez beteges-e, illetve mit tegyek ezzel kapcsolatban?

Tisztelt Doktornő!
A jelenlegi párommal 4 hónapja vagyunk együtt, a probléma viszont az, hogy ez alatt az idő alatt már 4 alkalommal szakított velem. A szakítás sosem tart sokáig, 2-3-4 nap után újra jelentkezik, hogy szeretné megpróbálni újra. A legutolsó alkalommal 2 nap után jelentkezett, hogy nagyon szeretne látni és kéri hogy beszélhessen velem. Korábban a szakítások alkalmával csak annyit mondott, hogy nem tudja miért, de ő ezt nem tudja csinálni, a párkapcsolat nem neki való és magának szeretne lenni. Többet sosem tudtam kihúzni belőle, de valahogy mindig éreztem, hogy nagyon nehezen szakad el tőlem. Olyan érzésem volt, mint aki akarja is meg nem is ezt a szakítást. Nagyon szorosan és hosszan magához ölelt, simogtta a kezem. A barátaim mind azt mondják, hogy csak szórakozik velem, de én ezt nem akarom elhinni. Akármilyen furcsán hangzik is, a szakítások után egyszer sem éreztem dühöt, haragot vagy azt hogy csak kihasználna, játszana velem. Inkább azt, hogy valamiért fél a kapcsolattól. Amikor együtt vagyunk én mindig úgy érzem, hogy nagyon is akarja ezt a kapcsolatot, érzem, hogy szeret engem. Folyamatosan kérdezgeti, hogy boldog vagyok-e és sűrűn mondogatja, hogy én milyen fantasztikus vagyok és hogy ő milyen boldog. Mindenféle dolgot tervezgettett velem, összeköltözést közös nyaralást, amiket ő talált ki. Eljött a szüleimhez értem és bemutatkozott nekik illetve kérte, hogy ismerjem meg a gyerekeit. Olyan volt, mint aki mindent akart egyszerre és láttam rajta, hogy nagyon lelkesedik. Azt mondta nagyon boldoggá teszem és hogy még soha nem volt ilyen párja, aki ennyire törődik vele. A harmadik szakításunk után bevalotta nekem, hogy szerelmes. A 4 hónap alatt voltunk párszor vacsorázni vagy moziban, de mikor egész napos programokról volt szó, mint egy városnézés valahol vagy wellness hétvége, amiket ő talált ki, előtte mindig szakított velem. A párom angol, 45 éves férfi és 16 éve vált el. Van egy 18 éves lánya és egy 19 éves fia. A legutóbbi szakításunk után végre elmondta, hogy néha mikor nincs velem valami féle szorongás, pánik tör rá és úgy érzi el kell szaladnia a kapcsolat elől. Korábban is beszélt már arról, hogy a felesége megcsalta ezért váltak el, a későbbi kapcsolataiban is többször megcsalták és sokat csalódott. Azt mondja, csak az elmúlt 4 évben ilyen, hogy megijed ha valaki túl közel kerül hozzá, ha kezd beleszeretni valakibe, hogy ugyanez fog vele megtörténni és ilyenkor ellöki magától az illetőt. Azt állítja, hogy az ő szemében én tökéletes vagyok és ez talán a legijesztőbb dolog, mert tőlem nem tud olyan könnyen elszakadni.
Nem tudom mit mondhatnék neki, mit tehetnék amivel megértethetném vele, hogy én komolyan gondolom a kapcsolatunkat, vele szeretnék közös jövőt. Persze ezt így már elmondtam neki, de mindig ugyanaz történik és azt mondja utál engem bántani, de valahogy ezek a gondolatok újra és újra előjönnek benne. Hogyan érhetném el hogy teljesen megbízzon végre bennem, lehet-e ennek a kapcsolatnak igazi jövője. Mit gondol erről Doktornő?
Válaszát előre is köszönöm!

Kedves pszichológus!
Én egy 29 éves fiatalember vagyok, és a neuropszichológiai vizsgálat során, súlyos figyelemzavarral diagnisztizáltak.. A pszichiáterem felírt nekem egy Ritalin La nevezetű gyógyszert, amit most kezdtem el szedni.. A kérdésem az lenne önhöz, hogy hosszú távú szedés alatt, ennél a szernél kialakul hatásvesztés/hatáscsökkenés? Tehát hogy már nem fog az idő múlásával úgy hatni, mint előtte? bizonyos mértékű hatása fentmarad? Válaszát előre is köszönöm!

