Pszichológus válaszol
Kérdezzen pszichológusainktól
Ha olyan problémája van, amit néhány mondatban meg tud fogalmazni és úgy gondolja, hogy egy e-mail terjedelmű válasz is iránymutatást tud adni Önnek, kérjük írja meg kérdését és a válasszal együtt (moderálás után) megjelenítjük azt oldalunkon.
Felhívjuk szíves figyelmét, hogy az írásos, online pszichológiai tanácsadás nem egyenértékű a pszichológiai vizsgálatra (videobeszélgetés vagy személyes találkozás során létrejövő első interjúra) alapozott szakvéleménnyel, kizárólag a problémafelvetés alapján a szakemberben keletkező benyomásokat és annak személyes véleményét tükrözi. Ez tehát nem minősül pszichológiai tanácsadásnak vagy javaslatnak! A hozzászólás elküldésével Ön automatikusan hozzájárul ahhoz, hogy kérdése a válasszal együtt (egyéb adat nélkül, névtelenül) oldalunkon megjelenjen, ezért kérjük, hogy ha anonim szeretne maradni, akkor a levél szövegébe ne írjon nevet, vagy más beazonosítható adatot. Köszönjük, hogy tapasztalatai megosztásával másoknak is segít: támogatást és reményt ad. A hozzászólás megírásához és a korábbi kérdések és válaszok eléréséhez lejjebb kell görgetni.
A pszichológus válaszol rovatban a válaszadás ingyenes és 15 munkanapon belül történik.
Felhívjuk figyelmét, hogy nem a beküldés sorrendjében válaszolunk a megkeresésekre. A kérdés és válasz megjelenéséig szükséges várakozási idő a választott pszichológus élérhetőségétől függően változik. Amennyiben az Ön által választott szakember egy napon belül nem tudja megválaszolni kérdését, másik kolléga segítségére számíthat.
Az oldal készítői es tulajdonosai fenntartják a jogot, hogy tekintettel a hatályos jogszabályokra, a médiatörvényre, a beküldött kérdések közül válogassanak és eldöntsék az oldalon írásban mely tartalom jelenhet meg. Mivel weboldaunk nem korhatáros, kérjük hogy a szexualitásra vonatkozó kérdéseit diszkrét, kulturált módon tegye fel. A sértő, egyértelműen spam jellegű kérdések automatikusan törlésre kerülnek.
Személyes konzultáció
Ha négyszemközt
szeretne beszélni…
… ellenőrzött, megbízható pszichológusaink valamelyikével, az adott szakember adatlapján oldasható árak befizetése után tudja ezt megtenni. Pszichológsainkkal tehát online is konzultálhat az általuk megadott időpontokban. Gyermeknevelési kérdésekben is szívesen állunk a rendelkezésére.
Sürgős esetben (például öngyilkossági krízis esetén) az alábbi linken elérhető lelki elsősegély telefonszámokon kaphat azonnali segítséget.
Gyakran felmerülő kérdések
Kérdezési szabályzat
1, A kérdés szövegébe kérjük, hogy ne írjon olyan adatot, ami kizárja, hogy, a kérdézés anonim maradhasson.
2, Egy ember egy alkalommal egy kérdést csak egy pszichológusnak küldhet el.
3, A kérdés belüldéséhez e-mailes megerősítés szükséges.
Miért kapom azt a választ, hogy keressek fel pszichológust, ha ezt már megtettem, hiszen azért írok Önöknek levelet?
Az emberek többsége konkrét kérdésre konkrét választ vár, ám a lelki problémák sajnos természetük miatt bonyolultabbak, ezért képtelenség egyértelműen válaszolni az ilyen jellegű kérdésekre. Minden ember más és más és egy adott probléma (pl. párkapcsolati konfliktus vagy válás, gyermeknevelési nehézség) kialakulásához is teljesen egyéni utak vezetnek. Ezért nem érdemes általánosítani. Hiszen ami az egyik embernek beválik, a másiknak egyáltalán nem biztos, hogy be fog.
Egy-egy hozzászólás elolvasása után egy tapasztalt pszichológus el tudja dönteni, hogy valószínűleg elegendő lehet-e egy néhány soros válasz. Néhány átgondolandó, önismereti témájú kérdés megfogalmazása, vagy mindenképp négyszemközti konzultáció szükséges a nehézség megoldásához. Persze nem kellemes azt olvasni, hogy keressünk fel egy szakembert, de vannak olyan helyzetek, amikor nem érdemes az egyéni megoldásokkal bajlódni, mert az nagy valószínűséggel több kárt okozna, mint hasznot.
Miért van az, hogy nem kapok konkrét tanácsot?