Kb 11 évet voltunk együtt a párommal, tavaly azonban kb 10 év után én mondtm azt hogy elég legyen vége. 3 hónapig külön voltunk, majd 3 hónap után rájöttem, hogy szeretem és Vele akarok lenni. Ő akkor 1 hónap gondolkodási időt kért. Majd további 3 hónap után visszaköltöztem hozzá. Kb 1 évet voltunk így együtt, de most 2 hónappal ezelőtt véget vetett a kapcsolatnak. Azt mondta, nem önmaga, depressziós (ez sajnos tényleg igaz) nem tud engem úgy szeretni, ahogy szeretnl vagy ahogy én szeretném. 5 évet éltünk együtt. Nagyon normális férfi. Most 3, 5 hete voltam legutóbb fent a holmimért. De gyakorltailag még mindenem ott van, a képek a falon, ruhák, szőnyeg, bútor stb. Jó viszonyban váltunk el, amikor fent voltam párszor a holmimért ami kell hétköznapra jól elvoltunk.

Az a kérdésem, hogy ha ő vetett véget a kapcsolatnak, miért nem keres, hogy vigyem el a cuccom? Minden pillanatban szenvesül a jelenlétemmel, ruhák a fogason, papucs kint stb. Most nem tudja hogy mi legyen? Hogy hogyan is tovább? Egyértelmű volt korábban, hogy nem szeretné, mindent fel is osztottunk de ott maradtak a holmik. Ezeket természetesen megkapom, ezért nem aggódom. Csak nem tudom hovatenni, hogy ha véget akar vetni ennek az egésznek, akkor miért nem szorgalmazza hogy ténylegesen is lezárjuk???

Köszönöm előre is

Tisztelt Doktornő!
Válás előtt állok. 24 év házasság után. A férjem egy ideje csal.Sokat veszekedtünk az utóbbi 2_3 évben.Mindig bíztam benne nem merült fel bennem kétely.Hozzáteszem hogy a házasságunk alatt mindíg volt harmadik személy aki bepiszkit a családi dolgaimba.A férjem szereti az italt de az utóbbi években lassan alkoholista lett. Ezt én sosem tudtam megérteni és tolerálni.Erre ráment a szexualis életünk. Nem feküdtem le vele ha ittas volt. Elmondtam neki hogy mennyire megalázónak érzem. Szerinte csak kifogást keresek és ez nekem kötelességem.Ha nem akarok lefeküdni vele akkor elégitsem ki. A béke kedvéért megtettem. Egy éve kb ez is megszünt mert egyre többet ivott.Én nem szexeltem kb 4 éve.Ha ez még nem lenne elég 41 évesen változókorba kerültem. Próbaltam túlélni a mindennapjaimat annak minden kínjával bajával. De ezt is kifogasnak tartja. Olyan kellemetlen betegségeim lettek amiről azt sem tudtam hogy mi az és hogy van olyan testrészem. Visszatérve az állandó harmadik személyre a nővére volt az aki megkeserítette a mindennapjaimat. Persze ez is csak kifogás.Itatta a férjemet hordta a pálinkát haza.Többször kértem ne tegye mar igy is tele van. Nyersen hozzámvágta: Az öcsém felnőtt ember majd eldönti mennyit iszik. Nem papucs. Ettől a férjem csak mégbátrabbra itta magát. Sokat veszekedtünk ez miatt. Neki az volt a rögeszmélye hogy bántom a nővérét. Neki senkije sincs csak a nővére neki ő a legfontosabb. A családunk elé helyezte mindíg a gyerekei elé. Az ő véleménye a mindent mérvadó vele beszél meg mindent. Vett a férjem neki autot is a tudtom nélkül. Neki adja a fizetését is. Egy házban lakunk. Próbáltam vele beszélni hogy kihasznalja a nővére és szét akarja szedni a családunk. De süket fülekre találok. Én vagyok a rossz. Megigérte hogy pofánvág ha nem fogom be a számat. Sokat sírtam sírok mit rontottam el. A nővérének nincs családja 54 éves. Csavargott világ életében. Könnyű nőcske volt mindig. Az anyja halála után hazaköltözött. Anyósomat is én ápoltam. Jól kijöttünk egymassal. A saját lányával nem jött ki soha. 2011 óta keserű az életem. Persze takargattam mindenki előtt. A nővérének van egy erkölcstelen (sztem beteg)barátnője aki napi szinten vendég volt nála. Többször elvált a gyerekeit mások nevelik rendőrség rendszeres nála és a gyámhatóság is. Lopasért többször volt a rendőrségen. Én ezt a Némbert kitiltottam. De a férjecském kereste a társaságát. Veszekedtünk. Hétvége a kocsmába és a Némbernél volt.persze alibinek vitte a lányomat aki este 9 fele a nővérével hazajött a férjem nélkül. Majd azt mondta hogy a kocsmába van. Én naiv elhittem. Rengeteg veszekedés. Napi szinten ivászat a lugas alatt az udvarban. A Némber már a nővérénél fürdik. Már mindenki tudta a faluba csak én nem. Akkor robbant a bomba amikor a karacsonyt is ott töltötte és nem a gyerekeivel otthon. Hármasban a nővérével a Nembernel. Majd a szilvesztert is egyedül töltöttük a lányommal. Reggel jött haza . csúnya veszekedés. Kidobtam a konyhából nem főzök mosok takarítok rá menjen a némberhez meg a nővéréhez. Mindennap kemény és ronda szócsaták. Évek óta hallgatom hogy az ő háza itt nekem nincs semmim. Őszerinte én hatalmaztam fel hogy megcsaljon mert azt mondtam,hogy ugyse fog találni olyat aki mindezt eltűri neki. Talált! Ugyanolyan alkoholista és ugyanolyan zülött mint ő. Végül is január elején bevallotta hogy a Némberrel van együtt és nyiltan felvállalta. Azt hittem elájulok. Ezzel a ribivel aki azzal dicsekszik mennyi pasija van éjelente és mennyi egy numera stb…… Rákell bökni a telefonkönyvbe a falu névsorában bárki elmondja ki ez a nő. Már nem mi vagyunk az elsők akinél cirkusz van miatta. Ami hab a tortán….a nővére mindezt támogatja. Nem nézve a gyerekeimet és engem. Utban lettünk. Megmondta ha nem hagyom el a házát megkeseriti a mindennapjaimat. Nem moshattam főzhettem lekapcsolta a villanyt vizet nem nézte a gyerekeit. Pedig mondtam hogy a gyerekeknek szükség van ezekre. Ne zsaroljam a gyerekekkel ! Én többet nem profitálhatok abból amilye neki van. Hozzáteszem évek óta nem ad haza fizetést. Én álltam a konyhát a telefont a vizet a kéményt a szemétpénzt az osztálypénzt a gyerekek ruháját ebédjét az orvost a gyógyszereket utiköltségeket és minden csipp csupp apró kiadást. Mig ő fizette a villanyt a házbiztosítást autobiztosítást és a havi tüzelőt parabolát közösen a nővérével. Vagyis volt neki havi 34500 ft rezsije meg a kocsmaszámla 20000. Kb 300 ezres fizetés mellett. A többiből kb 60 ezret eldohányzott. Szerintük ez így rendben van és semmit nem kell megbeszélnie velem és megosztani sem. Márc. 15 én volt a szeretője szülinapja. Az ajándék az volt hogy elüldözött a gyerekeim szeme látára. Összeomlottam. Mai napig nem tudom túltenni magam azon hogy egy ilyen nővel csal,és nyilvánosan felvállalta. Tudja mit csinál,és nem zavarja ha “sorba” kell állnia nála. A Némber büszkén dicsekszik mindenhol hogy elszedte a férjem. A nővére meg önelégülten röhög a képembe. Az ostoba férjem aki befolyásolható nem veszi észre mi folyik körülötte. Nem tudom feldolgozni hogy körme szakadtáig védi azt a két nőt . Nekik van becsületük nekem nincs. A lányom velem jott a fiam nagykoru ő nem. Ismerősökn€l vagyunk. A fiam is napiszinten meglátogat minket én viszont nem mehetek oda és nem vihetek neki kaját sem de a béke kedvéért nem megyek. Nem tudom mit gondoljak hol tud még belém rugni? 2 hete jöttünk el ,a fiam azt mondta alig iszik este szomorú csak hétvégente megy a Némberhez most hétvégén nem is volt. Most először jött a lányomért hogy elmenjenek a fiam meccsére. Persze elengedtem egész napra,mert eddig nem kereste a lányát. Csak sírok hetek óta nem tudom abbahagyni hogy süllyedtünk eddig. A gyerekek már kivannak tőlem. Segítség kell!!!. Megalázott,megtiport,és az önbecsülésem is a föld alatt van. Sosem voltam hűtlen mindíg dolgoztam nem iszom nem dohányzom. A férjem kőfaragó és hentes mindig szorgalmas volt és dolgozott. Én egy vetőmagüzemben vagyok a kisérleti biológia részlegen. Köszönöm hogy elolvasta. Tisztelettel. Linda.