Igen gyakori igény, hogy a kérdező konkrét tanácsot, vagy javaslatot vár, a válaszlevélben véleményformálásra kéri a pszichológust. Ez két tényező miatt lenne igen veszélyes: az első, hogy az írásos kommunikáció csak felszínes benyomások alkotását teszi lehetővé a szakember számára. Egy levélváltás alapján nagyon könnyű félreérteni valamit, mind a pszichológus, mind az olvasó részéről. Elég lehet ehhez egy nem jól megválasztott szó, vagy pontatlanul megfogalmazott mondat. Erre a problémára jó megoldás lehet egy négyszemközti beszélgetést kérni a pszichológustól, közösen átgondolni a téma kapcsán felmerülő kérdéseket. A videohívás információtartalma jóval magasabb, ráadásul lehetőség van azonnal reagálni, visszakérdezni egy-egy kétértelmű szituációban. A másik ok, hogy egy magára valamit is adó pszichológus nem ad tanácsot
Hosszú-hosszú tanulmányok és empátia ide vagy oda, senki sem tudhatja jobban azt, hogy mi magunk mit élünk át, mire van szükségünk, mint mi magunk. A saját kérdéseinkre ezért leghatékonyabban mi magunk tudjuk megtalálni a számunkra megfelelő válaszokat. A pszichológus szerepe ebben az, hogy megfelelő kérdéseket tegyen fel, visszajelzéseivel segítse a problémahelyzet átgondolását. A nehézséghez kapcsolódó vágyak és érzelmek megfogalmazását, megértését. A terápiás kapcsolat elmélyülését. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy rendszeres konzultáció sorozat segítségével általában még a legreménytelenebb helyzetéből is talál kiutat a kliens. (Ez azonban nem megy írásban.)
Csak a diagnózis a kérdésem, miért nem mondják meg?
Igen gyakran előfordul, hogy diagnózissal kapcsolatban kérnek tőlünk állásfoglalást. A diagnózis alkotás azonban egy igen komplex, meglehetősen idő és erőforrás igényes feladat, amely mindenképpen személyes találkozást kíván a diagnózist váró klienssel. Ennek menete általában az, hogy a pszichológus először egy beszélgetést (ún. diagnosztikus első interjút) készít, melynek során a probléma forrásával kapcsolatos hipotéziseket (feltételezéseket) fogalmaz meg a saját maga számra. Ezeket aztán különféle pszichológiai tesztek segítségével teszteli. Ezek lehetnek kérdőíves, vagy úgynevezett projektív tesztes eljárások. Utóbbiaknál a kérdésekre adható válaszok teljesen egyéniek, ezeket a szakember sokféle szempont alapján osztályozza és ezután a szakmai standardok alapján értékeli ki. Ez tehát egy hosszú és bonyolult folyamat, melyet minimálisan klinikai szakpszichológus végzettségű szakember végezhet el.
Érdemes azt hangsúlyozni, hogy egyetlen pszichológiai teszt kitöltése sem ad önmagában diagnózist. Ha tehát kitölti valamelyik kérdőívet az oldalunkon, abból legfeljebb a lelki probléma gyanúja és szakember felkeresésének szükségessége merülhet fel, semmiképpen sincs oka az ijedtségre. Az a célunk ezzel a szolgáltatással, hogy egy objektv mérőeszköz segítségével jobban megismerhesse önmagát.
Azért mondják, hogy keressek fel egy pszichológust, mert pénzt akarnak rólam legombolni!
Tény, hogy a pszichológusok is pénzből élnek, a boltban nekünk is ugyan úgy kell fizetnünk az alapvető élelmiszerekért, mint bárki másnak. Ezért tehát nem dolgozhatunk ingyen. Abban viszont nagyon szerencsések vagyunk, hogy olyan hivatást űzhetünk, amivel hatékony segítséget tudunk nyújtani a minket megkereső klienseknek lelki problémák esetén. Gyakran nagyon nehéz helyzetben levő, elkeseredett levélírók keresnek meg bennünket. Sokaknak igen nehéz már az is, hogy megfogalmazzák kérdésüket és hogy egy nyilvános fórumon feltegyék azokat. Ezért aztán könnyen előfordul, hogy a kapott válasszal kapcsolatban csalódniuk kell. Ahogy fentebb kifejtettük, az írásos keretek azonban jelentősen korlátozzák a kommunikációt. Szükség esetén lehet reagálni a válaszainkra, később, vagy más kérdésben is szívesen állunk a kedves olvasók rendelkezésére. Amiben tudunk, segítünk, az ingyenes fórumukon is, de ez nem minden probléma esetén elég. Szakembereink legtöbbszörn azért nem reagálnak részletesen a megkeresésekre, mert sokszor tévútra vinne a hosszúra nyúlt reakció. Van amikor csak javasolt, máskor megkerülhetetlen klinikai szakpszichológus/pszichiáter szakember személyes felkeresése (péládul önsértő magatartás, vagy személyiségzavarok esetén). A nyilvános kérdezéssel minden kedves Kérdezőnk sok más elkeseredett embernek segít a hozzászólásával. Sokszor már az is nagy dolog, hogy azt érezzük: nem vagyunk egyedül a problémánkkal.
Mire jó akkor az írásos online pszichológiai tanácsadás?