Kedves Doktornő!
Miért van az,hogy nem tudok bízni egy pasiban sem? Ha van párom akkor mindig magam mellett akarom tudni ha pl nem ír vagy nem keres 2-3 órán keresztül már kétségbe vagyok esve,hogy vajon mi lehet vele. Rám unt vagy már nem szeret? Pedig magamba nagyon jól tudom,hogy dolgozik nincs ideje mégis rettegek. Ez az érzés borzalmas csak ezen jár az agyam szinte egész nap. Van amikor éjszakánként sem tudok aludni csak a rosszra gondolok mindig. Önbizalmam sincs soha nem voltam megelégedve magammal. A pasik mindig elhagytak mert lobbanékony természetem van hirtelen haragú vagyok és néha agresszív. Nagyon szeretnék megváltozni és végre bízni a pasikban. Most is van párom 1 hónapja és nagyon jól megvagyunk szeretjük egymást. Ő már sokszor bizonyította,hogy mennyire szeret engem mégsem tudok benne megbízni 100%-ig. Én már nagyon sokat csalódtam a férfiakban soha nem volt szerencsém a szerelemben. Szerintem bennem van a hiba mert valami oka van,hogy mindenki elhagy. Miért nem tudok megváltozni? Mit tegyek,hogy jobban bízzak a férfiakban?

Gyermeket szeretnék. Van már egy 7 éves és egy 4 éves fiam. A 7 éves fiam jelenleg is bepisil. Jártunk pszichológushoz, aki testvérféltékenységet feltételez a háttérben, de a terápia nem hozott eredményt. Jelenleg gyógyszert szed a problémára. Hallani sem akar az újabb testvérről, de én annál inkább. Nem szeretnék neki ártani. Mit tegyek?

Nem tudom hogy kezdjek neki, úgyhogy belevágok….
Meleg vagyok, senki nem tudja környezetemben mert nem fogadnák el, és egyre nehezebb az életem……
Van egy srác akit 7 éve ismertem meg vele vesztettem el a “szüzességem” és ez a srác azöta is keres minden évben feljeres udvaról majd eltünik és nem tudok tovább lépni mert reménykedem….
A sok titkolozás itthon és a kettős élet kikészít, jelenleg nem dolgozom de ez már kezd megszokott lenni mert van hogy felpörgök és 12-16 órázom olyankor alkalmikat keresek bulizok stb de van hogy 2-3 honapig semmi se munka se kapcsolat csak a gondolatok ami sokszor a halált jelenti számomra……
Ez álltal sokat költöztem hogy titkoljam mi voltom illetve a munka miatt és a kapcsolatok miatt, de mindig haza térek mikor magam alatt vagyok ilyenkor nrm dolgozom csak gubbasztok a szobámban…..
Nos röviden és szolidan ennyi a lényeg…..
Ön szerint baj van velem vagy ez normális?