Az online tanácsadás sajnos nem csodaszer. Az írásos pszichológus válaszol rovatnak megvannak a maga korlátai és a előnyei is. Meg kell értenünk, hogy a lelki problémák kezelésére nincsen azonnali és hosszú távon is működő megoldás. A legjobb, ha mindent alaposan átgondolunk, megértünk. Írásos válaszaink segíthetnek elindulni egy mélyebb önismeret és sikeresebb életvezetés felé vezető úton. Ha átmeneti elakadásról, vagy egy-egy kevésbé bonyolult konfliktushelyzetről, esetleg átmeneti elbizonytalanodásról van szó, pszichológus válaszol rovatban adott válaszaink hatékony megoldást jelenthetnek. Vannak azonban olyan esetek, amikor szakszerűbb segítségre, négyszemközti konzultációra, vagy személyes pszichoterápiás kezelésre van szükség. Akkor is, ha nehéz ezt elfogadni. A probléma felismerése és elfogadása az első lépést jelentheti a változás felé vezető úton!
Sürgős esetben az alábbi linken található telefonos lelkisegély szolgálatok felhívását javasoljuk.
Telefonos lelki-segély szolgálatok
Jó napot!
Igazából az érdekelne hogy erre van valami elnevezés mit például aki lopás kényszerre van az kleptomániás? Az érdekelne hogy ennek is van ilyen elnevezése ha barátaim barátnői tetszenek vagy az exeik? köszönöm a válaszát, most itt a kortól tekintsünk el.
Kedves Kérdező!
Nem tudom, hogy van-e ennek szakszerű elnevezése, de maga a jelenség igen érdekes. Érdemes volna ezért önismereti munka segítségével megérteni, miért vonzódik a barátai párjához. Akadályozza-e ez Önt a párválasztásban?
Üdvözlettel:
Habis MelindaJó estét! A panaszom az lenne, hogy egész kiskorom óta csipegem a bőrömet. Kiskoromban a lábamról, most az ujjamról. És hogy mi lehet ennek az oka? Valami lelki trauma esetleg?
Kedves Kérdező!
Mivel nem ismerem alaposabban sem Önt, sem a tünetét (mikor, hogyan szokott ez történni, van-e speciális előzménye), azt tudom csal válaszolni a kérdésére, hogy elképzelhető. Ezen kívül a szorongás is szokott hasonló tünetekkel járni (pl. körömrágás, száj vagy ujjbőr csipkedése).
Üdvözlettel:
Habis MelindaTanár vagyok, és ahog a gyerekekkel való kapcsolatra, tanításra gondolok, vagy ott vagyok, már kiver a víz, és ezután emiatt szégyenkezem, hogy hátha észreveszik, megérzik. Ahol meg kell nyilvánulnom, és ki kell mondanom a véelményemet, fegyelmeznem kell, ott jön elő. vag nehéz feladatoknál pl szakdolgozat, beadandóírás főiskolán szintén ez a tapasztalat.
Kedves Levélíró,
Arról nem ír, hogy mióta dolgozik tanárként, s mióta észleli ezeket a tüneteket. Egy részletesebb első interjú keretében lehetne kideríteni, hogy milyen probléma húzódik meg a háttérben (pl. szorongásos zavar vagy kiégés). Javasolt lenne szakembert felkeresnie, ingyenesen a helyi pszichiátriai kaphat segítséget, vagy magán úton akár az itteni kollégák közül is választhat.
A kiégés témájával az alábbi blogbejegyzéseinkben is foglalkoztunk, amit javasolt lenne elolvasnia:
A hetente megjelenő blogcikkeink közül az alábbiakat ajánlom továbbá a figyelmébe a szorongás témakörében:
Üdvözlettel:
Szabó LiliKedves Doktornő !
Nyolc éves fiú gyermekemnek szeretnék segíteni.
Nem értem ,hogy egy kitűnő tanuló, kiváló sportoló miért szenved ekkora önbizalom hiányban. Mindig ,mindenhol és mindenben első szeretne lenni /legtöbbször az is/ és ha nem sikerül kudarcként éli meg. A feladatokhoz,versenyekhez végtelen pesszimizmussal áll neki. Szülői részről sosem állítottunk számára semmilyen mércét, nem várunk el tőle kiváló eredményeket csupán éreztetjük vele, hogy mindig számíthat ránk.Az iskolában és a focicsapatban is közkedvelt szereplő ennek ellenére mindkettőt el szeretné hagyni mondván neki ez nem elég. Sport csapatából /az ő kérésére/ váltottunk egy élcsapathoz itt (is) jól érzi magát de az önbizalomhiány nem múlik . A következő kérése ,hogy iskoláit is egy nagyvárosi jobb suliban folytathassa.
Szülőként nem tudom mikor teszek vele jobbat ha ebben támogatom, vagy más esetleg egyéb úton próbálom az útját egyengetni.
Köszönettel :egy apa
Kedves Aggódó Apuka!
Én gyermekekkel nem dolgozom, javaslom Habis Melinda vagy Filep Orsolya kolléganőmnek írni ezügyben.
üdvözlettel:
Kedves pszichológus! A problémám az, hogy nincs önkontrollom és nem vagyok kitartó. Tele vagyok célokkal ambíciókkal, de nem tudom végigjárni a megvalósítás útját, mert leginkább az ilyen emberek zavarnak autóvezetés oktató, főnök, tanár, nem szeretem ha kontrollálnak, hatalmas haragot vált ki belőlem. Már egy okj képzést is otthagytam vizsga előtt csak úgy “mert megtehetem” és úgy éreztem kényszer és nem az én szakmám, eléggé meggondolatlan cselekedet volt és ezért jelenleg csak érettségim van. Szeretnék 1. jogsit ( már vezetek) 2. karriert, a könyvelő szakmán gondolkozok azt 2-3 év alatt összeraknám, vonz a vállalkozó lét is, érdekel még a pszichológia, szociológia, gazdaság. Egyetemre is akarok menni majd, azért legalább 1 alapdiploma illene hozzám. 3. nyelvvizsga, ez is hosszú folyamat, már készülgetek. Szeretnék elköltözni nem akarok “eltartott lenni”, idegesítenek az otthoniak. Munkahelyen nem igen tudok megmaradni, 2 hetet dolgoztam raktárban. Járkálok mindenféle állásinterjúra, legalább egy fél évig dolgoznom kéne tanulás mellett, hogy át tudjak költözni nagyobb városba albérletbe, csak tartanom kéne magamat, jó lenne külföldre is kimenni már a nyelvtanulás miatt is. Erre milyen megoldás lenne jó a kitartás fejlesztésére, impulzivitásra?
22 éves önfejű pasi.
Kedves Kérdező!
Úgy gondolom, hogy pszichoterápia lenne a megoldás az Ön problémájára, egy pszichoterápiás folyamatban kideríthetőek a háttértényezők és fejleszthető a kitartása, mely több hónapnyi munkát igényelne. Javasolt lenne pszichoterapeuta felkeresése, pszichoterápiás ambulancián tb alapon is lehet keresni ilyen szakembert. Amennyiben szívesen fizetne az ilyen jellegű szolgáltatásért, mi is szívesen állunk a rendelkezésére. Hozzám például itt foglalhat időpontot:
https://www.onlinepszichologus.net/szakemberek/szabo-lili.html
Üdvözlettel:
Szabó LiliJó estét. Nemi erőszak áldozata vagyok másfél éve történt. Nincs értelme leirni min mentem keresztül, hisz ezt elég ha én tudom és ön gondolja. Viszont azóta most van először párkapcsolatom 3 hónapja amiben imádjuk egymást. Ma csak feküdtünk egymás mellett majd megkertem, hogy fojtogasson. Azt hitte jatszadozunk viszont én újra erezhettem azt, amit akkor a napon. Tudtam, hogy az ő kezei között most meg akarok halni. Addig hitte, hogy játszunk amíg nem vorosodott ki a szemem és lilult meg a nyakam. Majd mondta, hogy nem ez már túl sok és abbahagyta. Én ekkor a kést kerestem a konyhaba, hogy vágjon meg, úgy mint Ő. Lefogott és abbahagytam. De az én kérdésem… Ez normális reakció? Hogy a rossz emlekbol ugym hancurozast kepezzek? Ez eddig a legdurvabb dolog. Eddig csak sírtam ok nélkül naponta, pánik roham vagy ongyilkos gomdolatok kisertettek. Ez depresszió vagy mi ez? Mit lehet tenni? A párom ott hagynám, hogy ne féljen tőlem. Az Ő hangját hallom ha pánik rohamom van. Segítségét kérném. Kellemes estét. Köszönöm
Kedves Kérdező!
Levele alapján azt gondolom, hogy az Önnel történt szexuális erőszakkal áll összefüggésben az, hogy ráijesztett a párjára. Ennek feldolgozása végett mindenképpen érdemes volna pszichológushoz fordulnia, rendszeres négyszemközti beszélgetések segítségével átgondolnia történteket. Ennek hatására elmúlhatnak az öngyilkossági gondolatai, rossz hangulata és akár a párkapcsolata is rendeződhet.
Amennyiben igényli, munkacsoportunk tagjai is szívesen állnak a rendelkezésére.
Üdvözlettel:
Habis Melindatársas “alkalmazkodás” érdekében változtatni akarok magamon, mert szükséges az élethez.
Központi szerepet foglalt el az életemben az iskolai bullying. Vidéki iskolában ez volt, vagy zaklató, vagy pedig áldozat az ember. Otthon is eléggé mérgező volt a légkör. Lényeg, hogy nem átlagos magatartású emberekkel voltam körülvéve. középiskolát én elvégeztem.
Szerettem hülyéskedni én is drog, alkohol, gyújtogatás, robbantgatás osztálytársakkal. “régi szép idők” de már kinőttem ezekből.
Rettentően zavarnak a “társadalmi” emberek. Gondolok itt azokra, akik csinálják a napi rutint,”reggel kötelezően egy kávé”, birka módjára mennek és nem tudatosak, könnyű őket megbotránkoztatni és olyan együgyűek. máshogy vagyunk szocializálódva. Annyira különbözik tőlem ez az átlag “társadalmi ember” nagyon berögzült sémák szerint működik szerintem és gyakran nincsenek tisztában azzal, hogy mit miért tesznek. Sokat foglalkozok ezzel hobbi szinten, és tudok is hatni az emberekre. Meglátom a viselkedésük mögött a sémát és azt kell megdolgozni. Könnyű manipulálni az átlag embert, és én ezt szeretem. A lányok szerint elbűvölően jó vagyok. úgy vagyok vele “az élet egy játék, éljük ki magunkat”.
Az átlag emberek máshogy működnek mint én, kicsit olyan mintha teljesen más kultúra lenne. Van bennük valami, ami bennem nincs. Vagy bennem van valami ami bennük nincs.