Szép Napot !! Mostanába nagyon sokat streszelek,minden miatt idegeskedek,félek hogy mindig beteg leszek. Mindig bebeszélem magamnak a betegségeket,ha elmegyek orvoshoz a tüneteimmel a leletek mindig negativak. Aurás migrénem van,és mindig attól félek hogy nem is attól zsibbadok hanem hogy agyvérzésem lesz. Most kb 1-2 hónapja a mellkasom nyomja,kiderült refluxom van. Most pedig a hátam fáj meg a karom olyan mintha égne,és feszítené szét valami. Orvosnál voltam épp ma háziorvosnál azt mondta izomgörcsöm van a sok üléstől. Mert ülő munkát végzek. Most azon aggódom hogy lehet szivinfarktusom lesz. Ön szerint mitől lehet okozhatja a hátfájdalmat a sok idegeskedés ? Mostanában sokat vagyok egyedül a párom kiment dolgozni külföldre biztos ez is közrejátszik mindenben. Csak most ez aggaszt hogy mitől fájhat a hátam?! Kérem doktornőt segítsen nekem !! Válaszát előre is Nagyon Szépen Köszönöm. További Szép Napot Kívánok.

Tisztelt cím!

Segítséget szeretnék kérni! Tanácsot abban ,hogy éljem meg azt hogy 5 év után felmondtam munkhelyemen, és a 3 hete vagyok munkanélküli, barátommal élek, anyagi problémám nincs, nem kérek családomtól pénzt, mégis megkapom azt hogy de keresek munkahelyet? Testvérem erőszakosan segít, pedig nem kértem! Rosszul érzem magam velük! Egy jó napomat is képesek lehangolni! Én most keresek de mindenbe nem megyek bele! Sportolok, étrendre figyelek! Jól érzem magam hogy fogytam! Ők meg a lelki nyugalmamat kavarják fel, egy amúgyis nehezebb helyzetben!
Hogy kezeljem?

Üdvözlöm!
Segítségét, és véleményét szeretném kérni.
Nem is igazán tudom hogy fogalmazhatnám meg a problémámat. Néha olyan mintha egyszerre több gondolatom lenne, mintha egyszerre többen gondolkoznának a fejemben. Kissé ahhoz hasonlítanám amikor olyan helyen vagyunk ahol rengetek ember van, mindenki egyszer beszél és így nem érteni semmit. Szinte ugyan ez zajlik le a fejemben. Ettől nagyon nagy lesz bennem a feszültség van hogy elkezdek pánikolni, vagy teljesen kétségbe esek, néha úgy érzem megőrültem.(Régebben voltak pánikrohamaim, de nem ez volt a kiváltó oka, a roham előtt nem volt jelen ez az érzés .)
Válaszát előre is köszönöm!
Tisztelettel

Kedves Doktornő!

Kérdésére válaszolva, a párom támogat, szerinte jó döntést hoztam! Több időm van itthon is mindenre, magamra találás időszakában vagyok, szükségem is van erre most külsőleg is belsőleg is jót tett ez nekem! Közös lakásunk van , nincs hitelünk! Minden adott, egy pozitív légkörre, amiben a sikeres munkavállalás is benne lesz , de nem bejelentett , ideiglenes munkát nem vállalok el, még ha pénzt is kapnék érte! Addig megelégszem a munkaügyi támogatással, és helyre rakok mindent, amit eddig nem tudtam.

Tisztelet.Megismertem egy csodálatos nöt a munkahelyemen,,Hospice .Neki a férje halt meg 38 évesen 20 év házasság után rákban nálunk.Rá 2 hónapra rám irt.Egymásba szeretünk.Nagyon szeretem s szeretném ha boldog lenne.Normális ez avagy elképzelhető e hogy öszinte e az érzelme felém,Nem szeretném ha csak kellék lennék ill ha én sérülnék késöbb.Neki a párja volt az elsö kapcsolata minden téren.Köszönöm

Jó napot kívánok!
Szerettem volna tavaly nyáron leszokni a nyugtatóról,és az explemedről. Eltelt 3 hónap aztán elkezdtem rosszul lenni,a nyugtató leszokásának mellékhatásai jöttek elő. A legrosszabb az volt,hogy nem tudtam aludni,ezért a nyugtatót újra
elkezdtem szedni. De nem javult,és még most sem tudok. Tegnap voltam pszichiáternél,aki azt mondta,hogy újra szedjem az explemedet,de nem mondta,hogy mennyi idő után hat. Ön meg tudná nekem írni? Előre is köszönöm válaszát.