Nem értem, hogy az ilyen íratlan, apróbb társadalmi normák is miért vannak. Ha mélyebben megvizsgáljuk, akkor ezekre semmi szükség.
Én nem alacsony szocio-ökonómiai státuszú családból származok, teljesen átlagos anyagi helyzettel rendelkezünk.
Mindig az alapján mérlegelnek mindent, hogy mi az elfogadott a “társadalomban”.
azért kéne csak része lenni a “nagy egésznek”, hogy elérjem általuk a kitűzött dolgokat, attól még játszogathatok. Szeretnék még tanulni, hogy jó munkahelyem legyen majd és el tudjak éldegélni. kb. mire 30-35 éves leszek legyen valamim.
Nem tudom, hogy pszichoterapiával mire mennék, talán kéne egy kicsit dolgozni rajtam. Tudatában vagyok, annak hogy mit miért teszek és szeretek”deviánsan” viselkedni, de hát miért ne.
Felkerestem már pszichológus nőt, de megijedt valamitől egy idő után, és be akarta vonni a hozzátartozóimat, fel is keresett személyesen, aggódott miattam, vagy az emberek miatt, pedig nem akarok én bántani senkit, lehetett látni rajta a rossz közérzetet, amikor meséltem neki rögtönzött történeteket. Másik pszichológus nem vállalt el, hihetetlen, hogy mennyire szigorúak.
Kedves Ádám,
nagyon szépen köszönöm a bizalmát bennünk! A levelét olvasva nagyon megörültem, hogy egy önismeretre és változtatásokra igényes ember írt nekünk. A pszichoterápia mindenképp segítség a leginkább abban, hogy magunkban rendezzük, úgymond „integráljuk” (egységgé formáljuk) a saját személyiségünk változásait, természetes éréseit, nemcsak gondolkozásunkban, hanem élmény szinten is.
A jungi szemléletű pszichológia azt mondja, hogy mindannyian egyedi és különleges emberek vagyunk, így teljes mértékben egyetértek azzal, hogy másnak-különlegesnek érzi magát. Ugyanakkor hiszek benne, hogy mindenkiben ott van az ősi tudás magja és minden ember tud legalább egy valamit, amit én nem, így a környezetünk tisztelete is nagyon fontos.
Ha jól értem leveléből, Ön egy pozitív, önmaga számára olyan élhető célokat tűzött ki a jövőre, ami más, mint amit most a környezetében lát, mint ahogy a környezetében élők életét, életmódját látja, máshogy képzeli el mindennapjait, hozzáállását a világ kérdéseihez.
Bízom benne, hogy van olyan minta, példakép, akinek a munkássága, életmódja szimpatikus.
Az, hogy megemlíti a bullying-ot a levelében, illetve azt, hogy ezt védelemként használta ahhoz, hogy ne áldozat legyen Önből, szintén figyelemre méltó. Erről beszélni kell sokat! Sajnos társadalmi probléma, hogy sok iskolában eszköztelenek maradnak a gyerekek, fiatalok és mindkét oldal valójában áldozata ennek. Szerintem egy nagyon fontos dolog ez ellen küzdeni és segíteni a gyerekeket, fiatalokat és a nevelőket abban, hogy ez a jövőben máshogy legyen! Felnőttként meg tudjuk tanulni azt, amit gyermekként sokaknak nem sikerült egy adott környezetben, mégpedig azt, hogy a természetes módon bennünk lévő „agressziót”, feszültségeket hasznos, jó irányba fordítsuk!
Sajnálom, hogy bár felismerte, hogy a pszichoterápia által lehetősége van megválaszolni kérdéseit úgy, hogy leginkább Önmagának és másfelől a társadalom számára is elfogadható módon tudjon érvényesülni, élni, mégsem sikerült közös munkába fognia eddig szakemberrel. Sajnos/szerencsére a pszichológiában sokféle módszer létezik és mivel a terapeuták a személyiségükkel is dolgoznak, így nem mindenkinek lehet ugyanaz a módszer és szakember segítség.
Biztatom, hogy ne adja fel! Sajnos egy levélből nem tudom megmondani, hogy milyen irányban érdemes indulnia. Amennyiben érdekli az online-skype terápia, ajánlom a szakembereinket. Az első beszélgetés során lehet végiggondolni, hogy milyen irányt tudunk ajánlani a folytatásra.
Köszönettel
Filep Orsolya Veronika
https://www.onlinepszichologus.net/szakemberek/filep-orsolya-veronika.html
Tisztelt Doktornő!
A problémám a következő. 2 és fél éve, hogy szakítottunk a barátnőmmel. Nagyon összetört lelkileg a dolog. Biztattak, hogy idővel jobb lesz. Azonban a mai napig gyakran eszembe jut, újra és újra felszakadnak a sebek. Azóta sem volt párkapcsolatom. Olyan, mintha az idő egyáltalán nem használna. Próbáltam sokféle dologba belevágni, elterelni a gondolataimat, volt, hogy kisebb-nagyobb időkre sikerült is. De aztán mindig visszaestem. Igaz, hogy Ő volt az egyetlen komolyabb kapcsolatom, és akit tényleg igazinak tartottam, de ennyi idő elég kellett volna legyen, hogy továbbléphessek és végleg elfeledjem. De egyszerűen képtelen vagyok teljesen túl lenni rajta. Ön szerint mit kellene tennem, mit tanácsol?
Válaszát előre is köszönöm!
Kedves Kérdező!
Érdemes lenne feltárni, mi akadályozza az elengedést. Ez egy pszichológiai interjúval megtörténhet. Pszichológust szakrendelőben vagy magánrendeléseken vagy honlapunkról választhat.
üdvözlettel:
A baratommal 2 eve vagyunk egyutt. O ki akar lepni a kapcsolatbol,de en nem vagyok kepes elengedni ot. Amint szakitani akar teljesen osszetorok,es keptelen vagyok ot elvesziteni. Tulsagosan ragaszkodok hozza,es nemtudom hogy ez utalhat e valami betegsegre,szuksegem lenne-e pszichologusra?
Kedves Kérdező!
Ha egy kapcsolat fontos számunkra, természetes, hogy megviseli az elvesztése. A túlságos ragaszkodás nem tudom mit jelent az ön számára, de ha már felmerül önben, hogy beszélne pszichológussal, akkor megteheti a honlapunkról választva, vagy szakrendelőben vagy magánrendelésen elérhető pszichológus.
üdvözlettel:
A szuleim szetmentek es nagyon szomoru vagyok ez miatt es minden este sirok de ok errol nem tudnak es minden hetvegen apanal eszunk ugy h anyu is ott es igazabol semmit se ertek de a lenyeg h nagyon szomoru vagyok es igy a suli se megy annyira☹☹
Kedves Kérdező!
Nem írja az életkorát. Szerintem fontos lenne, hogy elmondja szüleinek, vagy legalább az egyik szülőjének az érzéseit, és kérje, hogy magyarázzák el, miért mentek szét, ez mivel jár, és jó esetben megnyugtató választ fog kapni. Fontos, hogy ne maradjon egyedül az érzéseivel, akiben bízik, felnőtt, ossza meg vele. Ha az iskolában van pszichológus, ő is tud segíteni.
üdvözlettel:
Jo estet kivanok!
Meg soha nem irtam igy online, de most rátalaltam erre az oldalra es felhivta a figyelmem.
Anyosomrol lenne szó, aki nemsokara betolti a 68 evet. A felelmek es szorongas temakort jeloltem be, de velemenyem szerint pszihes dolog van a hatterbe.
Az elmult egy evben eleg gyakran erezte rosszul magat anyosom. Tunetek: elso sorban a melkasanal erzett feszito erzest, majd gyengeseget is. Bevittuk a korhazba de semit se talaltak. Majd egyre tobbszor jott rá a gyengeseg, erotlen volt es hamar faradt. Egy kis ido utan gyomorgyengeseget jelentett be nekunk. Elmondasa szerint faj es gyengeseget erez a gyomraba.
Ez neha jon elo neki. Erzekenyebb es nincs turelme sajat magahoz se.
Egy inteligens es ertelmes asszony, ainek rossz elete volt. Az anyukaja hozzaadta egy olyan ferfihez, akit nem szetetett. Lett 4 gyerekuk. A ferfi ittasan ment haza es szo szerint terrorizalta a csaladot. Kessel tamadt nekik es a gyerekikkel is kiabalt. Mindaddig amig az egyik gyereket megszurta, a labat. Akkor kuldte el a ferjet az anyosom. A ferj meghalt. Egyedul nevelt 4 gyereket (mondjuk amig elt a ferj addig is). Az egyik gyereke kulfoldre koltozott (aki most egy eve szetment a ferjetol es 2 gyerekkel maradt a lanya). A masik gyereke meghalt…..:(
Anyosom elmondaa szerint akkor nagyon osszeomlott. A 3-dik gyereke 20 km-re lakik tole, akivel kisebb -nagyobb konfliktusok keletkeztek es egy ideig nem ment a fia anyosomhoz. Ebben az idoszakban elvittuk a pszihiatriára, ahol vitaminokat kapott es gyogyszeri kezelest. Egy evre ra anyosom mar ugy erezte hogy nincs szuksege a gyogyszerekre es az orvossal fokozatosan lecsokkentettek a gyogyszert, mindaddig amig el nem hagyta teljesen. A fia mar jar hozza heti szinten.
A negyedig fia es en a felesege a fianak allunk hozza a legkozelebb. Aggodom erte, hogy mitol lehet a gyomorgyengesege es mitol gyengul el ilyenkor.
Velemenyem szerint az epe is elovette a napokban. Allitasa szerint keseru a szája es etvagya sincs ugy. Gyengesegre panaszkodik. De az erdekes, h semmi olyan etelt nem evett amitol elovehette volna az epéje. Nem eszik nehez eteleket es kenyeret is keveset fogyaszzt.
A hosszabb kis tortenet utan a kerdesem az lenne, hogy ez lehet pszihes alapon ez a gyengeseg a gyomraba?
Az elmult 2 evben sokat fogyott… velemnyem szerint 7-10 kg.-ot bitos leadott.
Amit majd elfelejtettem, hogy anyosom nagyon aggodik. Minden nap beszelunk telefonon es majdnem napi szinten megyunk hozza. Ha mar egy nap nem hivjuk fel aggodik h mi lehet. Mindenert aggodik. Velemenyem szerint az egeszseges aggodasnal jobban.
A valla is nagyon fajt most egy hoapja. Annyira fajt neki, hogy a kanalat se tudta a szajahoz emelni a jobb kezevel. Ez 3 hetig volt igy. Mar jobb a keze, de nem 100%-os.
Probaltam reszletesen leirni dolgokat mert szerintem mindennek van valami osszefuggese.
Varom a valaszat!
Kedves Kérdező!
Pszichésnek akkor mondhatunk szomatikus panaszt, ha azt alaposan kivizsgálták, így a gyomorfájás-gyengeségre nem tudok mit mondani. Ellenben az állandó aggodalmaskodás jellegzetes szorongásos tünet. Ha pszichiátrián is járt, akkor ott valószínűleg pszichológus is foglalkozott vele. Talán érdemes lenne megemlíteni neki, hogy hasznos lehetne pszichológussal konzultálnia, relaxációs módszert elsajátítani, aggodalmait kezelni. Szakrendelőben vagy magánrendelésen is elérhető pszichológiai ellátás, vagy akár a honlapon megtalálható munkatársaimat is tudom ajánlani.
üdvözlettel:
László vagyok. Felességemmel tavaly januárba úgy döntöttünk hogy örökbe fogadunk egy gyermeket. Most jutottunk el odáig hogy ajánlottak egy 4 éves Borsodi kisfiút. A kisfiú rögtön születésekor elvették az édesanyától Négy hónapos kora óta nevelő szülőnél van. 2016 második felétől örökbe fogathatónak nyilvánították. Tavaly júniusban volt egy pszichológia vizsgálata ahol 76-os IQ állapítottak meg nála. A kiválasztott játékhoz ragaszkodik de nem mindenáron. Gyerekek között próbál domináns lenni. Beszéde nehezen érthető. Ezután augusztusban megállapították hogy le van tapadva a nyelve. Megműtötték és azóta sokat javult a beszéde. Jelenleg már óvodába jár. A héten lesz az első találkozásunk vele.A kérdésem az lenne hogy a 76-os IQ nagyon kevésnek tartom és bár a vizsgálatot végző szakember szerint nincs szellemi probléma a gyerekkel én kételkedek benne. Mindenhol azt olvasom hogy 70-n és 80-van között mentális zavarok feltételezhetőleg. Továbbá hogy ez a meglévő IQ már nem fejleszthető sz adott. Nem akarom hogy diplomás orvos legyen belőle de nem szeretnék egy szellemi fogyatékos gyermeket örökbe fogadni. Tehát a kérdésem az lenne hogy valóban gond ez a 76 IQ? Féljek tőle? Vagy ez fejleszthető esetleg fejlődik is ha kikerül a jelenlegi környezetéből.
Kedves László!
A normál intellektus a 90-110 közötti tartományba esik, a 76-os tehát valóban ennél alacsonyabb, ám egyrészt a négy éves gyermeknél az erre vonatkozó vizsgálatok még nem igazán megbízhatóak (nagyban függnek a vizsgáló személyétől és módszerétől), másrészt pedig a megfelelően inger-gazdag és érzelmileg stabil környezet hatására ez még sokat tud javulni. (Enyhe értelmi fogyatékosságról egyébként 70-es IQ alatt beszélünk) Éppen ezért tehát nem javasolom, hogy ez alapján döntsenek az örökbefogadás mellett, vagy utasítsák el ennek lehetőségét. A legtöbb gyermek fejleszthető megfelelő (szakszerű) eszközök segítségével és akár spontán is javulhat a helyzet, ha a gyermek megkapja azt a szeretetet és biztonságot, amire minden ilyen korú kicsinek szüksége van.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt Cím!
A kérdésem leginkább szakmához kapcsolódik.
Olvastam Hubbard Dianetika c. művét és kíváncsi lennék milyen kapcsolat van az ott leírtak és az általános pszichológia között.
Hubbard a dianetikát teljesen új tudományként tünteti fel, miszerint az elmének 2 része van, a reaktív és az analitikus elme.
Az előbbi egyenlőségekben gondolkodik (pl. veszekedés = veszély = sérülés), az utóbbi pedig amit minden nap használunk, ez különbségekben gondolkodik.
Emellett a gyerekkori sérülések a reaktív elmében tárolódnak, ami pedig később visszajöhet hasonló helyzet alkalmával.
A hagyományos tudatos és tudatalatti elme felosztása megegyezhet ezzel?
Lehetséges, hogy Hubbard szimplán a tudatalatti működését írta le reaktív elmeként, csak teljesen más megnevezésekkel, újnak beállítva a dolgot?
A tudatalatti is úgy működik, ahogy a Hubbard féle reaktív elme? A tudatos elménk pedig az analitikus megfelelője?
Emellett Kahneman könyve is két részre osztja az elmét.
Ezek a témák mind ugyanazt írják körül? Ez mind az, amit tudatos és tudatalattinak hívunk? Csak azok különböző tulajdonságai?
Előre is nagyon köszönöm!
Kedves Kérdező!
Bár nem olvastam az Ön által említett konkrét műveket, szerintem értelmezhetőek úgy, ahogyan a levelében írta. A lélek felosztása mindig az adott elméletalkotótól függ. Sok helyen megfigyelhető, hogy más szavakkal írják le ugyan azokat a jelenségeket. Tény, hogy ha nem értjük tudatosan a saját motivációinkat akkor viselkedésünk ösztönössé, kevéssé kontrollálhatóvá válik.
Üdvözlettel:
Habis MelindaTisztelt pszichológus!
nem is probléma inkább érdekes dolog ez: Kezdem az elején. Gyerekkoromban szerintem kialakítottam egy valakit aki sose én voltam. 5 éves koromban meghalt a bátyám és ez egy olyan trauma volt a családnak, hogy az mindenre hatással volt hosszútávon, sokáig feküdt kómában. Még kamasz koromban is gyakran hozzá hasonlítgatott az apám, egyébként alkoholista, kiabálós fajta volt az apám. Anyukám eléggé elkényeztetett. Ugye a házasságában se volt boldog. A családomban sokszor volt az, hogy megcsináltak helyettem dolgokat, és utána meg azzal piszkáltak, hogy miért nem csináltam. Pedig megtudom csinálni.
Ugyanazt az utat jártam végig mint a többi nagyobb testvérem, ugyanazokba az iskolákba jártunk, a tanárok gyakran hasonlítgattak engem hozzájuk, előfordult hogy a halott testvéremhez is, mintha önmagamért nem lettem volna szerethető és nekem is úgy kellene viselkednem olyannak kéne lennem amilyen nem én vagyok, erős megfelelési kényszerem volt, gyakran voltam célpontja az agresszor iskolatársaknak, amikor kiálltam magamért nagyobb hangon, akkor a tanár “csalódtam benned” és elmondta a szüleimnek, hogy rosszul viselkedek. Mintha nekem nem lehetett volna kifejeznem, érvényesítenem magam másoknak meg igen, ilyenkor jogosan érzi magát elnyomva az ember. Én legbelül sosem voltam az, mint aminek kívülről látszódtam. Mostanában gyakran képzelem magamat, múltkor elképzeltem, hogy menő vállalkozó vagyok és teljesen beleéltem magam, pénzt dobálok az alkalmazottaknak és mindenki csodál, teljesen beleéltem magam, gyakran csinálok ilyeneket, nagyon jó érzés, egész nap tudnám ezt csinálni belekönnyezek, úgy érzem hatalmas vagyok és az is lehetek, amikor boltban járok vagy akárhol és ez, nagy pénzzel fizetek megkérdezi az eladó nincs kisebb? nincs sajnos. és nagyon jó érzés, öltönyben sétálok az utcán csak úgy, de ha egyszerűen olyan jól áll nekem, annyira jó férfi vagyok 23 éves létemre. ilyen szakmakört fogok magamnak keresni, ahol megélhetem végre ezt a valódi önmagamat.
Viszont rettenetesen mérges vagyok néha.
Előfordult hogy apámmal is kiabáltam, amikor annyival nem volt képes megtisztelni, hogy végighallgat, utána remegtem és majdnem összeestem és persze hogy leszólnak emiatt, holott drága édesapám folyton ordítozott.
Előfordult, hogy elutasított egy bizonyos ember és olyan érzés volt, mintha a lelkem tört volna össze, pedig nem is voltam vele együtt semmi, akkor is az a majdnem felrobbanok érzés, napokig depressziós voltam és dühös szörnyű érzés amikor nemet mondanak, vagy engem hibáztatnak.
Elmennék terápiába, már csak azért is mert nem jó érzés a dühös remegés és segíthetne az önismereti munkámban, azért hogy kiteljesedhessek.
Kedves Kérdező!
Én is javasolnám a terápiát, de a nehézsége olyan jellegű, hogy nem az online módon történőt, hanem azt javasolnám személyesen keressen fel pszichoterapeutát. Hosszabb időtartamú terápia tud segíteni Önnek, amihez kitartást és minden jót kívánok!
üdvözlettel:
Drága Pergel-Száraz Cintia!
Ön egy gyönyörű nő, biztos nem unatkoznánk együtt =)
Teljesen elvarázsolt a rövid, de kielégítő válaszával.
Hosszabb terápia a teljes feltöltődéshez, és lényünk felemeléséhez, ez a terápia lényege.
Kedves Kérdező!
Pergel-Száraz Cintia kolléganőm nevében is köszönöm a kedves visszajelzését!
Az általunk nyújtott szolgáltatás: online pszichológiai tanácsadás egy nagyon érdekes, tartalmas beszélgetést szokott eredményezni. Ha gondolja vegye ezt igénybe, unatkozni biztosan nem fog, ellenben új szempontokkal nagy valószínűséggel gazdagszik majd. Mivel még nem beszéltünk Önnel négyszemközt, egészen biztosan nem ígérhetjük, hogy ez megoldást jelent a levelében részletezett valamennyi nehézségre, érdemes azonban tennie egy próbát. Hiszem, hogy a saját jó közérzetünkbe fektetett energia mindig megtérül.
Üdvözlettel:
Habis Melinda
